Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 371 (7401. - 7420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7420. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-13 20:21:12
Üzenet elküldve: 2019-06-13 20:21:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Eeyr útján//
//Isqeha, Valuryen//
*Egyetértve – és beletörődve a célba, ahová a téma kifutott – bólogat Isq szavaira. Ahogy belegondol, elismétli magában a szavakat, amit a fél-elf mondott. Igaz, hiszen, ha lázadni tudtak nyilván ezt a helyzetet is megoldják és felesleges aggódni miattuk. Elvégre az emberek találékonyak. Fel fogják találni magukat és nem kell majd nekik Keavleinék beavatkozása. *
- Szóval ottvoltál a háborúk idején, te részt vettél benne? *Kérdez vissza nem csekély mennyiségű érdeklődéssel - tekintve, hogy jómaga is harcos - szívesen megtudná mi történt a közelmúlt hadi eseményei folyamán. Ő maga még csata frontvonalában nem fordult meg. Csupán pár összecsapásban, melyek segítségével el tudja képzelni a háborúk hangulatát. * Illetve jelenleg akkor ott rengeteg a bandita, ha jól gondolom az teszi veszélyesé.
*Elvégre logikus lenne számára. Úgy tudja a harcok után mindig felüti a fejét a bűnözés is.
Amikor a munkavállalás támájának végéhez értek a lovag csak bólint egyet jelezve, hogy engedélyezi és hálás érte, ha vele tart a templomba is. Ekkor ér oda hozzájuk a palást miatt papnak vagy mágusnak kinéző elf. Keavlein szóba is elegyedik vele. Az első mondatnál tudja, hogy egy érdekes alakkal sodorta össze a sors. *
- A térképen még mindig az. *Válaszol tömören a visszakérdezésre, majd csak figyeli az elf furcsa eszmefuttatását, melyet önmagával végez. Azért egy kérdés kiszalad a száján*
- Egy fát?! *Majd hatalmasat sóhajt. * Tudod, lehet nem is akarom tudni. *Mindig is furcsának és érdekesnek találta a mágiát, azonban az, hogy egy fával társalog egy elf sok az ő elméjének.
A bemutatkozáskor magában megismétli az idegen nevét, hogy biztosan megjegyezze. *
- Eeyr hozott, Valuryen. Jól ejtem a neved? Az elf nevekkel mindig bajban voltam. Én Keavlein vagyok. *Mutatkozik be, majd elmosolyodik az elf kedélyességén. * Igazad van, az út jó, csak nem biztos, hogy megfelel a rajta járó igényeinek.
*Majd mikor a fél-elf kérdésére felel, vagyis inkább kérdez vissza Keavlein a bal kezének mutató és hüvelyk ujjával masszírozza orrnyergét. Az új ismerős humorát érdekesnek és kellően fárasztónak találja, maga is kuncog eközben. Maga semmi szellemeset nem tud hozzászólni. Csak csendben hallgatja meg a választ az általa és társa által megfogalmazott kérdésre. *
- Szóval a lebegő toronyból Amon Rusdhba? Kicsit tényleg eltévesztetted a célt.
*Mondja, miközben a Valuryen dohányrudacskákkal bíbelődik és őket is megkínálja, de ő maga egy intéssel és szelíd mosollyal elutasítja. *
//Isqeha, Valuryen//
*Egyetértve – és beletörődve a célba, ahová a téma kifutott – bólogat Isq szavaira. Ahogy belegondol, elismétli magában a szavakat, amit a fél-elf mondott. Igaz, hiszen, ha lázadni tudtak nyilván ezt a helyzetet is megoldják és felesleges aggódni miattuk. Elvégre az emberek találékonyak. Fel fogják találni magukat és nem kell majd nekik Keavleinék beavatkozása. *
- Szóval ottvoltál a háborúk idején, te részt vettél benne? *Kérdez vissza nem csekély mennyiségű érdeklődéssel - tekintve, hogy jómaga is harcos - szívesen megtudná mi történt a közelmúlt hadi eseményei folyamán. Ő maga még csata frontvonalában nem fordult meg. Csupán pár összecsapásban, melyek segítségével el tudja képzelni a háborúk hangulatát. * Illetve jelenleg akkor ott rengeteg a bandita, ha jól gondolom az teszi veszélyesé.
*Elvégre logikus lenne számára. Úgy tudja a harcok után mindig felüti a fejét a bűnözés is.
Amikor a munkavállalás támájának végéhez értek a lovag csak bólint egyet jelezve, hogy engedélyezi és hálás érte, ha vele tart a templomba is. Ekkor ér oda hozzájuk a palást miatt papnak vagy mágusnak kinéző elf. Keavlein szóba is elegyedik vele. Az első mondatnál tudja, hogy egy érdekes alakkal sodorta össze a sors. *
- A térképen még mindig az. *Válaszol tömören a visszakérdezésre, majd csak figyeli az elf furcsa eszmefuttatását, melyet önmagával végez. Azért egy kérdés kiszalad a száján*
- Egy fát?! *Majd hatalmasat sóhajt. * Tudod, lehet nem is akarom tudni. *Mindig is furcsának és érdekesnek találta a mágiát, azonban az, hogy egy fával társalog egy elf sok az ő elméjének.
A bemutatkozáskor magában megismétli az idegen nevét, hogy biztosan megjegyezze. *
- Eeyr hozott, Valuryen. Jól ejtem a neved? Az elf nevekkel mindig bajban voltam. Én Keavlein vagyok. *Mutatkozik be, majd elmosolyodik az elf kedélyességén. * Igazad van, az út jó, csak nem biztos, hogy megfelel a rajta járó igényeinek.
*Majd mikor a fél-elf kérdésére felel, vagyis inkább kérdez vissza Keavlein a bal kezének mutató és hüvelyk ujjával masszírozza orrnyergét. Az új ismerős humorát érdekesnek és kellően fárasztónak találja, maga is kuncog eközben. Maga semmi szellemeset nem tud hozzászólni. Csak csendben hallgatja meg a választ az általa és társa által megfogalmazott kérdésre. *
- Szóval a lebegő toronyból Amon Rusdhba? Kicsit tényleg eltévesztetted a célt.
*Mondja, miközben a Valuryen dohányrudacskákkal bíbelődik és őket is megkínálja, de ő maga egy intéssel és szelíd mosollyal elutasítja. *
7419. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-12 11:19:05
Üzenet elküldve: 2019-06-12 11:19:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A ruhat eszi az embert//
//MM, Latamie, Garrikh//
*~ Cicukám?! ~ Kissé megütközik a megszólításon, persze az is lehet, hogy ez valami urizáló, városi szokás, nem szabad szólnia érte, még a végén megsértené ezt a kedves hölgyet.*
- Ha kívánja, természetesen! *Bólint egyetértően, hiszen minél több csomagot szállít le, annál több aranyat kereshet a kereskedőháznak, ez pedig igazán nem nagy munka, szívesen megteszi máskor is. Latamie, időközben felzárkózik melléjük, Garrikh neki is biccent egyet, s kiegyenesedve hirdeti, milyen jót beszélgetnek a nővel, igazán nem lehet rá panasz. Bár olyan, mintha Lati a nevetését tartaná vissza, amit ugyan kicsit furcsáll, de nem tesz rá megjegyzést, biztos a dohánytól van, amit állandóan szívogat. Hamarosan megérkeznek, s az épület tövében Garrikh a száját tátja el nagy csudálkozásában, hisz ilyen szépséget ritkán látni, nem is hasonlít, a maguk kis nádfedeles, vertfalú vályogházukhoz. Elismerően füttyent fel, miközben a szolgáknak segédkezik, aztán csípőre tett kézzel nevetve figyeli az érkező kislányt. Az asszonysághoz fordul, hogy aztán a további kérés megint csak meglepje kicsit, még bele is pirul zavartan.*
- Ho-hogy puszikát? *Pillant Latira maga mellett, aki láthatóan biztatja, nyilván ez valami helyi szokás lehet.* Jól... jól van, végül is, ha kívánja... *Mondja félrebiccentett és zavart arccal, de nem rest odahajolni és egy kedves pusszantót nyomva a pirozspozsgás arcra.*
- Akkor... majd legközelebb, asszonyom, köszönjük, hogy nálunk vásárolt. *Hajtja meg magát, majd megvárva, míg Latamie is elköszön, megindulnak visszafelé.*
//Lati, Garik//
- Egy kicsit fura volt ez az asszony, nem gondolod? *Mondja tettetett, széles vigyorral visszafelé, mert az asszonyság még mindig integet, így hát Garrikh is így tesz.*
- Te nem is kértél tőlem puszit, mikor találkoztunk. *Legyint bosszúsan.* Te nem követed a helyi szokásokat? *Kérdezi, mert még mindig azt gondolja, nyilvánvalóan az asszonyok minden férfitól ezt várják. Néhol a kézcsók, máshol a meghajlás, itt meg a puszi, nincs ebben semmi rossz.*
- Hol veszünk nekem ruhát? *Kérdezi, immár ismét a piactér közelében járva.* Tudsz valami jó helyet? *Mit sem sejtve arról, hogy esetleg Lati, sokkal inkább magának venne valamit. Időközben a piacon szépen felpakol a kordéra, a pénzösszegből, amit kaptak, futja a készletekre és Chayss kifejezetten kérte, hogy intézkedjenek.*
//MM, Latamie, Garrikh//
*~ Cicukám?! ~ Kissé megütközik a megszólításon, persze az is lehet, hogy ez valami urizáló, városi szokás, nem szabad szólnia érte, még a végén megsértené ezt a kedves hölgyet.*
- Ha kívánja, természetesen! *Bólint egyetértően, hiszen minél több csomagot szállít le, annál több aranyat kereshet a kereskedőháznak, ez pedig igazán nem nagy munka, szívesen megteszi máskor is. Latamie, időközben felzárkózik melléjük, Garrikh neki is biccent egyet, s kiegyenesedve hirdeti, milyen jót beszélgetnek a nővel, igazán nem lehet rá panasz. Bár olyan, mintha Lati a nevetését tartaná vissza, amit ugyan kicsit furcsáll, de nem tesz rá megjegyzést, biztos a dohánytól van, amit állandóan szívogat. Hamarosan megérkeznek, s az épület tövében Garrikh a száját tátja el nagy csudálkozásában, hisz ilyen szépséget ritkán látni, nem is hasonlít, a maguk kis nádfedeles, vertfalú vályogházukhoz. Elismerően füttyent fel, miközben a szolgáknak segédkezik, aztán csípőre tett kézzel nevetve figyeli az érkező kislányt. Az asszonysághoz fordul, hogy aztán a további kérés megint csak meglepje kicsit, még bele is pirul zavartan.*
- Ho-hogy puszikát? *Pillant Latira maga mellett, aki láthatóan biztatja, nyilván ez valami helyi szokás lehet.* Jól... jól van, végül is, ha kívánja... *Mondja félrebiccentett és zavart arccal, de nem rest odahajolni és egy kedves pusszantót nyomva a pirozspozsgás arcra.*
