Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 497 (9921. - 9940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
9940. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-07-13 16:33:03
Üzenet elküldve: 2023-07-13 16:33:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Üzleti ügyben//
*Első benyomásra a kis szerzet tudja miről beszél, ahogy pedig rátérnek a konkrét dolgokra, úgy válik egyre érdeklődőbbé a tekintete.*
- Gwuff, igen, azokról már hallottam, láttam is. *Bólogat, mert bizony nem akármilyen különleges hátas lehetne, bár növényevők, de termetük és járásuk valóban tekintélyt parancsoló, ahogy azt szerette volna. Mikor a griffre tér rá a lány, felszaladnak a szemöldökei a homloka közepére.*
- Hüha! Ritka drága állat, bár még csak hallomásból ismerem, mert olyat élőben még nem volt szerencsém megcsodálni és az árából ítélve, másnak se nagyon. Te láttál már itt a piacon ilyen nemes lényt? Biztos nagy hírverést csapnának köré és mozdulni se lehetne a sok bámészkodótól. *Dörzsöli meg az ujjaival az állát, hogy számba vegye a lehetőségeit.*
- Griffre nincsen nekem se pénzem, olyan gazdag nem vagyok. De a másik hátas, amit először említettél, na az érdekelne. A keretem háromezer hatszáz arany, és esetleg tudok mellé dobni varázsitalt is, van fölös három világoszöld a táskámban. Mire lenne ez elég? *Érdeklődik, bár a négyezer arany kicsit soknak tűnik egy ilyen növényevőért neki.*
*Első benyomásra a kis szerzet tudja miről beszél, ahogy pedig rátérnek a konkrét dolgokra, úgy válik egyre érdeklődőbbé a tekintete.*
- Gwuff, igen, azokról már hallottam, láttam is. *Bólogat, mert bizony nem akármilyen különleges hátas lehetne, bár növényevők, de termetük és járásuk valóban tekintélyt parancsoló, ahogy azt szerette volna. Mikor a griffre tér rá a lány, felszaladnak a szemöldökei a homloka közepére.*
- Hüha! Ritka drága állat, bár még csak hallomásból ismerem, mert olyat élőben még nem volt szerencsém megcsodálni és az árából ítélve, másnak se nagyon. Te láttál már itt a piacon ilyen nemes lényt? Biztos nagy hírverést csapnának köré és mozdulni se lehetne a sok bámészkodótól. *Dörzsöli meg az ujjaival az állát, hogy számba vegye a lehetőségeit.*
- Griffre nincsen nekem se pénzem, olyan gazdag nem vagyok. De a másik hátas, amit először említettél, na az érdekelne. A keretem háromezer hatszáz arany, és esetleg tudok mellé dobni varázsitalt is, van fölös három világoszöld a táskámban. Mire lenne ez elég? *Érdeklődik, bár a négyezer arany kicsit soknak tűnik egy ilyen növényevőért neki.*
9939. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-07-13 16:01:23
Üzenet elküldve: 2023-07-13 16:01:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Üzleti ügyben//
*Előrelép, és finoman megragadja a felé kinyújtott kezet. Minél többet csinálja ezt, annál inkább emlékszik rá, miért nem volt ínyére régen.*
- Tekintélyt parancsoló és elrettentő *ismétli az elhangzottakat.* Egy fajtiszta harci paripánál kevés dolog parancsol több tiszteletet. De ha valami egzotikusabbra vágyik, azon is lehet segíteni. Attól függően persze, mennyire sürgős a dolog, és hogy mennyi aranyat kíván rászánni. Amiben szinte biztos vagyok, hogy akad jelenleg is a piacon, azok a gwuffok. Hallott már ezekről a lényekről? Talán a leglényegesebb különbség a lóhoz képest, hogy ezek két hátsó lábukon járnak. Akadnak olyanok is, amik nem csupán szállításra, de harcra is be vannak tanítva, már persze... amennyire egy ilyen állatot be lehet tanítani harcra. Alapvetően békés teremtmények. Úgy becsülöm, nagyjából négyezer aranyért tudnám megszámítani a jobb példányokat. Ha nem kíván velem jönni, akkor viszont legalább kétezer arany előleget el kell kérnem, nem kockáztathatom, hogy csak úgy rajtam ragadjon egy ilyen drága állat. A másik lehetőség, ami viszont több türelmet és lényegesen több aranyat igényel, a griff. Évente néhány meg szokott fordulni a piacon, bár általában ők már kifejezetten valaki igényére érkeznek, az áruk tíz-húszezer aranytól addig terjed, amennyit valaki hajlandó megadni értük. A valódi probléma általában a ritkaságuk. De ha valaki egy repülő hátasra vágyik...
*Eltűnődik, hogy megemlítse-e, hogy látott már tretilt is a piacon, viszont két különböző okból a hallgatás mellett dönt. Egyrészt az az állat is igen ritkán jelenik meg ilyen helyeken konkrét megrendelő nélkül, másrészt amikor tekintélyt parancsoló hátasokról van szó, az nem feltétlen egy nagyra nőtt, pocakos gyíkot jelent.*
- Esetleg valamelyik érdekli ezek közül?
*A maga részéről ezt a rendelést már látatlanban is izgalmasabbnak találja, mint Bredoc parancsnokét. Van valami bizsergető érzés abban, ha drága és ritka áruval kell dolgoznia. Ha YIlandát nem rettentik el a meglehetősen nagy összegek, akkor Ili remek napnak néz elébe. Ettől függetlenül nyilván az elsősegély csomagokat is össze fogja szedni, a bájitalokról nem is beszélve. Fejben már ki is dolgozta az útvonalat.*
*Előrelép, és finoman megragadja a felé kinyújtott kezet. Minél többet csinálja ezt, annál inkább emlékszik rá, miért nem volt ínyére régen.*
- Tekintélyt parancsoló és elrettentő *ismétli az elhangzottakat.* Egy fajtiszta harci paripánál kevés dolog parancsol több tiszteletet. De ha valami egzotikusabbra vágyik, azon is lehet segíteni. Attól függően persze, mennyire sürgős a dolog, és hogy mennyi aranyat kíván rászánni. Amiben szinte biztos vagyok, hogy akad jelenleg is a piacon, azok a gwuffok. Hallott már ezekről a lényekről? Talán a leglényegesebb különbség a lóhoz képest, hogy ezek két hátsó lábukon járnak. Akadnak olyanok is, amik nem csupán szállításra, de harcra is be vannak tanítva, már persze... amennyire egy ilyen állatot be lehet tanítani harcra. Alapvetően békés teremtmények. Úgy becsülöm, nagyjából négyezer aranyért tudnám megszámítani a jobb példányokat. Ha nem kíván velem jönni, akkor viszont legalább kétezer arany előleget el kell kérnem, nem kockáztathatom, hogy csak úgy rajtam ragadjon egy ilyen drága állat. A másik lehetőség, ami viszont több türelmet és lényegesen több aranyat igényel, a griff. Évente néhány meg szokott fordulni a piacon, bár általában ők már kifejezetten valaki igényére érkeznek, az áruk tíz-húszezer aranytól addig terjed, amennyit valaki hajlandó megadni értük. A valódi probléma általában a ritkaságuk. De ha valaki egy repülő hátasra vágyik...
*Eltűnődik, hogy megemlítse-e, hogy látott már tretilt is a piacon, viszont két különböző okból a hallgatás mellett dönt. Egyrészt az az állat is igen ritkán jelenik meg ilyen helyeken konkrét megrendelő nélkül, másrészt amikor tekintélyt parancsoló hátasokról van szó, az nem feltétlen egy nagyra nőtt, pocakos gyíkot jelent.*
- Esetleg valamelyik érdekli ezek közül?
*A maga részéről ezt a rendelést már látatlanban is izgalmasabbnak találja, mint Bredoc parancsnokét. Van valami bizsergető érzés abban, ha drága és ritka áruval kell dolgoznia. Ha YIlandát nem rettentik el a meglehetősen nagy összegek, akkor Ili remek napnak néz elébe. Ettől függetlenül nyilván az elsősegély csomagokat is össze fogja szedni, a bájitalokról nem is beszélve. Fejben már ki is dolgozta az útvonalat.*
9938. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-07-13 10:48:19
Üzenet elküldve: 2023-07-13 10:48:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Üzleti ügyben//
*Nem szívesen fedi fel magát, főleg nem itt a városban ilyen tömegben, bár már az aranyszőrű ló láttán nagyot néztek utána, így távolabb is áll az állattól. Csuklya a fején, hiszen híre van itt a városban, nem is tudja elkerülni, hogy néhol meg ne állítsák, hogy Eer áldását kérjék a kölkökre vagy beteg önmagukra. Őszintén bevallva, már kezdi is zavarni a dolog, hogy egy normális sétát nem tud tenni a városban, nehogy a piaci forgatagban. Oda talán már be se merne merészkedni, ki tudja mi lenne a vége. Egy biztos, a ruhái, amik a palást és csuklya alól kilátszanak, viseltesek és teljesen hétköznapi megjelenést kölcsönöznek neki. Most, hogy a Kalmárban is járt, a kezére aggatott néhány aranyszínű gyűrűt, hogy jobb benyomást keltsen és még nem volt ideje elrakni őket, így ott maradtak a csupasz kezén. A hajából néha kilibben egy-egy aranyvégű tincs is, de látszik, hogy vörös is akad közötte. Mikor megérkezik a tündér, lenéz rá, tudja, hogy az ilyen szerzetek sok mindenben jeleskednek, néha furfangosabban jár az agyuk, mint egy átlagembernek.*
- Üdvözöllek YIlanda vagyok. *Nyújtja a kezét a kis lénynek, a modora inkább kimért, mint kedves.*
- Úgy tudom, ügyes kufár hírében állsz a környéken, amire nekem pont szükségem lenne. Egy hátas állatot szeretnék vásárolni, ami tekintélyt parancsoló, természetesen nem lóra gondolok, azzal már rendelkezem. Valami elrettentőbbre, ha így jobban tetszik. Tudnál segíteni ebben? Nem szívesen megyek be a piaci forgatagba sem, remélem ez nem probléma. *Teszi hozzá.*
*Nem szívesen fedi fel magát, főleg nem itt a városban ilyen tömegben, bár már az aranyszőrű ló láttán nagyot néztek utána, így távolabb is áll az állattól. Csuklya a fején, hiszen híre van itt a városban, nem is tudja elkerülni, hogy néhol meg ne állítsák, hogy Eer áldását kérjék a kölkökre vagy beteg önmagukra. Őszintén bevallva, már kezdi is zavarni a dolog, hogy egy normális sétát nem tud tenni a városban, nehogy a piaci forgatagban. Oda talán már be se merne merészkedni, ki tudja mi lenne a vége. Egy biztos, a ruhái, amik a palást és csuklya alól kilátszanak, viseltesek és teljesen hétköznapi megjelenést kölcsönöznek neki. Most, hogy a Kalmárban is járt, a kezére aggatott néhány aranyszínű gyűrűt, hogy jobb benyomást keltsen és még nem volt ideje elrakni őket, így ott maradtak a csupasz kezén. A hajából néha kilibben egy-egy aranyvégű tincs is, de látszik, hogy vörös is akad közötte. Mikor megérkezik a tündér, lenéz rá, tudja, hogy az ilyen szerzetek sok mindenben jeleskednek, néha furfangosabban jár az agyuk, mint egy átlagembernek.*
- Üdvözöllek YIlanda vagyok. *Nyújtja a kezét a kis lénynek, a modora inkább kimért, mint kedves.*
- Úgy tudom, ügyes kufár hírében állsz a környéken, amire nekem pont szükségem lenne. Egy hátas állatot szeretnék vásárolni, ami tekintélyt parancsoló, természetesen nem lóra gondolok, azzal már rendelkezem. Valami elrettentőbbre, ha így jobban tetszik. Tudnál segíteni ebben? Nem szívesen megyek be a piaci forgatagba sem, remélem ez nem probléma. *Teszi hozzá.*
9937. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-07-12 23:05:08
Üzenet elküldve: 2023-07-12 23:05:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Iliwary//
*Bredoc arcára halvány mosoly ül ki, ha fiatalabb lenne pár évvel talán még kellemes bóknak venné a nő szavait.*
-Ezt nem az én tisztem eldönteni, azt hiszem.
*Feleli arra, hogy érdemes-e ismerni őt. Persze érti ő hogy mire gondolt a kis tündér, úgyhogy ezen nem túlságosan akad fenn.*
-Igen, sűrűn találkozom velük. Furcsábbnál furcsább alakok.
*Főleg egy-kettő, nem túl könnyű velük szót érteni. Bár ez talán az ő hibája is lehet.*
-Remek!
