//Zegzugfelfedezők és a fehér virág//
//Zakar, Shiv, Erisy, Narcy//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A diskurzus megszakítását a legkevésbé sem rója fel testvére számlájára, nem zavartatja magát, hogyha látja, a viharfellegek a szőke hugica homlokáról valaki zsémbesebbére vándorolnak. Nem ez az első alkalom, hogy így cselekszik Shiv, a Kőtemplomban így tanították nekik - rejtsd el a valódi arcod a nyugalom palástja mögé, amennyiben úgy véled, az sebezhetővé tesz a társaságban, de ne feledd, ki vagy valójában! Persze az is valószínű lehet, hogy sokat képzel bele a szerzetes, s Melonthalar tanait egyedül ő alkalmazza a gyakorlatban a kolostor elhagyása után is, Shivawn pedig ugyanazt a játékát adja elő megint, melyben kívülről kedves, de mikor kettesben maradnak, hárpiává válik és igyekszik minél hamarabb egy kupac csontot hagyni belőle, melyek üreges, néhol töredezett maradványai között, a szél süvítve azt hányja a hulla szemére, fanyaran - lám, lám, egy újabb balfácán, aki két part között az elf karmai húztak alá a tengerbe!
Igen, az elf. Zakar még mindig kifejezetten idegesítő, főként, mivel falaz a testvérkének, pedig Narcy sejteni meri, hogy nem csak a keresésről szólhatott az a kettesben töltött idő. Kirívó pillantást vet a koraőszre, majd Shivre, akinek a megszokott félkacsintással jelez. Ismerős mozzanat, ha a hugica akarja, felismerheti, vagy amennyiben erdőpulyálta lovagja oldalán kíván maradni, úgy dönthet amellett is. Ez a jelzés mindenesetre megbeszélt, még a Kőtemplom óta: "Gyere mellém, féltelek!". Sok rossznyelv veszi a szájára azon rémtörténeteket, melyekben egy csábító az enyves ujjai köré tekert egy szerencsétlen, tapasztalatlan kis libát, akit aztán jól kirabol, vagy manipulál és úgy forgat ki vagyonából, esetleg, a legrosszabb esetben, letöri az ártatlan virágát, ha pedig egyedül nem bírja a feladatot, undorító módon, falkába verődve, akár a farkasok, romlott lelkű, korhadék barátai segítségét is kéri. Narcy ettől fél. Félti egyetlen kis testvérkéjét, hiszen tapasztalatlan, és olyan nagy a világ, nem tudni, mi várhat itt rájuk. Nem csak a lány álmai léteznek itt. Egyedül nehézkesen bánhat el a szőkeség egy tucatnyi támadóval, noha képességei igencsak figyelemre méltóak a pusztakezes csatározásokban, az érzelmi alapú manipuláció, vagy a lelki sokk ellen védtelen, bátyókája pedig kötelességének érzi, hogy ezeket soha ne is kelljen megtapasztalnia neki. Ha kell, ő halna meg érte, ha kell, vállalna megaláztatást is - kinek melyik a rosszabb.
Azonban nem marad ő sem egyedül, Erisy, ha kissé el is pártol mellőle, nagy meglepődésére, mégis, mintha őt segítené, de nyitna a testvére irányába is. ~ Nem egy Zakar, az biztos. És az illata! Olyan finom, még úgy is, hogy konkrétan egy pocsolyából szedtem ki. Akkor milyen lehet, ha rózsavízzel hinti be a bőrét? ~ A gondolatot is igyekszik elhessegetni, egyrészt, szeretné, ha nadrágja nem szűkülne, ami egyelőre így is marad, másrészt meg kell tagadnia magától az efféle hívságokat, hiába szabad másoknak. Ilyenkor mindig igyekszik Melonthalar tanaira fókuszálni, azok sokszor hoznak megnyugvást számára. ~ Egy szerzetesnek a közösség és a világ a családja, Narcy. Nem gondolkozhatsz kisebb egységekben, senki nem lehet a másiknál kiemelkedőbb számodra. Minden az Egyben rejlik, nincs kivétel. Tudom, ez nehéz számodra, hiszen neked Shiv jelenti a világot, de meg kell tanulnod: a világ a családod, nem lehet társad. Hát véletlenül teremtettek fél-elfnek? ~ Még a számára annyira kedves, apókás mosoly is szemei előtt rebeg. Megnyugtató. Ideje azért megszólalni is.*
- Pontosan, Shiv, igazán semmi sem a véletlen műve. Nos, akkor elindulhatunk városnézőbe, _együtt_? *Utóbbit talán inkább Zakarnak címezi, de mondata mindenkihez szól.*