//Gilas mester//
*Merchennek igazán szerencséje van, ugyanis a gnómot még sikerül elcsípnie ott, ahol legutóbb is volt. Ezt a helyet biztosan megjegyzi magának a későbbiekre való tekintettel. Hisz sok mindenben lehet még hasznos neki egy efféle mestergnóm, és ha minden jól megy, több fegyverre már nem lesz szüksége.*
-Gilas uram! Üdvözlöm!
*Köszönti őt, majd udvariasan meg is hajol kissé. Ténylegesen tiszteli a mestert, és nem csak azért, mert éppen üzletel vele, hanem a jó kapcsolat kialakítása miatt is. Az ugyanis sokkal többet ér, mint sokan hinnék.*
-Kovácsok, mi? Megvan a maguk furcsasága, emlékszem mikor még a Wegtoren Aranya Kereskedőházzal dolgoztam együtt, sok rendelést adtunk nekik.
*Régi szép idők, akkoriban harmad vagy negyedáron kaphatott mindenki mindenféle fegyvert ha jól feküdt a kereskedőháznál.*
-Nahát!
*Nyögi ki, mikor meglátja az elkészült pálcát a griff fejjel a végén, mintha éppen olyan lenne mint amikor itt hagyta a gnómnál. Óvatosan átveszi, nehogy összefestékezze magát, aztán alaposan kipróbálja. Megnézi, hogy jó-e a magassága, és hogy sétapálcaként is megfelelően működik. Tökéletes a magasságához is, és roppant kényelmes viselet, no meg elegáns is a megjelenéséhez.*
-Igazán pompás, minden paraméter pontosan passzol!
*Mondja gyermeteg csillogással a szemeiben. Aztán persze az sem maradhat el, hogy kioldja a pengét belőle, s azzal is suhintson párat, feltéve ha rájön a mechanizmusra. A penge is csodálatos, kifinomult, éppen mint Merchen maga.*
-Mestermunka, Gilas uram, mondhatom.
*Persze gyorsan vissza is csúsztatja az acélt, hisz nem szeretné, ha mindenki úgy látná őt, mint aki élvezettel hadonászik valami fegyverrel.*
-Az anyagiakkal rendben vagyunk?
*Ez is fontos kérdés, mert nem tudja végül a kovácsokkal hogy sikerült megegyeznie a gnómnak.*