*Sosem volt nagy alkudozó, leginkább csak mióta parancsnok azóta szükséges hogy odafigyeljen a költségvetésre, mert hát mint minden mást természetesen ezt is le kell jelenteni, papírozni, kérvényezni... Bármilyen igaz katona halála ez.*
-Ó igaz is, elnézését kérem. Zöld legyen mind. Köszönöm.
*Biccent is hozzá, majd nyúlna az erszényéhez számolgatni mikor közli vele Iliwary hogy nem szükséges előleget adnia. Micsoda megkönnyebbülés. Ez bizonyosan jó pont a szemében, ha a jövőben még fognak találkozni.*
-Persze, megfelel ha később találkozunk. Ha meg nem találna itt, esetleg elszólítana a kötelesség úgy megtalál a Kaszárnyában, nyugodtan keressen, mondja hogy hozzám jött némi áruval. Át fogják engedni.
*Azzal útjára engedi a másikat a dolgok sűrűjébe, ő pedig engedve kíváncsiságának nézelődni kezd a piacon kicsit.*
*Bredoc arcára halvány mosoly ül ki, ha fiatalabb lenne pár évvel talán még kellemes bóknak venné a nő szavait.*
-Ezt nem az én tisztem eldönteni, azt hiszem.
*Feleli arra, hogy érdemes-e ismerni őt. Persze érti ő hogy mire gondolt a kis tündér, úgyhogy ezen nem túlságosan akad fenn.*
-Igen, sűrűn találkozom velük. Furcsábbnál furcsább alakok.
*Főleg egy-kettő, nem túl könnyű velük szót érteni. Bár ez talán az ő hibája is lehet.*
-Remek!
*Sosem volt nagy alkudozó, leginkább csak mióta parancsnok azóta szükséges hogy odafigyeljen a költségvetésre, mert hát mint minden mást természetesen ezt is le kell jelenteni, papírozni, kérvényezni... Bármilyen igaz katona halála ez.*
-Ó igaz is, elnézését kérem. Zöld legyen mind. Köszönöm.
*Biccent is hozzá, majd nyúlna az erszényéhez számolgatni mikor közli vele Iliwary hogy nem szükséges előleget adnia. Micsoda megkönnyebbülés. Ez bizonyosan jó pont a szemében, ha a jövőben még fognak találkozni.*
-Persze, megfelel ha később találkozunk. Ha meg nem találna itt, esetleg elszólítana a kötelesség úgy megtalál a Kaszárnyában, nyugodtan keressen, mondja hogy hozzám jött némi áruval. Át fogják engedni.
*Azzal útjára engedi a másikat a dolgok sűrűjébe, ő pedig engedve kíváncsiságának nézelődni kezd a piacon kicsit.*
9936. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-07-11 13:44:42
Üzenet elküldve: 2023-07-11 13:44:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bredoc//
*A férfi rendkívül nyugodt embernek tűnik, olyasvalakinek, aki nem kapkodja el a dolgokat. Szöges ellentéte annak a kölyöknek, aki szinte futva érkezik hozzájuk. Mikor a tündérre néz, picit mintha szellemet látna.*
- Visszajöttél *mondja értetlenül.*
- Ismerjük egymást? *Ili hangja is meglepően értetlenül cseng ahhoz képest, ami tőle megszokott.*
- Nem számít, valaki... téged keres.
*Ezen a ponton valami kezd derengeni a lánynak, mintha ez a fiatalember is itt dolgozott volna a piacon. Vagy valahol a városban, ez a biztos. Valószínűleg nem lehet sem sok pénze, sem komoly befolyása, a tündér pedig hamar elfelejti az olyanokat.*
- Összeszedem az elsősegélycsomagokat *pillant a tündér a Bredocra.* Abban nem lehet hiba. Hamarosan találkozunk!
*Azzal elindul, követi az ismeretlen fiút, egészen addig, amíg a kellemetlen lószag meg nem csapja az orrát. Most már egészen biztos benne, honnan ismerhetik egymást. Ez az ember (vagy talán fél-elf, ez sosem derült ki Ili számára) felel a hátasokért, amiket a jóravaló artheniori népek a piac előtt hagynak.*
//Üzleti ügyben//
*A fiú végül egy hölgyhöz vezeti, minden bizonnyal ő küldetett érte. Ili a szokásos módon végigméri, mint ahogy mindenki mást is szokott. Egy pillanat múlva ösztönösen összefonja ujjait a törzse előtt, és alkarjával takarja az erszényét. Arról persze fogalma sincsen, hogy a hölgy a mindennapi betevő falatot mások zsebéből szerzi-e, azt viszont kétséget kizáróan látja, hogy a képességei megvannak hozzá. Ez persze nem jelent semmit, a tündér örömmel teljesíti bárki megrendelését, egyszerűen ilyen helyzetekben szeret két lépés távolságot tartani.*
- Üdvözletem, a nevem Iliwary Pedricon, kereskedő *szólítja meg némi mérlegelés után a vöröshajú nőt. Már-már megrezzen a szeme a megaláztatás hatására, amiért a szakmáját is külön mondania kell a bemutatkozás során.* Miben lehetek szolgálatára?
*A férfi rendkívül nyugodt embernek tűnik, olyasvalakinek, aki nem kapkodja el a dolgokat. Szöges ellentéte annak a kölyöknek, aki szinte futva érkezik hozzájuk. Mikor a tündérre néz, picit mintha szellemet látna.*
- Visszajöttél *mondja értetlenül.*
- Ismerjük egymást? *Ili hangja is meglepően értetlenül cseng ahhoz képest, ami tőle megszokott.*
- Nem számít, valaki... téged keres.
*Ezen a ponton valami kezd derengeni a lánynak, mintha ez a fiatalember is itt dolgozott volna a piacon. Vagy valahol a városban, ez a biztos. Valószínűleg nem lehet sem sok pénze, sem komoly befolyása, a tündér pedig hamar elfelejti az olyanokat.*
- Összeszedem az elsősegélycsomagokat *pillant a tündér a Bredocra.* Abban nem lehet hiba. Hamarosan találkozunk!
*Azzal elindul, követi az ismeretlen fiút, egészen addig, amíg a kellemetlen lószag meg nem csapja az orrát. Most már egészen biztos benne, honnan ismerhetik egymást. Ez az ember (vagy talán fél-elf, ez sosem derült ki Ili számára) felel a hátasokért, amiket a jóravaló artheniori népek a piac előtt hagynak.*
//Üzleti ügyben//
*A fiú végül egy hölgyhöz vezeti, minden bizonnyal ő küldetett érte. Ili a szokásos módon végigméri, mint ahogy mindenki mást is szokott. Egy pillanat múlva ösztönösen összefonja ujjait a törzse előtt, és alkarjával takarja az erszényét. Arról persze fogalma sincsen, hogy a hölgy a mindennapi betevő falatot mások zsebéből szerzi-e, azt viszont kétséget kizáróan látja, hogy a képességei megvannak hozzá. Ez persze nem jelent semmit, a tündér örömmel teljesíti bárki megrendelését, egyszerűen ilyen helyzetekben szeret két lépés távolságot tartani.*
- Üdvözletem, a nevem Iliwary Pedricon, kereskedő *szólítja meg némi mérlegelés után a vöröshajú nőt. Már-már megrezzen a szeme a megaláztatás hatására, amiért a szakmáját is külön mondania kell a bemutatkozás során.* Miben lehetek szolgálatára?
9935. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-07-10 10:17:55
Üzenet elküldve: 2023-07-10 10:17:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//Üzleti ügyben//
*Nem hagyja csüggedni magát, mindenképpen meg akarja szerezni, amiért jött. A lovat odaköti a megőrzőhöz a piac előtt és besétál. Bizonyára akad itt olyan, aki szívesen segítene neki üzletet kötni. Egyedül ugyanis nem tartja magát elég jó kufárnak, ahhoz, hogy ne vágják át az első adandó helyen. A karám mellett ácsorgó fiúhoz fordul.*
- Te kölyök! Ismersz itt olyan ügyes szájú kereskedőporontyot, aki esetleg tudna nekem segíteni, hátas állat vásárlásban? Esetleg, aki jól ismeri az itteni kereskedőket és meg tudna egy jó árat alkudni velük? Hol találok ilyet? Nevet tudsz? Nem leszek hálátlan. * Mondja és odacsúsztat 3 aranyat a markába.
*
*Nem hagyja csüggedni magát, mindenképpen meg akarja szerezni, amiért jött. A lovat odaköti a megőrzőhöz a piac előtt és besétál. Bizonyára akad itt olyan, aki szívesen segítene neki üzletet kötni. Egyedül ugyanis nem tartja magát elég jó kufárnak, ahhoz, hogy ne vágják át az első adandó helyen. A karám mellett ácsorgó fiúhoz fordul.*
- Te kölyök! Ismersz itt olyan ügyes szájú kereskedőporontyot, aki esetleg tudna nekem segíteni, hátas állat vásárlásban? Esetleg, aki jól ismeri az itteni kereskedőket és meg tudna egy jó árat alkudni velük? Hol találok ilyet? Nevet tudsz? Nem leszek hálátlan. * Mondja és odacsúsztat 3 aranyat a markába.
*
9934. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-07-08 22:13:38
Üzenet elküldve: 2023-07-08 22:13:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Niagati Didispu kilép a hangulatos kis házából a Levegő városában, Artheniorban. Hamar a nap sugaraival megvilágított főtéren találja magát, amely a város központi helye, és ahol mindenki találkozik, kereskedik és beszélget. A piactér színes forgatagában elmerülve a tündérlány vidáman sétál a kőburkolaton, ahogy felfedezi a különböző árusok standjait, amelyek tele vannak friss gyümölcsökkel és virágokkal.
Niagati hálásan mosolyog a napfényre, amely megcsillan a hosszú, vörösesbarna hajában. Érzi a finom szellőt, amely végigsimítja arca finom vonásait, és megérinti csillogó szemeit. Ahogy halad előre, felcsendülő hangokat hall, amelyek a kereskedők hangos kiáltásából és a vásárlók zsivajából erednek. A színes árusítóasztalok sorakoznak, mindegyiken más és más termékekkel. Illatok áradnak mindenfelé: frissen sült péksütemények, fűszerek és zamatos gyümölcsök illata keveredik egymással, felkeltve a tündérlány érdeklődését.
A tündérlány körültekintően nézelődik, hogy kiválassza azokat a gyümölcsöket és virágokat, amelyeket magával visz a városi sétájára. Kicsit lehajol és megcsodálja a csillogó almákat és az érett szőlőfürtöket. Elidőzik egy pillanatra a levendulás standnál, és belélegzi a friss, nyugtató illatot. Elbúcsúzik a virágárusnőtől, miután kiválasztott néhány gyönyörű virágot, amelyeket később a szobájába fog tenni.
Ahogy tovább halad, Niagati figyelmesen figyeli a környezetét. Különböző fajok képviselői sétálnak el mellette: emberek, elfek, orkok és még sokan mások. A tündérlány mindig érdeklődéssel figyeli a más fajokat, és kíváncsi a kultúrájukra és hagyományaikra. Sok barátra talált a városban, akik különböző fajokhoz tartoznak, és mindig izgalmas történeteket mesélnek a saját világukról.
Miközben az ifjú leányzó sétál, megpillant egy érdekes standot, ahol egy varázsló pálca és rejtélyes kristályok találhatók. Megközelíti a pultot, és felvéve a pálca kezébe, elmerül a varázslatok világában. Elképzeli, hogy milyen lenne képesek varázslatokat használni, és megtanulni a mágia titkait. Azonban jelenleg még csak az alapokat sajátította el, és tudja, hogy hosszú utat kell még bejárnia ahhoz, hogy igazi mágus lehessen.
Tovább sétál, és elkezd beszélgetni néhány árusnővel és árussal, akik örömmel mutatják be neki a különféle termékeiket. Ő figyelmesen hallgatja a történeteiket, és a vidám nevetésük megtölti a levegőt. Érzi, hogy itt, Artheniorban mindenki barátságos és befogadó, és nagyon szereti a város nyüzsgését és élettel teli atmoszféráját.
Niagati a főtér közepén áll. A színek, illatok és hangok kavalkádja körülveszi, miközben a város szíve dobog mellette. Az árusok szívélyesen köszöntik, és bemutatják neki legszebb és legújabb termékeiket. A pazar színekkel díszített sátrak között sétálva, A kíváncsi lélek elbűvölő kézműves tárgyakra, pompás ruhákra és ínycsiklandó ételekre bukkan.
