Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 149 (2961. - 2980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2980. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-23 22:11:30
Üzenet elküldve: 2025-12-23 22:11:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Babkár//
* Miután mindent végig mond, és számot ad a történeteknek, amik tudomására jutottak az utóbbi időben, egészen kiszárad a szája, úgyhogy gyorsan meg is nedvesíti ajkait és torkát egy kis lélekmelengető teával. Házi készítés, ha az alkimista kérne belőle, szívesen töltene, de magától nem ajánlgatja. Nem csak az ital, de a félvér szavai is melengetik a szívét, amikor a büszkeségről van szó. Biztos válaszolna is rá valamit, ha nem épp inna. Ahogy végez, visszateszi a tűz mellé, hogy meleg maradjon, és elégedetten néz fel. *
- Igaza van, valóban, drága uram. Nehéz időszak ez mindannyiunk számára, és ilyenkor csak úgy futkározik a fantáziája a városi népnek. Olyan, mint a tüzelő szuka, házról házra jár, és azt várja, hogy valaki végre figyeljen rá. * Vigyorog a fiatal tündér, és kicsit a kezét is megmelengeti a lábmelegítőhöz hajolva. Ahogy ezzel végez, már ott is van előtte a pénz, amit az italokért fizet neki az úr, és örömmel veszi el, majd teszi zsebre a kufár. Persze nem csak úgy lopja ő az aranyat, ezek után Nestar Erefiz nyugodtan elveheti a 3 db Világosbarna varázsitalt.
*
- Gondolja a város nem őrzi rendben a romokat? * Teszi fel a kérdést miután az üzlet megköttetett, mert ez a kijelentés nem hagyja nyugodni. Fél tőle, hogy valami iszonyat szabadul a világra, talán még a sárkánynál is jobban. *
- Most, hogy az üzlet megköttetett, volna itt még valami, drága uram. * Szól Babkár bizalmasan, és hangját lehalkítva közelebb is hajol. *
- Ahogy mondtam, nehéz időszak ez mindenki számára. Emlékszem, hogy első alkalommal, amikor nálam járt, a fekete italokról kérdezett. Azóta be tudok szerezni, ha szüksége lenne rá, csak kérnie kell. Találtam olyat, akinek szinte korlátlan mennyiség áll rendelkezésére. * Mondja bizalmaskodva, és ha már amúgy is ilyesmiről társalognak, hozzá is fűz. *
- És ha szerencsém lesz, előbb utóbb olyat is találok, aki hodarilt tud beszerezni, abból is nagy hiány van manapság, egyre többen nyúlnak hozzá, hogy átvészeljék a mindennapokat. Szóval felfelé megy az ára, most kell reagálni, és vásárolni.
* Miután mindent végig mond, és számot ad a történeteknek, amik tudomására jutottak az utóbbi időben, egészen kiszárad a szája, úgyhogy gyorsan meg is nedvesíti ajkait és torkát egy kis lélekmelengető teával. Házi készítés, ha az alkimista kérne belőle, szívesen töltene, de magától nem ajánlgatja. Nem csak az ital, de a félvér szavai is melengetik a szívét, amikor a büszkeségről van szó. Biztos válaszolna is rá valamit, ha nem épp inna. Ahogy végez, visszateszi a tűz mellé, hogy meleg maradjon, és elégedetten néz fel. *
- Igaza van, valóban, drága uram. Nehéz időszak ez mindannyiunk számára, és ilyenkor csak úgy futkározik a fantáziája a városi népnek. Olyan, mint a tüzelő szuka, házról házra jár, és azt várja, hogy valaki végre figyeljen rá. * Vigyorog a fiatal tündér, és kicsit a kezét is megmelengeti a lábmelegítőhöz hajolva. Ahogy ezzel végez, már ott is van előtte a pénz, amit az italokért fizet neki az úr, és örömmel veszi el, majd teszi zsebre a kufár. Persze nem csak úgy lopja ő az aranyat, ezek után Nestar Erefiz nyugodtan elveheti a 3 db Világosbarna varázsitalt.
*- Gondolja a város nem őrzi rendben a romokat? * Teszi fel a kérdést miután az üzlet megköttetett, mert ez a kijelentés nem hagyja nyugodni. Fél tőle, hogy valami iszonyat szabadul a világra, talán még a sárkánynál is jobban. *
- Most, hogy az üzlet megköttetett, volna itt még valami, drága uram. * Szól Babkár bizalmasan, és hangját lehalkítva közelebb is hajol. *
- Ahogy mondtam, nehéz időszak ez mindenki számára. Emlékszem, hogy első alkalommal, amikor nálam járt, a fekete italokról kérdezett. Azóta be tudok szerezni, ha szüksége lenne rá, csak kérnie kell. Találtam olyat, akinek szinte korlátlan mennyiség áll rendelkezésére. * Mondja bizalmaskodva, és ha már amúgy is ilyesmiről társalognak, hozzá is fűz. *
- És ha szerencsém lesz, előbb utóbb olyat is találok, aki hodarilt tud beszerezni, abból is nagy hiány van manapság, egyre többen nyúlnak hozzá, hogy átvészeljék a mindennapokat. Szóval felfelé megy az ára, most kell reagálni, és vásárolni.
2979. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-23 21:42:18
Üzenet elküldve: 2025-12-23 21:42:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1135
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1135
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Babkár//
*Észreveszi az apró kandallót és bár eleinte tetszetős számára a gondolat, hogy így csábítson magához a tündér több vevőt, összességében lehet csak kényelmetlenebb, ha el kell üldöznie a mustrálódókat, akiknek semmi szándéka vásárolni, csak élveznék az enyhítő légáramlást a pultból. De ezzel nem zavartatja annyira. Az első történetet türelmesen végighallgatja, a követése nem esik nehezére, bár a nagyját csak nem hiszi el. Egy ekkora sárkányról mindenki hallott volna, hiszen egy városnál nagyobb entitásról lenne szó. Talán egy hegynél is nagyobb.*
- Nos, én személyen szerint hitetlenkedő vagyok a sárkány méretét és a birkák számát illetően, de lehet a juhásznak csak nem ment jól a számolásuk. Ha más nem, nyírás közben meg lehet számítani őket. Egy nyírott, tehát számolt birkát már nehéz összetéveszteni egy nyíratlannal. Legrosszabb esetben rájuk lehet billogozni egy számot. De sok dolog hangzott el egyszerre... akkor vörös sárkány volt.
*Egyelőre nem hiszi el a vörös sárkány legendáját, de ez most mellékes.*
- Tiszteletre méltó dolog segíteni Eeyr egy hívőjének, büszke lehetsz magadra.
*Jelezvén, hogy figyelt a boráldozatos résznél. Vagyonosabb kereskedőnél elgondolkodna azon, hogy esetleg adományozhatták volna Eeyr számára, mint jótett, de akinek az utcán kell árulgatni a tél közepén, arról nem feltételezi, hogy ezt megengedheti magának. A démonos csata érdekesebb, ugyanis arról mintha hallomásból eljutott volna felé valami. Talán Krestvir említhette. A részleteket valószínűleg mástól kell pontosan megkérdezze, hiszen ez a történet is érdekesen túlleng a realitás talaján. De aztán az is lehetséges, hogy ebből több igaz, mint sem. És itt a thargok felé tud nyitni.*
- Ahogy a város a saját ügyeit intézi, lehet jobb, ha a törzs nyit ott egy tábort és őrzi. De majd odanézek, hogy mennyire védik mostanában. Ha valaha eljutok ilyen messzi utakra.
*A harmadik történet érdekesebb, hogy már itt híre megyen. Arra nem gondol, hogy tőle ért volna körbe a pletyka.*
- Nem fecsérlés az, jobb hallani, hogy ha valami veszélyezteti a várost. Ha nem történik semmi, legalább egy harmadik érdekes történetet hallottak, ha pedig igen, akkor Babkár megmondta és lehet jobban oda kéne figyelni a karavánpihenős dolgokra is.
*Nem feltétlenül tartja fontosnak Babkár számára elmagyarázni a történteket. És az eddig hallottak alapján, talán jobb is, ha nem az ő szájából hallatszanak el a dolgok és elvileg arra is megkérték az alkimistát, hogy ne mindenkinek osztogassa a hírt. Az összeget illetően, a szám számára is meggyőzően hangzik és meg is lepte, hogy az előző vásárlása óta mintha lejjebb ment volna. De nem panaszkodik, sőt, ellenkezőleg. Átad Babkár Threbucheynek 114 aranyat. *
- Bárcsak a toronybeli varázslók is így gondolnák, de igen. Minőségi áruk, sose okoznak csalódást. És hasznos a könyvtár, hiszen az ilyen történetek idővel elvesznek vagy megmásulnak, ahogy az emlékezet gyorsabban kopik, mint a könyvek lapjai.
*Észreveszi az apró kandallót és bár eleinte tetszetős számára a gondolat, hogy így csábítson magához a tündér több vevőt, összességében lehet csak kényelmetlenebb, ha el kell üldöznie a mustrálódókat, akiknek semmi szándéka vásárolni, csak élveznék az enyhítő légáramlást a pultból. De ezzel nem zavartatja annyira. Az első történetet türelmesen végighallgatja, a követése nem esik nehezére, bár a nagyját csak nem hiszi el. Egy ekkora sárkányról mindenki hallott volna, hiszen egy városnál nagyobb entitásról lenne szó. Talán egy hegynél is nagyobb.*
- Nos, én személyen szerint hitetlenkedő vagyok a sárkány méretét és a birkák számát illetően, de lehet a juhásznak csak nem ment jól a számolásuk. Ha más nem, nyírás közben meg lehet számítani őket. Egy nyírott, tehát számolt birkát már nehéz összetéveszteni egy nyíratlannal. Legrosszabb esetben rájuk lehet billogozni egy számot. De sok dolog hangzott el egyszerre... akkor vörös sárkány volt.
*Egyelőre nem hiszi el a vörös sárkány legendáját, de ez most mellékes.*
- Tiszteletre méltó dolog segíteni Eeyr egy hívőjének, büszke lehetsz magadra.
*Jelezvén, hogy figyelt a boráldozatos résznél. Vagyonosabb kereskedőnél elgondolkodna azon, hogy esetleg adományozhatták volna Eeyr számára, mint jótett, de akinek az utcán kell árulgatni a tél közepén, arról nem feltételezi, hogy ezt megengedheti magának. A démonos csata érdekesebb, ugyanis arról mintha hallomásból eljutott volna felé valami. Talán Krestvir említhette. A részleteket valószínűleg mástól kell pontosan megkérdezze, hiszen ez a történet is érdekesen túlleng a realitás talaján. De aztán az is lehetséges, hogy ebből több igaz, mint sem. És itt a thargok felé tud nyitni.*
- Ahogy a város a saját ügyeit intézi, lehet jobb, ha a törzs nyit ott egy tábort és őrzi. De majd odanézek, hogy mennyire védik mostanában. Ha valaha eljutok ilyen messzi utakra.
*A harmadik történet érdekesebb, hogy már itt híre megyen. Arra nem gondol, hogy tőle ért volna körbe a pletyka.*
- Nem fecsérlés az, jobb hallani, hogy ha valami veszélyezteti a várost. Ha nem történik semmi, legalább egy harmadik érdekes történetet hallottak, ha pedig igen, akkor Babkár megmondta és lehet jobban oda kéne figyelni a karavánpihenős dolgokra is.
*Nem feltétlenül tartja fontosnak Babkár számára elmagyarázni a történteket. És az eddig hallottak alapján, talán jobb is, ha nem az ő szájából hallatszanak el a dolgok és elvileg arra is megkérték az alkimistát, hogy ne mindenkinek osztogassa a hírt. Az összeget illetően, a szám számára is meggyőzően hangzik és meg is lepte, hogy az előző vásárlása óta mintha lejjebb ment volna. De nem panaszkodik, sőt, ellenkezőleg. Átad Babkár Threbucheynek 114 aranyat.
*- Bárcsak a toronybeli varázslók is így gondolnák, de igen. Minőségi áruk, sose okoznak csalódást. És hasznos a könyvtár, hiszen az ilyen történetek idővel elvesznek vagy megmásulnak, ahogy az emlékezet gyorsabban kopik, mint a könyvek lapjai.
