Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 6 (101. - 120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
120. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-01-25 22:22:27
Üzenet elküldve: 2020-01-25 22:22:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//Találka a piacon//
*Bár Enna nem értene egyet azzal, hogy a közjáték gyerekes lenne, miután Dronrin békésebb magatartásra kéri mindkettejüket, mégis az az első gondolata: ~ De hát ő kezdte! ~ mint egy árulkodó kisgyereknek.
Háborgását azonban már csírájában elfojtja Gwaandril viselkedése. Egyáltalán nem úgy reagál, mint amire számított. Az idegen teljesen elkomorodik, és még meg is vágja magát. ~ Nem az előbb ivott meg valamit, hogy begyógyuljanak a sebei? Nem csoda, hogy gyógyitalra van szüksége, ha csak úgy vagdossa magát. Valami komoly segítségre lenne szüksége. ~ értetlenkedik, és borzong a látványon. Fogalma sincs a lombvári szokásokról. Ha ismert is valaha efféle szokásokat, azok már törlődtek elméjéből. Az elf szavaiból mégis kikristályosodik számára, itt valamiféle esküről, sőt, mi több, vérbosszúról lehet szó. Teljesen lefagy, sőt, mintha még vérkeringése is jelezné növekvő frusztráltságát. Kezei kezdenek jéghideggé válni. Nem félelem munkál benne, inkább iszonyat, értetlenség, és a kettő nászából született undor. Mit követett ő el, hogy valaki ilyesmit tegyen vele? Igazságtalannak, és gusztustalanul irracionálisnak látja a másikat. Az elhangzott szavakra választ semmilyen módon nem ad. Titkon még mindig abban reménykedik, hogy valamiféle morbid vicc az egész.
Mikor a hosszúéletű Dronrinhoz fordul, Enna szívében mintha kést forgatnának. Önmagára kivívni más haragját merőben más dolog, mint másokat belerángatni. Még ha a férfi teljesen elmeháborodottnak tűnik is számára, és legszívesebben rákiáltana fajtársára, hogy mihamarabb meneküljön attól, hogy egy ilyennel összekösse életét, mégsem áll szándékában szétszakítani őket egymástól - legalábbis így semmiképpen. ~ Nem, ez így nincs rendjén. Ennek a kettőnek semmi keresnivalója egymás mellett, de nem így kellett volna történnie. Nem miattam. Ez így egyszerűen nem helyes. ~ Minden egyes újabb megtudott részlettel egyre jobban marja a bűntudat ~ Közös ház? Temetés? Ó, ne… ~
Mire Gwaandril elviharzik, addigra Enna szinte szobor merevvé válik. Kis idő elteltével mozdul csak meg, bűnbánó tekintettel fordul Dronrin felé.*
- Én nem…
*Kezd bele a bocsánatkérésbe, de a mondat befejezetlenül marad a levegőben. Ennyi telik tőle.*
*Bár Enna nem értene egyet azzal, hogy a közjáték gyerekes lenne, miután Dronrin békésebb magatartásra kéri mindkettejüket, mégis az az első gondolata: ~ De hát ő kezdte! ~ mint egy árulkodó kisgyereknek.
Háborgását azonban már csírájában elfojtja Gwaandril viselkedése. Egyáltalán nem úgy reagál, mint amire számított. Az idegen teljesen elkomorodik, és még meg is vágja magát. ~ Nem az előbb ivott meg valamit, hogy begyógyuljanak a sebei? Nem csoda, hogy gyógyitalra van szüksége, ha csak úgy vagdossa magát. Valami komoly segítségre lenne szüksége. ~ értetlenkedik, és borzong a látványon. Fogalma sincs a lombvári szokásokról. Ha ismert is valaha efféle szokásokat, azok már törlődtek elméjéből. Az elf szavaiból mégis kikristályosodik számára, itt valamiféle esküről, sőt, mi több, vérbosszúról lehet szó. Teljesen lefagy, sőt, mintha még vérkeringése is jelezné növekvő frusztráltságát. Kezei kezdenek jéghideggé válni. Nem félelem munkál benne, inkább iszonyat, értetlenség, és a kettő nászából született undor. Mit követett ő el, hogy valaki ilyesmit tegyen vele? Igazságtalannak, és gusztustalanul irracionálisnak látja a másikat. Az elhangzott szavakra választ semmilyen módon nem ad. Titkon még mindig abban reménykedik, hogy valamiféle morbid vicc az egész.
Mikor a hosszúéletű Dronrinhoz fordul, Enna szívében mintha kést forgatnának. Önmagára kivívni más haragját merőben más dolog, mint másokat belerángatni. Még ha a férfi teljesen elmeháborodottnak tűnik is számára, és legszívesebben rákiáltana fajtársára, hogy mihamarabb meneküljön attól, hogy egy ilyennel összekösse életét, mégsem áll szándékában szétszakítani őket egymástól - legalábbis így semmiképpen. ~ Nem, ez így nincs rendjén. Ennek a kettőnek semmi keresnivalója egymás mellett, de nem így kellett volna történnie. Nem miattam. Ez így egyszerűen nem helyes. ~ Minden egyes újabb megtudott részlettel egyre jobban marja a bűntudat ~ Közös ház? Temetés? Ó, ne… ~
Mire Gwaandril elviharzik, addigra Enna szinte szobor merevvé válik. Kis idő elteltével mozdul csak meg, bűnbánó tekintettel fordul Dronrin felé.*
- Én nem…
*Kezd bele a bocsánatkérésbe, de a mondat befejezetlenül marad a levegőben. Ennyi telik tőle.*
119. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-01-25 21:08:04
Üzenet elküldve: 2020-01-25 21:08:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csavargó bárdok//
// Nyílt közjáték //
*Xaras a tüzes pattogó ritmusból rögtön vált egy kicsit nehezebb, melankólikusabb stílusra. A dalhoz pontosan ez illik. Zirnanada sem táncol, hiszen ehhez nem is lenne illő dolog. Az élet azonban nem csak vidámságból áll, hanem ugyanúgy része a keserűség, a halál. Olykor ezt is meg kell énekelni, hiszen ki tudja, hogy ki milyen sebet, nehézséget hordoz magában. A lantjának húrjai is pontosan ezt a lelki állapotot akarja megmutatni. A dal vége felé talán egy kicsit Xaras is elbúsul, hiszen mindenkinek van egy elveszített valakije. Viszont a ború után jöhet a derű.*
// Nyílt közjáték //
*Xaras a tüzes pattogó ritmusból rögtön vált egy kicsit nehezebb, melankólikusabb stílusra. A dalhoz pontosan ez illik. Zirnanada sem táncol, hiszen ehhez nem is lenne illő dolog. Az élet azonban nem csak vidámságból áll, hanem ugyanúgy része a keserűség, a halál. Olykor ezt is meg kell énekelni, hiszen ki tudja, hogy ki milyen sebet, nehézséget hordoz magában. A lantjának húrjai is pontosan ezt a lelki állapotot akarja megmutatni. A dal vége felé talán egy kicsit Xaras is elbúsul, hiszen mindenkinek van egy elveszített valakije. Viszont a ború után jöhet a derű.*
118. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-01-25 21:06:29
Üzenet elküldve: 2020-01-25 21:06:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Találka a piacon//
//Dronrin, Gwaandril, Enna//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Gwaandril őrző-védő ösztöne erősen dobog benne, mint egy rossz vadállatban. Földönfutó Viltheriel unszimpatikusnak találta a vándor hozzáállását Dronrinhoz, valamint emlékeiben is élnek hozzá hasonló figurák, kikre nem szívesen, boldogan gondol vissza. Az arrogáns elf kihúzza magát, aminel hatására a fehér holló is megcsattogtatja a szárnyait, bár mielőtt még beszélhetne, kezei ökölbe szorulnak, tekintete elhomályosul, szemei kikerekednek. Dronrin kuncog, hagyja, hogy Enna úgy érjen hozzá, ahogyan azt ő tette Mil'Ochassban. Ez a nap kezd túlságosan tartalmas lenni.
Jóval magasabb a másik kettőnél, szinte meg sem hallja a társa szavait, valami olyanra készül, mit már régen nem tett. Hirtelen jött sok stressz, inger, s gyász dolgozik benne, úgy gondolja, Dronrin sem foglalkozik vele. ~ Nevetett... ~ Ez az egy szó ismétlődik a fejében folyamatosan. Most jött el a váltás ideje, úgy érzi, s ezeket meg is valósítja. Kivonja rövidpengéjét, majd ujját megmetszi vele. Ha valóban ismertek a félvér számára az otthoni szokások, tudhatja, mit fog tenni, és, hogy mi dolgozik Gidában. Az északi régóta nem nyúlt lombvári hagyományhoz, sőt, Lyzendra miatt kifejezetten elvetette őket, most azonban muszáj visszanyúlnia hozzájuk. Nagy levegőt vesz, miközben hagyja, hogy a földre csöppenjen a piros nedvharmat. Magasodik még a többiek felé, Fenyő is nyugodtan álldogál a vállán, így akár kissé félelmetesnek, de bizonyosan komolynak hathat.*
-Tudod, ezért, amit csináltál, otthon felkoncoltattalak volna. Valóban, úgy gondolom, nem mutatkoztam be. Gwaandril Viltheriel, felégett Lombvár elsőszülött hercege vagyok. Most azonban megesküszök az Ősökre, s az Őrzőkre, melyet véremmel pecsételek, hogyha legközelebb az utamba keveredsz, csúfos véget érsz. *Ezt Ennának mondja. Hangjában semmi jele nincsen méregnek, inkább érzelemmentesség játszadozik a lágy szellőben.*
-Veled meg nincs miről beszélnem, ezek után. Nem építek veled házat. Visszamegyek Mil'Ochassba, összeszedem a holmijaimat, Juhart tisztességesen a túlvilágra bocsátom, majd végleg elmegyek. Tudod, Dronrin, igazad volt: az Őrzők ma nekem jeleztek, többször is. *Befejezi szavait kedvese felé is, azzal bólint. Semmi reakciót nem vár, nem is kíván. Gwaandril megszűnik, elvegyül a tömegben.*
//Dronrin, Gwaandril, Enna//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Gwaandril őrző-védő ösztöne erősen dobog benne, mint egy rossz vadállatban. Földönfutó Viltheriel unszimpatikusnak találta a vándor hozzáállását Dronrinhoz, valamint emlékeiben is élnek hozzá hasonló figurák, kikre nem szívesen, boldogan gondol vissza. Az arrogáns elf kihúzza magát, aminel hatására a fehér holló is megcsattogtatja a szárnyait, bár mielőtt még beszélhetne, kezei ökölbe szorulnak, tekintete elhomályosul, szemei kikerekednek. Dronrin kuncog, hagyja, hogy Enna úgy érjen hozzá, ahogyan azt ő tette Mil'Ochassban. Ez a nap kezd túlságosan tartalmas lenni.
Jóval magasabb a másik kettőnél, szinte meg sem hallja a társa szavait, valami olyanra készül, mit már régen nem tett. Hirtelen jött sok stressz, inger, s gyász dolgozik benne, úgy gondolja, Dronrin sem foglalkozik vele. ~ Nevetett... ~ Ez az egy szó ismétlődik a fejében folyamatosan. Most jött el a váltás ideje, úgy érzi, s ezeket meg is valósítja. Kivonja rövidpengéjét, majd ujját megmetszi vele. Ha valóban ismertek a félvér számára az otthoni szokások, tudhatja, mit fog tenni, és, hogy mi dolgozik Gidában. Az északi régóta nem nyúlt lombvári hagyományhoz, sőt, Lyzendra miatt kifejezetten elvetette őket, most azonban muszáj visszanyúlnia hozzájuk. Nagy levegőt vesz, miközben hagyja, hogy a földre csöppenjen a piros nedvharmat. Magasodik még a többiek felé, Fenyő is nyugodtan álldogál a vállán, így akár kissé félelmetesnek, de bizonyosan komolynak hathat.*
-Tudod, ezért, amit csináltál, otthon felkoncoltattalak volna. Valóban, úgy gondolom, nem mutatkoztam be. Gwaandril Viltheriel, felégett Lombvár elsőszülött hercege vagyok. Most azonban megesküszök az Ősökre, s az Őrzőkre, melyet véremmel pecsételek, hogyha legközelebb az utamba keveredsz, csúfos véget érsz. *Ezt Ennának mondja. Hangjában semmi jele nincsen méregnek, inkább érzelemmentesség játszadozik a lágy szellőben.*
-Veled meg nincs miről beszélnem, ezek után. Nem építek veled házat. Visszamegyek Mil'Ochassba, összeszedem a holmijaimat, Juhart tisztességesen a túlvilágra bocsátom, majd végleg elmegyek. Tudod, Dronrin, igazad volt: az Őrzők ma nekem jeleztek, többször is. *Befejezi szavait kedvese felé is, azzal bólint. Semmi reakciót nem vár, nem is kíván. Gwaandril megszűnik, elvegyül a tömegben.*
117. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-01-25 20:36:24
Üzenet elküldve: 2020-01-25 20:36:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Találka a piacon//
//Dronrin, Gwaandril, Enna//
*Megnyugszik, hogy a férfi biztosítja róla, hogy jól van. Persze azért fél szemét a elfen tartja, mint mindig.*
-Jó ötlet. Én is terveztem venni.
*Juhar említésére ő is lelombozódik, együtt érzően megsimogatja Gwaandril karját.*
-Mindent elintézünk.
*Észreveszi Enna és Gwaandril között az ellentétet és habár érti Enna játékát, amin halványan el is mosolyodik, jobbnak látja nem húzgálni az alvó oroszlán bajuszát. Lehet a lányka nincs tisztában a Lombvári szokásokkal, de Dronrin hallott, már ezt azt. Attól függetlenül, hogy Gwaandril már nem vallja magát hercegnek, mégis csak ott nőtt fel, azokat az elveket tanulta. Meg hát tény, hogy a lányt még csak pár perce ismeri, a férfihoz pedig gyengéd érzelmek fűzik.*
-Hagyjátok abba kérlek. Felfogtam, nem bírjátok egymást, de attól még nem kell marakodni és cukkolni a másikat.