Az aranyló napsütésben Niagati felfedezi a város szépségeit. A főtér ősi kőépületei büszkén magasodnak, míg a csillogó piactér színes és pezsgő életet sugároz. Az utcán sétáló emberek vidáman csevegnek, és mosolyokat cserélnek. Az élet itt folyamatosan pulzál, mint egy örökös ünnep, amelyben mindenki részt vesz.
A felfedező tovább haladva egy varázslatos hangot hall. Kíváncsian követi a dallamot, ami utcai zenészektől származik. A művészek zenélnek és táncolnak, hogy boldogságot és örömöt hozzanak az emberek szívébe. Ő csatlakozik a tömeghez, és élvezi a művészi előadást. A ritmus és a zene összehangolódik, miközben Niagati figyeli, ahogy az emberek együtt táncolnak, és megtelnek boldogsággal.
Arthenior városa mindig is elbűvölte a tündérlányt, és most még inkább. A barátságos emberek, a pezsgő atmoszféra és a kulturális kincsek mind-mind hozzájárulnak ahhoz az érzéshez, hogy ez a város igazi otthon. Niagati boldogan folytatja a sétát a főtéren, tovább fedezve fel Arthenior titkait és szépségeit.
Ahogy tovább sétál a piactéren, az árusok továbbra is örömmel mutatják be neki különféle termékeiket. Színes és gazdag választék fogadja Niagatit, amint végigsétál a standok között. Friss gyümölcsök, ízletes péksütemények, színes virágcsokrok és kézműves termékek vonzzák a figyelmét. Az árusok lelkesen beszélnek a termékeikről, megosztva azok történetét és minőségét a tündérrel.
Niagati elámulva figyeli, ahogy az árusnők és árusok szakértő mozdulatokkal rendezik és kínálják portékáikat. A friss piros almák szépen rendezett sorokban csillognak, a kézzel készített ékszerek ragyognak a napsütésben, a frissen sült pékáruk pedig csábító illatot árasztanak. Az árusok és vásárlók közötti interakciók tele vannak nevetéssel, vidámsággal és a jó hangulattal.
A lány körbejárja a piactér környékét, és mindenhol újabb csodákat fedez fel. Egy fűszeres standon különleges fűszerek illata lengi be az egész teret, amelyek ízesítőként használhatók a helyi ételekhez. Egy textilárusnál csodálatosan színes kendők és szőttesek tűnnek fel, melyek kézzel készültek és képviselik Arthenior hagyományos kézművességét.
Miközben Niagati tovább sétál, újabb beszélgetésekbe elegyedik az árusokkal. Kíváncsian érdeklődik a helyi ételekről, a tradicionális kézműves technikákról és a helyiek mindennapi életéről. Az árusok szívesen válaszolnak a kérdéseire, és örömmel osztják meg tudásukat és tapasztalataikat Niagatival.
A piactér hangulata megtelik az élénk színekkel, a városi zsongással és a vidám beszélgetésekkel. Az ifjú utazó érzi, hogy itt, a piactéren mindenki összetartozik, egy közösség része. Az árusok és vásárlók közötti baráti kötelékek erősödnek, és Niagati úgy érzi, mintha régóta ismerné őket.
Arthenior piactere valóban egy különleges hely, ahol az emberek találkoznak, beszélgetnek, és megosztják az életük részleteit. Niagati boldogan folytatja a sétáját. Ahogy tovább halad a sorok között, valami megragadja a figyelmét.
Egy kisebb csoport embert lát, akik izgatottan beszélgetnek egy árusstandnál. Közelebb megy, hogy jobban láthassa, mi történik. Az emberek lelkesen mutatnak valamit egymásnak, és vidáman nevetnek. Ahogy Niagati közelebb lép, észreveszi, hogy az árusstandon különleges varázstárgyak vannak kihelyezve.
Érdeklődve kérdezi meg az egyik embert, mi történik. Az illető boldogan válaszol. *
– Épp most érkezett friss szállítmány varázstárgyak Artheniorba! Ezek a tárgyak állítólag különleges képességekkel rendelkeznek, és sok szerencsét és jó energiát hoznak a viselőjüknek. Az emberek most próbálják ki őket és tapasztalják meg, milyen hatással vannak rájuk.
* Niagati izgatottan pillant végig a különleges tárgyakon. Láthatja, hogy vannak csillogó kövek, amulettek és varázslatosan faragott fadarabok is. Érzi, hogy az ezekben rejlő varázslatok valami különlegeset ígérnek.
Egy apró, arany színű medált vesz a kezébe. Azonnal megtapasztal valami furcsát: egy enyhe bizsergést érez az ujjai között, mintha a medál reagálna a jelenlétére. Érdeklődése csak fokozódik, és izgatottan kipróbálná a medált. Azonban, mikor megtudja az árát, rájön, hogy a mágikus hatásokkal rendelkező varázstárgyak nem illeszkednek a pénztárcájához. Kissé csalódottan helyezi vissza a medált az árusstandra, de nem hagyja, hogy ez eltörölje az örömét a piactéren való barangolásból.
Niagati tovább sétál a piactéren, ám most más szemmel nézi az árusok árui között. Keresi azokat a tárgyakat, amelyek vonzzák a figyelmét, de megfizethetőek is számára. Megpillant egy szépen faragott fadarabot, amelyben finom minták futnak végig, mintha a természet sajátos varázslatát őriznék magukban.
Közelebb lép az árusstandhoz, és érdeklődve nézegeti a fadarabokat. Az árus mosolyogva közeledik hozzá, és megkérdezi: *
– Érdekel ez a fadarab? Egy helyi művész faragta, és azt mondják, hogy az erdő energiáját hordozza magában. Nagyon különleges darab. * A tündérlány elismerően bólint, és kérdezi az árát. Amikor meghallja, hogy ez a fadarab sokkal megfizethetőbb, örömmel dönt úgy, hogy megvásárolja. A fadarab puha érintése megnyugtatja és boldoggá teszi, mintha egy kis darabka természetet viselne magán. A fadarab mindössze 20 arany.
Miután megveszi a faragott fadarabot, Niagati boldogan folytatja a sétáját a piactéren. Érzi, hogy ez a különleges tárgy közel áll hozzá, és valamilyen módon kapcsolatot teremt vele. Talán nem mágikus hatásokkal rendelkezik, de a szépsége és a természet ereje nyugalmat és örömet ad neki.
Niagati továbbra is felfedező szellemben járja a piactér sorait, figyeli az embereket, akik boldogan vásárolnak és beszélgetnek. A faragott fadarab a társa és emlékeztetője lesz a kalandokban gazdag Artheniorban töltött napok során. És bár nem mágikus, mégis képes megnyitni az ajtót új barátokkal való találkozásra, érdekes történetekre, és a város rejtett szépségeinek felfedezésére. Boldogan sétál tovább a piactéren, szorosan markában tartva a faragott fadarabot. Az emberek közötti mozgolódás és a hangos beszélgetések vidám zsongássá változnak a fülében. Körülötte színes árusstandok sorakoznak, tele érdekes és csábító tárgyakkal.
Ahogy folytatja utazását a piactéren, újabb érdekes látvány tűnik fel a szeme sarkából. Egy varázslónak látszó öregember ül egy kis asztal mellett, és bűvészmutatványokat végez a közönsége szórakoztatására. A varázsló kézmozdulatai lenyűgözik a nézőket, miközben színes füstkarikákat és csillogó varázslatos fényeket hoz létre a levegőben.
Niagati elbűvölve közelebb lép a varázslóhoz, hogy jobban szemügyre vegye a bűvészmutatványokat. Ő is egy darabig nézi a varázslatokat, majd hirtelen ötlete támad. Előveszi a faragott fadarabot, és megkérdezi a varázslót: *
– Van valamilyen varázslatos tulajdonsága ennek a fadarabnak? * A varázsló félrehúzódik, és érdeklődve szemügyre veszi a faragott fadarabot. Egy pillanatra elgondolkodik, majd mosolyogva válaszol: *
– Nem, ez a fadarab nem rendelkezik mágikus erőkkel, de az én szememben minden tárgy varázslatos lehet. Egyedülálló szépsége és az a tény, hogy téged vonzott, már önmagában különlegessé teszi. * Niagati elégedetten hallgatja a varázsló szavait. Bár a faragott fadarab nem birtokol mágikus képességeket, az egyszerűségében és természetességében rejlő varázslat megigézi őt. Úgy érzi, hogy a város minden apró részlete, akár egy faragott fadarab is, hozzájárul ahhoz az élményhez, amit Arthenior nyújt számára.
A lány továbbra is felfedező szellemben barangol a piactéren, minden egyes pillanatban ámulattal és kíváncsisággal telve. A faragott fadarab a kezében, a város szívében járva megtapasztalja Arthenior élettel teli hangulatát és a barátságos emberek vendégszeretetét. Ez a kalandos utazás emlékeivel és az új barátságokkal gazdagítja a tündérlány életét, míg végül a piactér végén találja magát, tele boldogsággal és a város szépségeinek felfedezésével. *
Niagati hálásan mosolyog a napfényre, amely megcsillan a hosszú, vörösesbarna hajában. Érzi a finom szellőt, amely végigsimítja arca finom vonásait, és megérinti csillogó szemeit. Ahogy halad előre, felcsendülő hangokat hall, amelyek a kereskedők hangos kiáltásából és a vásárlók zsivajából erednek. A színes árusítóasztalok sorakoznak, mindegyiken más és más termékekkel. Illatok áradnak mindenfelé: frissen sült péksütemények, fűszerek és zamatos gyümölcsök illata keveredik egymással, felkeltve a tündérlány érdeklődését.
A tündérlány körültekintően nézelődik, hogy kiválassza azokat a gyümölcsöket és virágokat, amelyeket magával visz a városi sétájára. Kicsit lehajol és megcsodálja a csillogó almákat és az érett szőlőfürtöket. Elidőzik egy pillanatra a levendulás standnál, és belélegzi a friss, nyugtató illatot. Elbúcsúzik a virágárusnőtől, miután kiválasztott néhány gyönyörű virágot, amelyeket később a szobájába fog tenni.
Ahogy tovább halad, Niagati figyelmesen figyeli a környezetét. Különböző fajok képviselői sétálnak el mellette: emberek, elfek, orkok és még sokan mások. A tündérlány mindig érdeklődéssel figyeli a más fajokat, és kíváncsi a kultúrájukra és hagyományaikra. Sok barátra talált a városban, akik különböző fajokhoz tartoznak, és mindig izgalmas történeteket mesélnek a saját világukról.
Miközben az ifjú leányzó sétál, megpillant egy érdekes standot, ahol egy varázsló pálca és rejtélyes kristályok találhatók. Megközelíti a pultot, és felvéve a pálca kezébe, elmerül a varázslatok világában. Elképzeli, hogy milyen lenne képesek varázslatokat használni, és megtanulni a mágia titkait. Azonban jelenleg még csak az alapokat sajátította el, és tudja, hogy hosszú utat kell még bejárnia ahhoz, hogy igazi mágus lehessen.
Tovább sétál, és elkezd beszélgetni néhány árusnővel és árussal, akik örömmel mutatják be neki a különféle termékeiket. Ő figyelmesen hallgatja a történeteiket, és a vidám nevetésük megtölti a levegőt. Érzi, hogy itt, Artheniorban mindenki barátságos és befogadó, és nagyon szereti a város nyüzsgését és élettel teli atmoszféráját.
Niagati a főtér közepén áll. A színek, illatok és hangok kavalkádja körülveszi, miközben a város szíve dobog mellette. Az árusok szívélyesen köszöntik, és bemutatják neki legszebb és legújabb termékeiket. A pazar színekkel díszített sátrak között sétálva, A kíváncsi lélek elbűvölő kézműves tárgyakra, pompás ruhákra és ínycsiklandó ételekre bukkan.
Az aranyló napsütésben Niagati felfedezi a város szépségeit. A főtér ősi kőépületei büszkén magasodnak, míg a csillogó piactér színes és pezsgő életet sugároz. Az utcán sétáló emberek vidáman csevegnek, és mosolyokat cserélnek. Az élet itt folyamatosan pulzál, mint egy örökös ünnep, amelyben mindenki részt vesz.
A felfedező tovább haladva egy varázslatos hangot hall. Kíváncsian követi a dallamot, ami utcai zenészektől származik. A művészek zenélnek és táncolnak, hogy boldogságot és örömöt hozzanak az emberek szívébe. Ő csatlakozik a tömeghez, és élvezi a művészi előadást. A ritmus és a zene összehangolódik, miközben Niagati figyeli, ahogy az emberek együtt táncolnak, és megtelnek boldogsággal.
