Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 376 (7501. - 7520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7520. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-27 05:41:05
Üzenet elküldve: 2019-07-27 05:41:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Estében-keltében//
*Mévyrá az almát eszegetve, amit a Tudás gyümölcsének is szoktak nevezni, többször feljajdul, ahogy a szájában lévő harapott sebet csípi. Közben az örökölt naplóját olvasva egy olyan fejezethez ér, ami anyja személyes emlékét tárja elé. Elfutják szemeit a könnyek, arcán legördülve, a lapokra peregnek, elmosva a tintát a sorok között.*
~ Jaj, anya. Te voltál ilyen is? ~
*Hogy milyen emlékről olvasott pontosan, az maradjon meg a kislánynak, úgyis csak neki jelenthet valamit. Senki mást nem is érdekelne. Becsukja a könyvet és visszateszi a köpenye belső zsebébe, melynek belül még mindig jó illata van, ültében összekucorodva nagy levegőt vesz. Rászánja magát a feladatra.*
~ Igen, meg kell lépnem… új cipő kell… senkire nem számíthatok. ~
*Lehuppan a padról, arcába húzza a csuklyát, elindul a sorok között, mikor kiszemel egy megfelelő standot, ahol sok egyéb kétes eredetű portéka mellett, több lábbelit is árulnak, röviden felmérve maga körül a terepet, őröket nem lát, odasompolyog az asztalhoz, ami egy kis kezdő tolvajtól csak a vakoknak nem szembetűnő. Kinéz, az egymás mellett sorakozó lábbelikből, egypár hasított-bőr csizmát. Kezeit megint kiveri a hidegveríték. Nem lát senkit a pult mögött.*
~ Na, most! ~
*Lendül ki a keze a köpenyből, már majdnem megragadja a csizmát, amikor egyszer csak elkapja egy nagy, szőrös, hurkás ujjas kéz a vékonyka csuklóját.*
- Na-na! Hova nyúlkálsz? – *Majd azon nyomban lerántja a fél-elf leányka fejéről a csuklyát is. Mévi nyöszörögve oldalra kapja a pillantását, rántaná vissza a karját, de a nagy tenyér, satuszerűen tartja. Először csak egy óriási sörhasat lát, majd kék szemeit a magasba emelve, látnak egy torzonborz képű, loncsos, összefogott hajú embert. Mévi szája rebben, de hang nem jön ki rajta.*
- Egyem azt a csöpp kis szád és milyen szépséges hajad van. – *A kövér kofa sötét kis gomb szemei elégedetten csillannak, miközben másik kezével beletúr a félvér leányka hosszú, selymes fürtjeibe. Mévyrá érzékeli, hogy nemcsak az a gond, hogy lopáson lett kapva, de ezen kívül valami más sincs nagyon rendben, ekkor a kofa közelebb lép hozzá, a lányka érzi, ahogy a zsíros has a vállához ér és megcsapja az orrát, az a ápolatlan, átható férfi testszag. Közben a kövér árus lejjebb hajol és kezében lévő leány hajtincseit szagolja.*
- Hé, bácsi kérem… én… – *Szólna a fél-elf kislány, de nem tudja erre a szituációra, hogy is reagáljon, egyszerűen csak érzi, hogy ez nem jó, rángatni kezdi a csuklóját. A testes kofa jót göcög az orra alatt, élvezi, ahogy vergődik a leányka a kezei között. Csak egy mozdulatába kerülne eltörnie akár a karját is.*
- No, tündércsibeee… cipőért jöttél, nem de bár? Nem kell ám lopnod. Meg is dolgozhatsz érte. Adok munkát, mit szólsz? – *Az árus mélyet szippant bele Mévi hajába.*
- Bá-bácsi kérem! Tessék elengedni! Inkább nem kell! Elmegyek, és itt se vagyok! Jó? – *Hadarja, mire a hájas kufár felnevet és csak nevet és nevet.*
- Na cuncuscica, alkudjunk meg, hogy mindketten jól járjunk. – *Mondja széles vigyorral a torzonborz képén, a kislányt közelebb húzva magához.*
- Árulok egy hajszappant, amire mondhatnád a vásárlóknak, hogy azzal mosod a hajadat és attól ilyen szép szőke.
- Bááácsi! Ne! De hát ez nem is igaz! Én csak tisztességesen el akartam lopni azt a csizmát! – *Mévyrá ismét könnyezni kezd tehetetlenségében, és olyan csalódás vesz erőt rajta, ami egyszeribe dacos dühbe csap át. Teljes erejéből bokán rúgja az árust, majd megharapja a kezét. A hájas férfi jajdulva kap a bokájához, elengedve a leányka haját és a harapott kezét levéve róla. A félvér kislány éppen szaladna el, de megtorpan, haragos-tengerkék szemei az asztalon lévő cipőkre, csizmákra villannak.*
//Aktív képesség: Nyilvános lopás//
- Csak azért is! – *Morogja gyerekesen, dafkén az orra alatt. Kezecskéi gyorsan rácsapnak egy lábbelire és azzal szalad el, ahogy csak bír. Futás közben akarva, akaratlanul is folynak a könnyei, de csak szalad ki a Piactérről, amerre a lábai viszik. Közben fülében csengenek anyja szavai is:
”Magaddal törődj, hogy életben maradj! Ne feledd, ne bízz senkiben, a világ kegyetlen, az élet nehéz! Csak magadra számíthatsz. ”*
~ Anyu ezt is megmondta. ~
*Mévyrá az almát eszegetve, amit a Tudás gyümölcsének is szoktak nevezni, többször feljajdul, ahogy a szájában lévő harapott sebet csípi. Közben az örökölt naplóját olvasva egy olyan fejezethez ér, ami anyja személyes emlékét tárja elé. Elfutják szemeit a könnyek, arcán legördülve, a lapokra peregnek, elmosva a tintát a sorok között.*
~ Jaj, anya. Te voltál ilyen is? ~
*Hogy milyen emlékről olvasott pontosan, az maradjon meg a kislánynak, úgyis csak neki jelenthet valamit. Senki mást nem is érdekelne. Becsukja a könyvet és visszateszi a köpenye belső zsebébe, melynek belül még mindig jó illata van, ültében összekucorodva nagy levegőt vesz. Rászánja magát a feladatra.*
~ Igen, meg kell lépnem… új cipő kell… senkire nem számíthatok. ~
*Lehuppan a padról, arcába húzza a csuklyát, elindul a sorok között, mikor kiszemel egy megfelelő standot, ahol sok egyéb kétes eredetű portéka mellett, több lábbelit is árulnak, röviden felmérve maga körül a terepet, őröket nem lát, odasompolyog az asztalhoz, ami egy kis kezdő tolvajtól csak a vakoknak nem szembetűnő. Kinéz, az egymás mellett sorakozó lábbelikből, egypár hasított-bőr csizmát. Kezeit megint kiveri a hidegveríték. Nem lát senkit a pult mögött.*
~ Na, most! ~
*Lendül ki a keze a köpenyből, már majdnem megragadja a csizmát, amikor egyszer csak elkapja egy nagy, szőrös, hurkás ujjas kéz a vékonyka csuklóját.*
- Na-na! Hova nyúlkálsz? – *Majd azon nyomban lerántja a fél-elf leányka fejéről a csuklyát is. Mévi nyöszörögve oldalra kapja a pillantását, rántaná vissza a karját, de a nagy tenyér, satuszerűen tartja. Először csak egy óriási sörhasat lát, majd kék szemeit a magasba emelve, látnak egy torzonborz képű, loncsos, összefogott hajú embert. Mévi szája rebben, de hang nem jön ki rajta.*
- Egyem azt a csöpp kis szád és milyen szépséges hajad van. – *A kövér kofa sötét kis gomb szemei elégedetten csillannak, miközben másik kezével beletúr a félvér leányka hosszú, selymes fürtjeibe. Mévyrá érzékeli, hogy nemcsak az a gond, hogy lopáson lett kapva, de ezen kívül valami más sincs nagyon rendben, ekkor a kofa közelebb lép hozzá, a lányka érzi, ahogy a zsíros has a vállához ér és megcsapja az orrát, az a ápolatlan, átható férfi testszag. Közben a kövér árus lejjebb hajol és kezében lévő leány hajtincseit szagolja.*
- Hé, bácsi kérem… én… – *Szólna a fél-elf kislány, de nem tudja erre a szituációra, hogy is reagáljon, egyszerűen csak érzi, hogy ez nem jó, rángatni kezdi a csuklóját. A testes kofa jót göcög az orra alatt, élvezi, ahogy vergődik a leányka a kezei között. Csak egy mozdulatába kerülne eltörnie akár a karját is.*
- No, tündércsibeee… cipőért jöttél, nem de bár? Nem kell ám lopnod. Meg is dolgozhatsz érte. Adok munkát, mit szólsz? – *Az árus mélyet szippant bele Mévi hajába.*
- Bá-bácsi kérem! Tessék elengedni! Inkább nem kell! Elmegyek, és itt se vagyok! Jó? – *Hadarja, mire a hájas kufár felnevet és csak nevet és nevet.*
- Na cuncuscica, alkudjunk meg, hogy mindketten jól járjunk. – *Mondja széles vigyorral a torzonborz képén, a kislányt közelebb húzva magához.*
- Árulok egy hajszappant, amire mondhatnád a vásárlóknak, hogy azzal mosod a hajadat és attól ilyen szép szőke.
