//Bevásárló körút//
*Ahseela a hozzá odalépő városőrök felé fordul.*
- Mi a baj biztos… urak… – *Megjártatja felemásszemeit rajtuk; a pocakos, kopasz férfin és a cingár nőn, akinek a testfelépítése és pácélzata mellett, karakteres arcvonásai és katonásan rövidre nyírt haja is sajátos benyomást kelt. A druida lány hallva a kérdést és az értesülést, felvonja a szemöldökeit.*
- Nem. Loptam! Maguk szerint? – *Kicsit élesebben szól vissza, mint szerette volna. Arenih atyával lefolytatott szóváltását, idézi fel magában, hogy ne legyen tiszteletlen.*
- Ne szájaljon velünk, mert hivatalos közeggel beszél! – *Teremti le máris a nőszemély.*
- Az én lovam, most vettem meg egy törpétől az előbb. – *Válaszolja Ahseela, tényeket közölve. A fekete bányaló a légkörre toporogni kezd az elf lány mellett. Mi alatt vastagabb felhők kúsznak az égre és lassan beborul.*
- Akárhogy is, de mivel maga a gazdája az állatnak, magának kell az okozott károkért is fizetnie. – *Kezdi tájékoztatni a pocakos őr, a derékszíjára fogva és megigazítva a nadrágját.*
- Fizetni? Mennyit? – *Kérdi az elf lány elcsodálkozva a hallottakon.*
- Nos, mivel nyilvános feljelentés, kárpótlás igény nem érkezett be, ezért csak helyszíni bírságot kell rendeznie. – *Ismerteti a tényállást vele a városőr nő.*
- Ami…? – *Kérdez közbe Ahseela.*
- Ami, az okozott károkat hozzávetőlegesen felbecsülve, számításaim szerint 120 arany lesz. – *Tájékoztatja a bírság összegéről a kopasz őr.*
- De hiszen ez közönséges rablás! – * Az elf lány eltátja a száját, majd felcsattan.* – Vágóhídtól mentettem meg ezt az agyon használt hátast.
- Kérem, ne vádaskodjon! Ennyi a bírság. Ez nagyon nemes dolog, de ez az állat ön és közveszélyes is, mivel sérült és vak. – *Ecseteli a problémát a pocakos férfi.*
- De hát én látok helyette! És el fogom látni, a sérüléseit is. Az, hogy mitől került ilyen állapotba ez a jószág nem számít, igaz?
- Mi itt a városban nem igen szívleljük az ilyesmit errefelé. Szóval, jobb lenne, ha még ma elhagynák a várost is. – *Közli vele tárgyilagosan a városőr.*
- Értem. – *Válaszolja Ahseela a fejét lebiggyesztve. Hirtelen orrfacsaró bűz tölti be a levegőt. Oldalra pillant, át a cingár nő válla fölött. Egy ganés taligát toló barna ballonkabátos fickó vonul át a háttérben, a gallér a nyakára felhajtva, de a druida lány látja az arcát. Ismeri valahonnan, a pocsék arcmemóriája miatt nem ugrik be neki, hogy honnan, de negatív érzületet kelt benne.*
- Pff!
~ Hazug féreg. ~
- Hogy? Mondott valamit? – *Elcsodálkozva visszakérdez az őrnő.*
- Semmit. Nem fizetek! – *Vágja rá Ahseela.* – Hagyjuk!
*Egyszeriben elered az eső, először csak az eső hangját hallani, ahogy az épületek tetejét veri, majd mint egy nyári zápor függöny a földre hull, elmosva az utcák mocskát. Ahseela kinyújtja tenyerét az esőre.* ~ Nem baj, földeknek kell az eső! ~ *Dörren az ég.*
- Tudja! Nem kötelező! Ha most elhagyják a várost, akkor elengedjük a bírságot. – *Mondja a cingár nő, majd beszédesen kurtán biccentve néz az őrtársra, majd ismét az elf lányra nézve:*
- Vagy, nincs más választásom, sajnos, el kell vezetnem a lovát. – *Jegyzi még meg, majd fogna rá Ahseela kezében lévő kötélre, mire a vak ló hátra sunyja a füleit, oldalra kapja a fejét és az őrnő felé csíp, aki elkapja a kezét.*
- Na mondom! Ez a ló harap! – *Mondja felháborodva, mire a pocakos őr lép és fogna rá a kötélre.* – Na, elég volt!
- Hé! Ne piszkálják, a lovamat! Elmegyünk! Hagyják, szeszélyes és érzékeny állat! – *Lép lova és az őrök közé. Hóvirág hörögve, nyihogva felágaskodik, kirántva a hármas kezei közül a kötelet, mellső lábai a levegőben kapálnak néhányat. Az őrnő hátra ugrik. A ló nagyot döndülve visszaereszkedik a talajra.*
- Nee! – *Ahseela megpróbálja elkapni a kötelet, de Hóvirág szinte egy helyben fordul és elvágtat, hát szó szerint, a vakvilágnak. A druida lány szemrehányón az őrökre néz.*
- Kösz! Hát ez jól megcsinálták! Mehetek utána! – *Ahseela csak ennyit mond, majd indul is vak ló után.*