Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 433 (8641. - 8660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
8660. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-11 16:42:27
Üzenet elküldve: 2020-05-11 16:42:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Az Ember, a félvér és egy üveg rum //
*A magyarázatra néz egy nagyot, majd felderül az arca, ahogy a lány kimondja mi is az öszvér.
~Pont, mint én.~ magában kimondja, de nem gondolja, hogy ezzel a párhuzammal kéne a lányt fárasztania. Így elengedi ezt, de azért megjegyzi, ez későbbre biztos még hasznos lesz.*
- Ahogy gondolod. Ehhez te értesz jobban és nem én. *mondja halkan. A lány döntése mennyit beszél ezekről, de valójában ez még inkább érdekelné a fél-elfet. Hisz ez kimaradt az életéből, és olyan keveset tud ezekről. Néha álmodozott rosszabb napjain olyasmin, hogy egyszer fölműves lesz, aztán az első adandó óra munka után feladta. Nem neki való az ilyen munka, nem olyan ez, ami fenntartja hosszabb az érdeklődését. Hamar elunta magát, és meglépett. Pedig ott egy leányzó volt, aki férjet akart belőle faragni, csak Dorian nem olyan. A következő kijelentésen szeme szinte kipattan.*
- Nem? *kérdezi hitetlenkedve.*
- Ki hitte volna? *ugratja most a lányt, majd elmosolyodik.*
- Na és ha nem a férjek, akkor kik érdekelnek? *kérdezi, ha netán ez a labda túl magasra lett ütve és Dorian le is csapott rá, úgy benne van a pakliban, hogy esetleg zavarba hozza a lányt. Abban az esetben örömmel fogja nézni az elpirult szép arcát.
A kijelentésére érkező meglepő fordulattal számolt, A kérdés igazolja, hogy sikerült váratlant produkálni a lány felé. Ennek örül. A fejét ingatja, ahogy hallja Ruena szavait, miszerint a szívével játszana.*
- Ugyan hogy gondolhatsz ilyet? *kérdez vissza.*
- Sosem tennék ilyent. *mondja mosolyogva, majd némileg több komolyságot enged arcára ülni. Jelezni kívánja így is meg szavakkal is, hogy mi a helyzet.*
- Na, a megfogalmazás lehet nem volt a legjobb. A lényeg pedig akkor is az, hogy tényleg elkísérnélek.* mondja, arca most komoly, nem mosolyog, nem humorizál. Barna szemei, sem jeleznek semmi tréfát ebben.*
- Már ha az tart vissza az indulástól, hogy egyedül kell megtenned az utat. Én pedig szívesen mennék valamerre, kezdek kicsit elveszni ebben a városban. *húzza el a száját, hiszen tényleg unja itt magát. Egy út pedig önmagában is izgalmakkal szolgál, főleg, ha egy gyönyörű lány az útitársa.*
*A magyarázatra néz egy nagyot, majd felderül az arca, ahogy a lány kimondja mi is az öszvér.
~Pont, mint én.~ magában kimondja, de nem gondolja, hogy ezzel a párhuzammal kéne a lányt fárasztania. Így elengedi ezt, de azért megjegyzi, ez későbbre biztos még hasznos lesz.*
- Ahogy gondolod. Ehhez te értesz jobban és nem én. *mondja halkan. A lány döntése mennyit beszél ezekről, de valójában ez még inkább érdekelné a fél-elfet. Hisz ez kimaradt az életéből, és olyan keveset tud ezekről. Néha álmodozott rosszabb napjain olyasmin, hogy egyszer fölműves lesz, aztán az első adandó óra munka után feladta. Nem neki való az ilyen munka, nem olyan ez, ami fenntartja hosszabb az érdeklődését. Hamar elunta magát, és meglépett. Pedig ott egy leányzó volt, aki férjet akart belőle faragni, csak Dorian nem olyan. A következő kijelentésen szeme szinte kipattan.*
- Nem? *kérdezi hitetlenkedve.*
- Ki hitte volna? *ugratja most a lányt, majd elmosolyodik.*
- Na és ha nem a férjek, akkor kik érdekelnek? *kérdezi, ha netán ez a labda túl magasra lett ütve és Dorian le is csapott rá, úgy benne van a pakliban, hogy esetleg zavarba hozza a lányt. Abban az esetben örömmel fogja nézni az elpirult szép arcát.
A kijelentésére érkező meglepő fordulattal számolt, A kérdés igazolja, hogy sikerült váratlant produkálni a lány felé. Ennek örül. A fejét ingatja, ahogy hallja Ruena szavait, miszerint a szívével játszana.*
- Ugyan hogy gondolhatsz ilyet? *kérdez vissza.*
- Sosem tennék ilyent. *mondja mosolyogva, majd némileg több komolyságot enged arcára ülni. Jelezni kívánja így is meg szavakkal is, hogy mi a helyzet.*
- Na, a megfogalmazás lehet nem volt a legjobb. A lényeg pedig akkor is az, hogy tényleg elkísérnélek.* mondja, arca most komoly, nem mosolyog, nem humorizál. Barna szemei, sem jeleznek semmi tréfát ebben.*
- Már ha az tart vissza az indulástól, hogy egyedül kell megtenned az utat. Én pedig szívesen mennék valamerre, kezdek kicsit elveszni ebben a városban. *húzza el a száját, hiszen tényleg unja itt magát. Egy út pedig önmagában is izgalmakkal szolgál, főleg, ha egy gyönyörű lány az útitársa.*
8659. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-11 15:45:18
Üzenet elküldve: 2020-05-11 15:45:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
-Ezt megértem. ~Hiszi a piszi. ~ *Nyugtázza, hogy a tündér azt állítja, van szárnya, de nye-nye-nye nem mutatja meg akárkinek ám. Majd el is jutnak a varázsitalokat árusító ponyvához, ahol gyorstalpalón egy kis felvilágosítást kap a színek és a hozzájuk kapcsolódó hatások terén.*
-Értem… értem… *Dörzsöli az állát, miközben számolgat, bizonyára hasznos dolgok ezek, de megkérik az árukat. Azon is elgondolkodik, hogy erősebbet is lehet keverni belőlük, ha szakértő csinálja. ~Úgy talán még jobban megérné a befektetés. ~ Ebből lejön, hogy a tündér az áruk vételéhez, de ezen italok keveréséhez nem konyít, ahhoz majd mást kell felkeressen.*
-Rendben, lesz négy olyan zöld, meg három olyan piros és akkor még három lilát csapj hozzá. Hatvanjával számolva… *Gyorsan jönne a válasz, hiszen pultban dolgozik, azért összeadni jobban megy, mint a hímzés, már nyúl is a zsákja után. Le is számol Merchen Feiy kezébe 600 aranyat, amit egy kisebb szütyőbe csúsztat, mégiscsak rengeteg tallérról beszélünk.
*
-Akkor csak ügyesen. *Közben ő is közelebb áll és látja, hogy az árus kezébe éppen valaki nyolcvannégy aranyat számol le, ami jelentősen borsosabb, mint, amit ő a tündérnek fizet érte. ~Csak aztán legyen meg annyiért. ~ Odalép a férfi mögé, míg az üzletet bonyolítja, nem szeretné zavarni, de érdekli a dolog mibenléte.*
-Esetleg tudnál olyan helyet ajánlani, ahol ezeket nekem összekeverik? *Szólítja meg, de csak miután lezárult az üzletkötés.*
-Később, mert ugye még… *Tapogatja a nyakát, ahol a medálnak már előkészített helye is van.* - A tengericsigás amulett, az fontos. *Nem adott volna ki a kezei közül ennyi pénzt, ha nem lenne biztos a sikerben, hogy ahogy a nyakába lógatja a medált, mindjárt jön is a szerencse, de csőstül.*
-Ezt megértem. ~Hiszi a piszi. ~ *Nyugtázza, hogy a tündér azt állítja, van szárnya, de nye-nye-nye nem mutatja meg akárkinek ám. Majd el is jutnak a varázsitalokat árusító ponyvához, ahol gyorstalpalón egy kis felvilágosítást kap a színek és a hozzájuk kapcsolódó hatások terén.*
-Értem… értem… *Dörzsöli az állát, miközben számolgat, bizonyára hasznos dolgok ezek, de megkérik az árukat. Azon is elgondolkodik, hogy erősebbet is lehet keverni belőlük, ha szakértő csinálja. ~Úgy talán még jobban megérné a befektetés. ~ Ebből lejön, hogy a tündér az áruk vételéhez, de ezen italok keveréséhez nem konyít, ahhoz majd mást kell felkeressen.*
-Rendben, lesz négy olyan zöld, meg három olyan piros és akkor még három lilát csapj hozzá. Hatvanjával számolva… *Gyorsan jönne a válasz, hiszen pultban dolgozik, azért összeadni jobban megy, mint a hímzés, már nyúl is a zsákja után. Le is számol Merchen Feiy kezébe 600 aranyat, amit egy kisebb szütyőbe csúsztat, mégiscsak rengeteg tallérról beszélünk.
*-Akkor csak ügyesen. *Közben ő is közelebb áll és látja, hogy az árus kezébe éppen valaki nyolcvannégy aranyat számol le, ami jelentősen borsosabb, mint, amit ő a tündérnek fizet érte. ~Csak aztán legyen meg annyiért. ~ Odalép a férfi mögé, míg az üzletet bonyolítja, nem szeretné zavarni, de érdekli a dolog mibenléte.*
-Esetleg tudnál olyan helyet ajánlani, ahol ezeket nekem összekeverik? *Szólítja meg, de csak miután lezárult az üzletkötés.*
-Később, mert ugye még… *Tapogatja a nyakát, ahol a medálnak már előkészített helye is van.* - A tengericsigás amulett, az fontos. *Nem adott volna ki a kezei közül ennyi pénzt, ha nem lenne biztos a sikerben, hogy ahogy a nyakába lógatja a medált, mindjárt jön is a szerencse, de csőstül.*
8658. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-11 14:00:35
Üzenet elküldve: 2020-05-11 14:00:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nava//
*Ezen a világon általában mindenkinek megvan a szomorú története. Nava sincs ezzel másképp, de Ephemiának meg rá kell jönnie, hogy nem egyedül neki alakult rosszul az élete. Ez is egy olyan pillanat, amikor erre ráébred, de önmagát ismerve ez az enyhítő körülmény pusztán fél napig fog tartani, mielőtt újra letargiába zuhan.*
- Sajnálom, hogy így alakult, de már jobb helyen vagy nálunk. ~És a sügér fivéremmel.~ Nyugalom, nem lesz baj. Kicsit feltűnő lenne innen embert rabolni.
*Hitegeti magát is ezzel a kijelentéssel. A kedves felajánlásra nem szól, csak Navára mosolyog. Vissza fogja ő téríteni neki a lepény árát odahaza egy oda nem égett rántottával, amit Aenae-től tanult meg elkészíteni. Követi Navát, vagyis inkább Nava orrát az ételek irányába, ami ezúttal zsákutcába vezet.*
- Sebaj, biztosan tudunk valahol ennivalót venni.
*A továbbiakban a vásárlást közösen kivitelezik - Nava mondja mit kell, Effi pedig igyekszik a lehető legjobb áron felvásárolni minden dolgot. Az anyagiakat rendezik, s utána átadja Navának az egy csomó általános gyógynövényt, az egy csomó ritka és nem lanawini gyógynövényt, a Fehér Quartant, a Keresztes Ulsgát, a Vérfűt, és az egyik négysajtos úri lepényt. Emellett még átad 2 Fekete varázsitalt Navarentine Solichastranak, továbbá 1 Sötétbarna varázsitalt szintén Navarentine Solichastranak. Félrehúzódnak hát kettesben reggelizni.*
- Jó étvágyat!
