Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 137 (2721. - 2740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2740. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-21 14:00:41
Üzenet elküldve: 2015-06-21 14:00:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Reyf//
*Talán kevéssé furcsállható módon zavarja látogatója pillantása, válaszként így saját, veséig hatolóan hideg, violaszínű szemeit függeszti a jövevényre. Tapasztalat, hogy tekintetének kongó üressége még a legbátrabb kíváncsiakat is legalább megriasztotta. Nem szereti kiadni magát, de kinek lenne ez ínyére?
Lassan, óvatosan, hogy meg ne szédüljön újból, feltápászkodik a földről, leporolva a köpenyét. Távol álljon tőle, hogy ennyire elesettnek mutatkozzék.*
- Az a nagy, fényes valami ott az égen, kedves fajtárs. Rosszul érzem magam tőle.
*Gyakori fegyvere a maró gúny, hogyha éppen nem érzi biztonságban magát, mert erősnek és sebezhetetlennek láttatja. A férfival ellentétben neki alig fordul meg a fejében, hogy egy mélységi bárhol máshol is élhet huzamosabb ideig, mint a föld alatt, számára kissé természetellenes az a könnyedség, amivel a másik mozog tündöklő napvilágnál.
Gyanútlanul fogadja el a felé nyújtott tömlőt, ám a kinyitásakor már megcsapja orrát az alkohol ismerős kipárolgása. Sötétben edződött érzékszerveit kevés dolog csalhatja meg. Szeme sem rebben, úgy kortyol bele a zamatos vörösborba, majd mosolyogva nyújtja vissza gazdájának.*
- Kellemes a városi vizetek. Ha ezt tudom, előbb jövök otthonról.
*Egy pillanatra elréved, meggondolva, hogy valójában egyedül maradt széles e világon, eredeti céljai kissé messze kerültek pénztelenségének okán, így hamar kellene segítenie magán. Nem szokása intrikákba és bonyolult cselszövésekbe bonyolódni, de ha más esély nincs, legalább a mai vacsoráig a férfi vállán fog elvergődni, aztán majd meglátja, mit hoz a másnap.*
- Nem annyira... csupán az otthonom egészen másmilyen volt. Akad errefelé nekünk való fénytelen taverna? Azt szívesen meglátogatnám.
//Reyf//
*Talán kevéssé furcsállható módon zavarja látogatója pillantása, válaszként így saját, veséig hatolóan hideg, violaszínű szemeit függeszti a jövevényre. Tapasztalat, hogy tekintetének kongó üressége még a legbátrabb kíváncsiakat is legalább megriasztotta. Nem szereti kiadni magát, de kinek lenne ez ínyére?
Lassan, óvatosan, hogy meg ne szédüljön újból, feltápászkodik a földről, leporolva a köpenyét. Távol álljon tőle, hogy ennyire elesettnek mutatkozzék.*
- Az a nagy, fényes valami ott az égen, kedves fajtárs. Rosszul érzem magam tőle.
*Gyakori fegyvere a maró gúny, hogyha éppen nem érzi biztonságban magát, mert erősnek és sebezhetetlennek láttatja. A férfival ellentétben neki alig fordul meg a fejében, hogy egy mélységi bárhol máshol is élhet huzamosabb ideig, mint a föld alatt, számára kissé természetellenes az a könnyedség, amivel a másik mozog tündöklő napvilágnál.
Gyanútlanul fogadja el a felé nyújtott tömlőt, ám a kinyitásakor már megcsapja orrát az alkohol ismerős kipárolgása. Sötétben edződött érzékszerveit kevés dolog csalhatja meg. Szeme sem rebben, úgy kortyol bele a zamatos vörösborba, majd mosolyogva nyújtja vissza gazdájának.*
- Kellemes a városi vizetek. Ha ezt tudom, előbb jövök otthonról.
*Egy pillanatra elréved, meggondolva, hogy valójában egyedül maradt széles e világon, eredeti céljai kissé messze kerültek pénztelenségének okán, így hamar kellene segítenie magán. Nem szokása intrikákba és bonyolult cselszövésekbe bonyolódni, de ha más esély nincs, legalább a mai vacsoráig a férfi vállán fog elvergődni, aztán majd meglátja, mit hoz a másnap.*
- Nem annyira... csupán az otthonom egészen másmilyen volt. Akad errefelé nekünk való fénytelen taverna? Azt szívesen meglátogatnám.
2739. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-21 13:57:29
Üzenet elküldve: 2015-06-21 13:57:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Nyári forgatag//
//Oriiza, Grakul//
*Az árus egyik szemöldöke a homlokra közepére szalad a kérdés hallatán.*
- Hölgyem, ez itt nem a kikötő, hogy óriás hordókban árusítsunk. Én csak a Sárkányvérrel szolgálhatok, itteni fogyasztásra, esetleg ajándékként lehet megvenni. *Magyarázza, és bár nem kenyere más kofák ajánlása, valahogy jobbnak érzi, ha megszabadul a furcsa alakoktól. Pontosabban inkább az orktól.*
- Ha egyszerűbbre vágynak, talán a boroknál és a sörös pultoknál próbáljanak szerencsét, ott talán hordókból mérik az italt. Ennél többet nem tudok segíteni. *Jegyzi meg, miközben várakozóan tekint rájuk.*
//Oriiza, Grakul//
*Az árus egyik szemöldöke a homlokra közepére szalad a kérdés hallatán.*
- Hölgyem, ez itt nem a kikötő, hogy óriás hordókban árusítsunk. Én csak a Sárkányvérrel szolgálhatok, itteni fogyasztásra, esetleg ajándékként lehet megvenni. *Magyarázza, és bár nem kenyere más kofák ajánlása, valahogy jobbnak érzi, ha megszabadul a furcsa alakoktól. Pontosabban inkább az orktól.*
- Ha egyszerűbbre vágynak, talán a boroknál és a sörös pultoknál próbáljanak szerencsét, ott talán hordókból mérik az italt. Ennél többet nem tudok segíteni. *Jegyzi meg, miközben várakozóan tekint rájuk.*
2738. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-21 11:18:47
Üzenet elküldve: 2015-06-21 11:18:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Tökkelütött egy társaság//
*Bár egy ideig elégedetten vigyorog, látva, hogy sikerült Nerit ugratni, majd csak ugyan képére fagy a vigyor, amikor a hajón való képességeit, de még inkább testét kezdi el firtatni a lány.*
- Hallottam. *Közli Naddal flegmán, majd két kezével rátenyerel az asztalra, majd felegyenesedik. Végignéz magán, majd kérdőn a lány felé.*
- Ha felesleg alatt ezt érted *Tapasztja kezét a melleire öntelten.* Hát akkor ezt a plusz kilót bizony el tudom viselni. *Kacsint mellé játékosan, majd visszapuffan Nadae mellé. Ami a hajót illeti, inkább nem szól semmit. Valóban nem túl sok haszna van ostromon kívül, mert olyankor viszont az elsők között volt, aki átlendült az ellenfél oldalára. Egyébiránt viszont sem a takarításra, sem kormányozásra, sem pedig a vitorlák terén nem fogható könnyen munkába, bár ez utóbbihoz még ért is. Ahogy a legénységgel való dirigáláshoz is.
Nad kap egy lesújtó pillantást, bár kétségtelenül igaza van.*
- Egy harcos pont annyit él jobb esetben, amíg még elbírja a kardját. *Teszi hozzá egész komolyan. Ő például utálna megöregedni, hogy fiatalsága árnyékán keseregjen.*
- Tán féltékeny vagy? *Fordul ismét a kalóz felé az ork mese után.* Mellesleg nem. *Néz vissza a Kölyökre, majd ismét Nadaera.* A fajtámtól legkülönbözőbb férfi, akivel dolgom volt, az is egy elf volt. Tudod, megtehetem magamnak azt a luxust, hogy válogassak. És élek is vele. *Nyammogja ez darab sült krumpli mellett, amit képes órákon keresztül rágcsálni. Ezzel ő a maga részéről le is zárta a dolgot, még a végén elmegy valami nagyon abszurd felé, vagy kibök valami olyasmit, amit nagyon igyekszik magában tartani. Ideje, hogy ne rajta legyen a figyelem, bármennyire is nehezére esik ezt beismerni, mert hát, ha valamit imád, az a rivaldafény, csak éppen nem ilyen tekintetben.
Hangosan felkacag, amikor Nad az asztal alá csusszan, majd le is néz oda, hogy mit csinál.*
- Ha most valami perverz dologra készülsz, akkor inkább lelépek. *Vigyorog a kalózkára.
Szerencsére a dög őt most elkerüli, így nem kell a padot felborítva hanyatt-homlok menekülnie, hogy minél messzebb legyen a patástól. De azért, amikor a kölyök megkapja a gyümölcstálat, elcsen róla egy fürt szőlőt (amennyiben van rajta ilyen) és a tányérjára teszi. Ő nem gondolt desszertre, így viszont már nem is kell.
Zara meglehetősen furán reagál a Nerit érintő heccelésére.*
- He? *Szemöldöke különös kérdőjel alakzatot vesz az arcán, majd rögtön forgatni kezdi a szemét.* Az esélyem? *Kacarászik.* Bármennyire is hízelgő, hogy valaha volt is esélyem, de ez nem azt jelenti, hogy neked is. *Hangja komolytalan, de bár valóban szemrevaló a kis szöszi, neki az ilyen világos hajú férfiakból egy életre elege lett. Más sem sugárzik a fakó tincsekről, mint a megbízhatatlanság. És különben bár egyébként szívesen belerondítana bármilyen gyümölcsözőnek induló kapcsolatba férfi és nő között, most nincs ilyen terve, csak méltó módon kívánt visszavágni a Rumlopónak. És el is érte, amit akart. A kis félvér rögtön magyarázkodni kezd, amit kuncogva vesz tudomásul.*
- Lehet, hogy csak vicceltem. *Rántja meg a vállát unottan és lecsippent egy szőlőszemet, majd feldobja a levegőbe és bekapja.* De még, ha igaz is lenne, így sokkal tetszetősebb. *Kacsint most a lány felé, jelezve, hogy csak heccelte, majd érdeklődve hallgatja Zara és Nad közös történetét. A mai napig nem tudja felismerni a kalózka mikor hazudik, vagy mond igazat, így minden egyes mondata után a szöszi felé pillant, hogy annak reakciója alapján próbálja ezt bemérni.*
- Ott hagytad a Thara’zon szigetén? *Kerekedik el szeme. Talán jót kéne nevetnie a dolgon, hiszen ha Nad pórul járt, az mindenképpen vicces, de kalózkörökben nem éppen a hírtelen az a térség. Így még az egyébként tudatlan Dynti is képben van vele miféle veszélyek között hagyták társnőjét.*
- Tudjátok a mi hajónkon járta az a mondás, hogy „Inkább süllyedjünk el a tenger fenekére, mint egy thara’zoni gyomrának fenekére”. *Ezt inkább Nerinek és Zefnek mondja afféle kiegészítésként, amivel végül is alátámasztja a másik kettő mondanivalóját. Érdeklődve fordul Nad felé. Hetek óta az első izgalmas sztori.*
- Szóval ezért voltál te olyan fura barbáréknál. *Utal vissza a Thargodaroknál tett küldetésükre. Persze közben hallgatja Zaranir történetét is.*
- Úgy hallottam, hogy csak azt eszik meg, akinek megtudják a nevét. *Mondja, mintha valami kísértethistóriáról beszélne.* Így már értem te, hogy maradtál életben. *Mosolyog a kalózra, aki lépten nyomon kamunevekkel látja el magát, majd egy újabb szőlőszemet röpít a szájába és ráharap. A gyümölcs héja nagyot roppan fogai alatt, majd szétárad szájában a savanykás íz.*
- Tudod ez érdekes. Én részt vettem az öt sziget egyikének feltérképezésén, s az ottani őslakosok nem akartak felfalni, egy dolgok kértek tőlünk az aranyért cserébe, ami nekik olyan volt, mint nekünk egy falevél, hogy vigyünk nekik takarót. *Ezt is csak afféle érdekességként teszi hozzá, s már fordul is ismét a kalóz felé, hogy a történetet az ő oldaláról is jobban megtudja.*
//Tökkelütött egy társaság//
*Bár egy ideig elégedetten vigyorog, látva, hogy sikerült Nerit ugratni, majd csak ugyan képére fagy a vigyor, amikor a hajón való képességeit, de még inkább testét kezdi el firtatni a lány.*
- Hallottam. *Közli Naddal flegmán, majd két kezével rátenyerel az asztalra, majd felegyenesedik. Végignéz magán, majd kérdőn a lány felé.*
- Ha felesleg alatt ezt érted *Tapasztja kezét a melleire öntelten.* Hát akkor ezt a plusz kilót bizony el tudom viselni. *Kacsint mellé játékosan, majd visszapuffan Nadae mellé. Ami a hajót illeti, inkább nem szól semmit. Valóban nem túl sok haszna van ostromon kívül, mert olyankor viszont az elsők között volt, aki átlendült az ellenfél oldalára. Egyébiránt viszont sem a takarításra, sem kormányozásra, sem pedig a vitorlák terén nem fogható könnyen munkába, bár ez utóbbihoz még ért is. Ahogy a legénységgel való dirigáláshoz is.
