Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 113 (2241. - 2260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2260. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-12-26 08:11:58
Üzenet elküldve: 2024-12-26 08:11:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
*Még egyszer utoljára megforgatja az ujjai között a virágbrosst, és mélyet sóhajt. Mióta is akarja keresni ő tulajdonképpen bárki kegyeit? És leginkább: miért? Halkan morog magának valamit, és zsebébe csúsztatja a kis vackot. Nem. Nem keresi senki kegyeit. A lány csak megnevezte az árát a szolgáltatásának, és ő teljesíti azt. Ennyi. Hol érdekli az, hogy igazi virágot kap a kis hercegnő, vagy ilyen ezüstből készült bizgerét? Már az is nagy szó, hogy egyáltalán ennyi erőfeszítést beletett a dologba, nem pedig csak ott hagyott fél marék érmét az asztalon, ahol előtte… ettek. Igen. Ahol ettek. Még hogy a kegyeit keresné.. lárifári! Persze azért kíváncsi, hogy tetszeni fog-e a lánynak a bross. Az ezüstszín egészen menne is a szemeihez.
Bosszúsan szusszant, kedve lenne kinevetni saját magát a gondolataiért. Még egy utolsót odabiccent a horgas orrú árusnak, és tovább indul. A lepény maradékát majszolgatja, a sajt már egészen elhűlt és furán nyúlik tőle. Nem baj, ízre még jó. Épp csak kicsit kezd fájni tőle a gyomra egyébként is, a tegnapi zabálás után. Tirinek lenne vajon valami növénye erre? Biztos. Meg valami megjegyzése is, hogy a kutya csinálja ezt, nem egy civilizált ember. Cserébe megmutatná neki, hogy hogy csinál még egy kutya. A gondolatra előbb elvigyorodik, majd a nyelvébe harap. A fenébe is, miért gondol mindig rá mostanában? Annyi lányt gyűrt már maga alá-elé-fölé-akárhova, mégsem volt még ilyen ez előtt. Ez új. Idegesíti.
Lenyeli az utolsó falatot, oda se figyelve nyalja le az ujjait. Erről persze megint a lány jut az eszébe, meg a megjegyzése a sellőkről. Az odaszólás emléke megint feldühíti kissé, de így, hogy magában van, el kell ismernie, hogy pontosan illett a helyzetre, és ha történetesen nem ő lett volna a célja, valószínűleg jót nevetne rajta. Szinte sasszézó léptekkel kerülgeti az oda sem figyelve lézengőket, épp csak annyira figyelve, hogy ne gázoljon át senkin. Ha valakit meglök a vállával közben, az így járt. Figyeljen oda jobban.
A szeme sarkából feltűnő villanást lát, lába egy pillanatra szinte megáll a levegőben. Sütőtök. Az a szín. Odafordítja a fejét, és a látványtól szusszanásként tör elő orrából a levegő. Ezt nem hiszi el! Mennyi erre az esély? Eddig soha az életben nem botlott bele a szőkeségbe, most meg néhány nap alatt kétszer is. Mit csináljon? Vegyüljön a tömegbe, kerülje ki vagy -el? Menjen oda? Nem, az szánalmas és kétségbeesett lenne. Nem igaz? De. Na, akkor?! Már épp tovább is lépne, amikor megüti a fülét a lány mellett álló férfi hangja. A szavai egy pillanat alatt lobbantanak fel benne valamit, amit még sosem érzett, és meg sem tudná nevezni, hogy mi az. Annyit tud csak, hogy hirtelen kedve lenne lenyeletni a fickóval a fogait, meg az emlegetett ecsetjét is utánuk küldeni. De végül csak elvigyorodik, ahogy meghallja a lány válaszát. Fenét, nem kell itt neki semmit se csinálnia. A hercegnő a kezében tartja a gyeplőt. Ez tetszik neki.
Még mindig vigyorogva lép oda a faképnél hagyott, kissé csúf módon beszélő fickóhoz. Vigyora nem sok jót ígér, ahogy szinte lepislant az alakra.*
- Hagyd, öregem. *-rázza meg a fejét-* Szerintem amúgy sem ezeket a vékony ecseteket szereti, hanem a nagyot. Minek is hívjátok? Pemzli?
*Megveregeti a fickó vállát, és még mindig vigyorogva fordul és lép a szőkeség után.*
- Nahát, hercegnő! *-próbál odafigyelni rá, hogy hangja unott-flegmának hasson, pedig igazából nem olyan lenne ám-* Miért nem lep meg, hogy itt is fenyegetsz boldog-boldogtalant?
*Még egyszer utoljára megforgatja az ujjai között a virágbrosst, és mélyet sóhajt. Mióta is akarja keresni ő tulajdonképpen bárki kegyeit? És leginkább: miért? Halkan morog magának valamit, és zsebébe csúsztatja a kis vackot. Nem. Nem keresi senki kegyeit. A lány csak megnevezte az árát a szolgáltatásának, és ő teljesíti azt. Ennyi. Hol érdekli az, hogy igazi virágot kap a kis hercegnő, vagy ilyen ezüstből készült bizgerét? Már az is nagy szó, hogy egyáltalán ennyi erőfeszítést beletett a dologba, nem pedig csak ott hagyott fél marék érmét az asztalon, ahol előtte… ettek. Igen. Ahol ettek. Még hogy a kegyeit keresné.. lárifári! Persze azért kíváncsi, hogy tetszeni fog-e a lánynak a bross. Az ezüstszín egészen menne is a szemeihez.
Bosszúsan szusszant, kedve lenne kinevetni saját magát a gondolataiért. Még egy utolsót odabiccent a horgas orrú árusnak, és tovább indul. A lepény maradékát majszolgatja, a sajt már egészen elhűlt és furán nyúlik tőle. Nem baj, ízre még jó. Épp csak kicsit kezd fájni tőle a gyomra egyébként is, a tegnapi zabálás után. Tirinek lenne vajon valami növénye erre? Biztos. Meg valami megjegyzése is, hogy a kutya csinálja ezt, nem egy civilizált ember. Cserébe megmutatná neki, hogy hogy csinál még egy kutya. A gondolatra előbb elvigyorodik, majd a nyelvébe harap. A fenébe is, miért gondol mindig rá mostanában? Annyi lányt gyűrt már maga alá-elé-fölé-akárhova, mégsem volt még ilyen ez előtt. Ez új. Idegesíti.
Lenyeli az utolsó falatot, oda se figyelve nyalja le az ujjait. Erről persze megint a lány jut az eszébe, meg a megjegyzése a sellőkről. Az odaszólás emléke megint feldühíti kissé, de így, hogy magában van, el kell ismernie, hogy pontosan illett a helyzetre, és ha történetesen nem ő lett volna a célja, valószínűleg jót nevetne rajta. Szinte sasszézó léptekkel kerülgeti az oda sem figyelve lézengőket, épp csak annyira figyelve, hogy ne gázoljon át senkin. Ha valakit meglök a vállával közben, az így járt. Figyeljen oda jobban.
A szeme sarkából feltűnő villanást lát, lába egy pillanatra szinte megáll a levegőben. Sütőtök. Az a szín. Odafordítja a fejét, és a látványtól szusszanásként tör elő orrából a levegő. Ezt nem hiszi el! Mennyi erre az esély? Eddig soha az életben nem botlott bele a szőkeségbe, most meg néhány nap alatt kétszer is. Mit csináljon? Vegyüljön a tömegbe, kerülje ki vagy -el? Menjen oda? Nem, az szánalmas és kétségbeesett lenne. Nem igaz? De. Na, akkor?! Már épp tovább is lépne, amikor megüti a fülét a lány mellett álló férfi hangja. A szavai egy pillanat alatt lobbantanak fel benne valamit, amit még sosem érzett, és meg sem tudná nevezni, hogy mi az. Annyit tud csak, hogy hirtelen kedve lenne lenyeletni a fickóval a fogait, meg az emlegetett ecsetjét is utánuk küldeni. De végül csak elvigyorodik, ahogy meghallja a lány válaszát. Fenét, nem kell itt neki semmit se csinálnia. A hercegnő a kezében tartja a gyeplőt. Ez tetszik neki.
Még mindig vigyorogva lép oda a faképnél hagyott, kissé csúf módon beszélő fickóhoz. Vigyora nem sok jót ígér, ahogy szinte lepislant az alakra.*
- Hagyd, öregem. *-rázza meg a fejét-* Szerintem amúgy sem ezeket a vékony ecseteket szereti, hanem a nagyot. Minek is hívjátok? Pemzli?
*Megveregeti a fickó vállát, és még mindig vigyorogva fordul és lép a szőkeség után.*
- Nahát, hercegnő! *-próbál odafigyelni rá, hogy hangja unott-flegmának hasson, pedig igazából nem olyan lenne ám-* Miért nem lep meg, hogy itt is fenyegetsz boldog-boldogtalant?
2259. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-12-25 21:56:06
Üzenet elküldve: 2024-12-25 21:56:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//Napváltás//
*Megígérte az öregasszonynak, hogy időben fel fog kelni. Tudja, hogy a néne sem rajong a tömegért, a maga részéről meg egyenesen igyekszik elkerülni azokat a helyeket, ahol kettőnél többen fordulnak meg egyszerre. És ő tartotta is magát az ígéretéhez. Részben legalábbis. Mert emlékszik rá, hogy akkor még alig világított be az ablakon pár sugara a napnak mikor kinyitotta a szemeit. Az már más kérdés, hogy azokat lehet, hogy egy pillanatra még visszacsukta, ahogy nyűgös mormogással húzta a fejére a takarót. Fogalma sincs meddig dörömbölhetett a néne az ajtón, mert riadni már arra riadt, hogy kegyetlenül rántják le róla a takarót, hogy helyette a szoba hűvös levegője fonódjon körbe a testén. Amíg szeméből kidörzsölte az álmot volt ideje végighallgatni a rikácsolást, hogy sosem érnek ki a piacra, meg el fog fogyni az összes meleg cipó, meg a fene tudja mi volt még a baj. Neki elég volt megküzdenie azzal, hogy odébb túrja a képeket maga körül, amiknek még megszáradni is alig volt ideje. Lustán kelt ki, de nehézkesen rávette magát, hogy elkészüljön, bár túl sok erőfeszítésébe nem telt, mivel kedve sem volt hozzá. Sem felébredni, sem kimenni a házból. Végre visszaszokott a csendhez, fenének sem hiányzik a hangzavar. De megígérte, egyedül meg nem hagyja a nénét cipekedni, így futólag ledörzsölte a kezéről a festéket, az arcáról is nagyjából, legalábbis reméli, mert vízzel most nem bajlódott. Tökszín ruhába bújt és mire teljes mértékig észhez tért már a kofák között lépdelhetett az asszonnyal.
Nem rest ott húzni a száját, hol semmi érdekeset nem talál. Ám, ami kedvére való ott azért két pislogással több időt is eltölt. Bár az igazán zavaróvá teszi az egész műveletet, ha a sunyin csillogó szemek és pimaszul húzódó mosoly kereszttüzében perzselődik. Mert a nénétől bizony azt kapja, mikor éppen kiszámolja az aranyakat a nem éppen vendégváró pálinkáért. Már épp nyújtaná át, mikor a kékek megakadnak azon a fránya harisnyán is. Keze önkéntelenül simít a finom anyagra, amiből természetesen a lehető legtökszínűbbön akad meg a tekintete. Nehezen, de igyekszik figyelmen kívül hagyni a pult mögött álló másik vénasszony játékos mosolyát is, ahogy meglátja a lány arcáról sütő tétovázást.*
- Kedveském, ez finom anyag és szép is. Biztos tetszeni fog annak, aki miatt veszi.
*Fel is horkan egyből, ahogy elkapja a kezét az anyagról.*
- Biztos, hisz nekem tetszik.
*Mert mégis ki más miatt venné, ha úgy is ő fogja hordani? Ruha alatt. Ami a földig ér. A kutyát nem fogja érdekelni, hogy mi lapul alatta és nem terve a nyakába felhúzott szoknyával végig sétálni a városon.*
- Nem jön vendégségbe?
*Érkezik a kérdés már a nénétől, aki jelzés értékűen pillant a pálinka felé. Most válik igazán kérdésessé, hogy miért is nem jött inkább egyedül és egyáltalán ilyen holmikat miért pletykás vénasszonyok árulnak, akik jó partnert találnak a gyötréséhez a belé karoló másik pletykafészekben. A kérdésre mindenesetre összehúzza a szemeit, ahogy végül csak kiszámol még aranyat és a harisnya a pálinkával együtt kerül a kosár mélyére.*
- Ki? Nem. De lehet, hogy ma megnézem magamnak a Pegazust és a kínálatot.
*Nem fogja. De attól még érdektelenséget mímelve megvonogatja a vállát.*
- Azt hittem, hogy végül jól...
*Kezdene bele, de a lány hamar magasabbra emeli kosarat tartó karját, feltartva annak mutatóujját.*
- Először is fogalmam sincs miről beszélsz. Másodszor meg nem. Épp időben ment el ahhoz, hogy ne kenjen a falra vagy én ne kaparjam ki a szemeit.
*Fintorodik el, ahogy tovább sétál az asszonnyal, hogy a következő kufárnál már a gyógyfüves likőrt vegye meg. Mert az otthoni maradékot is képes volt abba a féleszűbe pocsékolni. Az a pár festmény, amit reggelre alkotott persze nem éppen arról árulkodott, hogy ne vágyott volna arra, hogy még aznap bekopogtasson az a bunkó. De miután kifestette magából azt a valamit, amit nevén sem tudna nevezni már sokkal jobban érezte magát. Valahogy a hajnali órákban el is tudott aludni és csak egyszer riadt fel arra az álomra, hogy azokkal az idegesítő szemekkel találja magát szemben. Szóval sokkal jobban van. Vagyis... jobban van.