*Majd a lehető legnőiesebb módon, ahogy egy farkaséhes nő ehet, behabzsolja a nem túl olcsó lepény, miközben Nava kérdésére válaszol.*
- Nem tudom. Igazából... Ha volna értelme visszatérnem, akkor lehet, hogy újra be tudnék rendezkedni valahol a városban, de most már minden Amonhoz köt. Bolond volnék eldobni azt a birtokot, amit Kagantól kapott a családunk. Te talán szeretnél ide visszajönni?
*Bár kétli, hogy Tizio bármikor is vissza akarna költözni a városba, de ha meg akarná tenni, szerinte Navának nem lenne más választása, mint hogy vele menjen; meg hát férj híján Effinek sem nagyon volna más választása, mint bolond fivérével tartani. A lepény eközben eltűnik gyomra mélységeiben, s ahogy a csendes kérődzés kezdene úrrá lenni rajta, furcsa arcokat pillant meg a tömegben. A múltkor is ez a paranoia vette elő, amikor erre járt. Hogy valós-e mindez, vagy csak beképzeli, nem tudja megmondani.*
- Nava... Van egy olyan érzésem, hogy jobb volna minél hamarább elmenni innen. Nem is a Fekete Kakasba, hanem vissza Tizióhoz. Már így is sok dolgot tudtam meg a régi Gazdagnegyedben...
*És további kutakodásra jelenleg nincs kapacitása. Ilyen üldözési mánia mellett nemigen. Magára ölti újonnan vásárolt, az előzőnél jóval olcsóbb köpenyét. Nem is olyan kényelmes és bundás, mint az előző.*
- Menjünk. Talán estére hazaérünk, ha sietünk... Vagy fogunk valakit, aki Amon felé tart szekérrel.
*S ha Nava is készen áll erre a hirtelen távozásra, úgy sürgetné ő is, hogy haladjanak tovább az Erdőszéli tisztás felé a hazajutás reményében.*
*Ezen a világon általában mindenkinek megvan a szomorú története. Nava sincs ezzel másképp, de Ephemiának meg rá kell jönnie, hogy nem egyedül neki alakult rosszul az élete. Ez is egy olyan pillanat, amikor erre ráébred, de önmagát ismerve ez az enyhítő körülmény pusztán fél napig fog tartani, mielőtt újra letargiába zuhan.*
- Sajnálom, hogy így alakult, de már jobb helyen vagy nálunk. ~És a sügér fivéremmel.~ Nyugalom, nem lesz baj. Kicsit feltűnő lenne innen embert rabolni.
*Hitegeti magát is ezzel a kijelentéssel. A kedves felajánlásra nem szól, csak Navára mosolyog. Vissza fogja ő téríteni neki a lepény árát odahaza egy oda nem égett rántottával, amit Aenae-től tanult meg elkészíteni. Követi Navát, vagyis inkább Nava orrát az ételek irányába, ami ezúttal zsákutcába vezet.*
- Sebaj, biztosan tudunk valahol ennivalót venni.
*A továbbiakban a vásárlást közösen kivitelezik - Nava mondja mit kell, Effi pedig igyekszik a lehető legjobb áron felvásárolni minden dolgot. Az anyagiakat rendezik, s utána átadja Navának az egy csomó általános gyógynövényt, az egy csomó ritka és nem lanawini gyógynövényt, a Fehér Quartant, a Keresztes Ulsgát, a Vérfűt, és az egyik négysajtos úri lepényt. Emellett még átad 2 Fekete varázsitalt Navarentine Solichastranak,
továbbá 1 Sötétbarna varázsitalt szintén Navarentine Solichastranak. Félrehúzódnak hát kettesben reggelizni.*- Jó étvágyat!
*Majd a lehető legnőiesebb módon, ahogy egy farkaséhes nő ehet, behabzsolja a nem túl olcsó lepény, miközben Nava kérdésére válaszol.*
- Nem tudom. Igazából... Ha volna értelme visszatérnem, akkor lehet, hogy újra be tudnék rendezkedni valahol a városban, de most már minden Amonhoz köt. Bolond volnék eldobni azt a birtokot, amit Kagantól kapott a családunk. Te talán szeretnél ide visszajönni?
*Bár kétli, hogy Tizio bármikor is vissza akarna költözni a városba, de ha meg akarná tenni, szerinte Navának nem lenne más választása, mint hogy vele menjen; meg hát férj híján Effinek sem nagyon volna más választása, mint bolond fivérével tartani. A lepény eközben eltűnik gyomra mélységeiben, s ahogy a csendes kérődzés kezdene úrrá lenni rajta, furcsa arcokat pillant meg a tömegben. A múltkor is ez a paranoia vette elő, amikor erre járt. Hogy valós-e mindez, vagy csak beképzeli, nem tudja megmondani.*
- Nava... Van egy olyan érzésem, hogy jobb volna minél hamarább elmenni innen. Nem is a Fekete Kakasba, hanem vissza Tizióhoz. Már így is sok dolgot tudtam meg a régi Gazdagnegyedben...
*És további kutakodásra jelenleg nincs kapacitása. Ilyen üldözési mánia mellett nemigen. Magára ölti újonnan vásárolt, az előzőnél jóval olcsóbb köpenyét. Nem is olyan kényelmes és bundás, mint az előző.*
- Menjünk. Talán estére hazaérünk, ha sietünk... Vagy fogunk valakit, aki Amon felé tart szekérrel.
*S ha Nava is készen áll erre a hirtelen távozásra, úgy sürgetné ő is, hogy haladjanak tovább az Erdőszéli tisztás felé a hazajutás reményében.*
8657. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-10 21:47:22
Üzenet elküldve: 2020-05-10 21:47:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
-Nos igen, a szárnyak az egy érdekes kérdés. Van nekem is.. De nem szeretem mutogatni.
*Mosolyog, talán a másik nem is értheti, hogy miért és miről karattyol a kis tündér, de neki ez amolyan intim dolog.*
-Magabiztosság? Szó sincs róla.
*Közli tárgyilagosan.*
-Pusztán tisztában vagyok a tényekkel.
*Ez a vigyor sokkal pimaszabb, látszik rajta, hogy őszintén nem érdekli ki mit gondol róla, és nehezen lehet zavarba hozni. A beszámolót azonban érdekesnek tartja, és figyel is minden szóra, amit a másik mond, hátha hasznos dolgokat tud elraktározni a fejében, és használhatja majd a jövőben. A szavakból arra következtet, hogy a nő maga is ott dolgozhatott, de ezt nem akarja szóbahozni, bár pont nemrég jön a Sellőházból, fura, hogy elkerülték egymást. Merchen orrát pedig sosem törte be senki, mindenkinek volt annyi esze, hogy ne tegye, vagy a tündérnek több, hogy meggyőzze őket erről.*
-Hasznos kis jószágok, az biztos.
*Igyekszik ő is áttérni a talán lényegesebb dolgokra, és nem firtatni a feleslegeseket.*
-A zöldek általában gyógyító hatásúak, minél sötétebbek, annál nagyobb sebet képesek begyógyítani, úgy mondanám, hogy annál erősebbek, ez igaz a többi varázsitalra is. Sajnosa piacon csak az úgynevezett leggyengébbeket árulják, de ezek sem elhanyagolható erővel bírnak.
*Nyel egyet, kicsit mindig tartott az efféle mágiától, nem az ő világa.*
-A piros pedig megnövelő az ember erejét, mintha nem is önmaga lenne. Egyszer kipróbáltam részegen...
*Kuncog, de úgy érzi, hogy nem kell tovább folytatnia.*
-Az összesen hét darab, 420 arany hölgyem, legalábbis én ennyiért szíves örömest bevetem a jártasságom, hogy megszerezzük azokat az italokat.
*Ez mindig kényes téma általában, de hát ennek is el kellett jönnie egyszer.*
-A lilák azt hiszem a mérgek ellen jók, a rontásokra nem tudom, hogy hatnak-e vajon, ebben sajnos nem vagyok biztos. Deee a mérgezés ellen biztosan hasznos. Ezek mind egy árban vannak egyébként.
*Nem akarja ismételni magát, de úgy érzi, hogy férfiúi kötelessége.*
-Tudja, ha erősebbé szeretné őket tenni, vannak akik értenek ehhez. Általában kettőből kijön egy, de az sokkal erősebb. Nem dolgoznak olyan drágán ezek a kotyvasztók, 10 arany per darabért azt hiszem.
*De ezt tényleg csak hiszi, már jó rég nem foglalkozott ilyesmivel, csak nagyjából lőtt be egy árat.*
-Nos igen, a szárnyak az egy érdekes kérdés. Van nekem is.. De nem szeretem mutogatni.
*Mosolyog, talán a másik nem is értheti, hogy miért és miről karattyol a kis tündér, de neki ez amolyan intim dolog.*
-Magabiztosság? Szó sincs róla.
*Közli tárgyilagosan.*
-Pusztán tisztában vagyok a tényekkel.
*Ez a vigyor sokkal pimaszabb, látszik rajta, hogy őszintén nem érdekli ki mit gondol róla, és nehezen lehet zavarba hozni. A beszámolót azonban érdekesnek tartja, és figyel is minden szóra, amit a másik mond, hátha hasznos dolgokat tud elraktározni a fejében, és használhatja majd a jövőben. A szavakból arra következtet, hogy a nő maga is ott dolgozhatott, de ezt nem akarja szóbahozni, bár pont nemrég jön a Sellőházból, fura, hogy elkerülték egymást. Merchen orrát pedig sosem törte be senki, mindenkinek volt annyi esze, hogy ne tegye, vagy a tündérnek több, hogy meggyőzze őket erről.*
-Hasznos kis jószágok, az biztos.
*Igyekszik ő is áttérni a talán lényegesebb dolgokra, és nem firtatni a feleslegeseket.*
-A zöldek általában gyógyító hatásúak, minél sötétebbek, annál nagyobb sebet képesek begyógyítani, úgy mondanám, hogy annál erősebbek, ez igaz a többi varázsitalra is. Sajnosa piacon csak az úgynevezett leggyengébbeket árulják, de ezek sem elhanyagolható erővel bírnak.
*Nyel egyet, kicsit mindig tartott az efféle mágiától, nem az ő világa.*
-A piros pedig megnövelő az ember erejét, mintha nem is önmaga lenne. Egyszer kipróbáltam részegen...
*Kuncog, de úgy érzi, hogy nem kell tovább folytatnia.*
-Az összesen hét darab, 420 arany hölgyem, legalábbis én ennyiért szíves örömest bevetem a jártasságom, hogy megszerezzük azokat az italokat.
*Ez mindig kényes téma általában, de hát ennek is el kellett jönnie egyszer.*
-A lilák azt hiszem a mérgek ellen jók, a rontásokra nem tudom, hogy hatnak-e vajon, ebben sajnos nem vagyok biztos. Deee a mérgezés ellen biztosan hasznos. Ezek mind egy árban vannak egyébként.
*Nem akarja ismételni magát, de úgy érzi, hogy férfiúi kötelessége.*
-Tudja, ha erősebbé szeretné őket tenni, vannak akik értenek ehhez. Általában kettőből kijön egy, de az sokkal erősebb. Nem dolgoznak olyan drágán ezek a kotyvasztók, 10 arany per darabért azt hiszem.
*De ezt tényleg csak hiszi, már jó rég nem foglalkozott ilyesmivel, csak nagyjából lőtt be egy árat.*
8656. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-10 18:25:06
Üzenet elküldve: 2020-05-10 18:25:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Büdösek egymás között//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Kicseszett mozgalmas életed lehetett vagy van.
*Pislog is bárgyún, majd a további megjegyzésre ő csak egy vigyorral felel. Hagyja balladai homályba veszni, hogy az ő öle milyen hatással is lenne valójában a férfira, ahogyan ő a maga részéről szintén támogatja, hogy a szaros témát egy időre el is napolhatják. A jó vicc is sok lesz egyszer, na nem mintha a gyomra vagy a lelke nem bírná. Disznó vicceken nőtt fel, de az egész utat nem kell, hogy belengje ez a téma. Elég arra a saját szaguk.*
- Talán ma kegyes leszek hozzád és nem is kell tesztelned.