- Akkor... majd legközelebb, asszonyom, köszönjük, hogy nálunk vásárolt. *Hajtja meg magát, majd megvárva, míg Latamie is elköszön, megindulnak visszafelé.*
//Lati, Garik//
- Egy kicsit fura volt ez az asszony, nem gondolod? *Mondja tettetett, széles vigyorral visszafelé, mert az asszonyság még mindig integet, így hát Garrikh is így tesz.*
- Te nem is kértél tőlem puszit, mikor találkoztunk. *Legyint bosszúsan.* Te nem követed a helyi szokásokat? *Kérdezi, mert még mindig azt gondolja, nyilvánvalóan az asszonyok minden férfitól ezt várják. Néhol a kézcsók, máshol a meghajlás, itt meg a puszi, nincs ebben semmi rossz.*
- Hol veszünk nekem ruhát? *Kérdezi, immár ismét a piactér közelében járva.* Tudsz valami jó helyet? *Mit sem sejtve arról, hogy esetleg Lati, sokkal inkább magának venne valamit. Időközben a piacon szépen felpakol a kordéra, a pénzösszegből, amit kaptak, futja a készletekre és Chayss kifejezetten kérte, hogy intézkedjenek.*
7418. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-11 23:39:21
Üzenet elküldve: 2019-06-11 23:39:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Otthonkeresés//
*Örömmel látja, hogy Seles is barátkozni próbál Urasággal, halvány mosollyal szemlélve mindkettejüket*
- Akkor jó! Ne félj, hamarosan újra eljön annak is az ideje! *biztatja tovább a lányt, hiszen ha már a kis poronty szaladni fog, Seles többet is fogja látni a lábát, mint szeretné, ameddig utána rohangál*
- Persze! Örülnék, ha tudnám, hogy jól vagy és van hol aludnod! *bólogat lelkesen a lány hálálkodását hallva* Munka akad bőven, és mindig szívesen vesszük a segítséget, de tényleg csak amennyit bírsz. Most a legfontosabb, hogy te is, meg a kicsi is pihenjetek minél többet. Szükségetek lesz az energiátokra! *kacsint a lányra, bár komolyan gondolja, amit mond. Nincs napidíj vagy ilyesmi, amit le kellene dolgoznia, épp ez a szép a kis házukban, hogy mindenki azzal járul hozzá a közösség életéhez, amihez ért, és ez teszi őket egy csapattá*
- Azért úgy látom, eléggé jól értesz a növényekhez! *kuncog a lány szerénységén, hiszen úgy tűnik neki, Seles fejből tudja, melyik növény pontosan mire való. Van, ami számára is ismerősen cseng, hisz az ő falujuk közelében is termett ilyesmi, de egy-két gyógynövényről még csak olvasni volt szerencséje*
- Ne félj, kerítünk egy orvost majd! Lyllinek is jó lenne, ha látná egy doktor, és neked is hamarosan szükséged lesz egyre... Ne aggódj, nem maradsz magadra a babával! *mosolyog a lányra, ahogy haladnak, hiszen egyre jobban kezdi megkedvelni őt. Biztos benne, a pillanatnyi szomorúságon túl igazán kedves ember lehet*
- Ó, már itt is vagyunk? Nem tudom, hogy tévedhettem el ennyire... *jegyzi meg zavartan, mikor feltűnik előttük a piac ismerős képe* Remélem, sikerül megvennünk mindent, amire szükségünk van. *motyogja inkább csak magának, szorosabban fogva a kantárt, nehogy a nagy emberáradat megijessze a lovát*
- Sajnos már beteg volt szegény, mikor először találkoztunk vele. De ha jól értettem, egy szabadban töltött éjszaka lehet minden baj forrása. *ismeri be szomorúan Selesnek, mi is történt Lyllivel* Reméltem, talán magától javul majd az állapota, ha végre egy rendes ágyban aludhat és kipihenheti magát, de úgy tűnik, csak súlyosbodott a betegsége, mióta beköltöztünk... *osztja meg aggodalmait a lánnyal, bármiféle javaslatra várva, mi lehet a gond, bár tisztában van vele, látatlanban kizárt, hogy Seles bármi tanácsot tudna adni, még ha olyan jól ismeri is a gyógynövényeket, ám ennek ellenére kicsit megkönnyebbül, hogy megoszthatja valakivel, ami a szívét nyomja.*
*Örömmel látja, hogy Seles is barátkozni próbál Urasággal, halvány mosollyal szemlélve mindkettejüket*
- Akkor jó! Ne félj, hamarosan újra eljön annak is az ideje! *biztatja tovább a lányt, hiszen ha már a kis poronty szaladni fog, Seles többet is fogja látni a lábát, mint szeretné, ameddig utána rohangál*
- Persze! Örülnék, ha tudnám, hogy jól vagy és van hol aludnod! *bólogat lelkesen a lány hálálkodását hallva* Munka akad bőven, és mindig szívesen vesszük a segítséget, de tényleg csak amennyit bírsz. Most a legfontosabb, hogy te is, meg a kicsi is pihenjetek minél többet. Szükségetek lesz az energiátokra! *kacsint a lányra, bár komolyan gondolja, amit mond. Nincs napidíj vagy ilyesmi, amit le kellene dolgoznia, épp ez a szép a kis házukban, hogy mindenki azzal járul hozzá a közösség életéhez, amihez ért, és ez teszi őket egy csapattá*
- Azért úgy látom, eléggé jól értesz a növényekhez! *kuncog a lány szerénységén, hiszen úgy tűnik neki, Seles fejből tudja, melyik növény pontosan mire való. Van, ami számára is ismerősen cseng, hisz az ő falujuk közelében is termett ilyesmi, de egy-két gyógynövényről még csak olvasni volt szerencséje*
- Ne félj, kerítünk egy orvost majd! Lyllinek is jó lenne, ha látná egy doktor, és neked is hamarosan szükséged lesz egyre... Ne aggódj, nem maradsz magadra a babával! *mosolyog a lányra, ahogy haladnak, hiszen egyre jobban kezdi megkedvelni őt. Biztos benne, a pillanatnyi szomorúságon túl igazán kedves ember lehet*
- Ó, már itt is vagyunk? Nem tudom, hogy tévedhettem el ennyire... *jegyzi meg zavartan, mikor feltűnik előttük a piac ismerős képe* Remélem, sikerül megvennünk mindent, amire szükségünk van. *motyogja inkább csak magának, szorosabban fogva a kantárt, nehogy a nagy emberáradat megijessze a lovát*
- Sajnos már beteg volt szegény, mikor először találkoztunk vele. De ha jól értettem, egy szabadban töltött éjszaka lehet minden baj forrása. *ismeri be szomorúan Selesnek, mi is történt Lyllivel* Reméltem, talán magától javul majd az állapota, ha végre egy rendes ágyban aludhat és kipihenheti magát, de úgy tűnik, csak súlyosbodott a betegsége, mióta beköltöztünk... *osztja meg aggodalmait a lánnyal, bármiféle javaslatra várva, mi lehet a gond, bár tisztában van vele, látatlanban kizárt, hogy Seles bármi tanácsot tudna adni, még ha olyan jól ismeri is a gyógynövényeket, ám ennek ellenére kicsit megkönnyebbül, hogy megoszthatja valakivel, ami a szívét nyomja.*
7417. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-11 23:10:32
Üzenet elküldve: 2019-06-11 23:10:32
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Otthonkeresés//
*Seles csak bólint, de nem mond semmit, még a végén megint sírás lenne a vége, ha felidézné Leonnal közös emlékeit. Sőt, onnan már csak egy újabb lépés lenne felidézni volt férjét, és ha idáig eljutna, ki tudja, mihez kezdene magával. Inkább ő is megsimogatja Uraság orrát, bár Lauhoz hasonlóan neki sincs a számára harapnivalója.*
- Szervusz, drága. Jól vagyok, persze, semmi baj. Már megszoktam, hogy nem látom a lábam. *Mondja az elfnek halványan mosolyogva. Ideje indulniuk, de úgy látszik, Cserfes is jól kijön a másik állattal. Seles őket nézi, de közben Lau szavaira figyel, és szinte el se tudja hinni, amit hall. Nem lehet ilyen szerencséje, efféléket csak a nagyapja meséiben hallott, hogy a kút szélén sírdogáló lánynak hirtelen megadatott a szebb élet. Ámulva néz rá, és hirtelen megint elkezd sírni. Ez most más, nem szorongással teli, éppen ellenkezőleg: a megkönnyebbülés könnyei ezek.*
- Tényleg megengednéd? Annyira köszönöm, összeszedném magam, ígérem… *Bólogat, de egy kicsit töpreng is.* Ha új a ház, biztos sok körülötte a teendő. Régen nekem is volt házam, én vezettem a háztartást, biztosan a hasznotokra lennék, hogy megháláljam valahogy. *Persze érthető, ha Launak furcsa elsőre Seles lelkes tenni akarása, főleg ekkora hassal, de a lány csak ilyen szorgalmas.*
- Orvoslással sajnos nem… *Mondja szerényen-szomorúan.* Magamat gyógyítottam a vadonban, mielőtt… A baba. *Fogja meg pocakját. Nehézkesen jár, de látszik Selesen, hogy erős alkat, a lábainak még ez sem igazi teher.* A láz ellen a hajló unkaer, a keresztes ulsga, a mezei harmatka a jó. A beteg torkára való a talpas whula, a tüzes tövis… *Mondja, de nagyon keresgélnie kell az emlékei között.* Talán érdemes venni sárkányfogat, mocsári pityókát vagy holdsajtot is. Egy öreg mester annak idején azt mondta nekem, hogy ezektől hamarabb meggyógyulhat a beteg, de én még sosem voltam igazán rosszul, ezért nem volt alkalmam kipróbálni. *Magyarázza.* És volt valami… Hogy is hívták… Pedig még szedtük is. Talán a lápi nyteli, amire azt mondta Isqeha, hogy anyatejet serkent, és jó a kismamáknak? *Gondolkodik.* Azt hiszem, ha látom, meg fogom mondani. *Mondja, és keresgél is a standok között. Végre van valami fontos teendője, ami ideig-óráig eltereli a figyelmét.*
- Sajnálom a társatokat. Hogy lett ilyen beteg? Sokat volt kint szegény? *Aggódik.*
*Seles csak bólint, de nem mond semmit, még a végén megint sírás lenne a vége, ha felidézné Leonnal közös emlékeit. Sőt, onnan már csak egy újabb lépés lenne felidézni volt férjét, és ha idáig eljutna, ki tudja, mihez kezdene magával. Inkább ő is megsimogatja Uraság orrát, bár Lauhoz hasonlóan neki sincs a számára harapnivalója.*
