Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 82 (1621. - 1640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1640. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-09-22 20:13:51
Üzenet elküldve: 2022-09-22 20:13:51
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kis utazás//
- Igen. Odahaza a fiatalabb munkás fiúk hajlamosak voltak ezt-azt elfelejteni. Főleg az emberek.
* Bólint rá határozottan, mert neki igenis ez a véleménye. A nők nem szoktak elfelejteni dolgokat. Esetleg kis időre kimegy a fejükből és nem gondolnak rá, de nem is kell őket naponta figyelmeztetni ilyesmikre. Általában. Luni kezét fogva fel-feltekint az arcára, majd egyre inkább a piac és kínálata köti le a figyelmét. A nála nagyobb dolgok halomban állnak egymás mellett. Ő is lát olyasmiket, amik jól jönnének neki, hasznát tudná venni, vagy egyszerűen csak megteszik neki. S bár a patkányok nem épp a szíve csücskei, de elismeri, hogy amúgy jópofa kis jószágok. Így Luni kérdésére állának dörgölésével válaszol. *
- Hát. Ha ő meg piócákat tart, az más. Bár azokat úgy tudom használják gyógyításban. De nem tudom, mit szólna a patkányokhoz. Lehet kísérletezni kezdene rajtuk, mert ilyenekre használják ám őket! De, de ha ügyesek vagyunk és viszünk neki szép ajándékokat, akkor be tudunk egyet csempészni neked és nem esik baja.
* Amin az ő szeme megakad, az egyik póni. Neki épp megfelelő lenne a mérete és olyan szép nagy szemei vannak meg szempillái. Nagyon cuki jószág, barna és fehér foltos, kócos sörénnyel. Gondolatban megígéri magának, hogy egy újabb hátassal térnek majd vissza a ligetbe. Elvégre előny, ha neki is van lovacskája, ha menni kell valahová. Meg amúgy is olyan édi, hogy mindjárt belehal! *
- Luni, most merre tovább?
- Igen. Odahaza a fiatalabb munkás fiúk hajlamosak voltak ezt-azt elfelejteni. Főleg az emberek.
* Bólint rá határozottan, mert neki igenis ez a véleménye. A nők nem szoktak elfelejteni dolgokat. Esetleg kis időre kimegy a fejükből és nem gondolnak rá, de nem is kell őket naponta figyelmeztetni ilyesmikre. Általában. Luni kezét fogva fel-feltekint az arcára, majd egyre inkább a piac és kínálata köti le a figyelmét. A nála nagyobb dolgok halomban állnak egymás mellett. Ő is lát olyasmiket, amik jól jönnének neki, hasznát tudná venni, vagy egyszerűen csak megteszik neki. S bár a patkányok nem épp a szíve csücskei, de elismeri, hogy amúgy jópofa kis jószágok. Így Luni kérdésére állának dörgölésével válaszol. *
- Hát. Ha ő meg piócákat tart, az más. Bár azokat úgy tudom használják gyógyításban. De nem tudom, mit szólna a patkányokhoz. Lehet kísérletezni kezdene rajtuk, mert ilyenekre használják ám őket! De, de ha ügyesek vagyunk és viszünk neki szép ajándékokat, akkor be tudunk egyet csempészni neked és nem esik baja.
* Amin az ő szeme megakad, az egyik póni. Neki épp megfelelő lenne a mérete és olyan szép nagy szemei vannak meg szempillái. Nagyon cuki jószág, barna és fehér foltos, kócos sörénnyel. Gondolatban megígéri magának, hogy egy újabb hátassal térnek majd vissza a ligetbe. Elvégre előny, ha neki is van lovacskája, ha menni kell valahová. Meg amúgy is olyan édi, hogy mindjárt belehal! *
- Luni, most merre tovább?
1639. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-09-22 19:46:44
Üzenet elküldve: 2022-09-22 19:46:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
*Nilevard vádaskodásán jót nevet, mert alapvetően bóknak szánta, ezt érzi. S hol van már a korábbi pír a férfi arcáról? Csupán csak annyi kellett, hogy egy-két órát egymás társaságában töltsenek el. Tanilla bátrabb, mint volt korábban és határozottan boldogabb. Nilevard pedig elhagyta; valamelyes; a habogást és a pirulást. Ám ezek még feltűnnek olykor-olykor, amit ő nem is bán.*
- Elvarázsoltalak, hát persze! Ha akarom, egy csettintésemre szőke lovagból békává változtathatnálak. De túl jóképű vagy ahhoz, hogy békát varázsoljak belőled.
*Kicsit gonoszkás a nevetése, de hamar meglágyul az arca és már-már királynői intéssel elbocsájtja a lovagot.*
- Nem bánom, megkegyelmezek neked. Nem bántalak, esküszöm.
*Újra belekarol, hogy nevetve haladhassanak tovább. Bár Nilevard kissé elréved, amikor a beszerző körútról beszélnek és tudja, hogy mire gondol. Szerencsére nevetése és érintése hamar kizökkenti a rémisztő emlékből. Ez annyira jól sikerül, hogy újra zavarba hozza őt. Illetve Nilevard hozza zavarba saját magát. Meglepetten néz rá, és a helyesbítése sem hangzik épp illendően. Meg is torpan és kicsit befordul elé, hogy a szemébe nézhessen, és igen. Nagyon zavarba ejtő tekintettel néz a lovag szemeibe, aki elvileg nagyon udvarias fiatal ember.*
- Mondd csak, mit is szeretnél te velem este? Pláne este a parton? Hol is?
*Kicsit előrébb hajol, derekát kissé hajlítva, és igencsak közel a lovag arcához. Tanilla nagyon ért ahhoz, hogy zavarba ejtő módon viselkedjen és hogy főleg Nilevard legyen az, aki zavarba jöjjön.*
// A világ nagy kérdései //
*Nilevard vádaskodásán jót nevet, mert alapvetően bóknak szánta, ezt érzi. S hol van már a korábbi pír a férfi arcáról? Csupán csak annyi kellett, hogy egy-két órát egymás társaságában töltsenek el. Tanilla bátrabb, mint volt korábban és határozottan boldogabb. Nilevard pedig elhagyta; valamelyes; a habogást és a pirulást. Ám ezek még feltűnnek olykor-olykor, amit ő nem is bán.*
- Elvarázsoltalak, hát persze! Ha akarom, egy csettintésemre szőke lovagból békává változtathatnálak. De túl jóképű vagy ahhoz, hogy békát varázsoljak belőled.
*Kicsit gonoszkás a nevetése, de hamar meglágyul az arca és már-már királynői intéssel elbocsájtja a lovagot.*
- Nem bánom, megkegyelmezek neked. Nem bántalak, esküszöm.
*Újra belekarol, hogy nevetve haladhassanak tovább. Bár Nilevard kissé elréved, amikor a beszerző körútról beszélnek és tudja, hogy mire gondol. Szerencsére nevetése és érintése hamar kizökkenti a rémisztő emlékből. Ez annyira jól sikerül, hogy újra zavarba hozza őt. Illetve Nilevard hozza zavarba saját magát. Meglepetten néz rá, és a helyesbítése sem hangzik épp illendően. Meg is torpan és kicsit befordul elé, hogy a szemébe nézhessen, és igen. Nagyon zavarba ejtő tekintettel néz a lovag szemeibe, aki elvileg nagyon udvarias fiatal ember.*
- Mondd csak, mit is szeretnél te velem este? Pláne este a parton? Hol is?
*Kicsit előrébb hajol, derekát kissé hajlítva, és igencsak közel a lovag arcához. Tanilla nagyon ért ahhoz, hogy zavarba ejtő módon viselkedjen és hogy főleg Nilevard legyen az, aki zavarba jöjjön.*
1638. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-09-20 21:11:44
Üzenet elküldve: 2022-09-20 21:11:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* Megnyugtató és lélekformáló, egy új világ, ami csak arra vár, hogy felderíthesse. Szemével bár követi az utat, mégis meglepetten tapasztalja a piac forgatagát. Elméjére ható rózsaszín köd által, zavartan tekint a lányra. *
- Véletlenül nem varázsló vagy? Hova tűnt a városközpont? Csak rád néztem és utána piac? Na valld csak be, hogy varázsoltál.
* Gúnyos mosolyt húz az arcára, hogy a lányt meglepje vádaskodásával, majd tekintete ellágyul. *
- Engem már elvarázsoltál.
* Kacsint rá, majd felkacag a saját bókján. Hol is van a pír Nilevard? *
- Kihagyhatatlan volt, bocsáss meg.
* Végül a lány egy részletes magyarázattal szolgál a vásárlással kapcsolatban. El is gondolkozik rajta egy darabig. *
- Mondjuk nekem sem kell sok dolog. Egy sátor mindenképp, meg talán néhány apróság, de szerintem minden másom van. A fél életemet az erdők közelében töltöm. Vagy éppen... A hegységben...
* Tekintete elréved a távolba, de most végre nem ő az egyetlen aki tudhatja is ennek az okát. Szemei előtt újra feltűnik a félelmetes bestia... Hatalmas agyarai és pikkelyes páncélzata rémült tekintetet hoz ki belőle. Szerencséjére Tanilla hamar kizökkenti. *
- Oh igen.. Én sem bánom, bár a legszívesebben az estét is veled tölteném...
* Balga Nilevard... Te balga! Csak a végére döbbensz rá szavaid súlyára... Az a szolid pír mi az arcán volt, vérvörössé válik.. *
- Nem úgy értettem! Öhhm ... Úgy gondoltam, hogy a.... a parton! Igen! A parton...
* Mondja egy cseppet sem meggyőzően, még lova is keservesen felnyerít szerencsétlenségén. A lovagnak még van mit tanulnia, főleg az udvarlás művészetében. *
A hozzászólás írója (Nilevard Demingen Sethvar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.20 21:34:06
// A világ nagy kérdései //
* Megnyugtató és lélekformáló, egy új világ, ami csak arra vár, hogy felderíthesse. Szemével bár követi az utat, mégis meglepetten tapasztalja a piac forgatagát. Elméjére ható rózsaszín köd által, zavartan tekint a lányra. *
- Véletlenül nem varázsló vagy? Hova tűnt a városközpont? Csak rád néztem és utána piac? Na valld csak be, hogy varázsoltál.
* Gúnyos mosolyt húz az arcára, hogy a lányt meglepje vádaskodásával, majd tekintete ellágyul. *
- Engem már elvarázsoltál.
* Kacsint rá, majd felkacag a saját bókján. Hol is van a pír Nilevard? *
- Kihagyhatatlan volt, bocsáss meg.
