Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 299 (5961. - 5980. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5980. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-18 17:51:26
Üzenet elküldve: 2016-11-18 17:51:26
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Daldsh//
*A felsegítés után egy darabig még nem engedi el a lány kezét, igazából arra számított a másik majd ellenkezni fog, de ez végül nem történik meg, így jó pár lépéssel később már inkább az egyszerűség kedvéért ereszti el Daldsh-t akit úgy látszik a szer most együttműködésre sarkall. Ő a maga részéről nem szívesen engedné el, ezért is bízza a dolgot egy rendes orvosra, ő jobban ért a szerekhez, azok hatásához és hatástalanításához.*
-Köszönöm. *Szóval tényleg a madárhoz beszélt találkozásukkor. Egy pillanatra felnéz Shicukra, vajon a tollas jószág érti e a bókot, ám a madár továbbra is csak a vállán totyog, és próbál egyensúlyozni. Tekintetével talán valami rágcsálót keres. Mondaná, hogy a nomád is vehet egyet ha akar, de a lány épp elég lerongyolódottnak tűnik, ahhoz, hogy ne feltételezze róla az ehhez kellő gazdagságot. Egy madár, bár apró mégis többe kerül mint egy disznó vagy marha.*
-Esetleg ért a madarakhoz? *Nem tudja mi után kéne érdeklődnie, valamivel oldani akarja a feszültséget, ami érezhetően erős. Meg talán nem ártana tudnia ki az idegen, és mit csinál itt, nem néz ki kereskedőnek, vadásznak talán mondható, de a férfi nehezen tudja elképzelni a vadászatot lovak és kutyák nélkül.* ~Éhenkórász.~
*Az orvosi sátorhoz érkezve bevezeti a lányt a sátor előtti árnyékos területre, majd int a felcsernek jelezve érkezésüket és hálát ad amiért nincs egyetlen törött lábú jajongó szerencsétlen sem a beteglistán, és a felcser köpenyéről sem lóg művészi kompozícióban a mócsingos emberi maradvány.*
-Üdv. *Köszön majd egy rövid kézmozdulattal megmutatja Daldsh-nak az orvost. Nem szívesen beszél senki helyett ezért csak pár szóban összefoglalja a lényeget.*
-A hölgy... ~Hölgy!?~ azt mondta rosszul, van örülnék ha megvizsgálná. *Mondja és kihátrál a képből. Reméli már a későbbiekben nem lesz baj, de ha mégis lenne akkor ő ott áll a sátor mellett. Nem szívesen maradna a kezelés végéig, ha minden jól megy akkor pár perc múlva távozik is.*
//Őszi forgatag//
//Daldsh//
*A felsegítés után egy darabig még nem engedi el a lány kezét, igazából arra számított a másik majd ellenkezni fog, de ez végül nem történik meg, így jó pár lépéssel később már inkább az egyszerűség kedvéért ereszti el Daldsh-t akit úgy látszik a szer most együttműködésre sarkall. Ő a maga részéről nem szívesen engedné el, ezért is bízza a dolgot egy rendes orvosra, ő jobban ért a szerekhez, azok hatásához és hatástalanításához.*
-Köszönöm. *Szóval tényleg a madárhoz beszélt találkozásukkor. Egy pillanatra felnéz Shicukra, vajon a tollas jószág érti e a bókot, ám a madár továbbra is csak a vállán totyog, és próbál egyensúlyozni. Tekintetével talán valami rágcsálót keres. Mondaná, hogy a nomád is vehet egyet ha akar, de a lány épp elég lerongyolódottnak tűnik, ahhoz, hogy ne feltételezze róla az ehhez kellő gazdagságot. Egy madár, bár apró mégis többe kerül mint egy disznó vagy marha.*
-Esetleg ért a madarakhoz? *Nem tudja mi után kéne érdeklődnie, valamivel oldani akarja a feszültséget, ami érezhetően erős. Meg talán nem ártana tudnia ki az idegen, és mit csinál itt, nem néz ki kereskedőnek, vadásznak talán mondható, de a férfi nehezen tudja elképzelni a vadászatot lovak és kutyák nélkül.* ~Éhenkórász.~
*Az orvosi sátorhoz érkezve bevezeti a lányt a sátor előtti árnyékos területre, majd int a felcsernek jelezve érkezésüket és hálát ad amiért nincs egyetlen törött lábú jajongó szerencsétlen sem a beteglistán, és a felcser köpenyéről sem lóg művészi kompozícióban a mócsingos emberi maradvány.*
-Üdv. *Köszön majd egy rövid kézmozdulattal megmutatja Daldsh-nak az orvost. Nem szívesen beszél senki helyett ezért csak pár szóban összefoglalja a lényeget.*
-A hölgy... ~Hölgy!?~ azt mondta rosszul, van örülnék ha megvizsgálná. *Mondja és kihátrál a képből. Reméli már a későbbiekben nem lesz baj, de ha mégis lenne akkor ő ott áll a sátor mellett. Nem szívesen maradna a kezelés végéig, ha minden jól megy akkor pár perc múlva távozik is.*
5979. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-18 15:01:11
Üzenet elküldve: 2016-11-18 15:01:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Aoneer//
*Olyan érzés bujkál a levegőben, hogy már mindkettejüknek elege van egymásból, vagy a helyzetből, vagy akármiből, de egyikük sem kedvtelésből tölti a másikkal drága idejét.
A lánynak annyira kényelmetlen a helyzete - amit nem tesz semmivel sem jobbá, kis akcióival - hogy átfut az agyán, ha egyszer elszabadul a nagy alaktól, akkor megmarad a város határain kívül, akár fel kell újítania a szerelését, akár nem. Nincs neki szüksége annyira, új ruhára, hogy még egyszer szembe kerüljön egy ilyen páncélossal.
Szerencsére sikerül dűlőre jutni. Bár a lány még mindég retteg attól, hogy hová fogja vezetni ez az alak és ott mit csinálnak vele, de nem tud mit tenni. Most nem tud meglépni, ha tudna, se tenné, mert az az érzése van, hogy akkor biztos levadásszák, vagy sólyommal, vagy lándzsával, és amúgy sem olyan gyors, hogy nyom nélkül megléphessen.
Az első mondat tetszik neki, ahová akar, elmehet. Végre. Ezt szerette volna hallani a kezdetektől. Bár ide se jött volna. Első útja - ha kikeveredik innen - a karavánút lesz, kifelé ebből a zajos városból. Aztán a férfi mond mást is. Orvoshoz akarja vinni, ezt korábban is hallotta, de nem tudja miért, csak abban reménykedik, hogy nem fog fájni, amit tesznek vele.
Az esküje már tetszik neki és az, hogy felemeli a kezét még jobban, ha számít még a becsületszó, akkor megtartja a szavát. Reméli, hogy a másiknak is olyan fontos ez, mint neki. Helyeslően bólint végül.
Felállva nem utasítja el a segítséget, mivel neki is van becsülete, nem tépi ki a kezét, főleg nem fut el. Már csak akkor engedi le a karját, ha a másik elengedi azt saját akaratából. Más dolga nincs, csak követni a férfi utasításait, ahová vinni akarja.
Közben karját megdörzsölgeti, ott ahol fogta a másik, amíg elérik a sátrat.*
- Szép a madara… *jegyzi meg még így félvállról, mintegy magyarázatként arra, hogy miért állt le bámulni első körben.*
//Őszi forgatag//
//Aoneer//
*Olyan érzés bujkál a levegőben, hogy már mindkettejüknek elege van egymásból, vagy a helyzetből, vagy akármiből, de egyikük sem kedvtelésből tölti a másikkal drága idejét.
A lánynak annyira kényelmetlen a helyzete - amit nem tesz semmivel sem jobbá, kis akcióival - hogy átfut az agyán, ha egyszer elszabadul a nagy alaktól, akkor megmarad a város határain kívül, akár fel kell újítania a szerelését, akár nem. Nincs neki szüksége annyira, új ruhára, hogy még egyszer szembe kerüljön egy ilyen páncélossal.
Szerencsére sikerül dűlőre jutni. Bár a lány még mindég retteg attól, hogy hová fogja vezetni ez az alak és ott mit csinálnak vele, de nem tud mit tenni. Most nem tud meglépni, ha tudna, se tenné, mert az az érzése van, hogy akkor biztos levadásszák, vagy sólyommal, vagy lándzsával, és amúgy sem olyan gyors, hogy nyom nélkül megléphessen.
Az első mondat tetszik neki, ahová akar, elmehet. Végre. Ezt szerette volna hallani a kezdetektől. Bár ide se jött volna. Első útja - ha kikeveredik innen - a karavánút lesz, kifelé ebből a zajos városból. Aztán a férfi mond mást is. Orvoshoz akarja vinni, ezt korábban is hallotta, de nem tudja miért, csak abban reménykedik, hogy nem fog fájni, amit tesznek vele.
Az esküje már tetszik neki és az, hogy felemeli a kezét még jobban, ha számít még a becsületszó, akkor megtartja a szavát. Reméli, hogy a másiknak is olyan fontos ez, mint neki. Helyeslően bólint végül.
Felállva nem utasítja el a segítséget, mivel neki is van becsülete, nem tépi ki a kezét, főleg nem fut el. Már csak akkor engedi le a karját, ha a másik elengedi azt saját akaratából. Más dolga nincs, csak követni a férfi utasításait, ahová vinni akarja.
Közben karját megdörzsölgeti, ott ahol fogta a másik, amíg elérik a sátrat.*
- Szép a madara… *jegyzi meg még így félvállról, mintegy magyarázatként arra, hogy miért állt le bámulni első körben.*
5978. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-18 14:35:48
Üzenet elküldve: 2016-11-18 14:35:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Daldsh//
*Tényleg olyan mint egy sértődött gyerek. A férfi nem ismeri Daldsht se a történetét. Pont úgy kezeli mint bármelyik más embert, csak azért mert barbár és láthatóan kevesebbet fürdik a kelleténél, nem fogja másképp kezelni, és se türelmesebb, se türelmetlenebb nem lesz az irányába.
Az első megjegyzéssel nem tud mit kezdeni, annak nehézkes kimondását szintén a szer hatásának tekinti.* ~Talán félreértett valamit.~ *De az is lehet, hogy ismét a szimpla dac beszél belőle. Katonák, élőholtak, kemény barbár barmok, és akadékoskodó foglyok, mindezek után olybá tűnik neki a sovány teremtés mintha egy egészen másik világ lénye volna.*
-Igen ahová akar. *Bólint, bár ezt talán nem ártana módosítani, mert mondjuk a városban még mindig van egy rakás olyan hely ahová nem lehet csak úgy belépni, főleg nem olyannak aki nem a város lakója, de elfele lehet menni amerre csak vágyik.*
-Ha látott az orvos. *Pontosítja a dolgokat, és ellen áll a kísértésnek, hogy ő is szavanként, magyarázóan motyogja el a helyzetet. Így azonban félő ezt is félre fogja érteni.*
-Eskü. *Sóhajtja. Nem szívesen megy bele hasonló gyerekjátékokba, mert a végén nehéz belőlük kimászni. Még üres jobb kezét fel is emeli jelezve, az eskütételt. Végül is mindegy, csak jussanak el az orvosi sátorig, utána már nem az ő baja lesz a lány, hanem az ottani felcsereké, mire odaértek ő már mindent megtett. Közben a sólyom folyamatosan totyog a férfi vállán próbálva megtalálni a kapaszkodót, nehogy leessen, néha kissé kitárja szárnyait, de nem száll fel.