- Bááácsi! Ne! De hát ez nem is igaz! Én csak tisztességesen el akartam lopni azt a csizmát! – *Mévyrá ismét könnyezni kezd tehetetlenségében, és olyan csalódás vesz erőt rajta, ami egyszeribe dacos dühbe csap át. Teljes erejéből bokán rúgja az árust, majd megharapja a kezét. A hájas férfi jajdulva kap a bokájához, elengedve a leányka haját és a harapott kezét levéve róla. A félvér kislány éppen szaladna el, de megtorpan, haragos-tengerkék szemei az asztalon lévő cipőkre, csizmákra villannak.*
//Aktív képesség: Nyilvános lopás//
- Csak azért is! – *Morogja gyerekesen, dafkén az orra alatt. Kezecskéi gyorsan rácsapnak egy lábbelire és azzal szalad el, ahogy csak bír. Futás közben akarva, akaratlanul is folynak a könnyei, de csak szalad ki a Piactérről, amerre a lábai viszik. Közben fülében csengenek anyja szavai is:
”Magaddal törődj, hogy életben maradj! Ne feledd, ne bízz senkiben, a világ kegyetlen, az élet nehéz! Csak magadra számíthatsz. ”*
~ Anyu ezt is megmondta. ~
7519. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-26 22:05:42
Üzenet elküldve: 2019-07-26 22:05:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Bűnös élvezetek//
* Sam élete során annyi helytelen, hibás, rossz döntést hozott, hogy már rég nem tartja számon. Most az, hogy neki támadt egy nálánál sokkal képzettebb férfinak, már igazából fel sem tűnik neki. De ha tudná, se igazán érdekelné. Mit neki a gyors, és rövid ideig fájdalmas halál, miközben minden egyes év elteltével megkeseredettebb, boldogtalanabb, és lecsúszottabb. Talán megváltás lenne a számára, ha átszúrná a tüdejét a másik, és hagyná, hogy sípolva, a földet kaparva szenvedjen ki a piac közepén. Ettől függetlenül, mint minden emberi, és emberszabású lényben, úgy benne is tombol az életösztön, ezért nem kívánja könnyen adni magát. Ahogy hátrál, az egykori nemesi neveltetésből fakadó előnyeit próbálja felhasználni. Éles az esze, nem hiszi, hogy gondot jelentene számára, hogy megossza a figyelmét a támadó, és a tömeg között, már ami a manipulációt illeti. Ezért tovább kiabál, oda se figyelve arra, hogy milyen reakcióval fogadják a város népei. *
- Segítsenek már, Eeyr verje meg magukat, hát nem látják, hogy ki akarja ontani az életemet ez a bestia?! Hát nincs maguk között senki, akibe szorult egy kis jóérzés, egy kis felebaráti szeretet?! * Ahogy kiabál, a másik korábban felszedett képességét igyekszik felhasználni, ami nem más, mint a tanulás könnyedsége. Próbálja kifigyelni, hogy hogyan támad a másik, milyen mozdulatot tesz előtte, próbál-e cselezni, és hasonlók, hogy a kitéréseit tudja fejleszteni, és ne puszta szerencsén múljon az, hogy meddig marad életben. *
* Sam élete során annyi helytelen, hibás, rossz döntést hozott, hogy már rég nem tartja számon. Most az, hogy neki támadt egy nálánál sokkal képzettebb férfinak, már igazából fel sem tűnik neki. De ha tudná, se igazán érdekelné. Mit neki a gyors, és rövid ideig fájdalmas halál, miközben minden egyes év elteltével megkeseredettebb, boldogtalanabb, és lecsúszottabb. Talán megváltás lenne a számára, ha átszúrná a tüdejét a másik, és hagyná, hogy sípolva, a földet kaparva szenvedjen ki a piac közepén. Ettől függetlenül, mint minden emberi, és emberszabású lényben, úgy benne is tombol az életösztön, ezért nem kívánja könnyen adni magát. Ahogy hátrál, az egykori nemesi neveltetésből fakadó előnyeit próbálja felhasználni. Éles az esze, nem hiszi, hogy gondot jelentene számára, hogy megossza a figyelmét a támadó, és a tömeg között, már ami a manipulációt illeti. Ezért tovább kiabál, oda se figyelve arra, hogy milyen reakcióval fogadják a város népei. *
- Segítsenek már, Eeyr verje meg magukat, hát nem látják, hogy ki akarja ontani az életemet ez a bestia?! Hát nincs maguk között senki, akibe szorult egy kis jóérzés, egy kis felebaráti szeretet?! * Ahogy kiabál, a másik korábban felszedett képességét igyekszik felhasználni, ami nem más, mint a tanulás könnyedsége. Próbálja kifigyelni, hogy hogyan támad a másik, milyen mozdulatot tesz előtte, próbál-e cselezni, és hasonlók, hogy a kitéréseit tudja fejleszteni, és ne puszta szerencsén múljon az, hogy meddig marad életben. *
7518. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-26 11:31:42
Üzenet elküldve: 2019-07-26 11:31:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Elérte a Piacteret. Szétnéz a portékák között, hátha megtetszik neki valami. Beszerzi egy kofától a hiányzó élelmiszereket. Továbbhalad, lát alkimistákat is a standoknál. Varázsitalokat árulnak. Mindig is érdekelték a bájitalok. Nem is a mágia: a kotyvasztás tudománya. Mérgek és gyógyitalok. Kísértésbe esett többször is élete során, hogy a vajákosok süllyesztőjébe essen, vagy bármelyik alvilágihoz csatlakozzon. De kitartott és kitört: Arthenior polgárává vált. Miután kiszállt gondolataiból, visszaindul az úton. Lehet, betér a Pegazusba visszafelé, hogy ebédeljen egy kiadósat, s mulasson a vándorok balhéin.*
*Elérte a Piacteret. Szétnéz a portékák között, hátha megtetszik neki valami. Beszerzi egy kofától a hiányzó élelmiszereket. Továbbhalad, lát alkimistákat is a standoknál. Varázsitalokat árulnak. Mindig is érdekelték a bájitalok. Nem is a mágia: a kotyvasztás tudománya. Mérgek és gyógyitalok. Kísértésbe esett többször is élete során, hogy a vajákosok süllyesztőjébe essen, vagy bármelyik alvilágihoz csatlakozzon. De kitartott és kitört: Arthenior polgárává vált. Miután kiszállt gondolataiból, visszaindul az úton. Lehet, betér a Pegazusba visszafelé, hogy ebédeljen egy kiadósat, s mulasson a vándorok balhéin.*
7517. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-25 02:48:12
Üzenet elküldve: 2019-07-25 02:48:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Bevásárló körút//
*Ahseela levéve pillantását a borzalmasan festő Hóvirágról, sóhajtva a fejét csóválja.*
~ Szörnyű, hogy mik meg nem történnek. ~
*A hollófekete patás békésen baktat mellette a kötélen vezetve, lenyújtva nyakát a földet szaglászva, hátát pihentetve. A páros azon az útvonalon sétál be a Piactérre, amit a ló tört magának a szekeres, kocsis tömegben. Mindenki áll és csak nézik őket, mintha nem tudnák, hogy mit mondjanak vagy tegyenek. Ahseelát nem érdekli különösebben, hogy kinézik, lóval vagy anélkül, nem újdonság számára. Gondolatai máshol járnak, előveszi a papírosát.*
~ Megveszem azt a néhány dolgot, ami kell, aztán ellátom ezt a szegény jószágot. ~
*Pillant végig az állat frissen szerzett sérülésein. Ahseela tudja, hogy változott a fontossági sorrend, nem időzhet sokáig a vásárlással. Mondjuk, akárhogy is, de vett egy lovat, amit egyáltalán nem bán.
A tér kövezetén, fémesen zörrenve csattognak Hóvirág patái. A druida lány megállítja, elteszi a listát, a ló felkapja fejét, fülei járnak, nyugtalanul topog, hogy most miért álltak meg és mi lesz.*
- Ssh! Nem lesz baj. Csak add ide a lábad. – *Az elf lány lehajol, a fekete hátas mellső lábát a könyökhajlattól a csüdjéig végigsimítja, vállal nekidőlve, a lábszárát húzva.*
- Hallod, patát! – *A ló feladja a lábát.* ~ Sarkospatkó… mindjárt gondoltam. ~
*Kemény talajon munkára fogott lovaknál gyakran használnak ilyen patkót, de amúgy hosszú távon csak tönkre teszi az állat lábát.*
~ Ezt le kell szedni. Ah, négy lábra van vasalva. ~
*Leengedi a lábat, megpaskolja a nyakát.*
- Na, gyere Virágom, menjünk tovább! – *Bandukolva sétálnak a standok között, megállnak az egyik kufárnál és éppen szólna az árushoz, amikor két városőr lép oda hozzá. Egy pocakos, magasabb forma férfi és a középtermetű, cingár nő, felváltva szólnak az elf lányhoz.*
- Magáé ez a ló, hölgyem?
- Értesültünk, hogy okozott egy kisebb fennforgást a piac előtt a Szegénynegyedben.
*Ahseela levéve pillantását a borzalmasan festő Hóvirágról, sóhajtva a fejét csóválja.*
~ Szörnyű, hogy mik meg nem történnek. ~
*A hollófekete patás békésen baktat mellette a kötélen vezetve, lenyújtva nyakát a földet szaglászva, hátát pihentetve. A páros azon az útvonalon sétál be a Piactérre, amit a ló tört magának a szekeres, kocsis tömegben. Mindenki áll és csak nézik őket, mintha nem tudnák, hogy mit mondjanak vagy tegyenek. Ahseelát nem érdekli különösebben, hogy kinézik, lóval vagy anélkül, nem újdonság számára. Gondolatai máshol járnak, előveszi a papírosát.*
~ Megveszem azt a néhány dolgot, ami kell, aztán ellátom ezt a szegény jószágot. ~
*Pillant végig az állat frissen szerzett sérülésein. Ahseela tudja, hogy változott a fontossági sorrend, nem időzhet sokáig a vásárlással. Mondjuk, akárhogy is, de vett egy lovat, amit egyáltalán nem bán.
