//Második szál//
//Őszi Forgatag//
//Daranel//
*A kiszárítás nem rossz ötlet. Ha a kis növény szépsége nem is marad meg, a jelentőségéből mit sem fog veszíteni Ephemia számára.*
- Hát, kidobni azt biztosan nem fogom.
*Nincs ellenére egy kis séta még a forgatagban. Egy évben csak egyszer van, kár lenne nem kihasználni minden lehetőséget.*
- Rendben, akkor nézzünk szét!
*A férfibe karolva sétál a standok közötti, néhol igen keskeny helyeken. Az a különleges érzés járja át, hogy most, legalább együttlétük ideje alatt tartozik valakihez.
Pár perc séta után egy hangszeráruson akad meg a szemük. A legkülönfélébb hangszerek vannak szétpakolva körülötte: szemmel láthatóan mívesen megmunkált darabok, mindegyiken van valami különleges. Főként pengetős hangszereket vél felfedezni, de van egy-két fúvós is.*
- Nahát! Nem gondoltam, hogy itt még hangszereket is árulnak. Régebben játszottam hárfán és énekeltem is, de ezeknek már jó pár éve...
*Mint minden hozzá hasonló származású hölgy, ő is gyermekkorában kezdett el hangszeren játszani, de csak hárfán. Az énekórákat sosem szerette, pár éve már nem is foglalkozik a zenével. Nem hitte, hogy valaha is szüksége lesz erre a tudásra. Most azonban a kiállított hárfák láttán mintha újból kedvet kapna hozzá. Pár melódiára még mindig emlékszik.*
- Az egyik hárfát szívesen kipróbálnám. Vajon megengedi az árus?
*Az árus hallhatta a kérdést, mert int neki, hogy semmi akadálya. Először kicsit megilletődik, aztán az íjászhoz szól.*
- Úgy látom, hogy igen. A virágot megfognád addig, kérlek?
*A szegfűt átadja a férfinek - már ha nincs ellenére - s elindul az egyik díszes hárfa felé. Az árus a hangszer mögé tesz egy kisebb széket, amelyre Ephemia ráülhet, s ő így is tesz. Ruháját megigazgatja, majd elhelyezkedik a széken, ujjait a húrokra helyezve. Nem kezdi el rögtön a játékot, először próbálja előhívni a régi dallamokat. Kicsit nehezére esik, hisz a forgatag zaja és a távolban játszó dalnokok zenéje elnyomja a gondolatait, de végül sikerül.
Lassan elkezdi a játékot. Értelemszerűen az a dallam jut eszébe, melyet a legtöbbször eljátszott annak idején. Nem túl bonyolult, az egyik legegyszerűbb amit valaha tanult, de kétség kívül jól hangzik. Ujjai könnyed mozdulatokkal táncolnak húrról húrra, hol lassabban, hol gyorsabban, s mintha most az idő is megállna számára. Közben szeme sarkából Daranelt is figyeli. Ekkor rémlik neki, hogy valaha még a dalhoz tudott szöveget is, de azokat már elmosták az emlékek. Játék közben erősen koncentrál, hogy kiszűrje a környezet zaját, jobbára sikerül is neki. Még néhány járókelő is felfigyel a hárfán játszó nőre, de szerencsére nem kelt nagy feltűnést. Pár perc után hagyja csak abba a játékot, majd az árusra tekint.*
- Szépen szól.
*Már nem is tudja, hogy anno miért hagyta abba, hisz most élvezett játszani a hárfán. Végül feláll, köszönetképpen biccent az árus felé és csillogó szemekkel sétál vissza Daranelhez.*
- Hogy tetszett?