//Hat nap, hat éjszaka//
//Egy kis üzletelés//
*Nem tudná megmondani, hogy apró jeleket vett észre, vagy inkább az ösztönök azok, amik megsúgják, hogy valami megváltozott a hímben. Ám valamit látott, vagy hallott, ami gondolatait egészen más irányba lódította, és amilyen szerencséje van, erre még egy-két lapáttal a másnapossággal járó fejfájás szülte morózus kedv is rájön. Jobb lesz résen lenni, különben az elkövetkezendő hat napban az ő feje fájdulhat meg, esetleg hullhat a porba, vagy arra hoz bajt a hím. Tekintete azonban csak kis ideig időzik Kharasshin, hiszen fél szemmel, vagy inkább egésszel az árust kell figyelnie. Pláne, a vigyora láttán.
Az öt erszényke is előkerül, melyekben mind száz-száz csengő arany van. Ezek a felszíniek vagy mind meszet ettek, vagy őt nézik nagyon ostobának. Felfedte azt a kártyát, hogy jómaga nem tudna mit kezdeni a finom kelmékkel és ékszerekkel, ami hiba volt. ÉS őszintén szólva a pokolba kívánja már az egész zsákmányt, és túl akarna adni rajta minél előbb, de hogy ennyire meg akarják kopasztani, azt azért nem hagyja.
Hogy cseppet sem derűs az ajánlattól, a széles, bájos mosoly is jól mutatja, mely könnyen lehet, majdnem olyan hatással bír, mintha véres pengékkel állna őrült vigyorral a képén egy halom halott városőr teteme felett.*
- Valóban, jól érzékelted, hogy az adásvétel sürgős lenne, no de mindketten tudjuk, hogy eme remek, tenyésztésre is kiválóan alkalmas kanca önmagában megér ötszáz aranyat. *Csóválja a fejét, mintha rosszallaná, hogy éppen most gázoltak legjobb barátja lelkébe.* No de hogy ne mondhassa senki, hogy egy mélységi soha nem lehet nagyvonalú, ha még egy erszényt hozzá csapsz, és egy szerényebbet, amiben fele annyi van, megegyeztünk. *Hatszázötven arany. Pofátlanul alacsony ár, de még így is megéri neki. Éppenhogy.*