Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 93 (1841. - 1860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1860. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-06 08:40:22
Üzenet elküldve: 2015-05-06 08:40:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Madarak jönnek... //
*Ahogy Morf átveszi a szót a Vöröskétől a szemöldökeit felvonva hallgatja eleinte még csak kíváncsibban, majd amikor arca egyre elképedtebb vonásokat vesz fel, tekintetét lassan Riq felé fordítja. Vörös Vércsék. Árnyékok a sötétségből, kik után semmi nem marad, ami mozdítható vagy értékes? Egy tolvaj klán régmúltba nyúló meséjét hallja most? Aminek most fültanúja volt az túl nagyszabású ahhoz, hogy ilyennek részese lehetne. Nem akar elhamarkodott következtetést levonni, de sok jel arra utal, hogy Riq talán újra fel akarja támasztani poraiból a letűntnek hitt csapatot. A dalos pacsirtát és a sötét hajú fickót nem ismeri, de a másik kettőről eleget megtudott. Akárhogy is ők ketten is szakmabeliek, s ha Riq a másik kettőt is elhívta valószínűleg a tolvajlás mesterségéhez azoknak is lehet valamicske köze. De, ha igaza van miből gondolja a Vörös, hogy képes lenne ismét felállítani egy olyan kaliberű bandát, ami megérdemli, hogy tovább vigye a klán nevét? Bár lehet, hogy megint csak magát érzi ehhez kevésnek.
Ahogy a mesének vége az asztal lapjára szegezi a tekintetét, hosszan kifújva tüdejéből az összes levegőt, hogy azután frissel árassza el teljesen, hátha akkor agyában jobban beindul a vér, s ésszerű gondolatot szül, hogy ebben az esetben mit is kéne szólnia.
Most a szót ismét a vörös fürtös veszi át, így egyelőre még hagyja magában érlelődni a legendát, s a körülötte forgó gondolatait. Egy régi mese neki kevés ahhoz, hogy bármi ésszerűt is reagálni tudjon rá. Lehet, hogy téved, de akkor is meg merne esküdni rá, hogy Riq a klán felélesztésén dolgozgat, de csupa homállyal, sejtelmességgel és rejtéllyel nem biztos, hogy sokra megy. Az embereknek tények kellenek, s épp ez az, amivel most Riq még inkább felkorbácsolta a kíváncsiságát. Ő még tud többet. Ez elég volt ahhoz, hogy a szöszkeség a saját gondolatai ellen fusson és a rejtéllyel összeölelkezve vágyja, hogy még több információt hallhasson egy ilyen legendáról, ami talán az ő életét is képes lenne megváltoztatni. Ahogy kék íriszeit végül leemeli az asztalról, s az összejövetelük házigazdájára szegezi most kicsit maga mögött hagy minden csínyt, vicces megjegyzést, tréfás gondolatok szőtte pillantást. Ahogy a fekete szemekbe fúrja magát tekintete most komoly, tán olyan, mint egy kiéhezett vad, aki rabságba kerülve jobb híján már epekedve várja a friss húst. Kezeit ölébe pakolja az asztal takarásában szorítva az inge aljára, hogy izgatottan remegő hangját lecsillapítsa, s csak úgy szólal meg ismét.*
- Az érdekem nem tudom mit szeretne ettől a legendától, hiszen most csak egy régi, már lassan homályba veszett mesét hallottam. Nehéz úgy érdekről beszélni, ha nem derül ki vajon épp én leszek e ennek a kis regének szereplője. Hatalom, gazdagság. Egy magamfajtának ezek igen csábító szavak, de gondolom érthető, ha először még nem dobok hátast addig, amíg csak arról esik szó mi volt a múltban.
*Szusszan fel zavartan. Kicsit nehezére esik kifejezni a gondolatait, főleg, hogy most nagyon kedvesére sem mer felnézni. Így visszahallva kiejtett szavait most talán ellenségesebbnek hatott a kelleténél, pedig esze ágában sem volt ilyen. Főleg nem Riqel és Morfal szemben. De biztosabb, hogy ha inkább tekintetét megint az asztalnak szenteli elkerülve a feddő, esetleg haragos pillantásokat. Csupán csak egy kissé megriasztja a gondolat, hogy nem tud mit kezdeni azzal, hogy amire oly régóta vágyott talán most ilyen egyszerűen pottyan az ölébe.*
- Még... Szóval csak egy tippem van, hogy mi is ez az egész, azt pedig még egyelőre megtartom magamnak. Fölöslegesen nem csinálok magamból bolondot. Viszont, épp ezért én határozottan amellett állok, hogy többet ismerhessek meg abból, amit most itt elénk tártatok.
*A legidegesítőbb az egészben, hogy amíg csak maga volt társasága önnön magának, fel sem tűnt számára, hogy ő nehezen lenne nevezhető vércsének. Amióta többen körülveszik inkább illene rá azt mondani, hogy riad kis veréb.*
*Ahogy Morf átveszi a szót a Vöröskétől a szemöldökeit felvonva hallgatja eleinte még csak kíváncsibban, majd amikor arca egyre elképedtebb vonásokat vesz fel, tekintetét lassan Riq felé fordítja. Vörös Vércsék. Árnyékok a sötétségből, kik után semmi nem marad, ami mozdítható vagy értékes? Egy tolvaj klán régmúltba nyúló meséjét hallja most? Aminek most fültanúja volt az túl nagyszabású ahhoz, hogy ilyennek részese lehetne. Nem akar elhamarkodott következtetést levonni, de sok jel arra utal, hogy Riq talán újra fel akarja támasztani poraiból a letűntnek hitt csapatot. A dalos pacsirtát és a sötét hajú fickót nem ismeri, de a másik kettőről eleget megtudott. Akárhogy is ők ketten is szakmabeliek, s ha Riq a másik kettőt is elhívta valószínűleg a tolvajlás mesterségéhez azoknak is lehet valamicske köze. De, ha igaza van miből gondolja a Vörös, hogy képes lenne ismét felállítani egy olyan kaliberű bandát, ami megérdemli, hogy tovább vigye a klán nevét? Bár lehet, hogy megint csak magát érzi ehhez kevésnek.
Ahogy a mesének vége az asztal lapjára szegezi a tekintetét, hosszan kifújva tüdejéből az összes levegőt, hogy azután frissel árassza el teljesen, hátha akkor agyában jobban beindul a vér, s ésszerű gondolatot szül, hogy ebben az esetben mit is kéne szólnia.
Most a szót ismét a vörös fürtös veszi át, így egyelőre még hagyja magában érlelődni a legendát, s a körülötte forgó gondolatait. Egy régi mese neki kevés ahhoz, hogy bármi ésszerűt is reagálni tudjon rá. Lehet, hogy téved, de akkor is meg merne esküdni rá, hogy Riq a klán felélesztésén dolgozgat, de csupa homállyal, sejtelmességgel és rejtéllyel nem biztos, hogy sokra megy. Az embereknek tények kellenek, s épp ez az, amivel most Riq még inkább felkorbácsolta a kíváncsiságát. Ő még tud többet. Ez elég volt ahhoz, hogy a szöszkeség a saját gondolatai ellen fusson és a rejtéllyel összeölelkezve vágyja, hogy még több információt hallhasson egy ilyen legendáról, ami talán az ő életét is képes lenne megváltoztatni. Ahogy kék íriszeit végül leemeli az asztalról, s az összejövetelük házigazdájára szegezi most kicsit maga mögött hagy minden csínyt, vicces megjegyzést, tréfás gondolatok szőtte pillantást. Ahogy a fekete szemekbe fúrja magát tekintete most komoly, tán olyan, mint egy kiéhezett vad, aki rabságba kerülve jobb híján már epekedve várja a friss húst. Kezeit ölébe pakolja az asztal takarásában szorítva az inge aljára, hogy izgatottan remegő hangját lecsillapítsa, s csak úgy szólal meg ismét.*
- Az érdekem nem tudom mit szeretne ettől a legendától, hiszen most csak egy régi, már lassan homályba veszett mesét hallottam. Nehéz úgy érdekről beszélni, ha nem derül ki vajon épp én leszek e ennek a kis regének szereplője. Hatalom, gazdagság. Egy magamfajtának ezek igen csábító szavak, de gondolom érthető, ha először még nem dobok hátast addig, amíg csak arról esik szó mi volt a múltban.
*Szusszan fel zavartan. Kicsit nehezére esik kifejezni a gondolatait, főleg, hogy most nagyon kedvesére sem mer felnézni. Így visszahallva kiejtett szavait most talán ellenségesebbnek hatott a kelleténél, pedig esze ágában sem volt ilyen. Főleg nem Riqel és Morfal szemben. De biztosabb, hogy ha inkább tekintetét megint az asztalnak szenteli elkerülve a feddő, esetleg haragos pillantásokat. Csupán csak egy kissé megriasztja a gondolat, hogy nem tud mit kezdeni azzal, hogy amire oly régóta vágyott talán most ilyen egyszerűen pottyan az ölébe.*
- Még... Szóval csak egy tippem van, hogy mi is ez az egész, azt pedig még egyelőre megtartom magamnak. Fölöslegesen nem csinálok magamból bolondot. Viszont, épp ezért én határozottan amellett állok, hogy többet ismerhessek meg abból, amit most itt elénk tártatok.
*A legidegesítőbb az egészben, hogy amíg csak maga volt társasága önnön magának, fel sem tűnt számára, hogy ő nehezen lenne nevezhető vércsének. Amióta többen körülveszik inkább illene rá azt mondani, hogy riad kis veréb.*
1859. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-05 21:12:16
Üzenet elküldve: 2015-05-05 21:12:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
//Madarak jönnek... //
*Normális esetben Riq maga is elmondhatta volna a történetet, de ismerve Morf mesélői képességeit, no meg hogy szereti, ha ezt mások is tudják róla, örömmel adta át a mesélő szerepét. Közben legalább van ideje felmérni a többiek reakcióját. Kíváncsi rá, hogy a jómadarak közül melyik kezdi el hamarabb kapisgálni, hogy miért is vannak most itt.
A Vörös Vércsék első említése után körülbelül azt kapta, amire számított. Elég régi már ez a történet, s a mai kezdők vagy magányos farkasok füleinek gyakran ismeretlenül cseng. Amúgy is, a sötét dolgokat jobb szereti a világ minél hamarabb elfelejteni.
Morf-ot hallgatva kényelmes, de elegáns pózba helyezkedik, s tovább járatja tekintetét a kis csoporton. Persze nem úgy, ahogy Morfiusz vagy Niras tette a hölgyeményekkel, hanem sokkal tüzetesebben és alaposabban. Ruházat, rejtett fegyverek, származás... Asro-n még mindig fiú ruha, s tekintete többször is a Szórakozottra siklik, mintha visszaigazolást kérne, mintha... sokkal jobban ragaszkodna a fiúhoz, mint eddig. Nem akar semmit sem előre feltételezni, de az agyán átsuhanó gondolat hatására nagyon nehezen tudja visszafogni, a magában feltörekvő hatalmas vigyort. Fekete tekintete egy pillanatra ismét Morfra villan, majd nagyon is jól szórakozva tovább folytatja a terepszemlét.
Merlis... a dalos pacsirta. Egy ki kicsit türelmetlenebbnek látszik a többiekhez képest, de ezen nem csodálkozik. Van is rá oka, ha már a tegnapi villámrandevújuk igen érdekesre sikerült. Ráadásul lóg neki egy tőrrel... na majd elváik!
És végül ott van Niras. Eddig csak sejtette, de most már egyre bizonyosabb abban, hogy milyenfajta mesterséget is űz a férfi. Tévedni persze tévedhet, emberi tulajdonság az, csak Riq nem szívleli. Kifejezetten utál tévedni.
Mikor elsőnek találkoztak, még a Szöszke tervei kavarogtak a fejében és igyekezett azokat kibontani. Nem gondolta volna, hogy egy saját, kósza gondolat és egy véletlen, kellemes meglepetés ilyenre fogja sarkallni. Márpedig ha valami egyszer a fejébe vett, azt véghez is viszi!
