Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 506 (10101. - 10120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
10120. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-08 13:17:29
Üzenet elküldve: 2024-08-08 13:17:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1482
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1482
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Az elf panasza csak félig őszinte. A mélyén lévő őszinteség alapja, hogy pontosan tudja magáról ő az egyik legnagyobb tudású orvos a környéken. Amihez a lázadás is hozzájárult hisz sok kolléga közélen végezte, de anélkül se volt szégyenkezni valója. És nem egy fehér köpenyben szerezte ezt a tudást hanem olyan körülmények közt ahol fehéret hordani nem is volt túl praktikus számára. Viszont azoknak a repedtsarkúaknak abban igaza volt, hogy a megjelenés igenis számít. És ha eddig elég is volt a henteskötényt felvenni mikor betért hozzá valaki, abban a ligában amibe most már tartozik ez már kevés. Ez persze nem akadályozza a panaszkodásban. Mikor érzi magán a félvér érintését akkor zöldjei egyből azokba a kékekbe fúródnak miközben hallgatja annak szavait. Közelebb is hajol a válaszadás közben.*
-Akkor derítsük ki. De gyorsan!
*Azzal el is indulna a pultok és az emberek között. Mivel egyetlen ép kezét lefoglalja az-az átkozott ló, a másik meg szokásához híven a zsebében pihen így sajnos nem tudja átkarolni a másikat pedig nagyon szívesen így tenne.*
-A folytatással kapcsolatban viszont annyi segítséget kérnék, hogy merre jártál már? Csak, hogy biztos újat tudjak mutatni.
*Nem sok látnivaló van a városban. Ha új lenne a lány akkor elvinné a könyvtárba, hogy ámuldozzon a könyveken mert mondta, hogy bírja azokat, aztán a templom kertjében az egyik padon a doki is kereshetne magának valami neki valót a másikon. Viszont biztos megnézte már. Méghozzá a csuhásokat sose kedvelte az elf. Ivóba elmenni meg... Lehet az lesz. Még gondolkozik rajta egy kicsit.*
*Az elf panasza csak félig őszinte. A mélyén lévő őszinteség alapja, hogy pontosan tudja magáról ő az egyik legnagyobb tudású orvos a környéken. Amihez a lázadás is hozzájárult hisz sok kolléga közélen végezte, de anélkül se volt szégyenkezni valója. És nem egy fehér köpenyben szerezte ezt a tudást hanem olyan körülmények közt ahol fehéret hordani nem is volt túl praktikus számára. Viszont azoknak a repedtsarkúaknak abban igaza volt, hogy a megjelenés igenis számít. És ha eddig elég is volt a henteskötényt felvenni mikor betért hozzá valaki, abban a ligában amibe most már tartozik ez már kevés. Ez persze nem akadályozza a panaszkodásban. Mikor érzi magán a félvér érintését akkor zöldjei egyből azokba a kékekbe fúródnak miközben hallgatja annak szavait. Közelebb is hajol a válaszadás közben.*
-Akkor derítsük ki. De gyorsan!
*Azzal el is indulna a pultok és az emberek között. Mivel egyetlen ép kezét lefoglalja az-az átkozott ló, a másik meg szokásához híven a zsebében pihen így sajnos nem tudja átkarolni a másikat pedig nagyon szívesen így tenne.*
-A folytatással kapcsolatban viszont annyi segítséget kérnék, hogy merre jártál már? Csak, hogy biztos újat tudjak mutatni.
*Nem sok látnivaló van a városban. Ha új lenne a lány akkor elvinné a könyvtárba, hogy ámuldozzon a könyveken mert mondta, hogy bírja azokat, aztán a templom kertjében az egyik padon a doki is kereshetne magának valami neki valót a másikon. Viszont biztos megnézte már. Méghozzá a csuhásokat sose kedvelte az elf. Ivóba elmenni meg... Lehet az lesz. Még gondolkozik rajta egy kicsit.*
10119. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-08 11:55:24
Üzenet elküldve: 2024-08-08 11:55:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 784
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 784
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Ő is így gondolja. Akkor hát nem kell addig nélkülöznie őt, amíg éppen esetlegesen méretet vesznek le róla és még az is kiderül, hogy mit akar magának a férfi. Nem gondolná, hogy ezen múlik valaki megbízhatósága, de pontosan tudja viszont, hogy a ruha tudja még szebbé festeni a képet. Az elf igen jól néz ki – a szemének biztosan - és a bizalomgerjesztő orvos képét is fel tudja ölteni, hiszen látta elsőkézből, amikor Nori-t vizsgálta. Még rá sem nézett úgy azokban a percekben, mint most. Szerette azt az éles váltást, amikor az egyik percben még a szemeikkel ették egymást, a következőben pedig ott volt a felelősségteljes doktor, aki csak arra koncentrál, amire kell. Ha csak hazugság, akkor azt műveli mesterin. Képesnek tehát képes arra, hogy ne legyen szüksége körítésre. Ellenben nem tudja, hogyan viselkedett a lányokkal, akik nem arról lehetnek híresek, hogy visszafogják magukat, még ő sem tudja ebben az aurában. Talán így is van jól. Nem is kell tudnia. Neki annyi kell, hogy ezekben a pillanatokban, amíg ő van mellette, addig az övé legyen. Utána? Kit érdekel. Nincs ideje ilyesmin gondolkodni, nem neki való, mint kiderült. Amúgy sem kíván többet néhány hasonló napnál, főleg, ha ilyen meglepetészszerűen alakul. *
- Én eddig két oldaladat láttam. Itt a piacon lehet, hogy egy harmadikat. *Nevet fel halkan, de cseppet sem vádlóan. Élvezi. * - És biztosra mondhatom, hogy mikor Nori-t láttad el, akkor megbízhatóbbnak tűntél a megbízhatóbbnál is. De… *Nem bírja ki, hogy ne érjen hozzá és simítsa végig annak derekát, mikor a kantárral kezd bíbelődni. * - A ruha önmagában kevés, viszont ilyen tulajdonságokkal kétszer úgy öltöztet. Neked pedig csak jó, ha még jobban bízhatnak benned. Arra pedig még én is kíváncsi vagyok, hogyan festesz benne. *Teszi még hozzá el nem eresztve a zöldeket, ha újra felé szegeződnek. *
*Ő is így gondolja. Akkor hát nem kell addig nélkülöznie őt, amíg éppen esetlegesen méretet vesznek le róla és még az is kiderül, hogy mit akar magának a férfi. Nem gondolná, hogy ezen múlik valaki megbízhatósága, de pontosan tudja viszont, hogy a ruha tudja még szebbé festeni a képet. Az elf igen jól néz ki – a szemének biztosan - és a bizalomgerjesztő orvos képét is fel tudja ölteni, hiszen látta elsőkézből, amikor Nori-t vizsgálta. Még rá sem nézett úgy azokban a percekben, mint most. Szerette azt az éles váltást, amikor az egyik percben még a szemeikkel ették egymást, a következőben pedig ott volt a felelősségteljes doktor, aki csak arra koncentrál, amire kell. Ha csak hazugság, akkor azt műveli mesterin. Képesnek tehát képes arra, hogy ne legyen szüksége körítésre. Ellenben nem tudja, hogyan viselkedett a lányokkal, akik nem arról lehetnek híresek, hogy visszafogják magukat, még ő sem tudja ebben az aurában. Talán így is van jól. Nem is kell tudnia. Neki annyi kell, hogy ezekben a pillanatokban, amíg ő van mellette, addig az övé legyen. Utána? Kit érdekel. Nincs ideje ilyesmin gondolkodni, nem neki való, mint kiderült. Amúgy sem kíván többet néhány hasonló napnál, főleg, ha ilyen meglepetészszerűen alakul. *
- Én eddig két oldaladat láttam. Itt a piacon lehet, hogy egy harmadikat. *Nevet fel halkan, de cseppet sem vádlóan. Élvezi. * - És biztosra mondhatom, hogy mikor Nori-t láttad el, akkor megbízhatóbbnak tűntél a megbízhatóbbnál is. De… *Nem bírja ki, hogy ne érjen hozzá és simítsa végig annak derekát, mikor a kantárral kezd bíbelődni. * - A ruha önmagában kevés, viszont ilyen tulajdonságokkal kétszer úgy öltöztet. Neked pedig csak jó, ha még jobban bízhatnak benned. Arra pedig még én is kíváncsi vagyok, hogyan festesz benne. *Teszi még hozzá el nem eresztve a zöldeket, ha újra felé szegeződnek. *
10118. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-08 09:11:27
Üzenet elküldve: 2024-08-08 09:11:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1482
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1482
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A doki sosem zavartatta magát. Most is könnyen elfelejti hol is vannak és csak azokat a kékeket látja maga előtt. A kis kitérő ellen nem érkezik panasz, ami megnyugtatja. Neki habár nem elhanyagolhatóak a külsőségek, ez látszik az ékszerekből és a hajának ápoltságából is, de annyira nem tartja fontosnak a ruhákat. Persze egy szép darabot megvesz, igyekszik tisztán tartani azokat és vannak kedvenc ingei, de nem szokása szabóhoz járni, hogy egy szép anyagból készíttessen magának valamit. A másik kérdése hallatán ezért is sóhajt egyet fáradtan.*
-Túl lenni ezen a bevásárláson. Nem is az én ötletem ez, de egy súlyos és szerintem igencsak igazságtalan vád ért engem ott a sellőben azok által az éles nyelvű nőszemélyek által.*Panaszkodik és közben a hanyagul oszlopra tekert kantárt könnyedén leszedi onnan, hogy indulhassanak.*Azt, merték mondani, hogy nem tűnök megbízhatónak. Mármint szakmai szemmel. Ingujjban nem nézek ki egy megbízható orvosnak. Az orvosok hosszú fehér köpenyt szoktak hordani. Hallottál már ilyen pimaszságot? Több páciens feküdt az én asztalomon mint nekik az ágyukban! Még, hogy nem tűnök megbízhatónak!
~Kurvák!~
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A doki sosem zavartatta magát. Most is könnyen elfelejti hol is vannak és csak azokat a kékeket látja maga előtt. A kis kitérő ellen nem érkezik panasz, ami megnyugtatja. Neki habár nem elhanyagolhatóak a külsőségek, ez látszik az ékszerekből és a hajának ápoltságából is, de annyira nem tartja fontosnak a ruhákat. Persze egy szép darabot megvesz, igyekszik tisztán tartani azokat és vannak kedvenc ingei, de nem szokása szabóhoz járni, hogy egy szép anyagból készíttessen magának valamit. A másik kérdése hallatán ezért is sóhajt egyet fáradtan.*
-Túl lenni ezen a bevásárláson. Nem is az én ötletem ez, de egy súlyos és szerintem igencsak igazságtalan vád ért engem ott a sellőben azok által az éles nyelvű nőszemélyek által.*Panaszkodik és közben a hanyagul oszlopra tekert kantárt könnyedén leszedi onnan, hogy indulhassanak.*Azt, merték mondani, hogy nem tűnök megbízhatónak. Mármint szakmai szemmel. Ingujjban nem nézek ki egy megbízható orvosnak. Az orvosok hosszú fehér köpenyt szoktak hordani. Hallottál már ilyen pimaszságot? Több páciens feküdt az én asztalomon mint nekik az ágyukban! Még, hogy nem tűnök megbízhatónak!
