Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 448 (8941. - 8960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
8960. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-12-09 18:33:34
Üzenet elküldve: 2020-12-09 18:33:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
* Elmesélik neki, hogy bizony nem megy olyan könnyen ezeknek az illatoknak az elkészítése. Érdeklődve hallgatja végig ezt. Majd, amikor kézhez kapja kitör belőle az öröm egy sikkantás és egy jó masszív ölelés formájában. Látszólag Win is élvezhette, mert ő is sikkantott, de lehet csak meglepődésében. Mindegy, mert végül is nem haragszik meg rá. sőt mindent el is intéznek, amit csak el lehetett. A fehér ital felől is kap némi információt, amit gondosan elraktároz elméjében.*
- Nagyon érdekes. Nagyon.* Látszik rajta, hogy ez sem hagyja hidegen. Ezután hagyja vásárolni a lányt, amíg ő végre előkeríti azt a gyümölcsöt.*
- Igen. Én mondjuk csak fákat meg vizet láttam. Éppen csak haraptam egyet belőle. Szóval lehet, hogy ütősebb is. Amúgy egészen finom és laktató is.* Mondja el neki a tényeket. Winy szakértő szemmel forgatja és tapogatja meg a kis gyümölcsöt. Látszólag úgy tűnik, hogy talán sikere van ennek az ismeretlen gyümölcsnek nála. Viszont kénytelen közölni vele a lehetséges problémákat is.*
- Lehet. Nem tudom.* Hárít, majd aztán csatlakozik a nevetéshez is. Tényleg elég vicces arcot vágott a kék szemű kufár. Közben azért meg is indulnak és a rakatát is visszakapja. Viszont, amikor Win azt ecseteli, hogy szívesen kísérletezne vele, akkor megesik rajta Nixomia szíve.*
- Tudod mit? Ezt neked adom, de arra nagyon ügyelj, hogy a magja ne kerüljön ki a kezed közül. Törd össze vagy égesd el, a lényeg, hogy ne lehessen elültetni. Ha összejön a fanevelés, akkor az mind a kettőnknek jövedelmező lesz. Nem kell a konkurencia.* Azzal vissza is nyújtja neki azt az egy rakata termést. Neki még marad kilenc.*
* Elmesélik neki, hogy bizony nem megy olyan könnyen ezeknek az illatoknak az elkészítése. Érdeklődve hallgatja végig ezt. Majd, amikor kézhez kapja kitör belőle az öröm egy sikkantás és egy jó masszív ölelés formájában. Látszólag Win is élvezhette, mert ő is sikkantott, de lehet csak meglepődésében. Mindegy, mert végül is nem haragszik meg rá. sőt mindent el is intéznek, amit csak el lehetett. A fehér ital felől is kap némi információt, amit gondosan elraktároz elméjében.*
- Nagyon érdekes. Nagyon.* Látszik rajta, hogy ez sem hagyja hidegen. Ezután hagyja vásárolni a lányt, amíg ő végre előkeríti azt a gyümölcsöt.*
- Igen. Én mondjuk csak fákat meg vizet láttam. Éppen csak haraptam egyet belőle. Szóval lehet, hogy ütősebb is. Amúgy egészen finom és laktató is.* Mondja el neki a tényeket. Winy szakértő szemmel forgatja és tapogatja meg a kis gyümölcsöt. Látszólag úgy tűnik, hogy talán sikere van ennek az ismeretlen gyümölcsnek nála. Viszont kénytelen közölni vele a lehetséges problémákat is.*
- Lehet. Nem tudom.* Hárít, majd aztán csatlakozik a nevetéshez is. Tényleg elég vicces arcot vágott a kék szemű kufár. Közben azért meg is indulnak és a rakatát is visszakapja. Viszont, amikor Win azt ecseteli, hogy szívesen kísérletezne vele, akkor megesik rajta Nixomia szíve.*
- Tudod mit? Ezt neked adom, de arra nagyon ügyelj, hogy a magja ne kerüljön ki a kezed közül. Törd össze vagy égesd el, a lényeg, hogy ne lehessen elültetni. Ha összejön a fanevelés, akkor az mind a kettőnknek jövedelmező lesz. Nem kell a konkurencia.* Azzal vissza is nyújtja neki azt az egy rakata termést. Neki még marad kilenc.*
8959. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-12-09 16:25:10
Üzenet elküldve: 2020-12-09 16:25:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
*Nincs szüksége nagy erőfeszítésekre ahhoz, hogy kikövetkeztesse, Nixának vajon tetszik-e kis üvegcséje, na meg annak tartalma. Még a vak is hallhatná, mennyire örül az ajándéknak.*
- Sok tervezgetés és némi kísérletezgetés kellett hozzá, hogy olyan legyen, amilyennek elképzeltem. Kis finomhangolás, mert először túl sok volt benne a gyömbér. Még a szemem is könnyezett tőle. *Kuncog, visszagondolva az illat korai formájára.* Nagyon sok múlik az arányokon! De örülök, hogy ennyire tetszik! *Zsebeli be végül a dicséretet. Megerősítését, mit a visszakérdezésre természetesen megad, egy mosolygós bólintás képében fejezi ki társnője felé, ki azzal a lendülettel részesíti olyan ölelésben, mit talán utoljára siheder kiskamasz korában kapott egyik bátyjától. Még sarka is elemelkedik a talajtól, ahogy a szőke magához vonja lelkesedésében, belőle is hasonló sikkantást ösztökélve ki ezzel, mint amilyet ő hallat hálájában.*
- Semmi gond. Remélem jó hasznát veszed majd! *Vigyorodik, elütve a másik szabadkozásának élét. Igazán, még jól is esett neki a túlzó gesztus. Legalábbis nemigen reagáltak még így egyetlen portékájára sem. Ilyen felajzott hangulatban nem is csoda hát, hogy remek üzletet tud kötni a csataménre, ahogy az sem, milyen hamar végez kötelező köreivel, ami az egyéb beszerzéseket illeti. A mamóka marad csupán hátra, kit nem állhat megdicsérni Nixa előtt.*
- A fehér? Az tudod... *pillanatra elgondolkodik, hogyan fogalmazhatná meg tömören.* megszépít, ha megiszod. *Nem, ez nem sikerült így a legjobban, össze is ráncolja szemöldökeit nemtetszésében.* Vagyis olyan vonzerőt kölcsönöz egy időre, amivel könnyebb megtenni az első lépéseket a csábítás útján. *Igen, ezt a meghatározást már megfelelőnek tartja, vonásai ennek megfelelően vissza is rendeződnek korábbi, derűs állapotukba.* Csak az a baj, hogy rövid idő alatt elillan a hatásuk. Arról mondjuk nincs bizonyíték, hogy bőrre kenve is ugyan így hatnak, de az ellenkezőjét se igazolta még senki. *Ezen a ponton költözik vissza hamiskás mosolya ajkaira, s indul el, hogy beszerezze a már emlegetett bájitalt.
Visszatérve ezúttal Nixa áll elő egy meglepetéssel. A kézbe kapott gyümölcsnek elsőként a tapintását vizsgálja meg, ujjait finoman futtatva végig héja minden domborulatán és mélyedésén. Néhány erélyesebb mozdulattal végül meg is dörzsölgeti, majd ujjbegyeit orra elé emelve szívja mélyen magába a már említett, citrusos illat finom esszenciáját.*
- Hallucinálni? *Akad meg ténykedésében egy pillanatra, szemöldökeit kérdőn homloka közepébe vonva. Ennek az információnak a birtokában egészen biztos benne, hogy nagy pénzeket lehet leakasztani a termesztésével, már, ha valóban összejön a lány terve, ami a gyorsított növesztést illeti. Persze akkor is, ha nem, csupán hosszabb távú lesz a befektetés.*
- Tényleg érdekes illata van. *Ujjbegyeit visszaemeli, s még néhányszor mélyebbet szippant a rájuk ragadó aromákból.* És tényleg nem a megszokott! *Vigyorodik lágyan.* Emlékeztet a citromra, de valahogy fanyarabb, és ezzel együtt is frissebb. Nem is tudom így elsőre hova tenni. *Arca egészen elmélkedővé válik, ahogy tovább hallgatja a kincsvadász fejtegetését. Az alkohol főzés és a mag olajának kipréselése sem rossz gondolat, őt mégis leginkább a gyümölcs héja érdekli.*
- Hogy bőrön keresztül is...? *Tekint hirtelen riadtan először a zöldszeműre, majd az ujjaira, mikkel alaposan megdörzsölgette azt a bizonyos rakatát, s párszor megismétli az ide-oda pillantgatást.* Hát remélem, hogy nem! *Neveti el végül a dolgot. Ezzel együtt vissza is adja az értékes termést tulajdonosának, s két tenyerét néhányszor összedörzsölve számol be végkövetkeztetéséről.*
- Nagyon érdekes egy növény ez. Egészen biztosan jó hasznát venném! Kipróbálnék vele néhány keveréket. Remélem, ilyen szempontból úgy viselkedik, mint mondjuk egy citrom. Mármint a kezelése szempontjából. *Ezeket szándéka szerint már a Kalmárba vezető útjuk során ecseteli.*
*Nincs szüksége nagy erőfeszítésekre ahhoz, hogy kikövetkeztesse, Nixának vajon tetszik-e kis üvegcséje, na meg annak tartalma. Még a vak is hallhatná, mennyire örül az ajándéknak.*
- Sok tervezgetés és némi kísérletezgetés kellett hozzá, hogy olyan legyen, amilyennek elképzeltem. Kis finomhangolás, mert először túl sok volt benne a gyömbér. Még a szemem is könnyezett tőle. *Kuncog, visszagondolva az illat korai formájára.* Nagyon sok múlik az arányokon! De örülök, hogy ennyire tetszik! *Zsebeli be végül a dicséretet. Megerősítését, mit a visszakérdezésre természetesen megad, egy mosolygós bólintás képében fejezi ki társnője felé, ki azzal a lendülettel részesíti olyan ölelésben, mit talán utoljára siheder kiskamasz korában kapott egyik bátyjától. Még sarka is elemelkedik a talajtól, ahogy a szőke magához vonja lelkesedésében, belőle is hasonló sikkantást ösztökélve ki ezzel, mint amilyet ő hallat hálájában.*
- Semmi gond. Remélem jó hasznát veszed majd! *Vigyorodik, elütve a másik szabadkozásának élét. Igazán, még jól is esett neki a túlzó gesztus. Legalábbis nemigen reagáltak még így egyetlen portékájára sem. Ilyen felajzott hangulatban nem is csoda hát, hogy remek üzletet tud kötni a csataménre, ahogy az sem, milyen hamar végez kötelező köreivel, ami az egyéb beszerzéseket illeti. A mamóka marad csupán hátra, kit nem állhat megdicsérni Nixa előtt.*
- A fehér? Az tudod... *pillanatra elgondolkodik, hogyan fogalmazhatná meg tömören.* megszépít, ha megiszod. *Nem, ez nem sikerült így a legjobban, össze is ráncolja szemöldökeit nemtetszésében.* Vagyis olyan vonzerőt kölcsönöz egy időre, amivel könnyebb megtenni az első lépéseket a csábítás útján. *Igen, ezt a meghatározást már megfelelőnek tartja, vonásai ennek megfelelően vissza is rendeződnek korábbi, derűs állapotukba.* Csak az a baj, hogy rövid idő alatt elillan a hatásuk. Arról mondjuk nincs bizonyíték, hogy bőrre kenve is ugyan így hatnak, de az ellenkezőjét se igazolta még senki. *Ezen a ponton költözik vissza hamiskás mosolya ajkaira, s indul el, hogy beszerezze a már emlegetett bájitalt.