Morf szavai egyszer csak véget érnek, de nem szólal meg rögtön, hanem hagy egy kis hatás szünetet a hallottak megemésztéséhez. Mikor azonban minden tekintet újra rászegeződik, szája csücske mosolyra görbül, utána érkező szavai viszont komolyak és titokzatosak.*
- Tegyük fel, hogy én többet tudok erről a meséről, mint a legtöbben.
*Ostoba lenne, ha azonnal kitérne a lényegre. Különben is. Attól nég, hogy viszonylag jó helyen vannak, mégis csak a piacon.*
- Most így, hogy hallottátok a legendát... Közületek kinek állna érdekében még alaposabban megismerni?
~Akár kívül, akár belül.~
*Ő megadja ennek a lehetőségét, de ahhoz tudnia kell, hogy kik is ezek, akik most vele szemben ülnek. Értik e a madarak nyelvét?*
*Normális esetben Riq maga is elmondhatta volna a történetet, de ismerve Morf mesélői képességeit, no meg hogy szereti, ha ezt mások is tudják róla, örömmel adta át a mesélő szerepét. Közben legalább van ideje felmérni a többiek reakcióját. Kíváncsi rá, hogy a jómadarak közül melyik kezdi el hamarabb kapisgálni, hogy miért is vannak most itt.
A Vörös Vércsék első említése után körülbelül azt kapta, amire számított. Elég régi már ez a történet, s a mai kezdők vagy magányos farkasok füleinek gyakran ismeretlenül cseng. Amúgy is, a sötét dolgokat jobb szereti a világ minél hamarabb elfelejteni.
Morf-ot hallgatva kényelmes, de elegáns pózba helyezkedik, s tovább járatja tekintetét a kis csoporton. Persze nem úgy, ahogy Morfiusz vagy Niras tette a hölgyeményekkel, hanem sokkal tüzetesebben és alaposabban. Ruházat, rejtett fegyverek, származás... Asro-n még mindig fiú ruha, s tekintete többször is a Szórakozottra siklik, mintha visszaigazolást kérne, mintha... sokkal jobban ragaszkodna a fiúhoz, mint eddig. Nem akar semmit sem előre feltételezni, de az agyán átsuhanó gondolat hatására nagyon nehezen tudja visszafogni, a magában feltörekvő hatalmas vigyort. Fekete tekintete egy pillanatra ismét Morfra villan, majd nagyon is jól szórakozva tovább folytatja a terepszemlét.
Merlis... a dalos pacsirta. Egy ki kicsit türelmetlenebbnek látszik a többiekhez képest, de ezen nem csodálkozik. Van is rá oka, ha már a tegnapi villámrandevújuk igen érdekesre sikerült. Ráadásul lóg neki egy tőrrel... na majd elváik!
És végül ott van Niras. Eddig csak sejtette, de most már egyre bizonyosabb abban, hogy milyenfajta mesterséget is űz a férfi. Tévedni persze tévedhet, emberi tulajdonság az, csak Riq nem szívleli. Kifejezetten utál tévedni.
Mikor elsőnek találkoztak, még a Szöszke tervei kavarogtak a fejében és igyekezett azokat kibontani. Nem gondolta volna, hogy egy saját, kósza gondolat és egy véletlen, kellemes meglepetés ilyenre fogja sarkallni. Márpedig ha valami egyszer a fejébe vett, azt véghez is viszi!
Morf szavai egyszer csak véget érnek, de nem szólal meg rögtön, hanem hagy egy kis hatás szünetet a hallottak megemésztéséhez. Mikor azonban minden tekintet újra rászegeződik, szája csücske mosolyra görbül, utána érkező szavai viszont komolyak és titokzatosak.*
- Tegyük fel, hogy én többet tudok erről a meséről, mint a legtöbben.
*Ostoba lenne, ha azonnal kitérne a lényegre. Különben is. Attól nég, hogy viszonylag jó helyen vannak, mégis csak a piacon.*
- Most így, hogy hallottátok a legendát... Közületek kinek állna érdekében még alaposabban megismerni?
~Akár kívül, akár belül.~
*Ő megadja ennek a lehetőségét, de ahhoz tudnia kell, hogy kik is ezek, akik most vele szemben ülnek. Értik e a madarak nyelvét?*
1858. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-05 20:00:15
Üzenet elküldve: 2015-05-05 20:00:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett medál//
*Nem tudja, mire számíthatnak a kovácsnál. Valószínűleg nem sok jóra, de a lány naivan mégis azt reméli, megússzák különösebb összetűzés nélkül. Ennek ellenére szeretné mégis elodázni a találkozást a törpével.
Ahogy nyugalmas bóklásznak kart karba öltve, önkéntelenül is ráhajtja fejét a férfi vállára. Mosoly ül ki ajkaira a mozdulat meghitt természetességétől, ám hamarost el is kapja fejét. Úgy véli, be kell érnie annyival, hogy a férfi nem lökte el a kezét, amint hozzáért. Úgyhogy arcán a legteljesebb ártatlansággal lépked tovább Etheil mellett, kezét továbbra is a férfién tartva. A világ minden kincséért sem venné el onnan, így mikor a másik megáll, ő is megtorpan, álmélkodva szemlélve a kávébabot. A tehetős polgároknak bizonyára ez nem jelent újdonságot, de a szegény családból származó lány igenis rácsodálkozik. Azonban az árus utolsó mondataira felkapja a fejét. A tekintete dühösen villog, s ha Etheil nem rángatja onnan, bizony megmondja a magáét. Azért engedelmesen arrébb sétál, s csak akkor kezd rá szidalmaira.*
- Micsoda önkényes elfogódottság ez! Hogy jelentheti ki egyáltalán, hogy ismeri a fajtádat, mikor fogalma sincsen arról, mi lakozik a lelkedben! Ostobák, kik faji alapon különböztetik meg a többi élőt, s hallgatnak az előítéletekre. *Csóválja fejét, valamelyest lenyugodva.* Te hogyhogy nem vagy dühös? *Tudakolja hirtelen, habár a választ nem nehéz kitalálni.
A csodás, virágos ruha láttán azonnal feledi korábbi indulatait, de a kedves becenév az, ami leginkább csillapítja dühét.*
- Ez felettébb aranyos tőled. *Mosolyodik el, s a férfi kezét továbbra sem engedve, közelebb húzza őt is, hogy megszemléljék közelebbről a pompás öltözéket.* Kétlem, hogy ez a ruhaköltemény rám való lenne. Nem vagyok hercegnő. *Ezt minden irigység, féltékenység nélkül jelenti ki, majd kissé meghúzgálja zöld tunikájának alját. A ruhadarabot nem tarkítják sem szakadások, s nem is toldozott-foldozott, mégis látszik rajta, hogy nem mai példány.*
*Nem tudja, mire számíthatnak a kovácsnál. Valószínűleg nem sok jóra, de a lány naivan mégis azt reméli, megússzák különösebb összetűzés nélkül. Ennek ellenére szeretné mégis elodázni a találkozást a törpével.
Ahogy nyugalmas bóklásznak kart karba öltve, önkéntelenül is ráhajtja fejét a férfi vállára. Mosoly ül ki ajkaira a mozdulat meghitt természetességétől, ám hamarost el is kapja fejét. Úgy véli, be kell érnie annyival, hogy a férfi nem lökte el a kezét, amint hozzáért. Úgyhogy arcán a legteljesebb ártatlansággal lépked tovább Etheil mellett, kezét továbbra is a férfién tartva. A világ minden kincséért sem venné el onnan, így mikor a másik megáll, ő is megtorpan, álmélkodva szemlélve a kávébabot. A tehetős polgároknak bizonyára ez nem jelent újdonságot, de a szegény családból származó lány igenis rácsodálkozik. Azonban az árus utolsó mondataira felkapja a fejét. A tekintete dühösen villog, s ha Etheil nem rángatja onnan, bizony megmondja a magáét. Azért engedelmesen arrébb sétál, s csak akkor kezd rá szidalmaira.*
- Micsoda önkényes elfogódottság ez! Hogy jelentheti ki egyáltalán, hogy ismeri a fajtádat, mikor fogalma sincsen arról, mi lakozik a lelkedben! Ostobák, kik faji alapon különböztetik meg a többi élőt, s hallgatnak az előítéletekre. *Csóválja fejét, valamelyest lenyugodva.* Te hogyhogy nem vagy dühös? *Tudakolja hirtelen, habár a választ nem nehéz kitalálni.
A csodás, virágos ruha láttán azonnal feledi korábbi indulatait, de a kedves becenév az, ami leginkább csillapítja dühét.*
- Ez felettébb aranyos tőled. *Mosolyodik el, s a férfi kezét továbbra sem engedve, közelebb húzza őt is, hogy megszemléljék közelebbről a pompás öltözéket.* Kétlem, hogy ez a ruhaköltemény rám való lenne. Nem vagyok hercegnő. *Ezt minden irigység, féltékenység nélkül jelenti ki, majd kissé meghúzgálja zöld tunikájának alját. A ruhadarabot nem tarkítják sem szakadások, s nem is toldozott-foldozott, mégis látszik rajta, hogy nem mai példány.*
1857. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-05 18:38:05
Üzenet elküldve: 2015-05-05 18:38:05
ÚJ
![>Giervina Gienne [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9562_fel_elf_no.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
-Nem is vagyok ijedős. És Giervin is szokott mesélni a kalandjairól. És lehetnél kedvesebb az Apóval. Az öregekkel kedvesnek kell lenni, meg udvariasnak, apa azt mondta.
*Csacsog végig, egész úton, kéz-a kézben közelítve meg Kippel a Piacteret.*
-Most kapok szép ruhákat, és meleget is? Sapkát is? Meg kesztyűt?
*Érdeklődik kék tekintetét felemelve nagybátyjára. Mert véleménye szerint csak emiatt jöhettek a piacra, hogy új neve mellé új öltözéket szerezzenek be.*
-Szoknyát nem veszek fel, abban nem lehet bucskázni.
*Rázza meg fejét határozott dacossággal.*
-Fésűre se költsünk, jó?
*Csacsog végig, egész úton, kéz-a kézben közelítve meg Kippel a Piacteret.*
-Most kapok szép ruhákat, és meleget is? Sapkát is? Meg kesztyűt?
*Érdeklődik kék tekintetét felemelve nagybátyjára. Mert véleménye szerint csak emiatt jöhettek a piacra, hogy új neve mellé új öltözéket szerezzenek be.*
-Szoknyát nem veszek fel, abban nem lehet bucskázni.
*Rázza meg fejét határozott dacossággal.*
-Fésűre se költsünk, jó?