A likőr mellett hamar bevégzi egy gyümölcspálinka is. Mert az a korlátolt azért picsogott, mert semmi ihatóval nem tudott szolgálni. Persze továbbra sem érdekli, de, ha más vendége lesz esetleg, akkor akár azt is megkínálhatja belőle.
Saját útját pedig befejezettnek is érzi mikor megérkezik a festékek és vásznak közé. A néne itt már jól tudja, hogy, ha haladni akar, akkor jobb, ha elválnak az útjaik, mert a lány nem fog egyhamar szabadulni. Így már egyedül maradva, kényelmesen beáll egy fiatal férfi mellé, aki szintén ezekből az árukból válogat. Érzi ahogy annak a szeme rá szegeződik, de fittyet sem hány rá.*
- Megfesthetnél engem is. Vagy én téged. Az ecsetemre nincs panasz.
*Hallja a karcos hangot, a kékek pedig elsötétedve sandítanak az irányába. Megállapodik a másik arcán húzódó, sokat sejtető vigyoron.*
- Azt képzelem. De én sajátosan festek. Kékre. Ököllel. Hatásosabb, mint egy kikopott ecset.
*Mosolyodik el bájosan, ahogy a kofa kezébe nyomja az aranyakat, maga pedig elpakolja a festékeket és ecseteket a kosarába, a vásznat pedig a kezébe fogva fordul sarkon. A vigyor pillanatokon belül az arcára szökik, ahogy az elképedt képű fajankó különböző jelzőkkel adja tudtára, hogy mennyire mélységesen megsértette az önérzetét. Most már tényleg érzi, hogy minden a helyére került, vissza a régi kerékvágásba.*
//Napváltás//
*Megígérte az öregasszonynak, hogy időben fel fog kelni. Tudja, hogy a néne sem rajong a tömegért, a maga részéről meg egyenesen igyekszik elkerülni azokat a helyeket, ahol kettőnél többen fordulnak meg egyszerre. És ő tartotta is magát az ígéretéhez. Részben legalábbis. Mert emlékszik rá, hogy akkor még alig világított be az ablakon pár sugara a napnak mikor kinyitotta a szemeit. Az már más kérdés, hogy azokat lehet, hogy egy pillanatra még visszacsukta, ahogy nyűgös mormogással húzta a fejére a takarót. Fogalma sincs meddig dörömbölhetett a néne az ajtón, mert riadni már arra riadt, hogy kegyetlenül rántják le róla a takarót, hogy helyette a szoba hűvös levegője fonódjon körbe a testén. Amíg szeméből kidörzsölte az álmot volt ideje végighallgatni a rikácsolást, hogy sosem érnek ki a piacra, meg el fog fogyni az összes meleg cipó, meg a fene tudja mi volt még a baj. Neki elég volt megküzdenie azzal, hogy odébb túrja a képeket maga körül, amiknek még megszáradni is alig volt ideje. Lustán kelt ki, de nehézkesen rávette magát, hogy elkészüljön, bár túl sok erőfeszítésébe nem telt, mivel kedve sem volt hozzá. Sem felébredni, sem kimenni a házból. Végre visszaszokott a csendhez, fenének sem hiányzik a hangzavar. De megígérte, egyedül meg nem hagyja a nénét cipekedni, így futólag ledörzsölte a kezéről a festéket, az arcáról is nagyjából, legalábbis reméli, mert vízzel most nem bajlódott. Tökszín ruhába bújt és mire teljes mértékig észhez tért már a kofák között lépdelhetett az asszonnyal.
Nem rest ott húzni a száját, hol semmi érdekeset nem talál. Ám, ami kedvére való ott azért két pislogással több időt is eltölt. Bár az igazán zavaróvá teszi az egész műveletet, ha a sunyin csillogó szemek és pimaszul húzódó mosoly kereszttüzében perzselődik. Mert a nénétől bizony azt kapja, mikor éppen kiszámolja az aranyakat a nem éppen vendégváró pálinkáért. Már épp nyújtaná át, mikor a kékek megakadnak azon a fránya harisnyán is. Keze önkéntelenül simít a finom anyagra, amiből természetesen a lehető legtökszínűbbön akad meg a tekintete. Nehezen, de igyekszik figyelmen kívül hagyni a pult mögött álló másik vénasszony játékos mosolyát is, ahogy meglátja a lány arcáról sütő tétovázást.*
- Kedveském, ez finom anyag és szép is. Biztos tetszeni fog annak, aki miatt veszi.
*Fel is horkan egyből, ahogy elkapja a kezét az anyagról.*
- Biztos, hisz nekem tetszik.
*Mert mégis ki más miatt venné, ha úgy is ő fogja hordani? Ruha alatt. Ami a földig ér. A kutyát nem fogja érdekelni, hogy mi lapul alatta és nem terve a nyakába felhúzott szoknyával végig sétálni a városon.*
- Nem jön vendégségbe?
*Érkezik a kérdés már a nénétől, aki jelzés értékűen pillant a pálinka felé. Most válik igazán kérdésessé, hogy miért is nem jött inkább egyedül és egyáltalán ilyen holmikat miért pletykás vénasszonyok árulnak, akik jó partnert találnak a gyötréséhez a belé karoló másik pletykafészekben. A kérdésre mindenesetre összehúzza a szemeit, ahogy végül csak kiszámol még aranyat és a harisnya a pálinkával együtt kerül a kosár mélyére.*
- Ki? Nem. De lehet, hogy ma megnézem magamnak a Pegazust és a kínálatot.
*Nem fogja. De attól még érdektelenséget mímelve megvonogatja a vállát.*
- Azt hittem, hogy végül jól...
*Kezdene bele, de a lány hamar magasabbra emeli kosarat tartó karját, feltartva annak mutatóujját.*
- Először is fogalmam sincs miről beszélsz. Másodszor meg nem. Épp időben ment el ahhoz, hogy ne kenjen a falra vagy én ne kaparjam ki a szemeit.
*Fintorodik el, ahogy tovább sétál az asszonnyal, hogy a következő kufárnál már a gyógyfüves likőrt vegye meg. Mert az otthoni maradékot is képes volt abba a féleszűbe pocsékolni. Az a pár festmény, amit reggelre alkotott persze nem éppen arról árulkodott, hogy ne vágyott volna arra, hogy még aznap bekopogtasson az a bunkó. De miután kifestette magából azt a valamit, amit nevén sem tudna nevezni már sokkal jobban érezte magát. Valahogy a hajnali órákban el is tudott aludni és csak egyszer riadt fel arra az álomra, hogy azokkal az idegesítő szemekkel találja magát szemben. Szóval sokkal jobban van. Vagyis... jobban van.
A likőr mellett hamar bevégzi egy gyümölcspálinka is. Mert az a korlátolt azért picsogott, mert semmi ihatóval nem tudott szolgálni. Persze továbbra sem érdekli, de, ha más vendége lesz esetleg, akkor akár azt is megkínálhatja belőle.
Saját útját pedig befejezettnek is érzi mikor megérkezik a festékek és vásznak közé. A néne itt már jól tudja, hogy, ha haladni akar, akkor jobb, ha elválnak az útjaik, mert a lány nem fog egyhamar szabadulni. Így már egyedül maradva, kényelmesen beáll egy fiatal férfi mellé, aki szintén ezekből az árukból válogat. Érzi ahogy annak a szeme rá szegeződik, de fittyet sem hány rá.*
- Megfesthetnél engem is. Vagy én téged. Az ecsetemre nincs panasz.
*Hallja a karcos hangot, a kékek pedig elsötétedve sandítanak az irányába. Megállapodik a másik arcán húzódó, sokat sejtető vigyoron.*
- Azt képzelem. De én sajátosan festek. Kékre. Ököllel. Hatásosabb, mint egy kikopott ecset.
*Mosolyodik el bájosan, ahogy a kofa kezébe nyomja az aranyakat, maga pedig elpakolja a festékeket és ecseteket a kosarába, a vásznat pedig a kezébe fogva fordul sarkon. A vigyor pillanatokon belül az arcára szökik, ahogy az elképedt képű fajankó különböző jelzőkkel adja tudtára, hogy mennyire mélységesen megsértette az önérzetét. Most már tényleg érzi, hogy minden a helyére került, vissza a régi kerékvágásba.*
2258. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-12-25 20:31:42
Üzenet elküldve: 2024-12-25 20:31:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//Napváltás//
*A kora délelőttből a nap kezd már delelőre váltani. Nem azért ér ki ilyen későn a piacra, mert a reggelt és a nap első fertályát a Kaszárnya gyakorlóterén töltötte, noha lett volna hozzá kedve. Egyszerűen csak sokáig aludt. A lustálkodás nem túl jellemző rá, és most sem úri kedvéből tett így. Egyszerűen csak későn aludt el - köszönhetően ide-oda cikázó gondolatainak, és annak, hogy kegyetlen módon bezabált estére a hidegre dermedt raguból, amit kapott. Szaggatott, nyugtalan és zavaros álmából fájó gyomra ébresztette, és lassú kitartással újra parázslani kezdő tüdeje. Bár igazán fogalma sem volt róla hogy azok mire jók, az ugyancsak ajándékba kapott kamillából és csipkebogyóból némi dühös rágódás után teát főzött és még forrón meg is itta, hogy aztán reggelre kiizzadja a jó élet összes vizét is magából. De szerencsére a tüdejében tekergő, és a hasát görcsbe húzó fájdalmak is elmúltak mire felkelt – jóval a kakasszó után.
Unott, fáradt, nyűgös léptekkel kerülgeti a még piacon lézengőket. Gyomorfájása múltával meglepő módon éhesnek érzi magát, így most elsősorban valami harapnivaló után kajtat. Igazából nem kell keresgélnie, mert tudja, hogy mit akar enni. Hohó, de mennyire! Egy frissen sült, jó forró lepényt, sajtokkal bőven megpakolva. Az biztos jót tenne a gyomrának is az előző esti zabálás után, nem? Le is fékez a már lassan minden portékáját eladott árus előtt, akit körbe leng a füst, sült tészta és egyéb finomságok illata.*
- Bergen, te vén csirkefogó *-vigyorog rá szélesen a bajszos fickóra, aki -visszajáró kuncsaftjára ismerve- viszonozza ezt-* Rég láttalak, cimbora. Remélem, forró még a parázs a kemencében..?
*Kacsintása elárulja, hogy nem a kis kocsira rakott, hordozható fatüzelésűre gondol.*
- Van még sajtos lepényed? Elvinnék egyet, ha akadna. *-és persze akad, saját szemével látja. Előhalássza a lepény árát, és a fickó tenyerébe ejti, majd át is veszi tőle a még szinte forró, friss finomságot.-* Az égiek áldjanak, cimbora!
*Szájába tömi a lepény szélét, és jóleső dönnyögéssel kezd a falatozásba, csak úgy, az utcán járva, mint egy suhanc. Most, hogy megszerezte amiért jött, gondolatai újra visszakanyarodnak oda, ahol egy napja igen sűrűn meg is fordultak. Abunkóknak Celestiriel, a fitymállás hercegnője felé. Már fel sem mérgeli magát azon, hogy újra a lány jut eszébe. Megint, sokadjára jutnak eszébe a vele töltött, akkor kínzóan hosszúnak érzett órák, amik -utólag visszanézve- nagyon is rövidnek tűntek. Halkan, szinte bosszúsan mormog. Soha többet nem akarja látni őt. Nincs rá jó hatással. El akarja felejteni a lányt. Szóval holnap, legkésőbb a ra következő napon be fog kopogni az ajtaján. A francba. Amúgy is vissza kell vinnie az edényt.. igen, csak azért menne vissza. Mi másért? És persze kifizetni a ragut, a kamillát és a csipkebogyót. Mit is mondott, mit akar? Virágot. Virágot... egek.
Felmordul. Elfordítja lépteit, megáll egy stand előtt.*
- Kézcsók, nénje! *-köszön az ott álló öregasszonynak-* Virágot árul-e?
*Mert miért ne árulna, nem? Öregasszony. Azok ezt csinálják. De a néni harsányan kineveti.*
- Virágot? Az évnek ebben a hatában..? Járasd a bolondját mással, fiú! *-és néhány mozdulattal el is hessegetik onnan. Még pár helyen próbálkozik, de egyre feszültebb lesz attól, hogy egyszerűen sehol, de sehol sem lehet kapni egy rohadt virágot sem. Hát mi van itt?!
Valaki rápisszeg jobbról, odanéz. Kampós orrú idősebb fickó inti magához, súlyos gyűrűkkel terhelt ujjával a portékája egy darabjára bök.*
- Tessék úrfi, virág! *-mondja kenetteljesen, de túl rondán vigyorogva-* Ez túlél majd mindent!
*Odanéz. Karperecek és medálok között ott van amire az öreg mutat: egy nem túl nagy, nem túl csicsás, szépen munkált, virág formájú melltű. Hümment. Végül is.. virág, nem?*
- Mennyiért adja? *-kérdezi egyszerűen-* Tíz arany?
*Az öreg udvariasan nevetve jóval nagyobb árat mond. Ő alacsonyabbat. Elfogadhatóbb ellenajánlatot kap rá. Mond még egy árat.*
- Legyen, úrfi. *-szusszant a kupec, és hosszú ujjaival felemeli a brosst-* Harminc és három arany. Hozzon boldogságot!
