//Második szál//
//Vadnak készült//
* Hát ma is megcsinálta. Szájánál csupán egy dolog volt nagyobb, a szeme. Csupán néhány szó, néhány üveg elég volt ahhoz, hogy páros lábbal rúgják ki az utcára, hogy „lesétálja”. Szerencsére kimentett egy üveg bort, így nem kell az egyik sikátor hideg padlóján megvárnia a következő balekot, aki kifosztaná. Nem mintha sok arany lógna az oldaláról, nem ott tartja a pénzét. Kezét zsebre teszi, míg másik kezében borral vág át a piaci tömegen. Nem egy konkrét ötlet hozta a piacra, ha már erre mosta partra az élet, úgy megmártózik a kínáltban. A legtöbb kínálat mellett csak lazán, néhol dülöngélve kerüli el, miközben valami dalt motyog a közvetlen közelében lévőknek. *
- Mindenem a bor, érte bármit megadok. Töltsd tele, ne várj, hadd folyjon, mint a szó! Mert ahol van még bor, ott élni kurva jó!
* Végezetül, mint aki megérdemli, húzza meg a borosüveget jutalmául. Pohár nélkül úgy érzi magát, mint egy vadállat. A gondolatba olyannyira bele is borzong, hogy a közeli standba kell kapaszkodnia, hogy ne essen pofára. Egy pillanatra, mintha kettőt látna, de hamar összeszedi magát, már amennyire lehet. Keze ekkor akad meg egy kisebb ketrecben. *
- Mi a…
* Nézi, még meg is löki, mintha az ugrott volna neki. Aztán mintha az évszázad ötlete jutna eszébe, olyan felismerés követi a fattyút. *
- Ketrec! Hát tényleg!
* Mondja, kicsit sem ügyelve arra, hogy mások figyelik. *
- Zseni vagyok. Egy zseni. Mondd öreg, van ennél nagyobb? Mi az, hogy nincs?
* Morogja a válaszra, majd hátat fordítva ott is hagyja a kereskedőt. Ha nála nincs, majd talál valakit, akinél igenis van. Ha más nincs, akkor keres egy olyan törpefajtát, akinek a kezük alatt csavarhúzó dominál. Lát is valami hasonlót a távolban. Legalábbis apró népségnek nézi. Kocsival sem nyúlik olyan magasra, mint a fattyú, így bepróbálkozik. Legrosszabb esetben elzavarják. Amint megközelíti a gnómot, mint ezeréves barát, úgy köszönti. *
- Öreg barátom! Vagy fiatal… mindegy a méreted úgyse változik. Hogy ityeg?
* Miután kellően bemutatkozott, mint a helyi hülye, nem várja meg, míg a másik felfogja a történteket. Nekidől a legközelebbi stabil dologhoz, ami elbírja, és kezeit mellkasánál összefonja. A borosüveget, mint valami sétapálca, úgy szorítja, nehogy elveszítse és összeessen. Hamar szól újra, nehogy valamivel lekoptassa. Például, hogy most nem érek rá. Ennél úgy tesz, mintha meg se hallotta volna. *
- Figyelj, Kéne nekem egy apróság. Egy bazinagy ketrec. Olyan erős kell legyen, hogy az állatok még a karmaik élezésére se tudják használni. Ekkora, ni, és asszem' ilyen széles?
* Próbálja üres kezével imitálni, de jelen állapotában nincs annyira tisztában a méretekkel. Azt viszont külön ki kell emelni, hogy állapotához képest elég stabilan tartja a kinyújtott kezét. *