1856. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-05 18:19:10
Üzenet elküldve: 2015-05-05 18:19:10
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Madarak jönnek... //
*Visszafojtott vigyor az eredménye, megdöbbentően világos szőke Asrolinája őszinte vallomásának. Aztán tekintete, a fekete dalos madárra vándorol, aki türelmetlenül csattan fel. Meg tudja érteni, tényleg kellemetlen lehet, hogyha valaki nem tudja miről is beszélnek körülötte. Akkor úgy látszik, rá vár a feladat, hogy meséljen. Riq nem szólal meg és most már nyilvánvalóan ő az egyetlen a jelen levők közül, aki ismeri ezt a történetet. Még egy jóváhagyó pillantást kér tekintete, aztán mikor az éjfekete szemektől az is megérkezik, nekifog az előadásnak. Megpróbálja magában a legpontosabban visszaidézni a legendát, amit az öreg Mel mesélt neki először. Ő volt a cellatársa, a rossz időkben. Később, a régi bandában is hallotta emlegetni. Ott szinte mindenki ismerte, valamilyen változatban. Végig járatja szemét a körülötte lévőkön, aztán minden hatásfokozás nélkül nekikezd a mesélésnek.*
-A Vörös Vércsék legendája egy ősi időben alakult titkos szervezetről szól. A Nagy Háború utáni időkben, amikor a városok még lángokban álltak, a madarak tömegszám özönlötték el a csatatereket a könnyű prédára éhezve. Egy nap a vörös vércsék csapata tűnt fel az égen, hogy birtokba vegye a területet. Az emberek nagy része égi jelnek vélte, mert e madár jellegzetes vörös színével kitűnt a többi közül. Röviddel az után, hogy a vörös hírnökök megérkeztek, fekete köpenyes emberek tűntek fel, mint árnyékok a sötétségből. Az a hír járta, hogy ezek a fekete köpenyesek a legügyesebb tolvajokból szövetkezett banda. Amerre jártak, vittek, mindent, amit csak értek. Ahol a madár megjelent nem sokra rá ezek is felbukkantak és rettegésben tartották a környéket. Mindent képesek voltak észrevétlenül elemelni és a találgatások sora kísérte őket. A surranóknak hívták őket, az a hír járta veszélyesek, arctalanok és köddé meg porrá tudnak válni, mert senki még csak nem is látta őket, legfeljebb egy fekete köpenyt vettek észre és rabló munkájuk eredményét. Ha valahol különös hiány keletkezett, vagy eltűnt egy-egy féltve őrzött kincs megmagyarázhatatlan módon, mindenki a nevüket suttogta. Azt beszélték, akit érdemesnek találnak arra, hogy belépjen közéjük, hamar nagyon gazdag lehet, de ha nekik tett esküjét megszegi, azonnal szörnyű halált hal. Persze, így is sokan keresték őket, mert gazdagok akartak lenni, de csak kevesen tudtak a nyomukra akadni, azt is akkor, ha ők így akarták. Amikor a hatalom, aztán talpra állt, hajtóvadászat kezdődött ellenük, de csak egyet sikerült elfogni közülük, akit azután legjobb őrök vigyáztak. A tarkójára egy vörös apró, madár alak volt tetoválva, de még a nevét sem sikerült a vallatások alatt megtudni. Erősen őrizték éjjel nappal, mégis hamarosan a vércsék megjelentek és ő pedig eltűnt. Reggel csak az üres tátongó börtön maradt és senki nem tudta, hogyan sikerülhetett ez, vagy ki szöktette meg. Ezután sokáig nem mutatkoztak a fekete köpenyesek. Akkor jött az, akit csak egyszerűen a Nemesnek hívtak. Ő hosszú kutatás után a nyomukra bukkant, de ahelyett, hogy felszámolta volna őket, szövetséget kötött velük. Azt mondják a Nemes, valóban egy nemesi család gyermekeként jött a világra és nagy vagyona, befolyása volt. Kiterjesztette a szervezetet hatáskörét, kémeket és hamisítókat alkalmazott, hogy a legnagyobb csalásokat is végre tudja hajtani. Kereskedőházakkal együttműködve leleplezhetetlen, jól álcázott birodalmat épített. Azt beszélték mindenhol vannak emberei álcázva és minden hír elér hozzá. Aki el akart valamit intézni meg akart szerezni, vagy meg akart tudni, a legjobb hamisítványra volt szüksége, vagy bosszúra mind a szervezetet kereste, ami jó áron segített. Persze senki nem tudott a Nemes igazi kilétéről. A szervezet olyan titokban működött, hogy bár a megrendelt feladat mindig elvégeztetett senki nem tudta ki és hogyan hajtotta végre. Csak közvetítők kötötték össze a tagokat és a vezetőiket szinte képtelenség volt megközelíteni. Aztán a Vörös Vércsék egy nap eltűntek. Azt beszélték a Nemes meghalt és nélküle lassan széthullott a szervezet, de még mindig suttognak arról, hogy a tagjai ma is közöttünk járnak. Beszélnek a hátrahagyott rejtekhelyekről, az óriási mégis szemnek láthatatlan bázisokról és a surranók utódairól, akik mind viselik a jelet és meglapulnak a sötétben egy jelre várva…
*Amikor a végére ér a történetnek, pillantása a fekete szemekre téved. Kezd neki körvonalazódni, mit is keresnek most itt. Hihetetlen tudsz lenni pillantást küld Riq felé és várja, hogy a vörös ajkak kinyíljanak és a körvonalak végképp összeálljanak egy képpé.*
*Visszafojtott vigyor az eredménye, megdöbbentően világos szőke Asrolinája őszinte vallomásának. Aztán tekintete, a fekete dalos madárra vándorol, aki türelmetlenül csattan fel. Meg tudja érteni, tényleg kellemetlen lehet, hogyha valaki nem tudja miről is beszélnek körülötte. Akkor úgy látszik, rá vár a feladat, hogy meséljen. Riq nem szólal meg és most már nyilvánvalóan ő az egyetlen a jelen levők közül, aki ismeri ezt a történetet. Még egy jóváhagyó pillantást kér tekintete, aztán mikor az éjfekete szemektől az is megérkezik, nekifog az előadásnak. Megpróbálja magában a legpontosabban visszaidézni a legendát, amit az öreg Mel mesélt neki először. Ő volt a cellatársa, a rossz időkben. Később, a régi bandában is hallotta emlegetni. Ott szinte mindenki ismerte, valamilyen változatban. Végig járatja szemét a körülötte lévőkön, aztán minden hatásfokozás nélkül nekikezd a mesélésnek.*
-A Vörös Vércsék legendája egy ősi időben alakult titkos szervezetről szól. A Nagy Háború utáni időkben, amikor a városok még lángokban álltak, a madarak tömegszám özönlötték el a csatatereket a könnyű prédára éhezve. Egy nap a vörös vércsék csapata tűnt fel az égen, hogy birtokba vegye a területet. Az emberek nagy része égi jelnek vélte, mert e madár jellegzetes vörös színével kitűnt a többi közül. Röviddel az után, hogy a vörös hírnökök megérkeztek, fekete köpenyes emberek tűntek fel, mint árnyékok a sötétségből. Az a hír járta, hogy ezek a fekete köpenyesek a legügyesebb tolvajokból szövetkezett banda. Amerre jártak, vittek, mindent, amit csak értek. Ahol a madár megjelent nem sokra rá ezek is felbukkantak és rettegésben tartották a környéket. Mindent képesek voltak észrevétlenül elemelni és a találgatások sora kísérte őket. A surranóknak hívták őket, az a hír járta veszélyesek, arctalanok és köddé meg porrá tudnak válni, mert senki még csak nem is látta őket, legfeljebb egy fekete köpenyt vettek észre és rabló munkájuk eredményét. Ha valahol különös hiány keletkezett, vagy eltűnt egy-egy féltve őrzött kincs megmagyarázhatatlan módon, mindenki a nevüket suttogta. Azt beszélték, akit érdemesnek találnak arra, hogy belépjen közéjük, hamar nagyon gazdag lehet, de ha nekik tett esküjét megszegi, azonnal szörnyű halált hal. Persze, így is sokan keresték őket, mert gazdagok akartak lenni, de csak kevesen tudtak a nyomukra akadni, azt is akkor, ha ők így akarták. Amikor a hatalom, aztán talpra állt, hajtóvadászat kezdődött ellenük, de csak egyet sikerült elfogni közülük, akit azután legjobb őrök vigyáztak. A tarkójára egy vörös apró, madár alak volt tetoválva, de még a nevét sem sikerült a vallatások alatt megtudni. Erősen őrizték éjjel nappal, mégis hamarosan a vércsék megjelentek és ő pedig eltűnt. Reggel csak az üres tátongó börtön maradt és senki nem tudta, hogyan sikerülhetett ez, vagy ki szöktette meg. Ezután sokáig nem mutatkoztak a fekete köpenyesek. Akkor jött az, akit csak egyszerűen a Nemesnek hívtak. Ő hosszú kutatás után a nyomukra bukkant, de ahelyett, hogy felszámolta volna őket, szövetséget kötött velük. Azt mondják a Nemes, valóban egy nemesi család gyermekeként jött a világra és nagy vagyona, befolyása volt. Kiterjesztette a szervezetet hatáskörét, kémeket és hamisítókat alkalmazott, hogy a legnagyobb csalásokat is végre tudja hajtani. Kereskedőházakkal együttműködve leleplezhetetlen, jól álcázott birodalmat épített. Azt beszélték mindenhol vannak emberei álcázva és minden hír elér hozzá. Aki el akart valamit intézni meg akart szerezni, vagy meg akart tudni, a legjobb hamisítványra volt szüksége, vagy bosszúra mind a szervezetet kereste, ami jó áron segített. Persze senki nem tudott a Nemes igazi kilétéről. A szervezet olyan titokban működött, hogy bár a megrendelt feladat mindig elvégeztetett senki nem tudta ki és hogyan hajtotta végre. Csak közvetítők kötötték össze a tagokat és a vezetőiket szinte képtelenség volt megközelíteni. Aztán a Vörös Vércsék egy nap eltűntek. Azt beszélték a Nemes meghalt és nélküle lassan széthullott a szervezet, de még mindig suttognak arról, hogy a tagjai ma is közöttünk járnak. Beszélnek a hátrahagyott rejtekhelyekről, az óriási mégis szemnek láthatatlan bázisokról és a surranók utódairól, akik mind viselik a jelet és meglapulnak a sötétben egy jelre várva…
*Amikor a végére ér a történetnek, pillantása a fekete szemekre téved. Kezd neki körvonalazódni, mit is keresnek most itt. Hihetetlen tudsz lenni pillantást küld Riq felé és várja, hogy a vörös ajkak kinyíljanak és a körvonalak végképp összeálljanak egy képpé.*
1855. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-05 18:01:49
Üzenet elküldve: 2015-05-05 18:01:49
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
// Madarak jönnek... //
* Ahogy haladnak a piactéren, Nirasnak nem kerüli el a figyelmét a sok apró célzás és a körülöttük villanó tekintetek jelentése sem. *
-
~ Ezt jól összehozta, nem vitás. ~
* Gondolja magában, ahogy Felhővel a háta mögött lavíroz a tömegben. Hamarosan elérnek a zene forrásához, egy rövid szóváltás után már együtt vonulnak tovább. A cél, egy viszonylag nyugodt raktárépület. A bárd tekintete körbefut a jelenlevőkön, akaratlanul is elidőzve a hölgyeken, majd figyelmét ismét a vöröskére koncentrálja. A feltett kérdésre egy pillanatra lehunyja a szemeit, aztán tagadólag megrázza a fejét. *
- Ismerek jó sok dalt, regét, de ez nem cseng ismerősen. Sajnálom. -
* Mondja, de inkább kiváncsiság, mint valódi sajnálat cseng a hangjában. *
* Ahogy haladnak a piactéren, Nirasnak nem kerüli el a figyelmét a sok apró célzás és a körülöttük villanó tekintetek jelentése sem. *
-
~ Ezt jól összehozta, nem vitás. ~
* Gondolja magában, ahogy Felhővel a háta mögött lavíroz a tömegben. Hamarosan elérnek a zene forrásához, egy rövid szóváltás után már együtt vonulnak tovább. A cél, egy viszonylag nyugodt raktárépület. A bárd tekintete körbefut a jelenlevőkön, akaratlanul is elidőzve a hölgyeken, majd figyelmét ismét a vöröskére koncentrálja. A feltett kérdésre egy pillanatra lehunyja a szemeit, aztán tagadólag megrázza a fejét. *
- Ismerek jó sok dalt, regét, de ez nem cseng ismerősen. Sajnálom. -
* Mondja, de inkább kiváncsiság, mint valódi sajnálat cseng a hangjában. *
1854. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-04 21:57:37
Üzenet elküldve: 2015-05-04 21:57:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Madarak jönnek...//
* A vörös hölgy jelzésére követni kezdi. Pár idegen kíséretében indul meg. Két férfi és két nő. Ebből egy férfit sem ismer, ami elég sajnálatos. Rég volt már része igazi mókában. Egy olyan mókában, melyet még nem rontott meg az arany iránti beteges vágy és a hatalom kísértése.
