Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 154 (3061. - 3080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3080. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-27 17:09:28
Üzenet elküldve: 2026-01-27 17:09:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A nap lement, s felkelt újra//
*Tengerkék szemeivel kíváncsian pislogva várja, hogy Yvon befejezze a mondatát. Ha már elkezdte, tudni akarja, hogy mi történik azzal, aki nem eszik reggelit, már csak azért is, mert vele ez többször is előfordult már. Mikor aztán meghallja a mondat végét, szomorúan néz félre.*
- Tudom. Azt hittem, hogy velem is ez fog történni. *Mondja halkan, de a történet szerencsére jól végződött. Bár tény és való, hogy nincs túl jó húsban szegény lány, de még nem érzi magát túlontúl gyengének, sem halottnak. Hogy mit érthet okosan dolgozás alatt társa, az viszont úgy tűnik, egyelőre még titok marad.*
- Ó! Reggelit is lehet árverezni? Én sokat ajánlanék érte… *Beszél egy fokkal lelkesebben erről a témáról, s közben ahogy tanácsolják neki, bizony a szemeit is nyitva tartja, hátha előbukkan valahonnan egy óriás, de egyelőre nem lát egyet sem.*
- Ők mini óriások! *Szólal fel lelkesen. Ők azok, akik nem emberek, hanem óriások, csak fordítva. A gnómokra gondol, kik szorgosan, de leginkább hangosan árulják épp a portékájukat.
Végül aztán egy olyan témára terelődik beszélgetésük, amiben már a lány is igencsak jártas, méghozzá arra, hogy kit és mikor érdemes meglopni. Huncut mosoly költözik az arcára, mintha csak egy nagy társasjáték szabályait ismerte volna ki annyira, hogy magabiztosan kihúzhassa magát, és azt mondhassa, az ő taktikája a legjobb.*
- Azt kell figyelni, hogy ki érzi magát a legnagyobb biztonságban, hogy ki a legmagabiztosabb. Az ilyenek figyelnek általában legkevésbé oda a holmijukra. Sokszor jobban törődnek másokkal, mint magukkal, ezért könnyű tőlük lopni. Vagy abból kell csenni, amiből nagyon sok van, mert akkor észre sem veszik, hogy hiányzik belőle. *Halkan, szinte suttogva árulja el a titkát Yvonnak, miközben egészen közel húzódik hozzá. Bár sokkal közelebb már amúgy sem tudna, hisz a fiú úgy óvja őt a derekát fogva, mintha tényleg el tudna veszni. Mindez Maaveit egyáltalán nem zavarja, sőt, jól is érzi ott magát. Hasonló ez, mint a lovon a másik hátának dőlni, így kevésbé fázik.*
*Tengerkék szemeivel kíváncsian pislogva várja, hogy Yvon befejezze a mondatát. Ha már elkezdte, tudni akarja, hogy mi történik azzal, aki nem eszik reggelit, már csak azért is, mert vele ez többször is előfordult már. Mikor aztán meghallja a mondat végét, szomorúan néz félre.*
- Tudom. Azt hittem, hogy velem is ez fog történni. *Mondja halkan, de a történet szerencsére jól végződött. Bár tény és való, hogy nincs túl jó húsban szegény lány, de még nem érzi magát túlontúl gyengének, sem halottnak. Hogy mit érthet okosan dolgozás alatt társa, az viszont úgy tűnik, egyelőre még titok marad.*
- Ó! Reggelit is lehet árverezni? Én sokat ajánlanék érte… *Beszél egy fokkal lelkesebben erről a témáról, s közben ahogy tanácsolják neki, bizony a szemeit is nyitva tartja, hátha előbukkan valahonnan egy óriás, de egyelőre nem lát egyet sem.*
- Ők mini óriások! *Szólal fel lelkesen. Ők azok, akik nem emberek, hanem óriások, csak fordítva. A gnómokra gondol, kik szorgosan, de leginkább hangosan árulják épp a portékájukat.
Végül aztán egy olyan témára terelődik beszélgetésük, amiben már a lány is igencsak jártas, méghozzá arra, hogy kit és mikor érdemes meglopni. Huncut mosoly költözik az arcára, mintha csak egy nagy társasjáték szabályait ismerte volna ki annyira, hogy magabiztosan kihúzhassa magát, és azt mondhassa, az ő taktikája a legjobb.*
- Azt kell figyelni, hogy ki érzi magát a legnagyobb biztonságban, hogy ki a legmagabiztosabb. Az ilyenek figyelnek általában legkevésbé oda a holmijukra. Sokszor jobban törődnek másokkal, mint magukkal, ezért könnyű tőlük lopni. Vagy abból kell csenni, amiből nagyon sok van, mert akkor észre sem veszik, hogy hiányzik belőle. *Halkan, szinte suttogva árulja el a titkát Yvonnak, miközben egészen közel húzódik hozzá. Bár sokkal közelebb már amúgy sem tudna, hisz a fiú úgy óvja őt a derekát fogva, mintha tényleg el tudna veszni. Mindez Maaveit egyáltalán nem zavarja, sőt, jól is érzi ott magát. Hasonló ez, mint a lovon a másik hátának dőlni, így kevésbé fázik.*
3079. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-27 15:26:16
Üzenet elküldve: 2026-01-27 15:26:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Babkár//
* Kettejük ismertsége régre nyúlik vissza. Na, nem olyan régre, legfeljebb fél évre, de az is valami. Épp elég ahhoz, hogy számos szép emlék kösse őket egymáshoz, és mosolyt csaljon arcukra a másik látványa. Tény, hogy az eredar gondolkodott már Babkár elrablásán és a belső szerveiben való fürdőzésen, de mindez továbbra is egy ki nem mondott és meg nem valósított fantázia marad, mivel a tündér túl hasznos számára.
Először nem is érti, miről hadovál a másik, de aztán beugrik neki, hogy annak idején még Venthelről is kérdezősködött nála. Ha azóta sem látta, az jó jel. Ezek szerint tényleg hazáig futott, s jól is tette. *
– Ó, ez… nagy segítség, köszönöm. * Bólint. Ha jól emlékszik, a tündérnek azt hazudta, hogy Venthel az öccse. Ez még hozhatja kellemetlen helyzetbe a jövőben, de nem most, úgyhogy rá is tér az üzletre. Az elhangzott áron hümment egyet, de nem akarja különösebb jelét adni, hogy még így, az adóktól mentek, és jól lealkudott áron is ennyit kér érte a kis kereskedő. Ám legyen. *
– Rendben. Magára bízom, hogy a legszebbet és leghozzámillőbbet kiválassza. * Mondja, némi rangjához szokott magabiztossággal a hangjában. Amikor megismerkedett Babkárral, még koránt se tartott ott a ranglétrán, mint most, és mostanra szinte nem is kell megjátszania magát, hogy nemesnek tűnjön. Otthon is szolgálókkal van körülvéve, ezért egyértelműnek veszi, hogy itt is kiszolgálják. Elvégre ez egy piac. Viszont még mielőtt Babkár eltűnne a szeme elől, folytatja a kevésbé fontos részekkel. *
– Lenne még pár dolog. A világoszöld varázsitalok jó szolgálatot tettek, de nincs valami… erősebb? Ha nincs, jó lesz a világos is, majd felkeresek egy alkimistát. Két jobb minőségűt vagy négy gyengébbet kérek. Kéne még egy fésű, egy írótoll és tinta is… Kéne még lámpaolaj, és… Khm… Egy vasbilincs. * Nem tudja, árulnak-e ilyet a piacon, de tudja, hogy a drága Babkár mindent megold. Ha máshogy nem, hát majd tesz egy szívességet a kovácsnak. Ő addig türelmesen vár. *
* Kettejük ismertsége régre nyúlik vissza. Na, nem olyan régre, legfeljebb fél évre, de az is valami. Épp elég ahhoz, hogy számos szép emlék kösse őket egymáshoz, és mosolyt csaljon arcukra a másik látványa. Tény, hogy az eredar gondolkodott már Babkár elrablásán és a belső szerveiben való fürdőzésen, de mindez továbbra is egy ki nem mondott és meg nem valósított fantázia marad, mivel a tündér túl hasznos számára.
