Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 62 (1221. - 1240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1240. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-01 17:08:20
Üzenet elküldve: 2014-06-01 17:08:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Leon Descobrat, Ing'taso Engumrak Rayight//
*Végignéz magán, és megállapítja, hogy azért nem is olyan picike, mint ahogy Leon állítja, bár tőle nyilvánvalóan alacsonyabb. Úgy érzi, hogy nincs szüksége szamárra ahhoz, hogy eljusson haza, nagyon szívesen megy gyalog is, de nem mer Leonnal hadakozni efelől, ha már ő ennyire szeretné. Amikor elindul a gnóm és a szamara felé, ő hűségesen kapkodja a kis lábait mellette. Halk szavakkal köszön csak.*
-Jó napot.
*Tart a kereskedőtől, ezt nem is nagyon tudja leplezni, félig 'elbújik' Leon mögött, amíg ők beszélgetnek. Egy kicsit megsimogatja a csacsit, és csak reméli, hogy ezért nem fognak rászólni. Amikor meghallja a pénzösszeget, még bele is sápad.
~310?! 350 arany! De hiszen...az rengeteg pénz!~
Ám a tündér nem mer szólni, csak meghúzza magát. Elképedve nézi, ahogy a pénzösszeget még meg is kapja a gnóm. Hagyja, hogy felpakolják a csacsira, de még mindig nem szól, akkor sem, amikor már jóval maguk mögött hagyták a kereskedőt. Nem tudja, hogyan is kellene kifejeznie magát. A négylábút viszont kifejezetten barátságos állatnak találja, simogatja csöndesen, és ezáltal egy kicsit meg is feledkezik az előbbiekről. Még egy halvány mosoly is felfedezhető az arcán.*
*Végignéz magán, és megállapítja, hogy azért nem is olyan picike, mint ahogy Leon állítja, bár tőle nyilvánvalóan alacsonyabb. Úgy érzi, hogy nincs szüksége szamárra ahhoz, hogy eljusson haza, nagyon szívesen megy gyalog is, de nem mer Leonnal hadakozni efelől, ha már ő ennyire szeretné. Amikor elindul a gnóm és a szamara felé, ő hűségesen kapkodja a kis lábait mellette. Halk szavakkal köszön csak.*
-Jó napot.
*Tart a kereskedőtől, ezt nem is nagyon tudja leplezni, félig 'elbújik' Leon mögött, amíg ők beszélgetnek. Egy kicsit megsimogatja a csacsit, és csak reméli, hogy ezért nem fognak rászólni. Amikor meghallja a pénzösszeget, még bele is sápad.
~310?! 350 arany! De hiszen...az rengeteg pénz!~
Ám a tündér nem mer szólni, csak meghúzza magát. Elképedve nézi, ahogy a pénzösszeget még meg is kapja a gnóm. Hagyja, hogy felpakolják a csacsira, de még mindig nem szól, akkor sem, amikor már jóval maguk mögött hagyták a kereskedőt. Nem tudja, hogyan is kellene kifejeznie magát. A négylábút viszont kifejezetten barátságos állatnak találja, simogatja csöndesen, és ezáltal egy kicsit meg is feledkezik az előbbiekről. Még egy halvány mosoly is felfedezhető az arcán.*
1239. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-01 16:04:34
Üzenet elküldve: 2014-06-01 16:04:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Ing'taso Engumrak//
*Leon szemei szinte elkerekednek, ahogy meghallja, hogy a másik még több pénzt kér, de ez a meglepődés azonnal egy mosolyba szökik át. És közben elkezdi számolgatni az aranyakat az erszényéből. Szép összeg a nagyfülű csacsiért, de nem sajnálja, hiszen neki van pénze, a másiknak bizonyára kevesebb lehet, ha negyvenért képes pofátlan lenni, kereskedő létére. Belerakja Ing'taso Engumrak Rayight markába, a kért összeget 350 aranyat.
Ezután megsimogatja a szamarat és Niarát rárakja a hátára, hogy kényelmesen legyen. Újra kezét nyújtja az idegen gnóm férfi felé.*
-Kezet rá! Remélem legközelebb is látom! Örültem a találkozásnak!
*Ezzel a csacsit vezetve tovább áll Engumraktól, még háttal állva int neki. Megjegyzi az arcát, hogy tényleg felismerje, ha legközelebb a piacon jár, vagy bárhol összefutnak még.*
*Leon szemei szinte elkerekednek, ahogy meghallja, hogy a másik még több pénzt kér, de ez a meglepődés azonnal egy mosolyba szökik át. És közben elkezdi számolgatni az aranyakat az erszényéből. Szép összeg a nagyfülű csacsiért, de nem sajnálja, hiszen neki van pénze, a másiknak bizonyára kevesebb lehet, ha negyvenért képes pofátlan lenni, kereskedő létére. Belerakja Ing'taso Engumrak Rayight markába, a kért összeget 350 aranyat.
Ezután megsimogatja a szamarat és Niarát rárakja a hátára, hogy kényelmesen legyen. Újra kezét nyújtja az idegen gnóm férfi felé.*-Kezet rá! Remélem legközelebb is látom! Örültem a találkozásnak!
*Ezzel a csacsit vezetve tovább áll Engumraktól, még háttal állva int neki. Megjegyzi az arcát, hogy tényleg felismerje, ha legközelebb a piacon jár, vagy bárhol összefutnak még.*
1238. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-01 15:44:54
Üzenet elküldve: 2014-06-01 15:44:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Leon Descobrat//
*Engumrak meglepődik a hirtelen érkező vevő láttán, de azonnal kapva kap az alkalmon, hogy pénzt keressen.*
-Sajnos nekem is szükségem van rá, de háromszáz ötvenért viheti minden felszereléssel együtt.*Mondja, mert szerinte az a negyven arany ide vagy oda, ilyen összegeknél igazán nem tesz semmit. Arcára közben komolyságot erőltet, pedig bent szinte repdes az örömtől, ahogy a hasznot számolgatja fejben. Közben alaposan végigméri az új vevőjét, akiről le szeretne akasztani jó pár aranyat. Sose rajongott az emberekért, de kénytelen bevallani magának, hogy ez bizony egész tűrhetően néz ki. Fajának egyik mintapéldánya lehetne.*
*Engumrak meglepődik a hirtelen érkező vevő láttán, de azonnal kapva kap az alkalmon, hogy pénzt keressen.*
-Sajnos nekem is szükségem van rá, de háromszáz ötvenért viheti minden felszereléssel együtt.*Mondja, mert szerinte az a negyven arany ide vagy oda, ilyen összegeknél igazán nem tesz semmit. Arcára közben komolyságot erőltet, pedig bent szinte repdes az örömtől, ahogy a hasznot számolgatja fejben. Közben alaposan végigméri az új vevőjét, akiről le szeretne akasztani jó pár aranyat. Sose rajongott az emberekért, de kénytelen bevallani magának, hogy ez bizony egész tűrhetően néz ki. Fajának egyik mintapéldánya lehetne.*
1237. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-01 15:02:48
Üzenet elküldve: 2014-06-01 15:02:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Niara Relle//
*A tündérlány jól látja, Leon tényleg mellette lesz, amíg csak tud, és amíg Niara engedi neki. Leonnak is valamiféle bátorságot ad a lány érintése, hiszen, végül is, nemcsak a tündér, de Leon is olyan út felé tart, amiről nem tud semmit. Bizonyosan Leon is érzi azokat a pillangókat, vagyis, az bizonyos, hogy a csók közben érezte, még ha nem is a hasában. Most azonban más is foglalkoztatja a szerelmes gondolatok mellett. A lány visszakérdez, mire Leon újra elismétli.*
-Szamarat.
*De rögtön jön is a következő kérdés, a miért. Leon kissé furcsállja a dolgot, hiszen tündérkéje eddig nem nagyon kérdezett rá a miértekre, csak beadta a derekát mindenre, kérdések nélkül. De Leon nem lepődik meg, ezt annak tekinti, hogy kedvese kezd már magabiztosabb lenni, ami Leonnak csak jó, és örömre ad okot. Megsimogatja a lány buksiját és válaszol is neki azonnal, ahogy a kérdés elhangzik.*
-Mert picike vagy! *Egy kedves mosollyal közli ezt a dolgot.* -És kényelmesebb lenne, ha utaznál rajta. És sokkal gyorsabban érnénk haza!
*Ezzel lezártnak tekinti a témát, és visszatér a szamarak kereséséhez.*
//Ing'taso Engumrak figyelmébe//
*Leon hamarosan megpillant egy apró szerzetet, amint egy szamarat vezet maga mellett. Leonnak fogalma sincs róla, hogy a jószág eladásra vár-e, vagy a gnóm hátasa, vagy akármi más, csak azt tudja, hogy látja a szamarat, és neki pont kell egy ilyen jószág. Niarát kezénél fogva húzza maga után, úgy indul felé. Hamarosan utolérik őt, így Leon megszólíthatja a gnómot. Illedelmesen a kezét nyújtja az apró alak felé.*
-Leon vagyok!
*Vár egyetlen pillanatot, hogy a másik elfogadja-e a felé nyújtott kezet, vagy nem, de már folytatja is, amibe belekezdett.*
-Lehet, hogy furcsának fog hangzani, amit mondok, de nagy szükségem van a szamarára, meg szeretném venni.
*Tömött erszényét veszi tenyerébe.*
-Van pénzem, de teszek egy ajánlatot. 310-ért odaadja nekem!
*Tudja jól, hogy egy szamárhoz képest egekbe rúgó árat mondott, de nem is foglalkoztatja igazán. Leonon látszik, hogy nagyon siet, kell neki a jószág, azért is mondott ekkora árat. Szavait is gyorsan ejti ki, de mégsem annyira, hogy érthetetlen zagyvaság legyen. Úgy véli, hogy a férfi kereskedő lehet, ezért ezt teszi hozzá, ha a gnóm már elmondta a nevét. Ha nem, akkor rákérdez, és csak azután mondja.*
-Ha eladja nekem, akkor még biztos lehet benne, hogy keresni fogom!