Az emberek között mondhatni már viszonylag jól navigál, de még mindig idegen számára ez az ismeretlen kis csapat. Miközben a tömegből haladnak kifele többször is szemügyre veszi a férfit, aki Riq társaságában volt, mikor meglátta őt. Sötét hajú, nem tűnik gyilkosnak. De nem tudja még mindig, hogy ennek mi köze van pont hozzá. Csak annyit tud, hogy egy madarat és egy színt követett eddig, és most a rejtély, melyet a tegnapi nap folyamán Riq felvetett, talán most kiderülni látszik.
Helyet foglal az asztalnál, közben sokszor tekint ki oldalra, aztán nyugodt ülőpozíciót vesz fel maga mellé dobva táskáját. Szemét még mindig az asztaltársaságon legelteti, és mikor a nő felveti a rejtélyt, kíváncsisága ismét feléled. Hallja mások beszámolóit arról, hogy mit tudnak, esetleg, hogy mit nem, de ez az egész nem viszi őt közelebb a megismeréshez.*
- Valaki azért már elmondhatná.* Próbál kivételesen nem tiszteletlen lenni, csak simán megfullad a kíváncsiság mocsarában. Már mindenféle gondolata van arról, hogy mi lehet a Vörös Vércsék, csak az igazság nincs még meg.
Persze tudatlansága csak szavaiból tükröződnek, arcán nem látszanak a gondolatok foszlányai. Ennek ellenére vár, és vár.*
* A vörös hölgy jelzésére követni kezdi. Pár idegen kíséretében indul meg. Két férfi és két nő. Ebből egy férfit sem ismer, ami elég sajnálatos. Rég volt már része igazi mókában. Egy olyan mókában, melyet még nem rontott meg az arany iránti beteges vágy és a hatalom kísértése.
Az emberek között mondhatni már viszonylag jól navigál, de még mindig idegen számára ez az ismeretlen kis csapat. Miközben a tömegből haladnak kifele többször is szemügyre veszi a férfit, aki Riq társaságában volt, mikor meglátta őt. Sötét hajú, nem tűnik gyilkosnak. De nem tudja még mindig, hogy ennek mi köze van pont hozzá. Csak annyit tud, hogy egy madarat és egy színt követett eddig, és most a rejtély, melyet a tegnapi nap folyamán Riq felvetett, talán most kiderülni látszik.
Helyet foglal az asztalnál, közben sokszor tekint ki oldalra, aztán nyugodt ülőpozíciót vesz fel maga mellé dobva táskáját. Szemét még mindig az asztaltársaságon legelteti, és mikor a nő felveti a rejtélyt, kíváncsisága ismét feléled. Hallja mások beszámolóit arról, hogy mit tudnak, esetleg, hogy mit nem, de ez az egész nem viszi őt közelebb a megismeréshez.*
- Valaki azért már elmondhatná.* Próbál kivételesen nem tiszteletlen lenni, csak simán megfullad a kíváncsiság mocsarában. Már mindenféle gondolata van arról, hogy mi lehet a Vörös Vércsék, csak az igazság nincs még meg.
Persze tudatlansága csak szavaiból tükröződnek, arcán nem látszanak a gondolatok foszlányai. Ennek ellenére vár, és vár.*
1853. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-04 20:18:06
Üzenet elküldve: 2015-05-04 20:18:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Madarak jönnek... //
*A vörös szavaiból ő is kiveszi az invitálást, így kissé tétován bár, de készségesen megindul ő is. Természetesen csak Morf után, így ha minden igaz ő fog utoljára maradni. Izgul. Hogy is ne tenné, mikor valami ismeretlen felé halad ismeretlen arcok kíséretében. A fránya álca tehet róla, hogy most nem foghat rá a nyugalmat adó kézre, melynek gazdája előtte sétál. Ahogy pár kósza pillantást vet rá a fiú biztatóan felmosolyog rá, hogy ne aggódjon bárhova kész követni. Ha pedig a fiú bízik a vörös hajzuhatag tulajdonosában, akkor ő sem akar más utat választani magának. Ahogy megérkeznek a helyre, ahol a tér zaja halkul, s már Riq is nagyobb figyelmet tudhat a magáénak kicsit jobban szemügyre veszi a felhozatalt. Már csak egy barna kéne, s az összhatás felülmúlhatatlan lenne. Ahogy a vörös, a fekete, s a szőke tincsek, a karcsú, formás alkatok összegyűltek biztos benne, hogy minkét hím fejében megfordult, még ha futólag is, a gondolat, hogy ritkán keveredhet férfi ennél jobb helyre. Kicsit megmosolyogja magát, ahogy a halovány féltékenység fellobban benne, de hamar el is hessegeti magától a buta gondolatokat. Figyelmét inkább határozottan a vörösre szegezi, majd amint a vörös ajkaktól elhangzik a kérdés a szemöldökei magasabbra is szaladnak homlokán.*
~Vörös Vércsék legendája?~
*Ismerős neki, de hiába. Ritkán figyel oda a városban surranó pletykákra. Ezen felül ilyen legendáról még Morftól sem hallott, szóval számára még mindig rejtély ittlétük lényege. Először inkább nem szól, kíváncsi, hogy ő e az egyetlen, aki ilyen tudatlan a társaságban. Ahogy ismét végigvezeti tekintetét a kis csapaton végül a szeme megakad az idős asszonyon is. Sok arcot látott már a városban, de az övére sem emlékszik. A mai napig azt gondolta, hogy Arthenior nem okozhat már neki meglepetést, de úgy néz ki ezen teóriája bizony most meg is dőlt. Ahogy Morf végül felszólal vissza is kapja rá tekintetét. Hát persze, hogy ő ismeri. Ha Riqet ismeri, akkor egy olyan mese, mely legenda néven lett meghirdetve biztos nem lehet újdonság a számára, főleg akkor, ha a mesélő nem más, mint a vörös tincsek tulajdonosa. Ha már kedvese felszólalt inkább módosítja a tervet, bevallja, hogy szőke maga nem túl tájékozottan lépett be a kis összejövetelre.*
- Én még nem... Szóval talán futólag hallottam már róla, de ha kést szegeznének a torkomhoz, hogy valljak róla mindent vagy megölnek, akkor biztos feldobnám a piszkos csizmám.
*Vigyorodik el halványan, leplezve, hogy jobban zavarja a dolog, mint amennyire látszik rajta. Nem sokszor volt szerencséje ilyesmi kis társaságba csöppenni, de a régi időkben sem szeretett valahová információ hiánnyal és felkészületlenül érkezni.*
*A vörös szavaiból ő is kiveszi az invitálást, így kissé tétován bár, de készségesen megindul ő is. Természetesen csak Morf után, így ha minden igaz ő fog utoljára maradni. Izgul. Hogy is ne tenné, mikor valami ismeretlen felé halad ismeretlen arcok kíséretében. A fránya álca tehet róla, hogy most nem foghat rá a nyugalmat adó kézre, melynek gazdája előtte sétál. Ahogy pár kósza pillantást vet rá a fiú biztatóan felmosolyog rá, hogy ne aggódjon bárhova kész követni. Ha pedig a fiú bízik a vörös hajzuhatag tulajdonosában, akkor ő sem akar más utat választani magának. Ahogy megérkeznek a helyre, ahol a tér zaja halkul, s már Riq is nagyobb figyelmet tudhat a magáénak kicsit jobban szemügyre veszi a felhozatalt. Már csak egy barna kéne, s az összhatás felülmúlhatatlan lenne. Ahogy a vörös, a fekete, s a szőke tincsek, a karcsú, formás alkatok összegyűltek biztos benne, hogy minkét hím fejében megfordult, még ha futólag is, a gondolat, hogy ritkán keveredhet férfi ennél jobb helyre. Kicsit megmosolyogja magát, ahogy a halovány féltékenység fellobban benne, de hamar el is hessegeti magától a buta gondolatokat. Figyelmét inkább határozottan a vörösre szegezi, majd amint a vörös ajkaktól elhangzik a kérdés a szemöldökei magasabbra is szaladnak homlokán.*
~Vörös Vércsék legendája?~
*Ismerős neki, de hiába. Ritkán figyel oda a városban surranó pletykákra. Ezen felül ilyen legendáról még Morftól sem hallott, szóval számára még mindig rejtély ittlétük lényege. Először inkább nem szól, kíváncsi, hogy ő e az egyetlen, aki ilyen tudatlan a társaságban. Ahogy ismét végigvezeti tekintetét a kis csapaton végül a szeme megakad az idős asszonyon is. Sok arcot látott már a városban, de az övére sem emlékszik. A mai napig azt gondolta, hogy Arthenior nem okozhat már neki meglepetést, de úgy néz ki ezen teóriája bizony most meg is dőlt. Ahogy Morf végül felszólal vissza is kapja rá tekintetét. Hát persze, hogy ő ismeri. Ha Riqet ismeri, akkor egy olyan mese, mely legenda néven lett meghirdetve biztos nem lehet újdonság a számára, főleg akkor, ha a mesélő nem más, mint a vörös tincsek tulajdonosa. Ha már kedvese felszólalt inkább módosítja a tervet, bevallja, hogy szőke maga nem túl tájékozottan lépett be a kis összejövetelre.*
- Én még nem... Szóval talán futólag hallottam már róla, de ha kést szegeznének a torkomhoz, hogy valljak róla mindent vagy megölnek, akkor biztos feldobnám a piszkos csizmám.
*Vigyorodik el halványan, leplezve, hogy jobban zavarja a dolog, mint amennyire látszik rajta. Nem sokszor volt szerencséje ilyesmi kis társaságba csöppenni, de a régi időkben sem szeretett valahová információ hiánnyal és felkészületlenül érkezni.*
1852. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-04 16:25:43
Üzenet elküldve: 2015-05-04 16:25:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett Medál//
-hmm... Arra! Azt mondta a törpe, hogy kovács, tehát arra kell lennie a piac túloldalán, a kovácsműhelyben.
*Nem rázza le magáról Honiney karját, ahogy más sötételfek tennék. Emellett a lány mellett annyit tornáztatta már nevető izmait, hogy az arcába kellemes sajgás költözik. Nem siet, valójában imát mormol érte, hogy a kovácsműhely kétszer olyan távol legyen, mint amilyennek tűnik. Semmi kedve odaérni, hogy kínosan magyarázkodhasson, ám ahhoz még kevesebb, ami akkor zúdul nyakába, ha ezt nem teszi meg.
Ahogy lassan békésen sétálnak a tömegben ezer szín és édes illatok közt, annyi minden fogja meg a szemét fülét. Illatozó fűszerek, helyi és ismeretlen forrásból. Tengernyi gyümölcs a világ minden tájáról a pék frissen sült cipója, egy standnál illatozó kakaóbab, és valami apróbb is.*
-ELnézést! Ez micsoda?
-Az kávébab! Le kell forrázni vízzel és feketeleves lesz belőle! No ne álljon ott! Ismerem a maga fekete fajtáját! Vesz vagy megy?
-Megyek már megyek!
*Amott színes méteráru, friss prémek, és megannyi ruha.*
-Nézd Honi! Az jól állna rajtad!
*Mutat egy fűzős, fordrosszoknyás darabra, melybe sárga alapon aranyszál virágok vannak hímezve.*
-hmm... Arra! Azt mondta a törpe, hogy kovács, tehát arra kell lennie a piac túloldalán, a kovácsműhelyben.
*Nem rázza le magáról Honiney karját, ahogy más sötételfek tennék. Emellett a lány mellett annyit tornáztatta már nevető izmait, hogy az arcába kellemes sajgás költözik. Nem siet, valójában imát mormol érte, hogy a kovácsműhely kétszer olyan távol legyen, mint amilyennek tűnik. Semmi kedve odaérni, hogy kínosan magyarázkodhasson, ám ahhoz még kevesebb, ami akkor zúdul nyakába, ha ezt nem teszi meg.