*Gyerekesnek kezdi érezni ezt a közjátékot és nem szeretne senkivel sem veszekedni.*
-Gwaandril mi lenne, hogyha megvennéd a varázs italokat, én pedig addig útba igazítom Ennát?
*Kedvesen mosolyog az elfre és kérlelő pillantást küld felé, hogy az tudja amit csinál miatta csinálja. Amennyiben a hosszú életű bele egyezik és otthagyja őket, Ennához fordul, hogy elmondja neki mondanivalóját.*
//Dronrin, Gwaandril, Enna//
*Megnyugszik, hogy a férfi biztosítja róla, hogy jól van. Persze azért fél szemét a elfen tartja, mint mindig.*
-Jó ötlet. Én is terveztem venni.
*Juhar említésére ő is lelombozódik, együtt érzően megsimogatja Gwaandril karját.*
-Mindent elintézünk.
*Észreveszi Enna és Gwaandril között az ellentétet és habár érti Enna játékát, amin halványan el is mosolyodik, jobbnak látja nem húzgálni az alvó oroszlán bajuszát. Lehet a lányka nincs tisztában a Lombvári szokásokkal, de Dronrin hallott, már ezt azt. Attól függetlenül, hogy Gwaandril már nem vallja magát hercegnek, mégis csak ott nőtt fel, azokat az elveket tanulta. Meg hát tény, hogy a lányt még csak pár perce ismeri, a férfihoz pedig gyengéd érzelmek fűzik.*
-Hagyjátok abba kérlek. Felfogtam, nem bírjátok egymást, de attól még nem kell marakodni és cukkolni a másikat.
*Gyerekesnek kezdi érezni ezt a közjátékot és nem szeretne senkivel sem veszekedni.*
-Gwaandril mi lenne, hogyha megvennéd a varázs italokat, én pedig addig útba igazítom Ennát?
*Kedvesen mosolyog az elfre és kérlelő pillantást küld felé, hogy az tudja amit csinál miatta csinálja. Amennyiben a hosszú életű bele egyezik és otthagyja őket, Ennához fordul, hogy elmondja neki mondanivalóját.*
116. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-01-25 19:08:31
Üzenet elküldve: 2020-01-25 19:08:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csavargó bárdok//
// Nyílt közjáték //
* A nótának vége és Perrevin újra szóra nyitja ékes száját. A szomorú dal következik, amire már nem kell táncolnia. Csatlakozik hát a két férfihoz és lassú ütemben kíséri végig dobjával ezt a szomorú dalt. Idegen ez tőle, aki általában az emberek felvidítására törekedett világ életében. De az élet része a halál is, így hát ezt is vállalni kell.*
// Nyílt közjáték //
* A nótának vége és Perrevin újra szóra nyitja ékes száját. A szomorú dal következik, amire már nem kell táncolnia. Csatlakozik hát a két férfihoz és lassú ütemben kíséri végig dobjával ezt a szomorú dalt. Idegen ez tőle, aki általában az emberek felvidítására törekedett világ életében. De az élet része a halál is, így hát ezt is vállalni kell.*
115. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-01-25 14:11:40
Üzenet elküldve: 2020-01-25 14:11:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//Találka a piacon//
*A hosszúéletű hirtelen jött harapóssága érthetetlen számára. Nem csak a Dronrin érkezése előtti viselkedésével, hanem a Dronrin iránti viselkedésével is éles kontrasztot alkot az, ahogy most kezeli Ennát. Mintha áradna belőle valami hideg, agresszív és taszító, amit kizárólag neki címez.
A lányban felmegy a pumpa, kész, vége, betelik a pohár. ~ Nem hiszem el, akármerre járok, mindenki ilyen hűvös meg rosszindulatú. Belehalnának az emberek egy kis kedvességbe? ~ önti el a felháborodás hullámokban. Nem tudja, hogy emlékei elvesztése előtt is ilyenek voltak-e a népek, de szeretne abban hinni, hogy nem. Ő igazán igyekezett birkatürelemmel tűrni az eddigi eseteket, de mostanra már tényleg elege lett. Kedve lenne minden ilyen alakot jól helyretenni. Tisztában van vele, hogy ez nem lehetséges, de most eléggé felpaprikázták ahhoz, hogy kifejezze, nem ért egyet a mások iránti ilyen jellegű bánásmóddal. Persze mindezt sajátos módján teszi.*
- Igazad van, azt kéne tennem. *Néz kihívóan az elf irányába.
Ezután Dronrinhoz fordul és lendületesen, kedves hangon válaszol annak kérdéseire. Beszédéből az is kiütközik, hogy nem teljesen komolyan gondolja, amit mond, sőt. Játszadozik a pofátlan humor és az őszinte barátkozás közötti határvonallal. Ez a hadüzenet azonban kizárólag Gwaandrilnak szól, Dronrin így akár jót is mulathat rajta.*
- Igazából pont arra tartok, amerre ti is. Micsoda szerencse! *Mondja felragyogó arccal fajtársának, mintha ezer éve barátnők lennének. Épphogy csak bele nem karol a másikba.*
- Családom az nincs, de… *Villan a szemében valami különös fény.* - Hiszel a sorsban? Hiszel abban, hogy létezik egyfajta különleges kapcsolat, amely összekapcsol két lelket, még a vérnél is erősebben?
*Beszédével párhuzamosan szavai egyre lelkesebbnek hangzanak. Ha pedig a másik engedi, ennek a tetejébe kérdésének végére érve két keze közé fogja annak két kezét, és felemeli az így alkotott kézfonatot mellkas magasságig, amely az említett kapcsolatot hivatott prezentálni.*
- Mert én hiszek ilyesmiben. Teljes szívemből. *És tekintetével elmerül Dronrin tengerkék szempárjában.
Igyekszik felvenni egy udvarló, sármos férfi hangnemét és attitűdjét, hogy igazán érződhessen: ő most itt éppen elcsábítja a hölgyet az undok telivértől. Természetesen nem rendelkezik ilyen jellegű hajlamokkal, de egy efféle színjáték eljátszása számára egyáltalán nem okoz problémát. Talán egyesek kínosan éreznék magukat egy ilyen szerepben, de Ennának ennyit megér egy tréfa, még ha ízléstelen is. Közben végig a férfi reakcióját várja, hiszen még a viccnél is mókásabb az, amit az ember kivált vele másokból. Főleg jelen esetben.*
*A hosszúéletű hirtelen jött harapóssága érthetetlen számára. Nem csak a Dronrin érkezése előtti viselkedésével, hanem a Dronrin iránti viselkedésével is éles kontrasztot alkot az, ahogy most kezeli Ennát. Mintha áradna belőle valami hideg, agresszív és taszító, amit kizárólag neki címez.
A lányban felmegy a pumpa, kész, vége, betelik a pohár. ~ Nem hiszem el, akármerre járok, mindenki ilyen hűvös meg rosszindulatú. Belehalnának az emberek egy kis kedvességbe? ~ önti el a felháborodás hullámokban. Nem tudja, hogy emlékei elvesztése előtt is ilyenek voltak-e a népek, de szeretne abban hinni, hogy nem. Ő igazán igyekezett birkatürelemmel tűrni az eddigi eseteket, de mostanra már tényleg elege lett. Kedve lenne minden ilyen alakot jól helyretenni. Tisztában van vele, hogy ez nem lehetséges, de most eléggé felpaprikázták ahhoz, hogy kifejezze, nem ért egyet a mások iránti ilyen jellegű bánásmóddal. Persze mindezt sajátos módján teszi.*
- Igazad van, azt kéne tennem. *Néz kihívóan az elf irányába.
Ezután Dronrinhoz fordul és lendületesen, kedves hangon válaszol annak kérdéseire. Beszédéből az is kiütközik, hogy nem teljesen komolyan gondolja, amit mond, sőt. Játszadozik a pofátlan humor és az őszinte barátkozás közötti határvonallal. Ez a hadüzenet azonban kizárólag Gwaandrilnak szól, Dronrin így akár jót is mulathat rajta.*
- Igazából pont arra tartok, amerre ti is. Micsoda szerencse! *Mondja felragyogó arccal fajtársának, mintha ezer éve barátnők lennének. Épphogy csak bele nem karol a másikba.*
- Családom az nincs, de… *Villan a szemében valami különös fény.* - Hiszel a sorsban? Hiszel abban, hogy létezik egyfajta különleges kapcsolat, amely összekapcsol két lelket, még a vérnél is erősebben?
*Beszédével párhuzamosan szavai egyre lelkesebbnek hangzanak. Ha pedig a másik engedi, ennek a tetejébe kérdésének végére érve két keze közé fogja annak két kezét, és felemeli az így alkotott kézfonatot mellkas magasságig, amely az említett kapcsolatot hivatott prezentálni.*
- Mert én hiszek ilyesmiben. Teljes szívemből. *És tekintetével elmerül Dronrin tengerkék szempárjában.
Igyekszik felvenni egy udvarló, sármos férfi hangnemét és attitűdjét, hogy igazán érződhessen: ő most itt éppen elcsábítja a hölgyet az undok telivértől. Természetesen nem rendelkezik ilyen jellegű hajlamokkal, de egy efféle színjáték eljátszása számára egyáltalán nem okoz problémát. Talán egyesek kínosan éreznék magukat egy ilyen szerepben, de Ennának ennyit megér egy tréfa, még ha ízléstelen is. Közben végig a férfi reakcióját várja, hiszen még a viccnél is mókásabb az, amit az ember kivált vele másokból. Főleg jelen esetben.*
114. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-01-25 10:07:32
Üzenet elküldve: 2020-01-25 10:07:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Csavargó bárdok//
*A kis vidám nóta után, Perr megköszörüli a torkát.*
- S most, hogy megvolnánk a bevezetővel, egy percre térjünk át azokra a barátokra, kik ma nem vehetnek részt ezen a vásár napján. A következő dal szóljon hát nekik, akik valószínűleg jobb helyen pihennek mára és békében alusszák örök álmaikat.
*Perrevin számára nem idegen a halál fogalma és még azt se mondhatná, hogy különösebb szomorúság érzetét kelti, ha egy ilyen dalt ad elő, amibe bele is kezd a bevezetője után.*
- Szellő támad és felnyílik,
A temetőknek kapuja,
Vannak kik elhiszik,
Hogy ez a holtak faluja.
Sorban állva megannyi,
Történetet mesélek,
Ha nem akarsz elhagyni,
Hallgass és én beszélek.
Zokognak a gyermekek,
A temető fattyai,
Ők a szerény szellemek,
A lelkemnek a karmai,
Hangtalan kis lelkecskék,
Kik soha el nem hallgatnak,
Zaj cseng fel és sötétség,
A sír körül táncolnak.
Apró csontok lépnek át,
Megannyi sírkövet,
Nem féltik a zord halált,
Figyelj mert ő követ.
A kis kezek most kinyúlnak,
Szerelmet keresve,
Mesét mond az apjuknak,
A sírnak gyermeke.
Zokognak a gyermekek,
A temető fattyai,
Ők a szerény szellemek,
A lelkemnek a karmai,
Hangtalan kis lelkecskék,
Kik soha el nem hallgatnak,
Zaj cseng fel és sötétség,
Sírok gyermekei táncolnak.
*A kis vidám nóta után, Perr megköszörüli a torkát.*
- S most, hogy megvolnánk a bevezetővel, egy percre térjünk át azokra a barátokra, kik ma nem vehetnek részt ezen a vásár napján. A következő dal szóljon hát nekik, akik valószínűleg jobb helyen pihennek mára és békében alusszák örök álmaikat.
*Perrevin számára nem idegen a halál fogalma és még azt se mondhatná, hogy különösebb szomorúság érzetét kelti, ha egy ilyen dalt ad elő, amibe bele is kezd a bevezetője után.*
- Szellő támad és felnyílik,
A temetőknek kapuja,
Vannak kik elhiszik,
Hogy ez a holtak faluja.
Sorban állva megannyi,
Történetet mesélek,
Ha nem akarsz elhagyni,
Hallgass és én beszélek.
Zokognak a gyermekek,
A temető fattyai,
Ők a szerény szellemek,
A lelkemnek a karmai,
Hangtalan kis lelkecskék,
Kik soha el nem hallgatnak,
Zaj cseng fel és sötétség,
A sír körül táncolnak.
Apró csontok lépnek át,
Megannyi sírkövet,
Nem féltik a zord halált,
Figyelj mert ő követ.
A kis kezek most kinyúlnak,
Szerelmet keresve,
Mesét mond az apjuknak,
A sírnak gyermeke.
Zokognak a gyermekek,
A temető fattyai,
Ők a szerény szellemek,
A lelkemnek a karmai,
Hangtalan kis lelkecskék,
Kik soha el nem hallgatnak,
Zaj cseng fel és sötétség,
Sírok gyermekei táncolnak.
113. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-01-25 10:05:41
Üzenet elküldve: 2020-01-25 10:05:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Találka a piacon//
*Jól esik neki, hogy a félvér ilyen törődően áll hozzá. Igazából, jelenleg úgy véli, ezt viszonozná Dronrinnak, ha arról lenne szó. A kedves szavak, az óvó hangnem mosolyt csal az arcára, anyáskodónak látja a félfajtársat, persze a szó legpozitívabb értelmében, már amennyire azt lehetne mondani.*
-Persze, ne aggódj ennyire miattam. Semmi értelme nem lenne. Jót tett nekem az a zöld varázsital, veszek talán még párat, használhatnánk a rendelőben. Persze, ahhoz előbb meg kéne építeni. Valamint, Juhart is el kellene temetni előtte... *Megint lelombozódott, hála a kutya gondolatának. Fenyő a nyakához bújik, finoman illegeti csőrével, ami borzasztóan jól esik Gwaandrilnak most, megnyugtatás számára, hogy egy állat, új társa vigasztalja, miközben a régi már elhunyt. Olyan ez így, akár az északi juhászkutya és a fehér holló kapcsolatba is kerülne, valamilyen szinten. ~ Bár úgy lenne... ismerhetnék egymást. Biztosan jól ellettek volna. ~ De ez mind csak spekuláció. Vissza a jelenbe.
