Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 114 (2261. - 2280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2280. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-01-07 13:32:13
Üzenet elküldve: 2025-01-07 13:32:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ármányok//
* Gyanús vagy sem, ami történt megtörtént. Derk elrakja az imént vett ruhákat. Mit ne mondjon elég jó fogása van a ruháknak. Bár lehet, hogy csak ő nincs hozzászokva az ilyen dolgokhoz. Bár ezeket sem lehet minőségi dolgoknak nevezni, mégis tetszik neki. Miután kész, csak akkor fordul a Hena irányába. *
- Fogadó? Legyen. Úgy is hosszú napon vagyunk túl.
* Azzal sarkon fordul, s elindul a pegazus irányába. Más fogadót nem is ismer, szóval csak reméli, hogy arra gondolt. Legszívesebben a mágustoronyba menne el, de mire oda érne, már jöhetne is vissza. Amilyen messze van, nem is csoda! *
- És? Mikor kezdjük?
* Teszi fel a kérdést, ami már egy ideje gondolkoztatja. Elvégre erről még nem beszéltek. Vagy csak szimplán nem emlékszik ilyenre. Bár Derk még türelmes, de egyre jobban várja a lehetőséget. Mondhatni, minden órával egyre türelmetlenebb. Bár ez csak néha mutatkozik meg, talán néhány pillanatra, amit nehéz elcsípni, de nem lehetetlen. *
- Remélem, készen állsz! Vess be minden tőled telhetőt, hogy leved a lábaikról ezeket a tehetős senkiházikat.
* Nem kis izgalommal várja már a percet, ahol már csak a tettek fognak számítani. Bár elég nagy kockázatot vállalnak, mégsem tántorítja el Derket. *
* Gyanús vagy sem, ami történt megtörtént. Derk elrakja az imént vett ruhákat. Mit ne mondjon elég jó fogása van a ruháknak. Bár lehet, hogy csak ő nincs hozzászokva az ilyen dolgokhoz. Bár ezeket sem lehet minőségi dolgoknak nevezni, mégis tetszik neki. Miután kész, csak akkor fordul a Hena irányába. *
- Fogadó? Legyen. Úgy is hosszú napon vagyunk túl.
* Azzal sarkon fordul, s elindul a pegazus irányába. Más fogadót nem is ismer, szóval csak reméli, hogy arra gondolt. Legszívesebben a mágustoronyba menne el, de mire oda érne, már jöhetne is vissza. Amilyen messze van, nem is csoda! *
- És? Mikor kezdjük?
* Teszi fel a kérdést, ami már egy ideje gondolkoztatja. Elvégre erről még nem beszéltek. Vagy csak szimplán nem emlékszik ilyenre. Bár Derk még türelmes, de egyre jobban várja a lehetőséget. Mondhatni, minden órával egyre türelmetlenebb. Bár ez csak néha mutatkozik meg, talán néhány pillanatra, amit nehéz elcsípni, de nem lehetetlen. *
- Remélem, készen állsz! Vess be minden tőled telhetőt, hogy leved a lábaikról ezeket a tehetős senkiházikat.
* Nem kis izgalommal várja már a percet, ahol már csak a tettek fognak számítani. Bár elég nagy kockázatot vállalnak, mégsem tántorítja el Derket. *
2279. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-01-07 12:38:39
Üzenet elküldve: 2025-01-07 12:38:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Ármányok//
*Azzal hogy Derk kifizette a ruhák árát, már végeztek is az első feladatukkal, az előkészülettel. Mind Hena és Derk is rendelkeznek a szükséges ruhadarabokkal. A legjobban az altató készítésétől félt. Persze ráment a délelőttjük, még a délután egy része is. Végül azért csak szert tettek egy erős altatóra is, még ha csak egy flaska is az. Amilyen erős, csak pár cseppre lesz szükségük.*
-Jól van. Akkor mindennel megvagyunk.
*Simítja össze a tenyereit. Furcsán néz a férfira, aki elejt néhány megjegyzést a vásárlással kapcsolatban. Forgatja is a szemén Hena. Senkit nem érdekel, hogy ki mit vásárol. Ezzel inkább csak felhívja a figyelmet magára. A boltot elhagyva azon gondolkozik merre menjenek? A legszívesebben a Pegazusban várná meg az estét.*
-Én elmegyek a fogadóba. Jössz velem vagy majd este találkozzunk?
*Néz kérdőn a férfira.*
*Azzal hogy Derk kifizette a ruhák árát, már végeztek is az első feladatukkal, az előkészülettel. Mind Hena és Derk is rendelkeznek a szükséges ruhadarabokkal. A legjobban az altató készítésétől félt. Persze ráment a délelőttjük, még a délután egy része is. Végül azért csak szert tettek egy erős altatóra is, még ha csak egy flaska is az. Amilyen erős, csak pár cseppre lesz szükségük.*
-Jól van. Akkor mindennel megvagyunk.
*Simítja össze a tenyereit. Furcsán néz a férfira, aki elejt néhány megjegyzést a vásárlással kapcsolatban. Forgatja is a szemén Hena. Senkit nem érdekel, hogy ki mit vásárol. Ezzel inkább csak felhívja a figyelmet magára. A boltot elhagyva azon gondolkozik merre menjenek? A legszívesebben a Pegazusban várná meg az estét.*
-Én elmegyek a fogadóba. Jössz velem vagy majd este találkozzunk?
*Néz kérdőn a férfira.*
2278. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-01-06 11:41:01
Üzenet elküldve: 2025-01-06 11:41:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ármányok//
* Ha tudna a nő gondolataiban olvasni, akkor most biztos nagyot nézne. Hogy mégis miért ne árulja el Derket, vagy miért ne hagyja a porban az egy elég jó kérdés. Egy kicsit még agyalnia is kéne, hogy előrukkoljon valamivel. Hirtelen csak annyit tudna mondani, hogy egymás átverése, csak felesleges és szűnni nem akaró bosszút szítana.
Nem bánja, hogy a másik hosszas véleményét a ruhákról. Elvégre ő maga kérte ki a véleményét. Nem titok, hogy a nők átlagosan jobbak ruhák terén, mint a férfiak. Kár, hogy most nem valami divatosabb ruhát néznek, hanem valamit rabláshoz. *
- Hát én mindkettőhöz ragaszkodom! Akkor legyen mindkettő. Legvégső esetben megválok tőle. Hé öreg. Mondjon egy árat!
* Szólítja meg férfit, miközben megközelíti a pultot. Természetesen a vak is látja, hogy mit vesz és kap is egy két kéretlen pillantást az egybegyűltektől. Derk azzal magyarázza e két tétel vásárlását, hogy az egyik ajándékba lesz, a másik meg a melegebb időkre. Ha elhiszik, ha nem, ő kifizeti az árat, amit kapott, és jó gyorsan elhagyja az üzletet. Egészen a piac széléig megy. Kivéve, ha Hena még nézelődne. *
* Ha tudna a nő gondolataiban olvasni, akkor most biztos nagyot nézne. Hogy mégis miért ne árulja el Derket, vagy miért ne hagyja a porban az egy elég jó kérdés. Egy kicsit még agyalnia is kéne, hogy előrukkoljon valamivel. Hirtelen csak annyit tudna mondani, hogy egymás átverése, csak felesleges és szűnni nem akaró bosszút szítana.
Nem bánja, hogy a másik hosszas véleményét a ruhákról. Elvégre ő maga kérte ki a véleményét. Nem titok, hogy a nők átlagosan jobbak ruhák terén, mint a férfiak. Kár, hogy most nem valami divatosabb ruhát néznek, hanem valamit rabláshoz. *
- Hát én mindkettőhöz ragaszkodom! Akkor legyen mindkettő. Legvégső esetben megválok tőle. Hé öreg. Mondjon egy árat!
* Szólítja meg férfit, miközben megközelíti a pultot. Természetesen a vak is látja, hogy mit vesz és kap is egy két kéretlen pillantást az egybegyűltektől. Derk azzal magyarázza e két tétel vásárlását, hogy az egyik ajándékba lesz, a másik meg a melegebb időkre. Ha elhiszik, ha nem, ő kifizeti az árat, amit kapott, és jó gyorsan elhagyja az üzletet. Egészen a piac széléig megy. Kivéve, ha Hena még nézelődne. *
2277. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-01-06 10:57:20
Üzenet elküldve: 2025-01-06 10:57:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Ármányok//
-Jól tudom.
*Válaszolja Derknek, arra a mondatára, hogy az ő arcára emlékezhetnek az áldozataik. Ez Derk figyelmeztetése nélkül is tudja, viszont nem szabad ez miatt aggódnia. Ha ez miatt bajba kerülne, akkor gyorsan rögtönöznie kell valamit. Veszélyes játszmába akarnak kezdeni, mely inkább saját magának ad kockázatot. Derknek nagy szerepe nem is van. Maximum, hogy több értéket tudnak elhozni. Saját maga egyszerűen megszedhetné saját magától is magát. Megfordul tényleg a fejében, hogy Derkre mi szüksége is van? Egy bűntárs csak a lelepleződés kockázatát növeli, ez mondjuk mindkettejüknek egy veszély faktor a másikkal szemben. Gyorsan ki is veri ezeket a gondolatokat a fejéből, mert csak összezavarják és akár Derk ellen fordíthatják. Érdeklődve figyeli a ruhadarabokat, melyeket a férfi kiválasztott. Ő a legszívesebben mind a kettőt választaná.*
-Szerintem mind a kettő jól jönne. A köpeny takarná a ruházatod, míg a sállal az arcodat tudod eltakarni. Viszont ha egyhez ragaszkodsz, akkor legyen a sál. A köpeny könnyen beakadhat bármibe, ami menekülés esetén, vagy mászáskor, lelassítana. Szóval röviden, legyen a sál.
*Nyögi ki végül Derk kérdésére, aki valószínű egy egyszerűbb választ várt volna.*
-Jól tudom.
*Válaszolja Derknek, arra a mondatára, hogy az ő arcára emlékezhetnek az áldozataik. Ez Derk figyelmeztetése nélkül is tudja, viszont nem szabad ez miatt aggódnia. Ha ez miatt bajba kerülne, akkor gyorsan rögtönöznie kell valamit. Veszélyes játszmába akarnak kezdeni, mely inkább saját magának ad kockázatot. Derknek nagy szerepe nem is van. Maximum, hogy több értéket tudnak elhozni. Saját maga egyszerűen megszedhetné saját magától is magát. Megfordul tényleg a fejében, hogy Derkre mi szüksége is van? Egy bűntárs csak a lelepleződés kockázatát növeli, ez mondjuk mindkettejüknek egy veszély faktor a másikkal szemben. Gyorsan ki is veri ezeket a gondolatokat a fejéből, mert csak összezavarják és akár Derk ellen fordíthatják. Érdeklődve figyeli a ruhadarabokat, melyeket a férfi kiválasztott. Ő a legszívesebben mind a kettőt választaná.*
-Szerintem mind a kettő jól jönne. A köpeny takarná a ruházatod, míg a sállal az arcodat tudod eltakarni. Viszont ha egyhez ragaszkodsz, akkor legyen a sál. A köpeny könnyen beakadhat bármibe, ami menekülés esetén, vagy mászáskor, lelassítana. Szóval röviden, legyen a sál.
*Nyögi ki végül Derk kérdésére, aki valószínű egy egyszerűbb választ várt volna.*
2276. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-01-04 12:23:53
Üzenet elküldve: 2025-01-04 12:23:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 569
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 569
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
*Miután a hintót megrendelte, újabb beszerzés vár rá, amely elsőre talán kevésbé érződik költségesnek, ám idővel bizonyára annak bizonyul majd: lovakat kell vennie. Kettőt a hintóhoz, egyet pedig saját, mindennapi használatra. Utóbbit megfelelő lószerszámokkal is el kell látnia. És tudja jól, hogy kiadásai még nem érnek véget mindezek megvásárlásával. Hiszen a lovakat innentől etetni, ápolni is kell majd, ami folyamatos kiadást fog jelenteni. Ehhez valahogy még kevésbé fűlik a foga, mint a hintóhoz, főleg, mert nem érzelgős fajta, hogy a lovakat többnek tekintse haszonállatnál. De ez nem jelenti azt, hogy most kezd el spórolni.