*A tündérlány jól látja, Leon tényleg mellette lesz, amíg csak tud, és amíg Niara engedi neki. Leonnak is valamiféle bátorságot ad a lány érintése, hiszen, végül is, nemcsak a tündér, de Leon is olyan út felé tart, amiről nem tud semmit. Bizonyosan Leon is érzi azokat a pillangókat, vagyis, az bizonyos, hogy a csók közben érezte, még ha nem is a hasában. Most azonban más is foglalkoztatja a szerelmes gondolatok mellett. A lány visszakérdez, mire Leon újra elismétli.*
-Szamarat.
*De rögtön jön is a következő kérdés, a miért. Leon kissé furcsállja a dolgot, hiszen tündérkéje eddig nem nagyon kérdezett rá a miértekre, csak beadta a derekát mindenre, kérdések nélkül. De Leon nem lepődik meg, ezt annak tekinti, hogy kedvese kezd már magabiztosabb lenni, ami Leonnak csak jó, és örömre ad okot. Megsimogatja a lány buksiját és válaszol is neki azonnal, ahogy a kérdés elhangzik.*
-Mert picike vagy! *Egy kedves mosollyal közli ezt a dolgot.* -És kényelmesebb lenne, ha utaznál rajta. És sokkal gyorsabban érnénk haza!
*Ezzel lezártnak tekinti a témát, és visszatér a szamarak kereséséhez.*
//Ing'taso Engumrak figyelmébe//
*Leon hamarosan megpillant egy apró szerzetet, amint egy szamarat vezet maga mellett. Leonnak fogalma sincs róla, hogy a jószág eladásra vár-e, vagy a gnóm hátasa, vagy akármi más, csak azt tudja, hogy látja a szamarat, és neki pont kell egy ilyen jószág. Niarát kezénél fogva húzza maga után, úgy indul felé. Hamarosan utolérik őt, így Leon megszólíthatja a gnómot. Illedelmesen a kezét nyújtja az apró alak felé.*
-Leon vagyok!
*Vár egyetlen pillanatot, hogy a másik elfogadja-e a felé nyújtott kezet, vagy nem, de már folytatja is, amibe belekezdett.*
-Lehet, hogy furcsának fog hangzani, amit mondok, de nagy szükségem van a szamarára, meg szeretném venni.
*Tömött erszényét veszi tenyerébe.*
-Van pénzem, de teszek egy ajánlatot. 310-ért odaadja nekem!
*Tudja jól, hogy egy szamárhoz képest egekbe rúgó árat mondott, de nem is foglalkoztatja igazán. Leonon látszik, hogy nagyon siet, kell neki a jószág, azért is mondott ekkora árat. Szavait is gyorsan ejti ki, de mégsem annyira, hogy érthetetlen zagyvaság legyen. Úgy véli, hogy a férfi kereskedő lehet, ezért ezt teszi hozzá, ha a gnóm már elmondta a nevét. Ha nem, akkor rákérdez, és csak azután mondja.*
-Ha eladja nekem, akkor még biztos lehet benne, hogy keresni fogom!
1236. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-01 14:33:09
Üzenet elküldve: 2014-06-01 14:33:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Engumrak a szamarával boldogan érkezik a piactérre, mert az üzlet is megérős volt, és a szamár se bizonyul makacsnak. Azonnal megindul, hogy valami számára hasznos árút keressen, és valami olyat amit felhasználhat a barbár törzsfőnök lekenyerezésére. Mikor talál egy árust aki szöveteket árul akkor egy kicsit megáll, és feljegyzi elméje egyik sarkába, hogy a szövet az jó lenne eladásra a törzsnél, hiszen ilyet valószínűleg nem nagyon tudnak előállítani. Nem áll meg vásárolni, mert először alaposabban körül akar nézni, hogy mit vegyen, hátha van valami amit még inkább el tud adni. Megáll egy vaskereskedőnél is, de úgy gondolja nem épp a szögek azok amit kéne vinnie nekik.*
1235. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-06-01 01:05:25
Üzenet elküldve: 2014-06-01 01:05:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Leon Descobrat//
*A kis tündér valóban ügyetlen még, ám most már tisztán látja, hogy elindult egy úton, kiszakadva régi életéből, s ez alatt az új kaland alatt Leon lesz a társa, amiért igazán hálás lehet az égieknek odafent. Talán nem is létezik senki, aki ennél nagyobb hatással lehetne a lányra. Érzi, hogy már nincs visszafelé, csak előre. Ő pedig bátran tovább mer lépkedni, ha a férfi vele van, és fogja a kezét.
Bizony, még ezt a képzeletbeli utat is tisztábban látja, mint azt, amelyik hazafelé vezethet. Arról fogalma sincsen. Nem emlékszik semmire, hogy apjával melyik irányból érkeztek, mert az az igazság, hogy ő egy picit elszenderedett az út végén. Apja ébresztette fel a város határában, hogy megérkeztek, attól fogva pedig a látnivalók kötötték le, fogalma sem volt arról, hogy szüksége lehet még az útvonal ismeretére.
Magának sem meri bevallani, de egy picit, valahol, ott benn, mélyen, örül, hogy minden úgy történt, ahogy, persze az apja eltűnésén kívül. Számára olyan ez most, mint egy álom, amely rémálomként kezdődött, s lassan átalakul tündérmesévé: a herceg rátalál az elveszett tündérlányra, segít rajta, s végül egymás karjaiban kötnek ki. Nem mintha ez a furcsaság zavarná őt, hiszen jelenleg túlságosan lefoglalja az az új, furcsa érzés a hasában, amit a csókok óta érez. Ezek lehetnek azok a bizonyos pillangók. Micsoda különös érzés! És ez mind vele történik meg!
A naiv kis szerelmes gondolatokból Leon hangja rántja vissza a Földre.
~Megnehezítem a dolgát? De hát én...!~
Levegőt vesz, s már nyitná is a száját, hogy kijelentse, ő bizony nem akart ilyesmit tenni, de ekkor a férfi újra megszólal, és ő bölcsen inkább csendben marad. Halkan, megkönnyebbülten felszusszan, amikor értesül arról, hogy a férfinak mégiscsak van valami sejtése, merre keressék a házukat, hová is induljanak el. De a következő kijelentésre abszolút nem számított.
~Lovat?!~
Megjelenik előtte egy ló képe, s nagyra nyílnak a szemei, ugyanis mindig is félt egy kicsit a lovaktól, habár hozzá minden állat barátságosan fordult, még a makacs, másokkal vadul vagy esetleg félénken viselkedők is. Talán ez tündér mivoltának köszönhető, elvégre ők az anyatermészet gyermekei.
~Pónit?~
Niara, habár a szántók körül nőtt fel, egész életében csupán egyszer látott valódi pónikat, de csak messziről, így jobban szemügyre sem tudta őket venni. Most ez a kép jelenik meg előtte: a két póni, ahogy egy kocsit húzva poroszkálnak a földúton, a távolban.*
-Szamarat? *Ekkor már ki is mondja, amire gondol. Igen, valóban mindig, mindenre visszakérdez. Ártatlanul, kíváncsian, akár egy kislány. A szamár gondolatára elmosolyodik. Úgy gondolja, egy ilyen négylábú állat jó útitársuk lehet, bár nem érti pontosan, miért is akar Leon szamarat venni. Nincs olyan sok cipelni való holmijuk, és Niara csak reméli, hogy nincsenek olyan messze az otthonától.*
-Miért veszünk szamarat? *Néz fel a férfira, akinek a kezét egy pillanatra sem hajlandó elengedni.*
*A kis tündér valóban ügyetlen még, ám most már tisztán látja, hogy elindult egy úton, kiszakadva régi életéből, s ez alatt az új kaland alatt Leon lesz a társa, amiért igazán hálás lehet az égieknek odafent. Talán nem is létezik senki, aki ennél nagyobb hatással lehetne a lányra. Érzi, hogy már nincs visszafelé, csak előre. Ő pedig bátran tovább mer lépkedni, ha a férfi vele van, és fogja a kezét.
Bizony, még ezt a képzeletbeli utat is tisztábban látja, mint azt, amelyik hazafelé vezethet. Arról fogalma sincsen. Nem emlékszik semmire, hogy apjával melyik irányból érkeztek, mert az az igazság, hogy ő egy picit elszenderedett az út végén. Apja ébresztette fel a város határában, hogy megérkeztek, attól fogva pedig a látnivalók kötötték le, fogalma sem volt arról, hogy szüksége lehet még az útvonal ismeretére.
Magának sem meri bevallani, de egy picit, valahol, ott benn, mélyen, örül, hogy minden úgy történt, ahogy, persze az apja eltűnésén kívül. Számára olyan ez most, mint egy álom, amely rémálomként kezdődött, s lassan átalakul tündérmesévé: a herceg rátalál az elveszett tündérlányra, segít rajta, s végül egymás karjaiban kötnek ki. Nem mintha ez a furcsaság zavarná őt, hiszen jelenleg túlságosan lefoglalja az az új, furcsa érzés a hasában, amit a csókok óta érez. Ezek lehetnek azok a bizonyos pillangók. Micsoda különös érzés! És ez mind vele történik meg!
A naiv kis szerelmes gondolatokból Leon hangja rántja vissza a Földre.
~Megnehezítem a dolgát? De hát én...!~
Levegőt vesz, s már nyitná is a száját, hogy kijelentse, ő bizony nem akart ilyesmit tenni, de ekkor a férfi újra megszólal, és ő bölcsen inkább csendben marad. Halkan, megkönnyebbülten felszusszan, amikor értesül arról, hogy a férfinak mégiscsak van valami sejtése, merre keressék a házukat, hová is induljanak el. De a következő kijelentésre abszolút nem számított.
