Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 27 (521. - 540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
540. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-02 22:17:52
Üzenet elküldve: 2020-05-02 22:17:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
*Könyvecskéjét elmélyülten lapozgatja hol előre, hol hátra, mikor kilép a rezidencia épületének üresen ásító bejáratán, amelynek tölgyfa ajtaját kidöntötték egykor a lázadók. Apró lábait határozott ütemben szedi a kavicsos, száraz avarral és dudvával borított úton, arcát megcsiklandozza a napfény éledő melege, haján pedig vörösen ragyog fel. Nem látszik rajta, hogy az éjszakát a padlón fekve töltötte, sokkal több dolga van annál, hogy holmi kényelmetlenséggel foglalkozzék.
Magában motyogva ellenőrzi újra és újra jegyzeteit, hátha kihagyott valamit, vagy fölöslegesen írt fel, bár talán felesleges ennyire izgulnia, hiszen tényleg szükséges dolgokat jegyeztek fel, ha pedig valami hiányzik, legfeljebb elmennek újra a piacra.
Felnéz hát, és látva, hogy mennyire magasan jár a nap, megszaporázza lépteit, nehogy elkéssen a találkozóról. YIlanda ugyan előbb másfelé indult, de ha minden igaz, hoz valakit, és egyikőjüket se szeretné megváratni.*
Magában motyogva ellenőrzi újra és újra jegyzeteit, hátha kihagyott valamit, vagy fölöslegesen írt fel, bár talán felesleges ennyire izgulnia, hiszen tényleg szükséges dolgokat jegyeztek fel, ha pedig valami hiányzik, legfeljebb elmennek újra a piacra.
Felnéz hát, és látva, hogy mennyire magasan jár a nap, megszaporázza lépteit, nehogy elkéssen a találkozóról. YIlanda ugyan előbb másfelé indult, de ha minden igaz, hoz valakit, és egyikőjüket se szeretné megváratni.*
539. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-02 22:06:58
Üzenet elküldve: 2020-05-02 22:06:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Enyveskezű és Harcias//
– Valamit enni kell. * Ismétli el az ork szavait még a tisztáson. Miközben ballag a szegénynegyed felé, egyre inkább csak a hasára és az esőre tud gondolni. Az sem segít a helyzetén, hogy gyomra hangosan lázong a kialakult szituáció ellen, így még az ég dörgése is csak pár pillanatra vonja el figyelmét - ilyenkor félve húzza összébb vállait és behunyja szemeit, hátha úgy nagyobb biztonságban lesz. A piactéren normál esetben megszámlálhatatlan finomságot találhatnának, de az eső miatt a legtöbben hazamentek, a finom illatokat pedig elmosta az eső szaga. Böröngő a kövezett tér közepén megállva szomorúan tekint körbe, majd Hargára. *
– Kinél van étel?
– Valamit enni kell. * Ismétli el az ork szavait még a tisztáson. Miközben ballag a szegénynegyed felé, egyre inkább csak a hasára és az esőre tud gondolni. Az sem segít a helyzetén, hogy gyomra hangosan lázong a kialakult szituáció ellen, így még az ég dörgése is csak pár pillanatra vonja el figyelmét - ilyenkor félve húzza összébb vállait és behunyja szemeit, hátha úgy nagyobb biztonságban lesz. A piactéren normál esetben megszámlálhatatlan finomságot találhatnának, de az eső miatt a legtöbben hazamentek, a finom illatokat pedig elmosta az eső szaga. Böröngő a kövezett tér közepén megállva szomorúan tekint körbe, majd Hargára. *
– Kinél van étel?
538. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-02 09:53:57
Üzenet elküldve: 2020-05-02 09:53:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//A Jó, a Rossz, és a Szép//
* Rocha szépen ráerősít a brossra tett kérdésre. Ez a kis győzelem pont elég is neki. Persze azért lesi a másik arcát érzelmek után kutatva. Leginkább csak a szeme villanása az amiből következtetni mer arra, hogy ez annyira nem tetszik Aldonak. Ennyi elég is neki. Női társaságuk vacsora meghívást intéz feléjük, amit Wrexan habozás nélkül elfogad.*
- Én is szívesen elmegyek hozzád.* Sajnos ő ne büszkélkedhet a nagy főző tudományával, ezért inkább nem is szól egy szót sem erre. Inkább csak irigykedik, hogy ő nem tud. Na, de nem tétováznak tovább a piacon, hanem el is indulnak a lány otthona felé. Wrexannak fogalma sincs arról, hogy a kísérők meg ilyen formaságok, hogyan is működnek. Ezért hát annyira nem is izgatja az a tény, hogy a jobboldalra szorul. Neki aztán tökmindegy, hogy melyik oldalon megy. Sőt mit több jó kedve is lesz. Vacsora vendég lesz és még az ismeretlen fickóval is, mintha kezdené megtalálnia közös hangot. Ámuldozva hallgatja, hogy mivel foglalkozik a másik.*
- Érdekes munkád van. Nálunk is épül egy ilyen hely, ami ilyesmivel is fog foglalkozni.* Ecseteli lelkesen neki. Aztán meg persze beszámol saját munkájáról is, minden szégyenérzet nélkül.*
- Én amolyan mindenes vagyok a Sellőházban. Rendben tartom az istállót, eljárok áru beszerzésre, meg karban tartom az épületet. Mielőtt meg idejöttem bányász voltam Pirtianesben.*Biztosra veszi, hogy ez mind érdekli Aldot, mert hát kérdezte. Még enyhe büszkeséget is lehet hallani hangján, miközben erről beszél.*
* Rocha szépen ráerősít a brossra tett kérdésre. Ez a kis győzelem pont elég is neki. Persze azért lesi a másik arcát érzelmek után kutatva. Leginkább csak a szeme villanása az amiből következtetni mer arra, hogy ez annyira nem tetszik Aldonak. Ennyi elég is neki. Női társaságuk vacsora meghívást intéz feléjük, amit Wrexan habozás nélkül elfogad.*
- Én is szívesen elmegyek hozzád.* Sajnos ő ne büszkélkedhet a nagy főző tudományával, ezért inkább nem is szól egy szót sem erre. Inkább csak irigykedik, hogy ő nem tud. Na, de nem tétováznak tovább a piacon, hanem el is indulnak a lány otthona felé. Wrexannak fogalma sincs arról, hogy a kísérők meg ilyen formaságok, hogyan is működnek. Ezért hát annyira nem is izgatja az a tény, hogy a jobboldalra szorul. Neki aztán tökmindegy, hogy melyik oldalon megy. Sőt mit több jó kedve is lesz. Vacsora vendég lesz és még az ismeretlen fickóval is, mintha kezdené megtalálnia közös hangot. Ámuldozva hallgatja, hogy mivel foglalkozik a másik.*
- Érdekes munkád van. Nálunk is épül egy ilyen hely, ami ilyesmivel is fog foglalkozni.* Ecseteli lelkesen neki. Aztán meg persze beszámol saját munkájáról is, minden szégyenérzet nélkül.*
- Én amolyan mindenes vagyok a Sellőházban. Rendben tartom az istállót, eljárok áru beszerzésre, meg karban tartom az épületet. Mielőtt meg idejöttem bányász voltam Pirtianesben.*Biztosra veszi, hogy ez mind érdekli Aldot, mert hát kérdezte. Még enyhe büszkeséget is lehet hallani hangján, miközben erről beszél.*
537. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-01 21:42:22
Üzenet elküldve: 2020-05-01 21:42:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ephemia//
- Ezt meg tudom érteni. *sóhajt fel Ephemia válaszát hallva, bár megkönnyebbül azért kissé, hogy a lány a történtek ellenére is jól van* Én is visszajöttem már egyszer a városba a lázadás után, megnézni, mi lett az édesanyámmal és a házunkkal... *jegyzi meg révedezve, ahogy eszébe jut az utolsó alkalom, amikor a városban járt* Én egy percig se bírtam ott maradni... túlságosan fájt, de valahogy már mégse éreztem semmit. Az a hely már nem az én otthonom volt. *sóhajt fel, remélve, hogy a lány érteni fogja, miről is beszél* És nem csak átvitt értelemben, a Szegénynegyedben ritkán marad lakatlan egy ház, biztos vagyok benne, azóta már új lakói akadtak. De örülök neki, hogy most már másoknak nyújthat menedéket, ahová örömmel térnek haza. Vagy legalábbis én szeretem így gondolni... *vonja meg bizonytalanul a vállát, vajon van-e értelme elmesélnie a saját történetét, hisz nyilván nem teljesen hasonló a helyzetük, de talán segíthet Ephemiának is kissé másképp látni a dolgokat, vagy legalább elterelni a gondolatait a romos kúriáról. Beszéd közben azért sűrűn szemléli környezetüket is, hiszen a lány megjegyzése újra emlékezteti rá, hogy nem pusztán egy békés városnézés okán, vagy a múlt emlékeit felidézendő járnak most Artheniorban*
- Talán az egyik törpét megkérhettük volna, hogy kísérjen el minket... *jegyzi meg inkább csak magának, hisz nagyobb biztonságban érezné magukat, ha nem pusztán kettesben sétálnának az utcákon, főleg, ha Ephemia még tovább tervez a családja életében kutakodni a Szegénynegyed lepukkant kocsmáiban. ~Talán Joranra való tekintettel segítettek volna~ gondolja magában, de persze sose kérné a lányt, hogy újra menjenek vissza korábbi otthonához, ahonnan szinte úgy menekült el az előbb, így kénytelen beletörődni, hogy csak magukra számíthatnak*
- Akkor keressünk valami ennivalót. A reggelit én állom. *ajánlja fel halvány mosollyal, remélve, hogy Ephemia nem fogja visszautasítani a kedves gesztust. Szeretné kissé jobb kedvre deríteni a lányt, ehhez pedig a legkönnyebb és leggyorsabb módszernek a reggelit találja*
- Volt erre egy nagyszerű pék... igazán finom cipói meg süteményei voltak. Már a bejáratnál érezni lehetett az illatát, és mindig hatalmas sor állt előtte. Gyere, erre kell lennie! *magyarázza lelkesen a lánynak, remélve, hogy Ephemia követi majd, amerre megy. Bár szeretné mihamarabb kideríteni, vajon a remek pék még mindig itt van-e, nem diktál túl gyors tempót, nehogy elveszítsék egymást a vásár forgatagában*