Először nem is érti, miről hadovál a másik, de aztán beugrik neki, hogy annak idején még Venthelről is kérdezősködött nála. Ha azóta sem látta, az jó jel. Ezek szerint tényleg hazáig futott, s jól is tette. *
– Ó, ez… nagy segítség, köszönöm. * Bólint. Ha jól emlékszik, a tündérnek azt hazudta, hogy Venthel az öccse. Ez még hozhatja kellemetlen helyzetbe a jövőben, de nem most, úgyhogy rá is tér az üzletre. Az elhangzott áron hümment egyet, de nem akarja különösebb jelét adni, hogy még így, az adóktól mentek, és jól lealkudott áron is ennyit kér érte a kis kereskedő. Ám legyen. *
– Rendben. Magára bízom, hogy a legszebbet és leghozzámillőbbet kiválassza. * Mondja, némi rangjához szokott magabiztossággal a hangjában. Amikor megismerkedett Babkárral, még koránt se tartott ott a ranglétrán, mint most, és mostanra szinte nem is kell megjátszania magát, hogy nemesnek tűnjön. Otthon is szolgálókkal van körülvéve, ezért egyértelműnek veszi, hogy itt is kiszolgálják. Elvégre ez egy piac. Viszont még mielőtt Babkár eltűnne a szeme elől, folytatja a kevésbé fontos részekkel. *
– Lenne még pár dolog. A világoszöld varázsitalok jó szolgálatot tettek, de nincs valami… erősebb? Ha nincs, jó lesz a világos is, majd felkeresek egy alkimistát. Két jobb minőségűt vagy négy gyengébbet kérek. Kéne még egy fésű, egy írótoll és tinta is… Kéne még lámpaolaj, és… Khm… Egy vasbilincs. * Nem tudja, árulnak-e ilyet a piacon, de tudja, hogy a drága Babkár mindent megold. Ha máshogy nem, hát majd tesz egy szívességet a kovácsnak. Ő addig türelmesen vár. *
3078. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-27 14:15:25
Üzenet elküldve: 2026-01-27 14:15:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Babkár//
* Kevés arc van, amit már messziről felismer, de Norra arca pont ilyen. Hasonlóan széles mosollyal viszonozza a neki szántat, na persze nem azért, mert a rendkívül csinos nő megdobogtatja a szívét, hanem azért, mert tudja, hogy ha felkeresi őt, akkor az erszényét fogja megdobogtatni. *
- Kedves Norra! * Köszönti a vásárlót, majd rögtön szomorúra vált a tekintete. *
- Sajnos azóta sem láttam a keresett férfit, de remélem, sikerült egymásra találjanak a segítségem nélkül is. * Sopánkodik egy sort, és ezzel hangot adva annak, hogy bizony sok mindenre emlékszik a nő kapcsán, még megismerkedésükre is. Nem gondolja, hogy fontos lenne ezt elmondja, de talán a kapcsolatukon segít, és így még jobban behálózza a nőt, hogy eszébe se jusson másnál vásárolni. *
- Pipából pedig nagyon sokféle van, de magácskát ismerve nem is mernék sokat ajánlani, csak egyet. A bru pipa ugyan a legdrágább, de a legszebb is, amit ajánlani tudok. Egy különleges erdőmélyi fa gyökeréből készült a pipaház, a szára választható, hogy borostyán, vagy csont. Művészi minták díszítik, és messziről megmondható arról, aki ilyet fog a kezébe, hogy tehetős körökben forog. * Kezdi egyből eladni a legdrágább darabot, amit csak tud. *
- Az ára csekély kettőszázhetven arany. * Teszi még hozzá, mintha csak egy vekni kenyérről lenne szó. *
* Kevés arc van, amit már messziről felismer, de Norra arca pont ilyen. Hasonlóan széles mosollyal viszonozza a neki szántat, na persze nem azért, mert a rendkívül csinos nő megdobogtatja a szívét, hanem azért, mert tudja, hogy ha felkeresi őt, akkor az erszényét fogja megdobogtatni. *
- Kedves Norra! * Köszönti a vásárlót, majd rögtön szomorúra vált a tekintete. *
- Sajnos azóta sem láttam a keresett férfit, de remélem, sikerült egymásra találjanak a segítségem nélkül is. * Sopánkodik egy sort, és ezzel hangot adva annak, hogy bizony sok mindenre emlékszik a nő kapcsán, még megismerkedésükre is. Nem gondolja, hogy fontos lenne ezt elmondja, de talán a kapcsolatukon segít, és így még jobban behálózza a nőt, hogy eszébe se jusson másnál vásárolni. *
- Pipából pedig nagyon sokféle van, de magácskát ismerve nem is mernék sokat ajánlani, csak egyet. A bru pipa ugyan a legdrágább, de a legszebb is, amit ajánlani tudok. Egy különleges erdőmélyi fa gyökeréből készült a pipaház, a szára választható, hogy borostyán, vagy csont. Művészi minták díszítik, és messziről megmondható arról, aki ilyet fog a kezébe, hogy tehetős körökben forog. * Kezdi egyből eladni a legdrágább darabot, amit csak tud. *
- Az ára csekély kettőszázhetven arany. * Teszi még hozzá, mintha csak egy vekni kenyérről lenne szó. *
3077. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-26 23:51:41
Üzenet elküldve: 2026-01-26 23:51:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Telivér//
*Érzi, hogy az erszény súlyra valamivel több érmét tartalmaz, mint amiről megállapodtak, és egy bólintással veszi át. Amit adnak, fogadd el.
Utána pedig érdeklődéssel hallgatja a történetet, de mi tagadás, ettől még csak gyanúja se ébredt senki iránt.*
- Mutatós nőszemély Selyemrévben, ez sajnos nem igazán szűkíti a kört. De ha bármi gyanúsat hallok vagy tapasztalok, jelezni fogom.
*Ígéri minden esetre. Orthusról külső szemlélő szinte sose tudja megmondani, hogy tényleg igazat mond-e, vagy hazudik, tényleg nincs semmi információja, vagy esetleg akad. Ez úttal történetesen nincs, még csak gyanúja sem. De egyetért Denjaarral: nem hiányzik egy gyilkos Selyemrévnek.*
- Téged pedig óvjanak az istenek utadon. Közös ismerősünket, ha előbb találkoznál vele, szívélyesen üdvözlöm!
*búcsúzik el Denjaartól, majd visszaszáll Luxius hátára és int kocsisának, Japhernek is, hogy induljanak tovább, találkozójukra Gilas Abac-kal.*
*Érzi, hogy az erszény súlyra valamivel több érmét tartalmaz, mint amiről megállapodtak, és egy bólintással veszi át. Amit adnak, fogadd el.
Utána pedig érdeklődéssel hallgatja a történetet, de mi tagadás, ettől még csak gyanúja se ébredt senki iránt.*
- Mutatós nőszemély Selyemrévben, ez sajnos nem igazán szűkíti a kört. De ha bármi gyanúsat hallok vagy tapasztalok, jelezni fogom.
*Ígéri minden esetre. Orthusról külső szemlélő szinte sose tudja megmondani, hogy tényleg igazat mond-e, vagy hazudik, tényleg nincs semmi információja, vagy esetleg akad. Ez úttal történetesen nincs, még csak gyanúja sem. De egyetért Denjaarral: nem hiányzik egy gyilkos Selyemrévnek.*
- Téged pedig óvjanak az istenek utadon. Közös ismerősünket, ha előbb találkoznál vele, szívélyesen üdvözlöm!
*búcsúzik el Denjaartól, majd visszaszáll Luxius hátára és int kocsisának, Japhernek is, hogy induljanak tovább, találkozójukra Gilas Abac-kal.*
3076. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-26 23:07:24
Üzenet elküldve: 2026-01-26 23:07:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Telivér//
-A jó üzletért jó pénz dukál. *Nem kárhoztatja magát azzal, hogy megpróbálja kiszámolni a hatszázötven aranynak megfelelő érmét, helyette csupán előkotor zsebéből egy súlyra megfelelő zsákot, hogy a kereskedő kezébe nyomja. Orthus Morthimer tapasztalt kalmár, rögtön érezheti, hogy az erszény jó 700 aranyat is nyomhat.
Elégedetten simít végig a ló pofáján, majd szemrevételezi, ahogy felszerszámozzák a paripát.*
-Nem terhelnélek ostoba, köznépi pletykával. A legény azt állította, hogy a Fehér Rózsa a Selyemrévbe csalta Aljint, az ifjú pedig ott tűnt el. És hogy egy felettébb mutatós nőszemélyről van szó. Még az is könnyen meglehet, hogy egy nemes. Vagy egy jobbféle kurtizán. *Vállat von. Tudja, hogy homályos az egész história, de elég egy apró nyom csupán, amin elindulhat. Orthus bizonyára épp elég embernek dirigál hozzá, hogy a fülébe jusson valami. Elég csak kérdeznie. Nekikezd, hogy komótosan a nyeregtáskára rögzítse fegyvereit, mögé pedig maradék holmiját.*
-Egyebet sajnos még nem tudok. De ha többet hallok, beavatlak. *Azzal a lendülettel akasztja be csizmáját a kengyelbe, hogy aztán ügyes mozdulattal átvesse lábát a nyereg felett.*
-Az kéne csak a városnak, hogy valaki a Selyemrévben gyilkolásszon, nemde? *Egy savanyú mosoly is ábrázatára költözik. Úgy sejti, hogy ha más nem is, talán ez hathat a város ügyeiért tenni vágyó kalmárra.*
-Vigyázzon magára, Orthus úr. *Búcsúzik végül a kereskedőtől, ha csak az nem áll elő kéréssel felé. Észre sem veszi, hogy időközben elhagyta a tegeződést. Amennyiben valóban nincs más, mit megtárgyalhatnának, úgy óvatos galoppra fogja a lovat és a háta mögött hagyja a Piacteret. Van még épp elég elintéznivalója a városban.*
-A jó üzletért jó pénz dukál. *Nem kárhoztatja magát azzal, hogy megpróbálja kiszámolni a hatszázötven aranynak megfelelő érmét, helyette csupán előkotor zsebéből egy súlyra megfelelő zsákot, hogy a kereskedő kezébe nyomja. Orthus Morthimer tapasztalt kalmár, rögtön érezheti, hogy az erszény jó 700 aranyat is nyomhat.
Elégedetten simít végig a ló pofáján, majd szemrevételezi, ahogy felszerszámozzák a paripát.*
-Nem terhelnélek ostoba, köznépi pletykával. A legény azt állította, hogy a Fehér Rózsa a Selyemrévbe csalta Aljint, az ifjú pedig ott tűnt el. És hogy egy felettébb mutatós nőszemélyről van szó. Még az is könnyen meglehet, hogy egy nemes. Vagy egy jobbféle kurtizán. *Vállat von. Tudja, hogy homályos az egész história, de elég egy apró nyom csupán, amin elindulhat. Orthus bizonyára épp elég embernek dirigál hozzá, hogy a fülébe jusson valami. Elég csak kérdeznie. Nekikezd, hogy komótosan a nyeregtáskára rögzítse fegyvereit, mögé pedig maradék holmiját.*
-Egyebet sajnos még nem tudok. De ha többet hallok, beavatlak. *Azzal a lendülettel akasztja be csizmáját a kengyelbe, hogy aztán ügyes mozdulattal átvesse lábát a nyereg felett.*
-Az kéne csak a városnak, hogy valaki a Selyemrévben gyilkolásszon, nemde? *Egy savanyú mosoly is ábrázatára költözik. Úgy sejti, hogy ha más nem is, talán ez hathat a város ügyeiért tenni vágyó kalmárra.*
-Vigyázzon magára, Orthus úr. *Búcsúzik végül a kereskedőtől, ha csak az nem áll elő kéréssel felé. Észre sem veszi, hogy időközben elhagyta a tegeződést. Amennyiben valóban nincs más, mit megtárgyalhatnának, úgy óvatos galoppra fogja a lovat és a háta mögött hagyja a Piacteret. Van még épp elég elintéznivalója a városban.*
3075. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-26 20:37:22
Üzenet elküldve: 2026-01-26 20:37:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Telivér//
*Mivel a lószerszám ügye korábban nem került szóba, Orthus újabb alkudozásba kezd a lókupeccel, ami azért már valamivel rövidebb. Kétszer mégse mondják el ugyanazokat az érveket oda-vissza. Végül is csak megállapodnak a kereskedők egymás között, és nyélbe is ütik mindjárt az üzletet.
Pénz cserél gazdát, és Jarse, a telivér kanca (átmenetileg) Orthus birtokába kerül, méghozzá felszerszámozva. Orthus pedig elégedetten nyújtja át a kantárszárat Denjaarnak, a következő szavakkal.*
- Hatszázötven aranyba került végül mindösszesen, de azt gondolom, jó üzletet csináltál. Ez valóban pompás egy állat, és ez a kupec érti a dolgát. A legjobb lovaimat tőle vettem.
*mondja, és hátrafelé int a fejével saját hátasa, Luxius felé.