~Kurvák!~
10117. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-08 08:40:58
Üzenet elküldve: 2024-08-08 08:40:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 784
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 784
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*És mi más is lehetne jobb annál, mintha egymás fejét kavarják meg? Csak egy kicsit. Aztán minden folytatódhat ugyanúgy, ahogy eddig, teheti a dolgát a nem kihívó ruháiban és bukhat fel a lépcsőn hagyott fakockában, miután írni tanít. Szereti a gyerekeket, de mára jobbak a kilátásai. Olyan szép zöldek, amiket most figyel éppen... a szemeket, ahogy játékosan villannak. Ugyanolyan nehéz elszakadni belőlük, mint először. A gerince mentén áramütésként fut végig a jóleső libabőr, a doki kezei nyomán. Talán ezért is lép olyan hirtelen annak lovához, hogy odázza a gondolatait, amik ekkor támadtak. *
- Mehetünk. *Merthogy vele fog tartani. Semmit nem szeret jobban, mint a ruhákat, vagy a semmiből létrejött szép darabokat. Azt, hogy mit akar a másik magának, nem tudja, de majd kiderül. Azért reméli azon is jár az a fényes agy, hogy őt hová viszi később, bár könnyen elfelejti most Mai azt is, amit két perce kérdezett. Nagyon tudná utálni ezt a zavart, ha képes lenne felmérni a helyzetet. De nem is akarja. *
- Mit szeretnél? *A szabóra gondol persze, de még mindig nem hunyt ki a szavai éléből a kacérkodás. Akár másra is vonatkozhatott volna a kérdés. Visszalép az elf közelébe, hogy úgy tűnjön ő már menetkész, ha amaz is úgy akarja.*
*És mi más is lehetne jobb annál, mintha egymás fejét kavarják meg? Csak egy kicsit. Aztán minden folytatódhat ugyanúgy, ahogy eddig, teheti a dolgát a nem kihívó ruháiban és bukhat fel a lépcsőn hagyott fakockában, miután írni tanít. Szereti a gyerekeket, de mára jobbak a kilátásai. Olyan szép zöldek, amiket most figyel éppen... a szemeket, ahogy játékosan villannak. Ugyanolyan nehéz elszakadni belőlük, mint először. A gerince mentén áramütésként fut végig a jóleső libabőr, a doki kezei nyomán. Talán ezért is lép olyan hirtelen annak lovához, hogy odázza a gondolatait, amik ekkor támadtak. *
- Mehetünk. *Merthogy vele fog tartani. Semmit nem szeret jobban, mint a ruhákat, vagy a semmiből létrejött szép darabokat. Azt, hogy mit akar a másik magának, nem tudja, de majd kiderül. Azért reméli azon is jár az a fényes agy, hogy őt hová viszi később, bár könnyen elfelejti most Mai azt is, amit két perce kérdezett. Nagyon tudná utálni ezt a zavart, ha képes lenne felmérni a helyzetet. De nem is akarja. *
- Mit szeretnél? *A szabóra gondol persze, de még mindig nem hunyt ki a szavai éléből a kacérkodás. Akár másra is vonatkozhatott volna a kérdés. Visszalép az elf közelébe, hogy úgy tűnjön ő már menetkész, ha amaz is úgy akarja.*
10116. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-07 22:13:40
Üzenet elküldve: 2024-08-07 22:13:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1482
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1482
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Az elf sokszor túl könnyen fel tudja adni a gondolkozás képességét ha szép lányok veszik körül. Ezért is lehet olyan veszélyes számára a félvér, akivel ha nem vigyáz meg is kavarhatja a fejét. Most is ahogy közelebb lép hozzá és végigsimítanak rajta azok a kezek úgy indul meg az övé is a másik hátán, végig a gerinc vonalán. Előnyös az a ruha.*
-Akármire nem?
*Kérdez vissza játékosan, de Mai már a természetellenes sörényű lóval foglalkozik. Szóval haza szeretné vinni a másik. Nem hangzik rosszul.*
-Rendben. Csak előtte egy szabóhoz még be kéne ugranom gyorsan. Utána már szabad vagyok.
*Az elf sokszor túl könnyen fel tudja adni a gondolkozás képességét ha szép lányok veszik körül. Ezért is lehet olyan veszélyes számára a félvér, akivel ha nem vigyáz meg is kavarhatja a fejét. Most is ahogy közelebb lép hozzá és végigsimítanak rajta azok a kezek úgy indul meg az övé is a másik hátán, végig a gerinc vonalán. Előnyös az a ruha.*
-Akármire nem?
*Kérdez vissza játékosan, de Mai már a természetellenes sörényű lóval foglalkozik. Szóval haza szeretné vinni a másik. Nem hangzik rosszul.*
-Rendben. Csak előtte egy szabóhoz még be kéne ugranom gyorsan. Utána már szabad vagyok.
10115. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-07 19:35:01
Üzenet elküldve: 2024-08-07 19:35:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 784
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 784
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Irigykedik arra a tanítványra. Nos, ha lehetne választani, inkább ő lenne a hosszúéletű tanítványa, ha egyáltalán lenne ideje. Szép gondolat volt, hogy majd közel férkőzik annyira a dokihoz, hogy az elme mellett a testről is eleget tanulhasson, de ez mostanság nem tud megtörténni. Úgy legalábbis nem, ahogy ő gondolja. Viszont, ha a ruha remek mód arra, hogy ott tartsa mellette egy kicsit a másikat, akkor nem volt hiábavaló a választás. Kedve lenne kikapcsolni az agyát, amit legtöbb esetben nem tud, mert lehetetlen. Csak ez a magas szőke készteti arra, hogy megváltozzon annak szokásos véget nem érő kattogása.
A ravasz mosolyra egy újabb mustrálás a válasz, majd tesz egy lépést közelebb, nem zavartatva magát indulnak el annak mellkasán ujjai felfelé a nyak irányába, de egy ponton megállnak.*
- Akármire nem. De elvihetsz valahová, ahol még nem voltam.
*Néz oldalvást a lóra, elvéve a kezét, s most felé tesz egy lépést, megsimogatva az állatot.*
- Az enyém mellett elfér, addig van időd gondolkodni.
*Valamiért nem kérdés, hogy elvinné a férfit a rezidenciára, bár úgy lehet többet járt ott már, mint ő. Fogalma sincs egyetlen közös ismerősről sem, de azt azért reméli, hogy nem a doktor az, akitől tartani valója van, ha a gyerekek közé ereszti, amíg biztonságba nem helyezi a hátast. Visszanéz rá, keresve a zöldeket, hogy mi a válasz. Rettenetesen szeretné, ha meglepné az elf. Persze a hajóik egy irányba eveznek, de ez nem jelenti azt, hogy ne köthetnék össze egy kis plusz szórakozással. A napja szabad. *
*Irigykedik arra a tanítványra. Nos, ha lehetne választani, inkább ő lenne a hosszúéletű tanítványa, ha egyáltalán lenne ideje. Szép gondolat volt, hogy majd közel férkőzik annyira a dokihoz, hogy az elme mellett a testről is eleget tanulhasson, de ez mostanság nem tud megtörténni. Úgy legalábbis nem, ahogy ő gondolja. Viszont, ha a ruha remek mód arra, hogy ott tartsa mellette egy kicsit a másikat, akkor nem volt hiábavaló a választás. Kedve lenne kikapcsolni az agyát, amit legtöbb esetben nem tud, mert lehetetlen. Csak ez a magas szőke készteti arra, hogy megváltozzon annak szokásos véget nem érő kattogása.
A ravasz mosolyra egy újabb mustrálás a válasz, majd tesz egy lépést közelebb, nem zavartatva magát indulnak el annak mellkasán ujjai felfelé a nyak irányába, de egy ponton megállnak.*
- Akármire nem. De elvihetsz valahová, ahol még nem voltam.
*Néz oldalvást a lóra, elvéve a kezét, s most felé tesz egy lépést, megsimogatva az állatot.*
- Az enyém mellett elfér, addig van időd gondolkodni.
*Valamiért nem kérdés, hogy elvinné a férfit a rezidenciára, bár úgy lehet többet járt ott már, mint ő. Fogalma sincs egyetlen közös ismerősről sem, de azt azért reméli, hogy nem a doktor az, akitől tartani valója van, ha a gyerekek közé ereszti, amíg biztonságba nem helyezi a hátast. Visszanéz rá, keresve a zöldeket, hogy mi a válasz. Rettenetesen szeretné, ha meglepné az elf. Persze a hajóik egy irányba eveznek, de ez nem jelenti azt, hogy ne köthetnék össze egy kis plusz szórakozással. A napja szabad. *
10114. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-07 18:50:16
Üzenet elküldve: 2024-08-07 18:50:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1482
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1482
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*A szavakhoz mindig is jobban értett a doki mint a pengéhez. Ezért volt az, hogy általában igyekezett hátulról megkéselni az ellenfeleit, de a füllentéseit és a hazugságait bárkinek a szemrebbenés nélkül az arcába tudta mondani. A másik ruhájánál habár látott már cifrábbat és feltűnőbbet, de egyértelműen nem olyannak tűnik amiben csak úgy leugrik valaki a piacra. Ravaszul elmosolyodik mikor eléri a célját azzal, hogy felvillantja, azért nem mindent felejtett el. A mosoly pedig el se tűnik a képéről.*
-Irigykedek arra a tanítványra.
*Néz ő is a kékekbe. Kár tagadni ha annak idején ahelyett a vénember helyett a félvér tanította volna az elfet ebben a ruhában akkor nem szökött volna el kalóznak. De mint kiderül félreértett valamit a doki és nem a tanítványnak lett felvéve. Mármint állítólag.*
-Oh, nos jól áll. És terveztél valami mást is a szabadnapodra vagy ráérnél akármire?
*Mosolyodik el ravaszul, hogy egyértelmű legyen mi jár a fejében. Ha tippelnie kéne hasonló mint a másiknak.*
*A szavakhoz mindig is jobban értett a doki mint a pengéhez. Ezért volt az, hogy általában igyekezett hátulról megkéselni az ellenfeleit, de a füllentéseit és a hazugságait bárkinek a szemrebbenés nélkül az arcába tudta mondani. A másik ruhájánál habár látott már cifrábbat és feltűnőbbet, de egyértelműen nem olyannak tűnik amiben csak úgy leugrik valaki a piacra. Ravaszul elmosolyodik mikor eléri a célját azzal, hogy felvillantja, azért nem mindent felejtett el. A mosoly pedig el se tűnik a képéről.*
-Irigykedek arra a tanítványra.
*Néz ő is a kékekbe. Kár tagadni ha annak idején ahelyett a vénember helyett a félvér tanította volna az elfet ebben a ruhában akkor nem szökött volna el kalóznak. De mint kiderül félreértett valamit a doki és nem a tanítványnak lett felvéve. Mármint állítólag.*
-Oh, nos jól áll. És terveztél valami mást is a szabadnapodra vagy ráérnél akármire?
*Mosolyodik el ravaszul, hogy egyértelmű legyen mi jár a fejében. Ha tippelnie kéne hasonló mint a másiknak.*
10113. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-07 16:52:15
Üzenet elküldve: 2024-08-07 16:52:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 784
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 784
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Csak megjátszott a vádló kijelentés, de a Doki szépen menti a helyzetet. Nem nagyon volt még amire ne tudna válaszolni és ez kifejezetten tetszik neki. Olyan könnyen járathatja a bolondot másokkal, hogy már csak ezért is kedve lenne a dolgok mögé látni. Vagy hagyni, hogy ezt úgy tegye vele, hogy ő pontosan tud róla.*
- A ruha?
*Tekint végig magán, mintha fogalma sem lenne róla, hogy miről beszél. Egyébként a hátát leszámítva, na meg, hogy második bőrként simul rá annak felsőrésze, egy egyszerű szabású darab. Bár a színe igen feltűnő. *
- Mégsem felejtettél el mindent. *Csendül fel egy halk nevetés, majd elhalványul, ahogy belegondol mennyire hátrasorolta saját kutatását. Amikor erről mesélt még nem hitte volna, hogy egyáltalán megtörténhet ilyesmi. De olyan célért teszi ezt, ami miatt megbocsájtó is lehet magával. *
- A könyvek bújása helyett, azok olvasását tanítom... többek között.
*Kalandozik el ismét a zöldek felé a tekintete.*
- Akadt egy szabadnapom, és kedvem volt ebben eltölteni.
*Talán eltereli a figyelmet a kialvatlannak tűnő tekintetéről, ami most egy fokkal azért mégiscsak kisimultabbá vált.