*Válaszul mormog valamit, és kissé zsíros ujjaival kiszámolja az alkudott összeget. Nem is járt annyira rosszul. Elveszi a bizgerét, és a tenyerén tartva közelebbről is megnézi. Végül is, virág.. nem?*
//Napváltás//
*A kora délelőttből a nap kezd már delelőre váltani. Nem azért ér ki ilyen későn a piacra, mert a reggelt és a nap első fertályát a Kaszárnya gyakorlóterén töltötte, noha lett volna hozzá kedve. Egyszerűen csak sokáig aludt. A lustálkodás nem túl jellemző rá, és most sem úri kedvéből tett így. Egyszerűen csak későn aludt el - köszönhetően ide-oda cikázó gondolatainak, és annak, hogy kegyetlen módon bezabált estére a hidegre dermedt raguból, amit kapott. Szaggatott, nyugtalan és zavaros álmából fájó gyomra ébresztette, és lassú kitartással újra parázslani kezdő tüdeje. Bár igazán fogalma sem volt róla hogy azok mire jók, az ugyancsak ajándékba kapott kamillából és csipkebogyóból némi dühös rágódás után teát főzött és még forrón meg is itta, hogy aztán reggelre kiizzadja a jó élet összes vizét is magából. De szerencsére a tüdejében tekergő, és a hasát görcsbe húzó fájdalmak is elmúltak mire felkelt – jóval a kakasszó után.
Unott, fáradt, nyűgös léptekkel kerülgeti a még piacon lézengőket. Gyomorfájása múltával meglepő módon éhesnek érzi magát, így most elsősorban valami harapnivaló után kajtat. Igazából nem kell keresgélnie, mert tudja, hogy mit akar enni. Hohó, de mennyire! Egy frissen sült, jó forró lepényt, sajtokkal bőven megpakolva. Az biztos jót tenne a gyomrának is az előző esti zabálás után, nem? Le is fékez a már lassan minden portékáját eladott árus előtt, akit körbe leng a füst, sült tészta és egyéb finomságok illata.*
- Bergen, te vén csirkefogó *-vigyorog rá szélesen a bajszos fickóra, aki -visszajáró kuncsaftjára ismerve- viszonozza ezt-* Rég láttalak, cimbora. Remélem, forró még a parázs a kemencében..?
*Kacsintása elárulja, hogy nem a kis kocsira rakott, hordozható fatüzelésűre gondol.*
- Van még sajtos lepényed? Elvinnék egyet, ha akadna. *-és persze akad, saját szemével látja. Előhalássza a lepény árát, és a fickó tenyerébe ejti, majd át is veszi tőle a még szinte forró, friss finomságot.-* Az égiek áldjanak, cimbora!
*Szájába tömi a lepény szélét, és jóleső dönnyögéssel kezd a falatozásba, csak úgy, az utcán járva, mint egy suhanc. Most, hogy megszerezte amiért jött, gondolatai újra visszakanyarodnak oda, ahol egy napja igen sűrűn meg is fordultak. Abunkóknak Celestiriel, a fitymállás hercegnője felé. Már fel sem mérgeli magát azon, hogy újra a lány jut eszébe. Megint, sokadjára jutnak eszébe a vele töltött, akkor kínzóan hosszúnak érzett órák, amik -utólag visszanézve- nagyon is rövidnek tűntek. Halkan, szinte bosszúsan mormog. Soha többet nem akarja látni őt. Nincs rá jó hatással. El akarja felejteni a lányt. Szóval holnap, legkésőbb a ra következő napon be fog kopogni az ajtaján. A francba. Amúgy is vissza kell vinnie az edényt.. igen, csak azért menne vissza. Mi másért? És persze kifizetni a ragut, a kamillát és a csipkebogyót. Mit is mondott, mit akar? Virágot. Virágot... egek.
Felmordul. Elfordítja lépteit, megáll egy stand előtt.*
- Kézcsók, nénje! *-köszön az ott álló öregasszonynak-* Virágot árul-e?
*Mert miért ne árulna, nem? Öregasszony. Azok ezt csinálják. De a néni harsányan kineveti.*
- Virágot? Az évnek ebben a hatában..? Járasd a bolondját mással, fiú! *-és néhány mozdulattal el is hessegetik onnan. Még pár helyen próbálkozik, de egyre feszültebb lesz attól, hogy egyszerűen sehol, de sehol sem lehet kapni egy rohadt virágot sem. Hát mi van itt?!
Valaki rápisszeg jobbról, odanéz. Kampós orrú idősebb fickó inti magához, súlyos gyűrűkkel terhelt ujjával a portékája egy darabjára bök.*
- Tessék úrfi, virág! *-mondja kenetteljesen, de túl rondán vigyorogva-* Ez túlél majd mindent!
*Odanéz. Karperecek és medálok között ott van amire az öreg mutat: egy nem túl nagy, nem túl csicsás, szépen munkált, virág formájú melltű. Hümment. Végül is.. virág, nem?*
- Mennyiért adja? *-kérdezi egyszerűen-* Tíz arany?
*Az öreg udvariasan nevetve jóval nagyobb árat mond. Ő alacsonyabbat. Elfogadhatóbb ellenajánlatot kap rá. Mond még egy árat.*
- Legyen, úrfi. *-szusszant a kupec, és hosszú ujjaival felemeli a brosst-* Harminc és három arany. Hozzon boldogságot!
*Válaszul mormog valamit, és kissé zsíros ujjaival kiszámolja az alkudott összeget. Nem is járt annyira rosszul. Elveszi a bizgerét, és a tenyerén tartva közelebbről is megnézi. Végül is, virág.. nem?*
2257. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-12-24 08:06:33
Üzenet elküldve: 2024-12-24 08:06:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy egyszerű nap//
*Amilyen kis szerencsétlenül indult a reggele, úgy tűnik, hogy most kedvezőbben alakuló irány felé pillanthat. Persze ez nagy felelősség, mert más az, amikor magánál rak annyi rendet, hogy éppen ne bukjon hasra a széthajigált ruhákban és más az, amikor tényleg oda kell figyelnie arra, hogy mindent alaposan és szépen elvégezzen. De talán nem lehet sokkal másabb, mint odahaza, még az anyjáékkal, amikor besegített a házimunkában. Ha meg mégsem válik be, esetleg meghaladja a képességeit, hát legalább megpróbálta.*
- Jól hangzik.
*Mosolyodik el szélesen, ahogy izgatottan öleli magához a zsák krumplit. Az izgalom viszont hamar átvált kíváncsi megszeppentségbe a komorabb választ hallva. Nem akar szemtelenül kíváncsiskodni. Valahogy úgy érzi, hogy ez olyan dolog lehet, aminél nincs is joga rá, így csendben maradva pillant futólag körbe, de senkit sem lát, akinek esetleg megragadt volna a tekintetet a kettősükön.*
- Próbáljuk meg.
*Válaszolja végül ismét elmosolyodva.*
- Rinavessa és részemről az öröm.
*Mert most tényleg örül. Hogy szép árukat szerzett, hogy nem egyedül cipekedik, hogy kapott lehetőséget, hogy szerezzen még egy kis aranyat. Hogy, ha beválik és ügyes lesz, akkor odahaza is gyorsabban haladhat.
Ahogy haladnak kifelé már alig-alig akad árus vagy vásárló. Már látja a távolabb sorakozó házakat. Hamarosan haza is érnek. Lazziar kérdésére ismét az arcára pillant, majd halkan felnevetve ingatja meg a fejét.*
- Nincs család. Ha kijövök ide igyekszem úgy beszerezni a dolgaim, hogy egy pár napig a piac felé se kelljen néznem.
*Amilyen kis szerencsétlenül indult a reggele, úgy tűnik, hogy most kedvezőbben alakuló irány felé pillanthat. Persze ez nagy felelősség, mert más az, amikor magánál rak annyi rendet, hogy éppen ne bukjon hasra a széthajigált ruhákban és más az, amikor tényleg oda kell figyelnie arra, hogy mindent alaposan és szépen elvégezzen. De talán nem lehet sokkal másabb, mint odahaza, még az anyjáékkal, amikor besegített a házimunkában. Ha meg mégsem válik be, esetleg meghaladja a képességeit, hát legalább megpróbálta.*
- Jól hangzik.
*Mosolyodik el szélesen, ahogy izgatottan öleli magához a zsák krumplit. Az izgalom viszont hamar átvált kíváncsi megszeppentségbe a komorabb választ hallva. Nem akar szemtelenül kíváncsiskodni. Valahogy úgy érzi, hogy ez olyan dolog lehet, aminél nincs is joga rá, így csendben maradva pillant futólag körbe, de senkit sem lát, akinek esetleg megragadt volna a tekintetet a kettősükön.*
- Próbáljuk meg.
*Válaszolja végül ismét elmosolyodva.*
- Rinavessa és részemről az öröm.
*Mert most tényleg örül. Hogy szép árukat szerzett, hogy nem egyedül cipekedik, hogy kapott lehetőséget, hogy szerezzen még egy kis aranyat. Hogy, ha beválik és ügyes lesz, akkor odahaza is gyorsabban haladhat.
Ahogy haladnak kifelé már alig-alig akad árus vagy vásárló. Már látja a távolabb sorakozó házakat. Hamarosan haza is érnek. Lazziar kérdésére ismét az arcára pillant, majd halkan felnevetve ingatja meg a fejét.*
- Nincs család. Ha kijövök ide igyekszem úgy beszerezni a dolgaim, hogy egy pár napig a piac felé se kelljen néznem.
2256. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-12-23 23:13:25
Üzenet elküldve: 2024-12-23 23:13:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Egy egyszerű nap//
*Fogalma sincs mi ütött belé. Valamelyik nap azért jött ide, hogy egy kövérebb erszényt szedjen le egy jól öltözött piperkőc öv csatjáról, most pedig egy hölgynek segíti hazacipelnie a bevásárolni valót. Jobb ha megjegyzi, hogy az utolsó kortyot nem szabad ki inni a tündér pálinkából, mert ilyesféle zagyvaságokat fog csinálni másnap, fájós fejjel.
Szemeivel enyhén hunyorog is, ahogy a nap sugarakkal szembe mennek, kis híja csupán, hogy fel nem rúgja azt az előttük lézengő gyereket. Ismételten csak felmordul az elfek nyelvén valami rövidet, ahogy végignézi az elszaladó piszkos képű gyerkőcöt.*
- Igen, hatonta egyszer, alkalmakként 15 arany. Mit szólsz?
*Kedves, most még. Talán jobb is ha ezt az oldalát látja a hölgy. Addig talán még jó szájízzel is fog neki dolgozni. Bár ha meglátja, hogy miféle kupleráj marad atyja lakásán mostanság, lehet sarkon fordul és faképnél hagyna. De ki tudja, lehet keményebb fából faragták a leánykát. Majd kiderül ha majd odaérnek. De előtte még a másik lakására kell juttatni a bevásárolni valót.*
-Mi? Én?
*Zökken ki hirtelen, ahogyan kémleli a tömeget, majd miután a kérdés végre eljut a fejébe, szabad kezével a zsebébe nyúl, és az azóta is ott rejlő összegyűrt levél darabon hozza végig hüvelykujját óvatosan.*
-Talán.
*Válaszolaj röviden, érezhetően komorabban válaszolt mint, ahogy eddig tette, mintha érzékenyen érintette volna a kérdés.*
- Szóval mit mondasz? Áll az alku?
*Húzódik szemöldöke cinkosan, ahogy tekintetét félig a lányra fordítja, kíváncsian várja a választ.*
- Lazziar, örvendek.
* Mutatkozik be kurtán, kezet is nyújtana akár, vagy csókolna, ahogy azt a nemesebbek körében illik, de látja, hogy jelen pillanatban le van foglalva a lányka keze, ahogy azt a krumplis zsákot szorongatja. Nem is kell neki egyéb indok, hogy suttyomban ismét felmérje a hölgy feltűnő vonásait.
De gondolatait nem tereli tovább ilyesmire, végig néz a kosár tartalmán, és emlékszik az erszény méretére amiből a lány fizetett. Arra a következtetésre jön, hogy vagy egy nagyobb étek készül több főre, egy két napig, vagy ez egy jó hati bevásárlás egy személyre. Végül úgy dönt inkább rákérdez.*
- Tán valami kisebb ünnepségre készülsz a családdal?
*Szegezi fel a kérdést, csak, hogy valamivel elbeszélgessék az időt, amíg a lány lakására érnek.*
*Fogalma sincs mi ütött belé. Valamelyik nap azért jött ide, hogy egy kövérebb erszényt szedjen le egy jól öltözött piperkőc öv csatjáról, most pedig egy hölgynek segíti hazacipelnie a bevásárolni valót. Jobb ha megjegyzi, hogy az utolsó kortyot nem szabad ki inni a tündér pálinkából, mert ilyesféle zagyvaságokat fog csinálni másnap, fájós fejjel.
Szemeivel enyhén hunyorog is, ahogy a nap sugarakkal szembe mennek, kis híja csupán, hogy fel nem rúgja azt az előttük lézengő gyereket. Ismételten csak felmordul az elfek nyelvén valami rövidet, ahogy végignézi az elszaladó piszkos képű gyerkőcöt.*
- Igen, hatonta egyszer, alkalmakként 15 arany. Mit szólsz?
*Kedves, most még. Talán jobb is ha ezt az oldalát látja a hölgy. Addig talán még jó szájízzel is fog neki dolgozni. Bár ha meglátja, hogy miféle kupleráj marad atyja lakásán mostanság, lehet sarkon fordul és faképnél hagyna. De ki tudja, lehet keményebb fából faragták a leánykát. Majd kiderül ha majd odaérnek. De előtte még a másik lakására kell juttatni a bevásárolni valót.*
-Mi? Én?
*Zökken ki hirtelen, ahogyan kémleli a tömeget, majd miután a kérdés végre eljut a fejébe, szabad kezével a zsebébe nyúl, és az azóta is ott rejlő összegyűrt levél darabon hozza végig hüvelykujját óvatosan.*
-Talán.
