Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 142 (2821. - 2840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2840. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-09-24 10:06:02
Üzenet elküldve: 2025-09-24 10:06:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 661
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 661
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A múlt árnyékában//
*Nem gondolta volna, hogy az apró viccelődésből végül komoly ajánlat lesz, de ha már így alakult, akkor naná, hogy nyomban fel is mászik a mélységi hátára. Kicsit mocorog, amíg elhelyezkedik, majd a nyakát fél kézzel, átkarolva kapaszkodik meg Salwarban, másik kezében pedig a férfi köpenye alól időközben kihalászott lantot tartja.*
- Azta! Milyen szép. Ez mondjuk kemény lett volna, de így már roppant kényelmes *kuncogja.* Mehetünk! *Mondja kitörő lelkesedéssel, ami bizonyára hamar elmúlna, ha a szórakozott sötétbőrű egy hirtelen gondolattal vezérelve a földre dobná őt. Talán úgy megsértődne miatta, hogy már a beígért arany, fürdő és szállás sem érdekelne, de így, hogy nem szúr ki vele a másik, továbbra is igényt tart mindháromra.
Utazás közben önfeledt dalolásba kezd, hogy megmutassa, bizony ő is tehetséges e téren, ennek köszönhetően, mire a Piactérre érnek, egy spontán duett alakul ki közöttük. Bár a róla szóló kis versszakot ő már nem költi tovább, de dallamos dúdolással becsatlakozik az előadásba.*
- Ná-ná náá náná ná! Náná náná ná-ná ná! *Fűzi tovább a kedves kis ritmust, melyről könnyedén felismerhetőek a Kikötőre jellemző motívumok, a kalózok és tengerészek között elterjedt, játékos dallamok. Le sem tagadhatná, hogy az elmúlt, még szabadon töltött néhány évét ilyesfajta társaságban töltötte, és bizony nem kevés ragadt rá az ottani művészetből.*
- Hű, ez marha jó volt! *Örömködik vigyorogva. A piac így estefelé szerencsére már egészen kihalt, nem sokan figyelnek fel rájuk, akik pedig mégis, azokra csak rámosolyog, mintha teljesen természetes volna éneklő hátizsákként utazni.*
//A múlt árnyékában//
*Nem gondolta volna, hogy az apró viccelődésből végül komoly ajánlat lesz, de ha már így alakult, akkor naná, hogy nyomban fel is mászik a mélységi hátára. Kicsit mocorog, amíg elhelyezkedik, majd a nyakát fél kézzel, átkarolva kapaszkodik meg Salwarban, másik kezében pedig a férfi köpenye alól időközben kihalászott lantot tartja.*
- Azta! Milyen szép. Ez mondjuk kemény lett volna, de így már roppant kényelmes *kuncogja.* Mehetünk! *Mondja kitörő lelkesedéssel, ami bizonyára hamar elmúlna, ha a szórakozott sötétbőrű egy hirtelen gondolattal vezérelve a földre dobná őt. Talán úgy megsértődne miatta, hogy már a beígért arany, fürdő és szállás sem érdekelne, de így, hogy nem szúr ki vele a másik, továbbra is igényt tart mindháromra.
Utazás közben önfeledt dalolásba kezd, hogy megmutassa, bizony ő is tehetséges e téren, ennek köszönhetően, mire a Piactérre érnek, egy spontán duett alakul ki közöttük. Bár a róla szóló kis versszakot ő már nem költi tovább, de dallamos dúdolással becsatlakozik az előadásba.*
- Ná-ná náá náná ná! Náná náná ná-ná ná! *Fűzi tovább a kedves kis ritmust, melyről könnyedén felismerhetőek a Kikötőre jellemző motívumok, a kalózok és tengerészek között elterjedt, játékos dallamok. Le sem tagadhatná, hogy az elmúlt, még szabadon töltött néhány évét ilyesfajta társaságban töltötte, és bizony nem kevés ragadt rá az ottani művészetből.*
- Hű, ez marha jó volt! *Örömködik vigyorogva. A piac így estefelé szerencsére már egészen kihalt, nem sokan figyelnek fel rájuk, akik pedig mégis, azokra csak rámosolyog, mintha teljesen természetes volna éneklő hátizsákként utazni.*
2839. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-09-23 21:20:07
Üzenet elküldve: 2025-09-23 21:20:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenki, mert unatkozok. Lesz, ami lesz//
*Merchen maga az erdőszéli tisztáson történtek után úgy dönt, hogy még egy kis időt eltölt a piactéren, mielőtt hazatérne a kúriába. Ugyan ott is sok dolga akadna, főleg az új szolgáival, azonban ha sikerül még egy-két üzletet nyélbe ütnie, az igencsak feldobná a napját. Bár már így is egy igazi hős, hisz megmentett valakit a fulladástól, úgyhogy a napi jócselekedet letudva. Ahogy a megfelelő kuncsaftot keresi szemeivel, egy igencsak a tömegből kitűnő alakot pillant meg, sokáig nem is kell gondolkodnia rajta, hogy vajon ki lehet az, hisz ebből a fajta orkból csak egyetlen egyet látott egész életében, és azt jól meg is jegyezte magának.*
-Cagon uram!
*Kiált oda neki jó messziről, hogy biztosan meghallja őt, int is, és széles mosollyal köszönti. Reméli, hogy nincs dolga, bár rohadtul nem érdekli az sem, ha éppen lenne, szeretne rásózni ezt-azt.*
-Jöjjön csak, nézze miket sikerült szereznem nemrég!
*Merchen standjánál különbnél különb gyógynövények, ilyen-olyan füvek, egész sokfajta és némelyikből nem is keveset láthat az ork.*
-Remélem tele az erszénye.
*Cinkosan kacsint rá, hisz már nem idegenek egymásnak, úgyhogy veszi a bátorságot.*
-Bár aki a Városi Őrség hivatalos beszállítója, biztosan nem panaszkodik, igaz-e?
*Igyekszik kellemes hangulatot kialakítani, ilyenkor sokkal könnyebben kinyílnak azok az erszények, melyek gondosan őrzik a bennük rejlő aranyat.*
*Merchen maga az erdőszéli tisztáson történtek után úgy dönt, hogy még egy kis időt eltölt a piactéren, mielőtt hazatérne a kúriába. Ugyan ott is sok dolga akadna, főleg az új szolgáival, azonban ha sikerül még egy-két üzletet nyélbe ütnie, az igencsak feldobná a napját. Bár már így is egy igazi hős, hisz megmentett valakit a fulladástól, úgyhogy a napi jócselekedet letudva. Ahogy a megfelelő kuncsaftot keresi szemeivel, egy igencsak a tömegből kitűnő alakot pillant meg, sokáig nem is kell gondolkodnia rajta, hogy vajon ki lehet az, hisz ebből a fajta orkból csak egyetlen egyet látott egész életében, és azt jól meg is jegyezte magának.*
-Cagon uram!
*Kiált oda neki jó messziről, hogy biztosan meghallja őt, int is, és széles mosollyal köszönti. Reméli, hogy nincs dolga, bár rohadtul nem érdekli az sem, ha éppen lenne, szeretne rásózni ezt-azt.*
-Jöjjön csak, nézze miket sikerült szereznem nemrég!
*Merchen standjánál különbnél különb gyógynövények, ilyen-olyan füvek, egész sokfajta és némelyikből nem is keveset láthat az ork.*
-Remélem tele az erszénye.
*Cinkosan kacsint rá, hisz már nem idegenek egymásnak, úgyhogy veszi a bátorságot.*
-Bár aki a Városi Őrség hivatalos beszállítója, biztosan nem panaszkodik, igaz-e?