2978. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-23 12:39:54
Üzenet elküldve: 2025-12-23 12:39:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Babkár//
* A lábait melengeti a bódéba épített kis kályha, és épp elég meleg száll fel belőle, hogy ne fagyoskodjon, ahogy összehúzza magán a kis kabátkáját. Ismét csak arra gondol, hogy mennyivel jobb lenne egy saját üzlethelyiség, ahol nem lenne füstszagú a nap végére, nagyobb kényelem és meleg fogadná nem csak a vásárlóit, de őt is, és a nap végén az összepakolás is gyorsabb lenne. Illetve a drága árukat is nagyobb biztonságban tudhatná, de ez már más kérdés. *
- Szép napot! * Köszönti a megjelenő elfet, aki valahonnan ismerős számára. Hirtelen nem tudja hova tenni a férfit, de abban biztos, hogy visszatérő vásárló. Amikor aztán kimondja, hogy italokat venne, hirtelen eszébe jut, hogy milyen komoly készlet zöld italt vásárolt nála nem is olyan rég. Egyből szélesebb a mosoly az arcán, mert akinek ennyi pénze van, az hosszútávon megtérülő befektetés. Viszont ha amaz elég közel lépdel hozzá, hogy kényelmesen beszélhessenek, akkor bizonyosan ő is észreveszi a kis lábmelegítőt, amit ügyes kezek szereltek be a bódé aljába, ügyelve rá, hogy a benne lévő tárgyak ne égjenek meg, és a hő se tegyen bennük kárt. Ha pedig maga a hő nem elég egyértelmű, egy apró, egész vékony kis kéményszerű fémhenger is végig fut a bódé oldalán, magából boldogan eregetve a füstöt, és jelezve, hogy ott lent bizony komoly harcot vív a tél hidegével. Egyelőre inkább több, mint kevesebb sikerrel, és ezt minél közelebb lép valaki a bódéhoz, annál inkább érezheti. *
- Az italok ára darabonként harmincnyolc arany, olcsóbban nem tudom adni sajnálatos módon. * Jelenti ki rögtön, innentől gyorsan kiszámolható, hogy mekkora összeget is vár, ha valakitől nem idegen a matematika tudománya. Jelentős engedmény ez egyébként, mert nem szokta ilyen olcsón megszámolni, de olyanoknak, akik ilyen nagy készletet vesznek, mint a fattyú tette korábban, még ha csak csekélyke mennyiségért is térnek vissza, muszáj engedjen egy kevés kedvezményt. Éppen ezért a történeteket tekintve is gyorsan járatni kezdi agytekervényeit. *
- Nos, az elmúlt pár hatban elég sok érdekes történetet meséltek a piacon. * Csap a tenyerébe, és gondolkodni is kezd, hogy melyikkel kezdje. *
- Hallotta a sárkány legendáját? Na, hát az igazán remek kis történet, muszáj elmesélnem. * Válaszolja meg a saját kérdését, mielőtt az alkimista felocsúdhatna. *
- Hol volt, hol nem volt, Arthenior városától nem messze legeltette a nyáját egy juhász. Nem akármilyen nyáj volt ez, még a thargok pásztora, Trodd is megirigyelte volna, olyan szép szőrű birkák voltak, és olyan nagy számosságban. Az egész környék legnagyobb nyája volt, azt tartják róla. Ugyan megszámolni soha senki nem merte, mert mindenki félt tőle, hogy félúton elalszik. Tudja hogy tartják, ha valaki nem tud aludni, számoljon birkákat. Na, hát itt biztos mélyálomba merült volna bárki, aki megpróbálja. Ráadásul a birkák állandóan mozogtak is, azért is nehéz megszámolni őket. Ismertem olyat, aki megpróbálta egyszer megszámolni a nyáját, tudja, a kerítés egyik oldalán akiket még nem számolt meg, másik oldalán akiket igen. Ránézésre úgy saccolta, hogy harmincnál nem lehet több, de amikor számolni kezdte őket, már száznál járt, amikor gyanút fogott. Látszólag nem fogytak az állatok, kérem. Hát persze, hogy nem fogytak, hiszen ahogy egyet megszámolt, egy a háttérben átugrott a kerítésen, vissza a megszámolatlanok köré. Az idők végéig számolhatta volna, akkor se fogynak el. Na de hol is tartottam. Ja igen, szóval ott volt ez a juhász, a megszámlálhatatlan mennyiségű birkával, bár úgy tűnik minden birka megszámolhatatlan, de megint eltévelyedek saját gondolataim útveszejtőjében. Szóval, * vesz mély levegőt, hogy ezúttal tényleg visszatérjen a történethez * ott volt ez az ember, és legeltette a nyáját. Egészen hétköznapi napnak tűnt, a felhők is elkerülték az ég kékjét, gondolta leheveredik kicsit a fűbe, az állatok úgyis elvannak, a kutyák pedig szemmel tartják őket, ha valahova elkóborolnának. Azonban alighogy lehunyta a szemét, olyan mennydörgés támadt, hogy majd megsüketült! Tapasztotta a fülére a tenyerét, ahogy fordult fetrengett a földön, a birkák és a kutyák pedig futottak ezer meg egy irányba. Ebből azt hihetnénk, hogy ezer meg egy birka volt, mínusz a kutyák, de hát egy birka akár több irányba is futhat, ha megváltozik a véleménye. Úgyhogy én nem hiszem, hogy lettek volna ezrével. De nem voltam ott, nem tudhatom. Szóval menekülnek az állatok, a pásztor fetreng, de ekkor bekapcsolt az életösztöne. Feltápászkodott, hogy futni kezdjen, mert bármilyen vihar az, aminek ilyen hangja van, ő nem akar részese lenni. Sötétség borult az egész szántóra, ahol a legeltetés zajlott, hiszen ilyenkor már vége a szántásnak, és nem zavarja a gazdákat, hogy a szántóföldeken vannak az állatok. Egyébként is úgy szoktak szántani, nem tudom hallot-e már róla, hogy a szántóföldeknek csak egy részét szántják be, másik részét kihagyják. Azt mondják rá, hogy parlag, parlagon hagyják. Ott nem terem semmi, csak a fű, hogy az állatoknak legyen mit enni, legalábbis ezt hallom. Szóval egy ilyen részen volt a nyáj és a pásztor. De így is jó nagy terület, szemmel alig lehet belátni, és mind az egész sötétben van, akkor, amikor a nap a legmagasabban kellene járjon. Hallott már ilyet? Persze hogy nem hallott, ki hallott volna. Rettegve nézett fel a férfi, hogy mi lehet ez. Egy madár nem lehet, ekkora madár nem létezik. És ennek mégis szárnyai vannak, és akkora teste, hogy egészben lenyelné Wegtorent, ha akarná. Vöröslő bőr, pikkelyek, és olyan karmok, hogy azokkal két perc alatt bontaná szét a Krenkataur barlangrendszer éves termését. És azt mondják, hogy a tekintetéből olyan gonoszság sütött, mint Sa'theret legádázabb szolgálójáéból. Persze én nem feltétlenül hiszek az istenekben, de azt gondolom Eeyr mégis jóságos, és megsegít minket. Rendszeresen járok a templomba is, adakozni is szoktam. Nem olyan rég egy egész boráldozathoz járultam hozzá, én szolgáltattam hozzá a harsogó legkiválóbb borát. Ötven éves, annyit ér mint egy fél ház, de mondtam a papnak, vigye nyugodtan, olcsón megszámoltam, még beszerezési ár alatt is átadtam, ennyi a legkevesebb, amivel a tündér hozzájárulhat a város nyugalmához. Nem mondom persze, hogy emiatt nem támadott meg minket ez a lény, de hát tudja hogy van ez. Apró, jelentéktelennek tűnő tettek komoly hálózata vezet a világ legnagyobb rejtélyeihez is. Szóval, áldassék Eeyr neve, és óvjon minket az idők végezetéig. A sárkány viszont... istenek, mondtam már, hogy egy sárkány volt? Mondtam, azzal kezdtem a történetet, a fenébe is. Jól lelőttem a poént előre. Szóval most már mindegy, elismerhetem, hogy azt mondják egy sárkány volt az. De ki hallott már arról, hogy sárkányok ilyen közel a városhoz? ÉS mi történik, ha lecsap ránk? * Teszi fel a kérdést aggódva, és körbe is kémlel az ég irányába nézve, mintha csak attól tartana, hogy megjelenik hirtelen az állat, hogy egyben felfalja őket. *
- Szóval, azt mondják, hogy ahogy jött, úgy ment is a sárkány, repülve az égen, és beletelt vagy két fertályórába, mire ismét kisütött a nap, akkora volt a teste. Az állatok azóta is megzavarodva ugrálnak az erdőben, mert nem nyugszanak le tőle, pedig már régóta eltűnt Wegtoren irányába a repülő veszedelem. Egyre többen vesznek számszeríjakat is, mintha azzal meg tudnák védeni magukat tőle. De ami ekkora, az ellen mit ér az íj és a nyíl? Meg se érzi, még ha át is hatol a bőrén a nyílhegy. * Csóválja a fejét, aggódva. *
- Ilyenkor csak abban bízhatunk, hogy Eeyr óv minket, ezért is célszerű templomba járni mostanában. Én is voltam nemrég egy misén, igazán megható volt, egy mélységi fickó tartotta. Most ért véget, alig néhány órája. Ő az, aki a boromat használta. Vagyis nem az enyémet, hanem a harsogóét. * Nevet halkan, és közben egy pillanatra elgondolkodik. *
- Oh, ezen kívül ott van még az a történet, miszerint a hold karavánpihenő romjainál újra megjelentek a démonok. Pedig alig néhány éve lett megtisztítva, biztos ismeri a történetet. Egy csapat bátor hős vette fel a harcot a démonokkal, akik ott portyáztak, Eeyr maga választotta ki a bajnokait, hogy tisztítsák meg a romokat, és űzzék el onnan Sa'Tereth teremtményeit. Óriási csata volt, a thargok legjobbjai voltak ott, a mesterpengéknél is ritkább és élesebb fegyverekkel, olyan fizikai állapotban, hogy azt megirigyelné bármelyik óriás, és olyan mágiát tudott használni az egyikük, hogy még maga Abogr is félve kérte ki a véleményét a dolgokról. Viszont így is alig bírtak el az árnyakkal, és az egész végén csak úgy tudták bezárni az átjárót a sötétség birodalmába, hogy feláldozták magukat. Mert azért volt tele árnyakkal a hely, kapuk voltak nyitva, a legsötétebb helyekre, ahonnan a rémálmok származnak. A mágus viszont nem rettent meg tőle, míg a társai az özönlő hordákkal küzdöttek, vállt vállnak vetve állták körbe, ő csak mormolta az igéjét, amit nehezebb elmondani, mint bármelyik nyelvtörőt, és hosszabb, mint a leghosszabb könyvek. Napokig tartó küzdelem volt, csak az alkimista italai tartották életben és talpon a csapatot, akik bármennyire is erősek és elhivatottak volna, nélküle már rég holtan hevertek volna. És mire kiszáradt torkával, rekedt hangon az ige utolsó szótagját is elmondta a mágus, azt kérte társaitól, hogy vágják el saját torkukat, miközben ő is így tett. Azok pedig nem kételkedtek a szavakban, hanem rögtön cselekedtek. A penge íve viszont nem húzott vért, helyette ott, ahol a húsba mártották, obszidiánpor kezdett el kiszóródni a földre. A fekete anyag terjedni kezdett a testükön, és mindannyian szoborrá lettek, azonban ahogy ők változtak, úgy zárultak az átjárók, visszaszívva minden természetfeletti lényt, aki a túlvilágról érkezett. Ezért állnak most a romok között a szobrok, és ha valamelyik is elpusztul, akkor újra megnyílik a sötétség birodalma, és elözönlik a világunkat. Micsoda alakok voltak azok. Az egyiküknek állítólag a világ minden színében pompázott a haja, bár én ezt kevésbé hiszem el, ahogy azt is, hogy sört pisálna. Na de, a hős feláldozásuk úgy tűnik, hogy hiába való volt, mert azt tartják a rossz nyelvek, hogy újabb sötét alakok jelentek meg a romoknál. Minden bizonnyal a szobrokat akarják elpusztítani, ezért is táborozik ott egy bátor kalandor csapat, hogy védje a világunkat. Én azt mondom, hogy őrséget kellene oda állítani, erődítményt, mert mégis csak mindannyiunk élete a tét. * Csóválja a fejét rosszallóan a tündér, de hát ez olyan döntés, miben neki nem osztottak lapot. Ezek után halkan tapsol egyet, ahogy az utolsó történet következik. *
- Na, és akkor van még egy szóbeszéd, pletyka, valami, aminek az igazságában én nem annyira hiszek, de a lelkiismeretem nem venné jó néven, ha nem osztanám meg ezt is. De előre szólok, hogy mind közül ez a legképtelenebb, szóval én nem venném komolyan a helyében. Ha mégis így tesz, lelke rajta, én szóltam előre, Babkár hazugságokat nem terjeszt, csak azt mondom el, amit hallottam, hiszen kérte, hogy tegyem. Na de nem odázom tovább az időt. Szóval, amiről még szóbeszéd van, egyesek mondják, mások bizonygatják, a kocsmák mélyében suttogják hitetlenkedve, és csak néhányan gondolják komolyan, hogy tényleg így lenne, az az, hogy ork hordák tartanak a város felé. Állítólag egy csapat látta őket, és az erődítményüket, de kérem, ha valóban így lenne, akkor nem kellene hadlázban égjen az egész város? A városi őrség semmit nem csinál, a lakosság nyugodtan éli mindennapjait, a tanácsnokok ugyan úgy tanácskoznak, mint mindig. Képtelenség, hogy veszély fenyegessen minket, mert akkor annak nyoma kellene legyen. Úgyhogy én a maga helyében azt is elfelejteném, hogy ezt hallottam, már azt is bánom, hogy egyáltalán szót fecséreltem rá teljesen feleslegesen. * Csóválja a fejét a kis tündér, és ahogy végzett a történetekkel, lehajol, hogy a pult alatt kezdjen matatni. Na nem azért, mert megjött a kedve hozzá, hanem mert előveszi a barna italokat, amiket az egész elején kért tőle a félelf. Nestar szemügyre veheti az italokat, azonban addig, amíg nem fizet értük, azokat nem veheti el, mert az lopásnak minősülne. Babkár elgondolkodik egy pillanaton, hogy legyen olyan nagylelkű, és adja oda ingyen, de be kell lássa, hogy ilyen vészterhes időkben, amikor sárkányok dúlják a tájat, és a sötétség árnyai próbálnak betörni az életükbe, nem teheti meg magának, hogy nagylelkű legyen. Mindenkinek meg kell élni valamiből, és ezzel ő is így van. *