Az ünnepélyes eskütétel után a katona feláll és fogást váltva a lány kezén megpróbálja őt is felsegíteni. Ebből ha nagyon akarja már kitépheti magát, nem köteles elfogadni. Ha a lány jön a maga lábán akkor mutatja neki az utat, és ekkor hamarosan el is érhetnek a felcseri sátor elé. Más esetben pedig kénytelen folytatni a meggyőzést, vagy az erőszakoskodást. Így vagy úgy, de a lány mozdulatait reakcióit figyelemmel fogja kísérni, és próbálja karnyújtáson belül tartani őt. Még mindig nem szeretné, ha egyszerűen megfordulna és dobbantana.*
//Őszi forgatag//
//Daldsh//
*Tényleg olyan mint egy sértődött gyerek. A férfi nem ismeri Daldsht se a történetét. Pont úgy kezeli mint bármelyik más embert, csak azért mert barbár és láthatóan kevesebbet fürdik a kelleténél, nem fogja másképp kezelni, és se türelmesebb, se türelmetlenebb nem lesz az irányába.
Az első megjegyzéssel nem tud mit kezdeni, annak nehézkes kimondását szintén a szer hatásának tekinti.* ~Talán félreértett valamit.~ *De az is lehet, hogy ismét a szimpla dac beszél belőle. Katonák, élőholtak, kemény barbár barmok, és akadékoskodó foglyok, mindezek után olybá tűnik neki a sovány teremtés mintha egy egészen másik világ lénye volna.*
-Igen ahová akar. *Bólint, bár ezt talán nem ártana módosítani, mert mondjuk a városban még mindig van egy rakás olyan hely ahová nem lehet csak úgy belépni, főleg nem olyannak aki nem a város lakója, de elfele lehet menni amerre csak vágyik.*
-Ha látott az orvos. *Pontosítja a dolgokat, és ellen áll a kísértésnek, hogy ő is szavanként, magyarázóan motyogja el a helyzetet. Így azonban félő ezt is félre fogja érteni.*
-Eskü. *Sóhajtja. Nem szívesen megy bele hasonló gyerekjátékokba, mert a végén nehéz belőlük kimászni. Még üres jobb kezét fel is emeli jelezve, az eskütételt. Végül is mindegy, csak jussanak el az orvosi sátorig, utána már nem az ő baja lesz a lány, hanem az ottani felcsereké, mire odaértek ő már mindent megtett. Közben a sólyom folyamatosan totyog a férfi vállán próbálva megtalálni a kapaszkodót, nehogy leessen, néha kissé kitárja szárnyait, de nem száll fel.
Az ünnepélyes eskütétel után a katona feláll és fogást váltva a lány kezén megpróbálja őt is felsegíteni. Ebből ha nagyon akarja már kitépheti magát, nem köteles elfogadni. Ha a lány jön a maga lábán akkor mutatja neki az utat, és ekkor hamarosan el is érhetnek a felcseri sátor elé. Más esetben pedig kénytelen folytatni a meggyőzést, vagy az erőszakoskodást. Így vagy úgy, de a lány mozdulatait reakcióit figyelemmel fogja kísérni, és próbálja karnyújtáson belül tartani őt. Még mindig nem szeretné, ha egyszerűen megfordulna és dobbantana.*
5977. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-18 13:58:24
Üzenet elküldve: 2016-11-18 13:58:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Aoneer//
*Távol álljon tőle, hogy bárkinek is kellemetlenséget okozzon, őszintén megvallaná, ha tehetné, hogy ő senkinek nem akar a terhére lenni szándékosan. A városőr viszont elnyerte a tolakodásával ezt a kivételt. Amint ráfogott a karjára és elkezdte vezetni, ha nem is durván cibálni, csak kísérni, még akkor nagyon a szívére vette. Ő tízen valahány évig megélt egyedül ide-oda vándorolva, nehogy már pont most akarjanak tenni a szabad akarata ellen.
Ha az anyja most látná, kitagadná, másodszor is.
Hűvös földön ülve, míg egy idegen tartja a karját és dacos arccal bámulva fel rá. Lelke mélyén még el is szégyelli magát, de ez már nem változtat semmin. Dühös kisállatra hasonlít a szeme, ahogy gazdája próbálja jobb belátásra bírni.
Az őr feltesz egy kérdést, amit a lány nem igazán tud értelmezni. Egyértelműen nem jó neki, de azt hitte ezt már tisztázták egy korábbi kérdéssel. Vagy az teljesen mást jelentett? Neki ugyanaz.*
- Ellenkező… leg. *Mondja, ahogy összerakja a szót, a szeme még nagyon dühös, de igyekszik tisztán beszélni, ahogy tőle telik.
Ahogy leereszkedik hozzá a gyötrője, meginog a mérges tekintete és félelemmel vegyes meglepettség suhan át arcán. Most fogja leharapni a fejét, ebben biztos. Felkészül, hogy ha kell, ne adhassa olcsón a bőrét továbbra sem, de nem történik semmi szörnyűség. A figyelmének felkeltése működik, két kerek szemmel lesi, hogy mit akar a másik még ezek után.
Nem érti, még mindég nem érti, mi köze az egyik dolognak a másikhoz, amit az ember mond? Nincs jól, igen. Füveket ivott, igen. Hogy függ össze a kettő? Az értelem nem csillog a szemében, és ha tudná, hogy mi a félreértés tárgya sem tudná elmagyarázni helyzetét.*
- Elmegyek, ahova… akarok? *Kérdi nagy szemekkel, hogy bizonyos legyen abban, amit mondott a katona.* Ha megyek… *mi is az a szó? Hallotta a férfitől korábban, oh, igen* magával… utána, elenged? Eskü? *Bólogat minden lassan kiejtett szava után, mintha a másik lenne a hülye és nem ő, akinek magyarázni kell. Még mindég nem érti miért olyan fontosak a füvek, de ha a férfi válasza határozottan igen lesz a kérdésére, akkor veheti úgy, hogy követi a saját lábán, nem kell húzni. Ha ez kell, hogy ne bántsák…*
//Őszi forgatag//
//Aoneer//
*Távol álljon tőle, hogy bárkinek is kellemetlenséget okozzon, őszintén megvallaná, ha tehetné, hogy ő senkinek nem akar a terhére lenni szándékosan. A városőr viszont elnyerte a tolakodásával ezt a kivételt. Amint ráfogott a karjára és elkezdte vezetni, ha nem is durván cibálni, csak kísérni, még akkor nagyon a szívére vette. Ő tízen valahány évig megélt egyedül ide-oda vándorolva, nehogy már pont most akarjanak tenni a szabad akarata ellen.
Ha az anyja most látná, kitagadná, másodszor is.
Hűvös földön ülve, míg egy idegen tartja a karját és dacos arccal bámulva fel rá. Lelke mélyén még el is szégyelli magát, de ez már nem változtat semmin. Dühös kisállatra hasonlít a szeme, ahogy gazdája próbálja jobb belátásra bírni.
Az őr feltesz egy kérdést, amit a lány nem igazán tud értelmezni. Egyértelműen nem jó neki, de azt hitte ezt már tisztázták egy korábbi kérdéssel. Vagy az teljesen mást jelentett? Neki ugyanaz.*
- Ellenkező… leg. *Mondja, ahogy összerakja a szót, a szeme még nagyon dühös, de igyekszik tisztán beszélni, ahogy tőle telik.
Ahogy leereszkedik hozzá a gyötrője, meginog a mérges tekintete és félelemmel vegyes meglepettség suhan át arcán. Most fogja leharapni a fejét, ebben biztos. Felkészül, hogy ha kell, ne adhassa olcsón a bőrét továbbra sem, de nem történik semmi szörnyűség. A figyelmének felkeltése működik, két kerek szemmel lesi, hogy mit akar a másik még ezek után.
Nem érti, még mindég nem érti, mi köze az egyik dolognak a másikhoz, amit az ember mond? Nincs jól, igen. Füveket ivott, igen. Hogy függ össze a kettő? Az értelem nem csillog a szemében, és ha tudná, hogy mi a félreértés tárgya sem tudná elmagyarázni helyzetét.*
- Elmegyek, ahova… akarok? *Kérdi nagy szemekkel, hogy bizonyos legyen abban, amit mondott a katona.* Ha megyek… *mi is az a szó? Hallotta a férfitől korábban, oh, igen* magával… utána, elenged? Eskü? *Bólogat minden lassan kiejtett szava után, mintha a másik lenne a hülye és nem ő, akinek magyarázni kell. Még mindég nem érti miért olyan fontosak a füvek, de ha a férfi válasza határozottan igen lesz a kérdésére, akkor veheti úgy, hogy követi a saját lábán, nem kell húzni. Ha ez kell, hogy ne bántsák…*
5976. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-18 13:32:48
Üzenet elküldve: 2016-11-18 13:32:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Daldsh//
*A ráfogás sikerül, csak az elvezetés nem. A hang amit a nomád kiad magából egyáltalán nem tetszik neki. Sőt, kifejezetten idegesíti, minden próbálkozása ellenére mégis sikerült egy kisebb jelenetet rendezniük. Nem a legszebb dolog ha egy városőr egy apró lányt bánt, vagy huzakodik vele, nem kívánja ilyesmivel aláásni az őrség hírnevét, de ha már idáig elment vissza sem fog lépni.
Érzi az ellenállást, de a súly és erőkülönbségek az ő oldalán állnak, egészen addig amíg a lány földre nem csapja magát mint valami hisztis gyerek, ő pedig nem anyja és nem apja neki, hogy mellette álljon és veszekedjen vele. Ugyanakkor a földön sem fogja végighúzni mint egy zsák szalmát.*
-Ez most jó magának? *Teszi fel a kérdést lefelé nézve a térdelő nőre. Amaz jelen állapotában talán nem is érti a körülötte folyó eseményeket. Nagyot sóhajt, a lány nem követett el semmit, nem szolgált rá, hogy erőszakkal hozza vigye, mint egy öszvért. Tesz még egy, talán utolsó kísérletet a meggyőzésre, ha nem sikerül akkor legalább elmondhatja magáról, ő mindent megtett, ő nyugodtan és tisztelettudóan járt el.*
-Nézze. *Guggol a le a lány elé, hogy nagyjából egy szintbe kerülhessen vele. Nem feltétlen sikerül, még ebben a helyzetben is magasabban van a feje mint újdonsült ismerőséé. Daldsh karját nem engedi el, továbbra is fogja az új helyzetben is, és az őrmester ereje miatt lefeszegetni sem lesz egyszerű.*
-Nincs jól, azt mondta összeivott valami füvet, csak annyit kérek üljön be pár percre az orvoshoz, semmit nem kell fizetnie, és ha már elmúlt a baja akkor felőlem oda megy ahova akar. *Talán jobb is lehetne az értetlen alakokkal való társalgásban, főleg az után ami a "varjúval" történt. Annál talán most még egyszerűbb is a helyzete.*
-Nem szeretném végigcipelni a piacon. *Mondja, és ezzel azt is szeretné jelezni, hogy ha kell akkor ezt is meg tudja csinálni. A lány negyven, ötven kilója nem okozna neki különösebben nagy terhet. A további ellenkezés esetén pedig nem nagyon lesz már eszköz a kezében.*
//Őszi forgatag//
//Daldsh//
*A ráfogás sikerül, csak az elvezetés nem. A hang amit a nomád kiad magából egyáltalán nem tetszik neki. Sőt, kifejezetten idegesíti, minden próbálkozása ellenére mégis sikerült egy kisebb jelenetet rendezniük. Nem a legszebb dolog ha egy városőr egy apró lányt bánt, vagy huzakodik vele, nem kívánja ilyesmivel aláásni az őrség hírnevét, de ha már idáig elment vissza sem fog lépni.
