//Második szál//
//Éjszirom a rengetegben//
*A ruházata viszonylag hétköznapi. Fehér ing, bőrnadrág, cipők, tőr az oldalán, válltáska a vállán... Viszont a nyakában lógó két nyaklánc, ujján lévő egy gyűrű, a hosszú szőke haja, ami lengedezve kíséri mögötte és a magabiztos vigyor, ami az ábrázatán látható ahogy egy szépítőszereket áruló kereskedő pultjára könyököl a semmiből, kiragadják a tömegből. Végignéz az árun és vidáman odaveti a pult másik oldalán álló jól öltözött középkorú férfinak.*
-Jó ócska portéka faszikám!
*A kereskedő szemöldöke egyből a homloka közepére szalad egy ilyen bemutatkozás hallatán.*
-Parancsol?
-Azt, majd később. De ezeknek a felével a nem túl kreatív férjek lepik meg a feleségüket, a másik felét meg kurvák használják, hogy eltakarják a látható helyeken a verés nyomát. Nem tudom ki csinálta őket, de a helyedben úgy kirúgnám, hogy lába nem érné a földet.
*Az eddig be se mutatkozó pimasz elf vigyora szinte a füléig ér. A kereskedő ábrázata viszont egyre borúsabbá kezd válni ahogy a hangjából is egyre kivehetőbb a sértettség. Talán nem ok nélkül.*
-Magam készítettem őket.
-Oh.*Akad meg a magas idegen majd folytatja mintha mi se történt volna.*Akkor leállhatnál a kontárkodással és felkérhetnél egy igazi szakembert. Ajánlom is magamat. Intath Aldeis, orvos, alkimista, fürdőmester, hóhér, füvesember, borbély, felcser, szeszfőző és szépítőszeres szolgálatára. Persze nem lesz olcsó, de néhány valóban minőségi árumat viszonteladásra tudom kínálni önnek.
-És maga mégis mióta is van a szakmában?
-Pont elég ideje, hogy tudjam a te árud hétköznapi. Néhány még az alatt is van. Valódi érdeklődő nem jönne rá.
-Várjunk!*Csillan felismerés a kereskedő szemében.*Nem maga az a goromba alak, aki tavasszal mindenki szeme láttára szégyenletes állapotúra itta magát?
-Igen engem ittam le. Miért kit igyak le? Az emberek nem örülnek ha más issza le őket. Kell az üzlet vagy nem?
-Iszákosokkal nem üzletelek. Távozzon kérem!
*Na, több nem is kellett az elfnek. Egy pillanat alatt egyenesedett fel az asztalról, jelent meg az arcán a legmélyebb felháborodás és olyan magas hangon, hogy két pulttal odébb is jól hallották rázendített.*
-Hogy micsoda? A húgom haja a te mérgeid miatt hullott ki az esküvője napján. Miattad hagyták faképnél az oltár előtt! Ha volna igazság a világon nem is árulhatnál nem, hogy még engem hazugsággal vádolj meg! Emberek ha kedves az életük ne vegyenek ettől az alaktól semmit. Ez egy csaló!
*Majd pár járókelő mellett eltűnve úgy tűnik el a figyelő szemek előtt mintha az előbb ott se lett volna. Mikor pedig nem látják szélesen elvigyorodik a szerinte jó tréfáján. Mondjuk egy kis befektetés tényleg jól jönne a szépítőszerei árusításához. Talán felkereshetné a sellőket ezzel is.*