*Igyekszik kellemes hangulatot kialakítani, ilyenkor sokkal könnyebben kinyílnak azok az erszények, melyek gondosan őrzik a bennük rejlő aranyat.*
2838. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-09-23 20:30:11
Üzenet elküldve: 2025-09-23 20:30:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 560
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 560
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A múlt árnyékában//
* Természetesen, ha már ilyen jó kedve van, akkor hagyja, hogy az utcagyerek éljen a felajánlásával. Hagyja, hogy a hátára pattanjon, és hátra nyúlva a combjait kezdi el fogni, és reméli, hogy Merlanában van annyi jóérzés, hogy átkarolja a mellkasát, és valamennyire tartja magát karból is. Ha még sincs, akkor se gondolja, hogy megszenvedne vele, nem tűnik túl nehéznek. *
- Kényelmes? * Kérdezi, és leküzdi a kísértést, hogy egyszerűen a földre ejtse. Még önmaga előtt sem egyértelmű, hogy valahol saját magát látja a másikban, és azért akar neki egy kis jókedvet okozni. Salwarnak nem adatott meg az ilyesmi, de ez nem jelenti azt, hogy mástól is elirigyelné. Azért kicsit megbánja a dolgot néhány lépés után, és már épp gondolkodik rajta, hogy felajánlja, jöjjön inkább a saját lábán, amikor kap egy dalrészletet. A lány hangja szépen cseng, és még a mélységi által felvezetett dallamot is tartja, ami igen csak meglepi őt. *
- Társa is ravasz,
bár még kis kamasz,
mégis látszik szépsége,
a rímekhez is van érzéke.
Bármire képes az aranyért,
Mosolya mindenkit megkísért. * Válaszol, ezúttal hátizsákjáról énekelve. Bár nem jellemző rá a hajlítások túlzott használata, ezúttal nem fukarkodik vele, és próbálja a dallamot is úgy építeni, hogy sokkal díszesebb legyen. Talán meglepi vele a piac népét, hiszen nem mindennapi látvány, hogy egy mélységi, éneklő hátizsákkal vág keresztül a Pegazus irányába. *
//A múlt árnyékában//
* Természetesen, ha már ilyen jó kedve van, akkor hagyja, hogy az utcagyerek éljen a felajánlásával. Hagyja, hogy a hátára pattanjon, és hátra nyúlva a combjait kezdi el fogni, és reméli, hogy Merlanában van annyi jóérzés, hogy átkarolja a mellkasát, és valamennyire tartja magát karból is. Ha még sincs, akkor se gondolja, hogy megszenvedne vele, nem tűnik túl nehéznek. *
- Kényelmes? * Kérdezi, és leküzdi a kísértést, hogy egyszerűen a földre ejtse. Még önmaga előtt sem egyértelmű, hogy valahol saját magát látja a másikban, és azért akar neki egy kis jókedvet okozni. Salwarnak nem adatott meg az ilyesmi, de ez nem jelenti azt, hogy mástól is elirigyelné. Azért kicsit megbánja a dolgot néhány lépés után, és már épp gondolkodik rajta, hogy felajánlja, jöjjön inkább a saját lábán, amikor kap egy dalrészletet. A lány hangja szépen cseng, és még a mélységi által felvezetett dallamot is tartja, ami igen csak meglepi őt. *
- Társa is ravasz,
bár még kis kamasz,
mégis látszik szépsége,
a rímekhez is van érzéke.
Bármire képes az aranyért,
Mosolya mindenkit megkísért. * Válaszol, ezúttal hátizsákjáról énekelve. Bár nem jellemző rá a hajlítások túlzott használata, ezúttal nem fukarkodik vele, és próbálja a dallamot is úgy építeni, hogy sokkal díszesebb legyen. Talán meglepi vele a piac népét, hiszen nem mindennapi látvány, hogy egy mélységi, éneklő hátizsákkal vág keresztül a Pegazus irányába. *
2837. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-09-23 19:26:10
Üzenet elküldve: 2025-09-23 19:26:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
* Meghallgatja Babkár javaslatát, de nem hagyja meggyőzni magát. Még ha lenne is annyi pénz nála, most biztosan nem menne Kalácsfalvára. Van jobb dolga is épp, meg úgy általában. De majd talán elküldi valamelyik szolgálót, mert hogy néz az ki, hogy a kisasszony utazik órákat a sáros utakon? Annyira azért nem fontos neki, hogy legyen otthon egy hordó bor. *
– Köszönjük, de most nincs időnk az ilyen kitérőkre. Sok fontos elintéznivalója van egy magamfajta hölgynek. * Például még ruhát se vett magának az esküvőre. Az esküvőre, amire szegény Aljin nem lesz hivatalos valószínűleg, ezért el is felejtette említeni neki. *
– Igen, maradjon a sör. A jobb fajtából. * Teszi hozzá, nehogy holmi artheniori sört kapjanak a végén.
Babkár szokásos módon eltűnik, majd nem sokkal később visszatér az áruval együtt. Nem érti, hogy csinálja, hogy mindig ennyivel olcsóbban szerzi be az árut, mint más árusok, de Norra nem kérdez, csak vásárol. Az jobban áll neki és bizonyára a Babkárral való virágzó kapcsolatának is az az alapja, hogy nem kérdez túl sokat, csak annyit, amennyi szükséges.
Mivel azonban ő sem látta Venthelt, ezért kissé csalódottan kell távozniuk. Norgen már belenyugodott, hogy a félarcú fiú berezelt és elhúzott a városból. Persze az is lehet, hogy még mindig lábadozik – elég csúful eltört a lába akkor néhány hattal ezelőtt. És a szeme se állt jól. *
– Köszönöm szépen, drága Babkár! * Kissé előrehajol, így még az alacsony tündér férfi is remek betekintést kaphat azok közé az női mellek közé, amiket pár perce Aljin őrzött szemeivel oly' szorgalmasan. Ez persze Norra részéről nem megvesztegetési alap; egy egyszerű pukedli, ami azok miatt a fránya gombok miatt többet mutat a kelleténél. De ezért cserébe nyilván nem kérhet semmit, Babkár felfoghatja akár borravalóként is. Norgen pedig egyrészt úgy tekint rá, mint ennek az amúgy is virágzó kapcsolatnak a további virágoztatása. Másrészt, meg mint féltékenységkeltés Aljinban. Azért ő sem panaszkodhat, hiszen ő viheti Norra frissen vásárolt tíz literes söröshordóját! Az se kutyafüle.
Egy mosolyt megereszt még a kereskedő felé, mielőtt felegyenesedne, aztán vállával finoman megkoccintja az időközben mellette termő Aljin vállát, és elindul Romváros felé. *
– Minden jót, még találkozunk! * Köszön el Babkártól. A másik férfitól remélhetőleg nem kell még elbúcsúznia. Százharminc aranyat tart a kezei között, ami Norra számára nem nagy összeg, de egy olyan fiú számára, aki Romvárosból jön, lehet, hogy sokkal többet ér az alkohol, mint a formás fenék és a keblek. Főleg, hogy ennyi pénzből bármelyik sarkon találna magának majdnem olyan csinos nőt, mint amilyen Norra is. Bár az egész más élmény lenne, mint amit az eredar tud neki nyújtani. De még ne szaladjunk ennyire előre!
Újfent ő vezeti a sort, csípője a kelleténél talán jobban is leng; nem kimondottan úgy megy, ahogy az egy finom úri hölgytől elvárható lenne. Ám nem különösebben zavartatja magát, amíg nem érnek Selyemrévbe vagy legalábbis a negyed tehetősebb környékére. *
– Nem túl nehéz? * Kérdezi Aljint, akinek ha feltűnt, hogy Norra ruhája némileg megváltozott, most az is feltűnhet, hogy az ugyanúgy kigombolva maradt a Babkártól való távozásuk után is. A kérdést persze csak azért teszi fel, hogy a férfi imponálhasson egy kicsit testi erejével, és ne érezze azt, hogy túl könnyen kapja meg magának a nőt. Már, ha megkapja magának egyáltalán. Norra láthatóan nem az a típus, aki egyetlen férfinak mutatja meg a bokáját élete során, de ezt Aljin, ha sejti is, nem tudhatja biztosan. *
– Nincs olyan messze, csak át kell menni a Csonthídon és ott az egyik házban lakom. * Magyarázza Aljinnak, ha az meg nem lógott a hordó sörrel időközben vagy más miatt le nem maradt véletlenül. *
– Még szerencse, hogy rád találtam, Aljin! Egyedül nem tudom, hogy cipeltem volna ezt haza… Azt hiszem, az volna az illendő, ha nemcsak elkísérnél, hanem be is térnél hozzám. Biztosan lepihennél ennyi munka után.