- Ó, ne! *áll meg azonban hirtelen az utca közepén, csalódottan sóhajtva fel, amikor megpillantja azt a helyet, ahol korábban az ínycsiklandó péksüteményektől roskadozó asztal állt, most pedig egy virágokkal zsúfolt bódé* Már nincs itt. Sajnálom. *jegyzi meg szomorúan, ezek után inkább Ephemiára bízva, hogy eldöntse, hol szeretne megreggelizni*
- Köszönöm, igazán kedves tőled! *hálálkodik mosolyogva a lánynak ahogy a vásárlás kerül szóba, hisz az alkudozás valóban nem az erőssége, míg vele szemben, úgy tűnik, Ephemia született tehetség az ilyesmiben* Csak pár gyógyfüvet szeretnék... ha esetleg egyszer szükség lenne ilyesmikre. *feleli kissé kitérően a lánynak, hisz nem szeretné részletezni, hogy attól tart, korábbi elrablóik esetleg újra rájuk találnak, és legközelebb nem ússzák meg sértetlen a velük való találkozást*
- Egy kis Fehér Qartan, Keresztes Ulsga... meg egy kicsi abból is ott a sarokban. *suttogja a lánynak, amikor egy füvesasszony akad az útjukba a piacon, de a megbeszéltek szerint magát a vásárlást már Ephemiára bízza*
- Köszönöm szépen. *süllyeszti a zsebébe hálás mosollyal szerzeményeit, majd az erszényében kezd kotorászni, hogy átadjon 370 aranyat Ephemia d'Aquistanak
*
- Csodásan néznek ki! És azt hiszem, már megvan minden, amit szerettem volna, részemről mehetünk. *bólint rá lelkesen a tervre, hisz a tegnap történtek fényében neki sincs kedve sokáig nyílt terepen sétálni, bár az eddig megszokottól eltérően a tömeg most valahogy megnyugtatja kissé, úgy vélve, a sok vásárló között őket is nehezebb kiszúrnia bárkinek, aki keresné őket. Ahogy távolodnak a piac forgatagától, újra elfogja kissé az idegesség, ám aggodalmairól inkább hallgat, és szó nélkül követi a lányt, remélve, hogy akad majd egy üres pad, ahová leülhetnek*
- Jó étvágyat! *emeli meg kissé a lány felé a saját lepényét, mintha csak egy koccintásra szánt pohár lenne, de persze nem érinti össze őket, nehogy még egy óvatlan pillanatban kiessen a kezükből a reggeli*
- Mit gondolsz? El tudnád képzelni, hogy újra itt lakj? *kérdezi elmélázva a lányt, miközben már a lepényt fogyasztja, csak kissé későn kapva észbe, hogy talán rosszul fogalmazott az előbb és tapintatlannak tűnhet* Mármint nem a kúriában, vagy nem abban a kúriában... csak máshol, egy másik házban... *szemléli reggelizés közben a piacon sétáló járókelőket, miközben furcsa, nosztalgikus érzés fogja el. Bár régi otthonától már elbúcsúzott, most, ahogy a lehetőségekhez képest békésen ücsörögnek a téren, újra kissé hiányolni kezdi a város sürgés-forgását, miközben felidéződnek benne a régi szép emlékek, mikor még a nagyanyjával sétált erre, aki szinte minden kofával leállt beszélgetni, aki az útjukba akadt, elérve, hogy megajándékozzák őt egy kis gyümölccsel, süteménnyel vagy más aprósággal.*
- Ezt meg tudom érteni. *sóhajt fel Ephemia válaszát hallva, bár megkönnyebbül azért kissé, hogy a lány a történtek ellenére is jól van* Én is visszajöttem már egyszer a városba a lázadás után, megnézni, mi lett az édesanyámmal és a házunkkal... *jegyzi meg révedezve, ahogy eszébe jut az utolsó alkalom, amikor a városban járt* Én egy percig se bírtam ott maradni... túlságosan fájt, de valahogy már mégse éreztem semmit. Az a hely már nem az én otthonom volt. *sóhajt fel, remélve, hogy a lány érteni fogja, miről is beszél* És nem csak átvitt értelemben, a Szegénynegyedben ritkán marad lakatlan egy ház, biztos vagyok benne, azóta már új lakói akadtak. De örülök neki, hogy most már másoknak nyújthat menedéket, ahová örömmel térnek haza. Vagy legalábbis én szeretem így gondolni... *vonja meg bizonytalanul a vállát, vajon van-e értelme elmesélnie a saját történetét, hisz nyilván nem teljesen hasonló a helyzetük, de talán segíthet Ephemiának is kissé másképp látni a dolgokat, vagy legalább elterelni a gondolatait a romos kúriáról. Beszéd közben azért sűrűn szemléli környezetüket is, hiszen a lány megjegyzése újra emlékezteti rá, hogy nem pusztán egy békés városnézés okán, vagy a múlt emlékeit felidézendő járnak most Artheniorban*
- Talán az egyik törpét megkérhettük volna, hogy kísérjen el minket... *jegyzi meg inkább csak magának, hisz nagyobb biztonságban érezné magukat, ha nem pusztán kettesben sétálnának az utcákon, főleg, ha Ephemia még tovább tervez a családja életében kutakodni a Szegénynegyed lepukkant kocsmáiban. ~Talán Joranra való tekintettel segítettek volna~ gondolja magában, de persze sose kérné a lányt, hogy újra menjenek vissza korábbi otthonához, ahonnan szinte úgy menekült el az előbb, így kénytelen beletörődni, hogy csak magukra számíthatnak*
- Akkor keressünk valami ennivalót. A reggelit én állom. *ajánlja fel halvány mosollyal, remélve, hogy Ephemia nem fogja visszautasítani a kedves gesztust. Szeretné kissé jobb kedvre deríteni a lányt, ehhez pedig a legkönnyebb és leggyorsabb módszernek a reggelit találja*
- Volt erre egy nagyszerű pék... igazán finom cipói meg süteményei voltak. Már a bejáratnál érezni lehetett az illatát, és mindig hatalmas sor állt előtte. Gyere, erre kell lennie! *magyarázza lelkesen a lánynak, remélve, hogy Ephemia követi majd, amerre megy. Bár szeretné mihamarabb kideríteni, vajon a remek pék még mindig itt van-e, nem diktál túl gyors tempót, nehogy elveszítsék egymást a vásár forgatagában*
- Ó, ne! *áll meg azonban hirtelen az utca közepén, csalódottan sóhajtva fel, amikor megpillantja azt a helyet, ahol korábban az ínycsiklandó péksüteményektől roskadozó asztal állt, most pedig egy virágokkal zsúfolt bódé* Már nincs itt. Sajnálom. *jegyzi meg szomorúan, ezek után inkább Ephemiára bízva, hogy eldöntse, hol szeretne megreggelizni*
- Köszönöm, igazán kedves tőled! *hálálkodik mosolyogva a lánynak ahogy a vásárlás kerül szóba, hisz az alkudozás valóban nem az erőssége, míg vele szemben, úgy tűnik, Ephemia született tehetség az ilyesmiben* Csak pár gyógyfüvet szeretnék... ha esetleg egyszer szükség lenne ilyesmikre. *feleli kissé kitérően a lánynak, hisz nem szeretné részletezni, hogy attól tart, korábbi elrablóik esetleg újra rájuk találnak, és legközelebb nem ússzák meg sértetlen a velük való találkozást*
- Egy kis Fehér Qartan, Keresztes Ulsga... meg egy kicsi abból is ott a sarokban. *suttogja a lánynak, amikor egy füvesasszony akad az útjukba a piacon, de a megbeszéltek szerint magát a vásárlást már Ephemiára bízza*
- Köszönöm szépen. *süllyeszti a zsebébe hálás mosollyal szerzeményeit, majd az erszényében kezd kotorászni, hogy átadjon 370 aranyat Ephemia d'Aquistanak
*- Csodásan néznek ki! És azt hiszem, már megvan minden, amit szerettem volna, részemről mehetünk. *bólint rá lelkesen a tervre, hisz a tegnap történtek fényében neki sincs kedve sokáig nyílt terepen sétálni, bár az eddig megszokottól eltérően a tömeg most valahogy megnyugtatja kissé, úgy vélve, a sok vásárló között őket is nehezebb kiszúrnia bárkinek, aki keresné őket. Ahogy távolodnak a piac forgatagától, újra elfogja kissé az idegesség, ám aggodalmairól inkább hallgat, és szó nélkül követi a lányt, remélve, hogy akad majd egy üres pad, ahová leülhetnek*
- Jó étvágyat! *emeli meg kissé a lány felé a saját lepényét, mintha csak egy koccintásra szánt pohár lenne, de persze nem érinti össze őket, nehogy még egy óvatlan pillanatban kiessen a kezükből a reggeli*
- Mit gondolsz? El tudnád képzelni, hogy újra itt lakj? *kérdezi elmélázva a lányt, miközben már a lepényt fogyasztja, csak kissé későn kapva észbe, hogy talán rosszul fogalmazott az előbb és tapintatlannak tűnhet* Mármint nem a kúriában, vagy nem abban a kúriában... csak máshol, egy másik házban... *szemléli reggelizés közben a piacon sétáló járókelőket, miközben furcsa, nosztalgikus érzés fogja el. Bár régi otthonától már elbúcsúzott, most, ahogy a lehetőségekhez képest békésen ücsörögnek a téren, újra kissé hiányolni kezdi a város sürgés-forgását, miközben felidéződnek benne a régi szép emlékek, mikor még a nagyanyjával sétált erre, aki szinte minden kofával leállt beszélgetni, aki az útjukba akadt, elérve, hogy megajándékozzák őt egy kis gyümölccsel, süteménnyel vagy más aprósággal.*
536. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-01 18:49:31
Üzenet elküldve: 2020-05-01 18:49:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sotheodan//
*A piacon sok ember tartózkodik, most még kettővel több is. Nem tudja, hogy Soth mit akar. Az természetes, hogy vásárolni akar, de azt nem tudja, hogy mit, de ez nem is nagy probléma. Nem ő akar vásárolni. A kérdés feltételének a módja alapján most már biztosra veszi, hogy Soth bosszantani akarja.*
-Csak nézelődök egy kicsit. Pontos tervem nincsen. Na és te mit keresel itt?
*Ám a kérdés feltétele után rájön, hogy ezt a kérdést felesleges volt feltenni. Csak azt reméli, hogy nem kell egy prédikációt végig hallgatnia Teysusról.*
*A piacon sok ember tartózkodik, most még kettővel több is. Nem tudja, hogy Soth mit akar. Az természetes, hogy vásárolni akar, de azt nem tudja, hogy mit, de ez nem is nagy probléma. Nem ő akar vásárolni. A kérdés feltételének a módja alapján most már biztosra veszi, hogy Soth bosszantani akarja.*
-Csak nézelődök egy kicsit. Pontos tervem nincsen. Na és te mit keresel itt?