* Végül a lány egy részletes magyarázattal szolgál a vásárlással kapcsolatban. El is gondolkozik rajta egy darabig. *
- Mondjuk nekem sem kell sok dolog. Egy sátor mindenképp, meg talán néhány apróság, de szerintem minden másom van. A fél életemet az erdők közelében töltöm. Vagy éppen... A hegységben...
* Tekintete elréved a távolba, de most végre nem ő az egyetlen aki tudhatja is ennek az okát. Szemei előtt újra feltűnik a félelmetes bestia... Hatalmas agyarai és pikkelyes páncélzata rémült tekintetet hoz ki belőle. Szerencséjére Tanilla hamar kizökkenti. *
- Oh igen.. Én sem bánom, bár a legszívesebben az estét is veled tölteném...
* Balga Nilevard... Te balga! Csak a végére döbbensz rá szavaid súlyára... Az a szolid pír mi az arcán volt, vérvörössé válik.. *
- Nem úgy értettem! Öhhm ... Úgy gondoltam, hogy a.... a parton! Igen! A parton...
* Mondja egy cseppet sem meggyőzően, még lova is keservesen felnyerít szerencsétlenségén. A lovagnak még van mit tanulnia, főleg az udvarlás művészetében. *
A hozzászólás írója (Nilevard Demingen Sethvar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.20 21:34:06
1637. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-09-20 21:08:20
Üzenet elküldve: 2022-09-20 21:08:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Kis utazás//
*Adoaver valóban jó gyorsan itt hagyta őket, de hát tényleg megérti. Az viszont csak most tudatosodik benne igazán, hogy most már az ifjú ember nélkül vannak itt a városban, amit a legjobban viszont éppen ő ismer, és, hogy tulajdonképpen ő volt az egyetlen közülük, aki tisztában volt útjuk céljának pontos helyével.
Egyelőre viszont nem beszél arról, hogy így kissé nehezebb lesz majd megtalálni a házat, ahová mennek, hiszen amikor utoljára itt járt, akkor az egész környék még kissé másként nézett ki.
Mégsem aggódik túlságosan, mert bízik benne, hogy bármennyire is idegen volt neki akkor minden, elég lesz csak megerőltetnie az emlékezetét, így pedig legalább az irányt meg tudja találni, végtére is csak a piac és a ház között legalább kétszer tette meg oda-vissza az utat és másodszor már egyedül. Aztán pedig, bármennyire is átépítették az egykor ridegebb és otthontalanabb napokat látott házat, valamit csak megőrzött egykori önmagából, ami alapján képes lehet felismerni. Talán szerencséjük is lesz majd, esetleg valaki útba is igazíthatja őket, bár úgy számítja, hogy a Sayqueves család elég keveset lakott ott ahhoz, hogy bárki csak úgy tudja, hogy pontosan melyik is az ő egykori otthonuk. Ugyanakkor, talán védőszelleme is tud segíteni, ha megidézi. Más szférából, vagy létsíkról érkezik, teljesen mindegy, hogy minek nevezi. Nyilván nem mindentudó, de talán érzékel olyasmit, amit ők nem, így pedig a maga mágikus, rejtélyes módján pontosan tudja azt, hogy hová tartanak, így pedig elvezetni is el tudja őket odáig. Egy próbát ez is megér majd, ha nem lesz esetleg más lehetőségük.
A lényeg, hogy kicsit aggódik, de egyelőre azért annyira nagyon nem, főleg, hogy hamarosan megvalósítják Thris javaslatát és bemennek kicsit szétnézni a piacra.*
- Azt mondod ilyenek? *kérdi szórakozottan, a tündérlánynak arra a megjegyzésére, hogy a férfiak hajlamosak elhagyni mindent.*
- Akiket eddig én ismertem közelebbről inkább engem hagytak el, kivéve persze Intet. Nem úgy értem, hogy udvarlóm lett volna, vagy ilyesmi, csak azokra gondolok, akikkel valaha összebarátkoztam és nem lányok voltak. Wilhorp Aleimordék szolgálója volt, akiknél itt laktam, de elhagyta a házat egyik napról a másikra. Maga Aleimord eltűnt, ahogyan Thim is, aki elkísért a Mágustoronyig. *sorolja, de inkább tűnődőnek látszik talán, mint bánatosnak, holott Wilhorp és Thim eltűnését mindenképpen nagyon sajnálja.
Aleimord iránt őszinte ugyan hálát érez, vele kapcsolatban mégis elég vegyesek az érzelmei. Ugyan sokat segített rajta éppen a legjobbkor, mint rokon, mégis, ha választhatna nem pont ő lenne az, akit valamennyiük közül, akikre éppen gondolt elsőnek szeretne látni.
Még jó, hogy van vele egy Intath, legalábbis otthon, ligetben. Édesapját, akit meg nem is ismer, mivel már születése előtt elment, édesanyja miatt már nem is említi, de hát úgy van vele, hogy bármennyire is elüldözték őt, még is csak általa is el lett hagyva. Utóbbi viszont éppen csak átfut a gondolatai között, hiszen olyan sok benyomás éri egyszerre.
Először is örül neki, hogy Thrissaya még mindig szívesen fogja meg a kezét, mások előtt és nem csak maguk között is, ráadásul, a lány finom bőrének az érintése tényleg kellemes. Jó érzéssel tölti el, és furcsa mód biztonságérzettel is eltölti.
Aztán körülnéz.*
-Annyi mindent árulnak itt, hogy szinte beleszédülök. *állapítja meg, félig magának, félig a többieknek, amit mond, az pedig tulajdonképpen teljesen megfelel a valóságnak, azt sem tudja hirtelen, hogy hová kapja a fejét, mert minden van, amire éppen vágyik, vagy éppen nem vágyik rá különösebben, de ligetnek szüksége lenne rá. Amúgy pedig, ha már félig-meddig vendégségbe jöttek, talán vásárolnia is illene valamit, amit ajándékba vihet. Persze nem éppen azt, amit pár pillanattal később kiszúr.*
- Ó, patkányok is vannak, nézzétek! *mondja sokkal lelkesebben, mint más tenné a helyében, ami, ha édesanyját nyilván nem is, de a tündérlányt talán meglepi, mivel eddig csak olyan lánynak ismerhette, aki a lovaktól ugyan fél, de nagy házőrzőjükkel egész jól kijön, szeret gondoskodni a kecskékről, meg etetni a tyúkokat, az aranyos, kis állatokat pedig, mint mondjuk a macska és a nyúl egyenesen imádja, azt azonban sohasem említette, hogy gyengéd vonzalmat érez az apró, és nem is annyira apró rágcsálók iránt.*
- Mit gondolsz, Int nagyon mérges lenne, ha hazavinnék egyet? *kérdi Thrist.* Talán be tudnám úgy csempészni a szobámba, hogy ne vegye észre. Mondjuk ő meg halál komolyan piócákat tart háziállatként, szóval talán nem is lenne túl sok joga megsértődni ezen... *gondolkodik hangosan tovább. Közben azért nyuszikkal teli kosarát is erősen fogja, nem csak bámészkodik. Annyi minden van itt, őszintén kíváncsi rá, hogy Thrissaya és édesanyja figyelmét mi kelti, vagy inkább mi minden keltik fel leginkább.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.20 21:12:31
*Adoaver valóban jó gyorsan itt hagyta őket, de hát tényleg megérti. Az viszont csak most tudatosodik benne igazán, hogy most már az ifjú ember nélkül vannak itt a városban, amit a legjobban viszont éppen ő ismer, és, hogy tulajdonképpen ő volt az egyetlen közülük, aki tisztában volt útjuk céljának pontos helyével.
Egyelőre viszont nem beszél arról, hogy így kissé nehezebb lesz majd megtalálni a házat, ahová mennek, hiszen amikor utoljára itt járt, akkor az egész környék még kissé másként nézett ki.
Mégsem aggódik túlságosan, mert bízik benne, hogy bármennyire is idegen volt neki akkor minden, elég lesz csak megerőltetnie az emlékezetét, így pedig legalább az irányt meg tudja találni, végtére is csak a piac és a ház között legalább kétszer tette meg oda-vissza az utat és másodszor már egyedül. Aztán pedig, bármennyire is átépítették az egykor ridegebb és otthontalanabb napokat látott házat, valamit csak megőrzött egykori önmagából, ami alapján képes lehet felismerni. Talán szerencséjük is lesz majd, esetleg valaki útba is igazíthatja őket, bár úgy számítja, hogy a Sayqueves család elég keveset lakott ott ahhoz, hogy bárki csak úgy tudja, hogy pontosan melyik is az ő egykori otthonuk. Ugyanakkor, talán védőszelleme is tud segíteni, ha megidézi. Más szférából, vagy létsíkról érkezik, teljesen mindegy, hogy minek nevezi. Nyilván nem mindentudó, de talán érzékel olyasmit, amit ők nem, így pedig a maga mágikus, rejtélyes módján pontosan tudja azt, hogy hová tartanak, így pedig elvezetni is el tudja őket odáig. Egy próbát ez is megér majd, ha nem lesz esetleg más lehetőségük.
A lényeg, hogy kicsit aggódik, de egyelőre azért annyira nagyon nem, főleg, hogy hamarosan megvalósítják Thris javaslatát és bemennek kicsit szétnézni a piacra.*
- Azt mondod ilyenek? *kérdi szórakozottan, a tündérlánynak arra a megjegyzésére, hogy a férfiak hajlamosak elhagyni mindent.*
- Akiket eddig én ismertem közelebbről inkább engem hagytak el, kivéve persze Intet. Nem úgy értem, hogy udvarlóm lett volna, vagy ilyesmi, csak azokra gondolok, akikkel valaha összebarátkoztam és nem lányok voltak. Wilhorp Aleimordék szolgálója volt, akiknél itt laktam, de elhagyta a házat egyik napról a másikra. Maga Aleimord eltűnt, ahogyan Thim is, aki elkísért a Mágustoronyig. *sorolja, de inkább tűnődőnek látszik talán, mint bánatosnak, holott Wilhorp és Thim eltűnését mindenképpen nagyon sajnálja.
Aleimord iránt őszinte ugyan hálát érez, vele kapcsolatban mégis elég vegyesek az érzelmei. Ugyan sokat segített rajta éppen a legjobbkor, mint rokon, mégis, ha választhatna nem pont ő lenne az, akit valamennyiük közül, akikre éppen gondolt elsőnek szeretne látni.