*Nagylelkűen legyintget is, miközben az ő szemét sem kerüli el az árusok hada. Persze a tömeg továbbra sem kedvére való, így annyira nem merül bele a kufárok vizslatásába, nehogy lemaradjon hegyes fülű kis barátjától. Mert ugyebár csak így tudja az orra alá dugni a bundáját. De azt azért nem felejti el, hogy ide mindenképp vissza kell látogatnia. Ha tovább akar indulni majdan, akkor egy hátast vennie kell.*
- Ez is hozzám tartozik. Persze, hogy ráférne.
*Vigyorog is a férfira, majd ahogy egyre jobban kezd lemaradni és kénytelen a köpenybe kapaszkodni halkan felmordul. Könnyen van a nyurga az ismerős terepen, meg amúgy is azt tartják, hogy az elfek sokkal ruganyosabbak, nem úgy mint Ray a saját berozsdásodott porcikáival. Mintha direkt csinálná, de akkor sem fog megszabadulni tőle egyhamar. Addig legalábbis biztos nem, amíg a vízpartra nem érnek. Szerencsére a köpenyrángatás csak rákényszeríti, hogy megvárja a nőt.*
- Az igazi kalandor férfi sosem nyugszik, mi?
*Újfent vigyort varázsol magára, de ez kivételesen tényleg barátságosnak mondható. Ebben ő különbözik régi zsoldos társaitól. Azok sem tudtak soha elszakadni az izgalmaktól, ellenben Ray már azt is megunta. Valahogy a bárdforgatás sem jelentett már örömet. Belefásult a parancsokba és a kötöttségekbe, a maga ura akart lenni. Az pedig egyelőre azzal járt, hogy szépen hátat fordított mindennek, amit akkor képviselt. Most lehet, hogy a lószart is nagyobb örömmel lapátolná, minthogy küzdjön olyan ideológiákért, amivel ő egyet sem ért vagy egyszerűen csak hidegen hagyja. Az aranyat mindkét munkáért megkapja. De talán neki is erre van szüksége, mint az elfnek. Egy kis rápihenés, aztán már mindent tudna onnan folytatni, ahol abbahagyta.
A derekának átkarolására már épp elégedetlenségét fejezné ki, de mikor hirtelen egy nyugodt, tömegtől mentes részen találja magát el is száll az ellenkezés.*
- Erre előbb is rábukkanhattál volna.
*Forgatja meg a szemeit, miközben ezzel fejezi is ki háláját, mert hát nála ez az. Hisz nem volt benne sem káromkodás, sem mérges hangsúly, csupán csak egy mellékes megjegyzés.*
- Remélem is. Csendet akarok és tisztább külsőt. Na nem mintha zavarna a kosz, de kellemesebb lenne, ha nem a szagom alapján szúrnának ki egyből a városban. Meg sejtem ez az ára, hogy ne penderítsenek ki egy fogadóból sem.
*Amúgy meg őt nem zavarná, hogy ki mit gondol, ha lenne is a folyónál bárki. Biztos nem az ő kettősük az első, akik ott merítik meg a hátsójukat. Az meg már elenyésző, hogy a mosakodásban akár be is segíthetnek a másiknak. Raynek is vannak olyan pontjai, amit körülményes lenne elérni. Ezt bizonyítva magának el is kezdi hátranyújtogatni a karját, hogy a két lapockája közötti, meg kissé a feletti porcikáját elérje, de a nagy erőlködéstől csak annyit ér el, hogy a válla roppan egy kiadósat. Nyöszörögve mozgatja meg, így mire feleszmél pár lépéssel ismételten lemarad a férfitól. Amíg szem előtt tudja addig nem erőlködik, hogy szorosan a nyomában lihegjen, de azért felkészül, hogy ha a szükség úgy hozza ismét a köpeny után kapjon.*
- A szemérmes anyák meg örüljenek, ha csak két ártatlanul fürdőző felnőttet látnak meg. Durvább is történhetett már azon a vízparton.
*Rötyög is fel kellemesen a mellékes megjegyzésen.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Kicseszett mozgalmas életed lehetett vagy van.
*Pislog is bárgyún, majd a további megjegyzésre ő csak egy vigyorral felel. Hagyja balladai homályba veszni, hogy az ő öle milyen hatással is lenne valójában a férfira, ahogyan ő a maga részéről szintén támogatja, hogy a szaros témát egy időre el is napolhatják. A jó vicc is sok lesz egyszer, na nem mintha a gyomra vagy a lelke nem bírná. Disznó vicceken nőtt fel, de az egész utat nem kell, hogy belengje ez a téma. Elég arra a saját szaguk.*
- Talán ma kegyes leszek hozzád és nem is kell tesztelned.
*Nagylelkűen legyintget is, miközben az ő szemét sem kerüli el az árusok hada. Persze a tömeg továbbra sem kedvére való, így annyira nem merül bele a kufárok vizslatásába, nehogy lemaradjon hegyes fülű kis barátjától. Mert ugyebár csak így tudja az orra alá dugni a bundáját. De azt azért nem felejti el, hogy ide mindenképp vissza kell látogatnia. Ha tovább akar indulni majdan, akkor egy hátast vennie kell.*
- Ez is hozzám tartozik. Persze, hogy ráférne.
*Vigyorog is a férfira, majd ahogy egyre jobban kezd lemaradni és kénytelen a köpenybe kapaszkodni halkan felmordul. Könnyen van a nyurga az ismerős terepen, meg amúgy is azt tartják, hogy az elfek sokkal ruganyosabbak, nem úgy mint Ray a saját berozsdásodott porcikáival. Mintha direkt csinálná, de akkor sem fog megszabadulni tőle egyhamar. Addig legalábbis biztos nem, amíg a vízpartra nem érnek. Szerencsére a köpenyrángatás csak rákényszeríti, hogy megvárja a nőt.*
- Az igazi kalandor férfi sosem nyugszik, mi?
*Újfent vigyort varázsol magára, de ez kivételesen tényleg barátságosnak mondható. Ebben ő különbözik régi zsoldos társaitól. Azok sem tudtak soha elszakadni az izgalmaktól, ellenben Ray már azt is megunta. Valahogy a bárdforgatás sem jelentett már örömet. Belefásult a parancsokba és a kötöttségekbe, a maga ura akart lenni. Az pedig egyelőre azzal járt, hogy szépen hátat fordított mindennek, amit akkor képviselt. Most lehet, hogy a lószart is nagyobb örömmel lapátolná, minthogy küzdjön olyan ideológiákért, amivel ő egyet sem ért vagy egyszerűen csak hidegen hagyja. Az aranyat mindkét munkáért megkapja. De talán neki is erre van szüksége, mint az elfnek. Egy kis rápihenés, aztán már mindent tudna onnan folytatni, ahol abbahagyta.
A derekának átkarolására már épp elégedetlenségét fejezné ki, de mikor hirtelen egy nyugodt, tömegtől mentes részen találja magát el is száll az ellenkezés.*
- Erre előbb is rábukkanhattál volna.
*Forgatja meg a szemeit, miközben ezzel fejezi is ki háláját, mert hát nála ez az. Hisz nem volt benne sem káromkodás, sem mérges hangsúly, csupán csak egy mellékes megjegyzés.*
- Remélem is. Csendet akarok és tisztább külsőt. Na nem mintha zavarna a kosz, de kellemesebb lenne, ha nem a szagom alapján szúrnának ki egyből a városban. Meg sejtem ez az ára, hogy ne penderítsenek ki egy fogadóból sem.
*Amúgy meg őt nem zavarná, hogy ki mit gondol, ha lenne is a folyónál bárki. Biztos nem az ő kettősük az első, akik ott merítik meg a hátsójukat. Az meg már elenyésző, hogy a mosakodásban akár be is segíthetnek a másiknak. Raynek is vannak olyan pontjai, amit körülményes lenne elérni. Ezt bizonyítva magának el is kezdi hátranyújtogatni a karját, hogy a két lapockája közötti, meg kissé a feletti porcikáját elérje, de a nagy erőlködéstől csak annyit ér el, hogy a válla roppan egy kiadósat. Nyöszörögve mozgatja meg, így mire feleszmél pár lépéssel ismételten lemarad a férfitól. Amíg szem előtt tudja addig nem erőlködik, hogy szorosan a nyomában lihegjen, de azért felkészül, hogy ha a szükség úgy hozza ismét a köpeny után kapjon.*
- A szemérmes anyák meg örüljenek, ha csak két ártatlanul fürdőző felnőttet látnak meg. Durvább is történhetett már azon a vízparton.
*Rötyög is fel kellemesen a mellékes megjegyzésen.*
8655. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-10 17:22:59
Üzenet elküldve: 2020-05-10 17:22:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 235
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Büdösek egymás között//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Nem te lennél az első, aki ezzel próbálkozik, bár kétlem, hogy neked sikerülne az, ami démonoknak se sikerült. * Vonja meg a vállát az ifjú elf. * De szép halál lenne, az biztos. Megküzdöttem banyákkal, démonokkal, megszállt állatokkal, mindet túl is éltem, de a halálom oka egy nő ölének ölelése. El tudnám fogadni ezt a fajta véget. De még túl korán van hozzá.
* Vigyorog is hozzá, de az ork ürülékben fetrengés olyan téma, amihez nem tud többet hozzá fűzni. Vagyis, tudna, de nem szívesen tenné. *
- Adja az ég, hogy ne is kelljen letesztelnem. * Mosolyog inkább fejcsóválva, ahogy a piacon sétálnak keresztül. Megfigyeli az árukat, de nem igazán lát semmit, ami érdekelné. Ez alól nem kivétel az orra alá dugott haj sem, szerencsére van annyi lélekjelenléte, hogy befejezze azt a lélegzetvételt, aminek a közepén van, így megóvva magát a szagtól, ami véleménye szerint csak úgy árad a hosszú, tejfelszőke szőrből. *
- Azt hiszem erre is ráférne egy mosás. * Jegyzi meg inkább, kifújva a kevéske levegőt, és aztán, ha még mindig az orra előtt van, akkor eltolja magától a nő kezét. Ezek után már nyugodtan lélegezhet be, bár a levegőben még ott marad a kellemetlen, csípős szag, úgyhogy nem ússza meg teljesen. Bár szeme sarkából figyeli, hogy a másik ügyetlenül követi, nem tervez lassítani, egészen addig, amíg köpenyét el nem kapják. Akkor hagyja, hogy beérje őt a másik. *
- Nos, kalandot kerestem egy időben, találtam is eleget ahhoz, hogy elmenjen tőle a kedvem. Most munkát akarok találni elsődlegesen, aztán ha kicsit kifújtam magam, valószínűleg ismét útra kelek. Gyere erre. * Ragadja hirtelen derékon a nőt, és vezeti el az árusok mögött, ahol mintha csak nekik hagyott volna folyosót az embertömeg. Itt már könnyebben haladhatnak. *
- Mindjárt ott vagyunk a tisztáson, ott már nem szoktak ennyien lenni, sőt, többnyire kihalt. A folyó is ott lesz, és reményeim szerint szemérmes anyák se fognak azon siránkozni, hogy két felnőtt a szabadban mossa magát. Vagy egymást.
* Teszi hozzá egy kacsintás mellett, és mint egy végszóra, elengedi a nőt, és lép kettő hosszabbat, ismét előre kerülve, így vezetve tovább a tisztás felé. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Nem te lennél az első, aki ezzel próbálkozik, bár kétlem, hogy neked sikerülne az, ami démonoknak se sikerült. * Vonja meg a vállát az ifjú elf. * De szép halál lenne, az biztos. Megküzdöttem banyákkal, démonokkal, megszállt állatokkal, mindet túl is éltem, de a halálom oka egy nő ölének ölelése. El tudnám fogadni ezt a fajta véget. De még túl korán van hozzá.
