Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 23 (441. - 460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
460. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-08-06 23:50:49
Üzenet elküldve: 2013-08-06 23:50:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
//Tilli Yari//
*Ahogy a gnóm nézeget, megakad a szeme néhány érdekes könyvön. Az egyik egy szakkönyv, a matematika alapjairól. Ismeri és volt olyan tanítványa, akinek megvolt. Egészen jó feladatokat tartalmaz, de egyelőre még korai lenne Nallának. És a gnóm amúgy is úgy gondolja, hogy lassan ő írni a könyvet, hiszen annyi diákja volt már, hogy lassan ideje lenne összegyűjteni a tapasztalatait. Minden gnóm ír egy könyvet életében és aki mégsem, annak nem volt teljes az életműve. Így tartják Huredon városában, ahonnan érkezett.
Közben látja, hogy Tilli mit választott. Egy könyv régi varázslókról. Megnézi és azt mondja a lánynak halkan a fülébe suttogva:*
- Leányom, ebben nagyon szép történeteket olvashat, de sajnos nem igazak. Régi könyv már és kiderült, hogy csak kitalálta az egészet egy csapat. Az író nem is létezett, csak kellett hozzá egy név.
*Nem akarja a lány kedvét elvenni, ezért megnézi, hogy van-e hasonló könyv, ami hiteles is. A kínálat igazán gazdag és noha bekerült ez a közkézen forgó, jóformán mesekönyvnek mondható írás is, a többi elég jó anyag.*
- Ez itt, a "Varázslók pálcával és anélkül" igazán jó könyv a témáról. Olvastam és elég részletes. De tudta egyébként, hogy a templomban van egy könyvtár, ahol ezek szinte mind megvannak?
*A könyvárus ekkor fakad ki a nézelődőkön:*
- Mondja, vesz is valamit, vagy csak lebeszéli a vásárlóimat?
*A gnómot a tiszteletlenség fel tudja bosszantani és ezért összeveszik az eladóval:*
- Maga háborog, aki ilyen hamisítványokat árul, mint ez a varázslós mesekönyv? Mégis mit gondol, hogy ezeknek az embereknek akármit el lehet adni?
- Elnézést, kérem halkabban egy kicsit!*mondja az árus is csendesebben. A könyvet elveszi és berakja a pult alá.*
- Nem tudtam, hogy ez hamisítvány. Biztos benne?
- Nem tudta, mi? De engem leteremt, hogy miért beszélem le a vásárlóit! Semmi köze a valósághoz. Csak útszéli pletykákat szedtek össze. Jobban is teszi, ha a tűzre veti. Esetleg esti mesének jó, de mondja meg a gyereknek, hogy ez csak mese.
*Az árusnak nagyon elvörösödik a feje és úgy néz ki, tényleg meglepődött. A gnóm eddigre ott is hagyja és Tilli után megy. Még mindig nagyon mérges.*
- Hallotta? Engem vádolt, hogy elkergetem a vevőit, aztán ilyen ponyvaírások vannak nála! Hallatlan!
*A lány közben talált egy csapat zenészt, akik pont itt a piactér közepén játszanak. Ad nekik egy kis aranyat és az egyik sort már énekli is velük együtt. Odahívja a gnómot is, aki Tilli közelségében már egy kicsit jobban érzi magát. A lány talán enyhíteni tudja a mérgét, de ahhoz idő kell. Henua Tikron ritkán jön ki a sodrából, de ha egy gnóm mérges, akkor nagyon sokáig tud puffogni.*
*Ahogy a gnóm nézeget, megakad a szeme néhány érdekes könyvön. Az egyik egy szakkönyv, a matematika alapjairól. Ismeri és volt olyan tanítványa, akinek megvolt. Egészen jó feladatokat tartalmaz, de egyelőre még korai lenne Nallának. És a gnóm amúgy is úgy gondolja, hogy lassan ő írni a könyvet, hiszen annyi diákja volt már, hogy lassan ideje lenne összegyűjteni a tapasztalatait. Minden gnóm ír egy könyvet életében és aki mégsem, annak nem volt teljes az életműve. Így tartják Huredon városában, ahonnan érkezett.
Közben látja, hogy Tilli mit választott. Egy könyv régi varázslókról. Megnézi és azt mondja a lánynak halkan a fülébe suttogva:*
- Leányom, ebben nagyon szép történeteket olvashat, de sajnos nem igazak. Régi könyv már és kiderült, hogy csak kitalálta az egészet egy csapat. Az író nem is létezett, csak kellett hozzá egy név.
*Nem akarja a lány kedvét elvenni, ezért megnézi, hogy van-e hasonló könyv, ami hiteles is. A kínálat igazán gazdag és noha bekerült ez a közkézen forgó, jóformán mesekönyvnek mondható írás is, a többi elég jó anyag.*
- Ez itt, a "Varázslók pálcával és anélkül" igazán jó könyv a témáról. Olvastam és elég részletes. De tudta egyébként, hogy a templomban van egy könyvtár, ahol ezek szinte mind megvannak?
*A könyvárus ekkor fakad ki a nézelődőkön:*
- Mondja, vesz is valamit, vagy csak lebeszéli a vásárlóimat?
*A gnómot a tiszteletlenség fel tudja bosszantani és ezért összeveszik az eladóval:*
- Maga háborog, aki ilyen hamisítványokat árul, mint ez a varázslós mesekönyv? Mégis mit gondol, hogy ezeknek az embereknek akármit el lehet adni?
- Elnézést, kérem halkabban egy kicsit!*mondja az árus is csendesebben. A könyvet elveszi és berakja a pult alá.*
- Nem tudtam, hogy ez hamisítvány. Biztos benne?
- Nem tudta, mi? De engem leteremt, hogy miért beszélem le a vásárlóit! Semmi köze a valósághoz. Csak útszéli pletykákat szedtek össze. Jobban is teszi, ha a tűzre veti. Esetleg esti mesének jó, de mondja meg a gyereknek, hogy ez csak mese.
*Az árusnak nagyon elvörösödik a feje és úgy néz ki, tényleg meglepődött. A gnóm eddigre ott is hagyja és Tilli után megy. Még mindig nagyon mérges.*
- Hallotta? Engem vádolt, hogy elkergetem a vevőit, aztán ilyen ponyvaírások vannak nála! Hallatlan!
*A lány közben talált egy csapat zenészt, akik pont itt a piactér közepén játszanak. Ad nekik egy kis aranyat és az egyik sort már énekli is velük együtt. Odahívja a gnómot is, aki Tilli közelségében már egy kicsit jobban érzi magát. A lány talán enyhíteni tudja a mérgét, de ahhoz idő kell. Henua Tikron ritkán jön ki a sodrából, de ha egy gnóm mérges, akkor nagyon sokáig tud puffogni.*
459. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-08-06 23:31:16
Üzenet elküldve: 2013-08-06 23:31:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Henua Tikron//
*Tilli a könyvbe merül s úgy dönt majd ha Tikron oda megy hozzá,megbeszélik a továbbiakat. Így hát meg sem lepődik mikor a gnóm is követi példáját s olvasni kezd.*
- Apám, nekem is tetszett az a két szín, s igazából a kék kalapja még menne is a ruhámhoz. Ugye? *kérdezi mosolyogva majd felemeli a könyvet amit olvass* Ez a könyv nagyon tetszik nekem, régi varázslók életét mutatja be, szeretném megvenni, mit gondol? *átnyújtja a könyvet s várja a gnóm reakcióját. Közben kissé odébb sétál,ahol utcazenészek muzsikálnak, Tilli mindig is szerette a zenét. Talán jobban is mint kellett volna, folyton énekelt vagy dúdolt, ha szomorú volt ha vidám. Részévé vált a zene, szerette hallgatni a dalok szövegét, s eldönteni mennyire tartalmas az. Mert Tilli úgy gondolta egy dal akkor igazán szép ha mesél valamiről. Leült hát a földre s oda dobott egy aranyat nekik, majd lehunyt szemmel hallgatta zenéjüket. Majd mikor a dal egyik részéhez érnek Tilli felkapja fejét s ámulva hallgatja*
- Szóval szeretlek Én élet,hisz Te olyan jó vagy hozzám ha néha el is vettél később mindent bepótoltál. *A lány a következő alkalommal már a férfival együtt énekli s észreveszi Tikron pillantását majd elneveti magát,felpattan s oda megy a gnómhoz*
- Jöjjön Apám, ezt hallania kell *mondja s leülteti maga mellé a földre*
*Tilli a könyvbe merül s úgy dönt majd ha Tikron oda megy hozzá,megbeszélik a továbbiakat. Így hát meg sem lepődik mikor a gnóm is követi példáját s olvasni kezd.*
- Apám, nekem is tetszett az a két szín, s igazából a kék kalapja még menne is a ruhámhoz. Ugye? *kérdezi mosolyogva majd felemeli a könyvet amit olvass* Ez a könyv nagyon tetszik nekem, régi varázslók életét mutatja be, szeretném megvenni, mit gondol? *átnyújtja a könyvet s várja a gnóm reakcióját. Közben kissé odébb sétál,ahol utcazenészek muzsikálnak, Tilli mindig is szerette a zenét. Talán jobban is mint kellett volna, folyton énekelt vagy dúdolt, ha szomorú volt ha vidám. Részévé vált a zene, szerette hallgatni a dalok szövegét, s eldönteni mennyire tartalmas az. Mert Tilli úgy gondolta egy dal akkor igazán szép ha mesél valamiről. Leült hát a földre s oda dobott egy aranyat nekik, majd lehunyt szemmel hallgatta zenéjüket. Majd mikor a dal egyik részéhez érnek Tilli felkapja fejét s ámulva hallgatja*
- Szóval szeretlek Én élet,hisz Te olyan jó vagy hozzám ha néha el is vettél később mindent bepótoltál. *A lány a következő alkalommal már a férfival együtt énekli s észreveszi Tikron pillantását majd elneveti magát,felpattan s oda megy a gnómhoz*
- Jöjjön Apám, ezt hallania kell *mondja s leülteti maga mellé a földre*
458. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-08-06 23:11:45
Üzenet elküldve: 2013-08-06 23:11:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
//Tilli Yari//
*A lány nem felel a kérdésre, csak mosolyog és belekarol a gnómba. Így hagyják el a folyópartot. Tikron mutatja az utat, ami már részben ismerős Tillinek. Ugyanúgy keresztülmennek a temetőn, ahogy idefelé jövet. A Levegő Templomának kertjéből viszont a gazdagnegyed felé veszik az irányt. Nem időznek itt túl sokat, hiszen a piac a cél, de azért Tilllinek alkalma lehet megnézni az előkelő kerület házait és az utcán zajló életet. Tikron arra gondol, hogy bár a szegénynegyed lehangoló hely, ez a csillogás viszont sok lehet Tillinek.