Mindenek előtt saját hátasát választja ki. Olyan lóra lesz szüksége, amellyel a belvárosban éppúgy, mint az országúton képes megtenni távokat. Ezért, bár mutatós és jelzésértékű lett volna egy artheniori telivért választania, letesz erről, mivel ezek a megtermett paripák közismerten kevésbé bírják a nagyobb távokat.
Választása végül egy elegánsabb külsejű, de kellően szelíd természetű, karamellbarna paripára esik, melyet kifejezetten hosszú távok megtételére tenyésztettek és treníroztak. Nem az az ügetős, száguldós fajta, de ilyen feladatot nem is szán neki Orthus. Arra azért alkalmasnak tűnik, hogy egy pár perces vágtával el lehessen iszkolni vele, ha útonállókba botlik az ember. De a férfi úgyis főleg a városon belüli útjaira szánja. A neve Luxius. Egész nemesi csengésű.
Mivel ezt a lovat ő maga fogja megülni, gondoskodnia kell megfelelő lószerszámról és lópokrócról is. Ezeket kiválasztja (természetesen ezúttal is ügyelve a legjobb minőségre), a lóra teteti, aztán végül ő maga is a nyeregbe kapaszkodik, és tesz pár kört a homokos futtatóban, próbálgatva a ló képességeit, tesztelve képességeit. Elégedett a választásával, ezért a lovat két apró rög cukorral is megajándékozza, amit a lótenyésztő ad neki.
Ezt követően sor kerül a hintó elé befogandó lovak kiválasztására. A külcsín itt is fontos, két fekete lóra lesz szüksége, és lehetőleg kecsesebbekre. Mivel ezek nem teherhordó szekeret, hanem egy hintót fognak húzni, nem annyira a teherbírásuk számít, mint inkább, hogy kellően engedelmesek legyenek. Persze Japher Campának, Orthus lovászának lesz majd dolga ezzel, hogy rendesen trenírozza őket. A lovak neve: Csalán és Barka. Rendeltetésükből fakadóan a névadásánál már nem ügyeltek annyira az elegáns csengésre.
A lókupeccel Orthus azt a megállapodást köti, hogy e két lovat majd átviteti másnap a hintóshoz, hogy onnan majd Japher hozza el őket, immáron a kész járművel. Luxiust azonban új gazdája azonnal el kívánja vinni, így a bérlovat, amivel ide érkezett, rögtön vissza is viteti a lókereskedő egyik inasával.
Kemény alkudozást követően Orthus újabb, közel ezer aranyától szabadul meg azért, hogy nyélbe üsse az üzletet. A pénz gazdát cserél, a tulajdonlevelekre aláírás kerül, Orthus Morthimer pedig immáron saját paripája hátán távozik. És bármennyire is ódzkodott ettől a kiadástól, megkönnyebbülést érez, hogy végre túl van rajta. És óhatatlanul is, bizonyos fokú büszkeséget.*
Mindenek előtt saját hátasát választja ki. Olyan lóra lesz szüksége, amellyel a belvárosban éppúgy, mint az országúton képes megtenni távokat. Ezért, bár mutatós és jelzésértékű lett volna egy artheniori telivért választania, letesz erről, mivel ezek a megtermett paripák közismerten kevésbé bírják a nagyobb távokat.
Választása végül egy elegánsabb külsejű, de kellően szelíd természetű, karamellbarna paripára esik, melyet kifejezetten hosszú távok megtételére tenyésztettek és treníroztak. Nem az az ügetős, száguldós fajta, de ilyen feladatot nem is szán neki Orthus. Arra azért alkalmasnak tűnik, hogy egy pár perces vágtával el lehessen iszkolni vele, ha útonállókba botlik az ember. De a férfi úgyis főleg a városon belüli útjaira szánja. A neve Luxius. Egész nemesi csengésű.
Mivel ezt a lovat ő maga fogja megülni, gondoskodnia kell megfelelő lószerszámról és lópokrócról is. Ezeket kiválasztja (természetesen ezúttal is ügyelve a legjobb minőségre), a lóra teteti, aztán végül ő maga is a nyeregbe kapaszkodik, és tesz pár kört a homokos futtatóban, próbálgatva a ló képességeit, tesztelve képességeit. Elégedett a választásával, ezért a lovat két apró rög cukorral is megajándékozza, amit a lótenyésztő ad neki.
Ezt követően sor kerül a hintó elé befogandó lovak kiválasztására. A külcsín itt is fontos, két fekete lóra lesz szüksége, és lehetőleg kecsesebbekre. Mivel ezek nem teherhordó szekeret, hanem egy hintót fognak húzni, nem annyira a teherbírásuk számít, mint inkább, hogy kellően engedelmesek legyenek. Persze Japher Campának, Orthus lovászának lesz majd dolga ezzel, hogy rendesen trenírozza őket. A lovak neve: Csalán és Barka. Rendeltetésükből fakadóan a névadásánál már nem ügyeltek annyira az elegáns csengésre.
A lókupeccel Orthus azt a megállapodást köti, hogy e két lovat majd átviteti másnap a hintóshoz, hogy onnan majd Japher hozza el őket, immáron a kész járművel. Luxiust azonban új gazdája azonnal el kívánja vinni, így a bérlovat, amivel ide érkezett, rögtön vissza is viteti a lókereskedő egyik inasával.
Kemény alkudozást követően Orthus újabb, közel ezer aranyától szabadul meg azért, hogy nyélbe üsse az üzletet. A pénz gazdát cserél, a tulajdonlevelekre aláírás kerül, Orthus Morthimer pedig immáron saját paripája hátán távozik. És bármennyire is ódzkodott ettől a kiadástól, megkönnyebbülést érez, hogy végre túl van rajta. És óhatatlanul is, bizonyos fokú büszkeséget.*
2275. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-01-04 11:52:47
Üzenet elküldve: 2025-01-04 11:52:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 569
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 569
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
*Mindenek előtt megfelelő hintót kell választania. A régi mesterek, akiknek annak idején rendszeres megbízást adott a nemesség, egy ideje már nem készítenek efféle elegáns, mondhatni extravagáns járműveket, de maradt még nekik pár a régi időkből. Így Orthusnak is pusztán annyi a dolga, hogy kiválassza a neki leginkább tetszőt, aztán közölje, milyen módon kell számára végleges formába önteni.
Egy olyan hintóra esik a választása, melyben kényelmesen ketten, szűkösebben akár négyen is elférnek. Tetejére és hátára utazóládákat lehet tenni, bakjára hárman is felférnek. Ideális választás mind hosszabb utakra, mind pedig városi kocsikázásra. Lengése valamelyest enyhíti majd az országutak rázkódását, és két, jó erőben levő ló képes lesz elhúzni bárhova.
Fekete lakkozását felfrissítik, és egy hozzáértő mester az oldalába gravírozza, aranyfestékkel kiemeli a Morthimer ház címerét, a befelé hajló szárú M betűt. Belül pedig új párnázást kap, barna bőr borítással. Lesz vele hát munka, de semmi bonyolult, másnapra már átvehető.
Egy kisebb ház árát hagyja ott Orthus ezért, mielőtt továbbmenne a lótenyésztők irányába.*
Egy olyan hintóra esik a választása, melyben kényelmesen ketten, szűkösebben akár négyen is elférnek. Tetejére és hátára utazóládákat lehet tenni, bakjára hárman is felférnek. Ideális választás mind hosszabb utakra, mind pedig városi kocsikázásra. Lengése valamelyest enyhíti majd az országutak rázkódását, és két, jó erőben levő ló képes lesz elhúzni bárhova.
Fekete lakkozását felfrissítik, és egy hozzáértő mester az oldalába gravírozza, aranyfestékkel kiemeli a Morthimer ház címerét, a befelé hajló szárú M betűt. Belül pedig új párnázást kap, barna bőr borítással. Lesz vele hát munka, de semmi bonyolult, másnapra már átvehető.
Egy kisebb ház árát hagyja ott Orthus ezért, mielőtt továbbmenne a lótenyésztők irányába.*
2274. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-01-04 11:15:02
Üzenet elküldve: 2025-01-04 11:15:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 569
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 569
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
*Azzal a kellemes-kellemetlen céllal érkezik a Piactérre, hogy hintót és lovakat vásároljon magának. Orthus Morthimer mindig úgy tartotta, hogy a pénzt olyasmibe kell fektetni, amiből vissza is tud az jönni, lehetőleg haszonnal. Olyasfajta vezérelv, bölcsesség ez, amit apjától és nagyapjától tanult, akik révén a Morthimerek közrendű munkásokból vagyonos újnemesekké váltak.
Azonban azt is megtanulta, hogy néha kénytelen adózni a külsőségeknek. Apja volt az, aki - még az ő születése előtt - egyszerű otthonukat módos polgári villára cserélte, és ugyancsak apja vásárolt drága műtárgyakat, pazar bútorokat, fényűző kelméket ugyanebbe a házba. Felismerte, hogy ha az ember egy magasabb ligában akar játszani, akkor külsőségekben is meg kell felelnie a szerepnek. Ez pedig alapos költekezésre kényszerítette, hogy ruházatuk, műveltségük, otthonuk és minden egyéb külsőség megüsse a korabeli nemesség által elvárt szintet.
Évtizedek teltek el azóta, és a régi nemességnek leáldozott, aztán pedig hosszú-hosszú időn keresztül az efféle külsőségek inkább ártottak, mintsem használtak a felső réteg nélkül maradt városban.
Most azonban új időszak köszönt be, és időszerű újra adni a látszatra. Hiába lenne jobb helye ugyanannak a pénznek egy új raktárházban, nagy adag értékesíthető portékában vagy éppen egy kiadható épületben. Így Orthus most arra készül, hogy egy komolyabb vagyon áldozzon a megfelelőbb megjelenésre. Nem túl nagy kedvvel lát a feladathoz, mert tudja: most nem verheti fogához a garast. Ideje nemeshez méltóan viselkedni valakinek, hogy a vagyonosok felvegyék a példát. És egyszer, sokára, talán mégis megtérül valamilyen átvitt módon ez a pénzszórás.*
Azonban azt is megtanulta, hogy néha kénytelen adózni a külsőségeknek. Apja volt az, aki - még az ő születése előtt - egyszerű otthonukat módos polgári villára cserélte, és ugyancsak apja vásárolt drága műtárgyakat, pazar bútorokat, fényűző kelméket ugyanebbe a házba. Felismerte, hogy ha az ember egy magasabb ligában akar játszani, akkor külsőségekben is meg kell felelnie a szerepnek. Ez pedig alapos költekezésre kényszerítette, hogy ruházatuk, műveltségük, otthonuk és minden egyéb külsőség megüsse a korabeli nemesség által elvárt szintet.
Évtizedek teltek el azóta, és a régi nemességnek leáldozott, aztán pedig hosszú-hosszú időn keresztül az efféle külsőségek inkább ártottak, mintsem használtak a felső réteg nélkül maradt városban.
Most azonban új időszak köszönt be, és időszerű újra adni a látszatra. Hiába lenne jobb helye ugyanannak a pénznek egy új raktárházban, nagy adag értékesíthető portékában vagy éppen egy kiadható épületben. Így Orthus most arra készül, hogy egy komolyabb vagyon áldozzon a megfelelőbb megjelenésre. Nem túl nagy kedvvel lát a feladathoz, mert tudja: most nem verheti fogához a garast. Ideje nemeshez méltóan viselkedni valakinek, hogy a vagyonosok felvegyék a példát. És egyszer, sokára, talán mégis megtérül valamilyen átvitt módon ez a pénzszórás.*
2273. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-01-02 12:26:24
Üzenet elküldve: 2025-01-02 12:26:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ármányok//
- Álca?
* ismétli a másik szavait. Ötletnek nem rossz, de ha az illető egyedül él, akkor lehet felesleges. Ám csak a kapzsiság beszél belőle, ugyanis, ha jobban előre gondol, akkor később szüksége lesz álruhára, akkor már miért ne szerezhetne be most egyet a ruhatárába? *
- Legyen! Akkor vissza a piacra. Ilyenkor úgysem lesznek annyian, mint délben.
* Azzal feláll és elindul. Közben hallgatja a másik bátorító megszólalását, bár Derknek erre nincs szüksége! Ő bízik magában, és tudja, hogy sikerrel fognak járni, ha törik, ha szakad. A végére elneveti magát. Talán tapasztalatból beszél? *
- Legyen úgy! Legrosszabb esetben elterelem a figyelmét, míg te leütöd hátulról. Bár reménykedjünk, hogy erre nem lesz szükség, mert ha míg az én arcomra nem fog emlékezni, addig a tiedre lehet.