* Vigyorog is hozzá, de az ork ürülékben fetrengés olyan téma, amihez nem tud többet hozzá fűzni. Vagyis, tudna, de nem szívesen tenné. *
- Adja az ég, hogy ne is kelljen letesztelnem. * Mosolyog inkább fejcsóválva, ahogy a piacon sétálnak keresztül. Megfigyeli az árukat, de nem igazán lát semmit, ami érdekelné. Ez alól nem kivétel az orra alá dugott haj sem, szerencsére van annyi lélekjelenléte, hogy befejezze azt a lélegzetvételt, aminek a közepén van, így megóvva magát a szagtól, ami véleménye szerint csak úgy árad a hosszú, tejfelszőke szőrből. *
- Azt hiszem erre is ráférne egy mosás. * Jegyzi meg inkább, kifújva a kevéske levegőt, és aztán, ha még mindig az orra előtt van, akkor eltolja magától a nő kezét. Ezek után már nyugodtan lélegezhet be, bár a levegőben még ott marad a kellemetlen, csípős szag, úgyhogy nem ússza meg teljesen. Bár szeme sarkából figyeli, hogy a másik ügyetlenül követi, nem tervez lassítani, egészen addig, amíg köpenyét el nem kapják. Akkor hagyja, hogy beérje őt a másik. *
- Nos, kalandot kerestem egy időben, találtam is eleget ahhoz, hogy elmenjen tőle a kedvem. Most munkát akarok találni elsődlegesen, aztán ha kicsit kifújtam magam, valószínűleg ismét útra kelek. Gyere erre. * Ragadja hirtelen derékon a nőt, és vezeti el az árusok mögött, ahol mintha csak nekik hagyott volna folyosót az embertömeg. Itt már könnyebben haladhatnak. *
- Mindjárt ott vagyunk a tisztáson, ott már nem szoktak ennyien lenni, sőt, többnyire kihalt. A folyó is ott lesz, és reményeim szerint szemérmes anyák se fognak azon siránkozni, hogy két felnőtt a szabadban mossa magát. Vagy egymást.
* Teszi hozzá egy kacsintás mellett, és mint egy végszóra, elengedi a nőt, és lép kettő hosszabbat, ismét előre kerülve, így vezetve tovább a tisztás felé. *
8654. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-09 22:02:19
Üzenet elküldve: 2020-05-09 22:02:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
*Szerencséjére neki mindig lesz a városban szállása és munkája, még ha csak holmi kéménytakarítás vagy fogadói mosogatás is a dolog. Nem az a kifejezett péklegénynek való, így a liszteszsák cipelés és egyéb masszívabb izmokat feltételező állásokat nem neki találták ki. Van hol aludnia, arra sincsen panasz, egy szénapadlás ebben a kellemes időben kifejezetten csábító. Ám az egy dolog, hogy mivel kereshet aranyat, amit később kajára költhet, az meg egy teljesen más, hogy élnie is kell néha a szenvedélyeinek. Abból pedig elég sok akad. Az egyiket pont a hátára kötve cipeli most is, a többi felé pedig éppen vágyakozik. ~Biztos akad még olyan lány a városban, aki még nem ismer. ~ Sétál a piacon, közben pedig cikáznak a gondoaltok a fejében. ~A nők a szép ajándékot szeretik, na meg a sok aranyat. Kiábrándító. ~ Húzza a száját, miközben az árakat nézegeti a giccses dísztárgyakon, amelyeket a nők előszeretettel hordanak.*
-Valamiből pénzt kéne csináljak, már a művészeket se értékelik annyira, mint a lázadás előtt. *Borong magában, miközben az egyik árust hagyja el a másik után. Majd hirtelen megpillant valamit a szeme sakrában. Odasiet mindjárt, hogy megcsodálja legfrissebb ötletét, amivel ő bizony minden tehetősebb arrajárónak kiforgatja a zsebéből az aranyakat.*
-Mennyi az arany? *Csillannak fel a szemei, az aranyszín dobókockák láttán, nincs mit tenni, szereti a szépet és azt, ami fénylik, mint egy szarka. Amint megkapja az árustól a választ, mindjárt el is húzza a szája szélét. ~Borsos ára van az biztos. ~ Majd végül az ezüst kocka mellett dönt, hiszen az mégis sugall némi eleganciát, de az ára már valamivel barátibb. Talán még több szemet is odavonzz majd, ha ilyen csecsebecsével villog. Leszámol az árus Mesélő (Daidalos) kezébe 237 aranyat, majd elteszi a zsebe mélyére az ezüstkockákat.*
-Ez aztán a Teysusi ötlet öregem! *Veregeti vállon magát szó szerint is.*
-Már csak egy jó helyet kell találni, hogy kiteríthessem a ponyvámat. *Néz körbe a piacon, majd gyorsan el is veti a dolgot, hiszen itt az árusok nyilván nem tűrnék meg, nem mintha azt akarná, hogy a tömeg rátaposson. ~Kietlenebb környék kéne. De nem annyira, hogy összeverjenek. ~ Sétál ki a tömegből gondolkodva, majd eltűnik az egyik sikátorban.*
-Valamiből pénzt kéne csináljak, már a művészeket se értékelik annyira, mint a lázadás előtt. *Borong magában, miközben az egyik árust hagyja el a másik után. Majd hirtelen megpillant valamit a szeme sakrában. Odasiet mindjárt, hogy megcsodálja legfrissebb ötletét, amivel ő bizony minden tehetősebb arrajárónak kiforgatja a zsebéből az aranyakat.*
-Mennyi az arany? *Csillannak fel a szemei, az aranyszín dobókockák láttán, nincs mit tenni, szereti a szépet és azt, ami fénylik, mint egy szarka. Amint megkapja az árustól a választ, mindjárt el is húzza a szája szélét. ~Borsos ára van az biztos. ~ Majd végül az ezüst kocka mellett dönt, hiszen az mégis sugall némi eleganciát, de az ára már valamivel barátibb. Talán még több szemet is odavonzz majd, ha ilyen csecsebecsével villog. Leszámol az árus Mesélő (Daidalos) kezébe 237 aranyat, majd elteszi a zsebe mélyére az ezüstkockákat.
*-Ez aztán a Teysusi ötlet öregem! *Veregeti vállon magát szó szerint is.*
-Már csak egy jó helyet kell találni, hogy kiteríthessem a ponyvámat. *Néz körbe a piacon, majd gyorsan el is veti a dolgot, hiszen itt az árusok nyilván nem tűrnék meg, nem mintha azt akarná, hogy a tömeg rátaposson. ~Kietlenebb környék kéne. De nem annyira, hogy összeverjenek. ~ Sétál ki a tömegből gondolkodva, majd eltűnik az egyik sikátorban.*
8653. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-09 21:34:48
Üzenet elküldve: 2020-05-09 21:34:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az eltűnt idő nyomában//
*Ő sem szokott hozzá, hogy egyéb fajokkal ossza meg a gondolatait. Igazán veszélyes terep az, ha a bizalom egy aprócska szikráját is odaadományozza valakinek, szinte öntudatlan. Mert az este folyamán nem akarta megölni, az bizony a tudomására jutott volna, ha igen. Pont ezért aludt olyan szörnyen rosszul, mert félig mindig nyitva volt az egyik szeme. Már érzi is a hatását, tompábbak a reflexei, amely kézzel fogható eredménnyel is jár, méghozzá Drann ruháján. ~Ki tudja, mi óta lakhat a romoknál, talán ez a kis sajt még javít is a ruhái állapotán. ~ Gúnyolódik magában, ám ez nem változtat a lényegen, ma egy fogadóban kéne aludnia és a több napos utazás sem tett pozitív ráhatást a közérzetére. Egy fürdőt nem utasítana vissza. Nem akar nyápicnak tűnni, de a nemesi vér már buzog benne, a kinézetre ugyanis adni kell, főleg, ha a matróna elé akar járulni. Az, hogy a férfi csak úgy legyint a kis balesetre, a felháborodást szikráját pattintja el az agyában.*
-Nem hagyjuk! Ha nem adunk a kinézetünkre, akkor mi különböztetne meg minket egy földművestől vagy péktől. Ne nevettess! Menjünk, ezt ki kell mosassuk és ha már ott vagyunk, akkor az én ruháimra is ráférne. *Nem igazán tudja, merre is kéne a mosodát keresni, vagy, hogy hol szoktak a cselédek mosatni, mert eddig neki még nem igazán kellett. A szolgálók végezték vagy végeztették ezt a feladatot, sosem kérdezte miként vagy kivel. *
-Az egyik fogadóban biztosan kitisztíttattják, ha megfizetjük. *Mondja határozottan.*
-De, az ajándékkal kéne odaállítsak, igazad lehet, úgy hatásosabb lenne, na meg tisztán… kimosott ruhában. Az kéne még, hogy már a szomszéd utcából érezze, hogy itt vagyok. *Teszi hozzá. ~De egy hatig mit fogok én itt kezdeni magammal? Kapargassam a kúria falait? ~ Ekkor ugrik be neki, hogy bizony még nem igazán volt alkalma tüzetesebben megnézni minden helyiséget, bár ezúttal kicsit lefosztották már előtte, de talán feltérképezni a teljes épületet nem lenne badarság. ~Nyilván újáépíteni azt fogják, ami már megvolt korábban is. ~ Felvetődik benne a gondolat, hogy esetleg titkos ajtók vagy tárolók lehetnek elrejtve a családi fészek falai mögött, amelyeket még a fosztogatók nem derítettek fel. Ebből a révületből ébreszti meg a kérdés.*
-Mihez van korán? De valamivel csak le kell öblíteni ezt a kétes eredetű ételt nem? *Mutat rá a dolog lényegére, bár a kétes eredetű szókapcsolatot halkabban ejti ki a száján, mégiscsak bajt hozhat a fejükre. Pattan is fel ültéből, majd leporolja magát, nem mintha azzal sokat javítana a megjelenésén.*
-Indulás… *Adja áldását a tervre. Azonban ő maga nem tudja merre is kéne menni, így a férfit figyeli és utána sétál.*
*Ő sem szokott hozzá, hogy egyéb fajokkal ossza meg a gondolatait. Igazán veszélyes terep az, ha a bizalom egy aprócska szikráját is odaadományozza valakinek, szinte öntudatlan. Mert az este folyamán nem akarta megölni, az bizony a tudomására jutott volna, ha igen. Pont ezért aludt olyan szörnyen rosszul, mert félig mindig nyitva volt az egyik szeme. Már érzi is a hatását, tompábbak a reflexei, amely kézzel fogható eredménnyel is jár, méghozzá Drann ruháján. ~Ki tudja, mi óta lakhat a romoknál, talán ez a kis sajt még javít is a ruhái állapotán. ~ Gúnyolódik magában, ám ez nem változtat a lényegen, ma egy fogadóban kéne aludnia és a több napos utazás sem tett pozitív ráhatást a közérzetére. Egy fürdőt nem utasítana vissza. Nem akar nyápicnak tűnni, de a nemesi vér már buzog benne, a kinézetre ugyanis adni kell, főleg, ha a matróna elé akar járulni. Az, hogy a férfi csak úgy legyint a kis balesetre, a felháborodást szikráját pattintja el az agyában.*
-Nem hagyjuk! Ha nem adunk a kinézetünkre, akkor mi különböztetne meg minket egy földművestől vagy péktől. Ne nevettess! Menjünk, ezt ki kell mosassuk és ha már ott vagyunk, akkor az én ruháimra is ráférne. *Nem igazán tudja, merre is kéne a mosodát keresni, vagy, hogy hol szoktak a cselédek mosatni, mert eddig neki még nem igazán kellett. A szolgálók végezték vagy végeztették ezt a feladatot, sosem kérdezte miként vagy kivel. *