A tér kövezetén, fémesen zörrenve csattognak Hóvirág patái. A druida lány megállítja, elteszi a listát, a ló felkapja fejét, fülei járnak, nyugtalanul topog, hogy most miért álltak meg és mi lesz.*
- Ssh! Nem lesz baj. Csak add ide a lábad. – *Az elf lány lehajol, a fekete hátas mellső lábát a könyökhajlattól a csüdjéig végigsimítja, vállal nekidőlve, a lábszárát húzva.*
- Hallod, patát! – *A ló feladja a lábát.* ~ Sarkospatkó… mindjárt gondoltam. ~
*Kemény talajon munkára fogott lovaknál gyakran használnak ilyen patkót, de amúgy hosszú távon csak tönkre teszi az állat lábát.*
~ Ezt le kell szedni. Ah, négy lábra van vasalva. ~
*Leengedi a lábat, megpaskolja a nyakát.*
- Na, gyere Virágom, menjünk tovább! – *Bandukolva sétálnak a standok között, megállnak az egyik kufárnál és éppen szólna az árushoz, amikor két városőr lép oda hozzá. Egy pocakos, magasabb forma férfi és a középtermetű, cingár nő, felváltva szólnak az elf lányhoz.*
- Magáé ez a ló, hölgyem?
- Értesültünk, hogy okozott egy kisebb fennforgást a piac előtt a Szegénynegyedben.
7516. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-24 03:12:25
Üzenet elküldve: 2019-07-24 03:12:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dynn, Mévi//
//Estében-keltében//
*Mévyrá szalad a járókelők között, majd amikor beér a sorok közé, zsákját átveti a hátán és nézdegélve ténfereg az asztalok között.*
~ Azta', mennyi minden, de nekem egy lyukas garasom sincs. A csudiba, csak el kellett volna lopni annak a néninek az erszényét. A ló csak ledobott magáról. Anyu megmondta, hogy nekem kell gondoskodnom magamról. Mondjuk, ha úgy nézzük, majdnem loptam egy lovat. Szóval, én igyekeztem. ~
- Ühüm. – *A fél-elf leány mélázva járja be a piacot, csuklyába és a köpenybe burkolózva, enyhe kuka szagot árasztva. A félvér lányka megpillant a tér szélén egy padot, odasétál és leül. Ledobja maga mellé a holmiját, előveszi anyja naplóját és felcsapva olvasgatni kezd benne. Hátraveti a kámzsát. Mévi lábai nem érnek le a padról, felváltva körkörösen lóbálgatja egyiket a másik mellett.*
~ „Miután kiszemeltük a célpontot és hogy mit akarunk ellopni, feltűnés nélkül kell megközelíteni a célszemélyt, elrejtve a kilétünket, érzelmeket kizárva. Így nagyobb a valószínűsége, hogy észrevétlenül oldhatunk kereket a zsákmánnyal is. Nagyon fontos, hogy a lopás után mielőbb távozzunk a helyszínről és egy darabig ne is térjünk vissza a tett színhelyére. Ha lovat, szekeret vagy bármi ilyesmit lopunk a meneküléshez, mielőbb túl kell adni mindegyiken, mert ezek is csak a nyomra vezethetik, az őröket, áldozatokat. ” ~
- Uh! – *Kapja egyik kezecskéjét a szájához.*
~ Eddig mindent rosszul csináltam. Oh, tök béna vagyok. Mondjuk, úgy is el kellett volna adnom a Pendelyt. ~
*Gyanútlanul, elmerülve az olvasásban hátradől a padon, lábait felhúzza, sréhen helyezkedik ültében. Térdeire támasztva állát, leteszi maga elé a könyvecskét, és úgy töpreng, hogy mitévő is legyen.*
~ Ha kiszemeltük, hogy mit akarunk ellopni… ~
- Hmm. – *Mévi kék szemei a lapok sorairól a levágott orrú lábbelijéből kikandikáló lábujjacskáira szaladnak.* ~ Új cipő kéne. ~
*Tovább lapozgat a naplóban, majd egy almát elővéve, olvasgatás közben eszegeti.*
//Estében-keltében//
*Mévyrá szalad a járókelők között, majd amikor beér a sorok közé, zsákját átveti a hátán és nézdegélve ténfereg az asztalok között.*
~ Azta', mennyi minden, de nekem egy lyukas garasom sincs. A csudiba, csak el kellett volna lopni annak a néninek az erszényét. A ló csak ledobott magáról. Anyu megmondta, hogy nekem kell gondoskodnom magamról. Mondjuk, ha úgy nézzük, majdnem loptam egy lovat. Szóval, én igyekeztem. ~
- Ühüm. – *A fél-elf leány mélázva járja be a piacot, csuklyába és a köpenybe burkolózva, enyhe kuka szagot árasztva. A félvér lányka megpillant a tér szélén egy padot, odasétál és leül. Ledobja maga mellé a holmiját, előveszi anyja naplóját és felcsapva olvasgatni kezd benne. Hátraveti a kámzsát. Mévi lábai nem érnek le a padról, felváltva körkörösen lóbálgatja egyiket a másik mellett.*
~ „Miután kiszemeltük a célpontot és hogy mit akarunk ellopni, feltűnés nélkül kell megközelíteni a célszemélyt, elrejtve a kilétünket, érzelmeket kizárva. Így nagyobb a valószínűsége, hogy észrevétlenül oldhatunk kereket a zsákmánnyal is. Nagyon fontos, hogy a lopás után mielőbb távozzunk a helyszínről és egy darabig ne is térjünk vissza a tett színhelyére. Ha lovat, szekeret vagy bármi ilyesmit lopunk a meneküléshez, mielőbb túl kell adni mindegyiken, mert ezek is csak a nyomra vezethetik, az őröket, áldozatokat. ” ~
- Uh! – *Kapja egyik kezecskéjét a szájához.*
~ Eddig mindent rosszul csináltam. Oh, tök béna vagyok. Mondjuk, úgy is el kellett volna adnom a Pendelyt. ~
*Gyanútlanul, elmerülve az olvasásban hátradől a padon, lábait felhúzza, sréhen helyezkedik ültében. Térdeire támasztva állát, leteszi maga elé a könyvecskét, és úgy töpreng, hogy mitévő is legyen.*
~ Ha kiszemeltük, hogy mit akarunk ellopni… ~
- Hmm. – *Mévi kék szemei a lapok sorairól a levágott orrú lábbelijéből kikandikáló lábujjacskáira szaladnak.* ~ Új cipő kéne. ~
*Tovább lapozgat a naplóban, majd egy almát elővéve, olvasgatás közben eszegeti.*
7515. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-23 20:05:15
Üzenet elküldve: 2019-07-23 20:05:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászok gyülekezője//
– Ugyan már mi ez a negatív hozzáállás. Amúgy is ha elejtünk két példányt abból jut bőven.* Közben a lány még beugrik az egyik boltoshoz, hogy vásároljon a lovának felszerelést. Alaposan megvizsgálja a felajánlott termékeket. Végül kiválasztja a megfelelőt, amiért 92 aranyat ad át a Mesélő (Daidalos) kereskedő részére.
Úgy néz ki most már minden megvan, amire szükségük lehet az utazáshoz.*
– Ja a létszám fontos. Az állatok füvet esznek, abból szerintem nem lesz hiány. Értek a lovakhoz ez nem vitás, de azért nekem is van még mit fejlődnöm. De nálad biztos jobban értek gondolom, mivel én tanultam ezt.* Menet közben gyakran hátra néz az állatokra.*
– Igazad van ideje visszatérni a többiekhez. * Az istállók felé veszi az irányt.*
– Ugyan már mi ez a negatív hozzáállás. Amúgy is ha elejtünk két példányt abból jut bőven.* Közben a lány még beugrik az egyik boltoshoz, hogy vásároljon a lovának felszerelést. Alaposan megvizsgálja a felajánlott termékeket. Végül kiválasztja a megfelelőt, amiért 92 aranyat ad át a Mesélő (Daidalos) kereskedő részére.
