Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 235 (4681. - 4700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4700. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-06 00:52:21
Üzenet elküldve: 2016-03-06 00:52:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Kínos pillanatok//
*Nem néz a felálló férfira. Nem tud a szemébe nézni. Nem képes, hogy a mogyoróbarna tekintetbe elvesszen. Szívébe újra belehasít a napok óta tartó fájdalom, amikor csak rágondol. S lám, most itt van előtte, s a szorítás most még elevenebben fojtogatja, mint eddig. Torka összeszorul, s érzi, ahogy ereiben meghűl a vér, mikor Caleth újra megszólal.
Nem látja, s nem veszi észre sem, hogy a férfi sem pillant rá. Csak Alyna az egyetlen, aki szemmel tartja mindkettőt, s szinte forgatja is szemeit. Gondterhelten sóhajt egyet, mint aki tudja, hogy mi folyik itt, ám a többiek mintha valami álomvilágba élnének. Unottan tartja meg állát mancsával.*
- A papír.
*Tudatosul magába. Smaragdjaival érzékelte őket, ám látni már nem látta. Hiszen…
A sötétség újra magával ragadja. Szemeit most szorosan lehunyja, s fejét is hirtelen kapja el. Szőke tincsei eltakarják arcát. A kis jószág, mint aki már ezt ezerszer végigcsinálta gyorsan lekúszik a lány kezére, s erőteljesen beleharap annak csuklójába.
A seb helyére óvatosan simítja kezét, eltakarva a szétharapdált végtagját. Nem szégyelli, mégsem akarja, hogy bárki meglássa. Alyna gyorsan mászik vissza, s néz újra farkasszemet a férfival. Tekintete egyértelmű üzenetet hordoz: „Itt, de minek?”*
- Mintha mi sem történt volna? *Kapja vissza fejét. Smaragjdaival mégis egy pillanat erejéig a barna szemekbe néz. Ajkai haloványan remegnek meg, ahogy halk, szinte megtört hangon szólal meg.*
- Vannak dolgok… Melyet nem lehet elfelejteni. Bár gondolom ez is személyfüggő, s neked még talán ez is könnyen menne. Nekem nem. *Szinte tudatában sincs annak, hogy miket mondd. Már nem tudja, hogy mit gondoljon a férfiról. Miként viszonyuljon hozzá. Mi igaz belőle, s mi hamis, hazugság. Nem tudja, hogy mikor máskor hazudhatott még neki, amíg együtt utaztak.
~Nem tehetek róla, hogy te nem akarod észrevenni az élet sötét oldalait.~
Visszhangoznak fejében újra a szavak, mely azóta nem eresztik. Sötét oldal. Ő is sötét lenne? A gonosz, melyet eddig elvetett, talán mégis létezik, s nem ők kreálják?*
*Nem néz a felálló férfira. Nem tud a szemébe nézni. Nem képes, hogy a mogyoróbarna tekintetbe elvesszen. Szívébe újra belehasít a napok óta tartó fájdalom, amikor csak rágondol. S lám, most itt van előtte, s a szorítás most még elevenebben fojtogatja, mint eddig. Torka összeszorul, s érzi, ahogy ereiben meghűl a vér, mikor Caleth újra megszólal.
Nem látja, s nem veszi észre sem, hogy a férfi sem pillant rá. Csak Alyna az egyetlen, aki szemmel tartja mindkettőt, s szinte forgatja is szemeit. Gondterhelten sóhajt egyet, mint aki tudja, hogy mi folyik itt, ám a többiek mintha valami álomvilágba élnének. Unottan tartja meg állát mancsával.*
- A papír.
*Tudatosul magába. Smaragdjaival érzékelte őket, ám látni már nem látta. Hiszen…
A sötétség újra magával ragadja. Szemeit most szorosan lehunyja, s fejét is hirtelen kapja el. Szőke tincsei eltakarják arcát. A kis jószág, mint aki már ezt ezerszer végigcsinálta gyorsan lekúszik a lány kezére, s erőteljesen beleharap annak csuklójába.
A seb helyére óvatosan simítja kezét, eltakarva a szétharapdált végtagját. Nem szégyelli, mégsem akarja, hogy bárki meglássa. Alyna gyorsan mászik vissza, s néz újra farkasszemet a férfival. Tekintete egyértelmű üzenetet hordoz: „Itt, de minek?”*
- Mintha mi sem történt volna? *Kapja vissza fejét. Smaragjdaival mégis egy pillanat erejéig a barna szemekbe néz. Ajkai haloványan remegnek meg, ahogy halk, szinte megtört hangon szólal meg.*
- Vannak dolgok… Melyet nem lehet elfelejteni. Bár gondolom ez is személyfüggő, s neked még talán ez is könnyen menne. Nekem nem. *Szinte tudatában sincs annak, hogy miket mondd. Már nem tudja, hogy mit gondoljon a férfiról. Miként viszonyuljon hozzá. Mi igaz belőle, s mi hamis, hazugság. Nem tudja, hogy mikor máskor hazudhatott még neki, amíg együtt utaztak.
~Nem tehetek róla, hogy te nem akarod észrevenni az élet sötét oldalait.~
Visszhangoznak fejében újra a szavak, mely azóta nem eresztik. Sötét oldal. Ő is sötét lenne? A gonosz, melyet eddig elvetett, talán mégis létezik, s nem ők kreálják?*
4699. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-06 00:38:22
Üzenet elküldve: 2016-03-06 00:38:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Frey//
*Pillanatnyi találkozása Frey tekintetével, máris beszédesebb, mintha a lány hosszantartó ecsetelésbe kezdene az egyedül, vagy csak éppen a férfi társaságának hiányában töltött napjairól. Arcának kifejezése továbbra is valamiféle méla kétségbeesésről árulkodnak, így nem tart sokáig, míg Caleth felismeri a tényt, a lány még mindig körülvan véve azokkal az árnyakkal, amelyektől nem tudta őt megszabadítani, s mint, amiről utóbb, annak beismerése folytán kiderül, ő még csak rontott is. Továbbra is dühítik azok a szavak, amelyeket kósza búcsúként vetettek elé, mert hát, ő sohasem a segítőkészségéről volt híres, ám a szőkeségnek mégis próbált a saját módszerei alapján kiutat találni, de az végül nem élt vele. Így nincs is oka feltételezni, hogy ez a fajta viszontlátás most derűs egymás nyakába borulásba fok torkollni, ezt sugallja felé Freyai merev hozzáállása és elsőként elejtett szavai is. Nem is reagál rá, csak torkát köszörülve egyenesedik felé.
Kicsit még átrágja magában a helyzetet, majd végül oldalra pillant, és vesz egy mély levegőt.*
- Tekintve, hogy nem a miatt vagyok itt, mert belém ütköztél, hanem a szél és a papír játéka vezetett ide, így leginkább magamat tartom fel és nem te engem. *Vonja meg végül a vállát hanyagul.
A helyzetet kissé kínosnak ítéli meg saját szemszögéből, hiszen nem éppen jó szájízzel távoztak, s nem is igazán tudja maga részéről eldönteni, mit kellene mondani, vagy mi lenne helyes ebben a helyzetben. Minthogy láthatóan maga az elf is így van vele.
Futó pillantást vet, gúnyosan magasra vont szemöldökkel a Freyhez elválaszthatatlanul társuló Dögre. Kósza fél vigyor futja számára köszönésképpen, afféle „Igen, megint én vagyok”. *
- Nos… *Tétlenül ácsorog.* Van felétek valami módszer a kínos pillanatokra, vagy csináljunk úgy, mintha mi sem történt volna és cseverésszünk?
*Pillanatnyi találkozása Frey tekintetével, máris beszédesebb, mintha a lány hosszantartó ecsetelésbe kezdene az egyedül, vagy csak éppen a férfi társaságának hiányában töltött napjairól. Arcának kifejezése továbbra is valamiféle méla kétségbeesésről árulkodnak, így nem tart sokáig, míg Caleth felismeri a tényt, a lány még mindig körülvan véve azokkal az árnyakkal, amelyektől nem tudta őt megszabadítani, s mint, amiről utóbb, annak beismerése folytán kiderül, ő még csak rontott is. Továbbra is dühítik azok a szavak, amelyeket kósza búcsúként vetettek elé, mert hát, ő sohasem a segítőkészségéről volt híres, ám a szőkeségnek mégis próbált a saját módszerei alapján kiutat találni, de az végül nem élt vele. Így nincs is oka feltételezni, hogy ez a fajta viszontlátás most derűs egymás nyakába borulásba fok torkollni, ezt sugallja felé Freyai merev hozzáállása és elsőként elejtett szavai is. Nem is reagál rá, csak torkát köszörülve egyenesedik felé.
Kicsit még átrágja magában a helyzetet, majd végül oldalra pillant, és vesz egy mély levegőt.*
- Tekintve, hogy nem a miatt vagyok itt, mert belém ütköztél, hanem a szél és a papír játéka vezetett ide, így leginkább magamat tartom fel és nem te engem. *Vonja meg végül a vállát hanyagul.
A helyzetet kissé kínosnak ítéli meg saját szemszögéből, hiszen nem éppen jó szájízzel távoztak, s nem is igazán tudja maga részéről eldönteni, mit kellene mondani, vagy mi lenne helyes ebben a helyzetben. Minthogy láthatóan maga az elf is így van vele.
Futó pillantást vet, gúnyosan magasra vont szemöldökkel a Freyhez elválaszthatatlanul társuló Dögre. Kósza fél vigyor futja számára köszönésképpen, afféle „Igen, megint én vagyok”. *
- Nos… *Tétlenül ácsorog.* Van felétek valami módszer a kínos pillanatokra, vagy csináljunk úgy, mintha mi sem történt volna és cseverésszünk?
4698. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-05 19:22:11
Üzenet elküldve: 2016-03-05 19:22:11
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Lorsan és Nitta//
* Valahol tudja, hogy mire gondol Nitta. Beszéltek erről már korábban. *
- Tudom, hogy mi az, és szerintem is majd otthon, kettesben. De azért annyit előre bocsájtok, hogy számomra az az idő lesz szép és mérvadó, amit együtt töltünk, hogy azután mi lesz, már nem érdekel. Csak az a fontos, ami kettőnkkel történik és nem velem, vagy veled.
* Megszorongatja Nitta kezét, hogy hát ne legyen úgy elszontyolodva vagy ilyesmi. Az már jobban tetszik neki, mikor a lány pirulgat. *
- Azokat majd kicsit később szerezzük be, amikor nem kell majd ennyifélét venni. Azok sem könnyűek, majd apránként elhozunk mindent a piactérről. Egy ásó kell és két kapa, legalábbis ennyi biztosan kell majd.
* De most üzleti mutatvány következik. Nitta érdeklődni, majd alkudozni kezd, s milyen jó is benne? Így végül öt tövet vesznek meg, kettő áráért. Mosolyogva adja át a pénzt a gnóm nénikének és most már a rózsák is felkerülnek Szelíd hátára. Azért előkerül a nyeregtáskából egy téli alma, amit ketté tör. Az egyik felét odanyújtja Nittának, hogy azt adja oda ő a paripának. A másikat pedig majd ő kínálja felé. Egy kis jutalom azért, hogy ő cipekedik helyettük. *
- Bizony, ügyes voltál kedvesem. Ezentúl te válogatsz és alkudozol, én meg majd fizetek. De úgy hallom, jobb lenne most hamarjában megtalálni azt a pecsenyést. Utána megvesszük még a magokat, és az anyagokat a ruhákhoz, meg amik még kellenek a varráshoz, meg, mihez. Az megint olyan, hogy te értesz jobban hozzá.
* Lopva ráteszi jobb tenyerét Nitta hasára, és aggódva feljajdul. *
- Ejnye, ez teljesen üres, ide hallani. Gyere, együnk valami finomat.
* Öleli magához és ad egy csókot a szájára, ezektől megint biztos pirulgatni fog. Majd elindul az orra után, hogy valami ennivalót vegyenek. Na meg annyi kolbászt, amit otthon estére, holnap ebédre meg tudnak sütni. Kis időbe beletelik azért, mert a húsok nem ezen a környéken vannak, de csak megtalálják azért. Út közben lát egy helyet, ahol veteményezni valók vannak. Oda majd visszatérnek. Akkor majd már csak a ruháknak valókat kell megkeresni. *
* Valahol tudja, hogy mire gondol Nitta. Beszéltek erről már korábban. *
- Tudom, hogy mi az, és szerintem is majd otthon, kettesben. De azért annyit előre bocsájtok, hogy számomra az az idő lesz szép és mérvadó, amit együtt töltünk, hogy azután mi lesz, már nem érdekel. Csak az a fontos, ami kettőnkkel történik és nem velem, vagy veled.