Ha a piszkos anyagiakat rendezték, Denjaar egy új, érdekes témát vet fel. Orthus felvonja a szemöldökét, majd így felel.*
- Persze, hallottam erről a Fehér Rózsa ügyről, de őszintén szólva nem adtam neki sok hitelt. Valami rémtörténetnek tűnt, szörnnyé alakuló gyönyörű nőről, vagy női ruhás farkasról, vagy őrült kurtizánról... ahány pletykálkodó, annyi verziót hallottam. Miért pont Selyemrév érdekel? Az az eset a Pegazusban történt, nem?
*kérdez vissza, és valóban kíváncsi, mert ő ennyit tudott a dologról. Még azt is hozzáteszi.*
- Beavatnál, mi az, ami bizonyos, vagy legalábbis hihető ebben az ügyben? Mint mondtam, túl sok a szóbeszéd, nem lehet belőle semmi értelmesre következtetni. Természetesen számíthatsz a diszkréciómra az ügyben.
*teszi hozzá. Valószínűleg Krultos róla talán el is hiszi, hogy nem fogja szaporítani a pletykálkodók számát. De tényleg nem árt az információ, hogy egyáltalán tudja, mire kellene odafigyelnie.*
*Mivel a lószerszám ügye korábban nem került szóba, Orthus újabb alkudozásba kezd a lókupeccel, ami azért már valamivel rövidebb. Kétszer mégse mondják el ugyanazokat az érveket oda-vissza. Végül is csak megállapodnak a kereskedők egymás között, és nyélbe is ütik mindjárt az üzletet.
Pénz cserél gazdát, és Jarse, a telivér kanca (átmenetileg) Orthus birtokába kerül, méghozzá felszerszámozva. Orthus pedig elégedetten nyújtja át a kantárszárat Denjaarnak, a következő szavakkal.*
- Hatszázötven aranyba került végül mindösszesen, de azt gondolom, jó üzletet csináltál. Ez valóban pompás egy állat, és ez a kupec érti a dolgát. A legjobb lovaimat tőle vettem.
*mondja, és hátrafelé int a fejével saját hátasa, Luxius felé.
Ha a piszkos anyagiakat rendezték, Denjaar egy új, érdekes témát vet fel. Orthus felvonja a szemöldökét, majd így felel.*
- Persze, hallottam erről a Fehér Rózsa ügyről, de őszintén szólva nem adtam neki sok hitelt. Valami rémtörténetnek tűnt, szörnnyé alakuló gyönyörű nőről, vagy női ruhás farkasról, vagy őrült kurtizánról... ahány pletykálkodó, annyi verziót hallottam. Miért pont Selyemrév érdekel? Az az eset a Pegazusban történt, nem?
*kérdez vissza, és valóban kíváncsi, mert ő ennyit tudott a dologról. Még azt is hozzáteszi.*
- Beavatnál, mi az, ami bizonyos, vagy legalábbis hihető ebben az ügyben? Mint mondtam, túl sok a szóbeszéd, nem lehet belőle semmi értelmesre következtetni. Természetesen számíthatsz a diszkréciómra az ügyben.
*teszi hozzá. Valószínűleg Krultos róla talán el is hiszi, hogy nem fogja szaporítani a pletykálkodók számát. De tényleg nem árt az információ, hogy egyáltalán tudja, mire kellene odafigyelnie.*
3074. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-26 17:06:50
Üzenet elküldve: 2026-01-26 17:06:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A nap lement, s felkelt újra//
– Dehogy! Reggelit mindenkinek ennie kell, különben… * Végignéz a lányon. Nem akarja halálra rémíteni, de azért szeretné, ha a jövőben rendesen enne, és nem azért hagyná ki a nap legfontosabb étkezését, hogy házra vagy lóra gyűjtsön. *
– Aki túl keveset eszik, az úgy lefogy, hogy kilátszódnak a csontjai, legyengül, elkap minden nyavalyát, végül pedig éhen hal. Ahhoz, hogy sok pénzed legyen, sokat kell dolgozni… És nem csak sokat, hanem okosan is. * Magyarázza. Talán egy kicsit túlrészletezte a dolgot, de mit van mit tenni, ez az igazság. *
– Elárverezték. Az azt jelenti, hogy eladták, csak nem tudták előre, mennyiért. Árverésnél, aki a legtöbbet ajánlja érte, azé lesz. * Most is elcsodálkozik, hogy Maavie milyen keveset tud a világról, de legalább nem fél kérdezni. Yvon úgy gondolja, hogy bár rengeteget kell tanulnia, alapvetően jó esze van, így pár hónap alatt behozhatja a lemaradást. Feltéve persze, ha ezalatt együtt maradnak.
Az óriások említésére megint csak elmosolyodik, és maga is szétnéz a téren. Lévén, hogy egész Artheniorban mindössze pár száz óriás él, nem minden nap lehet látni őket. Pedig igencsak feltűnő jelenségek. *
– Akkor tartsd nyitva a szemed. Nem fognak elbújni, azt elhiheted. * Elvigyorodik. Nem érti egészen, honnan ered ez a nagy óriások iránti érdeklődés a lányban, de hadd keresse csak őket. Yvon nem igazán érzi az óriásokat riválisának, elvégre a legtöbbjük – ahogyan azt már korábban megállapította – igencsak együgyű, ráadásul aligha érdekli őket egy ilyen apró lány, mint Maavie. De azért ő is nyitva tartja majd a szemét, mert ha az óriásokról nem is, a törpékről annál inkább el tudja képzelni, hogy el akarnák tőle venni kedves… Maavieját. Pedig még csak szakálla sincs.
Szerencsére Maavie is hasonló gondolatok közepette közelebb húzódik hozzá, ami Yvont boldogsággal önti el. Már kezdte azt hinni, hogy a lovaglás után nem lesz semmiféle fizikai kontaktus kettejük között. Ó, pedig az volt a legjobb része az utazásnak, hogy Maavie végig a hátának dőlve utazott. Ez persze jelent semmit, de hiányzott már a lány közelsége.
Amikor a tolvajlásról esik szó, valóban nem tudja, mire készül a lány. Meglepetten fordul felé, és próbálja kiolvasni tekintetéből, hogy csak szórakozik vele vagy komolyan mondja. De nagy kár lenne, ha most, a célegyenesben történne valami váratlan! Úgy gondolja, jobb félni, mint megijedni, ezért amolyan védelmező célzattal átkarolja Maavie derekát. Ő sem akkora erővel teszi azt, hogy fájjon vagy kellemetlen legyen, de azért érezze a másik, hogy továbbra se szeretné, ha eltávolodna tőle. Ezután azonban már nincs ellenére, hogy szigorúan elméleti síkon megtárgyalják a tolvajlás rejtelmeit. *
– Igen? * Hangja egészen lágy, érdeklődő. *
– És honnan tudod, hogy kit érdemes meglopni?
– Dehogy! Reggelit mindenkinek ennie kell, különben… * Végignéz a lányon. Nem akarja halálra rémíteni, de azért szeretné, ha a jövőben rendesen enne, és nem azért hagyná ki a nap legfontosabb étkezését, hogy házra vagy lóra gyűjtsön. *
– Aki túl keveset eszik, az úgy lefogy, hogy kilátszódnak a csontjai, legyengül, elkap minden nyavalyát, végül pedig éhen hal. Ahhoz, hogy sok pénzed legyen, sokat kell dolgozni… És nem csak sokat, hanem okosan is. * Magyarázza. Talán egy kicsit túlrészletezte a dolgot, de mit van mit tenni, ez az igazság. *
– Elárverezték. Az azt jelenti, hogy eladták, csak nem tudták előre, mennyiért. Árverésnél, aki a legtöbbet ajánlja érte, azé lesz. * Most is elcsodálkozik, hogy Maavie milyen keveset tud a világról, de legalább nem fél kérdezni. Yvon úgy gondolja, hogy bár rengeteget kell tanulnia, alapvetően jó esze van, így pár hónap alatt behozhatja a lemaradást. Feltéve persze, ha ezalatt együtt maradnak.
Az óriások említésére megint csak elmosolyodik, és maga is szétnéz a téren. Lévén, hogy egész Artheniorban mindössze pár száz óriás él, nem minden nap lehet látni őket. Pedig igencsak feltűnő jelenségek. *
– Akkor tartsd nyitva a szemed. Nem fognak elbújni, azt elhiheted. * Elvigyorodik. Nem érti egészen, honnan ered ez a nagy óriások iránti érdeklődés a lányban, de hadd keresse csak őket. Yvon nem igazán érzi az óriásokat riválisának, elvégre a legtöbbjük – ahogyan azt már korábban megállapította – igencsak együgyű, ráadásul aligha érdekli őket egy ilyen apró lány, mint Maavie. De azért ő is nyitva tartja majd a szemét, mert ha az óriásokról nem is, a törpékről annál inkább el tudja képzelni, hogy el akarnák tőle venni kedves… Maavieját. Pedig még csak szakálla sincs.
Szerencsére Maavie is hasonló gondolatok közepette közelebb húzódik hozzá, ami Yvont boldogsággal önti el. Már kezdte azt hinni, hogy a lovaglás után nem lesz semmiféle fizikai kontaktus kettejük között. Ó, pedig az volt a legjobb része az utazásnak, hogy Maavie végig a hátának dőlve utazott. Ez persze jelent semmit, de hiányzott már a lány közelsége.
Amikor a tolvajlásról esik szó, valóban nem tudja, mire készül a lány. Meglepetten fordul felé, és próbálja kiolvasni tekintetéből, hogy csak szórakozik vele vagy komolyan mondja. De nagy kár lenne, ha most, a célegyenesben történne valami váratlan! Úgy gondolja, jobb félni, mint megijedni, ezért amolyan védelmező célzattal átkarolja Maavie derekát. Ő sem akkora erővel teszi azt, hogy fájjon vagy kellemetlen legyen, de azért érezze a másik, hogy továbbra se szeretné, ha eltávolodna tőle. Ezután azonban már nincs ellenére, hogy szigorúan elméleti síkon megtárgyalják a tolvajlás rejtelmeit. *
– Igen? * Hangja egészen lágy, érdeklődő. *
– És honnan tudod, hogy kit érdemes meglopni?
