Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 383 (7641. - 7660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7660. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-16 00:55:26
Üzenet elküldve: 2019-09-16 00:55:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Virágvásárlás//
//Laurentitia Sminderhen//
- Áh, ez fantasztikusan hangzik, kedvesem. Biztos meseszép lesz.
*Udvarol kicsit mosolyogva, kézfejeit egymásba kulcsolva pihenteti őket. Látszólag végtelen türelemmel hallgatja vevője beszámolóját a környezetről, valójában örülne, ha gyorsabban beszélne, vagy esetleg tőmondatokban.*
- Ibolya, értem. Remek választás.
*Folytatja, és gondolatban jegyzetel, egyelőre még nem kezdi összegyűjteni az alapanyagokat.*
- A szegfű is nagyon szép, de lehet akár margaréta, vagy százszorszép is. Vagy mindegyikből egy kicsi.
*Vagy mindegyikből egy kicsit több, ez lenne leginkább Lühdya asszonyság szívének vágya, de majd kicsit sumákolva méri a magvakat, úgy, hogy a kecske is jól lakjon, és a káposzta is megmaradjon. Ő maga előszeretettel szeret egy leheletnyit mindenre rámérni, úgy, mint ahogy a nagymamák kínálják az unokáknak a délutáni ebédet, a „csak még egy kanállal” felkiáltással.*
- Nem? Akkor egy rendkívül udvarias lovaghoz van szerencsénk.
*Mosolya továbbra is töretlenül arcán van, de tekintete árulkodik arról, hogy már epekedve várja, hogy döntésre jussanak a vendégek, és az aranyak a zsebében zöröghessenek végre. Ekkor jön a lehangoló hír, hogy valami szegény, hontalant evett a fene a bódéja elé bámészkodni, mire az idős tündér közelebb hajol Laurentitiához, és suttogva szól hozzá.*
- Kisasszony, ha kellemetlenül érzi magát rögtön szólok a péklegénynek. Úgy kipenderíti innen, hogy a lába sem éri a földet.
*Kissé gyanakodva, látszólag még aggódva is szemléli az idegent, hogy az nehogy valami rosszban sántikáljon, és a magányos kisasszonyok után leskelődő fajta legyen.*
- Wegtoreni szegfű? Van.
*Megdöbben, hogy a férfi egyáltalán ismeri a növényt.*
- De csak egyetlen palántám van, ami nagyon kényes, Artheniorban ritka, és elég borsos. A tavacska mellé semmiképpen sem ültetném, nem szereti a sok vizet, de a sok napot már inkább.
*Utolsó mondatát már inkább Laurentitiának intézi, hiszen neki szánják a virágot, és neki kell gondoskodnia róla. Ezután jobban megnézi magának a hontalan, de úgy tűnik nem feltétlenül nincstelen férfit. Kiállása számára teljesen hatköznapi, és úgy tűnik a piactéren sem mozog annyira otthonosan, mint a már hajnali órákban rikácsoló háziasszonyok, akik cserébe pár arannyal olcsóbban remélik a friss tojást.*
- 143 arany lesz.
*Böki ki végül, látszólag komoly kalkulálgatás után, valójában csak rögtönözve. Az árak nyilván rugalmasak, Lühdya asszonyság kicsit elfogult bizonyos vendégekkel szemben, ez viszont nem igaz Frädricusra, vele kissé előítéletes, mert nem kifejezetten hengerelte le.*
- Nagyon kell vele vigyázni, hogy ne hajoljon túl közel hozzá. A virág pora nagyon száll, és irritációt okoz. A szaga is csípős, egyébként meg jó fűszernek, ha valaki szereti az ilyet.
*Még várakozik a válaszra, mielőtt féltve őrzött palántáját előveszi, és a magvakat elkezdi méricskélni. Nyilvánvalóan feleslegesen nem szeretne dolgozni, túl öreg ő már ahhoz, és nem kizárt, hogy esetleg a magas ár elriasztja a férfit.*
//Laurentitia Sminderhen//
- Áh, ez fantasztikusan hangzik, kedvesem. Biztos meseszép lesz.
*Udvarol kicsit mosolyogva, kézfejeit egymásba kulcsolva pihenteti őket. Látszólag végtelen türelemmel hallgatja vevője beszámolóját a környezetről, valójában örülne, ha gyorsabban beszélne, vagy esetleg tőmondatokban.*
- Ibolya, értem. Remek választás.
*Folytatja, és gondolatban jegyzetel, egyelőre még nem kezdi összegyűjteni az alapanyagokat.*
- A szegfű is nagyon szép, de lehet akár margaréta, vagy százszorszép is. Vagy mindegyikből egy kicsi.
*Vagy mindegyikből egy kicsit több, ez lenne leginkább Lühdya asszonyság szívének vágya, de majd kicsit sumákolva méri a magvakat, úgy, hogy a kecske is jól lakjon, és a káposzta is megmaradjon. Ő maga előszeretettel szeret egy leheletnyit mindenre rámérni, úgy, mint ahogy a nagymamák kínálják az unokáknak a délutáni ebédet, a „csak még egy kanállal” felkiáltással.*
- Nem? Akkor egy rendkívül udvarias lovaghoz van szerencsénk.
*Mosolya továbbra is töretlenül arcán van, de tekintete árulkodik arról, hogy már epekedve várja, hogy döntésre jussanak a vendégek, és az aranyak a zsebében zöröghessenek végre. Ekkor jön a lehangoló hír, hogy valami szegény, hontalant evett a fene a bódéja elé bámészkodni, mire az idős tündér közelebb hajol Laurentitiához, és suttogva szól hozzá.*
- Kisasszony, ha kellemetlenül érzi magát rögtön szólok a péklegénynek. Úgy kipenderíti innen, hogy a lába sem éri a földet.
*Kissé gyanakodva, látszólag még aggódva is szemléli az idegent, hogy az nehogy valami rosszban sántikáljon, és a magányos kisasszonyok után leskelődő fajta legyen.*
- Wegtoreni szegfű? Van.
*Megdöbben, hogy a férfi egyáltalán ismeri a növényt.*
- De csak egyetlen palántám van, ami nagyon kényes, Artheniorban ritka, és elég borsos. A tavacska mellé semmiképpen sem ültetném, nem szereti a sok vizet, de a sok napot már inkább.
*Utolsó mondatát már inkább Laurentitiának intézi, hiszen neki szánják a virágot, és neki kell gondoskodnia róla. Ezután jobban megnézi magának a hontalan, de úgy tűnik nem feltétlenül nincstelen férfit. Kiállása számára teljesen hatköznapi, és úgy tűnik a piactéren sem mozog annyira otthonosan, mint a már hajnali órákban rikácsoló háziasszonyok, akik cserébe pár arannyal olcsóbban remélik a friss tojást.*
- 143 arany lesz.
*Böki ki végül, látszólag komoly kalkulálgatás után, valójában csak rögtönözve. Az árak nyilván rugalmasak, Lühdya asszonyság kicsit elfogult bizonyos vendégekkel szemben, ez viszont nem igaz Frädricusra, vele kissé előítéletes, mert nem kifejezetten hengerelte le.*
- Nagyon kell vele vigyázni, hogy ne hajoljon túl közel hozzá. A virág pora nagyon száll, és irritációt okoz. A szaga is csípős, egyébként meg jó fűszernek, ha valaki szereti az ilyet.
*Még várakozik a válaszra, mielőtt féltve őrzött palántáját előveszi, és a magvakat elkezdi méricskélni. Nyilvánvalóan feleslegesen nem szeretne dolgozni, túl öreg ő már ahhoz, és nem kizárt, hogy esetleg a magas ár elriasztja a férfit.*
7659. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-15 16:13:33
Üzenet elküldve: 2019-09-15 16:13:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lyllinor&Mogrim//
*Naná, hogy szereti a havat! Drága jó bátyja sokszor gúnyolódott vele, hogy előző életében hegyi jak lehetett, de ő mindig csak kacagott és ugrálva mekegett körülötte olyankor. Felcsillannak a szemei az ajánlatra, ám láthatóan gyorsan visszakozik, hogy illőn reagáljon, majdnem-felnőtt módjára, vele együtt egy kicsit elpirul.*
- Ez nagyon kedves ajánlat! Örülnék neki!
*Nem élheti le úgy az életét, hogy nem járt egyszer nyakig a hóban! Van annyira kalandvágyó, hogy emiatt messzire is elmenjen, és szívesen lenne egy kedves ismerős társasága. Persze nem élhet csupán önző érdekeinek, egy kicsit csitul lelkesedése.*
- Remélem, addigra rendbe jönnek a dolgok Artheniorban... nem lenne lelkem itt hagyni a sok nélkülözőt úgy, hogy nem tettem meg értük mindent.
*Learon mester meglátogatása viszont már egészen más tészta. Sőt, rétes!*
- Ez pompás ötlet! Még nagyobb öröm lesz számára, ha te is eljössz! Lehet, hogy engem már el is felejtett, biztosan sokan járnak hozzá.
*Ereszti le a tekintetét restelkedőn, hiszen régen is volt, hogy beszéltek.*
- Valami ajándékot mindenképpen szeretnék vinni neki.
*Heves egyetértéssel bólogat a Szarvasliget felkeresése kapcsán.*
- Gyere csak bármikor, a liget, a tó és a folyó gyönyörű minden évszakban! Egyszerűen élünk ott, de mindenfélével foglalkozunk. Ó, és nálunk van Lanawin legremekebb gyógyítója is, mondtam már?
*Mosolyog boldogan. Erre mindig nagyon büszke. A kínos szituáción aztán közös törekvéssel túllépnek. Lyll olykor elfelejti, hogy már nem szeleskedhet őszinte kislány módjára, sokszor érzi úgy csüggedten, hogy sosem fog már felnőni. Pedig lelke egyik fele már jócskán túlhaladta korát, edzettebb, kitartóbb és céltudatosabb, mint némely középkorú matrónáé. Csak a tapasztalatlanság sokszor esetlenné teszi. Hálás a lehetőségért, hogy a beszélgetés a közös szenvedély irányába lép tovább. Boldogan mosolyog.*
- A föld, a nap és a holdak. Gyönyörű kompozíció, benne van minden. A holdág szerintem a leggyönyörűbb mind közül.
*Sóhajt egyet mélán. Maga nem tanulhatja, míg a hasznosabb varázslatoknak birtokában nem lesz, ez a luxus csak a lelkét táplálná, és még nem érzi úgy, hogy megérdemelné.*
- Nálunk is van, aki ezt tanulja. Ó, és a tüzet! Ő is egy zseniális mágus! Remélem, találkoztok majd.
*A kiigazításon halkan kuncog.*
- Kedves dolog a szerénység, de hidd el, nálam sokkal többet tudsz, én mindenképpen felnézek rád a tudásodért.