* Megszorongatja Nitta kezét, hogy hát ne legyen úgy elszontyolodva vagy ilyesmi. Az már jobban tetszik neki, mikor a lány pirulgat. *
- Azokat majd kicsit később szerezzük be, amikor nem kell majd ennyifélét venni. Azok sem könnyűek, majd apránként elhozunk mindent a piactérről. Egy ásó kell és két kapa, legalábbis ennyi biztosan kell majd.
* De most üzleti mutatvány következik. Nitta érdeklődni, majd alkudozni kezd, s milyen jó is benne? Így végül öt tövet vesznek meg, kettő áráért. Mosolyogva adja át a pénzt a gnóm nénikének és most már a rózsák is felkerülnek Szelíd hátára. Azért előkerül a nyeregtáskából egy téli alma, amit ketté tör. Az egyik felét odanyújtja Nittának, hogy azt adja oda ő a paripának. A másikat pedig majd ő kínálja felé. Egy kis jutalom azért, hogy ő cipekedik helyettük. *
- Bizony, ügyes voltál kedvesem. Ezentúl te válogatsz és alkudozol, én meg majd fizetek. De úgy hallom, jobb lenne most hamarjában megtalálni azt a pecsenyést. Utána megvesszük még a magokat, és az anyagokat a ruhákhoz, meg amik még kellenek a varráshoz, meg, mihez. Az megint olyan, hogy te értesz jobban hozzá.
* Lopva ráteszi jobb tenyerét Nitta hasára, és aggódva feljajdul. *
- Ejnye, ez teljesen üres, ide hallani. Gyere, együnk valami finomat.
* Öleli magához és ad egy csókot a szájára, ezektől megint biztos pirulgatni fog. Majd elindul az orra után, hogy valami ennivalót vegyenek. Na meg annyi kolbászt, amit otthon estére, holnap ebédre meg tudnak sütni. Kis időbe beletelik azért, mert a húsok nem ezen a környéken vannak, de csak megtalálják azért. Út közben lát egy helyet, ahol veteményezni valók vannak. Oda majd visszatérnek. Akkor majd már csak a ruháknak valókat kell megkeresni. *
4697. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-05 17:05:30
Üzenet elküldve: 2016-03-05 17:05:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Caleth//
*A mellette heverő papírdarabra mered, mégsem látja azt. Nem lát semmit egy szekundum erejéig, csak a sötétséget. Ahogy a füst a torkába mar. Érzi, hogy nyelőcsövén végigér, belülről rothasztva el testét, hogy aztán fehér habként távozzon a száján, húsát lemarva bőréről, s a legvégén csak egy csontvázként végezze.
Átélte már egyszer álmában, s lám, már ébrenlétében sem hagyják őt békén a kéretlen démonai. Kezei enyhén remegnek meg, melyet megállít, hogy vékony ujjait ökölbe szorítja.
Alyna sem figyel fel, a mellette négykézláb, saját papírjai után mászó, annyira nem is idegenre. Miután megcsapdosta gazdája arcát, a szőkeség hálásan simít végig a gerince mellén, halvány mosollyal az arcán, mely megfakult, akár egy őszi falevél, vagy az emberi élet öregségét jelző ősz haj.
Ekkor csapja meg az ismerős hang a fülét. Álltában merevedik meg. Ujjai lassan engednek ki, de remegése még nem múlt el teljesen, ezért szinte rögtön vissza is szorítja ökölbe.
Mellette áll. Itt van. Nem is volt oly régen, alig pár napja, mégis a szőkeség számára olyan, mintha hetek, vagy hónapok teltek volna el. Amikor az eset után ott ült tehetetlenül a tisztáson. Nem tudott mit csinálni, nem tudott megállt parancsolni könnyeinek, csak ott ült. Üresen.
Szemei kikerekednek, mint aki nem hisz saját smaragdjainak.
De úgy tűnik, hogy a férfi sem hisz.
~Na ne…~
Ő sem akarta a viszontlátást. De vajon a szőkeség sem? Csak egy szekundum erejéig néz a mogyoróbarna szemekbe. Gyorsan kapja el tekintetét, s smaragdjaival a földet pásztázza.*
- Nem akartam neked menni. *Közli tőle szokatlan halk hangján. S ami még furcsa lehet a férfinak: bocsánatot sem kér. Pedig ilyenkor már esdekelne érte. Most mégsem mondja.*
- Sajnálom, ha feltartottalak.
*Ám továbbra sem néz a szemeibe. Nem úgy Alyne. Ő gyűlölködve méregeti a másikat. A Fürdőházba már kezdte volna megkedvelni az újságírót… Már-már örült, hogy végre nem csak ő foglalkozik bohókás gazdája démonaival… Azonban ő ott maradt tovább vele, s tudja, hogy milyen fájdalmat okozott neki, még akkor is, ha a szőkeségnek fogalma sincs arról, hogy mi is történik vele.*
*A mellette heverő papírdarabra mered, mégsem látja azt. Nem lát semmit egy szekundum erejéig, csak a sötétséget. Ahogy a füst a torkába mar. Érzi, hogy nyelőcsövén végigér, belülről rothasztva el testét, hogy aztán fehér habként távozzon a száján, húsát lemarva bőréről, s a legvégén csak egy csontvázként végezze.
Átélte már egyszer álmában, s lám, már ébrenlétében sem hagyják őt békén a kéretlen démonai. Kezei enyhén remegnek meg, melyet megállít, hogy vékony ujjait ökölbe szorítja.
Alyna sem figyel fel, a mellette négykézláb, saját papírjai után mászó, annyira nem is idegenre. Miután megcsapdosta gazdája arcát, a szőkeség hálásan simít végig a gerince mellén, halvány mosollyal az arcán, mely megfakult, akár egy őszi falevél, vagy az emberi élet öregségét jelző ősz haj.
Ekkor csapja meg az ismerős hang a fülét. Álltában merevedik meg. Ujjai lassan engednek ki, de remegése még nem múlt el teljesen, ezért szinte rögtön vissza is szorítja ökölbe.
Mellette áll. Itt van. Nem is volt oly régen, alig pár napja, mégis a szőkeség számára olyan, mintha hetek, vagy hónapok teltek volna el. Amikor az eset után ott ült tehetetlenül a tisztáson. Nem tudott mit csinálni, nem tudott megállt parancsolni könnyeinek, csak ott ült. Üresen.
Szemei kikerekednek, mint aki nem hisz saját smaragdjainak.
De úgy tűnik, hogy a férfi sem hisz.
~Na ne…~
Ő sem akarta a viszontlátást. De vajon a szőkeség sem? Csak egy szekundum erejéig néz a mogyoróbarna szemekbe. Gyorsan kapja el tekintetét, s smaragdjaival a földet pásztázza.*
- Nem akartam neked menni. *Közli tőle szokatlan halk hangján. S ami még furcsa lehet a férfinak: bocsánatot sem kér. Pedig ilyenkor már esdekelne érte. Most mégsem mondja.*
- Sajnálom, ha feltartottalak.
*Ám továbbra sem néz a szemeibe. Nem úgy Alyne. Ő gyűlölködve méregeti a másikat. A Fürdőházba már kezdte volna megkedvelni az újságírót… Már-már örült, hogy végre nem csak ő foglalkozik bohókás gazdája démonaival… Azonban ő ott maradt tovább vele, s tudja, hogy milyen fájdalmat okozott neki, még akkor is, ha a szőkeségnek fogalma sincs arról, hogy mi is történik vele.*
4696. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-05 16:44:41
Üzenet elküldve: 2016-03-05 16:44:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Frey//
- Eh. Ennyi aranyért inkább kivágok egy fát, papírt sajtolok és írok egyet én magam. *Ráncolja meg az orrát az egyik könyves stand előtt, miközben egy névtelen könyv borítóján simítja végig a kezét, és nem tetszését kifejezve károg annak busás ára miatt. Legyint is egyet és továbbáll. A város pezsgő hangulata, a nyugtalan lét, a megmozduló sokaság mindig képes magával ragadni, s arra késztetni, hogy hagyjon fel a céltalan iszogatással a fogadóbeli szobájának füstös félhomályában, s inkább járja be ismét a már jól utakat. Mintha az élőholtakról szóló híresztelések délről, csak valami gyermeki tréfa részei lennének, az itt élők láthatóan fittyet hánynak arra a veszélyre, amelyről ő maga pontosan tudja, hogy nagyon is valós, hiszen két szemével látta. Sőt, nem is csak ő.*
~Eh.~
*Újabb puffogás, ezúttal csak magában csendesen. Ki tudja mennyi idő telt el azóta, hogy a szöszivel kölcsönösen otthagyták egymást a fürdőház bejáratánál, s bár gondolataiból folyamatosan igyekszik kiűzni az elf magasan csengő hangját, utolsóként odavágott szavai még most is méreggel és keserű ízzel öntik el a száját. Az azóta összeszedett, nők jórészt ugyan csillapították azt a fajta vágyat amelyet a szőke nem tudott és nem is akart volna kielégíteni, olykor idegesítőnek, máskor viszont kellemesen szórakoztatónak tartott vidám társaságát viszont nem igazán tudták pótolni. Sem a vörös, sem a fekete, sem a barna. Pedig ez utóbbi még kivételesen okos is volt, friss felvilágosultsága és világnézete okán Caleth nem csak egy, de több napra is kisajátította magának, ám, amint az újdonság okozta varázs pár est után tovaszállt, úgy ő maga is távozás mellett döntött.
Üres, gyűrött papírost húz elő a zsebéből, és menet közben ráveti a tekintetét. Bár nem néz az útra, perifériájából nem maradnak ki a zsibongó piactéren közlekedő népek sem, így egészen ügyesen elszlalomozik közöttük. Leszámítva egyetlen személyt, aki mellett nem olyan ügyesen manőverezik, így félvállal ütköznek egymásba. A lábai ugyan viszik tovább, az üres papír viszont kicsusszan a kezéből, s előbb a földre huppan, majd onnan lendíti a szél tovább.*
- A redvás mindenedet már… *Szívja be fogai között a levegőt, majd megfordul, hogy a lábakat követve, az emberekre rá sem nézve, de akár négykéz láb is a papír után loholjon. Egy pár csizmától nem messze landol a pergamen, ő pedig erősen rámarkol, hogy még jobban összegyűrje, mikor zsebébe nyomja.*
- Pardon. *Jegyzi meg félvállról, de azért lassan, végigméri alulról felfelé kivel van dolga. Kell néhány másodperc, amíg az agya feldolgozza a szemei által kapott információt.*
- Na ne…
- Eh. Ennyi aranyért inkább kivágok egy fát, papírt sajtolok és írok egyet én magam. *Ráncolja meg az orrát az egyik könyves stand előtt, miközben egy névtelen könyv borítóján simítja végig a kezét, és nem tetszését kifejezve károg annak busás ára miatt. Legyint is egyet és továbbáll. A város pezsgő hangulata, a nyugtalan lét, a megmozduló sokaság mindig képes magával ragadni, s arra késztetni, hogy hagyjon fel a céltalan iszogatással a fogadóbeli szobájának füstös félhomályában, s inkább járja be ismét a már jól utakat. Mintha az élőholtakról szóló híresztelések délről, csak valami gyermeki tréfa részei lennének, az itt élők láthatóan fittyet hánynak arra a veszélyre, amelyről ő maga pontosan tudja, hogy nagyon is valós, hiszen két szemével látta. Sőt, nem is csak ő.*
~Eh.~
*Újabb puffogás, ezúttal csak magában csendesen. Ki tudja mennyi idő telt el azóta, hogy a szöszivel kölcsönösen otthagyták egymást a fürdőház bejáratánál, s bár gondolataiból folyamatosan igyekszik kiűzni az elf magasan csengő hangját, utolsóként odavágott szavai még most is méreggel és keserű ízzel öntik el a száját. Az azóta összeszedett, nők jórészt ugyan csillapították azt a fajta vágyat amelyet a szőke nem tudott és nem is akart volna kielégíteni, olykor idegesítőnek, máskor viszont kellemesen szórakoztatónak tartott vidám társaságát viszont nem igazán tudták pótolni. Sem a vörös, sem a fekete, sem a barna. Pedig ez utóbbi még kivételesen okos is volt, friss felvilágosultsága és világnézete okán Caleth nem csak egy, de több napra is kisajátította magának, ám, amint az újdonság okozta varázs pár est után tovaszállt, úgy ő maga is távozás mellett döntött.