Arthenior városa mindig is elbűvölte a tündérlányt, és most még inkább. A barátságos emberek, a pezsgő atmoszféra és a kulturális kincsek mind-mind hozzájárulnak ahhoz az érzéshez, hogy ez a város igazi otthon. Niagati boldogan folytatja a sétát a főtéren, tovább fedezve fel Arthenior titkait és szépségeit.
Ahogy tovább sétál a piactéren, az árusok továbbra is örömmel mutatják be neki különféle termékeiket. Színes és gazdag választék fogadja Niagatit, amint végigsétál a standok között. Friss gyümölcsök, ízletes péksütemények, színes virágcsokrok és kézműves termékek vonzzák a figyelmét. Az árusok lelkesen beszélnek a termékeikről, megosztva azok történetét és minőségét a tündérrel.
Niagati elámulva figyeli, ahogy az árusnők és árusok szakértő mozdulatokkal rendezik és kínálják portékáikat. A friss piros almák szépen rendezett sorokban csillognak, a kézzel készített ékszerek ragyognak a napsütésben, a frissen sült pékáruk pedig csábító illatot árasztanak. Az árusok és vásárlók közötti interakciók tele vannak nevetéssel, vidámsággal és a jó hangulattal.
A lány körbejárja a piactér környékét, és mindenhol újabb csodákat fedez fel. Egy fűszeres standon különleges fűszerek illata lengi be az egész teret, amelyek ízesítőként használhatók a helyi ételekhez. Egy textilárusnál csodálatosan színes kendők és szőttesek tűnnek fel, melyek kézzel készültek és képviselik Arthenior hagyományos kézművességét.
Miközben Niagati tovább sétál, újabb beszélgetésekbe elegyedik az árusokkal. Kíváncsian érdeklődik a helyi ételekről, a tradicionális kézműves technikákról és a helyiek mindennapi életéről. Az árusok szívesen válaszolnak a kérdéseire, és örömmel osztják meg tudásukat és tapasztalataikat Niagatival.
A piactér hangulata megtelik az élénk színekkel, a városi zsongással és a vidám beszélgetésekkel. Az ifjú utazó érzi, hogy itt, a piactéren mindenki összetartozik, egy közösség része. Az árusok és vásárlók közötti baráti kötelékek erősödnek, és Niagati úgy érzi, mintha régóta ismerné őket.
Arthenior piactere valóban egy különleges hely, ahol az emberek találkoznak, beszélgetnek, és megosztják az életük részleteit. Niagati boldogan folytatja a sétáját. Ahogy tovább halad a sorok között, valami megragadja a figyelmét.
Egy kisebb csoport embert lát, akik izgatottan beszélgetnek egy árusstandnál. Közelebb megy, hogy jobban láthassa, mi történik. Az emberek lelkesen mutatnak valamit egymásnak, és vidáman nevetnek. Ahogy Niagati közelebb lép, észreveszi, hogy az árusstandon különleges varázstárgyak vannak kihelyezve.
Érdeklődve kérdezi meg az egyik embert, mi történik. Az illető boldogan válaszol. *
– Épp most érkezett friss szállítmány varázstárgyak Artheniorba! Ezek a tárgyak állítólag különleges képességekkel rendelkeznek, és sok szerencsét és jó energiát hoznak a viselőjüknek. Az emberek most próbálják ki őket és tapasztalják meg, milyen hatással vannak rájuk.
* Niagati izgatottan pillant végig a különleges tárgyakon. Láthatja, hogy vannak csillogó kövek, amulettek és varázslatosan faragott fadarabok is. Érzi, hogy az ezekben rejlő varázslatok valami különlegeset ígérnek.
Egy apró, arany színű medált vesz a kezébe. Azonnal megtapasztal valami furcsát: egy enyhe bizsergést érez az ujjai között, mintha a medál reagálna a jelenlétére. Érdeklődése csak fokozódik, és izgatottan kipróbálná a medált. Azonban, mikor megtudja az árát, rájön, hogy a mágikus hatásokkal rendelkező varázstárgyak nem illeszkednek a pénztárcájához. Kissé csalódottan helyezi vissza a medált az árusstandra, de nem hagyja, hogy ez eltörölje az örömét a piactéren való barangolásból.
Niagati tovább sétál a piactéren, ám most más szemmel nézi az árusok árui között. Keresi azokat a tárgyakat, amelyek vonzzák a figyelmét, de megfizethetőek is számára. Megpillant egy szépen faragott fadarabot, amelyben finom minták futnak végig, mintha a természet sajátos varázslatát őriznék magukban.
Közelebb lép az árusstandhoz, és érdeklődve nézegeti a fadarabokat. Az árus mosolyogva közeledik hozzá, és megkérdezi: *
– Érdekel ez a fadarab? Egy helyi művész faragta, és azt mondják, hogy az erdő energiáját hordozza magában. Nagyon különleges darab. * A tündérlány elismerően bólint, és kérdezi az árát. Amikor meghallja, hogy ez a fadarab sokkal megfizethetőbb, örömmel dönt úgy, hogy megvásárolja. A fadarab puha érintése megnyugtatja és boldoggá teszi, mintha egy kis darabka természetet viselne magán. A fadarab mindössze 20 arany.
Miután megveszi a faragott fadarabot, Niagati boldogan folytatja a sétáját a piactéren. Érzi, hogy ez a különleges tárgy közel áll hozzá, és valamilyen módon kapcsolatot teremt vele. Talán nem mágikus hatásokkal rendelkezik, de a szépsége és a természet ereje nyugalmat és örömet ad neki.
Niagati továbbra is felfedező szellemben járja a piactér sorait, figyeli az embereket, akik boldogan vásárolnak és beszélgetnek. A faragott fadarab a társa és emlékeztetője lesz a kalandokban gazdag Artheniorban töltött napok során. És bár nem mágikus, mégis képes megnyitni az ajtót új barátokkal való találkozásra, érdekes történetekre, és a város rejtett szépségeinek felfedezésére. Boldogan sétál tovább a piactéren, szorosan markában tartva a faragott fadarabot. Az emberek közötti mozgolódás és a hangos beszélgetések vidám zsongássá változnak a fülében. Körülötte színes árusstandok sorakoznak, tele érdekes és csábító tárgyakkal.
Ahogy folytatja utazását a piactéren, újabb érdekes látvány tűnik fel a szeme sarkából. Egy varázslónak látszó öregember ül egy kis asztal mellett, és bűvészmutatványokat végez a közönsége szórakoztatására. A varázsló kézmozdulatai lenyűgözik a nézőket, miközben színes füstkarikákat és csillogó varázslatos fényeket hoz létre a levegőben.
Niagati elbűvölve közelebb lép a varázslóhoz, hogy jobban szemügyre vegye a bűvészmutatványokat. Ő is egy darabig nézi a varázslatokat, majd hirtelen ötlete támad. Előveszi a faragott fadarabot, és megkérdezi a varázslót: *
– Van valamilyen varázslatos tulajdonsága ennek a fadarabnak? * A varázsló félrehúzódik, és érdeklődve szemügyre veszi a faragott fadarabot. Egy pillanatra elgondolkodik, majd mosolyogva válaszol: *
– Nem, ez a fadarab nem rendelkezik mágikus erőkkel, de az én szememben minden tárgy varázslatos lehet. Egyedülálló szépsége és az a tény, hogy téged vonzott, már önmagában különlegessé teszi. * Niagati elégedetten hallgatja a varázsló szavait. Bár a faragott fadarab nem birtokol mágikus képességeket, az egyszerűségében és természetességében rejlő varázslat megigézi őt. Úgy érzi, hogy a város minden apró részlete, akár egy faragott fadarab is, hozzájárul ahhoz az élményhez, amit Arthenior nyújt számára.
A lány továbbra is felfedező szellemben barangol a piactéren, minden egyes pillanatban ámulattal és kíváncsisággal telve. A faragott fadarab a kezében, a város szívében járva megtapasztalja Arthenior élettel teli hangulatát és a barátságos emberek vendégszeretetét. Ez a kalandos utazás emlékeivel és az új barátságokkal gazdagítja a tündérlány életét, míg végül a piactér végén találja magát, tele boldogsággal és a város szépségeinek felfedezésével. *
9933. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-07-03 16:07:11
Üzenet elküldve: 2023-07-03 16:07:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bredoc//
*Az elhangzó szavak felkeltik az érdeklődését. A városi őrség elit alakulatának parancsnoka áll előtte.*
- Olyan embernek hangzik, akit érdemes ismerni. Ha jól hallottam, a jelenlegi őrség közvetlenül a tanácsnak felel. Ez azt is jelenti, hogy időről időre személyesen is találkozik a tanács tagjaival?
*Néhány órája sokat tűnődött rajta, kin keresztül lenne a legkönnyebb elérni az esetlegesen érdekesnek tűnő tanácstagokat. Egy átlagos halandó, mint Ili, aligha sétálhat csak úgy oda a tanácsházához, és remélheti a legjobbakat. Szerencsére a megoldás talán épp most kínálta fel magát. Tálcán, méghozzá.
A férfi még szeretne egy kicsit alkudozni, és szerencséjére minden rangja megvan ahhoz, hogy a tündér fontolóra vegye a dolgot. Magában már el is döntötte, hogy itt nem az anyagi haszon lesz a lényeg, hanem a férfi jóindulatának kivívása, ennek ellenére még egy darabig csendben van. Mintha legalábbis gondolkodna az ajánlaton.*
- Elfogadható *bólint végül.* Tehát nyolc varázsital, és három elsősegélycsomag. Ezt elég gyorsan össze is tudom szedni. Azt viszont még mindig nem árulta el, milyen varázsitalra gondol. Vagy teljesen mindegy?
*A tapasztalata az, hogy bárki, aki nem foglalkozási ártalomként fogyasztja az alkímia különös tudományát, az varázsital alatt a zöld varázsitalt érti. Ennek ellenére nem köteles tippelésbe bocsátkozni, a vevő bizonyára jobban tudja, mit szeretne.*
- Nem tudom, mennyire szűkös a napirendje. Ha szívesen elnézelődik itt, vagy a közelben, akkor akár egy fél, legfeljebb órán belül találkozhatunk ugyanitt, és átadom a rendelt tárgyakat. Ha máshol van jelenése, akkor a nap folyamán később, legkésőbb holnap elvihetem a városi őrség székhelyére.
*Arról persze még fogalma sincs, ez hol van, de nem lehet túl nehéz kideríteni.*
- Előleg nem szükséges *teszi hozzá, elvégre nem is nagy, és nem is eladhatatlan dolgokról van szó. Ráadásul a férfi közismert ember a városban, így megelelőgezi neki a bizalmat.*
*Az elhangzó szavak felkeltik az érdeklődését. A városi őrség elit alakulatának parancsnoka áll előtte.*
- Olyan embernek hangzik, akit érdemes ismerni. Ha jól hallottam, a jelenlegi őrség közvetlenül a tanácsnak felel. Ez azt is jelenti, hogy időről időre személyesen is találkozik a tanács tagjaival?
*Néhány órája sokat tűnődött rajta, kin keresztül lenne a legkönnyebb elérni az esetlegesen érdekesnek tűnő tanácstagokat. Egy átlagos halandó, mint Ili, aligha sétálhat csak úgy oda a tanácsházához, és remélheti a legjobbakat. Szerencsére a megoldás talán épp most kínálta fel magát. Tálcán, méghozzá.
A férfi még szeretne egy kicsit alkudozni, és szerencséjére minden rangja megvan ahhoz, hogy a tündér fontolóra vegye a dolgot. Magában már el is döntötte, hogy itt nem az anyagi haszon lesz a lényeg, hanem a férfi jóindulatának kivívása, ennek ellenére még egy darabig csendben van. Mintha legalábbis gondolkodna az ajánlaton.*
- Elfogadható *bólint végül.* Tehát nyolc varázsital, és három elsősegélycsomag. Ezt elég gyorsan össze is tudom szedni. Azt viszont még mindig nem árulta el, milyen varázsitalra gondol. Vagy teljesen mindegy?
*A tapasztalata az, hogy bárki, aki nem foglalkozási ártalomként fogyasztja az alkímia különös tudományát, az varázsital alatt a zöld varázsitalt érti. Ennek ellenére nem köteles tippelésbe bocsátkozni, a vevő bizonyára jobban tudja, mit szeretne.*
- Nem tudom, mennyire szűkös a napirendje. Ha szívesen elnézelődik itt, vagy a közelben, akkor akár egy fél, legfeljebb órán belül találkozhatunk ugyanitt, és átadom a rendelt tárgyakat. Ha máshol van jelenése, akkor a nap folyamán később, legkésőbb holnap elvihetem a városi őrség székhelyére.