Még jó, hogy van vele egy Intath, legalábbis otthon, ligetben. Édesapját, akit meg nem is ismer, mivel már születése előtt elment, édesanyja miatt már nem is említi, de hát úgy van vele, hogy bármennyire is elüldözték őt, még is csak általa is el lett hagyva. Utóbbi viszont éppen csak átfut a gondolatai között, hiszen olyan sok benyomás éri egyszerre.
Először is örül neki, hogy Thrissaya még mindig szívesen fogja meg a kezét, mások előtt és nem csak maguk között is, ráadásul, a lány finom bőrének az érintése tényleg kellemes. Jó érzéssel tölti el, és furcsa mód biztonságérzettel is eltölti.
Aztán körülnéz.*
-Annyi mindent árulnak itt, hogy szinte beleszédülök. *állapítja meg, félig magának, félig a többieknek, amit mond, az pedig tulajdonképpen teljesen megfelel a valóságnak, azt sem tudja hirtelen, hogy hová kapja a fejét, mert minden van, amire éppen vágyik, vagy éppen nem vágyik rá különösebben, de ligetnek szüksége lenne rá. Amúgy pedig, ha már félig-meddig vendégségbe jöttek, talán vásárolnia is illene valamit, amit ajándékba vihet. Persze nem éppen azt, amit pár pillanattal később kiszúr.*
- Ó, patkányok is vannak, nézzétek! *mondja sokkal lelkesebben, mint más tenné a helyében, ami, ha édesanyját nyilván nem is, de a tündérlányt talán meglepi, mivel eddig csak olyan lánynak ismerhette, aki a lovaktól ugyan fél, de nagy házőrzőjükkel egész jól kijön, szeret gondoskodni a kecskékről, meg etetni a tyúkokat, az aranyos, kis állatokat pedig, mint mondjuk a macska és a nyúl egyenesen imádja, azt azonban sohasem említette, hogy gyengéd vonzalmat érez az apró, és nem is annyira apró rágcsálók iránt.*
- Mit gondolsz, Int nagyon mérges lenne, ha hazavinnék egyet? *kérdi Thrist.* Talán be tudnám úgy csempészni a szobámba, hogy ne vegye észre. Mondjuk ő meg halál komolyan piócákat tart háziállatként, szóval talán nem is lenne túl sok joga megsértődni ezen... *gondolkodik hangosan tovább. Közben azért nyuszikkal teli kosarát is erősen fogja, nem csak bámészkodik. Annyi minden van itt, őszintén kíváncsi rá, hogy Thrissaya és édesanyja figyelmét mi kelti, vagy inkább mi minden keltik fel leginkább.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.09.20 21:12:31
1636. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-09-18 17:35:42
Üzenet elküldve: 2022-09-18 17:35:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Elveszett lélek //
* A verseny egy könnyed hangulatot teremtett kettőjük között. Kiváló egy rövid bevásárláshoz a piacon. Sricmor válláról már ki is nézett egy kedves árust, akitől megszerezhetnének mindent amire szükségük van. A terv, azonban hamar kudarcba fulladt mikor az óriás szó nélkül elkezdett szaladni. Ez annyira meglepte, hogy lecsúszott addigi helyéről egyenesen a tömegbe esve.
~ Au! Ez meg mi akart lenni? ~
Fájós fejjel feltápászkodik, hogy utól tudja érni.
Készenlétbe helyezi a szárnyait a repülésre. Fel is száll a talajról, de egyből vissza is esik. Az előző szárnyalása teljesen kimerítette.
~ Ha nem tudok repülni akkor biztos nem érem utól. Azt sem látom merre ment ettől a sok embertől. ~
Türelmetlenül próbál áthágni a tömegen barátját keresve, de sehol senki. *
- Sricmor! Hol vagy? Kérlek ne hagyj itt egyedül!
* Lábujjhegyen állva próbál nézelődni, aprókat ugrál, de reménytelenül, az óriásnak hült helye. Utolsó erejével, még megindul a vásárhely széle felé, bajtársa megtalálásának reményében. *
* A verseny egy könnyed hangulatot teremtett kettőjük között. Kiváló egy rövid bevásárláshoz a piacon. Sricmor válláról már ki is nézett egy kedves árust, akitől megszerezhetnének mindent amire szükségük van. A terv, azonban hamar kudarcba fulladt mikor az óriás szó nélkül elkezdett szaladni. Ez annyira meglepte, hogy lecsúszott addigi helyéről egyenesen a tömegbe esve.
~ Au! Ez meg mi akart lenni? ~
Fájós fejjel feltápászkodik, hogy utól tudja érni.
Készenlétbe helyezi a szárnyait a repülésre. Fel is száll a talajról, de egyből vissza is esik. Az előző szárnyalása teljesen kimerítette.
~ Ha nem tudok repülni akkor biztos nem érem utól. Azt sem látom merre ment ettől a sok embertől. ~
Türelmetlenül próbál áthágni a tömegen barátját keresve, de sehol senki. *
- Sricmor! Hol vagy? Kérlek ne hagyj itt egyedül!
* Lábujjhegyen állva próbál nézelődni, aprókat ugrál, de reménytelenül, az óriásnak hült helye. Utolsó erejével, még megindul a vásárhely széle felé, bajtársa megtalálásának reményében. *
1635. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-09-16 20:26:45
Üzenet elküldve: 2022-09-16 20:26:45
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kis utazás//
* Vidor hangulatban halad tovább, ügyesen kerülgetve a szét szórt tereptárgyakat. Kutat, házat, s mifenéket. Embert, elfet, tán még koboldot is, meg mindenféle jószágot. Nem ugrat át semmit, csak ügyesen kerülget.*
- Legyen akkor úgy, kössük ki a cocót valami jó helyen és bízzuk rá a szekeret.
* Ahogy haladnak tovább, Adoaver-t görcsféleség kapja el, vagy tán épp meg találja ütni a guta. Kotorászik és egy levelet vesz elő, meg kántál valami találkozóról meg toronyról. Ő csak meglepetten pislog a szép színű szemecskéivel, hogy mi a frász van már megint? Alig győz megállni, nemhogy kitörje nyomorult nyakát a férfiú, mikor az lepattanni készül tőlük. Luni persze nem hagyja csak úgy és ad neki az elemózsiájukból. Nincs könnyes búcsú, mert a mágus olyan hamar lelép, szólni sincs ideje. Meg sírni sincsen kedve, hiszen a ligetben úgyis találkoznak majd. *
- Szia!
* Kiált még utána, csak hogy szóljon egy jó szót. Viszont anya és lánya kicsit parázs vitájába esze ágában sincs beleszólni. Főleg nem az isteni gondviselésről. *
- Ha lenne olyan, akkor a férfiak nem hagynák el mindig mindenüket.
* Nélküle folytatják az útjukat és nem kell már sok, hogy megérkezzenek a megfelelő helyre. Itt ki tudja kötni a lovat így sem ő, sem a szekér nem megy innen sehová. Mikor indulnának már, tarisznyáját még átveti a vállán és Lunira néz. *
- Persze.
* Ez valahogy természetesen jön és meg is fogja Luni kezét. Biztonságosabb így, mert ez mégis csak egy nagy város, amit ő nem ismer. Bár ha baj lenne, felmászna valami magasra. Vagy megkeresné a szekeret. Olyan jó harminc centi különbség van kettejük között és Luni sem épp magas alkat. Mintha aranyos kicsi és még kisebb leánykát sétálnának a piacon. *
* Vidor hangulatban halad tovább, ügyesen kerülgetve a szét szórt tereptárgyakat. Kutat, házat, s mifenéket. Embert, elfet, tán még koboldot is, meg mindenféle jószágot. Nem ugrat át semmit, csak ügyesen kerülget.*
- Legyen akkor úgy, kössük ki a cocót valami jó helyen és bízzuk rá a szekeret.
* Ahogy haladnak tovább, Adoaver-t görcsféleség kapja el, vagy tán épp meg találja ütni a guta. Kotorászik és egy levelet vesz elő, meg kántál valami találkozóról meg toronyról. Ő csak meglepetten pislog a szép színű szemecskéivel, hogy mi a frász van már megint? Alig győz megállni, nemhogy kitörje nyomorult nyakát a férfiú, mikor az lepattanni készül tőlük. Luni persze nem hagyja csak úgy és ad neki az elemózsiájukból. Nincs könnyes búcsú, mert a mágus olyan hamar lelép, szólni sincs ideje. Meg sírni sincsen kedve, hiszen a ligetben úgyis találkoznak majd. *
- Szia!
* Kiált még utána, csak hogy szóljon egy jó szót. Viszont anya és lánya kicsit parázs vitájába esze ágában sincs beleszólni. Főleg nem az isteni gondviselésről. *
- Ha lenne olyan, akkor a férfiak nem hagynák el mindig mindenüket.
* Nélküle folytatják az útjukat és nem kell már sok, hogy megérkezzenek a megfelelő helyre. Itt ki tudja kötni a lovat így sem ő, sem a szekér nem megy innen sehová. Mikor indulnának már, tarisznyáját még átveti a vállán és Lunira néz. *
- Persze.
* Ez valahogy természetesen jön és meg is fogja Luni kezét. Biztonságosabb így, mert ez mégis csak egy nagy város, amit ő nem ismer. Bár ha baj lenne, felmászna valami magasra. Vagy megkeresné a szekeret. Olyan jó harminc centi különbség van kettejük között és Luni sem épp magas alkat. Mintha aranyos kicsi és még kisebb leánykát sétálnának a piacon. *
1634. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-09-15 18:03:43
Üzenet elküldve: 2022-09-15 18:03:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A sötételfnek régóta járt már az agya ezen a kimozduláson. Egy kis vásárlás, kényszer arany lengetés, jön a hideg, a házfelújítás közepén van. Most nem fogyhat ki mindenből. Ideje vásárolnia. Embereket és egyéb teremtményeket látnia. Levegőt szívnia. Bárki bármit mond egy ablak kinyitása nem ugyanaz, mint egy kiadós séta. Ráadásul hiába a fizikai munka, az agyát is meg kell dolgoztatni, mondjuk egy beszélgetéssel. Erre pedig lesz alkalma itt a piacon. Remélhetőleg egy nyugodt vásárlás során és nem holmi vita miatt Meg is talál egy kedves árult és átnyújtja Mesélő (Hydra)-nak a 712 aranyat alkujáért. 