~Lovat?!~
Megjelenik előtte egy ló képe, s nagyra nyílnak a szemei, ugyanis mindig is félt egy kicsit a lovaktól, habár hozzá minden állat barátságosan fordult, még a makacs, másokkal vadul vagy esetleg félénken viselkedők is. Talán ez tündér mivoltának köszönhető, elvégre ők az anyatermészet gyermekei.
~Pónit?~
Niara, habár a szántók körül nőtt fel, egész életében csupán egyszer látott valódi pónikat, de csak messziről, így jobban szemügyre sem tudta őket venni. Most ez a kép jelenik meg előtte: a két póni, ahogy egy kocsit húzva poroszkálnak a földúton, a távolban.*
-Szamarat? *Ekkor már ki is mondja, amire gondol. Igen, valóban mindig, mindenre visszakérdez. Ártatlanul, kíváncsian, akár egy kislány. A szamár gondolatára elmosolyodik. Úgy gondolja, egy ilyen négylábú állat jó útitársuk lehet, bár nem érti pontosan, miért is akar Leon szamarat venni. Nincs olyan sok cipelni való holmijuk, és Niara csak reméli, hogy nincsenek olyan messze az otthonától.*
-Miért veszünk szamarat? *Néz fel a férfira, akinek a kezét egy pillanatra sem hajlandó elengedni.*
1234. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-31 20:34:36
Üzenet elküldve: 2014-05-31 20:34:36
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nellara//
-Dehogynem... Én pontosan egy olyan ember vagyok... Egy, a pokolt túlélt, szinte félholt, volt zsoldosnak minden álma egy ilyen bájos tündér szárnyacskája. *mondja enyhe mosollyal* -Amúgy, most én is egy rétre vágyakozom, ahol egy patak csordogál... Valójában az a kedvenc hangom...
*Látja, hogy a tündér az előző kérdését komolyan gondolta, és meglehet, arra adott válaszát is.*
-Nyugodjon meg... Azaz... Nyugodj meg, nem akarok semmit a szárnyaddal... De, szerintem induljunk a szegénynegyed felé, valahol éjszakázni is kéne... Ott van jónéhány elhagyatott ház.
A hozzászólás írója (Extincor Cravenlach) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.31 20:36:12
-Dehogynem... Én pontosan egy olyan ember vagyok... Egy, a pokolt túlélt, szinte félholt, volt zsoldosnak minden álma egy ilyen bájos tündér szárnyacskája. *mondja enyhe mosollyal* -Amúgy, most én is egy rétre vágyakozom, ahol egy patak csordogál... Valójában az a kedvenc hangom...
*Látja, hogy a tündér az előző kérdését komolyan gondolta, és meglehet, arra adott válaszát is.*
-Nyugodjon meg... Azaz... Nyugodj meg, nem akarok semmit a szárnyaddal... De, szerintem induljunk a szegénynegyed felé, valahol éjszakázni is kéne... Ott van jónéhány elhagyatott ház.
A hozzászólás írója (Extincor Cravenlach) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.31 20:36:12
1233. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-31 20:27:20
Üzenet elküldve: 2014-05-31 20:27:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Extincor Cravenlach//
- Hát, valami nyugalmasabb helyre. A legszebb, mikor ilyenkor egy virágos réten ülsz egy csordogáló patak mentén. De nem lehetne, hogy tegezzük egymást? Annyira utálok magázódni, nem is áll a számra.
*Nagyon kíváncsi, hogy Extincor mit szeretne tőle. Reménykedik, hogy nem egy vadász, aki megint a szárnyát szeretné eladni szép pénzért.*
- Rendben, legyen, áll az alku.
*Nevet fel hangosan, hiszen a mézsör a kedvence. Igazából az italok közül egyedül azt issza meg.*
- De ugye nem vagy egy gyilkos, aki le akarja vágni a szárnyaimat és eladja majd a feketepiacon?
*Mondja ki nyíltan a gondolatait, de hát mit lehetne tenni, Nellara már csak ilyen.*
- Hát, valami nyugalmasabb helyre. A legszebb, mikor ilyenkor egy virágos réten ülsz egy csordogáló patak mentén. De nem lehetne, hogy tegezzük egymást? Annyira utálok magázódni, nem is áll a számra.
*Nagyon kíváncsi, hogy Extincor mit szeretne tőle. Reménykedik, hogy nem egy vadász, aki megint a szárnyát szeretné eladni szép pénzért.*
- Rendben, legyen, áll az alku.
*Nevet fel hangosan, hiszen a mézsör a kedvence. Igazából az italok közül egyedül azt issza meg.*
- De ugye nem vagy egy gyilkos, aki le akarja vágni a szárnyaimat és eladja majd a feketepiacon?
*Mondja ki nyíltan a gondolatait, de hát mit lehetne tenni, Nellara már csak ilyen.*
1232. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-31 20:15:01
Üzenet elküldve: 2014-05-31 20:15:01
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nellara//
-És mellesleg, merre tart? *kérdi* -Lehet, egy darabig egy irányba visz az utunk.
*Látja, hogy az előbbi kézcsóktól a tündér elvörösödik, amit viccesnek és egyben bájosnak tart, de ezt egy gyenge mosollyal megpróbálja leplezni.*
-Szép napunk van nemdebár? Szeretem az ilyesfajta naplementéket, mikor a nap narancssárgásan csillog. *mondja az égre meredve* -Nos, kisasszony, akkor induljunk... Én elkísérem, bármerre is menjen, cserébe Ön megengedi, hogy majd valamikor meghívjam egy zamatos mézserre. Nos, áll az alku?
A hozzászólás írója (Extincor Cravenlach) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.31 20:16:19
-És mellesleg, merre tart? *kérdi* -Lehet, egy darabig egy irányba visz az utunk.
*Látja, hogy az előbbi kézcsóktól a tündér elvörösödik, amit viccesnek és egyben bájosnak tart, de ezt egy gyenge mosollyal megpróbálja leplezni.*
-Szép napunk van nemdebár? Szeretem az ilyesfajta naplementéket, mikor a nap narancssárgásan csillog. *mondja az égre meredve* -Nos, kisasszony, akkor induljunk... Én elkísérem, bármerre is menjen, cserébe Ön megengedi, hogy majd valamikor meghívjam egy zamatos mézserre. Nos, áll az alku?
A hozzászólás írója (Extincor Cravenlach) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.31 20:16:19
1231. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-31 19:24:20
Üzenet elküldve: 2014-05-31 19:24:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Extincor Cravenlach//
*Már régóta itt van a piactéren, egyedül, és eléggé unatkozik. Arra gondol, hogy talán elmegy a fogadóba, de pénze nincs rá, úgyhogy más terven kel gondolkoznia. Alig bír nemet mondani a nyomulós, kereskedő gnómoknak. Nem azért, mert olyan ellenállhatatlan a portékájuk, hanem azért, mert folyamatosan mindet Nellara orra alá nyomnak, hogy vegye meg. Kezd a fejében felmenni a pumpa, és ez az arckifejezésén is meglátszik. A szegénynegyed felé megy, az van jelenleg a legközelebb és nincs tele bunkó kereskedőkkel. Ki menne bármit is árulni a szegénynegyed poros köveire?
Rögtön észreveszi a hatalmas embert, aki éppen felé közelít. Megáll és kíváncsian vár, hogy mi fog belőle kisülni.
Az udvarias üdvözlésnek nagyon megörül, ám pár másodperc múlva rájön, hogy fogalma sincs, hogy mit válaszoljon. Nem szokott hozzá az ilyesfajta beszédhez. Pár másodpercig csak némán, zavartan áll egyhelyben.*
-Ömm, szia. Azaz Üdvözöllek. Nellara, Nellara Han vagyok.
*A kézcsókra fülig vörösödik, és zavartam bújik el haja mögé.*
*Már régóta itt van a piactéren, egyedül, és eléggé unatkozik. Arra gondol, hogy talán elmegy a fogadóba, de pénze nincs rá, úgyhogy más terven kel gondolkoznia. Alig bír nemet mondani a nyomulós, kereskedő gnómoknak. Nem azért, mert olyan ellenállhatatlan a portékájuk, hanem azért, mert folyamatosan mindet Nellara orra alá nyomnak, hogy vegye meg. Kezd a fejében felmenni a pumpa, és ez az arckifejezésén is meglátszik. A szegénynegyed felé megy, az van jelenleg a legközelebb és nincs tele bunkó kereskedőkkel. Ki menne bármit is árulni a szegénynegyed poros köveire?
Rögtön észreveszi a hatalmas embert, aki éppen felé közelít. Megáll és kíváncsian vár, hogy mi fog belőle kisülni.
Az udvarias üdvözlésnek nagyon megörül, ám pár másodperc múlva rájön, hogy fogalma sincs, hogy mit válaszoljon. Nem szokott hozzá az ilyesfajta beszédhez. Pár másodpercig csak némán, zavartan áll egyhelyben.*
-Ömm, szia. Azaz Üdvözöllek. Nellara, Nellara Han vagyok.