- Szervusz, drága. Jól vagyok, persze, semmi baj. Már megszoktam, hogy nem látom a lábam. *Mondja az elfnek halványan mosolyogva. Ideje indulniuk, de úgy látszik, Cserfes is jól kijön a másik állattal. Seles őket nézi, de közben Lau szavaira figyel, és szinte el se tudja hinni, amit hall. Nem lehet ilyen szerencséje, efféléket csak a nagyapja meséiben hallott, hogy a kút szélén sírdogáló lánynak hirtelen megadatott a szebb élet. Ámulva néz rá, és hirtelen megint elkezd sírni. Ez most más, nem szorongással teli, éppen ellenkezőleg: a megkönnyebbülés könnyei ezek.*
- Tényleg megengednéd? Annyira köszönöm, összeszedném magam, ígérem… *Bólogat, de egy kicsit töpreng is.* Ha új a ház, biztos sok körülötte a teendő. Régen nekem is volt házam, én vezettem a háztartást, biztosan a hasznotokra lennék, hogy megháláljam valahogy. *Persze érthető, ha Launak furcsa elsőre Seles lelkes tenni akarása, főleg ekkora hassal, de a lány csak ilyen szorgalmas.*
- Orvoslással sajnos nem… *Mondja szerényen-szomorúan.* Magamat gyógyítottam a vadonban, mielőtt… A baba. *Fogja meg pocakját. Nehézkesen jár, de látszik Selesen, hogy erős alkat, a lábainak még ez sem igazi teher.* A láz ellen a hajló unkaer, a keresztes ulsga, a mezei harmatka a jó. A beteg torkára való a talpas whula, a tüzes tövis… *Mondja, de nagyon keresgélnie kell az emlékei között.* Talán érdemes venni sárkányfogat, mocsári pityókát vagy holdsajtot is. Egy öreg mester annak idején azt mondta nekem, hogy ezektől hamarabb meggyógyulhat a beteg, de én még sosem voltam igazán rosszul, ezért nem volt alkalmam kipróbálni. *Magyarázza.* És volt valami… Hogy is hívták… Pedig még szedtük is. Talán a lápi nyteli, amire azt mondta Isqeha, hogy anyatejet serkent, és jó a kismamáknak? *Gondolkodik.* Azt hiszem, ha látom, meg fogom mondani. *Mondja, és keresgél is a standok között. Végre van valami fontos teendője, ami ideig-óráig eltereli a figyelmét.*
- Sajnálom a társatokat. Hogy lett ilyen beteg? Sokat volt kint szegény? *Aggódik.*
7416. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-11 21:43:59
Üzenet elküldve: 2019-06-11 21:43:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A ruhat eszi az embert//
//MM, Latamie, Garrikh//
*Megindul a menet, Latamie pedig nem túl szorosan, de követi a dámát, Garrikhot, és a hordárokat. Néhány lépés után még visszanéz a válla fölött, de a kislányt tényleg elnyelte a föld. Megrántja a vállát, majd inkább a szipirtyó és Garrikh beszélgetésébe hallgat bele, amíg a piros virággal babrálnak ujjai. A másik pedig vörös tincsei közé fűzve kéklik. Séta közben kagylózik, hogy miről is folyik a diskurzus. Majdnem prüszkölve röhög fel olykor, amikor a nő kétértelmű megjegyzések hadát zúdítja Garrikhra. Amaz meg mint akinek nem esik le.*
~Vigyen el a Nypsos, ha ez tényleg ilyen süket.~
*Ugorhatná is a fejest, mert rá kell jönnie úgy félúton, hogy Garrikh, tényleg nem veszi a lapot. Erre Latamie szemét forgatva tépi ki az egyik piros szirmot, s engedi útnak maga mögött hullani a porba. Tulajdonképpen jól el van, akkor pedig a leginkább, amikor célba érnek. Egész sereg sorjázik a nő elé, úgy tűnik, mindenki boldog, hogy megérkezett. Latamie pedig minden korábbi fáradtsága ellenére, azért mustrálva néz körül.*
~Hmm...~
*Megjegyzi magának a helyet, hisz a változatos népek nem hagynak kétséget afelől, miféle hely lehet ez. Legalábbis Latamie szemét nem csapja be, látott már eleget a világból. Nem kerüli el a figyelmét, hogy nem csupán lányok vannak itt. El is raktározza magában, hogy alkalomadtán elkíséri Garrikhot, csak hogy körülnézzen egy kicsit tüzetesebben. Hátát a falnak támasztja, míg a pakolászás folyik, s Garrikhot is levámolják. Ő maga nem pakol, Chayss csak annyit mondott, hogy vegyen valami szép ruhát. Erre a gondolatra kicsit elmismásolja magában, hogy valójában Garrikhnak kellene azt a ruhát venni. Jó volna úgy forgatni az aranyat, hogy neki is jusson valami csecsebecse. Mindezen gondolatok közben nyomják a kezébe a négyszáz aranyat, amire orra alatt elmosolyodva forgatja meg a virágszálat a kezében.*
- Öröm önnel üzletet kötni. *Visszhangozza a Chaysstól hallott mondatot, mert jobb nem jut eszébe, mellett pedig most az egyszer igyekszik megnyerő lenni, de legalábbis nem eltolni a későbbi vásárlásokat, korábbi kíváncsisága okán. Éppen ezért reméli, hogy Garrikh nem utasítja el a puszikát, ha kell, még bátorítóan bólint is neki, hogy tegye csak meg nyugodtan.*
//MM, Latamie, Garrikh//
*Megindul a menet, Latamie pedig nem túl szorosan, de követi a dámát, Garrikhot, és a hordárokat. Néhány lépés után még visszanéz a válla fölött, de a kislányt tényleg elnyelte a föld. Megrántja a vállát, majd inkább a szipirtyó és Garrikh beszélgetésébe hallgat bele, amíg a piros virággal babrálnak ujjai. A másik pedig vörös tincsei közé fűzve kéklik. Séta közben kagylózik, hogy miről is folyik a diskurzus. Majdnem prüszkölve röhög fel olykor, amikor a nő kétértelmű megjegyzések hadát zúdítja Garrikhra. Amaz meg mint akinek nem esik le.*
~Vigyen el a Nypsos, ha ez tényleg ilyen süket.~
*Ugorhatná is a fejest, mert rá kell jönnie úgy félúton, hogy Garrikh, tényleg nem veszi a lapot. Erre Latamie szemét forgatva tépi ki az egyik piros szirmot, s engedi útnak maga mögött hullani a porba. Tulajdonképpen jól el van, akkor pedig a leginkább, amikor célba érnek. Egész sereg sorjázik a nő elé, úgy tűnik, mindenki boldog, hogy megérkezett. Latamie pedig minden korábbi fáradtsága ellenére, azért mustrálva néz körül.*
~Hmm...~
*Megjegyzi magának a helyet, hisz a változatos népek nem hagynak kétséget afelől, miféle hely lehet ez. Legalábbis Latamie szemét nem csapja be, látott már eleget a világból. Nem kerüli el a figyelmét, hogy nem csupán lányok vannak itt. El is raktározza magában, hogy alkalomadtán elkíséri Garrikhot, csak hogy körülnézzen egy kicsit tüzetesebben. Hátát a falnak támasztja, míg a pakolászás folyik, s Garrikhot is levámolják. Ő maga nem pakol, Chayss csak annyit mondott, hogy vegyen valami szép ruhát. Erre a gondolatra kicsit elmismásolja magában, hogy valójában Garrikhnak kellene azt a ruhát venni. Jó volna úgy forgatni az aranyat, hogy neki is jusson valami csecsebecse. Mindezen gondolatok közben nyomják a kezébe a négyszáz aranyat, amire orra alatt elmosolyodva forgatja meg a virágszálat a kezében.*
- Öröm önnel üzletet kötni. *Visszhangozza a Chaysstól hallott mondatot, mert jobb nem jut eszébe, mellett pedig most az egyszer igyekszik megnyerő lenni, de legalábbis nem eltolni a későbbi vásárlásokat, korábbi kíváncsisága okán. Éppen ezért reméli, hogy Garrikh nem utasítja el a puszikát, ha kell, még bátorítóan bólint is neki, hogy tegye csak meg nyugodtan.*
7415. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-11 08:35:56
Üzenet elküldve: 2019-06-11 08:35:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy a szépen összefonott lucernás zsákokat cipeli át a tisztáson, lassan a piacra ér. Sok itt az ember, de termetének köszönhetően nem okoz neki gondot, hogy utat vágjon magának. Az út vágása kicsit erős jelző, igazából csak megy, rendületlenül. Ha esetleg valaki nekimegy, meg sem nagyon érzi. Szinte mindenki feje fölé magasodik. Keres egy olyan helyet, ahol viszonylag nyugodtabb a helyzet, és oda pakolja le a portékáit. Leül az egyik zsákra, amíg valaki persze meg nem szeretné venni azt is. Leül, és vár egy darabig, aztán megköszörüli a torkát, és elkiáltja magát jó hangosan. Valószínűleg nem sok ember lehet, aki ne hallotta volna.*
-Lucerna eladó!
*Szó mi szó nem egy nagy üzletember, de ha egyszer kell az embereknek valami, úgyis megveszik, nem kell azt agyondicsérni, meg hazudni róla. Jönnek is sorban az érdeklődők. Nem igazán ért a számokhoz, ezért ez a feladat sokkal megterhelőbb a számára, mint maga az út. Jól beleizzad, de végül sikerül mindentől megszabadulnia. Elégedetten, és vastagabb erszénnyel indul haza.*
-Lucerna eladó!
*Szó mi szó nem egy nagy üzletember, de ha egyszer kell az embereknek valami, úgyis megveszik, nem kell azt agyondicsérni, meg hazudni róla. Jönnek is sorban az érdeklődők. Nem igazán ért a számokhoz, ezért ez a feladat sokkal megterhelőbb a számára, mint maga az út. Jól beleizzad, de végül sikerül mindentől megszabadulnia. Elégedetten, és vastagabb erszénnyel indul haza.*
7414. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-10 20:54:38
Üzenet elküldve: 2019-06-10 20:54:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 197
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//A ruhat eszi az embert//
//MM, Latamie, Garrikh//
*A főnök távozik, az asszonyság pedig szán egy pillantást a hátsójára, tisztes dámák nem füttyentenének, de róla mindenki tudja, hogy nem tisztes dáma, mert örömlányok és -fiúk futtatásából hízott ilyen kövérre.*
- Persze cicukám. Tőlem olyan fogásokat leshetsz el, akiket senki mástól.
*Sejtelmesen mosolyog, az egyik szolga pedig fel is röhög mögötte, de mire Garrikh ránézhetne, addigra elfordul, mintha csak az egyik árussal nevetgélne.*
- Csak a város határába megyünk cicukám. Meg fogod tudni jegyezni az utat, hidd el. Hisz máskor is meglátogatsz majd, igaz?
*Modora negédes, a naiv, vidéki fiúnak talán fel sem tűnik, hogy kétes szavak hagyják el az asszonyság száját, bár a fiún kívül valószínűleg mindenki számára világos a dolog. Az asszonyság nem törődik azzal, hogy Latamie egy időre máshová csapódik, mert a fiatal nő végül újra csatlakozik a kis menetükhöz.