3073. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-25 20:51:11
Üzenet elküldve: 2026-01-25 20:51:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Telivér//
*Noha lelke mélyén simogatják a róla szóló, szép szavak, a két kufár üzletelése fárasztja kissé. Az igazság az, hogy felveti a pénz, s nem is sajnálja azt. Inkább dobna oda még száz aranyat, csakhogy ne kelljen felesleges szócséplésbe bonyolódnia. Amúgy sem a szavak embere, így nem is vág közbe. Helyette közelebb lépve vizsgálja meg mindhárom paripát. Sosem tanították, de valamennyit konyít a hátasokhoz. Bundájuk, sörényük, patáik, foguk állapota beszédes bárki számára. Végül felegyenesedik, és Orthus mellé lép.*
-A Jarse nevű kanca megfelel. Adok neki hatszázat, ha lószerszámmal együtt elvihetem már most. *Tisztában van vele, hogy ez az ár még így is csekély egy efféle paripáért. Orthus vélhetően érti a szakmáját. Az is lehet, hogy renoméja okán képes egy efféle huszárvágást intézni. Az eredményt tekintve mindegy. Bármennyit is kér a kalmár, megfizeti. Ezt követően kedélyesen Orthus vállára teszi tenyerét, hogy néhány lépéssel arrébb terelje, távol a kíváncsi fülektől.*
-Hálás vagyok. Lenne itt még valami azonban. *Szürke tekintete merengve szemlél egy odébb épp a kézikocsiját pakoló kofát, mintha csak a megfelelő szavakat keresné.*
-Selyemrév. Egy magadfajta embernek bizonyosan jó rálátása nyílik egy helyre. *Kezd neki megfontolt komótossággal.*
-Visszaléptem a kötelékbe. A Városőrségébe. Amolyan fejvadászként. Lehet, hogy nem tesz semmit, és semmi köze semmihez, de... Megkeresett valaki. Egy fiatal legény, egy roppant merész történettel. *Megcsóválja fejét, mintha maga sem hinné igazán ezt a szóban forgó történetet.*
-Biztos hallottál a Fehér Rózsáról. A legény állítása szerint ő támadta meg. *Nem teszi hozzá, hogy Venthel állítása szerint a Fehér Rózsa valójában nem is ember. Nem óhajtja, hogy Orthusnak úgy tűnjön, hitelt ad a mesének.*
-Ez a Fehér Rózsa a fiú állítása szerint elragadott még valakit. Egy Aljin nevű, szintén ifjú wegtorenit. Már csak azért is érdekel, hová tűnt, mert nekem dolgozott. *Hagy némi szünetet, hogy a kereskedő feldolgozza a hallottakat.*
-Nem óhajtok szívességet kérni, nem kenyerem az ilyesmi. De ha hallasz, látsz valamit... Vagy az embereid... Hagyj üzenetet a Pegazusban. Hmm?
*Kíváncsi, vajon Orthus kötélnek áll-e, s ha igen, kér-e valamit cserébe. Elvégre ő is rendelkezik itt-ott kapcsolattal, s tán a kereskedő is szívesen rántaná meg egyik-másik zsinórt.*
*Noha lelke mélyén simogatják a róla szóló, szép szavak, a két kufár üzletelése fárasztja kissé. Az igazság az, hogy felveti a pénz, s nem is sajnálja azt. Inkább dobna oda még száz aranyat, csakhogy ne kelljen felesleges szócséplésbe bonyolódnia. Amúgy sem a szavak embere, így nem is vág közbe. Helyette közelebb lépve vizsgálja meg mindhárom paripát. Sosem tanították, de valamennyit konyít a hátasokhoz. Bundájuk, sörényük, patáik, foguk állapota beszédes bárki számára. Végül felegyenesedik, és Orthus mellé lép.*
-A Jarse nevű kanca megfelel. Adok neki hatszázat, ha lószerszámmal együtt elvihetem már most. *Tisztában van vele, hogy ez az ár még így is csekély egy efféle paripáért. Orthus vélhetően érti a szakmáját. Az is lehet, hogy renoméja okán képes egy efféle huszárvágást intézni. Az eredményt tekintve mindegy. Bármennyit is kér a kalmár, megfizeti. Ezt követően kedélyesen Orthus vállára teszi tenyerét, hogy néhány lépéssel arrébb terelje, távol a kíváncsi fülektől.*
-Hálás vagyok. Lenne itt még valami azonban. *Szürke tekintete merengve szemlél egy odébb épp a kézikocsiját pakoló kofát, mintha csak a megfelelő szavakat keresné.*
-Selyemrév. Egy magadfajta embernek bizonyosan jó rálátása nyílik egy helyre. *Kezd neki megfontolt komótossággal.*
-Visszaléptem a kötelékbe. A Városőrségébe. Amolyan fejvadászként. Lehet, hogy nem tesz semmit, és semmi köze semmihez, de... Megkeresett valaki. Egy fiatal legény, egy roppant merész történettel. *Megcsóválja fejét, mintha maga sem hinné igazán ezt a szóban forgó történetet.*
-Biztos hallottál a Fehér Rózsáról. A legény állítása szerint ő támadta meg. *Nem teszi hozzá, hogy Venthel állítása szerint a Fehér Rózsa valójában nem is ember. Nem óhajtja, hogy Orthusnak úgy tűnjön, hitelt ad a mesének.*
-Ez a Fehér Rózsa a fiú állítása szerint elragadott még valakit. Egy Aljin nevű, szintén ifjú wegtorenit. Már csak azért is érdekel, hová tűnt, mert nekem dolgozott. *Hagy némi szünetet, hogy a kereskedő feldolgozza a hallottakat.*
-Nem óhajtok szívességet kérni, nem kenyerem az ilyesmi. De ha hallasz, látsz valamit... Vagy az embereid... Hagyj üzenetet a Pegazusban. Hmm?
*Kíváncsi, vajon Orthus kötélnek áll-e, s ha igen, kér-e valamit cserébe. Elvégre ő is rendelkezik itt-ott kapcsolattal, s tán a kereskedő is szívesen rántaná meg egyik-másik zsinórt.*
3072. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-25 17:08:45
Üzenet elküldve: 2026-01-25 17:08:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A nap lement, s felkelt újra//
*Kicsi szája többször is kikerekedik, ahogy Yvont hallgatja. Először az jut az eszébe, hogy akkor talán a reggeli is kevesebbet ér, mint gondolná, de ezt az ötletet hamar elveti, hisz a reggeli mindig finom, annak nincs hibája és egyébként is egy reggeli nem is érhet egy reggelinél kevesebbet. A ház ára viszont már egy teljesen más kérdés.*
- Akkor… akinek van háza, az száz napig nem vett magának reggelit? *Kérdezi a legfontosabbat, amit le tud szűrni a magyarázatból. Habár, miután kimondta a kérdést, már kissé butának érzi magát, hisz a fiú nemrég mondta el neki, hogy van, akinek annyit dolgoztak a szülei, hogy nekik már nem kell. Abból biztosan fut száz reggelire és egy házra is.
Az óriások után már most is bőszen kutakodnak kékjei, pedig épp csak elérték a piacteret, ami már ilyenkor, korán reggel is olyan, mintha a város teljes népessége idecsődült volna. Talán így is van. Egyre több ember jár fel-alá, ő pedig egyre inkább érzi úgy magát, mintha mindenkinek csak útban lenne.*
- El micsinálták…? *Pislog megint csak értetlenül a számára ismeretlen szót hallva, de nagyon sokat nem törődik már ezzel a kérdéssel, sem a házban lakás árával, a piactér okozta megannyi inger teljesen leköti a lánykát.*
- Még nem látok egy óriást sem, pedig nagyon keresem ám őket! *Mondja, és közben ösztönösen kapaszkodik bele Yvon kezébe, mert bizony fél is. Nem attól, hogy elveszik, sokkal inkább attól, hogy elragadják őt jótevője mellől.*
- Itt nagyon sokan vannak. *Pislog párat, eltűnődik, majd kicsit közelebb húzódik Yvonhoz, és nagyon halkan szólal meg.*
- Tudtad, hogy akkor a legkönnyebb lopni, ha sokan vannak? Muris, de minél többen vannak, annál kevésbé veszik észre. *Kuncogja halkan, szavai pedig okozhatnak néhány kellemetlen pillanatot Yvonnak, hisz nem tudhatja, Maavie mire készül.*
*Kicsi szája többször is kikerekedik, ahogy Yvont hallgatja. Először az jut az eszébe, hogy akkor talán a reggeli is kevesebbet ér, mint gondolná, de ezt az ötletet hamar elveti, hisz a reggeli mindig finom, annak nincs hibája és egyébként is egy reggeli nem is érhet egy reggelinél kevesebbet. A ház ára viszont már egy teljesen más kérdés.*
- Akkor… akinek van háza, az száz napig nem vett magának reggelit? *Kérdezi a legfontosabbat, amit le tud szűrni a magyarázatból. Habár, miután kimondta a kérdést, már kissé butának érzi magát, hisz a fiú nemrég mondta el neki, hogy van, akinek annyit dolgoztak a szülei, hogy nekik már nem kell. Abból biztosan fut száz reggelire és egy házra is.
Az óriások után már most is bőszen kutakodnak kékjei, pedig épp csak elérték a piacteret, ami már ilyenkor, korán reggel is olyan, mintha a város teljes népessége idecsődült volna. Talán így is van. Egyre több ember jár fel-alá, ő pedig egyre inkább érzi úgy magát, mintha mindenkinek csak útban lenne.*
- El micsinálták…? *Pislog megint csak értetlenül a számára ismeretlen szót hallva, de nagyon sokat nem törődik már ezzel a kérdéssel, sem a házban lakás árával, a piactér okozta megannyi inger teljesen leköti a lánykát.*
- Még nem látok egy óriást sem, pedig nagyon keresem ám őket! *Mondja, és közben ösztönösen kapaszkodik bele Yvon kezébe, mert bizony fél is. Nem attól, hogy elveszik, sokkal inkább attól, hogy elragadják őt jótevője mellől.*
- Itt nagyon sokan vannak. *Pislog párat, eltűnődik, majd kicsit közelebb húzódik Yvonhoz, és nagyon halkan szólal meg.*
- Tudtad, hogy akkor a legkönnyebb lopni, ha sokan vannak? Muris, de minél többen vannak, annál kevésbé veszik észre. *Kuncogja halkan, szavai pedig okozhatnak néhány kellemetlen pillanatot Yvonnak, hisz nem tudhatja, Maavie mire készül.*
3071. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-25 14:19:45
Üzenet elküldve: 2026-01-25 14:19:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Királynői jogar //
//Zárás//
*Minden részlet tisztázásra kerül, nincs ellenvetés, alku, probléma. Sima üzlet. Bárcsak mindig így lenne!