*A kézcsókra fülig vörösödik, és zavartam bújik el haja mögé.*
1230. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-31 19:01:36
Üzenet elküldve: 2014-05-31 19:01:36
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nellara Han//
*Ex kissé fáradtan lép a piactérre. Apró gnómokat lát mindenütt, ahogy különféle bájitalaikat bocsájtják áruba. Magasan kitűnik az apró népségből, már csupán azért is, mert nagyrészt gnómok vannak itt, másrészt pedig alapból egy nagy termetű ember. Íjának alsó része gyakran koppan a kis termetű lények fején; ezzel felszítva egy-két káromkodást is. ~Nem, értem, ezeket nem érdekli ez a tömegnyomor?~ szitkozódik magában, mikor egy gnóm leszólítja:*
-Üdvözletem! Ajánlhatom esetleg a világoskék varázsitalt? Vagy netalántán egy lila jobban esne? *kérdi érdeklődő tekintettel*
-Üdv neked is, köszönöm, de csak átutazóban vagyok. *tolja arrébb fejénél fogva a kis gnómot.*
*Egyszer csak a nagy tömegben meglát egy tündért. Elindul felé, hisz efféle szerzetet már réges-rég látott, sőt, már Lanawinban meglehetősen megcsappant a számuk. Egyre közelebb ér hozzá. Már alig választja el őket egymástól pár méter. Gnómokat arrébb tolva közeledik hozzá, majd a főtér közepén utoléri, s leszólítja.*
-Üdvözletem. Extincor Cravenlach vagyok. Kegyében kit tisztelhetek? *lassan előrehajol és kezet csókol neki.*
*Ex kissé fáradtan lép a piactérre. Apró gnómokat lát mindenütt, ahogy különféle bájitalaikat bocsájtják áruba. Magasan kitűnik az apró népségből, már csupán azért is, mert nagyrészt gnómok vannak itt, másrészt pedig alapból egy nagy termetű ember. Íjának alsó része gyakran koppan a kis termetű lények fején; ezzel felszítva egy-két káromkodást is. ~Nem, értem, ezeket nem érdekli ez a tömegnyomor?~ szitkozódik magában, mikor egy gnóm leszólítja:*
-Üdvözletem! Ajánlhatom esetleg a világoskék varázsitalt? Vagy netalántán egy lila jobban esne? *kérdi érdeklődő tekintettel*
-Üdv neked is, köszönöm, de csak átutazóban vagyok. *tolja arrébb fejénél fogva a kis gnómot.*
*Egyszer csak a nagy tömegben meglát egy tündért. Elindul felé, hisz efféle szerzetet már réges-rég látott, sőt, már Lanawinban meglehetősen megcsappant a számuk. Egyre közelebb ér hozzá. Már alig választja el őket egymástól pár méter. Gnómokat arrébb tolva közeledik hozzá, majd a főtér közepén utoléri, s leszólítja.*
-Üdvözletem. Extincor Cravenlach vagyok. Kegyében kit tisztelhetek? *lassan előrehajol és kezet csókol neki.*
1229. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-31 16:01:54
Üzenet elküldve: 2014-05-31 16:01:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Elválaszthatatlanok vagyunk - Rahilnak//
-Hohó! Szóval biztos vagy benne, hogy nem váltál a tulajdonommá. Te tudod! De őrült sejtéseim vannak egy pár dologról, azonban nem fogom ezt a témakört feszegetni.* Válaszol egyértelműen, mert lehet bármilyen ellenálló az idő fura tréfát űzhet, akár két ellenségből vagy olyan személyből, akik nem annyira szívlelik egymást. Mindenkit mássá tesz, mint ha kifordítaná a célpontot. Az ölelkezésnél érzi, hogy még mindig csak dermedtség jellemzi a másikat, ami igazán helytelen. Idővel megtanulja az egészet, de egyelőre csak apránként fogja adagolni neki. Nem vitte túlzásba az ölelkezést Yüsmenével, így egy szava sem lehetett volna rá.*
-Csak legyen kitartásod édes, s ne add fel a próbálkozást. Tudom, hogy mennyire nehéz felfogni egy ölelés jelentését. * Mormogja vissza első körben, majd nyugodtan hallgatja tovább a szépséget. Nem érti, hogy minek kell vele ennyire ingerülten beszélni, ezért a tekintete rosszallását fejezi ki. Nagyon rosszul csinálja, ha azt feltételezi, hogy állandóan csüngni akar a nyakán, mert kiváló testű nő.*
-Tudod mit! * Már előre mosolyog, mert a hirtelen belé nyilalló ötlet vidámsággal töltötte el.*
-Az lesz a legjobb ha egy héten két nap valamelyikén meg kell ölelned, legalább tíz másodpercig. Te választod az időt, a helyszínt és a helyzetet. Így talán le tudod küzdeni az öleléssel kapcsolatos marhaságodat. Majd mikor nem csak egy hideg pengeként ölelsz, hanem némi kedvességet és viszonzást teszel belé. Gondolok itt az átkarolásra és a hát gyengéd simogatására. * Szigorú vele, miközben a szemei elárulják pontosan, hogy nincs alkudozás. Ő biztosan megteszi a saját részét, de nem itt mindenki előtt teszi meg. Csendben tovább siklanak a témáról, mert nem összeszólalkozni jöttek össze, hanem alkotni. Sötét alkotás, aminek a végén adhatnak neki egy címet.*
-Majd meglátom, hogy lesz, és mint. Kíváncsian várom. * Ennyit reagál csupán a kanapés ügyre. Megindulnak a ház felé, ezért cseppet sem marad le. Tartja vele a lépést. Mikor a másik azt mondja, hogy a sok könyvet képtelenség megjegyezni, akkor elneveti magát.*
-Én bebizonyítom neked, hogy képes az elmém mindegyik kötet fejben tartani. De ne adj nekem korlátot. Majd szólok, ha mindet megjegyeztem.
-Hohó! Szóval biztos vagy benne, hogy nem váltál a tulajdonommá. Te tudod! De őrült sejtéseim vannak egy pár dologról, azonban nem fogom ezt a témakört feszegetni.* Válaszol egyértelműen, mert lehet bármilyen ellenálló az idő fura tréfát űzhet, akár két ellenségből vagy olyan személyből, akik nem annyira szívlelik egymást. Mindenkit mássá tesz, mint ha kifordítaná a célpontot. Az ölelkezésnél érzi, hogy még mindig csak dermedtség jellemzi a másikat, ami igazán helytelen. Idővel megtanulja az egészet, de egyelőre csak apránként fogja adagolni neki. Nem vitte túlzásba az ölelkezést Yüsmenével, így egy szava sem lehetett volna rá.*
-Csak legyen kitartásod édes, s ne add fel a próbálkozást. Tudom, hogy mennyire nehéz felfogni egy ölelés jelentését. * Mormogja vissza első körben, majd nyugodtan hallgatja tovább a szépséget. Nem érti, hogy minek kell vele ennyire ingerülten beszélni, ezért a tekintete rosszallását fejezi ki. Nagyon rosszul csinálja, ha azt feltételezi, hogy állandóan csüngni akar a nyakán, mert kiváló testű nő.*
-Tudod mit! * Már előre mosolyog, mert a hirtelen belé nyilalló ötlet vidámsággal töltötte el.*
-Az lesz a legjobb ha egy héten két nap valamelyikén meg kell ölelned, legalább tíz másodpercig. Te választod az időt, a helyszínt és a helyzetet. Így talán le tudod küzdeni az öleléssel kapcsolatos marhaságodat. Majd mikor nem csak egy hideg pengeként ölelsz, hanem némi kedvességet és viszonzást teszel belé. Gondolok itt az átkarolásra és a hát gyengéd simogatására. * Szigorú vele, miközben a szemei elárulják pontosan, hogy nincs alkudozás. Ő biztosan megteszi a saját részét, de nem itt mindenki előtt teszi meg. Csendben tovább siklanak a témáról, mert nem összeszólalkozni jöttek össze, hanem alkotni. Sötét alkotás, aminek a végén adhatnak neki egy címet.*
-Majd meglátom, hogy lesz, és mint. Kíváncsian várom. * Ennyit reagál csupán a kanapés ügyre. Megindulnak a ház felé, ezért cseppet sem marad le. Tartja vele a lépést. Mikor a másik azt mondja, hogy a sok könyvet képtelenség megjegyezni, akkor elneveti magát.*
-Én bebizonyítom neked, hogy képes az elmém mindegyik kötet fejben tartani. De ne adj nekem korlátot. Majd szólok, ha mindet megjegyeztem.
1228. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-31 14:56:55
Üzenet elküldve: 2014-05-31 14:56:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Elválaszthatatlanok vagyunk - Orrden//
- Kincset érek, ez tény. Viszont még mindig nem vagyok a tied. Ez is tény.
*Szögezi le egyértelműen -legalábbis szerinte-, egész határozottan, azonban mégsem úgy, mint aki legszívesebben vérét venné a másiknak a megszólítás miatt. Ugyan sosem szerette, ha becézgetik - mindenféle jelzőket másra aggatni leginkább neki szokása, viszont... Ha már egyszer úgy határozott, hogy együttműködik ezzel a félvérrel, tartja is magát a saját szabályaihoz, amit ilyen esetekre határozott meg, már évekkel ezelőtt. Ennek a sornyi, kisebbfajta törvénynek pedig az is része, hogy nem kergeti az őrületbe, s nem mészárolja le a társaivá emelt személyeket pusztán azért, mert azt tartja kedve. Sem egy ölelésért, akármilyen hasztalan tettként is tartja számon.
Nem ölel vissza, csak hagyja magát, s próbál megbarátkozni azzal, hogy akarata ellenére érintik meg. Mostanában egész gyakran esik meg ez, s nem is igazán tudja hová tenni a dolgot. Eddigi tapasztalatai szerint az emberek és egyebek nem ölelésznek meg boldog-boldogtalant, csak aki közel áll hozzájuk. S bár kétli, hogy az ő ismeretségük Orrdennel oly mély és meghitt lenne, mint szerelmeseké vagy rokonoké, azért ráhagyja. Ha ő az ellenkezőjét hiszi, hát ringassa csak magát ilyen hitbe.*
- Azon vagyok, Orrden. És nem is tudod, hogy most mennyire igazat mondtam... De nem olyan egyszerű ez.
~Most úgy érzem, mintha mocskos lennék.~
- De legyen, úgyis szívesen tanulnék tőled. Bár jókora ár ez. Viszont már most szólok: ha folyamatosan rajtam csüngsz majd, nem állok jót magamért!
*Hangja kissé ingerültté válik, de csak azért, hogy jelezze a férfi számára is, hogy mennyire nem szívleli, ha csak úgy letámadják és megtapogatják.