Nad kap egy lesújtó pillantást, bár kétségtelenül igaza van.*
- Egy harcos pont annyit él jobb esetben, amíg még elbírja a kardját. *Teszi hozzá egész komolyan. Ő például utálna megöregedni, hogy fiatalsága árnyékán keseregjen.*
- Tán féltékeny vagy? *Fordul ismét a kalóz felé az ork mese után.* Mellesleg nem. *Néz vissza a Kölyökre, majd ismét Nadaera.* A fajtámtól legkülönbözőbb férfi, akivel dolgom volt, az is egy elf volt. Tudod, megtehetem magamnak azt a luxust, hogy válogassak. És élek is vele. *Nyammogja ez darab sült krumpli mellett, amit képes órákon keresztül rágcsálni. Ezzel ő a maga részéről le is zárta a dolgot, még a végén elmegy valami nagyon abszurd felé, vagy kibök valami olyasmit, amit nagyon igyekszik magában tartani. Ideje, hogy ne rajta legyen a figyelem, bármennyire is nehezére esik ezt beismerni, mert hát, ha valamit imád, az a rivaldafény, csak éppen nem ilyen tekintetben.
Hangosan felkacag, amikor Nad az asztal alá csusszan, majd le is néz oda, hogy mit csinál.*
- Ha most valami perverz dologra készülsz, akkor inkább lelépek. *Vigyorog a kalózkára.
Szerencsére a dög őt most elkerüli, így nem kell a padot felborítva hanyatt-homlok menekülnie, hogy minél messzebb legyen a patástól. De azért, amikor a kölyök megkapja a gyümölcstálat, elcsen róla egy fürt szőlőt (amennyiben van rajta ilyen) és a tányérjára teszi. Ő nem gondolt desszertre, így viszont már nem is kell.
Zara meglehetősen furán reagál a Nerit érintő heccelésére.*
- He? *Szemöldöke különös kérdőjel alakzatot vesz az arcán, majd rögtön forgatni kezdi a szemét.* Az esélyem? *Kacarászik.* Bármennyire is hízelgő, hogy valaha volt is esélyem, de ez nem azt jelenti, hogy neked is. *Hangja komolytalan, de bár valóban szemrevaló a kis szöszi, neki az ilyen világos hajú férfiakból egy életre elege lett. Más sem sugárzik a fakó tincsekről, mint a megbízhatatlanság. És különben bár egyébként szívesen belerondítana bármilyen gyümölcsözőnek induló kapcsolatba férfi és nő között, most nincs ilyen terve, csak méltó módon kívánt visszavágni a Rumlopónak. És el is érte, amit akart. A kis félvér rögtön magyarázkodni kezd, amit kuncogva vesz tudomásul.*
- Lehet, hogy csak vicceltem. *Rántja meg a vállát unottan és lecsippent egy szőlőszemet, majd feldobja a levegőbe és bekapja.* De még, ha igaz is lenne, így sokkal tetszetősebb. *Kacsint most a lány felé, jelezve, hogy csak heccelte, majd érdeklődve hallgatja Zara és Nad közös történetét. A mai napig nem tudja felismerni a kalózka mikor hazudik, vagy mond igazat, így minden egyes mondata után a szöszi felé pillant, hogy annak reakciója alapján próbálja ezt bemérni.*
- Ott hagytad a Thara’zon szigetén? *Kerekedik el szeme. Talán jót kéne nevetnie a dolgon, hiszen ha Nad pórul járt, az mindenképpen vicces, de kalózkörökben nem éppen a hírtelen az a térség. Így még az egyébként tudatlan Dynti is képben van vele miféle veszélyek között hagyták társnőjét.*
- Tudjátok a mi hajónkon járta az a mondás, hogy „Inkább süllyedjünk el a tenger fenekére, mint egy thara’zoni gyomrának fenekére”. *Ezt inkább Nerinek és Zefnek mondja afféle kiegészítésként, amivel végül is alátámasztja a másik kettő mondanivalóját. Érdeklődve fordul Nad felé. Hetek óta az első izgalmas sztori.*
- Szóval ezért voltál te olyan fura barbáréknál. *Utal vissza a Thargodaroknál tett küldetésükre. Persze közben hallgatja Zaranir történetét is.*
- Úgy hallottam, hogy csak azt eszik meg, akinek megtudják a nevét. *Mondja, mintha valami kísértethistóriáról beszélne.* Így már értem te, hogy maradtál életben. *Mosolyog a kalózra, aki lépten nyomon kamunevekkel látja el magát, majd egy újabb szőlőszemet röpít a szájába és ráharap. A gyümölcs héja nagyot roppan fogai alatt, majd szétárad szájában a savanykás íz.*
- Tudod ez érdekes. Én részt vettem az öt sziget egyikének feltérképezésén, s az ottani őslakosok nem akartak felfalni, egy dolgok kértek tőlünk az aranyért cserébe, ami nekik olyan volt, mint nekünk egy falevél, hogy vigyünk nekik takarót. *Ezt is csak afféle érdekességként teszi hozzá, s már fordul is ismét a kalóz felé, hogy a történetet az ő oldaláról is jobban megtudja.*
2737. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-21 11:09:48
Üzenet elküldve: 2015-06-21 11:09:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Ydriss, Kharasshi//
*A veszéllyel packázni, a tűzzel játszani olyasmi, amin majd minden ifjú titán túlesik, s ha eleget látott, vagy megperzselte már magát, majd elmúlik. A szerencsésebbje megússza kisebb tanuló pénzzel, az óvatlan a fogát is ott hagyhatja, vagy örök nyomot szerez akár testén, akár lelkén. Talán épp egy ilyen pengeélen kezdett táncolni önszántából a lány, de hogy miért? Ha már lúd, legyen kövér? Vagy csak szimplán keresi a bajt? Próbálgatja mások és saját határait, vagy oly nagy önbizalommal rendelkezik, hogy hite szerint bármiből képes kivágni magát?
Fiatal és botor, olykor naiv is, de annyira nem, hogy valami mesébe illő románcot keressen pont itt, pont egy mélységivel. A másik minden bizonnyal szórakozás tárgát látja benne, legjobb esetben is, vagy magát a prédát. Ő maga viszont sutba dobva végleg a józan ész diktálta óvatos lépteket, a kíváncsiságnak adta át a keringő vezető szerepét. Mit reagál, meddig megy el, átlépi-e azt a határt, amit részben az elvek szabnak.*
- Mindent. *Tűnődve ízlelgeti a szót, miközben tekintetéből eltűnik az incselkedés, helyét eddig nem jellemző komolyság veszi át, amitől a barna szemek pillantása áthatóvá válik, mintha képes lenne a felszín alá is bepillantást nyerni.* - Aki túl sokat akar, a végén a semmit markolja csak.
*Figyeli a mozdulatot, amivel megszerzi a hím a lopott nektárt, s el is tünteti azt, utána már épp csak annyi ideje van, hogy a kezében szorongatott héj darabtól megszabaduljon, a mélységi máris közre fogja. Ezúttal, nem zökken ki kerékvágásból, ajkára bár féloldalas mosoly kúszik, tekintete ettől azonban még nem enyhül.*
- Nocsak, egy vadász. Ydriss vagyok, áldozat hozóból lett *Ekkor egy pillanatra megakad. Minek is tudná magát besorolni? Vadász? Nem, náluk a vadász az, aki az élelemről gondoskodik. Harcos, védelmező? Egyik sem illik rá. A városiak által fejvadásznak nevezett valami áll még a legközelebb ahhoz, amit most csinál, de nem pénzért, megélhetésért próbálja felkutatni, és vérét venni a tolvajoknak. Jobb híján egyetlen szóval áll elő.* árnyék.
*A hasonlatra előbb halkan sóhajt, kis lemondó felhangot csempészve bele.*
- Nem szeretem az érméket. Az feltételezi, hogy mindkettő rossz, akármelyik oldalról beszüljünk.
//Ydriss, Kharasshi//
*A veszéllyel packázni, a tűzzel játszani olyasmi, amin majd minden ifjú titán túlesik, s ha eleget látott, vagy megperzselte már magát, majd elmúlik. A szerencsésebbje megússza kisebb tanuló pénzzel, az óvatlan a fogát is ott hagyhatja, vagy örök nyomot szerez akár testén, akár lelkén. Talán épp egy ilyen pengeélen kezdett táncolni önszántából a lány, de hogy miért? Ha már lúd, legyen kövér? Vagy csak szimplán keresi a bajt? Próbálgatja mások és saját határait, vagy oly nagy önbizalommal rendelkezik, hogy hite szerint bármiből képes kivágni magát?
Fiatal és botor, olykor naiv is, de annyira nem, hogy valami mesébe illő románcot keressen pont itt, pont egy mélységivel. A másik minden bizonnyal szórakozás tárgát látja benne, legjobb esetben is, vagy magát a prédát. Ő maga viszont sutba dobva végleg a józan ész diktálta óvatos lépteket, a kíváncsiságnak adta át a keringő vezető szerepét. Mit reagál, meddig megy el, átlépi-e azt a határt, amit részben az elvek szabnak.*
- Mindent. *Tűnődve ízlelgeti a szót, miközben tekintetéből eltűnik az incselkedés, helyét eddig nem jellemző komolyság veszi át, amitől a barna szemek pillantása áthatóvá válik, mintha képes lenne a felszín alá is bepillantást nyerni.* - Aki túl sokat akar, a végén a semmit markolja csak.
*Figyeli a mozdulatot, amivel megszerzi a hím a lopott nektárt, s el is tünteti azt, utána már épp csak annyi ideje van, hogy a kezében szorongatott héj darabtól megszabaduljon, a mélységi máris közre fogja. Ezúttal, nem zökken ki kerékvágásból, ajkára bár féloldalas mosoly kúszik, tekintete ettől azonban még nem enyhül.*
- Nocsak, egy vadász. Ydriss vagyok, áldozat hozóból lett *Ekkor egy pillanatra megakad. Minek is tudná magát besorolni? Vadász? Nem, náluk a vadász az, aki az élelemről gondoskodik. Harcos, védelmező? Egyik sem illik rá. A városiak által fejvadásznak nevezett valami áll még a legközelebb ahhoz, amit most csinál, de nem pénzért, megélhetésért próbálja felkutatni, és vérét venni a tolvajoknak. Jobb híján egyetlen szóval áll elő.* árnyék.
*A hasonlatra előbb halkan sóhajt, kis lemondó felhangot csempészve bele.*
- Nem szeretem az érméket. Az feltételezi, hogy mindkettő rossz, akármelyik oldalról beszüljünk.
2736. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-21 10:59:41
Üzenet elküldve: 2015-06-21 10:59:41
ÚJ
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
*Ki lép a fürdőből a piac térre. A nyári forgatag úgy tűnik sok embert idevonzott és a kofák is biztos teli erszénnyel jól megszedve magukat fognak távozni.*
~Ilyenkor mindenki adakozóbb kedvében van, lehet itt megtalálom amit keresek.~ *Bár igazából még maga se tudja mire vágyik, mert az élete az információ szerzés, a lopás, a pajzánkodás és a gyilkolásból áll. Melyikhez lenne kedve most? Ő maga sem tudja és céltalanul járja a tömeget, nézegeti az embereket és egyéb fajú teremtményeket, kiből mennyi hasznot tudna lehúzni. Jó táncoshoz illően csípőjét kecsesen riszálva sétál, jobbját csípőjén tartva a pénzes erszényén. Ki más tudhatná jobban, hogyan vigyázzon értékeire, mint maga egy tolvaj.*
~Ilyenkor mindenki adakozóbb kedvében van, lehet itt megtalálom amit keresek.~ *Bár igazából még maga se tudja mire vágyik, mert az élete az információ szerzés, a lopás, a pajzánkodás és a gyilkolásból áll. Melyikhez lenne kedve most? Ő maga sem tudja és céltalanul járja a tömeget, nézegeti az embereket és egyéb fajú teremtményeket, kiből mennyi hasznot tudna lehúzni. Jó táncoshoz illően csípőjét kecsesen riszálva sétál, jobbját csípőjén tartva a pénzes erszényén. Ki más tudhatná jobban, hogyan vigyázzon értékeire, mint maga egy tolvaj.*
2735. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-21 09:51:17
Üzenet elküldve: 2015-06-21 09:51:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Ydriss, Kharasshi//
*A vörös fruska nem átall incselkedni. Igen, határozottan az az érzése, hogy nagyon is kóstolgatja a gyümölcs mellett ama gesztust is. Talán csak a fantáziáját bizsergeti a dolog. Alvó sárkány fémillatú bőrén végigsimítani... Bizony, a veszély íze kéjes, egészen addig, míg az életösztön vissza nem marja a tett játékká alázott provinciáit. Akkor a kéjt kisöpri a rettegés, mint egy jeges fuvallat. Vagy néhány kivételes esetben bizarr eleggyé keveredik vele.
Vajon mi bátoríthatta fel ezt a kis nőstényt ennyire? Ilyen megnyerő lenne? Ennyire beleképzelhető egy egzotikus gavallér szerepébe? Mintha személyén csak pikáns fűszer lenne a veszély.