Visszatérve ezúttal Nixa áll elő egy meglepetéssel. A kézbe kapott gyümölcsnek elsőként a tapintását vizsgálja meg, ujjait finoman futtatva végig héja minden domborulatán és mélyedésén. Néhány erélyesebb mozdulattal végül meg is dörzsölgeti, majd ujjbegyeit orra elé emelve szívja mélyen magába a már említett, citrusos illat finom esszenciáját.*
- Hallucinálni? *Akad meg ténykedésében egy pillanatra, szemöldökeit kérdőn homloka közepébe vonva. Ennek az információnak a birtokában egészen biztos benne, hogy nagy pénzeket lehet leakasztani a termesztésével, már, ha valóban összejön a lány terve, ami a gyorsított növesztést illeti. Persze akkor is, ha nem, csupán hosszabb távú lesz a befektetés.*
- Tényleg érdekes illata van. *Ujjbegyeit visszaemeli, s még néhányszor mélyebbet szippant a rájuk ragadó aromákból.* És tényleg nem a megszokott! *Vigyorodik lágyan.* Emlékeztet a citromra, de valahogy fanyarabb, és ezzel együtt is frissebb. Nem is tudom így elsőre hova tenni. *Arca egészen elmélkedővé válik, ahogy tovább hallgatja a kincsvadász fejtegetését. Az alkohol főzés és a mag olajának kipréselése sem rossz gondolat, őt mégis leginkább a gyümölcs héja érdekli.*
- Hogy bőrön keresztül is...? *Tekint hirtelen riadtan először a zöldszeműre, majd az ujjaira, mikkel alaposan megdörzsölgette azt a bizonyos rakatát, s párszor megismétli az ide-oda pillantgatást.* Hát remélem, hogy nem! *Neveti el végül a dolgot. Ezzel együtt vissza is adja az értékes termést tulajdonosának, s két tenyerét néhányszor összedörzsölve számol be végkövetkeztetéséről.*
- Nagyon érdekes egy növény ez. Egészen biztosan jó hasznát venném! Kipróbálnék vele néhány keveréket. Remélem, ilyen szempontból úgy viselkedik, mint mondjuk egy citrom. Mármint a kezelése szempontjából. *Ezeket szándéka szerint már a Kalmárba vezető útjuk során ecseteli.*
8958. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-12-08 19:51:54
Üzenet elküldve: 2020-12-08 19:51:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
- Veled nem mernék ujjat húzni.* Nevet rá a lovagnő, amikor emlegetik neki, hogy a szaván fogják.*
- Igen?* Lepődik meg a kék szemű másod állásán. Nem egy nagy férfi csábító, de azért szereti az ilyen elegáns portékákat.*
- Illat nekem?* Ezen még inkább meglepődik. Kicsit értetlenül néz, mert hát nem szokott hozzá, hogy ilyesmit vegyen a kezébe. Inkább a fegyverekhez meg a hideg páncélokhoz állnak közelebb hozzá. Viszont titkon nagyon is vágyakozik az ilyen finom női kegyszerekhez és ruhákhoz is. Kezébe fogja a kis fiolát, de kicsit máris elpirult a sok dicséretre. Nagyon óvatosan húzza ki a parafát. Látszik, hogy mennyire nem áll a kezére az ilyesmi. Szinte rögtön megcsapja az illat. Ettől függetlenül mélyet szippant belőle. Aztán megint és megint.*
- Ez nagyon jó! Hogyan? Hogyan tudtad ezt így összekeverni? Határozott és mégis lágy.* Arca, mint egy lelkes kisgyermeknek. Csak úgy sziporkázik, főleg, amikor közlik vele, hogy meg is tarthatja.*
- Komolyan?* Dugja vissza a kupakot, és amikor kap rá erősítést, akkor fizikálisan is kitör belőle az öröm.*
- Köszönöm!* Sikkantja és jól megöleli, csak hát jó nagy a ugye, így ez olyan lehet, mint egy maciölelés. Talán még kicsit el is emelkedik Win lába a földtől.*
- Oh! Öö... Bocsánat! Nem szoktam ajándékokat kapni.* Mentegetőzik egy kicsit. Jó mélyre elsüllyeszti zsebében a kis fiolát. Szinte szárnyal a továbbiakban. Így ejtik meg a lóvásárlást is. Az aranyakat is átadja, miközben biztosítja, hogy semmi problémája sincsen azzal, hogy később kapja meg.*
- Vásárolj csak nyugodtan!* Végig kíséri, már amennyire tudja a megrakott pacival. Amíg a kufár lány vásárolgat, addig ő a cuccai között kotorászik. Keres valamit. Nem találja, de nem adja fel. Közben elérik az utolsó kereskedőt is.*
- Ő?* Néz az öreg mamikára. Na persze hamar meg is tudja, hogy miért. Talán nem meglepő, hogy nem tudja hova tenni a fehér italt.*
- Miért mire való?* Fizikai határait sem próbálta még feszegetni varázsitalokkal. Néhányszor használt zöldet, de a többi számára inkább csak hallomásból ismerős. Nem érti főleg azt, hogy minek kell a parfümbe tenni. Ez az arcára is rá van írva. Mondjuk valószínűleg valami nagy titok lehet ez, mert eléggé hamisan mosolyognak rá.*
- Itt várok.* Addig is folytatja a keresést, amit végre siker koronáz. Már alig várja, hogy visszatérjen a másik.*
- Nézd! Ezt nézd meg!* Egy zöldes héjú citrusfélét add a lány kezébe.*
- Ezt az utazásom során szereztem. Rakatának híják. Nagyon durva gyümölcs. Hallucinálni lehet tőle. Saját bőrömön tapasztaltam ki. Érzed az illatát? Olyan furcsán citrusos, de mégsem a megszokott. Ilyen gyümölcsöt tudnál hasznosítani?* Pislog rá kíváncsian.*
- Tudod ebből tervezek egy szép kis vagyont beszerezni. Hallottam róla, hogy varázslók képesek fát növeszteni egyetlen magból. Nem kis csenevész fát, hanem nagyot. Hamarosan kimegyek a földekre és ültettek ebből egy egész gyümölcsöst. Alkoholt főzök belőle, meg talán a magjából olajat préselek. Megpróbálhatnád esetleg te is felhasználni. Na mit gondolsz? Még utána kérdezek, hogy miképpen lehet felhasználni. Lehet, hogy végül nem lehet majd felhasználni, de egy próbát megér. Nem tudom, hogy bőrrel érintkezve kifejti a hatását vagy sem. Rengeteg munka lenne vele... Na mit gondolsz?* Kérdezi meg már másodjára. Persze nagyon csöndben beszél és úgy mutatja ezt a kis gyümölcsöt, mintha aranyból lenne.*
- Veled nem mernék ujjat húzni.* Nevet rá a lovagnő, amikor emlegetik neki, hogy a szaván fogják.*
- Igen?* Lepődik meg a kék szemű másod állásán. Nem egy nagy férfi csábító, de azért szereti az ilyen elegáns portékákat.*
- Illat nekem?* Ezen még inkább meglepődik. Kicsit értetlenül néz, mert hát nem szokott hozzá, hogy ilyesmit vegyen a kezébe. Inkább a fegyverekhez meg a hideg páncélokhoz állnak közelebb hozzá. Viszont titkon nagyon is vágyakozik az ilyen finom női kegyszerekhez és ruhákhoz is. Kezébe fogja a kis fiolát, de kicsit máris elpirult a sok dicséretre. Nagyon óvatosan húzza ki a parafát. Látszik, hogy mennyire nem áll a kezére az ilyesmi. Szinte rögtön megcsapja az illat. Ettől függetlenül mélyet szippant belőle. Aztán megint és megint.*
- Ez nagyon jó! Hogyan? Hogyan tudtad ezt így összekeverni? Határozott és mégis lágy.* Arca, mint egy lelkes kisgyermeknek. Csak úgy sziporkázik, főleg, amikor közlik vele, hogy meg is tarthatja.*
- Komolyan?* Dugja vissza a kupakot, és amikor kap rá erősítést, akkor fizikálisan is kitör belőle az öröm.*
- Köszönöm!* Sikkantja és jól megöleli, csak hát jó nagy a ugye, így ez olyan lehet, mint egy maciölelés. Talán még kicsit el is emelkedik Win lába a földtől.*
- Oh! Öö... Bocsánat! Nem szoktam ajándékokat kapni.* Mentegetőzik egy kicsit. Jó mélyre elsüllyeszti zsebében a kis fiolát. Szinte szárnyal a továbbiakban. Így ejtik meg a lóvásárlást is. Az aranyakat is átadja, miközben biztosítja, hogy semmi problémája sincsen azzal, hogy később kapja meg.*
- Vásárolj csak nyugodtan!* Végig kíséri, már amennyire tudja a megrakott pacival. Amíg a kufár lány vásárolgat, addig ő a cuccai között kotorászik. Keres valamit. Nem találja, de nem adja fel. Közben elérik az utolsó kereskedőt is.*
- Ő?* Néz az öreg mamikára. Na persze hamar meg is tudja, hogy miért. Talán nem meglepő, hogy nem tudja hova tenni a fehér italt.*
- Miért mire való?* Fizikai határait sem próbálta még feszegetni varázsitalokkal. Néhányszor használt zöldet, de a többi számára inkább csak hallomásból ismerős. Nem érti főleg azt, hogy minek kell a parfümbe tenni. Ez az arcára is rá van írva. Mondjuk valószínűleg valami nagy titok lehet ez, mert eléggé hamisan mosolyognak rá.*
- Itt várok.* Addig is folytatja a keresést, amit végre siker koronáz. Már alig várja, hogy visszatérjen a másik.*
- Nézd! Ezt nézd meg!* Egy zöldes héjú citrusfélét add a lány kezébe.*
- Ezt az utazásom során szereztem. Rakatának híják. Nagyon durva gyümölcs. Hallucinálni lehet tőle. Saját bőrömön tapasztaltam ki. Érzed az illatát? Olyan furcsán citrusos, de mégsem a megszokott. Ilyen gyümölcsöt tudnál hasznosítani?* Pislog rá kíváncsian.*
- Tudod ebből tervezek egy szép kis vagyont beszerezni. Hallottam róla, hogy varázslók képesek fát növeszteni egyetlen magból. Nem kis csenevész fát, hanem nagyot. Hamarosan kimegyek a földekre és ültettek ebből egy egész gyümölcsöst. Alkoholt főzök belőle, meg talán a magjából olajat préselek. Megpróbálhatnád esetleg te is felhasználni. Na mit gondolsz? Még utána kérdezek, hogy miképpen lehet felhasználni. Lehet, hogy végül nem lehet majd felhasználni, de egy próbát megér. Nem tudom, hogy bőrrel érintkezve kifejti a hatását vagy sem. Rengeteg munka lenne vele... Na mit gondolsz?* Kérdezi meg már másodjára. Persze nagyon csöndben beszél és úgy mutatja ezt a kis gyümölcsöt, mintha aranyból lenne.*
8957. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-12-07 22:28:47
Üzenet elküldve: 2020-12-07 22:28:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Sajnálatára több részletet ez alkalommal nem tud meg Nixa és a barbár kalandjáról, ám ajánlatot kap egy későbbi, kellemesebb csevegésre. Megérti és egyet is ért abban a kincsvadásszal, hogy a piac forgataga nem a legkedvezőbb egy ilyen horderejű fecsegés megejtésére.*
- Remek kis estének ígérkezik. Vigyázz, mert szavadon foglak! *Fenyeget játékosan, de valóban fellelkesítette a gondolat. Ahogy az új ékszereké is, na meg a cserebere, mit kilátásba helyezett.*
- Nos, tudod, a kereskedésen kívül, vagyis amellett parfüm készítéssel is foglalkozom. *Tart egy lélegzetvételnyi hatásszünetet.* És szerintem akadna számodra egy jó kis illatom. Olyan, amivel, kedvedre csábíthatnál pasasokat a pusztára pajzánkodni. *Kacsint vigyorogva a kincsvadászra, miközben tarisznyájában kezd kutatásba. Mozdulatait csilingelő hangocskák kísérik, ahogy üvegcséi között matat.*
- Van benne menta, gyömbér és szegfűszeg. Mert mind olyan erőteljes és határozott, mint te. *Keresgélése eredménnyel jár, természetesen, s a meglelt, apró fiolát, mi parafával van eldugaszolva, Nixa felé nyújtja.* Meg vanília, ami lágyít egy kicsit az összképen. Akár a szőke fürtjeid. *Mosolyodik prezentációja végén, a zöld tekintetet kutatva. Egy ideje már kifundálta számára ezt a keveréket, s csak az alkalmat várta, hogy előhozakodhasson vele.* Ha tetszik, örülnék, ha megtartanád. *Ajkainak görbülete töretlen, kékjei pedig kíváncsian figyelik társa reakcióit. Azonnali választ persze nem vár, főleg, hogy kötelességeit is le kell tudnia arra a bizonyos fenséges paripára való alkudozás képében. Szerencsére jól mennek a dolgok, sőt, meglehetősen zökkenőmentesen, minek hála pazar híreket szállíthat a lovagnőnek.*
- Remek, akkor ezt el is intéztük! *Biccent kedélyesen, az aranyat tartalmazó erszényt pedig átveszi.*
- Ha már itt vagyunk, nem bánnád, ha beszereznék még néhány dolgot? *Emeli szemöldökeit kérdő ívbe, bízva benne, hogy nem okoz ezzel nagyobb kellemetlenséget Nixának.* Tudod, a kötelességek... *Sóhajt lemondóan, mintegy menteni kívánva helyzetét. S, hogy valóban ne tartson a kelleténél tovább a dolog, megszaporázza lépteit. Egyik kufárnál sem tölt hosszabb időt, egészen olyan lehet kívülről, mint egy szorgos kis méh, ki virágról virágra rebben, pontosan annyi időt töltve egy helyen, míg az utolsó csepp hasznos nektárt is magához veszi. Ennek köszönhetően gyorsan végeznek, s még terhet sem szed magára, hiszen mindent a Kereskedelmi központba vitet. Összesen 747 arannyal lesz könnyebb (Mesélő (Májmétely)) erszénye,
amikor is már csak egy kofa marad hátra.*
- Ő a kedvencem! *Biccent egy aszott kis vénasszony irányába, ki a többi árustól távolabb, a polgárnegyed felé nyíló utca sarkán állította fel kínálatát.* Bájitalokat árul. A fehér főzete kincset ér! Persze butaság lehet, ha nem megissza az ember, hanem magára keni, de... *Fogja halkabbra hangját.* Állítom, hogy azok az illataim a legkelendőbbek. *Vigyorodik hamiskásan, mint aki nagy rafinériát árul el.*
- Egy perc, és itt vagyok! *Kér még utoljára elnézést Nixától, hogy valóban rövid időn belül térjen vissza néhány bájitallal gazdagabban.*
- Na, most már tényleg mehetünk! *Dörzsöli meg homlokát színpadias mozdulattal, mint aki jól végezte dolgát.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Sajnálatára több részletet ez alkalommal nem tud meg Nixa és a barbár kalandjáról, ám ajánlatot kap egy későbbi, kellemesebb csevegésre. Megérti és egyet is ért abban a kincsvadásszal, hogy a piac forgataga nem a legkedvezőbb egy ilyen horderejű fecsegés megejtésére.*
- Remek kis estének ígérkezik. Vigyázz, mert szavadon foglak! *Fenyeget játékosan, de valóban fellelkesítette a gondolat. Ahogy az új ékszereké is, na meg a cserebere, mit kilátásba helyezett.*
- Nos, tudod, a kereskedésen kívül, vagyis amellett parfüm készítéssel is foglalkozom. *Tart egy lélegzetvételnyi hatásszünetet.* És szerintem akadna számodra egy jó kis illatom. Olyan, amivel, kedvedre csábíthatnál pasasokat a pusztára pajzánkodni. *Kacsint vigyorogva a kincsvadászra, miközben tarisznyájában kezd kutatásba. Mozdulatait csilingelő hangocskák kísérik, ahogy üvegcséi között matat.*