Úgy néz ki most már minden megvan, amire szükségük lehet az utazáshoz.*– Ja a létszám fontos. Az állatok füvet esznek, abból szerintem nem lesz hiány. Értek a lovakhoz ez nem vitás, de azért nekem is van még mit fejlődnöm. De nálad biztos jobban értek gondolom, mivel én tanultam ezt.* Menet közben gyakran hátra néz az állatokra.*
– Igazad van ideje visszatérni a többiekhez. * Az istállók felé veszi az irányt.*
7514. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-23 13:49:01
Üzenet elküldve: 2019-07-23 13:49:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászok gyülekezője//
– Derűlátó vagy, nem mondom. Szerintem az én zsákmányom erre a lóra is felfér majd. *Közben Wilhorp is megpaskolja a lova nyakát, aztán még az állat füle tövét is megvakarja. Ha együtt utaznak majd, akkor jóban kell lenniük. Sértődékenyből bőven elég neki Nixomia lovagnő is, legalább az állat fogja az ő pártját. Sőt feltett szándéka Nixomia csordájának bizalmat is elnyerni.*
– De minél többen vagyunk, annál jobb. Csak győzzük őket és magunkat is etetni. A lovakhoz pedig értek valamicskét. Meg tudom ülni őket, úgyhogy azzal nem lesz baj. De majd ellesem minen csínját-bínját tőled, mivel te biztos nagyon értesz hozzájuk lovagként. *Még csak nem is gúnyolódik, szentül hiszi, hogy Nixomia tényleg ért az állatokhoz. Ló és a lovakhoz értés nélkül csak nem lesz lovag valakiből.*
– Szerintem menjünk vissza a fogadóba a többiekhez. *Javasolja miközben a kantáránál fogva elkezdi a kijelölt irányba vezetni a lovát. Ebben a tömegben még nem szeretne felülni rá.*
– Derűlátó vagy, nem mondom. Szerintem az én zsákmányom erre a lóra is felfér majd. *Közben Wilhorp is megpaskolja a lova nyakát, aztán még az állat füle tövét is megvakarja. Ha együtt utaznak majd, akkor jóban kell lenniük. Sértődékenyből bőven elég neki Nixomia lovagnő is, legalább az állat fogja az ő pártját. Sőt feltett szándéka Nixomia csordájának bizalmat is elnyerni.*
– De minél többen vagyunk, annál jobb. Csak győzzük őket és magunkat is etetni. A lovakhoz pedig értek valamicskét. Meg tudom ülni őket, úgyhogy azzal nem lesz baj. De majd ellesem minen csínját-bínját tőled, mivel te biztos nagyon értesz hozzájuk lovagként. *Még csak nem is gúnyolódik, szentül hiszi, hogy Nixomia tényleg ért az állatokhoz. Ló és a lovakhoz értés nélkül csak nem lesz lovag valakiből.*
– Szerintem menjünk vissza a fogadóba a többiekhez. *Javasolja miközben a kantáránál fogva elkezdi a kijelölt irányba vezetni a lovát. Ebben a tömegben még nem szeretne felülni rá.*
7513. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-22 11:49:59
Üzenet elküldve: 2019-07-22 11:49:59
ÚJ
![>Gombernyő Mërulon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9869_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Beér a Piactérre, maga mögött hagyva a bűzölgő Szegénynegyedet. Milyen furcsa, hogy egy ilyen fényűző vásár, egy ekkora ocsmánysággal áll összeköttetésben! gondolja magában. A kofák hangos kiáltozásaikkal hívják közelebb a vásárlókat, különféle áruikhoz. Található ott posztó, ruhák, ételek és italok, idomított-és ketrecbe zárt vadállatok. Távoli vidékek egzotikus luxuscikkei és kifejezetten Artheniorra és a környékére jellemző kereskedelmi cikkek. Lassan halad a standok között, mindent alaposan megszemlél. Nyxa jelenik meg hirtelen, egyenesen a vállára repül. Most már teljes a kép! mosolyog magában. Fajbélieket is lát, különféle szebbnél szebb virágokat és ékszereket árulva. A legtöbb növénynek ismeri a nevét, akárcsak a motívumoknak is. Tulajdonképpen egyvalami szemet szúrt neki: nem találja a kovácsot. A hatalmas piac végére ér, de sehol sem látta, pedig vándor barátja határozottan kijelentette, hogy hullámos kardját az itteni kovácstól szerezte be. Neki is igen megtetszett a kard kidolgozása, így a mestertől ő maga is szívesen vásárolt volna, legalább egy vívótőrt. De csupán a vándorszínészeket és a városi muzsikusokat látja. Egy helybélitől megkérdi, hátha tud neki segíteni. Leszólít egy kalmárt, hátha az megmondja, hova tűnt az értékes munkabéli.*
-Elnézést, uram, nem tudja véletlenül, hogy merre találom a kovácsot? *A kalmár erre nagyot nevet, majd válaszol.*
-Látom, vidéki az úrfi. Hát nem tudta: a kovácsunk már jó ideje elköltözött a Piactérről. Hát látom, viszont magát is megviselte a mai napja. Menjen be a Pegazusba és ejtőzzön egyet a fürdőben, vagy mossa le a mocskot egy pohár ízletes almaborral. *Azzal megveregette a tündér vállát és eltűnt a tömegben. Mërulon magába roskadt: a semmiért jött ide! Ezért vágott át a Szegénynegyeden? Ezért kellett bemocskolnia a csizmáját? Ezért? A semmiért?! Megfogadta tehát a tanácsot és visszaindult a Pegazusba, letörten és csalódottan.*
*Beér a Piactérre, maga mögött hagyva a bűzölgő Szegénynegyedet. Milyen furcsa, hogy egy ilyen fényűző vásár, egy ekkora ocsmánysággal áll összeköttetésben! gondolja magában. A kofák hangos kiáltozásaikkal hívják közelebb a vásárlókat, különféle áruikhoz. Található ott posztó, ruhák, ételek és italok, idomított-és ketrecbe zárt vadállatok. Távoli vidékek egzotikus luxuscikkei és kifejezetten Artheniorra és a környékére jellemző kereskedelmi cikkek. Lassan halad a standok között, mindent alaposan megszemlél. Nyxa jelenik meg hirtelen, egyenesen a vállára repül. Most már teljes a kép! mosolyog magában. Fajbélieket is lát, különféle szebbnél szebb virágokat és ékszereket árulva. A legtöbb növénynek ismeri a nevét, akárcsak a motívumoknak is. Tulajdonképpen egyvalami szemet szúrt neki: nem találja a kovácsot. A hatalmas piac végére ér, de sehol sem látta, pedig vándor barátja határozottan kijelentette, hogy hullámos kardját az itteni kovácstól szerezte be. Neki is igen megtetszett a kard kidolgozása, így a mestertől ő maga is szívesen vásárolt volna, legalább egy vívótőrt. De csupán a vándorszínészeket és a városi muzsikusokat látja. Egy helybélitől megkérdi, hátha tud neki segíteni. Leszólít egy kalmárt, hátha az megmondja, hova tűnt az értékes munkabéli.*
-Elnézést, uram, nem tudja véletlenül, hogy merre találom a kovácsot? *A kalmár erre nagyot nevet, majd válaszol.*
-Látom, vidéki az úrfi. Hát nem tudta: a kovácsunk már jó ideje elköltözött a Piactérről. Hát látom, viszont magát is megviselte a mai napja. Menjen be a Pegazusba és ejtőzzön egyet a fürdőben, vagy mossa le a mocskot egy pohár ízletes almaborral. *Azzal megveregette a tündér vállát és eltűnt a tömegben. Mërulon magába roskadt: a semmiért jött ide! Ezért vágott át a Szegénynegyeden? Ezért kellett bemocskolnia a csizmáját? Ezért? A semmiért?! Megfogadta tehát a tanácsot és visszaindult a Pegazusba, letörten és csalódottan.*
7512. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-19 17:58:36
Üzenet elküldve: 2019-07-19 17:58:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászok gyülekezője//
– Mi bajod a szamárral? Szerinted én fogom cipelni majd a zsákmányt?* Kérdezi Wilhorptól. Közben finoman megpaskolja a jószágok nyakát. *
– Ne is figyelj arra a szemtelen kis fickóra. Nagyon jó kis csapatott fogunk alkotni. ~ Más kérdés, hogy utána megválok tőletek ~* Wilhorp még egy ideig válogat a jószágok között, addig a lány az árnyékból figyeli a férfit.*
– Értesz is a lovakhoz vagy csak úgy csinálsz? * Gúnyolódik vele, mivel olyan régen nem tette már. Persze le merné fogadni, hogy előbb vagy utóbb visszakapja ezt majd tőle. Ráadásul az esetek túlnyomórészében ő szokott alulmaradni. Miután végez a vásárlással Wilhorp is, akkor a lovagnő is csatlakozik hozzá. Az állatokat maguk után vezetve mennek tovább.*
– Mi bajod a szamárral? Szerinted én fogom cipelni majd a zsákmányt?* Kérdezi Wilhorptól. Közben finoman megpaskolja a jószágok nyakát. *
– Ne is figyelj arra a szemtelen kis fickóra. Nagyon jó kis csapatott fogunk alkotni. ~ Más kérdés, hogy utána megválok tőletek ~* Wilhorp még egy ideig válogat a jószágok között, addig a lány az árnyékból figyeli a férfit.*
– Értesz is a lovakhoz vagy csak úgy csinálsz? * Gúnyolódik vele, mivel olyan régen nem tette már. Persze le merné fogadni, hogy előbb vagy utóbb visszakapja ezt majd tőle. Ráadásul az esetek túlnyomórészében ő szokott alulmaradni. Miután végez a vásárlással Wilhorp is, akkor a lovagnő is csatlakozik hozzá. Az állatokat maguk után vezetve mennek tovább.*
7511. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-18 18:31:22
Üzenet elküldve: 2019-07-18 18:31:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Útban a puszta felé//
*Igazából nem is volt szándékos az öreg megszólítás, hiszen kit övezne nagyobb tisztelet az ő szemében, mint a Doktort. Csak úgy kicsúszott.*