Enna kifejezetten unszimpatikus számára, így, ha észre is veszi Dronrin pillantásait, képtelen csak rá koncentrálni. Egyszerűen borzalmas számára ez az egész, minek kell még tovább foglalkozni a lánnyal? Ő felajánlotta, hogyha kell, segít, amúgy meg nem kért belőle, vagy ő már nem tudja, ahogyan feltehetően a vándorka sem azt, melyik világban él. Persze amikor valamilyen szinten válaszolgat is a szőkeség, odaszúr, szokásos fintorával.*
-Valóban, jól látod. Mi nem vagyunk egyedül, talán menj és keress magadnak te is valakit, akivel ketten lehetsz nem-egyedül. *Végül az elfes félmosoly. Tökéletes összhang az arrogáns erdei mimikája és a szavak között.*
*Jól esik neki, hogy a félvér ilyen törődően áll hozzá. Igazából, jelenleg úgy véli, ezt viszonozná Dronrinnak, ha arról lenne szó. A kedves szavak, az óvó hangnem mosolyt csal az arcára, anyáskodónak látja a félfajtársat, persze a szó legpozitívabb értelmében, már amennyire azt lehetne mondani.*
-Persze, ne aggódj ennyire miattam. Semmi értelme nem lenne. Jót tett nekem az a zöld varázsital, veszek talán még párat, használhatnánk a rendelőben. Persze, ahhoz előbb meg kéne építeni. Valamint, Juhart is el kellene temetni előtte... *Megint lelombozódott, hála a kutya gondolatának. Fenyő a nyakához bújik, finoman illegeti csőrével, ami borzasztóan jól esik Gwaandrilnak most, megnyugtatás számára, hogy egy állat, új társa vigasztalja, miközben a régi már elhunyt. Olyan ez így, akár az északi juhászkutya és a fehér holló kapcsolatba is kerülne, valamilyen szinten. ~ Bár úgy lenne... ismerhetnék egymást. Biztosan jól ellettek volna. ~ De ez mind csak spekuláció. Vissza a jelenbe.
Enna kifejezetten unszimpatikus számára, így, ha észre is veszi Dronrin pillantásait, képtelen csak rá koncentrálni. Egyszerűen borzalmas számára ez az egész, minek kell még tovább foglalkozni a lánnyal? Ő felajánlotta, hogyha kell, segít, amúgy meg nem kért belőle, vagy ő már nem tudja, ahogyan feltehetően a vándorka sem azt, melyik világban él. Persze amikor valamilyen szinten válaszolgat is a szőkeség, odaszúr, szokásos fintorával.*
-Valóban, jól látod. Mi nem vagyunk egyedül, talán menj és keress magadnak te is valakit, akivel ketten lehetsz nem-egyedül. *Végül az elfes félmosoly. Tökéletes összhang az arrogáns erdei mimikája és a szavak között.*
112. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-01-25 00:49:20
Üzenet elküldve: 2020-01-25 00:49:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Úgy vonul végig a piac színes forgatagán, mint egy nyári eget beborító fekete viharfelleg. Kimért lépteivel, egyenes tartásával, és feltűnően sötét öltözékével kirí az egyszerű tömegből. Egyesek jól meg is nézik maguknak. Őt azonban egyik sem igazán hatja meg. A ruházatot már megszokta, a bámész pillantásokat nem különbben. Sokkal inkább leköti a piac maga, mint annak azon elemei, amelyek róla szólnak.
Minden elhangzó párbeszéd, elcsípett félszó zene füleinek. Figyeli az emberek jövés-menését, igyekszik átérezni az itteni légkört, és keresi az oda nem illőt. A suttogó alakokat, a rejtett árut, a gyanús csoportosulásokat. Nem tud túl sokat a környékről, sem az itteniekről, de már nagyon várja, hogy ez ne így legyen. Hiába menekült el múltja elől, jellemét nem tudja levetkőzni magáról. Kíváncsisága még most is olyan, mint egy türelmetlen, rossz gyereké, aki elsőként azt szeretné megtudni, amit nem szabad neki.
Persze nem csak az embereket szemléli, hanem egyúttal a piac kínálatát is. Némely árusnál olyan árut lát, amelyet meg is venne szíve szerint, de most ezt nem engedheti meg magának. Tényleg fogytán a pénze. Még azokat az ingeket sem veszi meg, amik szívet tépően tetszenek neki. A mellettük való elsétálás maga a kín.
Valamit azért mégis ki kéne találni. A semmiből nem lesz több pénz, legfeljebb kevesebb. Na azért persze odáig nem menne el, hogy dolgozzon. Különösen nem, ha valami olyan munkát kéne végeznie, amihez még rendesen dolgozni is kell. Bele is borzong a gondolatba.
Ekkor tűnik fel neki az árus a kockákkal. Először csak lelassít, végül le is cövekel előtte. ~ Ez jó lenne. Lehet, hogy elmenne rá valamennyim, de hamar vissza tudnám szerezni. Ezekkel már lehetne pénzt keresni... De nem! Nem szabad. ~ rázza meg gondolatban a fejét. Ő ebből akart kiszakadni. Neki ezt nem szabad.
~ Áh, kit hülyítek? ~ kérdezi magától, majd hagyja, hogy egy olyan megszállott mosoly terüljön el ajkán, mint amilyen gondolatai kezdenek támadni. A kalap úgyis takarja, amennyire kell.*
- Ezeket kérem.
* Bök a csontból készült kockákra, és Mesélő (Nyíl) birtokába vándoroltatja az értük követelt 110 arany váltságdíjat.
*
Minden elhangzó párbeszéd, elcsípett félszó zene füleinek. Figyeli az emberek jövés-menését, igyekszik átérezni az itteni légkört, és keresi az oda nem illőt. A suttogó alakokat, a rejtett árut, a gyanús csoportosulásokat. Nem tud túl sokat a környékről, sem az itteniekről, de már nagyon várja, hogy ez ne így legyen. Hiába menekült el múltja elől, jellemét nem tudja levetkőzni magáról. Kíváncsisága még most is olyan, mint egy türelmetlen, rossz gyereké, aki elsőként azt szeretné megtudni, amit nem szabad neki.
Persze nem csak az embereket szemléli, hanem egyúttal a piac kínálatát is. Némely árusnál olyan árut lát, amelyet meg is venne szíve szerint, de most ezt nem engedheti meg magának. Tényleg fogytán a pénze. Még azokat az ingeket sem veszi meg, amik szívet tépően tetszenek neki. A mellettük való elsétálás maga a kín.
Valamit azért mégis ki kéne találni. A semmiből nem lesz több pénz, legfeljebb kevesebb. Na azért persze odáig nem menne el, hogy dolgozzon. Különösen nem, ha valami olyan munkát kéne végeznie, amihez még rendesen dolgozni is kell. Bele is borzong a gondolatba.
Ekkor tűnik fel neki az árus a kockákkal. Először csak lelassít, végül le is cövekel előtte. ~ Ez jó lenne. Lehet, hogy elmenne rá valamennyim, de hamar vissza tudnám szerezni. Ezekkel már lehetne pénzt keresni... De nem! Nem szabad. ~ rázza meg gondolatban a fejét. Ő ebből akart kiszakadni. Neki ezt nem szabad.
~ Áh, kit hülyítek? ~ kérdezi magától, majd hagyja, hogy egy olyan megszállott mosoly terüljön el ajkán, mint amilyen gondolatai kezdenek támadni. A kalap úgyis takarja, amennyire kell.*
- Ezeket kérem.
* Bök a csontból készült kockákra, és Mesélő (Nyíl) birtokába vándoroltatja az értük követelt 110 arany váltságdíjat.
*
111. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-01-24 21:27:13
Üzenet elküldve: 2020-01-24 21:27:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//Közjáték//
*Egy haját kendővel takaró testesebb asszonyság közeledik Enna irányába, miközben félhangosan morog magában. Amint meglátja a lány arcát, léptei határozottabbá, szavai hangosabbá válnak. Mire odaér hozzá, addigra odáig fokozódik a helyzet, hogy kipirult arccal óbégat szerencsétlen félvérrel, aki hirtelen nem is érti, mivel vívhatta ki a néne haragját.*
- Hát szabad ilyet? Hogy képzeli? És elsétál? Most azonnal adja meg! *Követelőzik kövér ujjával hadonászva a kendőbe csomagolt gombóc.
Az ezt követő meglehetősen rövid párbeszéd során kiderül a lány számára, hogy nem fizetett pontosan. Természetesen esze ágában nem volt szándékosan ilyet tenni - akárhogy is gyanúsítgatják vele -, és elsődleges célja adósságától megszabadulva megoldani a helyzetet. Annál is inkább, mivel a vénség hangja bántja a fülét.*
- Jól van, jól van. Megesik néha az emberrel. Megadom, tessék, nézze. * Mondja, és az árus által követelt 301 aranyat Mesélő (Nyíl) kezébe nyomja, hogy minél hamarabb elhallgattassa. Természetesen ettől a panaszáradat nem marad abba, csupán kissé elhalkul, és más tárgyat keres magának. Mindenesetre az arany arra elég, hogy az asszonyság sarkon forduljon és visszadöcögjön a helyére. Enna fejcsóválva néz utána.*
*Egy haját kendővel takaró testesebb asszonyság közeledik Enna irányába, miközben félhangosan morog magában. Amint meglátja a lány arcát, léptei határozottabbá, szavai hangosabbá válnak. Mire odaér hozzá, addigra odáig fokozódik a helyzet, hogy kipirult arccal óbégat szerencsétlen félvérrel, aki hirtelen nem is érti, mivel vívhatta ki a néne haragját.*
- Hát szabad ilyet? Hogy képzeli? És elsétál? Most azonnal adja meg! *Követelőzik kövér ujjával hadonászva a kendőbe csomagolt gombóc.
Az ezt követő meglehetősen rövid párbeszéd során kiderül a lány számára, hogy nem fizetett pontosan. Természetesen esze ágában nem volt szándékosan ilyet tenni - akárhogy is gyanúsítgatják vele -, és elsődleges célja adósságától megszabadulva megoldani a helyzetet. Annál is inkább, mivel a vénség hangja bántja a fülét.*
- Jól van, jól van. Megesik néha az emberrel. Megadom, tessék, nézze. * Mondja, és az árus által követelt 301 aranyat Mesélő (Nyíl) kezébe nyomja, hogy minél hamarabb elhallgattassa.
Természetesen ettől a panaszáradat nem marad abba, csupán kissé elhalkul, és más tárgyat keres magának. Mindenesetre az arany arra elég, hogy az asszonyság sarkon forduljon és visszadöcögjön a helyére. Enna fejcsóválva néz utána.*
110. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-01-24 19:38:09
Üzenet elküldve: 2020-01-24 19:38:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
//Aenae, CCC//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Úgy kopog, akár a diónyi jég, mi sötétlő fellegekből veri a ház tetejét, s aprítja porrá szilajul, a régen feltett, már-már szétmálló agyagcserepeket. Úgy süvít a fül mellett, mint az északi szél, mely, ha akar, fagyot fúj, s ha akar, hát fákat dönt ki jó dolgában, mert bármit megtehet. Oly sűrű, mint a sáskák hada, mely mindent letarol útjában, rágcsálva és csámcsogva. Chayss és Kagaenae körülötti terület, mintha óriási sündisznótetemekkel lenne tarkítva, de egyik vessző sem találja el őket. A párbeszéd, mi köztük zajlik, csupán kettejük dolga, nem szól bele a halott, ki Chayss előtt terül el, szeméből kiálló nyílvesszővel, s az a gyermek sem, ki orra bukik a nagy igyekezetben, az előtte elfekvő anyjában. Az az apa sem törődik vele, ki felesége tetemére vetve magát, próbálja legalább annak írmagját védeni, hogyha más nem marad, hát maradjon a porhüvely, mit méltósággal temethet. Sikolyok, üvöltés és sírás, hörgésekkel színesített zenés játék, mit Terwy űz, kiváló koreográfiával megtoldva. A Kagaenae által felkínált italokra eleinte meglepetten néznek, nem értik...*
- De... miért, miért hölgyem? *A lány jómódúnak látszik, miért gondoskodik hát a szegény sorsúakról, ez most másképp van, mint régen. Persze az eszébe sem jut szerencsétlennek, hogy azért, mert ez mind miatta van. Az egész. minden. Kagaenaenek talán eszébe jut, tán nem feledi sohasem. Huzakodásuk közepette, még egy ember találatot kap, aztán lassan térdre rogy előttük. Nyakában állt meg a nyílvessző, majd a zápor lassan alábbhagy. Egyetlen vessző érkezik csak, az is koppanással a huzakodó páros feje magasságában a falban, rajta egy rátekert pergamennel, írás áll rajta, feltehetően tintával, bár Terwy Burghe esetében igazán semmi sem zárható ki teljes bizonyossággal:
"A ház az enyém... bolondok vagytok, ha azt hiszitek, pusztán egy rozsdás lakattal védem. Több kell ide zárnyitó tudománynál. Te is az enyém vagy, Kagaenae. Egyet ne felejts... mindenhol ott vagyok. A kikötőben, a peremterületeken, a levegő városában, a thargok között... mindenhol... még az ágyadban is, vagy, ha szarni, vagy baszni mész.
Kagaenae... enyém vagy, voltál, s leszel, míg világ a világ. Árvákat akarsz? Hát csinálok neked gyereket... aztán megöllek. Hány árvát akarsz még Kagaenae? Talán most is szaladgál előtted már néhány..."