Nem gondolta, hogy faggatózásba kezd, természetesen érdekelné, hogy miért húzódott el az utazás, hiszen még olyasmiről is esett szó, hogy tán együtt indulnak el a városig, de még lehet rá alkalom, hogy mesélteti az elfet.*
- Kicsit tovább, de épp jókor lett vége. Ha egy másik napra esett volna, biztosan nem futunk össze. *Lévén túl elfoglalt. Azért az a mosoly csak sejtelmessé válik, hogy ha már így összevág minden, akkor akár kezdhetnének is a kedvező helyzettel valamit.*
*Csak megjátszott a vádló kijelentés, de a Doki szépen menti a helyzetet. Nem nagyon volt még amire ne tudna válaszolni és ez kifejezetten tetszik neki. Olyan könnyen járathatja a bolondot másokkal, hogy már csak ezért is kedve lenne a dolgok mögé látni. Vagy hagyni, hogy ezt úgy tegye vele, hogy ő pontosan tud róla.*
- A ruha?
*Tekint végig magán, mintha fogalma sem lenne róla, hogy miről beszél. Egyébként a hátát leszámítva, na meg, hogy második bőrként simul rá annak felsőrésze, egy egyszerű szabású darab. Bár a színe igen feltűnő. *
- Mégsem felejtettél el mindent. *Csendül fel egy halk nevetés, majd elhalványul, ahogy belegondol mennyire hátrasorolta saját kutatását. Amikor erről mesélt még nem hitte volna, hogy egyáltalán megtörténhet ilyesmi. De olyan célért teszi ezt, ami miatt megbocsájtó is lehet magával. *
- A könyvek bújása helyett, azok olvasását tanítom... többek között.
*Kalandozik el ismét a zöldek felé a tekintete.*
- Akadt egy szabadnapom, és kedvem volt ebben eltölteni.
*Talán eltereli a figyelmet a kialvatlannak tűnő tekintetéről, ami most egy fokkal azért mégiscsak kisimultabbá vált.
Nem gondolta, hogy faggatózásba kezd, természetesen érdekelné, hogy miért húzódott el az utazás, hiszen még olyasmiről is esett szó, hogy tán együtt indulnak el a városig, de még lehet rá alkalom, hogy mesélteti az elfet.*
- Kicsit tovább, de épp jókor lett vége. Ha egy másik napra esett volna, biztosan nem futunk össze. *Lévén túl elfoglalt. Azért az a mosoly csak sejtelmessé válik, hogy ha már így összevág minden, akkor akár kezdhetnének is a kedvező helyzettel valamit.*
10112. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-07 16:19:41
Üzenet elküldve: 2024-08-07 16:19:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1482
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1482
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Egy kalóz ne tartaná be a szavát? Ki hallott már ilyesmit? Természetes, hogy a doki is biztos volt benne, hogy van rá esély, hogy talán össze is futhatnak, ha úgy alakul. Ezzel a határozottsággal vigyorog a másikra és merül el megint azokban a kékekben. A kapott vádra viszont meglepetten felemeli a szemöldökét. Őszintén szólva fogalma sincs mit felejtett el és csak akkor világosodik meg mikor a félvér kisegíti. Bűnbánó mosoly húzódik a képére.*
-El kell ismernem, hogy egy csinos, kékszemű, fekete lány galád módon elterelte a figyelmem. Pedig ritka az ilyesmi. Ha már szóba került ez a ruha azoknak a bizonyos könyveknek szól?
*Ha jól emlékszik mintha, azt mondta a másik, hogy azok miatt jönne vissza. A kapott kérdésre ő is válaszol.*
-Igen. Egy kicsit tovább tartott az elintéznivalóm, mint terveztem.
*Egy kalóz ne tartaná be a szavát? Ki hallott már ilyesmit? Természetes, hogy a doki is biztos volt benne, hogy van rá esély, hogy talán össze is futhatnak, ha úgy alakul. Ezzel a határozottsággal vigyorog a másikra és merül el megint azokban a kékekben. A kapott vádra viszont meglepetten felemeli a szemöldökét. Őszintén szólva fogalma sincs mit felejtett el és csak akkor világosodik meg mikor a félvér kisegíti. Bűnbánó mosoly húzódik a képére.*
-El kell ismernem, hogy egy csinos, kékszemű, fekete lány galád módon elterelte a figyelmem. Pedig ritka az ilyesmi. Ha már szóba került ez a ruha azoknak a bizonyos könyveknek szól?
*Ha jól emlékszik mintha, azt mondta a másik, hogy azok miatt jönne vissza. A kapott kérdésre ő is válaszol.*
-Igen. Egy kicsit tovább tartott az elintéznivalóm, mint terveztem.
10111. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-07 15:28:22
Üzenet elküldve: 2024-08-07 15:28:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 784
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 784
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*A játék a kereskedővel hamar véget ért, kezdődhet egy újabb. Vagy talán egy pillanatig sem volt fontos az a kofa, akinek csak a figyelmét terelte, hogy egy kicsit jól járjon a Doki. Nem alakulhatott volna jobban a nap, már csak egy röpke találkozás is feldobta volna, de a pillantására az elf követi és, mikor kissé ritkulnak a vásárolni vágyók, máris érzi annak kezét a derekán, de már nem viselkedik túlzottan kihívóan, inkább csak finoman húzódik közelebb a kar invitálására és válik vele eggyé. Fürkésző pillantása a lovon és annak gyors kikötésén, nem kívánja sokáig nélkülözni a férfit, ha már így megjelent a semmiből. Volt, hogy eszébe jutott az a nap, és azt is remélte valahol, hogy az az ígéret teljesül, de volt mivel lefoglalnia magát, hogy ne merengjen ilyesmin a kelleténél többet. Azt is hihette volna, hogy többé nem látja, s az is rendben lenne, de így, hogy itt áll előtte és a kezét emeli az ajkához mégiscsak jobb. A kékeket nehezen szakítja el, de ez már akkor így volt, amikor először találkoztak. Mosolya halványodik, de szemeiben ott van a semmivel össze nem keverhető fény, ami villan, a hosszúéletű minden vonását látva. Minek is titkolná? *
- Biztos voltam benne, hogy teljesíted az ígéreted... nem olyannak tűnsz, mint aki ne tenné. *Mosolya szélesebbé válik, de annál sokatmondóbbá. Természetesen azt az ígéretet semmi másnak nem tudta be, mint egy éppen akkor szükséges kis velejárónak, amiben benne van, hogy soha nem valósul meg. Mai naiv ugyan, mégis sokat edződött. Szép szavak nem elegendőek, de ha a Doki mondja, talán vele nem olyan szigorú.*
- De azt látom, hogy hamar felejtesz. *Méri végig, végül a másikat tetőtől talpig, megjátszott szomorúsággal.*
- Talán kiment a fejedből, hogy épp ide készültem. Valami elterelte a gondolataid, miközben beszélgettünk?
*Valami. Az is csoda, hogy ő bármire emlékszik a szavakból, pedig ezen képességében nincs hiba. Azt is megjegyzi, amire semmi szüksége. Akaratlan sejlenek fel képek a találkozásukról. És nem azok, amikor éppen a testvérét vizsgálta. *
- Most érkeztél? *Pillant a lóra. Persze lehetséges, hogy már régóta a városban van, és csak a bevásárlás esett a mai napra, de azért kíváncsiskodik egy kicsit ő is.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.07 15:30:54
*A játék a kereskedővel hamar véget ért, kezdődhet egy újabb. Vagy talán egy pillanatig sem volt fontos az a kofa, akinek csak a figyelmét terelte, hogy egy kicsit jól járjon a Doki. Nem alakulhatott volna jobban a nap, már csak egy röpke találkozás is feldobta volna, de a pillantására az elf követi és, mikor kissé ritkulnak a vásárolni vágyók, máris érzi annak kezét a derekán, de már nem viselkedik túlzottan kihívóan, inkább csak finoman húzódik közelebb a kar invitálására és válik vele eggyé. Fürkésző pillantása a lovon és annak gyors kikötésén, nem kívánja sokáig nélkülözni a férfit, ha már így megjelent a semmiből. Volt, hogy eszébe jutott az a nap, és azt is remélte valahol, hogy az az ígéret teljesül, de volt mivel lefoglalnia magát, hogy ne merengjen ilyesmin a kelleténél többet. Azt is hihette volna, hogy többé nem látja, s az is rendben lenne, de így, hogy itt áll előtte és a kezét emeli az ajkához mégiscsak jobb. A kékeket nehezen szakítja el, de ez már akkor így volt, amikor először találkoztak. Mosolya halványodik, de szemeiben ott van a semmivel össze nem keverhető fény, ami villan, a hosszúéletű minden vonását látva. Minek is titkolná? *
- Biztos voltam benne, hogy teljesíted az ígéreted... nem olyannak tűnsz, mint aki ne tenné. *Mosolya szélesebbé válik, de annál sokatmondóbbá. Természetesen azt az ígéretet semmi másnak nem tudta be, mint egy éppen akkor szükséges kis velejárónak, amiben benne van, hogy soha nem valósul meg. Mai naiv ugyan, mégis sokat edződött. Szép szavak nem elegendőek, de ha a Doki mondja, talán vele nem olyan szigorú.*
- De azt látom, hogy hamar felejtesz. *Méri végig, végül a másikat tetőtől talpig, megjátszott szomorúsággal.*
- Talán kiment a fejedből, hogy épp ide készültem. Valami elterelte a gondolataid, miközben beszélgettünk?
*Valami. Az is csoda, hogy ő bármire emlékszik a szavakból, pedig ezen képességében nincs hiba. Azt is megjegyzi, amire semmi szüksége. Akaratlan sejlenek fel képek a találkozásukról. És nem azok, amikor éppen a testvérét vizsgálta. *
- Most érkeztél? *Pillant a lóra. Persze lehetséges, hogy már régóta a városban van, és csak a bevásárlás esett a mai napra, de azért kíváncsiskodik egy kicsit ő is.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.07 15:30:54
10110. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-07 12:20:12
Üzenet elküldve: 2024-08-07 12:20:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1482
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1482
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Pont nem is olyan rég járt eszében a lány, hogy szívesen folytatta volna a múltkori ismerkedést vele erre egyszer csak felbukkan a semmiből egy olyan ruhában amiben nehéz nem rá nézni. Méghozzá kelleti is magát. Ha az elf tudná miképp is jár a másik esze vagy ivott volna már kupicával akkor biztos nem csak a szemével tapogatná végig a pultnak támaszkodót. Persze muszáj elszakítania magát azoktól az idomoktól, hogy a hivatalosabb dolgok is meg legyenek beszélve. Hova kerüljön az áru, annak a leellenőrzése, meg ilyenek. A gyűrűk felvételét megoldja maga is, de a karkötőhöz segítséget kér. Azok a kékek pedig pont úgy csillognak rá amitől megint eszébe jut miért is nem jutottak el a sellőben a szobáig. Méghozzá, azt a kis érintést is nehéz lenne félre érteni. Nem is olyan meglepő, hogy az elf ezek után meglepően sokat bíbelődik a lovával. Olyan szíjakat vizsgál meg többször is amiknek egyébként semmi baja nem is lehet. Persze mivel a szeme lopva a félvéren van így érthető is a figyelmetlenség. A lényeget viszont látja. Mármint a lényeget és ahogy a lány a fejével int neki, hogy kövesse. Így is tesz. A lovat kantáron vezeti és mikor egy alkalmas kevésbé forgalmas helyet lát, ami egy üres kofaasztal akkor ha hagyja neki át is karolná a Mai csípőjét, hogy odavezesse. Ott a lova kantárát hanyagul rátekerné a pult fölé kifeszített lyukas posztót tartó egyik oszlophoz, majd egy kézcsókra elkérné a másik kacsóját.*
-Nocsak, nocsak! A sors vagy inkább, hogy megígértem találkozunk még?*Vigyorog.*Mi járatban itt a nagyvárosban Mai kedves?