- Szóval az italok. Száztizennégy arany lenne a három barna, amennyiben más nem lesz. Pedig Babkárnál olcsóbban sehol nem kap semmit, ha valaki olcsóbban árul, az bizony vagy hazudik, vagy lopta. Nálam viszont minden termék az, aminek mondom, pontosan úgy, ahogy ígérem. Nem vizezett a bor, és nem pancsolt a bájital. Történetből is akad még, ha kíváncsi rá, most csak a három legfrissebbre hagyatkoztam, de ha szeretne még hallani, vannak régebbi pletykák is. Az ital ára tudott, a beszéd viszont ingyen van. A legtöbb helyen annak is megkérik az árát egyébként, mert tudják, hogy az információ és a tudás a legnagyobb kincs, de én úgy vagyok vele, hogy ha Eeyr templomának a könyvtára ingyen látogatható, ahol sokkal több tudás fellelhető, akkor ki vagyok én, hogy árat szabjak a gondolatoknak? * Teszi fel a kérdést mosolyogva, és türelmesen vár, hogy Nestar is szóljon most már, ha szeretne. A történetek közben jutott eszébe a férfi neve egyébként, de nem szakította meg magát azzal, hogy ennek szót adjon. Egyébként sem fontosak a nevek, nem annyira, mint a veszély, ami a mindennapi életüket fenyegeti. *
* A lábait melengeti a bódéba épített kis kályha, és épp elég meleg száll fel belőle, hogy ne fagyoskodjon, ahogy összehúzza magán a kis kabátkáját. Ismét csak arra gondol, hogy mennyivel jobb lenne egy saját üzlethelyiség, ahol nem lenne füstszagú a nap végére, nagyobb kényelem és meleg fogadná nem csak a vásárlóit, de őt is, és a nap végén az összepakolás is gyorsabb lenne. Illetve a drága árukat is nagyobb biztonságban tudhatná, de ez már más kérdés. *
- Szép napot! * Köszönti a megjelenő elfet, aki valahonnan ismerős számára. Hirtelen nem tudja hova tenni a férfit, de abban biztos, hogy visszatérő vásárló. Amikor aztán kimondja, hogy italokat venne, hirtelen eszébe jut, hogy milyen komoly készlet zöld italt vásárolt nála nem is olyan rég. Egyből szélesebb a mosoly az arcán, mert akinek ennyi pénze van, az hosszútávon megtérülő befektetés. Viszont ha amaz elég közel lépdel hozzá, hogy kényelmesen beszélhessenek, akkor bizonyosan ő is észreveszi a kis lábmelegítőt, amit ügyes kezek szereltek be a bódé aljába, ügyelve rá, hogy a benne lévő tárgyak ne égjenek meg, és a hő se tegyen bennük kárt. Ha pedig maga a hő nem elég egyértelmű, egy apró, egész vékony kis kéményszerű fémhenger is végig fut a bódé oldalán, magából boldogan eregetve a füstöt, és jelezve, hogy ott lent bizony komoly harcot vív a tél hidegével. Egyelőre inkább több, mint kevesebb sikerrel, és ezt minél közelebb lép valaki a bódéhoz, annál inkább érezheti. *
- Az italok ára darabonként harmincnyolc arany, olcsóbban nem tudom adni sajnálatos módon. * Jelenti ki rögtön, innentől gyorsan kiszámolható, hogy mekkora összeget is vár, ha valakitől nem idegen a matematika tudománya. Jelentős engedmény ez egyébként, mert nem szokta ilyen olcsón megszámolni, de olyanoknak, akik ilyen nagy készletet vesznek, mint a fattyú tette korábban, még ha csak csekélyke mennyiségért is térnek vissza, muszáj engedjen egy kevés kedvezményt. Éppen ezért a történeteket tekintve is gyorsan járatni kezdi agytekervényeit. *
- Nos, az elmúlt pár hatban elég sok érdekes történetet meséltek a piacon. * Csap a tenyerébe, és gondolkodni is kezd, hogy melyikkel kezdje. *
- Hallotta a sárkány legendáját? Na, hát az igazán remek kis történet, muszáj elmesélnem. * Válaszolja meg a saját kérdését, mielőtt az alkimista felocsúdhatna. *
- Hol volt, hol nem volt, Arthenior városától nem messze legeltette a nyáját egy juhász. Nem akármilyen nyáj volt ez, még a thargok pásztora, Trodd is megirigyelte volna, olyan szép szőrű birkák voltak, és olyan nagy számosságban. Az egész környék legnagyobb nyája volt, azt tartják róla. Ugyan megszámolni soha senki nem merte, mert mindenki félt tőle, hogy félúton elalszik. Tudja hogy tartják, ha valaki nem tud aludni, számoljon birkákat. Na, hát itt biztos mélyálomba merült volna bárki, aki megpróbálja. Ráadásul a birkák állandóan mozogtak is, azért is nehéz megszámolni őket. Ismertem olyat, aki megpróbálta egyszer megszámolni a nyáját, tudja, a kerítés egyik oldalán akiket még nem számolt meg, másik oldalán akiket igen. Ránézésre úgy saccolta, hogy harmincnál nem lehet több, de amikor számolni kezdte őket, már száznál járt, amikor gyanút fogott. Látszólag nem fogytak az állatok, kérem. Hát persze, hogy nem fogytak, hiszen ahogy egyet megszámolt, egy a háttérben átugrott a kerítésen, vissza a megszámolatlanok köré. Az idők végéig számolhatta volna, akkor se fogynak el. Na de hol is tartottam. Ja igen, szóval ott volt ez a juhász, a megszámlálhatatlan mennyiségű birkával, bár úgy tűnik minden birka megszámolhatatlan, de megint eltévelyedek saját gondolataim útveszejtőjében. Szóval, * vesz mély levegőt, hogy ezúttal tényleg visszatérjen a történethez * ott volt ez az ember, és legeltette a nyáját. Egészen hétköznapi napnak tűnt, a felhők is elkerülték az ég kékjét, gondolta leheveredik kicsit a fűbe, az állatok úgyis elvannak, a kutyák pedig szemmel tartják őket, ha valahova elkóborolnának. Azonban alighogy lehunyta a szemét, olyan mennydörgés támadt, hogy majd megsüketült! Tapasztotta a fülére a tenyerét, ahogy fordult fetrengett a földön, a birkák és a kutyák pedig futottak ezer meg egy irányba. Ebből azt hihetnénk, hogy ezer meg egy birka volt, mínusz a kutyák, de hát egy birka akár több irányba is futhat, ha megváltozik a véleménye. Úgyhogy én nem hiszem, hogy lettek volna ezrével. De nem voltam ott, nem tudhatom. Szóval menekülnek az állatok, a pásztor fetreng, de ekkor bekapcsolt az életösztöne. Feltápászkodott, hogy futni kezdjen, mert bármilyen vihar az, aminek ilyen hangja van, ő nem akar részese lenni. Sötétség borult az egész szántóra, ahol a legeltetés zajlott, hiszen ilyenkor már vége a szántásnak, és nem zavarja a gazdákat, hogy a szántóföldeken vannak az állatok. Egyébként is úgy szoktak szántani, nem tudom hallot-e már róla, hogy a szántóföldeknek csak egy részét szántják be, másik részét kihagyják. Azt mondják rá, hogy parlag, parlagon hagyják. Ott nem terem semmi, csak a fű, hogy az állatoknak legyen mit enni, legalábbis ezt hallom. Szóval egy ilyen részen volt a nyáj és a pásztor. De így is jó nagy terület, szemmel alig lehet belátni, és mind az egész sötétben van, akkor, amikor a nap a legmagasabban kellene járjon. Hallott már ilyet? Persze hogy nem hallott, ki hallott volna. Rettegve nézett fel a férfi, hogy mi lehet ez. Egy madár nem lehet, ekkora madár nem létezik. És ennek mégis szárnyai vannak, és akkora teste, hogy egészben lenyelné Wegtorent, ha akarná. Vöröslő bőr, pikkelyek, és olyan karmok, hogy azokkal két perc alatt bontaná szét a Krenkataur barlangrendszer éves termését. És azt mondják, hogy a tekintetéből olyan gonoszság sütött, mint Sa'theret legádázabb szolgálójáéból. Persze én nem feltétlenül hiszek az istenekben, de azt gondolom Eeyr mégis jóságos, és megsegít minket. Rendszeresen járok a templomba is, adakozni is szoktam. Nem olyan rég egy egész boráldozathoz járultam hozzá, én szolgáltattam hozzá a harsogó legkiválóbb borát. Ötven éves, annyit ér mint egy fél ház, de mondtam a papnak, vigye nyugodtan, olcsón megszámoltam, még beszerezési ár alatt is átadtam, ennyi a legkevesebb, amivel a tündér hozzájárulhat a város nyugalmához. Nem mondom persze, hogy emiatt nem támadott meg minket ez a lény, de hát tudja hogy van ez. Apró, jelentéktelennek tűnő tettek komoly hálózata vezet a világ legnagyobb rejtélyeihez is. Szóval, áldassék Eeyr neve, és óvjon minket az idők végezetéig. A sárkány viszont... istenek, mondtam már, hogy egy sárkány volt? Mondtam, azzal kezdtem a történetet, a fenébe is. Jól lelőttem a poént előre. Szóval most már mindegy, elismerhetem, hogy azt mondják egy sárkány volt az. De ki hallott már arról, hogy sárkányok ilyen közel a városhoz? ÉS mi történik, ha lecsap ránk? * Teszi fel a kérdést aggódva, és körbe is kémlel az ég irányába nézve, mintha csak attól tartana, hogy megjelenik hirtelen az állat, hogy egyben felfalja őket. *
- Szóval, azt mondják, hogy ahogy jött, úgy ment is a sárkány, repülve az égen, és beletelt vagy két fertályórába, mire ismét kisütött a nap, akkora volt a teste. Az állatok azóta is megzavarodva ugrálnak az erdőben, mert nem nyugszanak le tőle, pedig már régóta eltűnt Wegtoren irányába a repülő veszedelem. Egyre többen vesznek számszeríjakat is, mintha azzal meg tudnák védeni magukat tőle. De ami ekkora, az ellen mit ér az íj és a nyíl? Meg se érzi, még ha át is hatol a bőrén a nyílhegy. * Csóválja a fejét, aggódva. *
- Ilyenkor csak abban bízhatunk, hogy Eeyr óv minket, ezért is célszerű templomba járni mostanában. Én is voltam nemrég egy misén, igazán megható volt, egy mélységi fickó tartotta. Most ért véget, alig néhány órája. Ő az, aki a boromat használta. Vagyis nem az enyémet, hanem a harsogóét. * Nevet halkan, és közben egy pillanatra elgondolkodik. *
- Oh, ezen kívül ott van még az a történet, miszerint a hold karavánpihenő romjainál újra megjelentek a démonok. Pedig alig néhány éve lett megtisztítva, biztos ismeri a történetet. Egy csapat bátor hős vette fel a harcot a démonokkal, akik ott portyáztak, Eeyr maga választotta ki a bajnokait, hogy tisztítsák meg a romokat, és űzzék el onnan Sa'Tereth teremtményeit. Óriási csata volt, a thargok legjobbjai voltak ott, a mesterpengéknél is ritkább és élesebb fegyverekkel, olyan fizikai állapotban, hogy azt megirigyelné bármelyik óriás, és olyan mágiát tudott használni az egyikük, hogy még maga Abogr is félve kérte ki a véleményét a dolgokról. Viszont így is alig bírtak el az árnyakkal, és az egész végén csak úgy tudták bezárni az átjárót a sötétség birodalmába, hogy feláldozták magukat. Mert azért volt tele árnyakkal a hely, kapuk voltak nyitva, a legsötétebb helyekre, ahonnan a rémálmok származnak. A mágus viszont nem rettent meg tőle, míg a társai az özönlő hordákkal küzdöttek, vállt vállnak vetve állták körbe, ő csak mormolta az igéjét, amit nehezebb elmondani, mint bármelyik nyelvtörőt, és hosszabb, mint a leghosszabb könyvek. Napokig tartó küzdelem volt, csak az alkimista italai tartották életben és talpon a csapatot, akik bármennyire is erősek és elhivatottak volna, nélküle már rég holtan hevertek volna. És mire kiszáradt torkával, rekedt hangon az ige utolsó szótagját is elmondta a mágus, azt kérte társaitól, hogy vágják el saját torkukat, miközben ő is így tett. Azok pedig nem kételkedtek a szavakban, hanem rögtön cselekedtek. A penge íve viszont nem húzott vért, helyette ott, ahol a húsba mártották, obszidiánpor kezdett el kiszóródni a földre. A fekete anyag terjedni kezdett a testükön, és mindannyian szoborrá lettek, azonban ahogy ők változtak, úgy zárultak az átjárók, visszaszívva minden természetfeletti lényt, aki a túlvilágról érkezett. Ezért állnak most a romok között a szobrok, és ha valamelyik is elpusztul, akkor újra megnyílik a sötétség birodalma, és elözönlik a világunkat. Micsoda alakok voltak azok. Az egyiküknek állítólag a világ minden színében pompázott a haja, bár én ezt kevésbé hiszem el, ahogy azt is, hogy sört pisálna. Na de, a hős feláldozásuk úgy tűnik, hogy hiába való volt, mert azt tartják a rossz nyelvek, hogy újabb sötét alakok jelentek meg a romoknál. Minden bizonnyal a szobrokat akarják elpusztítani, ezért is táborozik ott egy bátor kalandor csapat, hogy védje a világunkat. Én azt mondom, hogy őrséget kellene oda állítani, erődítményt, mert mégis csak mindannyiunk élete a tét. * Csóválja a fejét rosszallóan a tündér, de hát ez olyan döntés, miben neki nem osztottak lapot. Ezek után halkan tapsol egyet, ahogy az utolsó történet következik. *