*Arról persze még fogalma sincs, ez hol van, de nem lehet túl nehéz kideríteni.*
- Előleg nem szükséges *teszi hozzá, elvégre nem is nagy, és nem is eladhatatlan dolgokról van szó. Ráadásul a férfi közismert ember a városban, így megelelőgezi neki a bizalmat.*
9932. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-07-03 13:45:17
Üzenet elküldve: 2023-07-03 13:45:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Iliwary//
-Akkor Iliwary.
*Megjegyzi magában a dolgot, nem a legjobb a nevek elraktározásában, bár jóllehet hogy erre nem is lesz szüksége a jövőben. Ki tudja?*
-Nos én azt aligha tudhatom. De remélem csupa jót.
*Feleli némi vékony mosollyal az arcán. Persze gondolja ő, hogy miről is szól valójában a kérdés, úgyhogy nem játssza túlságosan meg magát, egyébként is túl öreg már az ilyesmihez.*
-A Warg Agyar, a városi őrség elit alakulatának a parancsnoka vagyok.
*Kis szünet.*
-És legendás sörivó!
*Teszi hozzá.*
-Nem tudom melyiket hallhatta vajon.
*De persze most mégis üzletről van szó, úgyhogy a nő tesz is egy ajánlatot Bredocnak a varázsitalokkal, no meg az elsősegély csomagokkal kapcsolatban. Ám a parancsnok vén róka.*
-Becsülje kicsit 50 arany alá kedves Iliwary és akkor meg is tudunk egyezni. Varázsitalból úgy 8 darabra legalább szükségem lenne, elsősegélycsomagból pedig 3-ra. Így mindenre rá tudok szánni egy 500 aranyat, ennyi a költségvetés.
*Szép számra kerekíti, tudja jól hogy a kereskedőnek is meg kell élnie valamiből, bár az is igaz hogy korábban ennél is olcsóbban szerzett varázsitalokat amíg jobban ment a kereskedőház, de abból kell főznie ami van. No meg az idő is eléggé szorít neki, nem ér rá pár aranytalléron kukacoskodni.*
-Másra nem lesz szükségem egyelőre, köszönöm.
*Talán hogy a feladat jobban nyomja vállát, kevésbé van kedve a saját apró-cseprő dolgain gondolkodni, s valahol ezt így is érzi helyesnek.*
-Akkor Iliwary.
*Megjegyzi magában a dolgot, nem a legjobb a nevek elraktározásában, bár jóllehet hogy erre nem is lesz szüksége a jövőben. Ki tudja?*
-Nos én azt aligha tudhatom. De remélem csupa jót.
*Feleli némi vékony mosollyal az arcán. Persze gondolja ő, hogy miről is szól valójában a kérdés, úgyhogy nem játssza túlságosan meg magát, egyébként is túl öreg már az ilyesmihez.*
-A Warg Agyar, a városi őrség elit alakulatának a parancsnoka vagyok.
*Kis szünet.*
-És legendás sörivó!
*Teszi hozzá.*
-Nem tudom melyiket hallhatta vajon.
*De persze most mégis üzletről van szó, úgyhogy a nő tesz is egy ajánlatot Bredocnak a varázsitalokkal, no meg az elsősegély csomagokkal kapcsolatban. Ám a parancsnok vén róka.*
-Becsülje kicsit 50 arany alá kedves Iliwary és akkor meg is tudunk egyezni. Varázsitalból úgy 8 darabra legalább szükségem lenne, elsősegélycsomagból pedig 3-ra. Így mindenre rá tudok szánni egy 500 aranyat, ennyi a költségvetés.
*Szép számra kerekíti, tudja jól hogy a kereskedőnek is meg kell élnie valamiből, bár az is igaz hogy korábban ennél is olcsóbban szerzett varázsitalokat amíg jobban ment a kereskedőház, de abból kell főznie ami van. No meg az idő is eléggé szorít neki, nem ér rá pár aranytalléron kukacoskodni.*
-Másra nem lesz szükségem egyelőre, köszönöm.
*Talán hogy a feladat jobban nyomja vállát, kevésbé van kedve a saját apró-cseprő dolgain gondolkodni, s valahol ezt így is érzi helyesnek.*
9931. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-06-29 22:49:04
Üzenet elküldve: 2023-06-29 22:49:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bredoc//
- Az Iliwary éppen megfelel *feleli, és finoman megfogja a felé kinyújtott hatalmas kezet. Erre Lihanechben szokott rá, régen nem igazán nyúlt senkihez, azonban változnak az idők. Bredoc nevének hallatán eltűnődik picit. Biztosra veszi, hogy hallotta már. Sajnos az elmúlt néhány órában olyan információáradat vette körül, hogy képtelen volt mindent jól elszortírozni elméje rejtett zugaiba. Éppen ezért olyan szégyenre adja a fejét, ami már jó ideje nem fordult elő, és rákérdez:*
- Ismerős név. Hol hallhattam korábban?
*Amikor a rendelésre terelődik a szó, egy picit meginog a hite. Ha nem lenne gyakorlata arcizmainak irányításában, talán még a szemöldökét is felvonta volna. Szerencsére a rezzenéstelen arc mesterségét negyven éven keresztül gyakorolta, így már ritkán esik ki a szerepéből.*
- Az elsősegélycsomag darabját mondjuk ötven aranyra becsülném. Ez nagyjából egy átlagos varázsital ára is, ami nem fekete. Mennyit és milyet parancsol?
*Amikor a férfi eltűnődik rajta, hogy esetleg egyebet is vásárolna, az azért egy picit megnyugtatja a tündért. A régi szép időkben ötszáz arany alatt el sem indult beszerezni a dolgokat. Kellemetlen ismét a semmiből építeni a várat.*
- Azt gondolom, ha szeretne még valamit, akkor érdemes ráfordítani az időt, hogy minden eszébe jusson. *Feleli a kérdésre. A férfi talán csak úgy a levegőbe beszélt, ő viszont nem hagyja figyelmen kívül a lehetőséget, hogy jó irányba terelje.*
- Mindkettőnknek könnyebb, ha mindent egyszerre tudok beszerezni.
- Az Iliwary éppen megfelel *feleli, és finoman megfogja a felé kinyújtott hatalmas kezet. Erre Lihanechben szokott rá, régen nem igazán nyúlt senkihez, azonban változnak az idők. Bredoc nevének hallatán eltűnődik picit. Biztosra veszi, hogy hallotta már. Sajnos az elmúlt néhány órában olyan információáradat vette körül, hogy képtelen volt mindent jól elszortírozni elméje rejtett zugaiba. Éppen ezért olyan szégyenre adja a fejét, ami már jó ideje nem fordult elő, és rákérdez:*
- Ismerős név. Hol hallhattam korábban?
*Amikor a rendelésre terelődik a szó, egy picit meginog a hite. Ha nem lenne gyakorlata arcizmainak irányításában, talán még a szemöldökét is felvonta volna. Szerencsére a rezzenéstelen arc mesterségét negyven éven keresztül gyakorolta, így már ritkán esik ki a szerepéből.*
- Az elsősegélycsomag darabját mondjuk ötven aranyra becsülném. Ez nagyjából egy átlagos varázsital ára is, ami nem fekete. Mennyit és milyet parancsol?
*Amikor a férfi eltűnődik rajta, hogy esetleg egyebet is vásárolna, az azért egy picit megnyugtatja a tündért. A régi szép időkben ötszáz arany alatt el sem indult beszerezni a dolgokat. Kellemetlen ismét a semmiből építeni a várat.*
- Azt gondolom, ha szeretne még valamit, akkor érdemes ráfordítani az időt, hogy minden eszébe jusson. *Feleli a kérdésre. A férfi talán csak úgy a levegőbe beszélt, ő viszont nem hagyja figyelmen kívül a lehetőséget, hogy jó irányba terelje.*
- Mindkettőnknek könnyebb, ha mindent egyszerre tudok beszerezni.
9930. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-06-29 22:03:20
Üzenet elküldve: 2023-06-29 22:03:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Iliwary//
-Üdv. Iliwary Pedricon. Hogy szólíthatom kegyed? Hogy szereti?
*A kezét is nyújtja, nem az a fajta aki ne akarna kezet rázni valakivel, csak mert nő.*
-Bredoc Droyn vagyok, de tökéletes a Bredoc is, köszönöm.
*Fejeli meg a dolgot. Takargatnivalója egyébként nem igazán van, bár még nem került sor semmiféle kérdésre, az egyértelmű lehet a másiknak, hogy Bredoc nem a törvény árnyékos oldalán tevékenykedik.*
-Nem túl sok holmira, leginkább elsősegélycsomagra és talán pár varázsitalra is. Nem tudom milyen árban tudunk megegyezni?
*Aztán elgondolkozik a dolgon, meg a lehetőségen hogyha már eleve itt van, talán másféle portékákat is most kellene megvásárolnia.*
-Lehet hogy lenne még pár dolog, de még nem tudom mik. Ezek inkább a fontosak. Mit gondol?
-Üdv. Iliwary Pedricon. Hogy szólíthatom kegyed? Hogy szereti?
*A kezét is nyújtja, nem az a fajta aki ne akarna kezet rázni valakivel, csak mert nő.*
-Bredoc Droyn vagyok, de tökéletes a Bredoc is, köszönöm.
*Fejeli meg a dolgot. Takargatnivalója egyébként nem igazán van, bár még nem került sor semmiféle kérdésre, az egyértelmű lehet a másiknak, hogy Bredoc nem a törvény árnyékos oldalán tevékenykedik.*
-Nem túl sok holmira, leginkább elsősegélycsomagra és talán pár varázsitalra is. Nem tudom milyen árban tudunk megegyezni?
*Aztán elgondolkozik a dolgon, meg a lehetőségen hogyha már eleve itt van, talán másféle portékákat is most kellene megvásárolnia.*
-Lehet hogy lenne még pár dolog, de még nem tudom mik. Ezek inkább a fontosak. Mit gondol?
9929. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-06-29 11:24:50
Üzenet elküldve: 2023-06-29 11:24:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bredoc//
*Először is igyekszik egy ismerős kereskedőt megpillantani, valakit hasonló artheniori gyökerekkel, mint ő maga. Talán akkor megbízható forrásokból értesülhetne arról, mi minden változott itt, amíg távol volt. Azonban még mielőtt bármire vagy bárkire ráakadhatna, valaki megszólítja. Persze a "hölgyem" sok más lényre is vonatkozhat, így pillantását odafordítva győződik meg arról, hogy rá gondoltak-e. A férfi nagyon úgy tűnik, hogy épp őt méri fel, így viszonozza a szívességet. A páncél már önmagában árulkodó, a nyakában lógó amulett hatására pedig egy olyan kifejezés ötlik az eszébe, amit nemrég tanult: Warg Agyar. Talán Warg Agyar lovagrend, erre már nem emlékezett pontosan, de amennyire értette, ők váltották fel Artheniorban az őrséget. Ez a férfi pedig nem egyszerű közkatonának tűnik. Erős, ügyes, gyors, bizonyára kiváló kardforgató. Tipikusan olyannak tűnik, akinek Ili ismerné a nevét, ha nem most tért volna vissza hosszú évek után Lihanechből. Ha viszont vissza akar ülni arra a bizonyos lóra, ez a férfi remek kiindulópont lehet.*
- Üdvözletem.
*Viszonozza végül a köszönést. A kérdés hatására egyértelművé válik számára, amit már amúgy is sejtett: a férfi jól méri fel a környezetét.*
- Iliwary Pedricon *mutatkozik be, hátha az úr már hallott róla korábban. Ezzel a foglalkozására vonatkozó kérdést is megválaszoltnak tekinti.*
- Miben segíthetek? Mire volna szüksége?
*Először is igyekszik egy ismerős kereskedőt megpillantani, valakit hasonló artheniori gyökerekkel, mint ő maga. Talán akkor megbízható forrásokból értesülhetne arról, mi minden változott itt, amíg távol volt. Azonban még mielőtt bármire vagy bárkire ráakadhatna, valaki megszólítja. Persze a "hölgyem" sok más lényre is vonatkozhat, így pillantását odafordítva győződik meg arról, hogy rá gondoltak-e. A férfi nagyon úgy tűnik, hogy épp őt méri fel, így viszonozza a szívességet. A páncél már önmagában árulkodó, a nyakában lógó amulett hatására pedig egy olyan kifejezés ötlik az eszébe, amit nemrég tanult: Warg Agyar. Talán Warg Agyar lovagrend, erre már nem emlékezett pontosan, de amennyire értette, ők váltották fel Artheniorban az őrséget. Ez a férfi pedig nem egyszerű közkatonának tűnik. Erős, ügyes, gyors, bizonyára kiváló kardforgató. Tipikusan olyannak tűnik, akinek Ili ismerné a nevét, ha nem most tért volna vissza hosszú évek után Lihanechből. Ha viszont vissza akar ülni arra a bizonyos lóra, ez a férfi remek kiindulópont lehet.*
- Üdvözletem.