Utolsót harap a cikkelyből, majd az üres héjat a vesszőkosárba veti, melybe a kofa is felhalmozta a fel nem használt szárakat, leveleket, hibás portékát. Megtörli a száját és elcsettinti a nyelvén a tűzalma ízét, aztán a tekintetét kereső lányra néz. A fakó íriszekben nyoma sincs ábrándos románcok ígéretének. Valami hűvös, megingathatatlan és hátborzongatóan tényszerű dereng abban a markáns tekintetben.*
- Mindent *válaszolja egyszerűen.
Jobbja kinyúl, hogy útját állja egy galád cseppnek, mely a nőstény ajkáról iramodik az álla felé. Az ujjára veszi, s élveteg lassúsággal ízleli az elorzott nedűt. Aztán gondol egyet és a bodega falának támaszkodva szembefordul a kis nősténnyel, két közrefogó karja között a pavilon falának kényszerítve annak hátát.*
- Kharasshi vagyok *mondja.* - Vadász és elöljáró kardja az enyéimnek, rangban a második.
- Ismersz *húzódik a szája a már jól ismert mosolyra.* - Népeink ugyanazon érme két oldala.
A hozzászólás írója (Kharasshi D'Rake) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.21 10:52:04
//Ydriss, Kharasshi//
*A vörös fruska nem átall incselkedni. Igen, határozottan az az érzése, hogy nagyon is kóstolgatja a gyümölcs mellett ama gesztust is. Talán csak a fantáziáját bizsergeti a dolog. Alvó sárkány fémillatú bőrén végigsimítani... Bizony, a veszély íze kéjes, egészen addig, míg az életösztön vissza nem marja a tett játékká alázott provinciáit. Akkor a kéjt kisöpri a rettegés, mint egy jeges fuvallat. Vagy néhány kivételes esetben bizarr eleggyé keveredik vele.
Vajon mi bátoríthatta fel ezt a kis nőstényt ennyire? Ilyen megnyerő lenne? Ennyire beleképzelhető egy egzotikus gavallér szerepébe? Mintha személyén csak pikáns fűszer lenne a veszély.
Utolsót harap a cikkelyből, majd az üres héjat a vesszőkosárba veti, melybe a kofa is felhalmozta a fel nem használt szárakat, leveleket, hibás portékát. Megtörli a száját és elcsettinti a nyelvén a tűzalma ízét, aztán a tekintetét kereső lányra néz. A fakó íriszekben nyoma sincs ábrándos románcok ígéretének. Valami hűvös, megingathatatlan és hátborzongatóan tényszerű dereng abban a markáns tekintetben.*
- Mindent *válaszolja egyszerűen.
Jobbja kinyúl, hogy útját állja egy galád cseppnek, mely a nőstény ajkáról iramodik az álla felé. Az ujjára veszi, s élveteg lassúsággal ízleli az elorzott nedűt. Aztán gondol egyet és a bodega falának támaszkodva szembefordul a kis nősténnyel, két közrefogó karja között a pavilon falának kényszerítve annak hátát.*
- Kharasshi vagyok *mondja.* - Vadász és elöljáró kardja az enyéimnek, rangban a második.
- Ismersz *húzódik a szája a már jól ismert mosolyra.* - Népeink ugyanazon érme két oldala.
A hozzászólás írója (Kharasshi D'Rake) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.21 10:52:04
2734. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-21 08:58:53
Üzenet elküldve: 2015-06-21 08:58:53
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Földmozdító Oriiza//
//Vásárlás//
*Hiába gondolta úgy, hogy majd a lány letárgyalja neki a jó boltot, s nem szól bele, kufár által adott árra kitör belőle a nevetés, telibe képen röhögi az árust.*
-Kétszázhúsz, az a kis fiola, ugye ez csak vicc, oszt mi csináljak én azzal, még a szájamat is kevés kiöblíteni.
*Pillanatnyi nevetés után tekintete gyorsan borússá változik, s a környéket szemléli, van e még olyan árus aki ilyesmiket árusít.*
~Mi a ló fenének, jöttem én be ide, gondolhattam volna, cicomás embernépség el vannak szállva, mégyhogy kétszázhúsz arany.~
*Dühödten forgolódik, miközben hallja a lány még próbálkozik valami olcsóbbat kialkudni, hát visszafordul, hogy meghallgassa mi lesz az eredménye, hátha a mocskos kufár a legdrágábbat akarta rájuk sózni indulásból.*
//Földmozdító Oriiza//
//Vásárlás//
*Hiába gondolta úgy, hogy majd a lány letárgyalja neki a jó boltot, s nem szól bele, kufár által adott árra kitör belőle a nevetés, telibe képen röhögi az árust.*
-Kétszázhúsz, az a kis fiola, ugye ez csak vicc, oszt mi csináljak én azzal, még a szájamat is kevés kiöblíteni.
*Pillanatnyi nevetés után tekintete gyorsan borússá változik, s a környéket szemléli, van e még olyan árus aki ilyesmiket árusít.*
~Mi a ló fenének, jöttem én be ide, gondolhattam volna, cicomás embernépség el vannak szállva, mégyhogy kétszázhúsz arany.~
*Dühödten forgolódik, miközben hallja a lány még próbálkozik valami olcsóbbat kialkudni, hát visszafordul, hogy meghallgassa mi lesz az eredménye, hátha a mocskos kufár a legdrágábbat akarta rájuk sózni indulásból.*
2733. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-21 05:32:10
Üzenet elküldve: 2015-06-21 05:32:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Tökkelütött egy bagázs//
*A felvetésre kénytelen egy pillanatra megállni, ha enne, most a falat is megállna a torkában. Leginkább azért, mert ezen triviális pénzkeresési mód még nem jutott eszébe. Leginkább azért, mert ha már ő választ egy nőt, azt nem adná más férfiaknak játszadozni. Ebben persze eléggé olyan, mint egy kisgyerek, mert nem kell neki annyira, csak amíg másnál van. Persze szükséges válaszolnia is erre, mert úgy látszik kezdik továbbvinni a gondolatait.*
-Nem, már több, mint három éve nem foglalkozom rabszolgákkal vagy egyszerű örömlányokkal, túl problémás. Még olyan környéken sem, ahol nem illegális. Jobban szeretem az egyszerűbb rakományokat, amik szó nélkül jönnek egyik helyről a másikra.
*Zef terveire Nerilillel csak egy barátságosnak tűnő mosolyt és egy nem olyan barátságos utalást küld.*
-Majd betakargat este valaki más.
*Ezzel ő le is tudta a dolgokat, nem nagyon tervez vele vitatkozni, mert különösebben nem érdekli. Ahhoz meg még Zef sem elég buta, hogy megdobálja azt, akitől enni kap, a szavakkal pedig nem ér el semmit nála. Ha mégis, azt majd tudatja vele. És visszakerülhet a földre megint lábelőkének.*
-Ti vagytok az egyedüliek, akik nem tudnak elegendő élelmet pakolni egy hajóra. Mi Naddal annó rendesen megoldottuk a legénységétkeztetést, legalábbis amikor én is a fedélzeten voltam.
*Ennek leginkább az volt az oka, hogy erősen hiányos volt a legénység, így nem volt sok pazarolnivalójuk. És Zaranir a saját, bár bérelt hajóján szeretett megszabadulni az idegesítő éhes szájaktól. Mindig van valaki a hajón, aki elég hangosan agitál a rend ellen és leírható a fizetendő zsoldosok listájáról. Mondhatni csak növelte a költséghatékonyságot és pár napi duplázott rumadag minden ilyen affért elfelejtet. Egyébként meg, a patkányok sokkal jobban bírják, mint az emberek, mert ők megesznek olyan dolgokat is, amiket az utódfajok gyomra már nem bírna el. Aztán majd lehet rájuk vadászni.*
*Úgy látja, hogy elkezdett a dolog elmenni egy számára elég érdektelen irányba, valahogy őt egyáltalán nem izgatja az, hogy milyen lehet egy orkkal csinálni, épp ellenkezőleg. Az ork nők semmiben nem különböznek a férfiegyedtől, ránézésre. És egészséges lelkületű embernek eszébe sem jut ilyenről ábrándozni. Nem beszélve arról, hogy mit el nem lehet kapni azoktól a félállatoktól, így Nerilillel szemezget addig. Elszomorítja, hogy ő is beleszállt ebbe az alantas vitába, de kedvét nem rontja. Egy kicsit nevet magában, amikor Nerilil meglepődöttségét látja, arcára ki is ül a szelíd jókedv és nem hagyja lepel alatt, hogy kinek is köszönheti. Rövid időn belül pedig viszonzásra talál szándéka. Ekkor egy undorító célzás Dyntitől. Sosem értette, hogy mit esznek azon, ha elkezd bármelyikük is közeledni valakihez. Lemaradt, mióta divat a cölibátus a kalózoknál.*
-Dynti, értékelem a próbálkozásod, de ideje lenne felnőnöd. Megvolt az esélyed, de eljátszottad. Törődj bele.
*Persze a tavaszin nem is emlékszik, hogy találkoztak volna, de nem ez a lényeg, mivel a nő szava van az övével szemben. Persze azért egy kérdő pillantást vet félszemével Nerilil felé, szerencsére most egyikük sem ül hozzá hasonló irányban, így nem láthatják. Pár pillanaton belül, amint hasonló reakciókat lát a nőtől, mint amit ilyenkor szeretne, megnyugodik és visszatér az enyhe lángolás szemeibe és a csípőn lapuló keze hüvelyujjával megsimogatja kicsit, hátha megnyugszik a másik fő is. Nem mintha ez nem lett volna a krákenes történettel egy szinten. A szigetet, mivel láthatóan Nad sem veti meg a hazudozást, de azért eléggé sértődött ahhoz, hogy fájdalmas megtorlást adjon neki, kénytelen elmesélni, ahogy ő emlékszik. Persze beleszínez, de ő legalább csak kevéssel tér el a valóságtól. Kellemese simít egy utolsót búcsúzásul, egy ideig még el kell viselnie azt, hogy csak az egyik oldalán ülnek és ott is inkább megfosztanák nemesebbik szervétől. De legalább lesz ideje mesélni egyet.*
- Ne panaszkodj, két hatnál tovább nem voltál ott. Ja és csak rituálisan ettek emberhúst, meg büntetőmódként, nem minden nap... De igen, otthagytam, de nem teljesen érdemtelenül, ő hozta magára a bajt. A történet úgy kezdődött, hogy valami könyvtári szerencsétlen talált valami régi papírfecnit, amiből kiolvasott egyet és mást. Legfőképp azt, hogy egy szigetcsoportot csúnyán szétdarabolt egy komoly földrengés. A lényeg, hogy öt szigetre esett szét egy nagyobb. Ebből már hármat kifosztottak és mázsaszám vitték el az ezüstöt, meg aranyat. A másik kettő sziget létezését nem ismerték, egészen addig. Valami kőzetes dologgal kitalálta, hogy azért, mert rossz helyen keresték. Az erről való feljegyzések nem véletlenül, az én birtokomba jutottak. Csak se hajóm, se legénységem nem volt, így felkerestem pár jó ismerősöm, kölcsönöztem egy hajót és a kincs szaga idevonzotta ezt is.
*Célozgat Nadra.*
- A lényeget ki lehet találni, odamentünk, az egyik teljesen lakatlan volt és értéktelen, ami szomorú, a másik viszont még egy húsz láb magas, színezüst istenszobor is volt, képzeljétek el, valami hatlábú ibrisz talán, körülötte pedig szőnyegként elszórva értékes ékszerek, a padlót és a hátsó falat se látni tőle. De kicsit többen voltak és jobban felszerelkezve, mint vártuk. De nagyon vendégszeretőek voltak, mivel semmit nem tudtak a hajózásról és beszéltek egy tört emberi nyelvet, megegyeztünk velük, hogy elvisszük őket a szigetről. Persze nem, csak kellett kettő nap, mire kitaláltuk, hogyan vigyünk el minél több kincset egyetlen este alatt, majd hagyjuk ott őket annak a módja szerint. Megbeszéltük, lemértük, nagyjából hetven ládányit tudtunk volna összepakolni, úgy, hogy már küzdeni kellett volna a törzzsel elfele. Persze valaki kitalálta, hogy ő, a saját szakállára még elvisz hármat-négyet megfűzve pár legénységi tagomat. Ezzel veszélybe sodorva mindenkit. Döntenem kellett és amellett maradtam, hogy elindulunk, mert támadták a hajót és egy ideig, követtek is halászatra eszkábált vízi eszközeiken. Persze, akkor még megvolt a Kapitány egyik barátja, Kis Jimmy és ő rendet rakott.
*Zaranir nagyon jóban volt Kis Jimmyvel, a fedélzeti ágyúval, bár drága volt a lövés vele, a puskapor magas ára miatt, így jól meg kellett fontolnia, mikor használja. Akkor muszájnak érezte, legalább megrémítette vele őket, mégha csak a vízbe lövetett.*
-Átmentünk a szemközti szigetre, hogy lerakjuk a nehéz ércrakományt, utána visszamentünk, egy másik oldalról, csónakokon megközelítve a szigetet és több, mint egy haton át kerestük Nadot, na meg pár értékes tagját a legénységnek. Nad meglett. A többiekről csak ő tud nyilatkozni.