*Ám a kérdés feltétele után rájön, hogy ezt a kérdést felesleges volt feltenni. Csak azt reméli, hogy nem kell egy prédikációt végig hallgatnia Teysusról.*
535. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-01 18:29:56
Üzenet elküldve: 2020-05-01 18:29:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rathgothsa//
*A piacon még most is sokan tartózkodnak. Szeretne néhány dolgot venni, bár még csak nézelődik. Még nincs elég aranya, hogy csak úgy elköltse, ami kevés vagyona van. De attól még nézelődhet. Meg is találja a dolgokat melyeket megvenne, de még aranya sincs.*
-Mit keresel erre felé Rath?
*Kérdezi, miközben eladóról eladóra járnak. Nem néz a gnómra, hiszen épp az eladók áruit nézegeti. Igazán kíváncsi a válaszra. Hiszen a saját indítéka egyértelmű lehet Rath számára, mivel már tudja, hogy Teysus szolgálatában áll.*
*A piacon még most is sokan tartózkodnak. Szeretne néhány dolgot venni, bár még csak nézelődik. Még nincs elég aranya, hogy csak úgy elköltse, ami kevés vagyona van. De attól még nézelődhet. Meg is találja a dolgokat melyeket megvenne, de még aranya sincs.*
-Mit keresel erre felé Rath?
*Kérdezi, miközben eladóról eladóra járnak. Nem néz a gnómra, hiszen épp az eladók áruit nézegeti. Igazán kíváncsi a válaszra. Hiszen a saját indítéka egyértelmű lehet Rath számára, mivel már tudja, hogy Teysus szolgálatában áll.*
534. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-01 16:11:04
Üzenet elküldve: 2020-05-01 16:11:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Jó, a Rossz, és a Szép//
*A fiú értetlen arca, esetleges zavartsága a szemében még inkább elszórakoztatja az elfet, elvégre pont ilyen hatást akart elérni szavaival. Összezavarni, és kellemetlen helyzetbe hozni. Szereti ezt a fajta játékot, persze csak módjával, nem szándékozik túl rossz színben feltűnni Rocha szemében.
Amikor szóba kerül a bross, Aldo hideg szeme Wrexanra villan, majd elnyom magában egy gúnyos mosolyt. Ahogy a fiú kihangsúlyozza a kis ajándékát, hogy orra alá dörgölje, az elf száját elhagyja egy alig észlelhető, megvető fújtatás. Több ő annál, hogy ilyeneken fennakadjon. De Rocha reakciója már inkább zavarja, nem érti, mi olyan értékes és nagy szám egy közönséges ékszerben. Mindig felszínesnek tartotta az efféle ajándékokat, csakúgy, mint a virágot. Ha már valaki kedveskedni akar egy nőnek, lehetne kreatívabb, fektethetne bele több energiát.*
- Remekül hangzik a vacsora.
*Mosolyog a félvérre, s talán itt a lehetőség, hogy kicsit magát is fényezze.*
- Szeretek főzni, szívesen be is segítek.
*Azzal amint elindulnak, a nő baljára lép, elvégre az a férfi kísérők számára fenntartott oldal. Természetesen ezt a műveletet még lehetőleg Wrexan előtt igyekszik végrehajtani. A fiú további érdeklődésére pedig ügyelve, hogy hangszíne és arca ne árulkodjon a benne növekvő ellenszenvről, udvariasan válaszol.*
- Varázsitalok, gyógyszerek, mérgek készítésével és eladásával. És te? Mivel foglalkozol?
*A fiú értetlen arca, esetleges zavartsága a szemében még inkább elszórakoztatja az elfet, elvégre pont ilyen hatást akart elérni szavaival. Összezavarni, és kellemetlen helyzetbe hozni. Szereti ezt a fajta játékot, persze csak módjával, nem szándékozik túl rossz színben feltűnni Rocha szemében.
Amikor szóba kerül a bross, Aldo hideg szeme Wrexanra villan, majd elnyom magában egy gúnyos mosolyt. Ahogy a fiú kihangsúlyozza a kis ajándékát, hogy orra alá dörgölje, az elf száját elhagyja egy alig észlelhető, megvető fújtatás. Több ő annál, hogy ilyeneken fennakadjon. De Rocha reakciója már inkább zavarja, nem érti, mi olyan értékes és nagy szám egy közönséges ékszerben. Mindig felszínesnek tartotta az efféle ajándékokat, csakúgy, mint a virágot. Ha már valaki kedveskedni akar egy nőnek, lehetne kreatívabb, fektethetne bele több energiát.*
- Remekül hangzik a vacsora.
*Mosolyog a félvérre, s talán itt a lehetőség, hogy kicsit magát is fényezze.*
- Szeretek főzni, szívesen be is segítek.
*Azzal amint elindulnak, a nő baljára lép, elvégre az a férfi kísérők számára fenntartott oldal. Természetesen ezt a műveletet még lehetőleg Wrexan előtt igyekszik végrehajtani. A fiú további érdeklődésére pedig ügyelve, hogy hangszíne és arca ne árulkodjon a benne növekvő ellenszenvről, udvariasan válaszol.*
- Varázsitalok, gyógyszerek, mérgek készítésével és eladásával. És te? Mivel foglalkozol?
533. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-05-01 13:59:28
Üzenet elküldve: 2020-05-01 13:59:28
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Felkel és kilép a fogadóból. A piac felé veszi az irányt. Mindenki fölé magasodik az ő kétszáz centijével. Sokáig nem teketóriázik, megnézi milyen hátas állatok vannak a piacon. Talál pár a célra megfelelő jószágot, de ezekre nincs elég pénze. Bosszúsan káromkodik egyet, majd tovább megy. Valami élelmet akar magának venni. Vesz magának 14 aranyért hideg élelmet amit kifizet aMesélő (Mimóza)nek. . Már úgy is nagyon éhes volt. Miután megkapja a vásárolt étket, el is kezdi felzabálni. Mikor végez, az erdőszéli tisztás felé vezet az útja. Erre még nemigen járt. Kíváncsi a helyre. *
. Már úgy is nagyon éhes volt. Miután megkapja a vásárolt étket, el is kezdi felzabálni. Mikor végez, az erdőszéli tisztás felé vezet az útja. Erre még nemigen járt. Kíváncsi a helyre. *
532. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-04-30 20:33:06
Üzenet elküldve: 2020-04-30 20:33:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A Jó, a Rossz, és a Szép//
*Az ő figyelmét sem kerülte el a hangsúly, amivel a "kedves ismerős"-t ejtette ki a hegyes fülű. Nem hinné, hogy téved, de a félrevezető szavak, ahogy Wrexant említette az elfnek talán célba találtak. Szemöldökeit összehúzva, kissé lesújtó pillantásokat vet a férfira, majd sóhajtva inkább megtartja magának a megjegyzést, mi szájára kívánkozik. Sőt még rá is bólint a kérdésre, hagy főljön a férfi.*
- Én mondtam.
*Húzza is ki büszkén magát. Ha másban nem, hát a férfi társaság gondos megválasztásában mindig is tökéletesnek tartotta az ízlését. Legyen szó egy éjszakás ismertségről vagy egy kellemes beszélgetésekkel átszőtt napról. A jelenlévő férfiakkal kivétel nélkül remekül érezte magát, mind a ketten tökéletes társaság voltak. Persze annyi önuralma azért van, hogy hangosan egyiket sem kezdi ajnározni, nehogy valamelyiknek a fejébe szálljon. Bár ezt elsőnek Aldoból nézné ki.*
- Persze, hogy viselem.
*Mosolyogva simít is az említett tárgyra, majd szemöldökeit felvonva pislog lassan, felváltva a két férfira. Lehet, hogy csak ő képzelődik, de mintha egy kis feszültség lengné be hármasukat. Azután csak kósza képzelgésnek titulálva legyinti is le magában a botor gondolatot.*
- Nos, hát amíg ismerkedtek, addig akár indulhatnánk is tovább.
*Szándékát pedig nyomatékosítja is magában, ahogy lassan tovább indul a sorok között. Közben jön az isteni szikra egy kósza gondolattal, hogy talán, ha persze a fiúk is vevők rá kedvezhetne nekik egy kicsit, ha már így összehozta őket a sors.*
- Mi a programotok estére? Kivételesen a vacsorát otthon akarom megfőzni, nem a Pegazusban megvenni. Ha gondoljátok...
*Ezzel a hagyja is a levegőben lógni a vacsorameghívást, valamint további teret biztosítani a két férfi ismerkedéséhez. Ő maga meg kellemes hallgatóságként sétálgat és nézelődik az árusok között.*
*Az ő figyelmét sem kerülte el a hangsúly, amivel a "kedves ismerős"-t ejtette ki a hegyes fülű. Nem hinné, hogy téved, de a félrevezető szavak, ahogy Wrexant említette az elfnek talán célba találtak. Szemöldökeit összehúzva, kissé lesújtó pillantásokat vet a férfira, majd sóhajtva inkább megtartja magának a megjegyzést, mi szájára kívánkozik. Sőt még rá is bólint a kérdésre, hagy főljön a férfi.*
- Én mondtam.
*Húzza is ki büszkén magát. Ha másban nem, hát a férfi társaság gondos megválasztásában mindig is tökéletesnek tartotta az ízlését. Legyen szó egy éjszakás ismertségről vagy egy kellemes beszélgetésekkel átszőtt napról. A jelenlévő férfiakkal kivétel nélkül remekül érezte magát, mind a ketten tökéletes társaság voltak. Persze annyi önuralma azért van, hogy hangosan egyiket sem kezdi ajnározni, nehogy valamelyiknek a fejébe szálljon. Bár ezt elsőnek Aldoból nézné ki.*
- Persze, hogy viselem.
*Mosolyogva simít is az említett tárgyra, majd szemöldökeit felvonva pislog lassan, felváltva a két férfira. Lehet, hogy csak ő képzelődik, de mintha egy kis feszültség lengné be hármasukat. Azután csak kósza képzelgésnek titulálva legyinti is le magában a botor gondolatot.*
- Nos, hát amíg ismerkedtek, addig akár indulhatnánk is tovább.
*Szándékát pedig nyomatékosítja is magában, ahogy lassan tovább indul a sorok között. Közben jön az isteni szikra egy kósza gondolattal, hogy talán, ha persze a fiúk is vevők rá kedvezhetne nekik egy kicsit, ha már így összehozta őket a sors.*
- Mi a programotok estére? Kivételesen a vacsorát otthon akarom megfőzni, nem a Pegazusban megvenni. Ha gondoljátok...