- Na, és akkor van még egy szóbeszéd, pletyka, valami, aminek az igazságában én nem annyira hiszek, de a lelkiismeretem nem venné jó néven, ha nem osztanám meg ezt is. De előre szólok, hogy mind közül ez a legképtelenebb, szóval én nem venném komolyan a helyében. Ha mégis így tesz, lelke rajta, én szóltam előre, Babkár hazugságokat nem terjeszt, csak azt mondom el, amit hallottam, hiszen kérte, hogy tegyem. Na de nem odázom tovább az időt. Szóval, amiről még szóbeszéd van, egyesek mondják, mások bizonygatják, a kocsmák mélyében suttogják hitetlenkedve, és csak néhányan gondolják komolyan, hogy tényleg így lenne, az az, hogy ork hordák tartanak a város felé. Állítólag egy csapat látta őket, és az erődítményüket, de kérem, ha valóban így lenne, akkor nem kellene hadlázban égjen az egész város? A városi őrség semmit nem csinál, a lakosság nyugodtan éli mindennapjait, a tanácsnokok ugyan úgy tanácskoznak, mint mindig. Képtelenség, hogy veszély fenyegessen minket, mert akkor annak nyoma kellene legyen. Úgyhogy én a maga helyében azt is elfelejteném, hogy ezt hallottam, már azt is bánom, hogy egyáltalán szót fecséreltem rá teljesen feleslegesen. * Csóválja a fejét a kis tündér, és ahogy végzett a történetekkel, lehajol, hogy a pult alatt kezdjen matatni. Na nem azért, mert megjött a kedve hozzá, hanem mert előveszi a barna italokat, amiket az egész elején kért tőle a félelf. Nestar szemügyre veheti az italokat, azonban addig, amíg nem fizet értük, azokat nem veheti el, mert az lopásnak minősülne. Babkár elgondolkodik egy pillanaton, hogy legyen olyan nagylelkű, és adja oda ingyen, de be kell lássa, hogy ilyen vészterhes időkben, amikor sárkányok dúlják a tájat, és a sötétség árnyai próbálnak betörni az életükbe, nem teheti meg magának, hogy nagylelkű legyen. Mindenkinek meg kell élni valamiből, és ezzel ő is így van. *
- Szóval az italok. Száztizennégy arany lenne a három barna, amennyiben más nem lesz. Pedig Babkárnál olcsóbban sehol nem kap semmit, ha valaki olcsóbban árul, az bizony vagy hazudik, vagy lopta. Nálam viszont minden termék az, aminek mondom, pontosan úgy, ahogy ígérem. Nem vizezett a bor, és nem pancsolt a bájital. Történetből is akad még, ha kíváncsi rá, most csak a három legfrissebbre hagyatkoztam, de ha szeretne még hallani, vannak régebbi pletykák is. Az ital ára tudott, a beszéd viszont ingyen van. A legtöbb helyen annak is megkérik az árát egyébként, mert tudják, hogy az információ és a tudás a legnagyobb kincs, de én úgy vagyok vele, hogy ha Eeyr templomának a könyvtára ingyen látogatható, ahol sokkal több tudás fellelhető, akkor ki vagyok én, hogy árat szabjak a gondolatoknak? * Teszi fel a kérdést mosolyogva, és türelmesen vár, hogy Nestar is szóljon most már, ha szeretne. A történetek közben jutott eszébe a férfi neve egyébként, de nem szakította meg magát azzal, hogy ennek szót adjon. Egyébként sem fontosak a nevek, nem annyira, mint a veszély, ami a mindennapi életüket fenyegeti. *
2977. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-23 02:27:27
Üzenet elküldve: 2025-12-23 02:27:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1135
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1135
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Babkár//
*Ezüstös köpenye alatt már az időjárás viszontagságai sem érintik, de ettől talán még szembetűnőbb, hogy kik annyira elszántak, hogy az kegyetlen időjárás ellenére is még kint ácsorognak a piactéren. Az egyik arc ismerősebb is számára, mint elsőre gondolná, és emlékezik is a tündér kereskedőre, pontosabban, az egyik tündér kereskedőre, akitől jó árban kapta a varázsitalait. Arra is emlékszik, hogy gyorsan megvoltak az üzleteléssel, mert nem kellett alkudoznia rajta, bár mostanában már ezzel se fecsérli az idejét. Ettől függetlenül, megközelít a standot, hogy nekikezdjen mondandójának.*
- Szebb napot!
*A kellemes reggelt hanyagolja, mint köszöntést, de remélhetőleg, amint a nap magasabbra kúszik a fejük fölött, a királyi többesben őket keserítő időjárás is megenyhül valamennyire.*
- Érdeklődnék három világosbarna varázsitalban, és érdekesnek vélt történetekben, amik mostanában hangoznak el. Semmi konkrét, csak sok a munkám és ritkán járok kifele. Nem akarok semmiről se lemaradni.
*Nem direkt hazugság, de könnyedén átláthatnak rajta, hogy heveny érdeklődése van a jelen eseményeire. De azt ezt követő mély csendje alapján az is kivehető, hogy nem fog a számára több információt nyújtani, hogy mire és miért. Ami azt illeti, az alkimistát nem érdekli annyira, hogy megbízható vagy a háborúhoz kötődő eseményekről halljon, ami ezt a beszélgetést illeti. De ha elég személytől érdeklődik pletykák és szóbeszédek után, összességében csak hall egyet és mást, valamint olyan történéseket, amik elkerülnék zárkózott jellemét.*
*Ezüstös köpenye alatt már az időjárás viszontagságai sem érintik, de ettől talán még szembetűnőbb, hogy kik annyira elszántak, hogy az kegyetlen időjárás ellenére is még kint ácsorognak a piactéren. Az egyik arc ismerősebb is számára, mint elsőre gondolná, és emlékezik is a tündér kereskedőre, pontosabban, az egyik tündér kereskedőre, akitől jó árban kapta a varázsitalait. Arra is emlékszik, hogy gyorsan megvoltak az üzleteléssel, mert nem kellett alkudoznia rajta, bár mostanában már ezzel se fecsérli az idejét. Ettől függetlenül, megközelít a standot, hogy nekikezdjen mondandójának.*
- Szebb napot!
*A kellemes reggelt hanyagolja, mint köszöntést, de remélhetőleg, amint a nap magasabbra kúszik a fejük fölött, a királyi többesben őket keserítő időjárás is megenyhül valamennyire.*
- Érdeklődnék három világosbarna varázsitalban, és érdekesnek vélt történetekben, amik mostanában hangoznak el. Semmi konkrét, csak sok a munkám és ritkán járok kifele. Nem akarok semmiről se lemaradni.
*Nem direkt hazugság, de könnyedén átláthatnak rajta, hogy heveny érdeklődése van a jelen eseményeire. De azt ezt követő mély csendje alapján az is kivehető, hogy nem fog a számára több információt nyújtani, hogy mire és miért. Ami azt illeti, az alkimistát nem érdekli annyira, hogy megbízható vagy a háborúhoz kötődő eseményekről halljon, ami ezt a beszélgetést illeti. De ha elég személytől érdeklődik pletykák és szóbeszédek után, összességében csak hall egyet és mást, valamint olyan történéseket, amik elkerülnék zárkózott jellemét.*
2976. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-20 23:38:12
Üzenet elküldve: 2025-12-20 23:38:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 678
OOC üzenetek: 121
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 678
OOC üzenetek: 121
Játékstílus: Vakmerő
* A fogadót érintve aztán a piactéren köt ki az ifjú harcos. Szomorú, és nehéz szívvel nézi a sok szebbnél szebb holmit, amikre jelenleg semmi pénze, pedig szívesen venne valamit Mainak. Abban bízik, hogy a nőnek az is sokat fog jelenteni, és fel fogja dobni a napját, ha elmeséli, hogy lehetett néhány rászoruló gyermeket, amíg őt kereste. Ez egy kis mosolyt csal az arcára, és ettől rosszalkodni támad kedve. Arcán komisz vigyorral vesz mély levegőt, és súgja bele a szélbe a mondandóját. Nem változtatja el a hangját, hagyja, hogy az ismerős, magas hangszínt vigye tovább a szél. *
- Szaros ágytál, nedves puki, hányás utáni reggeli szájszag. * Küldi el a roppant fontos üzenetet Naesalának, ha nem rontja el a varázslatot. Ezen kívül sorra megcsodálta azokat a tárgyakat, amikre nincs pénze, mintha csak válogatna, és keresne valamit, de semmi sem nyerné el a tetszését. Talán túl bőkezűen költekezett az utóbbi hatokban, és Eeyr templomát sem biztos, hogy ezernégyszáz arannyal kellett volna támogatni, de nehéz az impulzív gondolatokkal bírni. Látszólagos válogatása közben szóba elegyedik az árusokkal, hiszen az egész színjáték ezt szolgálja. Viszont kezdi azt hinni, hogy az egész város összeesküdött ellene, mert itt se mond neki senki, semmit, semmiféle árvaházról. Egészen csalódottan indul hát tovább, reménykedve benne, hogy azért lesz valaki, aki a segítségére válik. Közben már az is eszébe jut, hogy lehet jobb lett volna ha otthon marad, és ott várja a mágust. Ha ennyire lassan halad, elképzelhető, hogy elkerülik egymást. *
Pashthra Shungo'rol megpróbált varázsolni egy Légi hírnök nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
- Szaros ágytál, nedves puki, hányás utáni reggeli szájszag. * Küldi el a roppant fontos üzenetet Naesalának, ha nem rontja el a varázslatot. Ezen kívül sorra megcsodálta azokat a tárgyakat, amikre nincs pénze, mintha csak válogatna, és keresne valamit, de semmi sem nyerné el a tetszését. Talán túl bőkezűen költekezett az utóbbi hatokban, és Eeyr templomát sem biztos, hogy ezernégyszáz arannyal kellett volna támogatni, de nehéz az impulzív gondolatokkal bírni. Látszólagos válogatása közben szóba elegyedik az árusokkal, hiszen az egész színjáték ezt szolgálja. Viszont kezdi azt hinni, hogy az egész város összeesküdött ellene, mert itt se mond neki senki, semmit, semmiféle árvaházról. Egészen csalódottan indul hát tovább, reménykedve benne, hogy azért lesz valaki, aki a segítségére válik. Közben már az is eszébe jut, hogy lehet jobb lett volna ha otthon marad, és ott várja a mágust. Ha ennyire lassan halad, elképzelhető, hogy elkerülik egymást. *
Pashthra Shungo'rol megpróbált varázsolni egy Légi hírnök nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
2975. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-16 23:08:40
Üzenet elküldve: 2025-12-16 23:08:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
*A piactérre visszaérve nagyot fúj, ismét ismerős közegben van. Otthon van, legalábbis majdcsak otthon. Az ismerős kofák, a méregető és a barátilag fogadó arcok, a finom illatok és a zsivaly, ami oly kedves fülének. Hamar megkeresi standját, és kipakolja a holmikat amiket újonnan szerzett, hogy hamar túl tudjon adni ezeken, és végre mehessen lazítani a Pegazusba. Azok a fránya fürdők már magyon várják őt. Reméli, hogy Nestar hamarosan előkerül majd, hogy le tudja zárni az üzletet, amit korábban kötöttek. Egyébként el kell küldenie egy futár fiút, hogy megkeresse őt neki, amivel semmi gond nem lenne, ha nem kerülne az is aranyba.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
2974. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-16 15:16:26
Üzenet elküldve: 2025-12-16 15:16:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Készülődés //
*Ha nem is elsőre, de úgy véli, hogy ezzel az egyszerű emberrel viszonylag szót fognak érteni. Közben figyelmesen hallgatja, hogy milyen mennyiségeket kellene elhozni a szántóföldekről.*
- Az azért nem kevés. *Már épp megjegyezné, hogy ez sok lesz egy kicsit, amikor említésre kerül egy kordé és valami öreg ló is.*
