Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 153 (3041. - 3060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3060. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-22 09:55:03
Üzenet elküldve: 2026-01-22 09:55:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Királynői jogar //
*Azt gondolni Gilas Abac mesterről, hogy tudja, hogy hol a helye a világban, teljesen jogos és erős lábakon álló feltételezés. Mert egészen pontos elképzelései vannak erről. Azt gondolni Gilas Abac mesterről, hogy „nincs elszállva magától”.. nos..
Tekintetét az elé tartott két kézre fordítja, s minthogy szemmértéke meglehetősen jó, besaccolja az így mutatott távolságot. A szénirón hegye megindul a papíron: „Hossz: 7 hüvelyk”, írja fel elsőként. Apró, bátorító bólogatásokkal kíséri a nő szavait; mondja csak sorra az igényeket, hiszen igazán nincs miért szégyenkeznie! Egy nőnek igenis tudnia kell, hogy mire van szüksége. És ha a.. kedves ismerőse.. ezt nem képes megadni neki, hát nincs azzal gond, ha máshol keresi örömét. És lám, milyen bölcsen keresi azt olyan helyen és módon, amivel a békét és a bizalmat is megőrizheti! Mármint, mindkét ismerőse, természetesen. „Átmérő: 1,4 hüvelyk”, írja fel következőnek. A maga részéről nem ítélkezik, vajmi kevéssé érdekli, hogy mit kérnek tőle. Persze, van olyan általa készített áru, amit büszkén emleget fel akár előkelőbb társaságokban is, és van olyan, amit inkább nem. „Általános kialakítás, külön elemek nélkül. Formai hasonlóság igényelt.” Visszagondol mindarra amit már elmondott a nő, és még odaírja ezt is: „Övre erősíthető, vagy saját szíjazású.”*
- Minden további nélkül, kisasszony. *Bólint komoly arccal. Minden feladatnak komolyan áll neki.* Normál esetben azt mondanám, hogy két nap, legfeljebb. Most viszont előre láthatóan jobban le leszek terhelve, így a biztonság kedvéért három napot mondanék.
*Ha valóban nagy hasonlóságot mutató erezettséggel kérte volna a nő a műtagot, akkor persze több idő lenne elkészíteni.*
- Remélem ez még megfelel így az ismerőseinek? *Pislant.*
A hozzászólás írója (Gilas Abac) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.22 10:00:05
*Azt gondolni Gilas Abac mesterről, hogy tudja, hogy hol a helye a világban, teljesen jogos és erős lábakon álló feltételezés. Mert egészen pontos elképzelései vannak erről. Azt gondolni Gilas Abac mesterről, hogy „nincs elszállva magától”.. nos..
Tekintetét az elé tartott két kézre fordítja, s minthogy szemmértéke meglehetősen jó, besaccolja az így mutatott távolságot. A szénirón hegye megindul a papíron: „Hossz: 7 hüvelyk”, írja fel elsőként. Apró, bátorító bólogatásokkal kíséri a nő szavait; mondja csak sorra az igényeket, hiszen igazán nincs miért szégyenkeznie! Egy nőnek igenis tudnia kell, hogy mire van szüksége. És ha a.. kedves ismerőse.. ezt nem képes megadni neki, hát nincs azzal gond, ha máshol keresi örömét. És lám, milyen bölcsen keresi azt olyan helyen és módon, amivel a békét és a bizalmat is megőrizheti! Mármint, mindkét ismerőse, természetesen. „Átmérő: 1,4 hüvelyk”, írja fel következőnek. A maga részéről nem ítélkezik, vajmi kevéssé érdekli, hogy mit kérnek tőle. Persze, van olyan általa készített áru, amit büszkén emleget fel akár előkelőbb társaságokban is, és van olyan, amit inkább nem. „Általános kialakítás, külön elemek nélkül. Formai hasonlóság igényelt.” Visszagondol mindarra amit már elmondott a nő, és még odaírja ezt is: „Övre erősíthető, vagy saját szíjazású.”*
- Minden további nélkül, kisasszony. *Bólint komoly arccal. Minden feladatnak komolyan áll neki.* Normál esetben azt mondanám, hogy két nap, legfeljebb. Most viszont előre láthatóan jobban le leszek terhelve, így a biztonság kedvéért három napot mondanék.
*Ha valóban nagy hasonlóságot mutató erezettséggel kérte volna a nő a műtagot, akkor persze több idő lenne elkészíteni.*
- Remélem ez még megfelel így az ismerőseinek? *Pislant.*
A hozzászólás írója (Gilas Abac) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.22 10:00:05
3059. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-21 17:15:57
Üzenet elküldve: 2026-01-21 17:15:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Vegyetek jót ha tudtok//
*A Piactér szokásos reggeli lármája - kofák rikácsolása, szekerek zörgése, aprópénz csörgése - egy szűkebb bódésor felé haladva lassan tompulni kezd. Itt már nem a friss kenyér és az olcsó hal szaga dominál, hanem nehezebb, édesebb illatok: szárított levelek, fűszerek, gyanták, ismeretlen porok. A levegő mintha vastagabb lenne.
Caelril alig tett meg néhány lépést, amikor a füst… elindul felé. Lustán, céltudatosan hömpölyög, mintha tudná, hogy hová tart. A füst szaga pedig ismerős lehet a nő számára. Ördögvigyor. A forrása egy alacsony, színes vásznakkal fedett bódé, amely mögött egy barna bőrű, széles vállú férfi üldögél egy összetákolt széken. Ruhái rikítók és elnyűttek egyszerre, rasztába font haja gyöngyökkel és madártollakkal díszített. A pipa szára szinte a szájába nőtt, minden kilégzéssel újabb felhőt ereszt maga köré.
A férfi félrebillenti a fejét. Szemei végig behunyva, ám nem is kell látnia. Az orra rándul egyet, mintha egy ismerős illat csapná meg, majd az árus elvigyorodik, kivillantva sárgás fogsorát.*
- Óóó… Hodaril. *Kiejtve a szó puhán gördül. A hangja mély és elnyújtott.* - Jó ízlésre vall.
*Lassan felemeli a pipát, mutatóujjával Caelril felé bök, de a mozdulat inkább baráti, mint tolakodó.*
- Nem sokat raksz bele. Aki sokat tesz… az menekül. Aki keveset… *A férfi nagyot szippant a pipájába.* - Az keres.
*A bódé mögötti asztalon vászonzsákok sorakoznak, mind más színnel megjelölve. Némelyiken apró, kézzel rajzolt jelek: egy vigyor, egy spirál, egy szőlőlevél.*
- És ha már keresel… *Folytatja, miközben kényelmesen hátradől.* - Akkor jó helyen jársz.
*A Piactér szokásos reggeli lármája - kofák rikácsolása, szekerek zörgése, aprópénz csörgése - egy szűkebb bódésor felé haladva lassan tompulni kezd. Itt már nem a friss kenyér és az olcsó hal szaga dominál, hanem nehezebb, édesebb illatok: szárított levelek, fűszerek, gyanták, ismeretlen porok. A levegő mintha vastagabb lenne.
Caelril alig tett meg néhány lépést, amikor a füst… elindul felé. Lustán, céltudatosan hömpölyög, mintha tudná, hogy hová tart. A füst szaga pedig ismerős lehet a nő számára. Ördögvigyor. A forrása egy alacsony, színes vásznakkal fedett bódé, amely mögött egy barna bőrű, széles vállú férfi üldögél egy összetákolt széken. Ruhái rikítók és elnyűttek egyszerre, rasztába font haja gyöngyökkel és madártollakkal díszített. A pipa szára szinte a szájába nőtt, minden kilégzéssel újabb felhőt ereszt maga köré.
A férfi félrebillenti a fejét. Szemei végig behunyva, ám nem is kell látnia. Az orra rándul egyet, mintha egy ismerős illat csapná meg, majd az árus elvigyorodik, kivillantva sárgás fogsorát.*
- Óóó… Hodaril. *Kiejtve a szó puhán gördül. A hangja mély és elnyújtott.* - Jó ízlésre vall.
*Lassan felemeli a pipát, mutatóujjával Caelril felé bök, de a mozdulat inkább baráti, mint tolakodó.*
- Nem sokat raksz bele. Aki sokat tesz… az menekül. Aki keveset… *A férfi nagyot szippant a pipájába.* - Az keres.
*A bódé mögötti asztalon vászonzsákok sorakoznak, mind más színnel megjelölve. Némelyiken apró, kézzel rajzolt jelek: egy vigyor, egy spirál, egy szőlőlevél.*
- És ha már keresel… *Folytatja, miközben kényelmesen hátradől.* - Akkor jó helyen jársz.
3058. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-21 15:29:49
Üzenet elküldve: 2026-01-21 15:29:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Királynői jogar //
* Talán egy kulacs is megtenné, ahogy egy hosszú vasrúd is. De azért kell neki a gnóm szakértelme, mert mégiscsak úri hölgy, így kultúr-dákó jár neki. Illetve nem neki, hanem a kedves ismerősének. Persze lehet, hogy egyszer-kétszer kipróbálja majd maga is, persze kizárólag viselői oldalról. Reméli, hogy Samonyrnak is úgy fog tetszeni az ötlet, ahogy neki. Vagy, ha Samonyrnak nem, akkor majd bepróbálkozik Orthusnál, Drameilotennél vagy ki tudja, talán egy új jelöltnél. Azért csak vigyázva, nehogy híre menjen Selyemrévben. Már most is pengeélen táncol.
Gilas kezdi megérteni, hogy mire gondol, és nagy örömére nem tűnik zavartnak emiatt. Épp ellenkezőleg. A mélynövésű emberke lelkesen ötletelni kezd. Valahogy ezekkel az aprónépekkel mindig megtalálja a közös hangot, talán azért, mert amazok nincsenek úgy elszállva maguktól; tudják, hol a helyük a világban. Norra elgondolkodik a kapott kérdéseken. Ilyen részletesen még nem gondolt bele a faszerszám tulajdonságaiba, így ezúttal őszinte a meglepettsége, és kell egy kis idő, míg kitalálja a válaszát. *
– Nos… – * Kezdi. Végignéz az aprónépen. Bár nem látott még mezítelen gnómot, az a sejtése, hogy a méreteik odalent sem hétköznapiak. Inkább nem a „kicsi” vagy „nagy” vonalon indul el, hanem kezével mutatja meg, hogy mire vágyik (az ismerőse). Két kezét maga elé rakva mutat egy (tapasztalatai szerint) átlagos vagy átlagnál valamivel nagyobb méretet. *
– A lényeg, hogy kis helyekre is beférjen. * Tér át a szélességre. *
– Nem kell, hogy girbegurba legyen, és nem is művészi kialakítást várok el. Csak a formája hasonlítson… Nos, tudja, egy valódra. * Megint oldalra néz, legyezgeti magát a hatalmas hőségben, itt a hideg téli levegőn. *
– Akkor tehát számíthatok magára? Mikorra tudná elkészíteni?
* Talán egy kulacs is megtenné, ahogy egy hosszú vasrúd is. De azért kell neki a gnóm szakértelme, mert mégiscsak úri hölgy, így kultúr-dákó jár neki. Illetve nem neki, hanem a kedves ismerősének. Persze lehet, hogy egyszer-kétszer kipróbálja majd maga is, persze kizárólag viselői oldalról. Reméli, hogy Samonyrnak is úgy fog tetszeni az ötlet, ahogy neki. Vagy, ha Samonyrnak nem, akkor majd bepróbálkozik Orthusnál, Drameilotennél vagy ki tudja, talán egy új jelöltnél. Azért csak vigyázva, nehogy híre menjen Selyemrévben. Már most is pengeélen táncol.