* Ezt bizonyára ő is tudja, de azért a biztonság kedvéért mégis csak kihangsúlyozza, hátha kell. Rövid séta után megérkeznek a piacra, ahol már az első boltban lévő ruhák megragadják a tekintetét. Egy hétköznapi köpeny, talán a legolcsóbb a sorban, de mégis amilyen egyszerű, annyira lesz hasznos az elkövetkezendő tervekben. *
- Szerintem ez megteszi a csuklya eltakarja a fejem egy részét és… Mi az ott?
* Nyúl Derk a pult túloldalára, hogy onnan előhúzzon egy selyemsálat. Talán az istenek küldték ebbe a boltba! Vagy nem! *
- Ugyan döntöttem, de mi a véleményed?
- Álca?
* ismétli a másik szavait. Ötletnek nem rossz, de ha az illető egyedül él, akkor lehet felesleges. Ám csak a kapzsiság beszél belőle, ugyanis, ha jobban előre gondol, akkor később szüksége lesz álruhára, akkor már miért ne szerezhetne be most egyet a ruhatárába? *
- Legyen! Akkor vissza a piacra. Ilyenkor úgysem lesznek annyian, mint délben.
* Azzal feláll és elindul. Közben hallgatja a másik bátorító megszólalását, bár Derknek erre nincs szüksége! Ő bízik magában, és tudja, hogy sikerrel fognak járni, ha törik, ha szakad. A végére elneveti magát. Talán tapasztalatból beszél? *
- Legyen úgy! Legrosszabb esetben elterelem a figyelmét, míg te leütöd hátulról. Bár reménykedjünk, hogy erre nem lesz szükség, mert ha míg az én arcomra nem fog emlékezni, addig a tiedre lehet.
* Ezt bizonyára ő is tudja, de azért a biztonság kedvéért mégis csak kihangsúlyozza, hátha kell. Rövid séta után megérkeznek a piacra, ahol már az első boltban lévő ruhák megragadják a tekintetét. Egy hétköznapi köpeny, talán a legolcsóbb a sorban, de mégis amilyen egyszerű, annyira lesz hasznos az elkövetkezendő tervekben. *
- Szerintem ez megteszi a csuklya eltakarja a fejem egy részét és… Mi az ott?
* Nyúl Derk a pult túloldalára, hogy onnan előhúzzon egy selyemsálat. Talán az istenek küldték ebbe a boltba! Vagy nem! *
- Ugyan döntöttem, de mi a véleményed?
2272. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-01-02 11:43:05
Üzenet elküldve: 2025-01-02 11:43:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Négy mérföld a fagyott pokolban//
* Csodálja magában a másik egyszerű gondolkodását. Hogy ez eddig nem jutott eszébe? Csak ne kerüljön bajba, ennyi. Amolyan fekete-fehérben gondolkodónak tűnik a lány. Külsejét látva azonban inkább fehér, semmint fekete. Furcsa kontraszt ez a naiv gondolkodás. Bár néha magát is annak érzi. *
- Ó, tehát egy új fegyver? Nekem is lenne mit beszereznem.
* Gyakran hagyja imitt-amott a fegyvereit. Testekben, főleg. És nem mindig van alkalma visszaszerezni őket sajnálatos módon. Különösen a kedvenc kis kései fogyó eszközök. A gonosz kis csalafinták néha elszedik tőle. *
- Rendben, akkor ott találkozunk.
* Visszhangozza az ötletet, majd a város széléhez érve elválnak útjaik. Röviden mosolyogva int Norileinának, majd tempósan elszelel az otthona felé.
Jó, igazából csak bérli. Odahaza gyorsan lecsutakolja magát, és rendes, tiszta és meleg ruhát húz magára.
A felajánlott egy-két órát sokallja, de nem baj ha előbb ér oda. *
* Csodálja magában a másik egyszerű gondolkodását. Hogy ez eddig nem jutott eszébe? Csak ne kerüljön bajba, ennyi. Amolyan fekete-fehérben gondolkodónak tűnik a lány. Külsejét látva azonban inkább fehér, semmint fekete. Furcsa kontraszt ez a naiv gondolkodás. Bár néha magát is annak érzi. *
- Ó, tehát egy új fegyver? Nekem is lenne mit beszereznem.
* Gyakran hagyja imitt-amott a fegyvereit. Testekben, főleg. És nem mindig van alkalma visszaszerezni őket sajnálatos módon. Különösen a kedvenc kis kései fogyó eszközök. A gonosz kis csalafinták néha elszedik tőle. *
- Rendben, akkor ott találkozunk.
* Visszhangozza az ötletet, majd a város széléhez érve elválnak útjaik. Röviden mosolyogva int Norileinának, majd tempósan elszelel az otthona felé.
Jó, igazából csak bérli. Odahaza gyorsan lecsutakolja magát, és rendes, tiszta és meleg ruhát húz magára.
A felajánlott egy-két órát sokallja, de nem baj ha előbb ér oda. *
2271. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-12-26 20:06:38
Üzenet elküldve: 2024-12-26 20:06:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Mit tudom én, hogy milyen. Szerintem az összes egyformán pocsék.
*Na tessék. A növények, a kardozás, most meg a pálinka. Ezalatt a kis véletlen találka alatt, újra és újra erősödik benne, hogy mennyire különböznek egymástól. És mégis ott járnak folyton a gondolatai, ahol a férfi. Vagy a férfi jár állandóan a gondolataiban? Mindegy, nem számít. Mert hiába a gyötrelmes ismerkedésük, a végkifejlet, amikor végre összetették amilyük van az szinte passzolt. Nagyon is passzolt. De még mennyire hogy. A modora borzalmasan sok kívánnivalót hagy maga után, ez egy pillanatra sem kérdéses. Viszont egy hajszálát sem kívánná, hogy változzon. Mert, a francba is egy borzalmasan dühítő, makacs, önelégült pöcs, aki rettenetesen izgalmas és a maga módján törődő, még, ha nem is tetszene Lorensnek ez a gondolat. Mire észbe kapott, addigra meg már élvezte a társaságát. És nem csak úgy. Nem csak azt. Azt is, amikor együtt ettek. Amikor búcsúzáskor még évődtek. Amikor csak érezte, hogy ott van vele.*
- Igazán lekötelezve érzem most magam.
*Próbál komoly fejet vágni, de újra rászökik a vigyor az arcára. Amit végül Lorens megjegyzése hamar le is söpör róla, hogy felhorkanva forgassa meg a szemeit.*
- Hát, ha szívesen látott vendég ez a kettős, akkor bánja a fene.
*Pillant el kipirult arccal. De mikor elkezdi mesélni, hogy hogy érzi magát azért kíváncsian sandít rá vissza, majd le a mellkasára.*
- Jó, azért nem fog elmúlni seperc alatt. Továbbra sem vagyok orvos. Enyhíteni tudok, de nagyobb bajhoz hosszabb kezelés való. Majd szedek még neked össze egy adagot és majd legközelebb át...
*És kapcsol és meglepődik és megtorpan a beszédben. Hogy mennyire beleéli magát, mennyire biztosra veszi, hogy "legközelebb". Mikor éppen azért megy, hogy az edényt elhozza és már ne tartozzanak semmivel se a másiknak. De akármennyire is nehezen jön ki az ajkain, csak befejezi a mondatot.*
- Viszem.
*Kapja el róla a tekintetét és inkább a szemeit lesütve pislog le a lábait figyelve. A köszönetre is csak éppen elmosolyodik és rábiccent. Zavarban van. Újból és megint és szörnyen bosszantja. Az is, hogy elveszik a kosarát, aminek a fülét legalább markolászni tudta, hogy azon vezesse le a gyűlő feszültséget. Azt, ami kaparássza a mellkasát, a gyomrát, az ölét.*
- Vigyázz rá! Nekem össze ne törd az üvegeket.
*Kapja fel ijedten a fejét, ahogy összecsörrennek az üvegek. Talán ijedtebben, mint kéne, mert most mi kaland van akkor, ha véletlenül összetörik egy gyümölcspálinka, meg a likőr? Azt le is szarná, de a harmadik üvegre viszont szüksége van. De még mennyire, hogy szüksége van, ha megint kedve támad egy asztalra pakoltatni magát. Persze nem feltétlenül Lorens társaságában. Vagy pont, hogy de. Mindegy is. A szeme biztos, ami biztos a kosáron pihen.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Mit tudom én, hogy milyen. Szerintem az összes egyformán pocsék.
*Na tessék. A növények, a kardozás, most meg a pálinka. Ezalatt a kis véletlen találka alatt, újra és újra erősödik benne, hogy mennyire különböznek egymástól. És mégis ott járnak folyton a gondolatai, ahol a férfi. Vagy a férfi jár állandóan a gondolataiban? Mindegy, nem számít. Mert hiába a gyötrelmes ismerkedésük, a végkifejlet, amikor végre összetették amilyük van az szinte passzolt. Nagyon is passzolt. De még mennyire hogy. A modora borzalmasan sok kívánnivalót hagy maga után, ez egy pillanatra sem kérdéses. Viszont egy hajszálát sem kívánná, hogy változzon. Mert, a francba is egy borzalmasan dühítő, makacs, önelégült pöcs, aki rettenetesen izgalmas és a maga módján törődő, még, ha nem is tetszene Lorensnek ez a gondolat. Mire észbe kapott, addigra meg már élvezte a társaságát. És nem csak úgy. Nem csak azt. Azt is, amikor együtt ettek. Amikor búcsúzáskor még évődtek. Amikor csak érezte, hogy ott van vele.*
- Igazán lekötelezve érzem most magam.
*Próbál komoly fejet vágni, de újra rászökik a vigyor az arcára. Amit végül Lorens megjegyzése hamar le is söpör róla, hogy felhorkanva forgassa meg a szemeit.*
- Hát, ha szívesen látott vendég ez a kettős, akkor bánja a fene.
*Pillant el kipirult arccal. De mikor elkezdi mesélni, hogy hogy érzi magát azért kíváncsian sandít rá vissza, majd le a mellkasára.*
- Jó, azért nem fog elmúlni seperc alatt. Továbbra sem vagyok orvos. Enyhíteni tudok, de nagyobb bajhoz hosszabb kezelés való. Majd szedek még neked össze egy adagot és majd legközelebb át...
*És kapcsol és meglepődik és megtorpan a beszédben. Hogy mennyire beleéli magát, mennyire biztosra veszi, hogy "legközelebb". Mikor éppen azért megy, hogy az edényt elhozza és már ne tartozzanak semmivel se a másiknak. De akármennyire is nehezen jön ki az ajkain, csak befejezi a mondatot.*
- Viszem.
*Kapja el róla a tekintetét és inkább a szemeit lesütve pislog le a lábait figyelve. A köszönetre is csak éppen elmosolyodik és rábiccent. Zavarban van. Újból és megint és szörnyen bosszantja. Az is, hogy elveszik a kosarát, aminek a fülét legalább markolászni tudta, hogy azon vezesse le a gyűlő feszültséget. Azt, ami kaparássza a mellkasát, a gyomrát, az ölét.*
- Vigyázz rá! Nekem össze ne törd az üvegeket.
*Kapja fel ijedten a fejét, ahogy összecsörrennek az üvegek. Talán ijedtebben, mint kéne, mert most mi kaland van akkor, ha véletlenül összetörik egy gyümölcspálinka, meg a likőr? Azt le is szarná, de a harmadik üvegre viszont szüksége van. De még mennyire, hogy szüksége van, ha megint kedve támad egy asztalra pakoltatni magát. Persze nem feltétlenül Lorens társaságában. Vagy pont, hogy de. Mindegy is. A szeme biztos, ami biztos a kosáron pihen.*
2270. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-12-26 19:31:28
Üzenet elküldve: 2024-12-26 19:31:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Aprót, feszeset bólint.*
- Igen. A pálinka már tényleg normális ital. De *-megemeli kicsit a mutatóujját-* csak akkor, ha nem valami pacsmagolt vacak. De ez majd kiderül.
