//Nyári forgatag//
//Lorew Mazoral//
*A vörös szerint elég rossz lehet folymatosan felejteni. Ha Lorewnek nincsenek ellenségei, egy szál se, akkor természetesen nincs gond. Khyrnek viszont van ellensége, önmagán kívül akad pár. Kettőt tudna névről említeni. Az órást és a banditát, ahogy ő emlegeti őket magában. Nem lenne túl szerencsés ha kimenne a fejéből, hogy mégis kik a nem kedvelt emberek, s egyszer csatára pont beléjük rohanna az utcán. Kínos lenne, nagyon.
Khyr szereti a saját útját járni - elmosolydik - és szereti, ha nem kell alkalmazkodnia mások nyűgjéhez, de a gyors együttléteket is kedveli. Még szép hogy! Talán ha visszavenne túlfűtöttségéből, akkor egyel kevesebb gyengepontja lenne.
Khyr egyáltalán nem szívta mellre a dolgot, csak játszik, mint mindég. Tipikusan az a helyzet áll fenn, hogy az kell néki amit nem kaparinthat meg. Nem egy könnyen, de ha kell megkűzd érte, hogy aztán diadalittasan dobja a kukába az egészet.
Volt-e életében olyan férfi, akiért igaz érzelmek fűtötték? Nem emlékszik. Nő volt e ilyen? Nem, nő nem volt és nem is tervezi - férfit se -, de sosem tudni, hogy mit hoz a holnap.*
-Miből gondolod, hogy nekem van helyem ebben a világban? Hm. Attól függ mennyire összeegyeztethető néked az utca hideg pora, a meleg otthonnal. *Vállat von. El akarja hitetni a másikkal, hogy koldus, hátha ebből is ki tud hozni valamit. Mondjuk alamizsnát.* A párocskáknak elég, hogy együtt lógjanak, az nem kell, hogy egymás seggében kutakodjanak a nap minden percében. Akkor mitől lennének olyan andalgón boldogok? Bizton nem azért, mert egész nap hallgatniuk kell egymás süketelését.
*Megrázza a fejét és fennakasztja a tekintetét, hogy szemléltesse mekkora felesleges hülyeség ez már.
Khyrnek pont nem arra lenne szüksége, hogy első helyezett legyen egy férfi szívében. Szereti ő magányt. Neki csak arra van szüksége, hogy egy fertályra igába hajtsa a csődört, aztán mindketten más irányba menjenek.*
-Lenyűgöző a gondolatmenet. Ebből is lehet valami.
*Nem példálózik tovább az ismerősével, láthatólag felesleges, mert a másikat nem érdekli. Mindegy, úgy is elfelejtené. De most, hogy így eszébe juttatta a fekete hajú ork átkot, nem tudja kiverni belőle. Eltűnődik egy kicsinyét, hogy mi lehet vele, majd mivel nem jut sokra, inkább visszasiklik a valóságba.
A vörös valóban nem hitte, hogy le fogja dönteni a lábáról - jelen esetben fenekéről. Nem tapasztalta ugyan, hogy a másik viszolyog az érintésétől, de azt viszont igen, hogy nem egy kezdeményező típus. Hát megjárta ezzel a feltételezéssel, s ezután figyelmesebb lesz.*
-Lorew, a trükkös. *Mondja ki egykedvűen, amikor az kijelenti, hogy elnyerte a köveit.
Eztán a férfi lefogása nem sikerül túlzottan tökéletesre, de sebaj, legalább esélyt kap arra a lány, hogy újra felül kerekedjen. Pedig már kezdte élvezni, azt hogy alul van.
Felküszködi magát a férfira, majd ahelyett, hogy rajta feküdne, inkább ráül. Lábaközé veszi a másiknak a csípőjét és elhelyezkedik.*
-Szép a kilátás. *Mondja, ahogy les lefelé a szakállasra. Bebiztosítja magát, hogy a másik ne tudja könnyedén lelökni, ezt úgy éri el, hogy combjait a lehető legjobban összeszorítja csapdába ejtve az ember lábát.
Egy semmiből jött ötlettől elvigyorodik és kajánul megszólal.*
-Héhé… Ez varázspálca a zsebedben… vagy ennyire örülsz nekem. *Összehúzza a szemöldökét és a férfire bízza, hogy elhiszi e, hogy a nő valóban érzett valamit vagy nem. Ő csak jobban tudja, hisz az ő szerszáma.*