Ahogy lassan békésen sétálnak a tömegben ezer szín és édes illatok közt, annyi minden fogja meg a szemét fülét. Illatozó fűszerek, helyi és ismeretlen forrásból. Tengernyi gyümölcs a világ minden tájáról a pék frissen sült cipója, egy standnál illatozó kakaóbab, és valami apróbb is.*
-ELnézést! Ez micsoda?
-Az kávébab! Le kell forrázni vízzel és feketeleves lesz belőle! No ne álljon ott! Ismerem a maga fekete fajtáját! Vesz vagy megy?
-Megyek már megyek!
*Amott színes méteráru, friss prémek, és megannyi ruha.*
-Nézd Honi! Az jól állna rajtad!
*Mutat egy fűzős, fordrosszoknyás darabra, melybe sárga alapon aranyszál virágok vannak hímezve.*
1851. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-03 23:56:42
Üzenet elküldve: 2015-05-03 23:56:42
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Madarak jönnek... //
*Szép a dallam és formás aki előadja, mégis nehéz most a szemét nem Riqre emelnie. Egyre több kérdés vetődik fel benne. Gyakorlott érzékszerve kiszúrja, amikor tekintete követi a fekete madárkát, hogy az szót vált Riqel. Amikor megkapja az üdvözlő szemvillanást, viszonozza is egy ugyanolyannal és a vezényszó után már meg is indul utána. Úgy mozog, azért, hogy ne libasorban haladjanak egymás után, hanem kicsit lemarad. Tekintete gyakran vándorol maga mellé, hogy meggyőződjön róla, Aswea is követi. Mikor a félreeső helyen végül Riq letáborozik, elégedett tekintettel néz rá. Nem is várt tőle kevesebbet. Úgy tűnik már minden kész és kalandvágyának most sem kell, majd csalódnia. Bevár mindenkit, aztán végignéz az itt lévőkön és nagyon kikívánkozna a kérdés, vajon kik az új arcok, de megszokta már, hogy feleslegesen nem kérdezget. Bízik Riqben, ő tudja mit csinál. Mondjuk, ahogy tekintete a vörös hajkoronáról a fehérre, onnan a feketére vándorol mosolyogva állapítja meg, hogy jobb leosztást kártya asztalnál sem kívánhat magának férfi, de nem tudja egyelőre hova tenni a velük tartó fickót. Kicsit rontja az összhatást, de bízik benne, hogy legalább hasznos lesz már ha jött velük. A vörös száj nyílik és feltesz egy kérdést végül, olyan Riqelies kérdést. Semmi bemutatkozás, vagy átmenet, azonnal a lényegre ez mindig is lenyűgözte.*
~A Vörös Vércsék legendája? Tudod, hogy ismerem. Azt szeretnéd, ha ők is ismernék?~
*Bólint egy határozottat, hogy egyértelmű legyen mindenkinek ő pontosan tudja mi az, amiről Riq beszél.*
-Igen, tudom, hogy szól a legenda.
*Mondja végül pillantását az öreg néni felé irányítva, mert nem tudja, hogy néma csak azt, hogy biztosan van füle. Küld egy határozottan érdekesen kezdődik pillantást a vörös hajkorona irányába és várja vajon a többiek mennyit tudnak.*
*Szép a dallam és formás aki előadja, mégis nehéz most a szemét nem Riqre emelnie. Egyre több kérdés vetődik fel benne. Gyakorlott érzékszerve kiszúrja, amikor tekintete követi a fekete madárkát, hogy az szót vált Riqel. Amikor megkapja az üdvözlő szemvillanást, viszonozza is egy ugyanolyannal és a vezényszó után már meg is indul utána. Úgy mozog, azért, hogy ne libasorban haladjanak egymás után, hanem kicsit lemarad. Tekintete gyakran vándorol maga mellé, hogy meggyőződjön róla, Aswea is követi. Mikor a félreeső helyen végül Riq letáborozik, elégedett tekintettel néz rá. Nem is várt tőle kevesebbet. Úgy tűnik már minden kész és kalandvágyának most sem kell, majd csalódnia. Bevár mindenkit, aztán végignéz az itt lévőkön és nagyon kikívánkozna a kérdés, vajon kik az új arcok, de megszokta már, hogy feleslegesen nem kérdezget. Bízik Riqben, ő tudja mit csinál. Mondjuk, ahogy tekintete a vörös hajkoronáról a fehérre, onnan a feketére vándorol mosolyogva állapítja meg, hogy jobb leosztást kártya asztalnál sem kívánhat magának férfi, de nem tudja egyelőre hova tenni a velük tartó fickót. Kicsit rontja az összhatást, de bízik benne, hogy legalább hasznos lesz már ha jött velük. A vörös száj nyílik és feltesz egy kérdést végül, olyan Riqelies kérdést. Semmi bemutatkozás, vagy átmenet, azonnal a lényegre ez mindig is lenyűgözte.*
~A Vörös Vércsék legendája? Tudod, hogy ismerem. Azt szeretnéd, ha ők is ismernék?~
*Bólint egy határozottat, hogy egyértelmű legyen mindenkinek ő pontosan tudja mi az, amiről Riq beszél.*
-Igen, tudom, hogy szól a legenda.
*Mondja végül pillantását az öreg néni felé irányítva, mert nem tudja, hogy néma csak azt, hogy biztosan van füle. Küld egy határozottan érdekesen kezdődik pillantást a vörös hajkorona irányába és várja vajon a többiek mennyit tudnak.*
1850. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-03 23:11:52
Üzenet elküldve: 2015-05-03 23:11:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
//Madarak jönnek... //
*Niras úgy néz ki mellette marad, ráadásul zenei tehetsége is említésre kerül, amire Riq megenged magának egy vidám mosolyt. Leszvitt még erőfitogtatás, de úgy látszik mégsem most, mivel az ébenhajú pinty kiszúrja őt a tömegből. Itt mutatkoznak meg a vörös hajkorona előnyei és hátrányai. Képzeletbeli listáján kipipál hát még egy főt, de pár másodperccel később feltűnik a maradék két jómadár is. Tekintete élcelődő jókedvvel villan Morf-ra, de nem szól semmit, hiszen nem árt, ha az öt fős kis csoportosulásuk nem szúr szemet senkinek. Látszólag tehát figyelmét csak, az immár hegedűs lánynak szenteli. Türelmesen és érdeklődve várja meg, míg a lány elé ér, majd a rövid, ám Riq számára egyértelmű és érthető kifejezés után hozzá fűz valamit.*
- Akkor hát daloljunk együtt.
*Villan meg tettre hívóan szénfekete tekintete, majd jobbra fordul és szép lassan elindul.*
- Erre.
*Adja ki a vezényszót a biztonság kedvéért, hogy Morf és a vele lévő lány is meghallhassa, majd egy kis séta után, a gazdagnegyed boltíves kapuja felé megin csak jobbra fordul. Innen még öt lépés és egy nem túl nagy raktárépület szerűséggel találják szembe magukat. Ide szokták hordani a piacon hagyott vagy elveszett tárgyakat a rendesebb városiak. Igazán nem nagy szám vagy feltűnő építmény, de néhány ember simán elfér benne kényelmesen. Mégsem azért jöttek ide, hogy elbújjanak benne, hanem mert itt már alig vannak árusok vagy emberek. A gazdagnegyed felől pedig nem kell tartaniuk attól, hogy tömegessével indulnának meg a piacra a gazdag úri hölgyek és nemes urak. Némi arannyal persze rásegített a piaci árusok még arrébb húzódására, no meg egy asztalra, ami jelenleg sajnos nem üzemel, piaci baleset, átrendezés címszó miatt. Csak egy aranyos néni van itt, aki mosolyogva rendezgeti az asztalt. Riq-et meglátva fogatlan mosollyal integet, majd hunyorogva felemel az asztal alól egy kosarat, ami tele van különféle kacatokkal. Riq csak beleeggyezőleg bólint, majd kényelmesen letelepedig az asztalka és a raktár közé. Így legalább szemtől szembe láthatja a többieket, ha követték. Vörös ajkai a jelenlévők ittlétének feltétele mellett féloldalas mosolyra húzódnak, majd cinkos tekintettel megkérdezi a jelenlévőktől.*
- Ki hallott már a Vörös Vércse legendájáról közületek?
*Egyesével körbejáratja a tekintetét mindenkin és kíváncsian várja a választ. Az öreg néni pedig csak szótlanul mosolyog, majd miután mindenkinek integetett, visszafordul portrékái felé. Lelkesen néz a nagy tömeg irányába, de mivel néma, rikkantani nem tud, hogy feltűnőbb legyen.*
*Niras úgy néz ki mellette marad, ráadásul zenei tehetsége is említésre kerül, amire Riq megenged magának egy vidám mosolyt. Leszvitt még erőfitogtatás, de úgy látszik mégsem most, mivel az ébenhajú pinty kiszúrja őt a tömegből. Itt mutatkoznak meg a vörös hajkorona előnyei és hátrányai. Képzeletbeli listáján kipipál hát még egy főt, de pár másodperccel később feltűnik a maradék két jómadár is. Tekintete élcelődő jókedvvel villan Morf-ra, de nem szól semmit, hiszen nem árt, ha az öt fős kis csoportosulásuk nem szúr szemet senkinek. Látszólag tehát figyelmét csak, az immár hegedűs lánynak szenteli. Türelmesen és érdeklődve várja meg, míg a lány elé ér, majd a rövid, ám Riq számára egyértelmű és érthető kifejezés után hozzá fűz valamit.*
- Akkor hát daloljunk együtt.
*Villan meg tettre hívóan szénfekete tekintete, majd jobbra fordul és szép lassan elindul.*
- Erre.
*Adja ki a vezényszót a biztonság kedvéért, hogy Morf és a vele lévő lány is meghallhassa, majd egy kis séta után, a gazdagnegyed boltíves kapuja felé megin csak jobbra fordul. Innen még öt lépés és egy nem túl nagy raktárépület szerűséggel találják szembe magukat. Ide szokták hordani a piacon hagyott vagy elveszett tárgyakat a rendesebb városiak. Igazán nem nagy szám vagy feltűnő építmény, de néhány ember simán elfér benne kényelmesen. Mégsem azért jöttek ide, hogy elbújjanak benne, hanem mert itt már alig vannak árusok vagy emberek. A gazdagnegyed felől pedig nem kell tartaniuk attól, hogy tömegessével indulnának meg a piacra a gazdag úri hölgyek és nemes urak. Némi arannyal persze rásegített a piaci árusok még arrébb húzódására, no meg egy asztalra, ami jelenleg sajnos nem üzemel, piaci baleset, átrendezés címszó miatt. Csak egy aranyos néni van itt, aki mosolyogva rendezgeti az asztalt. Riq-et meglátva fogatlan mosollyal integet, majd hunyorogva felemel az asztal alól egy kosarat, ami tele van különféle kacatokkal. Riq csak beleeggyezőleg bólint, majd kényelmesen letelepedig az asztalka és a raktár közé. Így legalább szemtől szembe láthatja a többieket, ha követték. Vörös ajkai a jelenlévők ittlétének feltétele mellett féloldalas mosolyra húzódnak, majd cinkos tekintettel megkérdezi a jelenlévőktől.*
- Ki hallott már a Vörös Vércse legendájáról közületek?
*Egyesével körbejáratja a tekintetét mindenkin és kíváncsian várja a választ. Az öreg néni pedig csak szótlanul mosolyog, majd miután mindenkinek integetett, visszafordul portrékái felé. Lelkesen néz a nagy tömeg irányába, de mivel néma, rikkantani nem tud, hogy feltűnőbb legyen.*
1849. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-03 14:21:05
Üzenet elküldve: 2015-05-03 14:21:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Madarak jönnek... //
*A fiú int, így készségesen indul is utána. Ahogy a furulya dallamát meghallja biztos benne, hogy Morf nyomnak veszi. Bár nem emlékszik, hogy a rövid kis iszogatásuk alkalmával említést tett volna a vörös arról, hogy szeret zenélni. Valahogy nem tudja róla amúgy sem elképzelni, hogy egy tömött teret furulyaszóval akarna megtölteni. Ahhoz túlságosan finomnak gondolja. A köztéri zenélés pedig számára inkább olyan, mint a lopás, csak egy kifinomult fajtája, igazából művészettel keverve.