Üres, gyűrött papírost húz elő a zsebéből, és menet közben ráveti a tekintetét. Bár nem néz az útra, perifériájából nem maradnak ki a zsibongó piactéren közlekedő népek sem, így egészen ügyesen elszlalomozik közöttük. Leszámítva egyetlen személyt, aki mellett nem olyan ügyesen manőverezik, így félvállal ütköznek egymásba. A lábai ugyan viszik tovább, az üres papír viszont kicsusszan a kezéből, s előbb a földre huppan, majd onnan lendíti a szél tovább.*
- A redvás mindenedet már… *Szívja be fogai között a levegőt, majd megfordul, hogy a lábakat követve, az emberekre rá sem nézve, de akár négykéz láb is a papír után loholjon. Egy pár csizmától nem messze landol a pergamen, ő pedig erősen rámarkol, hogy még jobban összegyűrje, mikor zsebébe nyomja.*
- Pardon. *Jegyzi meg félvállról, de azért lassan, végigméri alulról felfelé kivel van dolga. Kell néhány másodperc, amíg az agya feldolgozza a szemei által kapott információt.*
- Na ne…
4695. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-05 07:17:27
Üzenet elküldve: 2016-03-05 07:17:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Lorsan és Nitta//
*Nem kell hozzá nagy ész, elég csak Lorsan arcára pillantania. Az elf azt hiszi, hogy zárkózott az arca, de Nitta már kezdi megismerni, és igen, úgy érzi, a szavak kimondatlanul lebegnek köztük. Ő nem szereti ezt, de szerinte a párja sem.*
– Az idő… arról jutott eszembe valami, de nem itt a piacon kellene róla beszélnünk, ez nem ide való téma.
*Kicsit megszorítja Lorsan ujjait, megkockáztat egy mosolyfélét is.*
– De mikor ilyeneket mondasz *felel, és közben tényleg elpirul. Nem tehet róla, hogy ennyire meglátszik az arcán, most éppen az öröm.* Valóban, egyébként. Eddig még nem kellett dühömben kirohanni a kertbe és kapát ragadni a fekete földre.
*Nitta elmosolyodik, hiszen vicceltek ők ketten ezzel már.*
– Igaz, a kert is még csak terv. Jut eszembe, nem is néztem, de szerszámaink vannak már, vagy azokat is be kell szereznünk?
*Most kicsit tanácstalanul pillant fel a párjára, mert valóban nem tudja, hogyan állnak kerti szerszámokkal. Pedig megnézhette volna tucatnál is több alkalommal az istállóban.
Lorsan ajánlatára elmosolyodik, majd odalépked a gnóm asszonyhoz.
Illendően köszönti, majd a bokrok áráról érdeklődik, aztán csóválja a fejét szomorú arcot vág, és elkezdődik az alkudozás, melynek végén ugyan már rendesen korog a hasa is és erősen vágyakozik a pecsenyesütő után, ámde türelme, agyafúrt taktikája és szavai jutalmául végül öt rózsatő büszke tulajdonosa lesz, kettőnek az áráért.
Várakozón pillant az férfire, aki azt mondta, az ő erszénye nyílik majd.
Mikor továbbindulnak azért nem állja meg és rákérdez.*
- Nos, uram, elégedett vagy, hogy ennyit letornáztam az árából?
*Nitta büszke magára, de most örülne a dicséretnek is.*
*Nem kell hozzá nagy ész, elég csak Lorsan arcára pillantania. Az elf azt hiszi, hogy zárkózott az arca, de Nitta már kezdi megismerni, és igen, úgy érzi, a szavak kimondatlanul lebegnek köztük. Ő nem szereti ezt, de szerinte a párja sem.*
– Az idő… arról jutott eszembe valami, de nem itt a piacon kellene róla beszélnünk, ez nem ide való téma.
*Kicsit megszorítja Lorsan ujjait, megkockáztat egy mosolyfélét is.*
– De mikor ilyeneket mondasz *felel, és közben tényleg elpirul. Nem tehet róla, hogy ennyire meglátszik az arcán, most éppen az öröm.* Valóban, egyébként. Eddig még nem kellett dühömben kirohanni a kertbe és kapát ragadni a fekete földre.
*Nitta elmosolyodik, hiszen vicceltek ők ketten ezzel már.*
– Igaz, a kert is még csak terv. Jut eszembe, nem is néztem, de szerszámaink vannak már, vagy azokat is be kell szereznünk?
*Most kicsit tanácstalanul pillant fel a párjára, mert valóban nem tudja, hogyan állnak kerti szerszámokkal. Pedig megnézhette volna tucatnál is több alkalommal az istállóban.
Lorsan ajánlatára elmosolyodik, majd odalépked a gnóm asszonyhoz.
Illendően köszönti, majd a bokrok áráról érdeklődik, aztán csóválja a fejét szomorú arcot vág, és elkezdődik az alkudozás, melynek végén ugyan már rendesen korog a hasa is és erősen vágyakozik a pecsenyesütő után, ámde türelme, agyafúrt taktikája és szavai jutalmául végül öt rózsatő büszke tulajdonosa lesz, kettőnek az áráért.
Várakozón pillant az férfire, aki azt mondta, az ő erszénye nyílik majd.
Mikor továbbindulnak azért nem állja meg és rákérdez.*
- Nos, uram, elégedett vagy, hogy ennyit letornáztam az árából?
*Nitta büszke magára, de most örülne a dicséretnek is.*
4694. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-05 07:06:06
Üzenet elküldve: 2016-03-05 07:06:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Nillie //
* Egyszerűen nem tud betelni a vele szemben álló lány bájával. Ez a tiszta, természetes és kicsit egyszerű jellem, aki minden városi mocsoktól mentes, boldoggá teszi. *
- Nem, nem tud. Ezt itt a városban úgy mondjuk, költői kérdés. Amikor nem kell szó szerint venni az adott kérdést.
* Magyarázza mosolyogva, hogy kicsit tanítgassa is a félvért. *
- A piac egy nagy hely, ahol a kereskedők kiviszik az árujukat, s pénzért eladják.
* Elővesz egy aranyérmet, majd folytatja. *
- Ezeken a helyeken a cserekereskedelem, amit ri csináltatok, nem megy. Sajnos az érdekek, s egyéb okok lehetetlenné teszik, hogy egyenlőség alakuljon ki.
* Sajnálja is a dolgot, hiába született nemesi családba, ezek az érdek dolgok mindig is hidegen hagyták. Végül a páros csak megindul, megfegyelmezve, s magukra hagyva az állatokat. *
* Volt egy dolog, amire Drayen nem készült fel. Az pedig a tömeg. Sejthette volna, hogy Nillie nincs ehhez hozzászokva, ezért miután páran már meglökték szegény lányt, félreteszi az udvariasságot, s elengedi a jobbjába kapaszkodót, hogy a vállát karolhassa át. *
- Semmi baj. Itt mindig rohannak. Ilyenek ezek a kofárok.
* Mondja, s magához öleli a kissé ijedt druidát. *
- Hát, az nem lesz olcsó, mert szerintem most a gyógyfüvek sem teremnek nagyon, s a városban is megnőtt a kereslet ezekből a dolgokból.
* Beszéd közben azért haladnak, s elsétálnak egy elf előtt, aki kennelekben fekvő, különböző színű kutyakölyköket árul. Az egyikük, egy mélybarna szőrű, jégkék szemű, talán megérezve a druidát, a kennel rácsához nyomul, s csipogó ugatással próbálja felhívni magára a figyelmet. Odabent még három testvére szunyókál, gömbölyödő pocakkal. *
- Úgy látom tetszel neki.
* Mutat a kicsire Drayen, majd elgondolkozva néz a lányra. *
- Hát, forró fürdőt éppenséggel otthon is tudok neked csinálni, ám van fürdőház is. Ott van a Pegazus fogadó mögött. Van hideg és melegvizes medence, olyan ahol egyedül lehetsz, s olyan is, ahol sokan vannak. Szeretnéd megnézni?
* Kérdezi, mert úgy veszi észre, hogy most a piacon nem fogják megtalálni a számításukat. *
- Várj meg, egy perc és itt vagyok! Meg ne mozdulj!
* Mondja kedvesen, majd elsiet. Mikor visszatér, a kezében egy hengerforma dolgot tart, zsírpapírba csomagolva. Már messziről érezni egy kellemes édes illatot. *
- Egy kis meglepetés. Ez egy kürtőskalács. Ismered?
* Nyújtja oda a még enyhén gőzölgő édességet a félvérnek. *
// Nillie //
* Egyszerűen nem tud betelni a vele szemben álló lány bájával. Ez a tiszta, természetes és kicsit egyszerű jellem, aki minden városi mocsoktól mentes, boldoggá teszi. *
- Nem, nem tud. Ezt itt a városban úgy mondjuk, költői kérdés. Amikor nem kell szó szerint venni az adott kérdést.
* Magyarázza mosolyogva, hogy kicsit tanítgassa is a félvért. *
- A piac egy nagy hely, ahol a kereskedők kiviszik az árujukat, s pénzért eladják.
* Elővesz egy aranyérmet, majd folytatja. *
- Ezeken a helyeken a cserekereskedelem, amit ri csináltatok, nem megy. Sajnos az érdekek, s egyéb okok lehetetlenné teszik, hogy egyenlőség alakuljon ki.
* Sajnálja is a dolgot, hiába született nemesi családba, ezek az érdek dolgok mindig is hidegen hagyták. Végül a páros csak megindul, megfegyelmezve, s magukra hagyva az állatokat. *
* Volt egy dolog, amire Drayen nem készült fel. Az pedig a tömeg. Sejthette volna, hogy Nillie nincs ehhez hozzászokva, ezért miután páran már meglökték szegény lányt, félreteszi az udvariasságot, s elengedi a jobbjába kapaszkodót, hogy a vállát karolhassa át. *
- Semmi baj. Itt mindig rohannak. Ilyenek ezek a kofárok.
* Mondja, s magához öleli a kissé ijedt druidát. *
- Hát, az nem lesz olcsó, mert szerintem most a gyógyfüvek sem teremnek nagyon, s a városban is megnőtt a kereslet ezekből a dolgokból.
* Beszéd közben azért haladnak, s elsétálnak egy elf előtt, aki kennelekben fekvő, különböző színű kutyakölyköket árul. Az egyikük, egy mélybarna szőrű, jégkék szemű, talán megérezve a druidát, a kennel rácsához nyomul, s csipogó ugatással próbálja felhívni magára a figyelmet. Odabent még három testvére szunyókál, gömbölyödő pocakkal. *
- Úgy látom tetszel neki.
* Mutat a kicsire Drayen, majd elgondolkozva néz a lányra. *
- Hát, forró fürdőt éppenséggel otthon is tudok neked csinálni, ám van fürdőház is. Ott van a Pegazus fogadó mögött. Van hideg és melegvizes medence, olyan ahol egyedül lehetsz, s olyan is, ahol sokan vannak. Szeretnéd megnézni?
* Kérdezi, mert úgy veszi észre, hogy most a piacon nem fogják megtalálni a számításukat. *
- Várj meg, egy perc és itt vagyok! Meg ne mozdulj!
* Mondja kedvesen, majd elsiet. Mikor visszatér, a kezében egy hengerforma dolgot tart, zsírpapírba csomagolva. Már messziről érezni egy kellemes édes illatot. *
- Egy kis meglepetés. Ez egy kürtőskalács. Ismered?
* Nyújtja oda a még enyhén gőzölgő édességet a félvérnek. *
4693. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-04 22:09:03
Üzenet elküldve: 2016-03-04 22:09:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
*Követi Ydrisst csendesen a Kovácsműhelyből. A Piactéren hamar elválnak, hogy majd újra találkozzanak a Barakkba. Mégis olyan, mintha az idő csigatempóba telne.
Újra a Piactéren találja magát. Annak közepe tájékán állhat meg, hogy felnézzen a felszakadozott égboltra. Néhol lehet látni az ég kékségét, átszűrődik rajta némi fényesség. Mégis dominánsak a vaskos felhők. Alig lehet még csak dél. Pedig mennyi minden történt már ma.
Halk sóhajt hallat, az utóbbi napokba már a sokadikat. Azóta a nap óta… Az ilyen cselekedetei megsokasodtak. Nem tudja mi lehet az oka, de betudja enyhe melankóliájának. Hiszen ezzel egy időben jelent meg ez is. Amióta szinte… Semmi kedve nincsen semmihez.
Lassú tempóban indul meg, maga sem tudja, hogy merre is vezeti útja. Valahová elvezeti a végzete, a sorsa, vagy bármi is, mint mindig is.
Azonban az eddig életvidám, szemlélődő szőkeség, most fejét lehajtva sétál. Ahelyett, hogy a piactéri népek arcát szemlélje, az épületeket, mint ezelőtt, most saját lépteit figyeli, oda sem figyelve, hogy merre is lép. Az emberek mégis kitérnek előle, ha valaki elé kerül, csak megáll, vár egy kicsit, majd tétován kerüli ki. Alyna a vállán összegömbölyödve fekszik, oda sem figyelve a tömegre.