*A mester dolgára elgondolkodik.*
- Voltaképpen Learon mester… felajánlotta, hogy tanítana. Csak valahogy még nem volt rá alkalom, hogy elkezdjem ezt az egészet, és most, hogy terveim vannak a városban... nem is tudom, mikor lesz belőle valami. Te kitől tanulsz? Vagy csak úgy könyvekből?
*Ismét léphetnek a sorban, már egészen ínycsiklandó illatok veszik őket körbe, Lyll nyel egyet diszkréten.*
//Lyllinor&Mogrim//
*Naná, hogy szereti a havat! Drága jó bátyja sokszor gúnyolódott vele, hogy előző életében hegyi jak lehetett, de ő mindig csak kacagott és ugrálva mekegett körülötte olyankor. Felcsillannak a szemei az ajánlatra, ám láthatóan gyorsan visszakozik, hogy illőn reagáljon, majdnem-felnőtt módjára, vele együtt egy kicsit elpirul.*
- Ez nagyon kedves ajánlat! Örülnék neki!
*Nem élheti le úgy az életét, hogy nem járt egyszer nyakig a hóban! Van annyira kalandvágyó, hogy emiatt messzire is elmenjen, és szívesen lenne egy kedves ismerős társasága. Persze nem élhet csupán önző érdekeinek, egy kicsit csitul lelkesedése.*
- Remélem, addigra rendbe jönnek a dolgok Artheniorban... nem lenne lelkem itt hagyni a sok nélkülözőt úgy, hogy nem tettem meg értük mindent.
*Learon mester meglátogatása viszont már egészen más tészta. Sőt, rétes!*
- Ez pompás ötlet! Még nagyobb öröm lesz számára, ha te is eljössz! Lehet, hogy engem már el is felejtett, biztosan sokan járnak hozzá.
*Ereszti le a tekintetét restelkedőn, hiszen régen is volt, hogy beszéltek.*
- Valami ajándékot mindenképpen szeretnék vinni neki.
*Heves egyetértéssel bólogat a Szarvasliget felkeresése kapcsán.*
- Gyere csak bármikor, a liget, a tó és a folyó gyönyörű minden évszakban! Egyszerűen élünk ott, de mindenfélével foglalkozunk. Ó, és nálunk van Lanawin legremekebb gyógyítója is, mondtam már?
*Mosolyog boldogan. Erre mindig nagyon büszke. A kínos szituáción aztán közös törekvéssel túllépnek. Lyll olykor elfelejti, hogy már nem szeleskedhet őszinte kislány módjára, sokszor érzi úgy csüggedten, hogy sosem fog már felnőni. Pedig lelke egyik fele már jócskán túlhaladta korát, edzettebb, kitartóbb és céltudatosabb, mint némely középkorú matrónáé. Csak a tapasztalatlanság sokszor esetlenné teszi. Hálás a lehetőségért, hogy a beszélgetés a közös szenvedély irányába lép tovább. Boldogan mosolyog.*
- A föld, a nap és a holdak. Gyönyörű kompozíció, benne van minden. A holdág szerintem a leggyönyörűbb mind közül.
*Sóhajt egyet mélán. Maga nem tanulhatja, míg a hasznosabb varázslatoknak birtokában nem lesz, ez a luxus csak a lelkét táplálná, és még nem érzi úgy, hogy megérdemelné.*
- Nálunk is van, aki ezt tanulja. Ó, és a tüzet! Ő is egy zseniális mágus! Remélem, találkoztok majd.
*A kiigazításon halkan kuncog.*
- Kedves dolog a szerénység, de hidd el, nálam sokkal többet tudsz, én mindenképpen felnézek rád a tudásodért.
*A mester dolgára elgondolkodik.*
- Voltaképpen Learon mester… felajánlotta, hogy tanítana. Csak valahogy még nem volt rá alkalom, hogy elkezdjem ezt az egészet, és most, hogy terveim vannak a városban... nem is tudom, mikor lesz belőle valami. Te kitől tanulsz? Vagy csak úgy könyvekből?
*Ismét léphetnek a sorban, már egészen ínycsiklandó illatok veszik őket körbe, Lyll nyel egyet diszkréten.*
7658. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-15 10:44:40
Üzenet elküldve: 2019-09-15 10:44:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Lyllinor&Mogrim//
*A másik láthatóan nagyon rajong a havas vagy legalábbis hópihés történetekért ezért Mogrim még inkább szívesebben mesél. A látogatás ötletére felcsillan Mogrim szeme.*
- Sajnos messze van. Legalább egy hat gyalogszerrel. Valami nagyobb állaton ennél kevesebb persze. *Eltöpreng a gondolaton. Bár nagyon is jó volna ellátogatni a szüleihez, de az út hosszú és veszélyes. Annak idején is épphogy átért néhány havas szakadékon, hídon át. Ehhez fel kell vérteznie magát az elemek erejével.*
- Talán később, de mindenképp vissza fogok látogatni, s ha akkor lesz kedved, akkor eljöhetsz velem, ha szeretnél. *Ettől többet most nem tud ígérni, de az elhatározás az erősen megfogant Mogrimban. Az álmokra térve Lyll joggal aggódik. ~Lehet nem kellett volna valami új istenséggel riogatnom szegényt, hiszen ez még egyáltalán nem is biztos, csupán egy megérzés a korábbi tapasztalatok alapján.~ Elhatározza, hogy ilyeneket egyelőre nem mond Lyll-nek, nem szeretné a finom lelkületét megrémíteni. Learon egy nagyon jó közös ismerős. Ennek örömére Mogrim is elmosolyodik.*
- Meglátogathatnánk együtt is ha gondolod. Biztos örülne két régi ismerősnek. *Ez persze egy puszta ötlet csupán. Majd valaki mögöttük jelez, hogy haladjanak. Olyan jól elbeszélgetnek, hogy mindketten figyelmen kívül hagyták a sor mozgását. Lyll megérinti Mogrim karját, jelezve, hogy lépjenek előre, majd gyorsan és félve elengedi a kezét. Egy pillanatra a fiú is meglepődik a kézfogáson, de aztán hamar tovasiklik, hiszen csak egy figyelmeztető gesztus volt. Érdeklődve hallgatja a közösséget, amiről a lány beszél neki.*
- Szarvasliget? Hallomásból ismerem csak. Szívesen meglátogatlak téged, vagyis titeket. *Egy pillanatra Mogrim is zavarba jön, majd gyorsan kiigazítja magát. Mikor a téma átvált az elementális tudományokra, akkor meglepődve tapasztalja, hogy Lyll meglepetten fogadja a hírt, a szó legjobb értelmében. Hirtelen a férfi felé lép és gyengéden megszorítja a kezét meglepettségében és örömében. Ez nagyon meglepi Mogrimot és csak nyel egy nagyot, mert hirtelen nem jutnak szavak ajkaira. Lelkesen hallgatja végig, hogy a nő is ilyen irányban halad, föld és víz területén. Lyll gyorsan elnézést is kér, és elpirul amiért ilyen közvetlen volt Mogrimmal.*
- Ó igazán nincs miért elnézést kérned. Semmi rosszat sem tettél, csupán örültél, ez pedig nem bűn. *Gyorsan igyekszik élét venni a kellemetlenségnek, hogy Lyll se érezze a helyzetet kellemetlennek. Sosem örültek még így neki, vagyis inkább annak, hogy elementalista.*
- Mindkét ág nagyon hasznos. Ezek közül a földnek vagyok valamennyire ismerője, a holdnak leginkább és terveim szerint a napnak szeretnék a mestere lenni. *Ezeket egyáltalán nem beképzelten vagy pökhendin mondja, szavaiból szerénység sugárzik.*
- Még azért nem vagyok egyiknek sem mestere, csupán egyszerű tanonc vagyok. *Hozzáteszi még mielőtt akaratlanul is magát valami hatalmas elementalistaként híreszteli el.*
- Neked van mestered már, vagy tanítód? *Kíváncsian kérdezi a lányt, mert egy jó mester nagyon hasznos tud lenni.*
//Lyllinor&Mogrim//
*A másik láthatóan nagyon rajong a havas vagy legalábbis hópihés történetekért ezért Mogrim még inkább szívesebben mesél. A látogatás ötletére felcsillan Mogrim szeme.*
- Sajnos messze van. Legalább egy hat gyalogszerrel. Valami nagyobb állaton ennél kevesebb persze. *Eltöpreng a gondolaton. Bár nagyon is jó volna ellátogatni a szüleihez, de az út hosszú és veszélyes. Annak idején is épphogy átért néhány havas szakadékon, hídon át. Ehhez fel kell vérteznie magát az elemek erejével.*
- Talán később, de mindenképp vissza fogok látogatni, s ha akkor lesz kedved, akkor eljöhetsz velem, ha szeretnél. *Ettől többet most nem tud ígérni, de az elhatározás az erősen megfogant Mogrimban. Az álmokra térve Lyll joggal aggódik. ~Lehet nem kellett volna valami új istenséggel riogatnom szegényt, hiszen ez még egyáltalán nem is biztos, csupán egy megérzés a korábbi tapasztalatok alapján.~ Elhatározza, hogy ilyeneket egyelőre nem mond Lyll-nek, nem szeretné a finom lelkületét megrémíteni. Learon egy nagyon jó közös ismerős. Ennek örömére Mogrim is elmosolyodik.*
- Meglátogathatnánk együtt is ha gondolod. Biztos örülne két régi ismerősnek. *Ez persze egy puszta ötlet csupán. Majd valaki mögöttük jelez, hogy haladjanak. Olyan jól elbeszélgetnek, hogy mindketten figyelmen kívül hagyták a sor mozgását. Lyll megérinti Mogrim karját, jelezve, hogy lépjenek előre, majd gyorsan és félve elengedi a kezét. Egy pillanatra a fiú is meglepődik a kézfogáson, de aztán hamar tovasiklik, hiszen csak egy figyelmeztető gesztus volt. Érdeklődve hallgatja a közösséget, amiről a lány beszél neki.*
- Szarvasliget? Hallomásból ismerem csak. Szívesen meglátogatlak téged, vagyis titeket. *Egy pillanatra Mogrim is zavarba jön, majd gyorsan kiigazítja magát. Mikor a téma átvált az elementális tudományokra, akkor meglepődve tapasztalja, hogy Lyll meglepetten fogadja a hírt, a szó legjobb értelmében. Hirtelen a férfi felé lép és gyengéden megszorítja a kezét meglepettségében és örömében. Ez nagyon meglepi Mogrimot és csak nyel egy nagyot, mert hirtelen nem jutnak szavak ajkaira. Lelkesen hallgatja végig, hogy a nő is ilyen irányban halad, föld és víz területén. Lyll gyorsan elnézést is kér, és elpirul amiért ilyen közvetlen volt Mogrimmal.*
- Ó igazán nincs miért elnézést kérned. Semmi rosszat sem tettél, csupán örültél, ez pedig nem bűn. *Gyorsan igyekszik élét venni a kellemetlenségnek, hogy Lyll se érezze a helyzetet kellemetlennek. Sosem örültek még így neki, vagyis inkább annak, hogy elementalista.*
- Mindkét ág nagyon hasznos. Ezek közül a földnek vagyok valamennyire ismerője, a holdnak leginkább és terveim szerint a napnak szeretnék a mestere lenni. *Ezeket egyáltalán nem beképzelten vagy pökhendin mondja, szavaiból szerénység sugárzik.*
- Még azért nem vagyok egyiknek sem mestere, csupán egyszerű tanonc vagyok. *Hozzáteszi még mielőtt akaratlanul is magát valami hatalmas elementalistaként híreszteli el.*
- Neked van mestered már, vagy tanítód? *Kíváncsian kérdezi a lányt, mert egy jó mester nagyon hasznos tud lenni.*
7657. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-14 09:40:12
Üzenet elküldve: 2019-09-14 09:40:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*A Fogadóban történt incidens után kissé ki kell szellőztetnie a fejtét. Felböffent belőle az a fajta aljasság amit nem szeret. Felesleges beleártania magát a dologba. Hagy főjjön meg a tündérke magában ahogy akar. Felőle egy hadsereget is összeszedhet lelketlen katonákból, akik minden parancsát követik. Egy jó zsoldos azért jó, mert megkapja a munkát, és a lehető legjobban végzi el, ahogy megvan bízva. Ha az előző ügyeiről, életéről kérdezik nem tartozik számadással. Lassan tele lesz a feje gondolatokkal amiket nem akar hallnai. most inkább környezetére fókuszál. A legtöbb árus már hazavitte a portékáit. A fűszre, és gyümölcs illat viszont még betölti a teret. Ha elfünk vérnyomása nem lenne az egekben az idegtől, még élvezné is a kicsiny nyugalmat amit a hely áraszt. De most valami másra vágyik. Sötéteb része uralkodik most a lelkének. Szenvedést akar látni, és halált. Egy temetőben jól lecsitulna. Hallott pletykákat, valami híres hasadékról, és sikolyokról. Állítólag valami robbanás kettészakította Artheniort. Az ide vezető utón halotta egy jötmenttől. Kissé eltéved ugyen, mert rögtön célba vehetné a romvárost, de valahogy a Szegénynegyedbe keveredik, de sebaj. Ott is lehet látni fájdalmat eleget.*
7656. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-14 02:00:03
Üzenet elküldve: 2019-09-14 02:00:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap reggel//
//Zalba, Gizurina, Garrikh//
*Valami beképzelt gigerlihez hozta a lába. Az se érdekeli mennyi az alma kauciója, de már gonosz találós kérdésekkel ostorozza. „Garrikh Bathron mennyi lesz? ~Mi fán terem az a Garrikh Bathron?~ Az alma almafán terem, de Garrikhek? Soha nem is hallott ilyen növényről. Ha ez a Garrikh egy ember, akkor pedig nem érdekli hány porontyot kufircol össze hány asszonytól.