*
*
1633. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-09-13 19:48:16
Üzenet elküldve: 2022-09-13 19:48:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 677
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Kis utazás//
*Thrissaya szavain elneveti magát, remélve, hogy nem sérti meg ezzel az ifjú mágust, holott ami vicces, az vicces.*
- Azért csak óvatosan azzal az ugratással, nehogy visszajöjjön az almaleves meg a krumpli. *teszi is hozzá a lány nyelvet öltéssel is megtoldott megjegyzéséhez.
A szökőkutat mindenesetre különösebb nehézség nélkül kerülik ki, hogy aztán jó alaposan megnézhesse magának mi minden változott itt azóta, hogy elhagyta Artheniort. Hamar rájön arra, hogy rengeteg minden, ha nem éppen szinte minden.
Mivel nem élt itt annyit, hogy rendesen megtanulja kiismerni magát, amikor pedig igen, akkor túl sok minden történt és az egészségesnél sokkal több benyomás érte egyszerre, meg persze az erdő után nagyon is idegen volt számára az egész, így most csak nagyjából sejti, hogy melyik az a környék, ahol éppen járnak, bár utólag úgy tűnik, hogy megérzése teljesen helyesnek bizonyul, mert hamarosan megérkeznek a piachoz, ahová indultak, azt pedig biztosan nem rakta arrébb senki ameddig ő nem volt itt.
Az innen hogyan tovább kérdése viszont itt merül fel először úgy, hogy már számára is igazi tétje van a többiek válaszának.
Bár Adoaver véleményét mérlegeli és elismeri, hogy ő jobban kiismeri magát bármiféle városban nála, nem szívesen hajtana be szekerestől az eladók és és a vevők közé, így ezt a lehetőséget szinte azonnal el is veti.*
- Nem, inkább jól látható helyen hagyjuk a szekeret a piactér szélén, és kikötjük a lovat, ahová tudjuk. Majd nem megyünk onnan túl messzire, hogy rá is lássunk, de mondjuk én sem hiszem, hogy pár perc alatt ellopná bárki is, inkább csak jobb az óvatosság. Viszont, amúgy sem terveztem bejárni az egész piacot és szinte semmi pénzem, így nem lesz hosszas vásárolgatás sem, csak nagyon kicsit szeretnék nézelődni, és venni valami apróságot.
*Kevéske finomság, mondjuk egy perec, csecsebecse, kis üveges mézsör, bőr nyaklánc, értéktelen medállal, semmi hasznos, vagy drága dolog, ilyesmik járnak az eszében, nem hiszi, hogy ez lesz az a nap, amikor megveszi a szamarat, akire már régóta vágyik, vagy amikor nekiáll Szarvasliget készleteiről gondoskodni egy igazán nagy bevásárlás keretében, főleg, hogy utóbbihoz azért némi pénz sem ártana, de hát nyilván az állatokat sem adják ingyen.
Tűnődéséből mindenesetre Adoaver zökkenti ki, miután leszállnak a szekérről.*
- Valami baj van? *kérdi tőle, de aztán elég hamar meg is kapja a választ. Gyorsan kiderül, hogy baj éppen nincs, legfeljebb a fiú éli meg annak.
Ő csak annyiból tartja rossznak, (bár ez éppen elég), hogy Adoaver kellemes és szórakoztató társaságát mostantól mindenképpen hiányolni fogja. Ugyanakkor, ha van valaki, aki pontosan megérti, hogy miért akar a toronyhoz sietni, ahová ráadásul egy barátja, vagy valami barátfélesége hívja éppen, az éppen ő, aki szintén nem lenne képes hasonló alkalmat elszalasztani, még akkor sem ha ő személy szerint sokkal több varázslatot tanult a tornyon kívül és másoktól, mint ott a könyvekből.
Ugyanakkor az is tény, hogy az alapokat éppen ott, és talán máshol nem is lett volna képes elsajátítani.*
- Ez aztán isteni gondviselés! *szól közbe Ea lelkesen.* Még jó, hogy megtaláltad ezt a levelet!
*Ami viszont őt illeti már nem annyira lelkes, mint az édesanyja.*
- Na azt már nem, nem mész el csak úgy! *néz Adoaverre nagyon szigorúan.* Anya, kérlek add ide a kis zsákot, amit az útra készítettem!
*Miután ez gyorsan megtörténik, mivel vésztartalék ételük kéznél volt végig, ismét Adoaverhez fordul.*
- Vidd el a részedet, nehogy nekem üres gyomorral indulj el a toronyba! *nyom némi csomagolt ételt a fiú kezébe, nagyon remélve, hogy engedni fog majd a nem is annyira gyengéd unszolásnak.*
- Aztán vigyázz nekem magadra, és bármennyire sietsz, eszedbe ne jusson egyedül és éjjel bemenni abba az átkozott mocsárba! *sorolja tovább anyai jó tanácsait, miközben még ujját is felemeli az általa tiltásként használt jelet a semmi ellenállást nem tanúsító levegőbe írva.
Szigorú anyaként talán nem néz ki, de nővért imitálni próbáló kishúgként talán elmegy, noha nem ez a szándéka, de valami hasonlónak érzi magát, ettől pedig meglehetősen kényelmetlenül.*
- És ennyire nem kell rohannod vissza ligetbe, ha csak miattunk jönnél. Mi legalább egy hatig itt leszünk, ha nem tovább. Tudod, pénzt kell keresnünk itt, sokat. Ha van kedved, ide is visszajöhetsz, a házba, amiről beszéltünk. Jó utat, és tényleg vigyázz magadra kérlek! *integet végül, Adoaver gyors távozása után pedig ezúttal édesanyja neveti el magát.*
- Férfiak! Végül az összes lelép, a legtöbb pedig még engedélyt sem kér, csak úgy megy.
*Csak pillanatnyi a csend részéről mindezek után.*
- Ettől még hiányozni fog. *rázza meg erre a fejét kicsit szomorkás félmosollyal, nem törődve Callipeya fürkésző tekintetével.*
- Azért anya, ez az isteni gondviselés szöveg kicsit keskeny patak volt, nem? Ha létezik bármi ilyesmi a világon, akkor azt hiszem, hogy akkor viselték volna Adoaver gondját igazán az istenek, ha nem itt veszi észre ezt a levelet, hanem rögtön akkor, amikor megkapta. Most szerencsétlen feleslegesen jött idáig, és loholhat visszafelé a barátja után. De most nem? *fordul végül Thrissayához édesanyja szórakozott mosolyát látva, ami válasznak aligha elégséges.*
- Mindegy, nincs hozzánk kötve! Ő is teszi a dolgát, és mi is. *jegyzi meg félig magának, félig viszont a többieknek is.*
- Mi azért jöttünk, hogy még jobb hellyé tegyük ligetet, amikor visszatérünk. Szóval... *veszti el a fonalat egy kicsit, de aztán végül viszonylag hamar megtalálja.*
- Ugye megfogod a kezem Thris? *kérdi.* Nehogy még a végén elsodorjon a tömeg minket egymástól. *aggódik, talán mg a szokásosnál is jobban ezúttal.
Bár nem kétli, hogy a tündérlány elég talpraesett ahhoz, hogy hasonló helyzetben képes legyen feltalálni magát, de azért nem lenne egyszerű egy ekkora városban megkeresni őt, ha valamelyikük mégis elkeveredne a másiktól.
Aztán persze, ha Thris nem akarja, nem szándékozik erőltetni a dolgot, de már első alkalommal, hogy találkoztak is sétáltak kicsit kézen fogva, pedig éppen csak akkor ismerték meg egymást.
Igaz, hogy plüssnyulas kosárral a kezében, kis kék kendőben, kézen fogott tündérlánnyal talán annál is kislányosabbnak néz ki, mint amennyire egyébként máskor, de annyira azért nem bánja azt, ha fiatalabbnak, nem pedig idősebbnek nézik.
Meg hát nem is azért jött ide, hogy bárki bárminek is nézze. Tényleg csak kicsit körülnézni szeretne itt, megmutatni Thrissaynak azt, amit megmutatni érdemes, aztán pedig megkeresni egykori majdnem otthonát.*
*Thrissaya szavain elneveti magát, remélve, hogy nem sérti meg ezzel az ifjú mágust, holott ami vicces, az vicces.*
- Azért csak óvatosan azzal az ugratással, nehogy visszajöjjön az almaleves meg a krumpli. *teszi is hozzá a lány nyelvet öltéssel is megtoldott megjegyzéséhez.
A szökőkutat mindenesetre különösebb nehézség nélkül kerülik ki, hogy aztán jó alaposan megnézhesse magának mi minden változott itt azóta, hogy elhagyta Artheniort. Hamar rájön arra, hogy rengeteg minden, ha nem éppen szinte minden.
Mivel nem élt itt annyit, hogy rendesen megtanulja kiismerni magát, amikor pedig igen, akkor túl sok minden történt és az egészségesnél sokkal több benyomás érte egyszerre, meg persze az erdő után nagyon is idegen volt számára az egész, így most csak nagyjából sejti, hogy melyik az a környék, ahol éppen járnak, bár utólag úgy tűnik, hogy megérzése teljesen helyesnek bizonyul, mert hamarosan megérkeznek a piachoz, ahová indultak, azt pedig biztosan nem rakta arrébb senki ameddig ő nem volt itt.
Az innen hogyan tovább kérdése viszont itt merül fel először úgy, hogy már számára is igazi tétje van a többiek válaszának.
Bár Adoaver véleményét mérlegeli és elismeri, hogy ő jobban kiismeri magát bármiféle városban nála, nem szívesen hajtana be szekerestől az eladók és és a vevők közé, így ezt a lehetőséget szinte azonnal el is veti.*
- Nem, inkább jól látható helyen hagyjuk a szekeret a piactér szélén, és kikötjük a lovat, ahová tudjuk. Majd nem megyünk onnan túl messzire, hogy rá is lássunk, de mondjuk én sem hiszem, hogy pár perc alatt ellopná bárki is, inkább csak jobb az óvatosság. Viszont, amúgy sem terveztem bejárni az egész piacot és szinte semmi pénzem, így nem lesz hosszas vásárolgatás sem, csak nagyon kicsit szeretnék nézelődni, és venni valami apróságot.
*Kevéske finomság, mondjuk egy perec, csecsebecse, kis üveges mézsör, bőr nyaklánc, értéktelen medállal, semmi hasznos, vagy drága dolog, ilyesmik járnak az eszében, nem hiszi, hogy ez lesz az a nap, amikor megveszi a szamarat, akire már régóta vágyik, vagy amikor nekiáll Szarvasliget készleteiről gondoskodni egy igazán nagy bevásárlás keretében, főleg, hogy utóbbihoz azért némi pénz sem ártana, de hát nyilván az állatokat sem adják ingyen.