- Van benne menta, gyömbér és szegfűszeg. Mert mind olyan erőteljes és határozott, mint te. *Keresgélése eredménnyel jár, természetesen, s a meglelt, apró fiolát, mi parafával van eldugaszolva, Nixa felé nyújtja.* Meg vanília, ami lágyít egy kicsit az összképen. Akár a szőke fürtjeid. *Mosolyodik prezentációja végén, a zöld tekintetet kutatva. Egy ideje már kifundálta számára ezt a keveréket, s csak az alkalmat várta, hogy előhozakodhasson vele.* Ha tetszik, örülnék, ha megtartanád. *Ajkainak görbülete töretlen, kékjei pedig kíváncsian figyelik társa reakcióit. Azonnali választ persze nem vár, főleg, hogy kötelességeit is le kell tudnia arra a bizonyos fenséges paripára való alkudozás képében. Szerencsére jól mennek a dolgok, sőt, meglehetősen zökkenőmentesen, minek hála pazar híreket szállíthat a lovagnőnek.*
- Remek, akkor ezt el is intéztük! *Biccent kedélyesen, az aranyat tartalmazó erszényt pedig átveszi.*
- Ha már itt vagyunk, nem bánnád, ha beszereznék még néhány dolgot? *Emeli szemöldökeit kérdő ívbe, bízva benne, hogy nem okoz ezzel nagyobb kellemetlenséget Nixának.* Tudod, a kötelességek... *Sóhajt lemondóan, mintegy menteni kívánva helyzetét. S, hogy valóban ne tartson a kelleténél tovább a dolog, megszaporázza lépteit. Egyik kufárnál sem tölt hosszabb időt, egészen olyan lehet kívülről, mint egy szorgos kis méh, ki virágról virágra rebben, pontosan annyi időt töltve egy helyen, míg az utolsó csepp hasznos nektárt is magához veszi. Ennek köszönhetően gyorsan végeznek, s még terhet sem szed magára, hiszen mindent a Kereskedelmi központba vitet. Összesen 747 arannyal lesz könnyebb (Mesélő (Májmétely)) erszénye,
amikor is már csak egy kofa marad hátra.*- Ő a kedvencem! *Biccent egy aszott kis vénasszony irányába, ki a többi árustól távolabb, a polgárnegyed felé nyíló utca sarkán állította fel kínálatát.* Bájitalokat árul. A fehér főzete kincset ér! Persze butaság lehet, ha nem megissza az ember, hanem magára keni, de... *Fogja halkabbra hangját.* Állítom, hogy azok az illataim a legkelendőbbek. *Vigyorodik hamiskásan, mint aki nagy rafinériát árul el.*
- Egy perc, és itt vagyok! *Kér még utoljára elnézést Nixától, hogy valóban rövid időn belül térjen vissza néhány bájitallal gazdagabban.*
- Na, most már tényleg mehetünk! *Dörzsöli meg homlokát színpadias mozdulattal, mint aki jól végezte dolgát.*
8956. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-12-06 15:35:19
Üzenet elküldve: 2020-12-06 15:35:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 602
OOC üzenetek: 420
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 602
OOC üzenetek: 420
Játékstílus: Megfontolt
* A boncolás utáni napok is úgy telnek el, mint ahogyan korábban is. Folytatja mindennapi életét az utcán. Hűvös az idő, így aztán jócskán bele burkolja magát rongyaiba. Helyet magának a piactér egyik bejárata mellett talál. Viszont nem a földön kuksol, mert az őrültség. Úgy lehet jól felfázni, amit nem szeretne. Egy kupac rongyon kuksol és egy fém edénykét rázogat, amiben csak pár arany csörög. Megtanult örülni a kis dolgoknak. Pár érmét is nagyra becsül, éppen csak úgy, mint egy megrágott kenyérdarabot. Itt a túlélés most a lényeg.*
8955. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-12-06 15:16:18
Üzenet elküldve: 2020-12-06 15:16:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Minden bizonnyal az lett volna.* Helyesel, mert még most is megmozgatja a gondolat, de már nincsenek a pusztán, szóval nincs rá esély, hogy lesz valami is legyen ebből az ötletből. Oly sok kérdést vett fel ez a vadászat, hogy hirtelen meg sem tudná válaszolni őket, így aztán rövidre fogja.*
- Hát tudod ezt így elmesélni nem tudom. Talán majd kicsit később összeülhetnénk étel is ital mellett. Akkor elmesélném az egész történetet. Van egy csomó húsom is, lehet főzök belőle, majd valamit.* Feleli könnyedén, mert szereti megadni a módját.*
- Nagyszerű! Remélhetőleg sikerül csinálnom annyit, amennyit csak tudok.* Felkorbácsolják az érdeklődését, így aztán rákérdez, hogy mi lenne az a valami, amit ajánlana.*
- A barbár már veszett ügy, de ettől még érdekelne, hogy mi az amire gondoltál.* Nagyon kíváncsi erre. Közben persze elérik a lovakat is, hogy ott kiszúrja az a minden téren méretes állatott a szőke lovagnő. Kicsit zavarba is jön, hogy ezt megemlíti társának. Az a meglepő számára, hogy Winy ettől nem jön zavarba.*
~ Biztos sokat látott lány. ~ * Mosolyodik el, mert ő maga nem egy nagy férfi faló, de a lányból kinézi ezt lazán. A lovat jó sokra tartja az eladója, amire még a kereskedő lány szeme is összeszűkül. Viszont legalább kész megalkudni vele.*
- Hajrá!* Biztatja mielőtt belevágna az alkudozásba. Sikerül is neki jócskán lejjebb alkudnia az árból, bár rögtön viszont nem veheti át ezt a pompás állatott.*
- Az nem baj! Majd később, akkor átveszem. Az aranyat máris átadom, mert nem szeretek adós maradni.* Át is ad Winyra Jotenak egy 700 aranyat rejtő erszény.*
- Ez itt hétszáz arany. Nem fontos, hogy most rögtön átvegyem. Úgysem tudnám még kihasználni. Majd később, akkor átveszem.* Feleli könnyedén, mert jelenleg tényleg nem sürgős ez neki.*
- No, akkor itt végeztünk is ugye? Menjünk a kereskedőházba lepakolni.* Sajnos van még dolga bőven így is. A nomád is várja most már vissza biztosan.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Minden bizonnyal az lett volna.* Helyesel, mert még most is megmozgatja a gondolat, de már nincsenek a pusztán, szóval nincs rá esély, hogy lesz valami is legyen ebből az ötletből. Oly sok kérdést vett fel ez a vadászat, hogy hirtelen meg sem tudná válaszolni őket, így aztán rövidre fogja.*
- Hát tudod ezt így elmesélni nem tudom. Talán majd kicsit később összeülhetnénk étel is ital mellett. Akkor elmesélném az egész történetet. Van egy csomó húsom is, lehet főzök belőle, majd valamit.* Feleli könnyedén, mert szereti megadni a módját.*
- Nagyszerű! Remélhetőleg sikerül csinálnom annyit, amennyit csak tudok.* Felkorbácsolják az érdeklődését, így aztán rákérdez, hogy mi lenne az a valami, amit ajánlana.*
- A barbár már veszett ügy, de ettől még érdekelne, hogy mi az amire gondoltál.* Nagyon kíváncsi erre. Közben persze elérik a lovakat is, hogy ott kiszúrja az a minden téren méretes állatott a szőke lovagnő. Kicsit zavarba is jön, hogy ezt megemlíti társának. Az a meglepő számára, hogy Winy ettől nem jön zavarba.*
~ Biztos sokat látott lány. ~ * Mosolyodik el, mert ő maga nem egy nagy férfi faló, de a lányból kinézi ezt lazán. A lovat jó sokra tartja az eladója, amire még a kereskedő lány szeme is összeszűkül. Viszont legalább kész megalkudni vele.*
- Hajrá!* Biztatja mielőtt belevágna az alkudozásba. Sikerül is neki jócskán lejjebb alkudnia az árból, bár rögtön viszont nem veheti át ezt a pompás állatott.*
- Az nem baj! Majd később, akkor átveszem. Az aranyat máris átadom, mert nem szeretek adós maradni.* Át is ad Winyra Jotenak egy 700 aranyat rejtő erszény
.*- Ez itt hétszáz arany. Nem fontos, hogy most rögtön átvegyem. Úgysem tudnám még kihasználni. Majd később, akkor átveszem.* Feleli könnyedén, mert jelenleg tényleg nem sürgős ez neki.*
- No, akkor itt végeztünk is ugye? Menjünk a kereskedőházba lepakolni.* Sajnos van még dolga bőven így is. A nomád is várja most már vissza biztosan.*
8954. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-12-05 20:24:49
Üzenet elküldve: 2020-12-05 20:24:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Felvetése, bár valóban merész, nem bizonyul teljesen alaptalannak, elmondása szerint a kincsvadásznak is megfordult a fejében egy légyott gondolata. Ahhoz pedig kétsége sem fér, hogy a bizonyos barbárban is megfogalmazódhatott az ötlet, hiszen csak rá kell nézni Nixára. Persze, most fedi némi mocsok testét, s tagadhatatlanul sok férfi fölé magaslik termetével, mégis van benne valami elemi erő, mit ugyanakkor szőkesége lágyít. Még Win tekintete is megakad alakján, pedig ő aztán igazán kedveli, ha kolbász is akad a vacsorában.*
- Az aztán eszeveszett menet lehetett volna! *Hümment értőn, s bár nem az a vadromantikus típus, megmozgatja fantáziáját a képzelt bujálkodás.* Hát akkor meg igazán kár érte! *Még ciccent is egyet, mikor az időzítés tökéletességét említi a másik. Vigyorogva csóválja fejét a kihagyott lehetőség felett sajnálkozva.*
- Min tudtatok így összeveszni? *Erre most már igazán kíváncsi. Na persze az eredeti történetre is, mi azt taglalja, miért maradt együtt a fanyar alakkal. S bár kevésbé zaftos, azért ez a témakör is tartogat magában némi ígéretet izgalmasságával kapcsolatban.*
- Mire vadásztatok? *Kotyog közbe, néha aprót bólintva, jelezve, figyel a másik minden kiejtett szavára. Az ékszerek készítése természetesen tovább fokozza érdeklődését, főleg, hogy jómaga is büszkélkedhet egy szépen megmunkált csonttőrrel. Nem áll hát távol tőle az ebből készült holmik viselése.*
- Persze, hogy érdekel! Ha készül több, akár még vennék is belőle! *Kuncog lelkesen.* Vagy, cserélhetnénk! Van pár praktikám, ha mégis el akarnád csábítani a barbárodat. *Kacsint nevetve, némi titokzatossággal hangjában.
Ám nem szabad elfelejtenie, miért is érkeztek ide, neki itt most munkája van. A megerősítést megkapja, s a kincsvadásszal a nyomában indul meg az egyik lókereskedő felé. Itt a lány hamar kiszemel egy kedvérevaló jószágot*
- Tényleg szép állat. *Bólogat egyetértve, illetve igazán nem hozzáértve. Neki aztán ugyan olyan mindegyik itt ácsorgó példány. Bár, ahogy arra társnője nemsokára felhívja a figyelmét, azért egyvalamiben még számára is jól láthatóan kitűnik a paripa a többi közül.*
- Hát nincs szégyellnivalója, az biztos! *Mosolyodik a megállapításon, na meg Nixa zavarán. Nem hitte volna, hogy ilyen könnyen elérhető nála ez az állapot.
Az árat hallva magasan homlokába szöknek szemöldökei, s fejcsóválva fordul a lovagnőhöz.*
- Áhh, hagyd rám. Meg akar vezetni. *Súgja oda úgy, hogy kettejük között maradhassanak szavai, majd egy legyintést követően az árushoz lép, félre vonja, s beszédbe elegyednek. Néhány percnyi szóváltás után érkezik vissza széles mosollyal arcán, minek párja a lókupec ábrázatán figyelhető meg.*
- Majdnem kétszázat engedett belőle. Hatszázhetvenkilencért vihetjük. *Közli kertelés nélkül a jó hírt, majd ugyan így az eggyel rosszabbat.* De nem tudja most odaadni. Azt mondja, kell a főnöke áldása. Ha az úgy jó neked, le tudjuk foglalózni háromszáz arannyal és akkor másnak nem adja el. Később visszajövök érte, a Kalmárban pedig át tudod majd venni. Hm? *Pillant kérdőn, remélve, kedvére való Nixának az ügymenet.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Felvetése, bár valóban merész, nem bizonyul teljesen alaptalannak, elmondása szerint a kincsvadásznak is megfordult a fejében egy légyott gondolata. Ahhoz pedig kétsége sem fér, hogy a bizonyos barbárban is megfogalmazódhatott az ötlet, hiszen csak rá kell nézni Nixára. Persze, most fedi némi mocsok testét, s tagadhatatlanul sok férfi fölé magaslik termetével, mégis van benne valami elemi erő, mit ugyanakkor szőkesége lágyít. Még Win tekintete is megakad alakján, pedig ő aztán igazán kedveli, ha kolbász is akad a vacsorában.*
- Az aztán eszeveszett menet lehetett volna! *Hümment értőn, s bár nem az a vadromantikus típus, megmozgatja fantáziáját a képzelt bujálkodás.* Hát akkor meg igazán kár érte! *Még ciccent is egyet, mikor az időzítés tökéletességét említi a másik. Vigyorogva csóválja fejét a kihagyott lehetőség felett sajnálkozva.*
- Min tudtatok így összeveszni? *Erre most már igazán kíváncsi. Na persze az eredeti történetre is, mi azt taglalja, miért maradt együtt a fanyar alakkal. S bár kevésbé zaftos, azért ez a témakör is tartogat magában némi ígéretet izgalmasságával kapcsolatban.*
- Mire vadásztatok? *Kotyog közbe, néha aprót bólintva, jelezve, figyel a másik minden kiejtett szavára. Az ékszerek készítése természetesen tovább fokozza érdeklődését, főleg, hogy jómaga is büszkélkedhet egy szépen megmunkált csonttőrrel. Nem áll hát távol tőle az ebből készült holmik viselése.*
- Persze, hogy érdekel! Ha készül több, akár még vennék is belőle! *Kuncog lelkesen.* Vagy, cserélhetnénk! Van pár praktikám, ha mégis el akarnád csábítani a barbárodat. *Kacsint nevetve, némi titokzatossággal hangjában.
Ám nem szabad elfelejtenie, miért is érkeztek ide, neki itt most munkája van. A megerősítést megkapja, s a kincsvadásszal a nyomában indul meg az egyik lókereskedő felé. Itt a lány hamar kiszemel egy kedvérevaló jószágot*
- Tényleg szép állat. *Bólogat egyetértve, illetve igazán nem hozzáértve. Neki aztán ugyan olyan mindegyik itt ácsorgó példány. Bár, ahogy arra társnője nemsokára felhívja a figyelmét, azért egyvalamiben még számára is jól láthatóan kitűnik a paripa a többi közül.*
- Hát nincs szégyellnivalója, az biztos! *Mosolyodik a megállapításon, na meg Nixa zavarán. Nem hitte volna, hogy ilyen könnyen elérhető nála ez az állapot.