*Válaszolaj röviden, érezhetően komorabban válaszolt mint, ahogy eddig tette, mintha érzékenyen érintette volna a kérdés.*
- Szóval mit mondasz? Áll az alku?
*Húzódik szemöldöke cinkosan, ahogy tekintetét félig a lányra fordítja, kíváncsian várja a választ.*
- Lazziar, örvendek.
* Mutatkozik be kurtán, kezet is nyújtana akár, vagy csókolna, ahogy azt a nemesebbek körében illik, de látja, hogy jelen pillanatban le van foglalva a lányka keze, ahogy azt a krumplis zsákot szorongatja. Nem is kell neki egyéb indok, hogy suttyomban ismét felmérje a hölgy feltűnő vonásait.
De gondolatait nem tereli tovább ilyesmire, végig néz a kosár tartalmán, és emlékszik az erszény méretére amiből a lány fizetett. Arra a következtetésre jön, hogy vagy egy nagyobb étek készül több főre, egy két napig, vagy ez egy jó hati bevásárlás egy személyre. Végül úgy dönt inkább rákérdez.*
- Tán valami kisebb ünnepségre készülsz a családdal?
*Szegezi fel a kérdést, csak, hogy valamivel elbeszélgessék az időt, amíg a lány lakására érnek.*
2255. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-12-23 21:44:06
Üzenet elküldve: 2024-12-23 21:44:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy egyszerű nap//
*A zsákkal egyszerűbben megbirkózik, mint a kosárral. Hálás is, hogy nem a kettővel egyszerre kell küzdenie. Sajnos közben az eszébe sem jut, hogy a fiú sem véletlenül lézenghetett a piacon. Valahogy sem rossz szándék, sem az esetleges vásárlás nem ötlik a fejébe, pusztán csak belenyugszik, hogy jókor volt jó helyen. Így megindul újra a tömegen keresztül, de most így, hogy akad társasága már nem olyan ügyetlenül, mint mikor egyedül megérkezett.
Noha tekintete most sűrűbben kalandozik a körülöttük lévőkre azért igyekszik a lehető legtöbb figyelmét a fiúnak szentelni. Főleg, hogy szóba jön az az ajánlat is. Amikor pedig meghallja a lényegi részt először csak szaporán pislog párat.*
- Neked dolgozni?
*Hümmög, miközben lefékezi a lépteit, hogy ne ütközzön bele az előttük átrohanó, játszadozó kölykökbe. Azután tovább is lépdel és újra a fiúra sandít. Ahogy a részletek is jobban felszínre kerülnek látszik az arcán, hogy kezdi komolyan rágni magában a hallottakat. Mert, hát nem is hangzik butaságnak. Úgy is szüksége lenne az aranyra, ha minél gyorsabban haladni akar a ház körül. Az pedig, hogy segíthet ezzel egy kedves fiúnak, aki most helyette cipeli a kosarat még kedvezőbbre fordítja.*
- Mint a takarítás?
*Az amúgy sem nagy dolog. Egyszer-egyszer belefér, hogy egy kicsit rendbe szedjen egy házat. Azt a férfiak többsége amúgy is szereti elkerülni vagy igen felületesen elvégezni. Mondjuk sokszor éppen ő sem a rendezettségről híres, de, ha egyszer rákap, akkor tényleg odateszi magát. Persze ezt a saját környezetében ráérősen tudja csinálni. Másnál azért húzná a kötelesség.*
- Nem hangzik butaságnak.
*Sandít újra a fiúra, majd kíváncsian pillant abba az irányba, amerre éppen elréved a tekintete.*
- Vársz valakit?
*A zsákkal egyszerűbben megbirkózik, mint a kosárral. Hálás is, hogy nem a kettővel egyszerre kell küzdenie. Sajnos közben az eszébe sem jut, hogy a fiú sem véletlenül lézenghetett a piacon. Valahogy sem rossz szándék, sem az esetleges vásárlás nem ötlik a fejébe, pusztán csak belenyugszik, hogy jókor volt jó helyen. Így megindul újra a tömegen keresztül, de most így, hogy akad társasága már nem olyan ügyetlenül, mint mikor egyedül megérkezett.
Noha tekintete most sűrűbben kalandozik a körülöttük lévőkre azért igyekszik a lehető legtöbb figyelmét a fiúnak szentelni. Főleg, hogy szóba jön az az ajánlat is. Amikor pedig meghallja a lényegi részt először csak szaporán pislog párat.*
- Neked dolgozni?
*Hümmög, miközben lefékezi a lépteit, hogy ne ütközzön bele az előttük átrohanó, játszadozó kölykökbe. Azután tovább is lépdel és újra a fiúra sandít. Ahogy a részletek is jobban felszínre kerülnek látszik az arcán, hogy kezdi komolyan rágni magában a hallottakat. Mert, hát nem is hangzik butaságnak. Úgy is szüksége lenne az aranyra, ha minél gyorsabban haladni akar a ház körül. Az pedig, hogy segíthet ezzel egy kedves fiúnak, aki most helyette cipeli a kosarat még kedvezőbbre fordítja.*
- Mint a takarítás?
*Az amúgy sem nagy dolog. Egyszer-egyszer belefér, hogy egy kicsit rendbe szedjen egy házat. Azt a férfiak többsége amúgy is szereti elkerülni vagy igen felületesen elvégezni. Mondjuk sokszor éppen ő sem a rendezettségről híres, de, ha egyszer rákap, akkor tényleg odateszi magát. Persze ezt a saját környezetében ráérősen tudja csinálni. Másnál azért húzná a kötelesség.*
- Nem hangzik butaságnak.
*Sandít újra a fiúra, majd kíváncsian pillant abba az irányba, amerre éppen elréved a tekintete.*
- Vársz valakit?
2254. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-12-23 21:02:00
Üzenet elküldve: 2024-12-23 21:02:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Egy egyszerű nap//
*Számára most a leány jelenti azt az árva kis virágot, ami azon a trágyadombon ácsorog, amit a mai reggelnek érez. Fejében még mindig érzi a tegnap este torkán legurított italok nagy részét. Igyekeznie kellene a saját maga vásárlásával is. De jelen pillanatban, ha már ilyen kapóra jött a leányka, muszáj lesz egy kicsit még halogatnia.
A lány kedves tekintete, jól esik neki mint a lázasnak a hideg homlok borogatás. Az a kellemes, barátságos mosoly, melenget azt a szőrös szívet ami mellkasában dobog. Pedig nem is olyan borzasztó elf ő, csak nagyon rövid az az oldala amit kedvesnek mondható.
A lány szavaira meglepetten pislog kettőt, de bólintva beleegyezik a cserébe. Mint egy néma óriás, lassú biztos mozdulattal hajtja végbe a cserét. Így most a kezére szorul a kosár, amit combja magasságában lógatva tart.*
- Remek, mutasd az utat.
*Szólal fel, nem mintha a nehézkes kosárral bajai lennének, de éhes gyomorral, és sajgó fejjel nincs kedve a város végébe kísérni a leányzót. Bár ha továbbra is ilyen szépen mosolyog rá, talán megtenné neki. Talán.
A bólintás megismétlődik, ahogy lassút pislantva megerősíti a lány szavait. Igen ajánlat.*
-Szorgalmas leánynak tűnsz, mondd csak. Hajlandó lennél nekem dolgozni néha napján?
*Húzódik lassan kérdően szemöldöke, ahogy a lány tekintetét kémleli.*
- Tisztes munkáért tisztes fizetséget ajánlok persze. A lakásomról lenne szó, jót tenne neki egy női kéz.
*Magyarázza kimért lassú beszéddel a feladat nagy vonalait. Tekintete pedig továbbra is, hol a lány szemeiben vész el rövid pillanatokra, hol pedig vizslatva szemléli a körülöttük nyüzsgő tömeget, mintha keresne közöttük valakit, vagy valamit.*
A hozzászólás írója (Lazziar Glynmaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.23 21:02:19
*Számára most a leány jelenti azt az árva kis virágot, ami azon a trágyadombon ácsorog, amit a mai reggelnek érez. Fejében még mindig érzi a tegnap este torkán legurított italok nagy részét. Igyekeznie kellene a saját maga vásárlásával is. De jelen pillanatban, ha már ilyen kapóra jött a leányka, muszáj lesz egy kicsit még halogatnia.
A lány kedves tekintete, jól esik neki mint a lázasnak a hideg homlok borogatás. Az a kellemes, barátságos mosoly, melenget azt a szőrös szívet ami mellkasában dobog. Pedig nem is olyan borzasztó elf ő, csak nagyon rövid az az oldala amit kedvesnek mondható.
A lány szavaira meglepetten pislog kettőt, de bólintva beleegyezik a cserébe. Mint egy néma óriás, lassú biztos mozdulattal hajtja végbe a cserét. Így most a kezére szorul a kosár, amit combja magasságában lógatva tart.*
- Remek, mutasd az utat.
*Szólal fel, nem mintha a nehézkes kosárral bajai lennének, de éhes gyomorral, és sajgó fejjel nincs kedve a város végébe kísérni a leányzót. Bár ha továbbra is ilyen szépen mosolyog rá, talán megtenné neki. Talán.
A bólintás megismétlődik, ahogy lassút pislantva megerősíti a lány szavait. Igen ajánlat.*
-Szorgalmas leánynak tűnsz, mondd csak. Hajlandó lennél nekem dolgozni néha napján?
*Húzódik lassan kérdően szemöldöke, ahogy a lány tekintetét kémleli.*
- Tisztes munkáért tisztes fizetséget ajánlok persze. A lakásomról lenne szó, jót tenne neki egy női kéz.
*Magyarázza kimért lassú beszéddel a feladat nagy vonalait. Tekintete pedig továbbra is, hol a lány szemeiben vész el rövid pillanatokra, hol pedig vizslatva szemléli a körülöttük nyüzsgő tömeget, mintha keresne közöttük valakit, vagy valamit.*
A hozzászólás írója (Lazziar Glynmaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.12.23 21:02:19
2253. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-12-23 18:56:39
Üzenet elküldve: 2024-12-23 18:56:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy egyszerű nap//
*A kellemetlenül alakult reggelt a fiúnak hála egész szépen sikerül orvosolni. Így most már nem azon pörögnek a gondolatok a fejében, hogy minél hamarabb távozhasson a piacról. Sőt, egész szépen belelendül a válogatásba, még azzal sem törődve, hogy esetleg a kufár sanda szemmel nézi a műveletet. Hiszen azt jól megtanulta, hogy ha valamiért aranyat ad ki, annak értelme is legyen. Persze az árusok jól járnak azzal, ha ugyan azon az áron szabadulnak meg a hibás portékától, mint amennyit a szép áru kóstál, de sajnos ez a lány nem az a balek, aki bármit megvesz. Már nem siet sehová, van ideje bőven mindent alaposan szemügyre venni. Az kéne még, hogy hazaérkezve majd kidobálhatja az almák felét, mert esetleg rohadtak. A kosár pedig szépen megtelik, mikor pedig végez mindennel elégedetten fordul a fiúhoz. Amíg az elveszi a zsákot ő a kosarat emeli meg két kézzel csimpaszkodva bele, s indulna is, ha a kérdés nem késztetné megtorpanásra. Párat pislog a kosárra, majd a fiúra, végül pedig a zsákon állapodik meg a barna tekintet.*
- Már így is nagy segítsék vagy. Nem akarlak kihasználni.
*Persze azért őt sem ejtették a fejére, viszont illetlennek tartja, hogy hálája jeléül mindent a fiúval cipeltessen. Még akkor is, ha neki fele annyira nem nagy kihívás a kosár és krumpli súlya, mint amennyire neki meg igen.*
- Cseréljünk.
*Mosolyodik el, miközben átengedi a kosarat, viszont felszabadult kezeivel a zsákért nyúl. Kisebb súly, kisebb probléma és legalább nem érzi magát úgy, hogy teljesen kihasználja megmentőjét.
Ha a zsákot megkaparintja két kezével öleli magához, hogy lassan meginduljon.*
- Szerencsére nem lakom messze.
*Pillant menet közben az arcára, majd szemöldökei kíváncsian szöknek feljebb.*
- Ajánlat?
*Pislog párat szaporábban. Őszintén meglepődik azon, hogy rögvest az elején ajánlatokat emlegetnek neki, de egyúttal igazán kíváncsivá is teszi.*
- Ühm... Milyen ajánlat?
*A kellemetlenül alakult reggelt a fiúnak hála egész szépen sikerül orvosolni. Így most már nem azon pörögnek a gondolatok a fejében, hogy minél hamarabb távozhasson a piacról. Sőt, egész szépen belelendül a válogatásba, még azzal sem törődve, hogy esetleg a kufár sanda szemmel nézi a műveletet. Hiszen azt jól megtanulta, hogy ha valamiért aranyat ad ki, annak értelme is legyen. Persze az árusok jól járnak azzal, ha ugyan azon az áron szabadulnak meg a hibás portékától, mint amennyit a szép áru kóstál, de sajnos ez a lány nem az a balek, aki bármit megvesz. Már nem siet sehová, van ideje bőven mindent alaposan szemügyre venni. Az kéne még, hogy hazaérkezve majd kidobálhatja az almák felét, mert esetleg rohadtak. A kosár pedig szépen megtelik, mikor pedig végez mindennel elégedetten fordul a fiúhoz. Amíg az elveszi a zsákot ő a kosarat emeli meg két kézzel csimpaszkodva bele, s indulna is, ha a kérdés nem késztetné megtorpanásra. Párat pislog a kosárra, majd a fiúra, végül pedig a zsákon állapodik meg a barna tekintet.*
- Már így is nagy segítsék vagy. Nem akarlak kihasználni.