Tűnődéséből mindenesetre Adoaver zökkenti ki, miután leszállnak a szekérről.*
- Valami baj van? *kérdi tőle, de aztán elég hamar meg is kapja a választ. Gyorsan kiderül, hogy baj éppen nincs, legfeljebb a fiú éli meg annak.
Ő csak annyiból tartja rossznak, (bár ez éppen elég), hogy Adoaver kellemes és szórakoztató társaságát mostantól mindenképpen hiányolni fogja. Ugyanakkor, ha van valaki, aki pontosan megérti, hogy miért akar a toronyhoz sietni, ahová ráadásul egy barátja, vagy valami barátfélesége hívja éppen, az éppen ő, aki szintén nem lenne képes hasonló alkalmat elszalasztani, még akkor sem ha ő személy szerint sokkal több varázslatot tanult a tornyon kívül és másoktól, mint ott a könyvekből.
Ugyanakkor az is tény, hogy az alapokat éppen ott, és talán máshol nem is lett volna képes elsajátítani.*
- Ez aztán isteni gondviselés! *szól közbe Ea lelkesen.* Még jó, hogy megtaláltad ezt a levelet!
*Ami viszont őt illeti már nem annyira lelkes, mint az édesanyja.*
- Na azt már nem, nem mész el csak úgy! *néz Adoaverre nagyon szigorúan.* Anya, kérlek add ide a kis zsákot, amit az útra készítettem!
*Miután ez gyorsan megtörténik, mivel vésztartalék ételük kéznél volt végig, ismét Adoaverhez fordul.*
- Vidd el a részedet, nehogy nekem üres gyomorral indulj el a toronyba! *nyom némi csomagolt ételt a fiú kezébe, nagyon remélve, hogy engedni fog majd a nem is annyira gyengéd unszolásnak.*
- Aztán vigyázz nekem magadra, és bármennyire sietsz, eszedbe ne jusson egyedül és éjjel bemenni abba az átkozott mocsárba! *sorolja tovább anyai jó tanácsait, miközben még ujját is felemeli az általa tiltásként használt jelet a semmi ellenállást nem tanúsító levegőbe írva.
Szigorú anyaként talán nem néz ki, de nővért imitálni próbáló kishúgként talán elmegy, noha nem ez a szándéka, de valami hasonlónak érzi magát, ettől pedig meglehetősen kényelmetlenül.*
- És ennyire nem kell rohannod vissza ligetbe, ha csak miattunk jönnél. Mi legalább egy hatig itt leszünk, ha nem tovább. Tudod, pénzt kell keresnünk itt, sokat. Ha van kedved, ide is visszajöhetsz, a házba, amiről beszéltünk. Jó utat, és tényleg vigyázz magadra kérlek! *integet végül, Adoaver gyors távozása után pedig ezúttal édesanyja neveti el magát.*
- Férfiak! Végül az összes lelép, a legtöbb pedig még engedélyt sem kér, csak úgy megy.
*Csak pillanatnyi a csend részéről mindezek után.*
- Ettől még hiányozni fog. *rázza meg erre a fejét kicsit szomorkás félmosollyal, nem törődve Callipeya fürkésző tekintetével.*
- Azért anya, ez az isteni gondviselés szöveg kicsit keskeny patak volt, nem? Ha létezik bármi ilyesmi a világon, akkor azt hiszem, hogy akkor viselték volna Adoaver gondját igazán az istenek, ha nem itt veszi észre ezt a levelet, hanem rögtön akkor, amikor megkapta. Most szerencsétlen feleslegesen jött idáig, és loholhat visszafelé a barátja után. De most nem? *fordul végül Thrissayához édesanyja szórakozott mosolyát látva, ami válasznak aligha elégséges.*
- Mindegy, nincs hozzánk kötve! Ő is teszi a dolgát, és mi is. *jegyzi meg félig magának, félig viszont a többieknek is.*
- Mi azért jöttünk, hogy még jobb hellyé tegyük ligetet, amikor visszatérünk. Szóval... *veszti el a fonalat egy kicsit, de aztán végül viszonylag hamar megtalálja.*
- Ugye megfogod a kezem Thris? *kérdi.* Nehogy még a végén elsodorjon a tömeg minket egymástól. *aggódik, talán mg a szokásosnál is jobban ezúttal.
Bár nem kétli, hogy a tündérlány elég talpraesett ahhoz, hogy hasonló helyzetben képes legyen feltalálni magát, de azért nem lenne egyszerű egy ekkora városban megkeresni őt, ha valamelyikük mégis elkeveredne a másiktól.
Aztán persze, ha Thris nem akarja, nem szándékozik erőltetni a dolgot, de már első alkalommal, hogy találkoztak is sétáltak kicsit kézen fogva, pedig éppen csak akkor ismerték meg egymást.
Igaz, hogy plüssnyulas kosárral a kezében, kis kék kendőben, kézen fogott tündérlánnyal talán annál is kislányosabbnak néz ki, mint amennyire egyébként máskor, de annyira azért nem bánja azt, ha fiatalabbnak, nem pedig idősebbnek nézik.
Meg hát nem is azért jött ide, hogy bárki bárminek is nézze. Tényleg csak kicsit körülnézni szeretne itt, megmutatni Thrissaynak azt, amit megmutatni érdemes, aztán pedig megkeresni egykori majdnem otthonát.*
1632. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-09-11 09:57:12
Üzenet elküldve: 2022-09-11 09:57:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Kis utazás//
*Tanácsa nagy örömére el lett fogadva, így legalább nem kell aggódnia ruhája nedvességtartalma alatt, aminek nullának kéne maradnia. Hogy diskurálásuk fő tárgya miért az építőanyagok lettek, arra már nem nagyon emlékszik.
Az út szerencsére elég egyenesen ferdül ahhoz, hogy probléma nélkül tudják az eléjük kerülő házakat kikerülni, nem kell aggódni, hogy magukat és felszerelésüket szorosan tartsák. A polgárnegyed épületei között gurulva már nincs sok mindent látni, legalábbis sok mindent ami mosolyra késztetné az embert; az enyhén szólva is szerény életmódra utaló falakról erősen kopik a festék, s pár koldusnak így is szükséges azokhoz nyomniuk magukat, hogy el tudjon mellettük haladni a szekér. Kosz 's betegség nem egy saroknál jelen van, de ahogy hallotta, ez már egy sötét korszakból való kibicsaklás mindössze első évei. Innentől már csak feljebb fognak haladni, ha adnak nekik időt.
Könnyű kitalálni, hogy elérték a piacteret, mikor hirtelen bódék és kofák tucatjaival vannak körülvéve, s a tömegtől nehézségük is támad tovább haladni. És akkor a nagy kérdés: most mi lesz?*
- Ezt szerintem kétféleképpen oldhatjuk meg: valahol megválhatunk egy időre a szekértől és paripától, és a túra végén oda vihetjük vissza a termékeinket. Nem vagyok biztos, hogy valakinek muszáj lesz e itt őrködni, veszélytelennek ítéltem meg ezt a környéket amikor még én jártam itt. A másik variáció, hogy a szekéren ülve nézünk körül, és az ígéretes helyeknél állunk meg egy időre, s aztán megyünk tovább. Biztonságosabb, még ha időigényesebb és valószínűleg több ember számára is helyszűkébb. De azok nem mi leszünk. *De most hogy már itt vannak, neki is el kéne kezdeni gondolkodnia azon, hogy mégis mit szeretne venni magának: hogy könyvek, az garantált, lassan mindjárt végez a sajátjaival és a kúrián azért nem unná el az agyát ha rossz idő van, házimunka ide vagy oda. Mit is írt fel magának? Adoaver keze egy időre eltűnik tarisznyájában, miközben sólyomszemmel nézi a külső téren látható kínálatokat. Egy kis idő után papírt érez ujjaival, és azt hezitálás nélkül megragadva fel is húzza a napvilágra. De meglepetésére nem az a cédula, amit a piacra készített elő sietségében: egy bontatlan levél, neki címezve, a Szarvasliget megadva elhelyezkedésként.*
- Ez meg mi a franc..? *Motyogja magának. Hogy került ez ide? Emlékszik, hogy valamikor érkezett hozzájuk egy futár és kapott valamit, de azt az asztalára tette, nem a táskájába. Csak nem seperte bele véletlenül az egyik könyvéért nyúlva, miközben sietett előkészülni? Egyik szemöldökét felhúzva vállat ránt. Nos, ha már nála van, nem fájlalja kibontani.* ~ Csak ne valami olyasmi legyen ami a többiek előtt szégyenletes lenne. Valami szerelmeslevél vagy hasonló... ~ *Ezt a baljóslatú gondolatot gyorsan kirázza a fejéből, és feltépi a papír csomagolást. Egy kisebb, az utazástól meggyűrt, de tisztán olvasható papíros kerül csak elő: egy üzenet. Barázdák kezdenek el jelenni a fiatalember homlokán, mikor kezébe veszi. Csak nem szülei szólnak? Valamiért haza hívják? Vagy valaki mást magára haragított? Suttogva kezdi el olvasni a betűket, minek helyesírása egy-két helyen kifogásolható, de nem kerül nehézségbe kitalálni a jelentésüket.*
~ Remélem, hogy levelem jó egészségben talál... ~ *Közel viszi a papírost az arcához.* ~ ..a mágustoronyhoz.. küldj választ, vagy találkozzunk.. Örülnénk, ha velünk tartanál.. ~ *Belső hangja fokozottan több és több decibellel kezd emelkedni, a két lány és az anya már minden bizonnyal felfigyel cselekményére. Elérkezik az utolsó két szóhoz.*
- GARSIN ELTHUR?! *Olvassa ki nagy hangon, ahogy szemei elkerekednek, és döbbenet veszi úrrá arckifejezését. Sebtében visszateszi a levelet táskájába, és egy ideig csak maga elé néz változatlan arckifejezéssel. Látszik rajta, hogy valamin nagyon töri a fejét. Azután hirtelen fogja magát, és lepattan a már remélhetőleg megállt szekérről. Kezét tördelve Luninariékra néz.*
- Rettenetesen sajnálom, de rövidre fogva, rögtön el kell indulnom a mágustoronyhoz! Egy mágus-katona-barátféleséggel megígértük, hogy legközelebbi oldalátogatást együtt teszük meg, és az ostoba fejemmel nem olvastam el ezt a meghívást, amit már legalább előző napja kaptam meg! Ők már reggel óta úton lehetnek lábon, de ha sietek akkor még beérhetem őket, vagy a toronynál! *Nyel egyet aggodalomban, jól tudva hogy mi vár rá ha túlerőlteti magát. Bociszemekben sosem volt jó, de valami hasonlót csak próbál kihozni magából. Kezeit is összeteszi hozzá.* - Még egyszer hatalmas bocsánatot kérek, de ez nagyon fontos számomra. Most megígérem, hogy egy kézen számolható napok alatt visszatermek a kúriánál, és amit tudok, megosztok mindenkivel, és a legközelebbi piaci vásárlás rajtam állhat. De kérem, nagyon kérem, engedjetek el! *Kevés áll az ellen, hogy Adoaver ne térden állva kezdjen könyörögni, hangjában csak úgy lehet ízlelni a szégyent és kétségbeesést. Ha valamilyen csoda folytán igenlő választ kap, rögvest átöleli az adott személyt és felkapja tarisznyáját.* - Örök hálám! Nem késlekedhetek egy pillanatot sem, különben sosem érek oda, de ezt nem felejtem el! Viszlát, és kellemes vásárlást! Maximum négy nap múlva a Szarvasligetben leszek! *Ember fiát még nem lehetett olyan gyorsan sétálva látni, mint őt.*
*Tanácsa nagy örömére el lett fogadva, így legalább nem kell aggódnia ruhája nedvességtartalma alatt, aminek nullának kéne maradnia. Hogy diskurálásuk fő tárgya miért az építőanyagok lettek, arra már nem nagyon emlékszik.