//Tökkelütött egy bagázs//
*A felvetésre kénytelen egy pillanatra megállni, ha enne, most a falat is megállna a torkában. Leginkább azért, mert ezen triviális pénzkeresési mód még nem jutott eszébe. Leginkább azért, mert ha már ő választ egy nőt, azt nem adná más férfiaknak játszadozni. Ebben persze eléggé olyan, mint egy kisgyerek, mert nem kell neki annyira, csak amíg másnál van. Persze szükséges válaszolnia is erre, mert úgy látszik kezdik továbbvinni a gondolatait.*
-Nem, már több, mint három éve nem foglalkozom rabszolgákkal vagy egyszerű örömlányokkal, túl problémás. Még olyan környéken sem, ahol nem illegális. Jobban szeretem az egyszerűbb rakományokat, amik szó nélkül jönnek egyik helyről a másikra.
*Zef terveire Nerilillel csak egy barátságosnak tűnő mosolyt és egy nem olyan barátságos utalást küld.*
-Majd betakargat este valaki más.
*Ezzel ő le is tudta a dolgokat, nem nagyon tervez vele vitatkozni, mert különösebben nem érdekli. Ahhoz meg még Zef sem elég buta, hogy megdobálja azt, akitől enni kap, a szavakkal pedig nem ér el semmit nála. Ha mégis, azt majd tudatja vele. És visszakerülhet a földre megint lábelőkének.*
-Ti vagytok az egyedüliek, akik nem tudnak elegendő élelmet pakolni egy hajóra. Mi Naddal annó rendesen megoldottuk a legénységétkeztetést, legalábbis amikor én is a fedélzeten voltam.
*Ennek leginkább az volt az oka, hogy erősen hiányos volt a legénység, így nem volt sok pazarolnivalójuk. És Zaranir a saját, bár bérelt hajóján szeretett megszabadulni az idegesítő éhes szájaktól. Mindig van valaki a hajón, aki elég hangosan agitál a rend ellen és leírható a fizetendő zsoldosok listájáról. Mondhatni csak növelte a költséghatékonyságot és pár napi duplázott rumadag minden ilyen affért elfelejtet. Egyébként meg, a patkányok sokkal jobban bírják, mint az emberek, mert ők megesznek olyan dolgokat is, amiket az utódfajok gyomra már nem bírna el. Aztán majd lehet rájuk vadászni.*
*Úgy látja, hogy elkezdett a dolog elmenni egy számára elég érdektelen irányba, valahogy őt egyáltalán nem izgatja az, hogy milyen lehet egy orkkal csinálni, épp ellenkezőleg. Az ork nők semmiben nem különböznek a férfiegyedtől, ránézésre. És egészséges lelkületű embernek eszébe sem jut ilyenről ábrándozni. Nem beszélve arról, hogy mit el nem lehet kapni azoktól a félállatoktól, így Nerilillel szemezget addig. Elszomorítja, hogy ő is beleszállt ebbe az alantas vitába, de kedvét nem rontja. Egy kicsit nevet magában, amikor Nerilil meglepődöttségét látja, arcára ki is ül a szelíd jókedv és nem hagyja lepel alatt, hogy kinek is köszönheti. Rövid időn belül pedig viszonzásra talál szándéka. Ekkor egy undorító célzás Dyntitől. Sosem értette, hogy mit esznek azon, ha elkezd bármelyikük is közeledni valakihez. Lemaradt, mióta divat a cölibátus a kalózoknál.*
-Dynti, értékelem a próbálkozásod, de ideje lenne felnőnöd. Megvolt az esélyed, de eljátszottad. Törődj bele.
*Persze a tavaszin nem is emlékszik, hogy találkoztak volna, de nem ez a lényeg, mivel a nő szava van az övével szemben. Persze azért egy kérdő pillantást vet félszemével Nerilil felé, szerencsére most egyikük sem ül hozzá hasonló irányban, így nem láthatják. Pár pillanaton belül, amint hasonló reakciókat lát a nőtől, mint amit ilyenkor szeretne, megnyugodik és visszatér az enyhe lángolás szemeibe és a csípőn lapuló keze hüvelyujjával megsimogatja kicsit, hátha megnyugszik a másik fő is. Nem mintha ez nem lett volna a krákenes történettel egy szinten. A szigetet, mivel láthatóan Nad sem veti meg a hazudozást, de azért eléggé sértődött ahhoz, hogy fájdalmas megtorlást adjon neki, kénytelen elmesélni, ahogy ő emlékszik. Persze beleszínez, de ő legalább csak kevéssel tér el a valóságtól. Kellemese simít egy utolsót búcsúzásul, egy ideig még el kell viselnie azt, hogy csak az egyik oldalán ülnek és ott is inkább megfosztanák nemesebbik szervétől. De legalább lesz ideje mesélni egyet.*
- Ne panaszkodj, két hatnál tovább nem voltál ott. Ja és csak rituálisan ettek emberhúst, meg büntetőmódként, nem minden nap... De igen, otthagytam, de nem teljesen érdemtelenül, ő hozta magára a bajt. A történet úgy kezdődött, hogy valami könyvtári szerencsétlen talált valami régi papírfecnit, amiből kiolvasott egyet és mást. Legfőképp azt, hogy egy szigetcsoportot csúnyán szétdarabolt egy komoly földrengés. A lényeg, hogy öt szigetre esett szét egy nagyobb. Ebből már hármat kifosztottak és mázsaszám vitték el az ezüstöt, meg aranyat. A másik kettő sziget létezését nem ismerték, egészen addig. Valami kőzetes dologgal kitalálta, hogy azért, mert rossz helyen keresték. Az erről való feljegyzések nem véletlenül, az én birtokomba jutottak. Csak se hajóm, se legénységem nem volt, így felkerestem pár jó ismerősöm, kölcsönöztem egy hajót és a kincs szaga idevonzotta ezt is.
*Célozgat Nadra.*
- A lényeget ki lehet találni, odamentünk, az egyik teljesen lakatlan volt és értéktelen, ami szomorú, a másik viszont még egy húsz láb magas, színezüst istenszobor is volt, képzeljétek el, valami hatlábú ibrisz talán, körülötte pedig szőnyegként elszórva értékes ékszerek, a padlót és a hátsó falat se látni tőle. De kicsit többen voltak és jobban felszerelkezve, mint vártuk. De nagyon vendégszeretőek voltak, mivel semmit nem tudtak a hajózásról és beszéltek egy tört emberi nyelvet, megegyeztünk velük, hogy elvisszük őket a szigetről. Persze nem, csak kellett kettő nap, mire kitaláltuk, hogyan vigyünk el minél több kincset egyetlen este alatt, majd hagyjuk ott őket annak a módja szerint. Megbeszéltük, lemértük, nagyjából hetven ládányit tudtunk volna összepakolni, úgy, hogy már küzdeni kellett volna a törzzsel elfele. Persze valaki kitalálta, hogy ő, a saját szakállára még elvisz hármat-négyet megfűzve pár legénységi tagomat. Ezzel veszélybe sodorva mindenkit. Döntenem kellett és amellett maradtam, hogy elindulunk, mert támadták a hajót és egy ideig, követtek is halászatra eszkábált vízi eszközeiken. Persze, akkor még megvolt a Kapitány egyik barátja, Kis Jimmy és ő rendet rakott.
*Zaranir nagyon jóban volt Kis Jimmyvel, a fedélzeti ágyúval, bár drága volt a lövés vele, a puskapor magas ára miatt, így jól meg kellett fontolnia, mikor használja. Akkor muszájnak érezte, legalább megrémítette vele őket, mégha csak a vízbe lövetett.*
-Átmentünk a szemközti szigetre, hogy lerakjuk a nehéz ércrakományt, utána visszamentünk, egy másik oldalról, csónakokon megközelítve a szigetet és több, mint egy haton át kerestük Nadot, na meg pár értékes tagját a legénységnek. Nad meglett. A többiekről csak ő tud nyilatkozni.
2732. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-21 02:47:06
Üzenet elküldve: 2015-06-21 02:47:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Lorew Mazoral//
*Khyr fel is rója magának fejben, egymás mellet. Egy bók a megbízható kinézetére és egy arra, hogy úgy jó, ahogy van. Ha Lorew fejéből ilyen hamar kiperegnek a gondolatok, akkor Khyr nem csodálkozna – ha tudná – hogy eleddig minden életművét visszadobta a temploma. Gyorsan lejegyez ezt, leír azt és aztán hirtelen kiegészíti ezzel-azzal és akkor azt se tudja mi igaz és mi nem, sőt elolvasás nélkül félő, hogy nem tudná elmondani, mit csinált a Lihanechi vízünnepen, vagy mi a fityfenén. Ha van egyáltalán vízünnep odaát, mondjuk a víz hónapjaiban, amikor kifagy a bele az embernek. Khyr nem tudja. Sosem járt Lihanechben.
Kicsit eltért a témától, ezért gyorsan vissza is kanyarodik a férfi kijelentésére. Eme mondat hatására úgy viselkedik, mintha nagyon szíven ütötte volna. Két kezét fel is emeli és összeérinti a szíve felett.*
-Hahh… Ez… ez… nagyon fáj ám. *Mondja, s közben megszeppenve lebiggyeszti a száját. Majd feltekint teljesen komoly fejjel, aztán ez is változik, méghozzá rumos rókavigyorba.* A nem sok, nem ugyanaz, mint a semmi. *Mondja ki fogai között szűrve a szót. Mert az, hogy nincs sok esély, nem egyenlő azzal, hogy nincs semmi esély. Lorewnek érdekes felfogása van a szerelemről, de még mindég jobb, mint Khyrnek, hiszen ő nem tudja mi az és milyen érzés. Aztán egy nem várt kérdést tesz fel a férfi, amire a nő nem számított. Meg is lepődik, de aztán gondolatok kezdenek tolulni a fejébe, s ki a száján. Most megmutatja, hogy mi mindent tud ő a szerelemről.*
-Hogy min? Nos, gondolom akkor is együtt lennénk, mint most. Hemperegnénk, mint az előbb, azt mondja… meg fognád a kezem, mint az imént… hmm… ellátnám a sebeidet a nagy harcok után, az is megvolt. Nos, vacsit még nem főztem. *Lebiggyeszti a száját és megvonja a vállát.* Nem sok minden lenne másképp. *Megvakarja a fejét és még eltűnődik, de semmi mást nem talál, amit kimondhatna, s amit tud a szerelemről. Ő csak látja a kikötőben az andalgó párokat, az is eszébe jut, hogy ezek között még kamaty is felmerül néha, de ezt nem mondja ki. Nem mondja ki, de gondolatban van.
Hogy el tudná e képzelni az együttlétet a férfival? El. Akarná is? Hmm… igen. Élvezné-e? Hát, ha a fickó közben menekülni akarna, akkor minden bizonnyal. S ha nem akarna? Egye fene akkor is.
Talán megértenék a közös hangot, ha nem lennének ennyire ellene mindketten a szeretésnek. A nőnek sem kell család, az hogy gyerkőcöt csináljon meg egyenesen abszurd. Se kinyomni, se felnevelni. A szeretőit eddig is megoldotta. Bár korántsem volt olyan sok, mint amennyit mond. Az az igazság, hogy a férfiak néha még részegen se kívánják társaságát. Általában ő akar férfit és nem ők őt. Néhány tekintet rátapadt a tűztánca során, de Khyr feltételezi, hogy az attrakció miatt és nem az idomaiért. A barátokkal is ugyanúgy áll, minek? Elfordulnak tőle előbb utóbb. A titkait pedig elkárálják, röhögnének rajta… Voltak barátai, régen, de már elmúlt, mikor elhagyta őket. A gyerek barátságok egyébként is addig tartanak, míg a felfogásuk engedi. Aztán elhalványulnak azok az értékek, amiket gyerekként képviseltünk. Az igaz értékek.
Aztán folyik tovább az eszmecsere és úgy tűnik a férfi most a város iránt igazán érdeklődő lett. Legalábbis valamilyen furcsa perverzió miatt a lovagló orkok tetszenek neki.*
-Hmm én magam elhatárolódtam az orkoktól. Francnak se kellett a fölös balhé. *Rázza meg a fejét aggodalmas képpel.* De van egy ismerősöm, szintén wegtoreni és ork, teljes ízig-vérig vad ork, ha gondolod, megmondom a nevét és aztán tőle kérdezhetsz. Bár most nem tudom, merrefelé tanyázik. Remélem még él, egész jó hátvéd volt egy időben… Bár amilyen nagy szája van és nagy a harci kedve, valószínűleg könnyű szerrel kicsinálta már magát. Ne érts félre. *Emeli fel a kezeit védekezőleg.* Erős harcos, de azért balga is, ha százhuszan jönnének felé, akkor sem hátrálna meg a harctól. Talán százat megölne, de aztán… *Ujjait kinyújtja, keresztezi a tenyereit egymáson, majd két különböző irányba indítja meg őket, hogy demonstrálja, hogy az ork nőstény bizony kifeküdne, ha ilyen mutatványt megcsinálna. Ha a férfi elég elszánt, hogy megcsinálja ezt a művét Khyr ismerőse bizton tudna segíteni néki.