Gilas kezdi megérteni, hogy mire gondol, és nagy örömére nem tűnik zavartnak emiatt. Épp ellenkezőleg. A mélynövésű emberke lelkesen ötletelni kezd. Valahogy ezekkel az aprónépekkel mindig megtalálja a közös hangot, talán azért, mert amazok nincsenek úgy elszállva maguktól; tudják, hol a helyük a világban. Norra elgondolkodik a kapott kérdéseken. Ilyen részletesen még nem gondolt bele a faszerszám tulajdonságaiba, így ezúttal őszinte a meglepettsége, és kell egy kis idő, míg kitalálja a válaszát. *
– Nos… – * Kezdi. Végignéz az aprónépen. Bár nem látott még mezítelen gnómot, az a sejtése, hogy a méreteik odalent sem hétköznapiak. Inkább nem a „kicsi” vagy „nagy” vonalon indul el, hanem kezével mutatja meg, hogy mire vágyik (az ismerőse). Két kezét maga elé rakva mutat egy (tapasztalatai szerint) átlagos vagy átlagnál valamivel nagyobb méretet. *
– A lényeg, hogy kis helyekre is beférjen. * Tér át a szélességre. *
– Nem kell, hogy girbegurba legyen, és nem is művészi kialakítást várok el. Csak a formája hasonlítson… Nos, tudja, egy valódra. * Megint oldalra néz, legyezgeti magát a hatalmas hőségben, itt a hideg téli levegőn. *
– Akkor tehát számíthatok magára? Mikorra tudná elkészíteni?
3057. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-21 15:11:42
Üzenet elküldve: 2026-01-21 15:11:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A vér ára//
* A "megmentet" sérült sötételf, elfogadta sorsát. Békésen lovagolva tartanak a város felé, ahova eddig nem mert belépni. Talán, ha sérültként viszik be, nem akarják majd felkötni, mint közönséges banditát. De ugyan ki tudná, hogy éppen az? Nem szoktak túlélőt hagyni. Így, nincs is olyan, aki fecsegne erről.
Miközben haladnak, beszélgetnek. Bár van, hogy nem minden szó neki szól ebben a beszélgetésben. *
- Itt mindig ennyien vannak? * Kérdezi Vanrei, miközben a csuklyás köpenyének a csuklyáját a biztonság kedvéért a fejére húzza. Mivel, nem akarja, hogy lássák, hogy sérült és azt sem akarja, hogy megnézzék jobban az arcát. *
- Szeretni? * Kérdezi meglepetten a sötételf. Nem igazán érti és szereti ezt a szót. Inkább élvezni, kedvelni vagy kihasználni szavakat használna ebben az esetben. Ahogy minden más esetben is. *
- Előbbit kedvelem, utóbbit már kevésbé. * Válaszol végül a fel sem tett kérdésre. *
- Az élet sok örömet tud adni, az élvezetes részeit sosem vetettem meg. * Jelenti ki végül. *
- Hát, ezzel a sebbel hamar fognak végezni. Mit érdemes majd utána megnéznem a városban? Egy jót ennék, na meg nem árt, ha ilyen hidegben nem az utcán alszom. * Sorolja tényszerűen a dolgokat. Bár, az élet örömei szó nem igazán kopik ki a fejéből. Lenne kedve efféle dolgokhoz is. *
- Gyanítom, te gondolkodás nélkül fejbe vágnál. * Mondja mosolyogva. *
- Így értem, hogy miért erre gondoltál először. * Folytatja. *
- De, sokkal egyszerűbb választ tudok csak adni. Csupán nem akartak kifizetni. Így, egy szép mosoly helyet, tompán fénylő arany a ludas ebben az esetben. Viszont félmunkát végeztek. Én pedig nem igazán szoktam felejteni. * Mondja el őszintén végül a dolgokat. Talán, a fejfájás az oka, hogy már nincs kedve homályosan fogalmazni. Vagy csak ennyire megbízik az elf lányban. *
- Egy női mosoly talán jobban megérte volna. * Vonja meg végül a vállát Vanrei. *
A hozzászólás írója (Vanrei Dah Kei) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.21 15:13:39
* A "megmentet" sérült sötételf, elfogadta sorsát. Békésen lovagolva tartanak a város felé, ahova eddig nem mert belépni. Talán, ha sérültként viszik be, nem akarják majd felkötni, mint közönséges banditát. De ugyan ki tudná, hogy éppen az? Nem szoktak túlélőt hagyni. Így, nincs is olyan, aki fecsegne erről.
Miközben haladnak, beszélgetnek. Bár van, hogy nem minden szó neki szól ebben a beszélgetésben. *
- Itt mindig ennyien vannak? * Kérdezi Vanrei, miközben a csuklyás köpenyének a csuklyáját a biztonság kedvéért a fejére húzza. Mivel, nem akarja, hogy lássák, hogy sérült és azt sem akarja, hogy megnézzék jobban az arcát. *
- Szeretni? * Kérdezi meglepetten a sötételf. Nem igazán érti és szereti ezt a szót. Inkább élvezni, kedvelni vagy kihasználni szavakat használna ebben az esetben. Ahogy minden más esetben is. *
- Előbbit kedvelem, utóbbit már kevésbé. * Válaszol végül a fel sem tett kérdésre. *
- Az élet sok örömet tud adni, az élvezetes részeit sosem vetettem meg. * Jelenti ki végül. *
- Hát, ezzel a sebbel hamar fognak végezni. Mit érdemes majd utána megnéznem a városban? Egy jót ennék, na meg nem árt, ha ilyen hidegben nem az utcán alszom. * Sorolja tényszerűen a dolgokat. Bár, az élet örömei szó nem igazán kopik ki a fejéből. Lenne kedve efféle dolgokhoz is. *
- Gyanítom, te gondolkodás nélkül fejbe vágnál. * Mondja mosolyogva. *
- Így értem, hogy miért erre gondoltál először. * Folytatja. *
- De, sokkal egyszerűbb választ tudok csak adni. Csupán nem akartak kifizetni. Így, egy szép mosoly helyet, tompán fénylő arany a ludas ebben az esetben. Viszont félmunkát végeztek. Én pedig nem igazán szoktam felejteni. * Mondja el őszintén végül a dolgokat. Talán, a fejfájás az oka, hogy már nincs kedve homályosan fogalmazni. Vagy csak ennyire megbízik az elf lányban. *
- Egy női mosoly talán jobban megérte volna. * Vonja meg végül a vállát Vanrei. *
A hozzászólás írója (Vanrei Dah Kei) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.21 15:13:39
3056. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-21 12:16:36
Üzenet elküldve: 2026-01-21 12:16:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Királynői jogar //
*Se fából faragott macska nem kell a nőnek, se kabátfogas. Kár, pedig meg tudná oldani, hogy a macska-szobor folyvást integessen a mancsával, csak egy aprócska lengősúlyt kéne elrejteni a szobor üreges testében. Homlokára árkot ír a figyelem és a gondolkodás ahogy még megtud egy apróbb részletet. ~Fa és bőr? Kulacs? Tehát faragott kulacs, bőr szíjjal?~, töpreng. Az végtére is mindkét félnek hasznos lehet. Meg tudná oldani, hogy a kulacsnak belül két gyomra legyen, s egy aprócska szelep elfojtásával lehessen kiválasztani, hogy melyikből inna a használója. Végtére is, attól hogy egy párról van szó, egyikük még szeretheti a pálinkát, míg másikuk a bort, nem igaz? Aprót bólint ahogy felajánlásra kerül a teljes részletezés, és maga is közelebb hajol kicsit. Mióta ebben a városban dolgozik, hallott már szokatlan kéréseket -valaki például egy egészen kis számszeríjat rendelt tőle egyszer, amit fél kézzel használva is elsüthet; azóta is eszébe jut néha: vajon mire vadászhat vele tulajdonosa?-, így a tapintat nem idegen tőle.
Először nem a rendelendő termékről kap információt, hanem a megrendelőkről. Persze, hasznos ez is, hiszen azokat jobban ismerve pontosabban tudja elkészíteni a.. a..*
- Óóó! *Elnyílik a szája kissé meglepetésében. Tekintetében huncut fény villan, és egy pillanatra igencsak kételkedni kezd abban a nő zavarát látva, hogy valóban csupán kedves ismerősei számára rendelne. Bár… végtére is, ez is meglehet. Arról nem szólt, hogy ki és milyen felállásban használná az eszközt. Aprót pödör a bajszán, meglepett-derűs arckifejezése ezidő alatt el is tűnik, ahogy megjelent.* Értem már kisasszony, értem. Természetesen tudok ilyet készíteni, igen, igen..
*Egy pillanatig még a nő arcára réved, s talán jobb, ha nem is tudjuk mi minden jár a fejében; viszont miután megannyi zsebbel ellátott vaskos bőrkötényéből előhúzza szénirónját, hogy egy üres oldalnál újra felnyitott könyve fölé emelje azt, hangja ismét komolyan csendül.*
- És milyen igényei vannak a kisasszonynak? Mármint a kedves ismerősei részére. *Pislant.* Van elképzelése a faszerszám hosszát, átmérőjét illetően? Görbület? Jobbra vagy balra, esetleg felfelé? A kialakítása egységes legyen, vagy szeretné, ha a feje buzogányszerű lenne? A felszíne sima legyen, vagy szeretne rá.. hogy mondjam.. erezetet? Esetleg rücsköket? Rovátkákat?
*A szénirón hegye a papírra ér, várakozóan tekint fel.*
- Nos, kisasszony? Milyenre vágyik?
*Se fából faragott macska nem kell a nőnek, se kabátfogas. Kár, pedig meg tudná oldani, hogy a macska-szobor folyvást integessen a mancsával, csak egy aprócska lengősúlyt kéne elrejteni a szobor üreges testében. Homlokára árkot ír a figyelem és a gondolkodás ahogy még megtud egy apróbb részletet. ~Fa és bőr? Kulacs? Tehát faragott kulacs, bőr szíjjal?~, töpreng. Az végtére is mindkét félnek hasznos lehet. Meg tudná oldani, hogy a kulacsnak belül két gyomra legyen, s egy aprócska szelep elfojtásával lehessen kiválasztani, hogy melyikből inna a használója. Végtére is, attól hogy egy párról van szó, egyikük még szeretheti a pálinkát, míg másikuk a bort, nem igaz? Aprót bólint ahogy felajánlásra kerül a teljes részletezés, és maga is közelebb hajol kicsit. Mióta ebben a városban dolgozik, hallott már szokatlan kéréseket -valaki például egy egészen kis számszeríjat rendelt tőle egyszer, amit fél kézzel használva is elsüthet; azóta is eszébe jut néha: vajon mire vadászhat vele tulajdonosa?-, így a tapintat nem idegen tőle.
Először nem a rendelendő termékről kap információt, hanem a megrendelőkről. Persze, hasznos ez is, hiszen azokat jobban ismerve pontosabban tudja elkészíteni a.. a..*
- Óóó! *Elnyílik a szája kissé meglepetésében. Tekintetében huncut fény villan, és egy pillanatra igencsak kételkedni kezd abban a nő zavarát látva, hogy valóban csupán kedves ismerősei számára rendelne. Bár… végtére is, ez is meglehet. Arról nem szólt, hogy ki és milyen felállásban használná az eszközt. Aprót pödör a bajszán, meglepett-derűs arckifejezése ezidő alatt el is tűnik, ahogy megjelent.* Értem már kisasszony, értem. Természetesen tudok ilyet készíteni, igen, igen..