- Felpakolni az idő lesz a kordéra. Főleg, ha nyolc zsákról beszélünk. Remélhetőleg ugye nem kell hosszú távolságot megtenni a zsákokkal a kordéig? *Próbál kalkulálni, hogy mégis, hogy számítson erővel és idővel egyaránt. Nem túl sok gabonás zsákot cipelt eddig, de nagyjából olyan harminc és ötven kilogrammra teszi a súlyukat. Ez majd a helyszínen kiderül. Úgy néz ki, hogy sikeresen megegyeznek az előlegben is. Ötszáz arany előlegbe már megteszi, hogy kockára tegye becses életét. Ennél már kevesebbért is volt része a halállal szemezni, de azok ínséges idők voltak.*
- Legyen. *Kezét nyújtja az elhangzott összeghez, hogy ezzel kibékültek mindketten. Majd ezután el is indulnak, mert tele van holmival az ember. Ezeket a házánál akarja letenni, így sétálva haladnak tovább a polgárnegyed felé.*
- Részemről mehetünk. *Megjegyzi azért röviden, hogy belefér időben neki a holmik lerakása. Úgy sincs most más munkája pillanatnyilag. Örömmel veszi, hogy terve tetszik a kedves ügyfélnek. Egy félmosoly is kiül az arcára, majd töprengeni kezd a kérdésre, hogy mikor induljanak. Még nem jut ideje válaszolni, amikor Fresgrar időt jósol. Eszében sincs egy földműves emberrel időjáráson veszekedni. Feltekintve meg kell állapítsa, hogy valóban felhős az ég, s ez akár éjjelre is maradhat. Most nincs előtte az aktuális holdállás sem mivel nem asztrológus, de elhiszi ezt is a másiknak.*
- Ha maga mondja menjünk ma este. Ez pont ideális időnek tűnik. Megoldható. Nálam van minden, ami kellhet. *Igazság szerint csak fegyver kell. Egy éjszakás küldetéshez nem kell egyéb.*
- Csak lepakolunk a polgárnegyedben és ennyi? *Kíváncsian megkérdezi a férfitól, hogy tervez-e még valamit, vagy utána akár mehetnek is.*
*Ha nem is elsőre, de úgy véli, hogy ezzel az egyszerű emberrel viszonylag szót fognak érteni. Közben figyelmesen hallgatja, hogy milyen mennyiségeket kellene elhozni a szántóföldekről.*
- Az azért nem kevés. *Már épp megjegyezné, hogy ez sok lesz egy kicsit, amikor említésre kerül egy kordé és valami öreg ló is.*
- Felpakolni az idő lesz a kordéra. Főleg, ha nyolc zsákról beszélünk. Remélhetőleg ugye nem kell hosszú távolságot megtenni a zsákokkal a kordéig? *Próbál kalkulálni, hogy mégis, hogy számítson erővel és idővel egyaránt. Nem túl sok gabonás zsákot cipelt eddig, de nagyjából olyan harminc és ötven kilogrammra teszi a súlyukat. Ez majd a helyszínen kiderül. Úgy néz ki, hogy sikeresen megegyeznek az előlegben is. Ötszáz arany előlegbe már megteszi, hogy kockára tegye becses életét. Ennél már kevesebbért is volt része a halállal szemezni, de azok ínséges idők voltak.*
- Legyen. *Kezét nyújtja az elhangzott összeghez, hogy ezzel kibékültek mindketten. Majd ezután el is indulnak, mert tele van holmival az ember. Ezeket a házánál akarja letenni, így sétálva haladnak tovább a polgárnegyed felé.*
- Részemről mehetünk. *Megjegyzi azért röviden, hogy belefér időben neki a holmik lerakása. Úgy sincs most más munkája pillanatnyilag. Örömmel veszi, hogy terve tetszik a kedves ügyfélnek. Egy félmosoly is kiül az arcára, majd töprengeni kezd a kérdésre, hogy mikor induljanak. Még nem jut ideje válaszolni, amikor Fresgrar időt jósol. Eszében sincs egy földműves emberrel időjáráson veszekedni. Feltekintve meg kell állapítsa, hogy valóban felhős az ég, s ez akár éjjelre is maradhat. Most nincs előtte az aktuális holdállás sem mivel nem asztrológus, de elhiszi ezt is a másiknak.*
- Ha maga mondja menjünk ma este. Ez pont ideális időnek tűnik. Megoldható. Nálam van minden, ami kellhet. *Igazság szerint csak fegyver kell. Egy éjszakás küldetéshez nem kell egyéb.*
- Csak lepakolunk a polgárnegyedben és ennyi? *Kíváncsian megkérdezi a férfitól, hogy tervez-e még valamit, vagy utána akár mehetnek is.*
2973. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-16 11:12:44
Üzenet elküldve: 2025-12-16 11:12:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Készülődés//
*A sötét vérű beismeri, hogy a termény fontos. Ez jó jel Fresgrarnak. Nem szereti a kötekedő személyeket. Megválaszolja a neki feltett kérdéseket.* - Hat vagy nyolc zsák gabona lenne. Kordé is van ott és egy öreg ló amit befoghatunk. *Nem kell a sötét vérűnek cipelnie a zsákokat. A ló is megteszi azt a kordéval. Sajnos gondok adódnak. A sötét vérű nem akar fizetség nélkül elindulni. Ez szomorú de valahogy meg kell oldani.* - Jó, akkor adok ötszázat indulás előtt. *Ez megoldja talán a helyzetet. Még kitalálja, hogyan.* - Most vigyük ezeket a házamhoz. Itt van közel. *Ha megegyeznek elindulhatnak a Polgárnegyedbe. Le kell pakolniuk ezeket a készleteket. A sötét vérű érdekes dolgokat mond. A látására nem is gondolt de hallotta már, hogy ez a fajta jobban lát a sötétben mint az emberek.* - Jó, rendben. Csináljuk így. Tetszik a terve. *Ha este mennek talán elkerülik az orkokat.* - Mikor hagyjuk el a várost? *Megkérdezi a sötét vérűt mikor alkalmas az idő.* - Ma kellene mennünk mert borult idő lesz és holdtalan éj. Megoldható? *Jól ért az időjáráshoz mivel ebből él. Reméli a sötét vérű beleegyezik. Sietniük kell így elindul. Ha a sötét vérű elfogadja a ma estét addig össze kell készülni. Az sok idő lesz.*
*A sötét vérű beismeri, hogy a termény fontos. Ez jó jel Fresgrarnak. Nem szereti a kötekedő személyeket. Megválaszolja a neki feltett kérdéseket.* - Hat vagy nyolc zsák gabona lenne. Kordé is van ott és egy öreg ló amit befoghatunk. *Nem kell a sötét vérűnek cipelnie a zsákokat. A ló is megteszi azt a kordéval. Sajnos gondok adódnak. A sötét vérű nem akar fizetség nélkül elindulni. Ez szomorú de valahogy meg kell oldani.* - Jó, akkor adok ötszázat indulás előtt. *Ez megoldja talán a helyzetet. Még kitalálja, hogyan.* - Most vigyük ezeket a házamhoz. Itt van közel. *Ha megegyeznek elindulhatnak a Polgárnegyedbe. Le kell pakolniuk ezeket a készleteket. A sötét vérű érdekes dolgokat mond. A látására nem is gondolt de hallotta már, hogy ez a fajta jobban lát a sötétben mint az emberek.* - Jó, rendben. Csináljuk így. Tetszik a terve. *Ha este mennek talán elkerülik az orkokat.* - Mikor hagyjuk el a várost? *Megkérdezi a sötét vérűt mikor alkalmas az idő.* - Ma kellene mennünk mert borult idő lesz és holdtalan éj. Megoldható? *Jól ért az időjáráshoz mivel ebből él. Reméli a sötét vérű beleegyezik. Sietniük kell így elindul. Ha a sötét vérű elfogadja a ma estét addig össze kell készülni. Az sok idő lesz.*
2972. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-15 20:56:25
Üzenet elküldve: 2025-12-15 20:56:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Készülődés //
*Érzi az alapos pillantásokat magán. Felmérik tetőtől talpig, s ha jól látja, akkor az ember a fegyvereit is alaposabban megtekinti. Nem bánja, elvégre fordított helyzetben ő is megnézné miféle alakot fog felbérelni. Végül az is kiderül, hogy a kaszárnyába már nem lesz idő elmenni. Ezen most meglepődik kicsit, de nem bánja, hogy nem kell produkálnia magát a gyakorlótéren. Érdeklődve hallgatja, hogy a vetőmagok miatt van az egész. Erre vállat von, mert nem nagyon tud rá mit mondani. Soha nem élt földművesként, de ha a másiknak ez ennyire fontos és fizet is érte, akkor annyira már nem bánja, hogy pár magot kell elhozniuk az orkok orra elől.*
- Megértettem, Aldment úr. Így elmegyünk a magokért. Először tudnom kell, hogy pontosan milyen mennyiséget kell elhoznunk és mivel? *Az úr megszólítás a leendő fizető vendégeknek jár csak. Ettől a megszólítástól egy paraszt is nyomban kivirul. Azt viszont tudnia kell, mekkora mennyiségről van szó és mégis mivel hoznák el. Közben az ember megvillantja az erszényét és szorongatja is kicsit. ~Reméljük, van még belőle, mert az kevés lesz.~ Ezt nem mondja ki hangosan, de kezdetnek megteszi. Egy kicsit megtorpan, mikor az utólagos fizetés gondolatát felveti a kedves ügyfél. Erre teljesen tiltakozva reagál, de nem jön ki a sodrából. Nyugodtan, de határozottan leszögezi.*
- Nem, nem, Aldment úr. Így nem fogunk elindulni. Én kockára teszem az életem a szántóföldeken és azt előleg nélkül biztosan nem teszem meg. Ötszáz arany előlegnek megteszi. Ha visszaértünk, akkor újabb ötszáz. Ebből nem tudok engedni. *Rongyos ötszáz aranyért nem fog meghalni. Előlegnek esetleg megteszi. De nyilván a földműves az félős ember. Ezért megpróbálja puhítani.*
- Lényegében az egyetlen és legjobb esélye vagyok. Bárki mással meghalna. Hogy miért? Mert éjjel megjárjuk az egészet. Én igen jól látok a sötétben, az orkok már nem. Alkonyatkor elhagyjuk a várost és mire elkezd virradni már megjártuk. Elég, ha én látok mindent. Így elkerülünk minden veszélyt lehetőleg. *A terv nagyon egyszerű és erősen épít faji képességeire, de a cél most szentesíti az eszközt. Kíváncsi, hogy a kedves ügyfelet sikerült-e jobban megnyugtatnia.*
*Érzi az alapos pillantásokat magán. Felmérik tetőtől talpig, s ha jól látja, akkor az ember a fegyvereit is alaposabban megtekinti. Nem bánja, elvégre fordított helyzetben ő is megnézné miféle alakot fog felbérelni. Végül az is kiderül, hogy a kaszárnyába már nem lesz idő elmenni. Ezen most meglepődik kicsit, de nem bánja, hogy nem kell produkálnia magát a gyakorlótéren. Érdeklődve hallgatja, hogy a vetőmagok miatt van az egész. Erre vállat von, mert nem nagyon tud rá mit mondani. Soha nem élt földművesként, de ha a másiknak ez ennyire fontos és fizet is érte, akkor annyira már nem bánja, hogy pár magot kell elhozniuk az orkok orra elől.*
- Megértettem, Aldment úr. Így elmegyünk a magokért. Először tudnom kell, hogy pontosan milyen mennyiséget kell elhoznunk és mivel? *Az úr megszólítás a leendő fizető vendégeknek jár csak. Ettől a megszólítástól egy paraszt is nyomban kivirul. Azt viszont tudnia kell, mekkora mennyiségről van szó és mégis mivel hoznák el. Közben az ember megvillantja az erszényét és szorongatja is kicsit. ~Reméljük, van még belőle, mert az kevés lesz.~ Ezt nem mondja ki hangosan, de kezdetnek megteszi. Egy kicsit megtorpan, mikor az utólagos fizetés gondolatát felveti a kedves ügyfél. Erre teljesen tiltakozva reagál, de nem jön ki a sodrából. Nyugodtan, de határozottan leszögezi.*
- Nem, nem, Aldment úr. Így nem fogunk elindulni. Én kockára teszem az életem a szántóföldeken és azt előleg nélkül biztosan nem teszem meg. Ötszáz arany előlegnek megteszi. Ha visszaértünk, akkor újabb ötszáz. Ebből nem tudok engedni. *Rongyos ötszáz aranyért nem fog meghalni. Előlegnek esetleg megteszi. De nyilván a földműves az félős ember. Ezért megpróbálja puhítani.*
- Lényegében az egyetlen és legjobb esélye vagyok. Bárki mással meghalna. Hogy miért? Mert éjjel megjárjuk az egészet. Én igen jól látok a sötétben, az orkok már nem. Alkonyatkor elhagyjuk a várost és mire elkezd virradni már megjártuk. Elég, ha én látok mindent. Így elkerülünk minden veszélyt lehetőleg. *A terv nagyon egyszerű és erősen épít faji képességeire, de a cél most szentesíti az eszközt. Kíváncsi, hogy a kedves ügyfelet sikerült-e jobban megnyugtatnia.*
2971. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-15 20:22:13
Üzenet elküldve: 2025-12-15 20:22:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Már én is elhiszem…//
//Zárás//
*Úgy látszik minden rendeződik, és minden a helyére kerül, ahogy annak lennie kell. Az arany Merchenhez vándorol, a szép ruhák és a gyönyörű ékszerek pedig a hölgyekhez, ráadásul egy kellemes vacsora is kinéz valamikor a közeljövőben. Ez a nap igazán szépen alakul, kár is lenne elrontani.*
-Ugyan kérem, nem tesz semmit, hisz ez a szakmám. A portékák pedig a legjobb kezekbe kerültek, olyasvalakikhez akik kellő méltósággal tudják őket viselni.
*Mondja nyájasan, megkeni az ikreket egy kis hájjal, hátha később még jó haszna lesz belőle.*
-Rendben, legyen így. Önöknek is szép napot kívánok, Teysus kísérje útjukon és váeom a legközelebbi viszontlátást.