A menet a városon kívülre tart, az asszonyság háza egy magas falú udvarház, felső szintjén vannak csak keskeny, rácsozott ablakok és amely körül gondozott gyümölcsös van. Az udvarház kétszintes, U alakú épület, negyedik oldalán van a kapu. Az épület körülöleli az udvart, ami szintén takaros, egy szobor itt, egy rózsalugas ott, egy kőpad amott. Az udvar átriumszerű, az épület helyiségei errefelé nyílnak, az emelet helyiségei szintén, az emeletről az asszonyság hazaérkezésére kisorjáznak a szebbnél szebb lányok és fiúk, akik ujjongva fogadják a madame hazatértét. Egy kislány elé szalad, az asszonyság a kislány fülébe súg valamit, mire az eltűnik a házban.*
- Cicukám, itt várlak legközelebb is. Most pedig adj egy cuppanós puszikát.
*Arcát a fiú felé tartja, közben visszaérkezik a kislány is. A kislány átadja Latamie Partallenek a maradék 400 aranyat, ezzel kiegyenlítve a tartozását.
Ha az asszonyság megkapja Garrikhtól a puszikáját, akkor nem is tartóztatja tovább őket, csak addig míg lepakolják az árukat. A madame integetéssel és negédes mosollyal búcsúzik.
Hazafelé menet a WAK emberei pedig feltöltik a Kósza Pinty készleteit.*
//MM, Latamie, Garrikh//
*A főnök távozik, az asszonyság pedig szán egy pillantást a hátsójára, tisztes dámák nem füttyentenének, de róla mindenki tudja, hogy nem tisztes dáma, mert örömlányok és -fiúk futtatásából hízott ilyen kövérre.*
- Persze cicukám. Tőlem olyan fogásokat leshetsz el, akiket senki mástól.
*Sejtelmesen mosolyog, az egyik szolga pedig fel is röhög mögötte, de mire Garrikh ránézhetne, addigra elfordul, mintha csak az egyik árussal nevetgélne.*
- Csak a város határába megyünk cicukám. Meg fogod tudni jegyezni az utat, hidd el. Hisz máskor is meglátogatsz majd, igaz?
*Modora negédes, a naiv, vidéki fiúnak talán fel sem tűnik, hogy kétes szavak hagyják el az asszonyság száját, bár a fiún kívül valószínűleg mindenki számára világos a dolog. Az asszonyság nem törődik azzal, hogy Latamie egy időre máshová csapódik, mert a fiatal nő végül újra csatlakozik a kis menetükhöz.
A menet a városon kívülre tart, az asszonyság háza egy magas falú udvarház, felső szintjén vannak csak keskeny, rácsozott ablakok és amely körül gondozott gyümölcsös van. Az udvarház kétszintes, U alakú épület, negyedik oldalán van a kapu. Az épület körülöleli az udvart, ami szintén takaros, egy szobor itt, egy rózsalugas ott, egy kőpad amott. Az udvar átriumszerű, az épület helyiségei errefelé nyílnak, az emelet helyiségei szintén, az emeletről az asszonyság hazaérkezésére kisorjáznak a szebbnél szebb lányok és fiúk, akik ujjongva fogadják a madame hazatértét. Egy kislány elé szalad, az asszonyság a kislány fülébe súg valamit, mire az eltűnik a házban.*
- Cicukám, itt várlak legközelebb is. Most pedig adj egy cuppanós puszikát.
*Arcát a fiú felé tartja, közben visszaérkezik a kislány is. A kislány átadja Latamie Partallenek a maradék 400 aranyat, ezzel kiegyenlítve a tartozását.
Ha az asszonyság megkapja Garrikhtól a puszikáját, akkor nem is tartóztatja tovább őket, csak addig míg lepakolják az árukat. A madame integetéssel és negédes mosollyal búcsúzik.Hazafelé menet a WAK emberei pedig feltöltik a Kósza Pinty készleteit.*
7413. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-10 20:42:08
Üzenet elküldve: 2019-06-10 20:42:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Eeyr útján//
//Isq, Keavlein//
*Kissé bohókásan nézelődik jobbra, majd balra, míg a választ várja a két férfitől, amit hamar meg is kap. ~Nocsak, itt is kedves emberek vannak? Tán megváltozott a világ, vagy mi?~ Hüledezik magában, hiszen nem ehhez a stílushoz szokott az idegenektől. Bár korábban a lány is kellemes meglepetés volt a számára, nem gondolta volna, hogy hamarosan újabb hasonló meglepetés éri majd. Természetesen nem mintha bánná a dolgot.*
-Hát te sem tudod biztosan? Akkor én honnan tudhatnám?
*Teszi fel a kérdést, de hangjából semmiféle gúny, vagy tréfa nem hallatszik, ő ezt teljesen komolyan gondolja, és el is mereng egy pillanatra, hogy vajon tudhat-e bárki bármit is biztosan. De hamar visszarázódik, elszokott már az emberek társaságától, és könnyen elmerül a gondolataiban.*
-Szóval akkor elvileg ez Arthenior... A francba. Akkor eltévesztettem az irányt! Tudtam, hogy meg kellett volna kérdeznem azt a fát!
*Ez utóbbi mondatot mintha csak magának mondta volna, de ugyanolyan hangerővel, így akár hallhatták is.*
-Ó a modorom, sajnálom. *Néhány lépést hátrál, majd újra odalép hozzájuk, mintha most lépett volna először, és újrajátszaná a jelenetet.* Valuryen Meloar'c vagyok, és sok minden vagyok, de úr nem. Bár kedves vagy, köszönöm. És a választ is köszönöm. Nem nehéz ám rossz útra térni, amikor olyan helyre indulsz, ahol még nem jártál sosem, és egyik út sem rosszabb, mint a másik. Végül is hogy lehetne jó, vagy rossz egy út? Ezek csak utak.
*Nevet fel sajátos humorán, nem feltétlen kell neki hozzá közönség. Majd a fél-elf kérdését hallva, rögtön eszébe is jut egy illemfogás, amit még fiatalkorában tanult.*
-Kérdésre kérdéssel? Hupsz, csak nem én is ezt tettem épp? Már harmadjára? Vagy ezzel már négy? Hah!
*Ismét csak kacag, de hamar elfojtja, és komolyra fordítja a szót.*
-A lebegő toronyból jövök, és Amon Ruadh-ba indultam eredetileg. *Ujjával mutat a háta mögé, mintha a torony itt lenne a sarkon, vagy legalábbis a közelben. Majd benyúl a ruhája alá, és elővesz egy kis dobozkát, amiben apró rudacskák vannak, vékony, barna színűek. Dohánylevélbe csavart szárított, vágott dohányból készült, a szájába vesz egyet, és tanulva korábbi hibájából, a másik kettőt is megkínálja, hogy vegyenek nyugodtan, ha kérnek. Ujját a végéhez emeli, és reményei szerint sikerül meggyújtania azt egy apró varázslattal.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
//Isq, Keavlein//
*Kissé bohókásan nézelődik jobbra, majd balra, míg a választ várja a két férfitől, amit hamar meg is kap. ~Nocsak, itt is kedves emberek vannak? Tán megváltozott a világ, vagy mi?~ Hüledezik magában, hiszen nem ehhez a stílushoz szokott az idegenektől. Bár korábban a lány is kellemes meglepetés volt a számára, nem gondolta volna, hogy hamarosan újabb hasonló meglepetés éri majd. Természetesen nem mintha bánná a dolgot.*
-Hát te sem tudod biztosan? Akkor én honnan tudhatnám?
*Teszi fel a kérdést, de hangjából semmiféle gúny, vagy tréfa nem hallatszik, ő ezt teljesen komolyan gondolja, és el is mereng egy pillanatra, hogy vajon tudhat-e bárki bármit is biztosan. De hamar visszarázódik, elszokott már az emberek társaságától, és könnyen elmerül a gondolataiban.*
-Szóval akkor elvileg ez Arthenior... A francba. Akkor eltévesztettem az irányt! Tudtam, hogy meg kellett volna kérdeznem azt a fát!
*Ez utóbbi mondatot mintha csak magának mondta volna, de ugyanolyan hangerővel, így akár hallhatták is.*
-Ó a modorom, sajnálom. *Néhány lépést hátrál, majd újra odalép hozzájuk, mintha most lépett volna először, és újrajátszaná a jelenetet.* Valuryen Meloar'c vagyok, és sok minden vagyok, de úr nem. Bár kedves vagy, köszönöm. És a választ is köszönöm. Nem nehéz ám rossz útra térni, amikor olyan helyre indulsz, ahol még nem jártál sosem, és egyik út sem rosszabb, mint a másik. Végül is hogy lehetne jó, vagy rossz egy út? Ezek csak utak.
*Nevet fel sajátos humorán, nem feltétlen kell neki hozzá közönség. Majd a fél-elf kérdését hallva, rögtön eszébe is jut egy illemfogás, amit még fiatalkorában tanult.*
-Kérdésre kérdéssel? Hupsz, csak nem én is ezt tettem épp? Már harmadjára? Vagy ezzel már négy? Hah!