Az út szerencsére elég egyenesen ferdül ahhoz, hogy probléma nélkül tudják az eléjük kerülő házakat kikerülni, nem kell aggódni, hogy magukat és felszerelésüket szorosan tartsák. A polgárnegyed épületei között gurulva már nincs sok mindent látni, legalábbis sok mindent ami mosolyra késztetné az embert; az enyhén szólva is szerény életmódra utaló falakról erősen kopik a festék, s pár koldusnak így is szükséges azokhoz nyomniuk magukat, hogy el tudjon mellettük haladni a szekér. Kosz 's betegség nem egy saroknál jelen van, de ahogy hallotta, ez már egy sötét korszakból való kibicsaklás mindössze első évei. Innentől már csak feljebb fognak haladni, ha adnak nekik időt.
Könnyű kitalálni, hogy elérték a piacteret, mikor hirtelen bódék és kofák tucatjaival vannak körülvéve, s a tömegtől nehézségük is támad tovább haladni. És akkor a nagy kérdés: most mi lesz?*
- Ezt szerintem kétféleképpen oldhatjuk meg: valahol megválhatunk egy időre a szekértől és paripától, és a túra végén oda vihetjük vissza a termékeinket. Nem vagyok biztos, hogy valakinek muszáj lesz e itt őrködni, veszélytelennek ítéltem meg ezt a környéket amikor még én jártam itt. A másik variáció, hogy a szekéren ülve nézünk körül, és az ígéretes helyeknél állunk meg egy időre, s aztán megyünk tovább. Biztonságosabb, még ha időigényesebb és valószínűleg több ember számára is helyszűkébb. De azok nem mi leszünk. *De most hogy már itt vannak, neki is el kéne kezdeni gondolkodnia azon, hogy mégis mit szeretne venni magának: hogy könyvek, az garantált, lassan mindjárt végez a sajátjaival és a kúrián azért nem unná el az agyát ha rossz idő van, házimunka ide vagy oda. Mit is írt fel magának? Adoaver keze egy időre eltűnik tarisznyájában, miközben sólyomszemmel nézi a külső téren látható kínálatokat. Egy kis idő után papírt érez ujjaival, és azt hezitálás nélkül megragadva fel is húzza a napvilágra. De meglepetésére nem az a cédula, amit a piacra készített elő sietségében: egy bontatlan levél, neki címezve, a Szarvasliget megadva elhelyezkedésként.*
- Ez meg mi a franc..? *Motyogja magának. Hogy került ez ide? Emlékszik, hogy valamikor érkezett hozzájuk egy futár és kapott valamit, de azt az asztalára tette, nem a táskájába. Csak nem seperte bele véletlenül az egyik könyvéért nyúlva, miközben sietett előkészülni? Egyik szemöldökét felhúzva vállat ránt. Nos, ha már nála van, nem fájlalja kibontani.* ~ Csak ne valami olyasmi legyen ami a többiek előtt szégyenletes lenne. Valami szerelmeslevél vagy hasonló... ~ *Ezt a baljóslatú gondolatot gyorsan kirázza a fejéből, és feltépi a papír csomagolást. Egy kisebb, az utazástól meggyűrt, de tisztán olvasható papíros kerül csak elő: egy üzenet. Barázdák kezdenek el jelenni a fiatalember homlokán, mikor kezébe veszi. Csak nem szülei szólnak? Valamiért haza hívják? Vagy valaki mást magára haragított? Suttogva kezdi el olvasni a betűket, minek helyesírása egy-két helyen kifogásolható, de nem kerül nehézségbe kitalálni a jelentésüket.*
~ Remélem, hogy levelem jó egészségben talál... ~ *Közel viszi a papírost az arcához.* ~ ..a mágustoronyhoz.. küldj választ, vagy találkozzunk.. Örülnénk, ha velünk tartanál.. ~ *Belső hangja fokozottan több és több decibellel kezd emelkedni, a két lány és az anya már minden bizonnyal felfigyel cselekményére. Elérkezik az utolsó két szóhoz.*
- GARSIN ELTHUR?! *Olvassa ki nagy hangon, ahogy szemei elkerekednek, és döbbenet veszi úrrá arckifejezését. Sebtében visszateszi a levelet táskájába, és egy ideig csak maga elé néz változatlan arckifejezéssel. Látszik rajta, hogy valamin nagyon töri a fejét. Azután hirtelen fogja magát, és lepattan a már remélhetőleg megállt szekérről. Kezét tördelve Luninariékra néz.*
- Rettenetesen sajnálom, de rövidre fogva, rögtön el kell indulnom a mágustoronyhoz! Egy mágus-katona-barátféleséggel megígértük, hogy legközelebbi oldalátogatást együtt teszük meg, és az ostoba fejemmel nem olvastam el ezt a meghívást, amit már legalább előző napja kaptam meg! Ők már reggel óta úton lehetnek lábon, de ha sietek akkor még beérhetem őket, vagy a toronynál! *Nyel egyet aggodalomban, jól tudva hogy mi vár rá ha túlerőlteti magát. Bociszemekben sosem volt jó, de valami hasonlót csak próbál kihozni magából. Kezeit is összeteszi hozzá.* - Még egyszer hatalmas bocsánatot kérek, de ez nagyon fontos számomra. Most megígérem, hogy egy kézen számolható napok alatt visszatermek a kúriánál, és amit tudok, megosztok mindenkivel, és a legközelebbi piaci vásárlás rajtam állhat. De kérem, nagyon kérem, engedjetek el! *Kevés áll az ellen, hogy Adoaver ne térden állva kezdjen könyörögni, hangjában csak úgy lehet ízlelni a szégyent és kétségbeesést. Ha valamilyen csoda folytán igenlő választ kap, rögvest átöleli az adott személyt és felkapja tarisznyáját.* - Örök hálám! Nem késlekedhetek egy pillanatot sem, különben sosem érek oda, de ezt nem felejtem el! Viszlát, és kellemes vásárlást! Maximum négy nap múlva a Szarvasligetben leszek! *Ember fiát még nem lehetett olyan gyorsan sétálva látni, mint őt.*
1631. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-09-10 18:34:39
Üzenet elküldve: 2022-09-10 18:34:39
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kis utazás//
* Élvezi az utazást és hát a társaság is kellemes. Bár hozzászokott ahhoz, hogy egyedül utazzon, mégis jobb így. A beszélgetések könnyebbé és rövidebbé teszik az utat. Elröppen az a pár óra és senki sem lázadozik énektudása ellen. Noha kisebb vita alakul ki a márvány miatt. *
- Szerintem minden anyagnak meg vannak a maga szépségei, a márványnak is. Bár a fát és terméskövet jobban kedvelem.
* Beszélgetésekkel telik az idő és közben Luni el is szunyókál, s már csak a város közelében ébred fel. Ketten is vannak, akik segítik tájékozódásában, bár Adoaver kicsit túllő buzgalmában. *
- Rendben, ha szökőkutat látok, megkerülöm vagy átugratok fölötte szekerestül.
* Nyelvet ölt rá vidoran és irányba fordul. Óvatosan és lassan baktat, hogy elférjenek és nézelődni is tudjanak. Holmi kaszárnya vagy mifene felé nem menne, de a többségi szavazat a piac felé tereli. Bólint arra, hogy a Polgárnegyeden át még óvatosabb lesz. S ha döcögve is, de kiérnek a Piactérre. *
- Úgy látom itt vagyunk. Szóljatok, hogy hol álljak meg?! Azért még elég sokan vannak itt, szerintem mindenki fog tudni a kedvére válogatni.
* Még ő is, van némi aranya. De azért meggondolja majd, hogy mire is költse el, mert nem akar pazarolni. *
* Élvezi az utazást és hát a társaság is kellemes. Bár hozzászokott ahhoz, hogy egyedül utazzon, mégis jobb így. A beszélgetések könnyebbé és rövidebbé teszik az utat. Elröppen az a pár óra és senki sem lázadozik énektudása ellen. Noha kisebb vita alakul ki a márvány miatt. *
- Szerintem minden anyagnak meg vannak a maga szépségei, a márványnak is. Bár a fát és terméskövet jobban kedvelem.
* Beszélgetésekkel telik az idő és közben Luni el is szunyókál, s már csak a város közelében ébred fel. Ketten is vannak, akik segítik tájékozódásában, bár Adoaver kicsit túllő buzgalmában. *
- Rendben, ha szökőkutat látok, megkerülöm vagy átugratok fölötte szekerestül.
* Nyelvet ölt rá vidoran és irányba fordul. Óvatosan és lassan baktat, hogy elférjenek és nézelődni is tudjanak. Holmi kaszárnya vagy mifene felé nem menne, de a többségi szavazat a piac felé tereli. Bólint arra, hogy a Polgárnegyeden át még óvatosabb lesz. S ha döcögve is, de kiérnek a Piactérre. *
- Úgy látom itt vagyunk. Szóljatok, hogy hol álljak meg?! Azért még elég sokan vannak itt, szerintem mindenki fog tudni a kedvére válogatni.