-Doktor, hát persze. *Megütögeti egy kicsit a kobakját az egyik öklével, majd elnéz oldalra, felettébb szokatlan tőle a viselkedés, amit tanúsít, bár ezt a fehér hajú nem tudhatja. Éppen szégyenkezik, bizony-bizony. Csak nézi az árusokat és a kipakolt portékát, aztán érkezik a kérdés, először a nagy nyüzsgéstől nem is hallja, főleg nem azt, hogy neki szól. Aztán eszmél, és kicsit megrázza a fejét, mintha attól remélné, hogy ismét felfrissül az elméje.*
-Igen, de bizonyára te is tisztában vagy vele, hogy ebben az évszakban nem minden növény megtalálható és ha olyan kell, ami máshol terem, esetleg veszélyesebb helyen. Hiii… *Húzza el a száját, bele se mer gondolni, hogy megint a mocsárban köthet ki egyedül.*
-Akkor az több időt fog igénybe venni. *Ér végül is a mondat végére. Persze tisztában van vele, hogy az öreglánnyal jobban járt volna a Doktor, ő már rutinos gyűjtögetőnek számított a környéken, mindig tudta mi és hol nő, sőt már a jól bevált helyét is ismerte. Vele jelentősen lassulnak a dolgok. Ez van.*
*Igazából nem is volt szándékos az öreg megszólítás, hiszen kit övezne nagyobb tisztelet az ő szemében, mint a Doktort. Csak úgy kicsúszott.*
-Doktor, hát persze. *Megütögeti egy kicsit a kobakját az egyik öklével, majd elnéz oldalra, felettébb szokatlan tőle a viselkedés, amit tanúsít, bár ezt a fehér hajú nem tudhatja. Éppen szégyenkezik, bizony-bizony. Csak nézi az árusokat és a kipakolt portékát, aztán érkezik a kérdés, először a nagy nyüzsgéstől nem is hallja, főleg nem azt, hogy neki szól. Aztán eszmél, és kicsit megrázza a fejét, mintha attól remélné, hogy ismét felfrissül az elméje.*
-Igen, de bizonyára te is tisztában vagy vele, hogy ebben az évszakban nem minden növény megtalálható és ha olyan kell, ami máshol terem, esetleg veszélyesebb helyen. Hiii… *Húzza el a száját, bele se mer gondolni, hogy megint a mocsárban köthet ki egyedül.*
-Akkor az több időt fog igénybe venni. *Ér végül is a mondat végére. Persze tisztában van vele, hogy az öreglánnyal jobban járt volna a Doktor, ő már rutinos gyűjtögetőnek számított a környéken, mindig tudta mi és hol nő, sőt már a jól bevált helyét is ismerte. Vele jelentősen lassulnak a dolgok. Ez van.*
7510. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-18 14:22:44
Üzenet elküldve: 2019-07-18 14:22:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Lati, Garik, Aestrel//
*Korántsem érzi oly határozottnak magát, mint amennyire kívülről látszik, bár valamiféle érzés elindult ezzel kapcsolatosan. Igaz, a leányka elég csendes teremtés, egy ideje meg sem szólal, de nem baj. Úgy látszik, hogy a hangos megjegyzésével kihúzta a gyufát, mert Lati elég érdekesen reagál. Hát nem tudná? Vagy azt gondolja, hogy minőségi munkát nyújt, ami miatt csupán dicséretre számíthat? Jó, Garrikh persze más véleményen van, mint főnöke, hiszen elkísérte, segített ruhát választani, amúgy is bevédte volna, vele rendes volt mindig.*
- Jól van, na. Csak úgy mondtam, szerintem is ügyes vagy, meg segítőkész! *Ismeri félre rögtön az első mondatok után, a maga kedves naiv módján.* Igaz, Aesti? *Kérdezi a kislányhoz fordulva, aki akár bólogat, akár sem, lassan megindul a Pinty felé.*
- Bor? Hát én nem nagyon szoktam inni... *Mondja csendesen, vállát megrándítva, feladva a következő öntudatlan labdát akaratlanul.* Egyszer pálinkáztam a szomszéddal, de nem emlékszem rá, hogy mi lett a vége. Nem tudom mi történt. *Ó, balga fiatalság, hát tudnál még olyan dolgot mondani, melyet nem forgatnak ki veled szemben? Talán Chayss életre neveli, addig meg marad egy pelyhes állú, hercegnek öltözött kissé beszédhibás kölök, aki jó úton halad. Csak sokan veszik körbe. Sokfelé indulhat el.* Igaz. *Pillant időközben maga is az állatseregletre.*
- Vajon Chayss haragudni fog értük? *Bök oldalra a madárra, a lóra, meg ki tudja még mik fogják Aestrelt követni. A ruházkodás kapcsán nem értenek egyet. Neki igenis sokat számít, hogy segítséget kapott, maga biztosan valamilyen praktikus, földre illő, kapálós öltözetet választott volna gumicsizmával, hogy adott esetben ganézni is tudjon benne. A belekarolásra meglepetten pillant a nőre, de nem húzódik el, csupán nyugodtan sétál tovább. Ahogy a korábbi vevőnél, most sem feltételez semmi hátsó szándékot. Ha a fenekébe csípnének azzal a célzattal, hogy nadrágját ellenőrzik, azt is elhinné.*
- Egy körre? *Vakarja meg a fejét.* De... de akkor mit csináljak? Szabad ilyet? *Pillant maga is Aestrelre, miközben a fülében érzi a lány forró leheletét.* Mégiscsak árut forgalmazok és nem... hát szóval nem testet... Chayss tudta ezt?! *Fordul hirtelen a lány felé, majd' leharapja az orrát. Mert, ha tudta, hát nem szép dolog tőle, hogy erre nem készítette fel.*
- Bedobott az oroszlánok közé... *Morgolódik, de aztán elengedi.* Jó, de biztosan a képzés része volt. *Bólogat hozzá buzgón máris meggyőzve magát.*
*Korántsem érzi oly határozottnak magát, mint amennyire kívülről látszik, bár valamiféle érzés elindult ezzel kapcsolatosan. Igaz, a leányka elég csendes teremtés, egy ideje meg sem szólal, de nem baj. Úgy látszik, hogy a hangos megjegyzésével kihúzta a gyufát, mert Lati elég érdekesen reagál. Hát nem tudná? Vagy azt gondolja, hogy minőségi munkát nyújt, ami miatt csupán dicséretre számíthat? Jó, Garrikh persze más véleményen van, mint főnöke, hiszen elkísérte, segített ruhát választani, amúgy is bevédte volna, vele rendes volt mindig.*
- Jól van, na. Csak úgy mondtam, szerintem is ügyes vagy, meg segítőkész! *Ismeri félre rögtön az első mondatok után, a maga kedves naiv módján.* Igaz, Aesti? *Kérdezi a kislányhoz fordulva, aki akár bólogat, akár sem, lassan megindul a Pinty felé.*
- Bor? Hát én nem nagyon szoktam inni... *Mondja csendesen, vállát megrándítva, feladva a következő öntudatlan labdát akaratlanul.* Egyszer pálinkáztam a szomszéddal, de nem emlékszem rá, hogy mi lett a vége. Nem tudom mi történt. *Ó, balga fiatalság, hát tudnál még olyan dolgot mondani, melyet nem forgatnak ki veled szemben? Talán Chayss életre neveli, addig meg marad egy pelyhes állú, hercegnek öltözött kissé beszédhibás kölök, aki jó úton halad. Csak sokan veszik körbe. Sokfelé indulhat el.* Igaz. *Pillant időközben maga is az állatseregletre.*
- Vajon Chayss haragudni fog értük? *Bök oldalra a madárra, a lóra, meg ki tudja még mik fogják Aestrelt követni. A ruházkodás kapcsán nem értenek egyet. Neki igenis sokat számít, hogy segítséget kapott, maga biztosan valamilyen praktikus, földre illő, kapálós öltözetet választott volna gumicsizmával, hogy adott esetben ganézni is tudjon benne. A belekarolásra meglepetten pillant a nőre, de nem húzódik el, csupán nyugodtan sétál tovább. Ahogy a korábbi vevőnél, most sem feltételez semmi hátsó szándékot. Ha a fenekébe csípnének azzal a célzattal, hogy nadrágját ellenőrzik, azt is elhinné.*
- Egy körre? *Vakarja meg a fejét.* De... de akkor mit csináljak? Szabad ilyet? *Pillant maga is Aestrelre, miközben a fülében érzi a lány forró leheletét.* Mégiscsak árut forgalmazok és nem... hát szóval nem testet... Chayss tudta ezt?! *Fordul hirtelen a lány felé, majd' leharapja az orrát. Mert, ha tudta, hát nem szép dolog tőle, hogy erre nem készítette fel.*
- Bedobott az oroszlánok közé... *Morgolódik, de aztán elengedi.* Jó, de biztosan a képzés része volt. *Bólogat hozzá buzgón máris meggyőzve magát.*
7509. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-18 13:00:47
Üzenet elküldve: 2019-07-18 13:00:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Útban a puszta felé//
*Na végre elindulhatnak és így talán elindul valami a doktor terveinek megvalósításában. Habár arra készül, hogy alapvetően sokat fognak bóklászni a vadonban, hogy a kellő mennyiségű alapanyagot összehozzák és így legyen valami a kísérlethez, de ha ez az ára legyen. A doktor amúgy is sokat csinálta már ezt, így van némi helyismerete a környékről.
Ahogy haladnak előre a piacot lassan elhagyva a leány tesz egy megjegyzést, amelyet a jó doktor először fel sem akar fogni, vagy ismerni, majd némi gondolkodás után összerakja a képet és ez arra készteti, hogy a haladást megszakítva a másikra tekintsen.*
- Öreg? *Néz bele az apróság szemébe.*
- Doktor! Így szólíthatsz. *Majd a választ meg sem várva halad tovább a tisztás irányába. Egy darabig csöndben gyalogol. Hagyja, hogy a másik átgondolhassa tettét és kiértékelje a pimaszságot, amelyet megengedett magának. Majd elhessegetve a sértő gondolatokat inkább belevág a teendőik összegyűjtésébe.*
- Ismered a pusztaságot? Mert a terveink megvalósításához sok alapanyagra lesz szükségünk. Ezeket mind be kell gyűjteni révén, hogy az öregasszony eltűnt.
