//Téli vásár//
//Bagoly mondja//
*A gyermekek jócskán rácsodálkoznak arra, hogy a gazdag, és kedves idegenek nem nemesek. Elvégre nekik szüleik mindig azt tanították, hogy pénze csak tolvajoknak, és a naplopó nemeseknek van. Azt azért mégsem kérdezhették meg segítőiktől, hogy tolvajok e. Szüleik zsiványokról alkotott gondolatait sem közlik, mert alaposan megtanították nekik, hogy mikor érdemes befogni a szájukat, ezért csak bőszen bólogatnak.*
- Rendben, majd serényen dolgozom.
*Ígéri meg a szószóló, mintha csak anyja kötné a szívére, hogy egyenesen a piacra menjen kenyérért, és ne össze-vissza tekeregni. Végül ezek az ígéretek általában az út első felében el is felejtődnek.*
- Inasok?
*Kérdeznek vissza többen, majdnem egyszerre. Mindegyikük arcán meglepettség. Az ajánlat viszont nem hangzik rosszul. A lovakat szeretik, felmosni annyira már nem, de ha aranyat kapnak érte, akkor meg tudnának békélni vele.*
- Hááát...megkérdezzük majd a szüleinket.
*Akik azt is tanították nekik, hogy idegenekkel ne álljanak szóba, erre tessék. De talán tényleg megkérdezik szüleiket, és nem csak füllentenek, hogy kibújjanak a lehetőség alól.
Végül sikeresen átjutnak a tömegen, és a piac széléhez érkeznek meg. Ott egy rozoga vasajtó előtt állnak meg. Jócskán neki feszülve végül kitárják azt, és a pár lefelé vezető lépcsőfok után eltűnnek a benti meleg fényben.*
- CSUKJAD BE, DE RÖGTÖN!
*Kiáltja egy rekedtes hang, amit egy madár rikácsolása szakít félbe. A gyermekek gyorsan beiszkolnak, és amint Ephemie és Raenerold is így tesz, egyikük becsukja mögöttük az ajtón.
A hely maga nem nevezhető aprónak, de mivel zsúfolásig van ládákkal, ketrecekkel, szükséges szerszámokkal, és élelemmel, ezért fullasztóan kicsinek hat. A gyermekek amire tudnak fel is másznak, hogy több helyet adjanak a vásárlóknak, elvégre nekik semmi dolguk itt, csak elkísérték őket. Egyikük, a legidősebb a recsegő, pultként szolgáló asztal mögött álló középkorú férfihoz lép, és suttogva beszélni kezd vele. A férfi arca ráncos, ritkás rövid szakáll borítja. Szemei sötétek, barátságtalanok, ahogy egész megjelenése mogorvaságot sugároz.*
- Vagy úgy...
*Hümmenti, és mit sem törődve azzal, hogy a gyermek nem fejezte be mondandóját, elfordul tőle. Egyik kezét csípőjére teszi, másikkal előre hajolva felkönyököl.*
- Mit szeretnének?
*Egy bagoly pislog le rájuk egy falra felszerelt boton pihenve. Közelebbről megnézi a vendégeket, és mindezt kissé támadó jelleggel teszi, majd közelebb húzódik a pult mögött álló férfihez.*