... és valóban. Ha körbenéznek legalább kettő sír az anyja után. Vajon megéri? Ezt csak a páros tudja és a lelkükben dúló csatát csak ők vívhatják meg, feltéve ha van harc egyáltalán. Kagaenae továbbra is vérzik, bár a ruha valamelyest enyhíti a vér áramlását. Az út szabad a kaszárnya felé, elcsendesedik minden, csupán a jajgatás hallik, s talán a hevesen zubogó vér az erekben, persze ott az a néhány hálás tekintet is a zöld italokért, melyek máris hatnak, s a sebek gyógyulásnak indulnak. Igaz... az egyik kisfiú hiába próbálja üveges tekintetű, hátán fekvő anyja szájába tölteni hüppögve. Azon már nem segít, csak a föld... a fagyos föld.*
//Raenerold Fandaron Lachornus//
*A kutya lassan hasal le a vértócsa mellé, s megszagolja azt. Fülét hátra sunyja, s pofájával abba az irányba figyel, merre az imént gazdája mutatott. Hol a tömeg összezárt, s már semmi sem látható, csupán a kavalkád. Raenerold, a kaszárnya felé indulhat, bár kiáltásokra ismét felfigyelhet, mely a szegénynegyed flé eső oldalon hangosodik fel, majd egy idő után elhalkul, s csak hangos sírás és jajveszékelés marad. Hóvirág végül vállára tekeredik, s megnyugszik ott, bár nedves orra folytonosan jár, s kell a levegőbe szimatolgatva. Nem érti, mire ez a nagy sietség. Ahogy a férfi, társaival együtt a kaszárnya felé indul, hirtelen egy viszonylag egységesen rohanó csapat halad el mellette, egyikük vállával taszajtja meg őt. A csapatot egy csuklyás nő vezeti, de más egyebet nem tud megállapítani, csupán, hogy mindegyiknél íj van és fürgék rettentően. Csak egy pillanat, majd eltűnnek a tömegben, mely még mindig hullámzik, s menekül. Összevissza. Bár a hír gyorsan terjed, elmúlt a veszély kiáltják. De milyen veszély? Egyáltalán mi történt? Kié a vér? Ki, vagy kik támadtak és kire? Miért nincs halott? Igaz, ez sem teljesen így van. Raenerold ugyanis, a kaszárnya felé haladva, számos megtaposott testet lát, köztük egy halott is, innen nézve beszakadt mellkassal.*
//Aenae, CCC//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Úgy kopog, akár a diónyi jég, mi sötétlő fellegekből veri a ház tetejét, s aprítja porrá szilajul, a régen feltett, már-már szétmálló agyagcserepeket. Úgy süvít a fül mellett, mint az északi szél, mely, ha akar, fagyot fúj, s ha akar, hát fákat dönt ki jó dolgában, mert bármit megtehet. Oly sűrű, mint a sáskák hada, mely mindent letarol útjában, rágcsálva és csámcsogva. Chayss és Kagaenae körülötti terület, mintha óriási sündisznótetemekkel lenne tarkítva, de egyik vessző sem találja el őket. A párbeszéd, mi köztük zajlik, csupán kettejük dolga, nem szól bele a halott, ki Chayss előtt terül el, szeméből kiálló nyílvesszővel, s az a gyermek sem, ki orra bukik a nagy igyekezetben, az előtte elfekvő anyjában. Az az apa sem törődik vele, ki felesége tetemére vetve magát, próbálja legalább annak írmagját védeni, hogyha más nem marad, hát maradjon a porhüvely, mit méltósággal temethet. Sikolyok, üvöltés és sírás, hörgésekkel színesített zenés játék, mit Terwy űz, kiváló koreográfiával megtoldva. A Kagaenae által felkínált italokra eleinte meglepetten néznek, nem értik...*
- De... miért, miért hölgyem? *A lány jómódúnak látszik, miért gondoskodik hát a szegény sorsúakról, ez most másképp van, mint régen. Persze az eszébe sem jut szerencsétlennek, hogy azért, mert ez mind miatta van. Az egész. minden. Kagaenaenek talán eszébe jut, tán nem feledi sohasem. Huzakodásuk közepette, még egy ember találatot kap, aztán lassan térdre rogy előttük. Nyakában állt meg a nyílvessző, majd a zápor lassan alábbhagy. Egyetlen vessző érkezik csak, az is koppanással a huzakodó páros feje magasságában a falban, rajta egy rátekert pergamennel, írás áll rajta, feltehetően tintával, bár Terwy Burghe esetében igazán semmi sem zárható ki teljes bizonyossággal:
"A ház az enyém... bolondok vagytok, ha azt hiszitek, pusztán egy rozsdás lakattal védem. Több kell ide zárnyitó tudománynál. Te is az enyém vagy, Kagaenae. Egyet ne felejts... mindenhol ott vagyok. A kikötőben, a peremterületeken, a levegő városában, a thargok között... mindenhol... még az ágyadban is, vagy, ha szarni, vagy baszni mész.
Kagaenae... enyém vagy, voltál, s leszel, míg világ a világ. Árvákat akarsz? Hát csinálok neked gyereket... aztán megöllek. Hány árvát akarsz még Kagaenae? Talán most is szaladgál előtted már néhány..."
... és valóban. Ha körbenéznek legalább kettő sír az anyja után. Vajon megéri? Ezt csak a páros tudja és a lelkükben dúló csatát csak ők vívhatják meg, feltéve ha van harc egyáltalán. Kagaenae továbbra is vérzik, bár a ruha valamelyest enyhíti a vér áramlását. Az út szabad a kaszárnya felé, elcsendesedik minden, csupán a jajgatás hallik, s talán a hevesen zubogó vér az erekben, persze ott az a néhány hálás tekintet is a zöld italokért, melyek máris hatnak, s a sebek gyógyulásnak indulnak. Igaz... az egyik kisfiú hiába próbálja üveges tekintetű, hátán fekvő anyja szájába tölteni hüppögve. Azon már nem segít, csak a föld... a fagyos föld.*
//Raenerold Fandaron Lachornus//
*A kutya lassan hasal le a vértócsa mellé, s megszagolja azt. Fülét hátra sunyja, s pofájával abba az irányba figyel, merre az imént gazdája mutatott. Hol a tömeg összezárt, s már semmi sem látható, csupán a kavalkád. Raenerold, a kaszárnya felé indulhat, bár kiáltásokra ismét felfigyelhet, mely a szegénynegyed flé eső oldalon hangosodik fel, majd egy idő után elhalkul, s csak hangos sírás és jajveszékelés marad. Hóvirág végül vállára tekeredik, s megnyugszik ott, bár nedves orra folytonosan jár, s kell a levegőbe szimatolgatva. Nem érti, mire ez a nagy sietség. Ahogy a férfi, társaival együtt a kaszárnya felé indul, hirtelen egy viszonylag egységesen rohanó csapat halad el mellette, egyikük vállával taszajtja meg őt. A csapatot egy csuklyás nő vezeti, de más egyebet nem tud megállapítani, csupán, hogy mindegyiknél íj van és fürgék rettentően. Csak egy pillanat, majd eltűnnek a tömegben, mely még mindig hullámzik, s menekül. Összevissza. Bár a hír gyorsan terjed, elmúlt a veszély kiáltják. De milyen veszély? Egyáltalán mi történt? Kié a vér? Ki, vagy kik támadtak és kire? Miért nincs halott? Igaz, ez sem teljesen így van. Raenerold ugyanis, a kaszárnya felé haladva, számos megtaposott testet lát, köztük egy halott is, innen nézve beszakadt mellkassal.*
109. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-01-24 19:09:26
Üzenet elküldve: 2020-01-24 19:09:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Kockát a kócosnak//
*Kilép a Wegtoreni kalamári ajtaján, hogy a zsebében maradt csalódottsággal meginduljon a kedvenc helye felé. A piacra. Ott aztán mindent megkapni, amit a gnóm ki tud fizetni, azaz eddig így gondolta. Bár az öreglánynak megvoltak a maga kapcsolatai, de nem gondolja, hogy kevésbé szerencsés lenne. A varázsitalok nem jelentenek nagy kihívást, hiszen a ponyva, amiről árulják, igen alacsonyan van, hogy a magafajta kevésbé termetes lény is könnyedén rá tudjon látni az árura. Viszont ezúttal igen nagy a sürgés-forgás és rengetegen tömörülnek a helyen, így nagyon figyelnie kell, nehogy eltapossák a nagyobbak.*
-Hé! Nem látsz a szemedtől? Patkánypiszok… *A végét persze már csak morogja, hiszen nem igazán lenne jó, ha egy nálánál kétszer vagy háromszor nagyobb valami megorrolna, azt beletuszkolná a lószarba az orrát. Közben látja, hogy egy társaság kicsit elvonulva nagy hanggal, szinte a piac nyüzsgését is felülmúlja. Próbál közelebb tolakodni, mivel elég kicsi, így nem is nagy ördöngösség befurakodni két megtermettebb ember közé.*
-Mi a gyíkfasz folyik itt? *Kukkant ki két, még az övénél is büdösebb pólók közül.*
-Takarodj innen! *Érzi is a tolást, megfogják a kobakját és visszalökik a másik oldalra.*
-Kölköknek nem való ez! *Küldik még utána, ő meg ott evickél a piaci forgatagban.*
-Kölköknek mi?! Azok a hétpróbás takonybarikádok! Na, majd meglátjuk. *Fújja fel magát, szinte már vörös a feje a sértéstől, mi szerint őt bizony itt gyereknek nézték kétségtelen. Annyit bizonyosan látott, hogy kockával foglalatoskodtak és, hogy aranytallérok hevertek mindegyik jómadár előtt. Nem is tart sokáig míg odavergődik egy ponyvához, amire hasonló kockák vannak kiállítva. De onnan is rövid ívben elhajtják, minthogy ez nem gyerekeknek való játszadozás, menjen vissza a rongybabájához. Ha nem tudná az ember, hogy a gnómok nem eleve vörös fejjel születnek még azt hihetné, hogy dehogyisnem.*
-Hogy a pestises patkány rágná le az össze ujjatokat! *Csapkodja a lovak részére felállított faoszlopot a fal mentén.*
-Akkor is akarok! *Mert ha már ő magának nem adják el azokat a valószínű nagy szaktudással előállított kockákat, akkor majd megveszi olyantól, akinek tud eleget fizetni, hogy neki adja el, vagy hasonló. Szemével a tömeget kémleli, hátha akad egy árulkodó jel, egy magában vásárolgató személy, akit rábírhatónak ítél.*
*Kilép a Wegtoreni kalamári ajtaján, hogy a zsebében maradt csalódottsággal meginduljon a kedvenc helye felé. A piacra. Ott aztán mindent megkapni, amit a gnóm ki tud fizetni, azaz eddig így gondolta. Bár az öreglánynak megvoltak a maga kapcsolatai, de nem gondolja, hogy kevésbé szerencsés lenne. A varázsitalok nem jelentenek nagy kihívást, hiszen a ponyva, amiről árulják, igen alacsonyan van, hogy a magafajta kevésbé termetes lény is könnyedén rá tudjon látni az árura. Viszont ezúttal igen nagy a sürgés-forgás és rengetegen tömörülnek a helyen, így nagyon figyelnie kell, nehogy eltapossák a nagyobbak.*
-Hé! Nem látsz a szemedtől? Patkánypiszok… *A végét persze már csak morogja, hiszen nem igazán lenne jó, ha egy nálánál kétszer vagy háromszor nagyobb valami megorrolna, azt beletuszkolná a lószarba az orrát. Közben látja, hogy egy társaság kicsit elvonulva nagy hanggal, szinte a piac nyüzsgését is felülmúlja. Próbál közelebb tolakodni, mivel elég kicsi, így nem is nagy ördöngösség befurakodni két megtermettebb ember közé.*
-Mi a gyíkfasz folyik itt? *Kukkant ki két, még az övénél is büdösebb pólók közül.*
-Takarodj innen! *Érzi is a tolást, megfogják a kobakját és visszalökik a másik oldalra.*
-Kölköknek nem való ez! *Küldik még utána, ő meg ott evickél a piaci forgatagban.*
-Kölköknek mi?! Azok a hétpróbás takonybarikádok! Na, majd meglátjuk. *Fújja fel magát, szinte már vörös a feje a sértéstől, mi szerint őt bizony itt gyereknek nézték kétségtelen. Annyit bizonyosan látott, hogy kockával foglalatoskodtak és, hogy aranytallérok hevertek mindegyik jómadár előtt. Nem is tart sokáig míg odavergődik egy ponyvához, amire hasonló kockák vannak kiállítva. De onnan is rövid ívben elhajtják, minthogy ez nem gyerekeknek való játszadozás, menjen vissza a rongybabájához. Ha nem tudná az ember, hogy a gnómok nem eleve vörös fejjel születnek még azt hihetné, hogy dehogyisnem.*
-Hogy a pestises patkány rágná le az össze ujjatokat! *Csapkodja a lovak részére felállított faoszlopot a fal mentén.*
-Akkor is akarok! *Mert ha már ő magának nem adják el azokat a valószínű nagy szaktudással előállított kockákat, akkor majd megveszi olyantól, akinek tud eleget fizetni, hogy neki adja el, vagy hasonló. Szemével a tömeget kémleli, hátha akad egy árulkodó jel, egy magában vásárolgató személy, akit rábírhatónak ítél.*
108. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-01-24 16:11:08
Üzenet elküldve: 2020-01-24 16:11:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Találka a piacon//
//Dronrin, Gwaandril, Enna//
*Amikor Gwaandil megfogja a kezét, meg simogatja és beszélni kezd, akkor kicsit zavarba jön, el is pirul. Nem tudja és talán nem is akarja titkolni, hogy vonzódik a hosszú életűhöz, de azért igyekszik gyorsan reagálni.*
-Nem haragszom megértem.
*Éppen befejezi, amikor a férfi felszisszen és egy varázs italt elfogyasztva begyógyulnak sebei.*
-Óvatosan. Láttam a vércseppeket, amiket magad után hagytál, azt követtem.
*Rosszul érzi magát, hogy előbb nem jutott eszébe rákérdezni.*
-Biztosan jól vagy?
*Szemöldöke kicsit összeszalad, ahogy aggodalmát kifejezi, majd rájön, hogy Enna valószínűleg unja már magát, így hogyha biztosra ment az elf épségében, a lányhoz fordul. Gwaandril ironikus megjegyzését elengedi a füle mellett, mivel már ismeri annyira, hogy tudja nem egy barátkozós típus. Arra, hogy nincs egyedül, egyetértően bólint.*
-Igen. Értem. És mégis merre tartasz?
*Amint kérdését felteszi, Gwaandrilra sandít. Reméli, hogy a férfi megérti miért kedves az idegennel. Hamarabb ki tudja deríteni az információt kedvességgel, mintsem goromba modorral.*
-Van esetleg családod?