*Bár ha őszinte akar lenni, már nem lenne szüksége a pálinkára ahhoz, hogy hozzá akarjon érni Tirihez. Már nem kell a pálinka, hogy ellazítsa annyira, hogy belesüppedjen a minden-mindegy állapotba, amikor nem számít hogy barna göndör, hosszú szőke, vagy szeplős vörös. Már tudja, hogy mit akar. Elfogadni nem tudja, legalábbis nem könnyen - mert mégis, egy ilyen nagyszájú, flegmáskodó lány, mint Abunkóknak Celestiriel hercegnő..?! És aztán mégis, hát tessék, csak nem bírta ki, hogy ne menjen oda hozzá a piacon.*
- Belefér. *-legyint nagyvonalúan. Belefér. Mára amúgy sem tervezett mást. Sőt, mit tervezett mára? Na, mit? Hogy átsétál és bekopog Tirihez, hogy visszavigye az edényt, hogy.. hogy odaadja neki azt a hülye brosst. Mert a lánynak virág kellett.-* Ó? Nos, pálinka és a feneked. Házhoz kapom mind a kettőt.
*Kissé megvonja a vállát és elindul a lány után. Történetesen Tiri ráérzett, hogy merre kell mennie. Vagy ez, vagy a lány követte őt, és már tudja, hogy merre kell menni, és csak megjátssza magát. A gondolattól elvigyorodik. Aztán végül a lány csak bevárja. Ráérősre fogja saját lépteit, hogy a szőkeség tudja követni, szeme sarkából az arcélére lesz.*
- Faszán. *-válaszolja vissza ugyanazt, mint legelső találkozásukkor. Viszont eltérően attól, most nem intézi el csak így, ennyivel.-* Már.
*Halkan hümment, mélyre szívja a levegőt, mintha tényleg ellenőrizni akarná, hogy így áll-e a helyzet. Így áll. Visszafordítja tekintetét az útra, szavait szinte a fogai között szűri. Nem könnyű azért beismernie, hogy mekkora hasznára volt a lány segítsége.*
- Az éjjel elég szarul voltam megint. *-hüvelykjével mintegy mellékesen a mellkasára bök, arra a pontra, ahol azt a mocsok parázslást érezte.-* De megittam a kamillát, meg a csipkebogyót. Utána úgy aludtam, mint akit leütöttek. De.. jól voltam, mire keltem.
*Vállat von. Mindenhova néz, csak Tirire nem.*
- Hmm.. hm. *-egy pillanatra összeszorítja a száját, majd halkan szusszanva mormogja a szót: -* Köszönöm.
*Kissé megrántja magát, mintha egy vállára pottyant póktól akarna szabadulni, és megint Tirire néz.*
- Mindegy. Add már ide azt a vackot! *-nyúl a kosár füléért, és ellentmondást nem tűrő mozdulattal veszi ki azt a lány kezéből. Félreértés ne essék, nem jóindulatból vagy kedvességből segít, nem. Csak.. csak.. eh, nem tudja maga sem. Talán azért, hogy ne azzal foglalkozzon a lány, hogy mennyire nagy okosság van a fejében, hogy gondolt rá a növényeivel, és arra se gondoljon, hogy még köszönetet is kapott érte.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Aprót, feszeset bólint.*
- Igen. A pálinka már tényleg normális ital. De *-megemeli kicsit a mutatóujját-* csak akkor, ha nem valami pacsmagolt vacak. De ez majd kiderül.
*Bár ha őszinte akar lenni, már nem lenne szüksége a pálinkára ahhoz, hogy hozzá akarjon érni Tirihez. Már nem kell a pálinka, hogy ellazítsa annyira, hogy belesüppedjen a minden-mindegy állapotba, amikor nem számít hogy barna göndör, hosszú szőke, vagy szeplős vörös. Már tudja, hogy mit akar. Elfogadni nem tudja, legalábbis nem könnyen - mert mégis, egy ilyen nagyszájú, flegmáskodó lány, mint Abunkóknak Celestiriel hercegnő..?! És aztán mégis, hát tessék, csak nem bírta ki, hogy ne menjen oda hozzá a piacon.*
- Belefér. *-legyint nagyvonalúan. Belefér. Mára amúgy sem tervezett mást. Sőt, mit tervezett mára? Na, mit? Hogy átsétál és bekopog Tirihez, hogy visszavigye az edényt, hogy.. hogy odaadja neki azt a hülye brosst. Mert a lánynak virág kellett.-* Ó? Nos, pálinka és a feneked. Házhoz kapom mind a kettőt.
*Kissé megvonja a vállát és elindul a lány után. Történetesen Tiri ráérzett, hogy merre kell mennie. Vagy ez, vagy a lány követte őt, és már tudja, hogy merre kell menni, és csak megjátssza magát. A gondolattól elvigyorodik. Aztán végül a lány csak bevárja. Ráérősre fogja saját lépteit, hogy a szőkeség tudja követni, szeme sarkából az arcélére lesz.*
- Faszán. *-válaszolja vissza ugyanazt, mint legelső találkozásukkor. Viszont eltérően attól, most nem intézi el csak így, ennyivel.-* Már.
*Halkan hümment, mélyre szívja a levegőt, mintha tényleg ellenőrizni akarná, hogy így áll-e a helyzet. Így áll. Visszafordítja tekintetét az útra, szavait szinte a fogai között szűri. Nem könnyű azért beismernie, hogy mekkora hasznára volt a lány segítsége.*
- Az éjjel elég szarul voltam megint. *-hüvelykjével mintegy mellékesen a mellkasára bök, arra a pontra, ahol azt a mocsok parázslást érezte.-* De megittam a kamillát, meg a csipkebogyót. Utána úgy aludtam, mint akit leütöttek. De.. jól voltam, mire keltem.
*Vállat von. Mindenhova néz, csak Tirire nem.*
- Hmm.. hm. *-egy pillanatra összeszorítja a száját, majd halkan szusszanva mormogja a szót: -* Köszönöm.
*Kissé megrántja magát, mintha egy vállára pottyant póktól akarna szabadulni, és megint Tirire néz.*
- Mindegy. Add már ide azt a vackot! *-nyúl a kosár füléért, és ellentmondást nem tűrő mozdulattal veszi ki azt a lány kezéből. Félreértés ne essék, nem jóindulatból vagy kedvességből segít, nem. Csak.. csak.. eh, nem tudja maga sem. Talán azért, hogy ne azzal foglalkozzon a lány, hogy mennyire nagy okosság van a fejében, hogy gondolt rá a növényeivel, és arra se gondoljon, hogy még köszönetet is kapott érte.*
2269. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-12-26 18:37:08
Üzenet elküldve: 2024-12-26 18:37:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
*Bámul? Na persze. Ismeri ezt a "bámulást". Szinte a saját combjai között érzi, amit az a kis barna is érezhet. Mert az a bámulás az nem egyszerűen csak szemmel való kóstolgatás. Az a lány bizony fejben már felpróbálta a férfit.*
- Na és? Majd később elfestegetek vele.
*Morran fel halkan. Mert mi van, ha teper? Lorenst úgy sem érdekli. Ahogy őt sem érdekli, hogy a férfit ki bámulja meg hogy bámulja. De illetlen ezt épp a piacon művelni. De majd legközelebb elmagyarázza annak a fruskának.*
- Persze, hogy téged sem érdekel. Remek.
*Igyekszik maga is azon ügyködni, hogy ne érződjön ki az a morcosság, amit most sűrűn kénytelen visszanyeldekelni. Tessék. Alig pár perce futottak össze és máris kedve lenne bokán rúgni. Mert... Mert csak. Mert ilyen érdektelen. Mert ennyire látványosan a tudtára adja, hogy tojik rá, hogy kivel és mit csinálna, meg hol. És, hogy mélyen rosszul esik neki. A franc se tudja miért, pedig aztán őt sem érdekelné az sem, ha most itt a tér közepén gyűrné maga alá azt a fruskát. Mi lehet a legrosszabb? Lenyomja az üveget a torkukon. Csak mert illetlenek és nem bírják ki hazáig.*
- Te akartál normális italt.
*Ránt egyet a vállán. Azután eszébe jut, hogy mást is akart a férfi, aminek az ötletétől már akkor rosszul volt. Hogy a végén megszédítse és csak letérdelt előtte a konyhában. Egek. Érzi ahogy a forróság elönti az arcát.*
- Jól van. Reméljük, hogy belefér az edény a napirendedbe.
*Válaszolja bőséges gúnnyal a hangjában. De végül belemegy a férfi, hogy elkísérje az edény miatt. Legalább hamar letudja. Aztán felszed majd valami vörös rikkancsot. Csak azért is. Mert úgy sem érdekel senkit.*
- Mi mindent?
*Forgatja meg a szemeit, ahogy lassan megindítja inkább a lépteit. El akar tűnni innen. Nem kíváncsi a fruskára, sem a festegetni óhajtó majomra.*
- Az ráér.
*Motyogja, majd pár lépés múltán megáll, hogy bevárja Lorenst és mutassa az utat.*
- Csak utánad.
*Hóna alá fogja a vásznat, a kosarat meg erősebben fogva lépdel tovább, ha végül a férfi is megindul.*
- És... Amúgy hogy érzed magad?
*Sandít rá kicsit megenyhülten, aggodalmaskodva és őszintén kíváncsian.*
*Bámul? Na persze. Ismeri ezt a "bámulást". Szinte a saját combjai között érzi, amit az a kis barna is érezhet. Mert az a bámulás az nem egyszerűen csak szemmel való kóstolgatás. Az a lány bizony fejben már felpróbálta a férfit.*
- Na és? Majd később elfestegetek vele.
*Morran fel halkan. Mert mi van, ha teper? Lorenst úgy sem érdekli. Ahogy őt sem érdekli, hogy a férfit ki bámulja meg hogy bámulja. De illetlen ezt épp a piacon művelni. De majd legközelebb elmagyarázza annak a fruskának.*
- Persze, hogy téged sem érdekel. Remek.
*Igyekszik maga is azon ügyködni, hogy ne érződjön ki az a morcosság, amit most sűrűn kénytelen visszanyeldekelni. Tessék. Alig pár perce futottak össze és máris kedve lenne bokán rúgni. Mert... Mert csak. Mert ilyen érdektelen. Mert ennyire látványosan a tudtára adja, hogy tojik rá, hogy kivel és mit csinálna, meg hol. És, hogy mélyen rosszul esik neki. A franc se tudja miért, pedig aztán őt sem érdekelné az sem, ha most itt a tér közepén gyűrné maga alá azt a fruskát. Mi lehet a legrosszabb? Lenyomja az üveget a torkukon. Csak mert illetlenek és nem bírják ki hazáig.*
- Te akartál normális italt.
*Ránt egyet a vállán. Azután eszébe jut, hogy mást is akart a férfi, aminek az ötletétől már akkor rosszul volt. Hogy a végén megszédítse és csak letérdelt előtte a konyhában. Egek. Érzi ahogy a forróság elönti az arcát.*
- Jól van. Reméljük, hogy belefér az edény a napirendedbe.
*Válaszolja bőséges gúnnyal a hangjában. De végül belemegy a férfi, hogy elkísérje az edény miatt. Legalább hamar letudja. Aztán felszed majd valami vörös rikkancsot. Csak azért is. Mert úgy sem érdekel senkit.*
- Mi mindent?
*Forgatja meg a szemeit, ahogy lassan megindítja inkább a lépteit. El akar tűnni innen. Nem kíváncsi a fruskára, sem a festegetni óhajtó majomra.*
- Az ráér.
*Motyogja, majd pár lépés múltán megáll, hogy bevárja Lorenst és mutassa az utat.*
- Csak utánad.
*Hóna alá fogja a vásznat, a kosarat meg erősebben fogva lépdel tovább, ha végül a férfi is megindul.*
- És... Amúgy hogy érzed magad?
*Sandít rá kicsit megenyhülten, aggodalmaskodva és őszintén kíváncsian.*
2268. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-12-26 18:01:47
Üzenet elküldve: 2024-12-26 18:01:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
*Összevont szemöldökkel pislant Tirire. Na tessék! Zavarában vagy idegességében vagy mi-a-fene-ezében meggondolatlanul szól hozzá, többet is mond a kelleténél, és mi lesz a legfontosabb a lánynak? Hogy valaki bámulja őket.*
- Mi? *-rázza meg a fejét kicsit, és a jelzett irányba pislant. Ott tényleg ott van egy nő, aki úgy néz rá, mintha valami nagyon csábító és finom falat lenne. Rendben, ez tulajdonképpen tényleg így van, de most nem érdekli a dolog. Egek! Mi van itt? Mióta nem érdekli egy ilyen lehetséges szórakozás?! Halkan mordulva fordul vissza Tiri felé.-* Nem. Az csak bámul. A fickód meg tepert is neked.