*Viszonozza végül a köszönést. A kérdés hatására egyértelművé válik számára, amit már amúgy is sejtett: a férfi jól méri fel a környezetét.*
- Iliwary Pedricon *mutatkozik be, hátha az úr már hallott róla korábban. Ezzel a foglalkozására vonatkozó kérdést is megválaszoltnak tekinti.*
- Miben segíthetek? Mire volna szüksége?
9928. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-06-29 05:55:08
Üzenet elküldve: 2023-06-29 05:55:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csak egy kis kikapcsolódás//
//Zárás//
*Árvánk sem hitte volna, hogy a mai nap csodákat fog tartogatni a számára. Igazság szerint, csak elindult, hogy egy picit maga mögött tudhassa a várost és a hatköznapokat. Ebből egy csodálatos barát keveredett ki, Myyna személyében. Akinek a társaságában úgy járja Artheniort, mintha először lépné át a város határát. Ez a lány szép, okos és megvan benne az a fajta humor, amitől képes elviselni Lily külncségeit. És persze a csínye ellenére sem küldte el őt melegebb éghajlatra, mondjuk Wegtoren irányába. A félvér keresve sem találhatna jobb társaságot. Valamiért azt is elfelejtette, hogy neki folyton nemtetszést kell nyilvánítani. Ebbe belegondolva Myyna még jó hatással is van a lányra. Ám mint minden jó dolog, ez sem tarthat örökké. Az eprekkel felszerelkezve egy padhoz érnek, ahol az újdonsült barátnő mondja ki a fájó szavakat. Árvánk első gondolata, hogy pánikszerűen marasztalná. De végül eszébe jut, hogy mint mindenkinek, úgy Myynának is vannak kötelességei. Azt pedig nem akarja, hogy éppen miatta kerüljön bajba. Mélyet sóhajtva pillant a hóhajú lányra.*
- Féltem tőle, hogy eljön ez a perc.
*Aztán igyekszik egy mosolyt erőltetni magára, ami többé-kevésbé sikerül is.*
- Az epret azért még megesszük?
*Kérdezi, ellenben nincs szükség további kérlelésre.*
- De. Elhiszem. Hiszen én is pont ugyanezt érzem.
*Kacsint egy biztatót, pedig nem hazudik, sőt nem is túloz. A fekete ruhás, gyakran szótlan bérgyilkosok között töltött hatokban, a fehér hajú lány nem csupán egy színfolt, hanem egy egész szivárvány Lily életében. Az eperrel együtt fogy az idő is a lányok pedig kénytelenek elbúcsúzni. Árvánk pironkodva fogadja a puszikat, ellenben az ölelés már szorosan viszonozza.*
- Nem felejtem. Hét Varjú Taverna.
*Ismétli el a szavakat csak, hogy bizonyítsa az eszébe véste.*
- Tudd, hogy még nem végeztünk. Itt is sok látnivaló maradt. De az is lehet, hogy egy nap én leszek kíváncsi a kikötőre.
*Jelenti úgy ki, mintha egy küldetés részleteit ecsetelné a hollóknak. Végül visszahuppan a padra és addig bámulja a távozó Myynát, amíg el nem nyeli őt apiaci tömeg.*
//Csak egy kis kikapcsolódás//
//Zárás//
*Árvánk sem hitte volna, hogy a mai nap csodákat fog tartogatni a számára. Igazság szerint, csak elindult, hogy egy picit maga mögött tudhassa a várost és a hatköznapokat. Ebből egy csodálatos barát keveredett ki, Myyna személyében. Akinek a társaságában úgy járja Artheniort, mintha először lépné át a város határát. Ez a lány szép, okos és megvan benne az a fajta humor, amitől képes elviselni Lily külncségeit. És persze a csínye ellenére sem küldte el őt melegebb éghajlatra, mondjuk Wegtoren irányába. A félvér keresve sem találhatna jobb társaságot. Valamiért azt is elfelejtette, hogy neki folyton nemtetszést kell nyilvánítani. Ebbe belegondolva Myyna még jó hatással is van a lányra. Ám mint minden jó dolog, ez sem tarthat örökké. Az eprekkel felszerelkezve egy padhoz érnek, ahol az újdonsült barátnő mondja ki a fájó szavakat. Árvánk első gondolata, hogy pánikszerűen marasztalná. De végül eszébe jut, hogy mint mindenkinek, úgy Myynának is vannak kötelességei. Azt pedig nem akarja, hogy éppen miatta kerüljön bajba. Mélyet sóhajtva pillant a hóhajú lányra.*
- Féltem tőle, hogy eljön ez a perc.
*Aztán igyekszik egy mosolyt erőltetni magára, ami többé-kevésbé sikerül is.*
- Az epret azért még megesszük?
*Kérdezi, ellenben nincs szükség további kérlelésre.*
- De. Elhiszem. Hiszen én is pont ugyanezt érzem.
*Kacsint egy biztatót, pedig nem hazudik, sőt nem is túloz. A fekete ruhás, gyakran szótlan bérgyilkosok között töltött hatokban, a fehér hajú lány nem csupán egy színfolt, hanem egy egész szivárvány Lily életében. Az eperrel együtt fogy az idő is a lányok pedig kénytelenek elbúcsúzni. Árvánk pironkodva fogadja a puszikat, ellenben az ölelés már szorosan viszonozza.*
- Nem felejtem. Hét Varjú Taverna.
*Ismétli el a szavakat csak, hogy bizonyítsa az eszébe véste.*
- Tudd, hogy még nem végeztünk. Itt is sok látnivaló maradt. De az is lehet, hogy egy nap én leszek kíváncsi a kikötőre.
*Jelenti úgy ki, mintha egy küldetés részleteit ecsetelné a hollóknak. Végül visszahuppan a padra és addig bámulja a távozó Myynát, amíg el nem nyeli őt apiaci tömeg.*
9927. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-06-28 21:51:00
Üzenet elküldve: 2023-06-28 21:51:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Iliwary//
*A szobájában egy rövidebb ceremónia alkalmával magára önti páncélját és minden felszerelését. Persze nem olyan kényelmes így, de jót tesz a közembereknek ha látják hogy van, aki vigyáz rájuk.*
-Gyere!
*Vakkant az ebnek aki hasonlóképpen tesz, majd elindulnak ketten a piacra. Most kivételesen gyalogszerrel. Jót is fog tenni ha kiszellőzteti kicsit a fejét és a dohos falak közül egy kis élettel teli közegbe veti magát. Sosem okozott gondot neki a vásárolgatás, sőt egyébként egészen kedveli ezt az időtöltést mert mindig meglát valami teljesen fölösleges és haszontalan dolgot, amire akkor hirtelen roppantmód szüksége van és egy darabig ilyenkor mindig jól érzi magát. Nem úgy most. Most fontos dolgok miatt érkezik, és jóllehet hogy nem is csak saját hátizsákját tömné meg. Vagy batyuját. Vagy éppen amit. Tudja jól hogy megy itt a dörgés, úgyhogy egy számára szimpatikus kofát keres, aki némi aranyért talán kisegíti és jobb áron tud majd neki holmikat keresni és persze találni. Katonás léptekkel szeli a köveket a szeme pedig jár ide-oda, s hamar meg is talál valakit. Egy fakó bőrű barna tündéren akad meg a tekintete, amilyen aprócska éppen annyira tűnik úgy, hogy egyáltalán nincs elveszve itt. Jó szeme van az emberekhez, úgyhogy hamar úgy gondolja talán ő tud neki segíteni. Hogy hajlandó lesz-e, azt már csak Eeyr tudhatja.*
-Szép napot hölgyem.
*Lép oda és tisztes távolságból köszön, nehogy amaz megijedjen tőle vagy ilyesmi.*
-Ne haragudjon kegyed, de véletlenül nem foglalkozik ilyesmivel?
*Hüvelykujjával a tömegbe és a megannyi árusra mutat.*
-Elkélne egy kis segítség.
*A szobájában egy rövidebb ceremónia alkalmával magára önti páncélját és minden felszerelését. Persze nem olyan kényelmes így, de jót tesz a közembereknek ha látják hogy van, aki vigyáz rájuk.*
-Gyere!
*Vakkant az ebnek aki hasonlóképpen tesz, majd elindulnak ketten a piacra. Most kivételesen gyalogszerrel. Jót is fog tenni ha kiszellőzteti kicsit a fejét és a dohos falak közül egy kis élettel teli közegbe veti magát. Sosem okozott gondot neki a vásárolgatás, sőt egyébként egészen kedveli ezt az időtöltést mert mindig meglát valami teljesen fölösleges és haszontalan dolgot, amire akkor hirtelen roppantmód szüksége van és egy darabig ilyenkor mindig jól érzi magát. Nem úgy most. Most fontos dolgok miatt érkezik, és jóllehet hogy nem is csak saját hátizsákját tömné meg. Vagy batyuját. Vagy éppen amit. Tudja jól hogy megy itt a dörgés, úgyhogy egy számára szimpatikus kofát keres, aki némi aranyért talán kisegíti és jobb áron tud majd neki holmikat keresni és persze találni. Katonás léptekkel szeli a köveket a szeme pedig jár ide-oda, s hamar meg is talál valakit. Egy fakó bőrű barna tündéren akad meg a tekintete, amilyen aprócska éppen annyira tűnik úgy, hogy egyáltalán nincs elveszve itt. Jó szeme van az emberekhez, úgyhogy hamar úgy gondolja talán ő tud neki segíteni. Hogy hajlandó lesz-e, azt már csak Eeyr tudhatja.*
-Szép napot hölgyem.
*Lép oda és tisztes távolságból köszön, nehogy amaz megijedjen tőle vagy ilyesmi.*
-Ne haragudjon kegyed, de véletlenül nem foglalkozik ilyesmivel?
*Hüvelykujjával a tömegbe és a megannyi árusra mutat.*
-Elkélne egy kis segítség.
9926. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-06-28 17:57:49
Üzenet elküldve: 2023-06-28 17:57:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Nem telt úgy nap, hogy ne gondold volna erre a városra, főleg mivel egész életét itt és ennek környékén élte. Hetven év gyökerei nem rothadnak el abban a néhány évben, amíg inkább Lihanechben vetette meg a lábát. A lázadás és az ezzel járó társadalmi átrendeződés nem kötötte le az érdeklődését, a halál is a legkevésbé kedvelt hobbijai közé tartozik, így értelmetlen volt számára a maradás.
~ Lezüllött ez a város. ~
Tűnődik, miközben a piacra ér. Persze az is könnyen előfordulhat, hogy csupán az idő szépítette meg az emlékeit, és Arthenior mindig is eléggé koszos hely volt Lihanechhez képest. Valóban vissza szeretne térni? Ez volt a valódi kérdés, ami azóta motoszkált a fejében, hogy a főtérre ért. Szinte biztos volt benne, hogy a többség már elfelejtette itt a nevét, valószínűleg a legjobb kapcsolatai is vagy meghaltak, vagy elmenekültek a városból. Ha ismét itt szeretne kereskedni, újfent a nulláról kéne felépítenie a hírnevét. Nem mintha valaha is ellene lett volna a kihívásoknak.
A piacon sétálva egyetlen ismerős arcot sem lát, és ez kifejezetten megnyugtatja. Nem kedvelt senkit az ismerősei közül. Hallott híreket arról is, hogy komoly átszerveződés volt a tanácsban a lázadás óta, meg persze arról, hogy a város egy darabja a csőcseléké lett. Valami királyuk is van a szóbeszéd szerint. Ili a maga részéről mindig jobban kedvelte az egyértelmű hatalmi rangsort, talán majd ellátogat oda is, ha már kellőképpen jól informáltnak érzi magát mindennel kapcsolatban. Elsődlegesen az új tanácstagokról szeretne minél többet megtudni, hátha egyik-másik használható valamire. Végül is a város tartozik neki néhány jó kapcsolatokkal azok után, amiktől a korábbi események megfosztották.*
~ Lezüllött ez a város. ~
Tűnődik, miközben a piacra ér. Persze az is könnyen előfordulhat, hogy csupán az idő szépítette meg az emlékeit, és Arthenior mindig is eléggé koszos hely volt Lihanechhez képest. Valóban vissza szeretne térni? Ez volt a valódi kérdés, ami azóta motoszkált a fejében, hogy a főtérre ért. Szinte biztos volt benne, hogy a többség már elfelejtette itt a nevét, valószínűleg a legjobb kapcsolatai is vagy meghaltak, vagy elmenekültek a városból. Ha ismét itt szeretne kereskedni, újfent a nulláról kéne felépítenie a hírnevét. Nem mintha valaha is ellene lett volna a kihívásoknak.
