//Nyári forgatag//
// Shelquatin Syn//
*Hallja a maszk és a csuklya alatt is a halk sóhajtást, köszönhető ez éles hallásának. Ez akaratlanul is csak egy kérdést vet fel a lányban.
~Tényleg ennyire nyűgös társaság lennék?~
Nem ez az első alkalom, hogy fárasztja a másikat. Ám nincs sok ideje ezzel foglalkozni, mert a férfi hallatja első alkalomkor nevetését. De ez nem az a kellemes, amit megszokott már, amikor kinevetik. Ez másfajta, de nem tudná megmondani, hogy miben. Szemöldökét továbbra is összevonja, amit nem láthat a másik, egészen, amíg meg nem fordul.
A szétnyitott köpeny engedi láttatni a férfi külsejét. Fekete ruha, övcsatján több fegyvert is látni enged. A dobótőrök láttán mosolyra húz ajkai. Megnyugtatja a tudat, hogy nem csak ő elővigyázatos, s nem bízza életét egyetlen fegyverre, habár ő ezen okos fegyvereket jobban szereti elrejteni, mint például a csizmája szárába, vagy alkarvédőjének egy épp erre kialakított részébe, mely nem bántja bőrét, mégis bármikor hozzáférhet.
Ahelyett, hogy megrettenne a férfi szavai hallatán, szemeiben örömteli fény csillan, majd felemeli egyik kezét a szájához, hogy eltakarja azt. Fejét lehajtása után is hallani lehet halk kuncogását, a fenyegetőnek ható szavak hallatán. Smaragd szemeiben megmarad a vidámság, ahogy próbálja rendezni arcvonásait, s újra feltekint, ahogy a férfi halad egyre előrébb.*
- Ha ez lenne a mérvadója a dolognak, akkor mi erősebbek vagyunk. Több elfet látok rohangálni akár ezen a forgatagon is, de bárhol máshol, mint éjbőrűeket. Az Omlás után fel kellett jönnötök e helyszínre, mégis kevesen vagytok. *Mondja vidáman, nem tudván titkolni, hogy valahol jót szórakozott az előbbi mondaton.
Egyenes háttal áll, kezeit nyugodtan tartja maga mellett. Esetleg bal kezét emeli meg, hogy maga előtt behajlítva fogja meg jobb könyökét.*
- Szóval láttad. *Ismétli a szavakat, ám mosolya továbbra is ott vibrál ajkainak szegleteiben.* Érdekes. *De nem mond ennél többet. Kivételesen nem beszél, csak sokértelmű szavakat ejt ki ajkain, hitetlenkedő hangszínnel.*
- Meglehet, ez azért lehet, mert neveltetésünktől adódóan békésebbek vagyunk. De ez nem jelenti azt, hogy erősebbek és jobbak vagytok. Ti csak a harcnak éltek. Mi megtaláljuk az életben a többi boldogságot.
*A férfi szavai hallatán nem tekint vissza a forgatagra, pontosan tudja, hogy mit lát ott. Nem áll meg, vagy mozdul, ott áll, ahol eddig is, s az sem zavarja, hogy a másik közelebb jött hozzá. Vészesen közelebb. Miért is zavarná? Eddig mindig sikerült kimásznia bármilyen csapdából, most miért is lenne másképp? Gondolja naivan.*
- Miért baj az, hogy nem mindenki ragad kardot? Nem tudom, pontosan ti mit csináltatatok pontosan a föld alatt. ~Részben ezért is követlek, hogy megtudjam.~ - De itt túl sokan élnek, ahhoz, hogy mindenki harcos legyen. Az emberek, a társadalom kimondatlanul is szerződést kötöttek egymással. Amíg a hatalom megvédi őket, addig ők élik saját életüket. S nem hinném, hogy pék pont olyan gyenge lenne. *Válaszolja pimaszul vidáman.* - Amilyen erőt kell nap, mint nap alkalmaznia hivatása során, még pont kardot is tudna ragadni. Legfeljebb tudásában lehetne hátrányba.
*Néz fel, nyakát majd hogy nem kitörve a férfire. Úgy, hogy végre ilyen közel áll hozzá, talán jobban meg tudja nézni arcának vonásait, ám a rideg tekinteteken kívül csak egy maszkot lát az arca előtt. Ez már több mindent megmagyaráz neki.*
- S utána mi lesz? *Teszi fel a nagy kérdést.* - Elharcolunk egymás ellen pár évig. Győztök. Aztán? Kivel fogtok tovább harcolni. *Szűkíti össze szemöldökeit, ahogy újra komolyság csillan mind élénk szemeibe, mind csengő hangjában. Kezdi már kapizsgálni milyen harcos nép is mélységi társaik.*
- Egymásnak fogtok esni, ha már nem lesz több nép, akit leigázhattok?
*Továbbra sem zavarja a bántó közelség, sem a két kitett kar. Továbbra is könyökét maga előtt fogva áll, egyenes háttal, büszkén.*