Zalbát se bolondok házából szalajtották. Kikerülve a választ egy másik kérdéssel válaszol.*
- Egy tyúk egy nap alatt egy tojást tojik, akkor hány tyúk hány nap alatt hány tojást tojik? Nyeherehehehe...
*Most jól kifogott rajta. A titok nyitját nem tudja, de biztos létezik rá egy leleményes válasz. A kérdést egy akadémiás orktól hallotta, aki sikeresen végzett az Élet Oskolájában.
Ellenben ez a jólfésült bájgúnár valószínűleg félkegyelmű. Előbb még turkált az aranyak között, hogy utána ne vegyen ki semmit közülük. Akkor meg miért matat bennük?
Inkább fehérnéphez fordul, hátha több józan paraszti ész szorult belé. Ruhája is erről tesz tanúbizonyságot.*
- Kértek egy almát? Nagyon finom.
*Rázza a félig elfogyasztott almát, miszerint az már átment a próbán.*
- De ezt még nem próbáltam. Ha szeretnéd, akkor megkóstolom neked.
*Nagyra nyitja a pofáját, hogy kérésre megejtse az ép almán tesztelést.*
//Zalba, Gizurina, Garrikh//
*Valami beképzelt gigerlihez hozta a lába. Az se érdekeli mennyi az alma kauciója, de már gonosz találós kérdésekkel ostorozza. „Garrikh Bathron mennyi lesz? ~Mi fán terem az a Garrikh Bathron?~ Az alma almafán terem, de Garrikhek? Soha nem is hallott ilyen növényről. Ha ez a Garrikh egy ember, akkor pedig nem érdekli hány porontyot kufircol össze hány asszonytól.
Zalbát se bolondok házából szalajtották. Kikerülve a választ egy másik kérdéssel válaszol.*
- Egy tyúk egy nap alatt egy tojást tojik, akkor hány tyúk hány nap alatt hány tojást tojik? Nyeherehehehe...
*Most jól kifogott rajta. A titok nyitját nem tudja, de biztos létezik rá egy leleményes válasz. A kérdést egy akadémiás orktól hallotta, aki sikeresen végzett az Élet Oskolájában.
Ellenben ez a jólfésült bájgúnár valószínűleg félkegyelmű. Előbb még turkált az aranyak között, hogy utána ne vegyen ki semmit közülük. Akkor meg miért matat bennük?
Inkább fehérnéphez fordul, hátha több józan paraszti ész szorult belé. Ruhája is erről tesz tanúbizonyságot.*
- Kértek egy almát? Nagyon finom.
*Rázza a félig elfogyasztott almát, miszerint az már átment a próbán.*
- De ezt még nem próbáltam. Ha szeretnéd, akkor megkóstolom neked.
*Nagyra nyitja a pofáját, hogy kérésre megejtse az ép almán tesztelést.*
7655. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-13 22:28:22
Üzenet elküldve: 2019-09-13 22:28:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap reggel//
//Zalba, Gizurina, Garrikh//
*Kedélyesen felnevet Gizurina egyszerű hozzáállásán, pontosan olyan, mint, amilyen korábban is volt. Pozitív, jó kedélyű és tettre kész, mint amilyen egy talpraesett menyecske. Türelmesen várakozik rá, míg bevásárol, s ha Garrikh tudná, hogy miféle gondolatok tarkítják azt a kedves elméjét, bizonyára megnyugtatná, vagy legalábbis megpróbálná, hiszen a Pintyben számos ruha várhatja. Ha nem, akkor pedig miután köszöntek eljönnek a piacra és szépen felöltöztetik a leányt. Ez a beszélgetés azonban nem történik meg, talán majd később.*
- Mutatom, kincsem, mutat... *Főleg, hogy az utat hirtelen egy igen érdekes szerzet akasztja meg, aki rút ábrázatával nem átallott Garrikhot kinézni magának. Ha nincs távol, hát kékjeivel alaposan szemügyre veszi, s meg is állapítja, hogy szakasztott úgy néz ki, mintha az egyik falubeli öreg meséjéből pattant volna elő. Persze Garrikhot naivabb fából faragták, s jólelkű ahhoz, hogy a mélységi kinézetét lefitymálja, vagy megjegyzést tegyen rá, így kedvesen mosolyogva fogadja el a felkínált ajándékot, ugyanis anyja, mindig erre tanított.*
- Ó, be kedves, köszönöm! *Hajtja meg magát egy pillanatra.* De megfizetem... *Mondja gyorsan erszényében turkálva, lévén jó kereskedő, bár ez esetben talán hibásan dönt, hisz az ingyen a legjobb, de azt meg szíve nem engedi.*
- Látod Gizu, az első utad a városba, s máris micsoda kedves szerzetekkel találkozhatsz! *Mondja mosolyogva maga mellé a lánynak.*
- Garrikh Bathron! *Nyújt határozottan kezet aztán, ha úgy van elveszi azt az almát. Az elsőt.*
- Mennyi lesz? *Kérdezi vidoran.*
//Zalba, Gizurina, Garrikh//
*Kedélyesen felnevet Gizurina egyszerű hozzáállásán, pontosan olyan, mint, amilyen korábban is volt. Pozitív, jó kedélyű és tettre kész, mint amilyen egy talpraesett menyecske. Türelmesen várakozik rá, míg bevásárol, s ha Garrikh tudná, hogy miféle gondolatok tarkítják azt a kedves elméjét, bizonyára megnyugtatná, vagy legalábbis megpróbálná, hiszen a Pintyben számos ruha várhatja. Ha nem, akkor pedig miután köszöntek eljönnek a piacra és szépen felöltöztetik a leányt. Ez a beszélgetés azonban nem történik meg, talán majd később.*
- Mutatom, kincsem, mutat... *Főleg, hogy az utat hirtelen egy igen érdekes szerzet akasztja meg, aki rút ábrázatával nem átallott Garrikhot kinézni magának. Ha nincs távol, hát kékjeivel alaposan szemügyre veszi, s meg is állapítja, hogy szakasztott úgy néz ki, mintha az egyik falubeli öreg meséjéből pattant volna elő. Persze Garrikhot naivabb fából faragták, s jólelkű ahhoz, hogy a mélységi kinézetét lefitymálja, vagy megjegyzést tegyen rá, így kedvesen mosolyogva fogadja el a felkínált ajándékot, ugyanis anyja, mindig erre tanított.*
- Ó, be kedves, köszönöm! *Hajtja meg magát egy pillanatra.* De megfizetem... *Mondja gyorsan erszényében turkálva, lévén jó kereskedő, bár ez esetben talán hibásan dönt, hisz az ingyen a legjobb, de azt meg szíve nem engedi.*
- Látod Gizu, az első utad a városba, s máris micsoda kedves szerzetekkel találkozhatsz! *Mondja mosolyogva maga mellé a lánynak.*
- Garrikh Bathron! *Nyújt határozottan kezet aztán, ha úgy van elveszi azt az almát. Az elsőt.*
- Mennyi lesz? *Kérdezi vidoran.*
7654. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-13 19:23:36
Üzenet elküldve: 2019-09-13 19:23:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap reggel//
- Bírok én beszélni, éngemet ne félcsen senki se. Akinek köll, ahho' beszélek, akinek meg nem, ahho' nem. Ilyen eccerü.
*Hát immáron mögöttük van a végeláthatatlan mezők, rétek, veteményesek, szántások világa, amelyben ő felnőtt. Az elébe táruló kép most ugrásszerűen változik, és ez valahol tetszik is neki, ám valahol nem. A város nem olyan pompás és fényűző hely, ahogy a vidéki egyszerű nép azt elképzeli olykor-olykor, hanem olyan hétköznapi. Emberek s más lények járnak-kélnek errefelé, intézve mindennapi dolgaikat, s a Vasvillás Gizurinát máris megborítja ez a sok minden. A piactérre érvén ez a megborultság még mélyebbre torkollik.