*Persze azért őt sem ejtették a fejére, viszont illetlennek tartja, hogy hálája jeléül mindent a fiúval cipeltessen. Még akkor is, ha neki fele annyira nem nagy kihívás a kosár és krumpli súlya, mint amennyire neki meg igen.*
- Cseréljünk.
*Mosolyodik el, miközben átengedi a kosarat, viszont felszabadult kezeivel a zsákért nyúl. Kisebb súly, kisebb probléma és legalább nem érzi magát úgy, hogy teljesen kihasználja megmentőjét.
Ha a zsákot megkaparintja két kezével öleli magához, hogy lassan meginduljon.*
- Szerencsére nem lakom messze.
*Pillant menet közben az arcára, majd szemöldökei kíváncsian szöknek feljebb.*
- Ajánlat?
*Pislog párat szaporábban. Őszintén meglepődik azon, hogy rögvest az elején ajánlatokat emlegetnek neki, de egyúttal igazán kíváncsivá is teszi.*
- Ühm... Milyen ajánlat?
2252. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-12-23 17:50:35
Üzenet elküldve: 2024-12-23 17:50:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Egy egyszerű nap//
*Legalább valaki képes megbirkózni a mindennapokkal. Számára nehéz elfogadni, olykor-olykor a puszta létezést is. Bár ez teljes mértékben megérthető, ha az illető fejhasító másnapossággal ébred majdnem minden másnap. Ugyebár könnyebb elfelejteni az életet keserítő kérdéseket és aggályokat, mintsem megoldást találni rájuk. Persze, azt sem mondhatja el, hogy ez a megoldás működőképes. De legalább roppantul szórakoztató.*
-Hmm
*Hümmög egyet válasz képen egy alig észrevehető bólintással megspékelve a lány válaszára. A félmosoly nagyjából ott marad az arcán, amíg végigvezeti a lányt a tömegen. Azt sem bánja, ha valakibe véletlenül félvállal eltalál.
Leginkább csak fent felejtette, ezt az új álarcot amit felöltött a lánynak. Amúgy sem egy túlzottan bizalomgerjesztő látvány, a kócos hajával, és az elhanyagolt gyűrött ruháival. Mostanság megfeledkezett magáról, és az általános tisztálkodáson kívül nem igazán törődött mással.
Miután a lányka lepusztította a termékek azon részét ami még árusíthatónak minősíthető, addig ő lapos tekintettel csak kémleli, mint a kufárt, hogy nem e csal a mérleggel. Köztudott, hogy előfordul egyeseknél. De legalább annyira méri fel a lányt is, az áruk mennyiségét, az öltözékét, és a rajta lévő értékeket mint ékszerek és hasonlók. Szakmai ártalom ez csupán, de valóban eltudna mélyedni jobban azokban az idomokban, kicsit sajnálja, hogy szegény nem az hosszú életűek közé tartozik, de ugyebár nem lehet minden tökéletes.
Amúgy is, amíg a lányka befejezi a vásárlást, egy aprócska ötlete támad. Ha már ilyen kis házias kisasszonyra talált rá, lehet nem is véletlen. Belegondolva, jót tenne az ő lakásának egy ilyen szorgalmas kéz, mint amilyennek a lánykának tűnik.
Lassan a krumplis zsák felé nyúl, hogy elvigye azt a lányka helyett, másik kezével pedig a kosár felé nyúl lassan, de addig nem veszi el amíg a lánytól rá nem kérdez, vagy amaz nem bízza rá a hordását.*
-Szabad lesz?
*Kérdezi mély dörmögő, de mégis valahol finomnak tűnő hangján. Majd, ha átvette a kosarat a lány oldalához lép.*
-Elkísérhetlek ha gondolod, van egy ajánlatom a számodra ha érdekel.
*Tekint le a lányra, az arcvonásait kémleli az enyhén már lekopott félmosollyal, szemei áthatóan pillantanak a másik bogár szemeibe.*
*Legalább valaki képes megbirkózni a mindennapokkal. Számára nehéz elfogadni, olykor-olykor a puszta létezést is. Bár ez teljes mértékben megérthető, ha az illető fejhasító másnapossággal ébred majdnem minden másnap. Ugyebár könnyebb elfelejteni az életet keserítő kérdéseket és aggályokat, mintsem megoldást találni rájuk. Persze, azt sem mondhatja el, hogy ez a megoldás működőképes. De legalább roppantul szórakoztató.*
-Hmm
*Hümmög egyet válasz képen egy alig észrevehető bólintással megspékelve a lány válaszára. A félmosoly nagyjából ott marad az arcán, amíg végigvezeti a lányt a tömegen. Azt sem bánja, ha valakibe véletlenül félvállal eltalál.
Leginkább csak fent felejtette, ezt az új álarcot amit felöltött a lánynak. Amúgy sem egy túlzottan bizalomgerjesztő látvány, a kócos hajával, és az elhanyagolt gyűrött ruháival. Mostanság megfeledkezett magáról, és az általános tisztálkodáson kívül nem igazán törődött mással.
Miután a lányka lepusztította a termékek azon részét ami még árusíthatónak minősíthető, addig ő lapos tekintettel csak kémleli, mint a kufárt, hogy nem e csal a mérleggel. Köztudott, hogy előfordul egyeseknél. De legalább annyira méri fel a lányt is, az áruk mennyiségét, az öltözékét, és a rajta lévő értékeket mint ékszerek és hasonlók. Szakmai ártalom ez csupán, de valóban eltudna mélyedni jobban azokban az idomokban, kicsit sajnálja, hogy szegény nem az hosszú életűek közé tartozik, de ugyebár nem lehet minden tökéletes.
Amúgy is, amíg a lányka befejezi a vásárlást, egy aprócska ötlete támad. Ha már ilyen kis házias kisasszonyra talált rá, lehet nem is véletlen. Belegondolva, jót tenne az ő lakásának egy ilyen szorgalmas kéz, mint amilyennek a lánykának tűnik.
Lassan a krumplis zsák felé nyúl, hogy elvigye azt a lányka helyett, másik kezével pedig a kosár felé nyúl lassan, de addig nem veszi el amíg a lánytól rá nem kérdez, vagy amaz nem bízza rá a hordását.*
-Szabad lesz?
*Kérdezi mély dörmögő, de mégis valahol finomnak tűnő hangján. Majd, ha átvette a kosarat a lány oldalához lép.*
-Elkísérhetlek ha gondolod, van egy ajánlatom a számodra ha érdekel.
*Tekint le a lányra, az arcvonásait kémleli az enyhén már lekopott félmosollyal, szemei áthatóan pillantanak a másik bogár szemeibe.*
2251. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-12-23 09:41:30
Üzenet elküldve: 2024-12-23 09:41:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy egyszerű nap//
*Nehéz? Inkább csak megszokott mostanában. Egyedül nincs olyan egyszerű dolga a ház körül úgy, hogy igazából a legjobb helye a konyhában van. Sütni szeret és ahhoz is ért. Nem az ő terepe a kalapálás, fűrészelés, az efféle dolgok. Erről árulkodhatnak az apró sebek és kisebb lila foltok is, amik itt-ott tarkítják a kezét és a karját. Pedig tegnap igyekezett a házzal is foglalkozni egy kicsit, de hiába volt az elszántság, a végére inkább fáradt ki, ellenben alig haladt valamit. Persze, hogy sikertelen lett a törekvése, hogy időben fel tudjon kelni.*
- Egy kicsit.
*Válaszolja végül mosolyogva, ahogy a fiú arcára is ráhúzódik egy kósza, felfelé görbülő szájhúzás. Most már nem tűnik olyan nyomasztónak így, hogy nem figyel olyan mogorván. De persze nem lehet mindenki olyan, hogy akkor is mosolyogni próbál, ha végképp nincs hozzá semmi kedve, mint ahogy ő szokta csinálni. De, ha mosolyog, akkor legalább azt hiszik, hogy minden rendben van, akkor is, ha éppen nincs így.
De most szerencsére nem áll fent ilyen helyzet, így rögvest a fiú nyomába szegődik. Őszintén meg kell vallania, hogy ez sokkal kényelmesebb így, hogy nem egyedül kell átlavíroznia a tömegen. Igyekszik tartani a lépést, de menet közben sűrűn eltéved tekintete az árusok felé, így időnként jobban kell szednie a lábait, ha nem akar lemaradni a fiútól. Kicsit kezdi kedvét szegni, hogy a legtöbbet szinte már kifosztva látja. Pedig jó lenne, ha most el tudná intézni az egészet és akkor pár napig be sem kéne tennie a lábát.
Lassan lefékezi a lépteit, ahogy célt érnek. Először csak a fiú mögül kukucskál ki, de végül ki is lép megkerülve, hogy alaposabban szemügyre vegye a kínálatot. Egy ideig hümmög és még attól sem tartja vissza magát, hogy megfogdossa azt, ami érdekli. Miért is, mikor ez így van rendjén? Hiszen az a piros alma milyen szépen nézett ki, de mikor megfordította ott volt rajta az a nagy barna, puhult folt. Ennek ellenére az arcán elégedettség tükröződik, s mire végez a válogatással már egy egész halomba szedett áru tetszeleg előtte. Persze csak a legalapvetőbb dolgok, amire a konyhában van szükség: alma, tojás, krumpli, hús, tej, liszt, gomba, cukor. Minden, amit bele tud szorítani az aranyaiba és ami tényleg kell most otthonra.
Mire mindennel végez és ki is fizeti bizony a kosár jócskán tele lesz pakolva. Aztán a krumpli már bele se fér. De legalább a mosoly most szélesebbé válik az arcán, ahogy hálásan fordul a fiú felé.*
- Tökéletes. Minden fontosat kaptam és igazán szép dolgok vannak még itt.
*Bólogat elégedetten.*
*Nehéz? Inkább csak megszokott mostanában. Egyedül nincs olyan egyszerű dolga a ház körül úgy, hogy igazából a legjobb helye a konyhában van. Sütni szeret és ahhoz is ért. Nem az ő terepe a kalapálás, fűrészelés, az efféle dolgok. Erről árulkodhatnak az apró sebek és kisebb lila foltok is, amik itt-ott tarkítják a kezét és a karját. Pedig tegnap igyekezett a házzal is foglalkozni egy kicsit, de hiába volt az elszántság, a végére inkább fáradt ki, ellenben alig haladt valamit. Persze, hogy sikertelen lett a törekvése, hogy időben fel tudjon kelni.*
- Egy kicsit.
*Válaszolja végül mosolyogva, ahogy a fiú arcára is ráhúzódik egy kósza, felfelé görbülő szájhúzás. Most már nem tűnik olyan nyomasztónak így, hogy nem figyel olyan mogorván. De persze nem lehet mindenki olyan, hogy akkor is mosolyogni próbál, ha végképp nincs hozzá semmi kedve, mint ahogy ő szokta csinálni. De, ha mosolyog, akkor legalább azt hiszik, hogy minden rendben van, akkor is, ha éppen nincs így.
De most szerencsére nem áll fent ilyen helyzet, így rögvest a fiú nyomába szegődik. Őszintén meg kell vallania, hogy ez sokkal kényelmesebb így, hogy nem egyedül kell átlavíroznia a tömegen. Igyekszik tartani a lépést, de menet közben sűrűn eltéved tekintete az árusok felé, így időnként jobban kell szednie a lábait, ha nem akar lemaradni a fiútól. Kicsit kezdi kedvét szegni, hogy a legtöbbet szinte már kifosztva látja. Pedig jó lenne, ha most el tudná intézni az egészet és akkor pár napig be sem kéne tennie a lábát.
Lassan lefékezi a lépteit, ahogy célt érnek. Először csak a fiú mögül kukucskál ki, de végül ki is lép megkerülve, hogy alaposabban szemügyre vegye a kínálatot. Egy ideig hümmög és még attól sem tartja vissza magát, hogy megfogdossa azt, ami érdekli. Miért is, mikor ez így van rendjén? Hiszen az a piros alma milyen szépen nézett ki, de mikor megfordította ott volt rajta az a nagy barna, puhult folt. Ennek ellenére az arcán elégedettség tükröződik, s mire végez a válogatással már egy egész halomba szedett áru tetszeleg előtte. Persze csak a legalapvetőbb dolgok, amire a konyhában van szükség: alma, tojás, krumpli, hús, tej, liszt, gomba, cukor. Minden, amit bele tud szorítani az aranyaiba és ami tényleg kell most otthonra.
Mire mindennel végez és ki is fizeti bizony a kosár jócskán tele lesz pakolva. Aztán a krumpli már bele se fér. De legalább a mosoly most szélesebbé válik az arcán, ahogy hálásan fordul a fiú felé.*
- Tökéletes. Minden fontosat kaptam és igazán szép dolgok vannak még itt.
*Bólogat elégedetten.*
2250. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-12-22 20:41:13
Üzenet elküldve: 2024-12-22 20:41:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Egy egyszerű nap//
*Végignézi, ahogy a kéz gyengéden elveszi a kosarat, dolgos, de szépen ápoltnak tűnik.
Nem lepi meg az értetlen pislogás, sok mást rejt még az a fekete ing ami rajta van. Lehet meglepődne rajta a lány.*
- Nehéz reggel talán?
*Szólal fel, vajon a lányt is nyomaszthatja valami mélyebben? Vagy inkább csak a tömegen való lavírozás kötötte a figyelmét annyira, hogy szerencsétlenségére, pont belé botlott. Ha már itt tart, lehet meg kéne nézni azt az erszény mennyire nehéz a lánykának. Ámbár hamar meggondolja magát, túl szép az az arc, hogy ilyet tegyen vele. Ki is rázza a mocskos ötletet a fejéből hamar.*
-Látom. Látom. Tán még találunk valamit.
