Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 149 (2961. - 2980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2980. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-27 16:28:21
Üzenet elküldve: 2015-06-27 16:28:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Teghi//
-No a mókus rúgja meg.
*Ül le szitkozódva Taitos a behemót mellé. Nem érti mi lehetett a hiba, hisz megfogta a mókust, nem is volt túl nagy, és a mana is érzékelhető erre, úgy ahogy.*
-Hát, nem is tudom, akarsz sétálni egyet, hátha találunk valami érdekeset?
~Vagy valakit.~
*Gondolja utána a varázsszót Taitos, aztán lemerevedik, mint a vándorbotja.*
~Ó, hát persze, a varázsszó maradt ki.~
*Esik le neki végre, és a mókusért nyúl. Elvégzi azt, amit kell, és ismét egyik kezében a dögöt tartva a másikkal benyúl a füle mögé.*
-Lássuk csak.
*Dünnyögi profizmust színlelve, miközben most kiejti a szavakat, és reméli, hogy az sül ki ebből amit tervezett.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a kezében tartott kismadár vagy kisállat tucatnyi mennyiségben röpül, vagy szalad tova.
//Teghi//
-No a mókus rúgja meg.
*Ül le szitkozódva Taitos a behemót mellé. Nem érti mi lehetett a hiba, hisz megfogta a mókust, nem is volt túl nagy, és a mana is érzékelhető erre, úgy ahogy.*
-Hát, nem is tudom, akarsz sétálni egyet, hátha találunk valami érdekeset?
~Vagy valakit.~
*Gondolja utána a varázsszót Taitos, aztán lemerevedik, mint a vándorbotja.*
~Ó, hát persze, a varázsszó maradt ki.~
*Esik le neki végre, és a mókusért nyúl. Elvégzi azt, amit kell, és ismét egyik kezében a dögöt tartva a másikkal benyúl a füle mögé.*
-Lássuk csak.
*Dünnyögi profizmust színlelve, miközben most kiejti a szavakat, és reméli, hogy az sül ki ebből amit tervezett.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a kezében tartott kismadár vagy kisállat tucatnyi mennyiségben röpül, vagy szalad tova.
2979. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-27 16:17:05
Üzenet elküldve: 2015-06-27 16:17:05
ÚJ
![>Teghi Kaerk [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3518_ember-felelf-orias_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Taitos//
*Nem lett semmi a "mókus füle mögött is mókus van" dologból. Nem lett több mókus, és így valószínűleg a kofánál is pórul járt volna. Még örülhet hogy az árus nem ment bele ebbe a balgaságba. Mert máskülönben most éghetne a feje. És talán városőrök is hajkurásznák őket. De ő most a saját mókusát akarja piszkálgatni.*
-No, te nagy bűvész! Hun' vannak azok a mókusok?
*Gúnyolódik a másikon. Lehet hogy a csomónál kifogott rajta, de most nem ment semmire. Nem csinált több mókust, és ezért Teghi kissé hálás.*
-Ha! Azt kihagytad hogy milyen szépen tudnak ugrálni a bot elől...
*Már igen unja magát. A mókus ugrálásában egyre kevesebb az öröme, és már látja, hogy az nem tud neki semmi rosszat tenni. Most bánthatja a mókust, keresztüldöfheti, de... De nincs kedve hozzá. Nagy sóhajjal leteszi a botot, és elgondolkozik mit is csináljon a kis állattal.*
-Ez már unalmas. Most megen' mit csináljunk? Kártyázni nem megyünk, sem semmilyen szerencsejátékot játszani. Ez a forgatag igen unalmas...
*Leül a földre, és várja a további ötleteket. Közben minden keze ügyébe akadó dolgot kihúz a földből, csakhogy aztán visszaejtse. Ő így unatkozik. Ha Taitosnak van valami normális ötlete, és elindulnak valamerre, kinyitja a rágcsáló ketrecének az ajtaját, és követi a másikat. Ha maradnak, megrázogatja, hisz kezd már elfeküdni a mókus. ~Csak nem döglött meg...~*
//Taitos//
*Nem lett semmi a "mókus füle mögött is mókus van" dologból. Nem lett több mókus, és így valószínűleg a kofánál is pórul járt volna. Még örülhet hogy az árus nem ment bele ebbe a balgaságba. Mert máskülönben most éghetne a feje. És talán városőrök is hajkurásznák őket. De ő most a saját mókusát akarja piszkálgatni.*
-No, te nagy bűvész! Hun' vannak azok a mókusok?
*Gúnyolódik a másikon. Lehet hogy a csomónál kifogott rajta, de most nem ment semmire. Nem csinált több mókust, és ezért Teghi kissé hálás.*
-Ha! Azt kihagytad hogy milyen szépen tudnak ugrálni a bot elől...
*Már igen unja magát. A mókus ugrálásában egyre kevesebb az öröme, és már látja, hogy az nem tud neki semmi rosszat tenni. Most bánthatja a mókust, keresztüldöfheti, de... De nincs kedve hozzá. Nagy sóhajjal leteszi a botot, és elgondolkozik mit is csináljon a kis állattal.*
-Ez már unalmas. Most megen' mit csináljunk? Kártyázni nem megyünk, sem semmilyen szerencsejátékot játszani. Ez a forgatag igen unalmas...
*Leül a földre, és várja a további ötleteket. Közben minden keze ügyébe akadó dolgot kihúz a földből, csakhogy aztán visszaejtse. Ő így unatkozik. Ha Taitosnak van valami normális ötlete, és elindulnak valamerre, kinyitja a rágcsáló ketrecének az ajtaját, és követi a másikat. Ha maradnak, megrázogatja, hisz kezd már elfeküdni a mókus. ~Csak nem döglött meg...~*
2978. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-27 15:22:27
Üzenet elküldve: 2015-06-27 15:22:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Lorew//
*Sok mindenre számított, de arra nem, hogy a férfi mesélni kezd. A történetet ismeri, nagyon is jól. Sokat hallotta, nem egy szájból, sőt, maga is szereti ezt a mesét, minek akárhogy nézik, sokak szerint nagy a valóságalapja. Néhányan úgy vélték, látták is a szellemlényt, míg mások csak mesének hiszik. Yelane azok közé tartozik, kik kételkednek, mégis, örülnének, ha létezne az erdő ura, s találkozhatna vele. Erre azonban még nem került sor, így csak várja a napot, mikor talán megmutatkozik előtte az említett teremtmény, akár egy egyszerű, erdei séta közben. Magát a tanulságot is elmagyarázta már neki, nem egy oktató. A lét előbb, vagy utóbb, de halálhoz vezet. Ki megszületik, meg is hal, akár úgy véli, itt az ideje, akár élne még. Ennek ellenkezőjét még senkinek nem sikerült bizonyítania. Lehet ellenkezni vele, küzdeni ellene, próbálva halasztani az eljövendőt, egyszer azonban bizonyosan eljön, akkor pedig jobb készen állni rá.
A magyarázatot újra végig kell hallgatnia, ez viszont nincs ellenére. Lágy mosollyal ábrázatán hallgatja a tanulságot, miközben fel-felderengenek neki a múlt képei. Az oktatók arca, hangja, karmozdulataik és ehhez hasonlók, na meg az ábrázatuk, valahányszor megszólalt ezek után a félvér, kifejtve saját álláspontját az üggyel kapcsolatban. Akkoriban azt mondta, hogy ha meg kell halni, hát meg kell, s akkor tűrni fogja, bármivel is járjon. Most azonban más. Azóta érettebb, sokkal, mint azt akkoriban remélni merték volna. Sosem fog felnőni? Bizony felnőtt, még ha maradt is benne gyermek.*
- Igaza van, a halált nem kerülhetjük el. Előbb csak mások halálával találkozunk, míg el nem jön értünk is *- kezd bele mondandójába, majd elhallgat, keresve a megfelelő szavakat.*
- Sokak szerint, a halál is csak egy állomás. Utána is lennie kell valaminek. Nem halhatok meg, mert túl sok dolog van még az életben, melyről nem tudok. Az életben néha vissza is kell nézni, hogy előre haladhassunk. Ha viszont eljön a halál... Úgy vélem, előre kell tekintenünk. Nem azt kell kutatnom, mennyi mindent kellene még látnom az élet ösvényén. Azt kell figyelnem, mennyi mindent tanulhatok a halál által kijelölt úton *- elmélkedik hangosan.
Szavakban kimondott gondolatmenetének végére érve, maga is rájön, hogy tényleg így véli. Sosem volt az a fajta, ki amiatt bánkódna, mi nem lehet az övé. Ha pedig mégis, az sem tartott túl soká, inkább örült annak, amit megszerzett és kereste azt, mihez hozzájuthat, akár könnyen, akár nehezen. Ha tehát eljönne érte saját elmúlásának ideje, megpróbálná eltolni ugyan, halasztva kíváncsi lelkének távoztát, csakhogy amennyiben nem sikerülne, úgy keresné az általa mutatott tudást. Mert van, amit csak a halál tud megmutatni az embernek, semmi más. Van, amit csak saját bőrén tapasztalhat és tanulhat meg, nem elég látni.*
//Lorew//
*Sok mindenre számított, de arra nem, hogy a férfi mesélni kezd. A történetet ismeri, nagyon is jól. Sokat hallotta, nem egy szájból, sőt, maga is szereti ezt a mesét, minek akárhogy nézik, sokak szerint nagy a valóságalapja. Néhányan úgy vélték, látták is a szellemlényt, míg mások csak mesének hiszik. Yelane azok közé tartozik, kik kételkednek, mégis, örülnének, ha létezne az erdő ura, s találkozhatna vele. Erre azonban még nem került sor, így csak várja a napot, mikor talán megmutatkozik előtte az említett teremtmény, akár egy egyszerű, erdei séta közben. Magát a tanulságot is elmagyarázta már neki, nem egy oktató. A lét előbb, vagy utóbb, de halálhoz vezet. Ki megszületik, meg is hal, akár úgy véli, itt az ideje, akár élne még. Ennek ellenkezőjét még senkinek nem sikerült bizonyítania. Lehet ellenkezni vele, küzdeni ellene, próbálva halasztani az eljövendőt, egyszer azonban bizonyosan eljön, akkor pedig jobb készen állni rá.
A magyarázatot újra végig kell hallgatnia, ez viszont nincs ellenére. Lágy mosollyal ábrázatán hallgatja a tanulságot, miközben fel-felderengenek neki a múlt képei. Az oktatók arca, hangja, karmozdulataik és ehhez hasonlók, na meg az ábrázatuk, valahányszor megszólalt ezek után a félvér, kifejtve saját álláspontját az üggyel kapcsolatban. Akkoriban azt mondta, hogy ha meg kell halni, hát meg kell, s akkor tűrni fogja, bármivel is járjon. Most azonban más. Azóta érettebb, sokkal, mint azt akkoriban remélni merték volna. Sosem fog felnőni? Bizony felnőtt, még ha maradt is benne gyermek.*
- Igaza van, a halált nem kerülhetjük el. Előbb csak mások halálával találkozunk, míg el nem jön értünk is *- kezd bele mondandójába, majd elhallgat, keresve a megfelelő szavakat.*
- Sokak szerint, a halál is csak egy állomás. Utána is lennie kell valaminek. Nem halhatok meg, mert túl sok dolog van még az életben, melyről nem tudok. Az életben néha vissza is kell nézni, hogy előre haladhassunk. Ha viszont eljön a halál... Úgy vélem, előre kell tekintenünk. Nem azt kell kutatnom, mennyi mindent kellene még látnom az élet ösvényén. Azt kell figyelnem, mennyi mindent tanulhatok a halál által kijelölt úton *- elmélkedik hangosan.