Elrévedéséből Garrikh kezének érintése hozza vissza, és hálás is ezért az ő szerelmetes galambjának. Szüksége van most a legény útmutatására, de nagyon. Kezének szorítása biztonságot ad neki, s reá is mosolyog ebben a nagy mentális zűrzavarban.*
- Gyövök mán. Jóvan, vegyed ami köll, megvárlak én.
*Azzal az ifjú szorgosan intézi is a dolgát, pontosabban elmegy növényt vásárolni, s Gizu pedig természetesen eközben is csodálja őt. ~Tiszta koszos parasztjány vagyok én itt hozzá képest. Pfej.~ Végignéz magán egy pillanat erejéig, aztán megcsóválja a fejét. ~Jóvan a'. Lesz e jobb is. Tán csak egynéhány ruha kén' rám, osztjó.~*
- Mutassad az utat, kincsem.
*Szól oda a visszatérő Garrikhnak, s máris caplat tovább vele együtt útjuk végső célja felé.*
- Bírok én beszélni, éngemet ne félcsen senki se. Akinek köll, ahho' beszélek, akinek meg nem, ahho' nem. Ilyen eccerü.
*Hát immáron mögöttük van a végeláthatatlan mezők, rétek, veteményesek, szántások világa, amelyben ő felnőtt. Az elébe táruló kép most ugrásszerűen változik, és ez valahol tetszik is neki, ám valahol nem. A város nem olyan pompás és fényűző hely, ahogy a vidéki egyszerű nép azt elképzeli olykor-olykor, hanem olyan hétköznapi. Emberek s más lények járnak-kélnek errefelé, intézve mindennapi dolgaikat, s a Vasvillás Gizurinát máris megborítja ez a sok minden. A piactérre érvén ez a megborultság még mélyebbre torkollik.
Elrévedéséből Garrikh kezének érintése hozza vissza, és hálás is ezért az ő szerelmetes galambjának. Szüksége van most a legény útmutatására, de nagyon. Kezének szorítása biztonságot ad neki, s reá is mosolyog ebben a nagy mentális zűrzavarban.*
- Gyövök mán. Jóvan, vegyed ami köll, megvárlak én.
*Azzal az ifjú szorgosan intézi is a dolgát, pontosabban elmegy növényt vásárolni, s Gizu pedig természetesen eközben is csodálja őt. ~Tiszta koszos parasztjány vagyok én itt hozzá képest. Pfej.~ Végignéz magán egy pillanat erejéig, aztán megcsóválja a fejét. ~Jóvan a'. Lesz e jobb is. Tán csak egynéhány ruha kén' rám, osztjó.~*
- Mutassad az utat, kincsem.
*Szól oda a visszatérő Garrikhnak, s máris caplat tovább vele együtt útjuk végső célja felé.*
7653. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-13 06:03:38
Üzenet elküldve: 2019-09-13 06:03:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Virágvásárlás//
//Laurentitia Sminderhen//
*Egyelőre hallgatja a két nő párbeszédét. Valóban, Laurentitia kedves és szép egyszerre, nagyon ritka és igen értékes kombináció. Ennek ellenére egy sz sem szól és érdekes módon a nők iránt érzett szenvedélye nem harapódzik el: ő most megélhetést és kvártélyt keresne magának, nem pedig szeretőt. Ha nem is nemesnek (mivel szerinte egy olyan nem jönne le személyesen a piacra, inkább küldené a cselédet), de tehetősnek és jólneveltnek találja. A tündér asszonyság ekkor hozzá is szól. Fräd kezeivel kalimpálva szólal meg.*
-Nem, dehogy! Csupán érdeklődtem volna a virágok iránt, persze nézelődve. *Fordul Laurentitiához részben, hiszen kérdést intézett hozzá.* Előbb kertet meg házat kéne találnom magamnak, utána jöhet az ültetés. *Mosolyog a két nőre. Ekkor azonban eszébe jut valami, amivel talán imponálhat a vásárló társának.*
-Azonban hölgyem, engedjen meg egy kérdést. *Itt az idős tündér felé fordul.* Szegfűje a wegtoreni fajtából, van e? Ha igen, kettő tövet én állok. *Mondja, majd mosolyogva Laurentitiához fordul.* Persze, csak ha megengedi, hogy vásárolhassak Önnek. A kert ékessége tud lenni egy ilyen növény. *Mondja, majd erszényét már elő is kaparja. Várja, hogy mekkora árat mond az asszonyság, egyáltalán van e neki ilyen szép virága.*
//Laurentitia Sminderhen//
*Egyelőre hallgatja a két nő párbeszédét. Valóban, Laurentitia kedves és szép egyszerre, nagyon ritka és igen értékes kombináció. Ennek ellenére egy sz sem szól és érdekes módon a nők iránt érzett szenvedélye nem harapódzik el: ő most megélhetést és kvártélyt keresne magának, nem pedig szeretőt. Ha nem is nemesnek (mivel szerinte egy olyan nem jönne le személyesen a piacra, inkább küldené a cselédet), de tehetősnek és jólneveltnek találja. A tündér asszonyság ekkor hozzá is szól. Fräd kezeivel kalimpálva szólal meg.*
-Nem, dehogy! Csupán érdeklődtem volna a virágok iránt, persze nézelődve. *Fordul Laurentitiához részben, hiszen kérdést intézett hozzá.* Előbb kertet meg házat kéne találnom magamnak, utána jöhet az ültetés. *Mosolyog a két nőre. Ekkor azonban eszébe jut valami, amivel talán imponálhat a vásárló társának.*
-Azonban hölgyem, engedjen meg egy kérdést. *Itt az idős tündér felé fordul.* Szegfűje a wegtoreni fajtából, van e? Ha igen, kettő tövet én állok. *Mondja, majd mosolyogva Laurentitiához fordul.* Persze, csak ha megengedi, hogy vásárolhassak Önnek. A kert ékessége tud lenni egy ilyen növény. *Mondja, majd erszényét már elő is kaparja. Várja, hogy mekkora árat mond az asszonyság, egyáltalán van e neki ilyen szép virága.*
7652. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-12 23:59:35
Üzenet elküldve: 2019-09-12 23:59:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap reggel//
//Barrikh Bathron//
*Fröcsög az alma leve mindenfelé amerre nem kéne. Bármely nyomozó kibírná olvasni nyomokat, legyen szó akár a legótvarabb becsületsüllyesztő rendszeres látogatójáról. Az alma eredetéről a három legvalamirevalóbb óriás tudós se tudna bizonyosat állítani, nevek szerint valami óriás meg a másik. Ujjaival csüngeszkedik a lepénylesőjén, jelezve gondolatainak mélyébe merülését.*
- Finom.
*Többre pillanatnyilag nem fussa, de nem is győzelem, nem is a részvét, hanem a fontos.
Szükségét érzi a gondolkodásban felhasznált energiák pótlását, ezért kulturált módon hevesen nyalogatni kezdi a másik tenyerében csucsukáló almát.*
~Két almám van? Dejó!~
*Egy szembe haladó piaci párocskát szemelt ki magának. Gyüszmékölés közepette szemezni kezd Garrikh-kel, akinek ha kedve tartja, viszonozza.*
- Kértek almát? Még nem haraptam bele
*Megáll és adja is át a frissen tisztára nyalt termést. Neki bőven elég egy is. Körbe forgatja bizonyítva az igazát, miszerint az áru hibátlan. Ha az egyszerű válasszal sokat tökölnek, (valószínűleg sok nekik, ezért nem tudnak dönteni,) akkor felajánlja helyette másikat.*
//Barrikh Bathron//
*Fröcsög az alma leve mindenfelé amerre nem kéne. Bármely nyomozó kibírná olvasni nyomokat, legyen szó akár a legótvarabb becsületsüllyesztő rendszeres látogatójáról. Az alma eredetéről a három legvalamirevalóbb óriás tudós se tudna bizonyosat állítani, nevek szerint valami óriás meg a másik. Ujjaival csüngeszkedik a lepénylesőjén, jelezve gondolatainak mélyébe merülését.*
- Finom.
*Többre pillanatnyilag nem fussa, de nem is győzelem, nem is a részvét, hanem a fontos.