*Nem, mintha érdekelné. Teperjen csak. A szőkeség azt visz haza akit és amit akar, semmi köze nincs hozzá. De akkor már találhatna jobbat is. Belegondolva ezt valószínűleg ő is tudja, mivel lekoptatta az önjelölt szeretőt.
A kérdésre, hogy zavarja-e a dolog, csak elhúzza a száját. Dehogy zavarja! Pakolja csak fel a legény a hercegnőt az asztalra. A komódra. Az ágyra. Ahova akarja. Nem érdekli. Mondjuk lehet, hogy a sötét utcán megvárná utána a fickót, de nem, dehogy is zavarja.*
- Aha, mindegy. *-szinte kapva kap a lány szavain, addig sem kell válaszolnia-* Engem sem érdekel.
*Megpróbál semleges arckifejezést erőltetni magára. Valamiért nem kifejezetten szeretné, hogy Tiri tudja, hogy mi minden kaparássza most belülről. Halkan felmorran szinte a szőkeség szavaira, lapos pillantást vet a kosárra, ahol nem csak egy üveget lát. Ránézésre nem nagyon tudná megmondani, hogy mi micsoda. Talán azt a vacak ízű likőrt felismeri a pálinka mellett. Arról fogalma sincs, hogy mi lehet a harmadik üveg.*
- Sírtam miatta. *-ismétli gunyorosan a szavakat, és a lány arcára pillant. A falra mászik tőle. Mégis.. mégis, kedve lenne megnézni azt a piát. Nem a pia miatt.-* Lehet róla szó. Talán. Majd látom, hogy hogyan végzek a dolgommal.
*A dolgával? Hiszen nincs is semmi dolga..! Összeszorítja az állkapcsát egy pillanatra.*
- Elkísérnél? *-elvigyorodik-* Nem is rossz. Házhoz kapok mindent.
*Egy pillanatra eltűnődik. A lakás, amit bérel, egy mocskos luk jelenleg. Nem vár vendéget. De jó, legyen. Legfeljebb a hercegnőnek az égnek áll majd a haja.*
- Felőlem.. ha nincs jobb dolgod, akkor gyere. *-bólint egy aprót.*
*Összevont szemöldökkel pislant Tirire. Na tessék! Zavarában vagy idegességében vagy mi-a-fene-ezében meggondolatlanul szól hozzá, többet is mond a kelleténél, és mi lesz a legfontosabb a lánynak? Hogy valaki bámulja őket.*
- Mi? *-rázza meg a fejét kicsit, és a jelzett irányba pislant. Ott tényleg ott van egy nő, aki úgy néz rá, mintha valami nagyon csábító és finom falat lenne. Rendben, ez tulajdonképpen tényleg így van, de most nem érdekli a dolog. Egek! Mi van itt? Mióta nem érdekli egy ilyen lehetséges szórakozás?! Halkan mordulva fordul vissza Tiri felé.-* Nem. Az csak bámul. A fickód meg tepert is neked.
*Nem, mintha érdekelné. Teperjen csak. A szőkeség azt visz haza akit és amit akar, semmi köze nincs hozzá. De akkor már találhatna jobbat is. Belegondolva ezt valószínűleg ő is tudja, mivel lekoptatta az önjelölt szeretőt.
A kérdésre, hogy zavarja-e a dolog, csak elhúzza a száját. Dehogy zavarja! Pakolja csak fel a legény a hercegnőt az asztalra. A komódra. Az ágyra. Ahova akarja. Nem érdekli. Mondjuk lehet, hogy a sötét utcán megvárná utána a fickót, de nem, dehogy is zavarja.*
- Aha, mindegy. *-szinte kapva kap a lány szavain, addig sem kell válaszolnia-* Engem sem érdekel.
*Megpróbál semleges arckifejezést erőltetni magára. Valamiért nem kifejezetten szeretné, hogy Tiri tudja, hogy mi minden kaparássza most belülről. Halkan felmorran szinte a szőkeség szavaira, lapos pillantást vet a kosárra, ahol nem csak egy üveget lát. Ránézésre nem nagyon tudná megmondani, hogy mi micsoda. Talán azt a vacak ízű likőrt felismeri a pálinka mellett. Arról fogalma sincs, hogy mi lehet a harmadik üveg.*
- Sírtam miatta. *-ismétli gunyorosan a szavakat, és a lány arcára pillant. A falra mászik tőle. Mégis.. mégis, kedve lenne megnézni azt a piát. Nem a pia miatt.-* Lehet róla szó. Talán. Majd látom, hogy hogyan végzek a dolgommal.
*A dolgával? Hiszen nincs is semmi dolga..! Összeszorítja az állkapcsát egy pillanatra.*
- Elkísérnél? *-elvigyorodik-* Nem is rossz. Házhoz kapok mindent.
*Egy pillanatra eltűnődik. A lakás, amit bérel, egy mocskos luk jelenleg. Nem vár vendéget. De jó, legyen. Legfeljebb a hercegnőnek az égnek áll majd a haja.*
- Felőlem.. ha nincs jobb dolgod, akkor gyere. *-bólint egy aprót.*
2267. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-12-26 17:03:08
Üzenet elküldve: 2024-12-26 17:03:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
*Tényleg bosszantó az a semmi. Főleg, mikor látszik, érződik mögötte a valami. Lorens pedig furcsa. Ijesztően furcsa. Mert tegnap nem ilyen volt. Akkor érdektelen volt. Akkor meg mert volna esküdni rá, hogy öröm neki megszabadulni a lánytól. Most meg idegesíti a ficsúr? Mondjuk ebben egyetértenek. Meg a harisnya? A harisnya!*
~Baszki...~
*Riadtan lép a kosár elé, majd lesandít az utolsó foltot törölgető kezére.*
- Szóval semmi. Akkor remek. A semmi az jó.
*De csak kibukik, hogy az a semmi bizony valami és kivételesen nem töltik el elégedettséggel a hallottak. Rászorít a kezében tartott sálra, majd sóhajtva elmosolyodik kissé. Mert nem elégedett, hanem örül. Mert ezek szerint valahol csak érdekli Lorenst. Vagy tényleg az ő esze ment el ennyire, hogy beképzeli az egészet? A harisnyával lehet, hogy a szín a baja. Ami miért érdekelné akármelyik férfit, ha úgy sem látszik? Vagyis... egy helyen látszódhatna. Amiért vette. Leszámítva azt, hogy biztos abban, hogy csak a szekrénye mélyén fog tengődni.*
- Szóval azt látod, hogy csorgatja rám a nyálát? Mint az a kis barna ott a fűzőknél? Aki azóta le sem veszi rólad a szemeit, amióta kakaskodtál a kupeccal?
*A szemeit nem veszi le a férfiról, csak a fejével biccent a lányzó irányába. Persze, hogy kiszúrta. Már azóta kedve lenne megcibálni a göndör tincseket, amióta először észrevette, hogy a férfit figyeli.*
- Talán zavar?
*Vonja fel a szemöldökeit megkomolyodva. Tudja a választ, amit hallani szeretne, de tart attól, hogy Lorens szavai a közelében sem lesznek annak.*
- Mindegy, nem is érdekel.
*Mormogja, ahogy lehajolva veszi kézbe a holmiját, majd kiegyenesedve pillant a kosár tartalmára.*
- Nem fickózom.
*Sóhajtja, ahogy a száját húzva pillant vissza rá.*
- De, ha esetleg majd időben végzel itt és érdekel... Van egy kóstolásra váró pálinkám, ha már múltkor sírtál miatta. Talán körte.
*Vonja meg a vállait, mert most, ha késsel fenyegetnék se tudna visszaemlékezni, hogy melyikre bökött rá. A pálinka amúgy sem a kedvence, neki aztán mindegy is, hogy miből csinálták. Lorens miatt vette. Illetve a vendégek miatt, ha jön olyan. Igen. Vendégek. Ha éppen Lorens a vendég, akkor neki ad belőle. Teljesen mindegy.*
- De elkísérhetlek és akkor ideadhatod az edényt. Legalább azt is letudod végre és nem tartozol semmivel.
*Vonja meg a vállait, miközben a kosarat kezdi zavartan lóbálni a kezében.*
*Tényleg bosszantó az a semmi. Főleg, mikor látszik, érződik mögötte a valami. Lorens pedig furcsa. Ijesztően furcsa. Mert tegnap nem ilyen volt. Akkor érdektelen volt. Akkor meg mert volna esküdni rá, hogy öröm neki megszabadulni a lánytól. Most meg idegesíti a ficsúr? Mondjuk ebben egyetértenek. Meg a harisnya? A harisnya!*
~Baszki...~
*Riadtan lép a kosár elé, majd lesandít az utolsó foltot törölgető kezére.*
- Szóval semmi. Akkor remek. A semmi az jó.
*De csak kibukik, hogy az a semmi bizony valami és kivételesen nem töltik el elégedettséggel a hallottak. Rászorít a kezében tartott sálra, majd sóhajtva elmosolyodik kissé. Mert nem elégedett, hanem örül. Mert ezek szerint valahol csak érdekli Lorenst. Vagy tényleg az ő esze ment el ennyire, hogy beképzeli az egészet? A harisnyával lehet, hogy a szín a baja. Ami miért érdekelné akármelyik férfit, ha úgy sem látszik? Vagyis... egy helyen látszódhatna. Amiért vette. Leszámítva azt, hogy biztos abban, hogy csak a szekrénye mélyén fog tengődni.*
- Szóval azt látod, hogy csorgatja rám a nyálát? Mint az a kis barna ott a fűzőknél? Aki azóta le sem veszi rólad a szemeit, amióta kakaskodtál a kupeccal?
*A szemeit nem veszi le a férfiról, csak a fejével biccent a lányzó irányába. Persze, hogy kiszúrta. Már azóta kedve lenne megcibálni a göndör tincseket, amióta először észrevette, hogy a férfit figyeli.*
- Talán zavar?
*Vonja fel a szemöldökeit megkomolyodva. Tudja a választ, amit hallani szeretne, de tart attól, hogy Lorens szavai a közelében sem lesznek annak.*
- Mindegy, nem is érdekel.
*Mormogja, ahogy lehajolva veszi kézbe a holmiját, majd kiegyenesedve pillant a kosár tartalmára.*
- Nem fickózom.
*Sóhajtja, ahogy a száját húzva pillant vissza rá.*
- De, ha esetleg majd időben végzel itt és érdekel... Van egy kóstolásra váró pálinkám, ha már múltkor sírtál miatta. Talán körte.
*Vonja meg a vállait, mert most, ha késsel fenyegetnék se tudna visszaemlékezni, hogy melyikre bökött rá. A pálinka amúgy sem a kedvence, neki aztán mindegy is, hogy miből csinálták. Lorens miatt vette. Illetve a vendégek miatt, ha jön olyan. Igen. Vendégek. Ha éppen Lorens a vendég, akkor neki ad belőle. Teljesen mindegy.*
- De elkísérhetlek és akkor ideadhatod az edényt. Legalább azt is letudod végre és nem tartozol semmivel.
*Vonja meg a vállait, miközben a kosarat kezdi zavartan lóbálni a kezében.*
2266. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-12-26 16:33:37
Üzenet elküldve: 2024-12-26 16:33:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
*Csak morog valamit a gyengédséget hiányoló cserregésre. Még nem is volt durva pedig. Például nem valami lópokróc sarkával, vagy hasonlóval dörzsölte meg a lány arcát, hanem csak egy ilyen vacak rongydarabbal. Az, hogy mennyi aranyat adott érte az árusnak, nem is érdekli. Tiri meg is tarthatja akár azt a vackot, ha akarja. Vagy dobja el. Mit számít.*
- Hogy mi bajom? *-szusszant bosszúsan. Hogy mi baja? Az, hogy itt van a lány nem pedig az.. a… nem pedig akárhol máshol, hanem pont itt. Az a baja, hogy egy vadidegen fickó nyomult rá az előbb. A jóképű rikkancs a baja. A festékfoltok a baja. A kócos haj, meg a nyúzott arc a baja. A kosárban csörömpölő piásüvegek a baja, meg a harisnya a baja ami rájuk van dobva. Az a baja, hogy ennyire érdekli ez a lány. Az a baja, hogy szemlátomást ő nem érdekli a lányt. Mi a baja? Minden.-* Semmi.
