//Nyílt – Eladó fekete varázsital//
*Hogy miért van szüksége fekete varázsitalra, az természetesen nem tartozott volna az eladóra, de így, hogy az aprónép jeles képviselője felidegesítette magát azon, hogy testőre pontosan tartotta magát az üzlet részleteihez, majd igencsak különös módját választotta annak, hogy egész biztosan megtarthassa magának az italt, Merlana is egészen morcossá válik. Az elmúlt tíz-húsz percben feleslegesen húzták egymás idejét. Egyetlen arannyal sem fogja tudni így lehúzni alkimista üzlettársát, ami valljuk be, nagyon rossz órabér, és most még amiatt is aggódhat, hogy kétes ügybe keveredik a piactér közepén. Már így is kialakult körülöttük egy kisebb, bámészkodókból formálódott körgyűrű.
Pashthrának, ahogy azt várta, nem esik nehezére elintézni a dühtől fortyogó gnómot, aki úgy terül ki a tér közepén, mint valami bugyuta béka. Merlana erre felsóhajt, majd közelebb lépked, és lepillant az áldozatra.*
- Elájult? *Kérdezi a fiút, aki közben átkutatja az öreget. Persze, ő rögtön kiszúrja, hogy nem csak a fegyvereket keresi nála a másik, ezért igyekszik úgy állni, hogy minél kevésbé látszódjanak Pashthra kézmozdulatai. Amint a fiú felegyenesedik, és a kezébe adja a döntés lehetőségét, hogy mit kezdjenek szerencsétlennel, hosszasan elgondolkozik, megpillantja a földön a fekete folyadéktól foltos, üres üvegcsét a közelben, majd újra Pashthrára pillant.*
- Semmi kedvem a városőrséggel vesződni, de még a végén a távollétünkben állít rólunk valótlant. Bár… *Azzal a nép felé fordul, kihúzza magát, megvárja míg a legtöbb szempár rá szegeződik, és jó hangosan megszólal.*
- Hölgyeim és uraim! Amint látják, városunk tele van veszélyekkel, és olykor a legártalmatlanabbnak tűnő öregúr okozhatja a legnagyobb meglepetést. Az úr mellettem Pashthra Shungo'rol, ki a város kiérdemelt tiszteletét élvezi, miután megszabadított minket a „Király” névre hallgató gazembertől, és most, nézzék csak meg, újra dicső tettet hajtott végre! Hálás köszönettel tartozom neki, mert megóvott engem attól, hogy ez a tiltott mérgeket fogyasztó gnóm rám, egy védtelen hölgyre támadjon, holott én csak egyszerű üzletet ajánlottam a számára. Azonban, én művész vagyok, nem ítész, nincs jogom dönteni Hornor úr sorsa felett. Ezt a tisztséget a népre, Önökre bízom. Eeyr bocsásson meg vétkéért! *Jelentőségteljesen pillant végig a jelenlévőkön, majd hirtelen megragadja Pashthra kezét, és ellentmondást nem tűrően néz a szemeibe.*
- Gyere! *Azzal, ha sikerül elrángatni a térről Pashthrát, kilépve a tömeg gyűrűjéből, sietve távozik a piactérről, testőrével az oldalán. Hogy Hornort feladják-e a városőrségnek, még jobban megverik vagy a segítségére sietnek, az már őt nem különösebben érdekli.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.08 16:49:26