Aztán nagyobb nyugalmat erőltet magára, hiszen valóban nem a perlekedésért jöttek most ide mindketten, hanem a részletek megvitatása miatt. Így hát, ha már így rá is kérdezett Orrden egyébként, elő is adja neki, mire jutott előző nap.*
- Egy kanapét szereztem. Épp megfelelő lesz a társalgómba, de azt hiszem, majd úgyis meglátod, hogy szinte teljesen tökéletes lesz. Este szállítják. Az ágyakkal nem törődtem most. Először lássuk meg, hányan lesznek alkalmasak arra, hogy nálunk legyenek. Majd ha többen leszünk már, mint ahanyan elférünk, szerzünk valamit gyorsan. Már tudok is valakit, aki minden bizonnyal nem fog egy egész vagyont elkérni érte.
*Egy pillanatnyi szünetet tart, majd megindul a negyed felé, hogy elvezesse Orrdent az érintett házhoz. Lassan halad, hogy a férfinak út közben mindenképp legyen ideje megjegyezni, merre is az arra.*
- Van pár növényes könyvem is. Meg történetes, vagy épp az állatvilágról szóló. Térképes... De egyiket sem tudom cím szerint, azért akad pár. Képtelenség lenne mind megjegyezni. De majd átnézed a készletet.
- Kincset érek, ez tény. Viszont még mindig nem vagyok a tied. Ez is tény.
*Szögezi le egyértelműen -legalábbis szerinte-, egész határozottan, azonban mégsem úgy, mint aki legszívesebben vérét venné a másiknak a megszólítás miatt. Ugyan sosem szerette, ha becézgetik - mindenféle jelzőket másra aggatni leginkább neki szokása, viszont... Ha már egyszer úgy határozott, hogy együttműködik ezzel a félvérrel, tartja is magát a saját szabályaihoz, amit ilyen esetekre határozott meg, már évekkel ezelőtt. Ennek a sornyi, kisebbfajta törvénynek pedig az is része, hogy nem kergeti az őrületbe, s nem mészárolja le a társaivá emelt személyeket pusztán azért, mert azt tartja kedve. Sem egy ölelésért, akármilyen hasztalan tettként is tartja számon.
Nem ölel vissza, csak hagyja magát, s próbál megbarátkozni azzal, hogy akarata ellenére érintik meg. Mostanában egész gyakran esik meg ez, s nem is igazán tudja hová tenni a dolgot. Eddigi tapasztalatai szerint az emberek és egyebek nem ölelésznek meg boldog-boldogtalant, csak aki közel áll hozzájuk. S bár kétli, hogy az ő ismeretségük Orrdennel oly mély és meghitt lenne, mint szerelmeseké vagy rokonoké, azért ráhagyja. Ha ő az ellenkezőjét hiszi, hát ringassa csak magát ilyen hitbe.*
- Azon vagyok, Orrden. És nem is tudod, hogy most mennyire igazat mondtam... De nem olyan egyszerű ez.
~Most úgy érzem, mintha mocskos lennék.~
- De legyen, úgyis szívesen tanulnék tőled. Bár jókora ár ez. Viszont már most szólok: ha folyamatosan rajtam csüngsz majd, nem állok jót magamért!
*Hangja kissé ingerültté válik, de csak azért, hogy jelezze a férfi számára is, hogy mennyire nem szívleli, ha csak úgy letámadják és megtapogatják.
Aztán nagyobb nyugalmat erőltet magára, hiszen valóban nem a perlekedésért jöttek most ide mindketten, hanem a részletek megvitatása miatt. Így hát, ha már így rá is kérdezett Orrden egyébként, elő is adja neki, mire jutott előző nap.*
- Egy kanapét szereztem. Épp megfelelő lesz a társalgómba, de azt hiszem, majd úgyis meglátod, hogy szinte teljesen tökéletes lesz. Este szállítják. Az ágyakkal nem törődtem most. Először lássuk meg, hányan lesznek alkalmasak arra, hogy nálunk legyenek. Majd ha többen leszünk már, mint ahanyan elférünk, szerzünk valamit gyorsan. Már tudok is valakit, aki minden bizonnyal nem fog egy egész vagyont elkérni érte.
*Egy pillanatnyi szünetet tart, majd megindul a negyed felé, hogy elvezesse Orrdent az érintett házhoz. Lassan halad, hogy a férfinak út közben mindenképp legyen ideje megjegyezni, merre is az arra.*
- Van pár növényes könyvem is. Meg történetes, vagy épp az állatvilágról szóló. Térképes... De egyiket sem tudom cím szerint, azért akad pár. Képtelenség lenne mind megjegyezni. De majd átnézed a készletet.
1227. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-31 14:30:42
Üzenet elküldve: 2014-05-31 14:30:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Niara Relle//
*Leon számára a csók pillanata maga a tökély. A lány visszacsókol, habár kissé bizonytalanul és ügyetlenül, mégis szívvel teszi ezt, és Leon emiatt érez határtalan, és kimondhatatlan boldogságot.*
~Végül csak megértettél, butuska tündérkém!~
*Gondolkodik magában, miközben össze vannak kapcsolódva ajkaik. Ekkor azonban érzi mellkasán a lány kicsin tenyerét, és tudja, hogy ez mit jelent. Szünetet kér a lány, hogy levegőt vehessen. Ekkor azonban a kis tündérke arcán értetlenség és bizonytalanság fedezhető fel. Kérdésével is ezt bizonyítja. Mikor elhangzik a lány szájából is a haza szó, Leon egyértelműen bólint, hogy oda szeretne menni. De ekkor jön csak a legfontosabb kérdés. Az, hogy szerelme otthona merre is van? Már éppen meg akarná kérdezni, de ekkor Niara elmondja, hogy egyáltalán fogalma sincs az útról. Leon csak a tarkóját kezdi el vakarni.*
~Most mi legyen? Merre tovább? Leon! Megígérted, el is viszed!~
*Persze, hogy elviszi, azonban nem igazán tudja, merre kéne vinnie.*
-Hát... Ezzel jelentősen megnehezítetted a dolgomat picim.
*Mondja ki az egyértelmű dolgot. Azonban annyira biztosan nem lehet nehéz megkeresni egy házat.*
-Egyet se fél kicsiny tündérkém, tudom merre vannak szántók, csak arra lehet a házatok is!
*Azonban, mivel a lányt nem hagyhatja folyamatosan gyalogolni, keresnie kell neki valami hátast, amivel felszerelésüket is tudják cipeltetni, nem csak Niarát.*
-Szerzünk egy lovat...
*Újra rápillant az aprócska kis leánytestre. Az igaz, hogy felnőtt nő lakozik benne, de mégiscsak aprócska.*
-Vagyis pónit...
~Azért egy vagyont elkérnek, és hol találsz itt olyat Leon?~
-Ejj, veszünk egy szamarat!
*Jelenti ki tervét, és ezzel le is teszi saját talpaira tündérkéjét, hiszen eddig magához ölelve tartotta. Szét is néz, hogy lát-e valahol egy árust, vagy valakit, akitől efféle jószágot vehetne. Mivel azonnal kell neki, tudja, hogy a rá költött összeg akár az egekig is nyúlhat, de kis szerelme kényelméért nem rest elkölteni a nála lévő pénzt. Egy ideig nézelődik, és ha talál magának árust, lovászt, vagy bárkit, aki eladna neki egy szamarat, akkor Niara kezecskéit megfogva ballag oda felé. Ha nem talál, kénytelen egy kicsit várni, de abban biztos, hogy hamarosan érkezni fog valami.*
*Leon számára a csók pillanata maga a tökély. A lány visszacsókol, habár kissé bizonytalanul és ügyetlenül, mégis szívvel teszi ezt, és Leon emiatt érez határtalan, és kimondhatatlan boldogságot.*
~Végül csak megértettél, butuska tündérkém!~
*Gondolkodik magában, miközben össze vannak kapcsolódva ajkaik. Ekkor azonban érzi mellkasán a lány kicsin tenyerét, és tudja, hogy ez mit jelent. Szünetet kér a lány, hogy levegőt vehessen. Ekkor azonban a kis tündérke arcán értetlenség és bizonytalanság fedezhető fel. Kérdésével is ezt bizonyítja. Mikor elhangzik a lány szájából is a haza szó, Leon egyértelműen bólint, hogy oda szeretne menni. De ekkor jön csak a legfontosabb kérdés. Az, hogy szerelme otthona merre is van? Már éppen meg akarná kérdezni, de ekkor Niara elmondja, hogy egyáltalán fogalma sincs az útról. Leon csak a tarkóját kezdi el vakarni.*
~Most mi legyen? Merre tovább? Leon! Megígérted, el is viszed!~
*Persze, hogy elviszi, azonban nem igazán tudja, merre kéne vinnie.*
-Hát... Ezzel jelentősen megnehezítetted a dolgomat picim.
*Mondja ki az egyértelmű dolgot. Azonban annyira biztosan nem lehet nehéz megkeresni egy házat.*
-Egyet se fél kicsiny tündérkém, tudom merre vannak szántók, csak arra lehet a házatok is!
*Azonban, mivel a lányt nem hagyhatja folyamatosan gyalogolni, keresnie kell neki valami hátast, amivel felszerelésüket is tudják cipeltetni, nem csak Niarát.*
-Szerzünk egy lovat...
*Újra rápillant az aprócska kis leánytestre. Az igaz, hogy felnőtt nő lakozik benne, de mégiscsak aprócska.*
-Vagyis pónit...
~Azért egy vagyont elkérnek, és hol találsz itt olyat Leon?~
-Ejj, veszünk egy szamarat!