Érzi az ellenállást, de a súly és erőkülönbségek az ő oldalán állnak, egészen addig amíg a lány földre nem csapja magát mint valami hisztis gyerek, ő pedig nem anyja és nem apja neki, hogy mellette álljon és veszekedjen vele. Ugyanakkor a földön sem fogja végighúzni mint egy zsák szalmát.*
-Ez most jó magának? *Teszi fel a kérdést lefelé nézve a térdelő nőre. Amaz jelen állapotában talán nem is érti a körülötte folyó eseményeket. Nagyot sóhajt, a lány nem követett el semmit, nem szolgált rá, hogy erőszakkal hozza vigye, mint egy öszvért. Tesz még egy, talán utolsó kísérletet a meggyőzésre, ha nem sikerül akkor legalább elmondhatja magáról, ő mindent megtett, ő nyugodtan és tisztelettudóan járt el.*
-Nézze. *Guggol a le a lány elé, hogy nagyjából egy szintbe kerülhessen vele. Nem feltétlen sikerül, még ebben a helyzetben is magasabban van a feje mint újdonsült ismerőséé. Daldsh karját nem engedi el, továbbra is fogja az új helyzetben is, és az őrmester ereje miatt lefeszegetni sem lesz egyszerű.*
-Nincs jól, azt mondta összeivott valami füvet, csak annyit kérek üljön be pár percre az orvoshoz, semmit nem kell fizetnie, és ha már elmúlt a baja akkor felőlem oda megy ahova akar. *Talán jobb is lehetne az értetlen alakokkal való társalgásban, főleg az után ami a "varjúval" történt. Annál talán most még egyszerűbb is a helyzete.*
-Nem szeretném végigcipelni a piacon. *Mondja, és ezzel azt is szeretné jelezni, hogy ha kell akkor ezt is meg tudja csinálni. A lány negyven, ötven kilója nem okozna neki különösebben nagy terhet. A további ellenkezés esetén pedig nem nagyon lesz már eszköz a kezében.*
5975. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-18 12:55:35
Üzenet elküldve: 2016-11-18 12:55:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Aoneer//
*Nagyrészt ez az oka annak, hogy miért nem marad meg sokáig a civilizációban. A többi ember nem érti a viselkedését és az ilyen buzgómócsingok még le is állnak vele foglalkozni, ahelyett, hogy magára hagynák. Bár ha tovább maradna pár hétnél egy helyen, akkor talán átvenné a hely szokásait és máris nem lógna ki a tömegből, annyira.
Érezhetne valami kis rokonszenvet a férfi iránt, mert foglalkozik vele, de hát sejti ő azt, hogy nem azért teszi, mert akarja, hanem mert valamilyen rejtélyes oknál fogva _kell_ ezt tennie. Másrészről meg, nincs neki semmi baja, köszöni szépen. Bár most már ez is kétséges, ott van, ahol nem szeretné egy olyan figurával, akivel nem szeretne lenni. Mégis van valamennyi baja.
Bosszús tekintetet vesz magára, mint aki éppen sértegetni akarja a másikat, csak nem meri kimondani, de az arcjátékának nem tud parancsolni. Nem mintha ettől bárki is megijedne. Azt viszont érdekesnek tartja, hogy a másikon nem látszik különösebb érzelmi megrázkódtatás egy kis meglepettségen kívül. Most akkor bántani akarja, vagy nem? Ha nem, akkor miért gyötöri még itt?
A fenyegető mozdulat, amit a férfi felé tesz, nem hoz sok jót neki a konyhára. Igyekezett ő elmondani mindent, amit csak akart, de félt, hogy a másik nem érti meg kire gondol, amikor azt mondja „amíg itt van”. A kóbor nem elég gyors ahhoz, hogy elrántsa a karját a tapasztalt katona elől ezért a módszeresen rá is szorul. Habár nem durván és fájón, de bilincsként tartja, és nem engedi.*
- Hé! *Vijjog fel, mint a vércse felháborodottan és igyekszik kihúzni a karját az erős kézből. Ha ez nem sikerül, ráteszi másik mancsát a férfi öklére és tolni kezdi azt, míg a másikat húzza. Aztán valami varázslatos történik. Nem mozdítja, a lábait mégis megy vele a táj. Befeszíti a talpait, hogy ennek a fekete mágiának véget vessen, de csak port kavar maga alatt ezzel. A férfi húzza ő meg megy vele, habár nem akar. Inkább csúszik, mint megy, de a másiknak ez is elég diadal lehet. Megadja ezt neki? Na, nem.
Ahogy látja, hogy lábaival nem fékezheti meg a kolosszus erejét, térdre esik és ültében próbál fékezni. Most már makacsságból sem engedi, hogy elvigyék innen.*
//Őszi forgatag//
//Aoneer//
*Nagyrészt ez az oka annak, hogy miért nem marad meg sokáig a civilizációban. A többi ember nem érti a viselkedését és az ilyen buzgómócsingok még le is állnak vele foglalkozni, ahelyett, hogy magára hagynák. Bár ha tovább maradna pár hétnél egy helyen, akkor talán átvenné a hely szokásait és máris nem lógna ki a tömegből, annyira.
Érezhetne valami kis rokonszenvet a férfi iránt, mert foglalkozik vele, de hát sejti ő azt, hogy nem azért teszi, mert akarja, hanem mert valamilyen rejtélyes oknál fogva _kell_ ezt tennie. Másrészről meg, nincs neki semmi baja, köszöni szépen. Bár most már ez is kétséges, ott van, ahol nem szeretné egy olyan figurával, akivel nem szeretne lenni. Mégis van valamennyi baja.
Bosszús tekintetet vesz magára, mint aki éppen sértegetni akarja a másikat, csak nem meri kimondani, de az arcjátékának nem tud parancsolni. Nem mintha ettől bárki is megijedne. Azt viszont érdekesnek tartja, hogy a másikon nem látszik különösebb érzelmi megrázkódtatás egy kis meglepettségen kívül. Most akkor bántani akarja, vagy nem? Ha nem, akkor miért gyötöri még itt?
A fenyegető mozdulat, amit a férfi felé tesz, nem hoz sok jót neki a konyhára. Igyekezett ő elmondani mindent, amit csak akart, de félt, hogy a másik nem érti meg kire gondol, amikor azt mondja „amíg itt van”. A kóbor nem elég gyors ahhoz, hogy elrántsa a karját a tapasztalt katona elől ezért a módszeresen rá is szorul. Habár nem durván és fájón, de bilincsként tartja, és nem engedi.*
- Hé! *Vijjog fel, mint a vércse felháborodottan és igyekszik kihúzni a karját az erős kézből. Ha ez nem sikerül, ráteszi másik mancsát a férfi öklére és tolni kezdi azt, míg a másikat húzza. Aztán valami varázslatos történik. Nem mozdítja, a lábait mégis megy vele a táj. Befeszíti a talpait, hogy ennek a fekete mágiának véget vessen, de csak port kavar maga alatt ezzel. A férfi húzza ő meg megy vele, habár nem akar. Inkább csúszik, mint megy, de a másiknak ez is elég diadal lehet. Megadja ezt neki? Na, nem.
Ahogy látja, hogy lábaival nem fékezheti meg a kolosszus erejét, térdre esik és ültében próbál fékezni. Most már makacsságból sem engedi, hogy elvigyék innen.*
5974. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-18 12:32:02
Üzenet elküldve: 2016-11-18 12:32:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Daldsh//
*Gondolhatta volna. A lány nincs épp kezelhető állapotban. Hümmög értetlenkedik, ha a kiejtése nem lenne jó azt hinné a nyelvet sem érti amin beszél. Ugyanakkor Daldsh mindent megtett amitől valaki furcsának látszódhat, már csak valami jelmez hiányzik róla, ha a hátán lévő tetoválást és a koszréteget nem tekintik annak. A városőr feje továbbra is fapofát mutat. A munkáját végzi, és azt szakszerűen csinálja, egy szabálykönyvvel pedig nehéz vitatkozni. Nem táplál haragot a lány iránt, és ő is jobban érezné magát, ha annak semmi baja nem lenne.
Komoly képpel hallgatja végig a hümmögést, csak lepődik meg mikor ebből a végén egy az értelmesre nagyon hasonlító mondat válik ki. Most ő rajta van a sor, hogy elkerekítse a szemeit és pár pillanatig a gebe lányra lenézve bámuljon mint aki előtt most rohant el a hatlábú kutya.*
~Akkor most menjek el, és bízzak benne, hogy te végül odatalálsz?~ *Vetül fel benne a képtelen gondolat, ez nem olyasmi amit eljátszhatna, vagy megengedhetne. Ha olyasmit szedett be a lány amit nem akar, hogy megtaláljanak nála, illetve benne akkor kétszeresen fontos az ügy. Valamiért az az érzése, hogy ha elfordul akkor a barbár már el is tűnik előle, és kellőképpen nincs tekintettel arra, ha valaki nem ismeri a helyi szokásokat, rendszert, esetleg az ő mondandóját. Főleg ha ezt amaz nem is közli vele.*
-Szórakozzál te az öreganyáddal. *Mondja végül, és egy gyors mozdulattal megpróbálja elkapni a lány felé nyújtott karját, majd amennyiben ez sikerül úgy az orvosi sátor felé vezetni őt. Nem ez az első alkalom, hogy ezt kell csinálnia. Nem dühös, érezhető rajta, hogy nem szívesen foglalkozik az üggyel. Nem szereti kényszeríteni az embereket, de a szituációk a hasonló helyzetben valahogy mindig így alakulnak. A dolgok. Igyekszik finom és határozott lenni. Semmiképp nem akarja összetörni a lányt, de nem akar jelenetet sem rendezni, minél hamarabb és minél kevesebb darabban jutnak el az orvoshoz neki annál jobb.*
//Őszi forgatag//
//Daldsh//
*Gondolhatta volna. A lány nincs épp kezelhető állapotban. Hümmög értetlenkedik, ha a kiejtése nem lenne jó azt hinné a nyelvet sem érti amin beszél. Ugyanakkor Daldsh mindent megtett amitől valaki furcsának látszódhat, már csak valami jelmez hiányzik róla, ha a hátán lévő tetoválást és a koszréteget nem tekintik annak. A városőr feje továbbra is fapofát mutat. A munkáját végzi, és azt szakszerűen csinálja, egy szabálykönyvvel pedig nehéz vitatkozni. Nem táplál haragot a lány iránt, és ő is jobban érezné magát, ha annak semmi baja nem lenne.