*Megint felemeli kezét, hüvelykujját a következő festékfoltra nyomja, majd szinte egy utógondolatnak engedelmeskedve enyhít a nyomás erősségén, hogy tényleg csupán a kis festékpöttytől szabadítsa meg Tirit, ne pedig jobb oldali felső állkapcsának nagy részétől. Tud ő figyelmes is lenni. Néha.*
- Semmi bajom. *-ismétli meg, mintha a lányt akarná győzködni. Vagy saját magát?-* Csak.. csak felhúz, hogy amikor teljesen véletlenül összefutok veled, akkor is azt látom, hogy valami idegen ficsúr csorgatja rád a nyálát. Mittudomén. Neked meg ott van az a harisnya.. na. Francba.
*Mormog, elharapja a mondat végét, leereszti a kezét. Az nekiütődik a combjának kissé, megérzi a nadrág szövetén keresztül a brosst, erről eszébe jut valami.*
- Amúgy meg azon voltam, hogy délután tájékán átkopogok hozzád. Visszavinni az edényt. *-aprót int a piac felé-* De szóljál akkor, hogy mikor vihetem át, hercegnő, ha fickózol. Nem akarok ám zavarni közben. A gyertyát meg végképp nem tartanám.
*Csöndben kéne maradnia, de az sem lenne jobb, mert akkor a szavak szinte az állkapcsát feszítenék. Felmorran, belebámul a kék szemekbe. A fene essen ebbe a lányba! Ki tudja mi a fenét kevert még a teába, hogy ennyire nem tudja kiverni őt a fejéből.*
*Csak morog valamit a gyengédséget hiányoló cserregésre. Még nem is volt durva pedig. Például nem valami lópokróc sarkával, vagy hasonlóval dörzsölte meg a lány arcát, hanem csak egy ilyen vacak rongydarabbal. Az, hogy mennyi aranyat adott érte az árusnak, nem is érdekli. Tiri meg is tarthatja akár azt a vackot, ha akarja. Vagy dobja el. Mit számít.*
- Hogy mi bajom? *-szusszant bosszúsan. Hogy mi baja? Az, hogy itt van a lány nem pedig az.. a… nem pedig akárhol máshol, hanem pont itt. Az a baja, hogy egy vadidegen fickó nyomult rá az előbb. A jóképű rikkancs a baja. A festékfoltok a baja. A kócos haj, meg a nyúzott arc a baja. A kosárban csörömpölő piásüvegek a baja, meg a harisnya a baja ami rájuk van dobva. Az a baja, hogy ennyire érdekli ez a lány. Az a baja, hogy szemlátomást ő nem érdekli a lányt. Mi a baja? Minden.-* Semmi.
*Megint felemeli kezét, hüvelykujját a következő festékfoltra nyomja, majd szinte egy utógondolatnak engedelmeskedve enyhít a nyomás erősségén, hogy tényleg csupán a kis festékpöttytől szabadítsa meg Tirit, ne pedig jobb oldali felső állkapcsának nagy részétől. Tud ő figyelmes is lenni. Néha.*
- Semmi bajom. *-ismétli meg, mintha a lányt akarná győzködni. Vagy saját magát?-* Csak.. csak felhúz, hogy amikor teljesen véletlenül összefutok veled, akkor is azt látom, hogy valami idegen ficsúr csorgatja rád a nyálát. Mittudomén. Neked meg ott van az a harisnya.. na. Francba.
*Mormog, elharapja a mondat végét, leereszti a kezét. Az nekiütődik a combjának kissé, megérzi a nadrág szövetén keresztül a brosst, erről eszébe jut valami.*
- Amúgy meg azon voltam, hogy délután tájékán átkopogok hozzád. Visszavinni az edényt. *-aprót int a piac felé-* De szóljál akkor, hogy mikor vihetem át, hercegnő, ha fickózol. Nem akarok ám zavarni közben. A gyertyát meg végképp nem tartanám.
*Csöndben kéne maradnia, de az sem lenne jobb, mert akkor a szavak szinte az állkapcsát feszítenék. Felmorran, belebámul a kék szemekbe. A fene essen ebbe a lányba! Ki tudja mi a fenét kevert még a teába, hogy ennyire nem tudja kiverni őt a fejéből.*
2265. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-12-26 15:34:40
Üzenet elküldve: 2024-12-26 15:34:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
- Akkor én hadonásznék.
*Vonja meg egyszerűen a vállait. Sosem érdekelte a kardforgatás. Sőt, az egészet unalmasnak és snassznak tartja. De persze megérti, hogy szükség van olyan emberekre, akik szívesen űznek ezzel akármilyen szakmát.
A kutya körülírására megtorpan a műveletben. Először bambán és értetlenül mered rá, végül a szemeit ismét összehúzva morran halkan.*
- Azta... Halálra ne röhögjem magam.
*Horkan. Ő nem vigyorog, mert bosszantja, most mélységesen mérgeli, hogy Lorens megint nem veszi komolyan. De majd fogja. Ha addig él is tesz róla, aztán megeheti, amit főzött.*
- Az én fickóm nem egy bolhazsák, hanem egy jóképű rikkancs a főtérről.
*Rikkancs? Ilyen baromságot. Mindamellett a kijelentéshez igenis komoly arcot vág. Ahogy azzal is megspékeli a dolgot, hogy úgy tesz, mint akit egyáltalán nem érdekli, hogy mi lehet az esetleges további hozzáfűzni valója vagy gúnyos megjegyzése. De mégis ragadozó tekintettel mered a férfira, mintha azt várná, hogy kiszabaduljon belőle valami újabb lenéző megjegyzés, aminek aztán a lány szétmarcangolhatja a torkát.
Ahogy a búcsúra visszakérdez már abban sem biztos, hogy tényleg örömvolt. Francokat. Hát ezalatt a fél pillanat alatt sikerült felbosszantania. És mégis... Szinte érzi, ahogy az arcára ég a csalódás, mikor Lorens sarkon fordul. Amit azután ismét a bamba tekintet vált fel, ahogy a rikácsoló árusra sandít. Vagyis sandítana, mert a visszaérkező férfi hamar kitakarja a látképből. Szaporán pislog Lorens arcára, ahogy a foltokat igyekszik letörölgetni a képéről. Most még ellenkezni sem kezd, mert jelen pillanatban köpni-nyelni is elfelejt. Mert a gondolatai szépen elkalandoznak arra, hogy milyen puha az a sál, még mindig milyen vadítóak a kék szemek, hogy milyen érdes a keze és mégis milyen csodát tudott művelni vele tegnap. A száján kisuhanó halk sóhaj egy akaratlan nyögésként végzi be, amikoris végre észbe kap. Észhez téríti a saját hangja, meg a kofáé, akit már közelebbről hall sápolni. Az ajkai elnyílnak a meglepettségtől, mikor pedig az anyag a kezébe kerül, Lorens pedig visszafordul a kufárhoz még egy vigyor is párosul mellé. Ezt persze egy köhintéssel igyekszik gyorsan orvosolni mire visszafordul hozzá. Addigra már a homlokát ráncolva simítgat arcán a dörzsölgetés helyére.*
- Lehetnél finomabb. Épphogy maradt a bőr az arcomon.
*Nem igaz. Meglepően gyengédnek érezte az egészet. Legalábbis az eddigi tapasztalatok alapján.*
- Aztán most mi bajod lett?
*Vonja fel a szemöldökeit, mert most valami bűzlik itt. Valami, ami nagyon felkelti az érdeklődését, mert az egész kosara tartalmának duplázott árát rá merte volna tenni, hogy Lorens itt hagyja. De nem hagyta. Sőt, még a pofázmányát is letakarította. Aminél reméli, hogy rendes munkát végzett és nem úgy néz ki, mint valami agyonfestett udvaribolond.*
- Akkor én hadonásznék.
*Vonja meg egyszerűen a vállait. Sosem érdekelte a kardforgatás. Sőt, az egészet unalmasnak és snassznak tartja. De persze megérti, hogy szükség van olyan emberekre, akik szívesen űznek ezzel akármilyen szakmát.
A kutya körülírására megtorpan a műveletben. Először bambán és értetlenül mered rá, végül a szemeit ismét összehúzva morran halkan.*
- Azta... Halálra ne röhögjem magam.
*Horkan. Ő nem vigyorog, mert bosszantja, most mélységesen mérgeli, hogy Lorens megint nem veszi komolyan. De majd fogja. Ha addig él is tesz róla, aztán megeheti, amit főzött.*
- Az én fickóm nem egy bolhazsák, hanem egy jóképű rikkancs a főtérről.
*Rikkancs? Ilyen baromságot. Mindamellett a kijelentéshez igenis komoly arcot vág. Ahogy azzal is megspékeli a dolgot, hogy úgy tesz, mint akit egyáltalán nem érdekli, hogy mi lehet az esetleges további hozzáfűzni valója vagy gúnyos megjegyzése. De mégis ragadozó tekintettel mered a férfira, mintha azt várná, hogy kiszabaduljon belőle valami újabb lenéző megjegyzés, aminek aztán a lány szétmarcangolhatja a torkát.
Ahogy a búcsúra visszakérdez már abban sem biztos, hogy tényleg örömvolt. Francokat. Hát ezalatt a fél pillanat alatt sikerült felbosszantania. És mégis... Szinte érzi, ahogy az arcára ég a csalódás, mikor Lorens sarkon fordul. Amit azután ismét a bamba tekintet vált fel, ahogy a rikácsoló árusra sandít. Vagyis sandítana, mert a visszaérkező férfi hamar kitakarja a látképből. Szaporán pislog Lorens arcára, ahogy a foltokat igyekszik letörölgetni a képéről. Most még ellenkezni sem kezd, mert jelen pillanatban köpni-nyelni is elfelejt. Mert a gondolatai szépen elkalandoznak arra, hogy milyen puha az a sál, még mindig milyen vadítóak a kék szemek, hogy milyen érdes a keze és mégis milyen csodát tudott művelni vele tegnap. A száján kisuhanó halk sóhaj egy akaratlan nyögésként végzi be, amikoris végre észbe kap. Észhez téríti a saját hangja, meg a kofáé, akit már közelebbről hall sápolni. Az ajkai elnyílnak a meglepettségtől, mikor pedig az anyag a kezébe kerül, Lorens pedig visszafordul a kufárhoz még egy vigyor is párosul mellé. Ezt persze egy köhintéssel igyekszik gyorsan orvosolni mire visszafordul hozzá. Addigra már a homlokát ráncolva simítgat arcán a dörzsölgetés helyére.*
- Lehetnél finomabb. Épphogy maradt a bőr az arcomon.
*Nem igaz. Meglepően gyengédnek érezte az egészet. Legalábbis az eddigi tapasztalatok alapján.*
- Aztán most mi bajod lett?
*Vonja fel a szemöldökeit, mert most valami bűzlik itt. Valami, ami nagyon felkelti az érdeklődését, mert az egész kosara tartalmának duplázott árát rá merte volna tenni, hogy Lorens itt hagyja. De nem hagyta. Sőt, még a pofázmányát is letakarította. Aminél reméli, hogy rendes munkát végzett és nem úgy néz ki, mint valami agyonfestett udvaribolond.*
2264. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-12-26 14:47:26
Üzenet elküldve: 2024-12-26 14:47:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
*Vállat vonogat a bökőt emlegető szavakra.*
- Hm. Csak az hadonászik vele, aki nem ért hozzá. *-mondja mintegy mellékesen-* Aki tudja, hogy mit csinál, az szépen és hatékonyan forgatja.
*Mintha tényleg csak egy kardról van tőrről beszélne. De nem így van-e vajon? Talány.
Nehezen tudná eldönteni, hogy örül-e vagy sem annak, hogy összefutott a lánnyal. Egy felől örül neki, hiszen amúgy is keresni akarta – igaz, most nincs nála az edény, hogy visszaadja. Másfelől nem, nem örül neki, hiszen Tiri így is folyamatosan a fejében jár egy ideje, nem volt rá szüksége, hogy személyesen is előtte álljon. Mondjuk – akkor minek is jött ide hozzá? Jó kérdés. A választ talán nem is akarja megtalálni rá.*
- Vörös haj, barna szem. *-rezzenéstelen arccal biccent, miközben szemlátomást unottan figyeli ahogy a lány próbál megszabadulni a maradék festéktől. Legalábbis attól a részétől, amiről jelenleg tud.-* Láttam egy ilyen fickót, kicsit arrébb. Mindenkire vigyorgott, ahogy ott ücsörgött az egyik stand mellett, és csak úgy állt a farka. Néha meg is csóválta. Kedves kutyának tűnt.