*Pont nem is olyan rég járt eszében a lány, hogy szívesen folytatta volna a múltkori ismerkedést vele erre egyszer csak felbukkan a semmiből egy olyan ruhában amiben nehéz nem rá nézni. Méghozzá kelleti is magát. Ha az elf tudná miképp is jár a másik esze vagy ivott volna már kupicával akkor biztos nem csak a szemével tapogatná végig a pultnak támaszkodót. Persze muszáj elszakítania magát azoktól az idomoktól, hogy a hivatalosabb dolgok is meg legyenek beszélve. Hova kerüljön az áru, annak a leellenőrzése, meg ilyenek. A gyűrűk felvételét megoldja maga is, de a karkötőhöz segítséget kér. Azok a kékek pedig pont úgy csillognak rá amitől megint eszébe jut miért is nem jutottak el a sellőben a szobáig. Méghozzá, azt a kis érintést is nehéz lenne félre érteni. Nem is olyan meglepő, hogy az elf ezek után meglepően sokat bíbelődik a lovával. Olyan szíjakat vizsgál meg többször is amiknek egyébként semmi baja nem is lehet. Persze mivel a szeme lopva a félvéren van így érthető is a figyelmetlenség. A lényeget viszont látja. Mármint a lényeget és ahogy a lány a fejével int neki, hogy kövesse. Így is tesz. A lovat kantáron vezeti és mikor egy alkalmas kevésbé forgalmas helyet lát, ami egy üres kofaasztal akkor ha hagyja neki át is karolná a Mai csípőjét, hogy odavezesse. Ott a lova kantárát hanyagul rátekerné a pult fölé kifeszített lyukas posztót tartó egyik oszlophoz, majd egy kézcsókra elkérné a másik kacsóját.*
-Nocsak, nocsak! A sors vagy inkább, hogy megígértem találkozunk még?*Vigyorog.*Mi járatban itt a nagyvárosban Mai kedves?
10109. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-04 12:03:55
Üzenet elküldve: 2024-08-04 12:03:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 784
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 784
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Sok mindent várt a mai naptól, vagy inkább pont, hogy semmit, de mégis a legnagyobb meglepetést kapta. Az elf, annak sok, eddig nem ismert részével együtt. Nem mintha olyan rengeteg időt töltöttek volna el egymás megismerésével, bár talán annak is lehet nevezni, azt a lopott órát. Mindenesetre Mai rendkívül élvezi a vizslató szemeket, de talán túl sok is szegeződik rá, amit sosem szokott direkt kivívni, viszont most azért kapcsolódott be, hogy ő is játsszon egy kicsit. Kiszakadni a hétköznapokból éppen ideális. Nem szól feleslegesen, inkább mórikál, pontosan úgy mozdulva, hogy a Dokinak eszébe se jusson nélküle továbbállni, a kereskedő pedig egyezzen bele abba a kis kedvezménybe, ami a hallott és kicsengetett aranyakhoz képest semmiségnek tűnik. Nem látni rajta megdöbbenést, de azért nyugtázza magában, hogy most már biztos megéri annyi tudást magába szívni, mint az orvos, mert kifizetődő. Ha más is van emögött, mindig csak eddig lát el. Tanulni, majd kamatoztatni.
A szemei azért végigpásztázzák a kínálatot, hátha megragadja végre valami, de ez nem történik meg. Na meg hová is lenne a világ, ha ígéretét amúgy sem teljesítve csak néhány íróeszközt vásárolna, ami még a kedvezményt sem teszi ki? Felegyenesedik a pultról, majd a hosszúéletű felé fordul, mikor az tőle kér segítséget. A gyűrű dolgát oldja meg maga, elég ügyesnek tűnik benne, ha már úgyis van még pár annak ujjain. De finom keze a karláncért nyúl, miközben egy másodpercre sem engedi el a tekintetet, amíg elveszi tőle. *
- Természetesen.
*Szakítja el végül a kékeket, majd a csukló köré fonja az aranyat, hogy egy mozdulattal kapcsolja össze az egészen szép darabot. Bár az ízlésének kicsit sok az ékszer, a másik tudja úgy viselni, hogy ne legyen túl sok a szemének. Nem rest úgy elvenni a vékony ujjakat, hogy ne simítson végig egy leheletnyit a férfin. De a következő pillanatban már nem az övé a figyelem, a kereskedővel búg és hallgatja az ajánlatai tömkelegét, mikor is elköveti azt a hibát, hogy pont az nincs, amire neki olyan nagy szüksége volna.*
- Tényleg? Pedig azt reméltem, majd itt találok. De uram, akkor szerezze be nekem és és visszajövök. Igen, csak önhöz. Egy ilyen nagyvonalú kereskedő megérdemli, hogy csak nála vásároljak eztán. Rendben, egy hat múlva.
*Rá azért nem kacsint, de pillantásából éppen elég jut neki, hogy azt is elfelejtse, hogy mit ígért néhány perccel ezelőtt. Így hát egyetlen elköltött érme nélkül fordul meg és tesz néhány lépést, majd hátra néz a Doki felé és egy vigyorral ajkán int a fejével, hogy kicsit arrébb állapodjanak meg, ahol mégis kevesebb ember fonja őket körül.*
*Sok mindent várt a mai naptól, vagy inkább pont, hogy semmit, de mégis a legnagyobb meglepetést kapta. Az elf, annak sok, eddig nem ismert részével együtt. Nem mintha olyan rengeteg időt töltöttek volna el egymás megismerésével, bár talán annak is lehet nevezni, azt a lopott órát. Mindenesetre Mai rendkívül élvezi a vizslató szemeket, de talán túl sok is szegeződik rá, amit sosem szokott direkt kivívni, viszont most azért kapcsolódott be, hogy ő is játsszon egy kicsit. Kiszakadni a hétköznapokból éppen ideális. Nem szól feleslegesen, inkább mórikál, pontosan úgy mozdulva, hogy a Dokinak eszébe se jusson nélküle továbbállni, a kereskedő pedig egyezzen bele abba a kis kedvezménybe, ami a hallott és kicsengetett aranyakhoz képest semmiségnek tűnik. Nem látni rajta megdöbbenést, de azért nyugtázza magában, hogy most már biztos megéri annyi tudást magába szívni, mint az orvos, mert kifizetődő. Ha más is van emögött, mindig csak eddig lát el. Tanulni, majd kamatoztatni.
A szemei azért végigpásztázzák a kínálatot, hátha megragadja végre valami, de ez nem történik meg. Na meg hová is lenne a világ, ha ígéretét amúgy sem teljesítve csak néhány íróeszközt vásárolna, ami még a kedvezményt sem teszi ki? Felegyenesedik a pultról, majd a hosszúéletű felé fordul, mikor az tőle kér segítséget. A gyűrű dolgát oldja meg maga, elég ügyesnek tűnik benne, ha már úgyis van még pár annak ujjain. De finom keze a karláncért nyúl, miközben egy másodpercre sem engedi el a tekintetet, amíg elveszi tőle. *
- Természetesen.
*Szakítja el végül a kékeket, majd a csukló köré fonja az aranyat, hogy egy mozdulattal kapcsolja össze az egészen szép darabot. Bár az ízlésének kicsit sok az ékszer, a másik tudja úgy viselni, hogy ne legyen túl sok a szemének. Nem rest úgy elvenni a vékony ujjakat, hogy ne simítson végig egy leheletnyit a férfin. De a következő pillanatban már nem az övé a figyelem, a kereskedővel búg és hallgatja az ajánlatai tömkelegét, mikor is elköveti azt a hibát, hogy pont az nincs, amire neki olyan nagy szüksége volna.*
- Tényleg? Pedig azt reméltem, majd itt találok. De uram, akkor szerezze be nekem és és visszajövök. Igen, csak önhöz. Egy ilyen nagyvonalú kereskedő megérdemli, hogy csak nála vásároljak eztán. Rendben, egy hat múlva.
*Rá azért nem kacsint, de pillantásából éppen elég jut neki, hogy azt is elfelejtse, hogy mit ígért néhány perccel ezelőtt. Így hát egyetlen elköltött érme nélkül fordul meg és tesz néhány lépést, majd hátra néz a Doki felé és egy vigyorral ajkán int a fejével, hogy kicsit arrébb állapodjanak meg, ahol mégis kevesebb ember fonja őket körül.*
10108. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-04 10:26:44
Üzenet elküldve: 2024-08-04 10:26:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1482
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1482
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*A doki nem épp a legkedvesebb az alkuszok szemében. Ennek fő oka, hogy pofátlan és túlzottan makacs akkor is mikor nincs igaza. Méghozzá kellemetlenül hangos is. A legrosszabb pedig, hogy pedig élvezi ezt. Azon ritka alkalmak egyike mikor kiélheti a régi önmagát. A nagyszájú semmivel nem törődő haramiát akitől rettegtek a népek. Vagyis a kompániától rettegtek aminek ő is része volt, de közvetetten tőle is. Mindenesetre most is épp belehevülve vitatkozik a kereskedővel akinek egyre vörösödő feje arra utal, hogy hamarosan történik, majd valami, dühroham, dobálózás, a városőrökért kiabálás... Mikor is egy teljesen váratlan jelenség töri meg ezt a feszült szituációt. Mindketten meglepetten néznek az ide sehogy nem illő nőszemélyre. Nemcsak a nemtörődömsége hanem a rajta lévő ruha is teljesen disszonánsan hat ott a piacon a fejétől egy méterre makogó ketrecbe zárt majom mellett aki mintha szintén meglepődne a félelf lány láttán. Kivételesen még a doki szava is elakad és míg amaz a gyűrűt vizsgálgatja ő a nő által kitett árut nézi pofátlanul végig. Előbb előröl, majd hátulról is. Egyértelmű, hogy tetszik neki a látvány. De nincs ezzel egyedül. A kereskedő is hajlamos belemenni annak ajánlatbába mert vagy az ígért összeg vagy a nő személye felcsigázta a kíváncsiságát. Sietve teljesíti is a nem kicsi megrendelést. Jó pár csörömpölő üveg lesz összepakolva. A nagy része ecet vagy tiszta szesz, de egy-két szakmai szemmel érdekes itóka is található köztük. Az elf kihasználva csonkaságát a kereskedővel kötteti fel a lovára az árut. Van ott más is. Dohány, vigyor, egy kis rhéa félelme. Csak a biztonság kedvéért. És persze a doki se maradhat ki a jóból. Persze a szeszből is jut majd neki is, a dohány és a vigyor is neki lesz, ahogy nagy valószínűséggel a rhéa félelmében is ő leli majd az örömét, de mégiscsak. Kell valami, ami meg is marad és tovább növeli a megbízható orvos megjelenését. Szerinte. Ezek két, a férfi ízlése alapján választott gyűrű. Egy szép vastag arany, meg egy bizsu nagy piros kővel. A felvételük során hacsak nem segít neki senki akkor doki a foga közé helyezi az adott darabot és úgy húzza az ujjára. Közben nem átall kirívó pillantásokat vetni a kék szeműre. Az utolsó vásárolt ékszer pedig egy szintén vastag arany karlánc. Ott már a nő felé fordul.*
-Volna oly' kedves?
*Nyújtja a kezét. És ha segítenek teljesen fel lesz cicomázva akkor elégedetten méri végig a gyűjteményét. Sajnos a középső és a hüvelyujja még üres, a nyakában csak két lánc lóg, a füléből is hiányoznak az aranyak ahogy a csuklóján is volna még hely, de alakul. Egyértelműen alakul. Persze megvolt az ára. Összesen 1949 arannyal nőtt a kereskedő vagyona.