Komoly képpel hallgatja végig a hümmögést, csak lepődik meg mikor ebből a végén egy az értelmesre nagyon hasonlító mondat válik ki. Most ő rajta van a sor, hogy elkerekítse a szemeit és pár pillanatig a gebe lányra lenézve bámuljon mint aki előtt most rohant el a hatlábú kutya.*
~Akkor most menjek el, és bízzak benne, hogy te végül odatalálsz?~ *Vetül fel benne a képtelen gondolat, ez nem olyasmi amit eljátszhatna, vagy megengedhetne. Ha olyasmit szedett be a lány amit nem akar, hogy megtaláljanak nála, illetve benne akkor kétszeresen fontos az ügy. Valamiért az az érzése, hogy ha elfordul akkor a barbár már el is tűnik előle, és kellőképpen nincs tekintettel arra, ha valaki nem ismeri a helyi szokásokat, rendszert, esetleg az ő mondandóját. Főleg ha ezt amaz nem is közli vele.*
-Szórakozzál te az öreganyáddal. *Mondja végül, és egy gyors mozdulattal megpróbálja elkapni a lány felé nyújtott karját, majd amennyiben ez sikerül úgy az orvosi sátor felé vezetni őt. Nem ez az első alkalom, hogy ezt kell csinálnia. Nem dühös, érezhető rajta, hogy nem szívesen foglalkozik az üggyel. Nem szereti kényszeríteni az embereket, de a szituációk a hasonló helyzetben valahogy mindig így alakulnak. A dolgok. Igyekszik finom és határozott lenni. Semmiképp nem akarja összetörni a lányt, de nem akar jelenetet sem rendezni, minél hamarabb és minél kevesebb darabban jutnak el az orvoshoz neki annál jobb.*
5973. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-18 11:56:41
Üzenet elküldve: 2016-11-18 11:56:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Aoneer//
*Halántékán kiüt pár csepp verejték, mert látja, hogy nem nő kettejük között a távolság, ahogy hátrál. Már az sem tetszik neki, ahogy a férfi a fegyverére helyezi a kezét. Mi szükség van erre? Kérdezné hangosan is, de nem tudja megfogalmazni a szavakat. Túl sok időt töltött társaság nélkül, és amíg nem hall elegendő szót maga körül nem is fog tudni normális emberhez méltóan beszélgetni. Ez borzasztó félreértéseket szül, de ezt még maga sem vette észre. Joggal gondolhatja a másik, hogy egy erős gyógynövény hatása alatt cselekedik, hiszen ki sem tudja beszélni magát a dologból.
Nem tudja, mit akar tőle a nagy ember, csak fenyegetést érez, mint a kóbormacska, akinek csak pár falatot akarnak adni, de az éppen elég bizalmatlan ahhoz, hogy elfusson. Habár a füvek, amiket fogyasztott nem módosították a tudatát, ezt elég nehéz lesz bebizonyítani jelen állapotában.*
- Heh? *Kérdez rá, amikor a másik megszólal. Mi nagyszerű van ebben? A lánynak majd felrobban, a szíve olyan hevesen kalapál, ez meg itt jót mulat?
A következő, ami nem tetszik neki, az hogy leveszi a madárról a sapkát. Valamiért nem a kedvesség kézmozdulata ez és a sólyomnak sincs barátságos feje. Habár, nagyon-nagyon gyönyörű, ami elnyeri a lány őszinte tetszését.*
- Ooh… *mondja lágy, magas hangon, de ahogy a férfira néz, máris elmélyül a hangja és lefagy a gyöngéd mosolya* oh…
*Akaratlanul is arra fordítja a fejét, amerre a másik int. A marcona alak nem éppen kelti annak látványát, hogy segíteni akarna. Nagy, szigorú, kérdezősködik, és a hangja sem szép. Nem akar vele menni, az ég legyen a tanúja, nagyon nem akar. Egy csúnya férfit követni, egy zajos városban, egy ismeretlen helyre. De elfutni sem akar, fél, hogy valami hátba találja, amint megfordul és akkor reszeltek. Földbe gyökerezik a lába.*
- Na, nem… *hatásszünet* el nem mozdulok… *gondolkodás* amíg itt van. *És mutatóujjával fenyegetően a férfi felé int.*
//Őszi forgatag//
//Aoneer//
*Halántékán kiüt pár csepp verejték, mert látja, hogy nem nő kettejük között a távolság, ahogy hátrál. Már az sem tetszik neki, ahogy a férfi a fegyverére helyezi a kezét. Mi szükség van erre? Kérdezné hangosan is, de nem tudja megfogalmazni a szavakat. Túl sok időt töltött társaság nélkül, és amíg nem hall elegendő szót maga körül nem is fog tudni normális emberhez méltóan beszélgetni. Ez borzasztó félreértéseket szül, de ezt még maga sem vette észre. Joggal gondolhatja a másik, hogy egy erős gyógynövény hatása alatt cselekedik, hiszen ki sem tudja beszélni magát a dologból.
Nem tudja, mit akar tőle a nagy ember, csak fenyegetést érez, mint a kóbormacska, akinek csak pár falatot akarnak adni, de az éppen elég bizalmatlan ahhoz, hogy elfusson. Habár a füvek, amiket fogyasztott nem módosították a tudatát, ezt elég nehéz lesz bebizonyítani jelen állapotában.*
- Heh? *Kérdez rá, amikor a másik megszólal. Mi nagyszerű van ebben? A lánynak majd felrobban, a szíve olyan hevesen kalapál, ez meg itt jót mulat?
A következő, ami nem tetszik neki, az hogy leveszi a madárról a sapkát. Valamiért nem a kedvesség kézmozdulata ez és a sólyomnak sincs barátságos feje. Habár, nagyon-nagyon gyönyörű, ami elnyeri a lány őszinte tetszését.*
- Ooh… *mondja lágy, magas hangon, de ahogy a férfira néz, máris elmélyül a hangja és lefagy a gyöngéd mosolya* oh…
*Akaratlanul is arra fordítja a fejét, amerre a másik int. A marcona alak nem éppen kelti annak látványát, hogy segíteni akarna. Nagy, szigorú, kérdezősködik, és a hangja sem szép. Nem akar vele menni, az ég legyen a tanúja, nagyon nem akar. Egy csúnya férfit követni, egy zajos városban, egy ismeretlen helyre. De elfutni sem akar, fél, hogy valami hátba találja, amint megfordul és akkor reszeltek. Földbe gyökerezik a lába.*
- Na, nem… *hatásszünet* el nem mozdulok… *gondolkodás* amíg itt van. *És mutatóujjával fenyegetően a férfi felé int.*
5972. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-18 11:35:19
Üzenet elküldve: 2016-11-18 11:35:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Mikor a pásztor megdicséri a döntését, eltölti valamiféle halvány büszkeség, bár Learon mindig kedves vele, még az is lehet, hogy akkor is ezt mondta volna, ha valami ócska csizmatalpból erjesztett alkoholt választ. Bár túl sok lehetősége igazából nem volt, hiszen ha valami nagyon erős rumfélét választana így éhgyomorra egyből a fejére állna.
A férfi kérdésére jobb szemöldöke felszökik a homloka közepére. Legszívesebben megkérdezné tőle, hogy miket zagyvál itt neki össze, bor kell, mit nem ért ezen. Igazság szerint nem igazán ért hozzá, ő csak inni szokta, de hogy mégse tűnjön valami műveletlennek, csak választ egyet azok közül, miket Learon az imént említett.*
-Legyen édes és sok *állapodik meg hát végül, majd mikor a pásztor végre elindul, követi.
Kicsit elbambul a különböző portékákat nézve, lát olyan dolgokat, amikről nem igazán tudja eldönteni, hogy micsodák, és szívesen rákérdezne, de igyekszik elnyomni kíváncsiságát, és inkább nem teszi.*
-Maga is iszik majd velem? *vet fel inkább egy fontosabb kérdést, hiszen nem szereti, ha miközben ő iszik, valaki szomjas marad körülötte. Az nem mókás, ha csak ő csinál bohócot magából részegen.*
*Mikor a pásztor megdicséri a döntését, eltölti valamiféle halvány büszkeség, bár Learon mindig kedves vele, még az is lehet, hogy akkor is ezt mondta volna, ha valami ócska csizmatalpból erjesztett alkoholt választ. Bár túl sok lehetősége igazából nem volt, hiszen ha valami nagyon erős rumfélét választana így éhgyomorra egyből a fejére állna.
A férfi kérdésére jobb szemöldöke felszökik a homloka közepére. Legszívesebben megkérdezné tőle, hogy miket zagyvál itt neki össze, bor kell, mit nem ért ezen. Igazság szerint nem igazán ért hozzá, ő csak inni szokta, de hogy mégse tűnjön valami műveletlennek, csak választ egyet azok közül, miket Learon az imént említett.*
-Legyen édes és sok *állapodik meg hát végül, majd mikor a pásztor végre elindul, követi.
Kicsit elbambul a különböző portékákat nézve, lát olyan dolgokat, amikről nem igazán tudja eldönteni, hogy micsodák, és szívesen rákérdezne, de igyekszik elnyomni kíváncsiságát, és inkább nem teszi.*
-Maga is iszik majd velem? *vet fel inkább egy fontosabb kérdést, hiszen nem szereti, ha miközben ő iszik, valaki szomjas marad körülötte. Az nem mókás, ha csak ő csinál bohócot magából részegen.*
5971. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-18 11:31:00
Üzenet elküldve: 2016-11-18 11:31:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Daldsh//
*A lány hátrál, a férfi meg megy utána, lassan lépked, kezét nem emeli fel, lándzsája övére csatolva, végén a rá aggatott hüvellyel pihen, csak azért fogja, hogy tartást adjon neki. Nagyon különös amit csinál és a maga részéről egyre inkább biztos benne, hogy az alak valamiféle szer hatása alatt áll ami önmagában még nem bűn, csak közveszélyes. Nem mintha a lánynak lennének olyan eszközei amivel árthat másoknak, a termete pedig nem egy kolosszusé, akitől rettegni kéne. Szóval leginkább a saját érdekében kéne megmutatni egy orvosnak mielőtt beleperdül a folyóba és ki se jön többé, vagy őrült módon neki ront egy orknak, óriásnak.