*Ezzel a hagyja is a levegőben lógni a vacsorameghívást, valamint további teret biztosítani a két férfi ismerkedéséhez. Ő maga meg kellemes hallgatóságként sétálgat és nézelődik az árusok között.*
531. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-04-30 20:06:05
Üzenet elküldve: 2020-04-30 20:06:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//A Jó, a Rossz, és a Szép//
* Wrexan arcán is széles mosoly terül el a kedves fogadtatásra. Érdeklődve hallgatja a lány beszédét. Mondjuk a pillanatnyi kihagyás feltűnik neki, amikor Alodt mutatja be neki. A kézfogását viszonozza a másik. Viszont van valami ami nem tetszik Wrexannak. Az pedig a "kedves ismerős" ami eléggé érdekesen hangzik a férfi szájából. Ezen kívül semmi más nem tűnik fel számára. Sőt igazából, amikor Rocha barátként mutatja be, akkor már ez is jelentéktelennek tűnik számára. Számára világos, hogy a barát közelebbi kapcsolatot szimbolizál, mint a "kedves ismerős". A megjegyzésre, hogy édes lenne furán értetlen képpel mered Aldora. Férfitól nagyon nem akart ilyesmit hallani. Inkább vissza is fordul Rochához.*
- Hát ha nem zavarok, akkor egy darabig elkísérnélek.*Ajánlja fel. Közben azért úgy dönt, hogy egy picit odaszúr annak az elfnek is egyet.*
- Látom még mindig viseled azt a brosst, amit tőlem kaptál.* A tőlem szót, mintha egy hangyányit megnyomta volna. Nem tett neki keresztbe Aldo, de úgy érezte, hogy nem árt éreztetni vele, hogy milyen jóban is van ő meg a lány.*
- Megkérdezhetem, hogy mivel keresed a betevőre valót?* Próbálná kicsit jobban megismerni a férfit, ha már akad egy közös barátjuk. Talán ez ennyi elég is lesz a beszélgetés beindítására.*
* Wrexan arcán is széles mosoly terül el a kedves fogadtatásra. Érdeklődve hallgatja a lány beszédét. Mondjuk a pillanatnyi kihagyás feltűnik neki, amikor Alodt mutatja be neki. A kézfogását viszonozza a másik. Viszont van valami ami nem tetszik Wrexannak. Az pedig a "kedves ismerős" ami eléggé érdekesen hangzik a férfi szájából. Ezen kívül semmi más nem tűnik fel számára. Sőt igazából, amikor Rocha barátként mutatja be, akkor már ez is jelentéktelennek tűnik számára. Számára világos, hogy a barát közelebbi kapcsolatot szimbolizál, mint a "kedves ismerős". A megjegyzésre, hogy édes lenne furán értetlen képpel mered Aldora. Férfitól nagyon nem akart ilyesmit hallani. Inkább vissza is fordul Rochához.*
- Hát ha nem zavarok, akkor egy darabig elkísérnélek.*Ajánlja fel. Közben azért úgy dönt, hogy egy picit odaszúr annak az elfnek is egyet.*
- Látom még mindig viseled azt a brosst, amit tőlem kaptál.* A tőlem szót, mintha egy hangyányit megnyomta volna. Nem tett neki keresztbe Aldo, de úgy érezte, hogy nem árt éreztetni vele, hogy milyen jóban is van ő meg a lány.*
- Megkérdezhetem, hogy mivel keresed a betevőre valót?* Próbálná kicsit jobban megismerni a férfit, ha már akad egy közös barátjuk. Talán ez ennyi elég is lesz a beszélgetés beindítására.*
530. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-04-30 17:54:02
Üzenet elküldve: 2020-04-30 17:54:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Jó, a Rossz, és a Szép//
*Gyanúja beigazolódik, Wrexan valóban az a személy, akit az elf jelenleg háta közepére sem kívánna. De azért hamis mosollyal kezet nyújt, nehogy még megkérdőjelezzék a modorát.*
- Á, értem. Szóval ő is egy "kedves ismerős"?
*Fordul Rocha felé, enyhén felhúzva szemöldökét, s a normálisnál kicsit jobban megnyomva a szavakat.*
- Örülök, hogy találkoztunk, Wrexan.
*Aki ismeri, érezheti hangjában az erőltetett kedvességet és lágyságot, de a fiúnak aligha tűnhet fel ez a kis színészkedés. Akár még egy rendes , vidám elf képét is kelthetné, ha szeme nem csillogna a szokottnál veszélyesebben. Persze nem akar ő jelenetet rendezni, az nagyon nem illene a kifinomult modorához, de idegesítőnek találja a fiú jelenlétét. Másrészt szórakoztatja is, hiszen egy naiv, egyszerű kölyöknek tűnik, pont olyannak, akivel remekül el lehet szórakozni, aztán elhajítani. Vajon Rocha célja is ez volt vele? Nem, a félvér alighanem emberségesebb teremtény, mint Aldo.*
-Tényleg édes egy kölyök.
*Ismétli hangosan a nő szavait, miután futó pillantást vet a jövevényre. De hangja mintha sokkal inkább azt sugallná, hogy csodálkozik Rocha érdekes választásán, eddig azt hitte, hogy a férfiasabb hímekre bukik. Még egy gúnyos mosoly is előbújik szája szegletében, de csak egy pillanatra, nem akarja egyből rossz színben feltüntetni magát.*
~Hát, ízlések és pofonok... ~
*Gyanúja beigazolódik, Wrexan valóban az a személy, akit az elf jelenleg háta közepére sem kívánna. De azért hamis mosollyal kezet nyújt, nehogy még megkérdőjelezzék a modorát.*
- Á, értem. Szóval ő is egy "kedves ismerős"?
*Fordul Rocha felé, enyhén felhúzva szemöldökét, s a normálisnál kicsit jobban megnyomva a szavakat.*
- Örülök, hogy találkoztunk, Wrexan.
*Aki ismeri, érezheti hangjában az erőltetett kedvességet és lágyságot, de a fiúnak aligha tűnhet fel ez a kis színészkedés. Akár még egy rendes , vidám elf képét is kelthetné, ha szeme nem csillogna a szokottnál veszélyesebben. Persze nem akar ő jelenetet rendezni, az nagyon nem illene a kifinomult modorához, de idegesítőnek találja a fiú jelenlétét. Másrészt szórakoztatja is, hiszen egy naiv, egyszerű kölyöknek tűnik, pont olyannak, akivel remekül el lehet szórakozni, aztán elhajítani. Vajon Rocha célja is ez volt vele? Nem, a félvér alighanem emberségesebb teremtény, mint Aldo.*
-Tényleg édes egy kölyök.
*Ismétli hangosan a nő szavait, miután futó pillantást vet a jövevényre. De hangja mintha sokkal inkább azt sugallná, hogy csodálkozik Rocha érdekes választásán, eddig azt hitte, hogy a férfiasabb hímekre bukik. Még egy gúnyos mosoly is előbújik szája szegletében, de csak egy pillanatra, nem akarja egyből rossz színben feltüntetni magát.*
~Hát, ízlések és pofonok... ~
529. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-04-30 16:07:03
Üzenet elküldve: 2020-04-30 16:07:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A Jó, a Rossz, és a Szép//
- Bonyolult lennék?
*Vonja is fel kissé kétkedve, de mosolyogva a szemöldökeit. Sosem tartotta magát bonyolultnak. Sőt azt hitte egy pár ital és ő lesz a legegyszerűbb nő a világon. De ezek szerint egy külső szemlélő másként lát bele a dolgaiba.*
- Na nem mintha te olyan egyszerű figura lennél.
*Nevet is fel halkan. Azután hirtelen, meglepetés szerűen tűnik is fel kis barátja, kinek valóban felettébb megörül. Mindkét férfi társaságát felettébb élvezi, de mindkettőt máshogyan. Wrexan mellett előtörhetett a nyugodt, kellemes énje, ami már hosszú évek óta nem tekintgetett a felszínre. Egyfelől ez kissé zavarba ejtő, hisz azt az oldalát az új önmagában minél mélyebbre akarta ásni, másfelől viszont jól esett egy kis jótékony kikapcsolódás a régi nyugodtságában.*
- Milyen jól tetted, hogy erre jártál.
*Mosolyodik el szélesebben, majd lopva Aldora pillant. Egy ideig hunyorogva fürkészi az arcát, de mikor semmi különösebb érzelemkifejezést nem vél felfedezni egy nyugodtabb sóhaj kíséretében fordul is vissza a fiúhoz.*
- Eleinte úgy volt, azután csatlakozott hozzám egy régebbi...*Egy röpke pillanatra keresi a megfelelő szót, ahogyan a férfit illethetné. Szerető? Ahhoz egy éjszaka kevés, hogy ezt a titulust elnyerje. A
~Heló, ő itt az egy éjszakás kalandom.~ pedig eléggé zavarba ejtő bemutatás lenne. Talán barátok, de még abban sem teljesen biztos, hogy megfelelő lenne a férfi számára.* kedves ismerősöm.
*Születik meg végül a kissé semmitmondó megnevezés, de elsőre nem futotta többre.
A bemutatás köre szerencsére nem hárul rá tovább, a férfiak szépen elintézik egymás között. Viszont, ha már Aldot nagyjából körülírta Wrexant sem szép kihagyni.*
- Wrexan az a barátom, akiről az imént meséltem neked.
*Fordul is félig Aldohoz, megmagyarázva, hogy igen, ő róla beszélt nem is olyan régen, a fiú, aki egy kis iszogatás után hazakísérte.*
- Dehogy zavartál. Csak nézelődtem, kéne vennem pár dolgot. Aldoval is itt futottam össze. Az előbb én kísértem őt, most ő lett a gardedámom.
*Kuncog fel halkan.*
- Bonyolult lennék?
*Vonja is fel kissé kétkedve, de mosolyogva a szemöldökeit. Sosem tartotta magát bonyolultnak. Sőt azt hitte egy pár ital és ő lesz a legegyszerűbb nő a világon. De ezek szerint egy külső szemlélő másként lát bele a dolgaiba.*
- Na nem mintha te olyan egyszerű figura lennél.
*Nevet is fel halkan. Azután hirtelen, meglepetés szerűen tűnik is fel kis barátja, kinek valóban felettébb megörül. Mindkét férfi társaságát felettébb élvezi, de mindkettőt máshogyan. Wrexan mellett előtörhetett a nyugodt, kellemes énje, ami már hosszú évek óta nem tekintgetett a felszínre. Egyfelől ez kissé zavarba ejtő, hisz azt az oldalát az új önmagában minél mélyebbre akarta ásni, másfelől viszont jól esett egy kis jótékony kikapcsolódás a régi nyugodtságában.*
- Milyen jól tetted, hogy erre jártál.
*Mosolyodik el szélesebben, majd lopva Aldora pillant. Egy ideig hunyorogva fürkészi az arcát, de mikor semmi különösebb érzelemkifejezést nem vél felfedezni egy nyugodtabb sóhaj kíséretében fordul is vissza a fiúhoz.*
- Eleinte úgy volt, azután csatlakozott hozzám egy régebbi...*Egy röpke pillanatra keresi a megfelelő szót, ahogyan a férfit illethetné. Szerető? Ahhoz egy éjszaka kevés, hogy ezt a titulust elnyerje. A
~Heló, ő itt az egy éjszakás kalandom.~ pedig eléggé zavarba ejtő bemutatás lenne. Talán barátok, de még abban sem teljesen biztos, hogy megfelelő lenne a férfi számára.* kedves ismerősöm.