*Azzal kezébe fogja sétapálcáját és vidáman elindul a piac sűrűjébe, mint aki mindig is oda tartozott volna, s most hazatérne. Ha figyelik, láthatják hogy nem sokáig jut, mielőtt egy köpcös, sötétbőrű idős férfi szivélyesen meg nem állítaná őt egy öleléssel.*
//Zárás//
*Úgy látszik minden rendeződik, és minden a helyére kerül, ahogy annak lennie kell. Az arany Merchenhez vándorol, a szép ruhák és a gyönyörű ékszerek pedig a hölgyekhez, ráadásul egy kellemes vacsora is kinéz valamikor a közeljövőben. Ez a nap igazán szépen alakul, kár is lenne elrontani.*
-Ugyan kérem, nem tesz semmit, hisz ez a szakmám. A portékák pedig a legjobb kezekbe kerültek, olyasvalakikhez akik kellő méltósággal tudják őket viselni.
*Mondja nyájasan, megkeni az ikreket egy kis hájjal, hátha később még jó haszna lesz belőle.*
-Rendben, legyen így. Önöknek is szép napot kívánok, Teysus kísérje útjukon és váeom a legközelebbi viszontlátást.
*Azzal kezébe fogja sétapálcáját és vidáman elindul a piac sűrűjébe, mint aki mindig is oda tartozott volna, s most hazatérne. Ha figyelik, láthatják hogy nem sokáig jut, mielőtt egy köpcös, sötétbőrű idős férfi szivélyesen meg nem állítaná őt egy öleléssel.*
2970. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-15 18:54:30
Üzenet elküldve: 2025-12-15 18:54:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Készülődés//
*A sötét vérű a kaszárnyában bizonyítana. Ez tetszik neki. Ha meg tudja mutatni az jó jel. Sajnos idő nincs rá. Megnézi alaposan helyette a sötét vérűt. Van nála számszeríj, rövidkard, pajzs, tegez nyíl, sisak. Használtnak néznek ki. El kell hinnie, hogy igaz amit mond. Idő nagyon kevés van most.* - Idő az kevés van. Most nem megyünk a kaszárnyába. Elhiszem amit mond. *Így meg kell bíznia a sötét vérűben. Fizetni majd csak utólag fog.* - A vetőmagok minden értékem. Ha nem maradnak meg nincs jövőre termés. Éhezés lesz. *Röviden magyarázza, hogy miért kell a termény. Nem tud mit csinálni. Ez minden bizalma.* - Megértettem, hogy veszélyes. De oda kell vinne Vyl. *A pénzre rákérdez a sötét vérű. Előveszi erszényét és megmutatja. Van benne elég pénz.* - Látja, hogy tudok fizetni. Ha elmegyünk a Szántóföldekre és visszahozzuk a terményt, akkor kifizetem. Ötszáz aranyat adok érte. *Ennek elégnek kell lennie. Megvárja, hogy a sötét vérű reagáljon.*
*A sötét vérű a kaszárnyában bizonyítana. Ez tetszik neki. Ha meg tudja mutatni az jó jel. Sajnos idő nincs rá. Megnézi alaposan helyette a sötét vérűt. Van nála számszeríj, rövidkard, pajzs, tegez nyíl, sisak. Használtnak néznek ki. El kell hinnie, hogy igaz amit mond. Idő nagyon kevés van most.* - Idő az kevés van. Most nem megyünk a kaszárnyába. Elhiszem amit mond. *Így meg kell bíznia a sötét vérűben. Fizetni majd csak utólag fog.* - A vetőmagok minden értékem. Ha nem maradnak meg nincs jövőre termés. Éhezés lesz. *Röviden magyarázza, hogy miért kell a termény. Nem tud mit csinálni. Ez minden bizalma.* - Megértettem, hogy veszélyes. De oda kell vinne Vyl. *A pénzre rákérdez a sötét vérű. Előveszi erszényét és megmutatja. Van benne elég pénz.* - Látja, hogy tudok fizetni. Ha elmegyünk a Szántóföldekre és visszahozzuk a terményt, akkor kifizetem. Ötszáz aranyat adok érte. *Ennek elégnek kell lennie. Megvárja, hogy a sötét vérű reagáljon.*
2969. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-15 17:18:04
Üzenet elküldve: 2025-12-15 17:18:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Készülődés //
*Látja a meglepettséget a másik szemében. Hozzászokott már, hogy egy embernek jobban örülnek, vagyis jobban megbíznak benne. De szerencséjére a leggyűlöltebb faj címét most az orkok tartják. Talán emiatt van esélye elnyerni ezt a munkát, már ha az ember tud érte rendesen fizetni. Ahogy jobban megnézi a leendő munkaadóját szinte lóg a szalmaszál a szájából, olyannyira ordít róla, hogy egyszerű paraszt. Nincs ezzel semmi gondja, csak ha tényleg ork támadás lesz, akkor az első nyílzápor első szilánkjai is megölnék ezt az embert. Akit ennyire nehéz életben tartani azt nagyon munkás lesz védeni. Semmi gond, ezzel is kalkulálni fog. De legalább rendesen bemutatkozik neki, nem úgy, ahogy ő tette pár pillanattal ezelőtt. Nem szereti kiadni teljes nevét, ennyi pont elég lesz. Mindjárt az első kérdés igen szíven üti. Hozzáértését kérdőjelezik meg. Egyébként jó kérdés az embertől azt meg kell hagyni. Pár pillanatig töpreng is rajta.*
- Ha gondolja elmehetünk a kaszárnyába és megnézheti, hogy bánok a karddal és íjjal. Nemrég jöttem onnan egy edzésből. *Most hirtelen jobbat nem talál ki, de nem kezd el nagy történeteket mesélni, hogy miket is tett korábban. Ha meggyőzi az embert, amit lát, akkor nincs miről beszélni. Mivel ebből él, így a bizalom elég fontos tényező. El kell nyernie az ügyfele bizalmát. Ezen fog dolgozni a következőkben. Az is hamar kiderül, hogy valami gabonát kellene szállítani a szántóföldekről. Ezen felkúszik egyik szemöldöke, mert őszintén meglepődik. Nem akarja letolni a férfit, hogy ez oszlopos marhaság és öngyilkos küldetés, de kénytelen megjegyzeni.*
- Ha igazak a hírek, akkor a szántóföldek jelenleg a környék legveszélyesebb helye. Biztos benne, hogy az a néhány magocska megéri a kockázatot? *Nyitva hagyja a kérdést, mert azért ezt szeretné az ügyfele tudtára adni, hogy legyen tisztában a helyzet súlyával. A városban megvédeni őt az orkoktól, még sokkal jobban kivitelezhető. Egy jól védett helyre kell magukat bezárni és ott kihúzni. Ez lehet a templom, vagy a kaszárnya is. De ennyire még nem megy előre.*
- Természetesen minden megoldható, amit kér, de ennek magasabb lesz az ára. *Nem árt hozzátenni, hogy az kiemelt veszély kiemelt járandóságot is igényel.*
- Ugye nem bánja, ha megkérdezem, hogy ki is tudna fizetni erre akár ezer vagy kétezer aranyat is? *Szeretné tudni, hogy a parasztnak tényleg van-e pénze, mert pár aranyért nem fogja a bőrét kockáztatni. Nem egy jótékony szervezet, ami a rászorulókon segít. Itt kőkeményen perkálni kell, de azért meg is fogja tenni, amire kérik.*
A hozzászólás írója (Vylqor Zradan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.15 17:20:10
*Látja a meglepettséget a másik szemében. Hozzászokott már, hogy egy embernek jobban örülnek, vagyis jobban megbíznak benne. De szerencséjére a leggyűlöltebb faj címét most az orkok tartják. Talán emiatt van esélye elnyerni ezt a munkát, már ha az ember tud érte rendesen fizetni. Ahogy jobban megnézi a leendő munkaadóját szinte lóg a szalmaszál a szájából, olyannyira ordít róla, hogy egyszerű paraszt. Nincs ezzel semmi gondja, csak ha tényleg ork támadás lesz, akkor az első nyílzápor első szilánkjai is megölnék ezt az embert. Akit ennyire nehéz életben tartani azt nagyon munkás lesz védeni. Semmi gond, ezzel is kalkulálni fog. De legalább rendesen bemutatkozik neki, nem úgy, ahogy ő tette pár pillanattal ezelőtt. Nem szereti kiadni teljes nevét, ennyi pont elég lesz. Mindjárt az első kérdés igen szíven üti. Hozzáértését kérdőjelezik meg. Egyébként jó kérdés az embertől azt meg kell hagyni. Pár pillanatig töpreng is rajta.*
- Ha gondolja elmehetünk a kaszárnyába és megnézheti, hogy bánok a karddal és íjjal. Nemrég jöttem onnan egy edzésből. *Most hirtelen jobbat nem talál ki, de nem kezd el nagy történeteket mesélni, hogy miket is tett korábban. Ha meggyőzi az embert, amit lát, akkor nincs miről beszélni. Mivel ebből él, így a bizalom elég fontos tényező. El kell nyernie az ügyfele bizalmát. Ezen fog dolgozni a következőkben. Az is hamar kiderül, hogy valami gabonát kellene szállítani a szántóföldekről. Ezen felkúszik egyik szemöldöke, mert őszintén meglepődik. Nem akarja letolni a férfit, hogy ez oszlopos marhaság és öngyilkos küldetés, de kénytelen megjegyzeni.*
- Ha igazak a hírek, akkor a szántóföldek jelenleg a környék legveszélyesebb helye. Biztos benne, hogy az a néhány magocska megéri a kockázatot? *Nyitva hagyja a kérdést, mert azért ezt szeretné az ügyfele tudtára adni, hogy legyen tisztában a helyzet súlyával. A városban megvédeni őt az orkoktól, még sokkal jobban kivitelezhető. Egy jól védett helyre kell magukat bezárni és ott kihúzni. Ez lehet a templom, vagy a kaszárnya is. De ennyire még nem megy előre.*
- Természetesen minden megoldható, amit kér, de ennek magasabb lesz az ára. *Nem árt hozzátenni, hogy az kiemelt veszély kiemelt járandóságot is igényel.*
- Ugye nem bánja, ha megkérdezem, hogy ki is tudna fizetni erre akár ezer vagy kétezer aranyat is? *Szeretné tudni, hogy a parasztnak tényleg van-e pénze, mert pár aranyért nem fogja a bőrét kockáztatni. Nem egy jótékony szervezet, ami a rászorulókon segít. Itt kőkeményen perkálni kell, de azért meg is fogja tenni, amire kérik.*
A hozzászólás írója (Vylqor Zradan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.12.15 17:20:10
2968. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-15 16:24:08
Üzenet elküldve: 2025-12-15 16:24:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Már én is elhiszem…//
*Ezúttal sikerül sokkal nagyobb türelemmel fordulnia húgához, és elfogadni, hogy bár ez a nap mesésen alakult, még mindig nem szép és jó minden. Még mindig van egy keresztjük, amit életük végéig hordozni fognak magukkal, akkor is, ha a fényűzés és a pompa már elnyomja majd a rossz érzéseket.
Mikor belép az öltözőbe, elég egy pillantás, hogy rögtön lássa, mi dúl épp testvére lelkében. Átöltözik ő is, majd kihasználva az alkalmat, hogy kettesben lehetnek, rejtve a kíváncsi szemek elől, szorosan megöleli Lyssirát és rámosolyog.*
- Szívesen. És… nincs semmi baj. *Ennyit mond csupán, többre talán nincs is szükség. Együtt mennek hát vissza Merchenhez, aki a kérdésére válaszolva elmondja, hogy akár most rögtön méretre igazíthatják az új ruháikat, melyet hallva egy újabb, hihetetlenül boldog pillantással néz húgára. Mire azonban bármit mondhatna, kereskedőjük türelmet kérve lép oda egy másik férfihez, akit Corillette végigmér magának, majd egy pillanatra meglepett tekintettel húzódik közelebb Lyssirához.*
- Azt hiszem, hogy ő Nestar Erefiz. Híres alkimista, egykori tanácstag. *Miután hosszú ideig, éjt nappallá téve kutatták a város történelmét, nem nehéz felismernie a bájital mestert. Úgy tűnik, bármerre mennek ma, ott fontos személyekbe botlanak.
Nem tervez azonban most Nestarnak is bemutatkozni, nem lép oda hozzá, és reméli, hogy Lyssira sem tervez hasonlót. Mára ennyi kapcsolatépítés bőven elég volt.
Merchen közben visszatér hozzájuk a kis közjáték után, és egy dicsérettel folytatja beszélgetésüket.*
- Ez egy remek hír, mert akkor még különlegesebbek lehetünk benne *mondja büszkén.* Merchen úr, hálás köszönet mindazért, amit értünk tett, a meghívásért, mellyel mindenképp élni fogunk, különösen. Most azonban nem tartanánk fel Önt tovább. Eeyr áldja, Merchen úr és további szép napot Önnek! *Köszön el a tündértől, majd miután az ügyes szabókkal megigazíttatták a ruháikat, végre elindulhatnak haza pihenni.*
*Ezúttal sikerül sokkal nagyobb türelemmel fordulnia húgához, és elfogadni, hogy bár ez a nap mesésen alakult, még mindig nem szép és jó minden. Még mindig van egy keresztjük, amit életük végéig hordozni fognak magukkal, akkor is, ha a fényűzés és a pompa már elnyomja majd a rossz érzéseket.