*Jelenti ki tervét, és ezzel le is teszi saját talpaira tündérkéjét, hiszen eddig magához ölelve tartotta. Szét is néz, hogy lát-e valahol egy árust, vagy valakit, akitől efféle jószágot vehetne. Mivel azonnal kell neki, tudja, hogy a rá költött összeg akár az egekig is nyúlhat, de kis szerelme kényelméért nem rest elkölteni a nála lévő pénzt. Egy ideig nézelődik, és ha talál magának árust, lovászt, vagy bárkit, aki eladna neki egy szamarat, akkor Niara kezecskéit megfogva ballag oda felé. Ha nem talál, kénytelen egy kicsit várni, de abban biztos, hogy hamarosan érkezni fog valami.*
1226. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-31 14:28:55
Üzenet elküldve: 2014-05-31 14:28:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Elválaszthatatlanok vagyunk - Rahilnak//
*Nincs szerencséje Yüsmenének, mert hallja minden lépését. Mellette áll meg, s nem mozdul onnan. Az első mozdulat, hogy lustán nyitja ki szemét, aztán ajkai pimasz mosolyra görbülnek. Olyan gúnyosság ül rajtuk, mint ha azt hirdetné a mellette levő szépségnek: nohát, csak nem ideértél végre? S a mosoly tovább hajlik, míg végül elszakad a két ajak egymástól és halkan felnevet. Odafordul felé, majd csillogó szemekkel néz rá.*
-Szia Vörös kincsem! * Egyértelműen merész, de a maga módján ezzel fejezi ki tiszteletét. A következő mozdulata, hogy egyszerűen kedvesen megöleli, mint a többi ember. Nem foglalkozik a következményekkel, hanem szeretné elmélyíteni a kettejük közötti sötét kapcsolatot. Elengedi, aztán még mielőtt felháborodna a merészségén, akkor ujja segítségével megint csak belé szorítja az indulatokat.*
-Css. Tudod gondolkodtam egy kicsit, amikor a templomban voltunk. Rájöttem egy dologra. A te alakításod feltűnő lehet egy-egy ellenőrzéskor. Azt szeretném, ha az ölelést megszoknád, s nem csak tőlem, de másoktól is. * Magyarázza teljesen komolyan. Cseppet sincs vicces kedvében. A vérszövetségük értelmében, azonban kell adnia cserébe valamit, amivel egyenértékű.*
-Ha engeded, hogy megszokd ezt a kifejező formát, akkor cserébe megtanítok neked néhány alkimista csodareceptet. * Reméli ez kellőképpen felvillanyozza Yüsmenét. Körülnéz a szemével, aztán mivel nincs más mondanivalója, így kérdéseket kezd feltenni.*
-Mit sikerült tegnap intézned? Zökkenőmentesen történt? * Egyelőre jó itt az árnyékosban állni. Mikor kicsit belemelegednek a beszélgetésbe, akkor elindulhatnak a házához. Neki nincs itt dolga, legalábbis nincs szüksége semmire sem. Újra nekidönti a hátát a falnak, miközben unottan várja, hogy mit fog neki mesélni édes szerelme. Kíváncsi, hogy mennyire jól tud mesélni.*
-Szeretném, ha részletesen mondanád el. *Mondja ki egy kicsit nyersen, hogy további falatot kapjon arról, hogy ő mennyire őrült. Mennyire változatos tud lenni, ami a maga módján cseppet sem hátrány. Kihasználja rendesen a szólás lehetőségét, így példát mutat előtte.*
-Én voltam a könyvtárban, ahol elaludtam. Megtanultam egy csomó receptet, ami érdekes lehet. Tanultam jó pár növényről. Elégedett vagyok jelenleg, de később úgyis nyugtalanná válok. Szóval remélem nálad megvan az a vaskos kötet, amit én forgattam a Könyvtárban. A címe: Világunk csodálatos növényvilága. Hajnalig tanultam, aztán egy jó alvás után indultam meg ide. Bementem az arénába, aztán csak idetaláltam. Most itt vagyok, veled.
*Nincs szerencséje Yüsmenének, mert hallja minden lépését. Mellette áll meg, s nem mozdul onnan. Az első mozdulat, hogy lustán nyitja ki szemét, aztán ajkai pimasz mosolyra görbülnek. Olyan gúnyosság ül rajtuk, mint ha azt hirdetné a mellette levő szépségnek: nohát, csak nem ideértél végre? S a mosoly tovább hajlik, míg végül elszakad a két ajak egymástól és halkan felnevet. Odafordul felé, majd csillogó szemekkel néz rá.*
-Szia Vörös kincsem! * Egyértelműen merész, de a maga módján ezzel fejezi ki tiszteletét. A következő mozdulata, hogy egyszerűen kedvesen megöleli, mint a többi ember. Nem foglalkozik a következményekkel, hanem szeretné elmélyíteni a kettejük közötti sötét kapcsolatot. Elengedi, aztán még mielőtt felháborodna a merészségén, akkor ujja segítségével megint csak belé szorítja az indulatokat.*
-Css. Tudod gondolkodtam egy kicsit, amikor a templomban voltunk. Rájöttem egy dologra. A te alakításod feltűnő lehet egy-egy ellenőrzéskor. Azt szeretném, ha az ölelést megszoknád, s nem csak tőlem, de másoktól is. * Magyarázza teljesen komolyan. Cseppet sincs vicces kedvében. A vérszövetségük értelmében, azonban kell adnia cserébe valamit, amivel egyenértékű.*
-Ha engeded, hogy megszokd ezt a kifejező formát, akkor cserébe megtanítok neked néhány alkimista csodareceptet. * Reméli ez kellőképpen felvillanyozza Yüsmenét. Körülnéz a szemével, aztán mivel nincs más mondanivalója, így kérdéseket kezd feltenni.*
-Mit sikerült tegnap intézned? Zökkenőmentesen történt? * Egyelőre jó itt az árnyékosban állni. Mikor kicsit belemelegednek a beszélgetésbe, akkor elindulhatnak a házához. Neki nincs itt dolga, legalábbis nincs szüksége semmire sem. Újra nekidönti a hátát a falnak, miközben unottan várja, hogy mit fog neki mesélni édes szerelme. Kíváncsi, hogy mennyire jól tud mesélni.*
-Szeretném, ha részletesen mondanád el. *Mondja ki egy kicsit nyersen, hogy további falatot kapjon arról, hogy ő mennyire őrült. Mennyire változatos tud lenni, ami a maga módján cseppet sem hátrány. Kihasználja rendesen a szólás lehetőségét, így példát mutat előtte.*
-Én voltam a könyvtárban, ahol elaludtam. Megtanultam egy csomó receptet, ami érdekes lehet. Tanultam jó pár növényről. Elégedett vagyok jelenleg, de később úgyis nyugtalanná válok. Szóval remélem nálad megvan az a vaskos kötet, amit én forgattam a Könyvtárban. A címe: Világunk csodálatos növényvilága. Hajnalig tanultam, aztán egy jó alvás után indultam meg ide. Bementem az arénába, aztán csak idetaláltam. Most itt vagyok, veled.
1225. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-31 13:00:21
Üzenet elküldve: 2014-05-31 13:00:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Elválaszthatatlanok vagyunk - Orrden//
*Egészen korán kel - ezúttal sikerül szinte még hajnalban ébrednie. Nem akarja megint elfecsérelni az időt, hiszen még temérdek teendője van. Vagyis... Igazán nem is tudja. Egy találkozó Orrdennel, és talán ennyi, de azért kell majd még mire figyeljen: az esti órákban mindenképpen otthon kell legyen, hiszen a kereskedő állítása szerint valamikor akkor érkezhetnek majd, mielőtt egyébként a legtöbb rendes ember -és egyéb- álmokra hajtaná a fejét... Viszont az tény, hogy sok megbeszélnivalójuk lesz a férfival - legalábbis a saját részéről. Talán majd még a férfi is oszt meg vele ötleteket, szükségleteket, így viszont nem tudhatja előre biztosan, milyen hosszúra fog nyúlni a megbeszélés. Jobb lenne tehát minél korábban nekiveselkedni a tennivalóknak.
Éppen ezért alaposan rendbe szedi a házat, mert még annak ellenére is elkél némi portörlés meg összeseprés, hogy egyébként mindent pedáns rendben tart.
Régóta nem fogadott látogatót, s ezúttal is szeretné, ha minden szoba és holmi teljes pompájában tündökölne, hogy igazi valóját mutathassa meg a férfinek a ház, melyben majd nőket és férfiakat foglalkoztatnának. Neki is látnia kell, hogy milyen is az egész, s majd eldönteni, szerinte is alkalmas-e a hely a jelenlegi formában arra, hogy ott nyissák a bordélyt.
Akármilyen kelletlenül is áll neki a takarításnak, azért néhány óra alatt csak végez vele. Saját maga, ha már egyszer szolgálója olyan... csúf véget ért. A mai napig dühös még a kis gnómra, aki miatt meg kellett váljon tőle. Nem szereti, ha más rendelkezik a beosztottai fölött, főleg akkor, ha az életükről van szó. De hát így alakult, végül nem ő maga szegte nyakát a kis szukának.
Egyszerű öltözetben érkezik meg végül a piacra ismét, barna szövetnadrág és blúz kettősében, mely fölé még köpenyt sem húz. S bár úgy érzi, korán érkezik, Orrdent már az előző nap megjelölt helyükön látja, ahogy lehunyt szemmel várakozik, mintha csak a felhők mögött bújkáló nap ritkán előtörő fényében fürdetné félvér arcát.
Mellé érkezve néhány pillanatig csak áll, csendben, de ha a férfi nem veszi észre, hogy van mellette valaki, megköszörüli torkát. Csak ennyi, semmi több. Nem szólal meg, még mosolyt sem erőltet magára ezen a kissé borongós napon, hiszen előtte nem is feltétlenül kell megjátssza magát.
