//Régmúlt szelleme//
//A hozzászólás +16 jelenetet, szavakat tartalmazhat!//
- Lehet, hogy ez szerencsémre is válik, nem?
*Neki sincs nehezére, hogy továbbra se kedveskedjen, ne legyen bájos. Így ismerkedtek meg. Mire feloldódott volna a férfi kereket oldott. Akkor miért is lenne bűbájos? Meg egyébként sem az ő asztala ez. Kinőtte az évek alatt. Akkor, amikor anyja meghalt, amikor apja elkurvázta a vagyont, s akkor amikor az első kéretlen kérő megérkezett az életébe. Gyerekként is makacs volt és öntörvényű, de ez az idő múlásával csak rosszabbá vált. Aminek pedig az ilyen Xidroshoz hasonló emberek előszeretettel isszák meg a levét.
A felé mozduló kézfejre kissé megszeppen. Nem lenne csoda, ha most már kapna egy kiadós maflást, amilyen szemtelenül viselkedik a férfival. De azon kívül, hogy egy cseppet megrezzen nem húzódik el. Ha pofont kap, hát legyen, legalább újabb oka lesz egy osztatlan sikerű hisztire. De nem így történik, így a döbbenete csak fokozódik. Az ajkait érintő ujj halovány pírt varázsol az arcára, de ezen felül nem igazán történik változás, csupán csak szemeit húzza gyanakodva össze. A mosolyának közben valóban új jelleget ad a férfi. Egy bugyuta ábrázatot, ahogy csak azért is alapon igyekszik visszafojtani Cylia a szelíd mosolyt, esetleg a helyzet okozta vigyorgást.*
- Ne általánosíts!
*Préseli ki végül vére sértetten. Persze nem maga miatt, hanem ahogy eszébe jut az anyja. Az a szelíd, kedves és törődő teremtés. Aki nem tett különbséget fajok között, aki... teljesen más volt, mint amilyen a lánya lett. De ezt nem köti Xidros orrára. Ha úgy veszi le a dolgot, hogy a lány megint magára vette a megjegyzését legyen úgy. Továbbra is szívesen játssza a sértettet, még akkor is, ha már a férfi türelmével játszik és a tűréshatárokat feszegeti.*
- Valóban? *Húzza össze baljóslatúan a szemeit.* Például mi az az egy és más?
*Húzza ki magát, hogy Xidros kedvére tegyen a mustrában. Hülye lenne, ha nem venné észre a nyilvánvalót, de állja a férfi pillantásait. Nem hiába enged a mustráló szemeknek, lássa a férfi, hogy miről maradt le, mi az, ami után már csak a nyálát csorgathatná. Ha nem lenne hideg és nem félne a város őrségétől még tán annyira bolond is lenne, hogy szoknyáját is felrántaná. ~Ezt figyeld vénember, miről maradsz le. De szép is lenne.~
Vihogja magában a gondolatot. Persze bátorsága se lenne hozzá, de azért Xidros arcát akkor bizonyosan megnézné alaposan.*
- Hogy hogyan kell a szajhákat fűzögetni a kikötőben? Hogyan kell őket kategorizálni teljesítmény és ár szempontjából? Hogy azért jól is járj, de ne kerüljön nagyon sokba?
*Horkan is fel a végén. Valahogy nem tudja elengedni a gondolatot, miszerint Xidros biztos valami Sellőt is felkeresett. Bár nem mondta, sőt teljesen másról mesélt. De miért is mondta volna neki? A helyében ő sem közölné, hogy visszatért, igaz, hogy megjárta a kikötői kurtizánokat, jó volt, de úgy gondolta, hogy csak visszaeszi a fene ismerkedni. Nem egy jó ismerkedést indító felvezetés. De az a fránya gőg, az a fránya féltékenység nem hagy nyugvást a kombinálásnak. S, ha ezen a téren ártatlan is a férfi, nehezére esik elhinnie.*
- Hogy mi?
*Képed is el újból, mikor a gyűrű marad az ujján, a férfi pedig a kosárral együtt kész is az indulásra.*
- Azt értem, hogy megjegyezted mennyire szeretem ezeket a dolgokat, de remélem azt tudod, hogy nem veheted meg a jólneveltségemet és a kedvességemet vele. Meg ágyba sem bújok egy vénemberrel.
*Vigyorodik el újfent, de eddig talán ez a vigyora sikerül eddig a legmocsokabbra. Ha eddig nem fogyasztotta el a férfi türelmét biztos abban, hogy ez majd végre őt is megtöri majd. Azt már megtapasztalta, hogy a férfiak is hiúak, az őket is kihozza a sodrukból, ha abba a bizonyos férfiúi önérzetükbe taposnak. Cylia pedig igyekszik ezt páros lábbal megtenni, annak ellenére, hogy a gyűrű miatt majd kicsattan örömében. De nem adja meg a férfinak, hogy ezzel is növelje az önbizalmát, ha már egyszer készül azt porig rombolni. Így nem hálálkodik. Még nem. Csupán csak elkényeztetett királylányokat megszégyenítő fejszegéssel, kihúzott, magabiztos tartással indul vissza a kis házikó felé.*