*Egy pillanatig még a nő arcára réved, s talán jobb, ha nem is tudjuk mi minden jár a fejében; viszont miután megannyi zsebbel ellátott vaskos bőrkötényéből előhúzza szénirónját, hogy egy üres oldalnál újra felnyitott könyve fölé emelje azt, hangja ismét komolyan csendül.*
- És milyen igényei vannak a kisasszonynak? Mármint a kedves ismerősei részére. *Pislant.* Van elképzelése a faszerszám hosszát, átmérőjét illetően? Görbület? Jobbra vagy balra, esetleg felfelé? A kialakítása egységes legyen, vagy szeretné, ha a feje buzogányszerű lenne? A felszíne sima legyen, vagy szeretne rá.. hogy mondjam.. erezetet? Esetleg rücsköket? Rovátkákat?
*A szénirón hegye a papírra ér, várakozóan tekint fel.*
- Nos, kisasszony? Milyenre vágyik?
3055. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-21 11:12:27
Üzenet elküldve: 2026-01-21 11:12:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Királynői jogar //
* Megjegyzi a Symon Jahem nevet arra az esetre, ha a kis gnóm nem vállalná maga a feladatot, ámde az rögtön tovább faggatja a részletekről, amit jó jelnek vesz. Ám mivel az ennyiből (nem meglepő módon) nem találja ki, hogy mire gondol Norra, ezért a nő további részleteket oszt meg vele. Ezúttal már kevésbé homályosan fogalmazva. *
– Illetve egy kevés bőrmunka is kell hozzá. Vagy nem tudom… Én nem értek hozzá sajnos. De azt el tudom mondani, hogy hogy is néz ki ez a… szerszám. * Bólint, és megköszörüli a torkát. Megint egy kissé közelebb hajol, és fejét nem mozdítva oldalra sandít, hogy megbizonyosodjon róla, hogy amiket mond, annak csak ők ketten a fültanui. Persze nem érdekelné az sem különösebben, ha megtudná az egész piac, hogy mit tervez, de a finom úri hölgy álcáját választotta magának, és szereti precízen hozni az alakítását. *
– Nem, ez egészen más jellegű. Tudja, drága uram… Nem akarok pletykálni, de ennek a párnak furcsa szokásaik vannak a hálószobában, ha engem kérdez. Ámde ezt leszámítva jó emberek, és szeretnék nekik ajándékkal szolgálni. Amit készíttetni szeretnék… Az egy művi nemzőszerszám. * Szempilláit rebegteti, és röviden félrenéz, ahogy ezt kimondja. Rövid szünet után. *
– Olyan típusú, amit bárki az övére erősíthet… Tudna ilyet készíteni? * Szándékosan a gnóm büszkeségére játszik. A „tudna” és az „akarna” talán két teljesen másik dolog, de ismerve az aprónépeket, talán ennyi is elég, hogy már tervezni is kezdjen. Habár Norrán csak az látszik, hogy szégyelli szavait. Kezét szája elé teszi, de azért bizakodóan néz a gnóm felé. *
* Megjegyzi a Symon Jahem nevet arra az esetre, ha a kis gnóm nem vállalná maga a feladatot, ámde az rögtön tovább faggatja a részletekről, amit jó jelnek vesz. Ám mivel az ennyiből (nem meglepő módon) nem találja ki, hogy mire gondol Norra, ezért a nő további részleteket oszt meg vele. Ezúttal már kevésbé homályosan fogalmazva. *
– Illetve egy kevés bőrmunka is kell hozzá. Vagy nem tudom… Én nem értek hozzá sajnos. De azt el tudom mondani, hogy hogy is néz ki ez a… szerszám. * Bólint, és megköszörüli a torkát. Megint egy kissé közelebb hajol, és fejét nem mozdítva oldalra sandít, hogy megbizonyosodjon róla, hogy amiket mond, annak csak ők ketten a fültanui. Persze nem érdekelné az sem különösebben, ha megtudná az egész piac, hogy mit tervez, de a finom úri hölgy álcáját választotta magának, és szereti precízen hozni az alakítását. *
– Nem, ez egészen más jellegű. Tudja, drága uram… Nem akarok pletykálni, de ennek a párnak furcsa szokásaik vannak a hálószobában, ha engem kérdez. Ámde ezt leszámítva jó emberek, és szeretnék nekik ajándékkal szolgálni. Amit készíttetni szeretnék… Az egy művi nemzőszerszám. * Szempilláit rebegteti, és röviden félrenéz, ahogy ezt kimondja. Rövid szünet után. *
– Olyan típusú, amit bárki az övére erősíthet… Tudna ilyet készíteni? * Szándékosan a gnóm büszkeségére játszik. A „tudna” és az „akarna” talán két teljesen másik dolog, de ismerve az aprónépeket, talán ennyi is elég, hogy már tervezni is kezdjen. Habár Norrán csak az látszik, hogy szégyelli szavait. Kezét szája elé teszi, de azért bizakodóan néz a gnóm felé. *
3054. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-21 08:55:03
Üzenet elküldve: 2026-01-21 08:55:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 231
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Merchen Feiy//
* Teysus biztosan nem, azonban most jobbnak látja nem kijavítani a kereskedőt. Még a végén a szívére veszi a témát, aztán kereshet valaki más a helyére. Lassan végignéz a tündér portékáján, már ha kivan az rakva, közben sisakja alól kilógó szakállát megcirógatja, ellenkező esetben csak egyből a lovak közé csap. Nem kell feleslegesen húzniuk egymás idejét. *
- Ami most hirtelen eszembe jut, az egy ásó, csákány, valami meleg takaró sem lenne rossz. Eléggé hideg idők vannak manapság. Ezekhez természetesen valami jó nagy táskát is, amibe kényelmesen elcipelhetem őket. Ó, és majdnem elfejeltettem, kötél és fáklyára is szükségem lesz. Azokból kettő is jöhet, biztos, ami biztos.
* Fejezi be felsorolását, közben elgondolkozik, hogy szüksége van e még valamire. Sajnos közel sem olyan jó felderítő, avagy táborozó, hogy mindenre fel tudjon készülni, de ez is jobb, mint a semmi. Utána kezeit összefonja mellkasánál, majd fejét aprón félrebiccentve nézi a tündért, várva a varázsszámot, amivel ma megkopasztják. *
- Mennyinél tartunk eddig?
* Természetesen az összegre gondol, nem a tárgyak darabszámára. Aztán ha meghallja az összeget, egy aprót horkant, majd előveszi kis erszényét, hogy leszámolhassa az összeget. *
* Teysus biztosan nem, azonban most jobbnak látja nem kijavítani a kereskedőt. Még a végén a szívére veszi a témát, aztán kereshet valaki más a helyére. Lassan végignéz a tündér portékáján, már ha kivan az rakva, közben sisakja alól kilógó szakállát megcirógatja, ellenkező esetben csak egyből a lovak közé csap. Nem kell feleslegesen húzniuk egymás idejét. *
- Ami most hirtelen eszembe jut, az egy ásó, csákány, valami meleg takaró sem lenne rossz. Eléggé hideg idők vannak manapság. Ezekhez természetesen valami jó nagy táskát is, amibe kényelmesen elcipelhetem őket. Ó, és majdnem elfejeltettem, kötél és fáklyára is szükségem lesz. Azokból kettő is jöhet, biztos, ami biztos.
* Fejezi be felsorolását, közben elgondolkozik, hogy szüksége van e még valamire. Sajnos közel sem olyan jó felderítő, avagy táborozó, hogy mindenre fel tudjon készülni, de ez is jobb, mint a semmi. Utána kezeit összefonja mellkasánál, majd fejét aprón félrebiccentve nézi a tündért, várva a varázsszámot, amivel ma megkopasztják. *
- Mennyinél tartunk eddig?
* Természetesen az összegre gondol, nem a tárgyak darabszámára. Aztán ha meghallja az összeget, egy aprót horkant, majd előveszi kis erszényét, hogy leszámolhassa az összeget. *
3053. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-20 22:46:17
Üzenet elküldve: 2026-01-20 22:46:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//A Szent Láng Keresése//
* Az öreg már otthagyná a piacot, de Gubacsnak bizony igaza van. Inkább vigyenek magukkal több élelmet. Pláne így, hogy az Bűbelakot mindenképpen el akarja kerülni. Pedig ott, ha mást nem, legalább élelmet szerezhettek volna, így nem kellene innét cipelniük. *
- Ebben teljesen igazad van, még én is veszek az útra valami élelmet! De biztos, hogy elkerüljük Bűbelakot? Nem hiszem, hogy annyira rossz hely az!
* Ha Gubacs újra ellenkezik, csak megvonja a vállát és legyint egyet, de tovább már nem erőlteti a dolgot. Inkább odaballag egy élelmiszerárushoz, aki már épp kezdett összepakolni. Mikor Wertus megszólítja csak morog valamit az orra alatt, de a pénz az pénz, így odaadja neki a kért füstölt húst, cipót, meg a biztonság kedvéért vesz még egy fáklyát. Ezek után visszamegy Gubacshoz és így szól:*
- Én végeztem mára, hosszú volt ez a nap. Megyek, keresek valami szállást éjszakára. Te nem tudom mihez kezdesz még magaddal, de azt a lelkedre kötöm, hogy négy nap múlva legyél napkeltekor a főtéren a szökőkútnál!
* Ezzel sarkon fordul és megindul szállást keresni, ha jön Gubacs, ha nem.*
//A Szent Láng Keresése//
* Az öreg már otthagyná a piacot, de Gubacsnak bizony igaza van. Inkább vigyenek magukkal több élelmet. Pláne így, hogy az Bűbelakot mindenképpen el akarja kerülni. Pedig ott, ha mást nem, legalább élelmet szerezhettek volna, így nem kellene innét cipelniük. *
- Ebben teljesen igazad van, még én is veszek az útra valami élelmet! De biztos, hogy elkerüljük Bűbelakot? Nem hiszem, hogy annyira rossz hely az!
* Ha Gubacs újra ellenkezik, csak megvonja a vállát és legyint egyet, de tovább már nem erőlteti a dolgot. Inkább odaballag egy élelmiszerárushoz, aki már épp kezdett összepakolni. Mikor Wertus megszólítja csak morog valamit az orra alatt, de a pénz az pénz, így odaadja neki a kért füstölt húst, cipót, meg a biztonság kedvéért vesz még egy fáklyát. Ezek után visszamegy Gubacshoz és így szól:*
- Én végeztem mára, hosszú volt ez a nap. Megyek, keresek valami szállást éjszakára. Te nem tudom mihez kezdesz még magaddal, de azt a lelkedre kötöm, hogy négy nap múlva legyél napkeltekor a főtéren a szökőkútnál!