*Születik meg végül a kissé semmitmondó megnevezés, de elsőre nem futotta többre.
A bemutatás köre szerencsére nem hárul rá tovább, a férfiak szépen elintézik egymás között. Viszont, ha már Aldot nagyjából körülírta Wrexant sem szép kihagyni.*
- Wrexan az a barátom, akiről az imént meséltem neked.
*Fordul is félig Aldohoz, megmagyarázva, hogy igen, ő róla beszélt nem is olyan régen, a fiú, aki egy kis iszogatás után hazakísérte.*
- Dehogy zavartál. Csak nézelődtem, kéne vennem pár dolgot. Aldoval is itt futottam össze. Az előbb én kísértem őt, most ő lett a gardedámom.
*Kuncog fel halkan.*
528. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-04-30 14:29:26
Üzenet elküldve: 2020-04-30 14:29:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//A Jó, a Rossz, és a Szép//
* Örömmel látja, hogy Rocha megörül neki. Nem gondolta volna, hogy pont itt futnak össze majd megint.*
- Viszonylag hamar letudtam a vásárlást. Gondoltam járok egyet.* Válaszolja neki. Eddig fel sem tűnt neki az idegen férfi jelenléte. Járókelőnek vagy vásárlónak mondta volna. Figyelmét inkább a fehér haj és a hozzátartozó személy köti le. Az ám, de a férfi köhint egyet ezzel tudtára adva Wrexanank, hogy létezik és bizony ide tartozik ő is. Még valamiféle kurta bemutatkozást is megejt. Kissé csodálkozva, de a fiú is követi példáját.*
- Elnézést! Azt hittem egyedül vagy.* Mondja Rochának és aztán a férfi felé fordul.*
- Wrexan vagyok! Örvendek!* Kis tétovázás után még a kezét is felé nyújtja. Függetlenül attól, hogy viszonozzák-e vagy sem visszafordul Rochához.*
- Megzavartam valamit? Nem akarok a terhetekre lenni.* Tényleg nem szeretne zavarni, bár eddig nem úgy tűnt, mintha ezt tette volna.*
* Örömmel látja, hogy Rocha megörül neki. Nem gondolta volna, hogy pont itt futnak össze majd megint.*
- Viszonylag hamar letudtam a vásárlást. Gondoltam járok egyet.* Válaszolja neki. Eddig fel sem tűnt neki az idegen férfi jelenléte. Járókelőnek vagy vásárlónak mondta volna. Figyelmét inkább a fehér haj és a hozzátartozó személy köti le. Az ám, de a férfi köhint egyet ezzel tudtára adva Wrexanank, hogy létezik és bizony ide tartozik ő is. Még valamiféle kurta bemutatkozást is megejt. Kissé csodálkozva, de a fiú is követi példáját.*
- Elnézést! Azt hittem egyedül vagy.* Mondja Rochának és aztán a férfi felé fordul.*
- Wrexan vagyok! Örvendek!* Kis tétovázás után még a kezét is felé nyújtja. Függetlenül attól, hogy viszonozzák-e vagy sem visszafordul Rochához.*
- Megzavartam valamit? Nem akarok a terhetekre lenni.* Tényleg nem szeretne zavarni, bár eddig nem úgy tűnt, mintha ezt tette volna.*
527. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-04-30 12:49:36
Üzenet elküldve: 2020-04-30 12:49:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A Jó, a Rossz, és a Szép//
*Máskor büszkén dagadó mellkassal beszél számos hódításáról, ám most kényelmetlenül érzi magát, maga sem tudja, pontosan miért. De legszívesebben témát váltana, s inkább más témákról csevegne. Így csak összeszorított ajkakkal bólint arra, hogy igen, végül is jól érezték magukat. Nem tagadhatja, kellemes éjszaka volt, de nem hagyott túl mély nyomot.*
- Időm, mint a tenger. És legalább mélyebb betekintést nyerhetek bonyolult személyiségedbe.
*Mosolyodik el, továbbra is követve a nőt, menjen akármerre. Valóban nehezen megfejthető személynek tartja, különbözik azoktól az átlagos, szerelemre és törődésre vágyó lányoktól, akikkel mostanában tele van a város. S olyan elérhetetlennek tűnik, még így is, hogy egyszer már megkapta. Mintha az az éjszaka meg sem történt volna, ugyanúgy vágyik az elf az ismételt csábításra. Persze ez nem egészséges, nem szokott többször ostromolni egy nőt, s most sem szabad engednie efféle vágyainak. Akkor már nem tudna megállni a lejtőn.
Váratlanul csatlakozik hozzájuk egy harmadik személy, s Aldo nagy elégedetlenségére úgy tűnik, csak Rochát méltóztatja köszöntésével. Egyszerű fiúnak tűnik, a férfi fejébe befészkeli magát a gondolat, hogy talán ugyanaz a kölyök, akiről a félvér épp az imént beszélt. Ha pedig ez történik éppen, az rendkívül zavarja, sérti, valami megmagyarázhatatlan ellenszenvet szítva benne a fiú iránt. Köhint egyet diszkréten, hogy tudassa a másikkal, hogy ő is létezik, s bár nehéz nem észrevenni a nő mellett álló, magas elfet, Wrexannak talán tényleg sikerült.*
- Üdv, Aldo vagyok.
*Biccent kurtán a fiú fele, ha az végül megtiszteli figyelmével. Most kivételesen nem mosolyog, de igyekszik kevésbé ellenséges, inkább semleges arcot magára ölteni.*
*Máskor büszkén dagadó mellkassal beszél számos hódításáról, ám most kényelmetlenül érzi magát, maga sem tudja, pontosan miért. De legszívesebben témát váltana, s inkább más témákról csevegne. Így csak összeszorított ajkakkal bólint arra, hogy igen, végül is jól érezték magukat. Nem tagadhatja, kellemes éjszaka volt, de nem hagyott túl mély nyomot.*
- Időm, mint a tenger. És legalább mélyebb betekintést nyerhetek bonyolult személyiségedbe.
*Mosolyodik el, továbbra is követve a nőt, menjen akármerre. Valóban nehezen megfejthető személynek tartja, különbözik azoktól az átlagos, szerelemre és törődésre vágyó lányoktól, akikkel mostanában tele van a város. S olyan elérhetetlennek tűnik, még így is, hogy egyszer már megkapta. Mintha az az éjszaka meg sem történt volna, ugyanúgy vágyik az elf az ismételt csábításra. Persze ez nem egészséges, nem szokott többször ostromolni egy nőt, s most sem szabad engednie efféle vágyainak. Akkor már nem tudna megállni a lejtőn.
Váratlanul csatlakozik hozzájuk egy harmadik személy, s Aldo nagy elégedetlenségére úgy tűnik, csak Rochát méltóztatja köszöntésével. Egyszerű fiúnak tűnik, a férfi fejébe befészkeli magát a gondolat, hogy talán ugyanaz a kölyök, akiről a félvér épp az imént beszélt. Ha pedig ez történik éppen, az rendkívül zavarja, sérti, valami megmagyarázhatatlan ellenszenvet szítva benne a fiú iránt. Köhint egyet diszkréten, hogy tudassa a másikkal, hogy ő is létezik, s bár nehéz nem észrevenni a nő mellett álló, magas elfet, Wrexannak talán tényleg sikerült.*
- Üdv, Aldo vagyok.
*Biccent kurtán a fiú fele, ha az végül megtiszteli figyelmével. Most kivételesen nem mosolyog, de igyekszik kevésbé ellenséges, inkább semleges arcot magára ölteni.*
526. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-04-30 08:47:21
Üzenet elküldve: 2020-04-30 08:47:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A Jó, a Rossz, és a Szép//
- Akkor legyen kamasz. Bár gondolom azért okozott kellemes időtöltést is.
*Jegyzi meg miközben hanyagul megvonja a vállait, mint akit cseppet sem érdekel, hogy egy fiatal lánykával töltötte el az idejét. Ahelyett, hogy legalább egyszer megkereste volna Rochát megérdeklődni, hogy mi a helyzet, hogy van. Belül kissé megint fortyog, de igyekszik kívülre nem mutatni, meg amúgy is kiverni a fejéből ezt az újra rátörő bolondériát.*
- De legalább jól éreztük magunkat velük.
*Végül megadja magát, hisz való igaz, hogy ő sem rohant felkutatni Aldot a napokban. Ő is egy másik férfi társaságát választotta. Bár a nyakát rámerné tenni, hogy amíg ő ártatlanul barátkozott Wrexannal, addig Aldo sokkal jobban elmélyítette azt a kis ismerkedést. Bár baromság lenne, ha komolyabban foglalkozna a dologgal. A férfi magánügye nem tartozik rá, féltékenységnek pedig helye nincs.*
- Na remek.
*Szusszanva fékezi is le lépteit, ahogy a férfi rátalál a keresett árusra. Még a bevásárlását megvárja, mert hát abban a hitben él, hogy az után biztos búcsúzkodni kezd a férfi, de szerencsére tévedni látszik.*
- Biztos vagy benne, hogy végig akarod kísérni, ahogy női holmik között válogatok. Lehet, hogy ma nem is érünk haza.
*Nevet fel halkan, megkönnyebbülten, hogy a férfi tényleg továbbra is vele tartana. Jó egy kicsit megint nem egyedül sétálgatni. Az életébe belépett két férfi kezdi hozzászoktatni a társasághoz. Amúgy is unta már a magányt, de a napokban mindig akadt, aki szórakoztatja, így még inkább rászokott arra, hogy valaki mellette van.*
- Akkor menjünk.
*Mosolyodik el, s már indulna is, mikor fülét egy ismerős hang csapja meg. Először csak elvigyorodik kissé, majd tengelye körül megpördülve fordul is meg a fiú felé.*
- Wrexan. Micsoda meglepetés.
*Úgy megörül a hirtelen rábukkanó fiúnak, hogy szinte leküzdhetetlennek tűnik a kényszer, hogy azonnal magához rántsa a fiút és kiölelgesse belőle az utolsó szuszt is. De jól nevelt lány, meg hát Aldo előtt sem akar féleszűnek tűnni, így csak a továbbra is fent álló széles mosolyát hordja.*
- Végeztél is?
- Akkor legyen kamasz. Bár gondolom azért okozott kellemes időtöltést is.
*Jegyzi meg miközben hanyagul megvonja a vállait, mint akit cseppet sem érdekel, hogy egy fiatal lánykával töltötte el az idejét. Ahelyett, hogy legalább egyszer megkereste volna Rochát megérdeklődni, hogy mi a helyzet, hogy van. Belül kissé megint fortyog, de igyekszik kívülre nem mutatni, meg amúgy is kiverni a fejéből ezt az újra rátörő bolondériát.*
- De legalább jól éreztük magunkat velük.
