//Nyári forgatag//
//Khyr Kreantis//
*Hát utólagos átolvasás legfeljebb önmaga szórakoztatására történt, kézírása is hagy némi kívánnivalót maga után, de hát na... senki nem tökéletes. Nem rossz az, ha valaki felejtésre van teremtve, hiszen éppen így a rossz dolgok is kifolynak a fejéből, na meg a jók is. Talán ezért nincsenek barátai, vagy éppen szerelme, mivel egyszerűen elfelejtené, kicsit mint a részeg férfi, csak még jobban erre ráállítva. Ha lenne szeretője, talán két nap múlva már nem érezné úgy, hogy hűséggel tartozik neki, és haladna tovább. Nem azért, mert imád kicsapongani, vagy nagy kanállal habzsolja az életet, egyszerűen nem tulajdonít nagy jelentőséget az emberi érzéseknek. Ha a testi vágyaknak élne, akkor nyilván inkább választaná az egy éjszakás kalandokat. Így hogy a tanulásnak, vándorlásnak, és kutatásnak él, egyszerűen csak továbbáll, maga mögött hagyva mindenkit. Aztán egyszer visszatér, amikor már senki nem keresi, és minden kezdődik elölről. Éppen így az sem igazán hatja meg, amit a nő a fájdalomról mond, és ez sem az érzéketlensége miatt, hanem... ja de, pontosan azért. Persze láthatóan Khyrt sem kell félteni, nem szívta mellre a dolgot, mi több, észlelte benne a kiskaput, a lehetőséget, a reményt, amit Lorew nem szolidaritásból hagyott, hanem azért mondta, mert úgy is gondolja. Elvégre mindig van esély rá... na jó, majdnem mindig van esély rá... igazából Lorew esetében szinte sosincs esély rá, de most egy keveset hagy. Maga előtt is.*
- És talán te költöznél a templomba, vagy én... oda, ahol te vagy? Ha meg ez nem kitétel, akkor tényleg nagyjából minden ugyanúgy lenne *vonja meg a vállát, hiszen nem is olyan rossz dolog az a szerelem, ha nem változtat semmin. Csak általában amikor ezt hátrahagyva elsétál egy másik városba, és ott gyakorlatilag új életet kezd, azt már nem szerelemnek hívják. És persze, hogy a kikötőben andalgó pár tagjai is szoktak testi kapcsolatot létesíteni... néha még egymással is. És talán fel lenne készülve bárki arra, hogy Lorewet szeresse? Elfogadni, hogy mindig csak második lehet a magasztos cél után? Hogy a mágus halhatatlan entitások után vágyódik? Aligha. Éppen ezért szokott mindig ezzel indítani, Khyr esetében is nagyon hamar ismertette a célját. Persze még csak említés szintjén, de véleménye szerint ennek is elégnek kellett lennie.*
- Hát én nem tudom, te nem tudod, akkor miért tudná más? Majd említem, ez a tekercs tartalmazza hatalmas harcomat az orkok sivatagi lovasbandájával. És ha megkérdezik: miért, vannak lovas ork bandák? Majd azt felelem: már nincsenek! És tessék, tíz tekercs eladva *egyszerű, és nagyszerű reklámfogás, wegtoreni vagy, és nem vertek még meg és fosztottak ki a lovas orkok? Hát itt a történet, amely alapján megtudod, kinek köszönd ezt. Nem vagy wegtoreni? Itt tudhatsz meg egy keveset a hely történetéről.
Lorew nem gondol sokkal többet a dologba, amikor orvtámadást indít a nő ellen, habár magában sunyin mosolyog, mivel hallotta, milyen mondat szakadt meg támadásával. Khyr nem hitte volna, hogy hajlandó lesz megküzdeni a kövekért, a mágus viszont ilyen szempontból csupa meglepetés. Életében egyszer akadt össze egy tolvajjal is, az erdő szélén. A fickó a pénzét akarta, Lorew pedig eljátszotta, hogy elejti a szütyőjét. Mikor a bandita a késsel hadonászva követelte, hogy vegye fel, a mágus pánikrohamot kapott, és elrohant. A tolvaj valószínűleg túl későn döbbent rá, hogy a szütyőben nem pénz, csak egy-két régi tekercs, és (mily' ironikus) két kovakő volt, mivel nem vette üldözőbe Lorewet. Addigra ő már régen eltűnt a házak között.*
- Igazságos küzdelemben nyertem el a kovaköveimet *jegyzi meg, majd menne, hogy bezsebelje a zsákmányát, csakhogy a nő nem ereszti. Erőt fejtett ki, és felfelé vagy hátrafelé nem tud haladni, így a józan fizika még le nem jegyzett törvényei alapján egyszerűen oldalra borultak. Ha a nő számít rá, akkor kis ügyességgel továbblendítheti a menetet, hogy ő kerüljön felülre, egyéb esetben oldalt fekve maradnak egymás által lefogva, és összegabalyodva.*
- Lassan megszokom, hogy számítsak az ilyesmikre *jegyzi meg a mágus, noha ennek vajmi kevés a valóságalapja, valószínűleg sok éves ismertség múltán sem készülne fel ilyesmire.*