* Még ő is, van némi aranya. De azért meggondolja majd, hogy mire is költse el, mert nem akar pazarolni. *
1630. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-09-06 11:45:55
Üzenet elküldve: 2022-09-06 11:45:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Még távoztában integet az öregnek, majd lendületesen kifordul a fogadó ajtaján. *
~ Aranypofa. ~
* Kellemes kis időt töltött el a Pegazusban, de most már ideje hasznos elfoglaltság után néznie. Copfját átveti a válla fölött és szélsebesen megindul a piac felé. Csak amolyan, megszokásból. Rajong a csecsebecsékért, hát muszáj vetnie rájuk egy futó pillantást, ha már erre viszi az útja. *
~ Aranypofa. ~
* Kellemes kis időt töltött el a Pegazusban, de most már ideje hasznos elfoglaltság után néznie. Copfját átveti a válla fölött és szélsebesen megindul a piac felé. Csak amolyan, megszokásból. Rajong a csecsebecsékért, hát muszáj vetnie rájuk egy futó pillantást, ha már erre viszi az útja. *
1629. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-08-30 14:17:41
Üzenet elküldve: 2022-08-30 14:17:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Céltalan kóborlásának egy ismerős arc látványa vet véget. Unott, üres szemek kapják el a tekintetét. A nevét sosem sikerült megjegyeznie, vagy talán nem is említette soha. Ki tudja? Gyakori vendég, vagy inkább beszállító volt anyja házában. Olea pontosan tudja mit árul és a minőségüket sem kell megkérdőjeleznie majd. Menetirányt változtat és a kis szekérhez lép, amin megannyi csillogó fiola sorakozik. Szeretetteljesen végigfuttatja ujjait a tetejükön. Karcsú ujja megállapodik egy lilás üvegcsén. Csak ekkor pislant fel az egykedvő árusra. *
- Rég láttam, apó.
* Választ természetesen nem vár, de ennyi udvariasság azért szorult belé. Megkocogtatja az üveget és a zsebébe nyúl az ellenértékért. *
- A szokásos?
* Az öreg bólint, és a markát nyújtja a lány felé. Amaz közönyös mozdulattal a nyirkos tenyérbe ejti az aranyakat. Már majdnem elfordulna, de eszébe jut még valami. Feltűnésmentesen körülnéz, és hangját kissé halkabbra fogja. *
- Keresek még valamit, tudja merre találom?
* Közben felemel egy zölden fénylő kis ampullát, mintha csak az áttetszőségét vizsgálgatná. Az öreg egy apró nemet int a fejével és neki elég is ennyi.
Sarkon fordul.*
- Hoppsz, majdnem elfelejtettem.
* A zöld italka a markában maradt, ravasz vigyorral visszateszi a helyére. Hátat fordítva némán int egyet a kezével és beleveszik a tömegbe. *
~ Ez azt is jelentheti, hogy nincs nála, vagy azt is, hogy nem adja el. ~
- Rég láttam, apó.
* Választ természetesen nem vár, de ennyi udvariasság azért szorult belé. Megkocogtatja az üveget és a zsebébe nyúl az ellenértékért. *
- A szokásos?
* Az öreg bólint, és a markát nyújtja a lány felé. Amaz közönyös mozdulattal a nyirkos tenyérbe ejti az aranyakat. Már majdnem elfordulna, de eszébe jut még valami. Feltűnésmentesen körülnéz, és hangját kissé halkabbra fogja. *
- Keresek még valamit, tudja merre találom?
* Közben felemel egy zölden fénylő kis ampullát, mintha csak az áttetszőségét vizsgálgatná. Az öreg egy apró nemet int a fejével és neki elég is ennyi.
Sarkon fordul.*
- Hoppsz, majdnem elfelejtettem.
* A zöld italka a markában maradt, ravasz vigyorral visszateszi a helyére. Hátat fordítva némán int egyet a kezével és beleveszik a tömegbe. *
~ Ez azt is jelentheti, hogy nincs nála, vagy azt is, hogy nem adja el. ~
1628. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-08-30 14:01:52
Üzenet elküldve: 2022-08-30 14:01:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Mélyet szippant a Piactéren felszálló illatokból. Ennek hatását hangosan korgó gyomra szinte azonnal jelzi, amit a hasára tapasztott kézzel próbál kissé elfolytani. Megint elfeledkezett az ebédről, túl mélyen merült bele az olvasásba. Kezével leárnyékolja a szemét, úgy vizslatja a nyüzsgő tömeget. Egyelőre nem látszik, hogy lassan hűvösebbere fog fordulni az idő, a kora délutáni hőség még büszkén tartja magát. Meglobogtatja a nyakánál a ruháját és ráérősen elindul a kofák sorai között. Nincs konkrét célja, csak lődörög az asztalok körül. Néhány érdekesnek tűnő csecsebecsét közelebbről is megnéz, de sosem marad néhány pillanatnál tovább, nehogy a csillogó szemű árusok rávessék magukat a szóáradatukkal. Átlép egy szökött kakason és kikerül néhány veszekedő kölyköt. *
1627. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-08-28 17:49:48
Üzenet elküldve: 2022-08-28 17:49:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Sygphie, Pycta//
*A láda reccsenésére végigfut Sygphie hátán a hideg, de úgy tűnik egyben marad. ~ Mit meg nem enged magának? Nem otthon van! ~ Mondani azonban nem mond semmit. Elég furcsán venné ki magát, ha kidobná Pyctát, főleg egy ilyen apróságért. Inkább figyelmesen hallgatja a vendégét, habár az ötletelés gyorsan kútba esik. A gyereknevelés teljesen idegen számára. Más nők ennyi idősen már régen családanyák, de neki nem adatott meg... vagy talán ő maga nem adott esélyt a sorsnak. Inkább a másik oldalról próbálja megközelíteni a kérdést, elvégre ő is volt fiatal.*
- Túl sokat engedsz meg neki vagy túl szigorúan fogod? *Leül a férfival szemben egy másik ládára. Sygphie súlya persze meg se kottyan a rögtönzött széknek. Érzi, hogy vékony jégen jár, de ha már belekezdett, folytatja.* Az hiszem, mindenki átesik ezen. Meg akarja mutatni neked, hogy felnőtt, önálló és úgy éli az életét, ahogy ő akarja... Majd elmúlik, és rájön, hogy nem ennyire egyszerű. *A saját lázadó korának emlékeibe veszik egy pár lélegzetvételnyi időre. Bátortalanul teszi hozzá.* Biztosan nehéz megtalálni a hangot vele. A túlzott szigor csak lázadást szül, de elengedni se lehet, mert baja eshet... *Az elkallódott testvéreire gondol, hosszú ideje először.* Talán egyszer majd hálás lesz neked. ~ Nem úgy, mint én a szüleimnek... ~
*A láda reccsenésére végigfut Sygphie hátán a hideg, de úgy tűnik egyben marad. ~ Mit meg nem enged magának? Nem otthon van! ~ Mondani azonban nem mond semmit. Elég furcsán venné ki magát, ha kidobná Pyctát, főleg egy ilyen apróságért. Inkább figyelmesen hallgatja a vendégét, habár az ötletelés gyorsan kútba esik. A gyereknevelés teljesen idegen számára. Más nők ennyi idősen már régen családanyák, de neki nem adatott meg... vagy talán ő maga nem adott esélyt a sorsnak. Inkább a másik oldalról próbálja megközelíteni a kérdést, elvégre ő is volt fiatal.*
- Túl sokat engedsz meg neki vagy túl szigorúan fogod? *Leül a férfival szemben egy másik ládára. Sygphie súlya persze meg se kottyan a rögtönzött széknek. Érzi, hogy vékony jégen jár, de ha már belekezdett, folytatja.* Az hiszem, mindenki átesik ezen. Meg akarja mutatni neked, hogy felnőtt, önálló és úgy éli az életét, ahogy ő akarja... Majd elmúlik, és rájön, hogy nem ennyire egyszerű. *A saját lázadó korának emlékeibe veszik egy pár lélegzetvételnyi időre. Bátortalanul teszi hozzá.* Biztosan nehéz megtalálni a hangot vele. A túlzott szigor csak lázadást szül, de elengedni se lehet, mert baja eshet... *Az elkallódott testvéreire gondol, hosszú ideje először.* Talán egyszer majd hálás lesz neked. ~ Nem úgy, mint én a szüleimnek... ~
1626. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-08-26 16:27:36
Üzenet elküldve: 2022-08-26 16:27:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Szívesen vásárolna még pár dolgot, de annyi pénze jelen pillanatban nincs. De nem baj. A lényeg hogy van hol laknia és van munkája is, lényegében. Nemsokára pedig jókora útra indul ő és Nimeril. A kiválasztott holmikért Mesélő (Hydra) kezébe vándorol 458 arany . Így aztán tömött táskával indulhat útnak a Pegazus felé, hogy pár dolgot elhozzon onnan. Örül a mai napnak, sok mindent sikerült elintéznie és egyéb jó, illetve kellemes dolgok is történtek vele. Ennek köszönhetően vidámabban hagyja el a Piactér területét, mint amilyen általában szokott lenni.*
. Így aztán tömött táskával indulhat útnak a Pegazus felé, hogy pár dolgot elhozzon onnan. Örül a mai napnak, sok mindent sikerült elintéznie és egyéb jó, illetve kellemes dolgok is történtek vele. Ennek köszönhetően vidámabban hagyja el a Piactér területét, mint amilyen általában szokott lenni.*
1625. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-08-25 19:32:32
Üzenet elküldve: 2022-08-25 19:32:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*A tisztásról a Piactér felé veszi az irányt. Reménykedik abban, hogy egyrészt összefut Nimeril-el, bár nem bízik benne. Újdonsült kollégája és barátnője bizonyára már otthon van a rezidencián és a ganét is kiterítette a kertjükbe, holmi markos legénnyel. De azért nyitott szemmel jár, hátha észreveszi őt. Másrészt azért jött, hogy pár apróságot beszerezzen saját részre. Az egyik szimpatikusabb és értőbb árusnál le is cövekel és válogatáshoz lát. Eszébe jut az is, hogy papírja is kevesebb van, mint amennyit szeret magánál tartani és persze íróalkalmatosságnak is kezd híján lenni. Valami táblaféle is jól jönne. Meg egy kisebb elsősegély csomag is.*
1624. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-08-24 09:30:30
Üzenet elküldve: 2022-08-24 09:30:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
- Amennyiben így viselkedsz, még megismételjük néhányszor. Ezt megígérhetem.