* Meghallgatja Babkár javaslatát, de nem hagyja meggyőzni magát. Még ha lenne is annyi pénz nála, most biztosan nem menne Kalácsfalvára. Van jobb dolga is épp, meg úgy általában. De majd talán elküldi valamelyik szolgálót, mert hogy néz az ki, hogy a kisasszony utazik órákat a sáros utakon? Annyira azért nem fontos neki, hogy legyen otthon egy hordó bor. *
– Köszönjük, de most nincs időnk az ilyen kitérőkre. Sok fontos elintéznivalója van egy magamfajta hölgynek. * Például még ruhát se vett magának az esküvőre. Az esküvőre, amire szegény Aljin nem lesz hivatalos valószínűleg, ezért el is felejtette említeni neki. *
– Igen, maradjon a sör. A jobb fajtából. * Teszi hozzá, nehogy holmi artheniori sört kapjanak a végén.
Babkár szokásos módon eltűnik, majd nem sokkal később visszatér az áruval együtt. Nem érti, hogy csinálja, hogy mindig ennyivel olcsóbban szerzi be az árut, mint más árusok, de Norra nem kérdez, csak vásárol. Az jobban áll neki és bizonyára a Babkárral való virágzó kapcsolatának is az az alapja, hogy nem kérdez túl sokat, csak annyit, amennyi szükséges.
Mivel azonban ő sem látta Venthelt, ezért kissé csalódottan kell távozniuk. Norgen már belenyugodott, hogy a félarcú fiú berezelt és elhúzott a városból. Persze az is lehet, hogy még mindig lábadozik – elég csúful eltört a lába akkor néhány hattal ezelőtt. És a szeme se állt jól. *
– Köszönöm szépen, drága Babkár! * Kissé előrehajol, így még az alacsony tündér férfi is remek betekintést kaphat azok közé az női mellek közé, amiket pár perce Aljin őrzött szemeivel oly' szorgalmasan. Ez persze Norra részéről nem megvesztegetési alap; egy egyszerű pukedli, ami azok miatt a fránya gombok miatt többet mutat a kelleténél. De ezért cserébe nyilván nem kérhet semmit, Babkár felfoghatja akár borravalóként is. Norgen pedig egyrészt úgy tekint rá, mint ennek az amúgy is virágzó kapcsolatnak a további virágoztatása. Másrészt, meg mint féltékenységkeltés Aljinban. Azért ő sem panaszkodhat, hiszen ő viheti Norra frissen vásárolt tíz literes söröshordóját! Az se kutyafüle.
Egy mosolyt megereszt még a kereskedő felé, mielőtt felegyenesedne, aztán vállával finoman megkoccintja az időközben mellette termő Aljin vállát, és elindul Romváros felé. *
– Minden jót, még találkozunk! * Köszön el Babkártól. A másik férfitól remélhetőleg nem kell még elbúcsúznia. Százharminc aranyat tart a kezei között, ami Norra számára nem nagy összeg, de egy olyan fiú számára, aki Romvárosból jön, lehet, hogy sokkal többet ér az alkohol, mint a formás fenék és a keblek. Főleg, hogy ennyi pénzből bármelyik sarkon találna magának majdnem olyan csinos nőt, mint amilyen Norra is. Bár az egész más élmény lenne, mint amit az eredar tud neki nyújtani. De még ne szaladjunk ennyire előre!
Újfent ő vezeti a sort, csípője a kelleténél talán jobban is leng; nem kimondottan úgy megy, ahogy az egy finom úri hölgytől elvárható lenne. Ám nem különösebben zavartatja magát, amíg nem érnek Selyemrévbe vagy legalábbis a negyed tehetősebb környékére. *
– Nem túl nehéz? * Kérdezi Aljint, akinek ha feltűnt, hogy Norra ruhája némileg megváltozott, most az is feltűnhet, hogy az ugyanúgy kigombolva maradt a Babkártól való távozásuk után is. A kérdést persze csak azért teszi fel, hogy a férfi imponálhasson egy kicsit testi erejével, és ne érezze azt, hogy túl könnyen kapja meg magának a nőt. Már, ha megkapja magának egyáltalán. Norra láthatóan nem az a típus, aki egyetlen férfinak mutatja meg a bokáját élete során, de ezt Aljin, ha sejti is, nem tudhatja biztosan. *
– Nincs olyan messze, csak át kell menni a Csonthídon és ott az egyik házban lakom. * Magyarázza Aljinnak, ha az meg nem lógott a hordó sörrel időközben vagy más miatt le nem maradt véletlenül. *
– Még szerencse, hogy rád találtam, Aljin! Egyedül nem tudom, hogy cipeltem volna ezt haza… Azt hiszem, az volna az illendő, ha nemcsak elkísérnél, hanem be is térnél hozzám. Biztosan lepihennél ennyi munka után.
2836. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-09-23 18:54:12
Üzenet elküldve: 2025-09-23 18:54:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Magas és kifejezetten ijesztő, illetve a legkevésbé sem bizalomgerjesztő férfi biceg a Piactéren. Mindenfelé utat nyitnak neki, annak ellenére is, hogy eléggé megviselt (vagy inkább: elgyepált) állapotban van. Elnyűtt ruhája koszos, büdös, és főleg a fejéhez közel alvadt, megsötétedett vérpettyektől mocskos. Kezén a bütykei koszos gyolcsba bugyolálva.
Bizalmatlanul és minden hozzáértés nélkül nézelődik a Piactéren. Fejébe vette, hogy maga mögött hagyja a várost, de mivel sose élt még a falakon kívül, nem tudja, mire lesz szüksége. Azt még kevésbé, hogy mi mennyibe kerül, és hogy mire fog telni egyáltalán a szerény vagyonából. Végül addig vásárolja a vándorláshoz szükséges dolgokat, amíg teljesen ki nem fogy a pénzéből. Nincs mese, amit sikerült venni, az lesz, amit nem, az nem. Majd kinn, az úton vagy a vadonban kiderül, hogy mi hiányzik és mi felesleges.
Miután megvett mindent, amit tudott, egy ócska lepedőből batyut formál, és abba teszi a holmikat, mert hátizsákra aztán már biztosan nem lesz pénze. Azzal tovább biceg, immáron azért, hogy maga mögött hagyja Artheniort.*
Bizalmatlanul és minden hozzáértés nélkül nézelődik a Piactéren. Fejébe vette, hogy maga mögött hagyja a várost, de mivel sose élt még a falakon kívül, nem tudja, mire lesz szüksége. Azt még kevésbé, hogy mi mennyibe kerül, és hogy mire fog telni egyáltalán a szerény vagyonából. Végül addig vásárolja a vándorláshoz szükséges dolgokat, amíg teljesen ki nem fogy a pénzéből. Nincs mese, amit sikerült venni, az lesz, amit nem, az nem. Majd kinn, az úton vagy a vadonban kiderül, hogy mi hiányzik és mi felesleges.