Szavakban kimondott gondolatmenetének végére érve, maga is rájön, hogy tényleg így véli. Sosem volt az a fajta, ki amiatt bánkódna, mi nem lehet az övé. Ha pedig mégis, az sem tartott túl soká, inkább örült annak, amit megszerzett és kereste azt, mihez hozzájuthat, akár könnyen, akár nehezen. Ha tehát eljönne érte saját elmúlásának ideje, megpróbálná eltolni ugyan, halasztva kíváncsi lelkének távoztát, csakhogy amennyiben nem sikerülne, úgy keresné az általa mutatott tudást. Mert van, amit csak a halál tud megmutatni az embernek, semmi más. Van, amit csak saját bőrén tapasztalhat és tanulhat meg, nem elég látni.*
2977. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-27 14:55:30
Üzenet elküldve: 2015-06-27 14:55:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Grakul Thodak//
*A sör sosem volt azon italok egyike, mely rendesen berúgatná az embert, jelen esetben orkot. A felvezető italok közé tartozik, amely kedvet csinál az iváshoz. Azért a lánynak bizonyosan megártana tíz literrel belőle. Valószínűleg annyira megundorodna tőle, hogy végighányná a piacteret, majd évekig rá se tudna nézni. Nem ismeri az orkok igényeit ilyen téren, de hogy ő bizton nem fog csak sört inni ezen a napon az már igaz és nem bánja, ha tízből csak hármat iszik és a többi a barátjának marad. Most még nincs gondja vele, nagyot kortyol az ajándék korsóból és örül neki, hogy végül a hím a fogadót választja.*
-Nem rossz döntés. *Bólint egyet, majd újabbat kortyol.* Ott több lehetőségünk van, mint ezeknél az árusoknál. Persze, én vagyok a botor, ezek ajándékot árulnak most, nem emberséges adagokat. Talán a forgatag után lesz normális mennyiségű piájuk.
*Latolgatja, miközben vállat von. Aztán megmutatja a hangszerét, majd amint a másik kinézelődte magát el is teszi a helyére.*
-Képesített bárd vagyok, cukorfalat. Nekem nem tudsz olyan hangszert mutatni, amin ne tudnék eljátszani egy talpalávalót. *Mosolyodik el hegyesen, majd megint inni kezd. Gyorsan kell ezekkel az italokkal bánni, mert ha megkeseredik, akkor csak mosléknak jó. Az ork előszed néhány kockát, aminek a lány nem látja az értelmét. Fogalma sincs mi ez és mit lehet vele csinálni. Ilyetén játékokat mindég elkerülte, nem akarattal ugyan, csak nem jutott a közelébe.*
-Nem tudom mi ez. *Ingatja meg a fejét.* Legalábbis nem tudom, mit kell vele csinálni. *Mondja, közben egyik ujjával megböki az egyik kockát.* Ha megtanítasz, akkor megértem. Gyorsan tanulok. *Mosolyodik el, majd kiüríti a korsóját és maga is feláll, eztán elindul a fogadó felé, végre elhagyhatják ezt az istenverte helyet.*
//Grakul Thodak//
*A sör sosem volt azon italok egyike, mely rendesen berúgatná az embert, jelen esetben orkot. A felvezető italok közé tartozik, amely kedvet csinál az iváshoz. Azért a lánynak bizonyosan megártana tíz literrel belőle. Valószínűleg annyira megundorodna tőle, hogy végighányná a piacteret, majd évekig rá se tudna nézni. Nem ismeri az orkok igényeit ilyen téren, de hogy ő bizton nem fog csak sört inni ezen a napon az már igaz és nem bánja, ha tízből csak hármat iszik és a többi a barátjának marad. Most még nincs gondja vele, nagyot kortyol az ajándék korsóból és örül neki, hogy végül a hím a fogadót választja.*
-Nem rossz döntés. *Bólint egyet, majd újabbat kortyol.* Ott több lehetőségünk van, mint ezeknél az árusoknál. Persze, én vagyok a botor, ezek ajándékot árulnak most, nem emberséges adagokat. Talán a forgatag után lesz normális mennyiségű piájuk.
*Latolgatja, miközben vállat von. Aztán megmutatja a hangszerét, majd amint a másik kinézelődte magát el is teszi a helyére.*
-Képesített bárd vagyok, cukorfalat. Nekem nem tudsz olyan hangszert mutatni, amin ne tudnék eljátszani egy talpalávalót. *Mosolyodik el hegyesen, majd megint inni kezd. Gyorsan kell ezekkel az italokkal bánni, mert ha megkeseredik, akkor csak mosléknak jó. Az ork előszed néhány kockát, aminek a lány nem látja az értelmét. Fogalma sincs mi ez és mit lehet vele csinálni. Ilyetén játékokat mindég elkerülte, nem akarattal ugyan, csak nem jutott a közelébe.*
-Nem tudom mi ez. *Ingatja meg a fejét.* Legalábbis nem tudom, mit kell vele csinálni. *Mondja, közben egyik ujjával megböki az egyik kockát.* Ha megtanítasz, akkor megértem. Gyorsan tanulok. *Mosolyodik el, majd kiüríti a korsóját és maga is feláll, eztán elindul a fogadó felé, végre elhagyhatják ezt az istenverte helyet.*
2976. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-27 14:37:34
Üzenet elküldve: 2015-06-27 14:37:34
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Yelane//
*Még szép, hogy úgy tesz, Lorew mindig is önfejű volt, már gyerekkorában sem fogadott soha szót a szerzeteseknek. Ezt később azzal igazolta, hogy egyszerűen csak a saját útját járta, nem kell mindenkinek együtt bégetni a nyájjal. Mostanra pedig a saját útja számít mindenek előtt, számára természetes, hogy senkire nem hallgat, csak magára, és majd talán egyszer arra a bizonyos felső erőre. Ki tudja, hány áldozatot fog még követelni az út... Persze mit számít ez egy olyan embernek, aki eddig még soha senkit nem szeretett?
A nő visszakérdez, majd eltűnődik. Persze nem olyan kérdés az, inkább mint mikor részint biztosra akar valaki menni, hogy jól hallotta-e, részint pedig némi többletidőt akar nyerni gondolkodásra. Persze van neki amúgy is elég, Lorew ráér, noha még nem játszotta el a hazugságot, amit legutóbb, hogy a templom kirendelt őrségével jött, akik a mágikus tárgyakat felügyelik, de a tekercses dolog is éppen elég meggyőző. Egyszerűen azért van itt, hogy feljegyezze az eseményeket. Végül pedig meg is érkezik a válasz, egyszerűen, és talán hiányosan is. Némi kiegészítéssel fűszerezve sem nyeri el a mágus tetszését.*
- Számos legenda szól egy lényről, aki olyan volt, mint az erdők atyja. Egyfajta mitikus alak, aki a nagy szellemerdő nyugalmát őrizte a világ születése előtt. Nem volt halhatatlan, de ezt csak akkor tudta meg, mikor megszülettek az évszakok. Mikor megjött az ősz, s közeledett a tél, az erdő pedig szépen lassan elvesztette a leveleit. Tudta hogy neki nincs már sok hátra, így élete utolsó darabjait egy apró magocskának adta, amit elültetett még a tél beköszönte előtt. Sokféle formája létezik a mesének, de mindnek egy a lényege: tavasszal az erdők új életre kelt a magból kikelt hajtás erejéből. És onnantól kezdve minden ősszel meghalt, és minden tavasszal újjáéledt. Nem volt halhatatlan, de a halál éppúgy része lett az életének, mint a születés, ezért emlékezünk rá úgy, mint az erdők halhatatlan atyjára.
*Hagy egy kis időt, hogy a nő feldolgozza a hallottakat, bár nem olyan bonyolult ez, egyszerű gyerekmese, éppen csak a lehet Yelane kérdése, vajon miért mondta el mindezt Lorew itt és most? Ha magától nem jön rá, akkor természetesen a mágus örömmel el fogja mondani.*
- Nem lehet teljes a cél, amiben nem kap részt a halál. Mert ahogy mondta, mind meghalunk egyszer, a halál kivágja a maga részét mindenből. Ha a célja a tudás, hogy minél tovább éljen, és minél többet tudjon, akkor mikor a halál végül eléri, csalódottságot fog érezni. Tudni fogja, hogyha még néhány héttel tovább él, még több ismeretre tehetett volna szert. De ha valami csoda folytán megkapja ezt a néhány hetet, utána pontosan ugyanaz lesz. Mert mindig élhetne tovább, de egyszer ennek is vége szakad.
*Persze ha Yelane egy bizonyos ismeretre vágyna, az teljes mértékben elfogadható cél lenne, de egy halandó számára mindig marad új ismeret, sosem lesz teljes, és mindenható az elméje, idejének korlátozottságából pedig egyértelműen következik, hogy így végül csalódottsággal, és ürességgel a szívében fogja itt hagyni a világot. Akkor pedig már hiába keresik az ilyenek Lorewet, hogy adjon nekik "feloldozást", mert a szerzetes tudásának ezen részét az élőknek adja csak, nem a halni készülőknek.*
//Yelane//
*Még szép, hogy úgy tesz, Lorew mindig is önfejű volt, már gyerekkorában sem fogadott soha szót a szerzeteseknek. Ezt később azzal igazolta, hogy egyszerűen csak a saját útját járta, nem kell mindenkinek együtt bégetni a nyájjal. Mostanra pedig a saját útja számít mindenek előtt, számára természetes, hogy senkire nem hallgat, csak magára, és majd talán egyszer arra a bizonyos felső erőre. Ki tudja, hány áldozatot fog még követelni az út... Persze mit számít ez egy olyan embernek, aki eddig még soha senkit nem szeretett?
A nő visszakérdez, majd eltűnődik. Persze nem olyan kérdés az, inkább mint mikor részint biztosra akar valaki menni, hogy jól hallotta-e, részint pedig némi többletidőt akar nyerni gondolkodásra. Persze van neki amúgy is elég, Lorew ráér, noha még nem játszotta el a hazugságot, amit legutóbb, hogy a templom kirendelt őrségével jött, akik a mágikus tárgyakat felügyelik, de a tekercses dolog is éppen elég meggyőző. Egyszerűen azért van itt, hogy feljegyezze az eseményeket. Végül pedig meg is érkezik a válasz, egyszerűen, és talán hiányosan is. Némi kiegészítéssel fűszerezve sem nyeri el a mágus tetszését.*
- Számos legenda szól egy lényről, aki olyan volt, mint az erdők atyja. Egyfajta mitikus alak, aki a nagy szellemerdő nyugalmát őrizte a világ születése előtt. Nem volt halhatatlan, de ezt csak akkor tudta meg, mikor megszülettek az évszakok. Mikor megjött az ősz, s közeledett a tél, az erdő pedig szépen lassan elvesztette a leveleit. Tudta hogy neki nincs már sok hátra, így élete utolsó darabjait egy apró magocskának adta, amit elültetett még a tél beköszönte előtt. Sokféle formája létezik a mesének, de mindnek egy a lényege: tavasszal az erdők új életre kelt a magból kikelt hajtás erejéből. És onnantól kezdve minden ősszel meghalt, és minden tavasszal újjáéledt. Nem volt halhatatlan, de a halál éppúgy része lett az életének, mint a születés, ezért emlékezünk rá úgy, mint az erdők halhatatlan atyjára.