Az árat hallva magasan homlokába szöknek szemöldökei, s fejcsóválva fordul a lovagnőhöz.*
- Áhh, hagyd rám. Meg akar vezetni. *Súgja oda úgy, hogy kettejük között maradhassanak szavai, majd egy legyintést követően az árushoz lép, félre vonja, s beszédbe elegyednek. Néhány percnyi szóváltás után érkezik vissza széles mosollyal arcán, minek párja a lókupec ábrázatán figyelhető meg.*
- Majdnem kétszázat engedett belőle. Hatszázhetvenkilencért vihetjük. *Közli kertelés nélkül a jó hírt, majd ugyan így az eggyel rosszabbat.* De nem tudja most odaadni. Azt mondja, kell a főnöke áldása. Ha az úgy jó neked, le tudjuk foglalózni háromszáz arannyal és akkor másnak nem adja el. Később visszajövök érte, a Kalmárban pedig át tudod majd venni. Hm? *Pillant kérdőn, remélve, kedvére való Nixának az ügymenet.*
8953. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-12-04 22:08:29
Üzenet elküldve: 2020-12-04 22:08:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 326
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A műhelyt hátra hagyva indulnak meg a piac irányába. A kis paci rendesen fel van most málházva, de csak kibírja valahogy. Winy érdeklődni kezd, amire lelkesen kezd el csacsogni a szőke lovagnő.*
- Ugyan!* Kacag fel a merész felvetésen.* Bár bevallom, amikor jöttük hazafelé az utolsó pusztán töltött éjszakán lett volna hozzá kedvem. Pedig nem szívleltem, de hát egy vad barbárral a vad pusztai égbolt alatt. Hát azt azért kipróbáltam volna. Pont a biztonságos időszakomban is vagyok.* Minden szégyen nélkül mondja, de azért lehalkítja a hangját, hogy a mellettük haladó járókelők ne hallják.*
- Sajnos összekaptunk ott este megint a régi dolgokon. Na, de visszatérve a tárgyra. Nem véletlenül vagyok én vele. A vadász zsákmányból tetemes mennyiségű bőrt szereztem be, ami nem a legrosszabb minőségű. Sajnos én a bőrmegmunkáláshoz annyira nem értek. Ilyen finom bőrön pedig nem kísérletezek. Az a férfi pedig a vadászat elején megígérte, hogy segít a feldolgozásban. Ezek a vadak meg oda vannak a becsületükért. így aztán, bár utál, de segít nekem és én is segítek neki. Ráadásul nem csak bőrt zsákmányoltunk. Szarva meg tülke is volt annak az állatnak. Szerintem nomád stílusú csont ékszereket fogok csinálni belőle, de ahhoz még inkább kell a segítsége. Rúnákat szeretnék vésetni a csontba, amit csak ő tud. Még nem tudom, hogy milyen ékszert csinálok, de szerintem valamilyen hajba valót, meg talán egy védő talizmánt. Majd megmutatom, ha érdekel, amikor elkészülünk velük.* Bőven összefoglalta ezt. Neki nem tűnik fel, hogy a másik lány összekoszolta magát. Jó maga is elég koszos, szóval egy kicsi a mások nem fogja felzaklatni.*
- Csatamént bizony.* Erősít rá és követi Wint a lovakhoz, hogy szakértő szemmel pásztázza végig őket. Szeme szinte rögtön megakad egy ébenfekete példányon, de azért a többire is vett egy pillantást.*
- Az fekete csődör már most tetszik. A többire is ránézek, de szerintem az lesz az én lovam.* Vett egy pillantást, de amikor közelebb ér a feketéhez, már nem kérdés, hogy őt veszi meg. Gyönyörű és hatalmas jószág. A napfény csak úgy csillog a szőrén. Az izmok pedig dagadnak rajta. Na és ami a lába között van, hát az sem semmi. Nem szégyellős paci, mert csak úgy mint néhány társa ő is lógatja szerszámát. Nem zavartatta magát miatta. Sőt látszatra ez lesz a legnagyobb mind közül. Egy nő szeme csak megakad az ilyesmin, még ha csak egy állat is.*
- Hát ott lent is elég méretes. Szó se róla.* Jegyzi meg kissé zavartan, majd aztán oda is lép hozzá. Az állat puha orrát simogatja, mire az barátságosan ráröhög.*
- Mégis mennyibe kerül ez az állat uram?* Kérdezi, de amikor az árat meghallja majdnem hanyatt dobja magát. Reménykedve pillant Winyre.*
- Megtudod törni ezt az alakot? Jó lenne, ha barátságosabb áron adná.* Súgja oda halkan. Reméli, hogy ő lyukat beszél az ipse hasába.*
A hozzászólás írója (Nixomia Grendaer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.04 22:09:34
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A műhelyt hátra hagyva indulnak meg a piac irányába. A kis paci rendesen fel van most málházva, de csak kibírja valahogy. Winy érdeklődni kezd, amire lelkesen kezd el csacsogni a szőke lovagnő.*
- Ugyan!* Kacag fel a merész felvetésen.* Bár bevallom, amikor jöttük hazafelé az utolsó pusztán töltött éjszakán lett volna hozzá kedvem. Pedig nem szívleltem, de hát egy vad barbárral a vad pusztai égbolt alatt. Hát azt azért kipróbáltam volna. Pont a biztonságos időszakomban is vagyok.* Minden szégyen nélkül mondja, de azért lehalkítja a hangját, hogy a mellettük haladó járókelők ne hallják.*
- Sajnos összekaptunk ott este megint a régi dolgokon. Na, de visszatérve a tárgyra. Nem véletlenül vagyok én vele. A vadász zsákmányból tetemes mennyiségű bőrt szereztem be, ami nem a legrosszabb minőségű. Sajnos én a bőrmegmunkáláshoz annyira nem értek. Ilyen finom bőrön pedig nem kísérletezek. Az a férfi pedig a vadászat elején megígérte, hogy segít a feldolgozásban. Ezek a vadak meg oda vannak a becsületükért. így aztán, bár utál, de segít nekem és én is segítek neki. Ráadásul nem csak bőrt zsákmányoltunk. Szarva meg tülke is volt annak az állatnak. Szerintem nomád stílusú csont ékszereket fogok csinálni belőle, de ahhoz még inkább kell a segítsége. Rúnákat szeretnék vésetni a csontba, amit csak ő tud. Még nem tudom, hogy milyen ékszert csinálok, de szerintem valamilyen hajba valót, meg talán egy védő talizmánt. Majd megmutatom, ha érdekel, amikor elkészülünk velük.* Bőven összefoglalta ezt. Neki nem tűnik fel, hogy a másik lány összekoszolta magát. Jó maga is elég koszos, szóval egy kicsi a mások nem fogja felzaklatni.*
- Csatamént bizony.* Erősít rá és követi Wint a lovakhoz, hogy szakértő szemmel pásztázza végig őket. Szeme szinte rögtön megakad egy ébenfekete példányon, de azért a többire is vett egy pillantást.*
- Az fekete csődör már most tetszik. A többire is ránézek, de szerintem az lesz az én lovam.* Vett egy pillantást, de amikor közelebb ér a feketéhez, már nem kérdés, hogy őt veszi meg. Gyönyörű és hatalmas jószág. A napfény csak úgy csillog a szőrén. Az izmok pedig dagadnak rajta. Na és ami a lába között van, hát az sem semmi. Nem szégyellős paci, mert csak úgy mint néhány társa ő is lógatja szerszámát. Nem zavartatta magát miatta. Sőt látszatra ez lesz a legnagyobb mind közül. Egy nő szeme csak megakad az ilyesmin, még ha csak egy állat is.*
- Hát ott lent is elég méretes. Szó se róla.* Jegyzi meg kissé zavartan, majd aztán oda is lép hozzá. Az állat puha orrát simogatja, mire az barátságosan ráröhög.*
- Mégis mennyibe kerül ez az állat uram?* Kérdezi, de amikor az árat meghallja majdnem hanyatt dobja magát. Reménykedve pillant Winyre.*
- Megtudod törni ezt az alakot? Jó lenne, ha barátságosabb áron adná.* Súgja oda halkan. Reméli, hogy ő lyukat beszél az ipse hasába.*
A hozzászólás írója (Nixomia Grendaer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.04 22:09:34
8952. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-12-04 19:46:56
Üzenet elküldve: 2020-12-04 19:46:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nem elég levadászni...//
//Kicsi Darok//
*A kovácsműhelyben egyelőre nem akadt több dolga, s szép summát hozó vásárlót kísér éppen, így talán elnézhető neki, hogy kimozdult kicsit a négy fal közül. Az már más kérdés, hogy még kedvét is leli a szőke társaságában, de hát az ügyesebbek így csinálják. Kellemeset a hasznossal. Még indulás előtt súg néhány bizalmas szót Daroknak, ha már egyébként is összeakadt tekintetük, ezzel egyetemben pedig úti célját is megosztja vele, hogy legalább valaki tudja merre jár, ha keresnék.
A jól felpakolt pacival, ki valóban bírja a kiképzést, hamar érnek a Piactér peremére. Persze közben Win igyekszik fenntartani a kedélyes hangulatot további csevegéssel.*
- Nem irigyellek, az a barbár elég búval bélelt lehet. *Jelenti ki nevetve feltételezését.* De akkor minek vagy vele? Mármint mi köt hozzá? Csak nem, khm... *Köhint egyet vigyorogva, s bár nem mondja ki, arckifejezéséből egyértelműen látszik, miféle sikamlós dolgokra célozgat. Séta közben a szokottnál többször simít végig a mai naphoz talán túlságosan kényes anyagból készült ruhája ujján, mellkas tájékán, vállán, hasa környékén. Érzi, hogy piszkos lett, s bár az olajos bőrrel bevont két vascsizma sem segített ez ügyben, azért közel sem csak ezt az egy mozzanatot hibáztatja. Ha már hibáztat, akkor saját magát, ki reggeli naivságában nem gondolt arra, hogy ezúttal a praktikumot is részesíthetné előnyben. Ám ez már mind eső után köpönyeg, most pedig jobb dolga is akad, mint öltözéke felett keseregni. Ki kell alkudnia egy jutányos árat egy új paripára!*
- Csatamént mondtál, ugye? Meglátom, mit tehetek! *Mosolyodik határozottan Nixára, s ha megkapta megerősítését, vagy kiigazítását, már bele is veti magát a forgatagba.*
//Kicsi Darok//
*A kovácsműhelyben egyelőre nem akadt több dolga, s szép summát hozó vásárlót kísér éppen, így talán elnézhető neki, hogy kimozdult kicsit a négy fal közül. Az már más kérdés, hogy még kedvét is leli a szőke társaságában, de hát az ügyesebbek így csinálják. Kellemeset a hasznossal. Még indulás előtt súg néhány bizalmas szót Daroknak, ha már egyébként is összeakadt tekintetük, ezzel egyetemben pedig úti célját is megosztja vele, hogy legalább valaki tudja merre jár, ha keresnék.
A jól felpakolt pacival, ki valóban bírja a kiképzést, hamar érnek a Piactér peremére. Persze közben Win igyekszik fenntartani a kedélyes hangulatot további csevegéssel.*
- Nem irigyellek, az a barbár elég búval bélelt lehet. *Jelenti ki nevetve feltételezését.* De akkor minek vagy vele? Mármint mi köt hozzá? Csak nem, khm... *Köhint egyet vigyorogva, s bár nem mondja ki, arckifejezéséből egyértelműen látszik, miféle sikamlós dolgokra célozgat. Séta közben a szokottnál többször simít végig a mai naphoz talán túlságosan kényes anyagból készült ruhája ujján, mellkas tájékán, vállán, hasa környékén. Érzi, hogy piszkos lett, s bár az olajos bőrrel bevont két vascsizma sem segített ez ügyben, azért közel sem csak ezt az egy mozzanatot hibáztatja. Ha már hibáztat, akkor saját magát, ki reggeli naivságában nem gondolt arra, hogy ezúttal a praktikumot is részesíthetné előnyben. Ám ez már mind eső után köpönyeg, most pedig jobb dolga is akad, mint öltözéke felett keseregni. Ki kell alkudnia egy jutányos árat egy új paripára!*
- Csatamént mondtál, ugye? Meglátom, mit tehetek! *Mosolyodik határozottan Nixára, s ha megkapta megerősítését, vagy kiigazítását, már bele is veti magát a forgatagba.*
8951. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-11-25 17:33:06
Üzenet elküldve: 2020-11-25 17:33:06
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Mikorra ideálisnak találja Zorta az időjárást, ki megy a piaci forgatagba. Szeretne magának egy kis élelmet venni. Oda sétál az egyik árushoz és vesz tőle egy kis gyümölcsöt, kenyeret meg kenő zsírt. Ezért fizet35 aranyat Mesélő (Meia)nek és távozik . Az egy kilogramm almát amit kapott beleteszik egy kisebb zsákba, a kenyérrel, és a kenőzsírral együtt. Meg köszöni az öreg a segítséget, és elindulna haza, de még meg áll egy-két pletykára az ismerősökkel. Hazafelé kissé megijed mert megugatja pár idegen kóbor kutya, de az öreg régen csak valami harcos volt nem hagyta a büszkesége, hogy megremegjen, és elzavarta az ebeket. *
. Az egy kilogramm almát amit kapott beleteszik egy kisebb zsákba, a kenyérrel, és a kenőzsírral együtt. Meg köszöni az öreg a segítséget, és elindulna haza, de még meg áll egy-két pletykára az ismerősökkel. Hazafelé kissé megijed mert megugatja pár idegen kóbor kutya, de az öreg régen csak valami harcos volt nem hagyta a büszkesége, hogy megremegjen, és elzavarta az ebeket. *
8950. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-11-19 20:45:00
Üzenet elküldve: 2020-11-19 20:45:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Lóvásárlás, jobban átgondolva //
* Visszatér a lókereskedőkhöz, de most már tiszta fejjel. Meg is örülnek a kupecek, de közülük, csak egy lesz az aki igazán örülhet majd, mert csak egy lovat szándékozik megvásárolni. Azokra az állatokra, amik korábban sem tetszetek neki, nem is fecsérel több időt. Volt pár ígéretes jószág, de valami probléma mindegyikkel akadt. Ha más nem hát az árban nem tudtak megegyezni. Többet pedig nem fog fizetni egyikért sem, mint amennyit ér. Van aranya, de az is véges. Nem a kupecekre szeretné elszórni. Egy csinos lány az más lenne, de ezek javarészt bűzős állat és fokhagyma szagú férfiak. A standokat járva végül meg is állapodik az egyik kereskedőnél. Már majdnem fizetésre kerül a sor, amikor megpillant egy idáig nem látott viszonylag jól öltözött alakot, aki mellett egy igazán jól karbantartott paci áll. A kufár gyilkos pillantásokat ereszt a távozó Elgroon után, aki a friss kereskedőhöz lép. Elkezdi szótlanul nézegetni a sötétbarna fényes szőrű állatott állatott.*
- Nagyon szép jószág! Igazán lenyűgöző a többi itt kiállítotthoz ló nem ér semmit.
- Napokban megboldogult uram állata volt. Paripa névre hallgat. Sajnos a családban nincs aki jelenleg gondját tudná viselni, így kénytelenek vagyunk megválni tőle.
- Részvétem! Engem érdekelne Paripa és a hozzátartozó lószerszám is. Tudja művész vagyok és elkélne egy társ az utazásokhoz.