Gondtalanul sétál, néha elsuhannak mellette emberek, súrolva a karját, s az ebből keletkező lendület haját is megemeli, mégsem figyel rá. Nem fordul az illetők után.
Még akkor sem, amikor vállának mennek. Nem tudja, hogy ki, vagy mi, még a fekete bőrkabátot sem tudja érzékelni smaragd tekintetével. Egykor ő maga fordult volna meg, s sűrű bocsánatkérésbe kezdett volna, hogy figyelmetlen volt. Most csak megáll, lehajtott fejét, félig hátrafordítva, mintha meg akarná nézni ki is ment neki. Tekintete azonban nem mozdul a földről.
Nem mert, az árnyak újra ellepik elméjét. Újra a sötét szobába van, a vörös ködök újra csak körbe veszik. Addig köröznek körötte, amíg el nem érik arcát, amíg be nem szívja az érdes szagot, mely a vörös füstök árasztanak…
Alyna hamar érzékeli a „veszélyt”. Felkelve farkával csapdossa meg a fehér arcot. A szőkeség szempillái megremegnek. Halovány, szomorkás, s hamis mosoly jelenik meg arcán, s előrefordulva indulna is tovább már.*
Újra a Piactéren találja magát. Annak közepe tájékán állhat meg, hogy felnézzen a felszakadozott égboltra. Néhol lehet látni az ég kékségét, átszűrődik rajta némi fényesség. Mégis dominánsak a vaskos felhők. Alig lehet még csak dél. Pedig mennyi minden történt már ma.
Halk sóhajt hallat, az utóbbi napokba már a sokadikat. Azóta a nap óta… Az ilyen cselekedetei megsokasodtak. Nem tudja mi lehet az oka, de betudja enyhe melankóliájának. Hiszen ezzel egy időben jelent meg ez is. Amióta szinte… Semmi kedve nincsen semmihez.
Lassú tempóban indul meg, maga sem tudja, hogy merre is vezeti útja. Valahová elvezeti a végzete, a sorsa, vagy bármi is, mint mindig is.
Azonban az eddig életvidám, szemlélődő szőkeség, most fejét lehajtva sétál. Ahelyett, hogy a piactéri népek arcát szemlélje, az épületeket, mint ezelőtt, most saját lépteit figyeli, oda sem figyelve, hogy merre is lép. Az emberek mégis kitérnek előle, ha valaki elé kerül, csak megáll, vár egy kicsit, majd tétován kerüli ki. Alyna a vállán összegömbölyödve fekszik, oda sem figyelve a tömegre.
Gondtalanul sétál, néha elsuhannak mellette emberek, súrolva a karját, s az ebből keletkező lendület haját is megemeli, mégsem figyel rá. Nem fordul az illetők után.
Még akkor sem, amikor vállának mennek. Nem tudja, hogy ki, vagy mi, még a fekete bőrkabátot sem tudja érzékelni smaragd tekintetével. Egykor ő maga fordult volna meg, s sűrű bocsánatkérésbe kezdett volna, hogy figyelmetlen volt. Most csak megáll, lehajtott fejét, félig hátrafordítva, mintha meg akarná nézni ki is ment neki. Tekintete azonban nem mozdul a földről.
Nem mert, az árnyak újra ellepik elméjét. Újra a sötét szobába van, a vörös ködök újra csak körbe veszik. Addig köröznek körötte, amíg el nem érik arcát, amíg be nem szívja az érdes szagot, mely a vörös füstök árasztanak…
Alyna hamar érzékeli a „veszélyt”. Felkelve farkával csapdossa meg a fehér arcot. A szőkeség szempillái megremegnek. Halovány, szomorkás, s hamis mosoly jelenik meg arcán, s előrefordulva indulna is tovább már.*
4692. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-04 21:01:59
Üzenet elküldve: 2016-03-04 21:01:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Sylweran//
*Persze hogy érdekli, hiszen mindenképpen érdekes munkát választott magának az elf. Ennélfogva figyelmesen hallgatja a szavait, kíváncsi rá hogy a sok év után hogyan viszonyul a kérdéshez. Hogy a világ mostoha, azt már volt szerencséje megtapasztalni, de ő igyekezett nem viszonozni ezt, amennyire tehette.*
- Csak egyszer.
*Válaszol végül ő is az elfnek.*
- Valami medve falta egy tanyának a kecskéit. Szegények voltak sok gyerekkel, mind vézna mint a kisujjam...
*Itt kissé elgondolkodik aztán kijavítja magát.*
- Mint a te kisujjad, mégis szorgosan dolgoztak a földeken. Az egyik kislányukba botlottam bele útközben, nem félt tőlem, beszélgettünk... Kérdeztem hogy szerinte valami munkáért cserébe ellakhatnék-e náluk pár napot, adnának-e enni. Ő mesélte hogy még nekik is alig jut, egy medve dézsmálja a jószágokat, de jó ember az apja, biztosan megszánna.
*Nézelődik azért közben ha már a piactéren vágnak keresztül, szerencsére neki nem kell a tömeget kerülgetnie, elég ha lendületesen sétál és mindenki félreáll előle.*
- Hát elmentem hozzájuk a lánykával, ők meg rémülten kapták magukhoz a kicsit, engem meg elzavartak.
*Vállat von mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, biztosan nem egyszer történt vele hasonló.*
- A közelben maradtam, éjszakánként az állatokat lestem, másodnapra meg is jelent a medve. Még csak nem is volt nagy szerencsétlen.
*Az utolsó mondatot szinte sóhajtja, hallatszik hogy nem szívesen tette amit tett. Az már kérdéses hogy a méretet úgy általában a többi medvéhez, vagy önmagához hasonlítja.*
- Megöltem és ott hagytam nem messze a ház előtt. Nem ettem még medvét, de hátha kihoztak valami finomat belőle a gyerekeknek. Igyekeztem épen hagyni hogy el tudják adni a bundáját, a karmait, a fogait, én nem tudom mit lehet kezdeni egy olyan tetemmel. Ha mást nem is hát legalább a jószágokat nem falja többé, de azért remélem hogy mindenét hasznosították így vagy úgy, kihozták belőle a legtöbbet.
*Nem gondolja hogy tovább kellene mesélnie, számára magától értetődő hogy nem mutatkozott és nem várt hálát a tettéért hanem szedte a sátorfáját és továbbállt. Hiszen rettegtek tőle, féltették a lányuk életét és elzavarták, nem akarta ismét riogatni őket.*
- Úgyhogy ilyen téren csak egy medvét tudok felmutatni.
*Közben meg is érkeztek a kovácshoz, kitárja az ajtaját és előreengedi a férfit. Az illemet ismerni sem nagyon ismeri, egyszerű népek közt nőtt fel, de ha ismerné sem foglalkozna sokat vele. Egyszerűen ő volt közelebb, így esett kézre.*
- Nem voltak mesélni érdemes kalandjaim.
*Vadakkal semmiképpen, emberek viszont nem egyszer támadták már meg. Szeretné azt hinni hogy az esetek többségében félelemből és féltésből tették nem saját gonoszságuk miatt, úgyhogy nem is szereti emlegetni őket.*
*Persze hogy érdekli, hiszen mindenképpen érdekes munkát választott magának az elf. Ennélfogva figyelmesen hallgatja a szavait, kíváncsi rá hogy a sok év után hogyan viszonyul a kérdéshez. Hogy a világ mostoha, azt már volt szerencséje megtapasztalni, de ő igyekezett nem viszonozni ezt, amennyire tehette.*
- Csak egyszer.
*Válaszol végül ő is az elfnek.*
- Valami medve falta egy tanyának a kecskéit. Szegények voltak sok gyerekkel, mind vézna mint a kisujjam...
*Itt kissé elgondolkodik aztán kijavítja magát.*
- Mint a te kisujjad, mégis szorgosan dolgoztak a földeken. Az egyik kislányukba botlottam bele útközben, nem félt tőlem, beszélgettünk... Kérdeztem hogy szerinte valami munkáért cserébe ellakhatnék-e náluk pár napot, adnának-e enni. Ő mesélte hogy még nekik is alig jut, egy medve dézsmálja a jószágokat, de jó ember az apja, biztosan megszánna.
*Nézelődik azért közben ha már a piactéren vágnak keresztül, szerencsére neki nem kell a tömeget kerülgetnie, elég ha lendületesen sétál és mindenki félreáll előle.*
- Hát elmentem hozzájuk a lánykával, ők meg rémülten kapták magukhoz a kicsit, engem meg elzavartak.
*Vállat von mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, biztosan nem egyszer történt vele hasonló.*
- A közelben maradtam, éjszakánként az állatokat lestem, másodnapra meg is jelent a medve. Még csak nem is volt nagy szerencsétlen.
*Az utolsó mondatot szinte sóhajtja, hallatszik hogy nem szívesen tette amit tett. Az már kérdéses hogy a méretet úgy általában a többi medvéhez, vagy önmagához hasonlítja.*
- Megöltem és ott hagytam nem messze a ház előtt. Nem ettem még medvét, de hátha kihoztak valami finomat belőle a gyerekeknek. Igyekeztem épen hagyni hogy el tudják adni a bundáját, a karmait, a fogait, én nem tudom mit lehet kezdeni egy olyan tetemmel. Ha mást nem is hát legalább a jószágokat nem falja többé, de azért remélem hogy mindenét hasznosították így vagy úgy, kihozták belőle a legtöbbet.
*Nem gondolja hogy tovább kellene mesélnie, számára magától értetődő hogy nem mutatkozott és nem várt hálát a tettéért hanem szedte a sátorfáját és továbbállt. Hiszen rettegtek tőle, féltették a lányuk életét és elzavarták, nem akarta ismét riogatni őket.*
- Úgyhogy ilyen téren csak egy medvét tudok felmutatni.
*Közben meg is érkeztek a kovácshoz, kitárja az ajtaját és előreengedi a férfit. Az illemet ismerni sem nagyon ismeri, egyszerű népek közt nőtt fel, de ha ismerné sem foglalkozna sokat vele. Egyszerűen ő volt közelebb, így esett kézre.*
- Nem voltak mesélni érdemes kalandjaim.
*Vadakkal semmiképpen, emberek viszont nem egyszer támadták már meg. Szeretné azt hinni hogy az esetek többségében félelemből és féltésből tették nem saját gonoszságuk miatt, úgyhogy nem is szereti emlegetni őket.*
4691. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-04 19:27:21
Üzenet elküldve: 2016-03-04 19:27:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Shiriqa//
*Kellemes számára ez a séta.
Különös mód minden kellemes, amit a lány társaságában tölt. Tegnap sem volt ugyan rossz, ám ma még jobban érzi magát, ahogy Shiriqa is sokkal beszédesebb, vidámabb, és a tréfákon kívül a komoly dolgokat is számba tudják venni. Egészen jó társnak véli így az óriás. Akivel akár hosszabban is szívesen elidőzne. S ez, hogy így felkeltette az érdeklődését a munkája, különös gondolatokat ébreszt benne.*
- Ez a helyzettől függ. *kezdi el óvatosan megrágva a szavakat, miközben válaszolni próbál a kérdésre. Látszik, hogy alaposan gondolataiba mélyed közben.*
- Volt már rá példa, hogy segítettem úgy. Persze akkor sem csak kedvességből. Kaptam cserébe szállást, ételt, hálálkodtak, amivel tudtak... de nem nagyon tehetem meg, hogy önzetlen legyek. Túl ritka az olyan alkalom. *sóhajt. Úgy tűnik, tényleg bánja a dolgot.*
- Te, mint hozzám hasonló utazó, tudod milyen mostoha is tud lenni az élet és a világ. Nekünk is annak kell lennünk sokszor. De persze nem szabad elfelejtenünk a jó oldalunkat, és semmiképp sem szabad eltemetnünk. Többször van rá szükség, mint azt gondolnánk. Viszont... *és itt ráhunyorog a lányra azúr szemeivel, miközben látszólag a kovács felé veszik az irányt. Legalább ő is szétnéz, mi változott.*
-... úgy látom, hogy érdekel Téged, amit csinálok. Mondd csak, Shiriqa... volt már dolgot bestiákkal? *kérdez rá kerek perec.*
*Kellemes számára ez a séta.