*Hagy egy kis időt, hogy a nő feldolgozza a hallottakat, bár nem olyan bonyolult ez, egyszerű gyerekmese, éppen csak a lehet Yelane kérdése, vajon miért mondta el mindezt Lorew itt és most? Ha magától nem jön rá, akkor természetesen a mágus örömmel el fogja mondani.*
- Nem lehet teljes a cél, amiben nem kap részt a halál. Mert ahogy mondta, mind meghalunk egyszer, a halál kivágja a maga részét mindenből. Ha a célja a tudás, hogy minél tovább éljen, és minél többet tudjon, akkor mikor a halál végül eléri, csalódottságot fog érezni. Tudni fogja, hogyha még néhány héttel tovább él, még több ismeretre tehetett volna szert. De ha valami csoda folytán megkapja ezt a néhány hetet, utána pontosan ugyanaz lesz. Mert mindig élhetne tovább, de egyszer ennek is vége szakad.
*Persze ha Yelane egy bizonyos ismeretre vágyna, az teljes mértékben elfogadható cél lenne, de egy halandó számára mindig marad új ismeret, sosem lesz teljes, és mindenható az elméje, idejének korlátozottságából pedig egyértelműen következik, hogy így végül csalódottsággal, és ürességgel a szívében fogja itt hagyni a világot. Akkor pedig már hiába keresik az ilyenek Lorewet, hogy adjon nekik "feloldozást", mert a szerzetes tudásának ezen részét az élőknek adja csak, nem a halni készülőknek.*
2975. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-27 14:32:13
Üzenet elküldve: 2015-06-27 14:32:13
ÚJ
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Négyen//
*Ha harc, hát legyen harc. Keze a kupára fonódik, lassan emeli a szája elé, úgy, hogy az illatából némi előzetest szerezzen arról, hogy milyen is lehet. Az alapján végül is nem rossz, szagolt már sokkal gyatrábbat is, de tisztában van vele, hogy az íze ettől még lehet pocsék. Belekortyol. Nos, erőssége okán íze nem sok van, és leginkább olyan, mintha lángba borítanák a tüdejét; elképzelhetőnek tartja, hogy nemsokára lángot fog fújni. Mivel azonban szereti az erős ételeket, italokat, nem rázza meg különösebben. Talán csak a füle pirosodik ki jobban a szokásosnál.*
- Egész jó. De ezek szerint neked már kicsinálta az ízlelésed *mosolyog, jó eséllyel kényszeredetten. A lerészegedéstől nem tart, hozzá van szokva az ilyesmihez. Manurit egy kicsinykét azért félti, viszont ő issza négyük közül a leggyengébb italt.*
- Aki kiszállna, jelezzen! *Van még aranya bőven, és szívesen leitatná a másik párocskát, előcsalogatva egy egészen új oldalukat.*
//Négyen//
*Ha harc, hát legyen harc. Keze a kupára fonódik, lassan emeli a szája elé, úgy, hogy az illatából némi előzetest szerezzen arról, hogy milyen is lehet. Az alapján végül is nem rossz, szagolt már sokkal gyatrábbat is, de tisztában van vele, hogy az íze ettől még lehet pocsék. Belekortyol. Nos, erőssége okán íze nem sok van, és leginkább olyan, mintha lángba borítanák a tüdejét; elképzelhetőnek tartja, hogy nemsokára lángot fog fújni. Mivel azonban szereti az erős ételeket, italokat, nem rázza meg különösebben. Talán csak a füle pirosodik ki jobban a szokásosnál.*
- Egész jó. De ezek szerint neked már kicsinálta az ízlelésed *mosolyog, jó eséllyel kényszeredetten. A lerészegedéstől nem tart, hozzá van szokva az ilyesmihez. Manurit egy kicsinykét azért félti, viszont ő issza négyük közül a leggyengébb italt.*
- Aki kiszállna, jelezzen! *Van még aranya bőven, és szívesen leitatná a másik párocskát, előcsalogatva egy egészen új oldalukat.*
2974. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-27 14:17:18
Üzenet elküldve: 2015-06-27 14:17:18
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Négyen//
//Vásárlás - italok//
*Albun hamar megnyugtatja és Myna, sőt még Svir is megerősíti, így be is rendeli a bort. Valóban vele járt most a legjobban a férfi, talán ez valamiféle kompenzáció a sors részéről.*
-Egészségünkre.
*Emeli poharát ő is, ám nem veti magát rá azonnal az italra. Lögyböli a kupában kicsit, megszimatolja. Leginkább azért, mert elég bizonytalan még mindig, de így legalább úgy tűnik, mint aki kicsit is konyít a boriváshoz.*
-Oh.
*Csöndesedik el Albun válaszától, hiszen nem áll szándékában ostobaságokat fecsegni sem. Inkább vált. Ismét.*
-És... Kedves Myna, te mivel tengeted napjaid?
*Természetesen megvárja mit felel a hölgy, hiszen ez a kérdés nem költői volt, ám figyelme hamar Svir felé fordul ismét ahogy megszimatolja a tesztoszteron tömény kipárolgását irányából.*
-Sokfélét kóstolt már az erős italokból, Uram?
*Száll be merészen a kekeckedésbe és burkoltan lealkoholistázza Svirt. Az ő szerelmetes Albunját senki nem fogja itt a sárga földig itatni ilyen átlátszó próbálkozással meg pláne nem érdemes nekikezdeni a feladatnak.*
~Miféle nemesek vannak itt?!~
*Mereng el magában szórakozottan és most kifejezetten örül, hogy ő ténylegesen soha nem az előkelőségek sorát gyarapította.*
//Négyen//
//Vásárlás - italok//
*Albun hamar megnyugtatja és Myna, sőt még Svir is megerősíti, így be is rendeli a bort. Valóban vele járt most a legjobban a férfi, talán ez valamiféle kompenzáció a sors részéről.*
-Egészségünkre.
*Emeli poharát ő is, ám nem veti magát rá azonnal az italra. Lögyböli a kupában kicsit, megszimatolja. Leginkább azért, mert elég bizonytalan még mindig, de így legalább úgy tűnik, mint aki kicsit is konyít a boriváshoz.*
-Oh.
*Csöndesedik el Albun válaszától, hiszen nem áll szándékában ostobaságokat fecsegni sem. Inkább vált. Ismét.*
-És... Kedves Myna, te mivel tengeted napjaid?
*Természetesen megvárja mit felel a hölgy, hiszen ez a kérdés nem költői volt, ám figyelme hamar Svir felé fordul ismét ahogy megszimatolja a tesztoszteron tömény kipárolgását irányából.*
-Sokfélét kóstolt már az erős italokból, Uram?
*Száll be merészen a kekeckedésbe és burkoltan lealkoholistázza Svirt. Az ő szerelmetes Albunját senki nem fogja itt a sárga földig itatni ilyen átlátszó próbálkozással meg pláne nem érdemes nekikezdeni a feladatnak.*
~Miféle nemesek vannak itt?!~
*Mereng el magában szórakozottan és most kifejezetten örül, hogy ő ténylegesen soha nem az előkelőségek sorát gyarapította.*
2973. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-27 13:17:31
Üzenet elküldve: 2015-06-27 13:17:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Lorew//
*A férfi korábbi megjegyzései után, nem is számít másféle válaszra. Azt azonban nem tudja, hogy a félvérnek akkor sem kellene túlzottan tartania semmitől, ha rájuk találnak. Akkor sem tennének vele semmit, legfeljebb siránkoznának egy sort, amiért eltűnt, hátra hagyva a két férfit. Az egész csak annyival lenne bonyolultabb utána, hogy Yelane némiképp zavartnak érezné magát jelenlétükért. Nem sokan állnak vele szóba, ha fegyveres díszkísérettel közlekedik. Már csak azért sem, mert a hétköznapi emberek többsége nem mer közeledni olyasvalakihez, kit láthatóan elég erősen védelmeznek, s talán már puszta megszólítása is sérüléssel járna. Ez persze nincs így, sokan viszont nem tudják. Sőt, mondhatni senki nem tudja, főleg nem akkor, ha ránéznek a két marconára, kik szigorú, tettre kész tekintettel szemlélik a nemes kisasszony közelébe férkőzőket.*
- Tegyen, ahogy jónak látja *- tudja le hát ennyivel.
Ezt követően pedig jöhet a kellemetlenebb téma, mire a félvér elég érzékenyen reagál. A válasz és gyors kirohanása megnyugtatja kissé. Ezek után sokkal könnyebben figyel a férfi szavaira, és csendben hallgatja is őket egy darabig. Igazat is ad a másik szavainak, egyet is értve velük. Valóban nem tehetnek többet annál, mire egy halandó képes, bármily nagy is az a cél. Akármit tesznek, akármit visznek végbe, a halandó mindig halandó marad, mást pedig nem fognak rá mondani. S hogy mit tanul ebből a világ? Azt, hogy arra, mit elértek, képes volt az ember, így hát képes lesz rá más is, sőt, valami nagyobbra is. Mert ki nem ismeri a lehetetlent és próbál nagy dolgokat tenni, még ha sikerül is, akkor is csak egyszerű halott válik belőle idővel.*
- A célom az életben? *- kérdez vissza hirtelen, majd elgondolkodik.
Sok dolog van, mit kedvel. Sok dolog van, mit tett és még többet akar, de vajon mi az, mi motiválja? Az élvezet? Az csupán egy egyszerű érzés, mi azért van, mert szereti azt, amit épp csinál, vagy annak eredményét, mit elért. Miért tanulta el a gyógyítás fortélyait? Azért, mert segíteni akart másoknak. Ez azonban olyan cél, mi egész megfoghatatlan, s ha csak ennyi lenne az egész, úgy járhatná akár a szegénynegyedet is, hogy minden rászorulón segédkezzen. Ehhez még tanulnia sem kellett volna, csupán szórnia a pénzt. Miért jár a templomba, akár hajnalok hajnalán is, hogy könyveket bújhasson? Miért tartja nagyra saját tudását, még akkor is, ha csak egy egyszerű ruha varrásáról van szó? Azért, mert mindezt megtanulta, és saját maga képes megtenni.*
- A tudás *- ejti ki egyszerűen, eszmefuttatásának eredményét.
Azért tanul, mert szeret tanulni és megismerni az addig ismeretlent. Azért veti magát kalandokba, mert kíváncsi arra, hogy mi lesz annak eredménye, s kíváncsi az az által szerzett új tapasztalatokra. A válasz tehát egészen egyértelmű, még úgy is, hogy eltartott egy darabig, mire tisztán kezdte látni célját. Ez pedig egész egyszerű célnak tűnik, még akkor is, ha valójában nem az.*
- Minél tovább élek, annál többet tanulok és tudok meg. Én ezért nem halhatok meg.