*Teszi hozz némi éllel, hiszen a vénasszony felszívódása nem tett jót a kis projektje megvalósításában.*
A hozzászólás írója (Alludrin Svideran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.18 13:01:16
*Na végre elindulhatnak és így talán elindul valami a doktor terveinek megvalósításában. Habár arra készül, hogy alapvetően sokat fognak bóklászni a vadonban, hogy a kellő mennyiségű alapanyagot összehozzák és így legyen valami a kísérlethez, de ha ez az ára legyen. A doktor amúgy is sokat csinálta már ezt, így van némi helyismerete a környékről.
Ahogy haladnak előre a piacot lassan elhagyva a leány tesz egy megjegyzést, amelyet a jó doktor először fel sem akar fogni, vagy ismerni, majd némi gondolkodás után összerakja a képet és ez arra készteti, hogy a haladást megszakítva a másikra tekintsen.*
- Öreg? *Néz bele az apróság szemébe.*
- Doktor! Így szólíthatsz. *Majd a választ meg sem várva halad tovább a tisztás irányába. Egy darabig csöndben gyalogol. Hagyja, hogy a másik átgondolhassa tettét és kiértékelje a pimaszságot, amelyet megengedett magának. Majd elhessegetve a sértő gondolatokat inkább belevág a teendőik összegyűjtésébe.*
- Ismered a pusztaságot? Mert a terveink megvalósításához sok alapanyagra lesz szükségünk. Ezeket mind be kell gyűjteni révén, hogy az öregasszony eltűnt.
*Teszi hozz némi éllel, hiszen a vénasszony felszívódása nem tett jót a kis projektje megvalósításában.*
A hozzászólás írója (Alludrin Svideran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.18 13:01:16
7508. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-18 11:37:38
Üzenet elküldve: 2019-07-18 11:37:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Piacon várakozva//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
*Beszélgetés közben kicsit belefeledkezik a dolgokba és már csak akkor veszi észre a Doktort, mikor melléjük ér. Felnéz rá, most is pont úgy fest az öreg, mint általában, alakja vészjóslatú árnyékként vetül a két kisebb termetű gnómra. Mikor a másik megpillantja és leesik neki, hogy valószínűleg zavar, esetleg az sem kizárható, hogy ismeri a fehérhajút azért igyekszik minél hamarabb elporoszkálni a közeléből, akárhogy is, de ketten maradnak.*
-Aztán kapja összeg a vénasszony magát, azt üzenem neki! *Kiált még utána a nő, majd lepattan az eddig olyan kényelmesen a hátsójának helyet adó zsákról.*
-Induljunk akkor! Azt hittem már el is feledkeztél rólam öreg. *Még egy utolsót harap az almájába, aztán elhajítja a csutkát egy porosabb sarokba, majd az pulcsijába töröli a száját. Ezek után magára veszi a tömött táskát, külső szemlélőnek szinte furcsa is lehet, hogy bírja el ez a kis teremtés azt a kibaszott nagy zsákot, igazából erőnek sosem volt híján, mindig ő emelgette az üstöket, pár ruha meg némi kaja cipelése sem okoz így neki nagyobb megerőltetést. Nem csoda, a gnómok nemzettsége már csak ilyen strapabíró. *
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
*Beszélgetés közben kicsit belefeledkezik a dolgokba és már csak akkor veszi észre a Doktort, mikor melléjük ér. Felnéz rá, most is pont úgy fest az öreg, mint általában, alakja vészjóslatú árnyékként vetül a két kisebb termetű gnómra. Mikor a másik megpillantja és leesik neki, hogy valószínűleg zavar, esetleg az sem kizárható, hogy ismeri a fehérhajút azért igyekszik minél hamarabb elporoszkálni a közeléből, akárhogy is, de ketten maradnak.*
-Aztán kapja összeg a vénasszony magát, azt üzenem neki! *Kiált még utána a nő, majd lepattan az eddig olyan kényelmesen a hátsójának helyet adó zsákról.*
-Induljunk akkor! Azt hittem már el is feledkeztél rólam öreg. *Még egy utolsót harap az almájába, aztán elhajítja a csutkát egy porosabb sarokba, majd az pulcsijába töröli a száját. Ezek után magára veszi a tömött táskát, külső szemlélőnek szinte furcsa is lehet, hogy bírja el ez a kis teremtés azt a kibaszott nagy zsákot, igazából erőnek sosem volt híján, mindig ő emelgette az üstöket, pár ruha meg némi kaja cipelése sem okoz így neki nagyobb megerőltetést. Nem csoda, a gnómok nemzettsége már csak ilyen strapabíró. *
7507. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-18 09:09:30
Üzenet elküldve: 2019-07-18 09:09:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Piacon várakozva//
*A megszokott módon lassú tempóban sétálgatva hagyja el a bűzös szegénynegyedet és tér be abba a kis sikátorba, amely közvetlenül a megbeszélt piaci szegmenshez vezeti el. Léptei megfontoltak és kiszámítottak. Minden precízen elhelyezett és megtervezett a haladásában, amely hűvös és valami vészjósló aurát kölcsönöz neki. Arca rezzenéstelen és érzelmem mentes, olyan mintha a holtak tértek volna vissza a nagy háború után.
A biztos haladás meghozza gyümölcsét és csakhamar megérkezik a piacra. egy pillanata megáll, majd tekintete a kis gnómot kezdi keresni. A doktor szándékai mindig világosak és határozottak. Nincs ez másként most sem, mivel céllal érkezett a helyszínre. Egy kis keresgélés után szemei meg is lelik az ücsörgő és csevegő gnómot. Határozott léptekkel indul meg és amikor odaér a szavai is a pragmatikus célokat követve hagyják el a száját.*
- Indulhatunk? *A leány beszélgetőpartnerére csak egy lapos pillantás jut. Nincs dolga vele és nem is érdekli az érdektelen figura.*
- Hosszú az út. *Teszi hozzá a azonnal és a lányra néz kérdően, vajon beszerezte e amit akart, vagy amit szeretett volna, és készen áll e egy alapvetően hosszú sétára. Ha kész, akkor felőle indulhatnak is, habár nem lesz nagyon gyógynövényük vagy más szerük, amelyből megcsinálhatják a kísérletet, de talán a lány a pusztai növények között is ismer olyat, amelyet jó eséllyel meg is találva hasznosítani tudnak.*
*A megszokott módon lassú tempóban sétálgatva hagyja el a bűzös szegénynegyedet és tér be abba a kis sikátorba, amely közvetlenül a megbeszélt piaci szegmenshez vezeti el. Léptei megfontoltak és kiszámítottak. Minden precízen elhelyezett és megtervezett a haladásában, amely hűvös és valami vészjósló aurát kölcsönöz neki. Arca rezzenéstelen és érzelmem mentes, olyan mintha a holtak tértek volna vissza a nagy háború után.
A biztos haladás meghozza gyümölcsét és csakhamar megérkezik a piacra. egy pillanata megáll, majd tekintete a kis gnómot kezdi keresni. A doktor szándékai mindig világosak és határozottak. Nincs ez másként most sem, mivel céllal érkezett a helyszínre. Egy kis keresgélés után szemei meg is lelik az ücsörgő és csevegő gnómot. Határozott léptekkel indul meg és amikor odaér a szavai is a pragmatikus célokat követve hagyják el a száját.*
- Indulhatunk? *A leány beszélgetőpartnerére csak egy lapos pillantás jut. Nincs dolga vele és nem is érdekli az érdektelen figura.*
- Hosszú az út. *Teszi hozzá a azonnal és a lányra néz kérdően, vajon beszerezte e amit akart, vagy amit szeretett volna, és készen áll e egy alapvetően hosszú sétára. Ha kész, akkor felőle indulhatnak is, habár nem lesz nagyon gyógynövényük vagy más szerük, amelyből megcsinálhatják a kísérletet, de talán a lány a pusztai növények között is ismer olyat, amelyet jó eséllyel meg is találva hasznosítani tudnak.*
7506. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-17 14:45:48
Üzenet elküldve: 2019-07-17 14:45:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászok gyülekezője//
*Egy-egy intéssel elköszön Hathúrostól és a harcostól, aztán Nixomia után megy a piacra. Az utat már ismerik, úgyhogy viszonylag gyorsan haladnak. Hamar megérkeznek a térre, ahol a lókupec megtalálása sem okoz nekik különösebb nehézséget.*
– Ló és szamár is Nixomia? *Kérdi vigyorogva a lánytól miközben az eladásra kínált hátasokat vizsgálgatja. Van néhány szép és pár kevésbé szép ló. A felületes vizsgálódás után az árukról érdeklődik, majd végül egy barna-fekete foltos ló mellett dönt. Lószerszámokat is választ hozzá. Az állatsereglet megvásárlása után egy másik kereskedőtől még néhány darab taplógombát is beszerez a tűzgyújtáshoz. A vadonban elkél majd a segítség hozzá. Összesen 387 aranyat hagy ott a kereskedőknél (Mesélő (Májmétely)). *
*Egy-egy intéssel elköszön Hathúrostól és a harcostól, aztán Nixomia után megy a piacra. Az utat már ismerik, úgyhogy viszonylag gyorsan haladnak. Hamar megérkeznek a térre, ahol a lókupec megtalálása sem okoz nekik különösebb nehézséget.*
– Ló és szamár is Nixomia? *Kérdi vigyorogva a lánytól miközben az eladásra kínált hátasokat vizsgálgatja. Van néhány szép és pár kevésbé szép ló. A felületes vizsgálódás után az árukról érdeklődik, majd végül egy barna-fekete foltos ló mellett dönt. Lószerszámokat is választ hozzá. Az állatsereglet megvásárlása után egy másik kereskedőtől még néhány darab taplógombát is beszerez a tűzgyújtáshoz. A vadonban elkél majd a segítség hozzá. Összesen 387 aranyat hagy ott a kereskedőknél (Mesélő (Májmétely)).