*Nem szeretne tolakodó lenni, de mivel nem tudja, hogy lesz-e mellékhatása a varázs italnak, amit Gwaandril megivott, nem kívánja húzni az időt.*
//Dronrin, Gwaandril, Enna//
*Amikor Gwaandil megfogja a kezét, meg simogatja és beszélni kezd, akkor kicsit zavarba jön, el is pirul. Nem tudja és talán nem is akarja titkolni, hogy vonzódik a hosszú életűhöz, de azért igyekszik gyorsan reagálni.*
-Nem haragszom megértem.
*Éppen befejezi, amikor a férfi felszisszen és egy varázs italt elfogyasztva begyógyulnak sebei.*
-Óvatosan. Láttam a vércseppeket, amiket magad után hagytál, azt követtem.
*Rosszul érzi magát, hogy előbb nem jutott eszébe rákérdezni.*
-Biztosan jól vagy?
*Szemöldöke kicsit összeszalad, ahogy aggodalmát kifejezi, majd rájön, hogy Enna valószínűleg unja már magát, így hogyha biztosra ment az elf épségében, a lányhoz fordul. Gwaandril ironikus megjegyzését elengedi a füle mellett, mivel már ismeri annyira, hogy tudja nem egy barátkozós típus. Arra, hogy nincs egyedül, egyetértően bólint.*
-Igen. Értem. És mégis merre tartasz?
*Amint kérdését felteszi, Gwaandrilra sandít. Reméli, hogy a férfi megérti miért kedves az idegennel. Hamarabb ki tudja deríteni az információt kedvességgel, mintsem goromba modorral.*
-Van esetleg családod?
*Nem szeretne tolakodó lenni, de mivel nem tudja, hogy lesz-e mellékhatása a varázs italnak, amit Gwaandril megivott, nem kívánja húzni az időt.*
107. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-01-24 13:52:53
Üzenet elküldve: 2020-01-24 13:52:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Aenae, CCC//
*Aenae nem tudja levetkőzni egyes beidegződéseit, így aztán Cha'yss válaszára, miszerint már nem teheti meg, hogy kiszáll, flegmán megrántja a vállát. A lelke mélyén kicsit örül is a válasznak, ezért félszegen elmosolyodik, a fejét is rázza közben, mert Cha'yssnak mégis odébb kéne állnia.*
- Tudom. A csuklyás nő volt.
*Aki a kis fenyegetőzés és kis karistolás után rögtön el is tűnt a masszában, így Aenae még az sem tudja megmondani, hogy melyik irányba távozott.
Cha'yss próbálja őt maga felé fordítani, de a lányban jóval több erő van, mint amennyit bárki kinézne belőle, így Cha'yss komoly ellenállást tapasztalhat, amit nyilván legyőzhet hisz sokkal nagyobbra nőtt, mint a lány. Ha a testét sikerül is maga felé fordítania, a feje akkor sem fordul, ugyanis a tömeget pásztázza, eközben pedig próbál megszabadulni Cha'yss kezétől, vagy kezeitől.*
- Ó nem, Cha'yss. Nem miattam vagy benne, a dohos pincédben megmondtam, hogy nem kellene ebbe senkinek belefolyni.
*Szilárdan megveti magát, a tömegben pedig meglátja azt, aki erről az egészről tehet. Aenae arca egészen kipirul a dühtől, elhatározza, hogy elindul a gazember felé.*
- Nem érted, hogy sehol nem vagyunk biztonságban?
*Sziszegi oda a válla fölött Cha'yssnak. A férfi még talán sosem láthatta Aenaet ilyennek, sem ennyire dühösnek, sem pedig ennyire elszántnak. Gunyorosnak. Merthogy halkan felnevet.*
- Engem nem fog megölni. Magad miatt aggódj.
*Egyszer inog meg, a nyílzápor kezdetén, akkor is csak azért, mert Cha'yss akkorát ránt rajta, hogy majdnem felbukik. Itt talán kis huzavona veszi kezdetét, ugyanis Cha'yss is maga mögé akarja rántani őt, meg ő is a férfit. Mivel szilárdan hisz abban, hogy neki nem eshet bántódása - mivel vele az a gazember biztos el akar játszadozni, így nem fogja lenyilaztatni a piactér közepén -, így könnyen vagánykodik. Eközben azért hátrál is, mert megeshet, hogy egy-egy nyílvessző eltéved.*
- A manóba már, eltűnt az a himpellér...
*Konstatálja dühösen, ezúttal már nem ellenkezik, hagyja, hogy Cha'yss rángassa a kaszárnya irányába. Persze ő nem tud érzéketlenül elmenni a sebesültek mellett. Ahogy elhaladnak egy súlyosabbnak tűnő sérült mellett, úgy a táskájába túr és odaad 3 Fűzöld varázsitalt a szerencsétlennek (Mesélő (Nyíl)). *
- Adj másnak is, akinek nagyon kell.
*Mondja halkan. Az egész egy pillanat, nem áll le jobban szemügyre venni a sérülést meg a sérültet sem, nincs rá idő ugyanis.
Nem kommentálja Cha'yss elsziszegett fenyegetését, meggyőződése ugyanis, hogy Cha'yssnak nem nagyon lesz erre lehetősége, ugyanis őt belezik ki előbb. Az ő hibájából, mert nem tudta időben lebeszélni arról, hogy kiszálljon, pedig megvolt rá a lehetősége ott, a Pinty pincéjében.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.24 14:01:20
//Aenae, CCC//
*Aenae nem tudja levetkőzni egyes beidegződéseit, így aztán Cha'yss válaszára, miszerint már nem teheti meg, hogy kiszáll, flegmán megrántja a vállát. A lelke mélyén kicsit örül is a válasznak, ezért félszegen elmosolyodik, a fejét is rázza közben, mert Cha'yssnak mégis odébb kéne állnia.*
- Tudom. A csuklyás nő volt.
*Aki a kis fenyegetőzés és kis karistolás után rögtön el is tűnt a masszában, így Aenae még az sem tudja megmondani, hogy melyik irányba távozott.
Cha'yss próbálja őt maga felé fordítani, de a lányban jóval több erő van, mint amennyit bárki kinézne belőle, így Cha'yss komoly ellenállást tapasztalhat, amit nyilván legyőzhet hisz sokkal nagyobbra nőtt, mint a lány. Ha a testét sikerül is maga felé fordítania, a feje akkor sem fordul, ugyanis a tömeget pásztázza, eközben pedig próbál megszabadulni Cha'yss kezétől, vagy kezeitől.*
- Ó nem, Cha'yss. Nem miattam vagy benne, a dohos pincédben megmondtam, hogy nem kellene ebbe senkinek belefolyni.
*Szilárdan megveti magát, a tömegben pedig meglátja azt, aki erről az egészről tehet. Aenae arca egészen kipirul a dühtől, elhatározza, hogy elindul a gazember felé.*
- Nem érted, hogy sehol nem vagyunk biztonságban?
*Sziszegi oda a válla fölött Cha'yssnak. A férfi még talán sosem láthatta Aenaet ilyennek, sem ennyire dühösnek, sem pedig ennyire elszántnak. Gunyorosnak. Merthogy halkan felnevet.*
- Engem nem fog megölni. Magad miatt aggódj.
*Egyszer inog meg, a nyílzápor kezdetén, akkor is csak azért, mert Cha'yss akkorát ránt rajta, hogy majdnem felbukik. Itt talán kis huzavona veszi kezdetét, ugyanis Cha'yss is maga mögé akarja rántani őt, meg ő is a férfit. Mivel szilárdan hisz abban, hogy neki nem eshet bántódása - mivel vele az a gazember biztos el akar játszadozni, így nem fogja lenyilaztatni a piactér közepén -, így könnyen vagánykodik. Eközben azért hátrál is, mert megeshet, hogy egy-egy nyílvessző eltéved.*
- A manóba már, eltűnt az a himpellér...
*Konstatálja dühösen, ezúttal már nem ellenkezik, hagyja, hogy Cha'yss rángassa a kaszárnya irányába. Persze ő nem tud érzéketlenül elmenni a sebesültek mellett. Ahogy elhaladnak egy súlyosabbnak tűnő sérült mellett, úgy a táskájába túr és odaad 3 Fűzöld varázsitalt a szerencsétlennek (Mesélő (Nyíl)).
*- Adj másnak is, akinek nagyon kell.
*Mondja halkan. Az egész egy pillanat, nem áll le jobban szemügyre venni a sérülést meg a sérültet sem, nincs rá idő ugyanis.
Nem kommentálja Cha'yss elsziszegett fenyegetését, meggyőződése ugyanis, hogy Cha'yssnak nem nagyon lesz erre lehetősége, ugyanis őt belezik ki előbb. Az ő hibájából, mert nem tudta időben lebeszélni arról, hogy kiszálljon, pedig megvolt rá a lehetősége ott, a Pinty pincéjében.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.24 14:01:20
106. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-01-24 13:04:02
Üzenet elküldve: 2020-01-24 13:04:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Aenae, CCC//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A félelem természetes érzelem az ilyen esetekben. Aki azt mondja, nem fél, az vagy hülye vagy hazudik. A döbbenet elnyomhatja egy kis időre a félelmet, de attól még az ott marad, ösztönösen az ember velejében, hogy azt ordítsa bentről: menekülj! Az igric, bár természetesen senkinek sem vallaná be vagy ha kérdeznék, letagadná, de maga is fél. Fél attól, hogy itt hagyja a fogát, miközben Aenaet óvja a tömegben megbújó, vérükre szomjazó alakoktól, hogy a melák valahogy túlélte Kathlyn lövését és mégis elkapja őket.
Csak annyira verekszi magát előre, amennyire mások is, ha kell lök, rúg, taszít, de igyekszik a piac széle felé, hogy végre levegőhöz jussanak. Amikor megtorpan mögötte a lány, aggodalomtól csillogó szemmel, adrenalintól kitágult pupillával fordul felé.*
- De nem tehetem. *Hajol közelebb Aenae szavaira válaszként. Nem szállhat ki, már nem teheti. A kétélű fegyver visszaütött rá és most már nem hagyhatja sorsára a lányt. Megkedvelte és megszerette, talán szerelmes is. Arcul vágná magát a gondolataiért, de most mással kell törődnie.*
- Nem. *Válaszolja vicsorogva, ahogy az ereiben dübörgő vér suttogja neki.*
- Te vérzel. *Döbben meg, ahogy a véres ruhára siklik a tekintete. Aneae a ruhájába törölte véres kezét, így nem kerülheti el a figyelmét a vörös folt. Azonnal újabb útvonal után néz, hogy minél előbb biztonságban tudja a lányt. A sérülés talán nem végzetes, de nem veheti félvállról.
Amikor elfordul, Aenae vélt vagy valós fenyegetői felé ordít, így az igric képtelen megakadályozni, hogy megtörténjen a dolog.*
- Normális vagy? *Fordul vissza és talán a kelleténél erőszakosabban fordítaná maga felé a lányt.*
- Nyakig benne vagyok miattad, ez ellen már nem tehetsz és éppen azon vagyok, hogy túléljük! *Sziszegi.*
- Előbb jussunk biztonságba, aztán ígérem neked, hogy mindenki, aki részt vett ebben lógni fog! *Haragtól, idegességtől és dühtől remeg a hangja. Ahhoz, hogy fel tudják lógatni a tetteseket, túl kell élniük.*
- Azzal semmit se érsz el, ha mindketten megdöglünk itt. *Teszi még hozzá és már meg is ragadja a karját, ha tudja, hogy elkezdje húzni a kaszárnya felé. A tömegben magányosan álló, egyetlen nyugodt alak meghajlása nem kerülheti el a figyelmét. Igyekszik a rendelkezésére álló néhány szívdobbanásnyi idő alatt a legjobban emlékezetébe vésni a férfi vonásait.
A kaszárnya épületének tetejét már látja is. Ám mást is lát. A tetőszinten eddig megbújó, majd előkerülő íjászokat. Szinte hallja ahogy az ideg megfeszül és a nyilak a levegőbe emelkednek.*
- A kurva életbe! *Ösztönös mozdulattal rántaná maga mögé Aenaet. Nem gondolta, hogy ilyen hősies tettre is képes. Nem hunyja le a szemét, vicsorogva néz szembe a feléjük szálló tollas halállal, megpróbálva maga mögött tartani a lányt, hogy testével óvja a nyilaktól. Hatalmas meglepetés, hogy őket nem találja el egy sem. Körülöttük arat a halál, menekülők sebesülnek meg és esnek a porba. Járulékos veszteség, az igricet nem érdekli, de egy valami azonnal szöget üt a fejébe. ~ Ez játszik velünk. ~ A fickó aztán eltűnik a tömegben, az wegtoreni pedig vicsorogva kapná el Aenaet, hogy végre a kaszárnyába jussanak.*
- Kibelezem mind!
//Aenae, CCC//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A félelem természetes érzelem az ilyen esetekben. Aki azt mondja, nem fél, az vagy hülye vagy hazudik. A döbbenet elnyomhatja egy kis időre a félelmet, de attól még az ott marad, ösztönösen az ember velejében, hogy azt ordítsa bentről: menekülj! Az igric, bár természetesen senkinek sem vallaná be vagy ha kérdeznék, letagadná, de maga is fél. Fél attól, hogy itt hagyja a fogát, miközben Aenaet óvja a tömegben megbújó, vérükre szomjazó alakoktól, hogy a melák valahogy túlélte Kathlyn lövését és mégis elkapja őket.
Csak annyira verekszi magát előre, amennyire mások is, ha kell lök, rúg, taszít, de igyekszik a piac széle felé, hogy végre levegőhöz jussanak. Amikor megtorpan mögötte a lány, aggodalomtól csillogó szemmel, adrenalintól kitágult pupillával fordul felé.*
- De nem tehetem. *Hajol közelebb Aenae szavaira válaszként. Nem szállhat ki, már nem teheti. A kétélű fegyver visszaütött rá és most már nem hagyhatja sorsára a lányt. Megkedvelte és megszerette, talán szerelmes is. Arcul vágná magát a gondolataiért, de most mással kell törődnie.*
- Nem. *Válaszolja vicsorogva, ahogy az ereiben dübörgő vér suttogja neki.*
- Te vérzel. *Döbben meg, ahogy a véres ruhára siklik a tekintete. Aneae a ruhájába törölte véres kezét, így nem kerülheti el a figyelmét a vörös folt. Azonnal újabb útvonal után néz, hogy minél előbb biztonságban tudja a lányt. A sérülés talán nem végzetes, de nem veheti félvállról.