Végül a kövekre terelődik a szó, amit Khyr olyan szépen „elvesztett”. Már készülne, hogy megmérkőzzön a férfivel, amikor az feladja a harcot, mielőtt elkezdené.*
-Valahogy, gondolta… *Nem tudja befejezni a mondatot, mert a még az előbb morcos mágus, most kegyetlenül neki ront. Mit kegyetlenül, alattomosan! Khyr még a levegőt is visszafojtja, mert erre igazán nem számított. A saját fegyverét ellene fordították, ez zendülés énje ellen!
Forognak egy pár kört és most Khyr kerül lentre. Ez egy kicsinyét szégyen a számára. Nagyjából úgy érzi magát, mint Lorew korábban, azt sem tudja, hogy fiú e vagy lány, ennyi szédelgés után. Amikor kitisztul a kép meglepett fejet vág egy pillanatra, még az álla is leesik. Aztán elvigyorodik és kacagni kezd.*
-Hohó! Szép volt mágus! De mit kezdesz most velem? *Amint ezt kimondja a lába és a karja már lendül is, hogy ha Lorew le is akart mászni róla ne tehesse meg. Lábait átkulcsolja a férfi feneke felett, kezeit pedig a nyakán és magához szorítja. A kicsiny vereség most nagy győzelem lehet a számára. Hozzádörgölődzik amannak a szakállas arcához és nevet.*
-Tényleg elvarázsoltál, csak hogy tudd. *Suttogja amannak a fülébe, s innentől esze ágába sincs, elengedi Lorewet. Talán ha meg csikizi, talán akkor kénytelen lesz elengedni.*
A hozzászólás írója (Khyr Kreantis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.21 03:02:54
//Lorew Mazoral//
*Khyr fel is rója magának fejben, egymás mellet. Egy bók a megbízható kinézetére és egy arra, hogy úgy jó, ahogy van. Ha Lorew fejéből ilyen hamar kiperegnek a gondolatok, akkor Khyr nem csodálkozna – ha tudná – hogy eleddig minden életművét visszadobta a temploma. Gyorsan lejegyez ezt, leír azt és aztán hirtelen kiegészíti ezzel-azzal és akkor azt se tudja mi igaz és mi nem, sőt elolvasás nélkül félő, hogy nem tudná elmondani, mit csinált a Lihanechi vízünnepen, vagy mi a fityfenén. Ha van egyáltalán vízünnep odaát, mondjuk a víz hónapjaiban, amikor kifagy a bele az embernek. Khyr nem tudja. Sosem járt Lihanechben.
Kicsit eltért a témától, ezért gyorsan vissza is kanyarodik a férfi kijelentésére. Eme mondat hatására úgy viselkedik, mintha nagyon szíven ütötte volna. Két kezét fel is emeli és összeérinti a szíve felett.*
-Hahh… Ez… ez… nagyon fáj ám. *Mondja, s közben megszeppenve lebiggyeszti a száját. Majd feltekint teljesen komoly fejjel, aztán ez is változik, méghozzá rumos rókavigyorba.* A nem sok, nem ugyanaz, mint a semmi. *Mondja ki fogai között szűrve a szót. Mert az, hogy nincs sok esély, nem egyenlő azzal, hogy nincs semmi esély. Lorewnek érdekes felfogása van a szerelemről, de még mindég jobb, mint Khyrnek, hiszen ő nem tudja mi az és milyen érzés. Aztán egy nem várt kérdést tesz fel a férfi, amire a nő nem számított. Meg is lepődik, de aztán gondolatok kezdenek tolulni a fejébe, s ki a száján. Most megmutatja, hogy mi mindent tud ő a szerelemről.*
-Hogy min? Nos, gondolom akkor is együtt lennénk, mint most. Hemperegnénk, mint az előbb, azt mondja… meg fognád a kezem, mint az imént… hmm… ellátnám a sebeidet a nagy harcok után, az is megvolt. Nos, vacsit még nem főztem. *Lebiggyeszti a száját és megvonja a vállát.* Nem sok minden lenne másképp. *Megvakarja a fejét és még eltűnődik, de semmi mást nem talál, amit kimondhatna, s amit tud a szerelemről. Ő csak látja a kikötőben az andalgó párokat, az is eszébe jut, hogy ezek között még kamaty is felmerül néha, de ezt nem mondja ki. Nem mondja ki, de gondolatban van.
Hogy el tudná e képzelni az együttlétet a férfival? El. Akarná is? Hmm… igen. Élvezné-e? Hát, ha a fickó közben menekülni akarna, akkor minden bizonnyal. S ha nem akarna? Egye fene akkor is.
Talán megértenék a közös hangot, ha nem lennének ennyire ellene mindketten a szeretésnek. A nőnek sem kell család, az hogy gyerkőcöt csináljon meg egyenesen abszurd. Se kinyomni, se felnevelni. A szeretőit eddig is megoldotta. Bár korántsem volt olyan sok, mint amennyit mond. Az az igazság, hogy a férfiak néha még részegen se kívánják társaságát. Általában ő akar férfit és nem ők őt. Néhány tekintet rátapadt a tűztánca során, de Khyr feltételezi, hogy az attrakció miatt és nem az idomaiért. A barátokkal is ugyanúgy áll, minek? Elfordulnak tőle előbb utóbb. A titkait pedig elkárálják, röhögnének rajta… Voltak barátai, régen, de már elmúlt, mikor elhagyta őket. A gyerek barátságok egyébként is addig tartanak, míg a felfogásuk engedi. Aztán elhalványulnak azok az értékek, amiket gyerekként képviseltünk. Az igaz értékek.
Aztán folyik tovább az eszmecsere és úgy tűnik a férfi most a város iránt igazán érdeklődő lett. Legalábbis valamilyen furcsa perverzió miatt a lovagló orkok tetszenek neki.*
-Hmm én magam elhatárolódtam az orkoktól. Francnak se kellett a fölös balhé. *Rázza meg a fejét aggodalmas képpel.* De van egy ismerősöm, szintén wegtoreni és ork, teljes ízig-vérig vad ork, ha gondolod, megmondom a nevét és aztán tőle kérdezhetsz. Bár most nem tudom, merrefelé tanyázik. Remélem még él, egész jó hátvéd volt egy időben… Bár amilyen nagy szája van és nagy a harci kedve, valószínűleg könnyű szerrel kicsinálta már magát. Ne érts félre. *Emeli fel a kezeit védekezőleg.* Erős harcos, de azért balga is, ha százhuszan jönnének felé, akkor sem hátrálna meg a harctól. Talán százat megölne, de aztán… *Ujjait kinyújtja, keresztezi a tenyereit egymáson, majd két különböző irányba indítja meg őket, hogy demonstrálja, hogy az ork nőstény bizony kifeküdne, ha ilyen mutatványt megcsinálna. Ha a férfi elég elszánt, hogy megcsinálja ezt a művét Khyr ismerőse bizton tudna segíteni néki.
Végül a kövekre terelődik a szó, amit Khyr olyan szépen „elvesztett”. Már készülne, hogy megmérkőzzön a férfivel, amikor az feladja a harcot, mielőtt elkezdené.*
-Valahogy, gondolta… *Nem tudja befejezni a mondatot, mert a még az előbb morcos mágus, most kegyetlenül neki ront. Mit kegyetlenül, alattomosan! Khyr még a levegőt is visszafojtja, mert erre igazán nem számított. A saját fegyverét ellene fordították, ez zendülés énje ellen!
Forognak egy pár kört és most Khyr kerül lentre. Ez egy kicsinyét szégyen a számára. Nagyjából úgy érzi magát, mint Lorew korábban, azt sem tudja, hogy fiú e vagy lány, ennyi szédelgés után. Amikor kitisztul a kép meglepett fejet vág egy pillanatra, még az álla is leesik. Aztán elvigyorodik és kacagni kezd.*
-Hohó! Szép volt mágus! De mit kezdesz most velem? *Amint ezt kimondja a lába és a karja már lendül is, hogy ha Lorew le is akart mászni róla ne tehesse meg. Lábait átkulcsolja a férfi feneke felett, kezeit pedig a nyakán és magához szorítja. A kicsiny vereség most nagy győzelem lehet a számára. Hozzádörgölődzik amannak a szakállas arcához és nevet.*
-Tényleg elvarázsoltál, csak hogy tudd. *Suttogja amannak a fülébe, s innentől esze ágába sincs, elengedi Lorewet. Talán ha meg csikizi, talán akkor kénytelen lesz elengedni.*
A hozzászólás írója (Khyr Kreantis) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.21 03:02:54
2731. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-21 01:14:09
Üzenet elküldve: 2015-06-21 01:14:09
ÚJ
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Manuri//
*Pár szó éppenséggel belefér. És hasznos is lehet, ha a félvér tájékozódik egy keveset, mielőtt másoknak is bemutatná.*
- A teljes nevem Albun di Nomam *mutatkozik be ismét, enyhén meghajolva a másik irányába.* - A legegyszerűbb, ha Albun úrnak szólítasz, az talán családiasabb a Nomam nagyúrnál. *Meg kicsit közelebb is áll a valósághoz.*
- Jól vésd a fejedbe, hogy ott, ahol lakom, nincsenek tisztában a valódi rangommal, pusztán a nevemmel. Egyszerű nemes úrfiként tekintenek rám, önálló szobával, amire megvan a magam jó oka. Ez ügyben szigorú titoktartást követelek meg tőled.
*Talán így kevesebb meglepetés éri majd a lányt, és magyarázza azt is, hogy miért nem ő vezeti a házat.*
- A családomnak vannak élő tagjai, de nem ebben a városban. *Ismét nem részletez, múltjának ezen szelete kényes titok, amit még a közvetlen ismerősei közül is csak kevesen ismernek. A számok nyelvére lefordítva ez egészen pontosan nullát jelent.*
- Hitvesem pedig még nincsen, bár erősen törekszem rá, hogy egy megfelelő lánnyal kössem össze az életemet. *Újabb mosoly Manurira.*
- A kúria, ahol lakom, a Gazdagnegyedben található. Nem tudom, mennyire vagy ismerős arrafelé. *Amennyiben nem, úgy akármit is mond, semmit sem fog jelenteni Manuri számára.*
//Manuri//
*Pár szó éppenséggel belefér. És hasznos is lehet, ha a félvér tájékozódik egy keveset, mielőtt másoknak is bemutatná.*
- A teljes nevem Albun di Nomam *mutatkozik be ismét, enyhén meghajolva a másik irányába.* - A legegyszerűbb, ha Albun úrnak szólítasz, az talán családiasabb a Nomam nagyúrnál. *Meg kicsit közelebb is áll a valósághoz.*
- Jól vésd a fejedbe, hogy ott, ahol lakom, nincsenek tisztában a valódi rangommal, pusztán a nevemmel. Egyszerű nemes úrfiként tekintenek rám, önálló szobával, amire megvan a magam jó oka. Ez ügyben szigorú titoktartást követelek meg tőled.
*Talán így kevesebb meglepetés éri majd a lányt, és magyarázza azt is, hogy miért nem ő vezeti a házat.*
- A családomnak vannak élő tagjai, de nem ebben a városban. *Ismét nem részletez, múltjának ezen szelete kényes titok, amit még a közvetlen ismerősei közül is csak kevesen ismernek. A számok nyelvére lefordítva ez egészen pontosan nullát jelent.*
- Hitvesem pedig még nincsen, bár erősen törekszem rá, hogy egy megfelelő lánnyal kössem össze az életemet. *Újabb mosoly Manurira.*
- A kúria, ahol lakom, a Gazdagnegyedben található. Nem tudom, mennyire vagy ismerős arrafelé. *Amennyiben nem, úgy akármit is mond, semmit sem fog jelenteni Manuri számára.*
2730. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-21 01:12:18
Üzenet elküldve: 2015-06-21 01:12:18
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Khyr Kreantis//
*Hát így legalább Khyr felírhatja magának a második bókot, habár az elsőre Lorew már nem emlékszik, pedig erősen töri a fejét. Mi kedveset mondhatott volna? Mindegy is, biztosan azt sem ezzel a célzattal mondta, így talán ha bókról beszélnek később, akkor ez sem fog eszébe jutni. Ez már csak ilyen, ő valahogy eltárolja az elméjében, és ha nem úgy keresik, hát nem találják meg.*
- Nem sok esélyt adnék rá *jegyzi meg a szerelemre. Nem jön zavarba az ilyesmitől, számára ez egy teljesen közömbös érzelem, olyan mint mondjuk az éhség. Ha mondjuk egy rakat embert látna sarat enni, akkor megmondaná, hogy ez nem túl étvágygerjesztő. Illetve egyáltalán nem. Khyrnek ennél több reményre hagy okot, résnyire nyitva hagyja a kérdést* És az min változtatna?