* Ezzel sarkon fordul és megindul szállást keresni, ha jön Gubacs, ha nem.*
3052. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-20 18:53:09
Üzenet elküldve: 2026-01-20 18:53:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Én elmentem a vásárba...//
* Miután visszaérnek a bódéhoz, úgy tűnik, hogy az elf nevet is választ a lónak. Látszólag a kutyának még nem, de a hátasnak igen, és Babkár erre kellemes mosollyal az arcán bólint. *
- Ha szeretnéd, tudok egy helyet, ahol a kantárjába égetik a nevét. Igényes munka, bár nem olyan szép, mintha a templomban cicomáznák a papok a könyvek lapjait, de azért egész szép, ahhoz képest, hogy egy felhevített tűvel égetik meg a bőrszíjat. * Ajánlkozik még a fiatal tündér, hiszen ahol ennyi mindenre van pénz, ott talán van többre is. De nem lepődik meg, ha elutasítják az ajánlatát, mert a vásárló nem tűnt túl szentimentálisnak a rövid ismertségük során. Annyira nem, hogy az egész folyamat alatt be sem mutatkozott, de természetesen egy dörzsölt árus kedvességével nem rója fel neki, csak magában jegyzi meg a modortalanságot. Ami egyébként nem feltétlenül rossz dolog, mert legalább egy dolgot megjegyzett így a nőről, még ha az nem is túl pozitív. Időközben egy igen súlyos erszény is hozzá kerül, amit meglepődve szemlél, de nem szól miatta. Nem bolond ő, hogy elutasítsa azt, ha valaki többet fizet. Ahogy anyja is mindig mondta, ha adnak, fogadd el, ha ütnek, szaladj el. Rövid, egyszerű mondat, ami egész életét meghatározta a kufárnak. *
- Köszönöm a vásárlást. Remélem, hogy találkozunk még. Itt szinte mindig megtalálsz. * Köszön el joviális mosollyal az arcán, és ha szükséges, akkor megpróbál segíteni, hogy minden megvett dolog felkerüljön a lóra, bár elgondolkodva talán egy szekér még elférne az állat mögött, akkor könnyebb dolga lenne a másiknak. Ha viszont nincs szükség a segítségére, akkor ő sem töri magát, helyette eltűnik a bódé mögött, és elkezdi élesztgetni az alig pislákoló parazsakat, amiknek egy dolguk van, hogy melegen tartsák Babkárt. Tesz is pici tüzelőt melléjük, remélve, hogy a hő belekap a száraz fába, és hamarosan átjárja a testét a kellemes érzés, ahogy talptól felfelé elkezdi átjárni őt a forróság. *
* Miután visszaérnek a bódéhoz, úgy tűnik, hogy az elf nevet is választ a lónak. Látszólag a kutyának még nem, de a hátasnak igen, és Babkár erre kellemes mosollyal az arcán bólint. *
- Ha szeretnéd, tudok egy helyet, ahol a kantárjába égetik a nevét. Igényes munka, bár nem olyan szép, mintha a templomban cicomáznák a papok a könyvek lapjait, de azért egész szép, ahhoz képest, hogy egy felhevített tűvel égetik meg a bőrszíjat. * Ajánlkozik még a fiatal tündér, hiszen ahol ennyi mindenre van pénz, ott talán van többre is. De nem lepődik meg, ha elutasítják az ajánlatát, mert a vásárló nem tűnt túl szentimentálisnak a rövid ismertségük során. Annyira nem, hogy az egész folyamat alatt be sem mutatkozott, de természetesen egy dörzsölt árus kedvességével nem rója fel neki, csak magában jegyzi meg a modortalanságot. Ami egyébként nem feltétlenül rossz dolog, mert legalább egy dolgot megjegyzett így a nőről, még ha az nem is túl pozitív. Időközben egy igen súlyos erszény is hozzá kerül, amit meglepődve szemlél, de nem szól miatta. Nem bolond ő, hogy elutasítsa azt, ha valaki többet fizet. Ahogy anyja is mindig mondta, ha adnak, fogadd el, ha ütnek, szaladj el. Rövid, egyszerű mondat, ami egész életét meghatározta a kufárnak. *
- Köszönöm a vásárlást. Remélem, hogy találkozunk még. Itt szinte mindig megtalálsz. * Köszön el joviális mosollyal az arcán, és ha szükséges, akkor megpróbál segíteni, hogy minden megvett dolog felkerüljön a lóra, bár elgondolkodva talán egy szekér még elférne az állat mögött, akkor könnyebb dolga lenne a másiknak. Ha viszont nincs szükség a segítségére, akkor ő sem töri magát, helyette eltűnik a bódé mögött, és elkezdi élesztgetni az alig pislákoló parazsakat, amiknek egy dolguk van, hogy melegen tartsák Babkárt. Tesz is pici tüzelőt melléjük, remélve, hogy a hő belekap a száraz fába, és hamarosan átjárja a testét a kellemes érzés, ahogy talptól felfelé elkezdi átjárni őt a forróság. *
3051. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-20 18:45:29
Üzenet elküldve: 2026-01-20 18:45:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Wrojth Wenkroft//
*Ugyan dolgos napok állnak mögötte, de sikerült pihennie egy kicsit, így most újult erővel állja a sarat a piactéren. Akad ma is mindenféle forma alak, óriástól a gnómig, szegénytől a gazdagig. A frissen sült cipó kellemes illatát érzi Merchen az orrában, szinte érzi ahogy roppan a szájában a héj, de sajnos nem teheti meg, hogy csak úgy elhajtsa ezt a Lihanechi asszonyt, aki egyszerűen bele van betegedve az elfek titkának, hogy mivel maradnak oly sokáig fiatalok. Idővel azonban sikerül legyűrnie ezt az akadályt, csak hogy aztán egy újabb különös alak lépjen fel. A vörös törpe az.*
-Teysus hozta uram.
*Köszönti szándékosan úgy, akár egy idegent, vagy mint bárki mást is köszöntene.*
-Mi sem természetesebb, mire lenne szüksége?
*Ugyan dolgos napok állnak mögötte, de sikerült pihennie egy kicsit, így most újult erővel állja a sarat a piactéren. Akad ma is mindenféle forma alak, óriástól a gnómig, szegénytől a gazdagig. A frissen sült cipó kellemes illatát érzi Merchen az orrában, szinte érzi ahogy roppan a szájában a héj, de sajnos nem teheti meg, hogy csak úgy elhajtsa ezt a Lihanechi asszonyt, aki egyszerűen bele van betegedve az elfek titkának, hogy mivel maradnak oly sokáig fiatalok. Idővel azonban sikerül legyűrnie ezt az akadályt, csak hogy aztán egy újabb különös alak lépjen fel. A vörös törpe az.*
-Teysus hozta uram.
*Köszönti szándékosan úgy, akár egy idegent, vagy mint bárki mást is köszöntene.*
-Mi sem természetesebb, mire lenne szüksége?
3050. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-20 18:41:09
Üzenet elküldve: 2026-01-20 18:41:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 485
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Én elmentem a vásárba...//
*Ő maga is érzi, hogy nem egy elhanyagolható kis semmiség a névadás. Sosem kellett effélével bajlódnia, a sajátjait is úgy cserélte, mintha alsó volna. Mégis úgy figyeli a tündér minden szavát, mintha számára ismeretlen világ növényeinek hatásairól regélne. Még vonásaira is kiül, noha az már nem, hogy ennek terhe egészen ránehezedik. Túlmutat a képességein a megfelelő névadás. Túlmutat a képességein egyáltalán az élőlények gondozása, így hát az óaranyak riadtan villannak az ebre, ki a kezei között meglehetőst jól elnézelődik.*
- Biztosan nem lesz Cuki a neved. *Kissé tán jobban szorulnak az ujjai annak cseppnyi testére. Nem rosszindulatúnak szánt megjegyzés, hiszen annak értelmét felfogta, na de nem tenne olyat egy állattal, hogy olyasféle nevet ad neki, ami eleve eldönti, hogy egy haszontalan kirakateb lesz csupán, nem pedig házőrző. *
- Kösz, egyébként. Értem.
*Mondja Babkárnak, majd nagy levegőt vesz, mikor amaz eltűnik. Tekintete a két állat között cikázik. Mi jut vajon először eszébe a lóról? ~Szürke~ Talán épp elég volna ennyi. De vajon mi lehet szürke? ~Végzetes Iptun~ Valahogy nem tud kiegyezni egy szívet bénító növény nevével, így hát marad a „Szürke”. Végtére is, egész jól cseng.
Eztán a kutyát fixírozza. Sokkal nehezebb feladat… épp ezért könnyít a kufár azzal, hogy végre megérkezik, s a bódéjáig meg sem kell állniuk. A cipekedést ő maga nem ajánlja fel, épp elég neki most a gondja, s nem feltételezi, hogy nincs akkora erő a tündérben az apró termet ellenére, hogy ne bírjon el két semmiséget.*
- Szürke. *Mondja egyszerűen, az útjuk közben.* - A ló neve, Szürke. *Nem vár rá természetesen semmiféle visszajelzést, csupán ki kellett mondja hangosan.
Türelmesen várja, míg Babkár számolni kezd, s a végösszeggel nincs is problémája. Többre számított, de az sem érdekelte volna. *
- Viszem mindet. *Mondja, de nem kezd el minőséget szaglászni… ahogy nem fog aranytallérokat számolgatni sem, így csupán érzésre adja át a kisebbik erszényt, mi nála van, amiben még így is több pénz lapul, mint amennyit a másik kért, de megérdemli az 1400 aranyát Babkár Threbuchey.
A végére egészen megszokta a hangját, bár nem fog fájni annak hiánya.*
- Még foglak keresni. *Biccent, s ha valami, hát tőle ez egészen nagy elismerés. És mindezzel együtt köszönetnyilvánítás és elköszönés is, ha amaz mindent maradéktalanul átad neki és azokat felkötheti a lovára.
Egészen érdekesen érzi magát, sosem volt még lova. Hát még kutyája. Egy időközben megszerzett ládikát is felkötözött Szürkére, amiben most a névtelen eb hever, miközben a nő egy félreeső helyen gyújt rá pipájára, s dohánnyal kevert leheletnyi Hodarillel készíti fel magát a hazaútra. Egészen keveset tett a keverékbe, hiszen nem kívánja teljességgel átadni magát e szernek, de így is remek ötlete támad tőle. Ha már itt van e helyen, miért is ne szerezhetne be néhány haszonnövény magján túl olyat is, ami színtiszta szórakozás? Nem mintha ismerné a szó jelentését, vagy ha valaha ismerte is, rég elfeledte. Nem sokat teketóriázva céloz meg félreesőbb bódékat, netán hasonló érdeklődésűnek tűnő egyedeket, ahol kérdezősködésbe kezd, hogy vajon merre találhat ördögvigyor magvakat, palántákat. Nem tiltott növényről van szó, egyesek mégsem nézik jószemmel. Hát még, ha hallanák, hogy szíve szerint Hodarillel vetné be a kéthektárnyi szőlőföldjét... A gondolatra fel is nevet, noha ezt mások aligha hallhatják. A reggelt tekintve sosem hitte volna, hogy egyáltalán mosoly jelenik meg a mai nap ajkán, mégis kissé derűsebben veszi az utolsó akadályokat.*
*Ő maga is érzi, hogy nem egy elhanyagolható kis semmiség a névadás. Sosem kellett effélével bajlódnia, a sajátjait is úgy cserélte, mintha alsó volna. Mégis úgy figyeli a tündér minden szavát, mintha számára ismeretlen világ növényeinek hatásairól regélne. Még vonásaira is kiül, noha az már nem, hogy ennek terhe egészen ránehezedik. Túlmutat a képességein a megfelelő névadás. Túlmutat a képességein egyáltalán az élőlények gondozása, így hát az óaranyak riadtan villannak az ebre, ki a kezei között meglehetőst jól elnézelődik.*
- Biztosan nem lesz Cuki a neved. *Kissé tán jobban szorulnak az ujjai annak cseppnyi testére. Nem rosszindulatúnak szánt megjegyzés, hiszen annak értelmét felfogta, na de nem tenne olyat egy állattal, hogy olyasféle nevet ad neki, ami eleve eldönti, hogy egy haszontalan kirakateb lesz csupán, nem pedig házőrző. *
- Kösz, egyébként. Értem.