Mikor belép az öltözőbe, elég egy pillantás, hogy rögtön lássa, mi dúl épp testvére lelkében. Átöltözik ő is, majd kihasználva az alkalmat, hogy kettesben lehetnek, rejtve a kíváncsi szemek elől, szorosan megöleli Lyssirát és rámosolyog.*
- Szívesen. És… nincs semmi baj. *Ennyit mond csupán, többre talán nincs is szükség. Együtt mennek hát vissza Merchenhez, aki a kérdésére válaszolva elmondja, hogy akár most rögtön méretre igazíthatják az új ruháikat, melyet hallva egy újabb, hihetetlenül boldog pillantással néz húgára. Mire azonban bármit mondhatna, kereskedőjük türelmet kérve lép oda egy másik férfihez, akit Corillette végigmér magának, majd egy pillanatra meglepett tekintettel húzódik közelebb Lyssirához.*
- Azt hiszem, hogy ő Nestar Erefiz. Híres alkimista, egykori tanácstag. *Miután hosszú ideig, éjt nappallá téve kutatták a város történelmét, nem nehéz felismernie a bájital mestert. Úgy tűnik, bármerre mennek ma, ott fontos személyekbe botlanak.
Nem tervez azonban most Nestarnak is bemutatkozni, nem lép oda hozzá, és reméli, hogy Lyssira sem tervez hasonlót. Mára ennyi kapcsolatépítés bőven elég volt.
Merchen közben visszatér hozzájuk a kis közjáték után, és egy dicsérettel folytatja beszélgetésüket.*
- Ez egy remek hír, mert akkor még különlegesebbek lehetünk benne *mondja büszkén.* Merchen úr, hálás köszönet mindazért, amit értünk tett, a meghívásért, mellyel mindenképp élni fogunk, különösen. Most azonban nem tartanánk fel Önt tovább. Eeyr áldja, Merchen úr és további szép napot Önnek! *Köszön el a tündértől, majd miután az ügyes szabókkal megigazíttatták a ruháikat, végre elindulhatnak haza pihenni.*
2967. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-14 21:48:14
Üzenet elküldve: 2025-12-14 21:48:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Már én is elhiszem…//
*Öltözködés közben, kissé ránehezedik a szokásos pánik, amit mások elől mindig rejteget, s most már Corillette előtt is megpróbálja. Mikor kiér, s dicséretben részesítik, tudja jól, hogy most ez neki nem fog menni, így vissza is vonul, hogy kifújja magát és tüzetesen megvizsgálja tenyerét és ujjait, hogy tiszták-e. Most nem elég a selyemkesztyű takarása és védelme, leveszi és csak akkor nyugszik meg, amikor látja alabástrom bőrén, hogy az épp olyan színű, mint amilyennek lennie kell. Az eddig szaporán vett lélegzet, most bennakad, majd kis idő múltán végre lassan-szaggatottan távozik, a feszültéggel együtt. Mikor Corillette újra belép, már nagyjából összeszedte magát, s a saját ruhájában ácsorog. Nem néz viszont a szemekbe, ebből azért láthatja a lány, hogy nem kerek minden. De úgysem most fogják megbeszélni, sőt, talán el is felejtődik.*
- Köszönöm, Cori… csodálatosak. Soha, de soha nem éreztem még ilyen anyagot magamon. *Suttogja, majd most már újult erővel libben ki ikre mögött, s boldog mosoly terül szét arcán.*
- Ó, hogy mindent elintéz… de nem is kellene csodálkoznom. *Nem kacsint ugyan a tündérre, de lélektükreiből kiolvashatja, hogy mennyire ínyére van valaki, aki minden helyzetben jól teljesít. Most már őszintén reméli, hogy a vacsora is kellemes lesz, s ezt a csodás új ismeretséget meg tudják pecsételni, nos… egy szövetséggel. Mert bármit megígérne jelenleg, ha megkapja tőle azt az aláírást.
A ruhákat könnyedén igazítják rájuk, túlontúl sokat várniuk sem kell, de azért annyit igen, amennyi már terhes lehet egy örökmozgó kereskedőnek.*
- Merchen úr, nem tartóztatnánk fel, biztosan akad dolga elég. *Ha már az ő vásárlásuk közben is megtalálták mások, így ebben szinte biztos.* - Megvárjuk, míg az új csodás kelmék elkészülnek. Aztán a vacsora időpontjáról ne felejtsen el minket értesíteni.
*Búcsúzik, de hagy teret Corillettének is, hogy ha szeretne, fűzzön csak hozzá, amit szeretne. *
*Öltözködés közben, kissé ránehezedik a szokásos pánik, amit mások elől mindig rejteget, s most már Corillette előtt is megpróbálja. Mikor kiér, s dicséretben részesítik, tudja jól, hogy most ez neki nem fog menni, így vissza is vonul, hogy kifújja magát és tüzetesen megvizsgálja tenyerét és ujjait, hogy tiszták-e. Most nem elég a selyemkesztyű takarása és védelme, leveszi és csak akkor nyugszik meg, amikor látja alabástrom bőrén, hogy az épp olyan színű, mint amilyennek lennie kell. Az eddig szaporán vett lélegzet, most bennakad, majd kis idő múltán végre lassan-szaggatottan távozik, a feszültéggel együtt. Mikor Corillette újra belép, már nagyjából összeszedte magát, s a saját ruhájában ácsorog. Nem néz viszont a szemekbe, ebből azért láthatja a lány, hogy nem kerek minden. De úgysem most fogják megbeszélni, sőt, talán el is felejtődik.*
- Köszönöm, Cori… csodálatosak. Soha, de soha nem éreztem még ilyen anyagot magamon. *Suttogja, majd most már újult erővel libben ki ikre mögött, s boldog mosoly terül szét arcán.*
- Ó, hogy mindent elintéz… de nem is kellene csodálkoznom. *Nem kacsint ugyan a tündérre, de lélektükreiből kiolvashatja, hogy mennyire ínyére van valaki, aki minden helyzetben jól teljesít. Most már őszintén reméli, hogy a vacsora is kellemes lesz, s ezt a csodás új ismeretséget meg tudják pecsételni, nos… egy szövetséggel. Mert bármit megígérne jelenleg, ha megkapja tőle azt az aláírást.
A ruhákat könnyedén igazítják rájuk, túlontúl sokat várniuk sem kell, de azért annyit igen, amennyi már terhes lehet egy örökmozgó kereskedőnek.*
- Merchen úr, nem tartóztatnánk fel, biztosan akad dolga elég. *Ha már az ő vásárlásuk közben is megtalálták mások, így ebben szinte biztos.* - Megvárjuk, míg az új csodás kelmék elkészülnek. Aztán a vacsora időpontjáról ne felejtsen el minket értesíteni.
*Búcsúzik, de hagy teret Corillettének is, hogy ha szeretne, fűzzön csak hozzá, amit szeretne. *
2966. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-14 20:14:45
Üzenet elküldve: 2025-12-14 20:14:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Készülődés//
*Kicsit kell várakozni csak. Megszólítja egy férfi. Ahogy oda fordul látja, hogy egy sötét vérű. Ez meglepi. Nem erre számított. De jobb mint egy ork. Orkban most nem bízna meg. A sötételf sem barátságos faj. De a pénzt szeretik és jól harcolnak. Neki ez elég.* - Igen én vagyok az. Fesgrar Aldment a nevem. *Bemutatkozik, ahogy illik. A sötét vérűt Vylnek hívják. Nem túl sok név. De most elég. Így gyorsan nem sok jelentkező volt. A harcosok most orkokkal küzdhetnek. Így maradt a sötételf. Fesgrarnak pont kapóra jön a férfi.* - Honnan tudjam, hogy ért a dolgához? *Szeretné tudni, hogy a pénze mire menne el. Nem szereti ha becsapják. Itt most sok forog kockán. A polgárnegyedben a viskója és a kis földje a szántóföldeken elég érték. Neki az. Másnak nem annyira. De neki ennyije van. A családról is gondoskodnia kell. Őket nem hagyta a városban. Wegtorenben most biztonságos. Oda küldte őket. De a földet és a viskót meg kell menteni. És ott a termény is.* - Terményt kellene elhozni a földekről. Szántóföldekről. És meg kellene védenie, ha támadnak az orkok. *Ez lenne a feladat. Ezt elmondja a sötét vérűnek.*
*Kicsit kell várakozni csak. Megszólítja egy férfi. Ahogy oda fordul látja, hogy egy sötét vérű. Ez meglepi. Nem erre számított. De jobb mint egy ork. Orkban most nem bízna meg. A sötételf sem barátságos faj. De a pénzt szeretik és jól harcolnak. Neki ez elég.* - Igen én vagyok az. Fesgrar Aldment a nevem. *Bemutatkozik, ahogy illik. A sötét vérűt Vylnek hívják. Nem túl sok név. De most elég. Így gyorsan nem sok jelentkező volt. A harcosok most orkokkal küzdhetnek. Így maradt a sötételf. Fesgrarnak pont kapóra jön a férfi.* - Honnan tudjam, hogy ért a dolgához? *Szeretné tudni, hogy a pénze mire menne el. Nem szereti ha becsapják. Itt most sok forog kockán. A polgárnegyedben a viskója és a kis földje a szántóföldeken elég érték. Neki az. Másnak nem annyira. De neki ennyije van. A családról is gondoskodnia kell. Őket nem hagyta a városban. Wegtorenben most biztonságos. Oda küldte őket. De a földet és a viskót meg kell menteni. És ott a termény is.* - Terményt kellene elhozni a földekről. Szántóföldekről. És meg kellene védenie, ha támadnak az orkok. *Ez lenne a feladat. Ezt elmondja a sötét vérűnek.*
2965. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-14 18:25:53
Üzenet elküldve: 2025-12-14 18:25:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Készülődés //
*Végül sikerül időben átverekednie a Polgárnegyed zsúfoltságán, hogy elérje a Piacteret. Ennek a szélén megtorpan egy pillanatra. A nap déli órája van és javában folynak az üzletek, ügyletek, s nem kevesen vannak kint ilyenkor. Megszámlálhatatlan sok kereskedő és vásárló nép, aki idetódult. Nem igazán kedveli a tömeget, így nem szívesen menne bentebb. Valahogy olyan érzése van, mint a kis patakba összeterelt hemzsegő halaknak. Szerencséjére megpillant egy várakozó alakot, aki valami teherhordó állat mellett álldogál. Talán öszvér vagy szamár. Ezt fényes nappal és ilyen távolságból nem látja pontosan, ezért elindul, hogy felmérje. Hamar oda is ér a férfihoz, aki láthatóan már jól felpakolt a piacon.*
- Üdvözlöm! Én volnék a kísérője, Vyl. Ha nem tévedek ön keresett biztonsági személyt nemde? *Emlékei szerint ez a férfi kereste meg nem olyan régen a főtéren feladott hirdetése alapján. Pontosan nem tudja, hogy mi lenne a célja a másiknak, de annyi bizonyos, hogy védelem miatt kereste fel, hogy pontosan kitől vagy mitől kell megvédenie az hamarosan kiderül. Jó ideje már, hogy nem vállalt ilyen jellegű munkát, de ez most olyan időszak, hogy abból kell élni, ami éppen van.*
*Végül sikerül időben átverekednie a Polgárnegyed zsúfoltságán, hogy elérje a Piacteret. Ennek a szélén megtorpan egy pillanatra. A nap déli órája van és javában folynak az üzletek, ügyletek, s nem kevesen vannak kint ilyenkor. Megszámlálhatatlan sok kereskedő és vásárló nép, aki idetódult. Nem igazán kedveli a tömeget, így nem szívesen menne bentebb. Valahogy olyan érzése van, mint a kis patakba összeterelt hemzsegő halaknak. Szerencséjére megpillant egy várakozó alakot, aki valami teherhordó állat mellett álldogál. Talán öszvér vagy szamár. Ezt fényes nappal és ilyen távolságból nem látja pontosan, ezért elindul, hogy felmérje. Hamar oda is ér a férfihoz, aki láthatóan már jól felpakolt a piacon.*
- Üdvözlöm! Én volnék a kísérője, Vyl. Ha nem tévedek ön keresett biztonsági személyt nemde? *Emlékei szerint ez a férfi kereste meg nem olyan régen a főtéren feladott hirdetése alapján. Pontosan nem tudja, hogy mi lenne a célja a másiknak, de annyi bizonyos, hogy védelem miatt kereste fel, hogy pontosan kitől vagy mitől kell megvédenie az hamarosan kiderül. Jó ideje már, hogy nem vállalt ilyen jellegű munkát, de ez most olyan időszak, hogy abból kell élni, ami éppen van.*
2964. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-14 17:48:12
Üzenet elküldve: 2025-12-14 17:48:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Készülődés//
*Megfogadja Tűzdereng a harcos törpe tanácsát. Nappal eljön egy egyszerű szamárral amit felmálházott. Sok minden elfér rajta. Hozott is terményt amit szeretne eladni. Felkeres néhány régi ismerős kereskedőt csereáru miatt. Sikerül néhány jó üzletet kötnie. Egyszerű élelmet vesz magának. Erre cseréli a hozott terményt. Vizet is kellene korsóba hoznia. Legalább ivóvíz kellene a kútból. Nagy agyagkorsó van a szamár egyik oldalán. Ebbe vizet szeretne merni a főtéri kútból mert az van legközelebb vízforrás. Alaposan megnézi, hogy szárított élemet vegyem, ami eláll. Egyszerű, olcsó hús is megteszi. Gyümölcs aszalék is. Kenyér is jó lehet, még szárazon is. Ennivalónak az is jó. Ezekből raktároz be és felteszi a szamárra minden csomagot. A piac szélén megáll. Egy férfit keres akit szeretne megbízni. Megbeszélte vele, hogy itt találkoznak. Elsőként érkezik ezért várakozik.*
*Megfogadja Tűzdereng a harcos törpe tanácsát. Nappal eljön egy egyszerű szamárral amit felmálházott. Sok minden elfér rajta. Hozott is terményt amit szeretne eladni. Felkeres néhány régi ismerős kereskedőt csereáru miatt. Sikerül néhány jó üzletet kötnie. Egyszerű élelmet vesz magának. Erre cseréli a hozott terményt. Vizet is kellene korsóba hoznia. Legalább ivóvíz kellene a kútból. Nagy agyagkorsó van a szamár egyik oldalán. Ebbe vizet szeretne merni a főtéri kútból mert az van legközelebb vízforrás. Alaposan megnézi, hogy szárított élemet vegyem, ami eláll. Egyszerű, olcsó hús is megteszi. Gyümölcs aszalék is. Kenyér is jó lehet, még szárazon is. Ennivalónak az is jó. Ezekből raktároz be és felteszi a szamárra minden csomagot. A piac szélén megáll. Egy férfit keres akit szeretne megbízni. Megbeszélte vele, hogy itt találkoznak. Elsőként érkezik ezért várakozik.*
2963. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-14 14:22:31
Üzenet elküldve: 2025-12-14 14:22:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Már én is elhiszem…//
*Merchen legelteti tekintetét a két leányzón, mielőtt rátérnének a mocskos anyagiakra, ami igazából nem is olyan mocskos. Legalábbis most nem.*
-Rendben, akkor legyen így.