- Köszönjük! Ahogy látom magánál nem lenne rossz dolga. Háromszáznegyvenegy aranyért rögtön viheti is.* Nem kell kétszer mondani, mivel ez az ár tökéletes. Elő is kapja erszényét és leszámol 341 aranyat a Mesélő (Hádész) férfinak.*
- Uram még azt hozzátenném, hogy jó pár trükkre be lett idomítva Paripa.
- Igazán? Mikre?* Kérdez vissza, mire a felsorolják őket. Talán még hasznos is lesz számára. Ezután elköszön és új lovára felülve távozik a piacról.*
* Visszatér a lókereskedőkhöz, de most már tiszta fejjel. Meg is örülnek a kupecek, de közülük, csak egy lesz az aki igazán örülhet majd, mert csak egy lovat szándékozik megvásárolni. Azokra az állatokra, amik korábban sem tetszetek neki, nem is fecsérel több időt. Volt pár ígéretes jószág, de valami probléma mindegyikkel akadt. Ha más nem hát az árban nem tudtak megegyezni. Többet pedig nem fog fizetni egyikért sem, mint amennyit ér. Van aranya, de az is véges. Nem a kupecekre szeretné elszórni. Egy csinos lány az más lenne, de ezek javarészt bűzős állat és fokhagyma szagú férfiak. A standokat járva végül meg is állapodik az egyik kereskedőnél. Már majdnem fizetésre kerül a sor, amikor megpillant egy idáig nem látott viszonylag jól öltözött alakot, aki mellett egy igazán jól karbantartott paci áll. A kufár gyilkos pillantásokat ereszt a távozó Elgroon után, aki a friss kereskedőhöz lép. Elkezdi szótlanul nézegetni a sötétbarna fényes szőrű állatott állatott.*
- Nagyon szép jószág! Igazán lenyűgöző a többi itt kiállítotthoz ló nem ér semmit.
- Napokban megboldogult uram állata volt. Paripa névre hallgat. Sajnos a családban nincs aki jelenleg gondját tudná viselni, így kénytelenek vagyunk megválni tőle.
- Részvétem! Engem érdekelne Paripa és a hozzátartozó lószerszám is. Tudja művész vagyok és elkélne egy társ az utazásokhoz.
- Köszönjük! Ahogy látom magánál nem lenne rossz dolga. Háromszáznegyvenegy aranyért rögtön viheti is.* Nem kell kétszer mondani, mivel ez az ár tökéletes. Elő is kapja erszényét és leszámol 341 aranyat a Mesélő (Hádész) férfinak
.*- Uram még azt hozzátenném, hogy jó pár trükkre be lett idomítva Paripa.
- Igazán? Mikre?* Kérdez vissza, mire a felsorolják őket. Talán még hasznos is lesz számára. Ezután elköszön és új lovára felülve távozik a piacról.*
8949. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-11-18 16:38:15
Üzenet elküldve: 2020-11-18 16:38:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Lóvásárlás //
* A bohókás gnóm pultosnak mindent elmondott, amit akart, így már semmi akadálya annak, hogy távozzon az épületből. Egyenesen a Piactér felé veszi az irányt. A sáros utcákon vág át, így aztán nem is meglepő, hogy tiszta mocsok lesz csizmája. ~ Tényleg kell nekem egy jó hátas, hogy ne kelljen mindig ebben a mocsokban sétálnom. ~ A piacon most is sok városlakó van. Erszényét a zsebében szorongatja, mert itt könnyen meglovasítják néhány pillanat alatt a kis pénzecskéjét. Ezért sem szeret ő maga vásárolni, de most ez kivételes, mivel a lovat azt magának kell kiválasztania, hiszen együtt fogják járni a vidéket. El is éri a kupecek területét. Itt már van ló dögivel, meg más is. Rájuk is vett egy pillantást, de leginkább a lovak felé kacsingat. Ruházatát látva máris nagy népszerűségnek örvend. Sokan invitálják közelebb, hogy az ő állatukat nézze meg. Sorra nézi a jószágokat, de egyelőre még nem kötelezi el magát egyik iránt sem. Ott az egyik kofánál mintha lenne egy ígéretes állat, de túlságosan is nagy árat kér érte. A másik nem lenne csúnya, de látszik rajta, hogy gyengék a lábai. Sok kereskedő csúnyán elhúzza a száját, amikor közli vele, hogy mi a probléma a felkínált jószággal. Hallja, amikor távozik az orruk alatt elmorgott szidalmakat. Nem pazarolja rájuk az értékes idejét, mert annyit nem ér. Végül elér a sor végére, de még mindig nem találta meg az igazit. Az város mellett lévő tisztás viszont pont csak egy kőhajtásnyira van, így aztán elhatározza magát. ~ Járok egyet és tiszta fejjel jövök vissza vásárolni.~ Rá is fér, mert a nagy zajban, meg az ide beszoruló bűzős levegőben már nem tud jól koncentrálni.*
* A bohókás gnóm pultosnak mindent elmondott, amit akart, így már semmi akadálya annak, hogy távozzon az épületből. Egyenesen a Piactér felé veszi az irányt. A sáros utcákon vág át, így aztán nem is meglepő, hogy tiszta mocsok lesz csizmája. ~ Tényleg kell nekem egy jó hátas, hogy ne kelljen mindig ebben a mocsokban sétálnom. ~ A piacon most is sok városlakó van. Erszényét a zsebében szorongatja, mert itt könnyen meglovasítják néhány pillanat alatt a kis pénzecskéjét. Ezért sem szeret ő maga vásárolni, de most ez kivételes, mivel a lovat azt magának kell kiválasztania, hiszen együtt fogják járni a vidéket. El is éri a kupecek területét. Itt már van ló dögivel, meg más is. Rájuk is vett egy pillantást, de leginkább a lovak felé kacsingat. Ruházatát látva máris nagy népszerűségnek örvend. Sokan invitálják közelebb, hogy az ő állatukat nézze meg. Sorra nézi a jószágokat, de egyelőre még nem kötelezi el magát egyik iránt sem. Ott az egyik kofánál mintha lenne egy ígéretes állat, de túlságosan is nagy árat kér érte. A másik nem lenne csúnya, de látszik rajta, hogy gyengék a lábai. Sok kereskedő csúnyán elhúzza a száját, amikor közli vele, hogy mi a probléma a felkínált jószággal. Hallja, amikor távozik az orruk alatt elmorgott szidalmakat. Nem pazarolja rájuk az értékes idejét, mert annyit nem ér. Végül elér a sor végére, de még mindig nem találta meg az igazit. Az város mellett lévő tisztás viszont pont csak egy kőhajtásnyira van, így aztán elhatározza magát. ~ Járok egyet és tiszta fejjel jövök vissza vásárolni.~ Rá is fér, mert a nagy zajban, meg az ide beszoruló bűzős levegőben már nem tud jól koncentrálni.*
8948. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-11-17 13:40:04
Üzenet elküldve: 2020-11-17 13:40:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Narlet Skelque//
*A piactérre érve a közlekedés számára is nehezebbé válik. Szűk hely és nagy tömeg. Nem egy előnyös kombináció, annyi szent. Viszont mindezek ellenére mégis megvan a hely sajátos sármja. A frissen s helyben sült ételek illata, a lépten-nyomon belé ütköző emberek, a hangoskodó kereskedők, akik próbálják felhívni a járókelők figyelmét, nemcsak magukra, hanem portékáikra is. Mindez élettel tölti meg a piacteret. Na meg persze zajjal, viszont ez az élet velejárója.
Bár igyekszik úgy haladni, hogy közben lehetőleg egyetlen siető, vagy figyelmetlen városlakóba se ütközzön bele, közben nem feledkezik meg arról sem, hogy szemügyre vegye az árusok portékáit. Persze a lehető legdiszkrétebben, elvégre egyelőre nem áll szándékában vásárolni, csupán nézelődni, viszont némely kereskedő hajlamos ezt zokon venni.*
- Van, amit nem.
*Ismétli el a lány szavait keserű mosollyal az arcán, mit egy halk, alig észrevehető sóhaj követ.
Kérdésére nem meglepő módon nem kap valami felettébb kielégítő választ. Persze nem is várt sokat. Elvégre a kölcsönkenyér visszajár. Mindkettőjüknek megvannak a maga titkaik, akárcsak bármely más embernek, melyeket még a bizalmasaik előtt sem fednek fel, nemhogy idegeneknek. Persze amit Narlet ezután mond, az többet ér ezer szónál. Bár a részletek még mindig homályosak Nor'Deron számára, viszont a férfi lelki szemei előtt már kikristályosodik egy kép. Néhány mozaikdarab még hiányzik belőle, de már tudni lehet mit ábrázol. Mohóságot.*
- Ezt csupán megerősíteni tudom.
*Feleli végül helyeslően bólogatva. A tündér következő kérdését követően megtorpan. Keze ismételten előkerül a kabátzsebből, hogy újból állán leljen megnyugvást. A férfi nyakát nyújtogatva, hunyorogva pillant körbe, közben hümmögve. Mintha keresne valamit.*
- Lázadók Sírja.
*Javítja ki a lányt.*
- Vagy temetője.
*Teszi hozzá, megvonva vállát.*
- Már magam sem tudom. Viszont…
*Még egyszer körbepillant.*
- Ahj. Hogy is volt?
*Arca különös grimaszba torzul, míg eddig állán lévő keze, a tarkójára csúszva vakargatni kezdi azt, mintegy jelezvén, hogy épp a töri a fejét.*
- A város túlsó felén, viszont a főtértől nézve.
*Még egyszer utoljára átnyálazza a dolgokat fejében, természetesen nem a szó legszorosabb értelmében véve, majd az úgynevezett „Romváros” irányba mutat.*
- Arra.
*Leereszti kezét.*
*A piactérre érve a közlekedés számára is nehezebbé válik. Szűk hely és nagy tömeg. Nem egy előnyös kombináció, annyi szent. Viszont mindezek ellenére mégis megvan a hely sajátos sármja. A frissen s helyben sült ételek illata, a lépten-nyomon belé ütköző emberek, a hangoskodó kereskedők, akik próbálják felhívni a járókelők figyelmét, nemcsak magukra, hanem portékáikra is. Mindez élettel tölti meg a piacteret. Na meg persze zajjal, viszont ez az élet velejárója.
Bár igyekszik úgy haladni, hogy közben lehetőleg egyetlen siető, vagy figyelmetlen városlakóba se ütközzön bele, közben nem feledkezik meg arról sem, hogy szemügyre vegye az árusok portékáit. Persze a lehető legdiszkrétebben, elvégre egyelőre nem áll szándékában vásárolni, csupán nézelődni, viszont némely kereskedő hajlamos ezt zokon venni.*
- Van, amit nem.
*Ismétli el a lány szavait keserű mosollyal az arcán, mit egy halk, alig észrevehető sóhaj követ.
Kérdésére nem meglepő módon nem kap valami felettébb kielégítő választ. Persze nem is várt sokat. Elvégre a kölcsönkenyér visszajár. Mindkettőjüknek megvannak a maga titkaik, akárcsak bármely más embernek, melyeket még a bizalmasaik előtt sem fednek fel, nemhogy idegeneknek. Persze amit Narlet ezután mond, az többet ér ezer szónál. Bár a részletek még mindig homályosak Nor'Deron számára, viszont a férfi lelki szemei előtt már kikristályosodik egy kép. Néhány mozaikdarab még hiányzik belőle, de már tudni lehet mit ábrázol. Mohóságot.*
- Ezt csupán megerősíteni tudom.
*Feleli végül helyeslően bólogatva. A tündér következő kérdését követően megtorpan. Keze ismételten előkerül a kabátzsebből, hogy újból állán leljen megnyugvást. A férfi nyakát nyújtogatva, hunyorogva pillant körbe, közben hümmögve. Mintha keresne valamit.*
- Lázadók Sírja.
*Javítja ki a lányt.*
- Vagy temetője.
*Teszi hozzá, megvonva vállát.*
- Már magam sem tudom. Viszont…
*Még egyszer körbepillant.*
- Ahj. Hogy is volt?
*Arca különös grimaszba torzul, míg eddig állán lévő keze, a tarkójára csúszva vakargatni kezdi azt, mintegy jelezvén, hogy épp a töri a fejét.*
- A város túlsó felén, viszont a főtértől nézve.
*Még egyszer utoljára átnyálazza a dolgokat fejében, természetesen nem a szó legszorosabb értelmében véve, majd az úgynevezett „Romváros” irányba mutat.*
- Arra.