Csak vár, arra, hogy mit reagál a férfi, üdvözli-e vagy sem, el akarja-e rángatni valahova vagy sem... Vagy akár már meg is indulhatnak a háza felé, hogy belevágjanak a minden bizonnyal órákat igénybe vevő körbevezetésnek és megbeszélésnek.*
*Egészen korán kel - ezúttal sikerül szinte még hajnalban ébrednie. Nem akarja megint elfecsérelni az időt, hiszen még temérdek teendője van. Vagyis... Igazán nem is tudja. Egy találkozó Orrdennel, és talán ennyi, de azért kell majd még mire figyeljen: az esti órákban mindenképpen otthon kell legyen, hiszen a kereskedő állítása szerint valamikor akkor érkezhetnek majd, mielőtt egyébként a legtöbb rendes ember -és egyéb- álmokra hajtaná a fejét... Viszont az tény, hogy sok megbeszélnivalójuk lesz a férfival - legalábbis a saját részéről. Talán majd még a férfi is oszt meg vele ötleteket, szükségleteket, így viszont nem tudhatja előre biztosan, milyen hosszúra fog nyúlni a megbeszélés. Jobb lenne tehát minél korábban nekiveselkedni a tennivalóknak.
Éppen ezért alaposan rendbe szedi a házat, mert még annak ellenére is elkél némi portörlés meg összeseprés, hogy egyébként mindent pedáns rendben tart.
Régóta nem fogadott látogatót, s ezúttal is szeretné, ha minden szoba és holmi teljes pompájában tündökölne, hogy igazi valóját mutathassa meg a férfinek a ház, melyben majd nőket és férfiakat foglalkoztatnának. Neki is látnia kell, hogy milyen is az egész, s majd eldönteni, szerinte is alkalmas-e a hely a jelenlegi formában arra, hogy ott nyissák a bordélyt.
Akármilyen kelletlenül is áll neki a takarításnak, azért néhány óra alatt csak végez vele. Saját maga, ha már egyszer szolgálója olyan... csúf véget ért. A mai napig dühös még a kis gnómra, aki miatt meg kellett váljon tőle. Nem szereti, ha más rendelkezik a beosztottai fölött, főleg akkor, ha az életükről van szó. De hát így alakult, végül nem ő maga szegte nyakát a kis szukának.
Egyszerű öltözetben érkezik meg végül a piacra ismét, barna szövetnadrág és blúz kettősében, mely fölé még köpenyt sem húz. S bár úgy érzi, korán érkezik, Orrdent már az előző nap megjelölt helyükön látja, ahogy lehunyt szemmel várakozik, mintha csak a felhők mögött bújkáló nap ritkán előtörő fényében fürdetné félvér arcát.
Mellé érkezve néhány pillanatig csak áll, csendben, de ha a férfi nem veszi észre, hogy van mellette valaki, megköszörüli torkát. Csak ennyi, semmi több. Nem szólal meg, még mosolyt sem erőltet magára ezen a kissé borongós napon, hiszen előtte nem is feltétlenül kell megjátssza magát.
Csak vár, arra, hogy mit reagál a férfi, üdvözli-e vagy sem, el akarja-e rángatni valahova vagy sem... Vagy akár már meg is indulhatnak a háza felé, hogy belevágjanak a minden bizonnyal órákat igénybe vevő körbevezetésnek és megbeszélésnek.*
1224. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-31 11:42:23
Üzenet elküldve: 2014-05-31 11:42:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Elválaszthatatlanok vagyunk - Rahilnak//
*Az arénába lép, miközben azt képzeli magáról, hogy valami legyőzhetetlen mutáns ember, akinek sem lelke, sem szíve sincs. Így próbálja a hely hangulatát kicsit átérezni. Az építmény falait bámulja, majd a végeláthatatlan teret. Valójában cseppet sem az, de valószínűleg megrészegül az, akinek szurkol a tömeg. Nevét kiáltják, mint egy Isten és több száz szempár kíváncsian nézi minden mozdulatát. Éljeneznek, ha kiválasztottjuk ügyesen kitér egy csapás elől, vagy éppenséggel csonkolja meg halálos küzdőfelét. Néha meg hörögnek, mert számukra elfogadhatatlan történt.*
~Wáá, unalmas baromság!~* Horkan fel, mert egyáltalán nem illene hozzá ez az élet. Úgy sepri el a beleélés pillanatait, mint a cunami a gyengén ácsolt faházat. Az ő verziójában egyáltalán nincs a benne a hirtelen halál gondolata, inkább a őrültség és kínokozás. Sok lötty alkalmas arra, hogy a belélegző félnek kellő fájdalmat okozva lassan magával ragadja a halál birodalmába. A hosszú ideig tartó kín leginkább őrületet okoz, ráadásul az illető teljesen megtörik és már soha többé nem lesz ugyanolyan, mint volt. Mikor az ide sütő napfényt megszokja a szeme, akkor pillantja meg a gyakorlatozókat.*
~Ohhh!~* Fejezi ki meglepettségét két betű segítségével, meg szemöldökének hirtelen felugrásával. Nem kell sok hozzá, hogy elnevesse magát, mert az egyik ork az egyik lovagi bábut püföli. Ezen bábuk mozognak, ha valaki megüti őket. Az ütés erejétől és irányától függően mozognak. Másik helyen, meg egy nyegle férfi mozog kígyóként a két kardjával, hogy darabokra szaggassa a szalmabábút. Érdekes nézni őket, ahogy minden tudásukat latba vetik és kipréselik magukból a fizikumuk összességét.*
~Ahelyett, hogy nőznének, vagy mestert fogadnának! Csak elpocsékolják az idejüket.~* Bírálja el őket szakértő szemmel. Ha már nőkről van szó, akkor eszébe jut az ő Vöröskéje, a drága Yüsmenéje. Kénytelenül is gonosz módon elmosolyodik, mert eszébe jut, hogy eddig milyen emlékeket hagyott nála. Sokan azt mondanák, hogy ez mind rossz tett, amit elkövetett, azonban őt igazán szórakoztatja az egész.*
~Olyan, mint ha az élvezetek borkútjából innék, hogy végül belefulladjak.~* Festi le maga előtt a helyzetet, ami ráadásul most már hangos kacagásra ösztönzi. Sötét, mint az éj, emellett pedig hideg, mint tél. Egy percig képtelen abbahagyni, miközben a gyakorló felek mind rá bámulnak. Nem tudják, hogy mi a baja jókedvű illetőnek, hogy nevetését vegyék sértésnek, vagy szimplán gyogyósnak könyveljék el. Mikor megpillantja őket a szemével, akkor idegesítően elhúzza a száját. Látni rajtuk, hogy megrezzennek tőle, ami egyenlő a győzelmével. Elkönyvelték egy szörnyetegnek, akinek bomlott az elméje. Végül hamar ráun az egész helyre, így távozik onnan. Elindul a Piacra, hogy találkozzon vele. Gazdagnegyedben sikeresen megzavar pár nemesi palántát, hogy azok bókolgatnak a kisasszonyoknak, hogy elnyerjék vele a tetszésüket. Sietve érkezik meg a kijelölt helyre, ahol aztán lehunyja a szemét és várakozik türelmesen egyetlen édes vérszövetségesére.*
A hozzászólás írója (Orrden Zisthe) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.31 11:44:18
*Az arénába lép, miközben azt képzeli magáról, hogy valami legyőzhetetlen mutáns ember, akinek sem lelke, sem szíve sincs. Így próbálja a hely hangulatát kicsit átérezni. Az építmény falait bámulja, majd a végeláthatatlan teret. Valójában cseppet sem az, de valószínűleg megrészegül az, akinek szurkol a tömeg. Nevét kiáltják, mint egy Isten és több száz szempár kíváncsian nézi minden mozdulatát. Éljeneznek, ha kiválasztottjuk ügyesen kitér egy csapás elől, vagy éppenséggel csonkolja meg halálos küzdőfelét. Néha meg hörögnek, mert számukra elfogadhatatlan történt.*
~Wáá, unalmas baromság!~* Horkan fel, mert egyáltalán nem illene hozzá ez az élet. Úgy sepri el a beleélés pillanatait, mint a cunami a gyengén ácsolt faházat. Az ő verziójában egyáltalán nincs a benne a hirtelen halál gondolata, inkább a őrültség és kínokozás. Sok lötty alkalmas arra, hogy a belélegző félnek kellő fájdalmat okozva lassan magával ragadja a halál birodalmába. A hosszú ideig tartó kín leginkább őrületet okoz, ráadásul az illető teljesen megtörik és már soha többé nem lesz ugyanolyan, mint volt. Mikor az ide sütő napfényt megszokja a szeme, akkor pillantja meg a gyakorlatozókat.*
~Ohhh!~* Fejezi ki meglepettségét két betű segítségével, meg szemöldökének hirtelen felugrásával. Nem kell sok hozzá, hogy elnevesse magát, mert az egyik ork az egyik lovagi bábut püföli. Ezen bábuk mozognak, ha valaki megüti őket. Az ütés erejétől és irányától függően mozognak. Másik helyen, meg egy nyegle férfi mozog kígyóként a két kardjával, hogy darabokra szaggassa a szalmabábút. Érdekes nézni őket, ahogy minden tudásukat latba vetik és kipréselik magukból a fizikumuk összességét.*
~Ahelyett, hogy nőznének, vagy mestert fogadnának! Csak elpocsékolják az idejüket.~* Bírálja el őket szakértő szemmel. Ha már nőkről van szó, akkor eszébe jut az ő Vöröskéje, a drága Yüsmenéje. Kénytelenül is gonosz módon elmosolyodik, mert eszébe jut, hogy eddig milyen emlékeket hagyott nála. Sokan azt mondanák, hogy ez mind rossz tett, amit elkövetett, azonban őt igazán szórakoztatja az egész.*
~Olyan, mint ha az élvezetek borkútjából innék, hogy végül belefulladjak.~* Festi le maga előtt a helyzetet, ami ráadásul most már hangos kacagásra ösztönzi. Sötét, mint az éj, emellett pedig hideg, mint tél. Egy percig képtelen abbahagyni, miközben a gyakorló felek mind rá bámulnak. Nem tudják, hogy mi a baja jókedvű illetőnek, hogy nevetését vegyék sértésnek, vagy szimplán gyogyósnak könyveljék el. Mikor megpillantja őket a szemével, akkor idegesítően elhúzza a száját. Látni rajtuk, hogy megrezzennek tőle, ami egyenlő a győzelmével. Elkönyvelték egy szörnyetegnek, akinek bomlott az elméje. Végül hamar ráun az egész helyre, így távozik onnan. Elindul a Piacra, hogy találkozzon vele. Gazdagnegyedben sikeresen megzavar pár nemesi palántát, hogy azok bókolgatnak a kisasszonyoknak, hogy elnyerjék vele a tetszésüket. Sietve érkezik meg a kijelölt helyre, ahol aztán lehunyja a szemét és várakozik türelmesen egyetlen édes vérszövetségesére.*
A hozzászólás írója (Orrden Zisthe) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.05.31 11:44:18
1223. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-30 22:26:53
Üzenet elküldve: 2014-05-30 22:26:53
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
* A Piactérre érkezik, mely a város központjában található, nem nehéz idetalálni, ugyanis egész hangos. Mindenfélét lehet itt kapni, ételt, borokat, sőt bájitalokat is, de Kilennának van elég étele, itala, nincs rászorulva arra, hogy vegyen drága pénzen. A mágiatanulás érdekli, így megszólít egy járókelőt. Egy fiatal nő az, kezében kosár, melyben midenféle élelmiszer megtalálható. A friss cipó illatát a gnóm lány is érzi. A nő egy egyszerű ember, valószínűleg háziasszony, fején kendő, kötényt, s egyszerű ruhát visel.*
- Szép napot! Meg szeretném kérdezni, hogy hol találok mágiával foglalkozókat.