Miután megvett mindent, amit tudott, egy ócska lepedőből batyut formál, és abba teszi a holmikat, mert hátizsákra aztán már biztosan nem lesz pénze. Azzal tovább biceg, immáron azért, hogy maga mögött hagyja Artheniort.*
2835. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-09-23 15:45:42
Üzenet elküldve: 2025-09-23 15:45:42
ÚJ
![>Aljin Nera [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/12666_1751732818_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
*Természetesen célt ér Norra megjegyzése a wegtorenből származó dolgokat illetően, és ettől szélesen el is vigyorodik. Még szerencse, hogy most épp nem a nő és a kereskedő felé van fordulva, egyébként bizonnyal tökkelütöttnek néznék. Így viszont bárki más nézheti annak, ami összességében nem biztos hogy jobb, de ez most nem érdekli. Babkár szavaira felvont szemöldökkel fordul oda. Korábbi tapasztalatai alapján igazat kell adjon neki; ha valaki saját magának szervezi a fuvart, akkor tényleg olcsóbb messzebbről is hozatni akár bármilyen portékát. Ő már csak tudja - apja wegtorenben kereskedőkaravánokat vezet a mai napig, s ő maga is igen sokszor volt befogva valamilyen feladatra. A koszon kívül azért ragadt rá más is. Szívesen beleszólna most a beszélgetésbe, de inkább beleharap kicsit a nyelvébe. Nem tudhatja, hogy Norra olyan nemeskisasszony-e aki birtokában kordé vagy szekér is van-e, de semmiképpen sem szeretne gyalog hozni akármilyen boroshordót is Kalácsfalváról.
Amikor a fizetésre kerül a sor, eddigi ellazult állásából kihúzza magát. Tudja, hogy nemsokára szükség lesz a segítségére. A nő testvérére vonatkozó szavak meglepik, de igazából belegondolva tényleg nem tudhatta, hogy van-e neki fivére vagy sincs. Erről nem beszéltek. Sőt, igazából elég kevés dolgot tudott meg a nőről ahogy egyre jobban belegondol, míg saját maga szinte csak úgy ontotta magából a részleteket. De fura! Ez eddig fel sem tűnt neki.
Végül csak megérkezik a hordó, de a fullajtár csupán azt hagyja ott, a hámot nem. Bosszúsan elfintorodik egy pillanatra. Anélkül kicsit nehezebb lesz cipelni a hordót.*
- Igen, Norra! *-a nőre pillant, majd végül csak el is mosolyodik megint. Nem baj, ott egye meg a fene! Hátha a segítségért cserébe valami olyat kap, ami megéri a fáradtságot. Halkan nyögve a vállára veszi a hordót, kicsit igazgatja míg viszonylag kényelmes nem lesz így tartania, s mikor ez sikerül, kissé óvatos léptekkel áll meg a nő mellett.*
- Megvagyok, *-szuszogja a súly alatt-* indulhatunk!
*Természetesen célt ér Norra megjegyzése a wegtorenből származó dolgokat illetően, és ettől szélesen el is vigyorodik. Még szerencse, hogy most épp nem a nő és a kereskedő felé van fordulva, egyébként bizonnyal tökkelütöttnek néznék. Így viszont bárki más nézheti annak, ami összességében nem biztos hogy jobb, de ez most nem érdekli. Babkár szavaira felvont szemöldökkel fordul oda. Korábbi tapasztalatai alapján igazat kell adjon neki; ha valaki saját magának szervezi a fuvart, akkor tényleg olcsóbb messzebbről is hozatni akár bármilyen portékát. Ő már csak tudja - apja wegtorenben kereskedőkaravánokat vezet a mai napig, s ő maga is igen sokszor volt befogva valamilyen feladatra. A koszon kívül azért ragadt rá más is. Szívesen beleszólna most a beszélgetésbe, de inkább beleharap kicsit a nyelvébe. Nem tudhatja, hogy Norra olyan nemeskisasszony-e aki birtokában kordé vagy szekér is van-e, de semmiképpen sem szeretne gyalog hozni akármilyen boroshordót is Kalácsfalváról.
Amikor a fizetésre kerül a sor, eddigi ellazult állásából kihúzza magát. Tudja, hogy nemsokára szükség lesz a segítségére. A nő testvérére vonatkozó szavak meglepik, de igazából belegondolva tényleg nem tudhatta, hogy van-e neki fivére vagy sincs. Erről nem beszéltek. Sőt, igazából elég kevés dolgot tudott meg a nőről ahogy egyre jobban belegondol, míg saját maga szinte csak úgy ontotta magából a részleteket. De fura! Ez eddig fel sem tűnt neki.
Végül csak megérkezik a hordó, de a fullajtár csupán azt hagyja ott, a hámot nem. Bosszúsan elfintorodik egy pillanatra. Anélkül kicsit nehezebb lesz cipelni a hordót.*
- Igen, Norra! *-a nőre pillant, majd végül csak el is mosolyodik megint. Nem baj, ott egye meg a fene! Hátha a segítségért cserébe valami olyat kap, ami megéri a fáradtságot. Halkan nyögve a vállára veszi a hordót, kicsit igazgatja míg viszonylag kényelmes nem lesz így tartania, s mikor ez sikerül, kissé óvatos léptekkel áll meg a nő mellett.*
- Megvagyok, *-szuszogja a súly alatt-* indulhatunk!
2834. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-09-23 15:31:05
Üzenet elküldve: 2025-09-23 15:31:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
* Látja, hogy a nő húzza a száját a bor árát hallva, de Babkár nem azért lett kereskedő, mert könnyen feladja, ha pénzről és üzletről van szó. Röviden gondolkodik, majd felméri a rövid hajú szépség mellett álló fickót, és megvonja a vállát. *
- Ha van szekerük, vagy hasonlójuk, akkor fel tudom ajánlani, hogy magukkal tartok Kalácsfalvára. Ott sokkal jobb minőségű, és olcsóbb a bor, csak még nem tudtam felhozatni a városba, és az amúgy is megnyomná az árát. Alapvetően nem tennék ilyen ajánlatot, de visszajáró vendégeknek kijár a kellő tisztelet. * Hajt fejet a nő előtt, és gyorsan számol fejben. Az utazás miatt egy kicsit magasabb profitot kell rászámoljon, de még így is messze a legjobb lehetőség, amivel most élni tudnának. *
- Egy hordó bor, ha maguknak hozzák el, akkor rajtam keresztül kilencszáz aranyból megvan. Édes, és jó minőségű, nem olyan keserű, mint amit itt a duplájáért vesztegetnek. És a tharg sör is csak kilencven arany, tíz literes hordóval. * Idézi fel magában az árakat, amiket megjegyzett, amikor legutóbb arra járt. Közben érkezik felé egy újabb kérdés, amire elgondolkodik, és már csak a hecc kedvéért is végig néz a piacon, hátha kiszúrja az alakot. Nem sikerül, úgyhogy mosolyogva fordul vissza. *
- Ha látnám, mindenképp jelezném, de sajnos azóta se jött erre. * Jelenti ki, na nem mintha állandóan azt lesné, hogy jár-e ilyen alak a piac forgatagában. Helyette kap egy kis aranyat, mire boldogan bólint a tündér. *
- Sör lesz akkor. * Jelenti ki, hogy biztosan jól értik egymást. Bezár, ahogy szokott, és eltűnik néhány percre, amit Norra már megszokhatott. Nem kell sokáig várakozzanak, és már vissza is jön egy hordárral, aki a hátára szíjazva hozza a tízliteres hordót, amit aztán letesz a bódéra. Természetesen a hám nélkül. *
- Tessék, kérem. * Int Babkár előzékenyen, mert neki mindegy, hogy ki viszi el az italt. Ő már azzal foglalatoskodik, hogy újra kinyisson, és az éppen nála lévő árukat kezdje szemügyre venni, és azt, hogy minden megvan hiánytalanul. *
* Látja, hogy a nő húzza a száját a bor árát hallva, de Babkár nem azért lett kereskedő, mert könnyen feladja, ha pénzről és üzletről van szó. Röviden gondolkodik, majd felméri a rövid hajú szépség mellett álló fickót, és megvonja a vállát. *
- Ha van szekerük, vagy hasonlójuk, akkor fel tudom ajánlani, hogy magukkal tartok Kalácsfalvára. Ott sokkal jobb minőségű, és olcsóbb a bor, csak még nem tudtam felhozatni a városba, és az amúgy is megnyomná az árát. Alapvetően nem tennék ilyen ajánlatot, de visszajáró vendégeknek kijár a kellő tisztelet. * Hajt fejet a nő előtt, és gyorsan számol fejben. Az utazás miatt egy kicsit magasabb profitot kell rászámoljon, de még így is messze a legjobb lehetőség, amivel most élni tudnának. *
- Egy hordó bor, ha maguknak hozzák el, akkor rajtam keresztül kilencszáz aranyból megvan. Édes, és jó minőségű, nem olyan keserű, mint amit itt a duplájáért vesztegetnek. És a tharg sör is csak kilencven arany, tíz literes hordóval. * Idézi fel magában az árakat, amiket megjegyzett, amikor legutóbb arra járt. Közben érkezik felé egy újabb kérdés, amire elgondolkodik, és már csak a hecc kedvéért is végig néz a piacon, hátha kiszúrja az alakot. Nem sikerül, úgyhogy mosolyogva fordul vissza. *
- Ha látnám, mindenképp jelezném, de sajnos azóta se jött erre. * Jelenti ki, na nem mintha állandóan azt lesné, hogy jár-e ilyen alak a piac forgatagában. Helyette kap egy kis aranyat, mire boldogan bólint a tündér. *
- Sör lesz akkor. * Jelenti ki, hogy biztosan jól értik egymást. Bezár, ahogy szokott, és eltűnik néhány percre, amit Norra már megszokhatott. Nem kell sokáig várakozzanak, és már vissza is jön egy hordárral, aki a hátára szíjazva hozza a tízliteres hordót, amit aztán letesz a bódéra. Természetesen a hám nélkül. *
- Tessék, kérem. * Int Babkár előzékenyen, mert neki mindegy, hogy ki viszi el az italt. Ő már azzal foglalatoskodik, hogy újra kinyisson, és az éppen nála lévő árukat kezdje szemügyre venni, és azt, hogy minden megvan hiánytalanul. *
2833. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-09-23 15:04:24
Üzenet elküldve: 2025-09-23 15:04:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
* A szeme sarkából látja, hogy Aljin felé nézeget, de nem szól miatta, sőt, örül neki. Minél inkább sikerül felébreszteni a szerencsétlen vágyait, annál könnyebb lesz hazavinni és rávenni bármire.