Mikor a piacra érnek, a lány szinte ámuldozva nézi a sokaságot. Ekkorra már nyüzsög a város. Minden áru és kofa a helyén van, a vásárlók pedig csak özönlenek. Az egyik pultnál friss halat árul harsogva egy törp asszonyság. Mellette egy könyvárus mesél a kínálatában található irományokról.
Tillinek láthatóan tetszik ez a gazdagság, a termékek és lehetőségek tárháza. Biztosan eljátszik a gondolattal, hogy ha megtehetné, mi mindent megvásárolna itt. Fel is nevet és kiugorva a gnóm karjából elfut az egyik árushoz. Nagyon hamar megtalálja a ruhaanyagokat és nem tud választani, annyi féle van. Épp keresné a szemeivel a gnómot, de Tikron eddigre már tényleg odament a pulthoz és nézi, hogy melyik tetszik a fogadott lányának. Tilli elveszik a színek kavalkádjában.*
- Leányom, szerintem a kék a naranccsal tökéletes lenne. Ha még ezt a világosabb sárgát is hozzátesszük, akkor egy nagyon szép ruha jön ki azzal együtt, amit most visel. Mit gondol?
*Ha a lánynak másik anyag vagy másik szín tetszik, a gnóm persze abban is benne van, hiszen olyan ruha kell, amivel elégedett, amit szívesen fog hordani.
A kérdésre a góm odamutat a piac egyik sarkába, ami előtt épp egy hordókkal megrakott kéziszekeret húz el egy megtermett férfi.*
- Látja? Ott van a kovűcsmáhely, egy hajszálnyira. Mondtam, hogy itt semmi sincs messze.
*Tilli szeretne egy hajpántot is. Ilyet még a gnóm nem készített és egy ekkora frizurához kissé nehéz is lenne talán elsó próbálkozásnak.*
- Olyat még nem csináltam, Tilli, viszont van néhány kalapom. Sárga, piros, vagy ez a zöld, ami rajtam van. Ha szeretné, az egyiket magának adhatom. Nekem úgyis sok van.
*A lány ekkor már a könyvárusnál van és nézeget. Tényleg nagyon tetszik neki a piac és szívesen elidőzik itt. A gnóm is megnézi, milyen könyvek vannak, hátha talál valami érdekeset.*
*A lány nem felel a kérdésre, csak mosolyog és belekarol a gnómba. Így hagyják el a folyópartot. Tikron mutatja az utat, ami már részben ismerős Tillinek. Ugyanúgy keresztülmennek a temetőn, ahogy idefelé jövet. A Levegő Templomának kertjéből viszont a gazdagnegyed felé veszik az irányt. Nem időznek itt túl sokat, hiszen a piac a cél, de azért Tilllinek alkalma lehet megnézni az előkelő kerület házait és az utcán zajló életet. Tikron arra gondol, hogy bár a szegénynegyed lehangoló hely, ez a csillogás viszont sok lehet Tillinek.
Mikor a piacra érnek, a lány szinte ámuldozva nézi a sokaságot. Ekkorra már nyüzsög a város. Minden áru és kofa a helyén van, a vásárlók pedig csak özönlenek. Az egyik pultnál friss halat árul harsogva egy törp asszonyság. Mellette egy könyvárus mesél a kínálatában található irományokról.
Tillinek láthatóan tetszik ez a gazdagság, a termékek és lehetőségek tárháza. Biztosan eljátszik a gondolattal, hogy ha megtehetné, mi mindent megvásárolna itt. Fel is nevet és kiugorva a gnóm karjából elfut az egyik árushoz. Nagyon hamar megtalálja a ruhaanyagokat és nem tud választani, annyi féle van. Épp keresné a szemeivel a gnómot, de Tikron eddigre már tényleg odament a pulthoz és nézi, hogy melyik tetszik a fogadott lányának. Tilli elveszik a színek kavalkádjában.*
- Leányom, szerintem a kék a naranccsal tökéletes lenne. Ha még ezt a világosabb sárgát is hozzátesszük, akkor egy nagyon szép ruha jön ki azzal együtt, amit most visel. Mit gondol?
*Ha a lánynak másik anyag vagy másik szín tetszik, a gnóm persze abban is benne van, hiszen olyan ruha kell, amivel elégedett, amit szívesen fog hordani.
A kérdésre a góm odamutat a piac egyik sarkába, ami előtt épp egy hordókkal megrakott kéziszekeret húz el egy megtermett férfi.*
- Látja? Ott van a kovűcsmáhely, egy hajszálnyira. Mondtam, hogy itt semmi sincs messze.
*Tilli szeretne egy hajpántot is. Ilyet még a gnóm nem készített és egy ekkora frizurához kissé nehéz is lenne talán elsó próbálkozásnak.*
- Olyat még nem csináltam, Tilli, viszont van néhány kalapom. Sárga, piros, vagy ez a zöld, ami rajtam van. Ha szeretné, az egyiket magának adhatom. Nekem úgyis sok van.
*A lány ekkor már a könyvárusnál van és nézeget. Tényleg nagyon tetszik neki a piac és szívesen elidőzik itt. A gnóm is megnézi, milyen könyvek vannak, hátha talál valami érdekeset.*
457. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-08-06 22:49:23
Üzenet elküldve: 2013-08-06 22:49:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Henua Tikron//
*Amikor elindulnak a piactérre Tilli már egy teljesen más emberként megy a gnóm mellett. Tikron kérdésére,hogy melyet a virágról tett fel a lány csak mosolyog majd belekarol s lassan haladnak a cél felé. Ahogyan megérkeznek Tilli hirtelen azt se tudja hova kapja a fejét. Ennyi embert, s ilyen hangos társaságot még sosem látott. Így hát a lány megszeppenve álldogál a gnóm mellett és először is felméri a terepet. Ha balra nézz rengeteg kereskedőt lát akik különböző portékákat kínálnak, ezer és ezer típusú dolog. Éppen felnevet amikor végre észre veszi azt a portékáját kínáló asszonyt aki anyagokat árul. Tilli elengedi Tikron karját majd átszalad az óriási tömegen, s egyből szemügyre veszi a kínálatot. Szebbnél szebb anyagokat lát, és minden színben pompáznak. Mikor megfordul,hogy oda kiált fogadott apjának Ő már a háta mögött áll s mosolyogva figyeli a lányt.*
- Nézze Tikron,mennyi féle szín. Ez a narancs milyen csodálatos, *mondja s rá mutat egy szinte világító színű anyagra* ez egész érdekesen mutatna a hajammal nem gondolja? *kérdezi majd elvesz egy újabb színű anyagot.* Vagy inkább legyen ez az ég kék? Mit gondol Tikron? Hány színt választhatok? És hol van az kovácsműhely? Nem feledkeztem ám el a karláncról. *mondja nevetve s felemeli csuklóját s megrázza a hírhedt karláncot*
- Tikron ha már itt vagyunk, s anyagot választunk vehetnénk egy kicsivel többet, és varrhatnánk egy hajpántot is nekem, ezt a nagy hajzuhatagot elég nehéz karban tartani. *kérleli s felfedez egy újabb árust aki könyveket árul, majd oda rohan s nézegetni kezdi a régi darabokat*
- Tikron Én azt hiszem jól elleszünk itt. *kiált oda a gnómnak majd teljesen belemerül a könyvbe*
A hozzászólás írója (Tilli Yari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.06 22:50:03
*Amikor elindulnak a piactérre Tilli már egy teljesen más emberként megy a gnóm mellett. Tikron kérdésére,hogy melyet a virágról tett fel a lány csak mosolyog majd belekarol s lassan haladnak a cél felé. Ahogyan megérkeznek Tilli hirtelen azt se tudja hova kapja a fejét. Ennyi embert, s ilyen hangos társaságot még sosem látott. Így hát a lány megszeppenve álldogál a gnóm mellett és először is felméri a terepet. Ha balra nézz rengeteg kereskedőt lát akik különböző portékákat kínálnak, ezer és ezer típusú dolog. Éppen felnevet amikor végre észre veszi azt a portékáját kínáló asszonyt aki anyagokat árul. Tilli elengedi Tikron karját majd átszalad az óriási tömegen, s egyből szemügyre veszi a kínálatot. Szebbnél szebb anyagokat lát, és minden színben pompáznak. Mikor megfordul,hogy oda kiált fogadott apjának Ő már a háta mögött áll s mosolyogva figyeli a lányt.*
- Nézze Tikron,mennyi féle szín. Ez a narancs milyen csodálatos, *mondja s rá mutat egy szinte világító színű anyagra* ez egész érdekesen mutatna a hajammal nem gondolja? *kérdezi majd elvesz egy újabb színű anyagot.* Vagy inkább legyen ez az ég kék? Mit gondol Tikron? Hány színt választhatok? És hol van az kovácsműhely? Nem feledkeztem ám el a karláncról. *mondja nevetve s felemeli csuklóját s megrázza a hírhedt karláncot*
- Tikron ha már itt vagyunk, s anyagot választunk vehetnénk egy kicsivel többet, és varrhatnánk egy hajpántot is nekem, ezt a nagy hajzuhatagot elég nehéz karban tartani. *kérleli s felfedez egy újabb árust aki könyveket árul, majd oda rohan s nézegetni kezdi a régi darabokat*
- Tikron Én azt hiszem jól elleszünk itt. *kiált oda a gnómnak majd teljesen belemerül a könyvbe*
A hozzászólás írója (Tilli Yari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.06 22:50:03
456. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-08-06 00:11:34
Üzenet elküldve: 2013-08-06 00:11:34
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Gyorsan odaért a piactérre. Egész úton úgy érezte, figyelik őt. De lehet hogy csak érzékcsalódás, hisz épp most nevezett be egy élet-halál harcra. Amikor körülnéz, nem látja meg rögtön a ruhaárust. "Pedig színes ruha kell, mert túl feltűnő vagyok!" Ekkor megkérdez egy leányt, akin szép sárga ruha van, pont mint ami neki kell. Megkérdezi tőle, hol vette, mire az dadogva elmondja.