*Kuncog fel a férfi megjegyzésére. Persze belül sértőnek találta még a gondolatot is, hogy őt szajhának nézhetik. Ám nem ér annyit az egész, hogy emiatt hisztizzen. Mellesleg pedig az legyen a legrosszabb dolog a küldetés során, hogy néhány idegennek tévképzete támad kettejükkel kapcsolatban!*
- Egy ház, ahol sellők vannak? Azok nem a tengerben élnek?
*Kerekednek el a pislogói. Árvánk sosem hitte volna, hogy egyszer láthat egyet személyesen. Most pedig egy egész háznyi felé tartanak. Már ezért megérte felülni erre a rémes állatra.*
- Miután megsétáltattad a benned rejlő üzletembert, máris megkeressük a célpontokat? Nem kéne megvárni a csapat izmait?
*Kérdez vissza, csak a miheztartás végett. Egy kis megfigyelésbe biztosan nem rokkant bele még senki, de a kikötő nem hangzott annak a tipikus sétálgatásra termett helynek. Legalábbis Illidary leírása szerint. Másrészt talán Ukromék is örülnének ha lenne a kezükben némi információ mire felveszik a kapcsolatot. Mondjuk a kikötőben banditákat keresni, olyan, mint tűt a szénakazalban. Lehetséges, hogy rájuk sem bukkannak addigra. Ez még a jövő titka.*
- Amennyiben így viselkedsz, még megismételjük néhányszor. Ezt megígérhetem.
*Kuncog fel a férfi megjegyzésére. Persze belül sértőnek találta még a gondolatot is, hogy őt szajhának nézhetik. Ám nem ér annyit az egész, hogy emiatt hisztizzen. Mellesleg pedig az legyen a legrosszabb dolog a küldetés során, hogy néhány idegennek tévképzete támad kettejükkel kapcsolatban!*
- Egy ház, ahol sellők vannak? Azok nem a tengerben élnek?
*Kerekednek el a pislogói. Árvánk sosem hitte volna, hogy egyszer láthat egyet személyesen. Most pedig egy egész háznyi felé tartanak. Már ezért megérte felülni erre a rémes állatra.*
- Miután megsétáltattad a benned rejlő üzletembert, máris megkeressük a célpontokat? Nem kéne megvárni a csapat izmait?
*Kérdez vissza, csak a miheztartás végett. Egy kis megfigyelésbe biztosan nem rokkant bele még senki, de a kikötő nem hangzott annak a tipikus sétálgatásra termett helynek. Legalábbis Illidary leírása szerint. Másrészt talán Ukromék is örülnének ha lenne a kezükben némi információ mire felveszik a kapcsolatot. Mondjuk a kikötőben banditákat keresni, olyan, mint tűt a szénakazalban. Lehetséges, hogy rájuk sem bukkannak addigra. Ez még a jövő titka.*
1623. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-08-23 18:54:10
Üzenet elküldve: 2022-08-23 18:54:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
* A nézeteltéréssel kapcsolatos témát szokásához híven némasággal bünteti. Ő már eldöntötte, hogy nem áll szándékában tovább folytatni a szükségtelen rágalmazásokat.
A semmiből jött bókokra a szemöldöke felszalad az égbe, de próbálja továbbra sem mutatni meglepettségét. ~ A világ összes aranya sem lenne elég, hogy megértsd ezt a lányt. ~ *
- Azt hittem haragszol, Ukromék előtt még hozzám se akartál szólni. Néhány perc alatt háromszor lettünk újra barátok.
* Kacag fel a mélységi, hisz ezt már nevetés nélkül nem hagyhatja. Tekintete a ruhaneműket fürkészi, hogy talán szembe találkozik egy megfelelővel. Tisztában van vele, hogy partnerére is ráférne a ruházkodás. *
- A terv teljesen egyszerű, táborozás nélkül végig lovaglunk a kikötőig, hogy utána megszálljunk a sellőház fogadójában. Ott a tulajdonossal szeretnék tárgyalni, de utána megyünk is, és megpróbáljuk felismerni a három orkot. Ha az megvan, akkor a megszokásaikat, és a kedvenc italukat kifigyeljük. Utána....
* Illidarynál két lehetőséged van rá, hogy hosszan szóval tartsd, ha a tervet kérdezed tőle, vagy ha megbízásról kérdezel. Ezekről a témákról... Egész éjszaka beszél neked szívesen. *
* A nézeteltéréssel kapcsolatos témát szokásához híven némasággal bünteti. Ő már eldöntötte, hogy nem áll szándékában tovább folytatni a szükségtelen rágalmazásokat.
A semmiből jött bókokra a szemöldöke felszalad az égbe, de próbálja továbbra sem mutatni meglepettségét. ~ A világ összes aranya sem lenne elég, hogy megértsd ezt a lányt. ~ *
- Azt hittem haragszol, Ukromék előtt még hozzám se akartál szólni. Néhány perc alatt háromszor lettünk újra barátok.
* Kacag fel a mélységi, hisz ezt már nevetés nélkül nem hagyhatja. Tekintete a ruhaneműket fürkészi, hogy talán szembe találkozik egy megfelelővel. Tisztában van vele, hogy partnerére is ráférne a ruházkodás. *
- A terv teljesen egyszerű, táborozás nélkül végig lovaglunk a kikötőig, hogy utána megszálljunk a sellőház fogadójában. Ott a tulajdonossal szeretnék tárgyalni, de utána megyünk is, és megpróbáljuk felismerni a három orkot. Ha az megvan, akkor a megszokásaikat, és a kedvenc italukat kifigyeljük. Utána....
* Illidarynál két lehetőséged van rá, hogy hosszan szóval tartsd, ha a tervet kérdezed tőle, vagy ha megbízásról kérdezel. Ezekről a témákról... Egész éjszaka beszél neked szívesen. *
1622. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-08-23 18:21:55
Üzenet elküldve: 2022-08-23 18:21:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
*Jobbnak látja nem feszegetni tovább a témát. Inkább lehunyja a szemét és hosszan kiffújja a levegőt az orrocskáján.*
- Csak cukkollak. Tudom én, hogy hogyan érted.
*Nyugtatja a férfit újra csilingelő hangon. Mintha az előző jelenet meg sem történt volna. Ahogy a piacon vonulnak át, megbámulja kipakolt portékát. A rengeteg zöldséget, gyümölcsöt, húsokat és süteményeket látva már bánja, hogy Szilajnak adta az almája maradékát. De az alku, amit kötöttek kifizetődni látszik. Árvánk sokkal összeszedetteben ül a nyeregben. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy gyakran hátra-hátra pillant a mélységire. Néha még egy mosolyt is megenged magának. Valóban jelentősen kellemesebb Illidary szemeibe nézni, mint a maszkját bámulni.*
- Örülök, hogy levetted azt a maszkot. Tudod akartam mondani, hogy nehezen oldod majd meg az evést, ivást, ha nem akarod felfedni magad Ukromék előtt. Aztán ők leléptek tolvajt kalapálni. Szóval feleslegessé vált. De így, hogy mégis nélküle jössz, nem csak hasznos, hanem kellemes is. Nekem tetszik, hogy látlak. És nem is tudom, miért mondom ezt el neked.
*Harapja el a rövidke monológ végét. Valamiért kényelmetlenül érzi magát amiért hangosan kimondta. Gyorsan témát is vált. Elűzve ezzel a kínos pillanatot.*
- Szóval mi a terv? Elmegyünk a kikötőbe. Te ismered a helyet. Ott hol várjuk be a többieket?
*Kérdez meg mindent, ami eszébe jut nehogy beálljon a feszült csend. Talán Illidary végre részletesebben is elmondja, mire kell számítani.*
*Jobbnak látja nem feszegetni tovább a témát. Inkább lehunyja a szemét és hosszan kiffújja a levegőt az orrocskáján.*
- Csak cukkollak. Tudom én, hogy hogyan érted.
*Nyugtatja a férfit újra csilingelő hangon. Mintha az előző jelenet meg sem történt volna. Ahogy a piacon vonulnak át, megbámulja kipakolt portékát. A rengeteg zöldséget, gyümölcsöt, húsokat és süteményeket látva már bánja, hogy Szilajnak adta az almája maradékát. De az alku, amit kötöttek kifizetődni látszik. Árvánk sokkal összeszedetteben ül a nyeregben. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint, hogy gyakran hátra-hátra pillant a mélységire. Néha még egy mosolyt is megenged magának. Valóban jelentősen kellemesebb Illidary szemeibe nézni, mint a maszkját bámulni.*
- Örülök, hogy levetted azt a maszkot. Tudod akartam mondani, hogy nehezen oldod majd meg az evést, ivást, ha nem akarod felfedni magad Ukromék előtt. Aztán ők leléptek tolvajt kalapálni. Szóval feleslegessé vált. De így, hogy mégis nélküle jössz, nem csak hasznos, hanem kellemes is. Nekem tetszik, hogy látlak. És nem is tudom, miért mondom ezt el neked.
*Harapja el a rövidke monológ végét. Valamiért kényelmetlenül érzi magát amiért hangosan kimondta. Gyorsan témát is vált. Elűzve ezzel a kínos pillanatot.*
- Szóval mi a terv? Elmegyünk a kikötőbe. Te ismered a helyet. Ott hol várjuk be a többieket?
*Kérdez meg mindent, ami eszébe jut nehogy beálljon a feszült csend. Talán Illidary végre részletesebben is elmondja, mire kell számítani.*
1621. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-08-16 10:41:31
Üzenet elküldve: 2022-08-16 10:41:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
* A törpe hirtelen nagy tömegben találja magát. Elérte a piacteret, ahol az árúsok, és a vásárlók közt folyik az alkudozás. A kofák hangosan kínálják portékáikat. Mirthemnor kinéz magának egy bódét ahol árulnak üres könyvet, és szén ceruzát. Választania kell. Vagy most ezeket megvesz, és nem eszik, vagy hagyja későbbre, és jól lakik a Pegazusban. Elgondolkodik, és inkább a fogadót választja. Alig bír áttörni a tömegen. Elővigyázatosságból az erszényén tartja a kezét, nehogy valami rossz zsebtolvaj ellopja azt a kevés értéket ami nála van. Szerencsére éppen megússza a piactéri tolakodást, és még egy zsebmetszővel sem találkozott. Egyenesen elindul a Pegazus fogadó felé. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3018-3037