A piacon sétálva egyetlen ismerős arcot sem lát, és ez kifejezetten megnyugtatja. Nem kedvelt senkit az ismerősei közül. Hallott híreket arról is, hogy komoly átszerveződés volt a tanácsban a lázadás óta, meg persze arról, hogy a város egy darabja a csőcseléké lett. Valami királyuk is van a szóbeszéd szerint. Ili a maga részéről mindig jobban kedvelte az egyértelmű hatalmi rangsort, talán majd ellátogat oda is, ha már kellőképpen jól informáltnak érzi magát mindennel kapcsolatban. Elsődlegesen az új tanácstagokról szeretne minél többet megtudni, hátha egyik-másik használható valamire. Végül is a város tartozik neki néhány jó kapcsolatokkal azok után, amiktől a korábbi események megfosztották.*
9925. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-06-27 18:35:04
Üzenet elküldve: 2023-06-27 18:35:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Csak egy kis kikapcsolódás//
//Zárás//
*Nehezére esik elhinni, hogy ekkora szerencséje van a mai nappal. Lily társaságánál keresve sem kívánhatna jobbat, ám riasztó felhőként lebeg a feje fölött a tudat, hogy örökké nem tekereghet Artheniorban. Előbb vagy utóbb kényszerű lesz hazaindulni, ha még időben a Tavernába akar érkezni. Pedig még annyi látnivaló van, s Lily társaságát is keserűen hagyná itt. Az ajkát harapdálva nézi a kezébe kerülő epreket, majd mielőtt a padhoz lépdelne tovább megállítja a lépteit.*
- Lassan indulnom kellene. Különben sosem érek vissza.
*Sóhajtja, miközben elhúzza a száját. Végül a lány elé totyog és a kis dobozkát a kezébe nyomja. Persze ilyen ajándékról nem fog csak úgy lemondani, így testvériesen megosztja kettejük között az epreket.*
- El sem hiszed, hogy mennyire hálás vagyok a mai napért. Azt hiszem te vagy a legjobb dolog, ami mostanában történt velem.
*Mosolyodik el, s ezt nem üres bóknak szánja, hanem valóban így is gondolja.
Azzal pedig egy hatalmas puszit nyom Lily arcára.*
- Ne felejtsd el. Kikötő, Hét Varjú Taverna. Ahol várni fog egy nagy bögre finom gyümölcstea.
*Kis tétovázás után végül lendületesen hoppan, hogy a lány derekára ölelve szorongassa meg finoman, ami viszont már eltart pár hosszabb másodpercig. Mintha soha nem is készülne már elengedni a másikat. Ám az idő eljött, így kénytelen-kelletlen végül elereszti a félvért, hogy egy újabb puszi után lépjen egyet hátra.*
- Mindent köszönök. Vigyázz magadra.
*Mosolyodik el szélesen, de a szemeiben látszik, hogy nem igazán fűlik a foga a búcsúhoz. Ennek ellenére kedvtelenül, de elindul a hazafelé vezető úton. Természetesen igen sűrűn hátra pillantgatva Lilyre, amíg a piaci tömeg, majd a házak el nem takarják a szeme elől.*
//Csak egy kis kikapcsolódás//
//Zárás//
*Nehezére esik elhinni, hogy ekkora szerencséje van a mai nappal. Lily társaságánál keresve sem kívánhatna jobbat, ám riasztó felhőként lebeg a feje fölött a tudat, hogy örökké nem tekereghet Artheniorban. Előbb vagy utóbb kényszerű lesz hazaindulni, ha még időben a Tavernába akar érkezni. Pedig még annyi látnivaló van, s Lily társaságát is keserűen hagyná itt. Az ajkát harapdálva nézi a kezébe kerülő epreket, majd mielőtt a padhoz lépdelne tovább megállítja a lépteit.*
- Lassan indulnom kellene. Különben sosem érek vissza.
*Sóhajtja, miközben elhúzza a száját. Végül a lány elé totyog és a kis dobozkát a kezébe nyomja. Persze ilyen ajándékról nem fog csak úgy lemondani, így testvériesen megosztja kettejük között az epreket.*
- El sem hiszed, hogy mennyire hálás vagyok a mai napért. Azt hiszem te vagy a legjobb dolog, ami mostanában történt velem.
*Mosolyodik el, s ezt nem üres bóknak szánja, hanem valóban így is gondolja.
Azzal pedig egy hatalmas puszit nyom Lily arcára.*
- Ne felejtsd el. Kikötő, Hét Varjú Taverna. Ahol várni fog egy nagy bögre finom gyümölcstea.
*Kis tétovázás után végül lendületesen hoppan, hogy a lány derekára ölelve szorongassa meg finoman, ami viszont már eltart pár hosszabb másodpercig. Mintha soha nem is készülne már elengedni a másikat. Ám az idő eljött, így kénytelen-kelletlen végül elereszti a félvért, hogy egy újabb puszi után lépjen egyet hátra.*
- Mindent köszönök. Vigyázz magadra.
*Mosolyodik el szélesen, de a szemeiben látszik, hogy nem igazán fűlik a foga a búcsúhoz. Ennek ellenére kedvtelenül, de elindul a hazafelé vezető úton. Természetesen igen sűrűn hátra pillantgatva Lilyre, amíg a piaci tömeg, majd a házak el nem takarják a szeme elől.*
9924. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-06-26 23:21:24
Üzenet elküldve: 2023-06-26 23:21:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Xidros//
*Wegtoren említése egy pillanatra kizökkenti, ahogy az egyetlen odavezető útra terelődnek a gondolatai, ahol ő részt nem vehetett, csak beszámolókból ismerhette meg. Rissit, magát, Lichanech dajkálta gyermekként, s később levegőváros kikötője.
Ezeket az elszabadult gondolatfoszlányokat azonban hamar visszatereli a gyanakvó, emlékezni próbáló mederbe.*
*Xidros sima beszéde továbbra sem győzi meg. Bár most rajta a sor, hogy mosolyogjon, még ha tartózkodásához híven meglehetősen diszkréten is.*
~Az egyik legrégebbi trükk a könyvben.~ *Gondolja, mikor a férfi bókkal illeti, s ezt követően mentegetőzve távozóra fogja. De úgy, hogy a lány megsajnálni kényszerül őt, amiért a segítségét visszautasítja.
Szinte nosztalgikus melegség járja át. Mennyi, az "üzletfeleket' az orruknál fogva vezető trükköt mutattak be Rissinek a "munkatársak"! Néha, hogy tanuljon, máskor egymás szórakoztatására. Ugyan tőlük is többnyire óvva és elválasztva volt, de a közös kalandok így is társakká kovácsolták őket. Ki tudta volna megjósolni, hogy egy nap még hiányozni fognak neki?*
*Mindenesetre természet adta és amúgy is jól begyakorolt merev kimértsége meghozzák gyümölcsüket. Minden további szó, gesztus vagy udvariasság, csak hátráltatná a hatást. Így aztán hátat fordít az idegennek és nyugalmat színlelve kivonul a piactérről.
Csak pár utcával lejjebb meri megkockáztatni, hogy a válla fölött hátra-hátra lessen, s amint betér a gazdag házak között megbúvó, hozzájuk képest valamivel kisebb és szerényebb, de azért kényelmes ház kapuján, kettesével szedve, szinte futva hagyja maga mögött a bejárati ajtóhoz vezető lépcsőket. Majd még bő húsz percig ki-kitekint az utcára nyíló ablakokon.
Talán eltúlozza a körültekintést, de ez a kis incidens ráébresztette, hogy az álmai kergetéséért valóban nagyobb árat fizethet, mint gondolta.*
A hozzászólás írója (Celirissidi az Erdővirága) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.27 00:23:27
*Wegtoren említése egy pillanatra kizökkenti, ahogy az egyetlen odavezető útra terelődnek a gondolatai, ahol ő részt nem vehetett, csak beszámolókból ismerhette meg. Rissit, magát, Lichanech dajkálta gyermekként, s később levegőváros kikötője.
Ezeket az elszabadult gondolatfoszlányokat azonban hamar visszatereli a gyanakvó, emlékezni próbáló mederbe.*
*Xidros sima beszéde továbbra sem győzi meg. Bár most rajta a sor, hogy mosolyogjon, még ha tartózkodásához híven meglehetősen diszkréten is.*
~Az egyik legrégebbi trükk a könyvben.~ *Gondolja, mikor a férfi bókkal illeti, s ezt követően mentegetőzve távozóra fogja. De úgy, hogy a lány megsajnálni kényszerül őt, amiért a segítségét visszautasítja.
Szinte nosztalgikus melegség járja át. Mennyi, az "üzletfeleket' az orruknál fogva vezető trükköt mutattak be Rissinek a "munkatársak"! Néha, hogy tanuljon, máskor egymás szórakoztatására. Ugyan tőlük is többnyire óvva és elválasztva volt, de a közös kalandok így is társakká kovácsolták őket. Ki tudta volna megjósolni, hogy egy nap még hiányozni fognak neki?*
*Mindenesetre természet adta és amúgy is jól begyakorolt merev kimértsége meghozzák gyümölcsüket. Minden további szó, gesztus vagy udvariasság, csak hátráltatná a hatást. Így aztán hátat fordít az idegennek és nyugalmat színlelve kivonul a piactérről.
Csak pár utcával lejjebb meri megkockáztatni, hogy a válla fölött hátra-hátra lessen, s amint betér a gazdag házak között megbúvó, hozzájuk képest valamivel kisebb és szerényebb, de azért kényelmes ház kapuján, kettesével szedve, szinte futva hagyja maga mögött a bejárati ajtóhoz vezető lépcsőket. Majd még bő húsz percig ki-kitekint az utcára nyíló ablakokon.
Talán eltúlozza a körültekintést, de ez a kis incidens ráébresztette, hogy az álmai kergetéséért valóban nagyobb árat fizethet, mint gondolta.*
A hozzászólás írója (Celirissidi az Erdővirága) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.27 00:23:27
9923. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-06-26 21:51:58
Üzenet elküldve: 2023-06-26 21:51:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Celirissidi//
*Xidros egykori karizmája valóban vesztett fényéből, s úgy tűnik ezen még behízelgő modora sem segít, de ez bizony nem tántorítja el a férfit. Sőt, a gyanakvó, kissé félős magatartás még mosolyt is csal arcára.
~ Életrevaló. Biztosan nem artheniori. ~
Az utóbbi időben talán túl sok sikert zsebelhetett be igen kevés energia befektetéssel, ez is lehet az oka, hogy pillanatig habozik válaszolni.*
- Oh, nem hiszem kisasszony, hacsak nem Wegtorenben nőtt fel, mint jómagam.
*Ha már az ismeretségről esik szó, akkor felhatalmazva érzi magát, hogy szemügyre vegye a leányt, közben hümmögve igyekszik felidézni terjedelmes listáját egykori hódításainak.*
- Nem, bizonyosan nem találkoztunk, úgy hiszem nem felejtenék el egy ilyen elragadó teremtést. Bocsánat, hogyha túlzottan tolakodónak tűntem, csak szomjazom mindenre, ami a tűz városára emlékeztet, és meg kell hagyni a kisasszony olyan mint a sivatag legszebb rózsái.
*Tagadhatatlanul mardossa a honvágy, s sajnos szomorúan tudomásul kell vennie, hogy még a nyarak sem olyan csodálatosak Artheniorban mint Wegtoren és annak környékén, a szörnyűséges számára megszokhatatlan hidegről nem is beszélve.*
- De az istenekért nem kívánok zavarni.
*Megadóan felemeli két kezét, tenyereit kifelé fordítva.*
- S ha így van, akkor rögvest távozom is.
*Hogy szavait alá is támassza tesz egy hátráló lépést el Celirissiditől, s amennyiben a leány valóban nem tart igényt rá, akkor szomorúan bár, de kénytelen lesz elfogadni ezt.*
*Xidros egykori karizmája valóban vesztett fényéből, s úgy tűnik ezen még behízelgő modora sem segít, de ez bizony nem tántorítja el a férfit. Sőt, a gyanakvó, kissé félős magatartás még mosolyt is csal arcára.
~ Életrevaló. Biztosan nem artheniori. ~
Az utóbbi időben talán túl sok sikert zsebelhetett be igen kevés energia befektetéssel, ez is lehet az oka, hogy pillanatig habozik válaszolni.*
- Oh, nem hiszem kisasszony, hacsak nem Wegtorenben nőtt fel, mint jómagam.