*Feleli egy aprócska mosollyal az arcán. A súlyos aranyat szemrebennés nélkül veszi át, és nem is áll neki számolgatni, egyrészt elhiszi, hogy nem akarják átverni, másfelől viszont már szinte súlyról tudja mennyi az annyi.*
-Részemről a megtiszteltetés.
*Meg is dönti fején, csak úgy ahogy illik ilyenkor, és hamar fordul is, csak hogy néhány kofával beszéljen akiké a portéka, hogy rendezze a holmikat. A prémkabátokat, a szép ruhákat és az aranyékszereket is kifizeti, hogy aztán már az ikrek saját portékájukként tekinthessenek rájuk, jogosan.*
-Hát persze, hogy megoldható. Mennyire sietnek? Szerintem most helyben is megcsinálják itt ezek az ügyeskezű hölgyek, igaz?
*Kérdőn néz az egyébként nemes ruhákat áruló asszonyra, aki széles vigyorral a képén bólogat, elvégre most költöttek el nála egy hadnagy 2 hatra való zsoldját. Valószínűleg a csillagokat is rávarrná ha azt kérnék tőle.*
-De ha leveszik a méreteket, később is visszajöhetnek érte, vagy én is elvihetem és akkor nálam lesz. Ahogy csak kényelmesebb önöknek.
*Szeme sarkából pedig Nestart látja meg, ahogy valószínűleg őt keresi, bizonyára bájitalok dolgában.*
-Csak egy perc türelmet.
*Mondja a párosnak, s amíg kettesben hagyja őket, hogy megbeszéljék a továbbiakat addig megnézi az üzenetet amit hagytak neki. Gyorsan elő is szedi a kért varázsitalokat és az egyik ifjú kölyökre bízza hogy vigye el a 10 Világosbarna varázsitalt Nestar Erefiz-nek, meg a 2 Fakósárga varázsitalt is, szintén Nestar Erefiz-nek a Pegazus fogadóba. Aztán pedig, ahogy ezzel végez rögtön vissza is tér a pároshoz.*
-Akárhogy is, meg kell mondjam, hogy igencsak jó ízlésük van, kevesen hordanak efféle szép holmikat.
*Persze ő igen, de ez most mellékes.*
*Merchen legelteti tekintetét a két leányzón, mielőtt rátérnének a mocskos anyagiakra, ami igazából nem is olyan mocskos. Legalábbis most nem.*
-Rendben, akkor legyen így.
*Feleli egy aprócska mosollyal az arcán. A súlyos aranyat szemrebennés nélkül veszi át, és nem is áll neki számolgatni, egyrészt elhiszi, hogy nem akarják átverni, másfelől viszont már szinte súlyról tudja mennyi az annyi.*
-Részemről a megtiszteltetés.
*Meg is dönti fején, csak úgy ahogy illik ilyenkor, és hamar fordul is, csak hogy néhány kofával beszéljen akiké a portéka, hogy rendezze a holmikat. A prémkabátokat, a szép ruhákat és az aranyékszereket is kifizeti, hogy aztán már az ikrek saját portékájukként tekinthessenek rájuk, jogosan.*
-Hát persze, hogy megoldható. Mennyire sietnek? Szerintem most helyben is megcsinálják itt ezek az ügyeskezű hölgyek, igaz?
*Kérdőn néz az egyébként nemes ruhákat áruló asszonyra, aki széles vigyorral a képén bólogat, elvégre most költöttek el nála egy hadnagy 2 hatra való zsoldját. Valószínűleg a csillagokat is rávarrná ha azt kérnék tőle.*
-De ha leveszik a méreteket, később is visszajöhetnek érte, vagy én is elvihetem és akkor nálam lesz. Ahogy csak kényelmesebb önöknek.
*Szeme sarkából pedig Nestart látja meg, ahogy valószínűleg őt keresi, bizonyára bájitalok dolgában.*
-Csak egy perc türelmet.
*Mondja a párosnak, s amíg kettesben hagyja őket, hogy megbeszéljék a továbbiakat addig megnézi az üzenetet amit hagytak neki. Gyorsan elő is szedi a kért varázsitalokat és az egyik ifjú kölyökre bízza hogy vigye el a 10 Világosbarna varázsitalt Nestar Erefiz-nek,
meg a 2 Fakósárga varázsitalt is, szintén Nestar Erefiz-nek a Pegazus fogadóba. Aztán pedig, ahogy ezzel végez rögtön vissza is tér a pároshoz.*-Akárhogy is, meg kell mondjam, hogy igencsak jó ízlésük van, kevesen hordanak efféle szép holmikat.
*Persze ő igen, de ez most mellékes.*
2962. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-14 13:22:29
Üzenet elküldve: 2025-12-14 13:22:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1135
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1135
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Már én is elhiszem…//
*Megérkezik a megbízható és -a számára fontosabb- elfogadható árú varázsitalok árusához, bár egyelőre nem zavartatja. Úgy tűnik, hogy elfoglalt egy elég kellemes társaságban. Nem tudja, hogy meddig tarthat el a diskurzus és nem is lenne az a személy, aki megzavarná másokkal való ügyleteiben. Viszont, az elmaradt napok a toronybeli kerülője miatt rengeteg munkával látták el, és legnagyobb szerencsétlenségére, a Pegazus előtt járt a polgári negyedben, így még több feladattal is ellátta magát, mint gondolta. Emiatt sajnos a sietsége nyomán nem is lesz lehetősége majd társalogni, így csak a standján hagy egy cetlit, rajta a tíz világosbarna és kettő fakósárga kérelmével, valamint 456 arannyal Merchen Feiy számára. Ezt a Pegazusba kéreti, de tudja, hogy majd a selyemrévi kúriáját is meg kéne látogatnia, bár ott Merlanában bízik, hogy rendben tartja.*
*Megérkezik a megbízható és -a számára fontosabb- elfogadható árú varázsitalok árusához, bár egyelőre nem zavartatja. Úgy tűnik, hogy elfoglalt egy elég kellemes társaságban. Nem tudja, hogy meddig tarthat el a diskurzus és nem is lenne az a személy, aki megzavarná másokkal való ügyleteiben. Viszont, az elmaradt napok a toronybeli kerülője miatt rengeteg munkával látták el, és legnagyobb szerencsétlenségére, a Pegazus előtt járt a polgári negyedben, így még több feladattal is ellátta magát, mint gondolta. Emiatt sajnos a sietsége nyomán nem is lesz lehetősége majd társalogni, így csak a standján hagy egy cetlit, rajta a tíz világosbarna és kettő fakósárga kérelmével, valamint 456 arannyal Merchen Feiy számára.
Ezt a Pegazusba kéreti, de tudja, hogy majd a selyemrévi kúriáját is meg kéne látogatnia, bár ott Merlanában bízik, hogy rendben tartja.*
2961. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-12-13 11:19:48
Üzenet elküldve: 2025-12-13 11:19:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Már én is elhiszem…//
*Nem akar arra gondolni, hogy mi lesz majd akkor, amikor lecseng a varázs, és elmúlik ez a csodálatos érzés. Úgy hat rá a jókedv, amit hosszú hatok óta nem érezhetett, mint egy jó drog. Gondolatai beszűkülnek, s nem lát mást maga előtt csak a boldogságot, a reményt, hogy egyszer lehet majd minden napjuk ilyen szép.
Miután az örömtánc ígéretét megkapta, nemesi álarcát és kimértségét újra magára öltve lép ki Merchen elé, aki rögtön meg is dicséri a kinézetüket. Hát mert is volna mást mondani?! Bár, kereskedőként talán amúgy sem mondott volna mást, hisz, ha azt mondta volna, hogy szörnyen áll rajtuk a ruha, akkor nem vásárolnának. Azonban ez a lehetőség egész biztosan nem áll fenn, ők ketten bizony gyönyörűen festenek új, leendő ruháikban.*
- Köszönjük szépen, Merchen úr! *Válaszolja a dicséretre örömmel, majd mikor az árról kezdenek beszélgetni, Lyssira eltűnik mellőle. Hirtelen eszébe jut az az ominózus eset, mikor egyedül maradt Selyemrévben Orthus Morthimerrel, de ezúttal erőt vesz magán és elhessegeti a mérgező gondolatokat. Bízik a húgában, többször nem fogja magára hagyni.*
- Igen, Merchen úr, akkor pontosan így szeretnénk. Kettőt az aranyláncból és a prémkabátból is, és természetesen a két ruhát. Engedje meg, hogy most rögtön át is adjam az árát! *Azzal át is nyújt Merchen Feiynek egy 1300 aranyat tartalmazó zsákocskát. Nem az ő pénze volt, de az biztos, hogy valaki vérrel-verítékkel megkeresett aranyainak hála a két ikerlány most nagyon boldog lehet.*
- Különleges öröm Önnel üzletelni, kedves uram! *Mondja mosolyogva, majd követi húgát a próbahelyiségbe, hogy ő is visszaöltözhessen.*
- Megvagyunk, Lyssi. Ez most már mind a miénk. *Suttogja visszafogott örömmel testvérének, majd miután átöltözött, visszalép a kereskedőhöz.*
- Mondja csak, Merchen úr, akkor megoldható esetleg, hogy a megbeszéltek alapján méretre igazíttatja nekünk őket? *Kérdezi, mert ő nem akarja maga megcsinálni. Tudni akarja, hogy meddig nyújtózkodhatnak, mi az, amit megtesznek két nemeslánynak.*
*Nem akar arra gondolni, hogy mi lesz majd akkor, amikor lecseng a varázs, és elmúlik ez a csodálatos érzés. Úgy hat rá a jókedv, amit hosszú hatok óta nem érezhetett, mint egy jó drog. Gondolatai beszűkülnek, s nem lát mást maga előtt csak a boldogságot, a reményt, hogy egyszer lehet majd minden napjuk ilyen szép.
Miután az örömtánc ígéretét megkapta, nemesi álarcát és kimértségét újra magára öltve lép ki Merchen elé, aki rögtön meg is dicséri a kinézetüket. Hát mert is volna mást mondani?! Bár, kereskedőként talán amúgy sem mondott volna mást, hisz, ha azt mondta volna, hogy szörnyen áll rajtuk a ruha, akkor nem vásárolnának. Azonban ez a lehetőség egész biztosan nem áll fenn, ők ketten bizony gyönyörűen festenek új, leendő ruháikban.*
- Köszönjük szépen, Merchen úr! *Válaszolja a dicséretre örömmel, majd mikor az árról kezdenek beszélgetni, Lyssira eltűnik mellőle. Hirtelen eszébe jut az az ominózus eset, mikor egyedül maradt Selyemrévben Orthus Morthimerrel, de ezúttal erőt vesz magán és elhessegeti a mérgező gondolatokat. Bízik a húgában, többször nem fogja magára hagyni.*
- Igen, Merchen úr, akkor pontosan így szeretnénk. Kettőt az aranyláncból és a prémkabátból is, és természetesen a két ruhát. Engedje meg, hogy most rögtön át is adjam az árát! *Azzal át is nyújt Merchen Feiynek egy 1300 aranyat tartalmazó zsákocskát.
Nem az ő pénze volt, de az biztos, hogy valaki vérrel-verítékkel megkeresett aranyainak hála a két ikerlány most nagyon boldog lehet.*- Különleges öröm Önnel üzletelni, kedves uram! *Mondja mosolyogva, majd követi húgát a próbahelyiségbe, hogy ő is visszaöltözhessen.*
- Megvagyunk, Lyssi. Ez most már mind a miénk. *Suttogja visszafogott örömmel testvérének, majd miután átöltözött, visszalép a kereskedőhöz.*
- Mondja csak, Merchen úr, akkor megoldható esetleg, hogy a megbeszéltek alapján méretre igazíttatja nekünk őket? *Kérdezi, mert ő nem akarja maga megcsinálni. Tudni akarja, hogy meddig nyújtózkodhatnak, mi az, amit megtesznek két nemeslánynak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3089-3108