//Nyári forgatag//
//Lorew - Vége//
*Hamarosan egy újabb legendával kecsegtetik füleit, melyet ismételten szívesen hallgat. Ezt a történetet eddig még nem hallotta, legalábbis nem rémlik neki, hogy hallotta volna. Éppen ezért fülel rendesen, igyekezve megjegyezni a hallottakat, hogy később újra és újra visszagondolhasson rá akár, felidézve az általa tanultakat. Aztán hamarosan jön is a nagy kérdés. Ki a győztes? Elsőre nem tudná megmondani. Egy ember, kinek véget kellett vetnie saját életének, nem találva más megoldást, de ezzel meghiúsítja ellenfele tervét, vagy a lény, mely ereje így szertefoszlott, viszont életben maradt, igaz, ereje hiányában. Ha mindezt figyelembe veszi, azt mondaná, hogy senki. Azt mondaná, hogy ezen csatát mindkét fél elbukta, hiszen nem győzelem az, mit saját halálunk árán nyerünk, ugyanakkor annak a bizonyos felsőbbrendűnek is meghiúsultak tervei. Persze csak egy időre, s ha erejét idővel visszanyeri, vagy új erőre tehet szert, akkor még újra kezdheti nagyra törő terveit. Ha tehát ezt veszi figyelembe, úgy bizony a lény nyert, terveinek halasztója pedig nem válik többé felesleges áldozatnál.*
- Úgy vélem, a lény. Amíg él, véghezviheti tervét. Ezzel szemben az ember halott, amennyiben a halál jelenlegi értelmezését vesszük figyelembe *- felel, még akkor is, ha erre nem lenne szükség, majd saját szavai miatt gondolkodóba esik.
Az egész csak akkor van így, ha tényleg úgy értelmezik a halált, mint véglegességet. Amennyiben viszont nem is oly rég elhangzott eszmecseréjük alapjából indulnak ki, akkor az ember visszatérhet, úgy, hogy közben megsemmisítette démona erejét. Akkor viszont ki a győztes?*
- Ha az új értelmezésből indulunk ki… Akkor nincs győztes *- jön rá.*
- A férfi meghal, az erő szertefoszlik, majd a férfi visszatér és él tovább. A lény élve marad, erő hiányában, mégis, idővel megerősödhet és újrakezdhet mindent, hogy aztán valaki mással is megküzdhessen később, vagy akár ugyanazzal. Az egésznek nem lesz vége addig, míg az a természetfeletti él. Én legalábbis így gondolom. Javítson ki, ha tévedek!
*A körforgás tehát végtelen, egészen addig, míg valaki valamit másként nem csinál. Míg valami meg nem töri, például úgy, ahogyan Lorew is mondja. Hogy beleroskadva az állandó visszatérésbe, inkább a halál által kinyitott világban marad.*
- Sajnálom, de nem tudok semmi főpapjáról. És bevallom, nem is jártam még utána, csakhogy nem is szeretnék *- teszi még hozzá, ekkor azonban csörömpölő hangra lehetnek figyelmesek.
A nem is oly távol álló testőrt, jókora erővel csapja tarkón egy páncélkesztyűbe bugyolált tenyér. Annak tulajdonosa ugyanolyan címert hord mellkasán, öltözete azonban drágábbnak tűnik, s nem csak tűnik, valóban az is. Kardja is díszesebb, viselőjén pedig a sisak ellenére látszik, hogy korosabb társánál. Lépteit csak egy pillanatra állítja meg, máris csattog tovább Yelane felé. Közben ő is végignézi Lorewet, csakúgy, mint ifjabb társa korábban, tekintete azonban inkább kíváncsi, mintsem haragos. A félvér nő tudja, hogy őt már nem fogja tudni megállítani. Hiába pillant rá, az mintha észre sem venné, úgy közelít, még akkor is, ha léptein némiképp lassít, hogy több ideje legyen nézelődni.*
- Sajnálom, azt hiszem, őt már nem tudom visszatartani. A társalgásunknak tehát véget kell vetnem. Elnézését kérem váratlan távozásomért! Ha viszont megfogad egy tanácsot… Ha úgy érzi, megint felbosszantanák, hát nyugodtan álljon odébb, vagy rivalljon rá, ahogyan rám is tette. „Szerzetes a templomból” *mosolyogja, majd biccent egyet búcsúzóul és távozik a közben egészen közel érő férfi irányába, hogy aztán vele kezdjen halk csatározásba, teljesen felháborodva annak viselkedésétől, mindenféle fenyegetést a levegőbe eresztve.*