//Letrion Wandar//
*Essage miután a lovát elhelyezi az istállóban a piactér felé veszi az irányt, mert bár nem telt el sok idő az óta, hogy keresztül lovagolt rajta, pontosan tudja, hogy itt a legkönnyebb zsoldosokba akadni, és a vándorlovagok is itt szoktak munka után nézni. Akadnak is itt mindenféle alakok, de a legtöbb inkább csak zsoldos, és azok amelyeken nem a legócskább felszerelés van, azok se néznek ki túlságosan bizalom gerjesztően, nem beszélve arról, hogy feltehetően egyik se akar egy ember szolgálatába állni hosszú ideig, és a becsületről csak a mesében hallottak, és akkor se értették meg mi az. Tehát marad a bóklászós megoldás, bár hűséges alakokat találni, akik nem követnek már egy nemest igen nehéz feladat, hiszen aki lovaggá üti az embert, az el is várja, hogy az illető a szolgálatába álljon.~Esküszöm egy rendet kéne keresni, akik véletlenül épp valamilyen furcsa oknál fogva elhagynák a várost.~A standok között sétálva, a kofák kiáltozásának kíséretében próbál valami alkalmas embert keresni. Már épp úgy dönt, hogy máshol próbálkozik, amikor egy olyan férfit pillant meg, aki alkalmasnak tűnik arra, amiért ő neki embert kell keresni, vagyis, hogy a nomádok között legyen, és eladható legyen mint lovag, és ne valami zsoldos haszonlesőnek nézzen ki. Mivel az a parancsa, hogy legalább kettő ilyen alakot keressen azonnal lecsap az első lehetséges személyre aki megfelelőnek néz ki.*
-Jó napot! Nem szeretne munkát vállalni, vagyis, pontosabban, csatlakozni egy csoportosuláshoz, ahol lovagok is előfordulnak?*Kicsit zavarodott, mert általában neki ajánlottak eddig munkát, és nem ő keres vállalkozó egyéneket.*