//Lorew//
*A férfi korábbi megjegyzései után, nem is számít másféle válaszra. Azt azonban nem tudja, hogy a félvérnek akkor sem kellene túlzottan tartania semmitől, ha rájuk találnak. Akkor sem tennének vele semmit, legfeljebb siránkoznának egy sort, amiért eltűnt, hátra hagyva a két férfit. Az egész csak annyival lenne bonyolultabb utána, hogy Yelane némiképp zavartnak érezné magát jelenlétükért. Nem sokan állnak vele szóba, ha fegyveres díszkísérettel közlekedik. Már csak azért sem, mert a hétköznapi emberek többsége nem mer közeledni olyasvalakihez, kit láthatóan elég erősen védelmeznek, s talán már puszta megszólítása is sérüléssel járna. Ez persze nincs így, sokan viszont nem tudják. Sőt, mondhatni senki nem tudja, főleg nem akkor, ha ránéznek a két marconára, kik szigorú, tettre kész tekintettel szemlélik a nemes kisasszony közelébe férkőzőket.*
- Tegyen, ahogy jónak látja *- tudja le hát ennyivel.
Ezt követően pedig jöhet a kellemetlenebb téma, mire a félvér elég érzékenyen reagál. A válasz és gyors kirohanása megnyugtatja kissé. Ezek után sokkal könnyebben figyel a férfi szavaira, és csendben hallgatja is őket egy darabig. Igazat is ad a másik szavainak, egyet is értve velük. Valóban nem tehetnek többet annál, mire egy halandó képes, bármily nagy is az a cél. Akármit tesznek, akármit visznek végbe, a halandó mindig halandó marad, mást pedig nem fognak rá mondani. S hogy mit tanul ebből a világ? Azt, hogy arra, mit elértek, képes volt az ember, így hát képes lesz rá más is, sőt, valami nagyobbra is. Mert ki nem ismeri a lehetetlent és próbál nagy dolgokat tenni, még ha sikerül is, akkor is csak egyszerű halott válik belőle idővel.*
- A célom az életben? *- kérdez vissza hirtelen, majd elgondolkodik.
Sok dolog van, mit kedvel. Sok dolog van, mit tett és még többet akar, de vajon mi az, mi motiválja? Az élvezet? Az csupán egy egyszerű érzés, mi azért van, mert szereti azt, amit épp csinál, vagy annak eredményét, mit elért. Miért tanulta el a gyógyítás fortélyait? Azért, mert segíteni akart másoknak. Ez azonban olyan cél, mi egész megfoghatatlan, s ha csak ennyi lenne az egész, úgy járhatná akár a szegénynegyedet is, hogy minden rászorulón segédkezzen. Ehhez még tanulnia sem kellett volna, csupán szórnia a pénzt. Miért jár a templomba, akár hajnalok hajnalán is, hogy könyveket bújhasson? Miért tartja nagyra saját tudását, még akkor is, ha csak egy egyszerű ruha varrásáról van szó? Azért, mert mindezt megtanulta, és saját maga képes megtenni.*
- A tudás *- ejti ki egyszerűen, eszmefuttatásának eredményét.
Azért tanul, mert szeret tanulni és megismerni az addig ismeretlent. Azért veti magát kalandokba, mert kíváncsi arra, hogy mi lesz annak eredménye, s kíváncsi az az által szerzett új tapasztalatokra. A válasz tehát egészen egyértelmű, még úgy is, hogy eltartott egy darabig, mire tisztán kezdte látni célját. Ez pedig egész egyszerű célnak tűnik, még akkor is, ha valójában nem az.*
- Minél tovább élek, annál többet tanulok és tudok meg. Én ezért nem halhatok meg.
2972. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-27 11:54:21
Üzenet elküldve: 2015-06-27 11:54:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Teghi//
*Nos hát, az árus nem igen rugalmas, biztos rossz napja van, vagy igen fantáziátlan, pedig mindenki jól járt volna az üzlettel.*
~Ilyenek ezek a városiak, mind gyáva...~
*Ezekkel a gondolatokkal biccent egyet az árusnak, és követi az óriást, akinek arca a félelem és a szadizmus keverékét jeleníti meg, ahogyan a mókussal való dolgokat tervezi.*
-Nos Teghi, ugyan nem vagyunk bűvészek, de a régi igazság még mindig igaz.
*Mondja, és elkapja kezében a mókust, és "előhúz" vagy tizet a füle mögül.*
-No látod.
*Mondja Taitos a mókustengerben fürödve, de azért picit távolabb húzódik, egyrészt, hogy a behemót ne kapjon frászt, másrészt, hogy ha mégis frászt kap Taitos még idejében el tudjon futni, már ha sikerült az előbbi trükkje, ha nem, csak bágyadtan mosolyog.
Viszont amennyiben a fent említett mókustenger megvalósul Teghire néz.*
-Na és, most mit kezdesz velük? Mert látod egyik sem harap.
*Mondja visszadugva az eredeti példányt a ketrecbe.*
-Ezek csak gépek, és rabszolgák. Esznek, ürítenek, és párzanak, ennyi amit tudnak.
*Fejti ki Taitos is a legrosszabb gondolatait a mókusokról, ezáltal alantasnak feltüntetve őket inkább, mint veszélyesnek.*
//Teghi//
*Nos hát, az árus nem igen rugalmas, biztos rossz napja van, vagy igen fantáziátlan, pedig mindenki jól járt volna az üzlettel.*
~Ilyenek ezek a városiak, mind gyáva...~
*Ezekkel a gondolatokkal biccent egyet az árusnak, és követi az óriást, akinek arca a félelem és a szadizmus keverékét jeleníti meg, ahogyan a mókussal való dolgokat tervezi.*
-Nos Teghi, ugyan nem vagyunk bűvészek, de a régi igazság még mindig igaz.
*Mondja, és elkapja kezében a mókust, és "előhúz" vagy tizet a füle mögül.*
-No látod.
*Mondja Taitos a mókustengerben fürödve, de azért picit távolabb húzódik, egyrészt, hogy a behemót ne kapjon frászt, másrészt, hogy ha mégis frászt kap Taitos még idejében el tudjon futni, már ha sikerült az előbbi trükkje, ha nem, csak bágyadtan mosolyog.
Viszont amennyiben a fent említett mókustenger megvalósul Teghire néz.*
-Na és, most mit kezdesz velük? Mert látod egyik sem harap.
*Mondja visszadugva az eredeti példányt a ketrecbe.*
-Ezek csak gépek, és rabszolgák. Esznek, ürítenek, és párzanak, ennyi amit tudnak.
*Fejti ki Taitos is a legrosszabb gondolatait a mókusokról, ezáltal alantasnak feltüntetve őket inkább, mint veszélyesnek.*
2971. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-27 11:51:54
Üzenet elküldve: 2015-06-27 11:51:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Négyen//
*Egyszer élnek, ki kell használniuk az alkalmat. Legalábbis Svirnek ki kell használnia, hogy ilyen könnyedén hullott az ölébe egy ilyen buja nőszemély. Hogy Myna már koránt sem ennyire lelkes a dologért, arról hajlamos megfeledkezni. De ha egyszer erre alkudtak meg, akkor ez lesz, ilyesmiből Svir nem enged.*
- De még milyen jó boruk van! *Helyesel ő is Manuri választására. Úgy emlékszik, hogy a gnóm bódéjánál az ottani borokból is van néhány palack a nyeremények között. De oda nem megy vissza, úgy biztosan nem, hogy a fickó felismerje, mert a végén még meghúzna egy kart és az egész bódé megmozdulna, hogy elkergesse. Cselesek ezek a gnómok, majdnem annyira, mint a vélt és valós nemesek.*
- Egészségünkre! *Emeli ő is a poharát, majd kortyol. Ivott már erősebbet is, ettől még nem fog emlékek nélkül a folyóparton ébredni, de csíp, éget, mar, csinál mindent, amit kell egy perzselőnek nevezett italnak. Na persze ezt próbálja nem mutatni és jó képet vágni a dologhoz.*
- Hogy ízlik? *Főleg Albun és Myna véleményére kíváncsi, a harsogó borairól már tudja, hogy legendásan jók. Merjen csak mást mondani a kedves kóstolójuk!*
- A perzselő lehetne egy kicsikét erősebb, alig érzem. *Mondja Albunnak úgy téve, mintha csak almalevet kortyolgatna.*
//Négyen//
*Egyszer élnek, ki kell használniuk az alkalmat. Legalábbis Svirnek ki kell használnia, hogy ilyen könnyedén hullott az ölébe egy ilyen buja nőszemély. Hogy Myna már koránt sem ennyire lelkes a dologért, arról hajlamos megfeledkezni. De ha egyszer erre alkudtak meg, akkor ez lesz, ilyesmiből Svir nem enged.*
- De még milyen jó boruk van! *Helyesel ő is Manuri választására. Úgy emlékszik, hogy a gnóm bódéjánál az ottani borokból is van néhány palack a nyeremények között. De oda nem megy vissza, úgy biztosan nem, hogy a fickó felismerje, mert a végén még meghúzna egy kart és az egész bódé megmozdulna, hogy elkergesse. Cselesek ezek a gnómok, majdnem annyira, mint a vélt és valós nemesek.*
- Egészségünkre! *Emeli ő is a poharát, majd kortyol. Ivott már erősebbet is, ettől még nem fog emlékek nélkül a folyóparton ébredni, de csíp, éget, mar, csinál mindent, amit kell egy perzselőnek nevezett italnak. Na persze ezt próbálja nem mutatni és jó képet vágni a dologhoz.*
- Hogy ízlik? *Főleg Albun és Myna véleményére kíváncsi, a harsogó borairól már tudja, hogy legendásan jók. Merjen csak mást mondani a kedves kóstolójuk!*
- A perzselő lehetne egy kicsikét erősebb, alig érzem. *Mondja Albunnak úgy téve, mintha csak almalevet kortyolgatna.*
2970. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-27 11:45:01
Üzenet elküldve: 2015-06-27 11:45:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Yelane//
*Nocsak, hát hiába, mindenkinek vannak titkai, nem csak Lorewnek. Persze ezt aligha lehetne olyan nagy titoknak, vagy lázadásnak mondani, elvégre a hölgy csak szeretne pár kört tenni a forgatagban, méghozzá egyedül. Attól függetlenül ha gyakorta akad bele olyanokba, mint Lorew, akkor teljesen jogosan vannak itt a kísérők. Most az, hogy a férfi egyébként nem fog ártani (minek? Halandó, meghal magától is, minek ő vacakoljon még ezzel?) neki, szerencse talán, de nem biztosíték a jövőre nézve. Hiába, a nemesek pontosan ezért vannak előbb-utóbb kihalásra ítélve.*
- Nos beljebb vonulhatunk a fák árnyékába *vonja meg a vállát* De nem szándékozom beleártani magam semmilyen családi vitába, és legkevésbé sem fogok ön mellett kiállni, ha ránk találnak. Akkor egyszerűen csak... elsétálok *elvégre nem egyszer előfordult már hasonló... na jó, talán azok kicsivel érdekesebb helyzetek voltak, de röviden és tömören kifejezve, amikor egy nő ez idáig azt hitte, bízhat Lorewben, számíthat rá, vagy ilyenek, az keservesen nagyot csalódott. A mágus az esetlegesen kialakuló helyzetben egyszerűen felállna, és az őröknek megmondaná, hogy egy szerzetes a templomból. Vagy csak simán elsétálna, miközben lengetné a köpenyét, hogy látsszon a belső felére varrt szimbólum, ami szintén nagyszerű kezelése a problémának, de további kérdéseket szülhet.*
- Dehogy halok meg *mordul fel, miközben sétapálcájára támaszkodva újra feláll. Masszív darab, nem valódi sétapálca, az alakja olyan, de picit tartósabb annál. Talán a mágus teljes súlyát is könnyedén elbírná, de ezzel még sosem próbálkozott* Ezt mondtam volna? Nem. A halállal csak azt bizonyítanám be, hogy halandó vagyok, legkevésbé sem lenne köze felsőbbrendű élethez. Nem tudhatom, mi vár rám a túloldalon, ilyen ajtón pedig nem szándékozom átmenni, sem most, sem a jövőben. Ragaszkodom az életemhez.