Lassan ő is meglátja honnan is ered a muzsika. Végignéz a fekete hajú nőszemélyen. Balszerencséjére tán, de ő is igen szemrevaló teremtés. A fekete hajkorona közelében hamarosan ki is szúrja a vörös fürtöket, mely akaratlanul is halovány mosolyt csal ajkaira, ami hamarosan le is olvad, amint szemre veszi a jelenlegi beszélgető partnerét. Ez legalább már egy férfi. Mivel Morf sem lép egyből, pedig biztosan ő is észrevette Riqeliet inkább a férfi mellett marad. Ha még nem alkalmas, hogy a lánnyal szóba elegyedjenek, akkor inkább Morfot követve marad is kicsit távolabb tőlük. Ha Riq úgy gondolja, hogy ideje, hogy velük is szót váltson elég jól láthatóak hozzá, hogy könnyedén megtalálja. Így pillantását inkább leveszi a vörös hajzuhatagról és az új arcokról, majd visszapillant Morf felé, kérdésére kissé elmosolyodva.*
- Nem vagyok egy nagy zeneértő, de valóban szép ez a dallam.
*Hangját nem halkítja le, így talán biztosabban magukra vonják a vöröske figyelmét.*
*A fiú int, így készségesen indul is utána. Ahogy a furulya dallamát meghallja biztos benne, hogy Morf nyomnak veszi. Bár nem emlékszik, hogy a rövid kis iszogatásuk alkalmával említést tett volna a vörös arról, hogy szeret zenélni. Valahogy nem tudja róla amúgy sem elképzelni, hogy egy tömött teret furulyaszóval akarna megtölteni. Ahhoz túlságosan finomnak gondolja. A köztéri zenélés pedig számára inkább olyan, mint a lopás, csak egy kifinomult fajtája, igazából művészettel keverve.
Lassan ő is meglátja honnan is ered a muzsika. Végignéz a fekete hajú nőszemélyen. Balszerencséjére tán, de ő is igen szemrevaló teremtés. A fekete hajkorona közelében hamarosan ki is szúrja a vörös fürtöket, mely akaratlanul is halovány mosolyt csal ajkaira, ami hamarosan le is olvad, amint szemre veszi a jelenlegi beszélgető partnerét. Ez legalább már egy férfi. Mivel Morf sem lép egyből, pedig biztosan ő is észrevette Riqeliet inkább a férfi mellett marad. Ha még nem alkalmas, hogy a lánnyal szóba elegyedjenek, akkor inkább Morfot követve marad is kicsit távolabb tőlük. Ha Riq úgy gondolja, hogy ideje, hogy velük is szót váltson elég jól láthatóak hozzá, hogy könnyedén megtalálja. Így pillantását inkább leveszi a vörös hajzuhatagról és az új arcokról, majd visszapillant Morf felé, kérdésére kissé elmosolyodva.*
- Nem vagyok egy nagy zeneértő, de valóban szép ez a dallam.
*Hangját nem halkítja le, így talán biztosabban magukra vonják a vöröske figyelmét.*
1848. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-03 13:00:30
Üzenet elküldve: 2015-05-03 13:00:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Madarak jönnek...///
* Belemerül a zenélésbe. Eggyé válik vele, mondhatni. De közben próbálja élesen tartani érzékszerveit, mert tudja, hogy bármikor történhetnek dolgok, főleg ekkora embertömegben. Folyamatosan ellenőrzi szemével a körülötte elterülő standokat. Nem kell sok, hogy egy ismerős színt lásson. Vörös. Elhatározza magát, de előbb még befejezi dalát. Szükségszerűség szülte ötlet, de rájött, hogy hogyan vonja fel a nő figyelmét, illetve hogyan csatlakozzon hozzá anélkül, hogy kilépjen szerepéből. Befejezi a trillázást. Elteszi zsákjába furulyáját, és előveszi hegedűjét. Zsákját a hátára csapja, majd onnan, kezében a hegedűvel, egy népies dallamot húzva elindul az embertömeg fele. Egy kicsit lágy dallam, mégis erőteljes. Leginkább a fogadókban szokott elhangzani, így az embereknek már szinte fel sem tűnik.
Ideje szerepet váltania. Most beleéli magát, dúdol, és némileg forog a ritmusra. Megközelíti a nőt, és mintha nem is ismerné a közelében játszik tovább. Persze egyszer megfordul, kacsint és abbahagyja a játékot. Halkan súgja meg a nőnek: *
- Jobb oldal. * utalva tegnapi szóváltásukra, mikor a nő választásra késztette. Még mindig szemében él a képe a sötétben eltűnő tőrnek, melyet a nő vetett alá.
Újra elkezd játszani, de most már nem mozdul a nő közeléből s tekintetéből kiolvashatóak a szavak: "Eljöttem, ahogy mondtad. Rád bízom a választásaimat." Még igazából nem ismeri teljesen a nőt, de érzékeli, hogy érdemes mellette maradni. *
* Belemerül a zenélésbe. Eggyé válik vele, mondhatni. De közben próbálja élesen tartani érzékszerveit, mert tudja, hogy bármikor történhetnek dolgok, főleg ekkora embertömegben. Folyamatosan ellenőrzi szemével a körülötte elterülő standokat. Nem kell sok, hogy egy ismerős színt lásson. Vörös. Elhatározza magát, de előbb még befejezi dalát. Szükségszerűség szülte ötlet, de rájött, hogy hogyan vonja fel a nő figyelmét, illetve hogyan csatlakozzon hozzá anélkül, hogy kilépjen szerepéből. Befejezi a trillázást. Elteszi zsákjába furulyáját, és előveszi hegedűjét. Zsákját a hátára csapja, majd onnan, kezében a hegedűvel, egy népies dallamot húzva elindul az embertömeg fele. Egy kicsit lágy dallam, mégis erőteljes. Leginkább a fogadókban szokott elhangzani, így az embereknek már szinte fel sem tűnik.
Ideje szerepet váltania. Most beleéli magát, dúdol, és némileg forog a ritmusra. Megközelíti a nőt, és mintha nem is ismerné a közelében játszik tovább. Persze egyszer megfordul, kacsint és abbahagyja a játékot. Halkan súgja meg a nőnek: *
- Jobb oldal. * utalva tegnapi szóváltásukra, mikor a nő választásra késztette. Még mindig szemében él a képe a sötétben eltűnő tőrnek, melyet a nő vetett alá.
Újra elkezd játszani, de most már nem mozdul a nő közeléből s tekintetéből kiolvashatóak a szavak: "Eljöttem, ahogy mondtad. Rád bízom a választásaimat." Még igazából nem ismeri teljesen a nőt, de érzékeli, hogy érdemes mellette maradni. *
1847. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-03 08:34:59
Üzenet elküldve: 2015-05-03 08:34:59
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
// Madarak jönnek... //
* Amíg megpróbálja becserkészni Riqet, Nirasnak feltűnik a változás a lány mozdulataiban. A korábbi lazaság helyett céltudatosabbá válik, bár ezt a bárd nem köti össze az ő fülét is megütő dallammal. *
~ Tehát keres valamit. Vagy valakit. ~
* Állapítja meg magában, s örömmel veszi tudomásul, hogy azért a vöröske reakcióideje rendben van, hisz a gyümölcs a kezében landol. *
- Mindig öröm számomra, ha egy gyönyörű nő nem felejt el engem. -
* Hajol meg kissé, s próbálja meg kivetni hálóját, hisz a bárdnak mindig is elve volt összekötni a kellemeset a hasznossal. *
- Ami a körtét illeti, Felhőnek jár a köszönet, az övé volt. -
* Simogatja meg az almásderes orrát a férfi. A kapott utasításra csupán bólint, de fojtott hangon hozzáteszi. *
- Az árnyékod leszünk. -
* Majd követi a nőt, de kissé lemaradva. A kérdésre kihúzza magát. *
- Aranyom, ha én dalolni kezdek, akkor ez a trillázás csupán herélt kappan hang lesz mellettem. -
* Válaszolja hetykén, s megveregeti az övén lógó bőrtokot. *
* Amíg megpróbálja becserkészni Riqet, Nirasnak feltűnik a változás a lány mozdulataiban. A korábbi lazaság helyett céltudatosabbá válik, bár ezt a bárd nem köti össze az ő fülét is megütő dallammal. *
~ Tehát keres valamit. Vagy valakit. ~
* Állapítja meg magában, s örömmel veszi tudomásul, hogy azért a vöröske reakcióideje rendben van, hisz a gyümölcs a kezében landol. *
- Mindig öröm számomra, ha egy gyönyörű nő nem felejt el engem. -
* Hajol meg kissé, s próbálja meg kivetni hálóját, hisz a bárdnak mindig is elve volt összekötni a kellemeset a hasznossal. *
- Ami a körtét illeti, Felhőnek jár a köszönet, az övé volt. -
* Simogatja meg az almásderes orrát a férfi. A kapott utasításra csupán bólint, de fojtott hangon hozzáteszi. *
- Az árnyékod leszünk. -
* Majd követi a nőt, de kissé lemaradva. A kérdésre kihúzza magát. *
- Aranyom, ha én dalolni kezdek, akkor ez a trillázás csupán herélt kappan hang lesz mellettem. -
* Válaszolja hetykén, s megveregeti az övén lógó bőrtokot. *
1846. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-02 22:36:33
Üzenet elküldve: 2015-05-02 22:36:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
* Az a pár minutum, míg a villa kapuja előtt ácsorgott, épp elég volt arra, hogy meggondolja magát: őt bizony nem érdekli származása, gyermekkora, meg szülői háza, kíváncsisága pillanatnyi fellángolás volt csupán, melynél ezerszer perzselőbb Rhaegosnak tüze, mely szívében lobog szüntelen. Ő nem holmi nemesnek csatlósa, vagy pajtása, a helye az övéinél van északon, a romvárban.
Emígyen, hetykén hagyta ott az elfet, meg a pazar villák övezte macskaköves utcákat, s most a piac kapuját jelentő boltív alatt baktat lován, hogy mielőtt egy időre elhagyná a várost, beszerezzen még ezt-azt. A gazdagnegyed kellemes csendjéből hirtelen a piac lármás forgatagába csöppen. Feje először belesajdul a szüntelen monoton ricsajba, ahogyan a ráérősen cseverésző tömeg hangfoszlányainak és portékáikat kínáló kofák kurjongatásának egyvelege nekirugaszkodik elméjének. Néhány lélegzetvételnyi ideig tisztes távolból, a piac széléről szemléli a sokaságot, majd leszáll Komor hátáról, hogy kikösse a tér szélén valahová a prüszkölő állatot. Ha ez megvan, akkor megindul, hogy belevesse magát a színes forgatagba és ő is elvegyüljön a vásárlók közt.
Lehet itt kapni mindent, hamis drágakővel megrakott ékszerektől kezdve, a frissen készült illatozó étkeken, gyógyfüveken, csillogó bájitalos üvegcséken át a ruhaneműkig, bútorokig mindent, hirtelen nem is tudja, hogy mire is lenne szükségük. Mindegy, nem siet, kényelmesen kerülgeti a bóklászó járókelők kisebb-nagyobb csoportjait, s közben homlokát ráncolva szemléli a piaci szarkák portékáit- ha valamit meglát, úgyis tudni fogja, hogy az kell.