*Leereszti kezét.*
8947. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-11-17 10:18:45
Üzenet elküldve: 2020-11-17 10:18:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nor'Deron a Gyors//
*Hamarosan beérnek a piactérre, ahol a még nagyobb zaj egyre inkább kezdi ingerelni Nalrent, sosem szerette a hangos, tömött tereket. Hálás pillantással reagál a férfi tempó váltására, így már neki sem kell sietnie. A tolvajjal kapcsolatos megszólításra csak játékosan felszegi állát, tettetett sértődöttséggel reagál rá.*
- Nem csak a tolvajok élvezhetik inkognitójukat! *Nalret észreveszi a kutató ujjakat, melyet egy pillanatra talán még sértésnek is vesz, de tudja, milyen a világ, így végül nem szívja mellre. Sosem árt az elővigyázatosság. Főleg itt, a gyümölcsök, zöldségek és tökfejek között. Egy nő még meg is löki őt, amit itt nem nehéz, a siető, vásárló népek nehezen vesznek észre valamit, ami alig egyforma magas egy bárszékkel. Nalret kissé megbotlik, de hamar visszaszerzi egyensúlyát és közelebb húzódik utastársához, aki elég magas ahhoz, hogy kiszúrják, így élő, hús vér pajzsot cserkészett magának a tökfejek ellen. Ha ezt Nor'Deron sem bánja, akkor innentől ilyen távolságból figyeli az árucikkeket, a járókelőket és a hat láb magas beszélgető partnerét, aki egy hosszasabb csenddel fogadja Nalret kérdését. Ezt már-már éppen úgy könyvelné el, hogy nem fog választ kapni - ami egyébként ugyanúgy egy válasz -, de aztán mégis szóra nyitja száját. Igaz, a nő így sokkal előrébb nem jut, egy igazi ombudsmanhoz hasonlóan tér ki Nor'Deron lényegében az egész téma elől, de az arckifejezése azért árulkodik.*
- Azért van, amit nem tud. *Mered ő is maga elé, harminc -akárhány életévével már majdnem ifjúnak számít, de az idő nem mentett meg mindent. Következő mondataira éppen válaszolni próbálna, de a férfi belekezd egy újba, amit egy jó darabig, ideig nem is folytat. Az a pár lélegzetvétel, amire a csend alatt idejük van, egészen lassan telik el. Amikor azonban megkísérlik befejezni a kérdés, na meg sikeresen meg is teszik, Nalret megtorpan. Alig észrevehető ideig, rögtön visszahúzódik társa mellé, de a megtorpanás ideje alatt arcán is zavar fedezhető fel.*
- Sokra nem emlékszem. *Vonja meg a vállát és válasza végül is igaz, de nem teljesen. Egy momentumra bűntudatot érez, amiért ennyiben hagyja, de aztán eszébe jut, hogy ő is ennyit kapott Nor'Derontól. Valamiért belül viszont reméli, lesz alkalmuk egy nyugodtabb környezetben beszélgetni.*
- Mindenesetre nem mindig igaz, hogy amit adsz, azt kapsz. *Hunyorog fel a másikra, részben, mert pont a szemébe sütött a nap, részben, mert kíváncsi a reakcióra.*
- Egyébként hol van ez a... *Elgondolkodik, mert teljesen elfelejtette a nevét annak, ahová tartanak.* Halott.. Lovagok... Temetője? *Kérdezi, de tudja, hogy valószínűleg totálisan teljesen más neve volt, így egy csacska fintorral zárja kérdését, közben egy ujjal vakargatja nyakát.*
*Hamarosan beérnek a piactérre, ahol a még nagyobb zaj egyre inkább kezdi ingerelni Nalrent, sosem szerette a hangos, tömött tereket. Hálás pillantással reagál a férfi tempó váltására, így már neki sem kell sietnie. A tolvajjal kapcsolatos megszólításra csak játékosan felszegi állát, tettetett sértődöttséggel reagál rá.*
- Nem csak a tolvajok élvezhetik inkognitójukat! *Nalret észreveszi a kutató ujjakat, melyet egy pillanatra talán még sértésnek is vesz, de tudja, milyen a világ, így végül nem szívja mellre. Sosem árt az elővigyázatosság. Főleg itt, a gyümölcsök, zöldségek és tökfejek között. Egy nő még meg is löki őt, amit itt nem nehéz, a siető, vásárló népek nehezen vesznek észre valamit, ami alig egyforma magas egy bárszékkel. Nalret kissé megbotlik, de hamar visszaszerzi egyensúlyát és közelebb húzódik utastársához, aki elég magas ahhoz, hogy kiszúrják, így élő, hús vér pajzsot cserkészett magának a tökfejek ellen. Ha ezt Nor'Deron sem bánja, akkor innentől ilyen távolságból figyeli az árucikkeket, a járókelőket és a hat láb magas beszélgető partnerét, aki egy hosszasabb csenddel fogadja Nalret kérdését. Ezt már-már éppen úgy könyvelné el, hogy nem fog választ kapni - ami egyébként ugyanúgy egy válasz -, de aztán mégis szóra nyitja száját. Igaz, a nő így sokkal előrébb nem jut, egy igazi ombudsmanhoz hasonlóan tér ki Nor'Deron lényegében az egész téma elől, de az arckifejezése azért árulkodik.*
- Azért van, amit nem tud. *Mered ő is maga elé, harminc -akárhány életévével már majdnem ifjúnak számít, de az idő nem mentett meg mindent. Következő mondataira éppen válaszolni próbálna, de a férfi belekezd egy újba, amit egy jó darabig, ideig nem is folytat. Az a pár lélegzetvétel, amire a csend alatt idejük van, egészen lassan telik el. Amikor azonban megkísérlik befejezni a kérdés, na meg sikeresen meg is teszik, Nalret megtorpan. Alig észrevehető ideig, rögtön visszahúzódik társa mellé, de a megtorpanás ideje alatt arcán is zavar fedezhető fel.*
- Sokra nem emlékszem. *Vonja meg a vállát és válasza végül is igaz, de nem teljesen. Egy momentumra bűntudatot érez, amiért ennyiben hagyja, de aztán eszébe jut, hogy ő is ennyit kapott Nor'Derontól. Valamiért belül viszont reméli, lesz alkalmuk egy nyugodtabb környezetben beszélgetni.*
- Mindenesetre nem mindig igaz, hogy amit adsz, azt kapsz. *Hunyorog fel a másikra, részben, mert pont a szemébe sütött a nap, részben, mert kíváncsi a reakcióra.*
- Egyébként hol van ez a... *Elgondolkodik, mert teljesen elfelejtette a nevét annak, ahová tartanak.* Halott.. Lovagok... Temetője? *Kérdezi, de tudja, hogy valószínűleg totálisan teljesen más neve volt, így egy csacska fintorral zárja kérdését, közben egy ujjal vakargatja nyakát.*
8946. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-11-03 19:50:27
Üzenet elküldve: 2020-11-03 19:50:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Valuryen//
- Csak egy kósza tipp volt.
*Vonja meg apró mosollyal a vállait. De az igazság az, hogy az utcán élőket inkább kerülik a Valuryen félék. Nem igazán keresik velük a lehetőséget, hogy időt tölthessenek el közösen. de ez igazából érthető is, hiszen ki akarna egy büdös és koszos otthontalannal együtt lenni, még akár csak, ha fürdőzésről is lenne szó.*
- Gondolom, mivel elf vagy nem lehetsz mai csirke. *Vigyorodik el kissé.* Így érthető, ha már nem szolgál az élet sok újdonsággal.
*A következő eszmefuttatásra kissé eltűnődve dörgöli meg az állát.*
- Hidd el nekem, hogy sokan tökéletesen élvezik azt a magányt, amiben csak a kiskirályok és az aranyak vannak. Még akkor is, ha idővel csak belefullad a vagyonba. A kézzel fogható érték nagy úr, akinek pedig van az szereti csak magának tartogatni, hogy aztán dicsekedhessen vele. Az idő előrehaladtával már nem is nagyon tud értékelni márt, még egy egyszerű emberi kapcsolatot sem. Szerintem neki nincs szüksége sem a tisztás jeges vizére, sem arra, hogy valaki meghívja reggelizni. Ő tökéletesen megnyugszik ezek nélkül is.
*Sóhajt fel kissé gondterhelten. Ezekkel a dolgokkal kapcsolatosan eléggé vegyesek az érzelmei. Az egyik fele egyáltalán nem bánná, ha nagy vagyona lenne, ha többé nem kellene az utcán aludnia, szép ruhákban járhatna és mindig lenne étel az asztalon. Arról nem is beszélve, hogy mindig lenne lehetősége egy jó forró fürdőhöz, ha beüt a hideg idő. Másfelől viszont így legalább szabad. Nem köti béklyóba az arany utáni sóvárgás, az irigység és a fösvénység. Viszont mindkét életnek megvan ugyan az a végkimenetelű hátránya. Hogy személy szerint ő magányos. Arannyal vagy arany nélkül ugyan úgy nincsen senkije. Épp ezért még egy olyan egyszerű mozdulat is jól esik a számára, hogy egy tincset simít ki a férfi az arcából. Vágyja az emberi kontaktust, ahogyan a reggelit is az asztalon, csak az előbbit egy kicsit talán jobban.*
- Még szerencse, mert nem tudok kuruttyolni.
*Nevet fel halkan, majd szinte gyermeki örömmel átitatott csillogással a szemében nyúl is a masni után, amivel együtt tűnik is el a ruhapróbára.
Ahogy visszatér a kereskedő pillantásai, amivel féltőn tartja szemmel a ruhát egy kicsit zavarba hozzák, de Valuryen bókja azért igen hamar meg is nyugtatják.*
- Úgy gondolod?
*Perdül is körbe nevetve, majd a masnit is a hajába igazgatva illegeti magát, mint egy szerető, aki most készül a csábításra. A ruha tetszik neki, akkor is, ha csak egy egyszerű női ruha. Persze női éne máris tovább evez a szemeivel egészen egy pettyes prémkabátig. Ami melegnek tűnik, puhának és mindemellett az őzike színével még igen tetszetős is a számára. Ha már csinos akar lenni, akkor igyekszik azt ténylegesen megvalósítani, úgy, hogy még az kényelmes is legyen. A meleg kabát a hideg estéken nagyon jól fog jönni.*
- Ha így tényleg nem penderítenek ki a fogadóból, akkor ám legyen.
*Mosolyodik el szélesen, majd vissza se öltözve ballag a még mindig gyanakvóan méregető árus elé. Halkan egyezkedik, el is mutat a prémkabát felé, amit elő is hoz nagy tétovázások után a kereskedő. Belül bántja a lányt a bizalmatlanság, de kívülről ezt nem mutatja. Mosolya állandó és töretlen az arcán, még akkor is, mikor levetett nadrágjának foltozott zsebéből csörögve kerülnek elő a megspórolt aranyak. A tartalékának utolsó része, de megéri a pénzköltés, ha ezzel egy finom reggelit nyerhet. Így csörög is az a 237 arany a kereskedő (Mesélő (Májmétely)) előtt a vásárolt ruháért és kabátért cserébe. A szemöldökeit felvonja, ahogy még figyeli a műveletet, amivel a férfi ellenőrzi, hogy az aranyak valódiak e, de sok időt nem szentel neki. A kabátot még magára kapja, majd széles mosollyal siet is vissza Valuryen mellé.*
- Te állod a reggelit, én elintézem, hogy szépen mutassak melletted.
*Kacsint is a férfira, majd egy hangyányi tétovázást követően karol is a férfiba. Persze, ha amaz nem húzódik el a koszos kis kezek elől.*
- Akkor indulhatunk enni, mielőtt még éhen halsz a végén.
*Kuncog fel halkan, s ha nincs ellenvetés, akkor lassan indul is ki a piacról.*
- Csak egy kósza tipp volt.
*Vonja meg apró mosollyal a vállait. De az igazság az, hogy az utcán élőket inkább kerülik a Valuryen félék. Nem igazán keresik velük a lehetőséget, hogy időt tölthessenek el közösen. de ez igazából érthető is, hiszen ki akarna egy büdös és koszos otthontalannal együtt lenni, még akár csak, ha fürdőzésről is lenne szó.*
- Gondolom, mivel elf vagy nem lehetsz mai csirke. *Vigyorodik el kissé.* Így érthető, ha már nem szolgál az élet sok újdonsággal.
*A következő eszmefuttatásra kissé eltűnődve dörgöli meg az állát.*
- Hidd el nekem, hogy sokan tökéletesen élvezik azt a magányt, amiben csak a kiskirályok és az aranyak vannak. Még akkor is, ha idővel csak belefullad a vagyonba. A kézzel fogható érték nagy úr, akinek pedig van az szereti csak magának tartogatni, hogy aztán dicsekedhessen vele. Az idő előrehaladtával már nem is nagyon tud értékelni márt, még egy egyszerű emberi kapcsolatot sem. Szerintem neki nincs szüksége sem a tisztás jeges vizére, sem arra, hogy valaki meghívja reggelizni. Ő tökéletesen megnyugszik ezek nélkül is.
*Sóhajt fel kissé gondterhelten. Ezekkel a dolgokkal kapcsolatosan eléggé vegyesek az érzelmei. Az egyik fele egyáltalán nem bánná, ha nagy vagyona lenne, ha többé nem kellene az utcán aludnia, szép ruhákban járhatna és mindig lenne étel az asztalon. Arról nem is beszélve, hogy mindig lenne lehetősége egy jó forró fürdőhöz, ha beüt a hideg idő. Másfelől viszont így legalább szabad. Nem köti béklyóba az arany utáni sóvárgás, az irigység és a fösvénység. Viszont mindkét életnek megvan ugyan az a végkimenetelű hátránya. Hogy személy szerint ő magányos. Arannyal vagy arany nélkül ugyan úgy nincsen senkije. Épp ezért még egy olyan egyszerű mozdulat is jól esik a számára, hogy egy tincset simít ki a férfi az arcából. Vágyja az emberi kontaktust, ahogyan a reggelit is az asztalon, csak az előbbit egy kicsit talán jobban.*
- Még szerencse, mert nem tudok kuruttyolni.
*Nevet fel halkan, majd szinte gyermeki örömmel átitatott csillogással a szemében nyúl is a masni után, amivel együtt tűnik is el a ruhapróbára.
Ahogy visszatér a kereskedő pillantásai, amivel féltőn tartja szemmel a ruhát egy kicsit zavarba hozzák, de Valuryen bókja azért igen hamar meg is nyugtatják.*
- Úgy gondolod?
*Perdül is körbe nevetve, majd a masnit is a hajába igazgatva illegeti magát, mint egy szerető, aki most készül a csábításra. A ruha tetszik neki, akkor is, ha csak egy egyszerű női ruha. Persze női éne máris tovább evez a szemeivel egészen egy pettyes prémkabátig. Ami melegnek tűnik, puhának és mindemellett az őzike színével még igen tetszetős is a számára. Ha már csinos akar lenni, akkor igyekszik azt ténylegesen megvalósítani, úgy, hogy még az kényelmes is legyen. A meleg kabát a hideg estéken nagyon jól fog jönni.*
- Ha így tényleg nem penderítenek ki a fogadóból, akkor ám legyen.
*Mosolyodik el szélesen, majd vissza se öltözve ballag a még mindig gyanakvóan méregető árus elé. Halkan egyezkedik, el is mutat a prémkabát felé, amit elő is hoz nagy tétovázások után a kereskedő. Belül bántja a lányt a bizalmatlanság, de kívülről ezt nem mutatja. Mosolya állandó és töretlen az arcán, még akkor is, mikor levetett nadrágjának foltozott zsebéből csörögve kerülnek elő a megspórolt aranyak. A tartalékának utolsó része, de megéri a pénzköltés, ha ezzel egy finom reggelit nyerhet. Így csörög is az a 237 arany a kereskedő (Mesélő (Májmétely)) előtt a vásárolt ruháért és kabátért cserébe.
A szemöldökeit felvonja, ahogy még figyeli a műveletet, amivel a férfi ellenőrzi, hogy az aranyak valódiak e, de sok időt nem szentel neki. A kabátot még magára kapja, majd széles mosollyal siet is vissza Valuryen mellé.*- Te állod a reggelit, én elintézem, hogy szépen mutassak melletted.
*Kacsint is a férfira, majd egy hangyányi tétovázást követően karol is a férfiba. Persze, ha amaz nem húzódik el a koszos kis kezek elől.*
- Akkor indulhatunk enni, mielőtt még éhen halsz a végén.