A dolgokra még rá is tesz egy lapáttal, hogy a lány bevallja egyrészt a rosszul létét, másrészt a füveket amiket elfogyasztott. Mely utóbb ugye lehet ártalmatlan vadkender, életrontó hodaril, illetve ördögvigyor, de ez utóbbi általában más hatást okoz használóinál. A szer okozta jókedv nem múlt volna el egy fenyegető alak megjelenésétől. A sámánok pedig még ezer és egy hasonló füvet ismernek amivel "meg lehet nyitni valakinek a harmadik szemét".*
~Remek, egy drogos mászkál a piacon.~ *Gondolja.*
-Nagyszerű. *Első körben ennyit tud hozzáfűzni a dologhoz, hangjából erőteljes irónia hallatszik ki. Kezével leemeli Shicuk fejéről a sapkát. Ha a lány elfut ő nem tudja üldözni. Túl nagy ehhez a tömeghez, és a standok mennyiségéhez, viszont a madár végre megmutathatná mire is képes. Ő elég gyors és elég ügyes ehhez a terephez. Talán egy eltúlzott eszköz pusztán egy tudat módosult, vagy még inkább feltehetően tudat módosult alak elkapásához, és ha jobban belegondol akkor van más választása.*
-Akkor most kérem jöjjön velem, és mesélje el mit is ivott össze mielőtt idekerült. *Bal kezében a sapkával mutat arra amerre az orvosi sátor helyezkedik el. Próbál segíteni a szerencsétlenen.*
//Őszi forgatag//
//Daldsh//
*A lány hátrál, a férfi meg megy utána, lassan lépked, kezét nem emeli fel, lándzsája övére csatolva, végén a rá aggatott hüvellyel pihen, csak azért fogja, hogy tartást adjon neki. Nagyon különös amit csinál és a maga részéről egyre inkább biztos benne, hogy az alak valamiféle szer hatása alatt áll ami önmagában még nem bűn, csak közveszélyes. Nem mintha a lánynak lennének olyan eszközei amivel árthat másoknak, a termete pedig nem egy kolosszusé, akitől rettegni kéne. Szóval leginkább a saját érdekében kéne megmutatni egy orvosnak mielőtt beleperdül a folyóba és ki se jön többé, vagy őrült módon neki ront egy orknak, óriásnak.
A dolgokra még rá is tesz egy lapáttal, hogy a lány bevallja egyrészt a rosszul létét, másrészt a füveket amiket elfogyasztott. Mely utóbb ugye lehet ártalmatlan vadkender, életrontó hodaril, illetve ördögvigyor, de ez utóbbi általában más hatást okoz használóinál. A szer okozta jókedv nem múlt volna el egy fenyegető alak megjelenésétől. A sámánok pedig még ezer és egy hasonló füvet ismernek amivel "meg lehet nyitni valakinek a harmadik szemét".*
~Remek, egy drogos mászkál a piacon.~ *Gondolja.*
-Nagyszerű. *Első körben ennyit tud hozzáfűzni a dologhoz, hangjából erőteljes irónia hallatszik ki. Kezével leemeli Shicuk fejéről a sapkát. Ha a lány elfut ő nem tudja üldözni. Túl nagy ehhez a tömeghez, és a standok mennyiségéhez, viszont a madár végre megmutathatná mire is képes. Ő elég gyors és elég ügyes ehhez a terephez. Talán egy eltúlzott eszköz pusztán egy tudat módosult, vagy még inkább feltehetően tudat módosult alak elkapásához, és ha jobban belegondol akkor van más választása.*
-Akkor most kérem jöjjön velem, és mesélje el mit is ivott össze mielőtt idekerült. *Bal kezében a sapkával mutat arra amerre az orvosi sátor helyezkedik el. Próbál segíteni a szerencsétlenen.*
5970. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-18 10:52:00
Üzenet elküldve: 2016-11-18 10:52:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Aoneer//
*Mikor feleszmélne abból, hogy a bámulása nem csak egy embernek, de egy madárnak is zavaró lehet, már késő. A nagy madártartó, kemény tekintete vetül felé, ami már lehervasztja a mosolyt a lány szájáról, sőt el is húzza kicsit azt. Nem tetszik neki a nagy ember, nagyon nem. Úgy gondolja, hogy ha valamivel feldühítené, akkor egy egyszerű kézmozdulata elég lenne, hogy a gebe nő rögtön a földre kerüljön és talán fel se kelljen. Butaság volt, amit tett, de hát mit tudta ő előre.
Eszébe sem ötlött soha, hogy őt valaki is tolvajnak, útonállónak, vagy egyszerűen csak bajkeverőnek hiheti. Pedig milyen könnyű bajba kerülni, ha az ember nem a megszokott környezetében van.
Annyi esze azért van, hogy ne támadjon neki a díszes, nagy embernek, inkább hátrál egy pár lépést, két tenyerét mellmagasságba emelve a férfi felé. Nem-nem, nem akar ő rosszat, főleg nem saját magának.
Későn eszmél, amikor a meghallja, hogy kérdezték és ezen el is kell gondolkodnia. Rosszul van-e? Igen, rosszul van, rosszul érzi magát a környezetében és ezzel rá tesz egy lapáttal, hogy most még úgy is érzi, hogy életveszélyben van.*
- Igen *mondja nemes egyszerűséggel, mert ez az igazság. Elnézést kér, de rosszul van.
A második kérdésre is igen a válasz, meglehetősen sok vizet ivott, mielőtt idejött, azelőtt meg teát főzött kicsiny tábortüzén, de ez vajon miért érdekli a nagy embert?*
- Vizet, és füveket. *Ingatja meg a fejét, mert nem érti minek ez a kérdés, de inkább válaszol, nehogy még az is baj legyen, ha már egy ártatlan nézésből ilyen sok kellemetlenség adódott.*
//Őszi forgatag//
//Aoneer//
*Mikor feleszmélne abból, hogy a bámulása nem csak egy embernek, de egy madárnak is zavaró lehet, már késő. A nagy madártartó, kemény tekintete vetül felé, ami már lehervasztja a mosolyt a lány szájáról, sőt el is húzza kicsit azt. Nem tetszik neki a nagy ember, nagyon nem. Úgy gondolja, hogy ha valamivel feldühítené, akkor egy egyszerű kézmozdulata elég lenne, hogy a gebe nő rögtön a földre kerüljön és talán fel se kelljen. Butaság volt, amit tett, de hát mit tudta ő előre.
Eszébe sem ötlött soha, hogy őt valaki is tolvajnak, útonállónak, vagy egyszerűen csak bajkeverőnek hiheti. Pedig milyen könnyű bajba kerülni, ha az ember nem a megszokott környezetében van.
Annyi esze azért van, hogy ne támadjon neki a díszes, nagy embernek, inkább hátrál egy pár lépést, két tenyerét mellmagasságba emelve a férfi felé. Nem-nem, nem akar ő rosszat, főleg nem saját magának.
Későn eszmél, amikor a meghallja, hogy kérdezték és ezen el is kell gondolkodnia. Rosszul van-e? Igen, rosszul van, rosszul érzi magát a környezetében és ezzel rá tesz egy lapáttal, hogy most még úgy is érzi, hogy életveszélyben van.*
- Igen *mondja nemes egyszerűséggel, mert ez az igazság. Elnézést kér, de rosszul van.
A második kérdésre is igen a válasz, meglehetősen sok vizet ivott, mielőtt idejött, azelőtt meg teát főzött kicsiny tábortüzén, de ez vajon miért érdekli a nagy embert?*
- Vizet, és füveket. *Ingatja meg a fejét, mert nem érti minek ez a kérdés, de inkább válaszol, nehogy még az is baj legyen, ha már egy ártatlan nézésből ilyen sok kellemetlenség adódott.*
5969. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-18 10:34:03
Üzenet elküldve: 2016-11-18 10:34:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi forgatag//
//Dalsh//
*Furcsa hang üti meg a fülét, láthatóan a vállán mozgó Shicuk is hallott valamit mert ő az aki elsőként fordul az idegen teremtmény felé, hogy valamennyire kipuhatolózhassa annak szándékait. Nem bízik az emberekben, még új gazdájával sem áll olyan kapcsolatban, hogy akár a szárnyát megérinthesse egy kellemetlen csípés veszélye nélkül. A forgatagot legalább jobban viseli, a sapkát is csak azért rakta vissza a fejére, hogy a rengeteg mozgó és ész nélkül lökdösődő alak ne rémissze meg a madarat, és ne szökjön meg tőle csak úgy. Annál többe került, és annál több elvárása van.
Az őrmester szigorú tekintete az ami másodikként próbálja meg szemügyre venni a lányt, és ő már lát is. Poros, koszos, szakadt, nem olyan sáros mint a Tharg harcosok és asszonyok, inkább az otthona közelében élő nomád bandára hasonlít. Azokat borítja folyton por, és homok.*
~Te jó ég már ezek is.~ *Úgy látszik ma folyton barbárokba fut, egy pillanatra elkémlel a tömeg távolabbi régióiba, hátha vannak még. A lovas nomádok nagyon összetartóak ha egyik társukat veszélyben érzik akkor akár ostobaságokra is hajlandók, és persze többen együtt rettentően veszélyesek. Egyedül viszont inkább bizonytalanok. Szerencsére nem lát egyet sem amit ő jó előjelnek vesz, így vissza ejtheti tekintetét a piszkos kis teremtmény furcsán ámuló szemeibe. Tényleg nem érti a helyzetet. Annyi bizonyos, hogy nem rá bámul, nem mintha azzal többet tudna kezdeni. Talán Shicukra? Egy állattal beszélgetés, még önmagában nem különös. Elég őrült kor az amiben épp élnek.*
-Elnézést rosszul van? *Kérdez rá. Bár az idő meleg nem hiszi, hogy egy barbár napszúrást kapna, pont Artheniorban, pont a forgatagon, ősszel. Az már inkább esélyes, hogy összeevett valamit amit a vadtartásban lévő gyomor nem tudott elfogadni. A második gondolat rögtön az erszénye felé rántja a kezét.* ~Jó még meg van.~ *És kissé szégyelli magát amiért az előbb majdnem elfelejtette, hogy a lány akár tolvaj is lehet.*
-Ivott valamit? *Teszi fel a következő kérdést. A hivatalához illően igyekszik mindig a legrosszabbra gondolni.*
//Őszi forgatag//
//Dalsh//
*Furcsa hang üti meg a fülét, láthatóan a vállán mozgó Shicuk is hallott valamit mert ő az aki elsőként fordul az idegen teremtmény felé, hogy valamennyire kipuhatolózhassa annak szándékait. Nem bízik az emberekben, még új gazdájával sem áll olyan kapcsolatban, hogy akár a szárnyát megérinthesse egy kellemetlen csípés veszélye nélkül. A forgatagot legalább jobban viseli, a sapkát is csak azért rakta vissza a fejére, hogy a rengeteg mozgó és ész nélkül lökdösődő alak ne rémissze meg a madarat, és ne szökjön meg tőle csak úgy. Annál többe került, és annál több elvárása van.