Az ötletet azonban gyomrának korgása hozza: némi fűszer kellene! Iythronel zabkásája nem rossz, csak kicsit ízetlen. Mondjuk ez még a jobbik eset, mert hát rossz íze sincs, de így meg élvezeti értéke kimerül abban, hogy elmulasztja az éhség okozta gyomorfájást. Gor megoldja azzal, hogy fellocsolja a kását némi szesszel, de ilyenre azért Vin nem vetemedne. Kell némi bors, kakukkfű, zsálya, izé... Az az igazság, hogy fogalma sincs miket vegyen, nem ért ő effélékhez. Mindegy, jó lesz ez a három, az egyik kofától felnyalábol ezekből úgy kétmaréknyit, szárított formában, kifizeti, aztán beleteszi 3 kicsi szütyőbe, azokat meg felaggatja az övére. Ezekkel talán fel lehet dobni azt az átkozott zabkását.
Ha már gyomok, akkor bizony némi gyógyító gaz is elkélne. Sürög-forog, kerülgeti mogorván az előtte téblábolókat, míg rá nem akad egy bibircsókos orrú banyára, ki károgó hangon reklámozza sokféle dudváját. Ha a fűszerekhez nem is, a gyógyfüvekhez, meg mérgekhez valamelyest legalább konyít a harcos: Barna Gbolist, Ezüstcsörgőt, Kék Zardilt, Gnóm Retket, meg Észak Reményét azt ők is tudnak gyűjteni az erdőben, szóval mocsári, barlangi, meg olyan füvek kellenének, amik mondjuk tűlevelű erdőkben élnek. Keres némi Mocsári Pityókát, Sárkányfogat, Napos Tymkolt, Hajló Unkaert, meg egy kevés Elija Csókját, s egy nagyobb erszénybe tömködi őket, mit majd a hátára akaszt. Ha már itt jár, gondol Iythronel-re ismét, s most nem a főzés gyanánt: mi lenne ha meglepné némi színes üvegcsével, miben kedve szerint keverhet-kavarhat, meg mondjuk pár varázslöttyel? Megérdemli az a hétfejű boszorkány, na...
Találomra magához vesz néhány üres fiolát, meg azok közül is párat, miket csordultig töltöttek már, s behajítja őket a gyógy gazok közé. *
- Mára ennyi elég is lesz.
* Morogja félhangosan maga elé, s miután fizetett, visszaballag egyenest Komorhoz, hogy a nyeregbe pattanva elinduljon a főtér felé. *
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.05.02 23:10:10, a következő indokkal:
Világidegen kifejezés.
Emígyen, hetykén hagyta ott az elfet, meg a pazar villák övezte macskaköves utcákat, s most a piac kapuját jelentő boltív alatt baktat lován, hogy mielőtt egy időre elhagyná a várost, beszerezzen még ezt-azt. A gazdagnegyed kellemes csendjéből hirtelen a piac lármás forgatagába csöppen. Feje először belesajdul a szüntelen monoton ricsajba, ahogyan a ráérősen cseverésző tömeg hangfoszlányainak és portékáikat kínáló kofák kurjongatásának egyvelege nekirugaszkodik elméjének. Néhány lélegzetvételnyi ideig tisztes távolból, a piac széléről szemléli a sokaságot, majd leszáll Komor hátáról, hogy kikösse a tér szélén valahová a prüszkölő állatot. Ha ez megvan, akkor megindul, hogy belevesse magát a színes forgatagba és ő is elvegyüljön a vásárlók közt.
Lehet itt kapni mindent, hamis drágakővel megrakott ékszerektől kezdve, a frissen készült illatozó étkeken, gyógyfüveken, csillogó bájitalos üvegcséken át a ruhaneműkig, bútorokig mindent, hirtelen nem is tudja, hogy mire is lenne szükségük. Mindegy, nem siet, kényelmesen kerülgeti a bóklászó járókelők kisebb-nagyobb csoportjait, s közben homlokát ráncolva szemléli a piaci szarkák portékáit- ha valamit meglát, úgyis tudni fogja, hogy az kell.
Az ötletet azonban gyomrának korgása hozza: némi fűszer kellene! Iythronel zabkásája nem rossz, csak kicsit ízetlen. Mondjuk ez még a jobbik eset, mert hát rossz íze sincs, de így meg élvezeti értéke kimerül abban, hogy elmulasztja az éhség okozta gyomorfájást. Gor megoldja azzal, hogy fellocsolja a kását némi szesszel, de ilyenre azért Vin nem vetemedne. Kell némi bors, kakukkfű, zsálya, izé... Az az igazság, hogy fogalma sincs miket vegyen, nem ért ő effélékhez. Mindegy, jó lesz ez a három, az egyik kofától felnyalábol ezekből úgy kétmaréknyit, szárított formában, kifizeti, aztán beleteszi 3 kicsi szütyőbe, azokat meg felaggatja az övére. Ezekkel talán fel lehet dobni azt az átkozott zabkását.
Ha már gyomok, akkor bizony némi gyógyító gaz is elkélne. Sürög-forog, kerülgeti mogorván az előtte téblábolókat, míg rá nem akad egy bibircsókos orrú banyára, ki károgó hangon reklámozza sokféle dudváját. Ha a fűszerekhez nem is, a gyógyfüvekhez, meg mérgekhez valamelyest legalább konyít a harcos: Barna Gbolist, Ezüstcsörgőt, Kék Zardilt, Gnóm Retket, meg Észak Reményét azt ők is tudnak gyűjteni az erdőben, szóval mocsári, barlangi, meg olyan füvek kellenének, amik mondjuk tűlevelű erdőkben élnek. Keres némi Mocsári Pityókát, Sárkányfogat, Napos Tymkolt, Hajló Unkaert, meg egy kevés Elija Csókját, s egy nagyobb erszénybe tömködi őket, mit majd a hátára akaszt. Ha már itt jár, gondol Iythronel-re ismét, s most nem a főzés gyanánt: mi lenne ha meglepné némi színes üvegcsével, miben kedve szerint keverhet-kavarhat, meg mondjuk pár varázslöttyel? Megérdemli az a hétfejű boszorkány, na...
Találomra magához vesz néhány üres fiolát, meg azok közül is párat, miket csordultig töltöttek már, s behajítja őket a gyógy gazok közé. *
- Mára ennyi elég is lesz.
* Morogja félhangosan maga elé, s miután fizetett, visszaballag egyenest Komorhoz, hogy a nyeregbe pattanva elinduljon a főtér felé. *
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.05.02 23:10:10, a következő indokkal:
Világidegen kifejezés.
1845. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-02 21:42:10
Üzenet elküldve: 2015-05-02 21:42:10
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Madarak jönnek... //
*A tömegben elég reménytelennek tűnik először a helyzet. Nem érti, hogy Riq, miért nem adott semmilyen támpontot, hogy találják meg ma őt. Ez nem vall rá, így amíg tovább vergődnek a piaci sokaságban azon kezd agyalni, biztosan kell legyen egy jel valahol, ami hozzá vezet. Mintha a sors is úgy döntene megkönnyíti a dolgát, mert ebben a pillanatban felhangzik a közelben egy furulya csicsergő hangja. Elégedetten mosolyodik el, valami azt súgja megvan Riq. Int egyet Asweának, hogy kövesse és akaratlanul is végignéz kedvese álruháján. Tökéletes nyápic legény lesz, ha nem fogja meg a kezét és nem csókolja meg nem fog lelepleződni. A furulya hangja már egészen közel szól és hamarosan megpillantja a fekete hajú pacsirtát is, aki a dallamot játssza. Nem messze tőle ott áll Riq. A szemében öröm villan, amikor meglátja és már lépne is oda, hozzá, de ekkor feltűnik neki, hogy egy fickóhoz beszél. Úgy dönt megáll mellette, de nem adja jelét, hogy ismerné. Nem tudja ki lehet ez vele. Ha akarja, így észreveheti, ha esetleg nem biztonságos tehet úgy, mintha soha nem látta volna. A furulyás pacsirtát nézi egyelőre és úgy szól Aswához.*
-Ős tehetség ez a dalos madárka, igaz Asro?
*Így már biztos benne, hogy Riq a hangja alapján is beazonosította csak oldalra kell néznie. Ha pedig úgy dönt nem biztonságos nem kell reagálnia. Reméli Aswea vette, hogy nem rohanta le egyből Riqet, eszes lány biztosan csak akkor szól, ha már lehet.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.02 21:45:48
*A tömegben elég reménytelennek tűnik először a helyzet. Nem érti, hogy Riq, miért nem adott semmilyen támpontot, hogy találják meg ma őt. Ez nem vall rá, így amíg tovább vergődnek a piaci sokaságban azon kezd agyalni, biztosan kell legyen egy jel valahol, ami hozzá vezet. Mintha a sors is úgy döntene megkönnyíti a dolgát, mert ebben a pillanatban felhangzik a közelben egy furulya csicsergő hangja. Elégedetten mosolyodik el, valami azt súgja megvan Riq. Int egyet Asweának, hogy kövesse és akaratlanul is végignéz kedvese álruháján. Tökéletes nyápic legény lesz, ha nem fogja meg a kezét és nem csókolja meg nem fog lelepleződni. A furulya hangja már egészen közel szól és hamarosan megpillantja a fekete hajú pacsirtát is, aki a dallamot játssza. Nem messze tőle ott áll Riq. A szemében öröm villan, amikor meglátja és már lépne is oda, hozzá, de ekkor feltűnik neki, hogy egy fickóhoz beszél. Úgy dönt megáll mellette, de nem adja jelét, hogy ismerné. Nem tudja ki lehet ez vele. Ha akarja, így észreveheti, ha esetleg nem biztonságos tehet úgy, mintha soha nem látta volna. A furulyás pacsirtát nézi egyelőre és úgy szól Aswához.*
-Ős tehetség ez a dalos madárka, igaz Asro?
*Így már biztos benne, hogy Riq a hangja alapján is beazonosította csak oldalra kell néznie. Ha pedig úgy dönt nem biztonságos nem kell reagálnia. Reméli Aswea vette, hogy nem rohanta le egyből Riqet, eszes lány biztosan csak akkor szól, ha már lehet.*
A hozzászólás írója (Morfiusz Rarrkon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.02 21:45:48
1844. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-02 21:11:10
Üzenet elküldve: 2015-05-02 21:11:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 63
Játékstílus: Vakmerő
//Madarak jönnek... //
*Ma különösen nyitott szemmel kell járnia a piacon. Szeme vérbeli vadászként villan ide és oda, s mivel a mai napon olyat is hívott ide, akit nem ismer, jobb lesz, ha fel van készülve, mindenféle eshetőségre.
Elsősorban meg kéne találnia Morf-ot és a bájos Asro-t, de lehet jobban járna, ha előbb a dalospacsirtáját keresné meg. Már ha eljött. Látszlólag csak céltalanul járkál, nézelődik a sok árus között, de ekkor trillázó furulyaszó üti meg a fülét. Nem gyorsít a tempóján, csak immár határozott célja van a célszemély felé.
Ekkor azonban egy kóbor gyümölcs pont az ő válla fölött kezd repülő gyakorlatokba, majd szerencsétlen zuhanásba. Igazán pórul járna szegény, ha az első repülés után a földön kellene darabokra esnie, de mivel Riq nagylelkű, meg rendelkezik némi reflexel, így a gyümölcs hosszú ujjai között talál menedéket. Csak ezután fordítja fejét az ismerős hang irányába. Nem kell hozzá sok idő, hogy a mosolygós arcot hozzákapcsolja egy névhez.*
- Előfordulhat!
*Kacsint a fiatal bárdra, majd egy pillantást vet a zeneszó irányába.*
- Mindenesetre köszönöm a körtét Niras! Nem fogom elfelejteni!
*Ajándékozza meg egy tündéri mosollyal, azzal hátat is fordít a fiúnak, hogy nyakon tudja csípni Merlist. Bízik benne, hogy a lány az, aki így furulyázik. Ha a bárd, utána lépne vagy követné, még hátra szól neki.*
- Ha maradnál, kérlek csak némán kövess.