-Az egyik fogadóban biztosan kitisztíttattják, ha megfizetjük. *Mondja határozottan.*
-De, az ajándékkal kéne odaállítsak, igazad lehet, úgy hatásosabb lenne, na meg tisztán… kimosott ruhában. Az kéne még, hogy már a szomszéd utcából érezze, hogy itt vagyok. *Teszi hozzá. ~De egy hatig mit fogok én itt kezdeni magammal? Kapargassam a kúria falait? ~ Ekkor ugrik be neki, hogy bizony még nem igazán volt alkalma tüzetesebben megnézni minden helyiséget, bár ezúttal kicsit lefosztották már előtte, de talán feltérképezni a teljes épületet nem lenne badarság. ~Nyilván újáépíteni azt fogják, ami már megvolt korábban is. ~ Felvetődik benne a gondolat, hogy esetleg titkos ajtók vagy tárolók lehetnek elrejtve a családi fészek falai mögött, amelyeket még a fosztogatók nem derítettek fel. Ebből a révületből ébreszti meg a kérdés.*
-Mihez van korán? De valamivel csak le kell öblíteni ezt a kétes eredetű ételt nem? *Mutat rá a dolog lényegére, bár a kétes eredetű szókapcsolatot halkabban ejti ki a száján, mégiscsak bajt hozhat a fejükre. Pattan is fel ültéből, majd leporolja magát, nem mintha azzal sokat javítana a megjelenésén.*
-Indulás… *Adja áldását a tervre. Azonban ő maga nem tudja merre is kéne menni, így a férfit figyeli és utána sétál.*
8652. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-09 20:59:52
Üzenet elküldve: 2020-05-09 20:59:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*A fura fickó a megjegyzés hallatán nevetésbe tör ki, amit nem igazán ért első körben, míg elé nem tárják az igazságot, azaz azt, amit a férfi annak állít be. Miután végig hallgatja a mondanivalót, még egy percig töpreng, majd belekezd.*
-Merchen, örvendek. Már meg ne haragudj, de szárnyak nélkül nem ismertelek fel. *Biztos, ami biztos, azért behajol a másik háta mögé, hogy megnézze, tényleg nincsenek-e ott. Nem sok tündérrel találkozni a kikötőben, bár a Sellőházban úgy tudja, akad a lányok között az is. Nem igazán volt jóban azzal a fajta személyzettel, így sosem találkozott eggyel sem, úgy, hogy tudatában lett volna a fajának.*
-Piszkosul jóképűek mi? *Számára egy kicsit beképzelten hangzik ez a kijelentés, sosem volt igazán jóban a szép emberekkel.*
-Nagyon magabiztos vagy. *Bár ezt így nem mondja ki, hiszen még hasznot remél kettejük együttműködéséből, de bizonyára mivel ilyen alacsony és ilyen nagy az arca, biztosra veszi, hogy betörték már az orrát néhányszor. Mivel pedig a tündér nem szándékozik elárulni neki, hogy a kikötőben megfordult már, csak kérdez, így készségesen mesél is.*
-Békés? Sajnos nem, nem is szívesen járkáltam odakinn. Minden napszak veszélyes, más és más okokból kifolyólag. Amikor az egyik rosszabb hírű fogadóban dolgoztam ott aztán voltak történések. A napszak általában nem tántorítja el azt, aki inni akar és minden időben volt, aki már nem volt szomjas. Persze a jobb helyeken ezt próbálják kulturált keretek között tartani, de a csehókban, aki leszámolta az aranyat, az elé kiraktuk a vizezett sört. Aztán ha galibát okozott, akkor hajították kifelé az utcakőre. Volt, aki csak így szeretett távozni. *Húzza el a száját, hiszen a törzsvendégek már csak ilyenek.*
-Igen, hallottam, hogy itt valami őrségféle is van. *Jegyzi meg. Azt, hogy a tündér bármelyik kijelentését is magára vette volna, nem érzékeli, mert figyelmét elvonja a sokféle portéka, ami mellett elhaladnak.*
-Hát, csak legyél óvatos, de bízzunk benne. *Teszi még hozzá, de ezzel lezártnak is tekinti a témát. Ekkor kerülnek szóba a varázsitalok.*
-Hallottam már róluk, de nekem még sosem volt. Talán nem ártana. *Mivel a Sellőben nem igazán kellett költenie semmire, így van megtakarított pénze, és néhány ital talán jó befektetés is lehet a jövőre nézve. ~Azt se tudom, ezúttal hol fogok kilyukadni. ~*
-Olyat szeretnék, ami gyógyít, nem igazán ismerem a színüket, legyen négy. Az erőt növelőből is szeretnék hármat. *Régi sérelme, hogy bár ügyesen verekszik, de a férfiakkal így sem tudja felvenni a versenyt, mert mindig fölényben vannak a fizikai erejük miatt.*
-Ez a lila mire jó? *Érdeklődik a tündértől, mert úgy látja, hogy az kiismeri magát ezek között a furcsa italok között.*
*A fura fickó a megjegyzés hallatán nevetésbe tör ki, amit nem igazán ért első körben, míg elé nem tárják az igazságot, azaz azt, amit a férfi annak állít be. Miután végig hallgatja a mondanivalót, még egy percig töpreng, majd belekezd.*
-Merchen, örvendek. Már meg ne haragudj, de szárnyak nélkül nem ismertelek fel. *Biztos, ami biztos, azért behajol a másik háta mögé, hogy megnézze, tényleg nincsenek-e ott. Nem sok tündérrel találkozni a kikötőben, bár a Sellőházban úgy tudja, akad a lányok között az is. Nem igazán volt jóban azzal a fajta személyzettel, így sosem találkozott eggyel sem, úgy, hogy tudatában lett volna a fajának.*
-Piszkosul jóképűek mi? *Számára egy kicsit beképzelten hangzik ez a kijelentés, sosem volt igazán jóban a szép emberekkel.*
-Nagyon magabiztos vagy. *Bár ezt így nem mondja ki, hiszen még hasznot remél kettejük együttműködéséből, de bizonyára mivel ilyen alacsony és ilyen nagy az arca, biztosra veszi, hogy betörték már az orrát néhányszor. Mivel pedig a tündér nem szándékozik elárulni neki, hogy a kikötőben megfordult már, csak kérdez, így készségesen mesél is.*
-Békés? Sajnos nem, nem is szívesen járkáltam odakinn. Minden napszak veszélyes, más és más okokból kifolyólag. Amikor az egyik rosszabb hírű fogadóban dolgoztam ott aztán voltak történések. A napszak általában nem tántorítja el azt, aki inni akar és minden időben volt, aki már nem volt szomjas. Persze a jobb helyeken ezt próbálják kulturált keretek között tartani, de a csehókban, aki leszámolta az aranyat, az elé kiraktuk a vizezett sört. Aztán ha galibát okozott, akkor hajították kifelé az utcakőre. Volt, aki csak így szeretett távozni. *Húzza el a száját, hiszen a törzsvendégek már csak ilyenek.*
-Igen, hallottam, hogy itt valami őrségféle is van. *Jegyzi meg. Azt, hogy a tündér bármelyik kijelentését is magára vette volna, nem érzékeli, mert figyelmét elvonja a sokféle portéka, ami mellett elhaladnak.*
-Hát, csak legyél óvatos, de bízzunk benne. *Teszi még hozzá, de ezzel lezártnak is tekinti a témát. Ekkor kerülnek szóba a varázsitalok.*
-Hallottam már róluk, de nekem még sosem volt. Talán nem ártana. *Mivel a Sellőben nem igazán kellett költenie semmire, így van megtakarított pénze, és néhány ital talán jó befektetés is lehet a jövőre nézve. ~Azt se tudom, ezúttal hol fogok kilyukadni. ~*
-Olyat szeretnék, ami gyógyít, nem igazán ismerem a színüket, legyen négy. Az erőt növelőből is szeretnék hármat. *Régi sérelme, hogy bár ügyesen verekszik, de a férfiakkal így sem tudja felvenni a versenyt, mert mindig fölényben vannak a fizikai erejük miatt.*
-Ez a lila mire jó? *Érdeklődik a tündértől, mert úgy látja, hogy az kiismeri magát ezek között a furcsa italok között.*
8651. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-08 14:50:26
Üzenet elküldve: 2020-05-08 14:50:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*Merchen a kérdésre hangosan felnevet, de úgy, hogy bezengi az egész piacot a hangja.*
-Neh.. ne haragudj.
*Törli ki közben egyik szeméből a könnycseppet, mit a hahotázás vált ki belőle.*
-Dehogy vagyok. Én a Feiy család örököse vagyok, és én magam is egy árus, ha úgy tetszik. Talán az én hibám, hisz be sem mutatkoztam. Merchen Feiy, szolgálatodra.
*Hajtja meg fejét kissé.*
-És persze, nagyon sok mindent láttam már. Bár nem úgy tűnhet, én nem vagyok valami fiatal gyerek. Csak.. tündér, tudod? Rajtunk nem fog az idő vasfoga úgy. Piszkosul jóképűek maradunk sok-sok esztendeig.
*Egy kacár mosoly a lányra, az önbizalmával sosem volt problémája, és mi tagadás, ez valahol érhető is.*
-Hajj.
*Szomorkásan sóhajt egy nagyot a szavaira, de igazából ez nem töri le, csomószor járt már arra, de nem szándékozik az orrára kötni a lánynak.*
-Akkor nem ilyen békés feltétlen a vidék, mint itt? Azért erre nem kell félni, hogy csak úgy kardélre hányják a rablók a jöttmenteket.
~Bár ki tudja, hogy mekkora is a tényleges ereje az őrségnek, vagy hogy egyáltalán miattuk változnak-e a dolgok?.~
*Ám szemei a kedvesről igazán haragosra váltanak egy pillanatra, hogy ezt a mondatot hallja a pofijáról. Arca ugyan nem torzul el, s a kedélyes mosoly marad, azonban a szeme.. Egy pillanatra mintha belefúrná azt a másikéba, de nem szól egy szót sem, nem kéri ki magának, de még csak dühös sem lesz.*
-Hát köszönöm az aggódásodat, igazán kedves. Ha harminc telet megéltem a pofimmal együtt, csak nem lesz gond ezután sem.
*Azért nehezen állja meg az iróniát.*
-Azok?
*Kérdez vissza, de csak költői kérdés, szeme már ott is van az üvegcséken, melyek zöldek lehetnek ugyan, de legfeljebb világoszöldek, sötéteket egyik árus sem árul, bár nem sokat ért az alkímiához, ismer olyat, aki igen.*
-Mindenféle varázsitalok. Van, ami sebet gyógyít, van, ami másra jó, erősebbé, vagy gyorsabbá tesz. A színétől függ. Aztán azt mondják, hogy ha hozzáértő személy összekeveri őket, akkor erősebb lesz a hatásuk.
*Vonja meg vállát.*
-60 aranyért tudok neked szerezni, ha gondolod.
*Merchen a kérdésre hangosan felnevet, de úgy, hogy bezengi az egész piacot a hangja.*
-Neh.. ne haragudj.
*Törli ki közben egyik szeméből a könnycseppet, mit a hahotázás vált ki belőle.*
-Dehogy vagyok. Én a Feiy család örököse vagyok, és én magam is egy árus, ha úgy tetszik. Talán az én hibám, hisz be sem mutatkoztam. Merchen Feiy, szolgálatodra.
*Hajtja meg fejét kissé.*
-És persze, nagyon sok mindent láttam már. Bár nem úgy tűnhet, én nem vagyok valami fiatal gyerek. Csak.. tündér, tudod? Rajtunk nem fog az idő vasfoga úgy. Piszkosul jóképűek maradunk sok-sok esztendeig.