*Ismét csak kacag, de hamar elfojtja, és komolyra fordítja a szót.*
-A lebegő toronyból jövök, és Amon Ruadh-ba indultam eredetileg. *Ujjával mutat a háta mögé, mintha a torony itt lenne a sarkon, vagy legalábbis a közelben. Majd benyúl a ruhája alá, és elővesz egy kis dobozkát, amiben apró rudacskák vannak, vékony, barna színűek. Dohánylevélbe csavart szárított, vágott dohányból készült, a szájába vesz egyet, és tanulva korábbi hibájából, a másik kettőt is megkínálja, hogy vegyenek nyugodtan, ha kérnek. Ujját a végéhez emeli, és reményei szerint sikerül meggyújtania azt egy apró varázslattal.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
7412. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-10 19:51:50
Üzenet elküldve: 2019-06-10 19:51:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A ruhat eszi az embert//
//MM, Latamie, Garrikh//
- Úgy lesz, Chayss úr, cseppet se aggódj. *Teszi el kis szütyőjébe a pénzt.* Bevásárlunk, a ruhát pedig különösen köszönöm! *Hajtja meg magát, hogy aztán teljes egészében az asszonyságra szánja idejét és lelkét. Chayss jelentőségteljes pillantását félreértve, maga is vidám vigyorral köszön el tőle, magában azt gondolva, hogy: ~ Ez igen! Chayss úr, igazán udvarias! ~ Úgy sejti Chayss neki jelzett, hogy figyeljen és tanuljon. Mosolyogva és cseppet sem erőlködve segít be a kocsi húzásába, vonásába, persze arra azért bőségesen szán időt, hogy az asszonyság kívánsága szerint tegyen és kedvesen beszélgessen. Ha nem is ért a nagy üzérkedéshez, a kufárkodásban is a vevő az első, ez az asszonyság meg igencsak kedvesnek bizonyul, legalábbis Garrikh szerint. Így nem megerőltető számára, hogy cseverésszen vele.*
- Bizony, asszonyom, Chayss úr, rendkívül jó munkaadó. Tanítómesteremmé vált, tudja vidékről jöttem, a beszédem is fura vó... volt. Még most tanulgatom. Ön igazán kifinomult, hátha elleshetek önről is egy-két fogást, már, ha nem bánja persze. *Mondja a beszédre és a modorra asszociálva. Indul hát, hogyne indulna, a pénz fele már megvan, ráadásul hazafelé tán ruhát is vesznek neki, hogy kifinomult és előkelő legyen, legalábbis kívül. Arról a szabó, s majdan a belső változásról pedig mentora gondoskodik. Az utánuk forduló Latamiet nem veszi észre, mert az asszonysághoz intéz egy kérdést.*
- Merre forduljunk, asszonyom? *Kérdezi lassan a piactér határát elérve. Nem lakott a városban, sem a katasztrófa előtt, sem utána, így fogalma sincs, de azt gondolja nyilván valami nívós negyed felé kell haladjanak.*
//MM, Latamie, Garrikh//
- Úgy lesz, Chayss úr, cseppet se aggódj. *Teszi el kis szütyőjébe a pénzt.* Bevásárlunk, a ruhát pedig különösen köszönöm! *Hajtja meg magát, hogy aztán teljes egészében az asszonyságra szánja idejét és lelkét. Chayss jelentőségteljes pillantását félreértve, maga is vidám vigyorral köszön el tőle, magában azt gondolva, hogy: ~ Ez igen! Chayss úr, igazán udvarias! ~ Úgy sejti Chayss neki jelzett, hogy figyeljen és tanuljon. Mosolyogva és cseppet sem erőlködve segít be a kocsi húzásába, vonásába, persze arra azért bőségesen szán időt, hogy az asszonyság kívánsága szerint tegyen és kedvesen beszélgessen. Ha nem is ért a nagy üzérkedéshez, a kufárkodásban is a vevő az első, ez az asszonyság meg igencsak kedvesnek bizonyul, legalábbis Garrikh szerint. Így nem megerőltető számára, hogy cseverésszen vele.*
- Bizony, asszonyom, Chayss úr, rendkívül jó munkaadó. Tanítómesteremmé vált, tudja vidékről jöttem, a beszédem is fura vó... volt. Még most tanulgatom. Ön igazán kifinomult, hátha elleshetek önről is egy-két fogást, már, ha nem bánja persze. *Mondja a beszédre és a modorra asszociálva. Indul hát, hogyne indulna, a pénz fele már megvan, ráadásul hazafelé tán ruhát is vesznek neki, hogy kifinomult és előkelő legyen, legalábbis kívül. Arról a szabó, s majdan a belső változásról pedig mentora gondoskodik. Az utánuk forduló Latamiet nem veszi észre, mert az asszonysághoz intéz egy kérdést.*
- Merre forduljunk, asszonyom? *Kérdezi lassan a piactér határát elérve. Nem lakott a városban, sem a katasztrófa előtt, sem utána, így fogalma sincs, de azt gondolja nyilván valami nívós negyed felé kell haladjanak.*
7411. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-10 19:34:08
Üzenet elküldve: 2019-06-10 19:34:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Eeyr útján//
//Keavlein, Valuryen//
*A jelenlegi artheniori helyzethez többet ő nem fűz hozzá: megoldani az elhangzott gondokat úgysem ők, itt és most fogják. Isqeha azonban úgy véli, a helyzet rendeződése valahogy majd kialakul. A szegénynegyedben élők elfogyott türelme nem véletlenül csapott át lázadásba. Ezek után nyilván nem tűrnék, hogy újra valami elérhetetlen tanács, egy zsarnokoskodó szervezet, vagy épp valami önjelölt zsarnok üljön a nyakukra, és irányítani akarja Arthenior meg az itt élők életét. Így csak annyit fűz hozzá Keavlein fejtegetéséhez nem arthenioriként:*
- Ha fellázadni fel tudtak, akkor megoldják valahogy azt is, hogy hogyan működjön ezután a város. Még ha most anarchikusnak is tűnik a helyzet. *von vállat, mert őszintén így is gondolja.*
- Nem, nem jártam ott a Holt háborúk óta. De hallottam első kézből néhány beszámolót... *gondol vissza arra, amit Seles mesélt a kikötői meg a környékbeli állapotokról, ahol a férje szörnyű halált halt, meg például szegény szárnyaszegett Ertie történetére.*
- Nos, a Templom biztosan jó ötlet! *ért egyet Keavleinnel.* - Ha hithű követője vagy Eeyrnek *pillant a lovagra kérdően, mert bár az eddigiek alapján a részéről mindenképp ezt feltételezi, de persze azért kíváncsi a dologra* - akkor biztosan szívesen fogadják a szolgálataidat!
*A többit a részéről nem erőlteti. Ha Keavlein nem akar a thargoknál, a városi őrségben vagy testőrként munkát keresni, az az ő dolga, és nem Isqeháé.*
- Szívesen elkísérlek majd a Templomba, ha akarod! *mondja, épp mikor a nála magasabb, kékpalástos elf megszólítja őket a furcsa kérdéssel.
Mivel a kért tájékoztatást Keavlein kellőképpen megadja, Isq csak elmosolyodik, nem tudva visszafojtani a mosolyt a kérdésfeltevés furcsasága miatt. De az is eszébe villan, amikor ő érkezett először ismeretlenül a városba.
És mivel a kíváncsiság félelfünk egyik levetkőzhetetlen alaptulajdonsága, a kérdésre ő is kérdéssel válaszol.*
- Honnan érkeztél, jó uram, ily útveszítetten? *kérdezi hát kíváncsian, de persze azért csepp meghajlással megadva a kellő tiszteletet a befont hajú elf férfinek.*
//Keavlein, Valuryen//
*A jelenlegi artheniori helyzethez többet ő nem fűz hozzá: megoldani az elhangzott gondokat úgysem ők, itt és most fogják. Isqeha azonban úgy véli, a helyzet rendeződése valahogy majd kialakul. A szegénynegyedben élők elfogyott türelme nem véletlenül csapott át lázadásba. Ezek után nyilván nem tűrnék, hogy újra valami elérhetetlen tanács, egy zsarnokoskodó szervezet, vagy épp valami önjelölt zsarnok üljön a nyakukra, és irányítani akarja Arthenior meg az itt élők életét. Így csak annyit fűz hozzá Keavlein fejtegetéséhez nem arthenioriként:*
- Ha fellázadni fel tudtak, akkor megoldják valahogy azt is, hogy hogyan működjön ezután a város. Még ha most anarchikusnak is tűnik a helyzet. *von vállat, mert őszintén így is gondolja.*
- Nem, nem jártam ott a Holt háborúk óta. De hallottam első kézből néhány beszámolót... *gondol vissza arra, amit Seles mesélt a kikötői meg a környékbeli állapotokról, ahol a férje szörnyű halált halt, meg például szegény szárnyaszegett Ertie történetére.*
- Nos, a Templom biztosan jó ötlet! *ért egyet Keavleinnel.* - Ha hithű követője vagy Eeyrnek *pillant a lovagra kérdően, mert bár az eddigiek alapján a részéről mindenképp ezt feltételezi, de persze azért kíváncsi a dologra* - akkor biztosan szívesen fogadják a szolgálataidat!
*A többit a részéről nem erőlteti. Ha Keavlein nem akar a thargoknál, a városi őrségben vagy testőrként munkát keresni, az az ő dolga, és nem Isqeháé.*
- Szívesen elkísérlek majd a Templomba, ha akarod! *mondja, épp mikor a nála magasabb, kékpalástos elf megszólítja őket a furcsa kérdéssel.
Mivel a kért tájékoztatást Keavlein kellőképpen megadja, Isq csak elmosolyodik, nem tudva visszafojtani a mosolyt a kérdésfeltevés furcsasága miatt. De az is eszébe villan, amikor ő érkezett először ismeretlenül a városba.
És mivel a kíváncsiság félelfünk egyik levetkőzhetetlen alaptulajdonsága, a kérdésre ő is kérdéssel válaszol.*
- Honnan érkeztél, jó uram, ily útveszítetten? *kérdezi hát kíváncsian, de persze azért csepp meghajlással megadva a kellő tiszteletet a befont hajú elf férfinek.*
7410. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-10 14:43:14
Üzenet elküldve: 2019-06-10 14:43:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Sura, Denjaar - zárás//
*Nem felel a kérdésre. Jó okkal nem teszi, pedig köztudott, hogy Surának mindenre megvan a válasza. Ezúttal hagy némi teret a másiknak, hadd lássa, miként áll a dologhoz. Hát, nem túl kecsegtetőn. Őszintén szólva nem tartja jó vásárnak egy ilyen alakra bízni a város biztonságát. Tűzzel a tűz ellen? Ez lehet a tervük? Annak ellenére, hogy férfi wegtoreninek mondta magát, a szavaiból, a viselkedéséből sokkal inkább süt Pirtianes baltával faragott rendje. Az az arc... Meglehet, darabokra törne, ha mosolyogni próbálna vele.*
- Én csak elhajítottam *mutatja fel az elkapott krumplit.* - El te loptad *felel meg a vádra.* - Ha barátok nem is, de ha úgy vesszük, cinkostársak lettünk. *Senki nem bűn nélkül való, és nem is lesz soha.*
- Az enyémek? Őnekik én nem parancsolok. És ők se nekem. Mert semmi szükség rá.
*Kicsit úgy tűnik neki, a férfi nem a jó oldalon keresi a fogalmat ebben a nagy kézikönyvben. És mintha a saját démonjai nagyobb veszélyt jelentenének rá, mint akármilyen vérmes irbisz. Nem tartóztatja. Tekintete azért követi a távozót.*
~Az ölés... Az a te asztalod, nem igaz, wegtoreni?~
//Sura, Denjaar - zárás//
*Nem felel a kérdésre. Jó okkal nem teszi, pedig köztudott, hogy Surának mindenre megvan a válasza. Ezúttal hagy némi teret a másiknak, hadd lássa, miként áll a dologhoz. Hát, nem túl kecsegtetőn. Őszintén szólva nem tartja jó vásárnak egy ilyen alakra bízni a város biztonságát. Tűzzel a tűz ellen? Ez lehet a tervük? Annak ellenére, hogy férfi wegtoreninek mondta magát, a szavaiból, a viselkedéséből sokkal inkább süt Pirtianes baltával faragott rendje. Az az arc... Meglehet, darabokra törne, ha mosolyogni próbálna vele.*
- Én csak elhajítottam *mutatja fel az elkapott krumplit.* - El te loptad *felel meg a vádra.* - Ha barátok nem is, de ha úgy vesszük, cinkostársak lettünk. *Senki nem bűn nélkül való, és nem is lesz soha.*
- Az enyémek? Őnekik én nem parancsolok. És ők se nekem. Mert semmi szükség rá.
