//Nyári forgatag//
//Tökkelütött egy társaság//
- Melyiket? Hmmm…hát lássuk csak. * hajol közelebb az állatokhoz, miközben mutatóujjával álla alá támaszt, mint, aki nagyon nem tudja eldönteni, hogy a szőrösök közül melyik is neki a kedvesebb. Ami igaz is, hisz mindkettő aranyos. S, ha következtetése nem rossz talán egy pár is. Nad felé fordítja a fejét, hogy gondolkodón mérje végig, majd a Vörösre tekint.
~ S ha, mindkettőt vinném? Á, ahhoz még nem ivott eleget. De,..~
- Őt kérem! * egyenesedik ki s mutat a görényre, határozottan. Ha már Nad úgy is fizetett, megvárja, míg megkapja kis kedvencét, a pórázzal és ketreccel együtt. *
- Mi. * Nad és maga közt mutogatva. *
- Te már kipróbáltad.
- Ahogy látom, te se maradsz le mögöttem, a büszke véreddel. És, haj, mennyiben lesz részed, ha így folytatod. Vigyáznom, kell a trónkövetelővel. * veti félvállról oda a kölyöknek. S nem is akar több szót pazarolni rá, Tetszik neki, hogy a középpontba lehet, ezért mórikálja itt magát.
- Kedves. Oh, igen. *nyúlik meg nyaka, s kerekednek ki szeme, hogy bólogasson.
- Tündér. Nem.* rázza meg a fejét erre, hogy kapva kapjon az alkalmon, hogy belevágjon a Vörös szavába. Persze az ismerős pimasz mosoly most sem marad el.
A rum, már rég a Szőke kezében pihen, így a dulakodásból kimarad, s csak mosolyogva figyeli, amint durcásan Dynti beadja magát. Tükröt mutatva az északinak viszonozza a pillantást, de az ő arcán látszik, hogy ez is csak azért van, hogy bosszantsa a másikat. *
- Remek. Hozz rumot is. * vigyorodik el ő is. *
Kimeredt szemeket mereszt a lányra, de végül vállat vonva helyeslőn bólogat még mindig Nad háta mögül az északi boszorkánynak, olyan ártatlan ábrázattal, mint a ma született bárány. *
- Úgy bizony. Viselkedj kulturáltan! Tud kinek a kísérete vagy! Ő kegyelme a szemétdomb királya!
* A helyezkedés kérdésében mindenképp Dyntitől biztonságos távolságba ül le, és ha már lehet választani Nad és a Szőke közt, az utóbbit választja. A lócán arrébb csusszanva lapogatja meg a felszabaduló helyet, fejével intve maga felé. Mellé egy ígéretekkel teli mosolyt is küld. Az új kedvencet – no persze a két bestia mellett- amit kapott ketrecestől maga mellé teszi. Ennyi ételből aztán jut mindenkinek, neki kérnie se kellene. *
- Fácánt! Jó nagyot, jól átsütve!A gyümölcsöt! * teszi teljessé a kívánságlistát, azt még nem kért senki. Sokat nem vár mihelyst az ételt elé teszik, már csíp is le belőle egy falatot. Bár a mohóságnak meg van az eredménye. Kezét felszisszenve húzza el, a gőzölgő madárkától. Már óvatosabban áll neki. Közben csendedben járatja tekintetét a társaságon.
- Pszt! * csitítja el, még mielőtt az szólna, bár minden bizonnyal csak hiú ábránd, hogy az szó nélkül állná meg. De okozhat még meglepetést a kalóz, mintha jobb hangulatban lenne. Bár már egy ideje a Kikötőbe s annak környékén lopja a napot a két boszorkánnyal, a Tengerivel és az Északival, de kagylót ég nem evett. A sajátja felett átnyúlva támadja be Nad árválkodó kagylóját. Forgatja egy darabig, nem valami gusztusos, végül csak ráveszi magát, hogy két ujjal csípje ki helyéről, s fityegtesse meg szeme előtt, hátha kedvesen fog rá „ mosolyogni”, de mivel ilyenről nincs szó, így gyorsan tömi be. Lassan forgatja a szájába, melytől egyre fancsalibb ábrázatot kezd el vágni. Ha ne lennének, énnyien körülötte öklendezve tenné ki az asztalra, de így erőt véve magán öklendezve, de csak leerőlteti torkán, hogy végül rummal öblítse le a késztetést, hogy ne tálalja fel újra az asztaltársaságnak.
- Blee, ez borzasztó.
Néhány percnyi tudatos erőszakot téve magán, ennek elkerülése véget, ismét szétnéz az asztalon, mi finomságok akadnak még ott. Egy sanda pillantást vett a Vörös felé, de ahhoz, ha minden igaz át kellene másznia a Zarán. Így csak felhúzza a szemöldökét, ha a lány ránéz. Mintegy lehetséges áldozatra. Nem maradt más csak a kis suttyó és a Szőkeség. Csábító a gondolat, hogy a kölyköt piszkálja, az úgyis rühelli a fajtáját. S miért ne. Végig méri annak is tányérja tartalmát, de inkább letesz róla, majd később. Így marad az utolsó lehetőség, a Szőkeség ökrét kezdi eldézsmálni, míg figyelmét Dynti foglalja le.*
- És amúgy, honnan ismeritek egymást, könyököl fel az asztalra, tekintetét a leány és a kalóz között járatva. *