Valójában a legkevésbé sem érdekli, hogy megy Babkár üzlete, legfeljebb olyan szempontból, hogy a jövőben is szeretne nála vásárolni, ezért jó lenne, ha nem menne csődbe. Illetve közvetítőként is használja Babkárt, még ha a tündér erről valószínűleg nem is tud egyelőre. De már több embernek is említette, hogy ide jár vásárolni, így ha üzenni akarnának neki, Babkár néhány aranyért biztosan továbbítaná az üzenetet. Erre azonban egyelőre nem került sor. Ez remek hír. Azt jelenti, hogy minden a legnagyobb rendben, senkinek nincs rá szüksége még.
A borvásárlás nehezebb feladatnak bizonyul, mint azt hitte. Csak úgy ráncolja a homlokát, számol fejben, számol az ujjain, végül úgy állapítja meg, hogy a bor drágább mulatság, mint az hitte. Így azt ráhagyja Samonyrra. Viszont, ha már itt vannak, valamit muszáj vennie. *
– A wegtoreni törpék söre jól hangzik. Wegtorenből érkeznek a legjobb emberek, bizonyára a legjobb sörök is. * Rá se pillant a bizonyára mellette ácsorgó Aljinra, de természetesen miatta mondja ezt, és valószínűleg azért is választja a wegtoreni sört, mert a férfi is onnan jött. Valóban nem sokkal drágább, mint a másik, cserébe valószínűleg épp olyan íze lesz, mint bármelyik sörnek, az ár inkább szállítás költségét fedezheti. Ám Norgen nem biztos benne, hogy elég lesz ennyi pia a fiatal férfinak. Nem csupán az a célja, hogy enyhén becsípjen tőle, hanem lehetőség szerint, hogy a világát se tudja. Ahhoz viszont nincs most elég arany nála. Kár érte, de így kénytelen lesz beérni azzal, ami van. Átad Babkár Threbucheynek 130 csengő aranyat.
*
– Jut eszembe, azóta se látta a kisöcsémet? Tudja, azt a fiút, akinek olyan csúnyán megégett a fél arca. Kezdek aggódni miatta. * Mondja szomorkás hangon, nem is számítva rá, hogy a kisöccse valahol a közelben bujkál épp és őt bámulja.*
– Majd még mindenképp visszajövök a napokban. De egyelőre elég lesz ez. * Ígéri meg Norra a kereskedőnek. Persze az ötezer aranyat nagyon sokallja, a hordó bort biztosan nem innen fogja beszerezni, de attól még más, olcsóbb portékákat alighanem fog vásárolni Babkárnál. Már nem először jött vissza. *
– Aljin kedves… Akkor a hordót rád bízhatom? * Fordul most végül a másik férfihoz. *
– Mutatom az utat.
* A szeme sarkából látja, hogy Aljin felé nézeget, de nem szól miatta, sőt, örül neki. Minél inkább sikerül felébreszteni a szerencsétlen vágyait, annál könnyebb lesz hazavinni és rávenni bármire.
Valójában a legkevésbé sem érdekli, hogy megy Babkár üzlete, legfeljebb olyan szempontból, hogy a jövőben is szeretne nála vásárolni, ezért jó lenne, ha nem menne csődbe. Illetve közvetítőként is használja Babkárt, még ha a tündér erről valószínűleg nem is tud egyelőre. De már több embernek is említette, hogy ide jár vásárolni, így ha üzenni akarnának neki, Babkár néhány aranyért biztosan továbbítaná az üzenetet. Erre azonban egyelőre nem került sor. Ez remek hír. Azt jelenti, hogy minden a legnagyobb rendben, senkinek nincs rá szüksége még.
A borvásárlás nehezebb feladatnak bizonyul, mint azt hitte. Csak úgy ráncolja a homlokát, számol fejben, számol az ujjain, végül úgy állapítja meg, hogy a bor drágább mulatság, mint az hitte. Így azt ráhagyja Samonyrra. Viszont, ha már itt vannak, valamit muszáj vennie. *
– A wegtoreni törpék söre jól hangzik. Wegtorenből érkeznek a legjobb emberek, bizonyára a legjobb sörök is. * Rá se pillant a bizonyára mellette ácsorgó Aljinra, de természetesen miatta mondja ezt, és valószínűleg azért is választja a wegtoreni sört, mert a férfi is onnan jött. Valóban nem sokkal drágább, mint a másik, cserébe valószínűleg épp olyan íze lesz, mint bármelyik sörnek, az ár inkább szállítás költségét fedezheti. Ám Norgen nem biztos benne, hogy elég lesz ennyi pia a fiatal férfinak. Nem csupán az a célja, hogy enyhén becsípjen tőle, hanem lehetőség szerint, hogy a világát se tudja. Ahhoz viszont nincs most elég arany nála. Kár érte, de így kénytelen lesz beérni azzal, ami van. Átad Babkár Threbucheynek 130 csengő aranyat.
*– Jut eszembe, azóta se látta a kisöcsémet? Tudja, azt a fiút, akinek olyan csúnyán megégett a fél arca. Kezdek aggódni miatta. * Mondja szomorkás hangon, nem is számítva rá, hogy a kisöccse valahol a közelben bujkál épp és őt bámulja.*
– Majd még mindenképp visszajövök a napokban. De egyelőre elég lesz ez. * Ígéri meg Norra a kereskedőnek. Persze az ötezer aranyat nagyon sokallja, a hordó bort biztosan nem innen fogja beszerezni, de attól még más, olcsóbb portékákat alighanem fog vásárolni Babkárnál. Már nem először jött vissza. *
– Aljin kedves… Akkor a hordót rád bízhatom? * Fordul most végül a másik férfihoz. *
– Mutatom az utat.