- Több helyen is, de a legközelebbi a templom, a mágustorony sem esik messze innen annyira. Az egy csendesebb hely. Van nálam egy térkép, odaadom, úgyis van még nekem elég.
* Megköszöni, s átveszi a tekercset, majd búcsúzik. Úgy dönt, hogy a mágustornyot keresi fel.*
- Szép napot! Meg szeretném kérdezni, hogy hol találok mágiával foglalkozókat.
- Több helyen is, de a legközelebbi a templom, a mágustorony sem esik messze innen annyira. Az egy csendesebb hely. Van nálam egy térkép, odaadom, úgyis van még nekem elég.
* Megköszöni, s átveszi a tekercset, majd búcsúzik. Úgy dönt, hogy a mágustornyot keresi fel.*
1222. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-30 22:05:43
Üzenet elküldve: 2014-05-30 22:05:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Leon Descobrat//
*Megpróbálja kiűzni a fejéből Leon feleségének a gondolatát. Igaz, hogy nem túl bőbeszédű, de a férfi jól sejti, hogy idővel ez majd változik, ha majd jobban összekovácsolódnak. Sőt, a lány néha egészen cserfessé tud válni, ám ez igen ritkán fordul elő. Annyi viszont bizonyos, hogy ebben még lesz része Leonnak is.
Az az igazság, hogy Niara nem is mert olyasmit feltételezni, hogy bármit is éreznek iránta, minden jel ellenére sem.
Most olyan könnyű minden, más lett számára a világ. Átadja magát az érzéseknek, nem törődve semmivel. A csókot ezúttal igyekszik viszonozni, és valóban úgy érzi, mintha ebben a pillanatban a szívét a férfi zsebébe csúsztatná, mert nála jobb helyen van, mint egy ilyen kis haszontalan tündérnél. Amikor viszont már úgy érzi, alig kap levegőt, kezét óvatosan a férfi mellkasára csúsztatja, ezzel jelezve neki. Hirtelen éri, amikor csak úgy felkapják, indulásra készen.*
-Haza? *Kérdezi, ám neki fogalma sincsen, merre kell fordulniuk ahhoz, hogy hazajussanak. Ez érződik is a hangjában. Olyan hatalmas számára ez a város, ő nem tud rajta kiigazodni, és bizony, már nem is emlékszik, hogy merről jöttek az apjával. Ennek a bizonytalanságnak végül hangot is ad.*
-Én... Nem tudom, merre kell menni...
*Megpróbálja kiűzni a fejéből Leon feleségének a gondolatát. Igaz, hogy nem túl bőbeszédű, de a férfi jól sejti, hogy idővel ez majd változik, ha majd jobban összekovácsolódnak. Sőt, a lány néha egészen cserfessé tud válni, ám ez igen ritkán fordul elő. Annyi viszont bizonyos, hogy ebben még lesz része Leonnak is.
Az az igazság, hogy Niara nem is mert olyasmit feltételezni, hogy bármit is éreznek iránta, minden jel ellenére sem.
Most olyan könnyű minden, más lett számára a világ. Átadja magát az érzéseknek, nem törődve semmivel. A csókot ezúttal igyekszik viszonozni, és valóban úgy érzi, mintha ebben a pillanatban a szívét a férfi zsebébe csúsztatná, mert nála jobb helyen van, mint egy ilyen kis haszontalan tündérnél. Amikor viszont már úgy érzi, alig kap levegőt, kezét óvatosan a férfi mellkasára csúsztatja, ezzel jelezve neki. Hirtelen éri, amikor csak úgy felkapják, indulásra készen.*
-Haza? *Kérdezi, ám neki fogalma sincsen, merre kell fordulniuk ahhoz, hogy hazajussanak. Ez érződik is a hangjában. Olyan hatalmas számára ez a város, ő nem tud rajta kiigazodni, és bizony, már nem is emlékszik, hogy merről jöttek az apjával. Ennek a bizonytalanságnak végül hangot is ad.*
-Én... Nem tudom, merre kell menni...
1221. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2014-05-30 21:32:49
Üzenet elküldve: 2014-05-30 21:32:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Niara Relle//
*Leon érzi, ahogy a lány beleborzong nyaka megcsókolásába. Tudja jól, hogy ez jót jelent, hiszen a lány nem tolja el magától. Azonban egy szót sem szól, ami Leonnak egy kissé furcsa, de már megszokta, hogy tündérkéje nem egy bőbeszédű lány. Tudja, hogy ez idővel változni fog, és egyre jobban ki fog nyílni irányába. Ha maszkját otthon hagyta, beszédessége is változni fog. Leonnak fogalma sem volt a lány szomorúságáról, mikor feleségének ténye kiderült. Azt gondolta, hogy olyan egyértelmű utalások mellett, mint a folyamatos ölbe ültetés, ölben hordozás, puszik, a lányban tudatosul, hogy Leon mit is érezhet iránta, de úgy látszik nem ez történt. Most azonban újra csókkal illeti a lányt, és vár, hogy elfordítja-e a fejét. De nem történik meg, aggodalma tárgya. A lány hagyja magát, Leon pedig teljesen átszellemül az érzésnek, és boldogan csókolja a lányt. Olyan hosszan, amennyire a lány engedi. Ha Leonon múlna a dolog, ő akár egészen estig is ebben a helyzetben maradna. Karjaiban, ölében és szájában szerelme. Mi kellhet még, hogy boldog legyen. Talán csak egyvalami. Tündérkéjének boldogsága. Amint a lány jelét adja, hogy tartsanak szünetet a dologban, Leon meg is áll. Majd derekát átkarolva kapja fel a lányt, hogy hazavigye őt. Ezt szavakkal is tudtára adja.*
-Most pedig, tündérkém! Hazamegyünk. Már egymáshoz tartozunk, oda megyek, amerre kell, és ez most a házatok.
*Jelenti ki a dolgot, és ez az út nem tűr halasztást. Niara anyja már biztosan aggódik a lány miatt, Leon pedig nem akarja, hogy azért várassák meg, hogy ő tovább tarthassa karjaiban Kedvesét.*
*Leon érzi, ahogy a lány beleborzong nyaka megcsókolásába. Tudja jól, hogy ez jót jelent, hiszen a lány nem tolja el magától. Azonban egy szót sem szól, ami Leonnak egy kissé furcsa, de már megszokta, hogy tündérkéje nem egy bőbeszédű lány. Tudja, hogy ez idővel változni fog, és egyre jobban ki fog nyílni irányába. Ha maszkját otthon hagyta, beszédessége is változni fog. Leonnak fogalma sem volt a lány szomorúságáról, mikor feleségének ténye kiderült. Azt gondolta, hogy olyan egyértelmű utalások mellett, mint a folyamatos ölbe ültetés, ölben hordozás, puszik, a lányban tudatosul, hogy Leon mit is érezhet iránta, de úgy látszik nem ez történt. Most azonban újra csókkal illeti a lányt, és vár, hogy elfordítja-e a fejét. De nem történik meg, aggodalma tárgya. A lány hagyja magát, Leon pedig teljesen átszellemül az érzésnek, és boldogan csókolja a lányt. Olyan hosszan, amennyire a lány engedi. Ha Leonon múlna a dolog, ő akár egészen estig is ebben a helyzetben maradna. Karjaiban, ölében és szájában szerelme. Mi kellhet még, hogy boldog legyen. Talán csak egyvalami. Tündérkéjének boldogsága. Amint a lány jelét adja, hogy tartsanak szünetet a dologban, Leon meg is áll. Majd derekát átkarolva kapja fel a lányt, hogy hazavigye őt. Ezt szavakkal is tudtára adja.*
-Most pedig, tündérkém! Hazamegyünk. Már egymáshoz tartozunk, oda megyek, amerre kell, és ez most a házatok.
*Jelenti ki a dolgot, és ez az út nem tűr halasztást. Niara anyja már biztosan aggódik a lány miatt, Leon pedig nem akarja, hogy azért várassák meg, hogy ő tovább tarthassa karjaiban Kedvesét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10037-10056