*Elvégre neki célja van az életben, olyan, amibe idővel bele fog halni, neki nem kell asszony, gyerekek, szerető család, de ha nem megyünk ilyen messzire, egyáltalán szerető sem, nem kell barát, vagy bárki, aki majd szomorkodna, mikor bevégzi ezen a világon. Főleg ha győztesen végzi be, akkor nem kell, hogy bárki könnyeket hullasson, azzal csak beszennyezné dicső győzelmének emlékét. Ha pedig elbukik, akkor sem kell sajnálni. Egyszerűen az ilyen könnyeket gyűlöli. Amikor az imént Khyr zokogott, az egy dolog, de érte ne sírjon senki. Az üzleti teljesítmény túltárgyalása után pedig rögvest Wegtorenre terelődik a szó, ami pedig már a nő szakterülete. Sivatag, és orkok. Orkok, hatalmas lovakon a sivatagban.*
- Én óriásokról hallottam arrafelé. Vagy legalábbis jó nagy házakról, aztán lehet az orkok miatt *gondolkodik el, végtére is ha fejbe vernék se jutna már eszébe, melyik faj volt a kettő közül* És vannak ott szép nagy lovak? Lovas ork bandák, akik átvágtatnak a sivatagon?
*Igen, most ez fogta meg nagyon. Az ork horda, amely már messziről látszik, először csak egy homokfelhő a sivatagban, majd egy rakás lovas, végül puszta emlék, és némi vér Lorew egyik ujján. Igen, ez lesz a végső formája a történetnek. A tüzes tréfa élénkebb reakciót is kiválthatna a nőből, de sebaj, bőven elég, hogy azért óvatos. Ugyanakkor a további dolog már igencsak visszatetsző a mágus szemében. Ezt igyekszik is érzékeltetni, mivel felhúzza az orrát, karba fonja a kezeit, majd pedig annyit mond:*
- Még mit nem! Én nem fogok harcolni érte! *még a szemeit is lehunyja egy rövid időre, úgy ráncolja a homlokát. Utána jobb szemét résnyire nyitja, és ha úgy látja, Khyr visszavett az óvatosságból, hirtelen, sőt mi több, lesből támad rá, a célja az elmozdítás, és földre vitel. Ha a nő nem képes ellenállni (vagy nem akar) akkor egy újabb, korábbihoz hasonló hempergés lesz a dologból, ezúttal viszont Lorew lesz büszke a végén (akár alul lesz, akár felül), mivel ezúttal a nő vállalta magára a mozdíthatatlan szikla szerepét. Vicces, hogy gyakorlatilag ugyanazt játszották el, mint az elején, csak fordítva. Végtére is, a mágusnak egyszer az ilyesmit is ki kell próbálnia.*
//Khyr Kreantis//
*Hát így legalább Khyr felírhatja magának a második bókot, habár az elsőre Lorew már nem emlékszik, pedig erősen töri a fejét. Mi kedveset mondhatott volna? Mindegy is, biztosan azt sem ezzel a célzattal mondta, így talán ha bókról beszélnek később, akkor ez sem fog eszébe jutni. Ez már csak ilyen, ő valahogy eltárolja az elméjében, és ha nem úgy keresik, hát nem találják meg.*
- Nem sok esélyt adnék rá *jegyzi meg a szerelemre. Nem jön zavarba az ilyesmitől, számára ez egy teljesen közömbös érzelem, olyan mint mondjuk az éhség. Ha mondjuk egy rakat embert látna sarat enni, akkor megmondaná, hogy ez nem túl étvágygerjesztő. Illetve egyáltalán nem. Khyrnek ennél több reményre hagy okot, résnyire nyitva hagyja a kérdést* És az min változtatna?
*Elvégre neki célja van az életben, olyan, amibe idővel bele fog halni, neki nem kell asszony, gyerekek, szerető család, de ha nem megyünk ilyen messzire, egyáltalán szerető sem, nem kell barát, vagy bárki, aki majd szomorkodna, mikor bevégzi ezen a világon. Főleg ha győztesen végzi be, akkor nem kell, hogy bárki könnyeket hullasson, azzal csak beszennyezné dicső győzelmének emlékét. Ha pedig elbukik, akkor sem kell sajnálni. Egyszerűen az ilyen könnyeket gyűlöli. Amikor az imént Khyr zokogott, az egy dolog, de érte ne sírjon senki. Az üzleti teljesítmény túltárgyalása után pedig rögvest Wegtorenre terelődik a szó, ami pedig már a nő szakterülete. Sivatag, és orkok. Orkok, hatalmas lovakon a sivatagban.*
- Én óriásokról hallottam arrafelé. Vagy legalábbis jó nagy házakról, aztán lehet az orkok miatt *gondolkodik el, végtére is ha fejbe vernék se jutna már eszébe, melyik faj volt a kettő közül* És vannak ott szép nagy lovak? Lovas ork bandák, akik átvágtatnak a sivatagon?
*Igen, most ez fogta meg nagyon. Az ork horda, amely már messziről látszik, először csak egy homokfelhő a sivatagban, majd egy rakás lovas, végül puszta emlék, és némi vér Lorew egyik ujján. Igen, ez lesz a végső formája a történetnek. A tüzes tréfa élénkebb reakciót is kiválthatna a nőből, de sebaj, bőven elég, hogy azért óvatos. Ugyanakkor a további dolog már igencsak visszatetsző a mágus szemében. Ezt igyekszik is érzékeltetni, mivel felhúzza az orrát, karba fonja a kezeit, majd pedig annyit mond:*
- Még mit nem! Én nem fogok harcolni érte! *még a szemeit is lehunyja egy rövid időre, úgy ráncolja a homlokát. Utána jobb szemét résnyire nyitja, és ha úgy látja, Khyr visszavett az óvatosságból, hirtelen, sőt mi több, lesből támad rá, a célja az elmozdítás, és földre vitel. Ha a nő nem képes ellenállni (vagy nem akar) akkor egy újabb, korábbihoz hasonló hempergés lesz a dologból, ezúttal viszont Lorew lesz büszke a végén (akár alul lesz, akár felül), mivel ezúttal a nő vállalta magára a mozdíthatatlan szikla szerepét. Vicces, hogy gyakorlatilag ugyanazt játszották el, mint az elején, csak fordítva. Végtére is, a mágusnak egyszer az ilyesmit is ki kell próbálnia.*
2729. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-21 00:53:36
Üzenet elküldve: 2015-06-21 00:53:36
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Nairraxa//
*Tűnődve nézi a fiatal mélységi hölgyet, miközben fél hátát a szemközti falnak támasztja, fél talpát pedig lazán az épületnek támasztja. Igazán nem tűnik veszélyesnek vagy ártalmasnak a nőstényke, de érték már meglepetések, főleg a sötételf nőnemű példányai körében.*
- Akkor miért kuporogsz ott a falnál?
*Persze... ha új 'élvezője' a gyönyörű napnak, az teljesen más... ezen esetben nem is lehetne jobb kezekben. Manapság viszont ennek az esélye olyan jelentéktelen, hogy nem is foglalkozik vele különösképpen csak a gondolattal játszik el.
Kezét óvatosan az övére erősített tömlőre csúsztatja, majd leakasztja. Törékeny teremtés... ellöki magát a faltól, s a jobbik eshetőséget választva felé nyújtja az italt... ami nem víz. Ez persze nem látszik, csak ha az ember megkóstolja a jóféle vörös nedűt, de hát szomj oltásra egészen kellemes. Főleg éhgyomorra. Jófajta bor van benne. Jó erős.*
- Messze jöttél hazádtól nemde?
*Puhatolódzik egy kicsikét, mielőtt agytekervényei megint más útra térítenék. A szabály ugyan szabály marad, de a lényeg nem. Kár, hogy ezt még alig tudják... *
//Nairraxa//
*Tűnődve nézi a fiatal mélységi hölgyet, miközben fél hátát a szemközti falnak támasztja, fél talpát pedig lazán az épületnek támasztja. Igazán nem tűnik veszélyesnek vagy ártalmasnak a nőstényke, de érték már meglepetések, főleg a sötételf nőnemű példányai körében.*
- Akkor miért kuporogsz ott a falnál?
*Persze... ha új 'élvezője' a gyönyörű napnak, az teljesen más... ezen esetben nem is lehetne jobb kezekben. Manapság viszont ennek az esélye olyan jelentéktelen, hogy nem is foglalkozik vele különösképpen csak a gondolattal játszik el.
Kezét óvatosan az övére erősített tömlőre csúsztatja, majd leakasztja. Törékeny teremtés... ellöki magát a faltól, s a jobbik eshetőséget választva felé nyújtja az italt... ami nem víz. Ez persze nem látszik, csak ha az ember megkóstolja a jóféle vörös nedűt, de hát szomj oltásra egészen kellemes. Főleg éhgyomorra. Jófajta bor van benne. Jó erős.*
- Messze jöttél hazádtól nemde?
*Puhatolódzik egy kicsikét, mielőtt agytekervényei megint más útra térítenék. A szabály ugyan szabály marad, de a lényeg nem. Kár, hogy ezt még alig tudják... *
2728. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-21 00:42:40
Üzenet elküldve: 2015-06-21 00:42:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Grakul Thodak//
//Vásárlás//
*Megy az ork után. Mit tudna tenni? Latolgatta szökésének esélyeit, de ugyanúgy járt, mint mikor a kormos elrabolta. Tulajdonképpen folyamatosan el van rabolva és ez már kezdi kicsit idegesíteni.
Meg tudják, hogy a pálinkát hordóstul nem árulják. Ez probléma, így az üvegekért is felárat fognak fizetni, amik Oriiza szerint túlságosan díszítettek. Sőt agyon díszítettek. További probléma, ha ezekből tényleg meg kell vennie körülbelül hatvan litert, az annyi, mint százhúsz üveg, amelynek az ára… nos, az ára az több mint huszonhatezer arany. Oriiza elsápad erre az információra – már ha lehetne sápatagabb – és meg kell kapaszkodnia, hogy ne essen el.*
-Szép. *Mondja mikor már magához tért. Ez amolyan vidd haza és tedd ki a polcra pálinka, nem egy ork barbár tanyára való cucc. Mit kezdenének vele? Lehúznák és darabokra törnék az üveget, egymás után. Ráadásul, nincs is ennyi pénz a világon!
Nem tudja, mit mondjon. Mi lesz, ha az ork pont ezt akarja, és nem zavarja, hogy mennyi az ára? Megsértené azzal a kérdéssel, hogy van-e olcsóbb? Pedig muszáj lesz megkérdeznie.*
-Mutatós, de mi inkább az egyszerűbb italokat kedveljük. Esetleg, nem árusítanak itt a közelben olcsóbb, illetve nagyobb kiszerelésben? *Kérdezi óvatosan és kedvesen. Kicsit behúzza a vállait, ha a mögötte álló ork le akarna keverni egyet, akkor felkészüljön rá.*
//Grakul Thodak//
//Vásárlás//
*Megy az ork után. Mit tudna tenni? Latolgatta szökésének esélyeit, de ugyanúgy járt, mint mikor a kormos elrabolta. Tulajdonképpen folyamatosan el van rabolva és ez már kezdi kicsit idegesíteni.
Meg tudják, hogy a pálinkát hordóstul nem árulják. Ez probléma, így az üvegekért is felárat fognak fizetni, amik Oriiza szerint túlságosan díszítettek. Sőt agyon díszítettek. További probléma, ha ezekből tényleg meg kell vennie körülbelül hatvan litert, az annyi, mint százhúsz üveg, amelynek az ára… nos, az ára az több mint huszonhatezer arany. Oriiza elsápad erre az információra – már ha lehetne sápatagabb – és meg kell kapaszkodnia, hogy ne essen el.*
-Szép. *Mondja mikor már magához tért. Ez amolyan vidd haza és tedd ki a polcra pálinka, nem egy ork barbár tanyára való cucc. Mit kezdenének vele? Lehúznák és darabokra törnék az üveget, egymás után. Ráadásul, nincs is ennyi pénz a világon!
Nem tudja, mit mondjon. Mi lesz, ha az ork pont ezt akarja, és nem zavarja, hogy mennyi az ára? Megsértené azzal a kérdéssel, hogy van-e olcsóbb? Pedig muszáj lesz megkérdeznie.*
-Mutatós, de mi inkább az egyszerűbb italokat kedveljük. Esetleg, nem árusítanak itt a közelben olcsóbb, illetve nagyobb kiszerelésben? *Kérdezi óvatosan és kedvesen. Kicsit behúzza a vállait, ha a mögötte álló ork le akarna keverni egyet, akkor felkészüljön rá.*
2727. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-21 00:39:19
Üzenet elküldve: 2015-06-21 00:39:19
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Yerougha//
*Megvonja vállait. Igazából nem tud mit hozzátenni a már elhangzottakhoz.*
-Uram, esetleg mondhatnál magadról pár szót te is, ha nincs ellenedre. Hogyan szólíthatlak meg?
*A nevét elmondta ugyan a férfi, de hát sose lehet tudni. Lehet, hogy van valami speciális megnevezése amit a későbbiekben majd használnia kell mások előtt ha tényleg meg kell jelennie vele.*
-Megkérdezhetem, hogy van családod, hitvesed? Merre laksz?