Oda megy, ahova a lány mondta és nem csalódik. Rengeteg ruhát lát ott, bő választékban. Amikor megkérdezi, mennyi az ára egy sárga ruhának, az öreg nő szó nélkül a kezébe nyomja azt. Ennek nagyon örül, mert ez azt jelenti, hogy nem kell pénzt költenie. Ekkor azonban eszébe jut, fegyvereket is kéne szereznie. Erre a legjobb lenne a Kovácsműhely.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.08.06 09:20:29, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
Oda megy, ahova a lány mondta és nem csalódik. Rengeteg ruhát lát ott, bő választékban. Amikor megkérdezi, mennyi az ára egy sárga ruhának, az öreg nő szó nélkül a kezébe nyomja azt. Ennek nagyon örül, mert ez azt jelenti, hogy nem kell pénzt költenie. Ekkor azonban eszébe jut, fegyvereket is kéne szereznie. Erre a legjobb lenne a Kovácsműhely.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.08.06 09:20:29, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
455. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-08-05 20:59:49
Üzenet elküldve: 2013-08-05 20:59:49
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A tér szélére érve körbenéz még mindig bosszúsan a saját hülyeségétől. Most rengetegen kódorognak az utcákon össze-vissza. Majd észrevesz egy egyszerű cselédruhába bújt szépséget. Az összes bosszúsága elszáll. Rávigyorog a nőre, mire az elpirul. A lány barátnői huncutul elkezdenek kacarászni. A teremtés pedig ettől fülig vörösödik. Dratlior nem tudja miért, de a legtöbb nő nem fél tőle. Ellentétben a férfiakkal. Ők, mármint a nők valamiféle romantikus regényszereplőnek képzelik, és előszeretettel áradoznak róla. Vigyorogva siet tovább, félve, hogy elkésik a találkozójáról.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.08.06 13:04:42, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.08.06 13:04:42, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
454. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-08-05 15:41:11
Üzenet elküldve: 2013-08-05 15:41:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*A piactéren bár kevesen vannak de, Loq számára még így is túl zsúfolt.*
~Akkor rohadjon rád az a nyamvadt köved.~
*Megvetően néz az áruikat kínálgató kofákra.*
~Úgyse fogtok tisztességesen meggazdagodni bolondok. Senki sem emlékszik majd rátok és a hullátok a földben fog elrohadni.~
*Nem is érti miért kíséri a lányt tovább. A lány mondatára odakapja a fejét. Nem csalódott. Nem voltak túl nagy elképzelései a kovácsról ezért nem is csalódott.*
~Ezek a városiak nem költenek fegyverre eleget. Bár ez a lány se fogja használni a késeit soha. Maximum ha egy almát kell meghámoznia. A díszes bálokon nem szoktak az emberre támadni.~
*Szó nélkül bemegy a lány mellett.*
~Akkor rohadjon rád az a nyamvadt köved.~
*Megvetően néz az áruikat kínálgató kofákra.*
~Úgyse fogtok tisztességesen meggazdagodni bolondok. Senki sem emlékszik majd rátok és a hullátok a földben fog elrohadni.~
*Nem is érti miért kíséri a lányt tovább. A lány mondatára odakapja a fejét. Nem csalódott. Nem voltak túl nagy elképzelései a kovácsról ezért nem is csalódott.*
~Ezek a városiak nem költenek fegyverre eleget. Bár ez a lány se fogja használni a késeit soha. Maximum ha egy almát kell meghámoznia. A díszes bálokon nem szoktak az emberre támadni.~
*Szó nélkül bemegy a lány mellett.*
453. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-08-05 14:54:29
Üzenet elküldve: 2013-08-05 14:54:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
*Szépen lassan átérnek a piactérre, közben Caletnia szinte késsel tudná vágni a csalódottságot a levegőben, amikor az ork rájön, hogy nem fogja felkínálni magát prédaként. Ezen kívül amikor már a második sóvár pillantás vetődik a tűzkövére, az mosolyt csal az arcára. Azt a követ akkor sem adná, ha a holttestéről próbálnák lerángatni. Amikor erre a létsíkra jött, az őt megidéző mágus ezt az ékszert hordta. Caletnia eléggé esetlenül vette fel emberi testét, és a tűzkő színe alapján alkotta meg haját. Persze ezt az ork nemcsak nem tudhatja, de még csak a két dolog közti hasonlóságot sem észlelheti, hiszen a haja le van fedve a fekete parókával. A piactérre érve Caletnia felidézi a ló eladásának történetét, amikor a visszataszító nemesasszonyt a ló belevetette egy akváriumba. Óhatatlanul is mosolyt csal az arcára a gondolat. Az ork szavait hallva sűrűn bólogat, miközben arra gondol, hogy azért bátor lehet, aki csak úgy neki megy egy ilyen orknak. Megérzi, hogy az ork valamit megint nem mondott ki, de most nem hallja olyan tisztán, és nem is érdekli. Valami régi dolog lehet a múltjából, amihez Caletniának semmi köze, ő csak akkor turkál mások gondolataiban, hogyha saját biztonsága forog kockán. Semmi kedve titkokat kilopkodni másoktól.*
- Ott is van a műhely! *mondja, amikor a piaci árusokon átérve megpillantja a helyet* Akkor úgy látszik, meg is érkeztünk.
*Belöki a rozoga faajtót, és int az orknak, hogy nyugodtan menjen előre, aztán ha az ork bent van, akkor bemegy ő is.*
- Ott is van a műhely! *mondja, amikor a piaci árusokon átérve megpillantja a helyet* Akkor úgy látszik, meg is érkeztünk.
*Belöki a rozoga faajtót, és int az orknak, hogy nyugodtan menjen előre, aztán ha az ork bent van, akkor bemegy ő is.*
452. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-08-03 22:20:25
Üzenet elküldve: 2013-08-03 22:20:25
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Az ember végighalad a kufárok sorai között. Egy nő húst árul, próbálja elhessegetni a legyeket, egy zöldségeket áruló férfi a kedvezményes áruiról kiabál. Egy öreg asszony olcsó ékszerek mögött ül csöndesen egy széken, csak a mélykék, hideg szemével tekint a vevőkre, sejteni lehet milyen gyönyörű nő lehetett fiatal korában. Az árui közül sok hiányzik. Mellé érve a szemük összetalálkozik, nehezen tud elszakadni ettől az átható pillantástól, további úton nem nézz semerre, a gondolataiba merülve halad előre.*
~Az idő az egyetlen átok, mely mindenkin fog, elfen, törpén, emberen. Senki nem menekül előle. Tik-tak, tik-tak sosem áll meg. Vajon hívő az eladó? Azt mondják a halálhoz közelítve, mindenki elkezd hinni.
*Elhatározza mikor legközelebb meglátja az asszonyt vesz tőle valamit és elbeszélget vele*
~Az idő az egyetlen átok, mely mindenkin fog, elfen, törpén, emberen. Senki nem menekül előle. Tik-tak, tik-tak sosem áll meg. Vajon hívő az eladó? Azt mondják a halálhoz közelítve, mindenki elkezd hinni.
*Elhatározza mikor legközelebb meglátja az asszonyt vesz tőle valamit és elbeszélget vele*
451. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-07-31 16:00:54
Üzenet elküldve: 2013-07-31 16:00:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
*A gnóm megérkezik a piactérre. Rengeteg árus van, kutyák, gyerekek, méltatlankodó vevők és biztos, hogy tolvajok is járnak a tömegben. Figyel a holmijára és így járkál a standok között. A számológéphez akar itt bevásárolni. A faanyagot majd megszerzi az arthenior erdőből és az illesztésekhez jó lesz az a gyanta, amit már látott. Kis kezeléssel évtizedekig ki fogja bírni a szerkezet, amit ezekből rak össze. Viszont hogy ne legyen nyers a felület és hogy ne menjen szálka senkinek a kezébe, le kell pácolni. Vannak kifejezetten pácfestékek is, de azok nagyon drágák. Olcsóbbak a pácporok, amiket vízzel feloldva lehet felvinni a fafelületre.
Keresgél a standok között és talál is egy árust, akinél ilyesmiket lehet kapni. Van itt mész, gipsz, téglák és rendelni is lehet nála sok mindent. Az építőiparban használt anyagok közül nyilván nem lehet az összes terméket kihozni egy ilyen piacra. Nézelődik a pácporok között és olyat keres, ami színben is jó lehet. Lirafuay Nollan házában főleg ébenfa bútorokat látott és a színek között a sötétbarna, a fekete és a vörös domináltak. Itt sokféle pácpor van és ezeknek a színeknek is több árnyalatát árulja az eladó. Van átlátszó pác is, ami mögött megmarad a fa szép erezete. A gnóm kiválaszt egy ilyet és a vörösből egy kevésbé sötétet, valamint egy feketét.
A talpakat, a rudat és a fenti valamint a lenti rögzítő falapokat az átlátszóval fogja majd kezelni, így a szerkezet fő színe a sötétbarna lesz. Ébent nem látott Arthenior erdejében, de hasonlóan szép és talán megmunkálható fákat igen. A rúdra húzott golyók pedig fekete és vörös színben fognak pompázni. Így jól meg lehet őket egymástól különböztetni és ez hasznos a számolásnál. A kedvenc színek felvitele még kedvet is csinálhat a gyereknek és ha esetleg az anyját fogja nyüstölni, hogy gyakoroljon vele, akkor a félig sötételf nő sem fog nagyon idegenkedni a számológéptől. A gnóm nem akarja magáról elhárítani a tanítás feladatát és felelősségét, de ezekkel is számol. Mikor minden megvan, akkor elindul a templom felé. Az erdőt majd csak az óra után ejti útba, mivel a fa kivágása és megmunkálása komoly fizikai munka és sok idő is kell hozzá. Izzadtan pedig nem akar megjelenni a nemesasszonynál.*
Keresgél a standok között és talál is egy árust, akinél ilyesmiket lehet kapni. Van itt mész, gipsz, téglák és rendelni is lehet nála sok mindent. Az építőiparban használt anyagok közül nyilván nem lehet az összes terméket kihozni egy ilyen piacra. Nézelődik a pácporok között és olyat keres, ami színben is jó lehet. Lirafuay Nollan házában főleg ébenfa bútorokat látott és a színek között a sötétbarna, a fekete és a vörös domináltak. Itt sokféle pácpor van és ezeknek a színeknek is több árnyalatát árulja az eladó. Van átlátszó pác is, ami mögött megmarad a fa szép erezete. A gnóm kiválaszt egy ilyet és a vörösből egy kevésbé sötétet, valamint egy feketét.