*Gyorsan le szeretné tudni a piaci nyüzsgést. Mikor megpillantja a Pacsirtát, azonban mégis csak újra hátraszól Niras-nak. Persze ha még ott van.*
- Te tudsz úgy trillázni, mint az a fekete madárka?
*Húzódik féloldalas mosolyra vörös ajka, majd nekitámaszkodik az egyik bódé gerendájának, még ha a kofa ezt nem is nézi jó szemmel. Amíg viszont néma marad, Riq nem érzi szükségét, hogy komolyabban foglalkozzon vele. Innen, ha a bárd válaszol a csicsergő hangokra vagy ha Merlis elég szemfüles, észreveheti. Akkor pedig a bővült listájából kihúzhat két nevet. Hatból kettő pipa.*
*Ma különösen nyitott szemmel kell járnia a piacon. Szeme vérbeli vadászként villan ide és oda, s mivel a mai napon olyat is hívott ide, akit nem ismer, jobb lesz, ha fel van készülve, mindenféle eshetőségre.
Elsősorban meg kéne találnia Morf-ot és a bájos Asro-t, de lehet jobban járna, ha előbb a dalospacsirtáját keresné meg. Már ha eljött. Látszlólag csak céltalanul járkál, nézelődik a sok árus között, de ekkor trillázó furulyaszó üti meg a fülét. Nem gyorsít a tempóján, csak immár határozott célja van a célszemély felé.
Ekkor azonban egy kóbor gyümölcs pont az ő válla fölött kezd repülő gyakorlatokba, majd szerencsétlen zuhanásba. Igazán pórul járna szegény, ha az első repülés után a földön kellene darabokra esnie, de mivel Riq nagylelkű, meg rendelkezik némi reflexel, így a gyümölcs hosszú ujjai között talál menedéket. Csak ezután fordítja fejét az ismerős hang irányába. Nem kell hozzá sok idő, hogy a mosolygós arcot hozzákapcsolja egy névhez.*
- Előfordulhat!
*Kacsint a fiatal bárdra, majd egy pillantást vet a zeneszó irányába.*
- Mindenesetre köszönöm a körtét Niras! Nem fogom elfelejteni!
*Ajándékozza meg egy tündéri mosollyal, azzal hátat is fordít a fiúnak, hogy nyakon tudja csípni Merlist. Bízik benne, hogy a lány az, aki így furulyázik. Ha a bárd, utána lépne vagy követné, még hátra szól neki.*
- Ha maradnál, kérlek csak némán kövess.
*Gyorsan le szeretné tudni a piaci nyüzsgést. Mikor megpillantja a Pacsirtát, azonban mégis csak újra hátraszól Niras-nak. Persze ha még ott van.*
- Te tudsz úgy trillázni, mint az a fekete madárka?
*Húzódik féloldalas mosolyra vörös ajka, majd nekitámaszkodik az egyik bódé gerendájának, még ha a kofa ezt nem is nézi jó szemmel. Amíg viszont néma marad, Riq nem érzi szükségét, hogy komolyabban foglalkozzon vele. Innen, ha a bárd válaszol a csicsergő hangokra vagy ha Merlis elég szemfüles, észreveheti. Akkor pedig a bővült listájából kihúzhat két nevet. Hatból kettő pipa.*
1843. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-02 20:07:11
Üzenet elküldve: 2015-05-02 20:07:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Madarak jönnek...//
*A piactérre érkezve másnap keresi a vörös hölgyet, aki az árnyakból lépett elő, és abba is távozott vissza. Említésére Merlis fejében kavarogni kezdenek a gondolatok arról, hogy mi lehet a Vörös vércse legendája, és hogy hogyan kapcsolódhat mindez az egész a piactér sokaságához.
Elvegyül a tömegben. Már ahogy egy hölgy képes erre. Próbálkozik feltűnés nélkül kerülgetni az embereket, majd rájön, hogy ennek kevés értelme van. Ha ismét a vörössel akar találkozni, akkor olyan dolgot kell tennie, amivel felvonhatja figyelmét. A standok között megáll, egy nagyobb, köves és viszonylag üres területen, előveszi furulyáját, és dalolni kezd a csőr. Lágy, állati, inkább madárhangokra emlékeztető dallamokat fúj el hangszerén, melyről a vörös könnyűszerrel felismerheti, amint szükséges. Kihelyez egy kisebb, kalapszerű gyűjtőt, amibe még egy kis alamizsnát is kereshet.
Reménnyel tele várja a nő felbukkanását, szemében lángok égnek.*
*A piactérre érkezve másnap keresi a vörös hölgyet, aki az árnyakból lépett elő, és abba is távozott vissza. Említésére Merlis fejében kavarogni kezdenek a gondolatok arról, hogy mi lehet a Vörös vércse legendája, és hogy hogyan kapcsolódhat mindez az egész a piactér sokaságához.
Elvegyül a tömegben. Már ahogy egy hölgy képes erre. Próbálkozik feltűnés nélkül kerülgetni az embereket, majd rájön, hogy ennek kevés értelme van. Ha ismét a vörössel akar találkozni, akkor olyan dolgot kell tennie, amivel felvonhatja figyelmét. A standok között megáll, egy nagyobb, köves és viszonylag üres területen, előveszi furulyáját, és dalolni kezd a csőr. Lágy, állati, inkább madárhangokra emlékeztető dallamokat fúj el hangszerén, melyről a vörös könnyűszerrel felismerheti, amint szükséges. Kihelyez egy kisebb, kalapszerű gyűjtőt, amibe még egy kis alamizsnát is kereshet.
Reménnyel tele várja a nő felbukkanását, szemében lángok égnek.*
1842. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-02 19:15:48
Üzenet elküldve: 2015-05-02 19:15:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Madarak jönnek... //
*Ő is izgatottabban várja, hogy vajon mikor pillantja meg a vörös hajzuhatagot. Azt hitte ilyen tájt már javában fogják a társaságát élvezni, de eddig még semmi említésre méltó nem történt a téren. Mindenesetre az már jó, hogy nem üres hassal kell itt várakozniuk.*
- Ne hozz mindig zavarba ficsúrom.
*Mosolyodik el, ahogy homlokon böki mutatóujjával, közben hálás pillantásokat küld felé. Tényleg jól esik neki, hogy ennyire bízik benne és a mélyen megbúvó képességeiben. Így már azért egy fokkal áll az egyelőre még ismeretlen kalandjuk felé.*
- Nézzünk szét.
*Bólint beleegyezve a javaslatba. Önkéntelenül is a keze után nyúl ahogy megindul az oldalán, de idejében észbe kapva csak futólag simítja meg az erős kezet, inkább sóhajtva pakolja mindkettőt tarkójára. Jobb ötlet valóban körbekémlelni a piacot. Ha már Riq még nem jelent meg, a legokosabb, ha elébe mennek. Elsőnek olyan helyre húzódtak, ahol nehéz őket kiszúrni, s ők sem tudják megfelelően kémlelni a jelenlévőket. Talán kicsit jobban bevetve magukat a tömegbe hamarabb megtalálják a vörös nőszemélyt.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.05.04 10:33:23, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (minden estere vs. mindenesetre).
*Ő is izgatottabban várja, hogy vajon mikor pillantja meg a vörös hajzuhatagot. Azt hitte ilyen tájt már javában fogják a társaságát élvezni, de eddig még semmi említésre méltó nem történt a téren. Mindenesetre az már jó, hogy nem üres hassal kell itt várakozniuk.*
- Ne hozz mindig zavarba ficsúrom.
*Mosolyodik el, ahogy homlokon böki mutatóujjával, közben hálás pillantásokat küld felé. Tényleg jól esik neki, hogy ennyire bízik benne és a mélyen megbúvó képességeiben. Így már azért egy fokkal áll az egyelőre még ismeretlen kalandjuk felé.*
- Nézzünk szét.
*Bólint beleegyezve a javaslatba. Önkéntelenül is a keze után nyúl ahogy megindul az oldalán, de idejében észbe kapva csak futólag simítja meg az erős kezet, inkább sóhajtva pakolja mindkettőt tarkójára. Jobb ötlet valóban körbekémlelni a piacot. Ha már Riq még nem jelent meg, a legokosabb, ha elébe mennek. Elsőnek olyan helyre húzódtak, ahol nehéz őket kiszúrni, s ők sem tudják megfelelően kémlelni a jelenlévőket. Talán kicsit jobban bevetve magukat a tömegbe hamarabb megtalálják a vörös nőszemélyt.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.05.04 10:33:23, a következő indokkal:
A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (minden estere vs. mindenesetre).
1841. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-05-02 17:45:05
Üzenet elküldve: 2015-05-02 17:45:05
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
// Madarak jönnek... //
* Nirasnak megvan az a rossz tulajdonsága, hogy hamar ráun mindenre. Legyen az nő, ruha, vagy egy dallam, sokáig nem tudja lekötni a bárdot. Ez alól csupán furulyája, s kardja képez kivételt. *
~ Ez marha unalmas. Jobb lesz lelépni. ~
* Gondolja magában, miközben lovával megkerül egy előtte szerencsétlenkedő árust. És ebben a pillanatban akad meg a tekintete egy fekete ruhás nőn. Ez egyébként nem lenne szokatlan, de ezúttal nem áldozatot lát benne, hanem lehetőséget. *
~ Nocsak, hisz ez a nő vezette azt a fura gyűlést. ~
* Vonja fel szemöldökét Niras, s igyekszik a másik közelébe kerülni. Némi kitérővel, s egy útközben szerzett körtével a lány háta mögé kerül. *
~ Lássuk, emlékszik e rám. ~
* Mikor elég közel ér, feldobja a gyümölcsöt úgy, hogy az a vörös hajú háta mögül érkezzen, s az orra előtt pottyanjon le, hacsak a másik el nem kapja. *
- Egy körtét? -
* Szólal meg dobás közben. Ha a lány elkapja, s úgy fordul a bárd felé, egy mosollyal kell farkasszemet néznie. *
- Ügyes. Nem találkoztunk már valahol? -
* Kérdezi. Ha nem sikerül elkapni, a mosoly marad, de kissé kesernyés lesz, s a mondandó is más. *
- Kár érte. Jó áron kaptam. -
* Akár így, akár úgy, Niras kezdeményez, s várja a reakciókat. *
* Nirasnak megvan az a rossz tulajdonsága, hogy hamar ráun mindenre. Legyen az nő, ruha, vagy egy dallam, sokáig nem tudja lekötni a bárdot. Ez alól csupán furulyája, s kardja képez kivételt. *
~ Ez marha unalmas. Jobb lesz lelépni. ~
* Gondolja magában, miközben lovával megkerül egy előtte szerencsétlenkedő árust. És ebben a pillanatban akad meg a tekintete egy fekete ruhás nőn. Ez egyébként nem lenne szokatlan, de ezúttal nem áldozatot lát benne, hanem lehetőséget. *
~ Nocsak, hisz ez a nő vezette azt a fura gyűlést. ~
* Vonja fel szemöldökét Niras, s igyekszik a másik közelébe kerülni. Némi kitérővel, s egy útközben szerzett körtével a lány háta mögé kerül. *
~ Lássuk, emlékszik e rám. ~
* Mikor elég közel ér, feldobja a gyümölcsöt úgy, hogy az a vörös hajú háta mögül érkezzen, s az orra előtt pottyanjon le, hacsak a másik el nem kapja. *
- Egy körtét? -
* Szólal meg dobás közben. Ha a lány elkapja, s úgy fordul a bárd felé, egy mosollyal kell farkasszemet néznie. *
- Ügyes. Nem találkoztunk már valahol? -
* Kérdezi. Ha nem sikerül elkapni, a mosoly marad, de kissé kesernyés lesz, s a mondandó is más. *
- Kár érte. Jó áron kaptam. -
* Akár így, akár úgy, Niras kezdeményez, s várja a reakciókat. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10247-10266