Különös mód minden kellemes, amit a lány társaságában tölt. Tegnap sem volt ugyan rossz, ám ma még jobban érzi magát, ahogy Shiriqa is sokkal beszédesebb, vidámabb, és a tréfákon kívül a komoly dolgokat is számba tudják venni. Egészen jó társnak véli így az óriás. Akivel akár hosszabban is szívesen elidőzne. S ez, hogy így felkeltette az érdeklődését a munkája, különös gondolatokat ébreszt benne.*
- Ez a helyzettől függ. *kezdi el óvatosan megrágva a szavakat, miközben válaszolni próbál a kérdésre. Látszik, hogy alaposan gondolataiba mélyed közben.*
- Volt már rá példa, hogy segítettem úgy. Persze akkor sem csak kedvességből. Kaptam cserébe szállást, ételt, hálálkodtak, amivel tudtak... de nem nagyon tehetem meg, hogy önzetlen legyek. Túl ritka az olyan alkalom. *sóhajt. Úgy tűnik, tényleg bánja a dolgot.*
- Te, mint hozzám hasonló utazó, tudod milyen mostoha is tud lenni az élet és a világ. Nekünk is annak kell lennünk sokszor. De persze nem szabad elfelejtenünk a jó oldalunkat, és semmiképp sem szabad eltemetnünk. Többször van rá szükség, mint azt gondolnánk. Viszont... *és itt ráhunyorog a lányra azúr szemeivel, miközben látszólag a kovács felé veszik az irányt. Legalább ő is szétnéz, mi változott.*
-... úgy látom, hogy érdekel Téged, amit csinálok. Mondd csak, Shiriqa... volt már dolgot bestiákkal? *kérdez rá kerek perec.*
4690. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-04 18:49:27
Üzenet elküldve: 2016-03-04 18:49:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Sylweran//
*Figyelmesen hallgatja az elf szavait, kifejezetten érdekli ez a téma. Ő maga nem sokat látott még a világból ezért bízik társa szavában, Sylweran már jó sok helyen megfordult és vélhetőleg több évtizede csinálja amit csinál. Az fel sem merült benne hogy nem kellene egy kalap alá vennie a többi fajt, de így hallva persze egyértelmű hogy a hosszúéletű elfeket nem kellene az emberekhez hasonlítania. Ő a mesebeli lovagokkal szeretne azonosulni, de nincs igénye arra hogy bárkinek vagy bárminek megfeleljen. Tudja hogy milyen saját értékrendje és ahhoz fogja tartani magát. Nem gondolt párhuzamot vonni Sylweran és az általa leírt harcosok között, eddig nem gondolta a férfit annak. Az ő lelki szemei előtt inkább vadakkal viaskodik a férfi, az olyat meg valami vadászfélének gondolná inkább mint harcosnak. Bonyolult dolgok ezek, nem is gondolta végig hogy bántó lehet amit mond, de mivel az elf mosolyog rajta, inkább nem kezd szabadkozni, nehogy mélyebbre ássa magát. Ráharap inkább egy másik kérdésre ami kifejezetten érdekli.*
- És mondd csak, ha egy kisebb falut, vagy egy tanyát fenyegetne egy veszélyes lény, a megélhetésüket, vagy az életüket... Egy szegény parasztcsaládot akik nem tudnának semmit fizetni... Arany híján nem segítenél nekik?
*Többször is megfogalmazódott már benne ez a kérdés. Nem könnyű dönteni, mert bizony valamiből egy szörnyvadásznak is élnie kell. Ha meg egy helyen ingyen segít, a többi helyen is elvárják majd... Közben már el is indulnak a kovács irányába, ha így felajánlotta neki Sylweran. Sokkal jobban érdekli az amit ott láthat, mint az itteni árusok tömkelege.*
*Figyelmesen hallgatja az elf szavait, kifejezetten érdekli ez a téma. Ő maga nem sokat látott még a világból ezért bízik társa szavában, Sylweran már jó sok helyen megfordult és vélhetőleg több évtizede csinálja amit csinál. Az fel sem merült benne hogy nem kellene egy kalap alá vennie a többi fajt, de így hallva persze egyértelmű hogy a hosszúéletű elfeket nem kellene az emberekhez hasonlítania. Ő a mesebeli lovagokkal szeretne azonosulni, de nincs igénye arra hogy bárkinek vagy bárminek megfeleljen. Tudja hogy milyen saját értékrendje és ahhoz fogja tartani magát. Nem gondolt párhuzamot vonni Sylweran és az általa leírt harcosok között, eddig nem gondolta a férfit annak. Az ő lelki szemei előtt inkább vadakkal viaskodik a férfi, az olyat meg valami vadászfélének gondolná inkább mint harcosnak. Bonyolult dolgok ezek, nem is gondolta végig hogy bántó lehet amit mond, de mivel az elf mosolyog rajta, inkább nem kezd szabadkozni, nehogy mélyebbre ássa magát. Ráharap inkább egy másik kérdésre ami kifejezetten érdekli.*
- És mondd csak, ha egy kisebb falut, vagy egy tanyát fenyegetne egy veszélyes lény, a megélhetésüket, vagy az életüket... Egy szegény parasztcsaládot akik nem tudnának semmit fizetni... Arany híján nem segítenél nekik?
*Többször is megfogalmazódott már benne ez a kérdés. Nem könnyű dönteni, mert bizony valamiből egy szörnyvadásznak is élnie kell. Ha meg egy helyen ingyen segít, a többi helyen is elvárják majd... Közben már el is indulnak a kovács irányába, ha így felajánlotta neki Sylweran. Sokkal jobban érdekli az amit ott láthat, mint az itteni árusok tömkelege.*
4689. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-04 18:13:48
Üzenet elküldve: 2016-03-04 18:13:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Megfontolt
//Shiriqa//
*Figyelmesen hallgatja a lányt, miközben áthaladnak a meredeken lejtő gazdagnegyed macskaköves utcáin. Miután Shiriqa végig mondta a gondolatait a lovagnépről, akkor kezd csak el beszélni.*
- Hm... nos. Van olyan meglátásod, amit igaznak vélek. Más viszont semmiképp sem. Ezek a tények először is inkább vonatkoznak az emberi fajra, mint ránk, elfekre. Többnyire legalábbis. *hangjából azért ilyenkor jobban kihallatszik a felsőbbrendűség, amit a legtöbb emberrel szemben érez elfként, mint a legtöbb fajtabeli. Még ha sok ember barátja is van, ezt akkor sem tudja teljesen leküzdeni soha.*
- És az ember lovagok is sokszor szebben vannak leírva a mesékben. Ne tévesszen meg ez a dolog. Persze nem azt mondom, hogy az emberek mindig rosszak, bármik is legyenek. Ahogyan azt sem, hogy az elfek tökéletesek. De nem teljesen úgy működnek ezek a dolgok, ahogyan azt leírtad. Ma már legalábbis nem igazán. A lényeg... hogy amit Te testesítesz meg, az megfelelő legyen önmagad számára. Ha Te valamit helyesnek érzel, ne azért érezd helyesnek, mert a régi regék így szólnak. Azért érezd helyesnek, mert Te akarod úgy. És képzeld... én, ha a Te szótáraddal dolgozunk... egy "jöttment vándor harcos" vagyok. *mosolyog azért a lányra, hogy ne higgye azt, megsértette volna őt. De el is terelődik a téma a gazdagok és szegények közötti hatalmas különbségre.*
- Igen, nagyon igazad van. *sóhajt is fel.*- De ez mindig is így volt, és mindig is így lesz. Kár ezen keseregnünk. Az egyetlen, amit mi, szegény vándorok tehetünk, hogy megkönnyítjük azoknak az embereknek az életét, akiknek módunkban áll segíteni. Ilyen a szörnyvadászat is. Habár fizetségért teszem, de csak azért, mert valamiből nekem is meg kell élnem. De inkább egy wargért fizessenek, mint azért, hogy zsoldosnak állok egy úr oldalán, aki szeretné megregulázni a parasztjait, mert túl későn fizették az adót.
*Beérnek a piacra, Shiriqa pedig lelkes lesz, mint egy kisgyerek. Syl tudta, hogy tetszeni fog neki ez a látkép.*
- De jó, hogy Te már innen is látod! *jegyzi meg vidáman. Hiszen hiába magasabb ő is a legtöbb embernél, a tömeg az mégis csak tömeg a számára.*
- Elmehetünk oda is, ha akarod. *adja be a derekát.*- Vezess csak, én meg követlek! El úgyse tévedünk, amíg itt vagyok.
*Figyelmesen hallgatja a lányt, miközben áthaladnak a meredeken lejtő gazdagnegyed macskaköves utcáin. Miután Shiriqa végig mondta a gondolatait a lovagnépről, akkor kezd csak el beszélni.*
- Hm... nos. Van olyan meglátásod, amit igaznak vélek. Más viszont semmiképp sem. Ezek a tények először is inkább vonatkoznak az emberi fajra, mint ránk, elfekre. Többnyire legalábbis. *hangjából azért ilyenkor jobban kihallatszik a felsőbbrendűség, amit a legtöbb emberrel szemben érez elfként, mint a legtöbb fajtabeli. Még ha sok ember barátja is van, ezt akkor sem tudja teljesen leküzdeni soha.*
- És az ember lovagok is sokszor szebben vannak leírva a mesékben. Ne tévesszen meg ez a dolog. Persze nem azt mondom, hogy az emberek mindig rosszak, bármik is legyenek. Ahogyan azt sem, hogy az elfek tökéletesek. De nem teljesen úgy működnek ezek a dolgok, ahogyan azt leírtad. Ma már legalábbis nem igazán. A lényeg... hogy amit Te testesítesz meg, az megfelelő legyen önmagad számára. Ha Te valamit helyesnek érzel, ne azért érezd helyesnek, mert a régi regék így szólnak. Azért érezd helyesnek, mert Te akarod úgy. És képzeld... én, ha a Te szótáraddal dolgozunk... egy "jöttment vándor harcos" vagyok. *mosolyog azért a lányra, hogy ne higgye azt, megsértette volna őt. De el is terelődik a téma a gazdagok és szegények közötti hatalmas különbségre.*
- Igen, nagyon igazad van. *sóhajt is fel.*- De ez mindig is így volt, és mindig is így lesz. Kár ezen keseregnünk. Az egyetlen, amit mi, szegény vándorok tehetünk, hogy megkönnyítjük azoknak az embereknek az életét, akiknek módunkban áll segíteni. Ilyen a szörnyvadászat is. Habár fizetségért teszem, de csak azért, mert valamiből nekem is meg kell élnem. De inkább egy wargért fizessenek, mint azért, hogy zsoldosnak állok egy úr oldalán, aki szeretné megregulázni a parasztjait, mert túl későn fizették az adót.
*Beérnek a piacra, Shiriqa pedig lelkes lesz, mint egy kisgyerek. Syl tudta, hogy tetszeni fog neki ez a látkép.*
- De jó, hogy Te már innen is látod! *jegyzi meg vidáman. Hiszen hiába magasabb ő is a legtöbb embernél, a tömeg az mégis csak tömeg a számára.*
- Elmehetünk oda is, ha akarod. *adja be a derekát.*- Vezess csak, én meg követlek! El úgyse tévedünk, amíg itt vagyok.
4688. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-04 17:38:22
Üzenet elküldve: 2016-03-04 17:38:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Sylweran//
*Hallgatással egyezik bele a dologba, bár még mindig nem hiszi el hogy az elf komolyan gondolta az ajánlatot. Kedélyesen elbeszélgetnek amíg a gazdagnegyeden átvágva a piactér felé közelítenek. Tény hogy nem sok hasonló helyen járt még. Arthenior különleges és nem csak mérete miatt. Talán csak a társaság miatt, de tényleg nyugodtabbnak érzi magát ahogy sétálnak mint eddig bárhol máshol. A ruha témát már kivesézték ahogy a harci képességeibe sem szeretne mélyebben belemenni, de kérdez is a férfi így van rögtön más amiről mesélhet.*
- Hát... Nem vagyok nagy szakértő a témában, csak pár éve hagytam el az otthonomat, de eddig úgy láttam hogy nálatok a harcosok... kevésbé kifinomult népség.
*Igyekszik diplomatikusan fogalmazni, és egyáltalán nem az elfekre gondol. A "nem óriás" népeket veszi egy kalap alá, többé-kevésbé alaptalanul hiszen leginkább csak emberekhez volt még szerencséje.*
- A lovagok azért tanultabbak, modorosak, jó szándékúak, segítőkészek... Találkozni mondjuk még nem találkoztam egyel sem, csak hát így mesélik. Egy lovag jó, becsületes, nem élvezetből harcol... Más mint a zsoldosok.
*Meglátszik hogy igazából nagyon keveset tud a világról, azt is leginkább azalatt a pár év alatt szedte össze amióta elküldték otthonából.*
- A jöttment vándor harcosokról kevés szépet hallottam, a lovagokról meg csak jókat, inkább hozzájuk szeretném hasonlítani magam.