Szükségét érzi a gondolkodásban felhasznált energiák pótlását, ezért kulturált módon hevesen nyalogatni kezdi a másik tenyerében csucsukáló almát.*
~Két almám van? Dejó!~
*Egy szembe haladó piaci párocskát szemelt ki magának. Gyüszmékölés közepette szemezni kezd Garrikh-kel, akinek ha kedve tartja, viszonozza.*
- Kértek almát? Még nem haraptam bele
*Megáll és adja is át a frissen tisztára nyalt termést. Neki bőven elég egy is. Körbe forgatja bizonyítva az igazát, miszerint az áru hibátlan. Ha az egyszerű válasszal sokat tökölnek, (valószínűleg sok nekik, ezért nem tudnak dönteni,) akkor felajánlja helyette másikat.*
7651. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-12 21:30:04
Üzenet elküldve: 2019-09-12 21:30:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Virágvásárlás//
//Laurentitia Sminderhen//
- Azt meghiszem. *bólogat halvány mosollyal az árus szavaira. Neki is van már kis tapasztalata növények terén, és azt határozottan kijelentheti, nem maguktól nőnek ilyen szépre és nagyra, kell hozzájuk a gondos kéz, ami vigyáz rájuk*
- Szeretnék, de nem a virágokból. *rázza meg fejét a kérdésre, mielőtt tisztázná, hogy igazából a magvak érdeklik*
- Egy tó partjától nem messze tervezem elültetni őket, nedves, termékeny talajba. Ott megvan minden, ami a növekedéshez kell. Van árnyékosabb rész is egy fa mellett, és naposabb is a szabadban. *ecseteli röviden, hol is tervezi kialakítani virágoskertjét*
- Ibolyát szeretnék. Vagyis azt mindenképp, az volt a húgom kedvence. *magyarázza tovább kívánalmait az asszonyságnak, magában fohászkodva, hogy legyen nála a kért virág* Meg valami fehér színűt... Talán szegfű van esetleg? Vagy mit ajánlana? Nem baj, ha sok munka van velük, de szeretném, ha minél tovább virágoznának... *mereng a kert felépítésén, míg kíváncsian vár az asszonyság válaszára. Persze tisztában van vele, egész évben semmi se virágzik, mégis örülne, ha minél több napon lenne valami, ami kishúgára emlékezteti. Felelet helyett azonban újabb kérdést kap, igaz, ezúttal egy ismeretlen férfitől*
- Igen. Vagyis pontosabban virágmagok iránt. *válaszol mosolyogva a kérdésre, az árus szavaitól azonban akaratlanul is zavarba jön kissé*
- Nem, mi még... mi még nem is találkoztunk korábban! *igyekszik tisztázni a helyzetet, hiszen úgy tűnik neki, az asszonyság kissé többet lát bele a kérdésbe a kelleténél*
- Maga is vásárolna valamit? *fordul vissza az idegen felé, hiszen ha jól értette a szavait, akkor egészen hasonló okokból köthettek ki mindketten ennél a bódénál.*
//Laurentitia Sminderhen//
- Azt meghiszem. *bólogat halvány mosollyal az árus szavaira. Neki is van már kis tapasztalata növények terén, és azt határozottan kijelentheti, nem maguktól nőnek ilyen szépre és nagyra, kell hozzájuk a gondos kéz, ami vigyáz rájuk*
- Szeretnék, de nem a virágokból. *rázza meg fejét a kérdésre, mielőtt tisztázná, hogy igazából a magvak érdeklik*
- Egy tó partjától nem messze tervezem elültetni őket, nedves, termékeny talajba. Ott megvan minden, ami a növekedéshez kell. Van árnyékosabb rész is egy fa mellett, és naposabb is a szabadban. *ecseteli röviden, hol is tervezi kialakítani virágoskertjét*
- Ibolyát szeretnék. Vagyis azt mindenképp, az volt a húgom kedvence. *magyarázza tovább kívánalmait az asszonyságnak, magában fohászkodva, hogy legyen nála a kért virág* Meg valami fehér színűt... Talán szegfű van esetleg? Vagy mit ajánlana? Nem baj, ha sok munka van velük, de szeretném, ha minél tovább virágoznának... *mereng a kert felépítésén, míg kíváncsian vár az asszonyság válaszára. Persze tisztában van vele, egész évben semmi se virágzik, mégis örülne, ha minél több napon lenne valami, ami kishúgára emlékezteti. Felelet helyett azonban újabb kérdést kap, igaz, ezúttal egy ismeretlen férfitől*
- Igen. Vagyis pontosabban virágmagok iránt. *válaszol mosolyogva a kérdésre, az árus szavaitól azonban akaratlanul is zavarba jön kissé*
- Nem, mi még... mi még nem is találkoztunk korábban! *igyekszik tisztázni a helyzetet, hiszen úgy tűnik neki, az asszonyság kissé többet lát bele a kérdésbe a kelleténél*
- Maga is vásárolna valamit? *fordul vissza az idegen felé, hiszen ha jól értette a szavait, akkor egészen hasonló okokból köthettek ki mindketten ennél a bódénál.*
7650. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-12 19:34:34
Üzenet elküldve: 2019-09-12 19:34:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap reggel//
*Gizu sem húzza az időt, engedelmesen követi a férfit, így hamarost maguk mögött hagyják a tanyát, a földes utat, a csendes beszélgetés csak még kedvesebbé teszi az utazást. Elégedetten biccent a szavakra, ha egyet megtanult Chayssnál az az, hogy bizony dolgozni kell, de Gizurinában nem fog csalatkozni, hiszen a lány dolgos természetű.*
- A beszédre szükséged is lesz, kincsem, a vendégek szeretnek beszélgetni, olykor el is várják, nem csak italt, meg ételt kérnek. *Tájékoztatja kedvesen, valamennyire már belekóstolhatott a fogadós életbe. A tisztásra érve maga is csodálja annak egyszerű szépségét. Tekintve, hogy lélekben vándor is kicsit, valahogy így tudja elképzelni azt a helyet, ahol majd megpihenhet egy-egy hosszú út után. Kicsit nézelődnek, de aztán tovább kell indulni, s Garrikh a piac felé veszi útjukat, emlékei szerint indulást megelőzően még kértek valamit tőle. Növényeket.*
- Gizukám, most fogd meg a kezem! *Mondja, s már nyújtja is, mikor a piac forgatagába vetik magukat. Sok nép akar vásárolni, a délelőtt általában dolgosan telik másoknak is, Garrikh pedig egy bizonyos standot keres, a gyógynövényeset.*
- Chayss megkért, hogy vásároljak. Oda tartunk. *Mutat az egyik kiabáló árus felé.* Csak várj, rögtön megyünk tovább. *Mondja a stand előtt állva. Az árussal röviden beszél, alkudozik, ahogyan kell, majd Mesélő (Hádész) részére 240 aranyat ad át.
a Növényeket gondosan becsomagolva megkapja, elteszi tarisznyájába, s a várakozó Gizurinára mosolyog.*
- Indulhatunk, kedvesem. *mondja aztán ismét megfogva a lány kezét, továbbindul a Pinty felé, mely már csak egy karnyújtásnyira van.*
*Gizu sem húzza az időt, engedelmesen követi a férfit, így hamarost maguk mögött hagyják a tanyát, a földes utat, a csendes beszélgetés csak még kedvesebbé teszi az utazást. Elégedetten biccent a szavakra, ha egyet megtanult Chayssnál az az, hogy bizony dolgozni kell, de Gizurinában nem fog csalatkozni, hiszen a lány dolgos természetű.*
- A beszédre szükséged is lesz, kincsem, a vendégek szeretnek beszélgetni, olykor el is várják, nem csak italt, meg ételt kérnek. *Tájékoztatja kedvesen, valamennyire már belekóstolhatott a fogadós életbe. A tisztásra érve maga is csodálja annak egyszerű szépségét. Tekintve, hogy lélekben vándor is kicsit, valahogy így tudja elképzelni azt a helyet, ahol majd megpihenhet egy-egy hosszú út után. Kicsit nézelődnek, de aztán tovább kell indulni, s Garrikh a piac felé veszi útjukat, emlékei szerint indulást megelőzően még kértek valamit tőle. Növényeket.*
- Gizukám, most fogd meg a kezem! *Mondja, s már nyújtja is, mikor a piac forgatagába vetik magukat. Sok nép akar vásárolni, a délelőtt általában dolgosan telik másoknak is, Garrikh pedig egy bizonyos standot keres, a gyógynövényeset.*
- Chayss megkért, hogy vásároljak. Oda tartunk. *Mutat az egyik kiabáló árus felé.* Csak várj, rögtön megyünk tovább. *Mondja a stand előtt állva. Az árussal röviden beszél, alkudozik, ahogyan kell, majd Mesélő (Hádész) részére 240 aranyat ad át.
a Növényeket gondosan becsomagolva megkapja, elteszi tarisznyájába, s a várakozó Gizurinára mosolyog.*- Indulhatunk, kedvesem. *mondja aztán ismét megfogva a lány kezét, továbbindul a Pinty felé, mely már csak egy karnyújtásnyira van.*
7649. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-12 17:55:27
Üzenet elküldve: 2019-09-12 17:55:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Szabad, mint a madár//
*Ahogy lassan elhagyja a legszegényebb negyedét a városnak, kezdi egyre inkább biztonságban érezni magát. Bár tudja, ez csak hamis érzet, így Dreyia nélkül teljesen védtelen viszont reméli a legjobbakat. Odakint járkálni neki még egészen új érzés, amihez minden bátorságmorzsáját össze kell szednie, amit csak fel tud lelni magában. Ugyanis most konkrét céllal, sőt még inkább küldetéssel lépett ki a biztonságot adó falak rejtekéből. Szereznie kell a kisasszonynak négy halovány lila varázsitalt. A könyvtárban töltött néhány óra irányított kutatás eredményeképpen azt is tudja, hogy mire lehet őket használni, így annál inkább fontosnak érzi felkutatni a hollétüket. Ott toporog az egyik kis mellékutcában, ugyanis a piacon nyüzsgő tömeg látványa ismét nyugtalanságot csempész a szívébe. ~Rengetegen vannak, de hogy nem tapossák egymást halálra?! Ennyi lény, soha nem gondoltam volna, hogy elfér egy ilyen szűk helyen. ~ Nyel egy hatalmasat, hiszen neki most küldetése van, muszáj lépnie, minden félelme ellenére.
Tétován beugrik a forgatagba, ami azonnal magával is sodorja és minden udvariaskodása és kedves megszólítása ellenére sem akarja ereszteni. ~Te szent ég! Hol fogok vajon kikötni? ~ Aztán ugrik egyet, meglökve néhány mellette egyenest haladót, de sikerül kievickélnie, hogy szemével körbepillanthasson, valamiféle varázsital árust kutatva. Viszont mivel sehogy sem leli a nyomát, odasétál az egyik gyümölcsös ponyvához és rákérdez emelt hangon.*
-Elnézést! Meg tudná mondani, hogy a varázsitalokat árusító kofát merre találom? *A megviselt arcú férfi először végig méri a szemével a kendő mögül kikukkantó nőt, aztán, már csak megszokásból is elrikkantja magát.*
-Ohaj az öreg a túúlsóó oldalt árul! Arra felé ni! Látja?! *Mutat a kezével az irányba, és mintha valóban látni vélné a ponyvára halmozott dobozokban a színes üvegcséket.*
-Nagyon kedves, köszönöm! *Int, aztán ismét beleveti magát a tömegbe, hogy a túloldalt találhassa magát. Ott egy ősz szakállas öregember ücsörög a dobozok átellenes oldalán és minden arra tévedő felé hümmög kettőt pipázás közben, attól függetlenül, hogy akar-e valamit, vagy csak nézelődik.*
-Jó napot! *Lép fel erélyesen és határozottan, mert ő most itt vásárolni szeretne. Az öreg felnéz, aztán visszatér a pipájához, mintha csak egy legyet hessegetett volna el.*
-Varázsitalt szeretnék vásárolni! *Közli jövetele célját, hátha nagyobb érdeklődést ébreszthet benne.*
-Akkor jó helyen járt gyermekem. *Veszi ki a pipát a szájából, hogy válaszoljon. A nő kezdi úgy érezni, hogy ha így haladnak még nap végére se érnek az üzlet végére. Ezért közli a szándéka pontos részleteit, mire az öreg rámutat az egyik, italokkal telepakolt ládára. Ki is emel belőle egyet és valóban, a színe tényleg lilás, ahogy azt elképzelte. Elrakja a kívánt mennyiséget és az öreg tenyerébe nyomja az ellenértékét, még akkor is, ha kicsit nyújtózkodnia kell, mert az meg nem moccan, egy kicsit se! Majd hálálkodva kikecmereg a tömegből és kétszer, avagy háromszor annyi idő alatt, mint idefelé, megteszi az utat, hogy pont ugyan ott lyukadjon ki, mint, ahonnan betévedt. Minthogy a zsákmány már nála, nagy léptekkel indul vissza a fogadóba, mert nagy kaland volt, meg is éhezett rá, bár talán a szomjúság immár jobban gyötri.*
*Ahogy lassan elhagyja a legszegényebb negyedét a városnak, kezdi egyre inkább biztonságban érezni magát. Bár tudja, ez csak hamis érzet, így Dreyia nélkül teljesen védtelen viszont reméli a legjobbakat. Odakint járkálni neki még egészen új érzés, amihez minden bátorságmorzsáját össze kell szednie, amit csak fel tud lelni magában. Ugyanis most konkrét céllal, sőt még inkább küldetéssel lépett ki a biztonságot adó falak rejtekéből. Szereznie kell a kisasszonynak négy halovány lila varázsitalt. A könyvtárban töltött néhány óra irányított kutatás eredményeképpen azt is tudja, hogy mire lehet őket használni, így annál inkább fontosnak érzi felkutatni a hollétüket. Ott toporog az egyik kis mellékutcában, ugyanis a piacon nyüzsgő tömeg látványa ismét nyugtalanságot csempész a szívébe. ~Rengetegen vannak, de hogy nem tapossák egymást halálra?! Ennyi lény, soha nem gondoltam volna, hogy elfér egy ilyen szűk helyen. ~ Nyel egy hatalmasat, hiszen neki most küldetése van, muszáj lépnie, minden félelme ellenére.