*Kuncog fel halkan, s ha nincs ellenvetés, akkor lassan indul is ki a piacról.*
8945. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-11-02 10:17:12
Üzenet elküldve: 2020-11-02 10:17:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//Lábadozó Szarvas, avagy a szépülő ispotály//
*Nem telik bele sok idő és máris hallja a piac eltéveszthetetlen zsivaját visszacsapódni a szomszédos házak faláról. Már a környező utcákban is nagyobb a forgalom, némelyik ház elé ládán ki is van téve egy- két áru, ami mögött minden egyes esetben egy kedvesen mosolygó öreganyó ül. ~Biztos unatkoznak. ~ Sétál el gyors léptekkel előttük, majd befordul és megtorpan a saroknál. Ő ugyanis nem vásárolgatni jött, inkább a hadra fogható munkásembereket keresi a szemével. Meg is akad a tekintete az egyik keresztutcánál ácsorgó társaságon, hárman lehetnek, mind kétkezi munkásnak tűnnek, ami most pont kellene neki. Meg is indul, hogy ott teremjen néhány perc múlva mellettük.*
-Oszt láttad mekkora cipót tömött a szájába az a szerencsétlen? Majd megfúlt! *Neveti el magát az egyik negyvenes éveiben járó férfi, a másik kettő fiatalabb meg követi a példáját.*
-Elnézést, hogy megzavarom a társalgást. Pont három ilyen markos legényre volna szükségem. Mennyi azaz arany amennyiért két napra kölcsönadnák nekünk az erős karjukat? *Persze bókol mert akar valamit, miért is ne tenné, úgy fest, hogy nagyon is beválik. Bár látni nem látják, de a hangja egyértelműen elárulja, hogy nővel van dolguk.*
-Hát mi nem szeressünk belekeveredni semmi bajba. *Szögezi le gyorsan az idősebb férfi.*
-Csupán bútor cipelés lenne a dolguk, ne gondoljanak semmi rosszra. *Emeli fel a kezeit maga elé, bár a csuklyától nem szabadul meg, de így is csak fog menni a dolog. Azok egymásra néznek, majd intenek, hogy várjon egy pillanatot és elvonulnak beszélgetni. Mikor visszatérnek az idősebb felmutatja öt ujját.*
-Hatvan arany lesz. *Emeli mellé még a másik keze hüvelykjét is széles mosollyal. ~Tiszta rablás! ~ Sóhajt egy nagyot, aztán csak belemegy és leszámol mindegyiknek húsz- húsz aranyat, az idősebb férfi tenyerébe. Így összesen a markukat Mesélő (Hádész) révén 60 arany üti.*
-Gyertek utánam. *Azoknak se kell többet mondani, már követik is, kíváncsiak mi lesz a munka meg, hogy hol. Még a sarkon megáll, egy nagyobb csoport kötényes nő mellett, hogy őket is leszólítsa. Néhányan rázzák a fejüket, hogy nekik bizony vissza kell menni a mosodába, de van, aki kötélnek áll, még a szabad napja ellenére is, mikor a húsz arany említésére felcsillan a szemük. Le is számol újra a lányok Mesélő (Hádész) kezébe 60 aranyat ismét.*
-Akkor meg is vagyunk. *Örül, hogy ennyi idő alatt le tudta a dolgokat és indulhatnak is vissza immár heten a kúriába takarítani. Közben azért a munka is szóba kerül, így nem mondhatni csendesnek a társaságot.*
*Nem telik bele sok idő és máris hallja a piac eltéveszthetetlen zsivaját visszacsapódni a szomszédos házak faláról. Már a környező utcákban is nagyobb a forgalom, némelyik ház elé ládán ki is van téve egy- két áru, ami mögött minden egyes esetben egy kedvesen mosolygó öreganyó ül. ~Biztos unatkoznak. ~ Sétál el gyors léptekkel előttük, majd befordul és megtorpan a saroknál. Ő ugyanis nem vásárolgatni jött, inkább a hadra fogható munkásembereket keresi a szemével. Meg is akad a tekintete az egyik keresztutcánál ácsorgó társaságon, hárman lehetnek, mind kétkezi munkásnak tűnnek, ami most pont kellene neki. Meg is indul, hogy ott teremjen néhány perc múlva mellettük.*
-Oszt láttad mekkora cipót tömött a szájába az a szerencsétlen? Majd megfúlt! *Neveti el magát az egyik negyvenes éveiben járó férfi, a másik kettő fiatalabb meg követi a példáját.*
-Elnézést, hogy megzavarom a társalgást. Pont három ilyen markos legényre volna szükségem. Mennyi azaz arany amennyiért két napra kölcsönadnák nekünk az erős karjukat? *Persze bókol mert akar valamit, miért is ne tenné, úgy fest, hogy nagyon is beválik. Bár látni nem látják, de a hangja egyértelműen elárulja, hogy nővel van dolguk.*
-Hát mi nem szeressünk belekeveredni semmi bajba. *Szögezi le gyorsan az idősebb férfi.*
-Csupán bútor cipelés lenne a dolguk, ne gondoljanak semmi rosszra. *Emeli fel a kezeit maga elé, bár a csuklyától nem szabadul meg, de így is csak fog menni a dolog. Azok egymásra néznek, majd intenek, hogy várjon egy pillanatot és elvonulnak beszélgetni. Mikor visszatérnek az idősebb felmutatja öt ujját.*
-Hatvan arany lesz. *Emeli mellé még a másik keze hüvelykjét is széles mosollyal. ~Tiszta rablás! ~ Sóhajt egy nagyot, aztán csak belemegy és leszámol mindegyiknek húsz- húsz aranyat, az idősebb férfi tenyerébe. Így összesen a markukat Mesélő (Hádész) révén 60 arany üti.
*-Gyertek utánam. *Azoknak se kell többet mondani, már követik is, kíváncsiak mi lesz a munka meg, hogy hol. Még a sarkon megáll, egy nagyobb csoport kötényes nő mellett, hogy őket is leszólítsa. Néhányan rázzák a fejüket, hogy nekik bizony vissza kell menni a mosodába, de van, aki kötélnek áll, még a szabad napja ellenére is, mikor a húsz arany említésére felcsillan a szemük. Le is számol újra a lányok Mesélő (Hádész) kezébe 60 aranyat ismét.
*-Akkor meg is vagyunk. *Örül, hogy ennyi idő alatt le tudta a dolgokat és indulhatnak is vissza immár heten a kúriába takarítani. Közben azért a munka is szóba kerül, így nem mondhatni csendesnek a társaságot.*
8944. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-31 01:30:23
Üzenet elküldve: 2020-10-31 01:30:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 293
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Rixriel//
-Na és miért vagy olyan biztos benne?
*Bár nem mondja, ő teljesen tisztában van vele, hogy ezen a világon nem sok dolog van kőbe vésve, talán csak maga a halál. Mindig van mit alakítani a sorsunkon, döntés akad bőven, csak meg kell azt találni, és elég bátornak lenni, hogy meglépjük.*
-Hüm. Igazad van, azt hiszem. Mentségemre szóljon, hogy vajmi kevés dolog van, amiről nem hallottam még.
*Persze, ha tudná, hogy mi mindenről nem hallott még, akkor már tudna is róluk, és oda lenne a varázs.*
-No de mit ér a kiskirály, ha mindenkit elmar maga mellől? Ülhet az aranyán, vagy bele is fulladhat. Vajon őt ki hívná meg reggelizni, ha a tisztás jéghideg vizében akarna megmártózni jobb híján?
*Kezét lassan a lányhoz emeli, ha nem nagyon húzódik el a mozdulattól, bár semmi rossz szándékot nem érezhet benne. Csak egy apró tincset simítana ki az orcájából. Majd hamar magára a ruhára kerül a fókusz, s ugyan megannyi féle-fajta van, Val nehezen lát bele, hogy mi is tetszik igazán Rixrielnek. Az egyszerű női ruha, vagy inkább a selyem, vagy egyéb dolgok, amik megtalálhatóak itt a piacon.*
-Egyet se félj, nem leszel béka.
*Aztán kíváncsian figyel, hogy vajon mire is fájhat még a foga így hirtelen, hisz ha már így benne vannak, had élvezze ki.*
-Á, szóval egy masni. Mondjuk egy ilyen?
*Elvesz egyet az egyik bódéról, olyasfajtát, amilyenre a lány vágyik. Sokat nem gondolkozik a dolgon, ki is fizeti a 21 aranyat az árusnakMesélő (Májmétely). *
-Tessék. Passzolni fog a ruhához, úgy hiszem.
*Mindenesetre egyet fel is próbál, s talán a megszokottnál hosszabb időt tölt a paraván mögött, a férfi erről mit sem sejt, mert neki aztán tényleg pár másodperc magára öltenie a gúnyáját, valahogy sosem merült el a nők ezen fortélyaiba. Amikor azonban előbújik, szinte rá sem lehet ismerni. Igaz talán egy jó fürdő tényleg jót tenne neki, azonban máris teljesen máshogy néz ki, a kopott és szakadt bő ruhák helyett egy sokkal finomabb és nőiesebb holmi, így már igazán nehéz lenne eltéveszteni. Sőt, ami azt illeti, csak a legfinomabb módon, de azért úgy is méregeti Rixrielt, mint egy kedélyes szeretőt, ki melegíthetné magányos, hideg éjszakáit, mert bizony igencsak szemrevaló teremtés.*
-Gyönyörűen festesz, meg kell, hogy mondjam.
*Kedvesen mosolyog rá.*
-Szinte rád sem ismerni.
*Bizony tudja, hogy milyen nehéz lehet így egyedül, és tényleg van benne valami, amit a másik mond. Hála Eeyrnek igyekszik talpra állni a város a lázadás után, s ha jól hallotta alakulgat valamiféle városi őrség is, hogy tartsák a rendet a városban. Bár nekik sem lehet könnyű a semmiből újraépíteni magukat. Egyébiránt úgy látszik, hogy semmi kedve békává változni, a reakció hallatán hahotázásba kezd az elf.*
-Így már biztosan beengednek.
*Ha kiderül, hogy pontosan milyet is szeretne, úgy arra is meghívja szegény párát.*
-Na és miért vagy olyan biztos benne?
*Bár nem mondja, ő teljesen tisztában van vele, hogy ezen a világon nem sok dolog van kőbe vésve, talán csak maga a halál. Mindig van mit alakítani a sorsunkon, döntés akad bőven, csak meg kell azt találni, és elég bátornak lenni, hogy meglépjük.*
-Hüm. Igazad van, azt hiszem. Mentségemre szóljon, hogy vajmi kevés dolog van, amiről nem hallottam még.
*Persze, ha tudná, hogy mi mindenről nem hallott még, akkor már tudna is róluk, és oda lenne a varázs.*
-No de mit ér a kiskirály, ha mindenkit elmar maga mellől? Ülhet az aranyán, vagy bele is fulladhat. Vajon őt ki hívná meg reggelizni, ha a tisztás jéghideg vizében akarna megmártózni jobb híján?
*Kezét lassan a lányhoz emeli, ha nem nagyon húzódik el a mozdulattól, bár semmi rossz szándékot nem érezhet benne. Csak egy apró tincset simítana ki az orcájából. Majd hamar magára a ruhára kerül a fókusz, s ugyan megannyi féle-fajta van, Val nehezen lát bele, hogy mi is tetszik igazán Rixrielnek. Az egyszerű női ruha, vagy inkább a selyem, vagy egyéb dolgok, amik megtalálhatóak itt a piacon.*
-Egyet se félj, nem leszel béka.
*Aztán kíváncsian figyel, hogy vajon mire is fájhat még a foga így hirtelen, hisz ha már így benne vannak, had élvezze ki.*
-Á, szóval egy masni. Mondjuk egy ilyen?
*Elvesz egyet az egyik bódéról, olyasfajtát, amilyenre a lány vágyik. Sokat nem gondolkozik a dolgon, ki is fizeti a 21 aranyat az árusnakMesélő (Májmétely).
*-Tessék. Passzolni fog a ruhához, úgy hiszem.
*Mindenesetre egyet fel is próbál, s talán a megszokottnál hosszabb időt tölt a paraván mögött, a férfi erről mit sem sejt, mert neki aztán tényleg pár másodperc magára öltenie a gúnyáját, valahogy sosem merült el a nők ezen fortélyaiba. Amikor azonban előbújik, szinte rá sem lehet ismerni. Igaz talán egy jó fürdő tényleg jót tenne neki, azonban máris teljesen máshogy néz ki, a kopott és szakadt bő ruhák helyett egy sokkal finomabb és nőiesebb holmi, így már igazán nehéz lenne eltéveszteni. Sőt, ami azt illeti, csak a legfinomabb módon, de azért úgy is méregeti Rixrielt, mint egy kedélyes szeretőt, ki melegíthetné magányos, hideg éjszakáit, mert bizony igencsak szemrevaló teremtés.*
-Gyönyörűen festesz, meg kell, hogy mondjam.
*Kedvesen mosolyog rá.*
-Szinte rád sem ismerni.
*Bizony tudja, hogy milyen nehéz lehet így egyedül, és tényleg van benne valami, amit a másik mond. Hála Eeyrnek igyekszik talpra állni a város a lázadás után, s ha jól hallotta alakulgat valamiféle városi őrség is, hogy tartsák a rendet a városban. Bár nekik sem lehet könnyű a semmiből újraépíteni magukat. Egyébiránt úgy látszik, hogy semmi kedve békává változni, a reakció hallatán hahotázásba kezd az elf.*
-Így már biztosan beengednek.
*Ha kiderül, hogy pontosan milyet is szeretne, úgy arra is meghívja szegény párát.*
8943. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-30 18:08:30
Üzenet elküldve: 2020-10-30 18:08:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 312
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 312
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Árubeszerzés, Win//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Az ám. Megjártam már vele el se hinnéd mennyit.
*Bólint is hozzá, csak úgy, hogy még hatásosabb legyen a mondandója. Az sosem árthat igazán. Aztán figyelmesen, és gyermeki kíváncsisággal hallgatja végig, hogy miért is nem arra kell most hirtelen a lepárló, hogy minőségi holdfényt készítsen a lány suttyomban a kovácsműhely hátsó kertjében.*
-Á-há. Szóval parfümöt szeretnél készíteni? Micsoda nemes ötlet. Talán még jó haszon is lehet belőle, remélem majd megmutatod, ha kész lesz az első adag. Szívesen adom a kecses bőrömet tesztelésre.
*Mutatja szándékosan túljátszva a bőrét, mintha legalább valami királykisasszony lenne, majd jót nevet a saját tréfáján. Persze szóba kerül az is, amiért jöttek, s némi komolyságot erőltet magára Merchen, ami mindig is kihívást jelentett számára.*
-Hüm. Van itt egy pár tétel, akkor induljunk neki és hamarabb végzünk!