*
7505. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-17 14:13:53
Üzenet elküldve: 2019-07-17 14:13:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászok gyülekezője//
– Jól van akkor menjünk vásárolni.* Feláll az asztaltól és elindul a Piactér felé. Nemsokára már a nyüzsgő embertömeg között jár. Nem kell sokáig keresgélnie a lókupecet. A felkínált jószágokat között válogat, hogy melyik lenne számára az ideális. Végül 478 aranyért a kereskedőtől Mesélő (Daidalos) vesz egy lovat és egy szamarat. A szekér ötletét már elvette, ezért vett inkább egy szamarat málházni. Arrébb vezeti a két jószágot egy árnyékosabb részre. Itt ráér megvárni amíg Wilhorp vásárol.*
– Jól van akkor menjünk vásárolni.* Feláll az asztaltól és elindul a Piactér felé. Nemsokára már a nyüzsgő embertömeg között jár. Nem kell sokáig keresgélnie a lókupecet. A felkínált jószágokat között válogat, hogy melyik lenne számára az ideális. Végül 478 aranyért a kereskedőtől Mesélő (Daidalos) vesz egy lovat és egy szamarat
. A szekér ötletét már elvette, ezért vett inkább egy szamarat málházni. Arrébb vezeti a két jószágot egy árnyékosabb részre. Itt ráér megvárni amíg Wilhorp vásárol.*
7504. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-17 11:09:36
Üzenet elküldve: 2019-07-17 11:09:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Piacon várakozva//
*Most, hogy így szépen felpakolta magát, ahogy a Doktor kérte tőle, tiszta ruhában és sapkában megindul a büdös, patkányjárta szűk utcákon át, hogy a piacot megközelítse, ahova a találkozót beszélték meg. Mármint úgy emlékszik, és reméli jól, hogy a gyümölcsárus bódé mellé lett kijelölve a hely. Le is teszi a bódé egyik faoldala mellé a cókmókját, mert erős ő, de feleslegesen nem akarja terhelni magát, no meg így rá tud csüccsenni. Meg is teszi, a táskára szépen ráhuppan és várja, hogy a vénség előbukkanjon a nagy tömegből. Közben hallani a piacon megszokott nyüzsit és zsivajt. ~Még korán van, mindenki torka szakadtából üvölt, ez még a holtakat is felébresztené.~ Helyezkedik egy kicsit ültében, majd úgy dönt, előhalászik egy almát, mert a reggeli is elmaradt a nagy izgalom meg készülődés hevében. Rá is roppant a fogaival a friss zöld gyümölcsre, míg várakozik és tömi magába, miközben néha ki-kifolyik a leve a szája szélén. Miközben így tevékenykedik, odatéved hozzá egy ismerős gnóm fiú, tőle szokta vásárolni a kotyvasztásra szánt lötyiket, pontosabban az öreganyjától.*
-Hogy szolgál az egészsége a vén satrafának? *Kezd bele a párbeszédbe, de szemeivel a tömeget kutatja közben. A fiú elpanaszolja, hogy az öreglány épp megfázott, azt otthon az ágyat nyomja, ő meg zöldségért jött, hogy levest tudjon főzni neki.*
-Így elpazarolni egy hatot! De nincs mit tenni! *Csóválja a fejét komoran a gnóm, miközben egy anyagzsákba épp egy nagy fej káposztát gyömöszöl bele.*
-Jobbulást neki! Kár lenne érte, ha elvinné a betegség. *Nyilvánítja ki véleményét és érződik valóban így gondolja, hiszen mióta az ő öreg anyja is eltűnt, szégyen bevallani, de egyedül érzi magát.*
*Most, hogy így szépen felpakolta magát, ahogy a Doktor kérte tőle, tiszta ruhában és sapkában megindul a büdös, patkányjárta szűk utcákon át, hogy a piacot megközelítse, ahova a találkozót beszélték meg. Mármint úgy emlékszik, és reméli jól, hogy a gyümölcsárus bódé mellé lett kijelölve a hely. Le is teszi a bódé egyik faoldala mellé a cókmókját, mert erős ő, de feleslegesen nem akarja terhelni magát, no meg így rá tud csüccsenni. Meg is teszi, a táskára szépen ráhuppan és várja, hogy a vénség előbukkanjon a nagy tömegből. Közben hallani a piacon megszokott nyüzsit és zsivajt. ~Még korán van, mindenki torka szakadtából üvölt, ez még a holtakat is felébresztené.~ Helyezkedik egy kicsit ültében, majd úgy dönt, előhalászik egy almát, mert a reggeli is elmaradt a nagy izgalom meg készülődés hevében. Rá is roppant a fogaival a friss zöld gyümölcsre, míg várakozik és tömi magába, miközben néha ki-kifolyik a leve a szája szélén. Miközben így tevékenykedik, odatéved hozzá egy ismerős gnóm fiú, tőle szokta vásárolni a kotyvasztásra szánt lötyiket, pontosabban az öreganyjától.*
-Hogy szolgál az egészsége a vén satrafának? *Kezd bele a párbeszédbe, de szemeivel a tömeget kutatja közben. A fiú elpanaszolja, hogy az öreglány épp megfázott, azt otthon az ágyat nyomja, ő meg zöldségért jött, hogy levest tudjon főzni neki.*
-Így elpazarolni egy hatot! De nincs mit tenni! *Csóválja a fejét komoran a gnóm, miközben egy anyagzsákba épp egy nagy fej káposztát gyömöszöl bele.*
-Jobbulást neki! Kár lenne érte, ha elvinné a betegség. *Nyilvánítja ki véleményét és érződik valóban így gondolja, hiszen mióta az ő öreg anyja is eltűnt, szégyen bevallani, de egyedül érzi magát.*
7503. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-16 23:20:46
Üzenet elküldve: 2019-07-16 23:20:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bűnös élvezetek//
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
*Úgy látszik szavai nem igazán hatja meg üldözőjét, valahol számított is erre, de egy próbát mindenképpen megért. Mindenesetre lassan kezdi beérni őt, és még egy pár őt szúrós tekintettel figyelő alak is megjelenik a látóterében. ~Na bazdmeg, szinte gondoltam, hogy ez lesz. Mindegy, valami majd csak lesz, csúnyább halálokat is láttam már. Nem most fogok beszarni hidd el, te kurva.~ Gondolataival az elf nőt veszi számba, és mellesleg a lehetőségeken agyal. Azt, hogy mögötte mi történik tovább, nem tudja, mert nem igazán van ideje leskelődni, ha ép bőrrel akar kikerülni ebből a szituációból, vagy legalábbis élve. Kezd a tömeghez közeledni, de ahogy számolja, talán nem fog elérni oda időben, hogy termetét kihasználva eltűnhessen a rengetegben. A fegyveréhez nyúlna, de eszébe jut az a füttyszó, s hogy talán nem is egy üldözője van. Egyetlen esélyének azt látja, hogyha valami kavalkádot tudna okozni az embersokaságban esetleg. A hisztéria nagyon jó fegyver, s ezekben a nehéz időkben bizony mindenkiben ott lappang a félelem, bármennyire is próbálja titkolni, és leplezni mindennapos teendőivel. Így hát tempóját nem lassítva kiabálni kezd bízva benne, hogy legalább pár emberben kivált némi reakciót, amit hasznára fordíthat.*
-Emberek. Meneküljetek! Fussatok! Itt egy démon, Eeyr fényére esküszöm, nézzétek a szemét. A szemét! Talán még a pestist is hordozza, és meg akar fertőzni mindenkit. Hát meg akartok halni?!
*Talán hozzátesz némileg a szavaira az, hogy irdatlanul menekül előle, és lassan a tüdejét is kiköpi a rohanástól, úgy köhög a gyors levegővétel és a hangos szó furcsa keveredésétől. ~Talán ha csak egy páran megmozdulnának, vagy futni kezdenének, vagy csak szimplán megbolydulnának, már előrébb lennék.~*
//A hozzászólás 16+ jelentet tartalmaz//
*Úgy látszik szavai nem igazán hatja meg üldözőjét, valahol számított is erre, de egy próbát mindenképpen megért. Mindenesetre lassan kezdi beérni őt, és még egy pár őt szúrós tekintettel figyelő alak is megjelenik a látóterében. ~Na bazdmeg, szinte gondoltam, hogy ez lesz. Mindegy, valami majd csak lesz, csúnyább halálokat is láttam már. Nem most fogok beszarni hidd el, te kurva.~ Gondolataival az elf nőt veszi számba, és mellesleg a lehetőségeken agyal. Azt, hogy mögötte mi történik tovább, nem tudja, mert nem igazán van ideje leskelődni, ha ép bőrrel akar kikerülni ebből a szituációból, vagy legalábbis élve. Kezd a tömeghez közeledni, de ahogy számolja, talán nem fog elérni oda időben, hogy termetét kihasználva eltűnhessen a rengetegben. A fegyveréhez nyúlna, de eszébe jut az a füttyszó, s hogy talán nem is egy üldözője van. Egyetlen esélyének azt látja, hogyha valami kavalkádot tudna okozni az embersokaságban esetleg. A hisztéria nagyon jó fegyver, s ezekben a nehéz időkben bizony mindenkiben ott lappang a félelem, bármennyire is próbálja titkolni, és leplezni mindennapos teendőivel. Így hát tempóját nem lassítva kiabálni kezd bízva benne, hogy legalább pár emberben kivált némi reakciót, amit hasznára fordíthat.*
-Emberek. Meneküljetek! Fussatok! Itt egy démon, Eeyr fényére esküszöm, nézzétek a szemét. A szemét! Talán még a pestist is hordozza, és meg akar fertőzni mindenkit. Hát meg akartok halni?!