*Mondja Babkárnak, majd nagy levegőt vesz, mikor amaz eltűnik. Tekintete a két állat között cikázik. Mi jut vajon először eszébe a lóról? ~Szürke~ Talán épp elég volna ennyi. De vajon mi lehet szürke? ~Végzetes Iptun~ Valahogy nem tud kiegyezni egy szívet bénító növény nevével, így hát marad a „Szürke”. Végtére is, egész jól cseng.
Eztán a kutyát fixírozza. Sokkal nehezebb feladat… épp ezért könnyít a kufár azzal, hogy végre megérkezik, s a bódéjáig meg sem kell állniuk. A cipekedést ő maga nem ajánlja fel, épp elég neki most a gondja, s nem feltételezi, hogy nincs akkora erő a tündérben az apró termet ellenére, hogy ne bírjon el két semmiséget.*
- Szürke. *Mondja egyszerűen, az útjuk közben.* - A ló neve, Szürke. *Nem vár rá természetesen semmiféle visszajelzést, csupán ki kellett mondja hangosan.
Türelmesen várja, míg Babkár számolni kezd, s a végösszeggel nincs is problémája. Többre számított, de az sem érdekelte volna. *
- Viszem mindet. *Mondja, de nem kezd el minőséget szaglászni… ahogy nem fog aranytallérokat számolgatni sem, így csupán érzésre adja át a kisebbik erszényt, mi nála van, amiben még így is több pénz lapul, mint amennyit a másik kért, de megérdemli az 1400 aranyát Babkár Threbuchey.
A végére egészen megszokta a hangját, bár nem fog fájni annak hiánya.*- Még foglak keresni. *Biccent, s ha valami, hát tőle ez egészen nagy elismerés. És mindezzel együtt köszönetnyilvánítás és elköszönés is, ha amaz mindent maradéktalanul átad neki és azokat felkötheti a lovára.
Egészen érdekesen érzi magát, sosem volt még lova. Hát még kutyája. Egy időközben megszerzett ládikát is felkötözött Szürkére, amiben most a névtelen eb hever, miközben a nő egy félreeső helyen gyújt rá pipájára, s dohánnyal kevert leheletnyi Hodarillel készíti fel magát a hazaútra. Egészen keveset tett a keverékbe, hiszen nem kívánja teljességgel átadni magát e szernek, de így is remek ötlete támad tőle. Ha már itt van e helyen, miért is ne szerezhetne be néhány haszonnövény magján túl olyat is, ami színtiszta szórakozás? Nem mintha ismerné a szó jelentését, vagy ha valaha ismerte is, rég elfeledte. Nem sokat teketóriázva céloz meg félreesőbb bódékat, netán hasonló érdeklődésűnek tűnő egyedeket, ahol kérdezősködésbe kezd, hogy vajon merre találhat ördögvigyor magvakat, palántákat. Nem tiltott növényről van szó, egyesek mégsem nézik jószemmel. Hát még, ha hallanák, hogy szíve szerint Hodarillel vetné be a kéthektárnyi szőlőföldjét... A gondolatra fel is nevet, noha ezt mások aligha hallhatják. A reggelt tekintve sosem hitte volna, hogy egyáltalán mosoly jelenik meg a mai nap ajkán, mégis kissé derűsebben veszi az utolsó akadályokat.*
3049. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-20 15:45:32
Üzenet elküldve: 2026-01-20 15:45:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//A Szent Láng Keresése//
* Ketten vannak csak, mégis úgy érzi, leszavazták minden ötletét. Röhög egyet Wertus szavaira, mert egész biztos benne, hogy marha alatt Wrojthra gondol. A nap már lemenőben van, így nem is húzzák tovább az időt. *
– Majd mielőtt indulunk, vegyünk hideg élelmet az útra! * Javasolja most már hangosan is. Ugyan a fákkal és kövekkel elbír puszta kézzel is, az erdei vadakat nem éri utol ilyen apró lábakkal, akármennyire is szeretné. Jobbnak látja, ha olyan ételt visznek magukkal, ami nem szalad el. Ám az indulás még vagy öt nappal odébb van, így egyelőre nem kell porciózniuk az ételt; annyit ehetnek és ihatnak a Pegazusban, amennyit csak akarnak. Már, amennyiben negyvenkét aranyba belefér, amit rendel magának.
A következő pár napban nem állandóan Wertussal császkál, talál időt, amikor egyedül lehet, és talál rá lehetőséget, hogy kölcsönkérjen a barátaitól. Persze egy barátja se jön velük az erdő mélyére, úgy hiányzik nekik egy kaland, mint púp a hátukról. Lehetséges, hogy mindezt csak kitalálja. Lehet, hogy valójában nincs is annyi barátja. Talán egy sincs. De az biztos, hogy az indulás előtti napon még visszanéz a piactérre és bevásárol: vesz egy napi hideg élelmet, egy aznapi cipót (ugyan már nem friss, de pár napig kitart), néhány fej vöröshagymát (hogy azért mégse magában egye a kenyeret), füstölt húst és egy liter tejet.
Másnap reggel aztán indulnak felfedezni a törpék ősi városát! Talán. *
//A Szent Láng Keresése//
* Ketten vannak csak, mégis úgy érzi, leszavazták minden ötletét. Röhög egyet Wertus szavaira, mert egész biztos benne, hogy marha alatt Wrojthra gondol. A nap már lemenőben van, így nem is húzzák tovább az időt. *
– Majd mielőtt indulunk, vegyünk hideg élelmet az útra! * Javasolja most már hangosan is. Ugyan a fákkal és kövekkel elbír puszta kézzel is, az erdei vadakat nem éri utol ilyen apró lábakkal, akármennyire is szeretné. Jobbnak látja, ha olyan ételt visznek magukkal, ami nem szalad el. Ám az indulás még vagy öt nappal odébb van, így egyelőre nem kell porciózniuk az ételt; annyit ehetnek és ihatnak a Pegazusban, amennyit csak akarnak. Már, amennyiben negyvenkét aranyba belefér, amit rendel magának.
A következő pár napban nem állandóan Wertussal császkál, talál időt, amikor egyedül lehet, és talál rá lehetőséget, hogy kölcsönkérjen a barátaitól. Persze egy barátja se jön velük az erdő mélyére, úgy hiányzik nekik egy kaland, mint púp a hátukról. Lehetséges, hogy mindezt csak kitalálja. Lehet, hogy valójában nincs is annyi barátja. Talán egy sincs. De az biztos, hogy az indulás előtti napon még visszanéz a piactérre és bevásárol: vesz egy napi hideg élelmet, egy aznapi cipót (ugyan már nem friss, de pár napig kitart), néhány fej vöröshagymát (hogy azért mégse magában egye a kenyeret), füstölt húst és egy liter tejet.
Másnap reggel aztán indulnak felfedezni a törpék ősi városát! Talán. *
3048. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-20 10:57:32
Üzenet elküldve: 2026-01-20 10:57:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// Királynői jogar //
*Egészen belemerül a jegyzeteibe. Nem tehet róla, igazán érdekes olvasmány, így hát ezt bárki megbocsájthatja neki. Szerencsére senkit sem zavar ezzel igazán; a pányvacölöp kicsit arrébb esik a séták fősodrától, így nincs láb alatt. „A sárgaréz elemek ötvözése a kovácsolt vassal”, olvassa a sorokat, bajsza alatt szája néha meg-megrándul, „hasznos tud lenni, ha az elkészítendő eszköz üst. A sárgaréz lehet lemezdarab, ami a vas-üst aljára kerül, s a lángból szívott melegét átadhatja az erősebb fémnek. Ha az a cél, hogy az üstbe öntött matériák minél hamarabb forrásba kerüljenek, s azok erre egyébként nem érzékenyek, a vas-üst alját teljes egészében réz-aljjal lehet helyettesíteni, mely szegecseléssel rögzítendő. Az így elkészített üst továbbá alkalmas arra, hogy …”
Sosem derül talán ki, hogy mire alkalmas még az így elkészített üst. Felnéz a jegyzeteiből, tekintete az őt megszólító nőre fordul.*
- S hasonló jó napot kegyednek is. *Viszonozza a köszönést illő módon, és lejjebb ereszti jegyzetelésre használt könyvét. Tekintete a tapasztalt piaci szereplők gyorsaságával méri fel az embert, miközben az már mondja is, hogy mit keres. Ha nem lenne egyértelmű a nő ruházatából, hogy az a város tehetősebb köreihez tartozik, hát ez a viselkedés ezt mindenképp elárulja. No, nem mintha bánná a dolgot!*
- Fa megmunkálás és jó kézügyesség? *hümmögi maga elé* Symon Jehem. Jahem? Jeham..? Eh. Mindegy, ő faragja a városban a legszebb díszeket. Mármint, persze, talál közelebb is szakértőt..
*Végigsimít szakállán jobbjával, bal kezében halk puffanással csukódik be a jegyzetelésre szolgáló könyv.*
- De neki rémesen lepcses szája van. Mondja csak, mit szeretne, kisasszony? *Mosolya elterül szakálla alatt. Képtelen ellenállni annak, ha érdekes feladat kerül elé.
Márpedig ez igen érdekes feladatnak ígérkezik, hiszen elsőre ugyan nem sokat tud meg róla, azon túl, hogy ajándékról van szó. Talán jegyespárnak, talán házaspárnak, nem igen számít.*
- Ami örömet okoz kedves ismerősének és párjának is? *Kérdez vissza tűnődőn. Ez mi a parazsat jelentsen?* Fából..? Nos.. Elhunyt a kedvenc macskájuk és azt kéne emlékül megfaragni? Vagy egy kabátfogast szeretne nekik ajándékozni, amire mindketten fel tudják tenni a kalapukat is?
*Szemöldökei töprengőn húzódnak össze.*
- Vagy valami másra gondolt, kisasszony?
A hozzászólás írója (Gilas Abac) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.20 10:59:46
*Egészen belemerül a jegyzeteibe. Nem tehet róla, igazán érdekes olvasmány, így hát ezt bárki megbocsájthatja neki. Szerencsére senkit sem zavar ezzel igazán; a pányvacölöp kicsit arrébb esik a séták fősodrától, így nincs láb alatt. „A sárgaréz elemek ötvözése a kovácsolt vassal”, olvassa a sorokat, bajsza alatt szája néha meg-megrándul, „hasznos tud lenni, ha az elkészítendő eszköz üst. A sárgaréz lehet lemezdarab, ami a vas-üst aljára kerül, s a lángból szívott melegét átadhatja az erősebb fémnek. Ha az a cél, hogy az üstbe öntött matériák minél hamarabb forrásba kerüljenek, s azok erre egyébként nem érzékenyek, a vas-üst alját teljes egészében réz-aljjal lehet helyettesíteni, mely szegecseléssel rögzítendő. Az így elkészített üst továbbá alkalmas arra, hogy …”
Sosem derül talán ki, hogy mire alkalmas még az így elkészített üst. Felnéz a jegyzeteiből, tekintete az őt megszólító nőre fordul.*
- S hasonló jó napot kegyednek is. *Viszonozza a köszönést illő módon, és lejjebb ereszti jegyzetelésre használt könyvét. Tekintete a tapasztalt piaci szereplők gyorsaságával méri fel az embert, miközben az már mondja is, hogy mit keres. Ha nem lenne egyértelmű a nő ruházatából, hogy az a város tehetősebb köreihez tartozik, hát ez a viselkedés ezt mindenképp elárulja. No, nem mintha bánná a dolgot!*
- Fa megmunkálás és jó kézügyesség? *hümmögi maga elé* Symon Jehem. Jahem? Jeham..? Eh. Mindegy, ő faragja a városban a legszebb díszeket. Mármint, persze, talál közelebb is szakértőt..