*Kicsit úgy tűnik neki, a férfi nem a jó oldalon keresi a fogalmat ebben a nagy kézikönyvben. És mintha a saját démonjai nagyobb veszélyt jelentenének rá, mint akármilyen vérmes irbisz. Nem tartóztatja. Tekintete azért követi a távozót.*
~Az ölés... Az a te asztalod, nem igaz, wegtoreni?~
7409. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-10 09:14:41
Üzenet elküldve: 2019-06-10 09:14:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A ruhat eszi az embert//
//Chayss, Latamie, Garrikh//
*Chayss megjegyzésére csupán sejtelmesen mosolyog. Esze ágában sincs válaszolni. Aztán pedig jobban leköti az a kiabáló lányka. Már akkor pislog felé, amikor Chayss elrendezi a szénájukat, hogy elviekben nyugodtan távozzon. Csak az a képmutató megjegyzés ne lenne. Latamie majdnem képen röhögi miatta.*
~Mondja, aki istállóban tárgyal...~
*Gunyoros mosolyán van minden gondolata ezzel kapcsolatban, feleslegesnek érzi, hogy ezt is szavakba öntse. Latamie lelkiismeretének felélesztéséhez korábban kell felkelnie még Chayssnek is. Még a vélt elkötelezettség sem garancia rá, hogy Garrikhal fog tartani. Addig persze, nagyon kedvesen mosolyog, mint ha mi sem volna természetesebb, s ez lehet a leginkább különös. Sosem volt olyan kezes, hogy ez a mosoly hihető legyen. Persze abban a pillanatban fordul a lányához, amint Chayss eltűnik a színről.*
//Aestrel Alivian//
//aztán Garrikh//
*A kicsiny lány, mint egy riadt kismadár, úgy pislog a kalózlányra. Meg kell hagyni, édes kis teremtés, hát még amikor reszkető kézzel felé nyújtja azt a szál virágot. Megmosolyogja a reszketeg mozdulatot.*
- Nocsak. Köszönöm *Azért arra nem számított, hogy ilyen egyszerűen megy majd. Egy kis alkudozásra számított azért.*
- Gondolom, akkor egy kék sem fog hiányozni *Jegyzi meg, mikor egy kék virág felé nyúl, s lassan kihúzza a többi közül a lányka kezéből. Várna valami reakciót, és tulajdonképpen nyúlna is az erszényéhez, hogy kegyeskedjen egy-két aranyat dobni cserébe, de olybá tűnik, a lányka inkább a forgatagba vész. Latamie vállát vonva, ~ha neked jobb mezítláb...~ és ehhez hasonló gondolatokkal fordul Garrikh felé, hogy az éppen induló bagázs után sétáljon.
Fejéről lekanyarintja a kalapot, és a kék virágot fürtjei közé tűzi, a pirosat pedig elszaglássza, esetleg ha megunja, eltépkedi menet közben.*
//Chayss, Latamie, Garrikh//
*Chayss megjegyzésére csupán sejtelmesen mosolyog. Esze ágában sincs válaszolni. Aztán pedig jobban leköti az a kiabáló lányka. Már akkor pislog felé, amikor Chayss elrendezi a szénájukat, hogy elviekben nyugodtan távozzon. Csak az a képmutató megjegyzés ne lenne. Latamie majdnem képen röhögi miatta.*
~Mondja, aki istállóban tárgyal...~
*Gunyoros mosolyán van minden gondolata ezzel kapcsolatban, feleslegesnek érzi, hogy ezt is szavakba öntse. Latamie lelkiismeretének felélesztéséhez korábban kell felkelnie még Chayssnek is. Még a vélt elkötelezettség sem garancia rá, hogy Garrikhal fog tartani. Addig persze, nagyon kedvesen mosolyog, mint ha mi sem volna természetesebb, s ez lehet a leginkább különös. Sosem volt olyan kezes, hogy ez a mosoly hihető legyen. Persze abban a pillanatban fordul a lányához, amint Chayss eltűnik a színről.*
//Aestrel Alivian//
//aztán Garrikh//
*A kicsiny lány, mint egy riadt kismadár, úgy pislog a kalózlányra. Meg kell hagyni, édes kis teremtés, hát még amikor reszkető kézzel felé nyújtja azt a szál virágot. Megmosolyogja a reszketeg mozdulatot.*
- Nocsak. Köszönöm *Azért arra nem számított, hogy ilyen egyszerűen megy majd. Egy kis alkudozásra számított azért.*
- Gondolom, akkor egy kék sem fog hiányozni *Jegyzi meg, mikor egy kék virág felé nyúl, s lassan kihúzza a többi közül a lányka kezéből. Várna valami reakciót, és tulajdonképpen nyúlna is az erszényéhez, hogy kegyeskedjen egy-két aranyat dobni cserébe, de olybá tűnik, a lányka inkább a forgatagba vész. Latamie vállát vonva, ~ha neked jobb mezítláb...~ és ehhez hasonló gondolatokkal fordul Garrikh felé, hogy az éppen induló bagázs után sétáljon.
Fejéről lekanyarintja a kalapot, és a kék virágot fürtjei közé tűzi, a pirosat pedig elszaglássza, esetleg ha megunja, eltépkedi menet közben.*
7408. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-09 16:15:45
Üzenet elküldve: 2019-06-09 16:15:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Eeyr útján//
//Isqeha, Valuryen//
*A félelf reakciója elárul neki mindent, amit csak tudni akart. Választ kapott. Nagyot nyel, hiszen még nem volt olyan városban, ahol ennyire nagy lenne a fejetlenség. Elvégre vezetők mindig volta, és most is vannak, de lehet csak titokban? Már a fejében rengeteg összeesküvés elmélet megszületik ezzel kapcsán.*
- Ez rendkívül nyugtalanító helyzet. De igazad van, működik máshol is. *Húzza el a száját.* De Wegtorenben legalább van egy vezető réteg, az óriások. Itt meg az ember se mondható annak, elég kevert népség él itt. Mindenki, akit erre fújt a szél. *Magyarázza, hiszen pont ezért kellett a vezetőség anno.* ~ A sok kalandor, újonnan beköltöző, kereskedő vagy éppen mint én, vándor lovagok felügyelete is az ő dolguk volt. Most ezeket akkor senki se végzi?!~ *Igazán zavart azért, mert így tényleg nem tudja kinek lehetne rá szüksége, egyedül a templom jut eszébe. Elvégre hátha ott tudnak neki feladatot adni.*
- Így van, ez s egy problémaforrás, hogy az ember mindig befogad mindenfajta népet, ettől fog romlani a helyzet.
*Ahogy betérnek a piactérre csak a fejét csóválja. Nem kell bemutatni neki, hogy kik és hol imádják a sötét isteneket, de a szóban forgó népségről se ő, se útitársa nem tud biztosat. Egy valami feltűnik neki, hogy mikor Isq megjegyzi, hogy nem jó ötlet arra tévedni, mintha tapasztalatból beszélne.*
- Te már tetted be a lábad arra a területre a háború óta? *Teszi fel a kérdést, melyre majdnem tudja a választ. Úgy tűnik neki Isq szavaiból, hogy mostanában nincs biztonságos hely.*
- Talán igazad van, de én Lovag vagyok, nem egyszerű kardforgató, hogy akárkinek testőrködjek. *Hatalmasat sóhajt.* De talán igazad van és másként képtelen leszek megélni.
*Borzasztóan megkönnyebbül, amikor arról értesül, hogy a templommal minden rendben. Eleve nehéz lenne neki elképzelni, hogy Eeyr oltárát megszentségtelenítsék. *
- Akkor majd a papoknál is körbenézek munkaügyben. Hátha kellek valamilyen szolgálatra a templomnak.
*Nyugodtan hallgatja Isq beszámolóját. Ő nem hallott járványról, de már nem is érinti, ha megoldották a problémát, de azért hozzáfűzi szörnyülködve, valódi sajnálattal hangjában.*
- Szegény népek mit meg nem élnek mostanában!
*Pont ahogy elhangzik ez a szava megszólítja őket egy ezüstös hajú elf. Ebből tudja, hogy egy idősebb egyed.*
- Szép napot, jó uram! Na erre én is szeretnék választ kapni. De elvileg ez Artheinor. Vagy csak volt Artheinor. De mondd csak, uram, hogyan keveredtél be úgy egy városba, hogy azt se tudod melyik város az?
//Isqeha, Valuryen//
*A félelf reakciója elárul neki mindent, amit csak tudni akart. Választ kapott. Nagyot nyel, hiszen még nem volt olyan városban, ahol ennyire nagy lenne a fejetlenség. Elvégre vezetők mindig volta, és most is vannak, de lehet csak titokban? Már a fejében rengeteg összeesküvés elmélet megszületik ezzel kapcsán.*
- Ez rendkívül nyugtalanító helyzet. De igazad van, működik máshol is. *Húzza el a száját.* De Wegtorenben legalább van egy vezető réteg, az óriások. Itt meg az ember se mondható annak, elég kevert népség él itt. Mindenki, akit erre fújt a szél. *Magyarázza, hiszen pont ezért kellett a vezetőség anno.* ~ A sok kalandor, újonnan beköltöző, kereskedő vagy éppen mint én, vándor lovagok felügyelete is az ő dolguk volt. Most ezeket akkor senki se végzi?!~ *Igazán zavart azért, mert így tényleg nem tudja kinek lehetne rá szüksége, egyedül a templom jut eszébe. Elvégre hátha ott tudnak neki feladatot adni.*
- Így van, ez s egy problémaforrás, hogy az ember mindig befogad mindenfajta népet, ettől fog romlani a helyzet.
*Ahogy betérnek a piactérre csak a fejét csóválja. Nem kell bemutatni neki, hogy kik és hol imádják a sötét isteneket, de a szóban forgó népségről se ő, se útitársa nem tud biztosat. Egy valami feltűnik neki, hogy mikor Isq megjegyzi, hogy nem jó ötlet arra tévedni, mintha tapasztalatból beszélne.*
- Te már tetted be a lábad arra a területre a háború óta? *Teszi fel a kérdést, melyre majdnem tudja a választ. Úgy tűnik neki Isq szavaiból, hogy mostanában nincs biztonságos hely.*
- Talán igazad van, de én Lovag vagyok, nem egyszerű kardforgató, hogy akárkinek testőrködjek. *Hatalmasat sóhajt.* De talán igazad van és másként képtelen leszek megélni.
*Borzasztóan megkönnyebbül, amikor arról értesül, hogy a templommal minden rendben. Eleve nehéz lenne neki elképzelni, hogy Eeyr oltárát megszentségtelenítsék. *
- Akkor majd a papoknál is körbenézek munkaügyben. Hátha kellek valamilyen szolgálatra a templomnak.