Teljesen nem hazudott a doki azzal, hogy hatalmas üzletet csinál vele a férfi. Aki, miután a pénzeket eltette már fordul is nyájasan a kedves kisasszony felé, a legfinomabb parfümöket és legszebb ékszereket ajánlva a figyelmébe és azt hogy amit most nem talál nála a Furmányos Fandalgas be tudja szerezni neki.*
*A doki nem épp a legkedvesebb az alkuszok szemében. Ennek fő oka, hogy pofátlan és túlzottan makacs akkor is mikor nincs igaza. Méghozzá kellemetlenül hangos is. A legrosszabb pedig, hogy pedig élvezi ezt. Azon ritka alkalmak egyike mikor kiélheti a régi önmagát. A nagyszájú semmivel nem törődő haramiát akitől rettegtek a népek. Vagyis a kompániától rettegtek aminek ő is része volt, de közvetetten tőle is. Mindenesetre most is épp belehevülve vitatkozik a kereskedővel akinek egyre vörösödő feje arra utal, hogy hamarosan történik, majd valami, dühroham, dobálózás, a városőrökért kiabálás... Mikor is egy teljesen váratlan jelenség töri meg ezt a feszült szituációt. Mindketten meglepetten néznek az ide sehogy nem illő nőszemélyre. Nemcsak a nemtörődömsége hanem a rajta lévő ruha is teljesen disszonánsan hat ott a piacon a fejétől egy méterre makogó ketrecbe zárt majom mellett aki mintha szintén meglepődne a félelf lány láttán. Kivételesen még a doki szava is elakad és míg amaz a gyűrűt vizsgálgatja ő a nő által kitett árut nézi pofátlanul végig. Előbb előröl, majd hátulról is. Egyértelmű, hogy tetszik neki a látvány. De nincs ezzel egyedül. A kereskedő is hajlamos belemenni annak ajánlatbába mert vagy az ígért összeg vagy a nő személye felcsigázta a kíváncsiságát. Sietve teljesíti is a nem kicsi megrendelést. Jó pár csörömpölő üveg lesz összepakolva. A nagy része ecet vagy tiszta szesz, de egy-két szakmai szemmel érdekes itóka is található köztük. Az elf kihasználva csonkaságát a kereskedővel kötteti fel a lovára az árut. Van ott más is. Dohány, vigyor, egy kis rhéa félelme. Csak a biztonság kedvéért. És persze a doki se maradhat ki a jóból. Persze a szeszből is jut majd neki is, a dohány és a vigyor is neki lesz, ahogy nagy valószínűséggel a rhéa félelmében is ő leli majd az örömét, de mégiscsak. Kell valami, ami meg is marad és tovább növeli a megbízható orvos megjelenését. Szerinte. Ezek két, a férfi ízlése alapján választott gyűrű. Egy szép vastag arany, meg egy bizsu nagy piros kővel. A felvételük során hacsak nem segít neki senki akkor doki a foga közé helyezi az adott darabot és úgy húzza az ujjára. Közben nem átall kirívó pillantásokat vetni a kék szeműre. Az utolsó vásárolt ékszer pedig egy szintén vastag arany karlánc. Ott már a nő felé fordul.*
-Volna oly' kedves?
*Nyújtja a kezét. És ha segítenek teljesen fel lesz cicomázva akkor elégedetten méri végig a gyűjteményét. Sajnos a középső és a hüvelyujja még üres, a nyakában csak két lánc lóg, a füléből is hiányoznak az aranyak ahogy a csuklóján is volna még hely, de alakul. Egyértelműen alakul. Persze megvolt az ára. Összesen 1949 arannyal nőtt a kereskedő vagyona.
Teljesen nem hazudott a doki azzal, hogy hatalmas üzletet csinál vele a férfi. Aki, miután a pénzeket eltette már fordul is nyájasan a kedves kisasszony felé, a legfinomabb parfümöket és legszebb ékszereket ajánlva a figyelmébe és azt hogy amit most nem talál nála a Furmányos Fandalgas be tudja szerezni neki.*
10107. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-03 18:26:45
Üzenet elküldve: 2024-08-03 18:26:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 784
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 784
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Csak a tükörképét bámulja, a reggeli mosakodóvizében, ahol jól látja, az éktelenkedő karikákat a szeme alatt. Minden éjjel, minden nappal csak egy dologra fókuszál; hogy legyen rendben minden az alakulófélben lévő árvaházzal, a gyerekekkel, akik bizony, majd elszenvedik a felújítás gyötrelmeit, még mielőtt kiélvezhetnék azt. Még van ideje felkészíteni őket mindenre, de túl sok a feladat, ő maga pedig szinte nem is alszik, csak az ügyekkel foglalatoskodik. Ahogy nézi magát, tudja jól, hogy ki kell ebből szakadnia. Ha csak néhány órára, de akkor is. És mikor érzi jól magát? Ha vásárolhat. Ha belül nincs is rendben, ha a külsejére pompát varázsol, akkor az kihatással lesz a kedvére is. Bevásárláshoz nem illik tán a választott piros ruhája, ami egy hosszú kivágással a hátát hagyja teljesen szabadon, de szépérzékét, bájait annál inkább fitogtatja, amellett, hogy az anyag rendkívül drágának tűnik. Hogy utálta ezt… de most ő dönt. Arról is, ha úgy megy a vásárba, mintha ő lenne ott az egyetlen érték. Csakhogy nem eladó.
Szép lassan készül el, hogy útnak eredjen, már a piactér kapujában hatalmába keríti a vágy, hogy mindent megvegyen, ami csak megtetszik neki. Na meg kis kedvességeket a gyerekeknek persze. Haját oldalra sepri, s nem könnyű evickélni a népek között, de ő olyan határozottsággal teszi mégis, hogy valahogy mindig akad út, ahol elfér, s még csak bele sem botlanak. Tüzetesen nézi a portékát, de ma mégsem nem talál semmi értékelhetőt. Persze, hogy nem, hiszen valójában csak távol akar maradni a munkától, nem pedig igazi cél vezérelte ide. Hosszas bolyongása közepette viszont meghall valamit, vagy inkább valakit, aki feltűnőbb mindentől és mindenkitől, kinek baritonja kizárja fejéből a duruzsoló, esetenként túl idegesítő hangzavart is. Az a magas szőke elf. Megáll egy pillanatra, jó lépésre mögötte, s csendben figyel, mintha csak a sorára várna, de persze egyáltalán nem érdeklik az itteni áruk. Csak az a zöld szem, ami nem veszi észre. Ajkára mosoly húzódik, de tőle kevésbé ismert módon, valami tettrekészséggel vegyül. A Doki még csak nem is hasonlít arra, aki akkor volt, ott a Sellőházban. Ugyanolyan szép a szemének, de a hangja, a szavak, amik kiszöknek a száján, engedi láttatni azt, amit már amúgy is sejtett. Sok minden van a mázas felszín alatt. Talán nem erre számított, de már az nagy siker, hogy igaza volt. Ő pedig szeret játszani. Fog is. Hirtelen simul a nálánál két fejjel magasabb hosszúéletű mellé, gondosan hozzápréselve csípőjét, majd a veszekedés közben a pultra támaszkodik, hogy a kereskedő az ő csinos arcát, átható kék szemeit kezdje el inkább figyelmébe fogadni, ne a másik érdekes alkudozását. Elkapja azt a gyűrűt, amiben kicsorbult a kés, majd az ujjára húzza, persze nagy rá. De nézegeti, ahogy a fény megtörik rajta, elérve, hogy szótlan szóljon közbe a mások dolgába. Úgy nézi, mintha megtalálta volna a legszebbet, amit valaha látott. *
- Uram, fogadja el azt az ajánlatot, aztán foglalkozzon inkább velem. Ha rajtam múlik, nem fog hiányozni az a száz arany. Mindenki jól jár, ugye ezt szeretné ön is?
*Rebegteti meg a pilláit, rá sem nézve a kedvenc orvosára. Persze csak szórakozás az egész, amint végre rábólint a köpcös alak, ő ott fogja hagyni a pultot gyűrűstől, mindenestől. Remélhetőleg a zöldszeművel az oldalán. *
*Csak a tükörképét bámulja, a reggeli mosakodóvizében, ahol jól látja, az éktelenkedő karikákat a szeme alatt. Minden éjjel, minden nappal csak egy dologra fókuszál; hogy legyen rendben minden az alakulófélben lévő árvaházzal, a gyerekekkel, akik bizony, majd elszenvedik a felújítás gyötrelmeit, még mielőtt kiélvezhetnék azt. Még van ideje felkészíteni őket mindenre, de túl sok a feladat, ő maga pedig szinte nem is alszik, csak az ügyekkel foglalatoskodik. Ahogy nézi magát, tudja jól, hogy ki kell ebből szakadnia. Ha csak néhány órára, de akkor is. És mikor érzi jól magát? Ha vásárolhat. Ha belül nincs is rendben, ha a külsejére pompát varázsol, akkor az kihatással lesz a kedvére is. Bevásárláshoz nem illik tán a választott piros ruhája, ami egy hosszú kivágással a hátát hagyja teljesen szabadon, de szépérzékét, bájait annál inkább fitogtatja, amellett, hogy az anyag rendkívül drágának tűnik. Hogy utálta ezt… de most ő dönt. Arról is, ha úgy megy a vásárba, mintha ő lenne ott az egyetlen érték. Csakhogy nem eladó.
Szép lassan készül el, hogy útnak eredjen, már a piactér kapujában hatalmába keríti a vágy, hogy mindent megvegyen, ami csak megtetszik neki. Na meg kis kedvességeket a gyerekeknek persze. Haját oldalra sepri, s nem könnyű evickélni a népek között, de ő olyan határozottsággal teszi mégis, hogy valahogy mindig akad út, ahol elfér, s még csak bele sem botlanak. Tüzetesen nézi a portékát, de ma mégsem nem talál semmi értékelhetőt. Persze, hogy nem, hiszen valójában csak távol akar maradni a munkától, nem pedig igazi cél vezérelte ide. Hosszas bolyongása közepette viszont meghall valamit, vagy inkább valakit, aki feltűnőbb mindentől és mindenkitől, kinek baritonja kizárja fejéből a duruzsoló, esetenként túl idegesítő hangzavart is. Az a magas szőke elf. Megáll egy pillanatra, jó lépésre mögötte, s csendben figyel, mintha csak a sorára várna, de persze egyáltalán nem érdeklik az itteni áruk. Csak az a zöld szem, ami nem veszi észre. Ajkára mosoly húzódik, de tőle kevésbé ismert módon, valami tettrekészséggel vegyül. A Doki még csak nem is hasonlít arra, aki akkor volt, ott a Sellőházban. Ugyanolyan szép a szemének, de a hangja, a szavak, amik kiszöknek a száján, engedi láttatni azt, amit már amúgy is sejtett. Sok minden van a mázas felszín alatt. Talán nem erre számított, de már az nagy siker, hogy igaza volt. Ő pedig szeret játszani. Fog is. Hirtelen simul a nálánál két fejjel magasabb hosszúéletű mellé, gondosan hozzápréselve csípőjét, majd a veszekedés közben a pultra támaszkodik, hogy a kereskedő az ő csinos arcát, átható kék szemeit kezdje el inkább figyelmébe fogadni, ne a másik érdekes alkudozását. Elkapja azt a gyűrűt, amiben kicsorbult a kés, majd az ujjára húzza, persze nagy rá. De nézegeti, ahogy a fény megtörik rajta, elérve, hogy szótlan szóljon közbe a mások dolgába. Úgy nézi, mintha megtalálta volna a legszebbet, amit valaha látott. *
- Uram, fogadja el azt az ajánlatot, aztán foglalkozzon inkább velem. Ha rajtam múlik, nem fog hiányozni az a száz arany. Mindenki jól jár, ugye ezt szeretné ön is?