*Egy kacár mosoly a lányra, az önbizalmával sosem volt problémája, és mi tagadás, ez valahol érhető is.*
-Hajj.
*Szomorkásan sóhajt egy nagyot a szavaira, de igazából ez nem töri le, csomószor járt már arra, de nem szándékozik az orrára kötni a lánynak.*
-Akkor nem ilyen békés feltétlen a vidék, mint itt? Azért erre nem kell félni, hogy csak úgy kardélre hányják a rablók a jöttmenteket.
~Bár ki tudja, hogy mekkora is a tényleges ereje az őrségnek, vagy hogy egyáltalán miattuk változnak-e a dolgok?.~
*Ám szemei a kedvesről igazán haragosra váltanak egy pillanatra, hogy ezt a mondatot hallja a pofijáról. Arca ugyan nem torzul el, s a kedélyes mosoly marad, azonban a szeme.. Egy pillanatra mintha belefúrná azt a másikéba, de nem szól egy szót sem, nem kéri ki magának, de még csak dühös sem lesz.*
-Hát köszönöm az aggódásodat, igazán kedves. Ha harminc telet megéltem a pofimmal együtt, csak nem lesz gond ezután sem.
*Azért nehezen állja meg az iróniát.*
-Azok?
*Kérdez vissza, de csak költői kérdés, szeme már ott is van az üvegcséken, melyek zöldek lehetnek ugyan, de legfeljebb világoszöldek, sötéteket egyik árus sem árul, bár nem sokat ért az alkímiához, ismer olyat, aki igen.*
-Mindenféle varázsitalok. Van, ami sebet gyógyít, van, ami másra jó, erősebbé, vagy gyorsabbá tesz. A színétől függ. Aztán azt mondják, hogy ha hozzáértő személy összekeveri őket, akkor erősebb lesz a hatásuk.
*Vonja meg vállát.*
-60 aranyért tudok neked szerezni, ha gondolod.
8650. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-08 14:50:04
Üzenet elküldve: 2020-05-08 14:50:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Az eltűnt idő nyomában//
*Furcsa dolog ez. Maga Drann sem tudja, miért énjének nemesi neveltetésűbb része tör elő attól, hogy a Dwirinthalen-házból való mélységi társaságában van. Hiszen pont ez elől a megkötő, szűknek bizonyuló világ elől menekült Artheniorba először is, és kifejezetten élvezte a szabadságot, és élvezi a mai napig.
Persze az elmúlt években gyakorlatilag remete életet élt... na és ott van az esti fájdalomcsillapítással járó egyéb gond is. ~Ami egyelőre még nem oldódott meg.~ Miért rosszallja ennyire, hogy a hóhajú a Piacon akar enni? Miért zavarja így, hogy Neeyiruth nem úgy viselkedik ~mint ahogy egy bizonyos valaki?~ Miért alszik már harmadik napja a kúriában? Megrázza a fejét, hogy elhessegesse a válasz nélküli kérdéseket. *
- Remélem, nem. *válaszolja a ló dolgára. Itt a városban nem látja értelmét vele közlekedni, biztos hogy jobb helyen van ott, ahol van. Közben történik egy kis baleset is, ott egye meg a fene, Drann nem is érti, a nő miért tüsténkedik annyira a dolog miatt.*
- Hagyd csak! Igazán nem érdekes. *Őt nem a ruhája elpiszkolódása aggasztja, hanem az étel minősége, és valahogyan (erre ő maga is most döbben rá) a tömeg, az elvegyülés, az érintkezések. ~Túl sok időt töltöttem egyedül. Egészen magamnak való lettem.~ állapítja meg kénytelen-kelletlen szembenézve a valósággal.
A matrónával kapcsolatban nem akar ellenvetést mondani, hiszen ez a nő dolga.*
- Hm. Lehet hogy igazad van. Ha minél hamarabb szeretnéd nyélbeütni a találkozást... Végül is: van egy hatnyi időd. Addig meg is járhatod thargföldet. Mindkettőnknek egy hat múlva ígérték a műhelyben a választ, hogy elkészülnek-e a fegyverek...
- De nem várod meg, amíg az ajándékkal állíthatsz elé? *kérdezi azért csodálkozva.*
- Csak nem? *neveti el magát az ital meghívásra, és arra, hogy Neeyiruth kívánja állni a dolgot.*
- Elég korán van még hozzá, nem? *nevet, hiszen ha a délelőtt itallal kezdik, akkor abból érdekes dolgok sülhetnek ki estére.*
- De menjünk! Nézzük meg azt a Fogadót! *fogadja el végül a felajánlást.*
A hozzászólás írója (Dranndreshiann Morla DeLhor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.08 14:53:50
*Furcsa dolog ez. Maga Drann sem tudja, miért énjének nemesi neveltetésűbb része tör elő attól, hogy a Dwirinthalen-házból való mélységi társaságában van. Hiszen pont ez elől a megkötő, szűknek bizonyuló világ elől menekült Artheniorba először is, és kifejezetten élvezte a szabadságot, és élvezi a mai napig.
Persze az elmúlt években gyakorlatilag remete életet élt... na és ott van az esti fájdalomcsillapítással járó egyéb gond is. ~Ami egyelőre még nem oldódott meg.~ Miért rosszallja ennyire, hogy a hóhajú a Piacon akar enni? Miért zavarja így, hogy Neeyiruth nem úgy viselkedik ~mint ahogy egy bizonyos valaki?~ Miért alszik már harmadik napja a kúriában? Megrázza a fejét, hogy elhessegesse a válasz nélküli kérdéseket. *
- Remélem, nem. *válaszolja a ló dolgára. Itt a városban nem látja értelmét vele közlekedni, biztos hogy jobb helyen van ott, ahol van. Közben történik egy kis baleset is, ott egye meg a fene, Drann nem is érti, a nő miért tüsténkedik annyira a dolog miatt.*
- Hagyd csak! Igazán nem érdekes. *Őt nem a ruhája elpiszkolódása aggasztja, hanem az étel minősége, és valahogyan (erre ő maga is most döbben rá) a tömeg, az elvegyülés, az érintkezések. ~Túl sok időt töltöttem egyedül. Egészen magamnak való lettem.~ állapítja meg kénytelen-kelletlen szembenézve a valósággal.
A matrónával kapcsolatban nem akar ellenvetést mondani, hiszen ez a nő dolga.*
- Hm. Lehet hogy igazad van. Ha minél hamarabb szeretnéd nyélbeütni a találkozást... Végül is: van egy hatnyi időd. Addig meg is járhatod thargföldet. Mindkettőnknek egy hat múlva ígérték a műhelyben a választ, hogy elkészülnek-e a fegyverek...
- De nem várod meg, amíg az ajándékkal állíthatsz elé? *kérdezi azért csodálkozva.*
- Csak nem? *neveti el magát az ital meghívásra, és arra, hogy Neeyiruth kívánja állni a dolgot.*
- Elég korán van még hozzá, nem? *nevet, hiszen ha a délelőtt itallal kezdik, akkor abból érdekes dolgok sülhetnek ki estére.*
- De menjünk! Nézzük meg azt a Fogadót! *fogadja el végül a felajánlást.*
A hozzászólás írója (Dranndreshiann Morla DeLhor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.08 14:53:50
8649. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-08 11:32:21
Üzenet elküldve: 2020-05-08 11:32:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A kalmárduó//
*Sizpak a hirdetésére elkéri némi eszközt. Át is adja írószerszámát, meg egy papírlapot. Megvárja míg kiteszi a hirdetményt aztán, amint visszakapja holmijait, el is teszi őket.*
-Természetesen mindenhol ki kell rakni egy kis hirdetményt. Nem fognak ránk találni a vevők, ha csak itt látnak minket. Úgyhogy induljunk.
*A vezetést azért nem veszi át. Sizpakra bízza, hogy kivezesse őket a piaci sokaság közül. Reméli, hogy a hirdetések sikeresek lesznek. Még azon is elgondolkozik, hogy a Kikötőben is hirdethetnék magukat, de ezt az ötletet még nem osztja meg Sizpakkal. A Kikötőnek nem a legjobb a hírneve.*
*Sizpak a hirdetésére elkéri némi eszközt. Át is adja írószerszámát, meg egy papírlapot. Megvárja míg kiteszi a hirdetményt aztán, amint visszakapja holmijait, el is teszi őket.*
-Természetesen mindenhol ki kell rakni egy kis hirdetményt. Nem fognak ránk találni a vevők, ha csak itt látnak minket. Úgyhogy induljunk.
*A vezetést azért nem veszi át. Sizpakra bízza, hogy kivezesse őket a piaci sokaság közül. Reméli, hogy a hirdetések sikeresek lesznek. Még azon is elgondolkozik, hogy a Kikötőben is hirdethetnék magukat, de ezt az ötletet még nem osztja meg Sizpakkal. A Kikötőnek nem a legjobb a hírneve.*
8648. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-08 11:17:23
Üzenet elküldve: 2020-05-08 11:17:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A kalmárduó//
*Tündérünk megingathatatlan hisz saját ötleteiben. Pont ezért tűnik úgy mint aki mindenre felkészült és nem tántorítja el semmi. Az óriás barátja belecsap a lecsóba. Megérti a kufár terveit és mindketten jót profitálhatnak belőle.*
- Már csak kuncsaftokat kellene felhajtani.
*A piacon épp egy hirdetményt írnak cirádás betűkkel. Sizpak elkéri a komától az írótollát meg egy pergament és lecifrázza hirdetésüket. Ezt megfejelve kibiggyeszti a piacon és kezét dörzsölve és persze mélységes hálájával visszaadja a komának a kölcsön cuccait.*
- Ezzel meg is volnánk itt. Mit szólsz a főtérre is aggassunk ki valamit ami felkelti a népek figyelmét?
*Nem árt ha több helyen meg vannak hirdetve a szolgálataik. Több halacska lehet vevő így a horgukra. Várja az óriást, hogy menjenek e vagy várják itt a sült galambot a szájukba.*
*Tündérünk megingathatatlan hisz saját ötleteiben. Pont ezért tűnik úgy mint aki mindenre felkészült és nem tántorítja el semmi. Az óriás barátja belecsap a lecsóba. Megérti a kufár terveit és mindketten jót profitálhatnak belőle.*
- Már csak kuncsaftokat kellene felhajtani.
*A piacon épp egy hirdetményt írnak cirádás betűkkel. Sizpak elkéri a komától az írótollát meg egy pergament és lecifrázza hirdetésüket. Ezt megfejelve kibiggyeszti a piacon és kezét dörzsölve és persze mélységes hálájával visszaadja a komának a kölcsön cuccait.*
- Ezzel meg is volnánk itt. Mit szólsz a főtérre is aggassunk ki valamit ami felkelti a népek figyelmét?
