//Kisasszony hóbortok//
- Tényleg? *lepődik meg először, feltéve ezt az ösztönös kérdést.*
- Persze, érthető, nem is tudom, hogy miért lepődtem meg ezen egy pillanatra.
*Alenia válaszából az is kiderül ezek után, hogy nem véletlenül nem emlékezett rá arról a délelőttről, amikor Aleimord és Wilhorp oldalán először itt járt, és persze utólag már butaságnak is tartja, hogy egyáltalán elgondolkodott ezen, hiszen, ha velük lett volna, nyilván legalább valami apró mozzanat rögződött volna erről az emlékezetében.
Szerencsére már mindegy, igyekszik is elhessegetni magától ezt az emléket, a "de jó, hogy ezen már túl vagyok" lendületével, és nem csak azért, mert nem szeretné újra átélni azokat a megpróbáltatásokat és sorspróbákat, amelyek ekkor még előtte álltak, hanem azért is, mert nem szívesen lenne újra éppen csak városba keveredett, félénk és zavart önmaga.
Mostanra sokkal összeszedettebb, mégis képes elbizonytalanodni sokszor, és lehet, hogy ez a mostani késő délelőttön is elő fog fordulni párszor.
Bár tisztában van vele, hogy egy nem túl nagy utazásra felkészülni szintén nem túl nagy feladat, mégis ettől még szeretné, ha Alenia mindenből a legjobbat kapná meg, vagy legalábbis ne érezze önmagát nem önmagának, amikor majd elindulnak, így lehet kicsit mégis az lesz majd a vége ennek az egész piacon tett kirándulásnak, hogy elvesznek a részletekben. Talán az egyszerűnek induló vásárlás így kissé bonyolultabb lesz, mint arra eredetileg számított. Ennek ellenére egyelőre nem ad hangot ennek az aggodalmának.*
- Néha nekem is sok kicsit azért a tömeg és a nyüzsgés, jobb is akkor jönni, amikor minél kevesebben vannak. Elképzelheted, hogy milyen volt először itt járni miután idekerültem az erdőből. De hát sokszor voltam már itt azóta, szóval mostanra nem szokatlan. És, ha kiismered magadat akkor a kísértés is kevesebb, bár az így is mindig van. Mindig sokkal több mindent tudnék itt venni, mint amire éppen szükség van. *meséli, de aztán úgy dönt, hogy nem húzza az időt tovább és koncentrál inkább a problémákra, amelyek éppen felmerülnek.
Emlékszik még, hogy mennyi tanácsot kapott annak idején Aleniától és Nairadától, amikor a városba érkezett. Bár akkor is voltak már ruhái, mégis sokkal fiúsabban öltözködött, mint most. Igaz, erről a régi berögződésről teljesen mostanáig sem sikerült leszoknia, mégis, Aleniának köszönheti azt, hogy már ő is inkább szép ruhákban és blúzokban gondolkodik, mint nadrágokban és ingekben, Nairadának pedig azt, hogy öltözködésében már nem csak a fekete, sötétkék és lila dominál, hanem élénk és vidám színeket is örömmel és bátran visel, a vörös talán az egyetlen kivétel, amiről még mindig úgy érzi, hogy teljesen idegen lenne tőle. Talán csak valami apró ékszer, amit el tudna képzelni, de bármilyen ruhaneműt, vagy lábbelit semmiképpen nem, még egy masnit sem.
Már csak ezért is megértő Aleniával szemben, ha neki esetleg akár egy színnel, akár egy ruhadarabbal kapcsolatban előítéletei lennének, vagy egyenesen idegenkedne tőle. Az egy dolog, hogy ő mit gondol praktikusnak és szépnek, ugyanakkor hisz benne, hogy nem érdemes senkire ráerőltetni olyasmit amiben nem érzi jól magát. Nagy szerencséjére édesanyja is mindig így volt ezzel, tanácsot adott neki, de sohasem erőszakoskodott, ha valamit nem szeretett volna felvenni, így pedig tulajdonképpen soha nem érezte magát sem túl, sem pedig alulöltözöttnek ameddig el nem hagyta a szülőfaluját, ez pedig kis biztonságérzetet még abban a nem túl barátságos környezetben is mindig adott neki.
Éppen csak az különös, hogy most éppen ő az, aki tanácsot ad.*
- A fehér blúz is jó ötlet. *ismeri el, azon gondolkodva, hogy egy teljesen feketébe öltözött Alenia talán tényleg túlzás lenne, még akkor is, ha szőkeségét mindez tényleg nagyon jól kiemelné szerinte.*
- Attól viszont, mert szűk a nadrág, vagy legalább nem bő, lehet finomabb anyag, vászon, vagy selyem is akár, de talán a bőr praktikusabb, viszont sajnos ez olyan, amiben nem tudok segíteni. A ruhákhoz, meg ahhoz, hogy mi a divatos te értesz jobban. Én csak azt mondtam, hogy szerintem mi lenne a praktikus, vagy mi állna jól, ha egyszerűbb öltözéket keresünk neked. *próbál kicsit kibújni a felelősség alól, bár nem szívesen, ha egyszer segíteni van nem csak itt, hanem úgy általában is Alenia mellett.*
- Sajnálom, hogy nagyon semmitmondó egy tanács, de, ha már nadrágot veszünk, akkor vegyünk olyat, amiben tényleg jól érzed magad, első ránézésre tetszik, vagy legalább nem fogod teljesen idegennek érezni magadtól. És ez minden egyes ruhadarabra igaz. Ha nem találunk nadrágot, ami tetszene, az sem a világvége, ha végül egy egyszerűbb, de szép ruhát veszünk. Neked jó érzéked van ahhoz, hogy kiválaszd, ami szép. Ennek ellenére persze igyekszem majd segíteni, de azt csak te tudhatod, hogy miben éreznéd jól magadat. Az mondjuk igaz, hogy túl sokat gyalogolni talán fűzőben nem lenne kellemes, de egy vékonyabb kabát, vagy köpeny pont jó lenne talán. Ami pedig a csizmát illeti, szerintem ez éppen jó lesz, ha méretben is megfelel. Szarvasliget azért hála az égnek nincs túl messze, még ha nem is a szomszéd tanya. Az út nagy részét a régi kereskedelmi úton tesszük meg, de utána sem fogunk olyan elvadult helyeken mászkálni, hogy egy kis sarok akadály legyen bármiben. *mosolyodik el.*
- Szívesen segítek felpróbálni, ha gondolod. *ajánlja fel végül, remélve, hogy hamarosan kipipálhatják az első megvásárolt terméket képzeletbeli listájukon.*