*Rebegteti meg a pilláit, rá sem nézve a kedvenc orvosára. Persze csak szórakozás az egész, amint végre rábólint a köpcös alak, ő ott fogja hagyni a pultot gyűrűstől, mindenestől. Remélhetőleg a zöldszeművel az oldalán. *
10106. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-03 13:08:53
Üzenet elküldve: 2024-08-03 13:08:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Egy új kezdet//
*Farkaskutyáját követve, át a szűk lakónegyed utcáin, egy romos házikó sarkánál álltak meg ahol képesek voltak némi fa léc és deszkák mögött elbújni. Végig nézi az arra jövő népség hadát, és a félelem amit eddig a kíváncsiság múlt felől ismételten eluralkodik rajta. Gyorsan kapkodja a levegőt, az eddigi futás és bújás miatt, de hozzászokott már ehhez az erdőben. Végignéz a piactér boltíves kapuján, ekkor csapja meg az a rengeteg, sokféle és új illat. Már érti mit érzett társa. Mosolyt csal arcára, hogy a cél amiért ennyit kockáztatott lehetséges mindjárt kifizetődik. De innen hova tovább? A kapu túlzsúfolt, túlságosan sok az erre járó és ilyen hatalmas fa dobozok is gurulnak be és ki folyton folyvást. Ekkor csapja meg az ötlet.*
-Gyere!
*Szólal fel négylábú társához, majd mikor úgy érzi elérkezett a tökéletes pillanat, kitör a fa deszkák takarásából egyenesen egy elhaladó szekér alá becsúszva majd annak kerekeinek takarásában halad be a piactér dzsungelébe. Sietős léptekkel követve a szekér sebességét néz ki a kerekek közül, de sajnos a sok lábon, legyen az épp emberi vagy épp asztal láb sokat nem lát mi olthatná korgó gyomra panaszait. Úgyhogy várakozik, majd amint lát egy letakart asztalt, ami alá bebújhat. Ki is lép a szekér alól, majd egy ügyes és gyors mozdulattal becsusszan az asztal takarásába. Egy apró szusszanásnyi időt hagyva maguknak, levegőhöz jut. Társa azonban kevésbé öntudatos a bujkálással, így kilógó farka amit maga a kereskedő sem vesz észre még portékájának asztala alól, egy óvatlan lépéssel lép rá. A négylábú egy nyüszítés után, egy halkabb morgással kezd el kifordulni az asztal alól. Cilia azonnal megfogja a kutya pofáját, hogy innen már most menni kell. A kereskedő közben értetlenül kezdi el vizslatni a lába alatti talajt.*
-Mi a fészkes fene?
*Szólal fel a kereskedő majd leguggolva lassan kezdi el vizslatni a talajt. Kezével megfogja az asztalt takaró terítő szélét és fel libbenti azt. Azonban a páros hűlt helyét találva már. Cilia amint látta társa reakcióját tudta nem maradhatnak az alatt az asztal alatt. Úgyhogy tovább a többi asztal takarásában illetve kezdi el orrát követni. Nem is kell sokáig mennie, ahogy véget ér az asztal sor, meg is látja a haladó tömegen keresztül azt a két asztalt amire szüksége van. Egy hentespultot illetve egy zöldséges árút. Dugig van töltve számunkra ínycsiklandozó finomságokkal. Szemei ragyogni kezd, ahogy végre valami mást lát az erdei holdsajton és bogyókon kívül amin eddig élt. Szájában már szinte érzi is az ízét. Azonban a cél és közöttük ott áll a vásárló tömeg, és még a kereskedő óvó szemeik. Nincs mit tenni ez az a pillanat amire várt. Szíve hevesebben ver tudja mi következik, csak úgy mint egy madárfészek, az anyuka óvja tojásait. Itt sem lesz másképpen. Nagy levegő és indulás.*
-Hozd!
*Szólal fel Cilia kutyájának az asztalon lévő húsportékára. A kutya pedig kiront az asztal takarásából át a tömegen. Valaki még fel is sikít mintha farkast látna ezzel egy kisebb zavart okozva már a tömegen. Felpattan két mancsával az asztalra beleharap a kolbász láncba. A kereskedő üvölt torkaszakadtából.*
-TAKARODJ TE BOLHAZSÁK!
*És már csapna is a kutya pofájára ami már szalad is el az asztaltól. Azonban ezt a kis elterelő akciót Cilia kihasználva majdnemhogy a kutyával elindulva elsiet a zöldséges pulthoz, mindkét markával meg fog egy egy almát amit már kinézett magának és fut is, ahogy a lába bírja. A kereskedő csak azután veszi észre ezt a kis manővert amikor jóízűen kiröhögte a hús kereskedőt. Szeme sarkából ekkor pillantotta meg a kis szakadt ruhás elf lánykát aki elcsente ezalatt az almát.*
-TOLVAJ!
*Szólal fel a másik kereskedő és mutat a lányka irányába aki már fut is kutyával együtt vissza át az értetlen tömeg lábai között, hasonló útvonalon ahonnan jöttek. Végig az asztalok takarásában próbálva le hagyni a két haragos kereskedőt akik óbégatva próbálják követni őket. Majd, ahogy csak a lábuk bírja át a boltíves kapun vissza a polgárnegyed szűkös utcáin próbálnak eltűnni.*
*Farkaskutyáját követve, át a szűk lakónegyed utcáin, egy romos házikó sarkánál álltak meg ahol képesek voltak némi fa léc és deszkák mögött elbújni. Végig nézi az arra jövő népség hadát, és a félelem amit eddig a kíváncsiság múlt felől ismételten eluralkodik rajta. Gyorsan kapkodja a levegőt, az eddigi futás és bújás miatt, de hozzászokott már ehhez az erdőben. Végignéz a piactér boltíves kapuján, ekkor csapja meg az a rengeteg, sokféle és új illat. Már érti mit érzett társa. Mosolyt csal arcára, hogy a cél amiért ennyit kockáztatott lehetséges mindjárt kifizetődik. De innen hova tovább? A kapu túlzsúfolt, túlságosan sok az erre járó és ilyen hatalmas fa dobozok is gurulnak be és ki folyton folyvást. Ekkor csapja meg az ötlet.*
-Gyere!
*Szólal fel négylábú társához, majd mikor úgy érzi elérkezett a tökéletes pillanat, kitör a fa deszkák takarásából egyenesen egy elhaladó szekér alá becsúszva majd annak kerekeinek takarásában halad be a piactér dzsungelébe. Sietős léptekkel követve a szekér sebességét néz ki a kerekek közül, de sajnos a sok lábon, legyen az épp emberi vagy épp asztal láb sokat nem lát mi olthatná korgó gyomra panaszait. Úgyhogy várakozik, majd amint lát egy letakart asztalt, ami alá bebújhat. Ki is lép a szekér alól, majd egy ügyes és gyors mozdulattal becsusszan az asztal takarásába. Egy apró szusszanásnyi időt hagyva maguknak, levegőhöz jut. Társa azonban kevésbé öntudatos a bujkálással, így kilógó farka amit maga a kereskedő sem vesz észre még portékájának asztala alól, egy óvatlan lépéssel lép rá. A négylábú egy nyüszítés után, egy halkabb morgással kezd el kifordulni az asztal alól. Cilia azonnal megfogja a kutya pofáját, hogy innen már most menni kell. A kereskedő közben értetlenül kezdi el vizslatni a lába alatti talajt.*
-Mi a fészkes fene?
*Szólal fel a kereskedő majd leguggolva lassan kezdi el vizslatni a talajt. Kezével megfogja az asztalt takaró terítő szélét és fel libbenti azt. Azonban a páros hűlt helyét találva már. Cilia amint látta társa reakcióját tudta nem maradhatnak az alatt az asztal alatt. Úgyhogy tovább a többi asztal takarásában illetve kezdi el orrát követni. Nem is kell sokáig mennie, ahogy véget ér az asztal sor, meg is látja a haladó tömegen keresztül azt a két asztalt amire szüksége van. Egy hentespultot illetve egy zöldséges árút. Dugig van töltve számunkra ínycsiklandozó finomságokkal. Szemei ragyogni kezd, ahogy végre valami mást lát az erdei holdsajton és bogyókon kívül amin eddig élt. Szájában már szinte érzi is az ízét. Azonban a cél és közöttük ott áll a vásárló tömeg, és még a kereskedő óvó szemeik. Nincs mit tenni ez az a pillanat amire várt. Szíve hevesebben ver tudja mi következik, csak úgy mint egy madárfészek, az anyuka óvja tojásait. Itt sem lesz másképpen. Nagy levegő és indulás.*
-Hozd!
*Szólal fel Cilia kutyájának az asztalon lévő húsportékára. A kutya pedig kiront az asztal takarásából át a tömegen. Valaki még fel is sikít mintha farkast látna ezzel egy kisebb zavart okozva már a tömegen. Felpattan két mancsával az asztalra beleharap a kolbász láncba. A kereskedő üvölt torkaszakadtából.*
-TAKARODJ TE BOLHAZSÁK!
*És már csapna is a kutya pofájára ami már szalad is el az asztaltól. Azonban ezt a kis elterelő akciót Cilia kihasználva majdnemhogy a kutyával elindulva elsiet a zöldséges pulthoz, mindkét markával meg fog egy egy almát amit már kinézett magának és fut is, ahogy a lába bírja. A kereskedő csak azután veszi észre ezt a kis manővert amikor jóízűen kiröhögte a hús kereskedőt. Szeme sarkából ekkor pillantotta meg a kis szakadt ruhás elf lánykát aki elcsente ezalatt az almát.*
-TOLVAJ!
*Szólal fel a másik kereskedő és mutat a lányka irányába aki már fut is kutyával együtt vissza át az értetlen tömeg lábai között, hasonló útvonalon ahonnan jöttek. Végig az asztalok takarásában próbálva le hagyni a két haragos kereskedőt akik óbégatva próbálják követni őket. Majd, ahogy csak a lábuk bírja át a boltíves kapun vissza a polgárnegyed szűkös utcáin próbálnak eltűnni.*
10105. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-03 11:14:49
Üzenet elküldve: 2024-08-03 11:14:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1482
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1482
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hatalmas tömeg, mindenféle nép és faj egyedei, az árusok hangoskodnak, a levegőt megtöltik a különböző egzotikus fűszereknek és az állatoknak a szaga, de még itt is tud a doki feltűnősködni. Egy nagyobb pultnál áll, ő a pultra könyökölve, mögötte az aranyszőrű lova akit morogva vagy csodálkozva kerülgetnek a népek. Hogy mit árulnak a pultnál? Ha, azt mondjuk mindent az nem túlzás. Könyvektől kezdve, fűszerek, ékszerek, borok, ketrecekben papagájokon és kis majmokon át minden is van ott. Az eladó pedig egy sihederlányka, aki épp a a nővé válás határán áll. Abban a szépnek mondott, de nem túl szép időszakban amikor zsírosan csillogó bőrét vöröslő pattanások törik meg, elkezdett már nőiesedni, de még nincs meg a tapasztalata, hogy azt ízlésesen kihasználja így kelleténél kicsit erősebb smink és naiv mosoly díszíti átlagosan bájos arcát. Ami, mosoly a barna tincseinek csavargatásával együtt az elfnek szól, aki zöld tekintetével szinte megbabonázta és ezzel ő is tisztában van.*
-Szóval? Mennyi is lenne ez így összesen drága? Oh, kérlek ne törd össze a szívemet! Valamennyit faragjunk még le belőle! Oh, nocsak!*Vesz kézbe egy szégyentelenül rövid szoknyát, majd néz végig a lányon aki ettől egyből fülig pirul. A doki pedig magabiztos mosollyal folytatja.*Mi lenne ha a lefaragott összegből elvinnélek valahova és innánk egy gyümölcslevet. Ha végeztél itt a piacon akkor érted jönnék. Csak tényleg jó lenne legalább még ötven arany kedvezmény...
*És ebben a pillanatban, mint egy dühös bika bődül fel a kedves papa, aki pont most érkezett vissza egy jól megpakolt szekérrel.*
-Livi! Segíts lepakolni a kocsiról én majd intézem a drága vendéget. Miben segíthetek?