Nem tud róla, hogy egyébként teljesen ártalmatlan kérdése milyen gondolatokat szül a nő fejében. Ha tudná, akkor halvány mosollyal nyugtatná meg a kedves megrendelőt, hogy nem kell aggódnia azért, hogy esetleg kiderülne a kettejük közötti megállapodás. Egyrészt: a nő tapintatot említett beszélgetésük elején, és ehhez szándéka van tartani magát. Másrészt: piszkosul nem érdekli, hogy kicsoda a nő. A név elhangzásakor csak azért írja azt fel, hogy későbbre megmaradjon - ha a nő valaki mást küldene maga helyett, akkor ez mindenképp segítség lenne, illetve egyébként is, így van rendjén egy megrendelés. A Talwakr név neki semmit sem mond különben. Ha nemes is a nő, sosem hallott a családjáról.*
- Rendben van, köszönöm Talwakr kisasszony! Akkor ahogy megegyeztünk, három nap múlva ugyanitt. *Becsukja könyvét, komolyan biccent.* Legyen szép napja!
*Ahogy a távolodó nő után néz, szinte bele kell harapnia szájába, hogy legyőzze a késztetést, és ne kezdjen el nyomban skiccet rajzolni a végtagról. De tudja, hogy most nem lenne tanácsos belemerülni ilyesmi munkába, így elrakja a szénirónt és a jegyzetelésre szolgáló könyvét megannyi zsebbel ellátott bőrköténye valamelyik zsebébe, majd vállal nekidől a pányvacölöpnek, és fürkészőn a piactér irányába néz.*
A hozzászólás írója (Gilas Abac) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.25 14:20:04
//Zárás//
*Minden részlet tisztázásra kerül, nincs ellenvetés, alku, probléma. Sima üzlet. Bárcsak mindig így lenne!
Nem tud róla, hogy egyébként teljesen ártalmatlan kérdése milyen gondolatokat szül a nő fejében. Ha tudná, akkor halvány mosollyal nyugtatná meg a kedves megrendelőt, hogy nem kell aggódnia azért, hogy esetleg kiderülne a kettejük közötti megállapodás. Egyrészt: a nő tapintatot említett beszélgetésük elején, és ehhez szándéka van tartani magát. Másrészt: piszkosul nem érdekli, hogy kicsoda a nő. A név elhangzásakor csak azért írja azt fel, hogy későbbre megmaradjon - ha a nő valaki mást küldene maga helyett, akkor ez mindenképp segítség lenne, illetve egyébként is, így van rendjén egy megrendelés. A Talwakr név neki semmit sem mond különben. Ha nemes is a nő, sosem hallott a családjáról.*
- Rendben van, köszönöm Talwakr kisasszony! Akkor ahogy megegyeztünk, három nap múlva ugyanitt. *Becsukja könyvét, komolyan biccent.* Legyen szép napja!
*Ahogy a távolodó nő után néz, szinte bele kell harapnia szájába, hogy legyőzze a késztetést, és ne kezdjen el nyomban skiccet rajzolni a végtagról. De tudja, hogy most nem lenne tanácsos belemerülni ilyesmi munkába, így elrakja a szénirónt és a jegyzetelésre szolgáló könyvét megannyi zsebbel ellátott bőrköténye valamelyik zsebébe, majd vállal nekidől a pányvacölöpnek, és fürkészőn a piactér irányába néz.*
A hozzászólás írója (Gilas Abac) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.25 14:20:04
3070. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-24 18:30:33
Üzenet elküldve: 2026-01-24 18:30:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Vegyetek jót ha tudtok//
*A különös férfi nem sieti el a választ. Előbb csak ül, pipája parazsa lassan izzik fel, majd halványul el újra. A füst vastagabb karikában gördül ki ajkai közül, és egy pillanatra megül Caelril előtt, mielőtt szétfoszlana.
A szemei résnyire nyílnak. Nem teljesen, épp csak annyira, hogy a spirállal jelölt zsákra pillantson, majd vissza a nő arcára. A mosolya kiszélesedik.*
- Az?
*Megismétli halkan, mintha ízlelgetné a szót.*
- Jó szemed van látom.
*A férfi halkan kuncogni kezd, majd lassan előrehajol, egyik könyökét az asztalra támasztja, kézfeje pedig a vászonzsákra téved. Ujjai ráérősen dobolnak a vásznon, pontosan a spirál mellett, de nem ér hozzá.*
- Ez valami olyan, aminél megválogatom a vevőimet. Egy speciális keverék. Felszabadítja a tudatot.
*A férfi hátrébb húzza a spirállal jelölt vászonzsákocskát. A kezébe veszi, egy pillanatig mérlegeli, majd könnyed mozdulattal feldobja, elkapja, újra feldobja és újra el is kapja. Ezután ujjaival kioldja a zsák száját összefogó madzagot. Kiveszi a pipát a szájából, leteszi a pultra, s lehunyt szemmel hajol a zsák fölé. Mélyet szagol bele, hosszan, mozdulatlanul. Amikor kiegyenesedik, egyetlen szó nélkül Caelril felé nyújtja a nyitott zsákot. Ha a nő követi a gesztust, az illat nem egyetlen növényé: több rétegben érkezik, összekeveredve, elcsúszva egymáson, földes, fanyar, tompa és édeskés jegyek váltják egymást. Ami azonban tisztán kiemelkedik közülük, az a Réti ármány jellegzetes, mézesen édes illata.*
- Ilyet csak az vesz, aki menekülni, vagy aki látni akar.
*Búgja az árus, majd visszahúzza a vászonzsákocskát és ismét beköti a száját.*
- De mondd csak gyermekem. Te mit keresel?
*A különös férfi nem sieti el a választ. Előbb csak ül, pipája parazsa lassan izzik fel, majd halványul el újra. A füst vastagabb karikában gördül ki ajkai közül, és egy pillanatra megül Caelril előtt, mielőtt szétfoszlana.
A szemei résnyire nyílnak. Nem teljesen, épp csak annyira, hogy a spirállal jelölt zsákra pillantson, majd vissza a nő arcára. A mosolya kiszélesedik.*
- Az?
*Megismétli halkan, mintha ízlelgetné a szót.*
- Jó szemed van látom.
*A férfi halkan kuncogni kezd, majd lassan előrehajol, egyik könyökét az asztalra támasztja, kézfeje pedig a vászonzsákra téved. Ujjai ráérősen dobolnak a vásznon, pontosan a spirál mellett, de nem ér hozzá.*
- Ez valami olyan, aminél megválogatom a vevőimet. Egy speciális keverék. Felszabadítja a tudatot.
*A férfi hátrébb húzza a spirállal jelölt vászonzsákocskát. A kezébe veszi, egy pillanatig mérlegeli, majd könnyed mozdulattal feldobja, elkapja, újra feldobja és újra el is kapja. Ezután ujjaival kioldja a zsák száját összefogó madzagot. Kiveszi a pipát a szájából, leteszi a pultra, s lehunyt szemmel hajol a zsák fölé. Mélyet szagol bele, hosszan, mozdulatlanul. Amikor kiegyenesedik, egyetlen szó nélkül Caelril felé nyújtja a nyitott zsákot. Ha a nő követi a gesztust, az illat nem egyetlen növényé: több rétegben érkezik, összekeveredve, elcsúszva egymáson, földes, fanyar, tompa és édeskés jegyek váltják egymást. Ami azonban tisztán kiemelkedik közülük, az a Réti ármány jellegzetes, mézesen édes illata.*
- Ilyet csak az vesz, aki menekülni, vagy aki látni akar.
*Búgja az árus, majd visszahúzza a vászonzsákocskát és ismét beköti a száját.*
- De mondd csak gyermekem. Te mit keresel?
3069. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-24 12:24:40
Üzenet elküldve: 2026-01-24 12:24:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 609
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
// Telivér //
*Bólogatva hallgatja Denjaar válaszát.*
- Nos, ha úgy döntenél, hogy hosszabb ideig maradnál Artheniorban, feltétlenül jelezd! Bár az új otthonomban nem tudok vendégeket elszállásolni, ám a Polgárnegyedben van egy panzióm, a Sub Rosa. Egy fogadónál tisztesebb ellátást tudok biztosítani. A panziómat egy igen neves helyi művésznő, Merlana Naerice vezeti a megbízásomból. Igéző szépség, és bizonyára lelkesen fogadna egy ilyen híres vendéget.
*teszi hozzá, és a szája szegletében éppen csak annyira sejlik fel egy mosoly, hogy Denjaar érdeklődését felkeltse. És ezzel Orthus semmi rosszat nem mondott Merlanáról se, hiszen a nő nem csinál titkot abból, hogy nem veti meg a kalandokat.
Hamarosan aztán már a lókupecnél várakoznak arra, hogy eléjük vezessék a telivéreket. Denjaar előadja ismereteit a fajról, Orthus pedig egyetértően bólogat.*
- Igen, volt szerencsém a wegtoreni lovakhoz. Szívósságuk, kitartásuk már-már az igavonókéval vetekszik, de még náluk is jobban tűrik a szomjúságot és a viszontagságokat. Ritka erény ez a lovak világában. De nyugodt szívvel mondom, hogy az artheniori telivérek se sokkal maradnak el tőlük, és ezen a vidéken, ahol sűrűbben akad legelő, iható vízű csermely, nem olyan fontos a strapabírás. Cserébe gyorsaságuk és kezelhetőségük párját ritkítja. Akár utazásra, akár harcra kiválóak.
*összegzi véleményét, talán azért, hogy megerősítse Denjaart a döntésében, vagy talán némi artheniori büszkeségtől vezérelve.
De a három telivér, amiket eléjük vezetnek, nem cáfol rá a kalmár-nemes szavaira: nem kantárszáron érkeznek, hanem mindháromnak egy-egy lovászinas ül a nyergében. Először ráérős tempóban kaptatnak be, ahogy mondjuk a város utcáin poroszkálnának. Aztán laza ügetésbe kezdenek, ami aztán gyors vágtába csap át. A kör alakú, homokkal borított kifutóban róják a köröket, fújtatva és prüszkölve, de láthatóan ügyesen tartva a légzés ütemét. Aztán gyors manőverekbe kezdenek, váratlanul megállnak, kitérnek oldalra. Mindegyik azonnal és hibátlanul teljesíti a lovasa utasításait. Végül pedig hátrálva felsorakoznak egymás mellé.
Amíg ez a kis bemutató tart, a lókupec lelkesen ecseteli a tulajdonságaikat, eddigi képzésük módját, felmenőiket, és hogy milyen tartásban voltak eddig. Egy rakás információ, ami Denjaart talán untatja, de annyit megtudhat belőle, hogy telivéreket jól tartották ugyan, de nem kényeztették, és kemény tréningen estek át. megtudja továbbá a neveiket is:
Callop, Harapós és Jarse. Mindhárom szürke szőrű, délceg tartású, nagyjából azonos méretűek. A bemutató végén Denjaar és Orthus még azt is megtudják, hogy melyik állatnak mi a kedvenc jutalom-csemegéje.