2832. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-09-23 14:56:53
Üzenet elküldve: 2025-09-23 14:56:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
*Meglehetőst élvezi az évődést Norrával. Sokkal jobban, mint korábban Ciliával. Bár az is igaz, hogy ő egy kislánynak látszott, Norra viszont.. nos, Norra a legkevésbé sem látszik kislánynak, és valószínűleg megfordul majd párszor gondolatai között később, majd ha egyedül lesz.
Szélesen mosolyogva zárkózik fel a magabiztosan meginduló nő mellé. Pontosabban talán egynegyed lépésnyit lemarad, mert nem tudja pontosan, hogy merre is mennek. Ezért is maradhat le arról a pillanatról amikor Norra öltözéke kissé megváltozik, de nincs szellemi képessége ezen eltűnődni, miközben így, oldalról remekül rálát.. vagyis belát.. szóval, miközben élénken figyeli a környezetüket, hogy ne lephesse meg őket egy zsebtolvaj vagy hasonló a Piac forgatagában.
Mikor megérkeznek a kereskedőhöz, arca még mindig vöröses árnyalatban játszik, de azért mosolyogva biccent oda köszönésképp. Nem nagyon érzi úgy, hogy meg kéne szólalnia - ez most nem az ő üzlete, nem fog beleokoskodni. Amúgy sem nagyon ért hozzá. Ennek ellenére hegyezi a fülét, és szeme egyre jobban elkerekedik attól, amit hall.*
- Khöm?! *-szakad ki belőle a köhögés a bor ötezer aranyas árát hallva. Ötezer arany?! Mi a jó ég?! Vagy iszonyat sok hasznot pakol a kereskedő a bor árára, vagy a bor ilyen megveszekedett drága. Amennyiben ez utóbbi a helyzet, lehet hogy még most lenne ideje szakmát váltani. Karddal ellenfelet aprítani, vagy kapával a szőlőtőke körül bohóckodni.. ha belegondol, hogy melyikben mekkora a rizikó, és mekkorát lehet nyerni egyikkel vagy a másikkal..
Ha Norra és a Babkárnak nevezett kereskedő esetleg ránézne, úgy bocsánatkérőn int egyet, és továbbra is csöndben marad. Inkább körbefordítja a tekintetét, hogy lássa, mi zajlik a Piactéren, de mindent rendben lévőnek talál. Ennek örül. Annak is örülne, ha Norra megelégedne valami tízliteres hordócskával, és nem hajtana rá a huszonötösre. Szívesen segít elvinni az italt a nő házához, de a jó szívének is vannak kézzelfogható határai azért.*
*Meglehetőst élvezi az évődést Norrával. Sokkal jobban, mint korábban Ciliával. Bár az is igaz, hogy ő egy kislánynak látszott, Norra viszont.. nos, Norra a legkevésbé sem látszik kislánynak, és valószínűleg megfordul majd párszor gondolatai között később, majd ha egyedül lesz.
Szélesen mosolyogva zárkózik fel a magabiztosan meginduló nő mellé. Pontosabban talán egynegyed lépésnyit lemarad, mert nem tudja pontosan, hogy merre is mennek. Ezért is maradhat le arról a pillanatról amikor Norra öltözéke kissé megváltozik, de nincs szellemi képessége ezen eltűnődni, miközben így, oldalról remekül rálát.. vagyis belát.. szóval, miközben élénken figyeli a környezetüket, hogy ne lephesse meg őket egy zsebtolvaj vagy hasonló a Piac forgatagában.
Mikor megérkeznek a kereskedőhöz, arca még mindig vöröses árnyalatban játszik, de azért mosolyogva biccent oda köszönésképp. Nem nagyon érzi úgy, hogy meg kéne szólalnia - ez most nem az ő üzlete, nem fog beleokoskodni. Amúgy sem nagyon ért hozzá. Ennek ellenére hegyezi a fülét, és szeme egyre jobban elkerekedik attól, amit hall.*
- Khöm?! *-szakad ki belőle a köhögés a bor ötezer aranyas árát hallva. Ötezer arany?! Mi a jó ég?! Vagy iszonyat sok hasznot pakol a kereskedő a bor árára, vagy a bor ilyen megveszekedett drága. Amennyiben ez utóbbi a helyzet, lehet hogy még most lenne ideje szakmát váltani. Karddal ellenfelet aprítani, vagy kapával a szőlőtőke körül bohóckodni.. ha belegondol, hogy melyikben mekkora a rizikó, és mekkorát lehet nyerni egyikkel vagy a másikkal..
Ha Norra és a Babkárnak nevezett kereskedő esetleg ránézne, úgy bocsánatkérőn int egyet, és továbbra is csöndben marad. Inkább körbefordítja a tekintetét, hogy lássa, mi zajlik a Piactéren, de mindent rendben lévőnek talál. Ennek örül. Annak is örülne, ha Norra megelégedne valami tízliteres hordócskával, és nem hajtana rá a huszonötösre. Szívesen segít elvinni az italt a nő házához, de a jó szívének is vannak kézzelfogható határai azért.*
2831. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-09-23 14:10:07
Üzenet elküldve: 2025-09-23 14:10:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenki, mert unatkozok. Lesz, ami lesz//
* Hintóstul érkezik Cagon a piactérre. Mintha valami úr érkezne, úgy nyílik szét az embersereg. Pedig ha tudnák, hogy ki lapul bent, akkor nem állnának félre, sőt, talán még meg is állnának, hogy képtelenség legyen az áthaladás. A gondolatiban elmélyülő orkot hidegen hagyják a kinti események, legalábbis, amíg utazik. Ez a nap kezd hasonlóan elnyomott lenni, mint az összes többi. A halálnak a szaga kering a levegőben, közben a kint ennek nyomát sem látja. Ha a megérzései valósak, úgy már rég kiürülne a piac. *
- Itt álljon meg.
* Szavára a hintó hamar megállásra kényszerül két bódé között. A kocsis hátrapillant, próbálja kiköveztetni ennek okát, ám az ork nem magyarázkodik. Fáradt, de nem testileg, inkább lelkileg, amit most hirtelenjében nem tudja, hogy hogyan orvosolhatna. Végül egy unott sóhajt követve adja ki a következő utasításokat. *
- Innen sétálok, várj meg a piac szélén. Nem tudom meddig maradok, de ha napnyugtáig nem térnék vissza, akkor nem is fogok.
* Bólint a kocsis, majd amint letisztázták a tervet, az ork kinyitja az ajtót, majd ki is lép a hintóból. Első dolga, hogy egy mély levegőt vegyen, majd míg a hintó elhalad mögötte, addig tekintetével végignézi a környező alakokat és bódékat. Valami olyasmit keres, ami felkelti az érdeklődését. Hogy minek örülne? Bárminek igazából. Egy kivalló üzletnek, akár valami pörgős akciónak, amit csak kívülről szemlélhet, mint például az akasztás, ám ha bele is tudna avatkozni, nos, az lenne csak hab a tortán. Kezeit összefonja a háta mögött és így kezd el sétálni a bódék között. Néhol megáll, mert valamit végig szeretne hallgatni, vagy éppen a kirakatban tetszik meg neki valami. Míg előbbinél úgy tesz, mintha a kirakatot bámulná, utóbbinál azon gondolkodik, hogy érdemes e ezt a sok hülyeséget megvenni. Eddig semmi olyasmi nem nyerte el a tetszését, amire egyből pénzt adna, de bármelyik nap lehet az a nap, amikor maga csapja oda valamelyik asztalra az erszényét, szólván, hogy „kuss és vidd a pénzem”. Ám ez azonban egy nagyon furcsa gondolat, ami nem illik jelen pozíciója mellé. *
* Hintóstul érkezik Cagon a piactérre. Mintha valami úr érkezne, úgy nyílik szét az embersereg. Pedig ha tudnák, hogy ki lapul bent, akkor nem állnának félre, sőt, talán még meg is állnának, hogy képtelenség legyen az áthaladás. A gondolatiban elmélyülő orkot hidegen hagyják a kinti események, legalábbis, amíg utazik. Ez a nap kezd hasonlóan elnyomott lenni, mint az összes többi. A halálnak a szaga kering a levegőben, közben a kint ennek nyomát sem látja. Ha a megérzései valósak, úgy már rég kiürülne a piac. *
- Itt álljon meg.
