//Nyári forgatag//
//Mutatványosok//
* Az alma felrepül, s Sach célba is veszi. Nagyon koncentrál, nem szeretné elrontani, hisz miért is törekedne rá?
Az elf lány amint meglátja az, almát, már engedné el a nyilat, mikor egy kiáltás hangzik fel. Dharemon hangját hallja meg, aki figyelmezteti, hogy háta mögött valami történik.
Miközben az elf lány összpontosított a nyílra, de legfőképpen az almára, fejében teljes csend és nyugalom uralkodott. Most viszont, hogy ez az éles hang, ami az emberlánytól származik megszakítja ezt a békességet, Sach akaratlanul is megrezzen. Ha számítana is valamilyen hátráltatásra, akkor is megrémülne, de így, hogy semmit sem kalkulál bele, igencsak váratlanul éri a dolog.
Minden gyorsabban történik, mint azt bárki el tudná képzelni. Ijedtében előbb engedi el az íjat, mint kéne, így az szinte bizonyosan nem ott éri el a célját, ahol kellene: az almában.
Azonban ezzel most nem foglalkozik sokat, ugyanis jobban érdekli, hogy miféle veszély leselkedik rá hátulról.
Miközben hátrafordul - megjegyzem nem kis sebességgel- átgondolja, hogy mire számíthat. *
~ Kétlem, hogy gyilkosok támadnának rám. Maximum egy kisgyerek rohanhat felém, vagy egy állat, például kutya. ~ * S ha eszére hallgatna, talán meg sem ijedne annyira, de sajnos nem így történik. Nem vezérli más, csak egyszerű ösztön, ami azt diktálja, hogy hagyjon mindent, s csak a veszélyre koncentráljon. Így szorító, mardosó félelem tölti ki egész testét.
Azonban mikor hátrafordul, igencsak meglepődik, mintha leöntenék egy vödör hideg vízzel. Sem gyilkosok, sem kisgyerek, sem pedig kutya nem támad rá, sőt, egy árva lélek nincs mögötte.
Sach éretlenül áll a dolog előtt, s csak egyetlen dologra tud gondolni: talán az illető elmenekült. Csak később kezd el azon gondolkozni, hogy talán nem is volt.
Most még csak egy kérdő tekintetet ejt meg Elenith Dharemon felé, majd miután a félelem már viszonylag elhagyta testét, tudatosul benne, hogy az előadása nem úgy fejeződött be, mint ahogy ő azt kívánta. Ahogy ott áll, elönti a pánik. * ~ Most nem léphetek le, hisz mindenki engem néz, és szörnyű lenne, ha így, megsemmisülve távoznék. ~ * Gondolkodik, gondolkodik, hogy mit tévő legyen. Ekkor eszébe jut egy jó megoldás.
Odaszalad a közelben ledobott táskájához, s kivesz belőle három almát. * ~ Még jó, hogy van tartalékom. ~ * Ám most nem az előző mutatványát folytatja, hanem zsonglőrködésbe kezd.
Elején lassan dobálja a gyümölcsöket, majd mikor már bemelegedett, gyorsabban folytatja, s nemsokára egy ének is társul hozzá. Pont ugyanaz a dal, amit előbb Ginivrien énekelt. Igaz, Sach hangja közel nem olyan szép, mint az előbb említett személyé, de nem is kell, hogy szebb legyen. Ezt a lépést segélykérésnek szánja, amivel jelezni szeretné, hogy egy együtt éneklés megmentené őt.* ~ Remélem a tündérlány megérti a jelzést. ~
- Virágos mezőn boszorkány él,
Elűz, ha rossz szándékot felfedezni vél.
Óvja a szépet és a réten a csodát,
szivárvány virágoknak varázsos illatát.
* Az elf lány kezei közben folyamatosan járnak. Amennyiben nem kezdenek el énekel, odafordul hozzá, és egy pillantással kéri segítségét. Felőle akár Rolwahur is beszállhat, csak valamelyikőjük segítsen. S ha ez sikerül, akkor velük együtt énekeli tovább a második versszakot. *
- Ó kedves boszorkány, hajad puha felhő,
ha te imád mondod jön is már az eső.
Öntözöd a réten sok ezer virágot,
így vigyázod magad ezt a szép világot.