*Csapja össze két tenyerét, s máris beleveti magát a sűrűjébe Win társaságában. Innen egy kicsi, onnan egy kicsi, s máris több, mint ezer arany cserél gazdát. Mindig is rajongott érte, hogy milyen gyorsan tudnak vándorolni a csillogó kis rohadékok egyik erszényből a másikba. Amint megvannak mindennel, segít felpakolni a kordéra, hogy közben az is le legyen tudva. A feltett kérdéstől pedig kicsit meglepődik, majd elvigyorodik, ahogy válaszol.*
-Hát, mire vagy kíváncsi, kedves Win?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Az ám. Megjártam már vele el se hinnéd mennyit.
*Bólint is hozzá, csak úgy, hogy még hatásosabb legyen a mondandója. Az sosem árthat igazán. Aztán figyelmesen, és gyermeki kíváncsisággal hallgatja végig, hogy miért is nem arra kell most hirtelen a lepárló, hogy minőségi holdfényt készítsen a lány suttyomban a kovácsműhely hátsó kertjében.*
-Á-há. Szóval parfümöt szeretnél készíteni? Micsoda nemes ötlet. Talán még jó haszon is lehet belőle, remélem majd megmutatod, ha kész lesz az első adag. Szívesen adom a kecses bőrömet tesztelésre.
*Mutatja szándékosan túljátszva a bőrét, mintha legalább valami királykisasszony lenne, majd jót nevet a saját tréfáján. Persze szóba kerül az is, amiért jöttek, s némi komolyságot erőltet magára Merchen, ami mindig is kihívást jelentett számára.*
-Hüm. Van itt egy pár tétel, akkor induljunk neki és hamarabb végzünk!
*Csapja össze két tenyerét, s máris beleveti magát a sűrűjébe Win társaságában. Innen egy kicsi, onnan egy kicsi, s máris több, mint ezer arany cserél gazdát. Mindig is rajongott érte, hogy milyen gyorsan tudnak vándorolni a csillogó kis rohadékok egyik erszényből a másikba. Amint megvannak mindennel, segít felpakolni a kordéra, hogy közben az is le legyen tudva. A feltett kérdéstől pedig kicsit meglepődik, majd elvigyorodik, ahogy válaszol.*
-Hát, mire vagy kíváncsi, kedves Win?
8942. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-30 15:58:15
Üzenet elküldve: 2020-10-30 15:58:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 602
OOC üzenetek: 420
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 602
OOC üzenetek: 420
Játékstílus: Megfontolt
//Lykrit Clakort//
* Végre a gnóm arcára is ráfagy az az idétlen mosolya. A kezeit is sikerül kiszabadítania. Ki is húzza magát.*
- Nem csak a szavaim komolyak. Én magam is az vagyok.* Úgy néz le rá fentről, mintha valami nagy professzor lenne. Pedig csak egy egyszerű tanonc volt csak. Most meg csak egy hajléktalan leány. És még az a vigyor is visszatér a gnóm arcára. Fáradtan sóhajt Nimeril.*
- Jól van legyen, de nem mond, hogy nem figyelmeztettelek. Ha meg eljár a szád, akkor gondom lesz rá, hogy az a vigyor kitöltse az egész arcod.* Fenyegeti meg a túlságosan is kíváncsi gnómot. Mondjuk amúgy pont félre gondolta Lykrit, mert ezeket önvédelemből hordja magánál. Elég kicsik és elég élesek is, hogy kárt lehessen velük okozni.*
- Kövess! Benézünk a Gazdagnegyedbe. Ha lemaradsz, akkor ott maradsz. Én ugyan nem várok senkire.* Nem bölcs dolog, hogy beavatja, de ez a férfi elég ragadós, szóval nincs mit tenni. Ha esetleg rosszul viselné a dolgot, akkor kénytelen lesz elbánni vele, pedig nem tenne ilyet szívesen.*
* Végre a gnóm arcára is ráfagy az az idétlen mosolya. A kezeit is sikerül kiszabadítania. Ki is húzza magát.*
- Nem csak a szavaim komolyak. Én magam is az vagyok.* Úgy néz le rá fentről, mintha valami nagy professzor lenne. Pedig csak egy egyszerű tanonc volt csak. Most meg csak egy hajléktalan leány. És még az a vigyor is visszatér a gnóm arcára. Fáradtan sóhajt Nimeril.*
- Jól van legyen, de nem mond, hogy nem figyelmeztettelek. Ha meg eljár a szád, akkor gondom lesz rá, hogy az a vigyor kitöltse az egész arcod.* Fenyegeti meg a túlságosan is kíváncsi gnómot. Mondjuk amúgy pont félre gondolta Lykrit, mert ezeket önvédelemből hordja magánál. Elég kicsik és elég élesek is, hogy kárt lehessen velük okozni.*
- Kövess! Benézünk a Gazdagnegyedbe. Ha lemaradsz, akkor ott maradsz. Én ugyan nem várok senkire.* Nem bölcs dolog, hogy beavatja, de ez a férfi elég ragadós, szóval nincs mit tenni. Ha esetleg rosszul viselné a dolgot, akkor kénytelen lesz elbánni vele, pedig nem tenne ilyet szívesen.*
8941. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2020-10-30 00:36:39
Üzenet elküldve: 2020-10-30 00:36:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Valuryen//
- Kétlem, hogy szeretnél velem fürdőzni.
*Ingatja meg a fejét, majd figyelme csak a szokatlan étkezési rítusnál ragad meg.*
- Azért, mert még nem láttál ilyet, nem biztos, hogy nem is gyakorolják.
*Vonogatja meg a szemöldökeit. Persze ő sem hinné, hogy lenne ilyen lökött artheniori, de ugyebár a városban azért sok furcsaságot láthatott már az ember. Ez talán még feltűnő sem lenne. Vagy lehet, hogy épp a hétköznapi szokatlansága lenne furcsa a dolognak.*
- Szép vagy inkább ostoba? Hallottam már olyan tolvajról, aki nem ismert sem istent, sem embert, s mára már olyan élete van, mint egy kiskirálynak.
*Vonja meg a vállait, de azért ő is azt az álláspontot támogatja, hogy az sem élet, ha mások kárán gyarapodna meg. Van olyan ostoba, hogy előbb-utóbb a lelkiismerete meggátolná abban, hogy élvezze a bűnnel szerzett javak áradatát. De ugye ezt nem vallja mindenki. Ha így lenne nem lennének tolvajok, gyilkosok, nem lenne félelem.*
- Van, akinél a dolgok úgy látszanak, de mégsem az, nem?
*Húzza is össze a szemöldökeit, ahogy igen mélyre eveznek a témában. A fejében lévő tekervények pedig kezdenek gigászi csomóba kuszálódni, minél inkább kezdi elveszíteni a fonalat. Örül is, hogy inkább a ruhapróba kerül már szóba. Ahhoz egy fokkal azért jobban ért, mint a költői magaslatokba emelt filozofálgatásokhoz.*
- Tényleg szabad? Felpróbálni?
*Képed is el, mint egy kisgyerek, aki először kap édességet azok után, hogy a szülei évekig harsogták, hogy az csak bűnös élvezet. A megerősítést végül megkapja a kereskedőtől is, így már veszi is kézbe a ruhát.*
- Direkt? Hát igazából nem. Viszont megvan a maga előnye. Tudod a nőknek nem biztonságosak az utcák éjszaka, egyedül, de ha fiúnak hisznek...
*Hagyja is a továbbiakat drámai homályba veszni.*
- Akkor köszönöm a segítséget, majd egyszer meghálálom.
*Mosolyodik el szélesen, ami hamar le is lohad az arcáról, ahogy a férfi még közelebb húzódik hozzá. Zavartan pislogva tekint fel az arcára, a ruhát is kissé magához szorítja, de hátrálni cseppet sem kezd el.*
- Elvarázsolni? *Fehéredik is el gyorsan.* Békává? Kizárt!
*Jelenti is ki határozottan heves fejrázások közepette. Egy része nem is nagyon hiszi el a hallottakat, de azért ugyebár nem ismeri még a férfit, szóval senki sem tudhatja, hogy hazudik e vagy sem. A kacagása azért nyugtatólag hat rá, így már ő is ismét mosolyt ölt magára.*
- Ezt a békás témát inkább engedjük el.
*Mormogja halkan, kissé megszeppenve, ahogy ismét nem tud eligazodni azon, hogy Valuryen valóban csak hecceli e.*
- Még valami, ami tetszik? *Pillog lassan a férfira, majd vissza a kereskedő készlete felé.* Az a masni. Az tetszik.
*Nyújtja is ki a karját, ahogy egy világos zöld masnira mutat, amit fehér pettyek tarkítanak. Másnak biztos bugyuta választásnak tűnhet, de az igazat megvallva neki már régóta fáj a foga egy ilyen szépségre. Főleg, ahogy elképzelte már, hogyan is mutatna a szőke tincseibe tűzve.*
- De persze nem fontos dolog. *Legyint is nagyot szusszanva.* Elasietek felpróbálni a ruhákat, mielőtt éhen halna a jó uram.
*Kuncog fel, majd a ruhákat magához szorítva siet is be a paraván mögé. Onnan egy pár percig semmi hang, csak talán a szöszmötölésé, majd egy idő után halk szitkozódás surran ki a takarásból. Kívülről ugyebár nem látszik, de a lánynak azért meggyűlik a baja a ruházattal. Az ingbe és a nadrágba gyorsan beugrani egyszerűbb, mint egy finom szabású női ruhát úgy eligazgatni magán, hogy valóban csinosnak érezze magát. De mikor úgy gondolja, hogy teljesen készen van elő is bújik a rejtekéből.*
- Na? Mit szólsz?
*Surran is a férfi elé, majd megpördülve mosolyodik el szélesen. Az eddig lófarokba csavart hajához felnyúlva szedi ki a madzagot, ami a frizurát tartotta, majd a most még piszok szőke tincseket szétrázva tekint fel a férfira.*
- Így már beengednének?
*Billenti félre a fejét őszinte kíváncsisággal a szemeiben.*
- Kétlem, hogy szeretnél velem fürdőzni.
*Ingatja meg a fejét, majd figyelme csak a szokatlan étkezési rítusnál ragad meg.*
- Azért, mert még nem láttál ilyet, nem biztos, hogy nem is gyakorolják.
*Vonogatja meg a szemöldökeit. Persze ő sem hinné, hogy lenne ilyen lökött artheniori, de ugyebár a városban azért sok furcsaságot láthatott már az ember. Ez talán még feltűnő sem lenne. Vagy lehet, hogy épp a hétköznapi szokatlansága lenne furcsa a dolognak.*
- Szép vagy inkább ostoba? Hallottam már olyan tolvajról, aki nem ismert sem istent, sem embert, s mára már olyan élete van, mint egy kiskirálynak.
*Vonja meg a vállait, de azért ő is azt az álláspontot támogatja, hogy az sem élet, ha mások kárán gyarapodna meg. Van olyan ostoba, hogy előbb-utóbb a lelkiismerete meggátolná abban, hogy élvezze a bűnnel szerzett javak áradatát. De ugye ezt nem vallja mindenki. Ha így lenne nem lennének tolvajok, gyilkosok, nem lenne félelem.*
- Van, akinél a dolgok úgy látszanak, de mégsem az, nem?
*Húzza is össze a szemöldökeit, ahogy igen mélyre eveznek a témában. A fejében lévő tekervények pedig kezdenek gigászi csomóba kuszálódni, minél inkább kezdi elveszíteni a fonalat. Örül is, hogy inkább a ruhapróba kerül már szóba. Ahhoz egy fokkal azért jobban ért, mint a költői magaslatokba emelt filozofálgatásokhoz.*
- Tényleg szabad? Felpróbálni?
*Képed is el, mint egy kisgyerek, aki először kap édességet azok után, hogy a szülei évekig harsogták, hogy az csak bűnös élvezet. A megerősítést végül megkapja a kereskedőtől is, így már veszi is kézbe a ruhát.*
- Direkt? Hát igazából nem. Viszont megvan a maga előnye. Tudod a nőknek nem biztonságosak az utcák éjszaka, egyedül, de ha fiúnak hisznek...
*Hagyja is a továbbiakat drámai homályba veszni.*
- Akkor köszönöm a segítséget, majd egyszer meghálálom.
*Mosolyodik el szélesen, ami hamar le is lohad az arcáról, ahogy a férfi még közelebb húzódik hozzá. Zavartan pislogva tekint fel az arcára, a ruhát is kissé magához szorítja, de hátrálni cseppet sem kezd el.*
- Elvarázsolni? *Fehéredik is el gyorsan.* Békává? Kizárt!
*Jelenti is ki határozottan heves fejrázások közepette. Egy része nem is nagyon hiszi el a hallottakat, de azért ugyebár nem ismeri még a férfit, szóval senki sem tudhatja, hogy hazudik e vagy sem. A kacagása azért nyugtatólag hat rá, így már ő is ismét mosolyt ölt magára.*
- Ezt a békás témát inkább engedjük el.
*Mormogja halkan, kissé megszeppenve, ahogy ismét nem tud eligazodni azon, hogy Valuryen valóban csak hecceli e.*
- Még valami, ami tetszik? *Pillog lassan a férfira, majd vissza a kereskedő készlete felé.* Az a masni. Az tetszik.
*Nyújtja is ki a karját, ahogy egy világos zöld masnira mutat, amit fehér pettyek tarkítanak. Másnak biztos bugyuta választásnak tűnhet, de az igazat megvallva neki már régóta fáj a foga egy ilyen szépségre. Főleg, ahogy elképzelte már, hogyan is mutatna a szőke tincseibe tűzve.*
- De persze nem fontos dolog. *Legyint is nagyot szusszanva.* Elasietek felpróbálni a ruhákat, mielőtt éhen halna a jó uram.
*Kuncog fel, majd a ruhákat magához szorítva siet is be a paraván mögé. Onnan egy pár percig semmi hang, csak talán a szöszmötölésé, majd egy idő után halk szitkozódás surran ki a takarásból. Kívülről ugyebár nem látszik, de a lánynak azért meggyűlik a baja a ruházattal. Az ingbe és a nadrágba gyorsan beugrani egyszerűbb, mint egy finom szabású női ruhát úgy eligazgatni magán, hogy valóban csinosnak érezze magát. De mikor úgy gondolja, hogy teljesen készen van elő is bújik a rejtekéből.*
- Na? Mit szólsz?
*Surran is a férfi elé, majd megpördülve mosolyodik el szélesen. Az eddig lófarokba csavart hajához felnyúlva szedi ki a madzagot, ami a frizurát tartotta, majd a most még piszok szőke tincseket szétrázva tekint fel a férfira.*
- Így már beengednének?
*Billenti félre a fejét őszinte kíváncsisággal a szemeiben.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10212-10231