// Toronyiránt //
*Isqeha nem is akarja tovább boncolgatni ezt a témát, a közelmúlt igazán szomorú eseményeit.*
- Talán most már túl vagyunk a nehezén. *mondja a szép elf lányra, Ynnaelre, majd a ráncos arcú Xung apóra pillantva. Igazán örül a társaságuknak.*
- Artheniorban igazán szépen megindult az élet, a pestisjárvány is szerencsére már a múlté.
- A közbiztonság miatt sem kell aggódni. Láttátok a Városőrség kiszögezett hirdetményét az új törvényekkel? *kérdezi kíváncsian.*
- Szigorú, de igazságos, nem? És most már nem tesz különbséget nemesek és egyszerű polgárok, vagy a városba látogató kalandorok között, úgy mint régen. *teszi meg az észrevételt, és néz kíváncsian Ynnaelre: lihanechiként neki magának mi a véleménye erről.
Mondjuk Isq sohasem tartotta magát városlakónak, a nemesek közé meg végképp nem sorolná önmagát, de az új városi törvények véleménye szerint igazán üdvözlendőek. Nem ismert ugyan egy arisztokratát sem a régi Artheniorban (vagyis de, Aenae-t, dehát Aenae-t Isqeha igazán nem nevezné arisztokratának, legfeljebb úrilánynak, de persze Vadvédben még azt is levetkezte szerinte. Meg különben is Aenae pont elszökött a városból a házassága elől az erdőmélyi erődbe, mielőtt a lázadás kitört volna. ~Vajon mi történhetett a városban maradt családjával?~), de a füvészt eléggé elborzasztotta, amikor a véres eseményekről hallott.*
- A Piac pedig hála Eeyrnek mintha semmit nem is változott volna. *teszi hozzá elégedetten. Artheniorban mindig is az, no és a Templom meg ahogy egyre jobban rákapott a könyvekre és régi pergamenekre, a Könyvtár voltak a kedvenc helyei.*
- Igen, a Toronnyal együtt! *válaszolja a légies elf lány csodálkozó kérdésére.*
- Nagy hatalma van az új isteneknek, de Abogr mester tudása sokkal ősibb. *vélekedik őszintén. Hogy a tudása mellett a hatalma is nagyobb-e, azt Isqeha nem tudja, de hogy az ősi mágiát mesterszinten űző mágusnak nincs ínyére a hatalom, ami tanyát vert a Kikötőben, az bizonyos szerinte.*
- Ha nincs más sürgősebb megcselekednivalótok hirtelen a városban, és ígéret sem köt benneteket valaki meglátogatására *teszi fel aztán óvatosan a kérdést, mégis férfias határozottsággal, hiszen igazán nem akar tolakodó lenni, de úgy gondolja, miért ne, próba szerencse* - esetleg lenne kedvetek velem jönni útitársként? Fel északra, a Toronyhoz? *néz rájuk fürkészve. Mert azért át az ingoványon, gyalogosan: kell egy kis rászánás és vándorösztön, ezt ő maga is tudja. Xung apót azért nem féltené, tapasztalt vándornak tűnik, no de Ynnael? ~Nos, ha a saját útját keresi, akár még kedvet is kaphat hozzá.~ gondolja kíváncsian, a feleletre várva. A részéről nagyon örülne az igenlő válasznak!*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.12 14:43:22