*Végül megadja magát, hisz való igaz, hogy ő sem rohant felkutatni Aldot a napokban. Ő is egy másik férfi társaságát választotta. Bár a nyakát rámerné tenni, hogy amíg ő ártatlanul barátkozott Wrexannal, addig Aldo sokkal jobban elmélyítette azt a kis ismerkedést. Bár baromság lenne, ha komolyabban foglalkozna a dologgal. A férfi magánügye nem tartozik rá, féltékenységnek pedig helye nincs.*
- Na remek.
*Szusszanva fékezi is le lépteit, ahogy a férfi rátalál a keresett árusra. Még a bevásárlását megvárja, mert hát abban a hitben él, hogy az után biztos búcsúzkodni kezd a férfi, de szerencsére tévedni látszik.*
- Biztos vagy benne, hogy végig akarod kísérni, ahogy női holmik között válogatok. Lehet, hogy ma nem is érünk haza.
*Nevet fel halkan, megkönnyebbülten, hogy a férfi tényleg továbbra is vele tartana. Jó egy kicsit megint nem egyedül sétálgatni. Az életébe belépett két férfi kezdi hozzászoktatni a társasághoz. Amúgy is unta már a magányt, de a napokban mindig akadt, aki szórakoztatja, így még inkább rászokott arra, hogy valaki mellette van.*
- Akkor menjünk.
*Mosolyodik el, s már indulna is, mikor fülét egy ismerős hang csapja meg. Először csak elvigyorodik kissé, majd tengelye körül megpördülve fordul is meg a fiú felé.*
- Wrexan. Micsoda meglepetés.
*Úgy megörül a hirtelen rábukkanó fiúnak, hogy szinte leküzdhetetlennek tűnik a kényszer, hogy azonnal magához rántsa a fiút és kiölelgesse belőle az utolsó szuszt is. De jól nevelt lány, meg hát Aldo előtt sem akar féleszűnek tűnni, így csak a továbbra is fent álló széles mosolyát hordja.*
- Végeztél is?
525. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-04-29 18:47:38
Üzenet elküldve: 2020-04-29 18:47:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Az Ember, a félvér és egy üveg rum //
- Uh.*fintorodik el a lány, ahogy elképzeli ezeket a bizonyos öregeket a kis pintyeikkel. Azt vallja a szerelem kortalan, de azért mindennek van határa. A borzongás végigfut gerince mentén egészen a tarkójáig. ~Rettenetes!~ Azok a lányok megérdemeltek minden aranyat, amit a munkájukért kaptak cserébe. Fejét is megrázza, próbálva kiűzni belőle a gyomorforgató gondolatokat.*
* Dorian beavatja az alkoholfogyasztás alapszabályaiba. Sok mindent tanult ma erről Ruena. Ne keverd, és ne vidd túlzásba, hacsak nem rendszeresen viszed túlzásba. ~Hm.~ A lányt valahogy egyáltalán nem csábítja a dolog, úgy tűnik most a szőke ifjút sem, hiszen visszakerült a dugó a palackba.*
- Meglátjuk.* mosolyodik el sejtelmesen. Nem zárkózik el teljesen az éneklés gondolatától. Most ugyan nem fűlik hozzá a foga, de nem tartja kizártnak, hogy ez még változni fog, ha helyzet úgy hozza.*
* Kihallja Dorian szavai mögül a rezignáltságot, amikor a boldogulása kerül szóba. Eszébe jut, hogy nem oly rég még őt is kétségek gyötörték, egészen addig míg azokat az elf el nem oszlatta. Ismét eszébe jut a férfi a sassal, bízik benne, hogy találkoznak még. Szeretné ő is bizakodóvá tenni a fiút, de közben a beszélgetés más mederbe terelődik.*
- Igazán?* hitetlenkedő mosoly rajzolódik az arcára, amikor Dorian felé fordul. Meg sem fordult a fejében, hogy van olyan lény a földön, akinek tanyasi élet újszerűen hat.*
~ Persze, ő a tengerről érkezett, Te kis buta~
*Feddi meg magát, majd mesélni kezd.*
- Csirkék, kacsák, ludak, igen, még pulyka is.* nevet fel, ahogy Dorian körülírja a termetes szárnyast.* Lovaink nincsenek, de van két szép tehenünk és egy öszvérünk is, Micha.* meséli boldogan.* Az élet ott fárasztó, szép, de leginkább unalmas.* ráncolja az orrát.* Legalábbis én annak találtam.* Ruenát és az ő álmait nem lehet szénabálák és vályogfalak közé szorítani.*
* Időközben nem hogy megérkeznek a Nénihez, de hozzá is látnak az evéshez. Úgy tűnik, hogy ízlik a legénynek Ruena főztje, hiszen szinte habzsolja. A leányzó elégedett a látvánnyal.*
- Kedves egészségedre!* mosolyog a fiúra, közben sütkérezik a dicsérő szavakban.* Mondtam én.* megtörli a száját egy szövetszalvétával és ő is befejezettnek tekinti az étkezést.*
- Anyám tanított főzni, mindannyiunkat. Fontos, hogy jó férjet fogjunk.* nevet fel harsányan. Ruena nem tudja elképzelni magát gondos háziasszonyként.*
- Tudod.*hajol közelebb bizalmasan, zöld szemei izgatottan felragyognak.* Én igazából mágiát szeretnék tanulni.* harapja be a száját és lopva az ajtó felé pillant. A néni, ha kifülelné ezt végigverné söprűvel az utcán.*
- Ez az én titkom.* dől hátra a székben, még mindig mosollyal az arcán.* Neked mi a titkos vágyad, Dorian?* fonja karjait keresztbe mellkasa előtt.* Ígérem, nem mondom el senkinek!
A hozzászólás írója (Ruena Selwyeer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.29 18:50:15
- Uh.*fintorodik el a lány, ahogy elképzeli ezeket a bizonyos öregeket a kis pintyeikkel. Azt vallja a szerelem kortalan, de azért mindennek van határa. A borzongás végigfut gerince mentén egészen a tarkójáig. ~Rettenetes!~ Azok a lányok megérdemeltek minden aranyat, amit a munkájukért kaptak cserébe. Fejét is megrázza, próbálva kiűzni belőle a gyomorforgató gondolatokat.*
* Dorian beavatja az alkoholfogyasztás alapszabályaiba. Sok mindent tanult ma erről Ruena. Ne keverd, és ne vidd túlzásba, hacsak nem rendszeresen viszed túlzásba. ~Hm.~ A lányt valahogy egyáltalán nem csábítja a dolog, úgy tűnik most a szőke ifjút sem, hiszen visszakerült a dugó a palackba.*
- Meglátjuk.* mosolyodik el sejtelmesen. Nem zárkózik el teljesen az éneklés gondolatától. Most ugyan nem fűlik hozzá a foga, de nem tartja kizártnak, hogy ez még változni fog, ha helyzet úgy hozza.*
* Kihallja Dorian szavai mögül a rezignáltságot, amikor a boldogulása kerül szóba. Eszébe jut, hogy nem oly rég még őt is kétségek gyötörték, egészen addig míg azokat az elf el nem oszlatta. Ismét eszébe jut a férfi a sassal, bízik benne, hogy találkoznak még. Szeretné ő is bizakodóvá tenni a fiút, de közben a beszélgetés más mederbe terelődik.*
- Igazán?* hitetlenkedő mosoly rajzolódik az arcára, amikor Dorian felé fordul. Meg sem fordult a fejében, hogy van olyan lény a földön, akinek tanyasi élet újszerűen hat.*
~ Persze, ő a tengerről érkezett, Te kis buta~
*Feddi meg magát, majd mesélni kezd.*
- Csirkék, kacsák, ludak, igen, még pulyka is.* nevet fel, ahogy Dorian körülírja a termetes szárnyast.* Lovaink nincsenek, de van két szép tehenünk és egy öszvérünk is, Micha.* meséli boldogan.* Az élet ott fárasztó, szép, de leginkább unalmas.* ráncolja az orrát.* Legalábbis én annak találtam.* Ruenát és az ő álmait nem lehet szénabálák és vályogfalak közé szorítani.*
* Időközben nem hogy megérkeznek a Nénihez, de hozzá is látnak az evéshez. Úgy tűnik, hogy ízlik a legénynek Ruena főztje, hiszen szinte habzsolja. A leányzó elégedett a látvánnyal.*
- Kedves egészségedre!* mosolyog a fiúra, közben sütkérezik a dicsérő szavakban.* Mondtam én.* megtörli a száját egy szövetszalvétával és ő is befejezettnek tekinti az étkezést.*
- Anyám tanított főzni, mindannyiunkat. Fontos, hogy jó férjet fogjunk.* nevet fel harsányan. Ruena nem tudja elképzelni magát gondos háziasszonyként.*
- Tudod.*hajol közelebb bizalmasan, zöld szemei izgatottan felragyognak.* Én igazából mágiát szeretnék tanulni.* harapja be a száját és lopva az ajtó felé pillant. A néni, ha kifülelné ezt végigverné söprűvel az utcán.*
- Ez az én titkom.* dől hátra a székben, még mindig mosollyal az arcán.* Neked mi a titkos vágyad, Dorian?* fonja karjait keresztbe mellkasa előtt.* Ígérem, nem mondom el senkinek!
A hozzászólás írója (Ruena Selwyeer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.29 18:50:15
524. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-04-29 14:28:22
Üzenet elküldve: 2020-04-29 14:28:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Az Ember, a félvér és egy üveg rum //
*Csak biccent.*
- Én sem, de az öregek ezt beszélik, hogy milyen jó volt a Pinty. Elsőre azt hittem valami madárból készült kaja, amit ilyen nemes kisasszonynak találtak ki. *vállat von.*
- Aztán megosztották velem, hogy nem. Ez a Kósza Pinty Bordély volt, ahol pintyek a lányok voltak. Mindegyik öregnek meg volt a kedvence, és azokról beszélnek. Naphosszat áradoznak. *mondja bosszúsan, hát legyint is rájuk.*
- Én már egy kicsit unom. *vállat vonva néz maga elé, majd jobb témát keresve inkább Ruenára figyel. Szeretne néha lemondani a rumról, és valami normálisabb munka után nézni. De próbálkozásait eléggé hamar letörik, így már kezd elengedni az ilyesfajta próbálkozásait. Úgy van vele, kell ilyen léha dög is az életben. Lehet Arthenior nem látott még elég léhűtő félvért.