*Még ilyen botorságot... A lélek halhatatlansága, hát persze. Hogy mint halandóra, úgy emlékezzenek rá, nem, ez Lorewnek nem kell. Ő úgy akar bevonulni a köztudatba, mint annak a hatalmas entitásnak, vagy felsőbbrendű erőnek a szolgája. Az ilyeneket a legendák később hősöknek, vagy démonoknak, meg szörnyetegeknek nevezik attól függően, hogy melyik oldalon álltak. Meg a bíró kutyája se lesz kíváncsi rá, hogy halandó, vagy halhatatlan volt, a lényeg az lesz, hogy egy halhatatlan entitást szolgált.*
- Én csak annyit mondtam, hogy igyekszem tenni ellene *jegyzi meg, ha Yelane magától nem volt képes felidézni* Igyekszem elérni a legtöbbet, amit egy halandó elérhet, ennél többet nem tehetek, ha pedig sikerül, hát akkor ha meg is halok, boldogan fogom tenni. Mert ennél többet egyikünk sem tehet *a halállal magával nincs nagy problémája, igazából az szinte hogy hozzátartozik a céljához, egyszerűen előtte nem halhat meg, úgy mint egy akármelyik halandó. És mivel a beszélgetés már elég régóta tart, Lorew felteheti a számára legfontosabb kérdést:*
- Mi a célja az életben? *egy viszonylag egyszerű kérdés, de persze ha bármi olyat mond a hölgy, amiből az következne, hogy több célja is van, a mágus szokásához híven morogva sóhajt egyet, mivel tudva vagyon, hogy célja az életben mindenkinek csak egy igazi lehet, a többi csak apróság.*
A hozzászólás írója (Lorew Mazoral) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.27 14:40:37
//Yelane//
*Nocsak, hát hiába, mindenkinek vannak titkai, nem csak Lorewnek. Persze ezt aligha lehetne olyan nagy titoknak, vagy lázadásnak mondani, elvégre a hölgy csak szeretne pár kört tenni a forgatagban, méghozzá egyedül. Attól függetlenül ha gyakorta akad bele olyanokba, mint Lorew, akkor teljesen jogosan vannak itt a kísérők. Most az, hogy a férfi egyébként nem fog ártani (minek? Halandó, meghal magától is, minek ő vacakoljon még ezzel?) neki, szerencse talán, de nem biztosíték a jövőre nézve. Hiába, a nemesek pontosan ezért vannak előbb-utóbb kihalásra ítélve.*
- Nos beljebb vonulhatunk a fák árnyékába *vonja meg a vállát* De nem szándékozom beleártani magam semmilyen családi vitába, és legkevésbé sem fogok ön mellett kiállni, ha ránk találnak. Akkor egyszerűen csak... elsétálok *elvégre nem egyszer előfordult már hasonló... na jó, talán azok kicsivel érdekesebb helyzetek voltak, de röviden és tömören kifejezve, amikor egy nő ez idáig azt hitte, bízhat Lorewben, számíthat rá, vagy ilyenek, az keservesen nagyot csalódott. A mágus az esetlegesen kialakuló helyzetben egyszerűen felállna, és az őröknek megmondaná, hogy egy szerzetes a templomból. Vagy csak simán elsétálna, miközben lengetné a köpenyét, hogy látsszon a belső felére varrt szimbólum, ami szintén nagyszerű kezelése a problémának, de további kérdéseket szülhet.*
- Dehogy halok meg *mordul fel, miközben sétapálcájára támaszkodva újra feláll. Masszív darab, nem valódi sétapálca, az alakja olyan, de picit tartósabb annál. Talán a mágus teljes súlyát is könnyedén elbírná, de ezzel még sosem próbálkozott* Ezt mondtam volna? Nem. A halállal csak azt bizonyítanám be, hogy halandó vagyok, legkevésbé sem lenne köze felsőbbrendű élethez. Nem tudhatom, mi vár rám a túloldalon, ilyen ajtón pedig nem szándékozom átmenni, sem most, sem a jövőben. Ragaszkodom az életemhez.
*Még ilyen botorságot... A lélek halhatatlansága, hát persze. Hogy mint halandóra, úgy emlékezzenek rá, nem, ez Lorewnek nem kell. Ő úgy akar bevonulni a köztudatba, mint annak a hatalmas entitásnak, vagy felsőbbrendű erőnek a szolgája. Az ilyeneket a legendák később hősöknek, vagy démonoknak, meg szörnyetegeknek nevezik attól függően, hogy melyik oldalon álltak. Meg a bíró kutyája se lesz kíváncsi rá, hogy halandó, vagy halhatatlan volt, a lényeg az lesz, hogy egy halhatatlan entitást szolgált.*
- Én csak annyit mondtam, hogy igyekszem tenni ellene *jegyzi meg, ha Yelane magától nem volt képes felidézni* Igyekszem elérni a legtöbbet, amit egy halandó elérhet, ennél többet nem tehetek, ha pedig sikerül, hát akkor ha meg is halok, boldogan fogom tenni. Mert ennél többet egyikünk sem tehet *a halállal magával nincs nagy problémája, igazából az szinte hogy hozzátartozik a céljához, egyszerűen előtte nem halhat meg, úgy mint egy akármelyik halandó. És mivel a beszélgetés már elég régóta tart, Lorew felteheti a számára legfontosabb kérdést:*
- Mi a célja az életben? *egy viszonylag egyszerű kérdés, de persze ha bármi olyat mond a hölgy, amiből az következne, hogy több célja is van, a mágus szokásához híven morogva sóhajt egyet, mivel tudva vagyon, hogy célja az életben mindenkinek csak egy igazi lehet, a többi csak apróság.*
A hozzászólás írója (Lorew Mazoral) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.27 14:40:37
2969. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-27 10:53:32
Üzenet elküldve: 2015-06-27 10:53:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Lorew//
*Yelane elméjében felvetés kezd kirajzolódni a férfi és családja kapcsolatáról. A szavakat hallva kezdi úgy vélni, hogy talán Lorew nem ismeri annyira felmenőit, mint szeretné, s ezért voltak azok a kérdések, hátha kap valamiféle választ. Így egyre inkább sajnálja, hogy nem tud mondani semmit a Mazoralokról. Sajnálatát nem fejezi ki jobban, elégnek ítéli korábban kimondott szavait, ezért inkább csak bólint egyet, jelezve, hogy megértette. Lemondani nem hajlandó az ügyről. Utána fog járni ennek az egésznek, hátha talál valamit, hogy ha az élet egyszer újra útjába sodorja a férfit, tudjon neki mondani valamit, segítve ezzel őt. Még annak kockázatát is hajlandó vállalni, hogy felvetése esetleg téves, s az előtte álló tisztában van őseinek kilétével.
Naiv kijelentésének megfelelő válaszban részesül. Maga is eképpen vélekedne az ügyről, vagy hasonlóan, vélve a néhány kiejtett szó hangsúlyát. Most valószínűleg bolondnak tartják. Talán nem is állnak tőle oly távol, de mondja meg valaki, ki számít valóban bolondnak, s ki nem? Ez ismételten csak egy önmagunk értékrendjéhez viszonyított kifejezés, mellyel másokat illethetünk. Hátrapillantásainak viszont megvan a velejárója, mi egy újabb kérdés. Már épp válaszolna rá, mikor a férfi folytatja mondandóját, kifejtve saját álláspontját az üggyel kapcsolatban. A félvér visszafordul újra a tumultus felé, hogy azt szemlélve újra kutassa kicsit követőit, nem lelve azokat. Valószínűleg ugyanez igaz rájuk is, ám néhány pillanat elteltével mégis megpillantja családja címerének egyik sarkát, mi hamarost el is tűnik.*
- Üldözőknek nem mondanám őket. Sokkal inkább fegyveres gardedámoknak, kik nélkül jobb szeretek társalogni. Az élete tehát nincs veszélyben, míg nem akar ártani nekem *- nyugtatja meg a férfit, már ha ez annak számít.
Mondandója után, visszafordul Lorew felé, hogy végre megtudhassa azt a bizonyos titoknak titulált valamit, mi valójában egyetlen mondatban kiderül. Egy furcsa, egészen szokatlan mondatban, mivel akár azt is mondhatná a másik, hogy mindenki mással együtt, saját magát is utálja, szavai azonban nem erről árulkodnak, legalábbis nem azonnal. Az apró okfejtés után azonban mégis. Ugyan eltelik némi idő az újabb felelet előtt, ennek ellenére a mondatok, s kérdések mindent elárulnak annak okáról. Yelane el sem tudja, vagy inkább el sem akarja képzelni, hogy mi folyhatott le eddig a másik elméjében. Hallja a szavakat, igyekszik felfogni azok tartalmát, értékelni, hogy aztán próbáljon ne felháborodni azon, mily könnyen beszél a férfi saját akasztásáról. Dühe mellett azonban némi bűntudatot is érez. Tudhatta volna, hogy nem szabadna megemlítenie ezt a hallottak után, mégis megtette. Nem bírt gátat szabni saját kíváncsiságának, ezzel azonban úgy tűnik, megsértette társaságát.*
- Sajnálom, hogy felhoztam, ugyanakkor... Ne merjen ily könnyedén beszélni a halálról! Ha halhatatlanságra vágyik, annak nem az a módja, hogy felkösse magát, vagy önnön kezével, másként vessen véget az életének. A test nem lehet halhatatlan, de a lélek igen, ha eléri, hogy mindvégig emlékezzenek rá. Puszta halállal halhatatlanná válni ostobaság és majdhogynem lehetetlen *- fejti ki saját véleményét, ezzel ki is adva magából hirtelen felháborodását.