*Végigsimít szakállán jobbjával, bal kezében halk puffanással csukódik be a jegyzetelésre szolgáló könyv.*
- De neki rémesen lepcses szája van. Mondja csak, mit szeretne, kisasszony? *Mosolya elterül szakálla alatt. Képtelen ellenállni annak, ha érdekes feladat kerül elé.
Márpedig ez igen érdekes feladatnak ígérkezik, hiszen elsőre ugyan nem sokat tud meg róla, azon túl, hogy ajándékról van szó. Talán jegyespárnak, talán házaspárnak, nem igen számít.*
- Ami örömet okoz kedves ismerősének és párjának is? *Kérdez vissza tűnődőn. Ez mi a parazsat jelentsen?* Fából..? Nos.. Elhunyt a kedvenc macskájuk és azt kéne emlékül megfaragni? Vagy egy kabátfogast szeretne nekik ajándékozni, amire mindketten fel tudják tenni a kalapukat is?
*Szemöldökei töprengőn húzódnak össze.*
- Vagy valami másra gondolt, kisasszony?
A hozzászólás írója (Gilas Abac) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.01.20 10:59:46
3047. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-20 01:00:31
Üzenet elküldve: 2026-01-20 01:00:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Királynői jogar //
* Kezd elege lenni a sok sétálásból, de fő a biztonság. Mostanra egész biztos benne, hogy Wrojth és az emberei, elfjei, ha követték is, lemaradtak. A sétálástól legalább kissé lenyugodott, így már nem akar mindenáron ölni, itt és most. Azért, ha hazaér, és nem találja otthon Samonyrt, lehet, hogy valamelyik szolgálón kell majd kiélnie magát. Akármilyen értelemben. Persze tudja, hogy a pincében lévő hordók véges számú holttestet tudnak eltárolni, meg amúgy is bölcsebb dolog volna valahol a romvárosban játszania a vérszomjas démonkurvát, de az engedelmesség sosem tartozott az erényei közé. Ami azt illeti, bizonyos szinten tiszteli férjét, de azért ha lehetősége van borsot törni az orra alá anélkül, hogy túlságosan feldühítené, akkor él is a lehetőséggel. A szolgálók eltűnése, úgy hiszi, épp azon a határon van, amit talán már nem kéne megkockáztatni, ha fontos neki a nemesi cím, de azért ha már megvan az oklevél, biztosan megpróbálja majd, milyen érzés saját szolgáit kivéreztetni. Szegény Norgennek eddigi élete során nem volt lehetősége ilyesmire. Ahogy sétál a standok között, különböző kínzási módszereken agyal. Karóba húzatni körülményes és nehéz munka lenne, ráadásul nem élvezhetné a látványt a ház ablakából nézve, csak a pincéjében megbújva. Akkor meg felesleges akkora hűhót csapni miatta. Gondol még a lovakkal felnégyelésre is, de szintúgy nehéz lenne kivitelezni, ráadásul a lovak is drágák. Valahogy a régi, hagyományos módszerek már nem bizsergetik meg annyira a fantáziáját. Hallja a fém hangját, ahogy a kovácsműhelyben verik az üllőt. ~ Na, ez már valami. ~ Gondolja. Tüzes vassal megvakítani valakit igazán szórakoztató lehet. Ámde ekkor eszébe jut egy még annál is csodálatosabb ötlet. Mi lenne, ha a tüzes vasat nem is arra használná, hogy megvakítson valakit, hanem, hogy… Megáll, és megpróbálja maga elé képzelni az égett bőr finom illatát, a férfiak (és nők) ordítását, és valami beteges mámor kezdi elönteni. Épp egy könyvet olvasó kisember kocsija mellett állt meg. Aki könyvet tud olvasni, bizonyára máshoz is ért. Ha más nem, meg tudja mondani, hol talál olyat, aki ért ahhoz, amit ő szeretne magának beszerezni. Jobban belegondolva nem is kell, hogy vasból legyen a szerszám, mert úgysem az a lényeg, hogy égessen. Közelebb lép a gnómhoz. *
– Jó napot. * Köszön neki illendően a nemeskisasszony-hangján. *
– Maga talán tudna segíteni nekem, uram. Egy olyan kereskedőt keresek, aki ért a fa megmunkálásához, és jó a kézügyessége… És képes titkot tartani. * Ha azt látja, hogy Gilast nem hagyják teljesen hidegen az eddig elhangzottak, úgy egy kicsivel közelebb hajol, és bizalmas hangon folytatja. *
– Tudja, egy olyan tárgyat szeretnék… khm, ajándékozni egy kedves ismerősömnek, ami hogy is mondjam… * Arca enyhén elpirul, szemeit lesüti, de pár másodperc múlva csak sikerül túltennie magát (nyilván megjátszott, de jól megjátszott) lányos zavarán. *
– Örömet okozhatna neki és a párjának is. * Ismét lesüti szemeit, amiért nyilvános helyen ilyen szemérmetlenségeket mert mondani, de próbált nem túl konkrétan fogalmazni. *
– Persze a pénz nem akadály. * Teszi hozzá gyorsan, hátha ez a kijelentése kell ahhoz, hogy elbillenjen a mérleg nyelve. *
* Kezd elege lenni a sok sétálásból, de fő a biztonság. Mostanra egész biztos benne, hogy Wrojth és az emberei, elfjei, ha követték is, lemaradtak. A sétálástól legalább kissé lenyugodott, így már nem akar mindenáron ölni, itt és most. Azért, ha hazaér, és nem találja otthon Samonyrt, lehet, hogy valamelyik szolgálón kell majd kiélnie magát. Akármilyen értelemben. Persze tudja, hogy a pincében lévő hordók véges számú holttestet tudnak eltárolni, meg amúgy is bölcsebb dolog volna valahol a romvárosban játszania a vérszomjas démonkurvát, de az engedelmesség sosem tartozott az erényei közé. Ami azt illeti, bizonyos szinten tiszteli férjét, de azért ha lehetősége van borsot törni az orra alá anélkül, hogy túlságosan feldühítené, akkor él is a lehetőséggel. A szolgálók eltűnése, úgy hiszi, épp azon a határon van, amit talán már nem kéne megkockáztatni, ha fontos neki a nemesi cím, de azért ha már megvan az oklevél, biztosan megpróbálja majd, milyen érzés saját szolgáit kivéreztetni. Szegény Norgennek eddigi élete során nem volt lehetősége ilyesmire. Ahogy sétál a standok között, különböző kínzási módszereken agyal. Karóba húzatni körülményes és nehéz munka lenne, ráadásul nem élvezhetné a látványt a ház ablakából nézve, csak a pincéjében megbújva. Akkor meg felesleges akkora hűhót csapni miatta. Gondol még a lovakkal felnégyelésre is, de szintúgy nehéz lenne kivitelezni, ráadásul a lovak is drágák. Valahogy a régi, hagyományos módszerek már nem bizsergetik meg annyira a fantáziáját. Hallja a fém hangját, ahogy a kovácsműhelyben verik az üllőt. ~ Na, ez már valami. ~ Gondolja. Tüzes vassal megvakítani valakit igazán szórakoztató lehet. Ámde ekkor eszébe jut egy még annál is csodálatosabb ötlet. Mi lenne, ha a tüzes vasat nem is arra használná, hogy megvakítson valakit, hanem, hogy… Megáll, és megpróbálja maga elé képzelni az égett bőr finom illatát, a férfiak (és nők) ordítását, és valami beteges mámor kezdi elönteni. Épp egy könyvet olvasó kisember kocsija mellett állt meg. Aki könyvet tud olvasni, bizonyára máshoz is ért. Ha más nem, meg tudja mondani, hol talál olyat, aki ért ahhoz, amit ő szeretne magának beszerezni. Jobban belegondolva nem is kell, hogy vasból legyen a szerszám, mert úgysem az a lényeg, hogy égessen. Közelebb lép a gnómhoz. *
– Jó napot. * Köszön neki illendően a nemeskisasszony-hangján. *
– Maga talán tudna segíteni nekem, uram. Egy olyan kereskedőt keresek, aki ért a fa megmunkálásához, és jó a kézügyessége… És képes titkot tartani. * Ha azt látja, hogy Gilast nem hagyják teljesen hidegen az eddig elhangzottak, úgy egy kicsivel közelebb hajol, és bizalmas hangon folytatja. *
– Tudja, egy olyan tárgyat szeretnék… khm, ajándékozni egy kedves ismerősömnek, ami hogy is mondjam… * Arca enyhén elpirul, szemeit lesüti, de pár másodperc múlva csak sikerül túltennie magát (nyilván megjátszott, de jól megjátszott) lányos zavarán. *
– Örömet okozhatna neki és a párjának is. * Ismét lesüti szemeit, amiért nyilvános helyen ilyen szemérmetlenségeket mert mondani, de próbált nem túl konkrétan fogalmazni. *
– Persze a pénz nem akadály. * Teszi hozzá gyorsan, hátha ez a kijelentése kell ahhoz, hogy elbillenjen a mérleg nyelve. *
3046. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-19 22:42:05
Üzenet elküldve: 2026-01-19 22:42:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//A Szent Láng Keresése//
* Wylnuranának hála Gubacs a legjobb formában érzi magát. Sem kötélre, sem csákányra, se semmi másra nincs szüksége, mert ő mindent megold majd a saját erejéből és ügyességéből. Csak a háziállatokat nézegeti hosszasan. Ezt viszont már az öreg nem állja meg szó nélkül.*
- Marha? Minek nekünk még egy marha? Különben meg azt tudtad, hogy a ló nem erdei állat, de szerintem már az ingoványt is rosszul viselné. Ami meg az ebet illeti, az nekünk több bajt hozna, mint hasznot, mert a csaholásával csak felhívná ránk a figyelmet.
* Hosszú nap van Wertus mögött. Nem is tudná megmondani mi fárasztotta ki jobban, hogy gyalogszerrel jött a városig pihenés nélkül, vagy ez a pár óra Gubaccsal. Annak azonban mindezek ellenére örül, hogy összefutottak ők hárman a piacon. Ezt a napot bizony nem sok mindenért cserélné el, hisz ma egy nagy lépést tett a célja felé. De most ideje nyugovóra térni. Főleg, hogy ezt közben már a nap is megtette valahol messze nyugaton a felhők rejtekében. *
- Gyere Gubacs, hagyjuk itt ezt a piacot! Szerintem ideje lenne valami szállást keresni éjszakára!
//A Szent Láng Keresése//
* Wylnuranának hála Gubacs a legjobb formában érzi magát. Sem kötélre, sem csákányra, se semmi másra nincs szüksége, mert ő mindent megold majd a saját erejéből és ügyességéből. Csak a háziállatokat nézegeti hosszasan. Ezt viszont már az öreg nem állja meg szó nélkül.*
- Marha? Minek nekünk még egy marha? Különben meg azt tudtad, hogy a ló nem erdei állat, de szerintem már az ingoványt is rosszul viselné. Ami meg az ebet illeti, az nekünk több bajt hozna, mint hasznot, mert a csaholásával csak felhívná ránk a figyelmet.
