//Taitos//
*Kedvesnek találja, ahogy a fiú reagál a dicséretre, így mosolya is megmarad, úgy nézi őt.
Aztán úgy tűnik, Taitos ilyesféle választ várt kérdésére, és még helyesnek is találja a meglátását a klántagokkal, varázslókkal kapcsolatban. A kiegészítést érdeklődve hallgatja, az elejét még teljes mértékben érti is.
A jelek szerint elég erősen a képzelőerejére támaszkodik varázslás során. Furcsa, hogy ehhez képest a szimbolikus elemeket mennyire nem kedveli, nehezen érti a beszédben…
Ennek tükrében a madárijesztős résznél hunyorogva fürkészi a fiút, de sejtése azért van, hogy miként kell értelmezni, amit mondott. És talán pont ez az, amit nem szeret. Hogy csak sejtése van, találgatnia kell, többféle értelmezés közül választania. Mennyivel tisztább ennél az egyenes beszéd, ahol legfeljebb a pontosan átadott információk színesítésére, mellékesen fordul elő néhány hasonlat, s még azok is meg vannak magyarázva!
Szóvá azonban nem teszi e véleményét, egyelőre próbál alkalmazkodni.
És a fiú is ezt a viselkedésformát említi a következőkben, Kriyonnal kapcsolatban. Az utolsó mondatát ugyan ismét nem érti, mi az az említett ellenkező cselekedet, de mivel Taitos zárja ezt a részt, nem kérdez rá.
Mikor a fiú közli, merre járnak, szertenéz egy kicsit, de pénz híján érdeklődése is kopott, bár lehetséges, egyébként is az volna…*
- Én még nem tudom, mennyire ellenszenves, annyi időt nem töltöttem vele, s lehet csak rossz személyek mellett láttam. Mármint… úgy tűnt, Zarast és Lokát? ... - *bizonytalankodik kicsit a nevek kapcsán, pedig jól jegyezte meg őket* - … nem kedveli túlságosan. És viszont.
- Első benyomásra nem túl rokonszenves, de még nem döntenék róla. Viszont azt már most úgy látom, hogy nem biztos, hogy mindig mindenkivel együtt kell tudni működni, ha nem muszáj. Ha valaki bomlaszt egy közösséget, és nem hajlandó alkalmazkodni, fenyegetve ezzel a többieket… akkor az illetőt ki kell vetni. - *mondja ki nyíltan, amit gondol.
Már most meg tudja állapítani, hogy nem kedveli a konfliktusokat, és sok mindent képes elnézni, talán alkalmazkodni is átlagon felül, de azt nem gondolja, hogy mindent el kellene tűrni, csak azért, hogy mutassuk, mennyire együttműködőek vagyunk. Az ilyen hozzáállás nem volna túl előnyös, és csak a „rendbontó” járna jól vele, mint egy kiskirály, aki bármit megtehet.*