Az őrmester szigorú tekintete az ami másodikként próbálja meg szemügyre venni a lányt, és ő már lát is. Poros, koszos, szakadt, nem olyan sáros mint a Tharg harcosok és asszonyok, inkább az otthona közelében élő nomád bandára hasonlít. Azokat borítja folyton por, és homok.*
~Te jó ég már ezek is.~ *Úgy látszik ma folyton barbárokba fut, egy pillanatra elkémlel a tömeg távolabbi régióiba, hátha vannak még. A lovas nomádok nagyon összetartóak ha egyik társukat veszélyben érzik akkor akár ostobaságokra is hajlandók, és persze többen együtt rettentően veszélyesek. Egyedül viszont inkább bizonytalanok. Szerencsére nem lát egyet sem amit ő jó előjelnek vesz, így vissza ejtheti tekintetét a piszkos kis teremtmény furcsán ámuló szemeibe. Tényleg nem érti a helyzetet. Annyi bizonyos, hogy nem rá bámul, nem mintha azzal többet tudna kezdeni. Talán Shicukra? Egy állattal beszélgetés, még önmagában nem különös. Elég őrült kor az amiben épp élnek.*
-Elnézést rosszul van? *Kérdez rá. Bár az idő meleg nem hiszi, hogy egy barbár napszúrást kapna, pont Artheniorban, pont a forgatagon, ősszel. Az már inkább esélyes, hogy összeevett valamit amit a vadtartásban lévő gyomor nem tudott elfogadni. A második gondolat rögtön az erszénye felé rántja a kezét.* ~Jó még meg van.~ *És kissé szégyelli magát amiért az előbb majdnem elfelejtette, hogy a lány akár tolvaj is lehet.*
-Ivott valamit? *Teszi fel a következő kérdést. A hivatalához illően igyekszik mindig a legrosszabbra gondolni.*
5968. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-18 08:54:37
Üzenet elküldve: 2016-11-18 08:54:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi forgatag//
*Ezt jól megcsinálta, igazán ügyes. Az ember lánya, aki alig bírja elviselni a kisebb tömegeket is, hol találja magát? A piactér forgatagának kellős közepén, egy éppen olyan időszakban, amikor háromszor nagyobb az érdeklődés a portékák iránt. De hát ki gondolta volna, hogy ilyenkor van itt ilyetén mozgolódás? Valószínűleg ki volt téve minden helyen egy szépen megmunkált pergamenre, hogy hirdesse ezt a kis gyülekezetet itt, de ember lánynak olvasáshoz mostanában nem fűlik a foga.
Meg kellett volna fordulni, amint meglátta a nagy tömeget, de most már ezt is lőheti. Kíváncsisága idevonzotta most pedig eltévedt és nem találja a kiutat. Mit is csinál a kíváncsisága a macskával? Hát ez lesz a sorsa a kóbornak is, aki most inkább tévelygő, ha nem talál egy csendesebb helyet. Hihetetlen, hogy ezek itt bírják ezt a nagy zsivajt, hihetetlen, hogy ő, aki évek óta a lanawini pusztaságokat rója, eltéved egy tenyérnyi piacon.
A jó hír, hogy nem fél, mert már annyira dühös, hogy az a félelmet is beárnyékolja.
A sátrak között csalinkázik, amikor különös dolog ragadja meg a szemét, egy sólyom, oh, nem, egy északi sólyom, a városban. Egy gyönyörű pöttyös szárnyú sólyom a legkisebb pici sapkával a fején, amit a lány valaha is látott. Nem igazán ért a sólymok vadászati célra való idomításáról ezért csak érdekesnek találja, hogy apró sapka van az apró kis fejen. Na, nem olyan apró ugyan, de az övénél azért kisebb az a buksi.
Tehát a sólyom ott ül, valamin, ami igazán embernek látszik, bár a méretéből adódóan lehet egy törpe óriás is, nem vet rá különösebb ügyet csak a madarat lesi olyan kerek szemekkel amennyire azt szemének vágása engedi kikerekedni a csodálattól.*
- Milyen szép vagy. *Vigyorogja maga elé, részben megfeledkezve a tömegről, ami szorongatja a légútjait.*
//Őszi forgatag//
*Ezt jól megcsinálta, igazán ügyes. Az ember lánya, aki alig bírja elviselni a kisebb tömegeket is, hol találja magát? A piactér forgatagának kellős közepén, egy éppen olyan időszakban, amikor háromszor nagyobb az érdeklődés a portékák iránt. De hát ki gondolta volna, hogy ilyenkor van itt ilyetén mozgolódás? Valószínűleg ki volt téve minden helyen egy szépen megmunkált pergamenre, hogy hirdesse ezt a kis gyülekezetet itt, de ember lánynak olvasáshoz mostanában nem fűlik a foga.
Meg kellett volna fordulni, amint meglátta a nagy tömeget, de most már ezt is lőheti. Kíváncsisága idevonzotta most pedig eltévedt és nem találja a kiutat. Mit is csinál a kíváncsisága a macskával? Hát ez lesz a sorsa a kóbornak is, aki most inkább tévelygő, ha nem talál egy csendesebb helyet. Hihetetlen, hogy ezek itt bírják ezt a nagy zsivajt, hihetetlen, hogy ő, aki évek óta a lanawini pusztaságokat rója, eltéved egy tenyérnyi piacon.
A jó hír, hogy nem fél, mert már annyira dühös, hogy az a félelmet is beárnyékolja.
A sátrak között csalinkázik, amikor különös dolog ragadja meg a szemét, egy sólyom, oh, nem, egy északi sólyom, a városban. Egy gyönyörű pöttyös szárnyú sólyom a legkisebb pici sapkával a fején, amit a lány valaha is látott. Nem igazán ért a sólymok vadászati célra való idomításáról ezért csak érdekesnek találja, hogy apró sapka van az apró kis fejen. Na, nem olyan apró ugyan, de az övénél azért kisebb az a buksi.
Tehát a sólyom ott ül, valamin, ami igazán embernek látszik, bár a méretéből adódóan lehet egy törpe óriás is, nem vet rá különösebb ügyet csak a madarat lesi olyan kerek szemekkel amennyire azt szemének vágása engedi kikerekedni a csodálattól.*
- Milyen szép vagy. *Vigyorogja maga elé, részben megfeledkezve a tömegről, ami szorongatja a légútjait.*
5967. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-17 22:38:46
Üzenet elküldve: 2016-11-17 22:38:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Őszi forgatag//
*A gnóm sátrától csalódottan távozik. Se mágia, se haditechnika. Ami tudás a könyvekből kiolvasható lenne azt az őrmester már siheder korában magába szívta, érdekességekre és apró-cseplő történetekre pedig egyszerűen nincs szüksége. Úgy tűnik ebben az évszakban egyedül a célba dobó sátor tartogatott némi izgalmat, azt viszont már sikerült kifosztania, illetve az állatbolt pár hasznos dolgot, de mágus barátjával szemben ő nem vágyik vadmacskákra és wargokra.
Vállán a sólyommal lassan lépked a tömegben maga sem tudva mit keresve. Szinte biztos, hogy van a környéken néhány kollégája, akikkel együtt a nyakára hághatna némi speciális italnak, az már más kérdés, hogy a feletteseik mennyire lennének kaphatóak egy kis lazításra. A hadnagya talán örülne az ötletnek, elvileg ő is itt van valahol csak épp nem látja a sürgölődő embertömeg között.*
~Mit csinálnak erre ennyien?~ *És tényleg nem érti. Mintha adakozó kedvű nemesek és adakozásra vágyó tolvajok gyülekezete lenne. A vadászatig még van egy kis ideje. Hát sétál egyet a sátrak között, ha az árusok nem keltik fel az érdeklődését és a tenni akarását, talán a forgatagban mozgó néhány sötét alak megteszi helyettük.*
//Őszi forgatag//
*A gnóm sátrától csalódottan távozik. Se mágia, se haditechnika. Ami tudás a könyvekből kiolvasható lenne azt az őrmester már siheder korában magába szívta, érdekességekre és apró-cseplő történetekre pedig egyszerűen nincs szüksége. Úgy tűnik ebben az évszakban egyedül a célba dobó sátor tartogatott némi izgalmat, azt viszont már sikerült kifosztania, illetve az állatbolt pár hasznos dolgot, de mágus barátjával szemben ő nem vágyik vadmacskákra és wargokra.
Vállán a sólyommal lassan lépked a tömegben maga sem tudva mit keresve. Szinte biztos, hogy van a környéken néhány kollégája, akikkel együtt a nyakára hághatna némi speciális italnak, az már más kérdés, hogy a feletteseik mennyire lennének kaphatóak egy kis lazításra. A hadnagya talán örülne az ötletnek, elvileg ő is itt van valahol csak épp nem látja a sürgölődő embertömeg között.*
~Mit csinálnak erre ennyien?~ *És tényleg nem érti. Mintha adakozó kedvű nemesek és adakozásra vágyó tolvajok gyülekezete lenne. A vadászatig még van egy kis ideje. Hát sétál egyet a sátrak között, ha az árusok nem keltik fel az érdeklődését és a tenni akarását, talán a forgatagban mozgó néhány sötét alak megteszi helyettük.*
5966. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-16 22:30:26
Üzenet elküldve: 2016-11-16 22:30:26
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Szelíd
//Piaci közjáték//
*Az őrmester gyors körbe pillantással ellenőrzi, hogy sem a tündérnek, sem a falábú férfinek nem próbál közelebb nyomakodni egy ismerőse sem, de egyelőre nem fenyeget ilyesmi, bár bámészkodóból nem egy akad. Az ügy viszont nem ígérkezik simának, mindkét jelenlévő a másikat vádolja lopással. Így nem jutnak egyről a kettőre, de az őrmester rutinos, öreg róka, nem esik kétségbe. A bámész tömeg felé fordul és öblös hangon ordít körbe.*
-Polgárok, látta valaki, pontosan mi történt?
*Ketten is jelentkeznek. Egyikük egy idősebb, vaskos asszonyság, ruhája alapján polgár, pékné vagy valami kereskedő korosodó felesége lehet. A másik egy fiatal fiú, öltözete, termete alapján szegény inas lehet valami mesterember mellett. Az őrmester nem habozik, int a mellette álló katonának, aki mellé tereli a két tanút.*
-Na mondják, de röviden, tömören! *Az asszonyra néz, aki vehemensen bele is kezd.*
-Kérem, én éppen mentem itt keresztül a tömegen, hogy lépni alig bírtam, mert minden szerzet itt nyüzsög, hogy már zöldségekért nem lehet elmenni a Piactérre, mert persze, az a lusta cseléd ezt is elfelejtette, anélkül meg hogyan készülne...
-A lényegre! *Az őrmester mordan dörren rá a szómenéses dámára. Az nem zökken ki.*
-Mondom én, kérem, máris mondom. Szóval ahogy így megyek, látom ám, hogy ez a derék férfi lépked, illetve hát sántikál, már meg ne haragudjon, kedves uram, de bizony sántikál arrafelé, mikor aztán látom, hogy ez a kis lepke, ni, odalibben aztán ott matat valamit az öve tájékán. Néztem is, hogy mi a kórság, már megint valami sumák kis tündérke próbálkozik? Mert ezek a kis szárnyasok ilyenek ám, tudja, drága hadnagy úr, hogy folyton erre lófrálnak, kóricálnak, lesik, kinek lehetne...
-A LÉNYEGRE! *Az őrmester most már lándzsanyéllel is koppant egyet a kövezeten, hogy nagyobb nyomatékot adjon a szavának. Az asszonyság levegőt vesz, talán most először, mióta beszélni kezdett.*
-Na szóval látom, hogy ott matat ez a tündérke, de ez az úr itt résen volt, elkapta a karját. Milyen jól tette! Akkor meg már a tündérnek állt feljebb, hogy a szél fújja el az ilyet, aztán kiabált, hogy így-úgy eleressze. Tán ki is szabadítja magát valami gonosz varázzsal, ha meg nem jönnek, hadnagy úr, jaj, de jó, hogy jöttek! Képzelje, az én drága öcsém, az is katona akart lenni, csak aztán jött az a cafka, az is tündér volt, aztán...
-Elég! *Az őrmester int a mellette álló katonának, aki két lépéssel hátrébb tolja az asszonyt. A kalapos férfi ekkor a fiúhoz fordul.*
-Nos?