*A kis köpcös bajszos pufók fickó jó mellkasig ér az elfnek, de a szeme szinte villámokat szór. Egyértelmű, hogy tudta mit csinál a másik és nincs kedvére. Aki, nem bírja megállni és pimaszul még végig méri a lányt hátulról, mintha lenne mit megnézni rajta majd szégyentelenül előadja mit akar venni és mit ajánlottak. Ezek után érthetetlen, de az ár valahogy feljebb ment.*
-Ember! Ne nézzél már hülyének! Lehet egész hóban nincs ekkora kapásod. Amúgy is mi ez már, hogy szeszt és ékszert is lehet itt venni? Nem is csoda, hogy nem jön ide a kutya se. Méghozzá most érkezett új áru. Nem is tudod hova tenni. Én kimentelek. Megveszem mindezt, itt helyben fizetem ki, csak száz arannyal add olcsóbban! ... Ezt hagyjuk már? Mithrill? Faszod a mithrill! Látom, hogy ezüst! Igen baszd meg! Azt, mondom megpróbálsz átbaszni! Nem kell acéllal kipróbálni. Látom, hogy ez ezüst! Ne csinálj már magadból bohócot! Mutasd akkor! Mutasd milyen mithrill ez!
*Aztán mikor egy acélkéssel megvágva mutatta be a paprikavörös fejű kereskedő, hogy az mithrill, mert keményebb mint a kés a doki, szava elakad egy pillanatra, előveszi a pipáját, a szájába teszi, észreveszi, hogy nincs benne dohány mert pont most akar, azt is venni, kiveszi a szájából, visszateszi a zsebébe és mintha mi se történt volna nyugodt hangnemben folytatja.*
-Rendben akkor a mithrillgyűrű nem kell. Legyen helyette egy arany, de mivel már így is kicsorbítottad a késed pengéjét és ráköltöttél erre az egészre, de rendes alaknak tűnsz, leszek veled olyan jó fej, hogy tartom az ajánlatom és száz arannyal olcsóbban elviszem ezeket tőled. A te anyádat! Azt! Tudjad már kivel beszélsz te paraszt!
*Hatalmas tömeg, mindenféle nép és faj egyedei, az árusok hangoskodnak, a levegőt megtöltik a különböző egzotikus fűszereknek és az állatoknak a szaga, de még itt is tud a doki feltűnősködni. Egy nagyobb pultnál áll, ő a pultra könyökölve, mögötte az aranyszőrű lova akit morogva vagy csodálkozva kerülgetnek a népek. Hogy mit árulnak a pultnál? Ha, azt mondjuk mindent az nem túlzás. Könyvektől kezdve, fűszerek, ékszerek, borok, ketrecekben papagájokon és kis majmokon át minden is van ott. Az eladó pedig egy sihederlányka, aki épp a a nővé válás határán áll. Abban a szépnek mondott, de nem túl szép időszakban amikor zsírosan csillogó bőrét vöröslő pattanások törik meg, elkezdett már nőiesedni, de még nincs meg a tapasztalata, hogy azt ízlésesen kihasználja így kelleténél kicsit erősebb smink és naiv mosoly díszíti átlagosan bájos arcát. Ami, mosoly a barna tincseinek csavargatásával együtt az elfnek szól, aki zöld tekintetével szinte megbabonázta és ezzel ő is tisztában van.*
-Szóval? Mennyi is lenne ez így összesen drága? Oh, kérlek ne törd össze a szívemet! Valamennyit faragjunk még le belőle! Oh, nocsak!*Vesz kézbe egy szégyentelenül rövid szoknyát, majd néz végig a lányon aki ettől egyből fülig pirul. A doki pedig magabiztos mosollyal folytatja.*Mi lenne ha a lefaragott összegből elvinnélek valahova és innánk egy gyümölcslevet. Ha végeztél itt a piacon akkor érted jönnék. Csak tényleg jó lenne legalább még ötven arany kedvezmény...
*És ebben a pillanatban, mint egy dühös bika bődül fel a kedves papa, aki pont most érkezett vissza egy jól megpakolt szekérrel.*
-Livi! Segíts lepakolni a kocsiról én majd intézem a drága vendéget. Miben segíthetek?
*A kis köpcös bajszos pufók fickó jó mellkasig ér az elfnek, de a szeme szinte villámokat szór. Egyértelmű, hogy tudta mit csinál a másik és nincs kedvére. Aki, nem bírja megállni és pimaszul még végig méri a lányt hátulról, mintha lenne mit megnézni rajta majd szégyentelenül előadja mit akar venni és mit ajánlottak. Ezek után érthetetlen, de az ár valahogy feljebb ment.*
-Ember! Ne nézzél már hülyének! Lehet egész hóban nincs ekkora kapásod. Amúgy is mi ez már, hogy szeszt és ékszert is lehet itt venni? Nem is csoda, hogy nem jön ide a kutya se. Méghozzá most érkezett új áru. Nem is tudod hova tenni. Én kimentelek. Megveszem mindezt, itt helyben fizetem ki, csak száz arannyal add olcsóbban! ... Ezt hagyjuk már? Mithrill? Faszod a mithrill! Látom, hogy ezüst! Igen baszd meg! Azt, mondom megpróbálsz átbaszni! Nem kell acéllal kipróbálni. Látom, hogy ez ezüst! Ne csinálj már magadból bohócot! Mutasd akkor! Mutasd milyen mithrill ez!
*Aztán mikor egy acélkéssel megvágva mutatta be a paprikavörös fejű kereskedő, hogy az mithrill, mert keményebb mint a kés a doki, szava elakad egy pillanatra, előveszi a pipáját, a szájába teszi, észreveszi, hogy nincs benne dohány mert pont most akar, azt is venni, kiveszi a szájából, visszateszi a zsebébe és mintha mi se történt volna nyugodt hangnemben folytatja.*
-Rendben akkor a mithrillgyűrű nem kell. Legyen helyette egy arany, de mivel már így is kicsorbítottad a késed pengéjét és ráköltöttél erre az egészre, de rendes alaknak tűnsz, leszek veled olyan jó fej, hogy tartom az ajánlatom és száz arannyal olcsóbban elviszem ezeket tőled. A te anyádat! Azt! Tudjad már kivel beszélsz te paraszt!
10104. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-07-25 12:33:41
Üzenet elküldve: 2024-07-25 12:33:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*Végül aztán nem jut el a gyümölcsárusokig. Megáll egy asztalnál, ami telis-tele van mindenféle szövetáruval: ruha- és ágyneműkkel, zsebkendőkkel, hasonlókkal. Az ő figyelmét nem a zsebkendők keltik fel, hanem egy takaró. Halkan felsóhajt, és arra a rongydarabra gondol, amivel jelenleg próbálja takargatni magát éjjelenként. Ujjai tétován megérintik az erszényét. A fene egye meg! Egy takarót nem tud megenni!? Bár az igaz, hogy esténként bele tudna gubódzni, és legalább nem fázna. Nehéz döntés, nehéz döntés.. de megszületik.*
- Azt a takarót kérem! Nem, amazt.. azt a sötétbarnát! Megnézhetem, tényleg olyan puha, mint amilyennek látszik? *-amikor megkapja a plédet, és megérzi ujjai között az anyagot, már tudja, hogy kész, ennyi, itt a vége. Van egy takarója. Igaz, hogy az égvilágon semmi mása nincs, de takarója már van.-* Ezt megveszem!
*Rávigyorog az árus nénire, és alkudás nélkül leszurkolja neki a takaróért járó aranyakat. Boldognak érzi magát. Hát ezért szeretnek a csinos kisasszonyok is vásárolgatni? Ők is boldognak érzik magukat?
Tovább indul, hóna alatt szorítva a takarót, próbálja úgy fogni, hogy ne ejtse le. De valahogy sehogy sem jó.. a hóna alól kiesik, csak úgy a kezében tartani meg meleg most, meg idiótának is érzi magát tőle. Bosszúsan szusszant egyet, és megáll a következő asztalnál, ahol kisebb-nagyobb táskákat, szütyőket, bugyellárisokat, fiskálisokat, ládákat, hasonlókat árulnak. Már nem érdekli semmi.*
- Azt a hátizsákot kérem! Azt a kicsit, a zöld viaszoltvásznast. Köszönöm! Mennyi lesz? Mennyi??? Jó, jó, adom már.. *-újabb aranyak cserélnek gazdát, az erszénye könnyebb lesz ismét. De legalább már el tudja rakni a takarót! Teringettét!! De jó érzés!
Tovább halad, nem is kell messzire menjen, mire a következő portéka is felhívja a figyelmet magára. Egy egyszerű férfi borotva, semmi különös nincs se a pengéjében se a tokjában, és a hozzá illő pemzli a borotvahab felkenéséhez. Megsimítja állát, amin már kezdi érezni a borosta bökését. Ezidáig az egyik borbélynál húzatta le az arcát minden harmadnap – fizetni persze nem tudott érte, de a borbély cserébe elfogadta, ha kimosta a törülközőket, vagy feltakarított nap végén. De most.. most lehetne saját borotvája! Az elhatározás megszületett.*
- Azt a borotvát kérem a pemzlivel! Meg azt a tégely habzóport, egy darab savanyúsót, és ha van, akkor abból az arcra való szeszből is kérnék egy fiolával. Ó, és fenőköve van esetleg?*-adja le a rendelést, és már rutinosan nyúl az erszényéhez. Soha életében nem költött még el ilyen gyorsan ennyi pénzt. A borotválkozófelszerelés is a táskába vándorol.
Ismét folytatja a vad bevásárlókörútra forduló sétáját, és ezúttal már eljut az élelmiszer árus standokig. Az egyik előtt megáll, és rábök egy kendőbe bugyolált csomagra.*
- Kérek egy olyat! *-mondja, és már szurkolja is le az aranyakat. Az egy napra elegendő hideg élelem is a táskába kerül. Legalább ma már éhes sem lesz, és fázni sem fog. Az élet szép!
Visszafordul a Pegazus felé, menet közben a jócskán nehezebbé váló hátizsákja szíjával vacakol, próbálja úgy beállítani hogy kényelmes legyen.*
- Azt a takarót kérem! Nem, amazt.. azt a sötétbarnát! Megnézhetem, tényleg olyan puha, mint amilyennek látszik? *-amikor megkapja a plédet, és megérzi ujjai között az anyagot, már tudja, hogy kész, ennyi, itt a vége. Van egy takarója. Igaz, hogy az égvilágon semmi mása nincs, de takarója már van.-* Ezt megveszem!
*Rávigyorog az árus nénire, és alkudás nélkül leszurkolja neki a takaróért járó aranyakat. Boldognak érzi magát. Hát ezért szeretnek a csinos kisasszonyok is vásárolgatni? Ők is boldognak érzik magukat?
Tovább indul, hóna alatt szorítva a takarót, próbálja úgy fogni, hogy ne ejtse le. De valahogy sehogy sem jó.. a hóna alól kiesik, csak úgy a kezében tartani meg meleg most, meg idiótának is érzi magát tőle. Bosszúsan szusszant egyet, és megáll a következő asztalnál, ahol kisebb-nagyobb táskákat, szütyőket, bugyellárisokat, fiskálisokat, ládákat, hasonlókat árulnak. Már nem érdekli semmi.*
- Azt a hátizsákot kérem! Azt a kicsit, a zöld viaszoltvásznast. Köszönöm! Mennyi lesz? Mennyi??? Jó, jó, adom már.. *-újabb aranyak cserélnek gazdát, az erszénye könnyebb lesz ismét. De legalább már el tudja rakni a takarót! Teringettét!! De jó érzés!
Tovább halad, nem is kell messzire menjen, mire a következő portéka is felhívja a figyelmet magára. Egy egyszerű férfi borotva, semmi különös nincs se a pengéjében se a tokjában, és a hozzá illő pemzli a borotvahab felkenéséhez. Megsimítja állát, amin már kezdi érezni a borosta bökését. Ezidáig az egyik borbélynál húzatta le az arcát minden harmadnap – fizetni persze nem tudott érte, de a borbély cserébe elfogadta, ha kimosta a törülközőket, vagy feltakarított nap végén. De most.. most lehetne saját borotvája! Az elhatározás megszületett.*
- Azt a borotvát kérem a pemzlivel! Meg azt a tégely habzóport, egy darab savanyúsót, és ha van, akkor abból az arcra való szeszből is kérnék egy fiolával. Ó, és fenőköve van esetleg?*-adja le a rendelést, és már rutinosan nyúl az erszényéhez. Soha életében nem költött még el ilyen gyorsan ennyi pénzt. A borotválkozófelszerelés is a táskába vándorol.