* Szavára a hintó hamar megállásra kényszerül két bódé között. A kocsis hátrapillant, próbálja kiköveztetni ennek okát, ám az ork nem magyarázkodik. Fáradt, de nem testileg, inkább lelkileg, amit most hirtelenjében nem tudja, hogy hogyan orvosolhatna. Végül egy unott sóhajt követve adja ki a következő utasításokat. *
- Innen sétálok, várj meg a piac szélén. Nem tudom meddig maradok, de ha napnyugtáig nem térnék vissza, akkor nem is fogok.
* Bólint a kocsis, majd amint letisztázták a tervet, az ork kinyitja az ajtót, majd ki is lép a hintóból. Első dolga, hogy egy mély levegőt vegyen, majd míg a hintó elhalad mögötte, addig tekintetével végignézi a környező alakokat és bódékat. Valami olyasmit keres, ami felkelti az érdeklődését. Hogy minek örülne? Bárminek igazából. Egy kivalló üzletnek, akár valami pörgős akciónak, amit csak kívülről szemlélhet, mint például az akasztás, ám ha bele is tudna avatkozni, nos, az lenne csak hab a tortán. Kezeit összefonja a háta mögött és így kezd el sétálni a bódék között. Néhol megáll, mert valamit végig szeretne hallgatni, vagy éppen a kirakatban tetszik meg neki valami. Míg előbbinél úgy tesz, mintha a kirakatot bámulná, utóbbinál azon gondolkodik, hogy érdemes e ezt a sok hülyeséget megvenni. Eddig semmi olyasmi nem nyerte el a tetszését, amire egyből pénzt adna, de bármelyik nap lehet az a nap, amikor maga csapja oda valamelyik asztalra az erszényét, szólván, hogy „kuss és vidd a pénzem”. Ám ez azonban egy nagyon furcsa gondolat, ami nem illik jelen pozíciója mellé. *
2830. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-09-23 13:44:04
Üzenet elküldve: 2025-09-23 13:44:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
* A kis tündér szépen komótosan baktat vissza a tisztásról. Látja, hogy még nem tobzódnak a bódéjánál, ami bizonyosan az eddigi hiányának köszönhető. Szépen lassan kinyit, és már épp kezdene rikácsolni, amikor egy ismerős vásárló jelenik meg előtte, de ezúttal nem egyedül. *
- Drága kisasszony. * Köszönti mosolyogva, mert bár arcról felismeri, a nevét nem tudja, de valószínűleg ha tudná, is elfelejtette volna már. A kérdésre udvariasan mosolyog, és legyint egyet szerényen. *
- Tudja kedves, hogy van ez. Néha egymás lábát tapossák, máskor pedig a légy se száll erre. De azért nem panaszkodom, jól megy, megyeget. * Jegyzi meg, és csillogó szemekkel bólogat helyeslően a megjegyzésre. *
- Valóban, nincs még egy árus, aki olyan olcsó, mint Babkár. Aki kevesebbet kér, az vagy lopta, vagy hamisította. * Szajkózza a szokásos szövegét, majd a bor hallatán széles mosolyra húzza a száját. Nemrég adott el egy igen jó aggbort, talán most sikerül megint. *
- Van borom, bár nem hordóval. Egy kis huszonöt literes hordó megtöltéséhez legalább ugyan ennyi üveg bor kellene, drága hölgyem. Ha a legkiválóbb minőségű, ötven éves Harsogóval akarja megtölteni, és mi mást inna egy ilyen nemes úrihölgy, olyan ötezer arany lenne, de ekkora összegű vásárlásnál azért adnék kedvezményt. Legyen négyezer hatszáz. * Végez gyors fejszámolást, majd hozzá tesz még egy fontos dolgot. *
- És a hordó árát én állom. Persze ha kevésbé minőségi italról lenne szó, akkor már kétezer-nyolcszáz aranyból ki tudná hozni, a tavalyi harsogó is elég remek, azt mondják. Na meg a kis hordó, százötven aranyért. * Próbálkozik először, majd rátér a másik felvetésre is, ami tételesen a sör lenne. *
- Sörből van pont egy hordó édeskés barnám, elég erős. Száz arany a tíz literes hordó, de ha rám hallgat, akkor a wegtoreni törpék sörénél rosszabbal nem éri be. Százharminc arany, alig több, viszont ízben minden kétséget kizárólag érezhető a különbség. Ugyan úgy tíz liter. De azért egyik se olyan jó, mint a harsogó bora. A legolcsóbb borom, amit még jó szívvel eladnék, ha egy hordónyit szeretne belőle, ezerötszáz arany, a hordó árával együtt.
* A kis tündér szépen komótosan baktat vissza a tisztásról. Látja, hogy még nem tobzódnak a bódéjánál, ami bizonyosan az eddigi hiányának köszönhető. Szépen lassan kinyit, és már épp kezdene rikácsolni, amikor egy ismerős vásárló jelenik meg előtte, de ezúttal nem egyedül. *
- Drága kisasszony. * Köszönti mosolyogva, mert bár arcról felismeri, a nevét nem tudja, de valószínűleg ha tudná, is elfelejtette volna már. A kérdésre udvariasan mosolyog, és legyint egyet szerényen. *
- Tudja kedves, hogy van ez. Néha egymás lábát tapossák, máskor pedig a légy se száll erre. De azért nem panaszkodom, jól megy, megyeget. * Jegyzi meg, és csillogó szemekkel bólogat helyeslően a megjegyzésre. *
- Valóban, nincs még egy árus, aki olyan olcsó, mint Babkár. Aki kevesebbet kér, az vagy lopta, vagy hamisította. * Szajkózza a szokásos szövegét, majd a bor hallatán széles mosolyra húzza a száját. Nemrég adott el egy igen jó aggbort, talán most sikerül megint. *
- Van borom, bár nem hordóval. Egy kis huszonöt literes hordó megtöltéséhez legalább ugyan ennyi üveg bor kellene, drága hölgyem. Ha a legkiválóbb minőségű, ötven éves Harsogóval akarja megtölteni, és mi mást inna egy ilyen nemes úrihölgy, olyan ötezer arany lenne, de ekkora összegű vásárlásnál azért adnék kedvezményt. Legyen négyezer hatszáz. * Végez gyors fejszámolást, majd hozzá tesz még egy fontos dolgot. *
- És a hordó árát én állom. Persze ha kevésbé minőségi italról lenne szó, akkor már kétezer-nyolcszáz aranyból ki tudná hozni, a tavalyi harsogó is elég remek, azt mondják. Na meg a kis hordó, százötven aranyért. * Próbálkozik először, majd rátér a másik felvetésre is, ami tételesen a sör lenne. *
- Sörből van pont egy hordó édeskés barnám, elég erős. Száz arany a tíz literes hordó, de ha rám hallgat, akkor a wegtoreni törpék sörénél rosszabbal nem éri be. Százharminc arany, alig több, viszont ízben minden kétséget kizárólag érezhető a különbség. Ugyan úgy tíz liter. De azért egyik se olyan jó, mint a harsogó bora. A legolcsóbb borom, amit még jó szívvel eladnék, ha egy hordónyit szeretne belőle, ezerötszáz arany, a hordó árával együtt.