*Egy kellemes félmosoly húzódik arcára, amit érdekes látványt nyújt az alapvetőlegesen unott arcnak. Mintha nem illene a képbe, vagy a mosoly vagy az unott arc. Mintha a kettő két különböző személyiséget takarna. De jelen pillanatban, ez az ártatlan kis beszéd is jobban esik neki, mint egy átmulatott éjszaka. Nem bánja igazán, legalább valami kevésbé idegesítő személy van mellette aki talán még jobb szemmel van ellátva az étellel kapcsolatban.*
-Gyere, itt talán találunk valamit.
*Majd kihúzva magát tornyosul a lány fölé, mintha eddig enyhén görnyedt háttal sétált volna. Ez is az egyik rossz szokásai közé tartozik, ezzel csal le magasságából, hogy jobban eltűnjön a tömegben, ha arra van szükség. De most széles vállal akár egy dalia tör utat a lánynak, hogy elvezesse őt a következő zöldséges pultig. Legalább is reméli, hogy arra van szüksége elvégre almákról vagy mikről beszélt az előbb. Azonban, nem a legelső kufárhoz viszi, akinél az árú már le lett vásárolva, hanem egy hátrébb lévőhöz, aki nem a piactér közepén található. Itt még talán akad egy kettő amire a lánykának szüksége van.*
- Ez megfelel?
*Emeli fel hosszú karjait rámutatva a pultra, ahol az áruk nagy része még jócskán látható.*
*Végignézi, ahogy a kéz gyengéden elveszi a kosarat, dolgos, de szépen ápoltnak tűnik.
Nem lepi meg az értetlen pislogás, sok mást rejt még az a fekete ing ami rajta van. Lehet meglepődne rajta a lány.*
- Nehéz reggel talán?
*Szólal fel, vajon a lányt is nyomaszthatja valami mélyebben? Vagy inkább csak a tömegen való lavírozás kötötte a figyelmét annyira, hogy szerencsétlenségére, pont belé botlott. Ha már itt tart, lehet meg kéne nézni azt az erszény mennyire nehéz a lánykának. Ámbár hamar meggondolja magát, túl szép az az arc, hogy ilyet tegyen vele. Ki is rázza a mocskos ötletet a fejéből hamar.*
-Látom. Látom. Tán még találunk valamit.
*Egy kellemes félmosoly húzódik arcára, amit érdekes látványt nyújt az alapvetőlegesen unott arcnak. Mintha nem illene a képbe, vagy a mosoly vagy az unott arc. Mintha a kettő két különböző személyiséget takarna. De jelen pillanatban, ez az ártatlan kis beszéd is jobban esik neki, mint egy átmulatott éjszaka. Nem bánja igazán, legalább valami kevésbé idegesítő személy van mellette aki talán még jobb szemmel van ellátva az étellel kapcsolatban.*
-Gyere, itt talán találunk valamit.
*Majd kihúzva magát tornyosul a lány fölé, mintha eddig enyhén görnyedt háttal sétált volna. Ez is az egyik rossz szokásai közé tartozik, ezzel csal le magasságából, hogy jobban eltűnjön a tömegben, ha arra van szükség. De most széles vállal akár egy dalia tör utat a lánynak, hogy elvezesse őt a következő zöldséges pultig. Legalább is reméli, hogy arra van szüksége elvégre almákról vagy mikről beszélt az előbb. Azonban, nem a legelső kufárhoz viszi, akinél az árú már le lett vásárolva, hanem egy hátrébb lévőhöz, aki nem a piactér közepén található. Itt még talán akad egy kettő amire a lánykának szüksége van.*
- Ez megfelel?
*Emeli fel hosszú karjait rámutatva a pultra, ahol az áruk nagy része még jócskán látható.*
2249. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-12-22 19:48:36
Üzenet elküldve: 2024-12-22 19:48:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy egyszerű nap//
*A visszakapott kosár fülére markol, ahogy a fejét kissé oldalra billentve fürkészi a fiút. Aprókat pislog a pofonos megjegyzésre, de azért megnyugtató, hogy végül nem történt nagy baj.
Az újabb megjegyzésre aprót ráz a fején, majd szélesen és kissé zavartan elmosolyodik. Vakon és figyelmetlenül fogta menekülőre. Jobban belegondolva várható is volt, hogy előbb-utóbb ez lesz a vége.*
- Hát éppenséggel én sem arra figyeltem, ami az orrom előtt van.
*Elpillantva néz végig a körülöttük uralkodó tömegen, majd nagyot fújva vonja meg a vállait.*
- Ilyenkor általában ez van. Amikor már mindenki éber, de az áru még friss, akkor ellepik a piacot, mint hangyák a földre ejtett kenyérhéjat.
*Húzza fintorba a száját, de a mosoly hamar visszaszökik arcára, ahogy a fiú ötletét hallva visszapillant rá.*
- Az őszintét megvallva a nagyját szerintem elengedhetem. Ilyenkor már csak az ütődött alma és a megszikkadt kenyér marad. De talán szerencsém lesz még.
*Szélesebb mosollyal vonja meg a vállait.*
- Ha van kedved szétnézhetünk, de nem szívesen tartanálak fel.
*A visszakapott kosár fülére markol, ahogy a fejét kissé oldalra billentve fürkészi a fiút. Aprókat pislog a pofonos megjegyzésre, de azért megnyugtató, hogy végül nem történt nagy baj.
Az újabb megjegyzésre aprót ráz a fején, majd szélesen és kissé zavartan elmosolyodik. Vakon és figyelmetlenül fogta menekülőre. Jobban belegondolva várható is volt, hogy előbb-utóbb ez lesz a vége.*
- Hát éppenséggel én sem arra figyeltem, ami az orrom előtt van.
*Elpillantva néz végig a körülöttük uralkodó tömegen, majd nagyot fújva vonja meg a vállait.*
- Ilyenkor általában ez van. Amikor már mindenki éber, de az áru még friss, akkor ellepik a piacot, mint hangyák a földre ejtett kenyérhéjat.
*Húzza fintorba a száját, de a mosoly hamar visszaszökik arcára, ahogy a fiú ötletét hallva visszapillant rá.*
- Az őszintét megvallva a nagyját szerintem elengedhetem. Ilyenkor már csak az ütődött alma és a megszikkadt kenyér marad. De talán szerencsém lesz még.
*Szélesebb mosollyal vonja meg a vállait.*
- Ha van kedved szétnézhetünk, de nem szívesen tartanálak fel.
2248. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-12-22 19:24:58
Üzenet elküldve: 2024-12-22 19:24:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Egy egyszerű nap//
*Mennyi minden tervez el a halandó, aztán a sors, hogy kutyulja meg azokat a terveket. Ez mindig ámulattal, vagy épp undorral töltötte el őt, éppen attól függően, hogy a sors merre kavarta el őt az élet nagy sodrásában. Ő is csak egy apró, de annál jobban tömött erszényért jött, illetve némi rágcsálni valóért, hogy a fejében lévő sajgást tompítsa. Bár most jobban belegondolva, talán jobb ha a Pegazusba vezette volna léptei. De attól még, hogy ott megtömi éhes gyomrát, a konyhapult üres marad. Szóval követve utált apja szavait, előbb a kötelesség utána a szórakozás. Akadjon a torkán a halszálka az öregnek, hogy ismét igaza lett.
De most itt áll, megtorpanva, alig kap észbe, ahogy elmerengett gondolataiban. Gondolati persze nem állítják meg életre kelt botor ajkait, a szó elszáll. Ám szerencsére a lány nem gondol bele jobban az elhangzottakba, ami legalább megnyugvással tölti el. Nyúl az elgurult kosárért, és utána nyúlt volna, hogy felsegítse a hölgyeményt, de az talpraesettebb mint ítélte. Nem, hogy talpraesettebb de még igazán udvarias is, akár csak egy szolgálót látna apja házában. Kicsit rá emlékezteti ezzel a meghajlással a leányzó. Egyik szemöldöke érdeklődve emelkedik meg ennek láttán, és alaposabban végigméri a lánykát, nem mintha látta volna már a piacon, bár annyi ember között, bárki el tud veszni. És amúgy is ő leginkább mást figyel meg az embereken, mint az arcukat. Bár igazán örül, hogy most kivételt tett. A sárgás álmos szemek, lustán pislantva szegeződnek a lány meleg barna szemeibe.*
- Kaptam már nagyobb pofont, rá se ránts.
* Horkan fel, mint aki félvárról válaszol, majd szemei lesuhannak a szoknyára ami bepiszkolódott az esés során. Milyen kár, pedig mutatós darab, attól függetlenül, hogy egyszerű ruhácskában van a lányka.*
- Amúgy is, én nem figyeltem. Satereth verje meg, a kupecok kiárusítást tartanak, hogy ennyien vannak itt?
* Mordul fel, ahogy belevágódik egy könyök a nagy tömegben, és mérgesen pillant szét az ott lévőkön. Majd ismét a lányra húzódnak a sárgás szemek, nem tudja miért, de sajnálja, hogy szegényt csak így fellökte, nem is érti mi ütött belé. Fájdalmas sóhaj hagyja el ajkait, ahogy ötlete után ismét megszólal.*
- Merre tartasz, elkísérlek egy darabon ha szeretnéd.
* Mutat a kosárra, arra utalva, hátha kell a lánynak egy kis segítség abban, hogy valaki átverekedjen számára a tömegen, nehogy valaki másba ütközzön bele ezek után.*
*Mennyi minden tervez el a halandó, aztán a sors, hogy kutyulja meg azokat a terveket. Ez mindig ámulattal, vagy épp undorral töltötte el őt, éppen attól függően, hogy a sors merre kavarta el őt az élet nagy sodrásában. Ő is csak egy apró, de annál jobban tömött erszényért jött, illetve némi rágcsálni valóért, hogy a fejében lévő sajgást tompítsa. Bár most jobban belegondolva, talán jobb ha a Pegazusba vezette volna léptei. De attól még, hogy ott megtömi éhes gyomrát, a konyhapult üres marad. Szóval követve utált apja szavait, előbb a kötelesség utána a szórakozás. Akadjon a torkán a halszálka az öregnek, hogy ismét igaza lett.
De most itt áll, megtorpanva, alig kap észbe, ahogy elmerengett gondolataiban. Gondolati persze nem állítják meg életre kelt botor ajkait, a szó elszáll. Ám szerencsére a lány nem gondol bele jobban az elhangzottakba, ami legalább megnyugvással tölti el. Nyúl az elgurult kosárért, és utána nyúlt volna, hogy felsegítse a hölgyeményt, de az talpraesettebb mint ítélte. Nem, hogy talpraesettebb de még igazán udvarias is, akár csak egy szolgálót látna apja házában. Kicsit rá emlékezteti ezzel a meghajlással a leányzó. Egyik szemöldöke érdeklődve emelkedik meg ennek láttán, és alaposabban végigméri a lánykát, nem mintha látta volna már a piacon, bár annyi ember között, bárki el tud veszni. És amúgy is ő leginkább mást figyel meg az embereken, mint az arcukat. Bár igazán örül, hogy most kivételt tett. A sárgás álmos szemek, lustán pislantva szegeződnek a lány meleg barna szemeibe.*
- Kaptam már nagyobb pofont, rá se ránts.
* Horkan fel, mint aki félvárról válaszol, majd szemei lesuhannak a szoknyára ami bepiszkolódott az esés során. Milyen kár, pedig mutatós darab, attól függetlenül, hogy egyszerű ruhácskában van a lányka.*
- Amúgy is, én nem figyeltem. Satereth verje meg, a kupecok kiárusítást tartanak, hogy ennyien vannak itt?
* Mordul fel, ahogy belevágódik egy könyök a nagy tömegben, és mérgesen pillant szét az ott lévőkön. Majd ismét a lányra húzódnak a sárgás szemek, nem tudja miért, de sajnálja, hogy szegényt csak így fellökte, nem is érti mi ütött belé. Fájdalmas sóhaj hagyja el ajkait, ahogy ötlete után ismét megszólal.*
- Merre tartasz, elkísérlek egy darabon ha szeretnéd.
* Mutat a kosárra, arra utalva, hátha kell a lánynak egy kis segítség abban, hogy valaki átverekedjen számára a tömegen, nehogy valaki másba ütközzön bele ezek után.*
2247. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-12-22 18:41:37
Üzenet elküldve: 2024-12-22 18:41:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy egyszerű nap//
*Egy egyszerű nap. Annak indult az egész. Mert úgy is kezdte. Megmosta az arcát a hidegvízű tálban, felöltözött, kosarat ragadott és kilépett a házból. Elindult a negyedben, miközben pedig az utcákat járta a piacig végig mondogatta a fejében, hogy mi az, ami hazulra kell, abból pedig mi az, amit feltétlenül muszáj is lenne megvennie. Végül megérkezett, hogy belevesszen a tömegbe, a zajba, az illatokba. Hogy a nyugodt nézelődés apránként változzon inkább kapkodó menekvéssé valami távoli zugba, ahol senkinek sem lesz útban és neki sem kell azon törnie magát, hogy épségben maradva táncoljon el minden könyök elől.
Ez egészen addig jól is működött, amíg a két beszélgető között meg nem pillantotta az idegen arcot. A lendület viszont nem segítette hozzá, hogy időben kerülni tudjon, mire pedig észbe kap a kosár már kirepül a kezéből, hogy tompa puffanással érjen földet és guruljon kissé távolabb. A páros ezzel egy időben rebben szét tartva attól, hogy a lány rájuk esik vagy a kosár valamelyiküket találja el esés közben. Érzi egy pillanatra a ruha anyagát tenyere alatt, aminek nekiütődik, amit aztán hamar felvált a piac kövezett talaja. Beütötte a térdét ez majdnem biztos, mert fáj. A tenyere sem úszta meg szárazon, de mivel lassan fel tud kelni a földről majdnem biztos, hogy nem esett komoly baja. Hallja a fiút, bár teljes bizonyossággal nem tudja kivenni, hogy mit is mondott, szemeit is csak akkor emeli rá, mikor már leporolta magát.*
- Nem történt semmi.