* Hosszú nap van Wertus mögött. Nem is tudná megmondani mi fárasztotta ki jobban, hogy gyalogszerrel jött a városig pihenés nélkül, vagy ez a pár óra Gubaccsal. Annak azonban mindezek ellenére örül, hogy összefutottak ők hárman a piacon. Ezt a napot bizony nem sok mindenért cserélné el, hisz ma egy nagy lépést tett a célja felé. De most ideje nyugovóra térni. Főleg, hogy ezt közben már a nap is megtette valahol messze nyugaton a felhők rejtekében. *
- Gyere Gubacs, hagyjuk itt ezt a piacot! Szerintem ideje lenne valami szállást keresni éjszakára!
3045. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-19 21:57:43
Üzenet elküldve: 2026-01-19 21:57:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 602
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 602
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Telivér//
*Meglepetten fordul az őt megszólító hang irányába. Nem ritka, hogy a piactéren rákiált valaki, de ezek főleg kalmárok, akik próbálnak a végére járni, mennyire feneketlen valójában az ő erszénye. De ezek sose a keresztnevén szólítják meg.
Ám szinte rögtön meglátja a hang gazdáját, és fel is ismeri. Denjaart már rég megelőzte a hírneve, mire vaéaha megismerték egymást. És mi tagadás, eléggé emlékezetes ismerkedés volt az a Hét Varjú Tavernában, Relael úrnőnél.*
- Nahát, ... Denjaar, üdvözöllek!
*köszön vissza, picit habozva, mert tőle az ilyen közvetlen, tegeződős stílus elég távol áll. De nem fogja Krultos uramozni, magázni a másikat ezek után.*
- Nem nézelődöm, hanem találkozóm lesz itt valakivel nemsokára. De még van addig időm, szívesen állok rendelkezésedre.
*feleli, és így is gondolja. Persze leginkább azért, mert Denjaart tekintélyes és hasznos embernek tartja.
Meghallgatja, mit szeretne tőle az egykori városőr parancsnok, majd így felel.*
- Artheniori telivér? Pompás állatok, úgy tudom.
*feleli, miközben leszáll a lova nyergéből. Luxius közönséges utazó ló ugyan, de abból kifejezetten impozáns és jól idomított példány, nyergében Orthus lényegesen a tömeg fölé magasodik. Beszélgetéshez ez nem való.*
- Magam is nem olyan rég vásároltam több minőségi lovat, különböző célokra. Ismerek a közelben egy lókupecet, akinek paripái remek pedigrével bírnak, és mind kiemelkedő a saját céljára. Ráadásul korábbi vásárlásaim miatt talán az árban is tudok segédkezni. Itt van a közelben, erre.
*mutatja az utat, immáron gyalogosan.*
- Hosszabb ideig vagy a városban, vagy csak átutazóban?
*kérdi addig is érdeklődve. De valóban nem kell messzire menniük, és egy nagy futtató előtt találják magukat, mely előtt egy tekintélyes külsejű férfi áll. Viselete átmenet az elegáns és a praktikus között. Lerí róla, hogy tud megfelelő stílusban tárgyalni, de ha kell, bármikor gereblyét ragad és kiganéz egy karámot.
Rövid köszöntés, bemutatkozás után így szól.*
- Krultos úr egy Artheniori telivér megvásárlásában gondolkozik. Bízunk benne, hogy itt talál kedvére valót. Elő tudná vezetni a lovait?
*majd Denjaarhoz fordul.*
- Esetleg valami elvárás, igény, előny?
*kérdi, megadva neki a lehetőséget, hogy kissé szűkítse a kínálatot. Ha Denjaar reagált erre, akkor a kupec intézkedik, és hamarosan három telivért is elővezetnek, a kupec pedig magyarázni kezdi, hogy melyikről mit érdemes tudni, főleg a korukra, tréningjükre, felmenőikre vonatkozóan.*
*Meglepetten fordul az őt megszólító hang irányába. Nem ritka, hogy a piactéren rákiált valaki, de ezek főleg kalmárok, akik próbálnak a végére járni, mennyire feneketlen valójában az ő erszénye. De ezek sose a keresztnevén szólítják meg.
Ám szinte rögtön meglátja a hang gazdáját, és fel is ismeri. Denjaart már rég megelőzte a hírneve, mire vaéaha megismerték egymást. És mi tagadás, eléggé emlékezetes ismerkedés volt az a Hét Varjú Tavernában, Relael úrnőnél.*
- Nahát, ... Denjaar, üdvözöllek!
*köszön vissza, picit habozva, mert tőle az ilyen közvetlen, tegeződős stílus elég távol áll. De nem fogja Krultos uramozni, magázni a másikat ezek után.*
- Nem nézelődöm, hanem találkozóm lesz itt valakivel nemsokára. De még van addig időm, szívesen állok rendelkezésedre.
*feleli, és így is gondolja. Persze leginkább azért, mert Denjaart tekintélyes és hasznos embernek tartja.
Meghallgatja, mit szeretne tőle az egykori városőr parancsnok, majd így felel.*
- Artheniori telivér? Pompás állatok, úgy tudom.
*feleli, miközben leszáll a lova nyergéből. Luxius közönséges utazó ló ugyan, de abból kifejezetten impozáns és jól idomított példány, nyergében Orthus lényegesen a tömeg fölé magasodik. Beszélgetéshez ez nem való.*
- Magam is nem olyan rég vásároltam több minőségi lovat, különböző célokra. Ismerek a közelben egy lókupecet, akinek paripái remek pedigrével bírnak, és mind kiemelkedő a saját céljára. Ráadásul korábbi vásárlásaim miatt talán az árban is tudok segédkezni. Itt van a közelben, erre.
*mutatja az utat, immáron gyalogosan.*
- Hosszabb ideig vagy a városban, vagy csak átutazóban?
*kérdi addig is érdeklődve. De valóban nem kell messzire menniük, és egy nagy futtató előtt találják magukat, mely előtt egy tekintélyes külsejű férfi áll. Viselete átmenet az elegáns és a praktikus között. Lerí róla, hogy tud megfelelő stílusban tárgyalni, de ha kell, bármikor gereblyét ragad és kiganéz egy karámot.
Rövid köszöntés, bemutatkozás után így szól.*
- Krultos úr egy Artheniori telivér megvásárlásában gondolkozik. Bízunk benne, hogy itt talál kedvére valót. Elő tudná vezetni a lovait?
*majd Denjaarhoz fordul.*
- Esetleg valami elvárás, igény, előny?
*kérdi, megadva neki a lehetőséget, hogy kissé szűkítse a kínálatot. Ha Denjaar reagált erre, akkor a kupec intézkedik, és hamarosan három telivért is elővezetnek, a kupec pedig magyarázni kezdi, hogy melyikről mit érdemes tudni, főleg a korukra, tréningjükre, felmenőikre vonatkozóan.*
3044. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-19 21:42:44
Üzenet elküldve: 2026-01-19 21:42:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//A Szent Láng Keresése//
* Mennek hát vásárolni. Wertus meg is áll egy árusnál és elmondja vágyait. Gubacs addig elcsászkál. Nem messzire, csak néhány méterre. Megnézi magának az állatokat. Egy ló hasznos lenne az út során. Persze fel nem ülne rá, de szállíthatnák azon a dolgaikat, ha meg elfogy az ételük, nos… *
– Hö? * Gondolataiból Wertus szavai rázzák vissza a valóságba. A kérdést akár valamelyik kereskedő is feltehette volna. *
– Mennyibe kerül egy ló? Vagy egy marha? * Persze a praktikus dolgokba nem gondol bele, például hogy miután levágták szegény állatot, hogyan cipelik tovább a húsát? Egy másik lóval? Ez mondjuk járható út lenne, de két ló kétszer annyi pénz lenne, ami egyre csak lehetetlenebbé tenné a tervüket. *
– Meg kutya. A kutya elijeszti a vadállatokat! * Jut eszébe egy bölcs gondolat. Szerinte bölcs.
Miután ezeket megbeszélték, megvonja a vállát és még ezt is mondja: *
– Nekem más nem kell. Egy igazi törpének nem kell kötél a falmászáshoz. Se csákány a kőnyüvéshez!
//A Szent Láng Keresése//
* Mennek hát vásárolni. Wertus meg is áll egy árusnál és elmondja vágyait. Gubacs addig elcsászkál. Nem messzire, csak néhány méterre. Megnézi magának az állatokat. Egy ló hasznos lenne az út során. Persze fel nem ülne rá, de szállíthatnák azon a dolgaikat, ha meg elfogy az ételük, nos… *
– Hö? * Gondolataiból Wertus szavai rázzák vissza a valóságba. A kérdést akár valamelyik kereskedő is feltehette volna. *
– Mennyibe kerül egy ló? Vagy egy marha? * Persze a praktikus dolgokba nem gondol bele, például hogy miután levágták szegény állatot, hogyan cipelik tovább a húsát? Egy másik lóval? Ez mondjuk járható út lenne, de két ló kétszer annyi pénz lenne, ami egyre csak lehetetlenebbé tenné a tervüket. *
– Meg kutya. A kutya elijeszti a vadállatokat! * Jut eszébe egy bölcs gondolat. Szerinte bölcs.
Miután ezeket megbeszélték, megvonja a vállát és még ezt is mondja: *
– Nekem más nem kell. Egy igazi törpének nem kell kötél a falmászáshoz. Se csákány a kőnyüvéshez!
3043. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-19 21:32:33
Üzenet elküldve: 2026-01-19 21:32:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 561
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Telivér//
-Orthus!
*Köszönti messziről a kereskedőt. Nem volt nehéz kiszúrnia az emberfejek felett, hisz a kalmár megengedi magának azt a luxust, hogy még a piactéren is lóháton közlekedjen. Mi több, valóságos karaván követi. Nyilvánvalóan dolgára sietne, de ha már kiszúrta, bolondság lenne nem a segítségét kérni saját ügyében. Ő pedig wegtoreni véréhez hűen roppant vehemensen közelít.*
-Csak nem portékanézőben? *Közelebb lép az élete derekát taposó kufárhoz. Merthogy csupán ennyire emlékszik. Egy vagyonosabb kereskedőre Artheniorból.
Szürke tekintetét végighordozza a menetoszlopon, majd megállapodik a szekéren.*
-Talán megengeded, hogy feltartsalak egy csekélyke időre. Úgy érzem magam itt ebben a forgatagban, mint a fejbe vert Maihhin. *Kizártnak tartja, hogy Orthus ne ismerje fel. Minden bizonnyal szívesen gondol vissza utolsó találkozásukra is, na persze nem feltétlen őmiatta. Amennyiben a kalmár megállapodik mellette, úgy készségesen, de roppant határozottan markol rá a lókantárra. Akár még fenyegető is lehetne a mozdulatsor, ahogy gyakorlatilag át veszi a hátas felett az irányítást, ha nem épp az imént kért volna útba igazítást.*
-Lovat keresek. Nem akármilyet. Artheniori telivért. Itt meg egy kupec azt mondta, azt csak úgy oda nem adják akárkinek. *Hitetlenkedve felhorkan. Mintha ő "akárki lenne".*
-Természetesen megfizetem az időd. Hmm? *Ábrázata kifejezéstelen. Egyébbel nem is hozakodik elő, legalábbis egyelőre.*
-Orthus!
