//Páratlan csillogás//
*Amikor megpillantja Merchent a pultjánál állva az arannyal díszített, elegáns nemesi öltözetében, kezében az igazán úrias kiegészítőnek tartott sétapálcával, őszinte elismerés ül ki az arcára. Már a fürdőben is megnyerő volt számára a tündér, de most, hogy így, minden rendelkezésére álló eszközt és szépet kihasználva látja őt, egyszerűen lenyűgözi a megjelenése. Most már kétség sem férhet hozzá, ez a Merchen Feiy valóban vetekedhet Orthus Morthimer renoméjával.
Az elsurranó kölyökre épp csak egy rövid pillantást vet, ő érdekli a legkevésé a nőt, ám az idő közben szemügyre vett, aranyozott hintó és legfőképp az a legendás ékszer, ami miatt most itt van, annál inkább.*
- Megfoghatom? *Kérdezi, és ha Merchen engedi, akkor a kezébe veszi az amulettet, gyengéden végigsimít rajta hüvelykujjával, forgatja, nézegeti. Valóban gyönyörű darab, de ő mégis arra kíváncsi, hogy az a legenda, a történet hozzá az emberfeletti intelligenciáról észlelhető vagy érezhető-e valahogy. Egyelőre nem vár csodát és magyarázatot sem, csupán kíváncsi.*
- Meseszép. Milyen anyagból készült az amulett? *Kérdezi, ekkor már kékjeivel a kereskedő tekintetét keresve. Mindeközben a kabátokról is esik néhány szó, ám erről nem szükséges hosszasan beszélgetniük, mivel már konkrét elképzelése is van a lánynak, sőt, döntés, mit meg is hozott.*
- Egyetértek. Szeretnék belőle egyet, olyat, ami kellően puha, meleg és elegáns is. Fekete színben. Ó, és ha már itt tartunk, egy új harisnyát is ideje volna vásárolnom, ha ebben is tud segíteni. Szintén feketét, szigorúan selyemből. *Látja aztán, ahogy kereskedője félrepillant, tekintetét követve pedig ő is újra a hintót vizslatva találja magát.*
- Úgy véli? Szép álomnak hangzik, de attól félek, hogy ezek a járművek még a leggazdagabb nemesek számára is megfizethetetlenek. *Kéreti magát kissé, hisz tisztában van azzal, hogy a fellépéseiből összegyűjtött arany már bőven megközelíti némelyik nemes vagyonát, és azzal is, hogy mennyit érhet az a hintó, viszont kíváncsi, hogy milyen ajánlattal áll elő a tündér, mielőtt túlzottan lelkesnek mutatná magát.*