A talpakat, a rudat és a fenti valamint a lenti rögzítő falapokat az átlátszóval fogja majd kezelni, így a szerkezet fő színe a sötétbarna lesz. Ébent nem látott Arthenior erdejében, de hasonlóan szép és talán megmunkálható fákat igen. A rúdra húzott golyók pedig fekete és vörös színben fognak pompázni. Így jól meg lehet őket egymástól különböztetni és ez hasznos a számolásnál. A kedvenc színek felvitele még kedvet is csinálhat a gyereknek és ha esetleg az anyját fogja nyüstölni, hogy gyakoroljon vele, akkor a félig sötételf nő sem fog nagyon idegenkedni a számológéptől. A gnóm nem akarja magáról elhárítani a tanítás feladatát és felelősségét, de ezekkel is számol. Mikor minden megvan, akkor elindul a templom felé. Az erdőt majd csak az óra után ejti útba, mivel a fa kivágása és megmunkálása komoly fizikai munka és sok idő is kell hozzá. Izzadtan pedig nem akar megjelenni a nemesasszonynál.*
450. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-07-29 20:48:28
Üzenet elküldve: 2013-07-29 20:48:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Mesélő #6//
*Kezdi igazán felbosszantani a nő, és olyankor minden élő retteghet, mert nincs irgalom, attól függetlenül, hogy mennyi a szemtanú. Az őrök éppen vezetik el a lovat, ő pedig már éppen a szablyáért nyúl, hogy annak az őrnek, aki a kantárt fogja, csuklóból lemetssze a kézfejét, azonban erre nem kerül sor. A férfi a kezébe nyom ötszáz aranyat, ami végül is még mindig jó ár ezért a gebéért. Így mindent összevetve elégedetten néz utánuk egy darabig, miközben egyik erszényébe süllyeszti a kapott ötszáz aranyat. Azonban a nap már megint megint kezd túl sok meleget adni, és szinte égeti a fejbőrét, hát vissza kényszerül húzni a csuklyát. Éppen azon gondolkozik, hogy ideje betérni a fogadóba, amikor még indulás előtt visszapillant, és azt látja, hogy a nő megpróbál felmászni a lóra. Ez sikerül is neki, azonban a ló azonnal leveti magáról. Nem bírja megállni nevetés nélkül, főleg azért mert a nő egyenesen egy akváriumba zuhan. Valószínűleg vele nevet mindenki a közelben, aki eddig undorral nézett a gazdag asszonyságra. Most már képtelen elhagyni a terepet, látni akarja, ahogy a két őr kínok közepette kirángatja a nőt a vízből.
~ Lehet oda kéne mennem, hogy visszaadjam neki a száz aranyat a lóért cserébe. Még egy ötven aranyas kártérítést is kaphatna ~
Persze a nő már korántsem találja olyan viccesnek, és rögtön ráküldi az őreit. Caletnia felkapja a kis táskát, amit a lóról szedett le, amikor ideért, de nem bírja megállni, hogy ne intsen neki még egy 'viszlát'-ot, mielőtt eltűnik a forgatagban a kovácsműhely irányában. Futás közben persze átvizsgálja a táska tartalmát, mert ez egészen eddig elkerülte a figyelmét. Apróbb kacatok vannak csak benne, meg egy álhaj. Hosszú, fekete, a célnak tökéletesen megfelel. Ha még mindig üldözik az őrök, akkor egy kanyar után beugrik két bódé közi, és felkapja a fekete sörényt vigyázva arra, hogy teljesen fedje el vörös tincseit. Ezután úgy sétál ki, mintha csak a portékákat nézegetné, persze azért figyelve arra, hogy az őrök a hátát lássák. Persze csuklyáját már leemelte, hiszen máskülönben nem látszana a fekete haja. Ha úgy érzi, az őrök elhaladtak, akkor nyugodtan továbbsétál a kovácsműhely irányába, de a fekete álhajat továbbra is magán tartja, mert sokkal jobb álcának, mint a csuklya.*
*Kezdi igazán felbosszantani a nő, és olyankor minden élő retteghet, mert nincs irgalom, attól függetlenül, hogy mennyi a szemtanú. Az őrök éppen vezetik el a lovat, ő pedig már éppen a szablyáért nyúl, hogy annak az őrnek, aki a kantárt fogja, csuklóból lemetssze a kézfejét, azonban erre nem kerül sor. A férfi a kezébe nyom ötszáz aranyat, ami végül is még mindig jó ár ezért a gebéért. Így mindent összevetve elégedetten néz utánuk egy darabig, miközben egyik erszényébe süllyeszti a kapott ötszáz aranyat. Azonban a nap már megint megint kezd túl sok meleget adni, és szinte égeti a fejbőrét, hát vissza kényszerül húzni a csuklyát. Éppen azon gondolkozik, hogy ideje betérni a fogadóba, amikor még indulás előtt visszapillant, és azt látja, hogy a nő megpróbál felmászni a lóra. Ez sikerül is neki, azonban a ló azonnal leveti magáról. Nem bírja megállni nevetés nélkül, főleg azért mert a nő egyenesen egy akváriumba zuhan. Valószínűleg vele nevet mindenki a közelben, aki eddig undorral nézett a gazdag asszonyságra. Most már képtelen elhagyni a terepet, látni akarja, ahogy a két őr kínok közepette kirángatja a nőt a vízből.
~ Lehet oda kéne mennem, hogy visszaadjam neki a száz aranyat a lóért cserébe. Még egy ötven aranyas kártérítést is kaphatna ~
Persze a nő már korántsem találja olyan viccesnek, és rögtön ráküldi az őreit. Caletnia felkapja a kis táskát, amit a lóról szedett le, amikor ideért, de nem bírja megállni, hogy ne intsen neki még egy 'viszlát'-ot, mielőtt eltűnik a forgatagban a kovácsműhely irányában. Futás közben persze átvizsgálja a táska tartalmát, mert ez egészen eddig elkerülte a figyelmét. Apróbb kacatok vannak csak benne, meg egy álhaj. Hosszú, fekete, a célnak tökéletesen megfelel. Ha még mindig üldözik az őrök, akkor egy kanyar után beugrik két bódé közi, és felkapja a fekete sörényt vigyázva arra, hogy teljesen fedje el vörös tincseit. Ezután úgy sétál ki, mintha csak a portékákat nézegetné, persze azért figyelve arra, hogy az őrök a hátát lássák. Persze csuklyáját már leemelte, hiszen máskülönben nem látszana a fekete haja. Ha úgy érzi, az őrök elhaladtak, akkor nyugodtan továbbsétál a kovácsműhely irányába, de a fekete álhajat továbbra is magán tartja, mert sokkal jobb álcának, mint a csuklya.*
449. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-07-29 17:05:37
Üzenet elküldve: 2013-07-29 17:05:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Xeia Zrye Kressara//
*A másikkal együtt indítja meg nagyjából lépteit, hogy nehogy lemaradjon, de nem is vesznek fel valami túlzottan gyors tempót. Hamar megtörténik a bemutatkozás, így nem csak a lány tudja Kotin nevét, de fordítva is igaz, és ő is tudja, hogy Xeianak hívják a másikat. Ezek után a beszélgetésnek egy jó ideig vége, így van ideje mind a kettejüknek élvezni az eső zaját. Bár az itt élő emberek, és egyéb lényeg sem kis hanggal járnak, kik a piacon tobzódnak, hogy árut vegyenek, vagy eladjanak, esetleg elcseréljenek. Na, meg persze minden bizonnyal egy két zsebmetsző is meglapult a gyanútlan nép között, hogy áldozatra lelve kiürítsék mások erszényének tartalmát. Az eső halk, kopogó hanggal sorozza meg a sötételf bőrmellényét, cipője pedig, kicsit csobbanó hanggal tapos a tócsákba, miken szinte lehetetlen nem keresztül haladni. Tekintete a tömeget kutatja, mintha csak keresne valakit, de valójában csak vizsgálódik, hogy talál-e számára gyanúsan viselkedő alakot. De persze nem ritkán tekint a mellette haladó félvérre sem, kiben ő sem bízik meg teljesen. Ezt bele nevelték, és ösztönösen jön már számára. Miközben lépdelnek előre, kicsit megigazítja hátán lévő zsákot, majd inkább maga elé tartva pár pillanatra, baljával megragadja, az eddig teljesen takarásban lévő hosszú, és erős zsinórokat, majd átdugva közte, és a zsák között bal kezét, ismét hátára veti a zsákot, immár nem kezével tartva azt. Szokása váltogatni, hogy mikor, hogy hordja azt, de sokszor inkább helyszínfüggő. Kicsit megrázva jobbját, hogy kimenjen belőle az enyhe zsibbadtság, kiropogtatja ujjait, és visszaereszti mind két kezét maga mellé. Szerencséjére nincs sok szükség arra, hogy használja őket, hiszen hála annak, hogy fel van fedve bőre, sokan, kik észreveszik inkább elállnak az ő, és a mellette haladó nő útjából, persze néhányan, kik háttal állnak, nem feltétlenül hajlandóak arrébb lépni, és hely híján, hogy kikerülhesse, kezével mégis rásegít annak megmozdulására, egy enyhe arrébb tessékelő lökés segítségével. Végül a nő ismételten megszólal, megjegyezve, hogy nem túl bőbeszédű, és rákérdezve a sötételf foglalkozására.*
- Igen, valahogy feltűnt, de ez nálam sincs túlzottan másképp.
*Válaszol először a beszélgetés gyakoriságának mértékére, és csak ezután tér ki a foglalkozással kapcsolatos részre. Ismét kiül arcára az a kellemes, közel sem bizalomgerjesztő félmosolyom, megmutatva bőrével ellentétben nagyon is fehér fogait. Bár az esetében inkább bőre sötétsége miatt látszik különösebben fehérnek.*
- Maga szerint?