Ismét folytatja a vad bevásárlókörútra forduló sétáját, és ezúttal már eljut az élelmiszer árus standokig. Az egyik előtt megáll, és rábök egy kendőbe bugyolált csomagra.*
- Kérek egy olyat! *-mondja, és már szurkolja is le az aranyakat. Az egy napra elegendő hideg élelem is a táskába kerül. Legalább ma már éhes sem lesz, és fázni sem fog. Az élet szép!
Visszafordul a Pegazus felé, menet közben a jócskán nehezebbé váló hátizsákja szíjával vacakol, próbálja úgy beállítani hogy kényelmes legyen.*
10103. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-07-24 09:19:50
Üzenet elküldve: 2024-07-24 09:19:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy végighalad a kofaasztalok között kialakult aprócska „sikátorok” között, természetesen hall ezt-azt. Egy piacon ez nem nagy kunszt. Mindenki úgy üvölt, mint a sakál. Megtudja, hogy a Fog-zátony környékén most kifejezetten jó a fogás valami ezüsthátú halakból -biztos a nyár miatt meleg vizek miatt, ahogy ezt is megtudta egy fontoskodó törpétől-, úgyhogy a következő pár hétben lehet, hogy olcsóbb lesz a halhús. Megtudja azt is, hogy egy Kankalin nevű utcalány valószínűleg kankót terjeszt. Ettől a hírtől több helyen is viszketni kezd a bőre, noha sosem élt sem annak a Kankalinnak, sem másnak a szolgáltatásaival. Fél füllel elcsíp valamit a Szántóföldeken díboló vadról, ami már a jó ég tudja hanyadik jószág belét fordítja ki rövid időn belül.*
- Blöee.. *-fűzi hozzá a dologhoz, mire a Szántóföldekről feljövő árusok vadul röhögni kezdenek. Ő nem nevet, hanem inkább a fickókra fintorog, és arrébb lép fél lépéssel, de azért ott marad, hogy tovább hallgassa a sztorit. Állítólag két tagbaszakadt fickó nyomozni is kezdett már kint. Bár lehet, hogy az egyik nem fickó, hanem asszony. Az árusok közül páran fogadást tesznek a maguk véleményére, az egyikük erszénybe vágja és megcsörgeti a tétül felrakott aranyakat.
Végül otthagyja őket, és a gyümölcsárusok irányába indul. Ott mindig kellemes illat van, és gyümölcsöt lopni iszonyatosan könnyű. Ahogy sétál, jobbja továbbra is aprókat mozdul ahogy szorosan elhalad valaki mellett. Nem vesz el semmit, csak.. „nézelődik”.*
- Blöee.. *-fűzi hozzá a dologhoz, mire a Szántóföldekről feljövő árusok vadul röhögni kezdenek. Ő nem nevet, hanem inkább a fickókra fintorog, és arrébb lép fél lépéssel, de azért ott marad, hogy tovább hallgassa a sztorit. Állítólag két tagbaszakadt fickó nyomozni is kezdett már kint. Bár lehet, hogy az egyik nem fickó, hanem asszony. Az árusok közül páran fogadást tesznek a maguk véleményére, az egyikük erszénybe vágja és megcsörgeti a tétül felrakott aranyakat.
Végül otthagyja őket, és a gyümölcsárusok irányába indul. Ott mindig kellemes illat van, és gyümölcsöt lopni iszonyatosan könnyű. Ahogy sétál, jobbja továbbra is aprókat mozdul ahogy szorosan elhalad valaki mellett. Nem vesz el semmit, csak.. „nézelődik”.*
10102. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-07-23 11:27:41
Üzenet elküldve: 2024-07-23 11:27:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*A Pegazus felől közeledik a Piactér felé. Léptein látszik, hogy nem siet – nincs neki miért. Karjait nyugodtan maga mellett lóbálja kicsit ahogy lépked, tekintete elsőre akár unottnak is tűnhet, holott valójában kíváncsian tekintget körbe.
Ahogy a Piactér első köve a csizmatalpa alá simul, úgy érzi magát, mintha egy forrongó tóba merülne, ami hangokkal, illatokkal, színekkel, és más, az érzékszerveket célzó ingerekkel van tele. Önkéntelenül is elmosolyodik kicsit, szájzugában ezzel a halvány kunkorral veti be magát a kufárok asztalai között tekergőző kvázi-utcácskákba.
Bár most nem „dolgozni” jött, nem tudja legyőzni a rutint: a szűk helyen neki-nekidörzsölődő testeket a pillangó szárnyának könnyedségével tapintja meg jobbjával. Itt egy teli erszényt érez, amott egy öv alá szúrt pipát, egy fokhagymaszagú fickó kaftánja alatt pedig egy tőrt. Ohó! Sietve tovább lép, nyitva tartja fülét és szemét, hátha meghall vagy meglát valamit, ami feldobja a napját, vagy ami elég érdekes ahhoz, hogy megálljon egy pillanatra.*
Ahogy a Piactér első köve a csizmatalpa alá simul, úgy érzi magát, mintha egy forrongó tóba merülne, ami hangokkal, illatokkal, színekkel, és más, az érzékszerveket célzó ingerekkel van tele. Önkéntelenül is elmosolyodik kicsit, szájzugában ezzel a halvány kunkorral veti be magát a kufárok asztalai között tekergőző kvázi-utcácskákba.
Bár most nem „dolgozni” jött, nem tudja legyőzni a rutint: a szűk helyen neki-nekidörzsölődő testeket a pillangó szárnyának könnyedségével tapintja meg jobbjával. Itt egy teli erszényt érez, amott egy öv alá szúrt pipát, egy fokhagymaszagú fickó kaftánja alatt pedig egy tőrt. Ohó! Sietve tovább lép, nyitva tartja fülét és szemét, hátha meghall vagy meglát valamit, ami feldobja a napját, vagy ami elég érdekes ahhoz, hogy megálljon egy pillanatra.*
10101. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-07-19 17:05:30
Üzenet elküldve: 2024-07-19 17:05:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Dallamok tánca mutatja az utat//
*Akaratlanul is széles mosolyra húzódnak ajkai. Az istenek mentsék attól, hogy kinevesse szegény párát, de annyira murisan adja elő gondját-baját, hogy még az ő kivételes színészi képességei is cserbenhagyják, nem tudja, nem megmosolyogni a jelenetet. Reméli, hogy újdonsült társasága nem fogja félreérteni a gesztust.*
- Nos, az nem feltétlenül probléma, ha valaki nem egyszerű… ha nem kedves… hááát, az már annál inkább.
*Fűz hozzá ennyi megjegyzést, de aztán a hirtelen felkiáltással a törpe beléfojtja a szót. Világoskék íriszeivel kíváncsian pislog rá, ahogy amaz az erszényében kezd kutatni. Merlana nem szabadkozik, egyszerűen csak nyújtja a tenyerét, és azonnal elfogadja a kezébe hulló aranyérméket.*
- Nagyon szépen köszönöm! *Csak a mellesleg elhangzott mondat révén tudatosul benne, hogy ő is bárd, habár a hátán díszelgő lantból illett volna már korábban észrevennie ezt a tényt, de annyira el volt foglalva saját magával, hogy talán megbocsájtható, amiért nem szúrt szemet neki az árulkodó jel.
Összeszedi hát a holmijait, a hangszereit, és követi Veslá-t, hogy helyet foglaljon mellette azon a bizonyos kőpadkán. Amíg ő mesél, Merlana az eget bámulja, de ez nem azt jelenti, hogy nem figyel arra, amit a másik mond, sőt, kíváncsian hallgatja őt. Persze, mikor kérdezik, azért már ő is társasága felé fordítja a fejét, hogy ismét halványan elmosolyodva meg is válaszolja a kérdést.*
- Amióta az eszemet tudom. Az énekhangom az egyetlen gyerekkori barátom, és máig hű társam. Nem igazán értek máshoz, csak az énekléshez és a hangszeren való játékhoz. *Meg a lopáshoz, mások megtévesztéséhez és manipulálásához, de nyilván ezt nem fogja hangoztatni. Ha valóban bárd Vesla is, akkor ezt ő maga is jól tudja, és tisztában van vele, hogy miféle eszközökhöz folyamodik néhanapján a fajtája.*
- Nem meglepő, ha nem ismersz. Csak nemrég érkeztem a városba, de nem titkolt célom, hogy egy napon én legyek Arthenior leghíresebb énekes- és színésznője. Úgyhogy sajnálom, ha hasonló babérokra törnél, el kell szomorítsalak. A dalnokok trónja már az enyém.
*Nevezi huncut módon riválisának a törpét, még akkor is, ha neki igazából nincsenek olyan ambíciói, mint az emberlánynak, miszerint nem csak híres előadóvá, de valódi, előkelő hölggyé is akar válni.*
*Akaratlanul is széles mosolyra húzódnak ajkai. Az istenek mentsék attól, hogy kinevesse szegény párát, de annyira murisan adja elő gondját-baját, hogy még az ő kivételes színészi képességei is cserbenhagyják, nem tudja, nem megmosolyogni a jelenetet. Reméli, hogy újdonsült társasága nem fogja félreérteni a gesztust.*
- Nos, az nem feltétlenül probléma, ha valaki nem egyszerű… ha nem kedves… hááát, az már annál inkább.
*Fűz hozzá ennyi megjegyzést, de aztán a hirtelen felkiáltással a törpe beléfojtja a szót. Világoskék íriszeivel kíváncsian pislog rá, ahogy amaz az erszényében kezd kutatni. Merlana nem szabadkozik, egyszerűen csak nyújtja a tenyerét, és azonnal elfogadja a kezébe hulló aranyérméket.*
- Nagyon szépen köszönöm! *Csak a mellesleg elhangzott mondat révén tudatosul benne, hogy ő is bárd, habár a hátán díszelgő lantból illett volna már korábban észrevennie ezt a tényt, de annyira el volt foglalva saját magával, hogy talán megbocsájtható, amiért nem szúrt szemet neki az árulkodó jel.
Összeszedi hát a holmijait, a hangszereit, és követi Veslá-t, hogy helyet foglaljon mellette azon a bizonyos kőpadkán. Amíg ő mesél, Merlana az eget bámulja, de ez nem azt jelenti, hogy nem figyel arra, amit a másik mond, sőt, kíváncsian hallgatja őt. Persze, mikor kérdezik, azért már ő is társasága felé fordítja a fejét, hogy ismét halványan elmosolyodva meg is válaszolja a kérdést.*
- Amióta az eszemet tudom. Az énekhangom az egyetlen gyerekkori barátom, és máig hű társam. Nem igazán értek máshoz, csak az énekléshez és a hangszeren való játékhoz. *Meg a lopáshoz, mások megtévesztéséhez és manipulálásához, de nyilván ezt nem fogja hangoztatni. Ha valóban bárd Vesla is, akkor ezt ő maga is jól tudja, és tisztában van vele, hogy miféle eszközökhöz folyamodik néhanapján a fajtája.*
- Nem meglepő, ha nem ismersz. Csak nemrég érkeztem a városba, de nem titkolt célom, hogy egy napon én legyek Arthenior leghíresebb énekes- és színésznője. Úgyhogy sajnálom, ha hasonló babérokra törnél, el kell szomorítsalak. A dalnokok trónja már az enyém.
*Nevezi huncut módon riválisának a törpét, még akkor is, ha neki igazából nincsenek olyan ambíciói, mint az emberlánynak, miszerint nem csak híres előadóvá, de valódi, előkelő hölggyé is akar válni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10318-10337