*Útjuk során szóba jönnek még a túlpompázott házak is és a kontraszt ami a szegénynegyed és a gazdagnegyed között észrevehető, nem érti miért nincs valami felsőbb vezetés ami kontrollálja ezt a helyzetet hogy mindenki ugyanolyan körülmények között élhessen. Ki is érnek már a piacra amikor még mindig erről folyik a szó.*
- Miért érdemlik jobban ezek a gazdagságot, mint a többiek? Szerencsés családba születtek, más érdemük aligha van. Akinek cselédek kellenek hogy takarítsák helyette a házát, főzzék az ételét, rendezzék a ruháit, mert magától túl lusta ezekről gondoskodni, az pont nem méltó arra hogy jobb körülmények között éljen. Biztosan vannak köztük köztiszteletben álló személyek akik sokat tettek másokért vagy a városért, de azok meg hogy élvezhetik a kiváltságukat annak tudatában hogy mások nélkülöznek?
*Kifejezetten érzékenyen érinti ez az óriást, ki nem állhatja az ilyesmit. Mindenkinek kell ennie és egy kényelmes hely ahol ellakhat, de elítéli a felesleges fényűzést akkor ha azt a pénzt mások boldogságára is el lehetne költeni. A piac nappali látképe viszont bőven elég hogy elterelje a figyelmét, pláne hogy az ő magasságából könnyedén ellát a tömeg felett.*
- Nézd, ott a kovács!
*Úgy lelkesül fel mintha teljesen el is felejtette volna rögtön azt amiről idáig beszélt. El azért nem indul, nem szeretné átvenni a vezető szerepet, így is nagyon hálás Sylwerannak amiért "befogadta" és megtűri maga mellett. Hagyja hogy ő irányítson arra amerre szeretne.*
*Hallgatással egyezik bele a dologba, bár még mindig nem hiszi el hogy az elf komolyan gondolta az ajánlatot. Kedélyesen elbeszélgetnek amíg a gazdagnegyeden átvágva a piactér felé közelítenek. Tény hogy nem sok hasonló helyen járt még. Arthenior különleges és nem csak mérete miatt. Talán csak a társaság miatt, de tényleg nyugodtabbnak érzi magát ahogy sétálnak mint eddig bárhol máshol. A ruha témát már kivesézték ahogy a harci képességeibe sem szeretne mélyebben belemenni, de kérdez is a férfi így van rögtön más amiről mesélhet.*
- Hát... Nem vagyok nagy szakértő a témában, csak pár éve hagytam el az otthonomat, de eddig úgy láttam hogy nálatok a harcosok... kevésbé kifinomult népség.
*Igyekszik diplomatikusan fogalmazni, és egyáltalán nem az elfekre gondol. A "nem óriás" népeket veszi egy kalap alá, többé-kevésbé alaptalanul hiszen leginkább csak emberekhez volt még szerencséje.*
- A lovagok azért tanultabbak, modorosak, jó szándékúak, segítőkészek... Találkozni mondjuk még nem találkoztam egyel sem, csak hát így mesélik. Egy lovag jó, becsületes, nem élvezetből harcol... Más mint a zsoldosok.
*Meglátszik hogy igazából nagyon keveset tud a világról, azt is leginkább azalatt a pár év alatt szedte össze amióta elküldték otthonából.*
- A jöttment vándor harcosokról kevés szépet hallottam, a lovagokról meg csak jókat, inkább hozzájuk szeretném hasonlítani magam.
*Útjuk során szóba jönnek még a túlpompázott házak is és a kontraszt ami a szegénynegyed és a gazdagnegyed között észrevehető, nem érti miért nincs valami felsőbb vezetés ami kontrollálja ezt a helyzetet hogy mindenki ugyanolyan körülmények között élhessen. Ki is érnek már a piacra amikor még mindig erről folyik a szó.*
- Miért érdemlik jobban ezek a gazdagságot, mint a többiek? Szerencsés családba születtek, más érdemük aligha van. Akinek cselédek kellenek hogy takarítsák helyette a házát, főzzék az ételét, rendezzék a ruháit, mert magától túl lusta ezekről gondoskodni, az pont nem méltó arra hogy jobb körülmények között éljen. Biztosan vannak köztük köztiszteletben álló személyek akik sokat tettek másokért vagy a városért, de azok meg hogy élvezhetik a kiváltságukat annak tudatában hogy mások nélkülöznek?
*Kifejezetten érzékenyen érinti ez az óriást, ki nem állhatja az ilyesmit. Mindenkinek kell ennie és egy kényelmes hely ahol ellakhat, de elítéli a felesleges fényűzést akkor ha azt a pénzt mások boldogságára is el lehetne költeni. A piac nappali látképe viszont bőven elég hogy elterelje a figyelmét, pláne hogy az ő magasságából könnyedén ellát a tömeg felett.*
- Nézd, ott a kovács!
*Úgy lelkesül fel mintha teljesen el is felejtette volna rögtön azt amiről idáig beszélt. El azért nem indul, nem szeretné átvenni a vezető szerepet, így is nagyon hálás Sylwerannak amiért "befogadta" és megtűri maga mellett. Hagyja hogy ő irányítson arra amerre szeretne.*
4687. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-04 10:33:58
Üzenet elküldve: 2016-03-04 10:33:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Drayen//
*Rég nem érezte magát ennyire esetlennek, vagy fedetlennek, ezért, ha lehet tekintetét még mélyebben belevájja a rongyos cipőjébe. Mintha valami érdekességet látna ott.*
- Hát én ööö… *Füle mögé simít egy kósza barna tincset, és továbbra is a föld felé nézve elmosolyodik. Nem tervezné, hogy éppen most pillant fel, de engedve az álla alá lágyan kapó ujjaknak, végül csak megteszi. Szemei alatt a bőr enyhén pirult.*
- Tőled, persze, hogy tőled. Hiszen a cipő nem tud válaszolni, igaz? *Persze, hogy nem érti a kérdésben rejlő viccet, hanem, mint szokása, ezt is inkább komolyan veszi.*
- Piac? *Ez a szó teljesen ismeretlen előtte, de azért rábólint, és Drayen karjába kapaszkodva indul meg.*
- Ti maradtok, és semmi rosszalkodás. *Fordul hátra egy pillanatra a kétségbeesetten pislogó állatkái felé. Persze a patkány most inkább méla nemtörődömséget mutat, egyedül talán a kandúr az, akinek láthatóan nincs ínyére a dolog, hogy gazdája ismét magára hagyja és elsétál egy emberférfivel, de a lány szerint éppen itt az ideje, hogy némi önállóságot mutasson. Közben titkon nagyon reméli, hogy mire visszaérnek nem egy felforgatott lakás és megrágott bútordarabok fogják őket fogadni.*
- Tudod, mifelénk volt egy ilyen kis tér az erdőben. Oda mindenki lerakta, amire nem volt szüksége, s, ha valaki másnak kellett, csak odament és elvette. Mindenki így tett. Attól pedig sosem kellett aggódni, hogy valaki túl sokat akar, miután nem voltak nagy szükségleteink. Ilyen ez a piac is? *Érdeklődik menetközben, s szemeivel a már-már ismerőssé váló nagy házakat nézegeti. Némelyiket nagy falkerítés fedi el a kíváncsiak szemei elő, máshol inkább ráccsal vették körül magukat, de a fém lécek között még így is látható a tehetősek szépen megmunkált otthonai.*
*A piacon kissé megrezzen a szokatlan tömegtől, gyakorlatilag Drayen nyakába ugrik egy-egy túl közel merészkedő egyed elől, majd riadtan pislog utánuk, miután azt tapasztalja, hogy nem őt akarják bántani. Talán nem volt a legjobb ötlet részéről, hogy pont a legzsúfoltabb helyre akart elmenni, de, ha hozzá akar szokni a városhoz, rögtön bele kell ugrania a mély vízbe, minden szorongása és félelme ellenére.*
- Én nem is tudom… *Válaszolja szakaszosan. Szinte fel sem fogja azonban a férfi kérdését, annyira koncentrál arra, hogy ne menjen neki senkinek, ha mégis véletlenül kénytelen vállal beleütközni egy idegenbe, hát sűrű bocsánatkéréssel esedezik utána.*
- Tanulva a múltkoriból, azt hiszem, valami gyógyító folyadékra lenne szükségem, de itt annyi minden van, hogy nem tudok kiigazodni. *Az idő az évszaknak megfelelő kellően hűvös, kissé összehúzza magán a vékony köpenyt, most kezd igazán rájönni mi az, ami majd jól esne neki. Egy forró fürdő. De egyelőre még nem kívánja elhagyni a teret, mindenesetre úgy dönt, utána kérdez.*
- Mondd csak, hallottam olyan helyekről, ahol meleg vízben lehet fürödni a városban. Tényleg létezik ilyen?
//Drayen//
*Rég nem érezte magát ennyire esetlennek, vagy fedetlennek, ezért, ha lehet tekintetét még mélyebben belevájja a rongyos cipőjébe. Mintha valami érdekességet látna ott.*
- Hát én ööö… *Füle mögé simít egy kósza barna tincset, és továbbra is a föld felé nézve elmosolyodik. Nem tervezné, hogy éppen most pillant fel, de engedve az álla alá lágyan kapó ujjaknak, végül csak megteszi. Szemei alatt a bőr enyhén pirult.*
- Tőled, persze, hogy tőled. Hiszen a cipő nem tud válaszolni, igaz? *Persze, hogy nem érti a kérdésben rejlő viccet, hanem, mint szokása, ezt is inkább komolyan veszi.*
- Piac? *Ez a szó teljesen ismeretlen előtte, de azért rábólint, és Drayen karjába kapaszkodva indul meg.*
- Ti maradtok, és semmi rosszalkodás. *Fordul hátra egy pillanatra a kétségbeesetten pislogó állatkái felé. Persze a patkány most inkább méla nemtörődömséget mutat, egyedül talán a kandúr az, akinek láthatóan nincs ínyére a dolog, hogy gazdája ismét magára hagyja és elsétál egy emberférfivel, de a lány szerint éppen itt az ideje, hogy némi önállóságot mutasson. Közben titkon nagyon reméli, hogy mire visszaérnek nem egy felforgatott lakás és megrágott bútordarabok fogják őket fogadni.*
- Tudod, mifelénk volt egy ilyen kis tér az erdőben. Oda mindenki lerakta, amire nem volt szüksége, s, ha valaki másnak kellett, csak odament és elvette. Mindenki így tett. Attól pedig sosem kellett aggódni, hogy valaki túl sokat akar, miután nem voltak nagy szükségleteink. Ilyen ez a piac is? *Érdeklődik menetközben, s szemeivel a már-már ismerőssé váló nagy házakat nézegeti. Némelyiket nagy falkerítés fedi el a kíváncsiak szemei elő, máshol inkább ráccsal vették körül magukat, de a fém lécek között még így is látható a tehetősek szépen megmunkált otthonai.*
*A piacon kissé megrezzen a szokatlan tömegtől, gyakorlatilag Drayen nyakába ugrik egy-egy túl közel merészkedő egyed elől, majd riadtan pislog utánuk, miután azt tapasztalja, hogy nem őt akarják bántani. Talán nem volt a legjobb ötlet részéről, hogy pont a legzsúfoltabb helyre akart elmenni, de, ha hozzá akar szokni a városhoz, rögtön bele kell ugrania a mély vízbe, minden szorongása és félelme ellenére.*
- Én nem is tudom… *Válaszolja szakaszosan. Szinte fel sem fogja azonban a férfi kérdését, annyira koncentrál arra, hogy ne menjen neki senkinek, ha mégis véletlenül kénytelen vállal beleütközni egy idegenbe, hát sűrű bocsánatkéréssel esedezik utána.*
- Tanulva a múltkoriból, azt hiszem, valami gyógyító folyadékra lenne szükségem, de itt annyi minden van, hogy nem tudok kiigazodni. *Az idő az évszaknak megfelelő kellően hűvös, kissé összehúzza magán a vékony köpenyt, most kezd igazán rájönni mi az, ami majd jól esne neki. Egy forró fürdő. De egyelőre még nem kívánja elhagyni a teret, mindenesetre úgy dönt, utána kérdez.*
- Mondd csak, hallottam olyan helyekről, ahol meleg vízben lehet fürödni a városban. Tényleg létezik ilyen?
