//Indul a mandula//
- Á, nekem is roppant savanyú fickónak tűnt - *Fanyalog Quer említésére.* - De nem annyira húzós, mint a kalapos.
*Felfújja arcát, jelezve hogy akár a macska, aképp fúj ő is a kalácsfalvi intézőre, főként azért, mert megtagadta tőle a segítséget, még akkor is, ha Kagan parancsét igyekszik épp teljesíteni, akinek egyébként Svir Gia is alárendeltje az ő tudtával. Végül elcsendesülnek és átszellemülten hallgatják a mütyürkereskedő és sakkmester hossza-vége nincs szabályismertetését. Aztán, végül Rili ráhagyja a Szellemjáróra a döntést, hogy megveszi-e a fura kis táblajátékot Kagannak, vagy sem. Továbbhaladnak.*
- Inkább menjünk, amiért jöttünk, aztán meg haza. - *Mosolyog a lány, mert azzal a gyök kettes sebességgel, amivel eddig haladtak, lassan sikerül megközelíteniük a célpontot. Ami nem más, mint egy kicsi fabódé, kerekekkel, festett táblával, a piciny árupult mögött vénséges, madárcsontú anyóval. Az árut mindenféle színű, szagú és állagú löttyökkel telt fiolák képezik: Kékek, zöldek, sárgák, lilák, opálosak, tiszták, gőzölgőek, bűzölgőek, csillámlóak és fortyogóak.*
- Az pedig ez! - *Mutat büszkén a varázsitalosra, aztán az anyóhoz fordul. Méterhosszú cetlit fakaszt és tételesen felsorolja, mire és mennyire lenne szüksége: ezekhez alighanem Lea is konyít valamennyit, egészen konkrétan többet, mint Rili, mivel ő tudja, melyik gyógyital mire való, a macskaszemű, apró teremtés csak szorgalmasan lejegyzetelte, mi mindene van a mamónak utolsó ittjártakor. Most pedig módszeresen kiürítteti a rejtett fiókokat és zsákocskákat, csörgő fiolákat számol, lelkesen alkudozik, előbb egy arannyal telt erszényt dug a nénje kezébe, aztán másikat, hasasabbat, végül még több üvegcsét halmoz az elhozandó kacatok halmára, de akárhogy pöröl az éltes asszonysággal, az csak nem hajlandó lejjebb menni az árból. Fejét vakargatva barátnőjéhez fordul.*
- Na jó, befejeztem a vén boszorkával! - *Suttogja odahajolva, majd feszengve kiböki.* - Ha tudnál egy kis... Öhm. Kölcsönt adni, megtérítem, csak érjünk vissza a Vashegyre. Így is jól járunk, ha vihetjük az összes kotyvalékot, de nem akarom túlfeszíteni a húrt a mammerrel.