*Pillant kíváncsian a gazdagnegyed felé.*
~És én hol fogok?~
//Yerougha//
*Megvonja vállait. Igazából nem tud mit hozzátenni a már elhangzottakhoz.*
-Uram, esetleg mondhatnál magadról pár szót te is, ha nincs ellenedre. Hogyan szólíthatlak meg?
*A nevét elmondta ugyan a férfi, de hát sose lehet tudni. Lehet, hogy van valami speciális megnevezése amit a későbbiekben majd használnia kell mások előtt ha tényleg meg kell jelennie vele.*
-Megkérdezhetem, hogy van családod, hitvesed? Merre laksz?
*Pillant kíváncsian a gazdagnegyed felé.*
~És én hol fogok?~
2726. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-21 00:27:17
Üzenet elküldve: 2015-06-21 00:27:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Yerougha//
- Csak a saját kedvedre, Manuri, csak a saját kedvedre *mosolyodik el maga is. Kérésre vidámságot varázsolni egy arcra; nem tűnik éppen helyénvaló ötletnek. Egész sok mindent megtudott, igazából mindent, amit egyelőre tudni szeretett volna. Már csak apró simítások vannak hátra.*
- Van még valami, amit esetleg elmondanál magadról? *érkezik a zárókérdés. Ha a félvérben még benne maradt bármi, amiről szívesen beszélne, hát itt a kiváló alkalom. A sör mellett lassan a fügéket is eltünteti.*
- Vagy valami, amire kíváncsi vagy? *Itt persze a lehetőségek köre nem végtelen, csak arról hajlandó beszélni, ami a lányra tartozik, és ami megfelel az eddig kialakult bizalmi foknak.*
//Yerougha//
- Csak a saját kedvedre, Manuri, csak a saját kedvedre *mosolyodik el maga is. Kérésre vidámságot varázsolni egy arcra; nem tűnik éppen helyénvaló ötletnek. Egész sok mindent megtudott, igazából mindent, amit egyelőre tudni szeretett volna. Már csak apró simítások vannak hátra.*
- Van még valami, amit esetleg elmondanál magadról? *érkezik a zárókérdés. Ha a félvérben még benne maradt bármi, amiről szívesen beszélne, hát itt a kiváló alkalom. A sör mellett lassan a fügéket is eltünteti.*
- Vagy valami, amire kíváncsi vagy? *Itt persze a lehetőségek köre nem végtelen, csak arról hajlandó beszélni, ami a lányra tartozik, és ami megfelel az eddig kialakult bizalmi foknak.*
2725. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-21 00:26:38
Üzenet elküldve: 2015-06-21 00:26:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Lorew Mazoral//
*Khyr kreatív figura. Ha csődöt mond egy taktikája, akkor kitalál másikat. Ha örökre elveszlik a templomban, akkor így járt, de akkor sem adná fel. Ha a csontjáig száradt holttestét találják csak meg, akkor is ott lesz és eljuttatja a háláját. Ez esetben kézzel fogható hála kell és jó lesz ráírni a varázsló nevét az ajándékra, hogy biztosan oda tudják adni. S akkor az sem fogja érdekelni, hogy hol van, mert előbb utóbb csak visszajön. A halála után találják meg a háláját, akkor pedig már úgy is mindegy. Ő megtette, amit lehetett. Lorewet a villám talán nem érné utol, de Khyr igen, élve vagy halva.
A mindég van, kockázat szövegre csak megvonja a vállát. Tudja ő. Mindenben így van, nem csak az agyban vájkálásban. A tolvajlás, a gyilkolás, de még az is rejt kockázatot, hogy lemegyünk a piacra kenyérért, mert bármikor kifoszthat egy tolvaj vagy megölhet egy gyilkos. Ez evidens, nincs mit túl magyarázni ezen.*
-A francba is én bóknak veszem. És ez már a második a sorban, a végén még azt hiszem, belém szeretsz. *Viccnek szánja. Rossz viccnek, mert semmi humoros nincs benne a férfi számára, de azért kimondta. Valahogy nem lepi meg a dolog, hogy a másik akkor is kimondaná a véleményét, ha az megsértené, csak vigyázzon az őszinteséggel, mert egyszer elvágják érte a torkát, ha rosszkor van rossz helyen. *
-Ez jó. Ha nem hagysz lehetőséget sem arra, hogy megnyikkanjanak és még így is veszik, az szép teljesítmény. *Bólint egyet és tényleg komolyan gondolja. Így elpasszolhatna Khyr is néhány cuccot, amiből dőlne a bevétel. Csak az a baj, hogy nincsenek elpasszolandó holmijai. Nem ért sok mindennek a csinálásához, a gyilkos eszközöknek meg nem lenne nagy sikere, ha tízből tizenöten halnának meg a vásárlók közül. Tizenöten, mert számolni kell a vevő körül lézengőkkel is.*
-Wegtorenben nem sok akad. *Vonja meg a vállát. Szégyen de Khyr nem tudja. Nem járt a környéken, se ma hegyekben, nem nagyon emlékszik földrengésre, vagy láva csobogásra. Úgyhogy ha van is az is szunnyadhat.* De vannak orkok. Azok aztán gonosz népség. Ezt bele szőhetnéd az irományodba.
*Helyesel, s tereli is a témát, nehogy fény derüljön szülőföldjének nem ismeretére.
Tehát nem kap tüzet, vagyis nem olyat, amilyet szerinte megérdemel, ezért nemes egyszerűséggel eltulajdonítja a köveket. A varázsló tesz egy kijelentést, de a lány csak legyint. Kiveszi a szájából a tekercset.*
-Ha lángolna, az alfelem azt érezném, dah! *Azért lopva odatekint, mert biztos akar lenni benne, hogy valóban nem gyulladt fel, hiszen nem volt olyan botor, hogy egymás közvetlen közelébe tegye a köveket. Amúgy is a tűznek levegőre van szüksége, s azt a hátsó fele most nem szolgáltat neki.*
-Kellene? *Félreteszi a dohányát.* Vedd el, ha annyira szeretnéd. *Kihívóan tekint rá, közben megfeszíti izmait, hogyha a másik le akarja taszajtani a kövekről, az nehezen menjen, nagyon nehezen.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.22 23:43:42, a következő indokkal:
Világidegen kifejezés.
//Lorew Mazoral//
*Khyr kreatív figura. Ha csődöt mond egy taktikája, akkor kitalál másikat. Ha örökre elveszlik a templomban, akkor így járt, de akkor sem adná fel. Ha a csontjáig száradt holttestét találják csak meg, akkor is ott lesz és eljuttatja a háláját. Ez esetben kézzel fogható hála kell és jó lesz ráírni a varázsló nevét az ajándékra, hogy biztosan oda tudják adni. S akkor az sem fogja érdekelni, hogy hol van, mert előbb utóbb csak visszajön. A halála után találják meg a háláját, akkor pedig már úgy is mindegy. Ő megtette, amit lehetett. Lorewet a villám talán nem érné utol, de Khyr igen, élve vagy halva.
A mindég van, kockázat szövegre csak megvonja a vállát. Tudja ő. Mindenben így van, nem csak az agyban vájkálásban. A tolvajlás, a gyilkolás, de még az is rejt kockázatot, hogy lemegyünk a piacra kenyérért, mert bármikor kifoszthat egy tolvaj vagy megölhet egy gyilkos. Ez evidens, nincs mit túl magyarázni ezen.*
-A francba is én bóknak veszem. És ez már a második a sorban, a végén még azt hiszem, belém szeretsz. *Viccnek szánja. Rossz viccnek, mert semmi humoros nincs benne a férfi számára, de azért kimondta. Valahogy nem lepi meg a dolog, hogy a másik akkor is kimondaná a véleményét, ha az megsértené, csak vigyázzon az őszinteséggel, mert egyszer elvágják érte a torkát, ha rosszkor van rossz helyen. *
-Ez jó. Ha nem hagysz lehetőséget sem arra, hogy megnyikkanjanak és még így is veszik, az szép teljesítmény. *Bólint egyet és tényleg komolyan gondolja. Így elpasszolhatna Khyr is néhány cuccot, amiből dőlne a bevétel. Csak az a baj, hogy nincsenek elpasszolandó holmijai. Nem ért sok mindennek a csinálásához, a gyilkos eszközöknek meg nem lenne nagy sikere, ha tízből tizenöten halnának meg a vásárlók közül. Tizenöten, mert számolni kell a vevő körül lézengőkkel is.*
-Wegtorenben nem sok akad. *Vonja meg a vállát. Szégyen de Khyr nem tudja. Nem járt a környéken, se ma hegyekben, nem nagyon emlékszik földrengésre, vagy láva csobogásra. Úgyhogy ha van is az is szunnyadhat.* De vannak orkok. Azok aztán gonosz népség. Ezt bele szőhetnéd az irományodba.
*Helyesel, s tereli is a témát, nehogy fény derüljön szülőföldjének nem ismeretére.
Tehát nem kap tüzet, vagyis nem olyat, amilyet szerinte megérdemel, ezért nemes egyszerűséggel eltulajdonítja a köveket. A varázsló tesz egy kijelentést, de a lány csak legyint. Kiveszi a szájából a tekercset.*
-Ha lángolna, az alfelem azt érezném, dah! *Azért lopva odatekint, mert biztos akar lenni benne, hogy valóban nem gyulladt fel, hiszen nem volt olyan botor, hogy egymás közvetlen közelébe tegye a köveket. Amúgy is a tűznek levegőre van szüksége, s azt a hátsó fele most nem szolgáltat neki.*
-Kellene? *Félreteszi a dohányát.* Vedd el, ha annyira szeretnéd. *Kihívóan tekint rá, közben megfeszíti izmait, hogyha a másik le akarja taszajtani a kövekről, az nehezen menjen, nagyon nehezen.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.22 23:43:42, a következő indokkal:
Világidegen kifejezés.
2724. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-21 00:05:20
Üzenet elküldve: 2015-06-21 00:05:20
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Yerougha//
-Ha Uramtól hosszabb távú együttműködést remélhetek, akkor aligha hiába volt.
*Olyan komolyan, olyan lelkiismeretesen számol be ezúttal is, mintha most is attól tartana, hogy egy rossz válasz és huss... pápá szép remények!*
-Akár. *Ért egyet mindenekelőtt, de azért halkan hozzáteszi azt is, hogy akivel ő találkozott annak esze ágában sem volt egy percig se tétovázni.
A nem várt bókkal nem is tud mit kezdeni. Nem is tudja hogy kell kezelni, illik-e viszonozni? Hihetetlen, hogy ilyen kedves legyen vele valaki. Ráadásul nem is akárki, hanem egy igazi Úr! De most mit mondjon? Határozottan zavarba jött. Valamit mégis csak mondani kellene, úgyhogy egy már jól begyakorolt formulát választ. Ez amolyan bármikor kijátszható kártya.*
-Igyekszem gyakrabban tenni, ha Uramnak kedvére van!
~Meg ha okot ad rá.~
*Fűzi hozzá csak magában, hiszen eddig csak erre adott neki okot a férfi.*
~Hát akkor... most szeretne még valamit kérdezni vajon? Vagy beszéljek én magamtól? Áh nem, akkor fecsegősnek gondol majd. Nem zavarom, hadd igya az italát és egye azt a... azt az izét.~
*Vet egy lapos pillantást a fügékre miután elfogyott a szendvicse.*
//Yerougha//
-Ha Uramtól hosszabb távú együttműködést remélhetek, akkor aligha hiába volt.
*Olyan komolyan, olyan lelkiismeretesen számol be ezúttal is, mintha most is attól tartana, hogy egy rossz válasz és huss... pápá szép remények!*
-Akár. *Ért egyet mindenekelőtt, de azért halkan hozzáteszi azt is, hogy akivel ő találkozott annak esze ágában sem volt egy percig se tétovázni.
A nem várt bókkal nem is tud mit kezdeni. Nem is tudja hogy kell kezelni, illik-e viszonozni? Hihetetlen, hogy ilyen kedves legyen vele valaki. Ráadásul nem is akárki, hanem egy igazi Úr! De most mit mondjon? Határozottan zavarba jött. Valamit mégis csak mondani kellene, úgyhogy egy már jól begyakorolt formulát választ. Ez amolyan bármikor kijátszható kártya.*
-Igyekszem gyakrabban tenni, ha Uramnak kedvére van!
