*Mordach még az ajtóban elcsípi a hölgy haragos kijelentését - vagy éppen felszólítását -, mire vállat vonva visszaszól a kovácsnak.*
- Akkor az enyémet írja hozzá!
*Végül még utoljára, egy másodperc töredékéig visszafordul, s kivillantja a morcos hölgynek csillogó fogait, melyek gúnyos vigyora mögött lapulnak. Ezután kilép végleg a piactér csendjébe, ahol mindössze egy nyüzüge városőr járja az utcákat, s néhol egy-egy kisebb banda hangja hallatszik ki az egyik sikátorból.
Mivel a vörös érzékei nem sokszor csalják meg, ezért is számít arra, hogy a nagy 'harcos' hölgyemény nem éri be annyival, hogy csak úgy kisétált a műhelyből, s faképnél hagyta őt. Egy nő sem tudja elviselni, ha nem az övék lehet az utolsó szó, s ezt bizony ki kell használni! Pár pillanat múlva sejtése beigazolódik, a nemrégi haragos hang már a műhelyből kilépve borítja be az egész piacteret. Egy percre Mordach elgondolkodik azon, hogy vajon mivel sérthette meg ennyire nagyon, vagy mivel húzhatta fel ennyire... Végül arra a tényre jut, hogy a hölgyek egy része a kedvesség helyet az alattomosságot, vagy éppen az erőszakosságot imádja a férfiaktól - amit a vöröstől nem fognak megkapni. Tán ez a hölgyemény is ebbe a kategóriába tartozik? Minden esetre a vörös nem áll meg, ugyanolyan nyugodtan sétál tovább, ahogy eddig tette, fejét még a haragos nőszemély felé sem emeli. Végül mondata végén megáll, fejét kicsit megbillenti, s szinte számon kérő hangon felel.*
- Ha olyan lenne, akkor minden bizonnyal nem tért volna be a kovácshoz, no meg én sem kértem volna ki a véleményét.
*Utal rejtetten, kedve is lenne bővebben kifejteni, viszont egyelőre nem teszi. Ha e mondat nem ejti gondolkodóba, akkor bizony kár fecsérelni a többi szót. Viszont Mordach egy ponton elvigyorodik...*
- Szóval elismeri Kegyed, hogy hős lovag lennék? Igazán, nagyon köszönöm a bókot!
*Kap mellkasához jobb kezével, kicsit megemeli állát, s drámaian felveszi a 'hős lovag' pozíciót, ki megmenti az ártatlan királylányokat a csúf sárkány karmaiból. Kérdés, hogy ez a hölgy a királylány, vagy a sárkány szerepét tölti be?
Azonban megkapta, amit szeretett volna, hiszen övé volt az utolsó szó, no meg most ő hagyhatja faképnél a vöröst. A nők részéről ez amolyan késztetés, hogy 'ha akarsz valamit, akkor bizony utánam kell jönnöd!'. Mordach végigtekint a távolodó, sértődött alakon, végül egy hatalmas sóhajtást követően megindul utána... pontosabban indulna, ha a hölgy nem hasalna el. Egy pillanatra el is mosolyodik: a nagy, hős harcosnőn kifogtak a szíjak!
Az első reakciója az lenne, hogy azonnal odarohan, s felsegíti, azonban most nem ezt fogja tenni. Lassú léptekkel, karba tett kezekkel sétál mellé, s leguggol hozzá.*
- Erről a kis... balesetről nem szólok senkinek, vegyük úgy, hogy nem láttam semmit. De... Cserébe felsegíthetem, emellett elkísér a fogadóba, s hagyja, hogy meghívjam egy vacsorára, s pár apró, de őszinte! mosolyt odavarázsol a bájos arcára. Megegyeztünk?
*Mondja felé kacsintva, majd kinyújtja felé jobb kezét, s várja válaszát - jelen esetben a mérleg nyelve inkább hajlik a hölgyemény otromba válasza felé, mint a belenyugvó felé. Ki tudja...*