Ha pedig Denjaar kiválasztotta a neki tetszőt, a lókupec lelkesen közli, hogy milyen kiváló választás is az, és hogy Denjaar nevére, na meg Orthus ismeretségére való tekintettel igen olcsón, mindössze 750 aranyért odaadja.
Ekkor aztán Orthuson a sor, hogy alkudozni kezdjen. Két tapasztalt kereskedő kezdi izzasztani egymást, csupa dicsérő szóval megannyi szépen csengő érvvel (példul, hogy mennyire becsületére válna a lótenyésztőnek, ha elmondhatná magáról, hogy ő adott lovat Denjaar Krultos alá, vagy hogy milyen elismerő szavakkal ajánlhatná Orthus ezt az istálló a többi selyemrévi nemesnek). Végül ahogy lenni szokott, megállapodnak egy árban, és mindkét kalmár olyan arcot vág, mintha a fogát húznák. Miközben vélhetően mindketten elégedettek a megkötött ügylettel.
Ekkor fordul Orthus Denjaarhoz.*
- Nos, sikerült 500 aranyra lealkudnom a kanca árát. A lószerszám árát ez nem tartalmazza, de azt is adnak, ha kérsz. És leszállítják a lovat arra a címre, ahova kéred. Megfelel így?
*kérdi.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.24 12:27:48
*Bólogatva hallgatja Denjaar válaszát.*
- Nos, ha úgy döntenél, hogy hosszabb ideig maradnál Artheniorban, feltétlenül jelezd! Bár az új otthonomban nem tudok vendégeket elszállásolni, ám a Polgárnegyedben van egy panzióm, a Sub Rosa. Egy fogadónál tisztesebb ellátást tudok biztosítani. A panziómat egy igen neves helyi művésznő, Merlana Naerice vezeti a megbízásomból. Igéző szépség, és bizonyára lelkesen fogadna egy ilyen híres vendéget.
*teszi hozzá, és a szája szegletében éppen csak annyira sejlik fel egy mosoly, hogy Denjaar érdeklődését felkeltse. És ezzel Orthus semmi rosszat nem mondott Merlanáról se, hiszen a nő nem csinál titkot abból, hogy nem veti meg a kalandokat.
Hamarosan aztán már a lókupecnél várakoznak arra, hogy eléjük vezessék a telivéreket. Denjaar előadja ismereteit a fajról, Orthus pedig egyetértően bólogat.*
- Igen, volt szerencsém a wegtoreni lovakhoz. Szívósságuk, kitartásuk már-már az igavonókéval vetekszik, de még náluk is jobban tűrik a szomjúságot és a viszontagságokat. Ritka erény ez a lovak világában. De nyugodt szívvel mondom, hogy az artheniori telivérek se sokkal maradnak el tőlük, és ezen a vidéken, ahol sűrűbben akad legelő, iható vízű csermely, nem olyan fontos a strapabírás. Cserébe gyorsaságuk és kezelhetőségük párját ritkítja. Akár utazásra, akár harcra kiválóak.
*összegzi véleményét, talán azért, hogy megerősítse Denjaart a döntésében, vagy talán némi artheniori büszkeségtől vezérelve.
De a három telivér, amiket eléjük vezetnek, nem cáfol rá a kalmár-nemes szavaira: nem kantárszáron érkeznek, hanem mindháromnak egy-egy lovászinas ül a nyergében. Először ráérős tempóban kaptatnak be, ahogy mondjuk a város utcáin poroszkálnának. Aztán laza ügetésbe kezdenek, ami aztán gyors vágtába csap át. A kör alakú, homokkal borított kifutóban róják a köröket, fújtatva és prüszkölve, de láthatóan ügyesen tartva a légzés ütemét. Aztán gyors manőverekbe kezdenek, váratlanul megállnak, kitérnek oldalra. Mindegyik azonnal és hibátlanul teljesíti a lovasa utasításait. Végül pedig hátrálva felsorakoznak egymás mellé.
Amíg ez a kis bemutató tart, a lókupec lelkesen ecseteli a tulajdonságaikat, eddigi képzésük módját, felmenőiket, és hogy milyen tartásban voltak eddig. Egy rakás információ, ami Denjaart talán untatja, de annyit megtudhat belőle, hogy telivéreket jól tartották ugyan, de nem kényeztették, és kemény tréningen estek át. megtudja továbbá a neveiket is:
Callop, Harapós és Jarse. Mindhárom szürke szőrű, délceg tartású, nagyjából azonos méretűek. A bemutató végén Denjaar és Orthus még azt is megtudják, hogy melyik állatnak mi a kedvenc jutalom-csemegéje.
Ha pedig Denjaar kiválasztotta a neki tetszőt, a lókupec lelkesen közli, hogy milyen kiváló választás is az, és hogy Denjaar nevére, na meg Orthus ismeretségére való tekintettel igen olcsón, mindössze 750 aranyért odaadja.
Ekkor aztán Orthuson a sor, hogy alkudozni kezdjen. Két tapasztalt kereskedő kezdi izzasztani egymást, csupa dicsérő szóval megannyi szépen csengő érvvel (példul, hogy mennyire becsületére válna a lótenyésztőnek, ha elmondhatná magáról, hogy ő adott lovat Denjaar Krultos alá, vagy hogy milyen elismerő szavakkal ajánlhatná Orthus ezt az istálló a többi selyemrévi nemesnek). Végül ahogy lenni szokott, megállapodnak egy árban, és mindkét kalmár olyan arcot vág, mintha a fogát húznák. Miközben vélhetően mindketten elégedettek a megkötött ügylettel.
Ekkor fordul Orthus Denjaarhoz.*
- Nos, sikerült 500 aranyra lealkudnom a kanca árát. A lószerszám árát ez nem tartalmazza, de azt is adnak, ha kérsz. És leszállítják a lovat arra a címre, ahova kéred. Megfelel így?
*kérdi.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.24 12:27:48
3068. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-24 12:12:15
Üzenet elküldve: 2026-01-24 12:12:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Királynői jogar //
* Maga se látott még efféle művégtagot, pláne nem gondolt arra, hogy valaha ő fog ilyet rendelni. Ám a gondolat némileg felcsigázza, majdnem annyira, mint a korábbi kínzásról szóló gondolatok. Legjobb lenne a kettőt kombinálni, de az még odébb van. Egyelőre legyen meg ez a megrendelése. *
– Százötven arany, rendben. * Nem alkuszik, mivel hajlandó lett volna ennek a kétszeresét is kifizetni érte, a lényeg, hogy meglegyen. Azért reméli, hogy nem egy kópét fogadott fel. *
– Akkor három nap múlva, délben. * Bólint, és mivel úgy tűnik, mindent megbeszéltek, már indulna is további dolgára, ám ekkor még kap egy újabb kérdést. Apró mosoly jelenik meg arcán a gnóm kíváncsisága miatt. Már természetesebben jön a nemesi neve, de azért a helyzet bizalmassága miatt elgondolkodik, mielőtt megszólalna. Végül azonban úgy látja, nincs abban semmi szégyellnivaló, elvégre csak ajándék lesz. Amúgy is: nagyobb kára lehetne abból, ha kitudódna, hogy a piacon álneveket használ, minthogy műfaszerszámot készíttet egy ismerősének. A pletykák gyorsan terjednek a városban, és pár nap múlva talán már azt sutyorognák a rossz nyelvek, hogy a Norra Talwakr nem is a valódi neve. Így hát marad a nemesi névnél. Állát egy kicsivel feljebb szegi, úgy mondja ki a nevet. Hadd érződjön rajta, hogy nem holmi nagypolgári családból való, hanem Selyemrévből. Még, ha ez nyilvánvalóan nem is igaz. Senki se származik Selyemrévből, lévén, hogy a negyed még csak pár éve épült. *
– Norra Talwakr. * Ezután viszont már tényleg távozni készül. Habár a piac többi részén még egy darabig megtalálható lesz, hiszen más, kevésbé nehezen beszerezhető tárgyakat is szeretne megvásárolni. *
//Babkár//
* Néhány perc múltán már újra a standok között mozog, amikor is meglátja kedvenc tündérét. Visszajáró vendég, így talán már Babkár is felismeri őt. Széles mosollyal az arcán lép oda hozzá, és ha nem lenne illetlenség, talán egy csókot is nyomna a tündér arcára. Ám mivel mégiscsak nemes kisasszony, ezért ez elmarad. Sőt, ezúttal egész hamar a lényegre tér, flörtölni ráér később is. *
– Üdvözlöm, Babkár úr! Lenne néhány beszerezni való termék. Elsősorban egy pipát vennék. Milyen a választék, tudna ajánlani valamit, ó drága Babkárom?
A hozzászólás írója (Norgen Arisad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.24 12:47:55
* Maga se látott még efféle művégtagot, pláne nem gondolt arra, hogy valaha ő fog ilyet rendelni. Ám a gondolat némileg felcsigázza, majdnem annyira, mint a korábbi kínzásról szóló gondolatok. Legjobb lenne a kettőt kombinálni, de az még odébb van. Egyelőre legyen meg ez a megrendelése. *
– Százötven arany, rendben. * Nem alkuszik, mivel hajlandó lett volna ennek a kétszeresét is kifizetni érte, a lényeg, hogy meglegyen. Azért reméli, hogy nem egy kópét fogadott fel. *
– Akkor három nap múlva, délben. * Bólint, és mivel úgy tűnik, mindent megbeszéltek, már indulna is további dolgára, ám ekkor még kap egy újabb kérdést. Apró mosoly jelenik meg arcán a gnóm kíváncsisága miatt. Már természetesebben jön a nemesi neve, de azért a helyzet bizalmassága miatt elgondolkodik, mielőtt megszólalna. Végül azonban úgy látja, nincs abban semmi szégyellnivaló, elvégre csak ajándék lesz. Amúgy is: nagyobb kára lehetne abból, ha kitudódna, hogy a piacon álneveket használ, minthogy műfaszerszámot készíttet egy ismerősének. A pletykák gyorsan terjednek a városban, és pár nap múlva talán már azt sutyorognák a rossz nyelvek, hogy a Norra Talwakr nem is a valódi neve. Így hát marad a nemesi névnél. Állát egy kicsivel feljebb szegi, úgy mondja ki a nevet. Hadd érződjön rajta, hogy nem holmi nagypolgári családból való, hanem Selyemrévből. Még, ha ez nyilvánvalóan nem is igaz. Senki se származik Selyemrévből, lévén, hogy a negyed még csak pár éve épült. *
– Norra Talwakr. * Ezután viszont már tényleg távozni készül. Habár a piac többi részén még egy darabig megtalálható lesz, hiszen más, kevésbé nehezen beszerezhető tárgyakat is szeretne megvásárolni. *
//Babkár//
* Néhány perc múltán már újra a standok között mozog, amikor is meglátja kedvenc tündérét. Visszajáró vendég, így talán már Babkár is felismeri őt. Széles mosollyal az arcán lép oda hozzá, és ha nem lenne illetlenség, talán egy csókot is nyomna a tündér arcára. Ám mivel mégiscsak nemes kisasszony, ezért ez elmarad. Sőt, ezúttal egész hamar a lényegre tér, flörtölni ráér később is. *
– Üdvözlöm, Babkár úr! Lenne néhány beszerezni való termék. Elsősorban egy pipát vennék. Milyen a választék, tudna ajánlani valamit, ó drága Babkárom?
