// Rémségek cirkusza //
*A piactér máskor zsúfolt helyét most kiürítették, így az egész teret a városba érkező cirkusz rendelkezésére tudják bocsájtani. A tér legnagyobb részét természetesen a csíkos ponyvából felállított, méretes sátor adja, értelemszerűen ebben zajlanak napközben az előadások. A hátrébb levő részeket cirkuszi szekerek letakart alakjai foglalják el, az egyszerű közönség számára nem derül ki, mit is rejthet a lepel. Olyan látványosság húzódik meg alatta, amit csakis válogatott szemek láthatnak, olyanok, akiket arra a cirkusz teljhatalmú ura érdemesnek vél. Még az egyszerű utcakölykök sem tudják a titkot kilesni, a fősátor résein az előadást ugyan tudják kukkolni, de a szekerekkel nincs szerencséjük, valahányszor próbálkoznak, legyenek bármilyen óvatosak is, mindig megjelenik egy nagydarab, ostoros ember, hogy kidobja őket.
A nappali színes, vidám, zenés forgatag a nap végéhez közeledve egyre jobban fogyatkozik, száma megcsappan, lassan a zaj is elül, és az első csillagok megjelenésével teljes csend és nyugalom lesz úrrá a cirkuszon. Sehol egy lélek, még a szél se rezzen, mintha tudná, hogy most már el kell kerülnie a piacteret.
Nap közben, amíg mások szórakoztak, az igazgató emberei, futárjai nem pihenhettek, egész nap azon szorgoskodtak, hogy meghívókat szállítsanak ki, mindenkit névre szóló invitálásban részesítve és egyben felhatalmazva, hogy részt vegyenek a különleges, egyszeri és soha vissza nem térő előadáson. Mindenki ugyanazt a formulát kapja kezei közé, méghozzá a nap folyamán, legyen bárhol is, a futár egészen biztosan megtalálja, szinte már ijesztő pontossággal ismerve fel akár a legnagyobb tömegben is.*
"Tisztelt (itt mindenki a saját nevét láthatja)!
Ezennel szívélyesen meginvitálom Önt, hogy tegyen egy látogatást cirkuszomba, élvezze ki a különlegességet, amit egy rendhagyó, esti előadás keretében szeretnék megmutatni. e habozzon, erszénye nem bánja, bebocsátást ingyen nyer ezen levél felmutatásával.
Üdvözlöm Önt az Rémségek Cirkuszában.
M.R. Y."
*Ahogy az első, meghívott vendégek megérkeznek, felderengenek a fények, imbolygó fáklyát lángja világítják meg a cirkuszt, a nappal oly hívogató sátrat most ijesztő árnyakkal borítva, amik túlvilági táncukat járják a csíkos vászon felületén. A színek, amiket a nap fénye oly vidámmá tesz, most sötéten ásítanak, mintha a végtelen mélység tátaná száját az érkezők felé. Az egész terek halk, vontatott cirkuszi muzsika lepi el, néha megerősödve, néha épp csak hallhatóan borzongatva a félősebbeket.
A cirkusz előtt három kapu van felállítva, mindhárom mellett egy-egy bohóc áll, aki ellenőrzi a meghívókat. Ha valaki alaposabban szemügyre veszi őket, azt fedezheti fel, hogy szinte döbbenetes a hasonlóság, nem csak ruhájuk és maszkjuk egyforma, de arcuk formája, magasságuk, tartásuk, alakjuk is teljesen megegyezik. Mintha egymás kiköpött másai, ikrei lennének... Nem biztos, hogy sokan elhiszik, de valóban hármasikrek, akiknek legfőbb feladatuk, hogy a vendégeket beengedjék, méghozzá meghatározott számban. Aki belép, kap csuklójára egy vékony, de mégis masszív szalagot, aminek színe attól függ, hogy melyik kapun lépett be. Az első mellett álló, piros ruhás bohóc piros szalagot osztogat, a második kapunál kéket, a harmadiknál pedig sárga színűt kapnak a belépők. Festékkel kiemelt, széles, szinte már az őrület határát súroló vigyorukkal kívánnak mindenkinek jó szórakozást és mutatnak a sátor felé, hogy oda fáradjanak, ugyanis az előadás első, bevezető része ott fog zajlani. Út közben édességárusok kínálgatják portékájukat, hol csontot formázó kekszeket árulva, hol fából faragott koponyában tálalva szaftos, húsos ételt, hol a koponyák jellegzetes formáját imitáló perec ontja ínycsiklandó illatát, de ínyenceknek akad itt légies, pókhálók szövevényét idéző, édes csemege, pókokra hasonlító, kakaós sütemény és természetesen az évszaknak megfelelően nem hiányozhat a sült gesztenye sem, aminek szemei méretes bogarakként pörkölődnek a tűz fölött, közvetlenül a sütőtököket áruló öregasszony mellett. Aki bátor, annak is akad kóstolni való, az egyik árus ugyanis rántott csirkelábat, párolt, gőzölgő agyvelőt és pirított kígyókarikákat kínál, köretnek barna szemű rizst ajánlva, mely a fáklyák táncoló fényében úgy hat, mintha ezernyi apró bogár nyüzsögne a tálban. Akad itt sok különlegesség, ha valakinek gusztusa támadna valamire, bizonyára meg tud alkudni az árusokkal, mielőtt elfoglalná helyét odabent.*