*A lánynak elakadt a lélegzete. Úgy tűnik, mintha nevetséges támadási kísérletével, ha nem is megfélemlítette, de némileg mintha elbizonytalanította volna az immár álló nénit, aki hosszas krahácsolás után kiböki, hogy ruha van a ládában, de azért odaadja a kulcsot.
Ami Yathe figyelmét felkeltette, az viszont az volt, hogy Salibah meggörnyedve járt, mint akit megviselt az a hosszú idő amit a földön eltöltött, de még így is magasabb volt a lánynál. Valamint a köhécselését megelőző túlzottan mély hang, amit végül annak tulajdonította, hogy valószínűleg az öregasszony nem veti meg a pipázást, attól lehet ilyen.
Tehát a lány most ott áll kezében a jós kulcsával, és habozik. Hallott kiskorában olyan emberekről, akiket megátkozott egy boszorkány, bár nem igazán volt tisztában vele, hogy ez a szó használható-e egy ilyen vénségre, mint Salibah. Mi van, ha a ládából valami veszedelmes lény ugrik ki, aki ott helyben felfalja a lányt? De a lány végül összeszedi a bátorságát, és gyomra helyeslő korgásától kísérve közelebb lopakodik a ládához. Lassan, nagyon lassan illeszti a kulcsot a zárba, majd messzire kinyújtva karját, a ládától minél távolabb húzódik. Végül elfordítja a kulcsot, apró kattanások sorozatát indítva el, aminek hatására Yathe ijedten szökken a kocsi túlsó falához, és tágra meredt szemmel nézi a ládát, amiben most már magától forog a kulcs. Szeme sarkából a jósra pillant, aki csak áll ott megkövülten, és bár arcából gyakorlatilag nem látszik semmi, úgy tűnik, hogy ez neki is újdonság.
Még egy utolsó kattanás hallatszik, aztán csend. A lány idáig nem mert levegőt venni, és még mindig riadtan figyel, hogy vajon mi jöhet ezután? Hát, továbbra is semmi, a banya megmoccan, mire Yathe összerezzen, és igyekszik még összekaparni a maradék büszkeségét azzal, hogy odaoson a ládához. Megáll, hallgatózik, vizsgálgatja, de mivel továbbra sem ették meg, megembereli magát, megragadja két oldalt, és óvatosan kinyitja. Lenéz, és egy csomó penészes könyvet lát ilyen-olyan találmányokról és szerkentyűkről. Csalódottan ül le a padlóra, fejét a térdének támasztja és gondolkozik. Már nem akarja fenntartani a "vérszomjas tolvaj" jellegét, már ha eddigi alakítását annak lehet nevezni. A szájába harap, és idegesen megdörzsöli a homlokát, és közben beveri a könyökét a láda oldalába, ami erre kong egyet.* ~Milyen furcsa. Vajon milyen fából lehet...~ *Szórakozottan dörzsölgeti most már arcélét, amitől egy vicces kis piros foltocska jelenik meg rajta. Majd hirtelen, mint akibe a villám csapott, felpattan, és most már szándékosan kopogtatja a láda oldalát. Hát persze! Otthon, a Kikötőben rengetegszer látott már ilyen, a csempészek által használt duplafenekű ládát. És egy ilyen szépen faragott ládában, ilyen különleges zárral, biztos, hogy nem csak ócska könyveket tárolnak. Letérdel a láda elé, és módszeresen elkezdi kirakodni a könyveket, mialatt hallja maga mögül, hogy Salibah is közelebb óvakodik, és bár ezt valószínűleg hangtalanul akarta tenni, csak úgy surrog rengeteg szoknyája és kendője egymáson. Mikor az utolsó kacat is kikerül, Yathe végigtapogatja a láda belső oldalát, és meg is találja a kis kapcsot, amivel a hamis fenék rögzítve van. Kaparászás hallatszik, majd a lánynak sikerül felnyitnia a lapot, ami alatt... Yathe épphogy csak fel nem sikít, mert a lap alatt koponyák vannak szép sorba rendezve.*