Amikor elfordul, Aenae vélt vagy valós fenyegetői felé ordít, így az igric képtelen megakadályozni, hogy megtörténjen a dolog.*
- Normális vagy? *Fordul vissza és talán a kelleténél erőszakosabban fordítaná maga felé a lányt.*
- Nyakig benne vagyok miattad, ez ellen már nem tehetsz és éppen azon vagyok, hogy túléljük! *Sziszegi.*
- Előbb jussunk biztonságba, aztán ígérem neked, hogy mindenki, aki részt vett ebben lógni fog! *Haragtól, idegességtől és dühtől remeg a hangja. Ahhoz, hogy fel tudják lógatni a tetteseket, túl kell élniük.*
- Azzal semmit se érsz el, ha mindketten megdöglünk itt. *Teszi még hozzá és már meg is ragadja a karját, ha tudja, hogy elkezdje húzni a kaszárnya felé. A tömegben magányosan álló, egyetlen nyugodt alak meghajlása nem kerülheti el a figyelmét. Igyekszik a rendelkezésére álló néhány szívdobbanásnyi idő alatt a legjobban emlékezetébe vésni a férfi vonásait.
A kaszárnya épületének tetejét már látja is. Ám mást is lát. A tetőszinten eddig megbújó, majd előkerülő íjászokat. Szinte hallja ahogy az ideg megfeszül és a nyilak a levegőbe emelkednek.*
- A kurva életbe! *Ösztönös mozdulattal rántaná maga mögé Aenaet. Nem gondolta, hogy ilyen hősies tettre is képes. Nem hunyja le a szemét, vicsorogva néz szembe a feléjük szálló tollas halállal, megpróbálva maga mögött tartani a lányt, hogy testével óvja a nyilaktól. Hatalmas meglepetés, hogy őket nem találja el egy sem. Körülöttük arat a halál, menekülők sebesülnek meg és esnek a porba. Járulékos veszteség, az igricet nem érdekli, de egy valami azonnal szöget üt a fejébe. ~ Ez játszik velünk. ~ A fickó aztán eltűnik a tömegben, az wegtoreni pedig vicsorogva kapná el Aenaet, hogy végre a kaszárnyába jussanak.*
- Kibelezem mind!
105. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-01-23 21:04:40
Üzenet elküldve: 2020-01-23 21:04:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
//Találka a piacon//
*Míg a két galamb turbékol, addig Enna igen alaposan tanulmányoz egy tőle balra található fűcsomót. ~ Talán az a leghosszabb. Balról az ötödik szál. Vagy hatodik? Egy, két, há'… nem, mégis az ötödik. ~ vizsgálódik, amíg biztonságosnak nem érzi, hogy újra a párosra tekintsen.
Kissé csalódik, hogy nem ismerték fel, de ez éppen olyan kevéssé látszódik csak arcán, mint amilyen kevéssé érinti. Nem számított másra ugyanis. Egy pillanatnyi szomorkodás után máris vidám arccal áll elébe a kézfogásoknak.
Az elf férfi viselkedését azonban nem tudja mire vélni. Hirtelen mintha merevebben viselkedne, ráadásul még a nevét sem árulta el – csak a hollóját mutatta be. ~ Ezt meg mi lelte? Ő szólított le, aztán most meg így viselkedik? ~ Majd mikor Dronrinhoz ér a kézfogással, ráébred. ~ Ahha, szóval innen fúj a szél. ~ konstatálja a helyzetet.
Míg a férfi viselkedése hidegebbé válik a hölgy érkeztével, addig annak viselkedését úgy tűnik nem befolyásolja a másik jelenléte. Így Dronrin kedves fogadtatását őszinte örömmel képes fogadni. Kifejezetten üdítően hat rá azokhoz képest, akikkel eddig találkozott – legalábbis, akikre emlékszik közülük. ~ Ha belegondolok, egy nevet sem tudok nagyon felidézni a Korsóban lévők közül. Pedig tegnap voltam ott. ~ Emlékei elvesztése óta nem sok új emléket készített, de úgy dönt, Dronrin neve megjegyzésre méltó. ~ Dronrin, Dronrin, Dronrin. ~ próbálja beégetni memóriájába. Tagadhatatlan, hogy szimpatikus neki a másik – bár lehet, hogy csak túlságosan naiv jelenlegi lelkiállapotában.*
- Igen, új vagyok erre, ~ Azt hiszem… ~ és a Vaskorsó Taverna felől jövök. *Ennél pontosabban nem tudja behatárolni sajnos.* - Én egyedül vagyok. Látom, te meg nem.
*Az utolsó mondatot úgy mondja, hogy egy kedves megjegyzésnek tűnjön Dronrin társairól (a bagoly és az elf személyében), és hogy milyen szerencsés is velük. Ugyanakkor próbálja úgy hangsúlyozni, hogy abból a másik nő megérthesse; ennél kicsit többről van szó.*
*Míg a két galamb turbékol, addig Enna igen alaposan tanulmányoz egy tőle balra található fűcsomót. ~ Talán az a leghosszabb. Balról az ötödik szál. Vagy hatodik? Egy, két, há'… nem, mégis az ötödik. ~ vizsgálódik, amíg biztonságosnak nem érzi, hogy újra a párosra tekintsen.
Kissé csalódik, hogy nem ismerték fel, de ez éppen olyan kevéssé látszódik csak arcán, mint amilyen kevéssé érinti. Nem számított másra ugyanis. Egy pillanatnyi szomorkodás után máris vidám arccal áll elébe a kézfogásoknak.
Az elf férfi viselkedését azonban nem tudja mire vélni. Hirtelen mintha merevebben viselkedne, ráadásul még a nevét sem árulta el – csak a hollóját mutatta be. ~ Ezt meg mi lelte? Ő szólított le, aztán most meg így viselkedik? ~ Majd mikor Dronrinhoz ér a kézfogással, ráébred. ~ Ahha, szóval innen fúj a szél. ~ konstatálja a helyzetet.
Míg a férfi viselkedése hidegebbé válik a hölgy érkeztével, addig annak viselkedését úgy tűnik nem befolyásolja a másik jelenléte. Így Dronrin kedves fogadtatását őszinte örömmel képes fogadni. Kifejezetten üdítően hat rá azokhoz képest, akikkel eddig találkozott – legalábbis, akikre emlékszik közülük. ~ Ha belegondolok, egy nevet sem tudok nagyon felidézni a Korsóban lévők közül. Pedig tegnap voltam ott. ~ Emlékei elvesztése óta nem sok új emléket készített, de úgy dönt, Dronrin neve megjegyzésre méltó. ~ Dronrin, Dronrin, Dronrin. ~ próbálja beégetni memóriájába. Tagadhatatlan, hogy szimpatikus neki a másik – bár lehet, hogy csak túlságosan naiv jelenlegi lelkiállapotában.*
- Igen, új vagyok erre, ~ Azt hiszem… ~ és a Vaskorsó Taverna felől jövök. *Ennél pontosabban nem tudja behatárolni sajnos.* - Én egyedül vagyok. Látom, te meg nem.
*Az utolsó mondatot úgy mondja, hogy egy kedves megjegyzésnek tűnjön Dronrin társairól (a bagoly és az elf személyében), és hogy milyen szerencsés is velük. Ugyanakkor próbálja úgy hangsúlyozni, hogy abból a másik nő megérthesse; ennél kicsit többről van szó.*
104. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-01-23 20:57:15
Üzenet elküldve: 2020-01-23 20:57:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Temetetlen múlt//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A népek egy nagy hús. Egy csontból, vérből és idegből álló massza, mikor az összes alkotó együtt érez, egyként reagál a cselekményekre. Ha valaki nem így tesz, azt eltapossák, vagy kilökik, valahogy úgy, mint mikor a bőr is kilöki a nyílhegyet egy idő után magából - ha a sérülést túléli az, akit védeni akar. Nehéz ebben eligazodni, nehéz eggyé válni vele. Raeneroldnak sem tetszik, mint ahogyan semmi sem mostanság. A Levegő Városa mintha állna most, a három szél túl csendes gondolataiban, olyan ez, mint amikor felváltja a szokásos szellőt a csend, egy hatalmas és váratlan vihar előtt. Ő el szeretné kerülni ezt a vihart, már csak saját maga, Fogó és a hermelin miatt is. Állatai persze idegesek, gazdájuk sincsen másképpen.*
-Valaki! Ön, hölgyem! Mi történt itt? Uram, tudja, mi folyik... *Be se tudja fejezni, senki nem figyel rá. Ordít, kézzel érinti a menekülőket, egyelőre sikertelenül. Kérdez ő, éppen csak választ nem kap. Azért nem adja fel, ő bizony nem akarja azt, hogy azok a gyerekek egy ilyen bizonytalan városban nőjenek fel, akiknek ételt is osztott. Biztonságot kell teremteni, de ahhoz előbb értesülni kell, s jelenleg itt úgy érzi, elakadt. Olyan optimista most is, mint szokott lenni, valóban elhiszi, hogy az a hét nem fog a hat végére éhen veszni. Vicc.
Az irányok kezdenek lassacskán összefolyni, nincs sem bal, sem jobb, mindig csak előre van, az pedig gyakran változik. Szeszélyes nő most inkább a tömeg, ami Raenerold érzékeivel kénye-kedve szerint játszik. Ez nem tetszik a hosszúéletűnek, de azért megpróbál egy öregurat elkapni, talán azt könnyebb.*
-Bocsánat, uram, kérem, merre volt itt a baj? *Próbál egyszerűen, de valamennyire összeszedetten kérdezni, már amennyire sikerül neki. Fél ő is, hiszen az ismeretlennel kell szembe néznie, de úgy érzi, muszáj megtennie, ha egy csapat orgyilkos, démon, vagy bármi is fogadja, akkor is állnia kell. Sikertelen megint, s lassan kezd egyre nehezebben talpon maradni.
Fogó elvész egy pillanatra, majd újra megkerül. A hermelin a csikorgó ketrecben rohangál. Raet ütések érik, megpróbál nem foglalkozni velük, csak halad, beszél. Beszél pár törpéhez, emberhez, elfhez, hátha válaszolnak neki, merre menjen, de mindenki csak durakodik, tapos. Talán egy nő, ott kissé srégen neki... az utolsó mentsvára.*
-Kérem, Városőrség, hol történt itt a... *Be sem fejezi, mutatják neki a piac közepe felé az utat. A lovag bólint, egy rövid pillantást vet kutyájára, az megvan e még mellette. Fogó csahol, töri az utat, gazdája is így tesz. Sikerülhetne is már odaérni, végre.
A morranásokra a pirtianesi kopó vérfagyasztó ugatással válaszol. Ez aggasztja a hosszúéletűt: nem lehet jó hír. Rae olyan, akár egy megszeppent őzike, egy cirkuszi porond közepén, csupán a Télpenge, s a vadászeb a szokatlan felszerelés részei. Sóhaj hagyja el ajkait, ha végre meglátja a helyszínt.
Vér. Maszatos pacák, odébb, amennyiben megláthatja, a bárd is aggasztja. Itt bizonyosan harc lehetett, ő erre gondol. Egy utolsó üvöltést még hall, talán az elmosódó alakot is kiveheti a tömegből. A Szegénynegyed felé vette az irányt, követni felesleges. Ettől függetlenül nincs más választása, ha másik úton is, de be kell vágnia a mocskos városrész sűrűjébe.*
-A kurva életbe. *Talán életében először káromkodik, vajon most érti e meg végre, miért is kell ez? A Télpengét kivonja tokjából, érces hangja a hideg acélnak nyugalommal tölti el.*
-Gyere, Fogó, megyünk a Kaszárnyába. *Ezt jelenteni kell. Semmi kétség, ehhez ő egymaga több, mint kevés. Tekintete aztán a hermelinre keveredik, majd a kardra.*
-A te neved Hóvirág. A tied meg Dér. *Azzal mindent letudva, mintha a nevek jószerencsét is hordoznának, megpróbál újra a vér lenni a csontok között, a zavarodottságban úszva, eljutni a Laktanyáig.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A népek egy nagy hús. Egy csontból, vérből és idegből álló massza, mikor az összes alkotó együtt érez, egyként reagál a cselekményekre. Ha valaki nem így tesz, azt eltapossák, vagy kilökik, valahogy úgy, mint mikor a bőr is kilöki a nyílhegyet egy idő után magából - ha a sérülést túléli az, akit védeni akar. Nehéz ebben eligazodni, nehéz eggyé válni vele. Raeneroldnak sem tetszik, mint ahogyan semmi sem mostanság. A Levegő Városa mintha állna most, a három szél túl csendes gondolataiban, olyan ez, mint amikor felváltja a szokásos szellőt a csend, egy hatalmas és váratlan vihar előtt. Ő el szeretné kerülni ezt a vihart, már csak saját maga, Fogó és a hermelin miatt is. Állatai persze idegesek, gazdájuk sincsen másképpen.*
-Valaki! Ön, hölgyem! Mi történt itt? Uram, tudja, mi folyik... *Be se tudja fejezni, senki nem figyel rá. Ordít, kézzel érinti a menekülőket, egyelőre sikertelenül. Kérdez ő, éppen csak választ nem kap. Azért nem adja fel, ő bizony nem akarja azt, hogy azok a gyerekek egy ilyen bizonytalan városban nőjenek fel, akiknek ételt is osztott. Biztonságot kell teremteni, de ahhoz előbb értesülni kell, s jelenleg itt úgy érzi, elakadt. Olyan optimista most is, mint szokott lenni, valóban elhiszi, hogy az a hét nem fog a hat végére éhen veszni. Vicc.