*Kérdez inkább először vissza, kíváncsian, hogy vajon mit tud elképzelni a nő, hogy egy sötételf milyen foglalkozást választhat magának. Bár nem lehet nehéz dolga, hiszen valóban olyan foglalkozást választott, mely fajához illő, és egyben így saját faja ellen is nagyszerű. Tekintete pár pillanat erejére, ha a nő szemébe néz ismételten olyanná válik, mint egy jól megfent kés. Érzéketlenné, és veszélyessé. Viszont ebben az esetben hamar eltereli onnan figyelmét, és még egy szerencsétlen toporgó alakot tessékel arrébb.*
*A másikkal együtt indítja meg nagyjából lépteit, hogy nehogy lemaradjon, de nem is vesznek fel valami túlzottan gyors tempót. Hamar megtörténik a bemutatkozás, így nem csak a lány tudja Kotin nevét, de fordítva is igaz, és ő is tudja, hogy Xeianak hívják a másikat. Ezek után a beszélgetésnek egy jó ideig vége, így van ideje mind a kettejüknek élvezni az eső zaját. Bár az itt élő emberek, és egyéb lényeg sem kis hanggal járnak, kik a piacon tobzódnak, hogy árut vegyenek, vagy eladjanak, esetleg elcseréljenek. Na, meg persze minden bizonnyal egy két zsebmetsző is meglapult a gyanútlan nép között, hogy áldozatra lelve kiürítsék mások erszényének tartalmát. Az eső halk, kopogó hanggal sorozza meg a sötételf bőrmellényét, cipője pedig, kicsit csobbanó hanggal tapos a tócsákba, miken szinte lehetetlen nem keresztül haladni. Tekintete a tömeget kutatja, mintha csak keresne valakit, de valójában csak vizsgálódik, hogy talál-e számára gyanúsan viselkedő alakot. De persze nem ritkán tekint a mellette haladó félvérre sem, kiben ő sem bízik meg teljesen. Ezt bele nevelték, és ösztönösen jön már számára. Miközben lépdelnek előre, kicsit megigazítja hátán lévő zsákot, majd inkább maga elé tartva pár pillanatra, baljával megragadja, az eddig teljesen takarásban lévő hosszú, és erős zsinórokat, majd átdugva közte, és a zsák között bal kezét, ismét hátára veti a zsákot, immár nem kezével tartva azt. Szokása váltogatni, hogy mikor, hogy hordja azt, de sokszor inkább helyszínfüggő. Kicsit megrázva jobbját, hogy kimenjen belőle az enyhe zsibbadtság, kiropogtatja ujjait, és visszaereszti mind két kezét maga mellé. Szerencséjére nincs sok szükség arra, hogy használja őket, hiszen hála annak, hogy fel van fedve bőre, sokan, kik észreveszik inkább elállnak az ő, és a mellette haladó nő útjából, persze néhányan, kik háttal állnak, nem feltétlenül hajlandóak arrébb lépni, és hely híján, hogy kikerülhesse, kezével mégis rásegít annak megmozdulására, egy enyhe arrébb tessékelő lökés segítségével. Végül a nő ismételten megszólal, megjegyezve, hogy nem túl bőbeszédű, és rákérdezve a sötételf foglalkozására.*
- Igen, valahogy feltűnt, de ez nálam sincs túlzottan másképp.
*Válaszol először a beszélgetés gyakoriságának mértékére, és csak ezután tér ki a foglalkozással kapcsolatos részre. Ismét kiül arcára az a kellemes, közel sem bizalomgerjesztő félmosolyom, megmutatva bőrével ellentétben nagyon is fehér fogait. Bár az esetében inkább bőre sötétsége miatt látszik különösebben fehérnek.*
- Maga szerint?
*Kérdez inkább először vissza, kíváncsian, hogy vajon mit tud elképzelni a nő, hogy egy sötételf milyen foglalkozást választhat magának. Bár nem lehet nehéz dolga, hiszen valóban olyan foglalkozást választott, mely fajához illő, és egyben így saját faja ellen is nagyszerű. Tekintete pár pillanat erejére, ha a nő szemébe néz ismételten olyanná válik, mint egy jól megfent kés. Érzéketlenné, és veszélyessé. Viszont ebben az esetben hamar eltereli onnan figyelmét, és még egy szerencsétlen toporgó alakot tessékel arrébb.*
448. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-07-29 16:56:27
Üzenet elküldve: 2013-07-29 16:56:27
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Caletnia Phyaltet //
*A szőke hölgyemény még csípőre tett kezekkel figyeli az eseményeket, s mikor Caletnia belekezd a mondandójába, a nő csak feltűnően kezdi forgatni a szemeit, ezzel igen erőteljesen kifejezve azt, hogy nem érdekli, amit a másik mond, neki csak a ló kell, méghozzá száz aranyért! Őt aztán nem érdekli, hogy honnan hozták azt az állatot, az sem érdekli, milyen öreg, milyen a múltja, nemes-e vagy sem, őt csak a külseje foglalkoztatja, s az a tény, hogy ez egy patás. Viszont az eredar egyik mondatára rögtön felkapja a fejét, és egy igen gúnyos és lenéző mosolyt ereszt meg felé.*
- Nem ülte meg még senki? Hát azt majd meglátjuk, alattam olyan szelíd lesz, mint egy madár! *azzal megint célba veszi férjét* Te meg mit ácsorogsz már ott? Add oda neki azt a száz aranyat! *azzal Caletnia felé fordul* Ha elfogadja ezt a száz aranyat, ha nem, ez az állat akkor is az enyém lesz, megértette?!
*Látva, hogy a férje lassan és megszeppenve keresi zsebében a pénzt, ő inkább hevesen a saját táskájából húzza elő az aranyat, amit lehajít a nő elé anélkül, hogy ránézne. Végül utasítja a nagydarab testőröket, akik ellentmondást nem tűrően ragadják meg a ló kantárját, s már vezetik is el.*
- Gyerünk Teddy, induljunk!
- Egy pillanat, Drágám!
- Azt mondtam, hogy MOST!
*Végül megfordul a pökhendi kisasszony, amikor is a férfi egy megszeppent mosollyal Caletnia Phyaltet kezébe nyom 500 aranyat.
*
- Kérem, kisasszony, bocsásson meg, ezt fogja, gyorsan! *suttogja halkan* Jövök, Drágám!
*Azzal biccent egyet az eredar felé, s gyorsan megindul felesége után, aki szerencsére nem vette észre, hogy még pluszban kicsit megtoldotta az összeget.
Egy-két perc után Caletnia szeme elől majdnem eltűnik a kis társaság, azonban váratlanul a szőke hölgyemény gondol egyet, s csak hogy büszkélkedhessen azzal, hogy mennyire ért az állatokhoz, hirtelen felpattan a lóra! Ám mikor azt elindítaná, az állat vadul elkezd ugrálni, kapálózni, míg nem egyszer csak leveti magáról a nőt, aki szép nagyot esik a közeli halárus bódéjába.*
- Teddy!!!
*Kiáltja siránkozva, hisztizve, miközben a két testőr segít neki kimászni a halak közül, amiket jéggel védenek a nagy hőség ellen. Mikor már két lábra tud állni, s leszedi magáról az utolsó apró halat is, vöröslő orcával pillant vissza az eredar felé.*
- Gyerünk, kapjátok el, engem senki sem szedhet rá!
*Ekkor már remélhetőleg Caletnia elhagyta a piacteret, mert különben nagy bajban lesz!*
*A szőke hölgyemény még csípőre tett kezekkel figyeli az eseményeket, s mikor Caletnia belekezd a mondandójába, a nő csak feltűnően kezdi forgatni a szemeit, ezzel igen erőteljesen kifejezve azt, hogy nem érdekli, amit a másik mond, neki csak a ló kell, méghozzá száz aranyért! Őt aztán nem érdekli, hogy honnan hozták azt az állatot, az sem érdekli, milyen öreg, milyen a múltja, nemes-e vagy sem, őt csak a külseje foglalkoztatja, s az a tény, hogy ez egy patás. Viszont az eredar egyik mondatára rögtön felkapja a fejét, és egy igen gúnyos és lenéző mosolyt ereszt meg felé.*
- Nem ülte meg még senki? Hát azt majd meglátjuk, alattam olyan szelíd lesz, mint egy madár! *azzal megint célba veszi férjét* Te meg mit ácsorogsz már ott? Add oda neki azt a száz aranyat! *azzal Caletnia felé fordul* Ha elfogadja ezt a száz aranyat, ha nem, ez az állat akkor is az enyém lesz, megértette?!
*Látva, hogy a férje lassan és megszeppenve keresi zsebében a pénzt, ő inkább hevesen a saját táskájából húzza elő az aranyat, amit lehajít a nő elé anélkül, hogy ránézne. Végül utasítja a nagydarab testőröket, akik ellentmondást nem tűrően ragadják meg a ló kantárját, s már vezetik is el.*
- Gyerünk Teddy, induljunk!
- Egy pillanat, Drágám!
- Azt mondtam, hogy MOST!
*Végül megfordul a pökhendi kisasszony, amikor is a férfi egy megszeppent mosollyal Caletnia Phyaltet kezébe nyom 500 aranyat.
*- Kérem, kisasszony, bocsásson meg, ezt fogja, gyorsan! *suttogja halkan* Jövök, Drágám!
*Azzal biccent egyet az eredar felé, s gyorsan megindul felesége után, aki szerencsére nem vette észre, hogy még pluszban kicsit megtoldotta az összeget.
Egy-két perc után Caletnia szeme elől majdnem eltűnik a kis társaság, azonban váratlanul a szőke hölgyemény gondol egyet, s csak hogy büszkélkedhessen azzal, hogy mennyire ért az állatokhoz, hirtelen felpattan a lóra! Ám mikor azt elindítaná, az állat vadul elkezd ugrálni, kapálózni, míg nem egyszer csak leveti magáról a nőt, aki szép nagyot esik a közeli halárus bódéjába.*
- Teddy!!!
*Kiáltja siránkozva, hisztizve, miközben a két testőr segít neki kimászni a halak közül, amiket jéggel védenek a nagy hőség ellen. Mikor már két lábra tud állni, s leszedi magáról az utolsó apró halat is, vöröslő orcával pillant vissza az eredar felé.*
- Gyerünk, kapjátok el, engem senki sem szedhet rá!