~Én nem, de erről nem kell tudnod.~ Felel őszintén gondolatai között.*
- Nem tudom, nem ismerem a fivéredet. De azok bírják a piát, akik edzik magukat. Akik csak hébe-hóba mikor úgy adódik az alkalom, nos, ők fejre állnak a pár pohárkától is. *osztja meg a tényt Ruenával. Persze most be nem vallaná, ő melyik csoportot erősíti.*
- Egész biztosan igazam van. Ha gondolod, szívesen meghallgatlak, már szeretnéd, semmit nem erőltetnék rád. *mondja ezt úgy, hogy rá mindig is ráerőltettek mindent.*
- Azt én is. *hangja egykedvűen hangzik, mintha már nem is hinne ebben annyira.*
- Egy tanyán? Milyen? Még sosem jártam olyan helyen. Milyen állatok? Ló, csirke és az a vicces mérges madár is? Nem jut eszembe a neve. *esik kétségbe, reméli ennyitől is ráismer Ruena melyikre gondol, ha nem megpróbálja jobban körbe írni.*
- Talán így van, de már hozzászoktam, hogy az előtt eszem, mielőtt énekelni kezdek a vendégeknek. *Ez azonban jóval ebéd után szokott megesni, és már inkább a vacsoraidőhöz közelít. A játékos közelségre elmosolyodik, és majdnem elkapja lányt, hogy magához rántsa, de ezt még idejében megállja, és csak egy kósza simításra futja a lány karján.
Aztán meglepődik őszintén, hogy milyen hamar eljut a lány lakására. Kicsit zavarban van, mert hát itt van ugye az a nagynéni, aki miatt biztos, hogy nem számíthat semmi olyanra. Talán csak egy futó csókra, de annak úgy a többi nélkül mi értelme lenne. Ám körbe pillant, és a lakást belülről látva nem olyannak tűnik Ruena, aki csak úgy férfiakat hoz ide. ~Mi vett rá, hogy engem idehoz?~ kérdés formájában fogalmazódik meg az aggálya, de hangosan ki nem mondja. Ingyen étel, és mint hasát hallva igencsak éhes. A rum is kicsikét marja az üres gyomrát, már nem sokáig. Helyet foglal. Az illatra egészen ellágyul, talán még hajlandó lenne Ruenával kellemes barátságot kötni.*
- Igazán fenséges az illata. * mondja. Elé kerül csirkés ragu, cipóval. Majd vele szemben Ruena. Nem is tudja melyik a jobb Ruena így, vagy az étel ~inkább mindkettő.~ Aztán hozzálát. Pont úgy, mint aki az ezt megelőző két napon nem sokat evett. Míg Ruena csak hozzá kezd, addig Dorian már el is tüntette a magáét. A cipóval kitörli a tányért, és azt is megeszi.*
- Hm, hát, szakácsnak egész biztos találnál munkát. Ez igazán, szavak sincsenek rá. *mondja, ezt most teljesen őszintén teszi.*
*Csak biccent.*
- Én sem, de az öregek ezt beszélik, hogy milyen jó volt a Pinty. Elsőre azt hittem valami madárból készült kaja, amit ilyen nemes kisasszonynak találtak ki. *vállat von.*
- Aztán megosztották velem, hogy nem. Ez a Kósza Pinty Bordély volt, ahol pintyek a lányok voltak. Mindegyik öregnek meg volt a kedvence, és azokról beszélnek. Naphosszat áradoznak. *mondja bosszúsan, hát legyint is rájuk.*
- Én már egy kicsit unom. *vállat vonva néz maga elé, majd jobb témát keresve inkább Ruenára figyel. Szeretne néha lemondani a rumról, és valami normálisabb munka után nézni. De próbálkozásait eléggé hamar letörik, így már kezd elengedni az ilyesfajta próbálkozásait. Úgy van vele, kell ilyen léha dög is az életben. Lehet Arthenior nem látott még elég léhűtő félvért.
~Én nem, de erről nem kell tudnod.~ Felel őszintén gondolatai között.*
- Nem tudom, nem ismerem a fivéredet. De azok bírják a piát, akik edzik magukat. Akik csak hébe-hóba mikor úgy adódik az alkalom, nos, ők fejre állnak a pár pohárkától is. *osztja meg a tényt Ruenával. Persze most be nem vallaná, ő melyik csoportot erősíti.*
- Egész biztosan igazam van. Ha gondolod, szívesen meghallgatlak, már szeretnéd, semmit nem erőltetnék rád. *mondja ezt úgy, hogy rá mindig is ráerőltettek mindent.*
- Azt én is. *hangja egykedvűen hangzik, mintha már nem is hinne ebben annyira.*
- Egy tanyán? Milyen? Még sosem jártam olyan helyen. Milyen állatok? Ló, csirke és az a vicces mérges madár is? Nem jut eszembe a neve. *esik kétségbe, reméli ennyitől is ráismer Ruena melyikre gondol, ha nem megpróbálja jobban körbe írni.*
- Talán így van, de már hozzászoktam, hogy az előtt eszem, mielőtt énekelni kezdek a vendégeknek. *Ez azonban jóval ebéd után szokott megesni, és már inkább a vacsoraidőhöz közelít. A játékos közelségre elmosolyodik, és majdnem elkapja lányt, hogy magához rántsa, de ezt még idejében megállja, és csak egy kósza simításra futja a lány karján.
Aztán meglepődik őszintén, hogy milyen hamar eljut a lány lakására. Kicsit zavarban van, mert hát itt van ugye az a nagynéni, aki miatt biztos, hogy nem számíthat semmi olyanra. Talán csak egy futó csókra, de annak úgy a többi nélkül mi értelme lenne. Ám körbe pillant, és a lakást belülről látva nem olyannak tűnik Ruena, aki csak úgy férfiakat hoz ide. ~Mi vett rá, hogy engem idehoz?~ kérdés formájában fogalmazódik meg az aggálya, de hangosan ki nem mondja. Ingyen étel, és mint hasát hallva igencsak éhes. A rum is kicsikét marja az üres gyomrát, már nem sokáig. Helyet foglal. Az illatra egészen ellágyul, talán még hajlandó lenne Ruenával kellemes barátságot kötni.*
- Igazán fenséges az illata. * mondja. Elé kerül csirkés ragu, cipóval. Majd vele szemben Ruena. Nem is tudja melyik a jobb Ruena így, vagy az étel ~inkább mindkettő.~ Aztán hozzálát. Pont úgy, mint aki az ezt megelőző két napon nem sokat evett. Míg Ruena csak hozzá kezd, addig Dorian már el is tüntette a magáét. A cipóval kitörli a tányért, és azt is megeszi.*
- Hm, hát, szakácsnak egész biztos találnál munkát. Ez igazán, szavak sincsenek rá. *mondja, ezt most teljesen őszintén teszi.*
523. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-04-28 10:13:35
Üzenet elküldve: 2020-04-28 10:13:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nava//
- Igen, jól. *Áll meg az egyik utcasarkon, hogy kifújhassa magát s válaszolhasson Nava kérdésére.* Csak nem tudtam ott maradni tovább. Menjünk, nehogy felismerjen valamelyik lator.
*Elindul tovább az utcák kanyarulataiban, amik már ismerősek számára régről. Lépései mellé gyomrának korgása adja az ütemet.*
- Valóban éhes vagyok.
*És melege sincs, mivel kabátja immáron Tzetzylia tulajdonát képezi. Talán vesz majd magának újat, ámbáron pénzét is meg kell számolnia. Hajlamos túlköltekezni, de ő is tudja, hogy jobban meg kell fontolnia, mit vásárol, mint ahogy azt évekkel ezelőtt tette. A piactérhez közeledve az artheniori nép is egyre sűrűbben rajzik mindenfelé, a térre érve pedig az a látvány fogadja, amit egy piactól már megszokhatott az ember lánya. Jó terepet biztosít ez az elvegyülésre.*
- Na akkor először is, étel. Aztán még mondd, mit szeretnél.
*Bár nem kívánkozik jelen helyzetben sok időt tölteni a piacon, már csak a tegnap történt dolgok miatt sem, mindenképpen szüksége van pár dologra. Egy nőszemélynek a vásárlás nem tart öt percig ugyebár.*
- Majd én fizetek első körben, hátha sikerül alkudnom egy keveset az árakból.
*S ha minden jól megy, és a Navának szükséges gyógyfüveket és a reggelinek szánt lepényt is beleszámítja egy sötétszürke köpennyel együtt, akkor összesen 192 aranyat fizet az egyes árusoknak [Mesélő (Nyíl)]. *
- Remélem, a lepény megfelelő, ez nézett ki a leggusztusosabban. Kell még valami esetleg?
*Néz körbe jómaga is, aztán ha semmi egyéb nem jut eszükbe, továbbállna a forgatag közepéből.*
- Szerintem üljünk le pár percre és együnk, valahol arrafelé. Hm?
- Igen, jól. *Áll meg az egyik utcasarkon, hogy kifújhassa magát s válaszolhasson Nava kérdésére.* Csak nem tudtam ott maradni tovább. Menjünk, nehogy felismerjen valamelyik lator.
*Elindul tovább az utcák kanyarulataiban, amik már ismerősek számára régről. Lépései mellé gyomrának korgása adja az ütemet.*
- Valóban éhes vagyok.
*És melege sincs, mivel kabátja immáron Tzetzylia tulajdonát képezi. Talán vesz majd magának újat, ámbáron pénzét is meg kell számolnia. Hajlamos túlköltekezni, de ő is tudja, hogy jobban meg kell fontolnia, mit vásárol, mint ahogy azt évekkel ezelőtt tette. A piactérhez közeledve az artheniori nép is egyre sűrűbben rajzik mindenfelé, a térre érve pedig az a látvány fogadja, amit egy piactól már megszokhatott az ember lánya. Jó terepet biztosít ez az elvegyülésre.*
- Na akkor először is, étel. Aztán még mondd, mit szeretnél.
*Bár nem kívánkozik jelen helyzetben sok időt tölteni a piacon, már csak a tegnap történt dolgok miatt sem, mindenképpen szüksége van pár dologra. Egy nőszemélynek a vásárlás nem tart öt percig ugyebár.*
- Majd én fizetek első körben, hátha sikerül alkudnom egy keveset az árakból.
*S ha minden jól megy, és a Navának szükséges gyógyfüveket és a reggelinek szánt lepényt is beleszámítja egy sötétszürke köpennyel együtt, akkor összesen 192 aranyat fizet az egyes árusoknak [Mesélő (Nyíl)].
*- Remélem, a lepény megfelelő, ez nézett ki a leggusztusosabban. Kell még valami esetleg?
*Néz körbe jómaga is, aztán ha semmi egyéb nem jut eszükbe, továbbállna a forgatag közepéből.*
- Szerintem üljünk le pár percre és együnk, valahol arrafelé. Hm?
522. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-04-27 22:09:02
Üzenet elküldve: 2020-04-27 22:09:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//A Jó, a Rossz, és a Szép//
* A templomi látogatás után még mindig maradt egy csomó ideje. Jobb híján újból a piac felé veszi az irányt. Szereti nézi a kirakott árukat. Meg ugyan nem veheti őket, mert nincs rá elég pénze. Talán majd meglát valamit, amire elkezd gyűjteni. Be is ér a zsongó térre és máris elkezdi csorgatni nyálát a kirakott színes üvegneműkre. Aztán szépen sorban szemügyre veszi az ételeket, munkaeszközöket és hétköznapi tárgyakat is. Nem egy kofának bosszúságot okozva ezzel, ugyanis, mind azt hiszi, hogy vásárolni is fog. Már jó ideje ott kódorog, amikor valami ismerőst pillant meg. Konkrétan egy semmi mással össze nem téveszthető fehér hajzuhatagot. Rendesen felvidul, mert ez azt jelenti, hogy megint csak összetalálkozott a lánnyal, akitől nem is olyan rég vált el. Rögtön arra veszi az irányt. Amint eléri rögvest megszólítja.*
- Rocha te vagy az?* Annyira a lányra koncentrál, hogy az ismeretlen fel sem tűnik neki elsőre.*
* A templomi látogatás után még mindig maradt egy csomó ideje. Jobb híján újból a piac felé veszi az irányt. Szereti nézi a kirakott árukat. Meg ugyan nem veheti őket, mert nincs rá elég pénze. Talán majd meglát valamit, amire elkezd gyűjteni. Be is ér a zsongó térre és máris elkezdi csorgatni nyálát a kirakott színes üvegneműkre. Aztán szépen sorban szemügyre veszi az ételeket, munkaeszközöket és hétköznapi tárgyakat is. Nem egy kofának bosszúságot okozva ezzel, ugyanis, mind azt hiszi, hogy vásárolni is fog. Már jó ideje ott kódorog, amikor valami ismerőst pillant meg. Konkrétan egy semmi mással össze nem téveszthető fehér hajzuhatagot. Rendesen felvidul, mert ez azt jelenti, hogy megint csak összetalálkozott a lánnyal, akitől nem is olyan rég vált el. Rögtön arra veszi az irányt. Amint eléri rögvest megszólítja.*
- Rocha te vagy az?* Annyira a lányra koncentrál, hogy az ismeretlen fel sem tűnik neki elsőre.*
521. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-04-27 14:58:21
Üzenet elküldve: 2020-04-27 14:58:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Az Ember, a félvér és egy üveg rum //
- Nahát, erről nem hallottam.*figyeli kíváncsian a fiú szavaira. Jobbára az alvilági szálak pedzegetése hozza lázba, nem pedig a bordély. Izgalmas történetet sejt a dolog mögött és Ruena szereti a jó elbeszéléseket.*
- Értem.* kicsit csalódott, hogy a történet ennyiben véget ér, ez az érzés azonban gyorsan tovaillan.*
~Látod, látod, az imént elhamarkodottan ítéltél~
*Ruena hitelt adva Dorian szavainak elhiszi, hogy az italozás csak alkalmi dolog az ifjú életében.*
- Bizonyára nem bírja. Persze, ő is csak alkalomadtán iszik, többnyire ünnepnapokon.* mossa fivére nevét tisztábbra, ha már így alakult. Az apjuk máskülönben ki is tekerné a nyakát. A férfi amennyire engedékeny a lányaival, a fiait annyira szoros pórázon tartja.*
- Talán igazad van.* szabadkozik. Kicsit bele is pirul a gondolatra, hogy Doriannak kellene énekelnie. Nem is érti mire ez a reakció, nem egy szégyenlős lányka ő, énekelt már mások előtt többször is. Nem tudja minek tulajdonítani zavarát. Bizonyára azért a fokozott izgalom, mert a fiú mesterségébe vág a dolog, így sokkal kritikusabb szemmel -jelen esetben füllel- ítélkezne felette, mint egy laikus.*
*Ruena szomorúan veszi tudomásul, hogy balsejtelme beigazolódott, a fiú valóban nélkülözi a család szeretetét.*
- Remélem megtalálod a városban számításaidat.* kívánja őszintén. Igyekszik nem jelét adni annak, hogy fiú kalandos életútja mennyire megindította, de Ruena nem az álcázás mestere, főleg, ha érzelmeiről van szó.*
- Én egy tanyán nőttem fel. A szüleim a földet művelik és állatokat is tartanak. Öten vagyunk testvérek.* mosolyodik el, ahogy népes családjára gondol.* A nagynéném lakik a városban, özvegy és egy ideje már nehezen boldogul egyedül. Mivel odahaza már nagyon szűkösen voltunk, így adta magát, hogy egyikünk ideköltözzön a Nénihez. Én lettem az a valaki.* nem úgy hangzik, mintha bánná a dolgot. Bár a fiú nem kérdezte, beavatta rövid történetébe, úgy érezte illik viszonoznia ezt.*
- Időnként persze hiányoznak, hiába civakodtunk folyton.* teszi még hozzá, majd az étkezések fontossága kerül szóba.*
- Nem tömöd meg reggel a hasad, akkor nem lesz elég erőd végig dalolni a napot.* csípőjével játékosan oldalba böki az ifjút, majd komolyabb mederben folytatódik a beszélgetés. Ruena csak bólint Dorian bölcs szavaira, majd viszonozza a fiú mosolyát.*
~Igen, egész biztos, hogy Riáék odalennének érte!~
* Gyorsan megérkeznek a házhoz, ahol a néni már mélyen alszik. Nincs akadálya hát, hogy beljebb tessékelje vendégét.*
- Gyere csak.* csalja maga után a konyhába. A ház egyszerű, de takaros, látszik, hogy gondosan tisztán van tartva, bár a bútorok és a drapériák már elavultak, összességében mégis otthonosnak nevezhető. Kopott falépcső kacskaringózik felfelé, ami mellett sietve elhaladnak.*
- Foglalj helyet.* a helységben máris érezni a ragu kellemesen fűszeres illatát. Ruena egyszerű faszékhez tereli a fiút, amelyből kettő darab áll a kis asztal körül. A lány otthonosan mozog a konyhában, sietve megterít, még egy cipót is elővarázsol valahonnan azzal tálalja fel a sűrű zöldséges, csirkés levest. Magának is mer majd helyet foglal a fiúval szemben.*
- Jó étvágyat!* mondja, de nem kezd el enni, helyette izgatottan beharapja szája szélét, úgy várja Dorian reakcióját az ételre.*
- Szóval a Te álmod az, hogy dalnok légy?* énekes, bárd, kobzos, Ruena nem tudja mi köztük a különbség.*
- Nahát, erről nem hallottam.*figyeli kíváncsian a fiú szavaira. Jobbára az alvilági szálak pedzegetése hozza lázba, nem pedig a bordély. Izgalmas történetet sejt a dolog mögött és Ruena szereti a jó elbeszéléseket.*
- Értem.* kicsit csalódott, hogy a történet ennyiben véget ér, ez az érzés azonban gyorsan tovaillan.*
~Látod, látod, az imént elhamarkodottan ítéltél~
*Ruena hitelt adva Dorian szavainak elhiszi, hogy az italozás csak alkalmi dolog az ifjú életében.*
- Bizonyára nem bírja. Persze, ő is csak alkalomadtán iszik, többnyire ünnepnapokon.* mossa fivére nevét tisztábbra, ha már így alakult. Az apjuk máskülönben ki is tekerné a nyakát. A férfi amennyire engedékeny a lányaival, a fiait annyira szoros pórázon tartja.*
- Talán igazad van.* szabadkozik. Kicsit bele is pirul a gondolatra, hogy Doriannak kellene énekelnie. Nem is érti mire ez a reakció, nem egy szégyenlős lányka ő, énekelt már mások előtt többször is. Nem tudja minek tulajdonítani zavarát. Bizonyára azért a fokozott izgalom, mert a fiú mesterségébe vág a dolog, így sokkal kritikusabb szemmel -jelen esetben füllel- ítélkezne felette, mint egy laikus.*
*Ruena szomorúan veszi tudomásul, hogy balsejtelme beigazolódott, a fiú valóban nélkülözi a család szeretetét.*
- Remélem megtalálod a városban számításaidat.* kívánja őszintén. Igyekszik nem jelét adni annak, hogy fiú kalandos életútja mennyire megindította, de Ruena nem az álcázás mestere, főleg, ha érzelmeiről van szó.*
- Én egy tanyán nőttem fel. A szüleim a földet művelik és állatokat is tartanak. Öten vagyunk testvérek.* mosolyodik el, ahogy népes családjára gondol.* A nagynéném lakik a városban, özvegy és egy ideje már nehezen boldogul egyedül. Mivel odahaza már nagyon szűkösen voltunk, így adta magát, hogy egyikünk ideköltözzön a Nénihez. Én lettem az a valaki.* nem úgy hangzik, mintha bánná a dolgot. Bár a fiú nem kérdezte, beavatta rövid történetébe, úgy érezte illik viszonoznia ezt.*
- Időnként persze hiányoznak, hiába civakodtunk folyton.* teszi még hozzá, majd az étkezések fontossága kerül szóba.*
- Nem tömöd meg reggel a hasad, akkor nem lesz elég erőd végig dalolni a napot.* csípőjével játékosan oldalba böki az ifjút, majd komolyabb mederben folytatódik a beszélgetés. Ruena csak bólint Dorian bölcs szavaira, majd viszonozza a fiú mosolyát.*
~Igen, egész biztos, hogy Riáék odalennének érte!~
* Gyorsan megérkeznek a házhoz, ahol a néni már mélyen alszik. Nincs akadálya hát, hogy beljebb tessékelje vendégét.*
- Gyere csak.* csalja maga után a konyhába. A ház egyszerű, de takaros, látszik, hogy gondosan tisztán van tartva, bár a bútorok és a drapériák már elavultak, összességében mégis otthonosnak nevezhető. Kopott falépcső kacskaringózik felfelé, ami mellett sietve elhaladnak.*
- Foglalj helyet.* a helységben máris érezni a ragu kellemesen fűszeres illatát. Ruena egyszerű faszékhez tereli a fiút, amelyből kettő darab áll a kis asztal körül. A lány otthonosan mozog a konyhában, sietve megterít, még egy cipót is elővarázsol valahonnan azzal tálalja fel a sűrű zöldséges, csirkés levest. Magának is mer majd helyet foglal a fiúval szemben.*
- Jó étvágyat!* mondja, de nem kezd el enni, helyette izgatottan beharapja szája szélét, úgy várja Dorian reakcióját az ételre.*
- Szóval a Te álmod az, hogy dalnok légy?* énekes, bárd, kobzos, Ruena nem tudja mi köztük a különbség.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3018-3037