*Szusszan fel, ahogy kiegyenesedve mosolyodik el végül. A felé nyújtott kosarat elvéve hajol aprót hálásan.*
- Köszönöm és bocsánat. Siettem és figyelmetlen voltam.
*Motyogja az orra alatt, majd a kérdésre lepillant a térdei fölött kissé kiszakadt szoknyára.*
- Semmiség. Te jól vagy?
*Ahogy ismét kiegyenesedve pillant végig a fiún nem úgy látja, mint akinek különösebb baja történt volna. Ez megnyugtató, így legalább nem érzi magát olyan rosszul a figyelmetlenségéért.*
*Egy egyszerű nap. Annak indult az egész. Mert úgy is kezdte. Megmosta az arcát a hidegvízű tálban, felöltözött, kosarat ragadott és kilépett a házból. Elindult a negyedben, miközben pedig az utcákat járta a piacig végig mondogatta a fejében, hogy mi az, ami hazulra kell, abból pedig mi az, amit feltétlenül muszáj is lenne megvennie. Végül megérkezett, hogy belevesszen a tömegbe, a zajba, az illatokba. Hogy a nyugodt nézelődés apránként változzon inkább kapkodó menekvéssé valami távoli zugba, ahol senkinek sem lesz útban és neki sem kell azon törnie magát, hogy épségben maradva táncoljon el minden könyök elől.
Ez egészen addig jól is működött, amíg a két beszélgető között meg nem pillantotta az idegen arcot. A lendület viszont nem segítette hozzá, hogy időben kerülni tudjon, mire pedig észbe kap a kosár már kirepül a kezéből, hogy tompa puffanással érjen földet és guruljon kissé távolabb. A páros ezzel egy időben rebben szét tartva attól, hogy a lány rájuk esik vagy a kosár valamelyiküket találja el esés közben. Érzi egy pillanatra a ruha anyagát tenyere alatt, aminek nekiütődik, amit aztán hamar felvált a piac kövezett talaja. Beütötte a térdét ez majdnem biztos, mert fáj. A tenyere sem úszta meg szárazon, de mivel lassan fel tud kelni a földről majdnem biztos, hogy nem esett komoly baja. Hallja a fiút, bár teljes bizonyossággal nem tudja kivenni, hogy mit is mondott, szemeit is csak akkor emeli rá, mikor már leporolta magát.*
- Nem történt semmi.
*Szusszan fel, ahogy kiegyenesedve mosolyodik el végül. A felé nyújtott kosarat elvéve hajol aprót hálásan.*
- Köszönöm és bocsánat. Siettem és figyelmetlen voltam.
*Motyogja az orra alatt, majd a kérdésre lepillant a térdei fölött kissé kiszakadt szoknyára.*
- Semmiség. Te jól vagy?
*Ahogy ismét kiegyenesedve pillant végig a fiún nem úgy látja, mint akinek különösebb baja történt volna. Ez megnyugtató, így legalább nem érzi magát olyan rosszul a figyelmetlenségéért.*
2246. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-12-22 17:27:36
Üzenet elküldve: 2024-12-22 17:27:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Egy egyszerű nap//
*Egy újabb reggel, egy újabb másnapos nap. Szemet hunyorogva halad lassan az utcán, ruházata a szokottnál is csapzottabb. Megint egy olyan részét éli az életének, amikor céltalanul teng és leng csupán. És az éjjelt várja csak, ahol tivornyázhat, vagy kockázhat az alja néppel. Abban legalább van egy két izgalom, főleg, ha valaki felemeli rá a hangját, mert akkor akár egy két maflás is elcsattanhat. És mint minden jó verekedés végén, még az ital is jobban esik mindkét fél számára.
De egy ilyen éjjel után, jobb ha van valami reggelinek való a konyhaszekrényben. Na de persze, már nem Lihanechben él, az apja házában, ahol mindig akadt valami az éléskamrában a szolgálók miatt. Hanem itt az apja lakásán amit hátrahagyott üzleti utakra. Persze itt nincsenek szolgálók, se ellátás. Maga pedig egy fittyet nem ért az ilyesmihez, nem azért mert botor lenne hozzá, hanem mert ennyire nem érdekli. Amit utána kétszer meg bán, hogy képtelen ennyit törődni magával, hogy legalább egy falat kenyér legyen egy átmulatott éjszaka után reggelre.
De ezen már nincs mit tenni, a baj megtörtént, és a problémát meg kell oldani. Lassú, lusta léptei a piacra vezetik őt. Ahol zsebre tett kézzel mint egy keselyű úgy köröz. Több okból is, ha talál egy alkalmas alakot, aki hajlandó "megválni" erszényétől, akkor más fizeti a reggelijét, ami rettentő ideális lenne számára. Nem mintha pénz híján lenne, de jobban esik úgy a reggeli ha más megdolgozott érte.
Ami most még ideális is lenne, főleg, hogy az emberek nagyon megszaporodtak most a téren, ő maga is alig fér el a tömegben. Ez még kapóra is válna, könnyebb elvegyülni és eltűnni is akár, ha megtörtént a zsebmetszés. Gondolatait azonban megtöri egy óvatlan mozdulat. Egy begyes leányzó, rövid barna fürtökkel vág útjába, ahogy egy beszélgető páros között halad el. Mindkettőjüknek ugyan az volt az ötlete. Oly erővel haladtak egymásba, tán a kosár is kiesik a lány kezéből. Lazziar az ütés erejétől csak megtorpan egy pillanatra, és saját elf nyelvén szisszent egy rövid káromkodást. Majd a puffanás hallatára amit a kosár okozott néz csak le. Szemei azonban a hangot követve megakadnak a lány telt idomain, és lehajolva a megrekedt szemekkel nyúl a kosárért. Fel is emeli és visszanyújtja.*
- Mellnézést.
*Pislant kettőt, arca a bamba bámulásból gyorsan átvált átvált egy komorabb, szigorúbb vonásba. Hiszen maga sem hiszi el, hogy ez így kimondta. De képtelen a szavakat visszaszívni csupán abban reménykedik a lány nem vette ki igazán a szavait. Már csak az kéne neki, hogy valaki hülyének nézze őt kora reggel.*
- Megütötted magad?
* Szólal fel ismét unott hangján, szemei is már laposabban pislognak a lányra, ami inkább közönyösséget mutat az eddigi hirtelen jött érdeklődés után. Tény, sosem volt oda túlzottan a tompa fülűekért, de nem ez az oka jelen pillanatban, pusztán egy rossz reggel amit túl kell élnie.*
*Egy újabb reggel, egy újabb másnapos nap. Szemet hunyorogva halad lassan az utcán, ruházata a szokottnál is csapzottabb. Megint egy olyan részét éli az életének, amikor céltalanul teng és leng csupán. És az éjjelt várja csak, ahol tivornyázhat, vagy kockázhat az alja néppel. Abban legalább van egy két izgalom, főleg, ha valaki felemeli rá a hangját, mert akkor akár egy két maflás is elcsattanhat. És mint minden jó verekedés végén, még az ital is jobban esik mindkét fél számára.
De egy ilyen éjjel után, jobb ha van valami reggelinek való a konyhaszekrényben. Na de persze, már nem Lihanechben él, az apja házában, ahol mindig akadt valami az éléskamrában a szolgálók miatt. Hanem itt az apja lakásán amit hátrahagyott üzleti utakra. Persze itt nincsenek szolgálók, se ellátás. Maga pedig egy fittyet nem ért az ilyesmihez, nem azért mert botor lenne hozzá, hanem mert ennyire nem érdekli. Amit utána kétszer meg bán, hogy képtelen ennyit törődni magával, hogy legalább egy falat kenyér legyen egy átmulatott éjszaka után reggelre.
De ezen már nincs mit tenni, a baj megtörtént, és a problémát meg kell oldani. Lassú, lusta léptei a piacra vezetik őt. Ahol zsebre tett kézzel mint egy keselyű úgy köröz. Több okból is, ha talál egy alkalmas alakot, aki hajlandó "megválni" erszényétől, akkor más fizeti a reggelijét, ami rettentő ideális lenne számára. Nem mintha pénz híján lenne, de jobban esik úgy a reggeli ha más megdolgozott érte.
Ami most még ideális is lenne, főleg, hogy az emberek nagyon megszaporodtak most a téren, ő maga is alig fér el a tömegben. Ez még kapóra is válna, könnyebb elvegyülni és eltűnni is akár, ha megtörtént a zsebmetszés. Gondolatait azonban megtöri egy óvatlan mozdulat. Egy begyes leányzó, rövid barna fürtökkel vág útjába, ahogy egy beszélgető páros között halad el. Mindkettőjüknek ugyan az volt az ötlete. Oly erővel haladtak egymásba, tán a kosár is kiesik a lány kezéből. Lazziar az ütés erejétől csak megtorpan egy pillanatra, és saját elf nyelvén szisszent egy rövid káromkodást. Majd a puffanás hallatára amit a kosár okozott néz csak le. Szemei azonban a hangot követve megakadnak a lány telt idomain, és lehajolva a megrekedt szemekkel nyúl a kosárért. Fel is emeli és visszanyújtja.*
- Mellnézést.
*Pislant kettőt, arca a bamba bámulásból gyorsan átvált átvált egy komorabb, szigorúbb vonásba. Hiszen maga sem hiszi el, hogy ez így kimondta. De képtelen a szavakat visszaszívni csupán abban reménykedik a lány nem vette ki igazán a szavait. Már csak az kéne neki, hogy valaki hülyének nézze őt kora reggel.*
- Megütötted magad?
* Szólal fel ismét unott hangján, szemei is már laposabban pislognak a lányra, ami inkább közönyösséget mutat az eddigi hirtelen jött érdeklődés után. Tény, sosem volt oda túlzottan a tompa fülűekért, de nem ez az oka jelen pillanatban, pusztán egy rossz reggel amit túl kell élnie.*
2245. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-12-22 16:02:19
Üzenet elküldve: 2024-12-22 16:02:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Egy egyszerű nap//
*Az a reggeli korán kelés nem sikerült éppen úgy, ahogy tervezte. Noha mentségére legyen mondva, este igencsak sokáig kerülgette az ébrenlét, miközben a kis házban tett-vett. De ilyentájt már nem szereti a forgalmas teret. A tömeget, a hangzavart. De reményei szerint úgy is hamar végezni fog. Noha a fejben megírt lista tartalmaz bőven venni valót, annak most talán a felét sem tudná egyedül hazavinni, így valószínűleg hamar végez. Főleg, ha tényleg sikerül csak ott leragadnia, ahol feltétlenül muszáj. Ami kezd ott megbukni, hogy máris viszik a lábai a ruhák felé, ahol kénytelen megsimítani a finom anyagokat. Majd pár lépéssel arrébb az ékszereket, hogy azután az állatoknál ragadjon le. Lassan pedig már arra kap észbe, hogy a kosár még mindig üres, ellenben az idő jócskán elszaladt. A legszebb és legfrissebb áruknak már hűlt helye. Fancsali fintorral lépdel tovább, igyekezve mindenkit kikerülni, hogy véletlenül se legyen útjában egy könyöknek vagy kéretlen cipőtalpnak.*
- Elnézést!
*Kerül ki egy nézelődő férfit jobbról.*
- Bocsánat!
*Bújik át az út közepén beszélgető páros között gyorsan. Leghőbb vágya pedig hamarosan már nem is a friss áru lesz, hanem az, hogy kikeveredjen a piac viszonylag néptelenebb pontjára.*
*Az a reggeli korán kelés nem sikerült éppen úgy, ahogy tervezte. Noha mentségére legyen mondva, este igencsak sokáig kerülgette az ébrenlét, miközben a kis házban tett-vett. De ilyentájt már nem szereti a forgalmas teret. A tömeget, a hangzavart. De reményei szerint úgy is hamar végezni fog. Noha a fejben megírt lista tartalmaz bőven venni valót, annak most talán a felét sem tudná egyedül hazavinni, így valószínűleg hamar végez. Főleg, ha tényleg sikerül csak ott leragadnia, ahol feltétlenül muszáj. Ami kezd ott megbukni, hogy máris viszik a lábai a ruhák felé, ahol kénytelen megsimítani a finom anyagokat. Majd pár lépéssel arrébb az ékszereket, hogy azután az állatoknál ragadjon le. Lassan pedig már arra kap észbe, hogy a kosár még mindig üres, ellenben az idő jócskán elszaladt. A legszebb és legfrissebb áruknak már hűlt helye. Fancsali fintorral lépdel tovább, igyekezve mindenkit kikerülni, hogy véletlenül se legyen útjában egy könyöknek vagy kéretlen cipőtalpnak.*
- Elnézést!
*Kerül ki egy nézelődő férfit jobbról.*
- Bocsánat!
*Bújik át az út közepén beszélgető páros között gyorsan. Leghőbb vágya pedig hamarosan már nem is a friss áru lesz, hanem az, hogy kikeveredjen a piac viszonylag néptelenebb pontjára.*
2244. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-11-18 22:14:51
Üzenet elküldve: 2024-11-18 22:14:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 556
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 556
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//A fekete esszencia//
- Kiváló.