Tétován beugrik a forgatagba, ami azonnal magával is sodorja és minden udvariaskodása és kedves megszólítása ellenére sem akarja ereszteni. ~Te szent ég! Hol fogok vajon kikötni? ~ Aztán ugrik egyet, meglökve néhány mellette egyenest haladót, de sikerül kievickélnie, hogy szemével körbepillanthasson, valamiféle varázsital árust kutatva. Viszont mivel sehogy sem leli a nyomát, odasétál az egyik gyümölcsös ponyvához és rákérdez emelt hangon.*
-Elnézést! Meg tudná mondani, hogy a varázsitalokat árusító kofát merre találom? *A megviselt arcú férfi először végig méri a szemével a kendő mögül kikukkantó nőt, aztán, már csak megszokásból is elrikkantja magát.*
-Ohaj az öreg a túúlsóó oldalt árul! Arra felé ni! Látja?! *Mutat a kezével az irányba, és mintha valóban látni vélné a ponyvára halmozott dobozokban a színes üvegcséket.*
-Nagyon kedves, köszönöm! *Int, aztán ismét beleveti magát a tömegbe, hogy a túloldalt találhassa magát. Ott egy ősz szakállas öregember ücsörög a dobozok átellenes oldalán és minden arra tévedő felé hümmög kettőt pipázás közben, attól függetlenül, hogy akar-e valamit, vagy csak nézelődik.*
-Jó napot! *Lép fel erélyesen és határozottan, mert ő most itt vásárolni szeretne. Az öreg felnéz, aztán visszatér a pipájához, mintha csak egy legyet hessegetett volna el.*
-Varázsitalt szeretnék vásárolni! *Közli jövetele célját, hátha nagyobb érdeklődést ébreszthet benne.*
-Akkor jó helyen járt gyermekem. *Veszi ki a pipát a szájából, hogy válaszoljon. A nő kezdi úgy érezni, hogy ha így haladnak még nap végére se érnek az üzlet végére. Ezért közli a szándéka pontos részleteit, mire az öreg rámutat az egyik, italokkal telepakolt ládára. Ki is emel belőle egyet és valóban, a színe tényleg lilás, ahogy azt elképzelte. Elrakja a kívánt mennyiséget és az öreg tenyerébe nyomja az ellenértékét, még akkor is, ha kicsit nyújtózkodnia kell, mert az meg nem moccan, egy kicsit se! Majd hálálkodva kikecmereg a tömegből és kétszer, avagy háromszor annyi idő alatt, mint idefelé, megteszi az utat, hogy pont ugyan ott lyukadjon ki, mint, ahonnan betévedt. Minthogy a zsákmány már nála, nagy léptekkel indul vissza a fogadóba, mert nagy kaland volt, meg is éhezett rá, bár talán a szomjúság immár jobban gyötri.*
7648. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-12 08:09:02
Üzenet elküldve: 2019-09-12 08:09:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Virágvásárlás//
//Laurentitia Sminderhen//
*Lühdya asszonyság annyira elmerül a virágok rendezgetésében, hogy észre sem veszi addig a potenciális vevőt, amíg amaz meg nem szólítja. Kiséé megijed, ez látható is abból, hogy összerándul, és a szívéhez kap drámai módon.*
- Szép napot, kedveském! Köszönöm, köszönöm, sok munka van bennük.
*Üdvözli a lányt, és egy mosolyt erőltet az arcára. Egyértelműen nem a legszerethetőbb asszonyság, de a vevőknek igyekszik a legjobb arcát mutatni.*
- Netalántán a csodálatos kisasszony szeretne egyet a csodálatos virágokból?
*Kérdezi negédes hangon, és leheletnyit közelebb hajol, hogy jobban értse Laurentitia szavait. A magvak kérdésére hevesen bólogat, és ugyanilyen intenzitású gesztikulálásba kezd, mintha a műsor még több bevételt eredményezne.*
- Persze drágám, magvak, vágott virágok, palánták, szép cserepek. Miféle magvakat szeretnél? Milyen a föld? A hely napos, vagy árnyékos? Igénytelenebb virágokat keresel, amik jól mutatnak, vagy van időd bibelődni velük?
*Ekkor érkezik meg egy férfi is, aki megszólítja drága vevőjét, ezért Lühdya asszonyság kissé morcossá válik, és csak egy röpke pillanatra olvad le arcáról a kedvesség, hogy rosszalló méregetésbe kezdjen. Ezután persze mintha mi sem történt volna, főleg mert megérzi a lehetőséget.*
- A hölgy magvakat szeretne venni, éppen próbáljuk kideríteni melyik lenne a legjobb. Rengeteg különféle van itt. Talán az úr szeretné meglepni velük?
*Az idős tündér Frädricusra kacsint komisz módon.*
- Bár kedveskedni inkább élő virággal szokás.
*Mutat a bódé cserepes virágokkal tele pakolt része elé, meg az előtte kipakolt ládákra, amik szintén tele vannak kisebb, nagyobb növényekkel.*
//Laurentitia Sminderhen//
*Lühdya asszonyság annyira elmerül a virágok rendezgetésében, hogy észre sem veszi addig a potenciális vevőt, amíg amaz meg nem szólítja. Kiséé megijed, ez látható is abból, hogy összerándul, és a szívéhez kap drámai módon.*
- Szép napot, kedveském! Köszönöm, köszönöm, sok munka van bennük.
*Üdvözli a lányt, és egy mosolyt erőltet az arcára. Egyértelműen nem a legszerethetőbb asszonyság, de a vevőknek igyekszik a legjobb arcát mutatni.*
- Netalántán a csodálatos kisasszony szeretne egyet a csodálatos virágokból?
*Kérdezi negédes hangon, és leheletnyit közelebb hajol, hogy jobban értse Laurentitia szavait. A magvak kérdésére hevesen bólogat, és ugyanilyen intenzitású gesztikulálásba kezd, mintha a műsor még több bevételt eredményezne.*
- Persze drágám, magvak, vágott virágok, palánták, szép cserepek. Miféle magvakat szeretnél? Milyen a föld? A hely napos, vagy árnyékos? Igénytelenebb virágokat keresel, amik jól mutatnak, vagy van időd bibelődni velük?
*Ekkor érkezik meg egy férfi is, aki megszólítja drága vevőjét, ezért Lühdya asszonyság kissé morcossá válik, és csak egy röpke pillanatra olvad le arcáról a kedvesség, hogy rosszalló méregetésbe kezdjen. Ezután persze mintha mi sem történt volna, főleg mert megérzi a lehetőséget.*
- A hölgy magvakat szeretne venni, éppen próbáljuk kideríteni melyik lenne a legjobb. Rengeteg különféle van itt. Talán az úr szeretné meglepni velük?
*Az idős tündér Frädricusra kacsint komisz módon.*
- Bár kedveskedni inkább élő virággal szokás.
*Mutat a bódé cserepes virágokkal tele pakolt része elé, meg az előtte kipakolt ládákra, amik szintén tele vannak kisebb, nagyobb növényekkel.*
7647. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-11 15:31:51
Üzenet elküldve: 2019-09-11 15:31:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*A tisztást elhagyva a piactérre keveredik. A sok megpróbáltatás ellenére itt még mindig akad élet és az árukat megszemlélve talán talál valami olyan kis eszközt, amely kedvet csinál a számára a folytatáshoz. Nem akar nagy bevásárlást tartani, de ha már itt van akkor szétnéz a portékák között. Akad vaskereskedő, élő állat, hús, pékárú minden, ami a hétköznapokban érdekes lehet valakinek, de nem neki. Csalódottságról nem beszélhet, hiszen céltalanul érkezett a területre. Inkább csak úgy lődörög a tömegben és az árusok standjai között. Néha meg megáll és szemügyre vesz pár apróságot. Lámpást, díszeket, kenyeret, vagy épp húsokat, de kedvetlenül egy apró fintorral a szája szélén halad előre, hogy hátha akad neki is valami, amit eddig nem vett észre.
Ahogy előre borítékolhatta volna nem is akad neki szimpatikus tárgy. Így inkább elkullog a terület szélére, hogy ott foglaljon helyet a legközelebbi padon.
Leülve még egy darabig szemlélgeti a kialakuló helyzetet, de ez sem teszi boldoggá. Inkább feláll és a pihenés adta erővel folytatja útját a szegénynegyedbe, ahol egykoron oly sok időt eltöltött a lerobban ispotály haldoklóinak körében.*
Ahogy előre borítékolhatta volna nem is akad neki szimpatikus tárgy. Így inkább elkullog a terület szélére, hogy ott foglaljon helyet a legközelebbi padon.
Leülve még egy darabig szemlélgeti a kialakuló helyzetet, de ez sem teszi boldoggá. Inkább feláll és a pihenés adta erővel folytatja útját a szegénynegyedbe, ahol egykoron oly sok időt eltöltött a lerobban ispotály haldoklóinak körében.*
7646. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-11 13:35:26
Üzenet elküldve: 2019-09-11 13:35:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lyllinor&Mogrim//
*Elkerekednek a szemei a nagy hópelyhek hallatán, szívét facsarja a vágy, hogy a saját szemével is megnézze egyszer.*
- Tényleg? És… és… nagyon messze van? Úgy értem… egyszer szívesen megnézném, ha… ha szabadna odalátogatnom. Mit gondolsz?
*Úgy tűnik, a csodálat egymás szülőhelye iránt kölcsönös. Mikor az övé kerül sorra, egy kicsit büszkének érzi magát, de szerényen mosolyog. Belül szomorú is, ezért halkabban válaszol.*
- Pompás választás egy család számára. Kívánom, hogy sikerüljön!
*Bólogat a szebb jövő ígéretére, valóban azon lesz, hogy tényleg láthassanak még ilyet mindannyian. Az álomfejtésre viszont csak megborzong, és sóhajt egyet halkan.*
- Remélem, nem.