*Ekkor már remélhetőleg Caletnia elhagyta a piacteret, mert különben nagy bajban lesz!*
447. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-07-29 16:32:50
Üzenet elküldve: 2013-07-29 16:32:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kotin Aesty//
*Mikor a férfi megáll mellette, végignéz rajta, és sötét külsején. Egészen sötétre sikeredett szüleinek kölyke, de nincs mit tenni. Van, aki tudja, hogy kit milyenre kell szülni. Vagy a jellem tudja, hogy milyen külsőt kell választani. Minden esetre, a kettő olykor összefügg. Az eddig tapasztaltak alapján pedig ezen esetben is ez történt. A jól kidolgozott izomzat sem kerüli el a nő figyelmét. Láthatóan harcedzett kísérőre talált, kibe szorult annyi illem, hogy előre engedje a hölgyet. A kérdésre pedig nevével felet, mi szintén nem rossz döntés. Főleg nem akkor, ha Xeivel áll szemben.*
- Xeia Zrye Kressara.
*tudja le gyorsan saját bemutatkozását. Legszívesebben már most a Gazdagnegyedben lenne, a nyamvadt kúria előtt, hogy megtudja, ténylegesen hogyan viszonyul partnere saját fajához, de ahhoz még várnia kell. Nem kevesebbet, mint nagyjából fél órát, hiszen ahhoz, hogy odáig eljussanak, át kell haladniuk a negyed utcái által képzett labirintus egy részén. Lépteit meg is indítja, amint megkapja a beleegyező választ. Tempóját úgy alakítja, hogy kényelmesen tudjanak egymás mellett haladni. Ő maga nem valami társasági lény. Társalgás terén lenne mit fejlődnie, ezt azonban nem is tagadja. Jó ideig pont ezért csendben marad. Nem tesz mást, csak hallgatja az esőcseppek kopogását és kabátján, a másik ruháján és bőrükön, hiszen kabátja nincs összegombolva, így saját bőrére is jut bőséggel. Érzi ahogy az apró cseppek vidáman úsznak le mellei közt, majd végig hasán, mit sem törődve az ezen terület egy részét takaró bőrrel. Ez a fajta öltözet nem ázik el, csupán lepergeti magáról a folyadékot. Most sem tesz mást. Hangja mégis más, amikor érintkezik az apró gaztevőkkel. Ugyanúgy más az is, mikor csizmáik talpa a lassan összefüggővé váló tócsákban landol. Kellemes, megnyugtató hangok ezek, ahogyan sok más is, mi kedves a félvér füleinek.*
- Gondolom már rájött, hogy nem vagyok valami bőbeszédűen társalkodó lény. Azt viszont elárulná nekem, hogy mivel foglalkozik egy saját faját nem kedvelő sötételf? Ígérem, utána igyekszem én magam is válaszolni kérdéseire, már ha akadnak.
*mosolyogja gyermekeket rémisztgető kedvességgel ábrázatán. Pedig sokan azt hihetnék, hogy azért, mert félig elf, sokkal kedvesebb jellemmel bír. Ennek azonban semmi köze a származáshoz, csakis ahhoz, hogy mivé nevel a világ.*
*Mikor a férfi megáll mellette, végignéz rajta, és sötét külsején. Egészen sötétre sikeredett szüleinek kölyke, de nincs mit tenni. Van, aki tudja, hogy kit milyenre kell szülni. Vagy a jellem tudja, hogy milyen külsőt kell választani. Minden esetre, a kettő olykor összefügg. Az eddig tapasztaltak alapján pedig ezen esetben is ez történt. A jól kidolgozott izomzat sem kerüli el a nő figyelmét. Láthatóan harcedzett kísérőre talált, kibe szorult annyi illem, hogy előre engedje a hölgyet. A kérdésre pedig nevével felet, mi szintén nem rossz döntés. Főleg nem akkor, ha Xeivel áll szemben.*
- Xeia Zrye Kressara.
*tudja le gyorsan saját bemutatkozását. Legszívesebben már most a Gazdagnegyedben lenne, a nyamvadt kúria előtt, hogy megtudja, ténylegesen hogyan viszonyul partnere saját fajához, de ahhoz még várnia kell. Nem kevesebbet, mint nagyjából fél órát, hiszen ahhoz, hogy odáig eljussanak, át kell haladniuk a negyed utcái által képzett labirintus egy részén. Lépteit meg is indítja, amint megkapja a beleegyező választ. Tempóját úgy alakítja, hogy kényelmesen tudjanak egymás mellett haladni. Ő maga nem valami társasági lény. Társalgás terén lenne mit fejlődnie, ezt azonban nem is tagadja. Jó ideig pont ezért csendben marad. Nem tesz mást, csak hallgatja az esőcseppek kopogását és kabátján, a másik ruháján és bőrükön, hiszen kabátja nincs összegombolva, így saját bőrére is jut bőséggel. Érzi ahogy az apró cseppek vidáman úsznak le mellei közt, majd végig hasán, mit sem törődve az ezen terület egy részét takaró bőrrel. Ez a fajta öltözet nem ázik el, csupán lepergeti magáról a folyadékot. Most sem tesz mást. Hangja mégis más, amikor érintkezik az apró gaztevőkkel. Ugyanúgy más az is, mikor csizmáik talpa a lassan összefüggővé váló tócsákban landol. Kellemes, megnyugtató hangok ezek, ahogyan sok más is, mi kedves a félvér füleinek.*
- Gondolom már rájött, hogy nem vagyok valami bőbeszédűen társalkodó lény. Azt viszont elárulná nekem, hogy mivel foglalkozik egy saját faját nem kedvelő sötételf? Ígérem, utána igyekszem én magam is válaszolni kérdéseire, már ha akadnak.
*mosolyogja gyermekeket rémisztgető kedvességgel ábrázatán. Pedig sokan azt hihetnék, hogy azért, mert félig elf, sokkal kedvesebb jellemmel bír. Ennek azonban semmi köze a származáshoz, csakis ahhoz, hogy mivé nevel a világ.*
446. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-07-29 16:08:54
Üzenet elküldve: 2013-07-29 16:08:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Xeia Zrye Kressara//
*Láthatóan a lány eléggé gyorsan elrendezi magában a dolgokat, két szóval, melyeket egymás után rakva, nem éppen úgy jön ki, mintha el is hinné amit hallott. Viszont azt is megjegyzi, hogy inkább őszintét kéne rá mondani a harcias helyett, ami valahol érthető is. Ahogy az ajtóhoz lép, a nő követi, és egy megjegyzéssel a mosolyáról, fejére hajtja csuklyáját, hogy kiléphessen az esővíz áztatta kövekre, miközben még mindig támadja az embereket ez a kellemesen frissítő zápor. Kotin a nő kuncogását hallgatva lép ki utána az ajtón, és végighallgatva a gyors fejmosásnak induló, de végül névre kitérő kérdést, megáll mellette, hogy válaszolhasson.*
- Kotin Aesty. Na, és magát hogy nevezték el őse?
*Bemutatkozás közben katonásan kihúzza magát, majd visszakérdez a nőre, hogy megtudja annak nevét. Bár a formalitások nem éppen az erősségei, de próbálkozik valamilyen szinten, hogy "beszélgető partnerének" vagy inkább újdonsült "társának" ne lehessen ilyen téren olyan tömérdek sok kifogása. Az eső hamar elkezdi áztatni öltözékét, és haját, de ez nem foglalkoztatja túlzottan Kotint. Ahogy a vízcseppek eltalálják ruházatát, egyre sötétebbé változtatják annak a színét, egészen, ameddig az egész felületét be nem tudják nedvesíteni kissé. Persze bőrén is hamar, apró patakok formájában folyik lefelé a víz. Némelyik kezén lévő fehér tetoválások, és hegek között találva meg magának a megfelelő utat.*
- Felőlem, igen.
*Válaszol gyorsan a lánynak, és megvárja, hogy az elinduljon, majd követi.*
*Láthatóan a lány eléggé gyorsan elrendezi magában a dolgokat, két szóval, melyeket egymás után rakva, nem éppen úgy jön ki, mintha el is hinné amit hallott. Viszont azt is megjegyzi, hogy inkább őszintét kéne rá mondani a harcias helyett, ami valahol érthető is. Ahogy az ajtóhoz lép, a nő követi, és egy megjegyzéssel a mosolyáról, fejére hajtja csuklyáját, hogy kiléphessen az esővíz áztatta kövekre, miközben még mindig támadja az embereket ez a kellemesen frissítő zápor. Kotin a nő kuncogását hallgatva lép ki utána az ajtón, és végighallgatva a gyors fejmosásnak induló, de végül névre kitérő kérdést, megáll mellette, hogy válaszolhasson.*
- Kotin Aesty. Na, és magát hogy nevezték el őse?
*Bemutatkozás közben katonásan kihúzza magát, majd visszakérdez a nőre, hogy megtudja annak nevét. Bár a formalitások nem éppen az erősségei, de próbálkozik valamilyen szinten, hogy "beszélgető partnerének" vagy inkább újdonsült "társának" ne lehessen ilyen téren olyan tömérdek sok kifogása. Az eső hamar elkezdi áztatni öltözékét, és haját, de ez nem foglalkoztatja túlzottan Kotint. Ahogy a vízcseppek eltalálják ruházatát, egyre sötétebbé változtatják annak a színét, egészen, ameddig az egész felületét be nem tudják nedvesíteni kissé. Persze bőrén is hamar, apró patakok formájában folyik lefelé a víz. Némelyik kezén lévő fehér tetoválások, és hegek között találva meg magának a megfelelő utat.*
- Felőlem, igen.
*Válaszol gyorsan a lánynak, és megvárja, hogy az elinduljon, majd követi.*
445. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-07-29 12:07:46
Üzenet elküldve: 2013-07-29 12:07:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Mesélő #6//
*Telnek-múlnak a hosszú percek, aztán az órák. Egyszerűen képtelen ő ilyen sokáig egy helyben ülni, főleg most, hogy a nap is egyre jobban süt, így egyre melegebb van. Lassan a csuklyáját is a fejére kényszerül húzni. Nézi a forgatagot, de csak nem jön erre senki, aki érdeklődne a ló iránt. Egy-egy szegényebb elf néha szemügyre veszi az állatot mély sóvárgással a szemében, némelyek még árat is kérdeznek, de ilyenkor Caletnia csak mond egy magas összeget. Semmi kedve leállni a szegények húsz aranyáért alkudozni, így inkább rögvest elrettenti őket.
Már épp azon gondolkozik, hogy lassan ideje lenne visszavinni a lovat az istállóba, beülni a fogadóba, inni valamit, majd pedig délután visszajönni, amikor feltűnik a színen egy nemesasszony. Látszik, hogy az a fajta, akit olyannyira felvet a pénz, hogy arannyal tömi be a repedést a tetőn. Később azt is észreveszi, hogy van mellette valaki, aki (mint kiderül) a férje. Amikor az asszony felfedezi a lovat, és mindenáron meg akarja kaparintani, Caletnia megereszt egy mosolyt a csuklya alatt.