*Köszönti messziről a kereskedőt. Nem volt nehéz kiszúrnia az emberfejek felett, hisz a kalmár megengedi magának azt a luxust, hogy még a piactéren is lóháton közlekedjen. Mi több, valóságos karaván követi. Nyilvánvalóan dolgára sietne, de ha már kiszúrta, bolondság lenne nem a segítségét kérni saját ügyében. Ő pedig wegtoreni véréhez hűen roppant vehemensen közelít.*
-Csak nem portékanézőben? *Közelebb lép az élete derekát taposó kufárhoz. Merthogy csupán ennyire emlékszik. Egy vagyonosabb kereskedőre Artheniorból.
Szürke tekintetét végighordozza a menetoszlopon, majd megállapodik a szekéren.*
-Talán megengeded, hogy feltartsalak egy csekélyke időre. Úgy érzem magam itt ebben a forgatagban, mint a fejbe vert Maihhin. *Kizártnak tartja, hogy Orthus ne ismerje fel. Minden bizonnyal szívesen gondol vissza utolsó találkozásukra is, na persze nem feltétlen őmiatta. Amennyiben a kalmár megállapodik mellette, úgy készségesen, de roppant határozottan markol rá a lókantárra. Akár még fenyegető is lehetne a mozdulatsor, ahogy gyakorlatilag át veszi a hátas felett az irányítást, ha nem épp az imént kért volna útba igazítást.*
-Lovat keresek. Nem akármilyet. Artheniori telivért. Itt meg egy kupec azt mondta, azt csak úgy oda nem adják akárkinek. *Hitetlenkedve felhorkan. Mintha ő "akárki lenne".*
-Természetesen megfizetem az időd. Hmm? *Ábrázata kifejezéstelen. Egyébbel nem is hozakodik elő, legalábbis egyelőre.*
3042. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-19 13:48:22
Üzenet elküldve: 2026-01-19 13:48:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//A Szent Láng Keresése//
* Az öreg hiszi is, meg nem is, amit Gubacs mond a barátairól. Tovább nem is érdeklik erről, sem a szerzetesekről. Mert az a téma meg láthatóan felkavarta szegényt.*
- Na jó, jó, akkor oda nem megyünk! Pedig megnéztem volna, hogy honnét szalajtottak téged. De tudod mit? Elég a szóból, gyerünk vásárolni!
* Oda is megy az árushoz, majd, mikor az végzett az előző vevővel megszólítja.*
- Nekem kelleni fog két fáklya, egy csákány, meg acél és kova! Ez minden. Ja nem, mert kötél is kell. Mennyi lesz?
* Hát, az igazat megvallva ez egyáltalán nem lesz elég, sőt egy ilyen útnak nekiindulni ennyivel elég bátor vállalkozás! De, hát szegény törpe vízzel főz, meg mezítláb alszik, ahogy a mondás tartja. Miután kifizette az eladónak a pénzt Gubacshoz fordul.*
- Na fiam. Te is veszel valamit, vagy csak nézelődsz?
//A Szent Láng Keresése//
* Az öreg hiszi is, meg nem is, amit Gubacs mond a barátairól. Tovább nem is érdeklik erről, sem a szerzetesekről. Mert az a téma meg láthatóan felkavarta szegényt.*
- Na jó, jó, akkor oda nem megyünk! Pedig megnéztem volna, hogy honnét szalajtottak téged. De tudod mit? Elég a szóból, gyerünk vásárolni!
* Oda is megy az árushoz, majd, mikor az végzett az előző vevővel megszólítja.*
- Nekem kelleni fog két fáklya, egy csákány, meg acél és kova! Ez minden. Ja nem, mert kötél is kell. Mennyi lesz?
* Hát, az igazat megvallva ez egyáltalán nem lesz elég, sőt egy ilyen útnak nekiindulni ennyivel elég bátor vállalkozás! De, hát szegény törpe vízzel főz, meg mezítláb alszik, ahogy a mondás tartja. Miután kifizette az eladónak a pénzt Gubacshoz fordul.*
- Na fiam. Te is veszel valamit, vagy csak nézelődsz?
3041. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-01-19 11:08:58
Üzenet elküldve: 2026-01-19 11:08:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Én elmentem a vásárba...//
* Úgy tűnik, hogy a vásárló igazán elégedett a megvett állatokkal, és mi sem okoz nagyobb örömet Babkár számára. Ahogy elindulnak vissza, nekifog a megszokott szóáradatnak, de ezúttal egy nem várt dolog történik, és az elf visszakérdez. A meglepődés kiül a kufár arcára, ahogy belé szakad a szó. Halkan gondolkodik egy ideig, majd határozottan megcsóválja a fejét. *
- Ebben nem segíthetek. * Jelenti ki végül, éppen akkor, amikor egy árushoz érkeznek. *
- Ahogy mondtam, a név az első kötelék. Neked kell kiválasztanod, és olyan kell legyen, ami mindkettőtök számára tökéletes. Hiába nevezed el Kalácsnak, ha nem gördül le jóleső érzéssel a nyelvedről, vagy az állat láthatóan nem akar rá hallgatni, akkor csak kellemetlenül kezdődik kettőtök viszonya, ami akár az egész életére rányomhatja a bélyeget. Javaslom, hogy valami olyat válassz, ami személyes, belülről fakad, és az első szó, ami eszedbe jut az állatról. * Halkan felnevet, ahogy eszébe jut egy emlék. *
- Emlékszem, volt egy barátom, akinek a kutyáját Cukinak hívták. Azt mondta, amikor meglátta, ez volt az első dolog, ami az eszébe jutott róla. Egy aranyos, cukorpofa kis kölyökkutya volt, és kiszakadt belőle rögtön a szó. Valami ilyesmit keress te is, mi az, ami ha ránézel, eszedbe jut róla, ami szerinted tökéletesen leírja. Ja, és azt mondják, hogy a rövid neveket jobban megjegyzik. * Teszi még hozzá mosolyogva a jó tanácsot, aztán eltűnik a nő elől. Hagyja, hogy odakint tanakodjon kicsit, már ha szeretne, hogy mi legyen az állatok neve. Az egész végén, mire megjelenik, egy jókora mérleg van a kezében, a hátára pedig egy festőállvány kötve. Nem viccelt, tényleg jó minőségű tárgyaknak tűnnek, és ha a vásárló felajánlaná, hogy segíti a cipekedésben, nagyokat nyögve utasítja el a lehetőséget. Amíg a termék nincs kifizetve, addig az ő felelőssége, hogy épségben eljusson a vásárlóig. Kész szerencse, hogy nem kell sokat menjenek, hogy visszaérjenek a bódéhoz. Babkár tipegve, kissé terpeszállásban közelíti meg az említett helyet, láthatóan nehezen bírja el a súlyokat, roskadozik alattuk. Mégis sikerül épségben mindent odacipeljen. *
- Azt mondja, akkor számoljunk. * Jelenti ki, ahogy leteszi a mérleget, és leveszi a hátáról az állványt. Elkezd matatni a bódéval, kulcsokat halász elő ruhája alól, és sorra nyitogatni kezdi a kis rekeszeket, ellenőrizve, hogy minden a helyén van, és nem feszítették fel egyik zárat sem a távollétében. Látható megkönnyebbüléssel tisztázza, hogy minden rendben van. *
- A ló ára négyszázhetvenhét arany. A kutya kettőszáz. Kilencvennyolc volt a festőállvány, és további száznegyvenöt a mérleg. Összesen kilencszázhúsz arany lesz. És ott van még ez is. * Veszi elő a hodarilt, és mutatja meg a vásárlónak. Hagyja, hogy ha akarja, az elf megvizsgálja, és megbizonyosodjon róla, hogy tényleg az, aminek mondja. *
- Háromszázhetvenöt arany az ára, ha mind a hármat elviszed. Úgy pedig ezer kettőszázkilencvenöt aranyat szeretnék, ha leszámolnál elém. * Jelenti ki a kis tündér, türelmesen várva, hogy az arany gazdát cseréljen. *
* Úgy tűnik, hogy a vásárló igazán elégedett a megvett állatokkal, és mi sem okoz nagyobb örömet Babkár számára. Ahogy elindulnak vissza, nekifog a megszokott szóáradatnak, de ezúttal egy nem várt dolog történik, és az elf visszakérdez. A meglepődés kiül a kufár arcára, ahogy belé szakad a szó. Halkan gondolkodik egy ideig, majd határozottan megcsóválja a fejét. *
- Ebben nem segíthetek. * Jelenti ki végül, éppen akkor, amikor egy árushoz érkeznek. *
- Ahogy mondtam, a név az első kötelék. Neked kell kiválasztanod, és olyan kell legyen, ami mindkettőtök számára tökéletes. Hiába nevezed el Kalácsnak, ha nem gördül le jóleső érzéssel a nyelvedről, vagy az állat láthatóan nem akar rá hallgatni, akkor csak kellemetlenül kezdődik kettőtök viszonya, ami akár az egész életére rányomhatja a bélyeget. Javaslom, hogy valami olyat válassz, ami személyes, belülről fakad, és az első szó, ami eszedbe jut az állatról. * Halkan felnevet, ahogy eszébe jut egy emlék. *
- Emlékszem, volt egy barátom, akinek a kutyáját Cukinak hívták. Azt mondta, amikor meglátta, ez volt az első dolog, ami az eszébe jutott róla. Egy aranyos, cukorpofa kis kölyökkutya volt, és kiszakadt belőle rögtön a szó. Valami ilyesmit keress te is, mi az, ami ha ránézel, eszedbe jut róla, ami szerinted tökéletesen leírja. Ja, és azt mondják, hogy a rövid neveket jobban megjegyzik. * Teszi még hozzá mosolyogva a jó tanácsot, aztán eltűnik a nő elől. Hagyja, hogy odakint tanakodjon kicsit, már ha szeretne, hogy mi legyen az állatok neve. Az egész végén, mire megjelenik, egy jókora mérleg van a kezében, a hátára pedig egy festőállvány kötve. Nem viccelt, tényleg jó minőségű tárgyaknak tűnnek, és ha a vásárló felajánlaná, hogy segíti a cipekedésben, nagyokat nyögve utasítja el a lehetőséget. Amíg a termék nincs kifizetve, addig az ő felelőssége, hogy épségben eljusson a vásárlóig. Kész szerencse, hogy nem kell sokat menjenek, hogy visszaérjenek a bódéhoz. Babkár tipegve, kissé terpeszállásban közelíti meg az említett helyet, láthatóan nehezen bírja el a súlyokat, roskadozik alattuk. Mégis sikerül épségben mindent odacipeljen. *
- Azt mondja, akkor számoljunk. * Jelenti ki, ahogy leteszi a mérleget, és leveszi a hátáról az állványt. Elkezd matatni a bódéval, kulcsokat halász elő ruhája alól, és sorra nyitogatni kezdi a kis rekeszeket, ellenőrizve, hogy minden a helyén van, és nem feszítették fel egyik zárat sem a távollétében. Látható megkönnyebbüléssel tisztázza, hogy minden rendben van. *
- A ló ára négyszázhetvenhét arany. A kutya kettőszáz. Kilencvennyolc volt a festőállvány, és további száznegyvenöt a mérleg. Összesen kilencszázhúsz arany lesz. És ott van még ez is. * Veszi elő a hodarilt, és mutatja meg a vásárlónak. Hagyja, hogy ha akarja, az elf megvizsgálja, és megbizonyosodjon róla, hogy tényleg az, aminek mondja. *
- Háromszázhetvenöt arany az ára, ha mind a hármat elviszed. Úgy pedig ezer kettőszázkilencvenöt aranyat szeretnék, ha leszámolnál elém. * Jelenti ki a kis tündér, türelmesen várva, hogy az arany gazdát cseréljen. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3089-3108