*Eddig bírja, elvigyorodik. Persze nem látott semmilyen kutyát, de ez a történet szempontjából mellékes. A vigyor ellazul, felvont szemöldökkel figyeli ahogy a szőkeség nekiáll az arcát dörgölgetni. Nem ért a női dolgokhoz, de annyit lát, hogy így csak nehezen és tökéletlenül fogja letakarítani magát a lány. Mondjuk személy szerint neki ehhez nem sok köze van.*
- Öröm volt? *-kérdez vissza meglepetten. Szégyen – nem szégyen, beletelik pár másodpercbe, mire leesik neki, hogy mit közölt vele Tiri. Hogy lépjen le, húzzon el, takarodjon a francba. Szája egyenes vonallá préselődik, és hirtelen nagyon zavarni kezdi a bénázás, amit Tiri művel.-* Öröm volt..
*Körbepislant. A legközelebbi árusnál vásznak, állványok, ecsetek és festékek. Mellette egy ékszerárus, szemre kiköpött mása annak, akitől a virágbrosst vette. Legszívesebben most eldobná a fenébe azt az átkozott vackot. Azon túl a következő árus mindenféle selymet, szövetet és fonalakat árul. Morranás-szerű hümmentéssel lép el a szőkeség mellől, otthagyva őt egy szó vagy köszönés nélkül. Néhány lépéssel ott terem ez utóbbi árus standjánál, kérés-kérdés nélkül felemel valamit, amiről meg sem tudja mondani, hogy mi. Rongy. Baromira mindegy. Ugyanolyan hosszú léptekkel tér vissza a szőkeséghez, maga mögött hagyva a köpni nyelni nem tudó árust. Türelmetlen, szinte durva mozdulattal söpri félre Tiri kezeit az arcáról, majd a frissen zsákmányolt szövetdarabbal rádörgöl a legelső foltra, amit meglát. Mire nagyjából leszedi, az árus már igen emelt hangon sipákol mellette, valami selyemsálat, meg lopást emlegetve. Ez utóbbira megáll a keze, és lassan fordítja arcát-szemét a hirtelen elnémuló kufár felé.*
- Nem vagyok tolvaj. *-közli egyszerű, magától értetődő hangsúllyal-* Úgyhogy ha befognád a szádat, az mindenkinek csak jó lenne.
*Oda se figyelve Tiri kezébe nyomja azt a juj-de-rohadt-drága-és-fontos rongydarabot amiért a ribillió megy, és teljesen az árus felé fordul, és kihúzza magát, hogy fölé tornyosuljon. Erszényéért nyúl, belecsippent, meg sem számolva húzza ki belőle a pénzt. A zsugori gyökér kezébe nyomja, úgy, hogy szinte fellöki vele a fickót.*
- És most séta. *-néz mereven a férfira-* Indul!
*Csak akkor fordul vissza Tirihez, amikor magukra maradnak. Azt túlzás lenne állítani, hogy senki sem nézi továbbra is őket, de..*
*Vállat vonogat a bökőt emlegető szavakra.*
- Hm. Csak az hadonászik vele, aki nem ért hozzá. *-mondja mintegy mellékesen-* Aki tudja, hogy mit csinál, az szépen és hatékonyan forgatja.
*Mintha tényleg csak egy kardról van tőrről beszélne. De nem így van-e vajon? Talány.
Nehezen tudná eldönteni, hogy örül-e vagy sem annak, hogy összefutott a lánnyal. Egy felől örül neki, hiszen amúgy is keresni akarta – igaz, most nincs nála az edény, hogy visszaadja. Másfelől nem, nem örül neki, hiszen Tiri így is folyamatosan a fejében jár egy ideje, nem volt rá szüksége, hogy személyesen is előtte álljon. Mondjuk – akkor minek is jött ide hozzá? Jó kérdés. A választ talán nem is akarja megtalálni rá.*
- Vörös haj, barna szem. *-rezzenéstelen arccal biccent, miközben szemlátomást unottan figyeli ahogy a lány próbál megszabadulni a maradék festéktől. Legalábbis attól a részétől, amiről jelenleg tud.-* Láttam egy ilyen fickót, kicsit arrébb. Mindenkire vigyorgott, ahogy ott ücsörgött az egyik stand mellett, és csak úgy állt a farka. Néha meg is csóválta. Kedves kutyának tűnt.
*Eddig bírja, elvigyorodik. Persze nem látott semmilyen kutyát, de ez a történet szempontjából mellékes. A vigyor ellazul, felvont szemöldökkel figyeli ahogy a szőkeség nekiáll az arcát dörgölgetni. Nem ért a női dolgokhoz, de annyit lát, hogy így csak nehezen és tökéletlenül fogja letakarítani magát a lány. Mondjuk személy szerint neki ehhez nem sok köze van.*
- Öröm volt? *-kérdez vissza meglepetten. Szégyen – nem szégyen, beletelik pár másodpercbe, mire leesik neki, hogy mit közölt vele Tiri. Hogy lépjen le, húzzon el, takarodjon a francba. Szája egyenes vonallá préselődik, és hirtelen nagyon zavarni kezdi a bénázás, amit Tiri művel.-* Öröm volt..
*Körbepislant. A legközelebbi árusnál vásznak, állványok, ecsetek és festékek. Mellette egy ékszerárus, szemre kiköpött mása annak, akitől a virágbrosst vette. Legszívesebben most eldobná a fenébe azt az átkozott vackot. Azon túl a következő árus mindenféle selymet, szövetet és fonalakat árul. Morranás-szerű hümmentéssel lép el a szőkeség mellől, otthagyva őt egy szó vagy köszönés nélkül. Néhány lépéssel ott terem ez utóbbi árus standjánál, kérés-kérdés nélkül felemel valamit, amiről meg sem tudja mondani, hogy mi. Rongy. Baromira mindegy. Ugyanolyan hosszú léptekkel tér vissza a szőkeséghez, maga mögött hagyva a köpni nyelni nem tudó árust. Türelmetlen, szinte durva mozdulattal söpri félre Tiri kezeit az arcáról, majd a frissen zsákmányolt szövetdarabbal rádörgöl a legelső foltra, amit meglát. Mire nagyjából leszedi, az árus már igen emelt hangon sipákol mellette, valami selyemsálat, meg lopást emlegetve. Ez utóbbira megáll a keze, és lassan fordítja arcát-szemét a hirtelen elnémuló kufár felé.*
- Nem vagyok tolvaj. *-közli egyszerű, magától értetődő hangsúllyal-* Úgyhogy ha befognád a szádat, az mindenkinek csak jó lenne.
*Oda se figyelve Tiri kezébe nyomja azt a juj-de-rohadt-drága-és-fontos rongydarabot amiért a ribillió megy, és teljesen az árus felé fordul, és kihúzza magát, hogy fölé tornyosuljon. Erszényéért nyúl, belecsippent, meg sem számolva húzza ki belőle a pénzt. A zsugori gyökér kezébe nyomja, úgy, hogy szinte fellöki vele a fickót.*
- És most séta. *-néz mereven a férfira-* Indul!
*Csak akkor fordul vissza Tirihez, amikor magukra maradnak. Azt túlzás lenne állítani, hogy senki sem nézi továbbra is őket, de..*
2263. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-12-26 11:43:33
Üzenet elküldve: 2024-12-26 11:43:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
- Nem. Persze, hogy nem.
*Bólint a szavakra és egész szépen sikerül az, hogy ne húzza el a száját. Bár igaz, ami igaz, hogy erre a találkozásra maga sem számított. Persze nem olyan nagy véletlen. Gorwen bácsiba is belebotlott, pedig őt már egy hónapja látta utoljára, mikor a gyomrára adott pár gazt. Az, hogy ők éppen a tegnapi elválás után fussanak össze nem lehet olyan lehetetlen eset. Bár kívántnak sem mondaná. Remélt? Abba meg nem hajlandó belegondolni.*
- Igen. Hadonászni a bökővel.
*Bólogat rá, hogy érti miben rejlenek Lorens képességei, de azt nem, hogy akkor mégis mi a fenét keres itt, ahol pont nincs semmi keresnivalója. Mert ahogy körbe néz az egyik árusnál selymet lát, a másiknál karkötőket, gyűrűt, láncot, meg itt ezt, a saját kis világát a festékekkel. De inkább nem kérdez rá a pontos okra, hogy akkor hogy sikerült ide tévednie. Lehet, hogy új módszer ihlette meg a szoknyahajszolásra. Végül is a nők szeretik a selymet. Csak jó lenne, ha nem bosszantaná a gondolata.*
- De, ha egyszer nem én voltam. Ő szólt hozzám.
*Fújtat bosszúsan, de az a bosszankodás hamar elillan, mikor Lorens felé nyúl. Érzi, hogy nagyot dobban a szíve, aprót nyel, még az ajkát is beharapja, hogy... összevont szemöldökkel elfintorodjon és hátrébb húzza a fejét a kéretlen dörzsöléstől. Ráfókuszál a színes maszatos ujjra, miközben mormogva húzza előre kosarat szorongató kezét, hogy azt hátrébb csúsztassa a karján és kézfejével le tudja dörzsölni az ott maradt nyálat. Fenébe, hogy a néne a közelben sincs. Most mikor igazán hasznát tudná venni.*
- Nem. Az én fickómnak vörös a haja és barnák a szemei. Ez szőke.
*Pillant vissza rá, miközben leengedi a kezét, amin megpillanthatja a másik, szétmaszatolódott foltot, amiből így egy adaggal most visszakenhetett az arcára.*
- Fenébe.
*Teszi le a lába mellé a kosarat és a vásznat, ujjaival ledörgöli a kezéről a festéket, majd ruhája ujját használva az arcáról is igyekszik.*
- Öröm volt látni.
*Motyogja a művelet közben, mert a piacra általában okkal jönnek. Ami leginkább egy vagy több vásárlást foglal magába. Mivel pedig a férfinál nem lát sem kosarat, zsákot, hordót, hordárlányt, arra a következtetésre jut, hogy neki még akadhat dolga. Aztán meg nem venné a szívére, hogy feltartsa. Eszébe sem jutna. Ugyan.*
- Nem. Persze, hogy nem.
*Bólint a szavakra és egész szépen sikerül az, hogy ne húzza el a száját. Bár igaz, ami igaz, hogy erre a találkozásra maga sem számított. Persze nem olyan nagy véletlen. Gorwen bácsiba is belebotlott, pedig őt már egy hónapja látta utoljára, mikor a gyomrára adott pár gazt. Az, hogy ők éppen a tegnapi elválás után fussanak össze nem lehet olyan lehetetlen eset. Bár kívántnak sem mondaná. Remélt? Abba meg nem hajlandó belegondolni.*
- Igen. Hadonászni a bökővel.
*Bólogat rá, hogy érti miben rejlenek Lorens képességei, de azt nem, hogy akkor mégis mi a fenét keres itt, ahol pont nincs semmi keresnivalója. Mert ahogy körbe néz az egyik árusnál selymet lát, a másiknál karkötőket, gyűrűt, láncot, meg itt ezt, a saját kis világát a festékekkel. De inkább nem kérdez rá a pontos okra, hogy akkor hogy sikerült ide tévednie. Lehet, hogy új módszer ihlette meg a szoknyahajszolásra. Végül is a nők szeretik a selymet. Csak jó lenne, ha nem bosszantaná a gondolata.*
- De, ha egyszer nem én voltam. Ő szólt hozzám.
*Fújtat bosszúsan, de az a bosszankodás hamar elillan, mikor Lorens felé nyúl. Érzi, hogy nagyot dobban a szíve, aprót nyel, még az ajkát is beharapja, hogy... összevont szemöldökkel elfintorodjon és hátrébb húzza a fejét a kéretlen dörzsöléstől. Ráfókuszál a színes maszatos ujjra, miközben mormogva húzza előre kosarat szorongató kezét, hogy azt hátrébb csúsztassa a karján és kézfejével le tudja dörzsölni az ott maradt nyálat. Fenébe, hogy a néne a közelben sincs. Most mikor igazán hasznát tudná venni.*
- Nem. Az én fickómnak vörös a haja és barnák a szemei. Ez szőke.