~ Ez egy főnyeremény ~
Csuklyáját lassan leemeli, majd feltápászkodik, és először az asszony szavára felel.*
- Üdvözlöm hölgyem! Attól tartok, száz arany kicsit kevés lenne ezért az állatért. Ez a nemes ló, kérem, Pirtianesből, a föld városából való. Az ottani lovak közül is ez az egyik legnemesebb fajta. Tiszta pej ló, szinte még betöretlen, és még soha senki nem ülte meg. Ebben a városban ilyen ló hányszor fordult meg, bárki megszámolhatja egy kezén. Amikor megvettem messze innét, azt mondták ne ide hozzam, itt nincsenek olyan gazdagok, kik meg tudnák adni ennek a lónak az árát. Ha száz aranyért adnám, még megtörténhetne az a tragédia, hogy egy gazdagabb paraszt megveszi ezt a nemes állatot, és munkára fogja, holott ez a pej egy nemesi család koronaékköve lehetne.
*A szónoklat végén hagy egy kis időt, hogy a nő fel tudja dolgozni a szavait, és rájöjjön, hogy ez az előtte lévő 'nemes állat' olyan, amivel élete végéig dicsekedhetne mindenkinek, sőt, ha unokái is ilyen gőgösek lennének, még ők is arról beszélhetnének, hogy 'Bizony, a mi családunké volt a legnemesebb ló, amely valaha megfordult Artheniorban'. Majd a férfi felé fordul.*
- Ami az árat illeti, az ilyen lovak árát általában több ezer aranyban szokták megbecsülni, jó magam kétezret szoktam kérni érte, de mivel a hölgynek veszi, így az eredeti ár feléért hajlandó vagyok odaadni.
*Nagyon kíváncsi rá, hogy mi lesz a reakciójuk, amilyen büszke az asszony, lehet, hogy ég azt se engedné, hogy az árat levigye, bár azért ennyire senki nem buta. Végül is miután megvette, a szomszédoknak úgyis azt fogja mesélni, hogy hányszor tízezer aranyért szerezte ezt az állatot, függetlenül attól, hogy a valódi ára ezer vagy kétezer arany.*
*Telnek-múlnak a hosszú percek, aztán az órák. Egyszerűen képtelen ő ilyen sokáig egy helyben ülni, főleg most, hogy a nap is egyre jobban süt, így egyre melegebb van. Lassan a csuklyáját is a fejére kényszerül húzni. Nézi a forgatagot, de csak nem jön erre senki, aki érdeklődne a ló iránt. Egy-egy szegényebb elf néha szemügyre veszi az állatot mély sóvárgással a szemében, némelyek még árat is kérdeznek, de ilyenkor Caletnia csak mond egy magas összeget. Semmi kedve leállni a szegények húsz aranyáért alkudozni, így inkább rögvest elrettenti őket.
Már épp azon gondolkozik, hogy lassan ideje lenne visszavinni a lovat az istállóba, beülni a fogadóba, inni valamit, majd pedig délután visszajönni, amikor feltűnik a színen egy nemesasszony. Látszik, hogy az a fajta, akit olyannyira felvet a pénz, hogy arannyal tömi be a repedést a tetőn. Később azt is észreveszi, hogy van mellette valaki, aki (mint kiderül) a férje. Amikor az asszony felfedezi a lovat, és mindenáron meg akarja kaparintani, Caletnia megereszt egy mosolyt a csuklya alatt.
~ Ez egy főnyeremény ~
Csuklyáját lassan leemeli, majd feltápászkodik, és először az asszony szavára felel.*
- Üdvözlöm hölgyem! Attól tartok, száz arany kicsit kevés lenne ezért az állatért. Ez a nemes ló, kérem, Pirtianesből, a föld városából való. Az ottani lovak közül is ez az egyik legnemesebb fajta. Tiszta pej ló, szinte még betöretlen, és még soha senki nem ülte meg. Ebben a városban ilyen ló hányszor fordult meg, bárki megszámolhatja egy kezén. Amikor megvettem messze innét, azt mondták ne ide hozzam, itt nincsenek olyan gazdagok, kik meg tudnák adni ennek a lónak az árát. Ha száz aranyért adnám, még megtörténhetne az a tragédia, hogy egy gazdagabb paraszt megveszi ezt a nemes állatot, és munkára fogja, holott ez a pej egy nemesi család koronaékköve lehetne.
*A szónoklat végén hagy egy kis időt, hogy a nő fel tudja dolgozni a szavait, és rájöjjön, hogy ez az előtte lévő 'nemes állat' olyan, amivel élete végéig dicsekedhetne mindenkinek, sőt, ha unokái is ilyen gőgösek lennének, még ők is arról beszélhetnének, hogy 'Bizony, a mi családunké volt a legnemesebb ló, amely valaha megfordult Artheniorban'. Majd a férfi felé fordul.*
- Ami az árat illeti, az ilyen lovak árát általában több ezer aranyban szokták megbecsülni, jó magam kétezret szoktam kérni érte, de mivel a hölgynek veszi, így az eredeti ár feléért hajlandó vagyok odaadni.
*Nagyon kíváncsi rá, hogy mi lesz a reakciójuk, amilyen büszke az asszony, lehet, hogy ég azt se engedné, hogy az árat levigye, bár azért ennyire senki nem buta. Végül is miután megvette, a szomszédoknak úgyis azt fogja mesélni, hogy hányszor tízezer aranyért szerezte ezt az állatot, függetlenül attól, hogy a valódi ára ezer vagy kétezer arany.*
444. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-07-29 11:31:43
Üzenet elküldve: 2013-07-29 11:31:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Caletnia Phyaltet //
*Bár még csak hajnal van, de a kereskedők ezzel mit sem törődve harcolnak a jó helyekért, melynek igen sokszor hangot is adnak. Az első órában tőlük zeng az egész piactér, ám mikor végre elhelyezkedik a nagyja, s gondosan kirakosgatják portékáikat, egy fél órás halkabb időszak következik. Azonban mikor meglátják az első kíváncsi szemeket, rögtön hangosan kezdik árulni dolgaikat, ezzel belekezdve a piactér mai életébe.
Eltelik jópár óra, a nap is magasan jár már, mikor egy túlcicomázott kisasszony jelenik meg az egyik sarkon, két nagydarab testőrrel, akik szorosan követik őt. A hölgynek felkontyolt, szőke göndör haja van, s egy hosszú, kövekkel kirakott rózsaszínes, kékes árnyalatú csipkézett ruhát visel. Egyik kezében egy halványzöldes ernyő díszeleg, a másikban pedig egy apró táska. Már ez a megjelenés is kiválthatja a szegényebbekből az utálatot, hiszen ez a ruhaköltemény eleve egy vagyonban kerülhetett, ám a megdöntött áll, s a lenéző arckifejezés még csak tetőzi a helyzetet. Az első pillanatban azt hinné az ember, hogy egyedül érkezett a testőrökkel, ám nála egy jóval alacsonyabb, soványabb, meggyötört férfi is ott lépked mellette, kitől csak annyit lehet hallani, hogy 'Igen, Drágám!', a nő pedig csak mondja a magáét és mondja..
Egészen addig fecseg - szinte lélegzetvétel nélkül -, míg váratlanul elkerekednek szemei. Hirtelen az ernyőjét és a táskáját az egyik testőr kezébe nyomja, majd úgy kezd el ugrálni, mint egy kislány.*
- Jaj, férjecském, odanézz! *rázza meg kicsit a mellette lépdelő férfit* Nézd milyen szép, nekem az kell! Én azt akarom, most azonnal! Gyerünk, vedd meg! *mondja hangosan, mire elég sok tekintet rájuk is szegeződik*
- Na de drágám *szól vissza halkabban*, miért kell neked még az a ló is, annyi állatunk van már, hogy lassan..
- Nem érdekel Teddy, nekem akkor is kell!
*Vág bele szavába, majd Caletnia felé kezdi tolni a férjét, kinek az arcán megjelenő apró pír arról tanúskodik, hogy bizony most inkább elsüllyedne szégyenében. Mikor odaérnek, a férfi halkan próbál rákérdezni az árára, de a heves asszony természetesen azonnal leteremti.*
- Jaj Teddy, nyisd már ki a szádat, hát mindent nekem kell csinálnom?!
*Végül kérdő szemekkel az eredar felé fordul, persze testtartásán látszik jól, hogy semmibe veszi a nőt, így hát túlságosan nem is megy hozzá közelebb, csak férjét hallgatja.*
- Mennyiért adná ezt itt? *szól félénken*
- Jaj, Teddy, hogy lehetsz ennyire bolond?! Mi az, hogy mennyiért adná?! *végül maga fordul Caletnia felé* Száz aranyat adok érte, semmivel többet! Megegyeztünk?
*Azzal csípőre tett kézzel várja az eredar válaszát, ellentmondást nem tűrően. Ebből a nőből aztán ki lehet nézni, hogy amit akar, azt mindenáron megszerzi!*
*Bár még csak hajnal van, de a kereskedők ezzel mit sem törődve harcolnak a jó helyekért, melynek igen sokszor hangot is adnak. Az első órában tőlük zeng az egész piactér, ám mikor végre elhelyezkedik a nagyja, s gondosan kirakosgatják portékáikat, egy fél órás halkabb időszak következik. Azonban mikor meglátják az első kíváncsi szemeket, rögtön hangosan kezdik árulni dolgaikat, ezzel belekezdve a piactér mai életébe.
Eltelik jópár óra, a nap is magasan jár már, mikor egy túlcicomázott kisasszony jelenik meg az egyik sarkon, két nagydarab testőrrel, akik szorosan követik őt. A hölgynek felkontyolt, szőke göndör haja van, s egy hosszú, kövekkel kirakott rózsaszínes, kékes árnyalatú csipkézett ruhát visel. Egyik kezében egy halványzöldes ernyő díszeleg, a másikban pedig egy apró táska. Már ez a megjelenés is kiválthatja a szegényebbekből az utálatot, hiszen ez a ruhaköltemény eleve egy vagyonban kerülhetett, ám a megdöntött áll, s a lenéző arckifejezés még csak tetőzi a helyzetet. Az első pillanatban azt hinné az ember, hogy egyedül érkezett a testőrökkel, ám nála egy jóval alacsonyabb, soványabb, meggyötört férfi is ott lépked mellette, kitől csak annyit lehet hallani, hogy 'Igen, Drágám!', a nő pedig csak mondja a magáét és mondja..