*Ha már az ismeretségről esik szó, akkor felhatalmazva érzi magát, hogy szemügyre vegye a leányt, közben hümmögve igyekszik felidézni terjedelmes listáját egykori hódításainak.*
- Nem, bizonyosan nem találkoztunk, úgy hiszem nem felejtenék el egy ilyen elragadó teremtést. Bocsánat, hogyha túlzottan tolakodónak tűntem, csak szomjazom mindenre, ami a tűz városára emlékeztet, és meg kell hagyni a kisasszony olyan mint a sivatag legszebb rózsái.
*Tagadhatatlanul mardossa a honvágy, s sajnos szomorúan tudomásul kell vennie, hogy még a nyarak sem olyan csodálatosak Artheniorban mint Wegtoren és annak környékén, a szörnyűséges számára megszokhatatlan hidegről nem is beszélve.*
- De az istenekért nem kívánok zavarni.
*Megadóan felemeli két kezét, tenyereit kifelé fordítva.*
- S ha így van, akkor rögvest távozom is.
*Hogy szavait alá is támassza tesz egy hátráló lépést el Celirissiditől, s amennyiben a leány valóban nem tart igényt rá, akkor szomorúan bár, de kénytelen lesz elfogadni ezt.*
9922. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-06-26 21:23:58
Üzenet elküldve: 2023-06-26 21:23:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Xidros//
*Rissi egészen gyanútlanul andalog a piactérről kifelé újdonsült szerzeményét mintegy a karjában ringatva. Bár fogékony és figyelmes, a fél napnyi bolyongás után, és a helyet némileg megismerve, nem olyan éber, mintha rajtakapáson volnának apja kompániájával, vagy úgy általában az új helyeken. Hetedik érzéke pedig nincs.*
- Elnézést! *Zeng az irányába egy sürgető férfihang, de talán fel sem venné, ha szeme sarkából nem tűnne fel neki maga a férfi, és hogy egészen hangsúlyosan felé int.*
~Engem szólogat?~ *Szemei egy kissé elkerekednek, jobbra majd balra oldalt sandít, aztán a férfira szegezi a tekintetét és megbizonyosodik róla, hogy az őt fixálja a sajátjával.*
*Mint egy engedelmes gyermek, megadóan megáll, ott ahol van, és úgy várja be az idegent. Míg a férfi előadja magát, Rissi figyelmes, de kifejezéstelen arccal hallgatja, és élénk, puszta pillantását használva leplezetlenül feltérképezi őt. Bár talán nem épp úgy, ahogyan azt az idegen vágyná.
Kellemes kinézetűnek látja a másikat, a kreolos bőr benne is a saját szülőhelyét idézi fel, de a modora öreg bácsikét. S nem tudja elképzelni, hogy a férfi azt reméli, ő majd elhiszi neki ezt a kimerítően óvó szándékot, amikor nem is ismerik egymást.
Tekintve, hogy kalózok között nőtt fel, és a férfi azért még nem aggastyán, csak két dologra tud gondolni: vagy egy mezítlenül egymásba simuló, bódító éjszakát szeretne eltölteni vele, vagy valami más érdekességet talált rajta, amit szívesen magához venne. Az előbbi fajta közeledés sem először történne meg vele, pedig akkor még a saját szabályaik szerint is kamasznak számított. Zsíros ujjú politikusok, önbízó kalmárok, mind azt hitték, hogy jó ötlet megkörnyékezni a lányt. Csak, hogy amíg az a kalózbáró apján múlott, addig nagyon csúnyán helyre voltak téve.
Ösztönösen összébb húzza magát, oldalt fordul, mint aki menni készül, s szorosabban öleli a cserepét is. Pedig az aranyait rejtő erszénye gyakorlatilag egységet alkot a drága övvel a derekán, és úgy van kialakítva, hogy jóformán az említett derékkal együtt kéne a másiknak kitépnie, ha egy ügyes rántással próbálná leszerelni róla. Így nem annyira aggódik érte. Jobban aggódik a saját épségéért.
Aztán ebből az új perspektívából megpillantja a kalózszablyát.*
~Apám ellensége?~ *Merül fel benne, mert hisz a kompániájuk mind a száztizennégy tagját nevükön nevezi.*
- Ismerlek? *Vált azonnal hangnemet a tegezéssel, bár a hangja ugyanolyan szelíd és selymes marad, mint ahogy a kocsishoz szólt fél órával ezelőtt. Hogy nem hangzik fenyegetően, erről ő nem tehet.*
~Xidros Phamerus...~ *Ismétli magában. Most már csak a férfi arcán jár a szinte világítóan világos zöld szemek pásztázó pillantása. Celi próbál visszaemlékezni, látta e már ezeket, a meleg barna íriszeket és ezt a finom hegvonalat a megnyerően markáns vonások bal oldalán, Még a feltűnő medálokra se képes visszagondolni. Képtelenség is volna. Minden megrabolt, átvágott konkurensükre még ő sem emlékezhet.*
A hozzászólás írója (Celirissidi az Erdővirága) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.26 22:22:06
*Rissi egészen gyanútlanul andalog a piactérről kifelé újdonsült szerzeményét mintegy a karjában ringatva. Bár fogékony és figyelmes, a fél napnyi bolyongás után, és a helyet némileg megismerve, nem olyan éber, mintha rajtakapáson volnának apja kompániájával, vagy úgy általában az új helyeken. Hetedik érzéke pedig nincs.*
- Elnézést! *Zeng az irányába egy sürgető férfihang, de talán fel sem venné, ha szeme sarkából nem tűnne fel neki maga a férfi, és hogy egészen hangsúlyosan felé int.*
~Engem szólogat?~ *Szemei egy kissé elkerekednek, jobbra majd balra oldalt sandít, aztán a férfira szegezi a tekintetét és megbizonyosodik róla, hogy az őt fixálja a sajátjával.*
*Mint egy engedelmes gyermek, megadóan megáll, ott ahol van, és úgy várja be az idegent. Míg a férfi előadja magát, Rissi figyelmes, de kifejezéstelen arccal hallgatja, és élénk, puszta pillantását használva leplezetlenül feltérképezi őt. Bár talán nem épp úgy, ahogyan azt az idegen vágyná.
Kellemes kinézetűnek látja a másikat, a kreolos bőr benne is a saját szülőhelyét idézi fel, de a modora öreg bácsikét. S nem tudja elképzelni, hogy a férfi azt reméli, ő majd elhiszi neki ezt a kimerítően óvó szándékot, amikor nem is ismerik egymást.
Tekintve, hogy kalózok között nőtt fel, és a férfi azért még nem aggastyán, csak két dologra tud gondolni: vagy egy mezítlenül egymásba simuló, bódító éjszakát szeretne eltölteni vele, vagy valami más érdekességet talált rajta, amit szívesen magához venne. Az előbbi fajta közeledés sem először történne meg vele, pedig akkor még a saját szabályaik szerint is kamasznak számított. Zsíros ujjú politikusok, önbízó kalmárok, mind azt hitték, hogy jó ötlet megkörnyékezni a lányt. Csak, hogy amíg az a kalózbáró apján múlott, addig nagyon csúnyán helyre voltak téve.
Ösztönösen összébb húzza magát, oldalt fordul, mint aki menni készül, s szorosabban öleli a cserepét is. Pedig az aranyait rejtő erszénye gyakorlatilag egységet alkot a drága övvel a derekán, és úgy van kialakítva, hogy jóformán az említett derékkal együtt kéne a másiknak kitépnie, ha egy ügyes rántással próbálná leszerelni róla. Így nem annyira aggódik érte. Jobban aggódik a saját épségéért.
Aztán ebből az új perspektívából megpillantja a kalózszablyát.*
~Apám ellensége?~ *Merül fel benne, mert hisz a kompániájuk mind a száztizennégy tagját nevükön nevezi.*
- Ismerlek? *Vált azonnal hangnemet a tegezéssel, bár a hangja ugyanolyan szelíd és selymes marad, mint ahogy a kocsishoz szólt fél órával ezelőtt. Hogy nem hangzik fenyegetően, erről ő nem tehet.*
~Xidros Phamerus...~ *Ismétli magában. Most már csak a férfi arcán jár a szinte világítóan világos zöld szemek pásztázó pillantása. Celi próbál visszaemlékezni, látta e már ezeket, a meleg barna íriszeket és ezt a finom hegvonalat a megnyerően markáns vonások bal oldalán, Még a feltűnő medálokra se képes visszagondolni. Képtelenség is volna. Minden megrabolt, átvágott konkurensükre még ő sem emlékezhet.*
A hozzászólás írója (Celirissidi az Erdővirága) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.06.26 22:22:06
9921. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2023-06-26 11:04:31
Üzenet elküldve: 2023-06-26 11:04:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Celirissidi//
*Xidros rendszeresen jár a piacra, ha úgy adják az istenek akkor naponta is, elvégre itt mindig akad új portéka és az árak is gyorsan képesek változni. Most is kényelmes tempóban sétálgat, nézelődik, egy-egy gyümölcsöt kezébe vesz, megforgatja, megszagolgatja majd óvatosan visszateszi.
Szeme sarkából viszont érdekesebb zsákmányt pillant meg egy leány formájában, akinek megjelenése szülővárosát idézi számára. Ezt követően Xidros szemérmetlenül bámulni kezdi Celirissidit, sőt, tisztes távolságból követi is, de ezek aligha szúrnak szemet a zsúfolt Piactéren bárkinek is. Talán csak a félvér érezheti magán a csiklandozó érzést, hogy valaki szemmel tartja.
Alapos szemlélődése után úgy tűnik a leány távozni készül, ezt pedig Xidros nem hagyhatja.*
- Elnézést!
*Hangját kissé megemelve szól Celirissidi után, és int is neki, hogy biztos megtorpanásra késztesse a lányt.*
- Ne haragudjon kisasszony, de hallottam milyen szörnyen drágán volt kénytelen megvenni azt a gyógynövényt. Kérem tisztelettel, hogy legközelebb forduljon hozzám bizalommal a vásárlást illetően, mert bizony a piacon könnyen visszaélnek a kegyedhez hasonló kedves virágszálakkal. Szavamra a tolvajok manapság már nem csak zsebeket metszenek, hanem a pult mögött is helyet kapnak.
*Sajnos már többet nem tehet, hiszen az aranyak gazdát cseréltek, ezért most arra koncentrál, hogy megnyerő képet fessen le magáról. Magabiztos fellépése és töretlen mosolya talán meg is teszi a kellő hatást.*
- Xidros Phamerus vagyok drága hölgyem, s kérem engedje meg, hogy elkísérjem mielőtt zsebmetszők áldozatául esik!
*Xidros rendszeresen jár a piacra, ha úgy adják az istenek akkor naponta is, elvégre itt mindig akad új portéka és az árak is gyorsan képesek változni. Most is kényelmes tempóban sétálgat, nézelődik, egy-egy gyümölcsöt kezébe vesz, megforgatja, megszagolgatja majd óvatosan visszateszi.
Szeme sarkából viszont érdekesebb zsákmányt pillant meg egy leány formájában, akinek megjelenése szülővárosát idézi számára. Ezt követően Xidros szemérmetlenül bámulni kezdi Celirissidit, sőt, tisztes távolságból követi is, de ezek aligha szúrnak szemet a zsúfolt Piactéren bárkinek is. Talán csak a félvér érezheti magán a csiklandozó érzést, hogy valaki szemmel tartja.
Alapos szemlélődése után úgy tűnik a leány távozni készül, ezt pedig Xidros nem hagyhatja.*
- Elnézést!
*Hangját kissé megemelve szól Celirissidi után, és int is neki, hogy biztos megtorpanásra késztesse a lányt.*
- Ne haragudjon kisasszony, de hallottam milyen szörnyen drágán volt kénytelen megvenni azt a gyógynövényt. Kérem tisztelettel, hogy legközelebb forduljon hozzám bizalommal a vásárlást illetően, mert bizony a piacon könnyen visszaélnek a kegyedhez hasonló kedves virágszálakkal. Szavamra a tolvajok manapság már nem csak zsebeket metszenek, hanem a pult mögött is helyet kapnak.
*Sajnos már többet nem tehet, hiszen az aranyak gazdát cseréltek, ezért most arra koncentrál, hogy megnyerő képet fessen le magáról. Magabiztos fellépése és töretlen mosolya talán meg is teszi a kellő hatást.*
- Xidros Phamerus vagyok drága hölgyem, s kérem engedje meg, hogy elkísérjem mielőtt zsebmetszők áldozatául esik!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10038-10057