Hangja mondandója közben egyre erősödött, majd utolsó mondatára egészen lággyá vált. Nem szereti a halált, s meg is veti azt, ki csupán efféle indokok miatt, keresve a könnyebb utat, könnyedén belesétálna. Ez látszik is határozott pillantásában, mellyel mind beszéde alatt, mind azt követően a férfit figyeli.*
//Lorew//
*Yelane elméjében felvetés kezd kirajzolódni a férfi és családja kapcsolatáról. A szavakat hallva kezdi úgy vélni, hogy talán Lorew nem ismeri annyira felmenőit, mint szeretné, s ezért voltak azok a kérdések, hátha kap valamiféle választ. Így egyre inkább sajnálja, hogy nem tud mondani semmit a Mazoralokról. Sajnálatát nem fejezi ki jobban, elégnek ítéli korábban kimondott szavait, ezért inkább csak bólint egyet, jelezve, hogy megértette. Lemondani nem hajlandó az ügyről. Utána fog járni ennek az egésznek, hátha talál valamit, hogy ha az élet egyszer újra útjába sodorja a férfit, tudjon neki mondani valamit, segítve ezzel őt. Még annak kockázatát is hajlandó vállalni, hogy felvetése esetleg téves, s az előtte álló tisztában van őseinek kilétével.
Naiv kijelentésének megfelelő válaszban részesül. Maga is eképpen vélekedne az ügyről, vagy hasonlóan, vélve a néhány kiejtett szó hangsúlyát. Most valószínűleg bolondnak tartják. Talán nem is állnak tőle oly távol, de mondja meg valaki, ki számít valóban bolondnak, s ki nem? Ez ismételten csak egy önmagunk értékrendjéhez viszonyított kifejezés, mellyel másokat illethetünk. Hátrapillantásainak viszont megvan a velejárója, mi egy újabb kérdés. Már épp válaszolna rá, mikor a férfi folytatja mondandóját, kifejtve saját álláspontját az üggyel kapcsolatban. A félvér visszafordul újra a tumultus felé, hogy azt szemlélve újra kutassa kicsit követőit, nem lelve azokat. Valószínűleg ugyanez igaz rájuk is, ám néhány pillanat elteltével mégis megpillantja családja címerének egyik sarkát, mi hamarost el is tűnik.*
- Üldözőknek nem mondanám őket. Sokkal inkább fegyveres gardedámoknak, kik nélkül jobb szeretek társalogni. Az élete tehát nincs veszélyben, míg nem akar ártani nekem *- nyugtatja meg a férfit, már ha ez annak számít.
Mondandója után, visszafordul Lorew felé, hogy végre megtudhassa azt a bizonyos titoknak titulált valamit, mi valójában egyetlen mondatban kiderül. Egy furcsa, egészen szokatlan mondatban, mivel akár azt is mondhatná a másik, hogy mindenki mással együtt, saját magát is utálja, szavai azonban nem erről árulkodnak, legalábbis nem azonnal. Az apró okfejtés után azonban mégis. Ugyan eltelik némi idő az újabb felelet előtt, ennek ellenére a mondatok, s kérdések mindent elárulnak annak okáról. Yelane el sem tudja, vagy inkább el sem akarja képzelni, hogy mi folyhatott le eddig a másik elméjében. Hallja a szavakat, igyekszik felfogni azok tartalmát, értékelni, hogy aztán próbáljon ne felháborodni azon, mily könnyen beszél a férfi saját akasztásáról. Dühe mellett azonban némi bűntudatot is érez. Tudhatta volna, hogy nem szabadna megemlítenie ezt a hallottak után, mégis megtette. Nem bírt gátat szabni saját kíváncsiságának, ezzel azonban úgy tűnik, megsértette társaságát.*
- Sajnálom, hogy felhoztam, ugyanakkor... Ne merjen ily könnyedén beszélni a halálról! Ha halhatatlanságra vágyik, annak nem az a módja, hogy felkösse magát, vagy önnön kezével, másként vessen véget az életének. A test nem lehet halhatatlan, de a lélek igen, ha eléri, hogy mindvégig emlékezzenek rá. Puszta halállal halhatatlanná válni ostobaság és majdhogynem lehetetlen *- fejti ki saját véleményét, ezzel ki is adva magából hirtelen felháborodását.
Hangja mondandója közben egyre erősödött, majd utolsó mondatára egészen lággyá vált. Nem szereti a halált, s meg is veti azt, ki csupán efféle indokok miatt, keresve a könnyebb utat, könnyedén belesétálna. Ez látszik is határozott pillantásában, mellyel mind beszéde alatt, mind azt követően a férfit figyeli.*
2968. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-27 09:48:33
Üzenet elküldve: 2015-06-27 09:48:33
ÚJ
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Négyen//
-Kíváló választás Syrinne, ott tényleg fenséges borokat lehet kapni. *Helyesel Albun biztatására, mikor ő arra járt egy küldetésén nem olyan rég, volt szerencsére eleget inni egy gazdag ficsúr számlájára.*
-Egészségünkre! *Emeli poharát és mikor mindenki ajkaihoz érinti akkor ő is hasonlóképp tesz.
Szerencsére Myna munkájának köszönhetően elég sokat szokott inni, mivel vannak akiket le kell itatni ahhoz, hogy daloljanak, így ez a koktél meg sem kottyan neki. Érdeklődve figyeli a két férfit viszont, hogy kakaskodásuk vajon ki oldalára dől el az erős italnak hála. Legalábbis reméli, hogy itt most eldől a harc és tovább állhat végre a nyáltengerből.*
//Négyen//
-Kíváló választás Syrinne, ott tényleg fenséges borokat lehet kapni. *Helyesel Albun biztatására, mikor ő arra járt egy küldetésén nem olyan rég, volt szerencsére eleget inni egy gazdag ficsúr számlájára.*
-Egészségünkre! *Emeli poharát és mikor mindenki ajkaihoz érinti akkor ő is hasonlóképp tesz.
Szerencsére Myna munkájának köszönhetően elég sokat szokott inni, mivel vannak akiket le kell itatni ahhoz, hogy daloljanak, így ez a koktél meg sem kottyan neki. Érdeklődve figyeli a két férfit viszont, hogy kakaskodásuk vajon ki oldalára dől el az erős italnak hála. Legalábbis reméli, hogy itt most eldől a harc és tovább állhat végre a nyáltengerből.*
2967. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-27 07:57:45
Üzenet elküldve: 2015-06-27 07:57:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Négyen//
//Vásárlás - italok//
- Az bizony könnyen előfordulhat. Még az is lehet, hogy eltávoztam ebből a világból, és ez már egy örök álom része *vonja meg a vállát Svir felvetésére. Ez mondjuk elég szomorú lenne a kalapos számára, mert azt jelentené, hogy csak az álmában létezik. Visznt ha abban ilyen italokat árulnak, akkor igazából tökéletesen elégedett.*
- Harsogó borászat, remek *bólint bízhatóan Manuri felé.* - Kiváló borok vannak ott. Vagy legalábbis voltak, amikor legutoljára arrafelé jártunk. *Egy nemesnek nyilvánvalóan nincs is más dolga, mint, hogy borászatokba járjon.*
- Szóval 21 arany *veszi tudomásul az összeget. Igazából kissé csalódott, valahogy többre számított, főleg Manuri vagyont érő ruhája után, de persze így is bőven van mire költenie a pénzét. Szóval előveszi az erszényét, és kiszámolja belőle az összeget az árus (Mesélő (Ara)) számára.*
- Egészségünkre! *emelinti meg a kupáját, miután mindenki megkapta a magáét. Még nem kortyol bele.*
- Drágám, manapság már mindenből szokás bort készíteni. *Igazi szerelmes, rajongó tekintettel figyeli Manurit. Vagy legalábbis nagyon úgy tűnik.* - De a csemegeszőlőt valóban másra teremtették az égiek.
A hozzászólás írója (Yerougha Enchris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.27 08:04:15
//Négyen//
//Vásárlás - italok//
- Az bizony könnyen előfordulhat. Még az is lehet, hogy eltávoztam ebből a világból, és ez már egy örök álom része *vonja meg a vállát Svir felvetésére. Ez mondjuk elég szomorú lenne a kalapos számára, mert azt jelentené, hogy csak az álmában létezik. Visznt ha abban ilyen italokat árulnak, akkor igazából tökéletesen elégedett.*
- Harsogó borászat, remek *bólint bízhatóan Manuri felé.* - Kiváló borok vannak ott. Vagy legalábbis voltak, amikor legutoljára arrafelé jártunk. *Egy nemesnek nyilvánvalóan nincs is más dolga, mint, hogy borászatokba járjon.*
- Szóval 21 arany *veszi tudomásul az összeget. Igazából kissé csalódott, valahogy többre számított, főleg Manuri vagyont érő ruhája után, de persze így is bőven van mire költenie a pénzét. Szóval előveszi az erszényét, és kiszámolja belőle az összeget az árus (Mesélő (Ara)) számára.*
- Egészségünkre! *emelinti meg a kupáját, miután mindenki megkapta a magáét. Még nem kortyol bele.*
- Drágám, manapság már mindenből szokás bort készíteni. *Igazi szerelmes, rajongó tekintettel figyeli Manurit. Vagy legalábbis nagyon úgy tűnik.* - De a csemegeszőlőt valóban másra teremtették az égiek.
A hozzászólás írója (Yerougha Enchris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.27 08:04:15
2966. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-27 01:33:24
Üzenet elküldve: 2015-06-27 01:33:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 131
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Yelane//
*Vagy úgy... igazából ez semmit nem jelent, Lorew is pontosan ott van, mint a kérdés feltétele előtt, hiszen az, hogy a hölgy nem hallott róluk, nem biztosítja a mágust afelől, hogy nem létezik ilyen család, afelől meg pláne nem, hogy igen. Csalódott? Igen. Szégyelli? Aligha... Ki ne lenne kíváncsi a családjára? Soha nem ismerte, így nem is szerethette őket, nem is próbálta meg, csak mert ez az "elvárás". Viszont éppen így nem is utálhatja őket, nem tudhatja, hogy családjával jobb, vagy rosszabb élete lehetett-e volna, mint a szerzetesekkel. Hogy egyáltalán élne-e még most... És hát miért ne szeretné megtudni az igazat? Talán kiderülne, hogy valóban nem kell jobban haragudjon szüleire, mint bármely más halandóra.*
- Lényegtelen *jegyzi meg a könyvtárra* Csak... gondoltam hallott ilyenekről, de akkor bizonyára nem vagyunk népes család *Yelane önjavítására csak enyhén oldalra billenti a fejét, hogy mutassa, neki aztán teljesen mindegy, hogy magázzák, vagy tegezik. Amikor épp nyugodt, és megfontolt, akkor ő is magázódik, amikor kicsit morcosabb, akkor tegez, de idővel mindenki "te" lesz neki, ha meg ez a másiknak nem tetszik, hát majd odébbáll. Az esetek nagy többségében Lorewet ez sem hatja meg, sőt, néhány helyzetben kifejezetten örül neki. Persze ha ez nem válik be, tucatnyi módon tudja elriasztani az alanyt, és ebből pusztán egy, hogy önmagát adja. Mindenkinek van szerencsés, vele született tulajdonsága.*
- Az ott van *hagyja rá a nőre a maga sajátos formájában, mintha csak azt mondaná: "futsz te majd lábak nélkül... sikítani meg sikíthatsz, úgyse hallja senki". Azt sem érti, min nevetett az imént Yelane, de inkább nevessen a semmin, mint Lorew dühkitörésén, az utóbbi ugyanis egy önmagát tápláló folyamattá válik. Mintha csak a kutyának annál több kaját adnánk, minél jobban meghízott, így addig dagadhatna a hasa, míg végül kipukkad. Itt is valami ilyesmiről van szó, a mágus egy idő kipukkadna a dühtől, de legalábbis a szíve felmondaná a szolgálatot. Mikor elérik a megfelelő helyet, a nő újfent hátrapillant.*
- Üldözik talán? *húzza el a száját, hiszen ez sem lepné meg* A szülőfalumban a szerzetesek öt lépésnyi közelsége védelmet jelentett a törvény, és nagyjából minden alól, de... Pénzért, vagy az életem megmentéséért odébb fogok lépni.