A hozzászólás írója (Norgen Arisad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.24 12:47:55
3067. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-24 08:46:33
Üzenet elküldve: 2026-01-24 08:46:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Wrojth//
*Merchen az aranyakat átveszi, és persze a holmikat is átadja a törpének.*
-Mindenképp, ha találsz valamit vetek rá egy pillantást, persze.
*Hisz ez neki is jó, meg a másiknak is, könnyen lehet hogy valami értéktelennek látszó vackot szerez majd, aztán később kiderül hogy igencsak értékes holmiról van szó. Ezerszer előfordult már Merchennel ilyesmi, nincs kizárva hogy most is így fog alakulni.*
-Akkor hát jó utat és ne ölesd meg magad, ha lehet.
*Teszi hozzá egy félmosollyal az orcáján, majd útjára engedi a törpét.*
*Merchen az aranyakat átveszi, és persze a holmikat is átadja a törpének.*
-Mindenképp, ha találsz valamit vetek rá egy pillantást, persze.
*Hisz ez neki is jó, meg a másiknak is, könnyen lehet hogy valami értéktelennek látszó vackot szerez majd, aztán később kiderül hogy igencsak értékes holmiról van szó. Ezerszer előfordult már Merchennel ilyesmi, nincs kizárva hogy most is így fog alakulni.*
-Akkor hát jó utat és ne ölesd meg magad, ha lehet.
*Teszi hozzá egy félmosollyal az orcáján, majd útjára engedi a törpét.*
3066. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-23 10:33:09
Üzenet elküldve: 2026-01-23 10:33:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Királynői jogar //
*Aprót biccent – tehát három nap, megegyeztek ebben. Visszafordítja egy pillanatra tekintetét a lapon sorjázó néhány kritériumhoz, és érzi, ahogy ujjai szinte viszketnek a vágytól, hogy legalább egy gyors skiccet rajzoljon a rendelt eszközről. Ha valaki a válla felett akkor belenézne a jegyzetei közé, igen érdekeset láthatna.*
- Az ára? Hmm. Egyedi igényekre szabott mű..végtag. Fa, bőr, némi fém.. *Orra alatt dünnyögve gondolkozik.* Százötven arany, kisasszony, ha ez elfogadható. Ó, és nem, előlegre nincs szükség.
*Igazából fogalma sincs, hogy mennyiért mennek a piacon az ilyen különleges fa-tagok. Személy szerint még nem is igen látott ilyet.*
- Nem, még nincs saját műhelyem, kisasszony! *Rázza meg a fejét halvány mosollyal, noha arcán különös érzelem nyoma fut át egy pillanat alatt: bosszúság, egyfajta szomorúság és vágy. Saját műhely..! Hiszen pontosan ezért gürcöl éjt nappallá téve. De a közeljövőben jó eséllyel eléri majd ezt az álmát, mégpedig Merlana Naerice kisasszony segítségével. A nő véletlenül akadt az útjába, ám mostanra afféle üzlettársakká váltak.* Úgyhogy itt fog megtalálni. Általában valóban a Kovácsműhely mellett van a kocsim.
*Halkan felkuncog, majd elgondolkodva hunyorint. A következő napokban talán mégsem lesz mindig itt, hiszen a Sub Rosa Panzió számára fog dolgozni.*
- Három nap múlva, kisasszony, mikor a nap a delelőre hág, akkor megtalál itt. Ahogy mondtam, elfoglalt leszek, de mindenképp itt leszek a rendelt termékkel. *A szénirón hegye újra a papírhoz ér, kíváncsian néz a nő arcába.* Megtudhatom kegyed becses nevét?
*Aprót biccent – tehát három nap, megegyeztek ebben. Visszafordítja egy pillanatra tekintetét a lapon sorjázó néhány kritériumhoz, és érzi, ahogy ujjai szinte viszketnek a vágytól, hogy legalább egy gyors skiccet rajzoljon a rendelt eszközről. Ha valaki a válla felett akkor belenézne a jegyzetei közé, igen érdekeset láthatna.*
- Az ára? Hmm. Egyedi igényekre szabott mű..végtag. Fa, bőr, némi fém.. *Orra alatt dünnyögve gondolkozik.* Százötven arany, kisasszony, ha ez elfogadható. Ó, és nem, előlegre nincs szükség.
*Igazából fogalma sincs, hogy mennyiért mennek a piacon az ilyen különleges fa-tagok. Személy szerint még nem is igen látott ilyet.*
- Nem, még nincs saját műhelyem, kisasszony! *Rázza meg a fejét halvány mosollyal, noha arcán különös érzelem nyoma fut át egy pillanat alatt: bosszúság, egyfajta szomorúság és vágy. Saját műhely..! Hiszen pontosan ezért gürcöl éjt nappallá téve. De a közeljövőben jó eséllyel eléri majd ezt az álmát, mégpedig Merlana Naerice kisasszony segítségével. A nő véletlenül akadt az útjába, ám mostanra afféle üzlettársakká váltak.* Úgyhogy itt fog megtalálni. Általában valóban a Kovácsműhely mellett van a kocsim.
*Halkan felkuncog, majd elgondolkodva hunyorint. A következő napokban talán mégsem lesz mindig itt, hiszen a Sub Rosa Panzió számára fog dolgozni.*
- Három nap múlva, kisasszony, mikor a nap a delelőre hág, akkor megtalál itt. Ahogy mondtam, elfoglalt leszek, de mindenképp itt leszek a rendelt termékkel. *A szénirón hegye újra a papírhoz ér, kíváncsian néz a nő arcába.* Megtudhatom kegyed becses nevét?
3065. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-23 08:52:11
Üzenet elküldve: 2026-01-23 08:52:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Merchen Feiy//
* Pedig nem mondana nemet egy kis kóstolónak, bár közel sem biztos abban, hogy a közeljövőben már egy előre meggyújtott darabbal fogja várni, valami kényelmes fotellel és egy eget rengető borral karöltve. De még álmodhat erről. Amint elmondja a kereskedőnek a kívánságait, hamar kap is egy összeget mellé. Homlokráncolva figyeli, ahogyan összeszedi a kért holmikat. Ennyiből egy szép nagy hodarilt is vehetne. Egy kisebb erszény kerül Merchen Feiy elé. Benne nem 400 arany van, hanem az összeggel megegyező értékben drágakövek. Talán még egy szép gyűrűt is találhat benne, de az is lehet, hogy az egy másik erszényében pihen. A két kérdésre csak kurtán biccent. *
- De. Remélem ez a befektetés kifizetődő lesz.
* Esélyt lát rá, hogy megtömött hátizsákkal térjen vissza, és ezzel szemben arra is, hogy holtan. Amint előtte terem a holmi, bepakolja szépen a hátizsákba, hacsak nem úgy érkezik már előre, majd fel is veszi a hátára, amint a kereskedő rábólint a kapott drágakövekre. Ha nincs probléma, akkor újfent biccent és már indul is. Elég időt vesztegelt, ideje akcióba lendülnie. *
- Ha találok valami érdekeset, majd szeretném, ha ránéznél. Hátha érdekel.
* Mondja még oda utoljára, majd lassú léptekkel hagyja maga mögött a kereskedőt. Utólag belegondolva a hátizsák érdekes választás lesz a kardja mellett, de majd megoldja valahogy. *
* Pedig nem mondana nemet egy kis kóstolónak, bár közel sem biztos abban, hogy a közeljövőben már egy előre meggyújtott darabbal fogja várni, valami kényelmes fotellel és egy eget rengető borral karöltve. De még álmodhat erről. Amint elmondja a kereskedőnek a kívánságait, hamar kap is egy összeget mellé. Homlokráncolva figyeli, ahogyan összeszedi a kért holmikat. Ennyiből egy szép nagy hodarilt is vehetne. Egy kisebb erszény kerül Merchen Feiy elé. Benne nem 400 arany van,
hanem az összeggel megegyező értékben drágakövek. Talán még egy szép gyűrűt is találhat benne, de az is lehet, hogy az egy másik erszényében pihen. A két kérdésre csak kurtán biccent. *- De. Remélem ez a befektetés kifizetődő lesz.
* Esélyt lát rá, hogy megtömött hátizsákkal térjen vissza, és ezzel szemben arra is, hogy holtan. Amint előtte terem a holmi, bepakolja szépen a hátizsákba, hacsak nem úgy érkezik már előre, majd fel is veszi a hátára, amint a kereskedő rábólint a kapott drágakövekre. Ha nincs probléma, akkor újfent biccent és már indul is. Elég időt vesztegelt, ideje akcióba lendülnie. *
- Ha találok valami érdekeset, majd szeretném, ha ránéznél. Hátha érdekel.
* Mondja még oda utoljára, majd lassú léptekkel hagyja maga mögött a kereskedőt. Utólag belegondolva a hátizsák érdekes választás lesz a kardja mellett, de majd megoldja valahogy. *
3064. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-23 07:06:21
Üzenet elküldve: 2026-01-23 07:06:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 478
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Wrojth Wenkroft//
*Úgy látszik, hogy ezúttal nem hodarillal fognak üzletelni a vörös törpével, szépen végighallhatja, hogy mire is lenne szüksége a másiknak.*
-Rendben. Jó kis kalandozó felszerelésnek hangzik, csak nem útra készül?
*Közben persze egy-egy pillanatra el is fordul, hogy gyorsan összeszedje a holmikat amikre szükség lehet. Ez igazán nem telik bele sok időbe. Az áron szinte nem is gondolkozik.*
-Négyszáz arany megfelel?
*Nincs túlságosan nagy haszna rajta, de nem is mindig ez a lényeg. Meg aztán ha megöleti magát valami kincset kutatva, akkor ugrik a jövőbéli üzletek lehetősége, ez pedig igazán nem érdeke Merchennek sem. Ennyi aranya talán csak akad a másiknak.*
*Úgy látszik, hogy ezúttal nem hodarillal fognak üzletelni a vörös törpével, szépen végighallhatja, hogy mire is lenne szüksége a másiknak.*
-Rendben. Jó kis kalandozó felszerelésnek hangzik, csak nem útra készül?