*Talán hozzátesz némileg a szavaira az, hogy irdatlanul menekül előle, és lassan a tüdejét is kiköpi a rohanástól, úgy köhög a gyors levegővétel és a hangos szó furcsa keveredésétől. ~Talán ha csak egy páran megmozdulnának, vagy futni kezdenének, vagy csak szimplán megbolydulnának, már előrébb lennék.~*
7502. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-14 19:03:06
Üzenet elküldve: 2019-07-14 19:03:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Arja és Pashthra//
- Nem bánod? *derül fel az arca.*
- Szeretek a piacon bóklászni! Pedig ma reggel már jártam itt! De reggel egészen más a hangulata, mint ilyenkor, napközben... Mindig változik, pont mint az évszakok. *fecseg kettejük helyett is.*
- Ó, értem! Hát akkor legalább biztosan nem vagy egy halálfaló! *mosolyodik el, azzal a névvel illetve Sa'Tereth híveit, amit a tanyasiaktól hallott a télen.*
- Minket az árvaházban Lihanechben Eeyr tanításai szerint neveltek. Jártam is a Templomban, meg a Könyvtárban is!
*Az ötlet, hogy menjenek el együtt Pashthra lováért, nagyon tetszik neki.
Arját sohasem kell biztatni egy kis csavargásra.*
- Rendben, benne vagyok! Holnapra biztosan visszaérünk, ha igyekszünk, főleg ha visszafelé lóval jövünk. A szántóföldeken át hamar odaérünk! *válaszolja hát, miközben a gyöngyöket, karpereceket, ékszereket, szépen megmunkált, sündisznó tüske berakásos kis bőr karkötőket meg amuletteket nézegeti, ahogy odaérnek, önkéntelenül összehasonlítva azokkal, amilyeneket Lihanechben meg Wegtorenben látott.*
- Láttam, hogy vettél itt valamit az előbb! Mit vettél? Megmutatod? *kíváncsiskodik.*
- És mi a neve a lovadnak? El fog bírni mind a kettőnket visszafelé? Vagy vezetnünk kell? *kérdezi még meg, mert azért nem mindegy, hogy lovon vagy gyalogosan jönnek visszaúton.*
- Ó, és a lovagló nadrágom, az a Fogadóban van... *ráncolja össze a homlokát.*
- Nem ártana, ha azért visszamennénk, legalább át tudok ezekbe öltözni *szorítja magához a szerzeményeit.*
- Meg magamhoz vennék pár dolgot. Most épp csak eljöttem a Fogadóból, így, ahogy vagyok. *mutat magára nevetve. A tőrei, a bőr öve, tűzszerszám meg víz nélkül soha nem indulna hosszabb útra.*
- Nem bánod? *derül fel az arca.*
- Szeretek a piacon bóklászni! Pedig ma reggel már jártam itt! De reggel egészen más a hangulata, mint ilyenkor, napközben... Mindig változik, pont mint az évszakok. *fecseg kettejük helyett is.*
- Ó, értem! Hát akkor legalább biztosan nem vagy egy halálfaló! *mosolyodik el, azzal a névvel illetve Sa'Tereth híveit, amit a tanyasiaktól hallott a télen.*
- Minket az árvaházban Lihanechben Eeyr tanításai szerint neveltek. Jártam is a Templomban, meg a Könyvtárban is!
*Az ötlet, hogy menjenek el együtt Pashthra lováért, nagyon tetszik neki.
Arját sohasem kell biztatni egy kis csavargásra.*
- Rendben, benne vagyok! Holnapra biztosan visszaérünk, ha igyekszünk, főleg ha visszafelé lóval jövünk. A szántóföldeken át hamar odaérünk! *válaszolja hát, miközben a gyöngyöket, karpereceket, ékszereket, szépen megmunkált, sündisznó tüske berakásos kis bőr karkötőket meg amuletteket nézegeti, ahogy odaérnek, önkéntelenül összehasonlítva azokkal, amilyeneket Lihanechben meg Wegtorenben látott.*
- Láttam, hogy vettél itt valamit az előbb! Mit vettél? Megmutatod? *kíváncsiskodik.*
- És mi a neve a lovadnak? El fog bírni mind a kettőnket visszafelé? Vagy vezetnünk kell? *kérdezi még meg, mert azért nem mindegy, hogy lovon vagy gyalogosan jönnek visszaúton.*
- Ó, és a lovagló nadrágom, az a Fogadóban van... *ráncolja össze a homlokát.*
- Nem ártana, ha azért visszamennénk, legalább át tudok ezekbe öltözni *szorítja magához a szerzeményeit.*
- Meg magamhoz vennék pár dolgot. Most épp csak eljöttem a Fogadóból, így, ahogy vagyok. *mutat magára nevetve. A tőrei, a bőr öve, tűzszerszám meg víz nélkül soha nem indulna hosszabb útra.*
7501. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-07-14 14:10:44
Üzenet elküldve: 2019-07-14 14:10:44
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Bűnös élvezetek//
*Ahogy a menekülő törpe visszafordul, láthatja a mögötte lejátszódó jelenetet. A kiabálás bizonyosan eljut elf üldözőjéhez még a piac hangzavarában is. Körülötte többen megállnak, vagy a törpe mögötti eseményeket vagy a futó Grimoryant követve tekintetükkel.
Mindenesetre Grim tovább lohol a piac biztonságosabbnak ítélt területe felé, ahol több a piacoló és vásárló. Ám szeme sarkából észreveheti, hogy oldalról egy fején kendőt viselő, sötétebb bőrű alak furakodik a tömegen át felé, jobbról szemből. Láthatóan a törpét nézi és próbálja lekövetni a mozgását.
Samonyr talán rájött, hogy nem volt a legjobb ötlet megtámadni a szemben álló férfit. Egyikük sem talált, de a fegyverek már a kézben vannak. Hangosan hagyják el a szavak a száját, miközben távolodni próbál ellenfelétől, amely csak akkor sikerülhet neki, ha nem kap találatot és elég gyorsnak bizonyul, hogy teret nyerjen kettőjük között.
Sikerül ellépnie a sunyin gyomorra irányított szúrás elől és gyorsasága sem hagyja cserben, sikeresen fegyvertávolságon kívülre kerül.
A bajszos szemében hitetlenség szikrája lobban, hogy nem sikerült kibeleznie az egykori nemest és egyre több szempár fordul feléjük Samonyr szavait hallva. Talán elgondolkodik a visszavonuláson.
Relael pedig tovább üldözi az őt meglopó törpét. Nem rendítik meg Grim szavai, hátra sem fordul, hanem egyenesen követi a tolvajt. Elszántságát úgy tűnik, semmi sem töri meg.
Elszánása gyorsaságában is megnyilvánul, közeledni kezd a törpéhez. Talán a pillanatnyi hátranézés az oka vagy csak az elf hosszú léptei végre megfizetődnek, de Rel egyre közelebb ér Grimhez és látható és a törpe számára érezhető, hogy ha nem történik valami, akkor a következő pillanatokban utol is éri őt.
Körülöttük négy-öt megálló, bámészkodó vásárló tartózkodhat. Előttük sűrűsödik a tömeg, két oldalt két-két méterre kofák és piacosok portékáikat árulják asztalon és földön.*
*Ahogy a menekülő törpe visszafordul, láthatja a mögötte lejátszódó jelenetet. A kiabálás bizonyosan eljut elf üldözőjéhez még a piac hangzavarában is. Körülötte többen megállnak, vagy a törpe mögötti eseményeket vagy a futó Grimoryant követve tekintetükkel.
Mindenesetre Grim tovább lohol a piac biztonságosabbnak ítélt területe felé, ahol több a piacoló és vásárló. Ám szeme sarkából észreveheti, hogy oldalról egy fején kendőt viselő, sötétebb bőrű alak furakodik a tömegen át felé, jobbról szemből. Láthatóan a törpét nézi és próbálja lekövetni a mozgását.
Samonyr talán rájött, hogy nem volt a legjobb ötlet megtámadni a szemben álló férfit. Egyikük sem talált, de a fegyverek már a kézben vannak. Hangosan hagyják el a szavak a száját, miközben távolodni próbál ellenfelétől, amely csak akkor sikerülhet neki, ha nem kap találatot és elég gyorsnak bizonyul, hogy teret nyerjen kettőjük között.
Sikerül ellépnie a sunyin gyomorra irányított szúrás elől és gyorsasága sem hagyja cserben, sikeresen fegyvertávolságon kívülre kerül.
A bajszos szemében hitetlenség szikrája lobban, hogy nem sikerült kibeleznie az egykori nemest és egyre több szempár fordul feléjük Samonyr szavait hallva. Talán elgondolkodik a visszavonuláson.
Relael pedig tovább üldözi az őt meglopó törpét. Nem rendítik meg Grim szavai, hátra sem fordul, hanem egyenesen követi a tolvajt. Elszántságát úgy tűnik, semmi sem töri meg.
Elszánása gyorsaságában is megnyilvánul, közeledni kezd a törpéhez. Talán a pillanatnyi hátranézés az oka vagy csak az elf hosszú léptei végre megfizetődnek, de Rel egyre közelebb ér Grimhez és látható és a törpe számára érezhető, hogy ha nem történik valami, akkor a következő pillanatokban utol is éri őt.
Körülöttük négy-öt megálló, bámészkodó vásárló tartózkodhat. Előttük sűrűsödik a tömeg, két oldalt két-két méterre kofák és piacosok portékáikat árulják asztalon és földön.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10327-10346