*Nyugodtan hallgatja Isq beszámolóját. Ő nem hallott járványról, de már nem is érinti, ha megoldották a problémát, de azért hozzáfűzi szörnyülködve, valódi sajnálattal hangjában.*
- Szegény népek mit meg nem élnek mostanában!
*Pont ahogy elhangzik ez a szava megszólítja őket egy ezüstös hajú elf. Ebből tudja, hogy egy idősebb egyed.*
- Szép napot, jó uram! Na erre én is szeretnék választ kapni. De elvileg ez Artheinor. Vagy csak volt Artheinor. De mondd csak, uram, hogyan keveredtél be úgy egy városba, hogy azt se tudod melyik város az?
7407. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-09 11:21:42
Üzenet elküldve: 2019-06-09 11:21:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Isq, Keavlein//
*Ahogy visszanyerte szellemi erejét, újult erővel indul neki a napnak. Számításai szerint nem lehet messze céljától, bár könnyen lehet, hogy teljesen más irányba jött, és egy teljesen véletlenszerű, váratlan kaland kellős közepébe csöppen megint, ahogy szokott. ~Hogy is mondta? Át a füves pusztán, amíg embereket nem lelek? Talán. Na mindegy inkább megkérdezek valakit.~ Gondolja magában, azzal nem lőhet nagyon mellé. Megverni meg csak nem fogják egy kérdés miatt. Sok itt az ember, nem igazán tetszik neki a dolog, de nincs mit tenni. Próbál keresni valami átlagos kinézetű egyént, legalábbis valakit, aki nem rosszarcú. Hamar meg is akad szeme két idegenen, akik látszólag társalognak egymással.*
-Szép napot, uraim. Elnézést a zavarásért, meg tudnák mondani ez melyik város? Azt hiszem kissé elkavarodtam.
*Az egyik egy fél-elf, ha jól látja, a másik pedig egy ember. Na nem mintha előítéletes lenne a fajokat illetően.*
*Ahogy visszanyerte szellemi erejét, újult erővel indul neki a napnak. Számításai szerint nem lehet messze céljától, bár könnyen lehet, hogy teljesen más irányba jött, és egy teljesen véletlenszerű, váratlan kaland kellős közepébe csöppen megint, ahogy szokott. ~Hogy is mondta? Át a füves pusztán, amíg embereket nem lelek? Talán. Na mindegy inkább megkérdezek valakit.~ Gondolja magában, azzal nem lőhet nagyon mellé. Megverni meg csak nem fogják egy kérdés miatt. Sok itt az ember, nem igazán tetszik neki a dolog, de nincs mit tenni. Próbál keresni valami átlagos kinézetű egyént, legalábbis valakit, aki nem rosszarcú. Hamar meg is akad szeme két idegenen, akik látszólag társalognak egymással.*
-Szép napot, uraim. Elnézést a zavarásért, meg tudnák mondani ez melyik város? Azt hiszem kissé elkavarodtam.
*Az egyik egy fél-elf, ha jól látja, a másik pedig egy ember. Na nem mintha előítéletes lenne a fajokat illetően.*
7406. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-09 11:06:07
Üzenet elküldve: 2019-06-09 11:06:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Súlyos lépteit egyre csak veti egymás után. Minden minden lépés minden dobbanása jelzi a közelben lévőknek, hogy a hatalmas ember van a közelükben.
Elégedetten szippant az ismerős levegőből, aminek még sehol máshol nem találta párját.
Szemeit körbefuttatja a piactéren. A tömeg szorgosan ad-vesz, szaporán cserélnek gazdát a portékák, de valami másabb... Az emberek emberek, azok mindig változnak. A falak falak, bár sokkal romosabbak, mint évekkel ez előtt.*
- Mi történt a városomban?
*Megkezdi nyomozását. Meg kell néznie az ismerős falakat, a kedvenc fáját és az idő harapásait.*
Elégedetten szippant az ismerős levegőből, aminek még sehol máshol nem találta párját.
Szemeit körbefuttatja a piactéren. A tömeg szorgosan ad-vesz, szaporán cserélnek gazdát a portékák, de valami másabb... Az emberek emberek, azok mindig változnak. A falak falak, bár sokkal romosabbak, mint évekkel ez előtt.*
- Mi történt a városomban?
*Megkezdi nyomozását. Meg kell néznie az ismerős falakat, a kedvenc fáját és az idő harapásait.*
7405. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-07 22:09:56
Üzenet elküldve: 2019-06-07 22:09:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Életművészek//
*A piac ébredezik, mind a korábbi csaták után, és nem utolsó szempontból a nap állása miatt. Ahogy nézelődik a portékák között, talán mert hiányzik neki hogy felmérje mi mennyit is érhet. Azzal köti le figyelmét hogy árakat párosít tárgyakhoz. Közben Sakrym is megszólítja.*
-Nem pont ilyen, én a műhelyben álló típust jobban kedvelem. De majd kiderül mit hoz az élet. Valószínű, hogy itt is sokat leszek majd. Viszont egy nagyobb műhelyre gondolok. Aminek üzleti része is lesz. Lehet hogy sok egyébb holmit is fogok még tartani. Amire a vevőknek szüksége lesz. Még a végén egy kereskedő házat nyitok nem csak egy műhelyt. De mindennek az alapja a pénz, a pénz, és még több pénz. Így egyelőre marad az álmodozás. Te mit tervezel? Mert neked is egy műhelyt kéne nyitnod ahol okos szerkezeteket barkácsolhatnál jó pénzért. És még fejleszthetnéd a tudásod is.
*A tréfára beint a gnómnak, és kacagni kezd.*
-Nincs köztük sok ismerősöm, akiket meg ismerhetek sehol nincsenek. Így maradok egy mélynövésű testvérem mellett, akinek megártott a pipadohány. *Kacsint Salkrymre.*
*A piac ébredezik, mind a korábbi csaták után, és nem utolsó szempontból a nap állása miatt. Ahogy nézelődik a portékák között, talán mert hiányzik neki hogy felmérje mi mennyit is érhet. Azzal köti le figyelmét hogy árakat párosít tárgyakhoz. Közben Sakrym is megszólítja.*
-Nem pont ilyen, én a műhelyben álló típust jobban kedvelem. De majd kiderül mit hoz az élet. Valószínű, hogy itt is sokat leszek majd. Viszont egy nagyobb műhelyre gondolok. Aminek üzleti része is lesz. Lehet hogy sok egyébb holmit is fogok még tartani. Amire a vevőknek szüksége lesz. Még a végén egy kereskedő házat nyitok nem csak egy műhelyt. De mindennek az alapja a pénz, a pénz, és még több pénz. Így egyelőre marad az álmodozás. Te mit tervezel? Mert neked is egy műhelyt kéne nyitnod ahol okos szerkezeteket barkácsolhatnál jó pénzért. És még fejleszthetnéd a tudásod is.
*A tréfára beint a gnómnak, és kacagni kezd.*
-Nincs köztük sok ismerősöm, akiket meg ismerhetek sehol nincsenek. Így maradok egy mélynövésű testvérem mellett, akinek megártott a pipadohány. *Kacsint Salkrymre.*
7404. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-07 15:41:47
Üzenet elküldve: 2019-06-07 15:41:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Eeyr útján//
//Önzetlen Keavlein//
*Isq széttárja a kezeit, és vigyorra húzza a száját, így mutatja, hogy bárki lehet az, neki fogalma sincs róla, de őszintén, annyira nem is érdekli.*
- Fogalmam sincs, hogy megy ez mostanság. Azt mondják, Wegtorennek sincs vezetője: se egy király, se vezér, se valamilyen tanács, olyasmi, mint Arthenior régi főtanácsa. Még az se. Mégis elboldogulnak. Persze ott leginkább az óriások diktálnak, a törpék meg gondolom elvannak a saját dolgaikkal. *mondja.*
- Arthenior legnagyobb részét mondjuk az emberek meg a félfajúak teszik ki. Persze megtűrnek mindenkit. Emiatt olyan sok a kalandor is, mindenféle népek...
Az emberek pedig... hát, kiszámíthatatlanok. *tér vissza az előbbi gondolatmenetéhez.*
- Szerintem. *teszi hozzá diplomatikusan, hiszen végtére Keavlein is ember, és nem egy színelf faluban nőtt fel, úgy mint ő. Bár szerinte ezzel nem mondott bántót, de ő bizony nagyon rácsodálkozott az emberekre és a szokásaikra, amikor először érkezett a városba.
~Ki gondolt volna ilyesmire is? Hogy a szegénynegyedben élők elzavarják a régi, gazdag családokat?!~*
- Hát, szerintem nem is Sa'Tereth követői. *von vállat a thargok említésekor.*
- Persze biztosat nem tudok.
- A sötét istent leginkább odalenn délen, a Kikötőben imádják. A Holtak háborúja után ott hirtelen nagyon sok követője lett. Eeyr híveként egész veszélyes oda menni mostanság. *Aztán eszébe jut a romokhoz tett kirándulásuk Lyzzel és a többiekkel, és hogy Pycta miért küldte őket oda felderítésre. Meg Annulien furcsa viselkedése, na meg az a holló...*
- Persze a régi karavánpihenő romjainál, északon, a lápvidéken is furcsa dolgok vannak. Veszélyes hely.
- Munkát? Nem tudom.*vakarja meg a fejét.*
- Talán testőrként vállalhatnál munkát. Vagy karavánkísérőként. Esetleg kideríthetjük, mi van most a városőrséggel, léteznek-e. Régen mindig kerestek rátermett embereket.
*Aztán Keavlein a Templom papjairól kérdezi.*
- A Templomban ott áll Eeyr kőoltára. A Templomot meg Eeyr papjai őrzik. Azt szerencsére nem dúlták fel. *legalábbis Isqeha úgy tudja. Mikor ott járt, nem beszélt neki senki arról, mi történt a tél végén.*
-Lihanechből annyi hír érkezett fel télen a hegyekbe, hogy a lázadás után pestisjárvány dúl errefelé. De végül sikerült megfékezniük az ittenieknek. Azért is indultam el olyan sokára. *mondja, miközben belépnek a Piac boltíves kapuján, és bámészkodásba kezdhetnek.*
//Önzetlen Keavlein//
*Isq széttárja a kezeit, és vigyorra húzza a száját, így mutatja, hogy bárki lehet az, neki fogalma sincs róla, de őszintén, annyira nem is érdekli.*
- Fogalmam sincs, hogy megy ez mostanság. Azt mondják, Wegtorennek sincs vezetője: se egy király, se vezér, se valamilyen tanács, olyasmi, mint Arthenior régi főtanácsa. Még az se. Mégis elboldogulnak. Persze ott leginkább az óriások diktálnak, a törpék meg gondolom elvannak a saját dolgaikkal. *mondja.*
- Arthenior legnagyobb részét mondjuk az emberek meg a félfajúak teszik ki. Persze megtűrnek mindenkit. Emiatt olyan sok a kalandor is, mindenféle népek...