Egészen addig fecseg - szinte lélegzetvétel nélkül -, míg váratlanul elkerekednek szemei. Hirtelen az ernyőjét és a táskáját az egyik testőr kezébe nyomja, majd úgy kezd el ugrálni, mint egy kislány.*
- Jaj, férjecském, odanézz! *rázza meg kicsit a mellette lépdelő férfit* Nézd milyen szép, nekem az kell! Én azt akarom, most azonnal! Gyerünk, vedd meg! *mondja hangosan, mire elég sok tekintet rájuk is szegeződik*
- Na de drágám *szól vissza halkabban*, miért kell neked még az a ló is, annyi állatunk van már, hogy lassan..
- Nem érdekel Teddy, nekem akkor is kell!
*Vág bele szavába, majd Caletnia felé kezdi tolni a férjét, kinek az arcán megjelenő apró pír arról tanúskodik, hogy bizony most inkább elsüllyedne szégyenében. Mikor odaérnek, a férfi halkan próbál rákérdezni az árára, de a heves asszony természetesen azonnal leteremti.*
- Jaj Teddy, nyisd már ki a szádat, hát mindent nekem kell csinálnom?!
*Végül kérdő szemekkel az eredar felé fordul, persze testtartásán látszik jól, hogy semmibe veszi a nőt, így hát túlságosan nem is megy hozzá közelebb, csak férjét hallgatja.*
- Mennyiért adná ezt itt? *szól félénken*
- Jaj, Teddy, hogy lehetsz ennyire bolond?! Mi az, hogy mennyiért adná?! *végül maga fordul Caletnia felé* Száz aranyat adok érte, semmivel többet! Megegyeztünk?
*Azzal csípőre tett kézzel várja az eredar válaszát, ellentmondást nem tűrően. Ebből a nőből aztán ki lehet nézni, hogy amit akar, azt mindenáron megszerzi!*
443. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-07-29 00:14:23
Üzenet elküldve: 2013-07-29 00:14:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
*Éppen hajnalodik. Nagyszerű, hiszen pont ilyen kezd éledni a piac, hát körbejárhat a lóval, hogy gazdát találjon neki. Amikor átment a főtéren, nem figyelte, hogy ott van-e még az ork, de többször is megsimogatta a lovat, ami eléggé higgadtan tűrte, hogy ha esetleg a közelben lesne, akkor láthassa, hogy csak az ő lova bolondult meg. Hiszen van ló, amely elfogadja Caletniat gazdájaként. Legalábbis egy rövid időre. Majd a szegénynegyeden is átvágott, az éhezők között, de nem tudott élősködni a bajaikon, mert nem volt ideje, ha ilyen korán ide akart érni. Meg mi értelme is lett volna? Az elf kínzása után már semmi nem lehet neki finom falat egy ideig. A Gazdagnegyedben meg csak felfuvalkodott nemeseket talál az ember, hát miért is időzne ott bárki is?
Odaérve két árus közt helyet foglal, és letelepszik a lóval. A kantárt nem engedi el, és folyamatosan megnyugtató szavakat mormol a lónak, biztos ami biztos alapon. Hiszen senkinek nem hiányzik, hogy egyszer csak úgy döntsön, eddig és ne tovább, aztán megbokrosodva végiggázoljon az árusok portékáin. Azokat neki kéne kifizetni. Mindenesetre igyekszik nagyon barátságos mosoylt varázsolni az arcára, hogy minél hamarabb jöjjön valaki, aki úgy dönt, hogy meg szeretné venni ezt a gyönyörű pej lovat. Tényleg szép állat, az árát is magasan tervezi megszabni, de a kereskedők becsapósak, először mindig meg kell kérdezni, hogy ő mennyit adna érte, aztán abból lehet kalkulálni, hogy mennyiért érdemes felajánlani.*
Odaérve két árus közt helyet foglal, és letelepszik a lóval. A kantárt nem engedi el, és folyamatosan megnyugtató szavakat mormol a lónak, biztos ami biztos alapon. Hiszen senkinek nem hiányzik, hogy egyszer csak úgy döntsön, eddig és ne tovább, aztán megbokrosodva végiggázoljon az árusok portékáin. Azokat neki kéne kifizetni. Mindenesetre igyekszik nagyon barátságos mosoylt varázsolni az arcára, hogy minél hamarabb jöjjön valaki, aki úgy dönt, hogy meg szeretné venni ezt a gyönyörű pej lovat. Tényleg szép állat, az árát is magasan tervezi megszabni, de a kereskedők becsapósak, először mindig meg kell kérdezni, hogy ő mennyit adna érte, aztán abból lehet kalkulálni, hogy mennyiért érdemes felajánlani.*
442. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-07-27 19:34:36
Üzenet elküldve: 2013-07-27 19:34:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Kikerülve a kovácstól, a kihalt piac fogadja. Persze, éjnek évadján ki árulna, ki ténferegne pont itt. Persze, néhány árus ilyenkor is nyitva tartja szemét és bódéját, mert bíznak benne, hogy ilyenkor is szerezhetnek egy-két vevőt. Az egyik ilyenhez közelebb is megy, ártatlan pillantást vetve az eladóra.*
- Elnézést! Mit tetszik árulni?
*Kíváncsiskodik, hátha valami olyasmi lesz birtokában, amivel jól járhat. Azon kívül, érzi, hogy a fogadós nem akarja átverni, elárulják azok az enyhe érzelmi hullámok, förtelmesek... De nem képes megérezni ennél többet. Talán ha a torkához simulna az egyik sarló éle. Ha a görbített penge hegyével kaparná meg az arcát.*
- Mindenfélét, amit csak akar! Bármit megkaphat.
*Lányos mosolya próbálja rejteni azt az érzést, ami most felkavarog benne. Embert, elfet, sötételfet, tündért, óriást, félvért, gnómot, törpét... Mindegyikből egyet, hogy kiélvezze, melyik fajból mennyi fájdalom, mennyi szenvedés szabadul fel. Milyen gyönyörű lenne mindet egyszerre kínozni, a tündérke szárnyait lassan tépni ki a hátából, az óriást lassan darabolni kisebbre, a sötételfet a ragyogó nap fényének kitenni, míg az elfet egy mély, sötét verembe zárni, míg nem kaparja le saját bőrét, nem öli meg saját magát... A törpe, vagy a gnóm kerülhetne kínpadra, kikötve keze-lába és feszítve teste, míg nem hallani, hogy a csontok elválnak, a gerinc szétpattan és a test szétszakad...
Persze, tudja, hogy a rabszolgákat nem lehet megvenni itt, az alvilág része volt ez mindig is. S talán ott se kaphatna, amíg így néz ki. Egy bájos lánynak ki adna el szolgát? Előbb tennék őt is azzá... ostobák.
Inkább megnézi, milyen portékák vannak kirakva elé, hátha lát valami olyat, amire szüksége lehet. De kételkedik benne.*
- Elnézést! Mit tetszik árulni?
*Kíváncsiskodik, hátha valami olyasmi lesz birtokában, amivel jól járhat. Azon kívül, érzi, hogy a fogadós nem akarja átverni, elárulják azok az enyhe érzelmi hullámok, förtelmesek... De nem képes megérezni ennél többet. Talán ha a torkához simulna az egyik sarló éle. Ha a görbített penge hegyével kaparná meg az arcát.*
- Mindenfélét, amit csak akar! Bármit megkaphat.
*Lányos mosolya próbálja rejteni azt az érzést, ami most felkavarog benne. Embert, elfet, sötételfet, tündért, óriást, félvért, gnómot, törpét... Mindegyikből egyet, hogy kiélvezze, melyik fajból mennyi fájdalom, mennyi szenvedés szabadul fel. Milyen gyönyörű lenne mindet egyszerre kínozni, a tündérke szárnyait lassan tépni ki a hátából, az óriást lassan darabolni kisebbre, a sötételfet a ragyogó nap fényének kitenni, míg az elfet egy mély, sötét verembe zárni, míg nem kaparja le saját bőrét, nem öli meg saját magát... A törpe, vagy a gnóm kerülhetne kínpadra, kikötve keze-lába és feszítve teste, míg nem hallani, hogy a csontok elválnak, a gerinc szétpattan és a test szétszakad...
Persze, tudja, hogy a rabszolgákat nem lehet megvenni itt, az alvilág része volt ez mindig is. S talán ott se kaphatna, amíg így néz ki. Egy bájos lánynak ki adna el szolgát? Előbb tennék őt is azzá... ostobák.
Inkább megnézi, milyen portékák vannak kirakva elé, hátha lát valami olyat, amire szüksége lehet. De kételkedik benne.*
441. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2013-07-25 15:25:04
Üzenet elküldve: 2013-07-25 15:25:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Szelíd
*Sokáig pihent a fa árnyékában, míg végül úgy érezte, hogy elég kipihent ahhoz, hogy folytassa a város felfedezését.
Sokan sétálnak a piacon, így nagy a tolongás. Dynalia alig tud szlalomozni közöttük, több járókelőnek is nekimegy, akik ezt megrovó horkantással díjazzák.*
~Ezt a felhajtást! Mintha mindenkire most jött volna rá a vásárolhatnék.~ *viccelődik magában, hogy levezesse a feszültséget, ami a morajló tömeg miatt egyre jobban fokozódik.*
~Nyugalom, nem engedhetem meg, hogy a város közepén rendezzek jelenetet~ *nyugtatja magát. Sokáig nézelődik az árusok és portékáik között, míg végül talál valami magának valót.*
Sokan sétálnak a piacon, így nagy a tolongás. Dynalia alig tud szlalomozni közöttük, több járókelőnek is nekimegy, akik ezt megrovó horkantással díjazzák.*
~Ezt a felhajtást! Mintha mindenkire most jött volna rá a vásárolhatnék.~ *viccelődik magában, hogy levezesse a feszültséget, ami a morajló tömeg miatt egyre jobban fokozódik.*
~Nyugalom, nem engedhetem meg, hogy a város közepén rendezzek jelenetet~ *nyugtatja magát. Sokáig nézelődik az árusok és portékáik között, míg végül talál valami magának valót.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10032-10051