*Egy istenséggel felvenni a harcot csak egy másik istenség révén tudná elképzelni, ahhoz pedig túl tartózkodó a vallással szemben. Talán a mágia segíthet még. De annyira az elején tart még, hogy igazából semmilyen eszközt nem érez a kezében.*
- Nem is tudom, mihez kezdenénk akkor.
*A közös ismerősön viszont ő is jót derül.*
- Valóban ismered? Ez csodálatos! Persze egy híres mestert sokan ismernek, de mégis! Olyan jó érzés, hogy van egy közös ismerősünk! Nagyon rég jártam nála, meg kellene látogatnom...
*Morfondíroz magában egy sort. Mögöttük valaki megköszörüli a torkát, hogy jelezze, a sort haladt, de ők nem vették észre a beszélgetés miatt, így ideje lenne mozdulni. Lyll arca vörösbe szalad egy pillanatra, óvatosan megpróbálja megérinti Mogrim karját, hogy figyelmeztesse, lépjenek előrébb. Aztán persze gyorsan elengedi. A kellemesebb témák és a jövő nagyságának ígérete fellelkesíti.*
- Olyasmi, egy kicsit mindkettő. Egy segítő közösség. Ha van kedved, látogass meg minket, a délre induló út vezet hozzánk, egy kedves kis leágazással a Szarvasligetbe. Minden látogatót szívesen veszünk.
*Akkor nőnek csak igazán nagyra a szemei, mikor Mogrim elárulja, hogy elementalista témával foglalkozik. Sőt, még a száját is eltátja enyhén, aztán hirtelen lép felé, és megpróbálja gyengén megszorítani a karját túláradó öröme jeleként, mely arcára van írva.*
- Micsoda véletlen! Én is ezzel foglalkozom! Pontosabban a vízzel! És a földdel. Hát ezért ismered Learon mestert, már értem! Ez csodálatos!
*Boldogan nevet, ám aztán rájön, hogy mit csinál, és restelkedve, füle hegyéig pirulva lép vissza.*
- Bo-bocsánat! Ez illetlenség volt, nem akartam…
//Lyllinor&Mogrim//
*Elkerekednek a szemei a nagy hópelyhek hallatán, szívét facsarja a vágy, hogy a saját szemével is megnézze egyszer.*
- Tényleg? És… és… nagyon messze van? Úgy értem… egyszer szívesen megnézném, ha… ha szabadna odalátogatnom. Mit gondolsz?
*Úgy tűnik, a csodálat egymás szülőhelye iránt kölcsönös. Mikor az övé kerül sorra, egy kicsit büszkének érzi magát, de szerényen mosolyog. Belül szomorú is, ezért halkabban válaszol.*
- Pompás választás egy család számára. Kívánom, hogy sikerüljön!
*Bólogat a szebb jövő ígéretére, valóban azon lesz, hogy tényleg láthassanak még ilyet mindannyian. Az álomfejtésre viszont csak megborzong, és sóhajt egyet halkan.*
- Remélem, nem.
*Egy istenséggel felvenni a harcot csak egy másik istenség révén tudná elképzelni, ahhoz pedig túl tartózkodó a vallással szemben. Talán a mágia segíthet még. De annyira az elején tart még, hogy igazából semmilyen eszközt nem érez a kezében.*
- Nem is tudom, mihez kezdenénk akkor.
*A közös ismerősön viszont ő is jót derül.*
- Valóban ismered? Ez csodálatos! Persze egy híres mestert sokan ismernek, de mégis! Olyan jó érzés, hogy van egy közös ismerősünk! Nagyon rég jártam nála, meg kellene látogatnom...
*Morfondíroz magában egy sort. Mögöttük valaki megköszörüli a torkát, hogy jelezze, a sort haladt, de ők nem vették észre a beszélgetés miatt, így ideje lenne mozdulni. Lyll arca vörösbe szalad egy pillanatra, óvatosan megpróbálja megérinti Mogrim karját, hogy figyelmeztesse, lépjenek előrébb. Aztán persze gyorsan elengedi. A kellemesebb témák és a jövő nagyságának ígérete fellelkesíti.*
- Olyasmi, egy kicsit mindkettő. Egy segítő közösség. Ha van kedved, látogass meg minket, a délre induló út vezet hozzánk, egy kedves kis leágazással a Szarvasligetbe. Minden látogatót szívesen veszünk.
*Akkor nőnek csak igazán nagyra a szemei, mikor Mogrim elárulja, hogy elementalista témával foglalkozik. Sőt, még a száját is eltátja enyhén, aztán hirtelen lép felé, és megpróbálja gyengén megszorítani a karját túláradó öröme jeleként, mely arcára van írva.*
- Micsoda véletlen! Én is ezzel foglalkozom! Pontosabban a vízzel! És a földdel. Hát ezért ismered Learon mestert, már értem! Ez csodálatos!
*Boldogan nevet, ám aztán rájön, hogy mit csinál, és restelkedve, füle hegyéig pirulva lép vissza.*
- Bo-bocsánat! Ez illetlenség volt, nem akartam…
7645. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-09 15:36:46
Üzenet elküldve: 2019-09-09 15:36:46
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 344
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A piacra - Isanntét keresve//
*A hídtól nincs messze a piac, így gyorsan eléri a sokaság határát. Nyakát nyújtogatva keresi Isanntét a tömegben, hátha sikerül megtalálnia és akkor egyszerre letudhatják a vásárlást. Talán még segíteni is tud neki hazacipelni a dolgokat.
Nem nagyon látja innen, merre lehet a lány, így befurakodik a tömegbe és a kofák áruit kerülgetve kezdi el keresni. Nem szereti a tömeget és a zsivajt sem, de a kocsma egyhangúsága után üdítően hat rá a piac forgataga. A keresés mellett nem felejt el nézelődni, erre-arra mozgatja a fejét és fürkészi az árukat, hátha talál kedvére valót. Ha már itt van, miért ne vehetne magának is valamit?
Egyre beljebb és beljebb kerül a piacon, de még mindig nem leli Isanntét, de reméli, hogy hamar meg lesz, mert nem szeretne nélküle visszaindulni.*
*A hídtól nincs messze a piac, így gyorsan eléri a sokaság határát. Nyakát nyújtogatva keresi Isanntét a tömegben, hátha sikerül megtalálnia és akkor egyszerre letudhatják a vásárlást. Talán még segíteni is tud neki hazacipelni a dolgokat.
Nem nagyon látja innen, merre lehet a lány, így befurakodik a tömegbe és a kofák áruit kerülgetve kezdi el keresni. Nem szereti a tömeget és a zsivajt sem, de a kocsma egyhangúsága után üdítően hat rá a piac forgataga. A keresés mellett nem felejt el nézelődni, erre-arra mozgatja a fejét és fürkészi az árukat, hátha talál kedvére valót. Ha már itt van, miért ne vehetne magának is valamit?
Egyre beljebb és beljebb kerül a piacon, de még mindig nem leli Isanntét, de reméli, hogy hamar meg lesz, mert nem szeretne nélküle visszaindulni.*
7644. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-09 14:54:16
Üzenet elküldve: 2019-09-09 14:54:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Lyllinor&Mogrim//
*Lyll érdeklődő kérdésére mosolyogva felel.*
- Ó, bizony, hogy szokott. Télen hatalmas pelyhekben hullik, úgy, hogy reggelre akár derékig is érhet a hó. Bentről a tűz mellől nagyon csodálatos nézni a hópihéket.
*Az emlékeiből merítve szinte csillogó szemekkel meséli mindezt, mert oly kedves emlékek. Kíváncsi szemekkel hallgatja Lyll származását.*
- A felvilágosultak városa? *élénken tekint a lány szemébe. Látszik rajta, hogy mennyire érdeklődő a téma iránt.*
- Még sosem jártam ott, de már rengeteg csodálatos dolgot hallottam róla. Ha egyszer egy várost keresnék, ahol végleg letelepednék az Lihanech lenne. *Sok-sok történet jár a fejében a városról, ami olyannyira különbözik a többitől, főleg a szellemi nagyság tekintetében. Artheniorra térnek vissza a gondolatok.*
- Egy szebb jövő tanúja még lehetsz. *Megpróbálja bátorítani Lyllt egy optimista gondolattal. Az álmok már nem annyira derűsek, amikről beszélgetni kezdenek. A próféta, Lyll és még sokan mások átélhették ezt a rémálmot.*
- Ez szörnyű lehetett. Vajon kinek áll hatalmában ilyesmit tenni? *Hangosan gondolkodik, és közben figyelmesen hallgatja a lány jóslatát, hogy a nyár végén valami történni fog a földeken.*
- Talán rosszul gondolom, de lehetséges, hogy egy újabb istenség van közeledőben. Nem a jobbik fajtából. *Persze az is lehet, hogy Mogrim téved, elvégre nem látja a jövőt, csak néhány megfigyelést és tapasztalatot összegez. Learon említésére mosoly kúszik a tekintetére.*
- Learon urat személyesen is ismerem, nagyon jó ember és erős elementarista. *Rég találkozott már vele is, s talán még összefutnak a későbbiekben. A jelképekre térve elkomorodik.*
- Igen, itt-ott már láttam ezeket a szimbólumokat. *Erősödik benne a gyanú egy újabb hatalmasság érkezéséről. Lyll nagyon pozitív és segítőkész, ez egyértelmű az ispotály ötletéből. Végig hallgatja a társaságot és szándékaikat, amiket terveznek.*
- Nagyon szép terveitek vannak, remélem meg tudjátok valósítani! *Bárcsak sokkal többen gondolkodnának így.*
- Ez egy klán, amiben vagy, esetleg egy más közösség? *Érdeklődve figyeli a lány válaszait. A kapott kérdésre azért még válaszol.*
- Elementáris tudományok. A mindent átható erő érzékelése, formálása, az elemek ismerete. Ez az, amit én kutatok és amiben szeretnék fejlődni. *Nagyon nem bonyolódik bele a válaszba, mert az is lehet, hogy Lyll-t annyira nem érdekli az elementáris tudomány. Ezért inkább megvárja a reakcióját.*
//Lyllinor&Mogrim//
*Lyll érdeklődő kérdésére mosolyogva felel.*
- Ó, bizony, hogy szokott. Télen hatalmas pelyhekben hullik, úgy, hogy reggelre akár derékig is érhet a hó. Bentről a tűz mellől nagyon csodálatos nézni a hópihéket.