*Fene sem tudja, talán a nőt fejvadászok üldözik, vagy ilyenek, Lorew pedig szívesen eltávolodik öt lépésnyire Yealnetől, ha a saját élete is veszélybe kerülne. Fényes nappal ez persze nem valószínű, esetleg a nemes apuka keresi elveszett lányát, és egy kupac pornál is könnyebben dob oda a szerzetesnek egy teli erszényt, hogy sétáljon el... Hát nem habozna, annyi biztos. Mikor pedig a nő hosszas gondolkodás után megjegyzi, hogy szerinte Lorew is halandó, nos... Igazából először dühös, mert hát mit is tesz mindenki, ha támadják, dühbe gurul. Viszont nagyjából egy bő másodperc után tudatosul benne, hogy természetesen igen, ő is egy halandó, habár tudja ezt, de gyűlöl belegondolni. Így dühös helyett inkább megtörten teszi fel a kérdést:*
- És akkor muszáj ezt így a fejemhez vágni? *sóhajt, majd leül a ládára, amin korábban is igen sok időt töltött* Talán tehetek ellene bármit is? Fel kéne kötnöm magam? Én mindent megteszek ellene, amit lehet *zárja le végül morcosan, és legszívesebben el is fordulna duzzogni, de lévén ő egy komoly szerzetes a templomból, ezt nem teheti meg.*
//Yelane//
*Vagy úgy... igazából ez semmit nem jelent, Lorew is pontosan ott van, mint a kérdés feltétele előtt, hiszen az, hogy a hölgy nem hallott róluk, nem biztosítja a mágust afelől, hogy nem létezik ilyen család, afelől meg pláne nem, hogy igen. Csalódott? Igen. Szégyelli? Aligha... Ki ne lenne kíváncsi a családjára? Soha nem ismerte, így nem is szerethette őket, nem is próbálta meg, csak mert ez az "elvárás". Viszont éppen így nem is utálhatja őket, nem tudhatja, hogy családjával jobb, vagy rosszabb élete lehetett-e volna, mint a szerzetesekkel. Hogy egyáltalán élne-e még most... És hát miért ne szeretné megtudni az igazat? Talán kiderülne, hogy valóban nem kell jobban haragudjon szüleire, mint bármely más halandóra.*
- Lényegtelen *jegyzi meg a könyvtárra* Csak... gondoltam hallott ilyenekről, de akkor bizonyára nem vagyunk népes család *Yelane önjavítására csak enyhén oldalra billenti a fejét, hogy mutassa, neki aztán teljesen mindegy, hogy magázzák, vagy tegezik. Amikor épp nyugodt, és megfontolt, akkor ő is magázódik, amikor kicsit morcosabb, akkor tegez, de idővel mindenki "te" lesz neki, ha meg ez a másiknak nem tetszik, hát majd odébbáll. Az esetek nagy többségében Lorewet ez sem hatja meg, sőt, néhány helyzetben kifejezetten örül neki. Persze ha ez nem válik be, tucatnyi módon tudja elriasztani az alanyt, és ebből pusztán egy, hogy önmagát adja. Mindenkinek van szerencsés, vele született tulajdonsága.*
- Az ott van *hagyja rá a nőre a maga sajátos formájában, mintha csak azt mondaná: "futsz te majd lábak nélkül... sikítani meg sikíthatsz, úgyse hallja senki". Azt sem érti, min nevetett az imént Yelane, de inkább nevessen a semmin, mint Lorew dühkitörésén, az utóbbi ugyanis egy önmagát tápláló folyamattá válik. Mintha csak a kutyának annál több kaját adnánk, minél jobban meghízott, így addig dagadhatna a hasa, míg végül kipukkad. Itt is valami ilyesmiről van szó, a mágus egy idő kipukkadna a dühtől, de legalábbis a szíve felmondaná a szolgálatot. Mikor elérik a megfelelő helyet, a nő újfent hátrapillant.*
- Üldözik talán? *húzza el a száját, hiszen ez sem lepné meg* A szülőfalumban a szerzetesek öt lépésnyi közelsége védelmet jelentett a törvény, és nagyjából minden alól, de... Pénzért, vagy az életem megmentéséért odébb fogok lépni.
*Fene sem tudja, talán a nőt fejvadászok üldözik, vagy ilyenek, Lorew pedig szívesen eltávolodik öt lépésnyire Yealnetől, ha a saját élete is veszélybe kerülne. Fényes nappal ez persze nem valószínű, esetleg a nemes apuka keresi elveszett lányát, és egy kupac pornál is könnyebben dob oda a szerzetesnek egy teli erszényt, hogy sétáljon el... Hát nem habozna, annyi biztos. Mikor pedig a nő hosszas gondolkodás után megjegyzi, hogy szerinte Lorew is halandó, nos... Igazából először dühös, mert hát mit is tesz mindenki, ha támadják, dühbe gurul. Viszont nagyjából egy bő másodperc után tudatosul benne, hogy természetesen igen, ő is egy halandó, habár tudja ezt, de gyűlöl belegondolni. Így dühös helyett inkább megtörten teszi fel a kérdést:*
- És akkor muszáj ezt így a fejemhez vágni? *sóhajt, majd leül a ládára, amin korábban is igen sok időt töltött* Talán tehetek ellene bármit is? Fel kéne kötnöm magam? Én mindent megteszek ellene, amit lehet *zárja le végül morcosan, és legszívesebben el is fordulna duzzogni, de lévén ő egy komoly szerzetes a templomból, ezt nem teheti meg.*
2965. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-27 01:27:12
Üzenet elküldve: 2015-06-27 01:27:12
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
// Nyári forgatag //
// Íjászverseny //
*A nemes, miután a mezőnyt megszemlélte és érdemei szerint elbírálta, fordulna is vissza, amikor majdnem megbotlik a mögötte toporzékoló írnokban. Valamit súg a fülébe az egyszerű jegyző, amitől az eddig sem zavartalan kedve újabb mélypontba süllyed. Majd megtürtőzteti magát, egy halk viszontválasz, amitől elfehéredik az írnok feje és kissé össze is rezzen. Miután ezzel az állapottal már sokkal elégedettebb, tekinti meg az új versenyzőt.*
// Esyae Rugarth //
*Ő sem hallott sokat a közjátékból, de annál többet értett. Ha érdekli, akkor érdekli, ha nem, akkor nem, számára a fontos, hogy lőhet és rája szegeződik a családfő figyelme. A széljárás csendes, kedvez néki, ahogy eddig a versenyzők szinte összesének. Viszont az utolsó pillanatokban célpontot vált és az ágyékra lő, ami miatt megcsúszik a keze. Nem sokkal, de egy ilyen kényes célterületnél ez végzetes hiba volt. A vessző a bábu kényes része alatti farúdba csapódik és benne is marad. Ha a nemes felé néz, egy pillanatra egy önfeledt mosolyt láthat megcsillanni, majd le is törli és visszatér abba a higgadt unottságba, ahogy még a jelentkezéseknél viselkedett, egy-két kivétellel. Az élvonalból már biztosan kiesett, de valamennyi pénzjutalomra biztosan számíthat, persze ha mostantól biztonságosabban játszik.*
//A célpont nem lett eltalálva, 22-8 (3K3+1=7+1) = 14 pont//
// Íjászverseny //
*A nemes, miután a mezőnyt megszemlélte és érdemei szerint elbírálta, fordulna is vissza, amikor majdnem megbotlik a mögötte toporzékoló írnokban. Valamit súg a fülébe az egyszerű jegyző, amitől az eddig sem zavartalan kedve újabb mélypontba süllyed. Majd megtürtőzteti magát, egy halk viszontválasz, amitől elfehéredik az írnok feje és kissé össze is rezzen. Miután ezzel az állapottal már sokkal elégedettebb, tekinti meg az új versenyzőt.*
// Esyae Rugarth //
*Ő sem hallott sokat a közjátékból, de annál többet értett. Ha érdekli, akkor érdekli, ha nem, akkor nem, számára a fontos, hogy lőhet és rája szegeződik a családfő figyelme. A széljárás csendes, kedvez néki, ahogy eddig a versenyzők szinte összesének. Viszont az utolsó pillanatokban célpontot vált és az ágyékra lő, ami miatt megcsúszik a keze. Nem sokkal, de egy ilyen kényes célterületnél ez végzetes hiba volt. A vessző a bábu kényes része alatti farúdba csapódik és benne is marad. Ha a nemes felé néz, egy pillanatra egy önfeledt mosolyt láthat megcsillanni, majd le is törli és visszatér abba a higgadt unottságba, ahogy még a jelentkezéseknél viselkedett, egy-két kivétellel. Az élvonalból már biztosan kiesett, de valamennyi pénzjutalomra biztosan számíthat, persze ha mostantól biztonságosabban játszik.*
//A célpont nem lett eltalálva, 22-8 (3K3+1=7+1) = 14 pont//
2964. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-27 00:33:05
Üzenet elküldve: 2015-06-27 00:33:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Ellentétek rendje//
*Quantall mikor odaér és megszólítja a mágust akkor egy rövid és tömör enyhén távolságtartó választ kap. Quantall meg is lepődik a válaszon. Igaz először jól hangzónak tűnt, de most már enyhén lehetetlennek tűnik ez az egész dolog.*
- Az én nevem pedig Quantall Ackumien Galanodel. Erről kérem beszélne még. Én ugyanis érdeklődöm a mágia iránt, de biztos vagyok, hogy a mágia nem olyan dolog amit ingyen bárkinek lehet tanítani. Kérem beszélne erről a dologról?
~Érdekes egy alak az biztos.Már csak abból is, hogy ilyesmiket mond. Bár jobb szó a gyanús.~
//Ellentétek rendje//
*Quantall mikor odaér és megszólítja a mágust akkor egy rövid és tömör enyhén távolságtartó választ kap. Quantall meg is lepődik a válaszon. Igaz először jól hangzónak tűnt, de most már enyhén lehetetlennek tűnik ez az egész dolog.*
- Az én nevem pedig Quantall Ackumien Galanodel. Erről kérem beszélne még. Én ugyanis érdeklődöm a mágia iránt, de biztos vagyok, hogy a mágia nem olyan dolog amit ingyen bárkinek lehet tanítani. Kérem beszélne erről a dologról?