Az irányok kezdenek lassacskán összefolyni, nincs sem bal, sem jobb, mindig csak előre van, az pedig gyakran változik. Szeszélyes nő most inkább a tömeg, ami Raenerold érzékeivel kénye-kedve szerint játszik. Ez nem tetszik a hosszúéletűnek, de azért megpróbál egy öregurat elkapni, talán azt könnyebb.*
-Bocsánat, uram, kérem, merre volt itt a baj? *Próbál egyszerűen, de valamennyire összeszedetten kérdezni, már amennyire sikerül neki. Fél ő is, hiszen az ismeretlennel kell szembe néznie, de úgy érzi, muszáj megtennie, ha egy csapat orgyilkos, démon, vagy bármi is fogadja, akkor is állnia kell. Sikertelen megint, s lassan kezd egyre nehezebben talpon maradni.
Fogó elvész egy pillanatra, majd újra megkerül. A hermelin a csikorgó ketrecben rohangál. Raet ütések érik, megpróbál nem foglalkozni velük, csak halad, beszél. Beszél pár törpéhez, emberhez, elfhez, hátha válaszolnak neki, merre menjen, de mindenki csak durakodik, tapos. Talán egy nő, ott kissé srégen neki... az utolsó mentsvára.*
-Kérem, Városőrség, hol történt itt a... *Be sem fejezi, mutatják neki a piac közepe felé az utat. A lovag bólint, egy rövid pillantást vet kutyájára, az megvan e még mellette. Fogó csahol, töri az utat, gazdája is így tesz. Sikerülhetne is már odaérni, végre.
A morranásokra a pirtianesi kopó vérfagyasztó ugatással válaszol. Ez aggasztja a hosszúéletűt: nem lehet jó hír. Rae olyan, akár egy megszeppent őzike, egy cirkuszi porond közepén, csupán a Télpenge, s a vadászeb a szokatlan felszerelés részei. Sóhaj hagyja el ajkait, ha végre meglátja a helyszínt.
Vér. Maszatos pacák, odébb, amennyiben megláthatja, a bárd is aggasztja. Itt bizonyosan harc lehetett, ő erre gondol. Egy utolsó üvöltést még hall, talán az elmosódó alakot is kiveheti a tömegből. A Szegénynegyed felé vette az irányt, követni felesleges. Ettől függetlenül nincs más választása, ha másik úton is, de be kell vágnia a mocskos városrész sűrűjébe.*
-A kurva életbe. *Talán életében először káromkodik, vajon most érti e meg végre, miért is kell ez? A Télpengét kivonja tokjából, érces hangja a hideg acélnak nyugalommal tölti el.*
-Gyere, Fogó, megyünk a Kaszárnyába. *Ezt jelenteni kell. Semmi kétség, ehhez ő egymaga több, mint kevés. Tekintete aztán a hermelinre keveredik, majd a kardra.*
-A te neved Hóvirág. A tied meg Dér. *Azzal mindent letudva, mintha a nevek jószerencsét is hordoznának, megpróbál újra a vér lenni a csontok között, a zavarodottságban úszva, eljutni a Laktanyáig.*
103. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-01-23 20:22:29
Üzenet elküldve: 2020-01-23 20:22:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Temetetlen múlt//
//Aenae, CCC//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha egyszer az embertömeg megindul, fékezhetetlen vadállattá válik. Ez még akkor is így volna, ha hirtelen beállna a csend, s jóságport szóró tündérek jelennének meg, legalábbis ebben a pillanatban bizonyosan. Az elsuttogott vallomásokat követően egyoldalú hajsza veszi kezdetét, legalábbis Chayss és Kagaenae szemszögéből. Nem tudják, a tömegben ki az áldozat és ki a támadó, ki egyszerű ember, vagy ki tör életükre, nem tudhatják, kibe az imént belekönyököltek, nem szúr e azonnal tőrt bordáik közé, amint elhaladtak mellette. Az az átható zsongás... az a szűnni nem akaró zsivaj, akár egy felbolydult méhkas, minek királynőjét ölték. Chayss igyekszik utat törni, de ez rettentő nehéz, jóllehet senki sem méltatlankodik egy-egy jobbos miatt, vagy lökdösődésért, hiszen mindenki ezt teszi, összefüggések és meghatározott útvonalak nélkül. Aki a szélén állt, azt sem látta, mi történt, csupán a félinformációkat összegyűjtve céltalanul kezd rohanni, tulajdonképpen bármerre, merre lába viszi. A kaszárnya épületei a tömeg felett már látszanak, s mintha ott is mozgás támadna, legalábbis innen, a szegénynegyed közepe felé, ennyi látszik. A férfi jó döntést hoz, mikor a piac széle felé furakodik, ritkul a tömeg, s a házak falai mellett, mintha nagyobb lenne a hely, kicsit talán úgy is érezhetik, hogy fellélegezhetnek, pedig még koránt sincs vége. Kagaenae oldalán, lassan végigszánt keze, s ujjával azonnal megérzi a mászkos, meleg anyagot. Ahogyan ruháját a friss sebbe dörzsöli, égető és csípős fájdalmat érez, mintha feszes bőre repedni kívánna, így ösztönösen elrántja kezét, de a fájdalom nem töri meg lendületét, dolgozik az adrenalin.
Sokan azt gondolnák, hogy egy ilyen kicsi lány kiáltása nem száll messzire, s elveszik a széllel. Valóban nem sokan törődnek vele, hiszen félelmük nagyobb annál. De... Kagaenae, amint Chayssnak megpróbál hátat fordítani, - még, ha kezét is fogják, ez közepes mértékben sikerül - abban a pillanatban, talán kiáltásának vége felé megpillanthat valamit. Csak egy ismerős arc a tömegben, egyetlen ember, ki nem szalad semerre, csak meredten áll és csak őt nézi, maga előtt deréktájékon előtte összekulcsolt kézzel, őrült tekintettel és foghíjas vigyorgó szájjal. Emberek suhannak el előtte, s mögötte, de az alak mozdulatlan, s csak mikor Kagaenae a kiáltását befejezi, akkor reagál, ujját lassan felemelve lengeti, s dorgálja meg, akár egy vásott kölyköt, s a vigyor még szélesebb lesz, míg már szinte szörnyeteggé torzul arca. Ebben a pillanatban kezét széttárva hajol meg derékból. Azonnal nyílzápor zúdul a párosra. Chayss a wegtoreni szemeivel tökéletesen kiveheti, hogy a szemközti házak tetejéről érkezik a támadás. különböző fajú egyedek, ki állva, ki féltérdre ereszkedve, folytonosan hátranyúlva, húrra helyezve és lőve. Még a forgatagban is kivehetőek a pendülések, mintha egy hamis gitár húrjai játszanának csalfa melódiát. A házak falazatába, lábuk elé a porba, de ami a legszörnyűbb, hogy néhány nyílvessző, a köröttük futkosó emberekbe is csapódik. Egy férfi arccal bukik előre, s combját ragadja meg két kézzel ordítva. Egy lány csípőjébe kapja, s elájul a fájdalomtól. Valamiért őket nem találja el egyik sem, tán nem véletlen. A vigyorgó férfi, Terwy Burghre, a tömeggel válik köddé hirtelen, egyetlen apró fordulattal.*
//Raenerold Fandaron Lachornus//
*Nem messze a menekülő párostól, egy hatalmas alak fekszik a földön. Nem sokan állnak meg mellette, aki megteszi, az hamarost odébb áll, mert rájön, hogy a férfi nem halott. Előbb csak nyög, majd még mindig Chayss számszeríjvesszőjét szorongatva emeli fel kissé a fejét, s hörög rá az első, pofájába bámuló ijedt férfire, ki tán segíteni próbálna. Eszméletlen mennyiségű vér gyűlt már össze alatta, de Bewie csodával határos módon valahogyan mégis él. Jobb arca hiányzik, mellette fekszik a porban, ledobott, retkes bőrlebenyként. Keze, mely a vesszőt szorítja csuklójáig véres. Iszonyatos fájdalmakat állhat ki, de néhány perc elteltével, már ülőhelyzetbe tornázza magát, s lassan körbenéz, egy kicsit megrázkódik.
Raenerold mindeközben már útjára engedi Ephemiát, s gyors léptekkel igyekszik a helyszínre jutni, bár szinte képtelenség tudni menetelésének irányát. Mi előbb egyenesnek tűnt, mostanra már sokkal inkább jobbra tart, vagy balra. A tömeg lökdösi, s nagy erőt kell kifejtenie, hogy egyáltalán lábon tudjon maradni. Kérdezősködnie kell, ha azt akarja, hogy odataláljon, ahol a tényleges esemény történt.
Bewie eközben még mindig ül, csak olykor bömböl egy nagyot, mikor túl közel merészkednek hozzá. Egyetlen megmaradt bárdját, s Chayss nyílvesszőjét szorongatja, a másik bárdot már rég elrúgták. Láthatóan vár valamire, s a várakozása hirtelen értelmet nyer. Emberek érkeznek, méghozzá a környező házak tetejéről. Nem túl sokan, s mind úgy néz ki, mintha a tömegből érkezett volna, eggyek a néppel. Bewiet felsegítik, bár a mamlasz üvölt, nem hagyják, vonszolják, húzzák, taszigálják, s egy idő után a férfi már magától is lép, arcára koszos rongy kerül, hogy ne vérezzen tovább. Elképesztő.
Raenerold, több embert, elfet, törpét meg kell, hogy állítson, míg végül valaki magyarázattal szolgál. Az egyik nő az, ki épp a helyszín mellett vásárolt, s valami hihetetlen szerencsétől fogva sikerült elvergődnie idáig, így nagyjából be tudja határolni, hogy hol történt a baj. Menetelés közben többször megütik, persze nem szándékosan, de komolyabb sérülést nem szerez.
Bewie és társai, mindeközben már elég távolságot megtettek, s igaz, messzire nem jutottak, de hirtelen, a tömeg már nem az előlük menekülő, már nem a rettegő. Ők maguk lettek a tömeg, s a tömeg is hozzájuk idomult. Bewie fejére, s testére ponyva kerül, pokróccal takarják le a szerencsétlent, így nem is igen tűnik fel senkinek.
A friss városőr, a helyszínre érkezik, s hatalmas káosz fogadja. A nép rettegése már csitul ugyan, bár, minta a piac másik tájáról érkeznének most a kiáltások, jóval messzebbről, a szegénynegyed irányából. Bizonyára felkapja a fejét. Kár. Mert abban a pillanatban zár össze a tömeg, Bewie és társai mögött, így már nem észlelheti őket. Észlel viszont egy óriási vérfoltot, s egy onnan nem messze heverő bárdot, bár esélytelen odamennie, hiszen még mindig nagy a zűrzavar.*
//Aenae, CCC//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha egyszer az embertömeg megindul, fékezhetetlen vadállattá válik. Ez még akkor is így volna, ha hirtelen beállna a csend, s jóságport szóró tündérek jelennének meg, legalábbis ebben a pillanatban bizonyosan. Az elsuttogott vallomásokat követően egyoldalú hajsza veszi kezdetét, legalábbis Chayss és Kagaenae szemszögéből. Nem tudják, a tömegben ki az áldozat és ki a támadó, ki egyszerű ember, vagy ki tör életükre, nem tudhatják, kibe az imént belekönyököltek, nem szúr e azonnal tőrt bordáik közé, amint elhaladtak mellette. Az az átható zsongás... az a szűnni nem akaró zsivaj, akár egy felbolydult méhkas, minek királynőjét ölték. Chayss igyekszik utat törni, de ez rettentő nehéz, jóllehet senki sem méltatlankodik egy-egy jobbos miatt, vagy lökdösődésért, hiszen mindenki ezt teszi, összefüggések és meghatározott útvonalak nélkül. Aki a szélén állt, azt sem látta, mi történt, csupán a félinformációkat összegyűjtve céltalanul kezd rohanni, tulajdonképpen bármerre, merre lába viszi. A kaszárnya épületei a tömeg felett már látszanak, s mintha ott is mozgás támadna, legalábbis innen, a szegénynegyed közepe felé, ennyi látszik. A férfi jó döntést hoz, mikor a piac széle felé furakodik, ritkul a tömeg, s a házak falai mellett, mintha nagyobb lenne a hely, kicsit talán úgy is érezhetik, hogy fellélegezhetnek, pedig még koránt sincs vége. Kagaenae oldalán, lassan végigszánt keze, s ujjával azonnal megérzi a mászkos, meleg anyagot. Ahogyan ruháját a friss sebbe dörzsöli, égető és csípős fájdalmat érez, mintha feszes bőre repedni kívánna, így ösztönösen elrántja kezét, de a fájdalom nem töri meg lendületét, dolgozik az adrenalin.