*Az emlékeiből merítve szinte csillogó szemekkel meséli mindezt, mert oly kedves emlékek. Kíváncsi szemekkel hallgatja Lyll származását.*
- A felvilágosultak városa? *élénken tekint a lány szemébe. Látszik rajta, hogy mennyire érdeklődő a téma iránt.*
- Még sosem jártam ott, de már rengeteg csodálatos dolgot hallottam róla. Ha egyszer egy várost keresnék, ahol végleg letelepednék az Lihanech lenne. *Sok-sok történet jár a fejében a városról, ami olyannyira különbözik a többitől, főleg a szellemi nagyság tekintetében. Artheniorra térnek vissza a gondolatok.*
- Egy szebb jövő tanúja még lehetsz. *Megpróbálja bátorítani Lyllt egy optimista gondolattal. Az álmok már nem annyira derűsek, amikről beszélgetni kezdenek. A próféta, Lyll és még sokan mások átélhették ezt a rémálmot.*
- Ez szörnyű lehetett. Vajon kinek áll hatalmában ilyesmit tenni? *Hangosan gondolkodik, és közben figyelmesen hallgatja a lány jóslatát, hogy a nyár végén valami történni fog a földeken.*
- Talán rosszul gondolom, de lehetséges, hogy egy újabb istenség van közeledőben. Nem a jobbik fajtából. *Persze az is lehet, hogy Mogrim téved, elvégre nem látja a jövőt, csak néhány megfigyelést és tapasztalatot összegez. Learon említésére mosoly kúszik a tekintetére.*
- Learon urat személyesen is ismerem, nagyon jó ember és erős elementarista. *Rég találkozott már vele is, s talán még összefutnak a későbbiekben. A jelképekre térve elkomorodik.*
- Igen, itt-ott már láttam ezeket a szimbólumokat. *Erősödik benne a gyanú egy újabb hatalmasság érkezéséről. Lyll nagyon pozitív és segítőkész, ez egyértelmű az ispotály ötletéből. Végig hallgatja a társaságot és szándékaikat, amiket terveznek.*
- Nagyon szép terveitek vannak, remélem meg tudjátok valósítani! *Bárcsak sokkal többen gondolkodnának így.*
- Ez egy klán, amiben vagy, esetleg egy más közösség? *Érdeklődve figyeli a lány válaszait. A kapott kérdésre azért még válaszol.*
- Elementáris tudományok. A mindent átható erő érzékelése, formálása, az elemek ismerete. Ez az, amit én kutatok és amiben szeretnék fejlődni. *Nagyon nem bonyolódik bele a válaszba, mert az is lehet, hogy Lyll-t annyira nem érdekli az elementáris tudomány. Ezért inkább megvárja a reakcióját.*
7643. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-08 17:24:47
Üzenet elküldve: 2019-09-08 17:24:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 152
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Megfontolt
//Virágvásárlás//
//Laurentitiához//
*Fräd valami piachoz hasonló helyre ér, melyet egy igen tágas téren helyeztek el. A vásári forgatag valamennyire otthonára emlékezteti. Úgy érzi, jelenleg egy kicsit megpihenhet. Ráérősen nézelődik a standoknál, külön megvizsgálja az étel-és ital kínálatot, a ruházatokat (mind a nemesit, mind az egyszerűbb darabokat), a hétköznapibb holmikat (mint a lámpaolajat, vagy a Grimoiret), majd a varázsitalokat. Az uttóbiakat tüzetesebben is megvizsgálja, mivel igen felkeltetzék az ifjú tudós érdeklődését. Úgy veszi észre, hogy a kínálat igen bő. Az egyszerűbb, halvány színűekből lát csupán képviselőket, de azok közül rengeteget. Lát kék, zöld, sárga, piros és barna szereket, aztán megpillant pár fehéret is. Nincsen sok pénze, ami van, azt meg eleve tartalékolni kívánja, szóval okosan kell döntenie. Hosszan töpreng, mégis melyik lenne a legjobb választás. ~ Egyet biztosan meg tudok venni, de talán kettőt is. Gyógyításhot kelleni fog zöld, de méregtelenítéshez sem ártana egy lila. Azok után, amiket ebben a városban tapasztaltam meg pláne nem ártana egy. ~ Eldöntötte magában a konstrukciót, szóval ezek alapján tesz ajánlatokat. A kívánt italokat kiválasztja, azután kifizeti és gondosan elteszi bő ruhájában. Miután befejezte, a virágokat is megtekintené. Régóta hiányoznak neki a tengerparti szegfüvek látványai. Ahogy a standhoz közelít, egy zöld ruhás, feltűnően kellemes küllemmel megáldott elf nőt pillant meg. Első látásra visszafogott stílusú nemesnek nézné, bár valószínűleg téved. ~ Lehet, hogy van munkája. ~ Gondolja, majd mosolyogva meg is szólítja.*
-Szép napot! Ön is a virágok iránt érdeklődik. *Teszi fel a kérdést a szebbnél szebb növényekre mutatva.*
A hozzászólás írója (Frädricus Saelevester) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.08 17:31:28
//Laurentitiához//
*Fräd valami piachoz hasonló helyre ér, melyet egy igen tágas téren helyeztek el. A vásári forgatag valamennyire otthonára emlékezteti. Úgy érzi, jelenleg egy kicsit megpihenhet. Ráérősen nézelődik a standoknál, külön megvizsgálja az étel-és ital kínálatot, a ruházatokat (mind a nemesit, mind az egyszerűbb darabokat), a hétköznapibb holmikat (mint a lámpaolajat, vagy a Grimoiret), majd a varázsitalokat. Az uttóbiakat tüzetesebben is megvizsgálja, mivel igen felkeltetzék az ifjú tudós érdeklődését. Úgy veszi észre, hogy a kínálat igen bő. Az egyszerűbb, halvány színűekből lát csupán képviselőket, de azok közül rengeteget. Lát kék, zöld, sárga, piros és barna szereket, aztán megpillant pár fehéret is. Nincsen sok pénze, ami van, azt meg eleve tartalékolni kívánja, szóval okosan kell döntenie. Hosszan töpreng, mégis melyik lenne a legjobb választás. ~ Egyet biztosan meg tudok venni, de talán kettőt is. Gyógyításhot kelleni fog zöld, de méregtelenítéshez sem ártana egy lila. Azok után, amiket ebben a városban tapasztaltam meg pláne nem ártana egy. ~ Eldöntötte magában a konstrukciót, szóval ezek alapján tesz ajánlatokat. A kívánt italokat kiválasztja, azután kifizeti és gondosan elteszi bő ruhájában. Miután befejezte, a virágokat is megtekintené. Régóta hiányoznak neki a tengerparti szegfüvek látványai. Ahogy a standhoz közelít, egy zöld ruhás, feltűnően kellemes küllemmel megáldott elf nőt pillant meg. Első látásra visszafogott stílusú nemesnek nézné, bár valószínűleg téved. ~ Lehet, hogy van munkája. ~ Gondolja, majd mosolyogva meg is szólítja.*
-Szép napot! Ön is a virágok iránt érdeklődik. *Teszi fel a kérdést a szebbnél szebb növényekre mutatva.*
A hozzászólás írója (Frädricus Saelevester) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.08 17:31:28
7642. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-08 17:16:29
Üzenet elküldve: 2019-09-08 17:16:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Virágvásárlás//
//Laurentitia Sminderhen//
*A piacra érve egy alkalmas helyre kiköti Uraságot, és egymaga vág neki a forgatagnak. Ismét csak számtalan különleges holmi fogadja az árusoknál, melyek láttán majdnem elcsábul és megvesz ezt-azt, de határozott céllal jött ide, és előbb mindenképp azt szeretné letudni, mielőtt bármi mással foglalkozna. Hamar ki is szúr egy igencsak szemrevaló és még annál is illatosabb bódét, ami csak úgy roskadozik a virágoktól. Szinte mindenki vet rá egy pillantást, aki elhalad mellette, ez pedig bizakodással tölti el, hogy itt megkaphat mindent, amit szeretne és egy gyönyörű virágoskertet alakíthat majd ki a tó mellett. Ahogy a többi vevő közt szemlélődik, igyekszik elkapni az árus tekintetét, ha pedig ez sikerül, akkor meg is szólítja őt*
- Jó napot! Igazán csodás virágai vannak! *kezd neki halvány mosollyal, még egy gyors, elismerő pillantást vetve a portékára* Viszont érdeklődni szeretnék, esetleg magokat is árul? Szeretnék odahaza én is ilyen szép növényeket ültetni... Tudna segíteni ebben? *adja elő jövetele okát az asszonyságnak, remélve, hogy igenlő választ kap majd.*
//Laurentitia Sminderhen//
*A piacra érve egy alkalmas helyre kiköti Uraságot, és egymaga vág neki a forgatagnak. Ismét csak számtalan különleges holmi fogadja az árusoknál, melyek láttán majdnem elcsábul és megvesz ezt-azt, de határozott céllal jött ide, és előbb mindenképp azt szeretné letudni, mielőtt bármi mással foglalkozna. Hamar ki is szúr egy igencsak szemrevaló és még annál is illatosabb bódét, ami csak úgy roskadozik a virágoktól. Szinte mindenki vet rá egy pillantást, aki elhalad mellette, ez pedig bizakodással tölti el, hogy itt megkaphat mindent, amit szeretne és egy gyönyörű virágoskertet alakíthat majd ki a tó mellett. Ahogy a többi vevő közt szemlélődik, igyekszik elkapni az árus tekintetét, ha pedig ez sikerül, akkor meg is szólítja őt*
- Jó napot! Igazán csodás virágai vannak! *kezd neki halvány mosollyal, még egy gyors, elismerő pillantást vetve a portékára* Viszont érdeklődni szeretnék, esetleg magokat is árul? Szeretnék odahaza én is ilyen szép növényeket ültetni... Tudna segíteni ebben? *adja elő jövetele okát az asszonyságnak, remélve, hogy igenlő választ kap majd.*
7641. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2019-09-07 20:47:34
Üzenet elküldve: 2019-09-07 20:47:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 209
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Piactéri ramazúri//
* Úgy látszik a karuk látványa elég az elfnek, hogy nagyjából lenyugodjon. Ezután rátérhetnek a ló keresésére. Nimral feltételezési még helyesnek is bizonyulhatnak, mivel kiderül, hogy a környéken van egy tisztás szerű hely. Van személy vagyis állat leírásuk is. Nincs is más dolguk, mint szépen átsétálni arra a másik helyre.*
– Ha így állunk, akkor menjünk át arra a tisztásra. Azt ott majd meglátjuk, hogy mi lesz.* Áll elő a javaslattal. Persze útközben is nyitva tartják, majd a szemüket, hátha megpillantják azt a jószágot.*
* Úgy látszik a karuk látványa elég az elfnek, hogy nagyjából lenyugodjon. Ezután rátérhetnek a ló keresésére. Nimral feltételezési még helyesnek is bizonyulhatnak, mivel kiderül, hogy a környéken van egy tisztás szerű hely. Van személy vagyis állat leírásuk is. Nincs is más dolguk, mint szépen átsétálni arra a másik helyre.*
– Ha így állunk, akkor menjünk át arra a tisztásra. Azt ott majd meglátjuk, hogy mi lesz.* Áll elő a javaslattal. Persze útközben is nyitva tartják, majd a szemüket, hátha megpillantják azt a jószágot.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10037-10056