*Az halkan, kicsit félve, de azért a sokkal megtermettebb férfi szemébe nézve kezd beszélni.*
-Láttam, mi történt és nem úgy volt, ahogy a... öhm hölgy elmondta. A lány arrafelé sétált, mikor ez a férfi hozzá lépett és megfogta a karját. Valami kis botot vagy ilyesmit is lengetett neki, fenyegette vele, ezt láttam, de, hogy pontosan mi volt, azt nem. Aztán veszekedni kezdtek és kiabálni, erre én is arra indultam, de... maguk gyorsabbak voltak. Szóval... a lány ártatlan, a férfi támadt rá. Így volt, láttam.
*Az őrmester egyik tanúról a másikra pillant, majd jól megnézi magának a tündért és a falábút is. Sóhajt egyet, nem hiányzott ez most neki. Megemeli a hangját, hogy a biztosító katonák is hallják.*
-Rendben van, emberek, mindenkit beviszünk kihallgatásra! Ezt a kettőt tegyétek vezető szárra, a két tanú előttem menjen! Szükségünk van önökre az eljárás során. Ez nem tart sokáig, de addig kötelességük velünk tartani és segédkezni az igazság kiderítésében.
*Erwencehez és Jorrihhoz is egy-egy katona lép és egy vékony bőrszíjjal csuklónál fürgén összekötözik a kezüket, majd ezen egy újabb bőrszíjat átfűzve vezetni kezdik őket a Barakk felé. Az öt katona úgy helyezkedik el, hogy közrefogják a két gyanúsítottat, szökésre igen csekély az esély.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.16 22:34:40
*Az őrmester gyors körbe pillantással ellenőrzi, hogy sem a tündérnek, sem a falábú férfinek nem próbál közelebb nyomakodni egy ismerőse sem, de egyelőre nem fenyeget ilyesmi, bár bámészkodóból nem egy akad. Az ügy viszont nem ígérkezik simának, mindkét jelenlévő a másikat vádolja lopással. Így nem jutnak egyről a kettőre, de az őrmester rutinos, öreg róka, nem esik kétségbe. A bámész tömeg felé fordul és öblös hangon ordít körbe.*
-Polgárok, látta valaki, pontosan mi történt?
*Ketten is jelentkeznek. Egyikük egy idősebb, vaskos asszonyság, ruhája alapján polgár, pékné vagy valami kereskedő korosodó felesége lehet. A másik egy fiatal fiú, öltözete, termete alapján szegény inas lehet valami mesterember mellett. Az őrmester nem habozik, int a mellette álló katonának, aki mellé tereli a két tanút.*
-Na mondják, de röviden, tömören! *Az asszonyra néz, aki vehemensen bele is kezd.*
-Kérem, én éppen mentem itt keresztül a tömegen, hogy lépni alig bírtam, mert minden szerzet itt nyüzsög, hogy már zöldségekért nem lehet elmenni a Piactérre, mert persze, az a lusta cseléd ezt is elfelejtette, anélkül meg hogyan készülne...
-A lényegre! *Az őrmester mordan dörren rá a szómenéses dámára. Az nem zökken ki.*
-Mondom én, kérem, máris mondom. Szóval ahogy így megyek, látom ám, hogy ez a derék férfi lépked, illetve hát sántikál, már meg ne haragudjon, kedves uram, de bizony sántikál arrafelé, mikor aztán látom, hogy ez a kis lepke, ni, odalibben aztán ott matat valamit az öve tájékán. Néztem is, hogy mi a kórság, már megint valami sumák kis tündérke próbálkozik? Mert ezek a kis szárnyasok ilyenek ám, tudja, drága hadnagy úr, hogy folyton erre lófrálnak, kóricálnak, lesik, kinek lehetne...
-A LÉNYEGRE! *Az őrmester most már lándzsanyéllel is koppant egyet a kövezeten, hogy nagyobb nyomatékot adjon a szavának. Az asszonyság levegőt vesz, talán most először, mióta beszélni kezdett.*
-Na szóval látom, hogy ott matat ez a tündérke, de ez az úr itt résen volt, elkapta a karját. Milyen jól tette! Akkor meg már a tündérnek állt feljebb, hogy a szél fújja el az ilyet, aztán kiabált, hogy így-úgy eleressze. Tán ki is szabadítja magát valami gonosz varázzsal, ha meg nem jönnek, hadnagy úr, jaj, de jó, hogy jöttek! Képzelje, az én drága öcsém, az is katona akart lenni, csak aztán jött az a cafka, az is tündér volt, aztán...
-Elég! *Az őrmester int a mellette álló katonának, aki két lépéssel hátrébb tolja az asszonyt. A kalapos férfi ekkor a fiúhoz fordul.*
-Nos?
*Az halkan, kicsit félve, de azért a sokkal megtermettebb férfi szemébe nézve kezd beszélni.*
-Láttam, mi történt és nem úgy volt, ahogy a... öhm hölgy elmondta. A lány arrafelé sétált, mikor ez a férfi hozzá lépett és megfogta a karját. Valami kis botot vagy ilyesmit is lengetett neki, fenyegette vele, ezt láttam, de, hogy pontosan mi volt, azt nem. Aztán veszekedni kezdtek és kiabálni, erre én is arra indultam, de... maguk gyorsabbak voltak. Szóval... a lány ártatlan, a férfi támadt rá. Így volt, láttam.
*Az őrmester egyik tanúról a másikra pillant, majd jól megnézi magának a tündért és a falábút is. Sóhajt egyet, nem hiányzott ez most neki. Megemeli a hangját, hogy a biztosító katonák is hallják.*
-Rendben van, emberek, mindenkit beviszünk kihallgatásra! Ezt a kettőt tegyétek vezető szárra, a két tanú előttem menjen! Szükségünk van önökre az eljárás során. Ez nem tart sokáig, de addig kötelességük velünk tartani és segédkezni az igazság kiderítésében.
*Erwencehez és Jorrihhoz is egy-egy katona lép és egy vékony bőrszíjjal csuklónál fürgén összekötözik a kezüket, majd ezen egy újabb bőrszíjat átfűzve vezetni kezdik őket a Barakk felé. Az öt katona úgy helyezkedik el, hogy közrefogják a két gyanúsítottat, szökésre igen csekély az esély.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.16 22:34:40
5965. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-16 20:23:00
Üzenet elküldve: 2016-11-16 20:23:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Hűséges Lyvänar//
*Kisebb mozgolódások vannak a piacon, azonban lehet ezekkel jobb nem foglalkozni.
Na de vissza a jelenbe, inkább az íjászathoz ért, mintsem a vadászathoz; felkeresni felkutatni az már egy másik téma, anélkül nincs vadászat. A célzási képességeit, mondhatni az égieknek köszönheti, pedig alig tizenhat éves.
Nemsokára a kisasszony egy furcsa kijelentést tesz, amit Risztin nem ért teljesen, lehet egy egyszerű félreértésről van szó, de a pénz értékét nem ismeri, legalábbis abból a szempontból, hogy egyesek megvesznek érte.*
~ Hogy mi? Mit gondol miről?~
*Kikerekedett szemekkel hallgatja, a kisasszony mondani valóját, de mindenképp rákérdez.*
- Ezt nem egészen értem. *Egy pillanatra elhallgat, még mielőtt folytatná. Végül is azért kíváncsi, miszerint a másik fél mit gondolt bele. Egy mosoly kúszik Risztin arcára, szépen lassan.*
- Nem akkor az igazi, ha mással meg tudjuk osztani a sikerünket? Az arany értékes, ez mi tagadás, de amit lehet venni rajta az mindenképp mulandó.
*Most már mindketten mosolyognak, lassan kezdődhet a mosoly parti. Félsötételf az állára teszi a kezét, hiszen látja most valamin nagyon elgondolkozik Lyvänar.
Majd jön egy remek ajánlat amit már elfogadna, hiszen ő is szolgált valakit, mindenképp kíváncsi erre személyre.*
~ Vajon ők miért szolgálják? Mit adott nekik? Vagy mivel érdemelte ki?~
*Gazdájának nem kevesebb, mint az életét köszönheti, de az már múlt.
A következő mondatra amit a kisasszony mond, csak pislog folyamatosan, néhány percig, s miután realizálta a dolgot, rögtön ölbe is teszi a kezét és elhúzza a száját. Nem akar rossz benyomást kelteni, ezért szeretne valamit felmutatni, viszont az nem olyan biztos, hogy azonnal rátalál az egyikre, különben is, hogy fogja elcipelni? Főleg ha az égiek rámosolyognak és egy nagyobb vadat sikerül elejtenie, legfeljebb az irháját tudná elhozni, amiből aligha lenne lakoma.
Mikor a végéhez ér a mondatnak, azért megenyhül. Leengedi karját, kicsit kényelmesebb állást vesz fel, majd így szól.*
- Szívesen elkísérnélek, legalább tudni fogom, hová kell vinnem az "ajándékokat" de nem ígérek semmit.
~ Nem hittem volna, hogy másnak is fogok vadászni.~
*Csalódást nem akar semmiképp sem okozni, de olyat nem akar nem akar megígérni amit nem tud teljesíteni, életében elég volt egy is, habár az utolsó parancs értelmében élnie kell, s nem végezhet magával.*
*Kisebb mozgolódások vannak a piacon, azonban lehet ezekkel jobb nem foglalkozni.
Na de vissza a jelenbe, inkább az íjászathoz ért, mintsem a vadászathoz; felkeresni felkutatni az már egy másik téma, anélkül nincs vadászat. A célzási képességeit, mondhatni az égieknek köszönheti, pedig alig tizenhat éves.
Nemsokára a kisasszony egy furcsa kijelentést tesz, amit Risztin nem ért teljesen, lehet egy egyszerű félreértésről van szó, de a pénz értékét nem ismeri, legalábbis abból a szempontból, hogy egyesek megvesznek érte.*
~ Hogy mi? Mit gondol miről?~
*Kikerekedett szemekkel hallgatja, a kisasszony mondani valóját, de mindenképp rákérdez.*
- Ezt nem egészen értem. *Egy pillanatra elhallgat, még mielőtt folytatná. Végül is azért kíváncsi, miszerint a másik fél mit gondolt bele. Egy mosoly kúszik Risztin arcára, szépen lassan.*
- Nem akkor az igazi, ha mással meg tudjuk osztani a sikerünket? Az arany értékes, ez mi tagadás, de amit lehet venni rajta az mindenképp mulandó.
*Most már mindketten mosolyognak, lassan kezdődhet a mosoly parti. Félsötételf az állára teszi a kezét, hiszen látja most valamin nagyon elgondolkozik Lyvänar.
Majd jön egy remek ajánlat amit már elfogadna, hiszen ő is szolgált valakit, mindenképp kíváncsi erre személyre.*
~ Vajon ők miért szolgálják? Mit adott nekik? Vagy mivel érdemelte ki?~
*Gazdájának nem kevesebb, mint az életét köszönheti, de az már múlt.
A következő mondatra amit a kisasszony mond, csak pislog folyamatosan, néhány percig, s miután realizálta a dolgot, rögtön ölbe is teszi a kezét és elhúzza a száját. Nem akar rossz benyomást kelteni, ezért szeretne valamit felmutatni, viszont az nem olyan biztos, hogy azonnal rátalál az egyikre, különben is, hogy fogja elcipelni? Főleg ha az égiek rámosolyognak és egy nagyobb vadat sikerül elejtenie, legfeljebb az irháját tudná elhozni, amiből aligha lenne lakoma.