Az emberek pedig... hát, kiszámíthatatlanok. *tér vissza az előbbi gondolatmenetéhez.*
- Szerintem. *teszi hozzá diplomatikusan, hiszen végtére Keavlein is ember, és nem egy színelf faluban nőtt fel, úgy mint ő. Bár szerinte ezzel nem mondott bántót, de ő bizony nagyon rácsodálkozott az emberekre és a szokásaikra, amikor először érkezett a városba.
~Ki gondolt volna ilyesmire is? Hogy a szegénynegyedben élők elzavarják a régi, gazdag családokat?!~*
- Hát, szerintem nem is Sa'Tereth követői. *von vállat a thargok említésekor.*
- Persze biztosat nem tudok.
- A sötét istent leginkább odalenn délen, a Kikötőben imádják. A Holtak háborúja után ott hirtelen nagyon sok követője lett. Eeyr híveként egész veszélyes oda menni mostanság. *Aztán eszébe jut a romokhoz tett kirándulásuk Lyzzel és a többiekkel, és hogy Pycta miért küldte őket oda felderítésre. Meg Annulien furcsa viselkedése, na meg az a holló...*
- Persze a régi karavánpihenő romjainál, északon, a lápvidéken is furcsa dolgok vannak. Veszélyes hely.
- Munkát? Nem tudom.*vakarja meg a fejét.*
- Talán testőrként vállalhatnál munkát. Vagy karavánkísérőként. Esetleg kideríthetjük, mi van most a városőrséggel, léteznek-e. Régen mindig kerestek rátermett embereket.
*Aztán Keavlein a Templom papjairól kérdezi.*
- A Templomban ott áll Eeyr kőoltára. A Templomot meg Eeyr papjai őrzik. Azt szerencsére nem dúlták fel. *legalábbis Isqeha úgy tudja. Mikor ott járt, nem beszélt neki senki arról, mi történt a tél végén.*
-Lihanechből annyi hír érkezett fel télen a hegyekbe, hogy a lázadás után pestisjárvány dúl errefelé. De végül sikerült megfékezniük az ittenieknek. Azért is indultam el olyan sokára. *mondja, miközben belépnek a Piac boltíves kapuján, és bámészkodásba kezdhetnek.*
7403. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-07 00:01:03
Üzenet elküldve: 2019-06-07 00:01:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Latamie Partalle//
*A kis virágárus lány a kék szemeivel megnézi az előtte álló nőt. Magasabb nála, ez nem számít ritkaságnak, ezért felemeli az állát.
Kalózkalapja árnyékba fedi az arcát. Haja lebomlik a vállára, bőrpántjai és tetoválása egy mesebeli valkűrt idéznek, de a kalap és a kabát egyértelműen kalóz klasszikus kiegészítői.*
- Ingyen viheti k-k-kalóz néni, de k-k-kérem ne bántson!
*Reszkető kézzel átnyújt egy piros virágot Latamienak.*
- Illik szeméhez.
*Nem látja ebből a magasságból, de ha lehajol a virágért, akkor rájön, hogy nem egy morcos tekintetű tengerivel hozta össze a sors és a következő szavakat intézi hozzá:*
- Apukám egyszer azt mondta nekem, hogy "a virágok a lányokért nyílnak. Ha egy virág ilyen szépre tud nyílni egy lányért, akkor ki vagyok én hogy közéjük álljak?"
*A kis virágárus lány a kék szemeivel megnézi az előtte álló nőt. Magasabb nála, ez nem számít ritkaságnak, ezért felemeli az állát.
Kalózkalapja árnyékba fedi az arcát. Haja lebomlik a vállára, bőrpántjai és tetoválása egy mesebeli valkűrt idéznek, de a kalap és a kabát egyértelműen kalóz klasszikus kiegészítői.*
- Ingyen viheti k-k-kalóz néni, de k-k-kérem ne bántson!
*Reszkető kézzel átnyújt egy piros virágot Latamienak.*
- Illik szeméhez.
*Nem látja ebből a magasságból, de ha lehajol a virágért, akkor rájön, hogy nem egy morcos tekintetű tengerivel hozta össze a sors és a következő szavakat intézi hozzá:*
- Apukám egyszer azt mondta nekem, hogy "a virágok a lányokért nyílnak. Ha egy virág ilyen szépre tud nyílni egy lányért, akkor ki vagyok én hogy közéjük álljak?"
7402. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-06 10:41:37
Üzenet elküldve: 2019-06-06 10:41:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Relael//
//Aktív képesség-nyilvános lopás//
*Ahogy a tisztásról a piacra ér, úgy érzi magát, mint kisgyerek a cirkuszban. Megannyi ember, megannyi árus, és megannyi dagadó erszény. ~Jó erre visszajönni a városba, nem mondom. Legutóbb még nem így nézett ki a helyzet.~ Ahogy frissen véres kését törölgeti már harmadjára, ami egyébként már az elsőnél is tiszta volt, áldozatra les. Sétálgat fel-alá, hogy vajon kit lenne érdemes kizsebelni. Lát pár érdekes arcot, ehhez kétség sem fér, de egyik sem kelti fel túlzottan az érdeklődését. Ahogy egyre a piac széléhez közeledik megpillant azonban egy elf nőt, akit éppen vonzónak is nézhetne, ha érdekelné az ilyesmi. A hosszú haj, a szép szemek... Az ilyeneknél biztos lel némi aranyat. Egy elég furcsa kinézetű kofával társalog éppen, nem elképzelhetetlen, hogy valami turpisságot keres, végül is mindegy is. Grim amilyen apró termetű, mélyen fejébe húzza fekete csuklyáját, és lassan csoszog feléjük, mint egy öregember. Néhány taktikai erős, mély köhögéssel még jobban rátesz az álcájára egy lapáttal. Amikor elég közel ér, a jól begyakorolt mozdulatokat alkalmazva már a kezében is a nő aranyának egy része, majd azon nyomban futásnak ered. Ha elég szemfüles az elf, valószínűleg észreveheti a karján lévő tetoválásokat, amik elég sajátos formájúak, másnak biztosan nincs ilyenje. Amennyiben üldözni kezdenék, megpróbál vissza, a tömeg felé igyekezni, hogy kellőképpen elvegyülhessen a sokaságban, ha nem, úgy egy darabig fut, majd mintha mi sem történt volna tovább bóklászik a piacon, immáron vastagabb erszénnyel.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.06.09 17:10:43, a következő indokkal:
Legutóbb rövid U. Lemaradt ékezetek.
//Aktív képesség-nyilvános lopás//
*Ahogy a tisztásról a piacra ér, úgy érzi magát, mint kisgyerek a cirkuszban. Megannyi ember, megannyi árus, és megannyi dagadó erszény. ~Jó erre visszajönni a városba, nem mondom. Legutóbb még nem így nézett ki a helyzet.~ Ahogy frissen véres kését törölgeti már harmadjára, ami egyébként már az elsőnél is tiszta volt, áldozatra les. Sétálgat fel-alá, hogy vajon kit lenne érdemes kizsebelni. Lát pár érdekes arcot, ehhez kétség sem fér, de egyik sem kelti fel túlzottan az érdeklődését. Ahogy egyre a piac széléhez közeledik megpillant azonban egy elf nőt, akit éppen vonzónak is nézhetne, ha érdekelné az ilyesmi. A hosszú haj, a szép szemek... Az ilyeneknél biztos lel némi aranyat. Egy elég furcsa kinézetű kofával társalog éppen, nem elképzelhetetlen, hogy valami turpisságot keres, végül is mindegy is. Grim amilyen apró termetű, mélyen fejébe húzza fekete csuklyáját, és lassan csoszog feléjük, mint egy öregember. Néhány taktikai erős, mély köhögéssel még jobban rátesz az álcájára egy lapáttal. Amikor elég közel ér, a jól begyakorolt mozdulatokat alkalmazva már a kezében is a nő aranyának egy része, majd azon nyomban futásnak ered. Ha elég szemfüles az elf, valószínűleg észreveheti a karján lévő tetoválásokat, amik elég sajátos formájúak, másnak biztosan nincs ilyenje. Amennyiben üldözni kezdenék, megpróbál vissza, a tömeg felé igyekezni, hogy kellőképpen elvegyülhessen a sokaságban, ha nem, úgy egy darabig fut, majd mintha mi sem történt volna tovább bóklászik a piacon, immáron vastagabb erszénnyel.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.06.09 17:10:43, a következő indokkal:
Legutóbb rövid U. Lemaradt ékezetek.
7401. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-06-06 01:00:10
Üzenet elküldve: 2019-06-06 01:00:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Sura, Denjaar//
-Tán nem könnyebb látatlannak maradni egy zsúfolt piacon, mint egy sikátorban?
*Fordul a leány felé, kezében játszva a szóban forgó burgonyával.*
-Loptál.
*Jegyzi a krumplira utalva csak úgy mellékesen.*
-Barátok? Mit teszel a barátságomért, Sura Séy?
*Hunyorog a lányra. Régen nagyurak és nemesek fizettek a barátságáért, most szélhámosok és tolvajok tennék ugyanezt. Még ha Sura nem is tartozik közéjük, az imént még vádlója volt, majd a munkát is elutasította, mit oly könnyelműen kínált fel.*
-Mondják, szajhából lesz a legjobb feleség. Én pedig azt mondom, tolvajból a legjobb pandúr.
*Dobja Sura kezébe a krumplit.*
-Az én barátaim parancsot teljesítenek, Sura Séy. A Te barátaid mit csinálnak?
*Téved fürkésző pillantása a barnákra.*
-Ha sokáig kerülgeted az irbiszt, beléd mar. Jobb leölni, mielőtt ő teszi veled. Kisasszony.
*Biccent a leánynak és eloldalaz mellette. Kötve hiszi, hogy nem látja még a barna tekintetet.*
//Sura, Denjaar//
-Tán nem könnyebb látatlannak maradni egy zsúfolt piacon, mint egy sikátorban?
*Fordul a leány felé, kezében játszva a szóban forgó burgonyával.*
-Loptál.
*Jegyzi a krumplira utalva csak úgy mellékesen.*
-Barátok? Mit teszel a barátságomért, Sura Séy?
*Hunyorog a lányra. Régen nagyurak és nemesek fizettek a barátságáért, most szélhámosok és tolvajok tennék ugyanezt. Még ha Sura nem is tartozik közéjük, az imént még vádlója volt, majd a munkát is elutasította, mit oly könnyelműen kínált fel.*
-Mondják, szajhából lesz a legjobb feleség. Én pedig azt mondom, tolvajból a legjobb pandúr.
*Dobja Sura kezébe a krumplit.*
-Az én barátaim parancsot teljesítenek, Sura Séy. A Te barátaid mit csinálnak?
*Téved fürkésző pillantása a barnákra.*
-Ha sokáig kerülgeted az irbiszt, beléd mar. Jobb leölni, mielőtt ő teszi veled. Kisasszony.
*Biccent a leánynak és eloldalaz mellette. Kötve hiszi, hogy nem látja még a barna tekintetet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10036-10055