*Nem árt ha több helyen meg vannak hirdetve a szolgálataik. Több halacska lehet vevő így a horgukra. Várja az óriást, hogy menjenek e vagy várják itt a sült galambot a szájukba.*
8647. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-08 10:15:55
Üzenet elküldve: 2020-05-08 10:15:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Egy tengericsiga amulett nyomában//
*Mivel a kis szőke megerősíti, hogy ő bizony helybéli és még itt is él szinte a piacon, amit nyilván nem úgy ért, hogy este lekuporodik az egyik sikátorban és ott is alszik. Bár ki tudja. Mindenesetre nem néz ki piszkosnak vagy elhanyagoltnak, hogy ezt a feltételezést alátámassza.*
-Esetleg valamelyik árusnak a gyereke vagy? *Nem igazán látott még tündért, így a selymes pofit és az alacsony termetet annak tudja be, hogy még serdül a drága.*
-Szóval láttál már olyat? Az remek! *Csapja össze mindjárt a két tenyerét a nagy hír hallatán, fel sem merül benne egyéb, már csak a cél lebeg a szeme előtt.*
-Régen? Mennyire régen? *Kúszik fel a szemöldöke, de a tekintete reménykedő, hiszen a kölöknek csupán rá kell böknie vagy elvinni az árushoz, ahol ilyesmit árulnak, az meg talán nem fog nehezére esni. Majd végül valóban elindulnak egy bizonyos irányba, közben pedig kérdéseket tesz fel neki a szőke. Mielőtt válaszolna, akkor ötlik fel benne, hogy a kölök be se mutatkozott neki, de csak rá hagyja, hiszen a serdülő suhancok már csak ilyenek.*
-Nem, én nem idevalósi vagyok. Éltem egy darabig a kikötőben aztán a szántóföldek közelében is, azonban a városban még nem igen jártam, mármint ebben. *Meg máshol se nagyon még, de azért ezt nem szeretné annyira kihangsúlyozni.*
-Másfélék mint? Borostásabbak és jobban piaszagúak, az tény, esetleg kevesebb a nő és büdösebb a kezük, mert a legtöbbjük addigra már fogott halat a kezében. Meg több a rosszarcú csuklyás, akik isten tudja mit is árusítanak. *Nem igazán volt még kedve egyikhez sem odamenni, elég izgalom érte a Sellőházban, mikor az árut át kellett venni.*
-Kíséret nélkül nem ajánlom. A végén még cakkosra csipkézik a selymes pofidat, az nem kölköknek való hely. *Fejti ki a véleményét igazán szemléletesen és lényegre törően. Majd megtorpan, egy igazán furcsa lerakat előtt. A ponyvára többféle színű üvegcse van kihelyezve, de mindből csupán egy, mutatóba.*
-Azok mik? *Bök az egyik sötétzöld színűre, hiszen, ha a suhanc idevalósi nyilván ezt is tudja.*
*Mivel a kis szőke megerősíti, hogy ő bizony helybéli és még itt is él szinte a piacon, amit nyilván nem úgy ért, hogy este lekuporodik az egyik sikátorban és ott is alszik. Bár ki tudja. Mindenesetre nem néz ki piszkosnak vagy elhanyagoltnak, hogy ezt a feltételezést alátámassza.*
-Esetleg valamelyik árusnak a gyereke vagy? *Nem igazán látott még tündért, így a selymes pofit és az alacsony termetet annak tudja be, hogy még serdül a drága.*
-Szóval láttál már olyat? Az remek! *Csapja össze mindjárt a két tenyerét a nagy hír hallatán, fel sem merül benne egyéb, már csak a cél lebeg a szeme előtt.*
-Régen? Mennyire régen? *Kúszik fel a szemöldöke, de a tekintete reménykedő, hiszen a kölöknek csupán rá kell böknie vagy elvinni az árushoz, ahol ilyesmit árulnak, az meg talán nem fog nehezére esni. Majd végül valóban elindulnak egy bizonyos irányba, közben pedig kérdéseket tesz fel neki a szőke. Mielőtt válaszolna, akkor ötlik fel benne, hogy a kölök be se mutatkozott neki, de csak rá hagyja, hiszen a serdülő suhancok már csak ilyenek.*
-Nem, én nem idevalósi vagyok. Éltem egy darabig a kikötőben aztán a szántóföldek közelében is, azonban a városban még nem igen jártam, mármint ebben. *Meg máshol se nagyon még, de azért ezt nem szeretné annyira kihangsúlyozni.*
-Másfélék mint? Borostásabbak és jobban piaszagúak, az tény, esetleg kevesebb a nő és büdösebb a kezük, mert a legtöbbjük addigra már fogott halat a kezében. Meg több a rosszarcú csuklyás, akik isten tudja mit is árusítanak. *Nem igazán volt még kedve egyikhez sem odamenni, elég izgalom érte a Sellőházban, mikor az árut át kellett venni.*
-Kíséret nélkül nem ajánlom. A végén még cakkosra csipkézik a selymes pofidat, az nem kölköknek való hely. *Fejti ki a véleményét igazán szemléletesen és lényegre törően. Majd megtorpan, egy igazán furcsa lerakat előtt. A ponyvára többféle színű üvegcse van kihelyezve, de mindből csupán egy, mutatóba.*
-Azok mik? *Bök az egyik sötétzöld színűre, hiszen, ha a suhanc idevalósi nyilván ezt is tudja.*
8646. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-08 09:17:03
Üzenet elküldve: 2020-05-08 09:17:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az eltűnt idő nyomában//
-Nem mondanám. Csak nem szeretem az ilyen alakoskodó, nagyképű alakokat. Nyilván a városban mindeki szereti, meg tiszteli őket, mert drága ruhákban parádéznak egy isten neve alatt, akit szintén a város nagy része… „szeret”. *Forgatja a szemét az „sz” betűs szavaknál, hiszen ők sosem tapasztalták még meg, milyen, amikor csupán azért, már el van ítélve, mert a bőre színe más. De már megszokta, sőt, úgy van vele, őt nem is kell szeretnie senkinek, az ilyen alantas lényektől neki nem kell semmi. Miközben az étel dolgában értekeznek, a férfi arcáról nem tud leolvasni semmit, így tudomásul veszi, szinte csak az ő választására várt. ~Neki talán ennyire mindegy. ~ Talán egy kis unszolást várt volna egy igazi nemestől, viszont, amilyen körülmények között az estét töltötték, talán itt már a nemesek is lejjebb adtak az elvárásaikból. Gyorsan meg is lesz a választás, valami lepényféle, ami ott gőzölög tőlük nem is messze egy egészen rendezett kifőzde bodegájánál. A kemence egyértelműen látható és az elkészítés körülményeit sem fedi balladai homály, az étel aromájában pedig mindegy egyértelműen átüt. Kemencében sült, kis pernyével sózott, hirtelen sütött példányok.*
-El. *Válaszol röviden, mert már az ő gyomra is korog egy ideje, az éhes elf meg nem válogat, akármilyen is legyen a bőrszíne. Leül a másik mellé a kiszemelt padra, hogy nyugodtan elfogyassza az ételt. Közben kiderül, hogy a férfi mellé jár még egy ló is, aki most valahol a kúria környékén legelhet, egymaga.*
-Nem félted, hogy ellopják? Bár, ki gondolná, hogy egy ilyen romnál bárki is tartózkodik. *Von vállat, közben egy nagyobb darabot szakít ki a fogaival a lepényből. Nem igazán szokott ilyen helyeken enni, a lepény meg is tréfálja és kilyukad a közepe, végig hasítva magát, így a rajta lévő sajt egy kis része, ügyetlensége nyomán a másik ölébe is hullik.*
-Oh… nöh… haragudj. *Kér gyorsan elnézést, ahogy még lenyeli a falatot, ami a szájában maradt. Persze a lepényt elkapja, nem megy kárba, csak az a kis sajt ékesíti a férfi ruházatát.*
-Milyen egy galád egy étel, persze csak az enyémet csinálták ilyenre… *Okolja mindjárt a készítőket a balszerencséje miatt, majd egyik kezébe fogja a maradék lepényt, másikkal egy kendőt húz elő a zsebéből, hogy segédkezzen a sajt eltávolításában.*
-Állom a tisztítását. Hogy a fene vigye el… *Morog az orra alá. Közben azért válaszol a még feltett kérdésre.*
-Hát, mivel nem tudom meddig kéne várjak, nem jobb elébe menni, minthogy remélem, egyszer csak felbukkan? *Bár nem vallja be, de nemesi vénája minden erejével az ellen van, hogy egy romos épületben töltsön ki tudja mennyi időt egyedül. Majd ő maga is betömi még a szájába, ami a lepényből maradt.*
-Esetleg egy ital a fogadóban? Én állom… *Teszi gyorsan hozzá, talán itt elég is volt neki a piaci kifőzdékből.*
-Nem mondanám. Csak nem szeretem az ilyen alakoskodó, nagyképű alakokat. Nyilván a városban mindeki szereti, meg tiszteli őket, mert drága ruhákban parádéznak egy isten neve alatt, akit szintén a város nagy része… „szeret”. *Forgatja a szemét az „sz” betűs szavaknál, hiszen ők sosem tapasztalták még meg, milyen, amikor csupán azért, már el van ítélve, mert a bőre színe más. De már megszokta, sőt, úgy van vele, őt nem is kell szeretnie senkinek, az ilyen alantas lényektől neki nem kell semmi. Miközben az étel dolgában értekeznek, a férfi arcáról nem tud leolvasni semmit, így tudomásul veszi, szinte csak az ő választására várt. ~Neki talán ennyire mindegy. ~ Talán egy kis unszolást várt volna egy igazi nemestől, viszont, amilyen körülmények között az estét töltötték, talán itt már a nemesek is lejjebb adtak az elvárásaikból. Gyorsan meg is lesz a választás, valami lepényféle, ami ott gőzölög tőlük nem is messze egy egészen rendezett kifőzde bodegájánál. A kemence egyértelműen látható és az elkészítés körülményeit sem fedi balladai homály, az étel aromájában pedig mindegy egyértelműen átüt. Kemencében sült, kis pernyével sózott, hirtelen sütött példányok.*
-El. *Válaszol röviden, mert már az ő gyomra is korog egy ideje, az éhes elf meg nem válogat, akármilyen is legyen a bőrszíne. Leül a másik mellé a kiszemelt padra, hogy nyugodtan elfogyassza az ételt. Közben kiderül, hogy a férfi mellé jár még egy ló is, aki most valahol a kúria környékén legelhet, egymaga.*
-Nem félted, hogy ellopják? Bár, ki gondolná, hogy egy ilyen romnál bárki is tartózkodik. *Von vállat, közben egy nagyobb darabot szakít ki a fogaival a lepényből. Nem igazán szokott ilyen helyeken enni, a lepény meg is tréfálja és kilyukad a közepe, végig hasítva magát, így a rajta lévő sajt egy kis része, ügyetlensége nyomán a másik ölébe is hullik.*
-Oh… nöh… haragudj. *Kér gyorsan elnézést, ahogy még lenyeli a falatot, ami a szájában maradt. Persze a lepényt elkapja, nem megy kárba, csak az a kis sajt ékesíti a férfi ruházatát.*
-Milyen egy galád egy étel, persze csak az enyémet csinálták ilyenre… *Okolja mindjárt a készítőket a balszerencséje miatt, majd egyik kezébe fogja a maradék lepényt, másikkal egy kendőt húz elő a zsebéből, hogy segédkezzen a sajt eltávolításában.*
-Állom a tisztítását. Hogy a fene vigye el… *Morog az orra alá. Közben azért válaszol a még feltett kérdésre.*
-Hát, mivel nem tudom meddig kéne várjak, nem jobb elébe menni, minthogy remélem, egyszer csak felbukkan? *Bár nem vallja be, de nemesi vénája minden erejével az ellen van, hogy egy romos épületben töltsön ki tudja mennyi időt egyedül. Majd ő maga is betömi még a szájába, ami a lepényből maradt.*
-Esetleg egy ital a fogadóban? Én állom… *Teszi gyorsan hozzá, talán itt elég is volt neki a piaci kifőzdékből.*
8645. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-07 19:06:58
Üzenet elküldve: 2020-05-07 19:06:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A jelek szerint újra egyedül maradt. Nem nagy baj. Legalább újra a gondolataiba merülhet. Kinézte már magának, hogy mit akar vásárolni, de azokat majd később tudja csak megvásárolni és még nem is venné hasznát. Úgyhogy különös dolog nélkül járkál a piacon. Elgondolkozik, hogy lehet kimegy a tisztásra. A természet lágy ölén elgondolkozhat az élet nagy dolgairól. Vagy csak esetleg sétálgat egyet a friss levegő. Valószínűleg a második lehetőséget választja. Délutánra pedig egy imát tervez. Mivel Teysusnak saját temploma nincs, így ezt a szabadban kell majd megtennie.*
8644. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-07 18:25:30
Üzenet elküldve: 2020-05-07 18:25:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Soth//
//Zárás//
*Nagyon reméli, hogy nem kell egy prédikációt végig hallgatnia.*
-De egyértelmű volt, csak megkérdeztem. De nem kötelező. Nem akarom, hogy fárassza magát. Nyugodtan elhanyagolhatja.