Mikor a végéhez ér a mondatnak, azért megenyhül. Leengedi karját, kicsit kényelmesebb állást vesz fel, majd így szól.*
- Szívesen elkísérnélek, legalább tudni fogom, hová kell vinnem az "ajándékokat" de nem ígérek semmit.
~ Nem hittem volna, hogy másnak is fogok vadászni.~
*Csalódást nem akar semmiképp sem okozni, de olyat nem akar nem akar megígérni amit nem tud teljesíteni, életében elég volt egy is, habár az utolsó parancs értelmében élnie kell, s nem végezhet magával.*
5964. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-16 17:32:26
Üzenet elküldve: 2016-11-16 17:32:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
*Vannak dolgok, amik nagyon jól mennek neki. Ilyen például lovaglás. Akár lassan, akár gyorsan, kiválóan tud lovagolni. Nem is fél közben. Vásárolni szintén kiválóan tud, és akkor sem fél, amikor a pénzét költi. A bájitalos üvegcsék megérintése sem okoz neki különösebb gondot, főleg aztán, hogy drága pénzért megvásárolt belőlük párat. Az viszont még tőle is egészen képtelen ötletnek bizonyul, hogy lóháton próbáljon meg közülük kettőt összeönteni. Természetesen nem megy. Emiatt érzett bosszúságában inkább le is lécel a piacról.*
5963. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-15 23:18:25
Üzenet elküldve: 2016-11-15 23:18:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Őszi forgatag //
// Megmérettetés //
*Úgy néz ki nem kell becsatlakoznia a nagyok harcába és nem is marad egyedül. Nem tudja ki ez az új tag, de ha Moonnal sétált rossz nem lehet, szóval bízik benne annyira, hogy ne szökjön el tőle, meg nem is lenne jó ötlet. Úgy engedték csak el a barakkból, hogy felügyelet mellett van.*
~Azt hittem, arra megyünk, amerre én mondom... felnőttek.~ *Sóhajt egyet, majd belecsap a másik tenyerébe és megfogja a kezét. Mivel nincs nagy erő a lányban, így ez csak egy kisebb pacsi inkább. Meg is indul sietve, szinte futva a mutatott irány felé. A macskák nem érdeklik annyira, de jó ok mihamarabb eltűnni a rokonok szeme elől. Legalább a bőrkabátjával nem lóg ki új kísérője mellől sem.*
-Na én nem látom a cicát, mehetünk arra, amerre én szeretnék? *Érdeklődik, amint megáll a sátor mögött és gyorsan körbepillant.*
-Éhes vagyok, enni szeretnék valamit, olyan jó illatok szállnak itt, ugye te is érzed? *A sok éhezés után végre van miből költenie ilyesmire és olyan élvezettel beszél a kajáról, hogy a gyomra is belekorog.* Te nem vagy éhes? *Általában nem szokott ilyen izgatott lenni, meg túlbuzgó se, de most valahogy majd kibújik a bőréből.*
// Őszi forgatag //
// Megmérettetés //
*Úgy néz ki nem kell becsatlakoznia a nagyok harcába és nem is marad egyedül. Nem tudja ki ez az új tag, de ha Moonnal sétált rossz nem lehet, szóval bízik benne annyira, hogy ne szökjön el tőle, meg nem is lenne jó ötlet. Úgy engedték csak el a barakkból, hogy felügyelet mellett van.*
~Azt hittem, arra megyünk, amerre én mondom... felnőttek.~ *Sóhajt egyet, majd belecsap a másik tenyerébe és megfogja a kezét. Mivel nincs nagy erő a lányban, így ez csak egy kisebb pacsi inkább. Meg is indul sietve, szinte futva a mutatott irány felé. A macskák nem érdeklik annyira, de jó ok mihamarabb eltűnni a rokonok szeme elől. Legalább a bőrkabátjával nem lóg ki új kísérője mellől sem.*
-Na én nem látom a cicát, mehetünk arra, amerre én szeretnék? *Érdeklődik, amint megáll a sátor mögött és gyorsan körbepillant.*
-Éhes vagyok, enni szeretnék valamit, olyan jó illatok szállnak itt, ugye te is érzed? *A sok éhezés után végre van miből költenie ilyesmire és olyan élvezettel beszél a kajáról, hogy a gyomra is belekorog.* Te nem vagy éhes? *Általában nem szokott ilyen izgatott lenni, meg túlbuzgó se, de most valahogy majd kibújik a bőréből.*
5962. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-15 22:06:45
Üzenet elküldve: 2016-11-15 22:06:45
ÚJ
![>Féllábú Jorrih [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3154_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Piaci közjáték//
* Természetesen nem fogja hagyni, hogy a tündér pont most szabaduljon, mikor magára hívott egy csapat városőrt. A szárnyas kérdésére nem válaszol, csupán egy pillanatnyi vigyor árulkodik arról, hogy nem az emlékezete hagyta hirtelen cserben, hanem ez is a lopás része. Azonban ezt a vigyort csak a tündér felé fordulva mutatja, amint közelebb érnek az őrök, felveszi a másik arcát. Mikor a köpenyesek falat képeznek körülöttük, keze már nem olyan erősen szorítja a tündér karját, azonban amíg más utasítást nem kap, nem engedi el egészen - nem lenne ugyanis jó, ha prédája elszaladna.
A kérdésre szívesen belekezdene a történetbe, azonban mivel a tündér belebeszél, inkább csak magában elsomolyodik, hiszen ezzel inkább csak magát ásta mélyebb gödörbe a tündér. Ha befejezte "nyilvánvaló hazugságát", Jorrih is megszólal. *
- Nos, hol is kezdjem... Ó, a kovácsműhelyből érkeztem, hiszen megrendeltem egy eszközt. Gondoltam, szétnézek dolgom híján a piactéren is, mikor matatást éreztem az övemnél - és lám, ez a tündér csente el a vagyonomat. Vagy legalábbis egy részét, még nem tudtam megnézni, hiszen egyből Önöket, az Igazság Hírnökeit hívtam. * A mondat eleje még igaz is, ám a végére talán már kicsit túlzásba is esett. *
- Bitang egy népség az, ki más gyengeségeit használja ki. * Teszi még hozzá, falábára bökve fejével. *
* Természetesen nem fogja hagyni, hogy a tündér pont most szabaduljon, mikor magára hívott egy csapat városőrt. A szárnyas kérdésére nem válaszol, csupán egy pillanatnyi vigyor árulkodik arról, hogy nem az emlékezete hagyta hirtelen cserben, hanem ez is a lopás része. Azonban ezt a vigyort csak a tündér felé fordulva mutatja, amint közelebb érnek az őrök, felveszi a másik arcát. Mikor a köpenyesek falat képeznek körülöttük, keze már nem olyan erősen szorítja a tündér karját, azonban amíg más utasítást nem kap, nem engedi el egészen - nem lenne ugyanis jó, ha prédája elszaladna.
A kérdésre szívesen belekezdene a történetbe, azonban mivel a tündér belebeszél, inkább csak magában elsomolyodik, hiszen ezzel inkább csak magát ásta mélyebb gödörbe a tündér. Ha befejezte "nyilvánvaló hazugságát", Jorrih is megszólal. *
- Nos, hol is kezdjem... Ó, a kovácsműhelyből érkeztem, hiszen megrendeltem egy eszközt. Gondoltam, szétnézek dolgom híján a piactéren is, mikor matatást éreztem az övemnél - és lám, ez a tündér csente el a vagyonomat. Vagy legalábbis egy részét, még nem tudtam megnézni, hiszen egyből Önöket, az Igazság Hírnökeit hívtam. * A mondat eleje még igaz is, ám a végére talán már kicsit túlzásba is esett. *
- Bitang egy népség az, ki más gyengeségeit használja ki. * Teszi még hozzá, falábára bökve fejével. *
5961. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-11-15 19:45:04
Üzenet elküldve: 2016-11-15 19:45:04
ÚJ
![>Erwence Moromfea [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1428_tunder_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Piaci közjáték//
*A kalóz nem engedi el a tündér kezét, sőt, egyik pillanatról a másikra, mint valami furcsa hangulatingadozás, amit nem nagyon lehet megérteni, ordibálni kezd. De nem, csak úgy egyszerűen kiabál, az őrséget hívja, mintha éppen őt támadták volna meg.*
~ Persze, még azért is én legyek a hibás, hogy megtámadtak. Ennél jobb már nem is lehetne.~
- Eressz el te őrült! Hagyd a közjátékot!
*Morogja a tündér és megpróbál kivergődni az erős kezek fogságából, de nem megy neki, a férfi túl erős.*
- Hogy lehetsz ennyire alattomos? Eressz!
*Ahogy ezeket a szavakat kimondja, vörös köpenyeseket pillant meg, felfegyverezve, lemezvértben, biztosa az őrök ahhoz. Nagyon gyorsak voltak.*
~ Remélem, hogy látták, mi történt, és nem sikerül tényleg rám kennie. Az már túl nagy balszerencse lenne.~
*Elég gyorsan megtisztítják a környéket, a tündér pedig össze-vissza pislog csak, olyan gyorsan történik neki minden. Az előbb még csak bevásárolt, most pedig hirtelen őrök vesznek körbe mindent.*
- Megpróbált kirabolni, majd mikor nem sikerült neki rám akarta kenni!
*Meg sem várja, még a támadója megszólal, még csak az hiányozna, hogy ellene fordítsa a dolgokat. Na, meg természetes, ha a tündér lánya ki van akadva és mérges, ha ilyet tesznek vele.*
*A kalóz nem engedi el a tündér kezét, sőt, egyik pillanatról a másikra, mint valami furcsa hangulatingadozás, amit nem nagyon lehet megérteni, ordibálni kezd. De nem, csak úgy egyszerűen kiabál, az őrséget hívja, mintha éppen őt támadták volna meg.*
~ Persze, még azért is én legyek a hibás, hogy megtámadtak. Ennél jobb már nem is lehetne.~
- Eressz el te őrült! Hagyd a közjátékot!
*Morogja a tündér és megpróbál kivergődni az erős kezek fogságából, de nem megy neki, a férfi túl erős.*
- Hogy lehetsz ennyire alattomos? Eressz!
*Ahogy ezeket a szavakat kimondja, vörös köpenyeseket pillant meg, felfegyverezve, lemezvértben, biztosa az őrök ahhoz. Nagyon gyorsak voltak.*
~ Remélem, hogy látták, mi történt, és nem sikerül tényleg rám kennie. Az már túl nagy balszerencse lenne.~
*Elég gyorsan megtisztítják a környéket, a tündér pedig össze-vissza pislog csak, olyan gyorsan történik neki minden. Az előbb még csak bevásárolt, most pedig hirtelen őrök vesznek körbe mindent.*
- Megpróbált kirabolni, majd mikor nem sikerült neki rám akarta kenni!
*Meg sem várja, még a támadója megszólal, még csak az hiányozna, hogy ellene fordítsa a dolgokat. Na, meg természetes, ha a tündér lánya ki van akadva és mérges, ha ilyet tesznek vele.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10318-10337