~Érdekes egy alak az biztos.Már csak abból is, hogy ilyesmiket mond. Bár jobb szó a gyanús.~
2963. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-27 00:09:05
Üzenet elküldve: 2015-06-27 00:09:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Taitos//
//Vásárlás - vége//
*Barátja követi, és kitalál valami cirkuszi bolondságot. ~Mókus füle mögött mókus? No, két mókus az több mókus, talán tud valamit csinálni ez a Taitos.~*
-Rendben 180 arany.
*Kiválasztja a legvadabb állatot, És leszámolja a 180 aranyat az asztalra(Mesélő (Ara)). Ezután köszönést véletlenül elfelejtve megy arrébb, egy szinte teljesen kihalt területre.*
-Na te táltos Taitos, akkor oldd meg, hogy a mókus füle mögött is mókus legyen. Ha sikerül, az a másik a tied.
*Nagy vigyorral a száján mondja mindezt. ~Valószínűleg úgysem tudja majd megcsinálni. Ha meg sikerül, az csak neki jó.~ Csak az a lényeg hogy az ő mókusa megmaradjon. Talált már el hegyes botot, majd jó szolgálatot tehet az neki.
Ha sikerül csinálni még egy mókust, biztos lehet benne hogy a másik varázsló. Mindenesetre leül valahova, és elkezdi piszkálgatni a börtönében lévő állatot. ~Nem menekülhetsz! Most megkapod! Nesze, nesze!~ Ügyel rá hogy az állatnak baja ne történjen. Csak legyen minél ingerültebb. Ahogy idegesen összevissza futkorászik, előbb utóbb unalmas lesz a műsor.*
-Te Taitos... Mit akarsz te kezdeni a mókusokkal? És milyen marhaság volt ez a "Zöldfül és Teghi bűvészcsoport"?
*Érdeklődését egyre inkább kezdi elveszíteni a mókus iránt. Elgondolkozik, most mit is csináljon vele. ~Ez a rágcsáló unalmas... Talán ki kéne már nyírni. De... Nem csinált ez semmi rosszat, nem tett ellenem semmit. Talán... Nem, nem...~*
//Taitos//
//Vásárlás - vége//
*Barátja követi, és kitalál valami cirkuszi bolondságot. ~Mókus füle mögött mókus? No, két mókus az több mókus, talán tud valamit csinálni ez a Taitos.~*
-Rendben 180 arany.
*Kiválasztja a legvadabb állatot, És leszámolja a 180 aranyat az asztalra(Mesélő (Ara)).
Ezután köszönést véletlenül elfelejtve megy arrébb, egy szinte teljesen kihalt területre.*-Na te táltos Taitos, akkor oldd meg, hogy a mókus füle mögött is mókus legyen. Ha sikerül, az a másik a tied.
*Nagy vigyorral a száján mondja mindezt. ~Valószínűleg úgysem tudja majd megcsinálni. Ha meg sikerül, az csak neki jó.~ Csak az a lényeg hogy az ő mókusa megmaradjon. Talált már el hegyes botot, majd jó szolgálatot tehet az neki.
Ha sikerül csinálni még egy mókust, biztos lehet benne hogy a másik varázsló. Mindenesetre leül valahova, és elkezdi piszkálgatni a börtönében lévő állatot. ~Nem menekülhetsz! Most megkapod! Nesze, nesze!~ Ügyel rá hogy az állatnak baja ne történjen. Csak legyen minél ingerültebb. Ahogy idegesen összevissza futkorászik, előbb utóbb unalmas lesz a műsor.*
-Te Taitos... Mit akarsz te kezdeni a mókusokkal? És milyen marhaság volt ez a "Zöldfül és Teghi bűvészcsoport"?
*Érdeklődését egyre inkább kezdi elveszíteni a mókus iránt. Elgondolkozik, most mit is csináljon vele. ~Ez a rágcsáló unalmas... Talán ki kéne már nyírni. De... Nem csinált ez semmi rosszat, nem tett ellenem semmit. Talán... Nem, nem...~*
2962. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-26 23:53:55
Üzenet elküldve: 2015-06-26 23:53:55
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgtag//
//Vásárlás - italok, Ara//
*Manuri kissé megilletődik mikor megérkezik a válasz. Hihetik azt, hogy a vártnál közvetlenebb kacsintás okoz némi zavart a nemes Syrinnek, de valójában Manuri tanácstalanodik el. Ez vajon elég jó lesz Syrinne fenemód úri, roppant nemesi és előkelő ízlésének?
Egy fél pillanatig még hezitál, hogyha esetleg Albun úr szeretné kisegíteni akkor megtehesse. Ha valami lőrét akarnának Manurira sózni, akkor vélhetőleg Yerougha közbelép, ám ha ez nem történik meg, akkor a lány bólint.*
-Rendben, akkor megkóstolom a Harsogó borászat italát.
*Egyezik bele ízlelgetve a szavakat. Talán bocsánatos bűn, ha egy távoli vidékről érkezett kisasszony nincs feltétlen tisztában a helyi borvidék pincéivel. Talán.*
-A kertünkben volt pár tőke az édes, apró szemű szőlőfajtából.
*Osztja meg a társasággal. Az időjárásról nem tudott velük trécselni sajnos, talán a borok és nemes szőlőfajták jobban elnyerik a nemesi társaság kedvét és szívesebben csacsognak erről. Feldobja a témát mindenesetre, aztán lesz, ami lesz. Lehet, hogy ismét elengedik a halkan szóló lány szavait a fülük mellett. Az sem lenne tragédia, hiszen ha nincs a figyelem központjában legalább nem kell miért izgulnia.*
-Ha jól tudom csemegeszőlő volt, azokból ugye nem szokás bort készíteni?
*Hussan el az akár költőinek is értelmezhető kérdés a nyálban pancsizó férfiak felett. (Svirék lassan nem csak képletesen, hanem szó szerint csöpögni fognak a nyáltól, ha ennyit csókolóznak.) Akinek kedve tartja, az megváltást remélve belecsimpaszkodhat a hasonlóan sablonos és érdektelen témába.*
//Vásárlás - italok, Ara//
*Manuri kissé megilletődik mikor megérkezik a válasz. Hihetik azt, hogy a vártnál közvetlenebb kacsintás okoz némi zavart a nemes Syrinnek, de valójában Manuri tanácstalanodik el. Ez vajon elég jó lesz Syrinne fenemód úri, roppant nemesi és előkelő ízlésének?
Egy fél pillanatig még hezitál, hogyha esetleg Albun úr szeretné kisegíteni akkor megtehesse. Ha valami lőrét akarnának Manurira sózni, akkor vélhetőleg Yerougha közbelép, ám ha ez nem történik meg, akkor a lány bólint.*
-Rendben, akkor megkóstolom a Harsogó borászat italát.
*Egyezik bele ízlelgetve a szavakat. Talán bocsánatos bűn, ha egy távoli vidékről érkezett kisasszony nincs feltétlen tisztában a helyi borvidék pincéivel. Talán.*
-A kertünkben volt pár tőke az édes, apró szemű szőlőfajtából.
*Osztja meg a társasággal. Az időjárásról nem tudott velük trécselni sajnos, talán a borok és nemes szőlőfajták jobban elnyerik a nemesi társaság kedvét és szívesebben csacsognak erről. Feldobja a témát mindenesetre, aztán lesz, ami lesz. Lehet, hogy ismét elengedik a halkan szóló lány szavait a fülük mellett. Az sem lenne tragédia, hiszen ha nincs a figyelem központjában legalább nem kell miért izgulnia.*
-Ha jól tudom csemegeszőlő volt, azokból ugye nem szokás bort készíteni?
*Hussan el az akár költőinek is értelmezhető kérdés a nyálban pancsizó férfiak felett. (Svirék lassan nem csak képletesen, hanem szó szerint csöpögni fognak a nyáltól, ha ennyit csókolóznak.) Akinek kedve tartja, az megváltást remélve belecsimpaszkodhat a hasonlóan sablonos és érdektelen témába.*
2961. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-26 23:47:00
Üzenet elküldve: 2015-06-26 23:47:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 52
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 52
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Zenolita//
*Hát talán nem lenne olyan késő ha most nekiállna megtanulni egy tőrrel hadonászni. Az könnyű, és talán meg tudná magát védeni vele. De nagyobb eséllyel sebesítené meg magát, mint valaki mást. Viszont hosszas edzések után csak tudna valamit kezdeni egy fegyverrel... De ugyanazt az időt mágiára is fordíthatná. De Zenolitának igaza van, előbb utóbb meg kell tanulnia fegyvert is használnia, főleg ha egyedül akar kóborolni a városban.*
-Zigi'sun egy öreg gnóm, nemrég találkoztam vele itt a városban. Ő mutatta meg merre van a könyvtár és a templom. És megmutatott nekem egy gyönyörű szép, fenséges tisztást. Nincsen messze a kovácsműhelytől, ismered a helyet?
*Ha nemleges választ kap, megpróbálja ő úgy elmesélni a helyet, mint ahogy Zenolita mesélte el neki a pusztát. Ha pedig a válasz igenlő, nem áradozik tovább a helyről.
Mindenesetre a nő megemlíti, hogyha tud már varázsolni problémája nem lehet. Eszébe jut egy varázslat, amelyet nemrég mutattak neki. ~Talán sikerülne... De ha nem? Azt fogja gondolni, nem is való semmire a mágia.~
Megnézi a ruháját, kissé koszos. Ha minden jól működik, hamarosan patyolat tiszta lesz. Már amennyiben sikerül neki.
Szája sarkát kissé beharapja, és végigsimít a ruháján. Az eredménytől függő hangulattal mindenképpen felteszi a következő kérdést.*
-És meddig akarsz még őrként dolgozni? Örökké?
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt.
//Zenolita//
*Hát talán nem lenne olyan késő ha most nekiállna megtanulni egy tőrrel hadonászni. Az könnyű, és talán meg tudná magát védeni vele. De nagyobb eséllyel sebesítené meg magát, mint valaki mást. Viszont hosszas edzések után csak tudna valamit kezdeni egy fegyverrel... De ugyanazt az időt mágiára is fordíthatná. De Zenolitának igaza van, előbb utóbb meg kell tanulnia fegyvert is használnia, főleg ha egyedül akar kóborolni a városban.*
-Zigi'sun egy öreg gnóm, nemrég találkoztam vele itt a városban. Ő mutatta meg merre van a könyvtár és a templom. És megmutatott nekem egy gyönyörű szép, fenséges tisztást. Nincsen messze a kovácsműhelytől, ismered a helyet?
*Ha nemleges választ kap, megpróbálja ő úgy elmesélni a helyet, mint ahogy Zenolita mesélte el neki a pusztát. Ha pedig a válasz igenlő, nem áradozik tovább a helyről.
Mindenesetre a nő megemlíti, hogyha tud már varázsolni problémája nem lehet. Eszébe jut egy varázslat, amelyet nemrég mutattak neki. ~Talán sikerülne... De ha nem? Azt fogja gondolni, nem is való semmire a mágia.~
Megnézi a ruháját, kissé koszos. Ha minden jól működik, hamarosan patyolat tiszta lesz. Már amennyiben sikerül neki.
Szája sarkát kissé beharapja, és végigsimít a ruháján. Az eredménytől függő hangulattal mindenképpen felteszi a következő kérdést.*
-És meddig akarsz még őrként dolgozni? Örökké?
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10036-10055