4686. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-03 19:02:20
Üzenet elküldve: 2016-03-03 19:02:20
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Lorsan és Nitta//
* Ha ki is mondaná, amit gondol Nitta, tudna rá válaszolni. De hát, nem gondolatolvasó. Viszont az biztos, hogy ő már jó pár évet leélt, többet, mint Nitta. S nem garancia az sem, hogy olyan hosszú lesz az ő élete is. Gyerekük az lehet több is, unokáik nem. De hát, valamit valamiért. Minden eddigi emléke szép, ami a lányhoz fűződik. *
- Mind szép, és aranyos. Főleg persze te vagy aranyos, mert folyton elpirulsz valamin és olyankor nagyon aranyosan nézel ki.
* Ettől megint biztos el fog pirulni, figyeli is az arcát, hogy rajta csípje. *
- Bár kívánhatsz is. Igaz, nem én vagyok az aranyhal a mesékből, de azért amit lehet, azt teljesítem. A verem ügyében meg szólsz, hogy mikor lesz esedékes. Az üveggel meg akkor még ráérünk.
* Úgy tűnik hamar lesz is alkalma arra, hogy kívánságokat teljesítsen, mert Nitta megáll egy asszonyság előtt és valami szúrós bokorféléket nézeget. *
- Te alkudozz, én meg majd fizetek. De ha nem hagyja magát az asszonyság, majd megpróbálom én.
* Szükség esetén majd beveti magát, hátha le tud alkudni valamennyit az árából. *
* Ha ki is mondaná, amit gondol Nitta, tudna rá válaszolni. De hát, nem gondolatolvasó. Viszont az biztos, hogy ő már jó pár évet leélt, többet, mint Nitta. S nem garancia az sem, hogy olyan hosszú lesz az ő élete is. Gyerekük az lehet több is, unokáik nem. De hát, valamit valamiért. Minden eddigi emléke szép, ami a lányhoz fűződik. *
- Mind szép, és aranyos. Főleg persze te vagy aranyos, mert folyton elpirulsz valamin és olyankor nagyon aranyosan nézel ki.
* Ettől megint biztos el fog pirulni, figyeli is az arcát, hogy rajta csípje. *
- Bár kívánhatsz is. Igaz, nem én vagyok az aranyhal a mesékből, de azért amit lehet, azt teljesítem. A verem ügyében meg szólsz, hogy mikor lesz esedékes. Az üveggel meg akkor még ráérünk.
* Úgy tűnik hamar lesz is alkalma arra, hogy kívánságokat teljesítsen, mert Nitta megáll egy asszonyság előtt és valami szúrós bokorféléket nézeget. *
- Te alkudozz, én meg majd fizetek. De ha nem hagyja magát az asszonyság, majd megpróbálom én.
* Szükség esetén majd beveti magát, hátha le tud alkudni valamennyit az árából. *
4685. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-03 11:51:50
Üzenet elküldve: 2016-03-03 11:51:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Lorsan és Nitta//
*Lassan bólint.*
~Vajon akkor is ezt mondod majd kedvesem, ha az én hajam már ősz lesz, és az arcom ráncos, de te még fiatalnak látszol? Akkor is, ha látod esetleg majd, hogy a félvér fiad hamarabb lesz idős és csoszog majd bottal, mint te? Akkor is, ha unokád sosem lehet tőlem?~
- Igen, tudom *válaszolja, és igyekszik nem mutatni kifelé, milyen szomorú tények jutottak eszébe erről az egyetlen mondatról, inkább a másodikba kapaszkodik.* Mind szépek, ugye?
*Lorsan bátorságán azonban mégis muszáj mosolyognia.*
- Ennél többet, hidd el, nem is kívánnék!
*Ahogy tovább mennek a zöldségesektől a terveiket is tovább szövögetik, illetve most éppen Nitta terveit. Bár a lány nem csak magára gondol, az ő lelki szemei előtt mindig a "mi" lebeg.*
- A verem ráér. Lényegében már mindjárt vége a télnek, már ott tárolni nem is kellene dolgokat. Illetve majd nyáron sajtot, talán. Ilyesmit. De kitaláljuk.
*Halkan szisszen.*
- De az üveg ám elég drága. Azzal nem sietnék még, előbb kicsiben ki kellene próbálni, működhet-e az ötletem. A ládák fontosabbak ahhoz, hogy belevághassunk.
*Elviekben céltudatosan, de gyakorlatban nézelődve haladnak a liszt és a vetőmagok felé, legalábbis Nitta, ennek eredménye a felfedezése.
Lorsan persze nem az a fajta férfi, aki nem figyelne fel arra, ha a párja valamit megnéz.
Nitta ezt is szereti benne, hogy úgy érezheti magát mellett, mint aki fontos, aki számít, akire figyelnek.*
- Az első kérdésedre a válaszom, hogy szerintem tearózsák *felel halkan, mert nem akarja, hogy a gnóm árus túl korán meghallja őket és főleg azt, hogy ő mennyire szeretne tearózsákat, hiszen az rontaná az alkudozási esélyeit.* És igen, nagyon szeretnék belőle. De általában nagyon drágák, alkudni kell, és, nos, tudod milyen ha alkudozni kezdek, ugye? Nem árt, ha az árus azt hiszi, akár itt is hagynám, bár valószínűleg nem fogom.
*A lány közelebb is lép a gnóm asszonysághoz.*
*Lassan bólint.*
~Vajon akkor is ezt mondod majd kedvesem, ha az én hajam már ősz lesz, és az arcom ráncos, de te még fiatalnak látszol? Akkor is, ha látod esetleg majd, hogy a félvér fiad hamarabb lesz idős és csoszog majd bottal, mint te? Akkor is, ha unokád sosem lehet tőlem?~
- Igen, tudom *válaszolja, és igyekszik nem mutatni kifelé, milyen szomorú tények jutottak eszébe erről az egyetlen mondatról, inkább a másodikba kapaszkodik.* Mind szépek, ugye?
*Lorsan bátorságán azonban mégis muszáj mosolyognia.*
- Ennél többet, hidd el, nem is kívánnék!
*Ahogy tovább mennek a zöldségesektől a terveiket is tovább szövögetik, illetve most éppen Nitta terveit. Bár a lány nem csak magára gondol, az ő lelki szemei előtt mindig a "mi" lebeg.*
- A verem ráér. Lényegében már mindjárt vége a télnek, már ott tárolni nem is kellene dolgokat. Illetve majd nyáron sajtot, talán. Ilyesmit. De kitaláljuk.
*Halkan szisszen.*
- De az üveg ám elég drága. Azzal nem sietnék még, előbb kicsiben ki kellene próbálni, működhet-e az ötletem. A ládák fontosabbak ahhoz, hogy belevághassunk.
*Elviekben céltudatosan, de gyakorlatban nézelődve haladnak a liszt és a vetőmagok felé, legalábbis Nitta, ennek eredménye a felfedezése.
Lorsan persze nem az a fajta férfi, aki nem figyelne fel arra, ha a párja valamit megnéz.
Nitta ezt is szereti benne, hogy úgy érezheti magát mellett, mint aki fontos, aki számít, akire figyelnek.*
- Az első kérdésedre a válaszom, hogy szerintem tearózsák *felel halkan, mert nem akarja, hogy a gnóm árus túl korán meghallja őket és főleg azt, hogy ő mennyire szeretne tearózsákat, hiszen az rontaná az alkudozási esélyeit.* És igen, nagyon szeretnék belőle. De általában nagyon drágák, alkudni kell, és, nos, tudod milyen ha alkudozni kezdek, ugye? Nem árt, ha az árus azt hiszi, akár itt is hagynám, bár valószínűleg nem fogom.
*A lány közelebb is lép a gnóm asszonysághoz.*
4684. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-02 19:29:10
Üzenet elküldve: 2016-03-02 19:29:10
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Lorsan és Nitta//
- Az idő nem annyira fontos, legalábbis egy elfnek nem. Inkább az emlékek milyensége a lényeg. Abból pedig szép akadt eddig, csak szép.
* A hosszú lét előnye és hátránya egyben. De saját dolgait, saját "idejét" másképp értékeli az utóbbi időkben, Nitta miatt. *
- Nem vagyok én semmi jó elrontója. Csak még nem tudom milyen az, amit főzni készülsz? De megkóstolom és majd kiderül, hogy ízlik-e vagy sem.
* Figyeli, miket és miként válogat ki Nitta maguknak. Ellesi a fortélyokat. Legalábbis megpróbálja. Majd ezt a batyut is felerősíti Szelíd oldalára, kisúlyozva, hogy ne húzza el hátasát valamelyik irányba a súly. *
- A láda nem gond, de vermet majd csak késő tavasszal tudok majd ásni, amikor már nem olyan fagyos a föld a mélyebb részeken sem. Az üveget és a többit pedig majd megnézzük. Ha találunk jó árban, akkor vehetünk azt is.
* Akkor most vetőmag kellene. És liszt. Szerencsére még időben, így nem kell visszafordulni félútról. De mielőtt bármelyiket is meglelnék, Nitta valami egészen mást talál. Merthogy a szúrós ágú valami, az se nem liszt, se nem vetőmag, az biztos. De kedvese elég vágyódón néz rá. *
- Két gyors kérdés. Mi az, amit nézel és szeretnél-e belőle? Most rajtam a fizetés ideje, elő a farbával.
* Gondol valamire, némelyik vad rózsának vannak ilyen szúrós ágai, lehet ez is rózsa lesz? *
- Az idő nem annyira fontos, legalábbis egy elfnek nem. Inkább az emlékek milyensége a lényeg. Abból pedig szép akadt eddig, csak szép.
* A hosszú lét előnye és hátránya egyben. De saját dolgait, saját "idejét" másképp értékeli az utóbbi időkben, Nitta miatt. *
- Nem vagyok én semmi jó elrontója. Csak még nem tudom milyen az, amit főzni készülsz? De megkóstolom és majd kiderül, hogy ízlik-e vagy sem.
* Figyeli, miket és miként válogat ki Nitta maguknak. Ellesi a fortélyokat. Legalábbis megpróbálja. Majd ezt a batyut is felerősíti Szelíd oldalára, kisúlyozva, hogy ne húzza el hátasát valamelyik irányba a súly. *
- A láda nem gond, de vermet majd csak késő tavasszal tudok majd ásni, amikor már nem olyan fagyos a föld a mélyebb részeken sem. Az üveget és a többit pedig majd megnézzük. Ha találunk jó árban, akkor vehetünk azt is.
* Akkor most vetőmag kellene. És liszt. Szerencsére még időben, így nem kell visszafordulni félútról. De mielőtt bármelyiket is meglelnék, Nitta valami egészen mást talál. Merthogy a szúrós ágú valami, az se nem liszt, se nem vetőmag, az biztos. De kedvese elég vágyódón néz rá. *
- Két gyors kérdés. Mi az, amit nézel és szeretnél-e belőle? Most rajtam a fizetés ideje, elő a farbával.
* Gondol valamire, némelyik vad rózsának vannak ilyen szúrós ágai, lehet ez is rózsa lesz? *
4683. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-02 12:06:48
Üzenet elküldve: 2016-03-02 12:06:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Lorsan és Nitta//
*Könnyed természetességgel simul Lorsan oldalához ahogy a piacon haladnak, mintha szokva lennének ahhoz, hogy így sétáljanak, pedig az erdőben, főleg vadászat közben erre nem sok lehetőség adódik, és mégis.
Nitta halkan beszél, nem azért, mintha annyira félénk lenne a párja társaságában, csak mert nem szeretné, ha az egész piac őket hallgatná.*
- Már mindjárt vége a télnek, több mint egy év fele telt el, mióta ismerlek. Az emberek között ez annyira nem rövid idő, de igaz, sok dolog történt velünk. Sok jó.
~Szerencsésnek mondom magam, bizony.~
- Ez nagyon nagyon bátor mondat volt ám. De ígérem igyekszem majd úgy csinálni, hogy tényleg mindig legyen olyan étel is, amiről biztosan tudom, hogy szereted. Egy régi mellé valami új, valahogy így. Egy elf se fordulhat ki a bőréből. *Nitta vidáman mosolyodik el, aztán lecövekel a zöldségesek előtt.
Elmerülten szemléli a kínálatot, majd válogatni is kezd.*
- Az, látod, jó ötlet. Mármint a sütni való kolbász *helyesel azonnal, de közben azért zeller és gyökér, meg apró, de ragyogó piros retek is kerül elé, int is az árusnak mit kér, aztán fizet is, minek utána újabb csomagot cipelhet Szelíd.
A kérdésre a szeme sarkából néz Lorsanra.*
- Egyelőre a ládák megteszik, olyan ekkorák *mutatja a karja hosszát* és harmad ilyen szélesek. Aztán majd kellenének szélesszájú cserépedények, esetleg talán üveg is, ha nem túl drága. No de elsőnek most vetőmag. Arra lenne szükségünk.