*feleli, bár ennyi pénzt átvenni is elég rizikós, főleg a Piactér közepén, megannyi tanú szeme láttára. Ezután az üzlet után már igazán fontos lesz mihamarabb hazatérnie. Eleget intézett mára.
Amint Naesala kifizeti neki a teljes összeget, rajta a sor, hogy matatni kezdjen a táskájában, és átadjon 15 db Fekete varázsitalt Naesala Wynrorisnak
.
Mostanában a fullajtároknak tényleg nem esik nehezére megtalálni őt. Amióta a városi tanács kihirdette az új nemesi negyed megalapítását, őt pedig megtették prefektusnak ez ügyben, azóta sokkal több látogatója akadt.*
- Természetesen, hölgyem. Legalább egy varázsitalt mindenképpen meg fogok tartani Önnek, három hétig.
*teszi hozzá a határidőt, mert hát a kereskedők már csak ilyenek, minden portékának gazdát kell találni záros határidőn belül.
Miután elválnak az útjaik, Orthus rögvest saját otthona felé az irányt, hogy megszabaduljon az egykori sárváros mocskától és biztonságba helyezze ezt a tekintélyes összeget.*
- Kiváló.
*feleli, bár ennyi pénzt átvenni is elég rizikós, főleg a Piactér közepén, megannyi tanú szeme láttára. Ezután az üzlet után már igazán fontos lesz mihamarabb hazatérnie. Eleget intézett mára.
Amint Naesala kifizeti neki a teljes összeget, rajta a sor, hogy matatni kezdjen a táskájában, és átadjon 15 db Fekete varázsitalt Naesala Wynrorisnak
.Mostanában a fullajtároknak tényleg nem esik nehezére megtalálni őt. Amióta a városi tanács kihirdette az új nemesi negyed megalapítását, őt pedig megtették prefektusnak ez ügyben, azóta sokkal több látogatója akadt.*
- Természetesen, hölgyem. Legalább egy varázsitalt mindenképpen meg fogok tartani Önnek, három hétig.
*teszi hozzá a határidőt, mert hát a kereskedők már csak ilyenek, minden portékának gazdát kell találni záros határidőn belül.
Miután elválnak az útjaik, Orthus rögvest saját otthona felé az irányt, hogy megszabaduljon az egykori sárváros mocskától és biztonságba helyezze ezt a tekintélyes összeget.*
2243. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-11-18 19:10:23
Üzenet elküldve: 2024-11-18 19:10:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A fekete esszencia//
*Magában azért felsóhajt a rengeteg pénzt emlegetésére, de arca kívülről meg se rezzen. Ha valakit okolhat ezért a nagy kiadásért, az elvégre egyedül csakis saját maga, nem ez a megfelelő alkalom a filléreskedésre.*
- Ezt most is oda tudom adni.
*Szól, közben pedig már nyúl is az erszényéért, hogy az említett 2700 aranyat át tudja adni Orthus Morthimernek. Sajnálja persze, hogy még arra a nyamvadt egy darab itókára nem hozott magával megfelelő mennyiségű aranyat, de ezt minél előbb pótolni fogja. Hosszú ideje vár már arra a titokzatos varázsital keverékre.
Úgy tűnik ez a Morthimer valami igencsak tehetős alak lehet, ha egyszerű kocsisok is csak úgy név alapján megtalálják a házát a Polgárnegyedben. Naesala, tekintettel városőr múltjára, úgy képzelte, hogy a város fontosabb embereit, ha más nem, legalább hallomásból ismeri, de úgy tűnik lemaradásban van az információkkal. Mindenesetre a férfi nevét az eszébe vési, ha esetleg szüksége lenne még italokra a jövőben.*
- Az utolsó miatt hamarosan fel fogom keresni.
*Ha a főzetek átadásra kerülnek, már pakolja is el őket ahogy tudja, hogy aztán a sikeres üzlet lezárásaként nyújtsa a kezét. Fogása határozott, szinte férfias, épp ahogy azt egy katonától elvárhatja az ember.*
- Köszönöm a segítséget!
*Magában azért felsóhajt a rengeteg pénzt emlegetésére, de arca kívülről meg se rezzen. Ha valakit okolhat ezért a nagy kiadásért, az elvégre egyedül csakis saját maga, nem ez a megfelelő alkalom a filléreskedésre.*
- Ezt most is oda tudom adni.
*Szól, közben pedig már nyúl is az erszényéért, hogy az említett 2700 aranyat át tudja adni Orthus Morthimernek.
Sajnálja persze, hogy még arra a nyamvadt egy darab itókára nem hozott magával megfelelő mennyiségű aranyat, de ezt minél előbb pótolni fogja. Hosszú ideje vár már arra a titokzatos varázsital keverékre.Úgy tűnik ez a Morthimer valami igencsak tehetős alak lehet, ha egyszerű kocsisok is csak úgy név alapján megtalálják a házát a Polgárnegyedben. Naesala, tekintettel városőr múltjára, úgy képzelte, hogy a város fontosabb embereit, ha más nem, legalább hallomásból ismeri, de úgy tűnik lemaradásban van az információkkal. Mindenesetre a férfi nevét az eszébe vési, ha esetleg szüksége lenne még italokra a jövőben.*
- Az utolsó miatt hamarosan fel fogom keresni.
*Ha a főzetek átadásra kerülnek, már pakolja is el őket ahogy tudja, hogy aztán a sikeres üzlet lezárásaként nyújtsa a kezét. Fogása határozott, szinte férfias, épp ahogy azt egy katonától elvárhatja az ember.*
- Köszönöm a segítséget!
2242. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-11-16 09:39:17
Üzenet elküldve: 2024-11-16 09:39:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 556
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 556
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//A fekete esszencia//
*Orthus maga valóban nem tűnik komoly kihívásnak, már ha harcra kerülne sor. És nem is az. De ha gaz szándékok vezérelnék, éppen ezt használná fel csapdaállításra: bizalomgerjesztő és ártalmatlan külsővel úgy lehet kelepcébe csalni a gyanútlanokat, mint sajttal az egeret.
Na de ilyen gyanú végül nem merül fel Naesala részéről, ő pedig nem ad okot a gyanakvásra, így végső soron mindenki elégedett lehet.
Bár eléggé megdöbbentette a darabszám, amit a megnyerő küllemű elf nő közölt vele, rendelkezik ennyi fekete bájitallal. Sőt, még többel is.
Most azonban Naesalán a megdöbbenés sora, az ár hallatán. Ami egyébként nem is drága. Természetesen Orthus szép hasznot tett rá, na de ez az előnye annak, ha egy kalmár ügyesen alkudozik és jól forgatja a pénzét. Egy ház árát költötte el bájital készletére, ha hozzácsapjuk a többi, nem feketét is, akkor talán egy nemesi cím is kijönne belőle.
Végül a nő döntésre jut, ő pedig így felel.*
- Tizenöt fekete bájital, mindösszesen 2700 aranyért. Elfogadható ajánlat. Át tudja adni most rögtön, vagy szeretné esetleg, ha kicsit később találkoznánk valahol?
*kérdi aztán. Megoldhatják persze itt is, kérdés, hogy Naesala magánál tartja-e ezt a tekintélyes összeget. A nő későbbi kérdésére így felel.*
- Természetesen a jövőben is szívesen állok rendelkezésére. Otthonom jelenleg még a Polgárnegyedben található. Egy fullajtár bármikor megtalálja, ha annyit mond neki, hogy a Morthimer házat keresi. És szeretném is megkérni arra, hogy előzetesen üzenje meg, mire lenne igénye! Bár most pont rendelkezem a szükséges készlettel, de a jövőben előfordulhat, hogy még be kell szereznem. Ha előre jelzi, mire van szüksége, fel tudok rá készülni.
*fejti ki, majd várja, mit dönt a hölgy.*
*Orthus maga valóban nem tűnik komoly kihívásnak, már ha harcra kerülne sor. És nem is az. De ha gaz szándékok vezérelnék, éppen ezt használná fel csapdaállításra: bizalomgerjesztő és ártalmatlan külsővel úgy lehet kelepcébe csalni a gyanútlanokat, mint sajttal az egeret.
Na de ilyen gyanú végül nem merül fel Naesala részéről, ő pedig nem ad okot a gyanakvásra, így végső soron mindenki elégedett lehet.
Bár eléggé megdöbbentette a darabszám, amit a megnyerő küllemű elf nő közölt vele, rendelkezik ennyi fekete bájitallal. Sőt, még többel is.
Most azonban Naesalán a megdöbbenés sora, az ár hallatán. Ami egyébként nem is drága. Természetesen Orthus szép hasznot tett rá, na de ez az előnye annak, ha egy kalmár ügyesen alkudozik és jól forgatja a pénzét. Egy ház árát költötte el bájital készletére, ha hozzácsapjuk a többi, nem feketét is, akkor talán egy nemesi cím is kijönne belőle.
Végül a nő döntésre jut, ő pedig így felel.*
- Tizenöt fekete bájital, mindösszesen 2700 aranyért. Elfogadható ajánlat. Át tudja adni most rögtön, vagy szeretné esetleg, ha kicsit később találkoznánk valahol?
*kérdi aztán. Megoldhatják persze itt is, kérdés, hogy Naesala magánál tartja-e ezt a tekintélyes összeget. A nő későbbi kérdésére így felel.*
- Természetesen a jövőben is szívesen állok rendelkezésére. Otthonom jelenleg még a Polgárnegyedben található. Egy fullajtár bármikor megtalálja, ha annyit mond neki, hogy a Morthimer házat keresi. És szeretném is megkérni arra, hogy előzetesen üzenje meg, mire lenne igénye! Bár most pont rendelkezem a szükséges készlettel, de a jövőben előfordulhat, hogy még be kell szereznem. Ha előre jelzi, mire van szüksége, fel tudok rá készülni.
*fejti ki, majd várja, mit dönt a hölgy.*
2241. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-11-15 21:27:37
Üzenet elküldve: 2024-11-15 21:27:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 545
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A fekete esszencia//
*Bár igazán udvarias a férfitől, hogy vélt aggodalmát el szándékszik oszlatni, különösebben nem tart attól, hogy valamiféle kelepcébe csalják. Bár nem túl gáláns vagy bölcs dolog elsőre ítélni, Naesala azért csak a városi őrség tagja volt, Orthus pedig valószínűleg a nyelvét ügyesebben forgatja, mint a pengét. Na meg nem is igazán nézi ki a fickóból, hogy holmi hátsó szándékai lennének, olyannak tűnik, aki jobban ad a jó hírére, mint bármi másra.
Tekintve, hogy kevéssé jártas a bájital piac jelenlegi helyzetével, ez eddig fogalma sem volt arról, hogy az általa vágyott lötty mennyisége kiugróan magas volna. Úgy tűnik legfeljebb egy-két darab lehet az, amitől még a kereskedőt nem kapják riadtan a szívükhöz a kezüket, az viszont némi megnyugvással tölti el, hogy Orthus nem torpan vissza a számtól.
Igaz, ez a megnyugvás meglehetősen tünékeny, a borsos ár emlegetésétől máris úgy illan tova, mintha meg sem érkezett volna. Szó se róla, hamar megkeseredik szája íze, nyelvével elgondolkodva simít végig fogain.
Készült rá persze, hogy piszok sok aranyat el fog verni erre az egész hajcihőre. Nem is sajnálja rá, de azért ha ez az Orthus nem is veri át pofátlanul, szinte biztos benne, hogy piszok nagy hasznot húz most a tudatlanságából.*
- Tizenöt darabot tudnék venni most *hűvös kékjei a férfi pillantásait pásztázzák. Így, hogy egyetlen darab választja el a végcéltól, jóval bosszantóbb a helyzet, de ez minden bizonnyal világosan arcára is van írva.
Keze erszénye felé nyúl, mielőtt azonban elővenné, megtorpan a keze.*
- Hol fogom megtalálni, ha akarok még venni?
*Bár igazán udvarias a férfitől, hogy vélt aggodalmát el szándékszik oszlatni, különösebben nem tart attól, hogy valamiféle kelepcébe csalják. Bár nem túl gáláns vagy bölcs dolog elsőre ítélni, Naesala azért csak a városi őrség tagja volt, Orthus pedig valószínűleg a nyelvét ügyesebben forgatja, mint a pengét. Na meg nem is igazán nézi ki a fickóból, hogy holmi hátsó szándékai lennének, olyannak tűnik, aki jobban ad a jó hírére, mint bármi másra.
Tekintve, hogy kevéssé jártas a bájital piac jelenlegi helyzetével, ez eddig fogalma sem volt arról, hogy az általa vágyott lötty mennyisége kiugróan magas volna. Úgy tűnik legfeljebb egy-két darab lehet az, amitől még a kereskedőt nem kapják riadtan a szívükhöz a kezüket, az viszont némi megnyugvással tölti el, hogy Orthus nem torpan vissza a számtól.
Igaz, ez a megnyugvás meglehetősen tünékeny, a borsos ár emlegetésétől máris úgy illan tova, mintha meg sem érkezett volna. Szó se róla, hamar megkeseredik szája íze, nyelvével elgondolkodva simít végig fogain.
Készült rá persze, hogy piszok sok aranyat el fog verni erre az egész hajcihőre. Nem is sajnálja rá, de azért ha ez az Orthus nem is veri át pofátlanul, szinte biztos benne, hogy piszok nagy hasznot húz most a tudatlanságából.*
- Tizenöt darabot tudnék venni most *hűvös kékjei a férfi pillantásait pásztázzák. Így, hogy egyetlen darab választja el a végcéltól, jóval bosszantóbb a helyzet, de ez minden bizonnyal világosan arcára is van írva.
Keze erszénye felé nyúl, mielőtt azonban elővenné, megtorpan a keze.*
- Hol fogom megtalálni, ha akarok még venni?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2886-2905