*Közben persze egy-egy pillanatra el is fordul, hogy gyorsan összeszedje a holmikat amikre szükség lehet. Ez igazán nem telik bele sok időbe. Az áron szinte nem is gondolkozik.*
-Négyszáz arany megfelel?
*Nincs túlságosan nagy haszna rajta, de nem is mindig ez a lényeg. Meg aztán ha megöleti magát valami kincset kutatva, akkor ugrik a jövőbéli üzletek lehetősége, ez pedig igazán nem érdeke Merchennek sem. Ennyi aranya talán csak akad a másiknak.*
3063. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-23 00:11:29
Üzenet elküldve: 2026-01-23 00:11:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Telivér//
-Az utóbbi időben folyton átutazóban vagyok. Mindenhol. *Ezen elmereng egy darabig, de szürke tekintete csakhamar visszakúszik a kereskedőre. Az udvariaskodó diskurzust szokás szerint átugorja, helyette rögtön a tárgyra tér.*
-Megmondom őszintén, nem vagyok nagy tudója a lovaknak. A wegtoreni paripák kisebbek, szívósabbak... Több ideig bírják a kietlen pusztaságot, de nem oly gyorsak, mint az arthenioriak. Így mondják. *Meghagyja a kereskedőnek a beszédet, a következő kérdésre pedig csak fejét rázza. Nincsenek elvárásai, igényei. Bízik benne, hogy a kalmár a kapcsolatai révén majd úgyis a legjobbat választja. Talán meglepő lehet ez tőle, de sosem volt különösebben válogatós a hátasokat illetően. Talán csak a méretük volt szempont, elvégre hosszú utakra számára a nagyobb termetű lovak ideálisak.*
-Kanca. Kanca legyen. Kezesebbek. *Ezt viszont már a tapasztalat mondatja vele. Szórakozottan szemléli, miként köti meg a boltot Orthus. Úgy bámészkodik mellette, mintha a közös nyelvet sem igazán értené. Valójában gondolatai már egészen máshol járnak. Egyebet is óhajt ugyanis a kereskedőtől, de azt meghagyja azután, hogy az üzlet megköttetett.*
-Az utóbbi időben folyton átutazóban vagyok. Mindenhol. *Ezen elmereng egy darabig, de szürke tekintete csakhamar visszakúszik a kereskedőre. Az udvariaskodó diskurzust szokás szerint átugorja, helyette rögtön a tárgyra tér.*
-Megmondom őszintén, nem vagyok nagy tudója a lovaknak. A wegtoreni paripák kisebbek, szívósabbak... Több ideig bírják a kietlen pusztaságot, de nem oly gyorsak, mint az arthenioriak. Így mondják. *Meghagyja a kereskedőnek a beszédet, a következő kérdésre pedig csak fejét rázza. Nincsenek elvárásai, igényei. Bízik benne, hogy a kalmár a kapcsolatai révén majd úgyis a legjobbat választja. Talán meglepő lehet ez tőle, de sosem volt különösebben válogatós a hátasokat illetően. Talán csak a méretük volt szempont, elvégre hosszú utakra számára a nagyobb termetű lovak ideálisak.*
-Kanca. Kanca legyen. Kezesebbek. *Ezt viszont már a tapasztalat mondatja vele. Szórakozottan szemléli, miként köti meg a boltot Orthus. Úgy bámészkodik mellette, mintha a közös nyelvet sem igazán értené. Valójában gondolatai már egészen máshol járnak. Egyebet is óhajt ugyanis a kereskedőtől, de azt meghagyja azután, hogy az üzlet megköttetett.*
3062. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-22 16:57:53
Üzenet elküldve: 2026-01-22 16:57:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 492
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 492
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vegyetek jót ha tudtok//
*Néhány lépést tesz meg csupán, s most közöny helyett arcára a bódulat kövült rá. Alig észrevehető a felfelé görbülő ív, mégis sokat változtat az olykor barátságtalan vonásain. Ahogy a füst távozik tüdejéből, alsó ajkát kóstolja meg nyelvével, lemosva róla a kesernyés ízt, ami most már azon olvad szét. Kissé száraznak érzi, de nem tud rajta bosszankodni.
Mély levegőt vesz, közben érzékeli, hogy mennyire másként érződik az arcára feszülő bőr. Kellemesen zsibog, apró hangyák táncolnak végig rajta, de nem túl szorgos munkájuk közepette, sokkal inkább, annak végeztével, mikor pihenéshez lassítanak. Kissé mereven emelve meg tetovált kezét nyúl orcájához, meglepően jó érzés még ama érintés is, ahogy ujjbegye végigseper a bolyon. Mindeközben pedig konstatálja, hogy nem változott semmi, csupán a Hodaril csókolta körbe. Nem csak ez jut el a füsttel finoman átitatott elméjéig, hanem ismerős-idegen illat is. Nem az övé, más bódulatát fújja felé a szellő. Olyan közel van, hogy szinte messze, ahogy vágyódva elindul annak csalogató útján.
A hang, kellemesen duruzsolva jut el füléig, egészen pontosan tudja, hogy megtalálta, amit, vagy akit keresett. Ha nem érezné az illatot is rögvest látná a szemen, hogy szintén zenész… csakhogy annak portékája túlmutat azon, mije neki valaha is volt. Még nem szól, ködön át pásztáz; színeket, alakot, kirakatot. Kedve volna mindent megvenni, mit ez a férfi elé lök. *
- Mhm. Keresek. *A saját hangja is egy leheletnyit távolibbnak tűnik, ismét újra kell nedvesítenie ajkát, mire egy véletlenül előbukott nagyobb mosolyfoszlány is átsuhan arcán.*
- Az micsoda? *Talán nem egészen egyértelmű, de a spirállal jelölt vászonzsák felé bök állával. Még nem kéri azonnal, amiért jött, mert benne van, hogy sokkal nagyobb értékekre bukkan, mint holmi ördögvigyor palánta.*
*Néhány lépést tesz meg csupán, s most közöny helyett arcára a bódulat kövült rá. Alig észrevehető a felfelé görbülő ív, mégis sokat változtat az olykor barátságtalan vonásain. Ahogy a füst távozik tüdejéből, alsó ajkát kóstolja meg nyelvével, lemosva róla a kesernyés ízt, ami most már azon olvad szét. Kissé száraznak érzi, de nem tud rajta bosszankodni.
Mély levegőt vesz, közben érzékeli, hogy mennyire másként érződik az arcára feszülő bőr. Kellemesen zsibog, apró hangyák táncolnak végig rajta, de nem túl szorgos munkájuk közepette, sokkal inkább, annak végeztével, mikor pihenéshez lassítanak. Kissé mereven emelve meg tetovált kezét nyúl orcájához, meglepően jó érzés még ama érintés is, ahogy ujjbegye végigseper a bolyon. Mindeközben pedig konstatálja, hogy nem változott semmi, csupán a Hodaril csókolta körbe. Nem csak ez jut el a füsttel finoman átitatott elméjéig, hanem ismerős-idegen illat is. Nem az övé, más bódulatát fújja felé a szellő. Olyan közel van, hogy szinte messze, ahogy vágyódva elindul annak csalogató útján.
A hang, kellemesen duruzsolva jut el füléig, egészen pontosan tudja, hogy megtalálta, amit, vagy akit keresett. Ha nem érezné az illatot is rögvest látná a szemen, hogy szintén zenész… csakhogy annak portékája túlmutat azon, mije neki valaha is volt. Még nem szól, ködön át pásztáz; színeket, alakot, kirakatot. Kedve volna mindent megvenni, mit ez a férfi elé lök. *
- Mhm. Keresek. *A saját hangja is egy leheletnyit távolibbnak tűnik, ismét újra kell nedvesítenie ajkát, mire egy véletlenül előbukott nagyobb mosolyfoszlány is átsuhan arcán.*
- Az micsoda? *Talán nem egészen egyértelmű, de a spirállal jelölt vászonzsák felé bök állával. Még nem kéri azonnal, amiért jött, mert benne van, hogy sokkal nagyobb értékekre bukkan, mint holmi ördögvigyor palánta.*
3061. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-22 15:20:45
Üzenet elküldve: 2026-01-22 15:20:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 254
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Királynői jogar //
* A gnómnak nincs más kérdése. Mindent feljegyzetel a faszerszám tulajdonságait illetően. Egyedül az árról nem esik még szó. *
– Igen-igen, megfelel nekik. * Bólint. *
– Ajándék lesz, úgyhogy én fizetem. * Persze ragaszkodik a hazugságához, még ha érti is, hogy a gnóm egyre kevésbé biztos benne, hogy a szóban forgó ismerősök léteznek-e egyáltalán. *
– Tehát… Mennyi az annyi? Kér előleget vagy majd utólag fizessek? * Elő is veszi erszényét, hogy ha kell, tudjon előleget adni. Vagy akár az egész összeget is kifizetheti, bár nem biztos benne, hogy az jó ötlet. Bárki hazudhatja, hogy elkészíti a megrendelését, aztán leléphet a pénzzel. Viszont, ha elkészült, és jó minőségű, pont olyan, amilyet elképzelt, akkor akár még borravalót is ad majd a gnómnak. Már, ha épp olyan kedvében lesz. *
– Illetve még valami… Hogyan találom meg magát? Van valami műhelye… Vagy mindig csak itt ácsorog a kovács előtt?
* A gnómnak nincs más kérdése. Mindent feljegyzetel a faszerszám tulajdonságait illetően. Egyedül az árról nem esik még szó. *
– Igen-igen, megfelel nekik. * Bólint. *
– Ajándék lesz, úgyhogy én fizetem. * Persze ragaszkodik a hazugságához, még ha érti is, hogy a gnóm egyre kevésbé biztos benne, hogy a szóban forgó ismerősök léteznek-e egyáltalán. *
– Tehát… Mennyi az annyi? Kér előleget vagy majd utólag fizessek? * Elő is veszi erszényét, hogy ha kell, tudjon előleget adni. Vagy akár az egész összeget is kifizetheti, bár nem biztos benne, hogy az jó ötlet. Bárki hazudhatja, hogy elkészíti a megrendelését, aztán leléphet a pénzzel. Viszont, ha elkészült, és jó minőségű, pont olyan, amilyet elképzelt, akkor akár még borravalót is ad majd a gnómnak. Már, ha épp olyan kedvében lesz. *
– Illetve még valami… Hogyan találom meg magát? Van valami műhelye… Vagy mindig csak itt ácsorog a kovács előtt?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3162-3181