*Aztán mint akinek hirtelen jut eszébe, majdnem a homlokára csap.*
- Meg liszt, az fogytán van otthon, hogy majdnem elfeledtem!
*Bizony az otthon frissen gyúrt laposkenyerek sem a semmiből születnek, sem a kevert tészták, sem a kifőttek.*
- Arra gondoltam, csinálok majd egy jó mézes mogyorós tésztát valamelyik napra *árulja el, de közben hirtelen megtorpan.
Aztán közelebb óvakodik egy idős, leginkább gnómnak tűnő, asszonyhoz, aki előtt pár zsák árválkodik, melyek bekötött szájából tüskés ágak merednek elő.
Nitta még nem szól, csak látható vágyakozással bámulja az elsőre furcsának ható portékát.*
*Könnyed természetességgel simul Lorsan oldalához ahogy a piacon haladnak, mintha szokva lennének ahhoz, hogy így sétáljanak, pedig az erdőben, főleg vadászat közben erre nem sok lehetőség adódik, és mégis.
Nitta halkan beszél, nem azért, mintha annyira félénk lenne a párja társaságában, csak mert nem szeretné, ha az egész piac őket hallgatná.*
- Már mindjárt vége a télnek, több mint egy év fele telt el, mióta ismerlek. Az emberek között ez annyira nem rövid idő, de igaz, sok dolog történt velünk. Sok jó.
~Szerencsésnek mondom magam, bizony.~
- Ez nagyon nagyon bátor mondat volt ám. De ígérem igyekszem majd úgy csinálni, hogy tényleg mindig legyen olyan étel is, amiről biztosan tudom, hogy szereted. Egy régi mellé valami új, valahogy így. Egy elf se fordulhat ki a bőréből. *Nitta vidáman mosolyodik el, aztán lecövekel a zöldségesek előtt.
Elmerülten szemléli a kínálatot, majd válogatni is kezd.*
- Az, látod, jó ötlet. Mármint a sütni való kolbász *helyesel azonnal, de közben azért zeller és gyökér, meg apró, de ragyogó piros retek is kerül elé, int is az árusnak mit kér, aztán fizet is, minek utána újabb csomagot cipelhet Szelíd.
A kérdésre a szeme sarkából néz Lorsanra.*
- Egyelőre a ládák megteszik, olyan ekkorák *mutatja a karja hosszát* és harmad ilyen szélesek. Aztán majd kellenének szélesszájú cserépedények, esetleg talán üveg is, ha nem túl drága. No de elsőnek most vetőmag. Arra lenne szükségünk.
*Aztán mint akinek hirtelen jut eszébe, majdnem a homlokára csap.*
- Meg liszt, az fogytán van otthon, hogy majdnem elfeledtem!
*Bizony az otthon frissen gyúrt laposkenyerek sem a semmiből születnek, sem a kevert tészták, sem a kifőttek.*
- Arra gondoltam, csinálok majd egy jó mézes mogyorós tésztát valamelyik napra *árulja el, de közben hirtelen megtorpan.
Aztán közelebb óvakodik egy idős, leginkább gnómnak tűnő, asszonyhoz, aki előtt pár zsák árválkodik, melyek bekötött szájából tüskés ágak merednek elő.
Nitta még nem szól, csak látható vágyakozással bámulja az elsőre furcsának ható portékát.*
4682. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-01 21:14:36
Üzenet elküldve: 2016-03-01 21:14:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Szelíd
//Váratlan ultimátum//
//Necraas//
*A férfi vigyora szélesedik, mikor Necraas láthatóan és hallhatóan is tudja, hogy az információknak ára van. Karja állához mászik, erősen kezdve vakarni azt, holott már kész a válasz.*
- Háromszáz arany, és még kedvezményesen is számolom - *említi meg ezt a kis apróságot, hátha kitüntetettnek érzi ettől magát a másik.*
- Vagy egy hamvas, ifjú hölgy. Bármelyik megteszi a kettő közül. Ámbár… készséges legyen ám, még ha kicsit rakoncátlan is. És az sem baj, ha nem annyira hamvas. Az ártatlanok is kíméljenek - *nevet fel, adva egy másik lehetőséget.*
- Akármelyik, mindkettő most kell. Vagy mondd meg, hogy hol van és elmegyek érte - *kacsint, melyből semmit nem látni, csupán szája szegletének ehhez társuló felfelé rándulását. Ha megvan az ár, újra gondolkodóba esik. Eltávolodva eddigi helyéről, jobbra-balra kezd lépkedni, alig néhány lépést oda-vissza, míg újra meg nem állapodik egy ponton.*
- Mailron háza tájékán két bál lesz. Mindkettő olyan, akár egy verseny két résztvevője. Valójában szinte olyan is az egész helyzet. Mindkét helyre meghívtak mindenkit, s valószínűleg meg is jelen mindenki ugyanazokon a helyeken. Ilyen-olyan okra hivatkozva korábban elhagyják egyiket, hogy megjelenhessenek a másikon, mindezt az ellentéteket képző vendéglátók tudta nélkül. Már jó előre megkeresték a személyzetet, így azzal nem foglalkoznak. Ám… Nem hinném, hogy bárki is foglalkozna még egy felszolgálóval, dalnokkal, vagy hasonlóval.
//Necraas//
*A férfi vigyora szélesedik, mikor Necraas láthatóan és hallhatóan is tudja, hogy az információknak ára van. Karja állához mászik, erősen kezdve vakarni azt, holott már kész a válasz.*
- Háromszáz arany, és még kedvezményesen is számolom - *említi meg ezt a kis apróságot, hátha kitüntetettnek érzi ettől magát a másik.*
- Vagy egy hamvas, ifjú hölgy. Bármelyik megteszi a kettő közül. Ámbár… készséges legyen ám, még ha kicsit rakoncátlan is. És az sem baj, ha nem annyira hamvas. Az ártatlanok is kíméljenek - *nevet fel, adva egy másik lehetőséget.*
- Akármelyik, mindkettő most kell. Vagy mondd meg, hogy hol van és elmegyek érte - *kacsint, melyből semmit nem látni, csupán szája szegletének ehhez társuló felfelé rándulását. Ha megvan az ár, újra gondolkodóba esik. Eltávolodva eddigi helyéről, jobbra-balra kezd lépkedni, alig néhány lépést oda-vissza, míg újra meg nem állapodik egy ponton.*
- Mailron háza tájékán két bál lesz. Mindkettő olyan, akár egy verseny két résztvevője. Valójában szinte olyan is az egész helyzet. Mindkét helyre meghívtak mindenkit, s valószínűleg meg is jelen mindenki ugyanazokon a helyeken. Ilyen-olyan okra hivatkozva korábban elhagyják egyiket, hogy megjelenhessenek a másikon, mindezt az ellentéteket képző vendéglátók tudta nélkül. Már jó előre megkeresték a személyzetet, így azzal nem foglalkoznak. Ám… Nem hinném, hogy bárki is foglalkozna még egy felszolgálóval, dalnokkal, vagy hasonlóval.
4681. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-03-01 19:57:18
Üzenet elküldve: 2016-03-01 19:57:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 165
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy csodálatos fejtető örök ragyogása//
*Amíg a kopasz Zaras szavain gondolkozik, a vörös pedig falatozik, egy rövid ideig ő maga is a Ako Pasz létén elmélkedik, mikor is egy talán annyira nem is nagy baromság jut eszébe, melyre Bato vezeti rá az „én népem” kijelentéssel. Közbevág hát a fickó élettörténetébe, melyre szemmel láthatóan egyáltalán nem figyelt*
- Azt hiszem rájöttem, miért nincs különösebb ereje!
* Nem is jutnak eszébe a szavak, annyira izgatott, amiatt, hogy mennyire, de mennyire beletrafálhatott. *
- Az istenek azért léteznek, mert voltak, akik hittek bennük! A hitük keltette életre őket, s amikor a néped kihalt, az ő hitükkel a te erőd is elszállt!
* Ezután már csak motyog egy sort, mielőtt Rhebossera figyelne. *
- Bár akkor nem értem, hogy miért vagy még életben…
* Innentől viszont tényleg a különös múltú vörösre figyel. Mire amaz mondandója végére ér, addigra elfünk legalább százötven évvel érzi öregebbnek magát, és mintha kiszipolyoztak volna belőle mindent, szó szerint szárazra szívták. *
- Nem is tudtam, hogy ennyire kis humoros a hölgytársaságunk.
* Jegyzi meg halántékát masszírozva. Eddigre már be is fejezte az étel elpusztítását. Mikor rá kerül a sor, kihúzza magát és büszkén mutatkozik be ismét. *
- Zaras Zygendar, a tioli Zygendar-ház tizenhatodik fia, a kardvívás és a csábítás mestere vagyok.
* Nem túlzás kijelenteni, hogy valóban mestere, hiszen egészen kiskora óta gyakorolja és nagyon is jól megy neki. Sőt, az egyik legjobbnak tartja magát benne. Már a kardvívás. A másikat csak ő maga képzeli oda és csak véletlenül mondja ki hangosan. Na, nem mintha nem lenne benne tapasztalata, bár kétségtelen, hogy a legutóbbi enyhén szólva is érdekesre sikerült. Igazából az ismételt bemutatkozása tartalmazza, hogy honnan jött és nagyjából el is tudják képzelni ezek ketten, hogy milyen élete lehetett, ezért annyira nagyon részletezni sem kell. A kicsit bamba vöröskéből ugyan nem nézi ki, de a szerzetesből még úgy ahogy, hogy hallott a szigetországról ezt-azt. Még egy ok, amiért nem érzi úgy, hogy jártatnia kéne a száját.
Most pedig… hát kínos csend… jó lenne, ha legalább enni tudna, de azt sajnos túl gyorsan darálta be. Talán valamelyikük megmentheti a beszélgetést még. Talán a vörös-hősnő használhatná a legendás képességét, hogy úrrá, vagyis úrnővé legyen a csenden. *
//Egy csodálatos fejtető örök ragyogása//
*Amíg a kopasz Zaras szavain gondolkozik, a vörös pedig falatozik, egy rövid ideig ő maga is a Ako Pasz létén elmélkedik, mikor is egy talán annyira nem is nagy baromság jut eszébe, melyre Bato vezeti rá az „én népem” kijelentéssel. Közbevág hát a fickó élettörténetébe, melyre szemmel láthatóan egyáltalán nem figyelt*
- Azt hiszem rájöttem, miért nincs különösebb ereje!
* Nem is jutnak eszébe a szavak, annyira izgatott, amiatt, hogy mennyire, de mennyire beletrafálhatott. *
- Az istenek azért léteznek, mert voltak, akik hittek bennük! A hitük keltette életre őket, s amikor a néped kihalt, az ő hitükkel a te erőd is elszállt!
* Ezután már csak motyog egy sort, mielőtt Rhebossera figyelne. *
- Bár akkor nem értem, hogy miért vagy még életben…
* Innentől viszont tényleg a különös múltú vörösre figyel. Mire amaz mondandója végére ér, addigra elfünk legalább százötven évvel érzi öregebbnek magát, és mintha kiszipolyoztak volna belőle mindent, szó szerint szárazra szívták. *
- Nem is tudtam, hogy ennyire kis humoros a hölgytársaságunk.
* Jegyzi meg halántékát masszírozva. Eddigre már be is fejezte az étel elpusztítását. Mikor rá kerül a sor, kihúzza magát és büszkén mutatkozik be ismét. *
- Zaras Zygendar, a tioli Zygendar-ház tizenhatodik fia, a kardvívás és a csábítás mestere vagyok.
* Nem túlzás kijelenteni, hogy valóban mestere, hiszen egészen kiskora óta gyakorolja és nagyon is jól megy neki. Sőt, az egyik legjobbnak tartja magát benne. Már a kardvívás. A másikat csak ő maga képzeli oda és csak véletlenül mondja ki hangosan. Na, nem mintha nem lenne benne tapasztalata, bár kétségtelen, hogy a legutóbbi enyhén szólva is érdekesre sikerült. Igazából az ismételt bemutatkozása tartalmazza, hogy honnan jött és nagyjából el is tudják képzelni ezek ketten, hogy milyen élete lehetett, ezért annyira nagyon részletezni sem kell. A kicsit bamba vöröskéből ugyan nem nézi ki, de a szerzetesből még úgy ahogy, hogy hallott a szigetországról ezt-azt. Még egy ok, amiért nem érzi úgy, hogy jártatnia kéne a száját.
Most pedig… hát kínos csend… jó lenne, ha legalább enni tudna, de azt sajnos túl gyorsan darálta be. Talán valamelyikük megmentheti a beszélgetést még. Talán a vörös-hősnő használhatná a legendás képességét, hogy úrrá, vagyis úrnővé legyen a csenden. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10247-10266