*Pillant vissza rá, miközben leengedi a kezét, amin megpillanthatja a másik, szétmaszatolódott foltot, amiből így egy adaggal most visszakenhetett az arcára.*
- Fenébe.
*Teszi le a lába mellé a kosarat és a vásznat, ujjaival ledörgöli a kezéről a festéket, majd ruhája ujját használva az arcáról is igyekszik.*
- Öröm volt látni.
*Motyogja a művelet közben, mert a piacra általában okkal jönnek. Ami leginkább egy vagy több vásárlást foglal magába. Mivel pedig a férfinál nem lát sem kosarat, zsákot, hordót, hordárlányt, arra a következtetésre jut, hogy neki még akadhat dolga. Aztán meg nem venné a szívére, hogy feltartsa. Eszébe sem jutna. Ugyan.*
2262. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-12-26 11:12:02
Üzenet elküldve: 2024-12-26 11:12:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
*Már megszokta, hogy beleforduljon a rizikós helyzetekbe. Soha nem is volt baja ezzel. Igaz, az eddigi rizikós helyzetek megoldhatóak voltak ököllel, térddel, vagy legrosszabb esetben valamilyen fegyverrel. De ez most más. Ide nem elég kivont karddal jönni, és a kard nem is lenne megfelelő fegyver egyébként sem. Nem; ide másra van szükség.
Vet még egy pillantást a szerencsétlen fickóra, széles vigyora elárulja, hogy nem sajnálja őt, mi több, jót szórakozik rajta. Mikor az alak inkább úgy dönt hogy odébb áll, visszafordul a lány felé. Egyből szembe is találja magát a mosolyával ami vigyorba húzódik. A látványtól valami egy pillanatra megszorul a mellkasában. Biztos csak a lepény miatt érzi ezt. Mi más is lenne?*
- Ne is mondd! Én sem számítottam rá, hogy beléd botlok. *-mondja őszintén. Tényleg így van. Egyébként is, nagyobb esélye van egy pakliból kétszer kihúzni ugyanazt a kártyát, mint erre, nem..? Végigméri a lányt tetőtől talpig, majd talptól tetőig. Szerencsére most nem az a csúf szabású ruha van rajta. Megakad a tekintete a kosáron, mintha csak dugdosni akarná a szőkeség. Pedig igazán nincs miért, mert különösebben nem foglalkoztatja, hogy mi van benne.*
- Közös érdeklődés..? *-kérdez vissza, tekintetével követve Tiriét. Mikor megérti, hogy mire gondolt a lány, vigyora kissé féloldalassá válik.-* Ó, ez? Nem. Festeni sose próbáltam. Másban vagyok jó.
*Megvonja a vállát, szemvillanása fejezi be helyette a gondolatot. Tulajdonképpen van közös érdeklődési körük, csak az tényleg nem a festés. Aprót legyint a magyarázkodásra, feleslegesnek tartja. Hiszi is meg nem is, hogy Tiri ártatlan lett volna. Nem ismeri túl jól a lányt, de annyira igen, hogy tudja, hogy nem kell messzire menni neki sem pár csípős beszólásért. *
- Nem, persze, hogy nem te kezdted. *-hagyja rá azért Tirire a dolgot, hangjában rosszul elrejtett kajánsággal.-* Amúgy valami fura rajtad.
*Felemeli jobbját, egy újabb megjegyzést kockáztatva megnyalja hüvelykujja begyét, és a nyálas ujjával rádörgöl a szőkeség arcára.*
- Így. *-felmutatja Tirinek a színes foltot ami az ujján maradt, majd hanyag mozdulattal nadrága szárába törli a kezét.-* Keresel valakit? Ha igen, akkor azt hiszem az nem az a fickó volt.
*Hüvelykjével hanyagul vaktában a válla felett hátra bök, nagyjából amerre, amerre az ecsetmester eltűnt.*
2261. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-12-26 09:38:36
Üzenet elküldve: 2024-12-26 09:38:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Macskaland az avarban//
*A síkagyú megjegyzéseire elégedetten vigyorodik el. Szinte simogatja a lelkét, hogy végre önmagának érzi a helyzetet, hogy visszatért, hogy megint csak beleáll valakibe, aki felbosszantja. Aki egyébként elég jóképű a maga módján. Aki hasonlít egy kicsit arra a buggyantra, akit Lorens előtt rúgott ki reggel az ágyából. Akit akár fel is édesgethetne magához, ahogy szokta. Amihez semmi kedve és ez hirtelen borzalmasan megriasztja. A vigyor lassan el is tűnik az arcáról, ahogy belekomorul a gondolatba. Eljátszik vele, hogy csak azért is visszafordul, karon ragadja és felviszi, hogy... elfestegessenek egy kicsit, de erre csak a gyomra fordul egyet.*
- Kicsinálom.
*Dünnyögi az orra alá. Ha más meghallja akárkiről is szó lehet, ám a lány nagyon is biztosan gondol egy bizonyos kék szempár idegesítő gazdájára. Ha besötétítene és a szemeit is becsukná talán menne, nem? Fenébe. Rászorít a kosár fülére, majd a száját húzva hagyja figyelmen kívül a hátulról érkező megjegyzéseket miközben tovább indul. Nincs is tervben, hogy megtorpanjon és tovább foglalkozzon a férfival. Ez a terv egészen addig működik is, amíg az a hang meg nem üti a fülét, amit készül már egy napja kiűzni a fejéből. Most nem a gyomra rakoncátlankodik, nem csak az. Olyan csavarást érez a szívén, hogy az érzésre akaratlanul is felnyög.
Igazán remek ötlet lenne, ha most szépen tovább tudna sétálni. Nincs baj azzal, hogy épp itt, de miért éppen most. Kíváncsi rá, hogy melyik isten gondolja ezt ilyen humorosnak, hogy most ezzel sújtja. De nem tud tovább lépni, mert hirtelen borzalmasan nehéznek érzi mind a két lábát. Talán, ha nem mozdul és nem néz rá, akkor láthatatlanná tud válni. Vagy előbb-utóbb átváltozhat egy kővé a piac talaján. Vagy csak elsüllyedhet a kövezetben. Vagy megnyílhatna a föld, hogy elnyelje. De úgy fest, hogy egyik sem fog egyhamar bekövetkezni, így mély levegőt vesz és egy széles, bájos mosollyal pördül meg a férfiak felé. Merthogy a pojáca teljes megszeppentséggel mered Lorensre, de azokból a pillantásokból hamarosan a lánynak is kijut. A szőke nem jön zavarba, mert ennél jobban talán nem is tudna, de mégis összeszűkült szemekkel sandít vissza rá, amiből jól kivehető a kérdés, miszerint: "Nincs neked dolgod?". A szerencsétlen végül vissza is kapja a tekintetét a kofa áruira, majd odébb lépdelve mászik ki a képből, mire a lány ismét felölti a mosolyát és a kékszeműre pillant.*
- Micsoda meglepetés.
*Vigyorodik el, miközben a kosarat a háta mögé tartja. Bár, hogy miért dugdossa arról fogalma sincs. Bárki vehet bármi miatt bárkinek pálinkát, meg Rhéát, meg francos harisnyát. Sőt. Ugyebár a Pegazusba készül -nem készül-. Ott bárkivel találkozhat, akivel jó hasznát vehetik ezeknek a dolgoknak. Igen. Bárkivel. Akárkivel.*
- Nem is gondoltam volna, hogy van közös érdeklődési körünk.
*Sandít át a vásznakkal és festékekkel megpakolt asztalra. A kérdésre viszont már morcosabban forgatja meg a szemeit.*
- Nem fenyegetek, csak közlöm a tényeket.
*Ránt egyet a vállain, miközben magára igyekszik erőltetni az érdektelenséget. Ám azt nehezen tudja megállni, hogy a hangjába ne szökjön bele a sértettség.*
- Amúgy sem én kezdtem.
*Dünnyögi halkan, majd elfordulva néz inkább körbe, hátha megpillantja a nénit. Bár amilyen szerencséje van amaz talán már otthon pucolja a zöldséget vagy teázik az asztalnál, ahol alig egy napja még a férfival... ettek.*
*A síkagyú megjegyzéseire elégedetten vigyorodik el. Szinte simogatja a lelkét, hogy végre önmagának érzi a helyzetet, hogy visszatért, hogy megint csak beleáll valakibe, aki felbosszantja. Aki egyébként elég jóképű a maga módján. Aki hasonlít egy kicsit arra a buggyantra, akit Lorens előtt rúgott ki reggel az ágyából. Akit akár fel is édesgethetne magához, ahogy szokta. Amihez semmi kedve és ez hirtelen borzalmasan megriasztja. A vigyor lassan el is tűnik az arcáról, ahogy belekomorul a gondolatba. Eljátszik vele, hogy csak azért is visszafordul, karon ragadja és felviszi, hogy... elfestegessenek egy kicsit, de erre csak a gyomra fordul egyet.*
- Kicsinálom.
*Dünnyögi az orra alá. Ha más meghallja akárkiről is szó lehet, ám a lány nagyon is biztosan gondol egy bizonyos kék szempár idegesítő gazdájára. Ha besötétítene és a szemeit is becsukná talán menne, nem? Fenébe. Rászorít a kosár fülére, majd a száját húzva hagyja figyelmen kívül a hátulról érkező megjegyzéseket miközben tovább indul. Nincs is tervben, hogy megtorpanjon és tovább foglalkozzon a férfival. Ez a terv egészen addig működik is, amíg az a hang meg nem üti a fülét, amit készül már egy napja kiűzni a fejéből. Most nem a gyomra rakoncátlankodik, nem csak az. Olyan csavarást érez a szívén, hogy az érzésre akaratlanul is felnyög.
Igazán remek ötlet lenne, ha most szépen tovább tudna sétálni. Nincs baj azzal, hogy épp itt, de miért éppen most. Kíváncsi rá, hogy melyik isten gondolja ezt ilyen humorosnak, hogy most ezzel sújtja. De nem tud tovább lépni, mert hirtelen borzalmasan nehéznek érzi mind a két lábát. Talán, ha nem mozdul és nem néz rá, akkor láthatatlanná tud válni. Vagy előbb-utóbb átváltozhat egy kővé a piac talaján. Vagy csak elsüllyedhet a kövezetben. Vagy megnyílhatna a föld, hogy elnyelje. De úgy fest, hogy egyik sem fog egyhamar bekövetkezni, így mély levegőt vesz és egy széles, bájos mosollyal pördül meg a férfiak felé. Merthogy a pojáca teljes megszeppentséggel mered Lorensre, de azokból a pillantásokból hamarosan a lánynak is kijut. A szőke nem jön zavarba, mert ennél jobban talán nem is tudna, de mégis összeszűkült szemekkel sandít vissza rá, amiből jól kivehető a kérdés, miszerint: "Nincs neked dolgod?". A szerencsétlen végül vissza is kapja a tekintetét a kofa áruira, majd odébb lépdelve mászik ki a képből, mire a lány ismét felölti a mosolyát és a kékszeműre pillant.*
- Micsoda meglepetés.
*Vigyorodik el, miközben a kosarat a háta mögé tartja. Bár, hogy miért dugdossa arról fogalma sincs. Bárki vehet bármi miatt bárkinek pálinkát, meg Rhéát, meg francos harisnyát. Sőt. Ugyebár a Pegazusba készül -nem készül-. Ott bárkivel találkozhat, akivel jó hasznát vehetik ezeknek a dolgoknak. Igen. Bárkivel. Akárkivel.*
- Nem is gondoltam volna, hogy van közös érdeklődési körünk.
*Sandít át a vásznakkal és festékekkel megpakolt asztalra. A kérdésre viszont már morcosabban forgatja meg a szemeit.*
- Nem fenyegetek, csak közlöm a tényeket.
*Ránt egyet a vállain, miközben magára igyekszik erőltetni az érdektelenséget. Ám azt nehezen tudja megállni, hogy a hangjába ne szökjön bele a sértettség.*
- Amúgy sem én kezdtem.
*Dünnyögi halkan, majd elfordulva néz inkább körbe, hátha megpillantja a nénit. Bár amilyen szerencséje van amaz talán már otthon pucolja a zöldséget vagy teázik az asztalnál, ahol alig egy napja még a férfival... ettek.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2939-2958