Sokan azt gondolnák, hogy egy ilyen kicsi lány kiáltása nem száll messzire, s elveszik a széllel. Valóban nem sokan törődnek vele, hiszen félelmük nagyobb annál. De... Kagaenae, amint Chayssnak megpróbál hátat fordítani, - még, ha kezét is fogják, ez közepes mértékben sikerül - abban a pillanatban, talán kiáltásának vége felé megpillanthat valamit. Csak egy ismerős arc a tömegben, egyetlen ember, ki nem szalad semerre, csak meredten áll és csak őt nézi, maga előtt deréktájékon előtte összekulcsolt kézzel, őrült tekintettel és foghíjas vigyorgó szájjal. Emberek suhannak el előtte, s mögötte, de az alak mozdulatlan, s csak mikor Kagaenae a kiáltását befejezi, akkor reagál, ujját lassan felemelve lengeti, s dorgálja meg, akár egy vásott kölyköt, s a vigyor még szélesebb lesz, míg már szinte szörnyeteggé torzul arca. Ebben a pillanatban kezét széttárva hajol meg derékból. Azonnal nyílzápor zúdul a párosra. Chayss a wegtoreni szemeivel tökéletesen kiveheti, hogy a szemközti házak tetejéről érkezik a támadás. különböző fajú egyedek, ki állva, ki féltérdre ereszkedve, folytonosan hátranyúlva, húrra helyezve és lőve. Még a forgatagban is kivehetőek a pendülések, mintha egy hamis gitár húrjai játszanának csalfa melódiát. A házak falazatába, lábuk elé a porba, de ami a legszörnyűbb, hogy néhány nyílvessző, a köröttük futkosó emberekbe is csapódik. Egy férfi arccal bukik előre, s combját ragadja meg két kézzel ordítva. Egy lány csípőjébe kapja, s elájul a fájdalomtól. Valamiért őket nem találja el egyik sem, tán nem véletlen. A vigyorgó férfi, Terwy Burghre, a tömeggel válik köddé hirtelen, egyetlen apró fordulattal.*
//Raenerold Fandaron Lachornus//
*Nem messze a menekülő párostól, egy hatalmas alak fekszik a földön. Nem sokan állnak meg mellette, aki megteszi, az hamarost odébb áll, mert rájön, hogy a férfi nem halott. Előbb csak nyög, majd még mindig Chayss számszeríjvesszőjét szorongatva emeli fel kissé a fejét, s hörög rá az első, pofájába bámuló ijedt férfire, ki tán segíteni próbálna. Eszméletlen mennyiségű vér gyűlt már össze alatta, de Bewie csodával határos módon valahogyan mégis él. Jobb arca hiányzik, mellette fekszik a porban, ledobott, retkes bőrlebenyként. Keze, mely a vesszőt szorítja csuklójáig véres. Iszonyatos fájdalmakat állhat ki, de néhány perc elteltével, már ülőhelyzetbe tornázza magát, s lassan körbenéz, egy kicsit megrázkódik.
Raenerold mindeközben már útjára engedi Ephemiát, s gyors léptekkel igyekszik a helyszínre jutni, bár szinte képtelenség tudni menetelésének irányát. Mi előbb egyenesnek tűnt, mostanra már sokkal inkább jobbra tart, vagy balra. A tömeg lökdösi, s nagy erőt kell kifejtenie, hogy egyáltalán lábon tudjon maradni. Kérdezősködnie kell, ha azt akarja, hogy odataláljon, ahol a tényleges esemény történt.
Bewie eközben még mindig ül, csak olykor bömböl egy nagyot, mikor túl közel merészkednek hozzá. Egyetlen megmaradt bárdját, s Chayss nyílvesszőjét szorongatja, a másik bárdot már rég elrúgták. Láthatóan vár valamire, s a várakozása hirtelen értelmet nyer. Emberek érkeznek, méghozzá a környező házak tetejéről. Nem túl sokan, s mind úgy néz ki, mintha a tömegből érkezett volna, eggyek a néppel. Bewiet felsegítik, bár a mamlasz üvölt, nem hagyják, vonszolják, húzzák, taszigálják, s egy idő után a férfi már magától is lép, arcára koszos rongy kerül, hogy ne vérezzen tovább. Elképesztő.
Raenerold, több embert, elfet, törpét meg kell, hogy állítson, míg végül valaki magyarázattal szolgál. Az egyik nő az, ki épp a helyszín mellett vásárolt, s valami hihetetlen szerencsétől fogva sikerült elvergődnie idáig, így nagyjából be tudja határolni, hogy hol történt a baj. Menetelés közben többször megütik, persze nem szándékosan, de komolyabb sérülést nem szerez.
Bewie és társai, mindeközben már elég távolságot megtettek, s igaz, messzire nem jutottak, de hirtelen, a tömeg már nem az előlük menekülő, már nem a rettegő. Ők maguk lettek a tömeg, s a tömeg is hozzájuk idomult. Bewie fejére, s testére ponyva kerül, pokróccal takarják le a szerencsétlent, így nem is igen tűnik fel senkinek.
A friss városőr, a helyszínre érkezik, s hatalmas káosz fogadja. A nép rettegése már csitul ugyan, bár, minta a piac másik tájáról érkeznének most a kiáltások, jóval messzebbről, a szegénynegyed irányából. Bizonyára felkapja a fejét. Kár. Mert abban a pillanatban zár össze a tömeg, Bewie és társai mögött, így már nem észlelheti őket. Észlel viszont egy óriási vérfoltot, s egy onnan nem messze heverő bárdot, bár esélytelen odamennie, hiszen még mindig nagy a zűrzavar.*
102. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-01-23 19:08:21
Üzenet elküldve: 2020-01-23 19:08:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Aenae, CCC//
*Nem félelmet érez, sokkal inkább döbbenetet, hogy ilyen megtörténhet. Iszonyatos végignézni is, ahogy a melák átgázol a piacon, nem törődve azzal, hogy ki vagy mi kerül alá-elé. Valaki Aenae arcába kiabál, egy pillanattal később pedig már meg is indulnak Cha'ysszal. Körülöttük a tömeg kavarog az imént ráordító árus is menekül már, kezeivel groteszkül csalapálva. Persze nincs idő bámészkodni, így Aenae csak magában fohászkodhat, hogy az árusnak nem esik baja. Nem néz hátra, a következő fohászt azért morolja, hogy Cha'yss lövése találjon. Ujjai görcsösen kapaszkodnak a férfiba, a lehetőségekhez mérten hozzá is simul, nem akar elsodródni mellőle.
Komoly erőfeszítés haladni is és Cha'yssba kapaszkodni egyszerre, sűrűn mennek neki, lökdösik és ha már azt hitte, hogy vége a verbális inzultusnak, akkor tévedett. Ez a körülmény dühíti.
Az oldalát elöntő forróság-érzetet nem tudja a düh, poncsója takarásában keze automatikusan siklik a melegségre, rögtön megérzi ujjain a nedvességet, a vér szagát is érezni véli az orrában. A poncsó takarásában egyből bele is törli saját ingébe a kezét, ezzel nincs most ideje foglalkozni. Azonban megtorpan és Cha'ysst is igyekszik erre kényszeríteni.*
- Cha'yss, akkor szállj ki ebből. Amíg még megteheted.
*Már amennyiben megtehet ilyesmit azután, hogy a bengát hatástalanította. Merthogy az már nem jön feléjük, következésképpen találhatott a nyíl.*
- Veled nincs ügye. Csak velem. Kérlek.
*Hangosan kell beszélnie a zsivalyban és szilárdan állnia, meg kapaszkodnia a férfibe. Aztán elereszti, hogy menten hátat is fordítson Cha'yssnak.*
- MI VAN TERWY, CSAK ENNYIRE TELIK? IJESZTGETÉSRE? NEM BÚJSZ ELŐ?
*Nem tudja, hogy az említett vajon hallja-e a kiabálást, de abban teljesen biztos, hogy valami úton-módon eljutnak hozzá a szavai.*
//Aenae, CCC//
*Nem félelmet érez, sokkal inkább döbbenetet, hogy ilyen megtörténhet. Iszonyatos végignézni is, ahogy a melák átgázol a piacon, nem törődve azzal, hogy ki vagy mi kerül alá-elé. Valaki Aenae arcába kiabál, egy pillanattal később pedig már meg is indulnak Cha'ysszal. Körülöttük a tömeg kavarog az imént ráordító árus is menekül már, kezeivel groteszkül csalapálva. Persze nincs idő bámészkodni, így Aenae csak magában fohászkodhat, hogy az árusnak nem esik baja. Nem néz hátra, a következő fohászt azért morolja, hogy Cha'yss lövése találjon. Ujjai görcsösen kapaszkodnak a férfiba, a lehetőségekhez mérten hozzá is simul, nem akar elsodródni mellőle.
Komoly erőfeszítés haladni is és Cha'yssba kapaszkodni egyszerre, sűrűn mennek neki, lökdösik és ha már azt hitte, hogy vége a verbális inzultusnak, akkor tévedett. Ez a körülmény dühíti.
Az oldalát elöntő forróság-érzetet nem tudja a düh, poncsója takarásában keze automatikusan siklik a melegségre, rögtön megérzi ujjain a nedvességet, a vér szagát is érezni véli az orrában. A poncsó takarásában egyből bele is törli saját ingébe a kezét, ezzel nincs most ideje foglalkozni. Azonban megtorpan és Cha'ysst is igyekszik erre kényszeríteni.*
- Cha'yss, akkor szállj ki ebből. Amíg még megteheted.
*Már amennyiben megtehet ilyesmit azután, hogy a bengát hatástalanította. Merthogy az már nem jön feléjük, következésképpen találhatott a nyíl.*
- Veled nincs ügye. Csak velem. Kérlek.
*Hangosan kell beszélnie a zsivalyban és szilárdan állnia, meg kapaszkodnia a férfibe. Aztán elereszti, hogy menten hátat is fordítson Cha'yssnak.*
- MI VAN TERWY, CSAK ENNYIRE TELIK? IJESZTGETÉSRE? NEM BÚJSZ ELŐ?
*Nem tudja, hogy az említett vajon hallja-e a kiabálást, de abban teljesen biztos, hogy valami úton-módon eljutnak hozzá a szavai.*
101. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-01-23 15:06:14
Üzenet elküldve: 2020-01-23 15:06:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Temetetlen múlt//
//Aenae, CCC//
*Aki szajhák között nő fel Wegtorenben, megtanulja, mikor kell futni és mikor kell harcolni. Az igric tudja, hogy ezek között a körülmények között nem érdemes harcolnia. A piac sokaságában, az elszabaduló káosz határán nem sok esélyük volna. Aenae elmondása szerint a fenyegetők többen vannak, a megölésüket mégis a hájas, ostoba képű böllérsegédre bíznák. Persze, vigye el a balhét a hülye, ha valami balul sül el, rá lehet fogni mindent. Eszményi hóhért választottak.
Csak a füle hallja a lány szavait, a beletörődését, hogy nem lesz kabátja, de a figyelme már a környezetüké és a helyzeté. De a véleményét osztja. Jobb lett volna, ha ki sem kelnek az ágyból.
Az események felgyorsulnak, amikor a bárdokkal felszerelt hóhér megindul feléjük és a káosz határán Kathlyn teszi a dolgát. A báró nem túl jó célzó, de egy ekkora fejet még talán eltalál. Az idő lelassul arra a másodpercre, míg elrepíti a nyilat, de utána újra felbőszült folyó módjára lódul meg. Elszabadul a káosz.
A találat tudata nélkül veti bele magát a tömegbe, érezve magán Aenae kezeit, így kissé megnyugszik, hogy a csorda módjára elszabaduló tömeg nem ragadja el mellőle.
Nem figyel senkire és semmire, csak a kiutat keresi a kaszárnya felé. Hallja, hogy akad még azért olyan is a tömegben, aki az életüket félti. Hallja, hogy városőrért kiáltanak többen, amit jó jelnek vesz, csak akkor kapja a lányra sárga szemeit, amikor az kimondja, hogy szereti. Ennél őszintébben még sosem hallotta tőle, sem mástól.*
- Én is szeretlek. *Mondja abban a pillanatnyi szünetben, majd újult erővel lök arrébb egy piacolót, ha netán az útjukba akad bárki. El akar jutni a kaszárnyáig, a számszeríj vájatában eddigre már talán újabb tollatlan acélvessző pihen lövésre készen.*
- Gyere, már nincs messze. *Mondja nyugtatónak szánt hanggal, ahogy furakodik a piac széle felé, ahol talán már könnyebben haladhatnak előre. Mintha a városőrség is megérkezett volna, de az igric nem indul el felé, hanem folytatja útját a kaszárnya és ezzel Denjaar felé.
Aenae sebesülését nem veszi észre, az a legfontosabb, hogy biztonságos távolba érjenek a piactól. Ha pedig a lány biztonságban lesz, tenni fog érte, hogy ilyen ne történhessen meg újra.*
//Aenae, CCC//
*Aki szajhák között nő fel Wegtorenben, megtanulja, mikor kell futni és mikor kell harcolni. Az igric tudja, hogy ezek között a körülmények között nem érdemes harcolnia. A piac sokaságában, az elszabaduló káosz határán nem sok esélyük volna. Aenae elmondása szerint a fenyegetők többen vannak, a megölésüket mégis a hájas, ostoba képű böllérsegédre bíznák. Persze, vigye el a balhét a hülye, ha valami balul sül el, rá lehet fogni mindent. Eszményi hóhért választottak.
Csak a füle hallja a lány szavait, a beletörődését, hogy nem lesz kabátja, de a figyelme már a környezetüké és a helyzeté. De a véleményét osztja. Jobb lett volna, ha ki sem kelnek az ágyból.
Az események felgyorsulnak, amikor a bárdokkal felszerelt hóhér megindul feléjük és a káosz határán Kathlyn teszi a dolgát. A báró nem túl jó célzó, de egy ekkora fejet még talán eltalál. Az idő lelassul arra a másodpercre, míg elrepíti a nyilat, de utána újra felbőszült folyó módjára lódul meg. Elszabadul a káosz.
A találat tudata nélkül veti bele magát a tömegbe, érezve magán Aenae kezeit, így kissé megnyugszik, hogy a csorda módjára elszabaduló tömeg nem ragadja el mellőle.
Nem figyel senkire és semmire, csak a kiutat keresi a kaszárnya felé. Hallja, hogy akad még azért olyan is a tömegben, aki az életüket félti. Hallja, hogy városőrért kiáltanak többen, amit jó jelnek vesz, csak akkor kapja a lányra sárga szemeit, amikor az kimondja, hogy szereti. Ennél őszintébben még sosem hallotta tőle, sem mástól.*
- Én is szeretlek. *Mondja abban a pillanatnyi szünetben, majd újult erővel lök arrébb egy piacolót, ha netán az útjukba akad bárki. El akar jutni a kaszárnyáig, a számszeríj vájatában eddigre már talán újabb tollatlan acélvessző pihen lövésre készen.*
- Gyere, már nincs messze. *Mondja nyugtatónak szánt hanggal, ahogy furakodik a piac széle felé, ahol talán már könnyebben haladhatnak előre. Mintha a városőrség is megérkezett volna, de az igric nem indul el felé, hanem folytatja útját a kaszárnya és ezzel Denjaar felé.
Aenae sebesülését nem veszi észre, az a legfontosabb, hogy biztonságos távolba érjenek a piactól. Ha pedig a lány biztonságban lesz, tenni fog érte, hogy ilyen ne történhessen meg újra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2936-2955