~Meg ha okot ad rá.~
*Fűzi hozzá csak magában, hiszen eddig csak erre adott neki okot a férfi.*
~Hát akkor... most szeretne még valamit kérdezni vajon? Vagy beszéljek én magamtól? Áh nem, akkor fecsegősnek gondol majd. Nem zavarom, hadd igya az italát és egye azt a... azt az izét.~
*Vet egy lapos pillantást a fügékre miután elfogyott a szendvicse.*
2723. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-20 23:47:14
Üzenet elküldve: 2015-06-20 23:47:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Khyr Kreantis//
*Nos, ha Khyr megkérdezné a dolgot, a válasz egyszerű lenne: visszatenné a nyilat. Mármint ő mindenféle hálát a helyén kezel. Rossz pillanatában talán inkább a másik lábába rakná a nyilat. És őt megtalálni... hát persze, lehet próbálkozni, csakhogy a templom a titkok helye. Nem az összetartásé, tehát ha egy démon Lorewet követelné, különben lerombolja a várost, akkor a kezére adnák. Valójában talán a mágus menne magától is, reménykedne, hogy nem öli meg a szörnyeteg. A célját hajtja ő bármi áron, ha megjelenik valami felsőbbrendű lény, ő rögtön ott lesz. Aztán talán sikerrel jár... vagy talán meghal. A lényeg ugyanaz. De ha csak Khyr menne oda, hát, nem valószínű, hogy kiadnák. Vagy talán hogy két legyet üssenek egy csapásra? Megszabaduljanak a nőtől, és Lorewtől is? Talán, de nem kéne erre alapozni, mivel talán a mágus épp Lihanechben lesz. Vagy azt mondják, ott van. Vagy ott van, de nem mondják el. De akkor sincs különösebb gond, ha ott van, és elmondják. Lorewet a villám sem érné utol, ha menekül.*
- Mindig van kockázat *ennyivel le is tudja a dolgot, tény, hogy veszélyes ez a dolog, és főleg a veszély teszi igazán veszélyessé. A legtöbb ember öntudatán kívül is tart attól, hogy az agyában turkáljanak, így csak akkor vállalkozik rá, ha már minden kötél szakadt. Ilyenkor, a legszélsőségesebb tudatállapotokban megnyitni az elmét... Ilyenkor valóban nagyon könnyen fennállhat maradandó emlékezetvesztés (akár teljes, de az idővel részben helyreáll), az alany megőrülhet, de akár a lelke is szétszakadhat. Ez már egy sokkal érdekesebb probléma, a lélekszakadásról nem sokat tudni, csak annyit, hogy egy emberben két személy lakozik.*
- Bók? *vonja fel a szemöldökét* Ha szeretnéd, vedd annak. A véleményemet mondtam el, akkor is megtettem volna, ha téged sért *hiába, Lorew az őszinteség embere* Ki tudná, milyen nőről írok benne? Gyorsan mondom el, miféle kalandjaimról írok benne, és vagy vesz, vagy nem, de döntési ideje nincs sok. Általában a legtöbben szoktak venni, bár olyan sokat még nem is írtam, hogy biztosat mondhassak.
*Általában kocsmákban szokta eladni, főként részegeknek, azok már felfigyelnek a kalandos történetekre, és gyakran akkor is kicsengetik érte az aranyat, ha nem is tudnak olvasni. Legalábbis egy bizonyított esetről már tud Lorew, amikor egy ilyennek adott el tekercset.*
- Wegtoren... vannak ott tűzhányók? *habár magában már eldöntötte, hogy lesznek, de azért sosem árt némi tényleges háttérismeret. Tud a városról, a sivatagos pusztáról, meg rengeteg történetet, meg legendát nagy mágusokról, de nagyjából ebben ki is merült minden ismerete. Ugyanakkor a kovakövek használatáról másképpen vélekedik, kivéve ha valaki az ülepét akarja felgyújtani. Ha már ülep...*
- Ha legközelebb óvatosabban veszíted el, nem kap lángra a ruhád *adja a hasznos tanácsot, és közben látványosan Khyr alsó fertálya felé tekint, mintha valóban lángokban állna a ruhája* És egyébként nem, sajnos nem tudok másikkal szolgálni, ezért is morcos lennék, ha nem kerülne elő.
*Elvégre nehéz ilyet találni, venni nem akar, valamelyik szerzetestársától kérni nem olyan jó, lopni meg... az akkor veszélyes, ha lebukik.*
//Khyr Kreantis//
*Nos, ha Khyr megkérdezné a dolgot, a válasz egyszerű lenne: visszatenné a nyilat. Mármint ő mindenféle hálát a helyén kezel. Rossz pillanatában talán inkább a másik lábába rakná a nyilat. És őt megtalálni... hát persze, lehet próbálkozni, csakhogy a templom a titkok helye. Nem az összetartásé, tehát ha egy démon Lorewet követelné, különben lerombolja a várost, akkor a kezére adnák. Valójában talán a mágus menne magától is, reménykedne, hogy nem öli meg a szörnyeteg. A célját hajtja ő bármi áron, ha megjelenik valami felsőbbrendű lény, ő rögtön ott lesz. Aztán talán sikerrel jár... vagy talán meghal. A lényeg ugyanaz. De ha csak Khyr menne oda, hát, nem valószínű, hogy kiadnák. Vagy talán hogy két legyet üssenek egy csapásra? Megszabaduljanak a nőtől, és Lorewtől is? Talán, de nem kéne erre alapozni, mivel talán a mágus épp Lihanechben lesz. Vagy azt mondják, ott van. Vagy ott van, de nem mondják el. De akkor sincs különösebb gond, ha ott van, és elmondják. Lorewet a villám sem érné utol, ha menekül.*
- Mindig van kockázat *ennyivel le is tudja a dolgot, tény, hogy veszélyes ez a dolog, és főleg a veszély teszi igazán veszélyessé. A legtöbb ember öntudatán kívül is tart attól, hogy az agyában turkáljanak, így csak akkor vállalkozik rá, ha már minden kötél szakadt. Ilyenkor, a legszélsőségesebb tudatállapotokban megnyitni az elmét... Ilyenkor valóban nagyon könnyen fennállhat maradandó emlékezetvesztés (akár teljes, de az idővel részben helyreáll), az alany megőrülhet, de akár a lelke is szétszakadhat. Ez már egy sokkal érdekesebb probléma, a lélekszakadásról nem sokat tudni, csak annyit, hogy egy emberben két személy lakozik.*
- Bók? *vonja fel a szemöldökét* Ha szeretnéd, vedd annak. A véleményemet mondtam el, akkor is megtettem volna, ha téged sért *hiába, Lorew az őszinteség embere* Ki tudná, milyen nőről írok benne? Gyorsan mondom el, miféle kalandjaimról írok benne, és vagy vesz, vagy nem, de döntési ideje nincs sok. Általában a legtöbben szoktak venni, bár olyan sokat még nem is írtam, hogy biztosat mondhassak.
*Általában kocsmákban szokta eladni, főként részegeknek, azok már felfigyelnek a kalandos történetekre, és gyakran akkor is kicsengetik érte az aranyat, ha nem is tudnak olvasni. Legalábbis egy bizonyított esetről már tud Lorew, amikor egy ilyennek adott el tekercset.*
- Wegtoren... vannak ott tűzhányók? *habár magában már eldöntötte, hogy lesznek, de azért sosem árt némi tényleges háttérismeret. Tud a városról, a sivatagos pusztáról, meg rengeteg történetet, meg legendát nagy mágusokról, de nagyjából ebben ki is merült minden ismerete. Ugyanakkor a kovakövek használatáról másképpen vélekedik, kivéve ha valaki az ülepét akarja felgyújtani. Ha már ülep...*
- Ha legközelebb óvatosabban veszíted el, nem kap lángra a ruhád *adja a hasznos tanácsot, és közben látványosan Khyr alsó fertálya felé tekint, mintha valóban lángokban állna a ruhája* És egyébként nem, sajnos nem tudok másikkal szolgálni, ezért is morcos lennék, ha nem kerülne elő.
*Elvégre nehéz ilyet találni, venni nem akar, valamelyik szerzetestársától kérni nem olyan jó, lopni meg... az akkor veszélyes, ha lebukik.*
2722. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-20 23:42:54
Üzenet elküldve: 2015-06-20 23:42:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Manuri//
*Továbbra sincs meggyőződve róla, hogy a fickó teljesen tisztességes módon járt el volna Manurival szemben, de eggyel jobb színben tünteti fel, hogy nem ő környékezte meg a lányt. Ez alapján akár szépen rá is ijeszthetett a megjelenésével.*
- Nos, akkor lehet, hogy feleslegesen mentettelek ki *hunyorít egyet a szolgálólányra barátságosan. A szolgálat mibenlétét inkább nem firtatja. Manuri nyilván nem szívesen beszélne róla. Elkeseredettségének fokát feltehetően jól példázza.* - Amennyit én láttam belőle, akár rabszolga-kereskedő is lehetett volna. *Azoknak nyilván nagyobb hasznot jelent egy-egy portéka maga - még ha oly rongyos is, mint a félvér is volt nem is olyan rég -, mint a szolgálat.*
- Igazán szép a mosolyod *dicséri meg aztán Manurit. Messze nem a legszebb, amit látott, de az őszintesége mégis azzá teszi, nem olyan személytelen műmosoly, mint amit nemes kisasszonyok orcáján szokott látni.*
A hozzászólás írója (Yerougha Enchris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.20 23:43:47
//Manuri//
*Továbbra sincs meggyőződve róla, hogy a fickó teljesen tisztességes módon járt el volna Manurival szemben, de eggyel jobb színben tünteti fel, hogy nem ő környékezte meg a lányt. Ez alapján akár szépen rá is ijeszthetett a megjelenésével.*
- Nos, akkor lehet, hogy feleslegesen mentettelek ki *hunyorít egyet a szolgálólányra barátságosan. A szolgálat mibenlétét inkább nem firtatja. Manuri nyilván nem szívesen beszélne róla. Elkeseredettségének fokát feltehetően jól példázza.* - Amennyit én láttam belőle, akár rabszolga-kereskedő is lehetett volna. *Azoknak nyilván nagyobb hasznot jelent egy-egy portéka maga - még ha oly rongyos is, mint a félvér is volt nem is olyan rég -, mint a szolgálat.*
- Igazán szép a mosolyod *dicséri meg aztán Manurit. Messze nem a legszebb, amit látott, de az őszintesége mégis azzá teszi, nem olyan személytelen műmosoly, mint amit nemes kisasszonyok orcáján szokott látni.*
A hozzászólás írója (Yerougha Enchris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.20 23:43:47
2721. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-20 23:21:46
Üzenet elküldve: 2015-06-20 23:21:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 52
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 52
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Zenolita//
*A kis tündérke szülei nincsenek a közelben, és ez azt takarja, hogy Arthenior tág környezetében sem fellelhetőek. Viszont ezt Zenolita nem tudhatja, hisz erről információt nem kapott.*
-Nem akarok írnok lenni. És úgy tűnik nem is leszek. Más leszek. Még nem tudom hogy mi, de lehet hogy varázsló. Igen, nagy híres, tündérvarázsló. És úgy játszok majd a tűzzel, mint más a homokkal.
*Sziklaszilárd meggyőződéssel mondja a szavait. Bár Zigi'sun nélkül nehezen jött volna rá hogy mi is érdekli őt, de megtalálta a "hivatását". Immáron célja is van, amelyet nagyon keményen be is fog tartani. Csak előbb kéne valami ötlet szállás téren is...*
-Áhh, nem kapok ki. Sosem ütöttek meg, és nem is fognak. Nem elég hosszú a karjuk, hihihi...
-Meghalt az apukád? Sajnálom... Nekem még él. Ha kell kölcsönadom. *Mondja a tudatlanok komoly arcával.* És mennyire laknak messze? A pusztán élnek? Azon a helyen, ahol a barlangokban élő fenevadak is? Meg ahol van kis patak?
*Ez a két dolog fogta meg leginkább az elbeszélésből. Bár minden apró részletet hallott, s megértett, ezek azok, amelyek szó szerint beleégtek a fejébe. Ha valaki a pusztát említi neki, mostantól ezek az "igen fontos" dolgok fognak eszébe jutni először...*
-És mi dolgod itt a városba? És tulajdonképpen mit dolgozol? Mivel foglalkozol?
//Zenolita//
*A kis tündérke szülei nincsenek a közelben, és ez azt takarja, hogy Arthenior tág környezetében sem fellelhetőek. Viszont ezt Zenolita nem tudhatja, hisz erről információt nem kapott.*
-Nem akarok írnok lenni. És úgy tűnik nem is leszek. Más leszek. Még nem tudom hogy mi, de lehet hogy varázsló. Igen, nagy híres, tündérvarázsló. És úgy játszok majd a tűzzel, mint más a homokkal.
*Sziklaszilárd meggyőződéssel mondja a szavait. Bár Zigi'sun nélkül nehezen jött volna rá hogy mi is érdekli őt, de megtalálta a "hivatását". Immáron célja is van, amelyet nagyon keményen be is fog tartani. Csak előbb kéne valami ötlet szállás téren is...*
-Áhh, nem kapok ki. Sosem ütöttek meg, és nem is fognak. Nem elég hosszú a karjuk, hihihi...
-Meghalt az apukád? Sajnálom... Nekem még él. Ha kell kölcsönadom. *Mondja a tudatlanok komoly arcával.* És mennyire laknak messze? A pusztán élnek? Azon a helyen, ahol a barlangokban élő fenevadak is? Meg ahol van kis patak?
*Ez a két dolog fogta meg leginkább az elbeszélésből. Bár minden apró részletet hallott, s megértett, ezek azok, amelyek szó szerint beleégtek a fejébe. Ha valaki a pusztát említi neki, mostantól ezek az "igen fontos" dolgok fognak eszébe jutni először...*
-És mi dolgod itt a városba? És tulajdonképpen mit dolgozol? Mivel foglalkozol?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10248-10267