*~Legalább is nálam.~*
-Nem akarlak tovább zavarni, úgyhogy én megyek is a dolgomra. Viszlát.
*Rövid ismeretségük alatt, azért nem utálta meg Sothot, de nem akar egyhamar újra találkozni a Teysus hívővel. Még mindig dühíti, hogy Soth nem néz rá, ha hozzá beszél, de már inkább nem is törődik vele, főleg úgy, hogy már el is váltak útjaik.*
//Zárás//
*Nagyon reméli, hogy nem kell egy prédikációt végig hallgatnia.*
-De egyértelmű volt, csak megkérdeztem. De nem kötelező. Nem akarom, hogy fárassza magát. Nyugodtan elhanyagolhatja.
*~Legalább is nálam.~*
-Nem akarlak tovább zavarni, úgyhogy én megyek is a dolgomra. Viszlát.
*Rövid ismeretségük alatt, azért nem utálta meg Sothot, de nem akar egyhamar újra találkozni a Teysus hívővel. Még mindig dühíti, hogy Soth nem néz rá, ha hozzá beszél, de már inkább nem is törődik vele, főleg úgy, hogy már el is váltak útjaik.*
8643. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-07 15:55:36
Üzenet elküldve: 2020-05-07 15:55:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Az Ember, a félvér és egy üveg rum //
- Hogy?* először nem érti a kérdést, így csípőből visszakérdez, de lassan leesik neki a tantusz.* Áh! Dehogy. Az öszvér, a szamár és a ló utódja. Félvér.* igyekszik itt nem párhuzamot vonni Dorian származásával, hiszen nem tartja illendőnek, hogy az ifjút bármilyen állathoz is hasonlítsa, de mégis végig cikázik a gondolat fejében.* Általában egy lókanca és szamárcsődör gyereke. Szívósabb és hosszabb életű, mint a felmenői.* magyarázza, kicsit talán túl bő lére is eresztve mondandóját.*
- Na, de nem traktállak ezzel tovább.* kínosan érzi magát és inkább ételt töm a szájába. Fogadkozik is, hogy nem untatja tovább a fiút a tanyasi életével, de Dorian jó érzékkel választ olyan témát, ami előcsalja Ruena szószátyár énjét. Ilyen a család is.*
- Bizonyos szempontból az.* ért egyet a fiúval, anyja bölcsességét illetően.* De engem a férjek nem foglalkoztatnak.* mosolyodik el. Nem mondja azt, hogy soha, de biztosan nem az elkövetkezendő évtizedben. Hiszen neki más tervei vannak, amikbe be is avatja a fiút.*
- Igen, meglátjuk* viszonozza a mosolyt. Hiába a nagy tervek, ha nem tudja miként fogjon hozzá.*
- Hm.* a fiú válasza elgondolkodtatja. Nem tűnt számára rövid ismeretségük alapján ilyen racionális személynek. Nem is tudja hirtelen mit mondjon. Sajnálja, hogy Doriannak az említett mindennapi étkezés is problémás lehet. Azon töri a fejét, miként tudna segédkezni ebben, mikor az ifjú meglepi őt.*
* A lány elpirul a jelző hallatán, de mégsem az, ami oly felkavaró számára.*
- Tényleg megtennéd?* őszintén el van képedve az ajánlattól. Persze, ha kiderül, hogy Dorian ugratja, azt sem fogja zokon venni, legfeljebb magára erőltet egy kínos mosolyt.* Nem szabad egy lány szívével így játszani.* inti óva, hogy megbizonyosodhasson a férfi szándékainak valóságosságáról.*
A hozzászólás írója (Ruena Selwyeer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.07 15:57:21
- Hogy?* először nem érti a kérdést, így csípőből visszakérdez, de lassan leesik neki a tantusz.* Áh! Dehogy. Az öszvér, a szamár és a ló utódja. Félvér.* igyekszik itt nem párhuzamot vonni Dorian származásával, hiszen nem tartja illendőnek, hogy az ifjút bármilyen állathoz is hasonlítsa, de mégis végig cikázik a gondolat fejében.* Általában egy lókanca és szamárcsődör gyereke. Szívósabb és hosszabb életű, mint a felmenői.* magyarázza, kicsit talán túl bő lére is eresztve mondandóját.*
- Na, de nem traktállak ezzel tovább.* kínosan érzi magát és inkább ételt töm a szájába. Fogadkozik is, hogy nem untatja tovább a fiút a tanyasi életével, de Dorian jó érzékkel választ olyan témát, ami előcsalja Ruena szószátyár énjét. Ilyen a család is.*
- Bizonyos szempontból az.* ért egyet a fiúval, anyja bölcsességét illetően.* De engem a férjek nem foglalkoztatnak.* mosolyodik el. Nem mondja azt, hogy soha, de biztosan nem az elkövetkezendő évtizedben. Hiszen neki más tervei vannak, amikbe be is avatja a fiút.*
- Igen, meglátjuk* viszonozza a mosolyt. Hiába a nagy tervek, ha nem tudja miként fogjon hozzá.*
- Hm.* a fiú válasza elgondolkodtatja. Nem tűnt számára rövid ismeretségük alapján ilyen racionális személynek. Nem is tudja hirtelen mit mondjon. Sajnálja, hogy Doriannak az említett mindennapi étkezés is problémás lehet. Azon töri a fejét, miként tudna segédkezni ebben, mikor az ifjú meglepi őt.*
* A lány elpirul a jelző hallatán, de mégsem az, ami oly felkavaró számára.*
- Tényleg megtennéd?* őszintén el van képedve az ajánlattól. Persze, ha kiderül, hogy Dorian ugratja, azt sem fogja zokon venni, legfeljebb magára erőltet egy kínos mosolyt.* Nem szabad egy lány szívével így játszani.* inti óva, hogy megbizonyosodhasson a férfi szándékainak valóságosságáról.*
A hozzászólás írója (Ruena Selwyeer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.07 15:57:21
8642. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-07 12:54:01
Üzenet elküldve: 2020-05-07 12:54:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A kalmárduó//
*A jelek szerint Sizpak és ő nem ugyanarra gondoltak. Igazán okos ötletei vannak a tündérnek, ezt el kell ismerni. Bár azért még mindig vannak kételyei, de inkább nem rontja el a tündért kedvét. Így még neki is lesz munkája. Sizpak elmesélése alapján, tényleg nem lennének nagy konkurencia. Az apróbb munkákat elvégzik, még talán jót is tesznek vele, kicsit tehermentesítik a Kalmárt.*
-Jó. Akkor csapjunk bele. Biztos valakinek szüksége van egy kis segítségre.
*Mondja vidáman és már izgatottan várja, hogy vajon mit hoz a jövő?*
*A jelek szerint Sizpak és ő nem ugyanarra gondoltak. Igazán okos ötletei vannak a tündérnek, ezt el kell ismerni. Bár azért még mindig vannak kételyei, de inkább nem rontja el a tündért kedvét. Így még neki is lesz munkája. Sizpak elmesélése alapján, tényleg nem lennének nagy konkurencia. Az apróbb munkákat elvégzik, még talán jót is tesznek vele, kicsit tehermentesítik a Kalmárt.*
-Jó. Akkor csapjunk bele. Biztos valakinek szüksége van egy kis segítségre.
*Mondja vidáman és már izgatottan várja, hogy vajon mit hoz a jövő?*
8641. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-07 09:53:25
Üzenet elküldve: 2020-05-07 09:53:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ukrom és az aprónépek//
- Igen. - *Bólogat. Ő mindig is szépnek gondolta Rheyrát, de most még a ruhái is azok.
Egyből megnyugszik, mikor a lány közelebb jön, hogy segítsen az inggel. Biztos benne, hogy Rheyrának ez sikerülni fog, mert véleménye szerint ő mindenben ügyes.
De nem csak a lány érkezik, hanem Ukrom is közéjük csörtet. Ő sem érti, mi baja van, mert hát Rheyrának tényleg nincsen semmi szégyellnivalója. A szemérmességet még nem érti a kis törpe, ő sem azért bujdosik, mert ilyesmi aggályai volnának. Csak azért nem szereti mutogatni magát, mert ki szokták csúfolni, amiért nem olyan csupasz, mint a többi kölyök.
Megijed egy kicsit, mikor Ukrom leguggol elé, de még Felhő is nyüszögve oldalog odébb, Rheyra háta mögé.
Száját eltátva figyeli, ahogy a hatalmas kezek elveszik tőle az inget és úgy igazítják, hogy bele tudjon bújni. Még utána is kell egy-két pillanat, hogy felfogja, hogy mi az elvárás és kinyújtsa karjait és bebújjon a ruhadarabba.
Ukrom ugyan most is csúnyán néz, de szinte kedve volna megölelni őt, hogy még ebben is segített. Viszont annyira le van döbbenve, hogy köszönetet mondani is elfelejt. Az ork pedig közben már föl is állt...
A ruhák kicsit nagyok rá, nem annyira felelnek meg törpés testarányainak. Túl hosszú az ing ujja és a nadrág szára. Még ezeket gyűri fel kapkodva, hogy ne legyenek útban, majd régi gönceit gombócba gyúrva nyalábolja fel és fut Rheyráék után, mielőtt eltűnnének a szeme elől.
A kovácsműhely ajtaja előtt aztán megtorpan és a lánnyal együtt az ablakhoz nyomul, hogy bekukucskáljon. Egyedül sosem mert bemenni, de most erős elhatározása, hogy az ork mögött becsusszan. Ha a háta mögött marad, talán észre sem veszik!*
- Igen. - *Bólogat. Ő mindig is szépnek gondolta Rheyrát, de most még a ruhái is azok.
Egyből megnyugszik, mikor a lány közelebb jön, hogy segítsen az inggel. Biztos benne, hogy Rheyrának ez sikerülni fog, mert véleménye szerint ő mindenben ügyes.
De nem csak a lány érkezik, hanem Ukrom is közéjük csörtet. Ő sem érti, mi baja van, mert hát Rheyrának tényleg nincsen semmi szégyellnivalója. A szemérmességet még nem érti a kis törpe, ő sem azért bujdosik, mert ilyesmi aggályai volnának. Csak azért nem szereti mutogatni magát, mert ki szokták csúfolni, amiért nem olyan csupasz, mint a többi kölyök.
Megijed egy kicsit, mikor Ukrom leguggol elé, de még Felhő is nyüszögve oldalog odébb, Rheyra háta mögé.
Száját eltátva figyeli, ahogy a hatalmas kezek elveszik tőle az inget és úgy igazítják, hogy bele tudjon bújni. Még utána is kell egy-két pillanat, hogy felfogja, hogy mi az elvárás és kinyújtsa karjait és bebújjon a ruhadarabba.
Ukrom ugyan most is csúnyán néz, de szinte kedve volna megölelni őt, hogy még ebben is segített. Viszont annyira le van döbbenve, hogy köszönetet mondani is elfelejt. Az ork pedig közben már föl is állt...
A ruhák kicsit nagyok rá, nem annyira felelnek meg törpés testarányainak. Túl hosszú az ing ujja és a nadrág szára. Még ezeket gyűri fel kapkodva, hogy ne legyenek útban, majd régi gönceit gombócba gyúrva nyalábolja fel és fut Rheyráék után, mielőtt eltűnnének a szeme elől.
A kovácsműhely ajtaja előtt aztán megtorpan és a lánnyal együtt az ablakhoz nyomul, hogy bekukucskáljon. Egyedül sosem mert bemenni, de most erős elhatározása, hogy az ork mögött becsusszan. Ha a háta mögött marad, talán észre sem veszik!*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10032-10051