2829. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-09-23 12:57:26
Üzenet elküldve: 2025-09-23 12:57:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Műhelymunka//
//Hajsütő-készítés: 1/2//
*A kocsit a Kovácsműhely közelében állította le, ahogy szinte mindig. Az oldalából lehajtott polc ezúttal is munkapadként szolgál, és erre a pultra könyököl most, miközben ujjai között elgondolkodva egy levelet forgat, amit nemrégiben kapott. A levél több dolgot is jelent, elsősorban munkát, sok munkát. Másodsorban pedig növekedést. Anyagi értelemben, elismertségben és lehetőségekben. És gondot is jelent a maga módján. Gondot, mert az árut amit kiszállításra kérnek benne.. nos, azt már eladta másnak, amikor az eredeti vevő-jelölt nem jelent meg a megbeszélt időben.
Felegyenesedik a pult mellől, a levelet elsüllyeszti vaskos bőrköténye megannyi zsebei közül az egyikben, és a kocsija hátuljához lép. Onnan több dolgot is előpakol: a kis fatuskót elsőnek, majd másodikként a tuskóra állítja kisméretű hordozható üllőjét. Mivel most vaskosabb anyaggal kíván dolgozni mint korábban, ezért nem a forrasztólámpát veszi elő következőnek, hanem egy bádogvödröt. Illetve - nem is vödör az, ha jobban megnézi az ember, hanem hordozható kovácstűzhely! Hiszen a vödör belsejét már feketére égett agyaggal szigetelték és egy fémcső segítségével könnyedén lehet több levegőt juttatni a parázságyra is. Persze a parázságy még hírben sincs, ehhez egy kis zsákból szenet önt a vödör aljára, majd némi ügyeskedés után be is gyújtja azt. Míg keze jár, gondolatai egy része az elkészítendő tárgy körül keringenek. Emellett marad kapacitása azon is tűnődni, hogy mennyire hasznára tudna válni egy valódi műhely, olyan, ahol mindennek megvan a maga helye, és minden.. igazi. Igazi tűzhely igazi fújtatóval, igazi üllő és igazi munkapad. Nem pedig mindenhol csak ezek az ideiglenes megoldások! Na de talán nemsokára.
Míg a faszén-ágy hevül, a munkapadra szereli satuját, mellé teszi a kalapácsot, fogókat, reszelőt és ráspolyt. Bronz-rudat húz elő, hüvelykujj-vastagat. Egy finom fogú fémfűrésszel gyorsan le is vágja a megfelelő méretű darabokat, majd azokat a -nem túl forró!- tűzhelyébe rakja.
A bronz megmunkálása nem idegen feladat számára. Mikor szemre úgy ítéli hogy a fém izzása megfelelő hőfokról árulkodik, csipesszel kihúzza a tűzből és az üllőre teszi az egyik felhevített rudat. Kalapáccsal formálja meg finoman hajlítottra, a két végén egymástól elfordított irányban laposra. Mikor elégedett az eredménnyel, a folyamatot megismétli a másik rúdon is. Ezek lesznek a csipesz szárai, melyek összezárva a tincset szorítják majd. Mert hát ezt készít most: hajsütőt. Kovács módra fúrja át a rudak közepét ahová a forgó-szegecs kerül majd. Mikor a fém kihűl, finom reszelővel dolgozik rajta, hogy az illeszkedő felületek simák legyenek, ne tépjék a hajat. A két szárat ezután vas szegeccsel erősít össze, s ettől ollóként nyílik-csukódik a szerkezet. A forróság ellen azonban védelem is kell: egy blokk-darab tölgyfát hasít ketté, belsejét vájatolja és igazítja míg szorosan nem illeszkednek a bronzra. Mikor ez kész, még nem rögzíti fel őket az apró szegecsekkel, hanem vászonnal és finom homokkal selymesen simára csiszolja a félkész szerkezetet. Csak akkor nyúl sajgó-fáradt ujjaival újra a fához, mikor ezzel készen van. A csipeszt a satuhoz viszi, vékony fúrószárral lyukakat üt a nyélen, majd másik szárral a fán is, úgy, hogy a lyukak fedjék egymást. Ekkor tér át az üllőhöz, ahol apró szegecsekkel felrögzíti a nyeleket, mintha csak egy kés gerincére tenné. Itt nincs értelme ragasztót vagy enyvet használnia – a forró bronz szinte azonnal ledobná magáról úgy a fát.
Mikor ezzel megvan, ujjai között tartva a vasaló-csipeszt felegyenesedik. Próbaképp saját szakállát simítja a csipesz pofái közé, tudja hogy az most nem meleg semennyire, így nem is aggódik amiatt, hogy leégetné férfiúi díszét. Elégedett. Jól is halad. A pulton félrerakja a csipeszt, megropogtatja derekát, és újra a kocsi hátuljához lép.*
//Hajsütő-készítés: 1/2//
*A kocsit a Kovácsműhely közelében állította le, ahogy szinte mindig. Az oldalából lehajtott polc ezúttal is munkapadként szolgál, és erre a pultra könyököl most, miközben ujjai között elgondolkodva egy levelet forgat, amit nemrégiben kapott. A levél több dolgot is jelent, elsősorban munkát, sok munkát. Másodsorban pedig növekedést. Anyagi értelemben, elismertségben és lehetőségekben. És gondot is jelent a maga módján. Gondot, mert az árut amit kiszállításra kérnek benne.. nos, azt már eladta másnak, amikor az eredeti vevő-jelölt nem jelent meg a megbeszélt időben.
Felegyenesedik a pult mellől, a levelet elsüllyeszti vaskos bőrköténye megannyi zsebei közül az egyikben, és a kocsija hátuljához lép. Onnan több dolgot is előpakol: a kis fatuskót elsőnek, majd másodikként a tuskóra állítja kisméretű hordozható üllőjét. Mivel most vaskosabb anyaggal kíván dolgozni mint korábban, ezért nem a forrasztólámpát veszi elő következőnek, hanem egy bádogvödröt. Illetve - nem is vödör az, ha jobban megnézi az ember, hanem hordozható kovácstűzhely! Hiszen a vödör belsejét már feketére égett agyaggal szigetelték és egy fémcső segítségével könnyedén lehet több levegőt juttatni a parázságyra is. Persze a parázságy még hírben sincs, ehhez egy kis zsákból szenet önt a vödör aljára, majd némi ügyeskedés után be is gyújtja azt. Míg keze jár, gondolatai egy része az elkészítendő tárgy körül keringenek. Emellett marad kapacitása azon is tűnődni, hogy mennyire hasznára tudna válni egy valódi műhely, olyan, ahol mindennek megvan a maga helye, és minden.. igazi. Igazi tűzhely igazi fújtatóval, igazi üllő és igazi munkapad. Nem pedig mindenhol csak ezek az ideiglenes megoldások! Na de talán nemsokára.
Míg a faszén-ágy hevül, a munkapadra szereli satuját, mellé teszi a kalapácsot, fogókat, reszelőt és ráspolyt. Bronz-rudat húz elő, hüvelykujj-vastagat. Egy finom fogú fémfűrésszel gyorsan le is vágja a megfelelő méretű darabokat, majd azokat a -nem túl forró!- tűzhelyébe rakja.
A bronz megmunkálása nem idegen feladat számára. Mikor szemre úgy ítéli hogy a fém izzása megfelelő hőfokról árulkodik, csipesszel kihúzza a tűzből és az üllőre teszi az egyik felhevített rudat. Kalapáccsal formálja meg finoman hajlítottra, a két végén egymástól elfordított irányban laposra. Mikor elégedett az eredménnyel, a folyamatot megismétli a másik rúdon is. Ezek lesznek a csipesz szárai, melyek összezárva a tincset szorítják majd. Mert hát ezt készít most: hajsütőt. Kovács módra fúrja át a rudak közepét ahová a forgó-szegecs kerül majd. Mikor a fém kihűl, finom reszelővel dolgozik rajta, hogy az illeszkedő felületek simák legyenek, ne tépjék a hajat. A két szárat ezután vas szegeccsel erősít össze, s ettől ollóként nyílik-csukódik a szerkezet. A forróság ellen azonban védelem is kell: egy blokk-darab tölgyfát hasít ketté, belsejét vájatolja és igazítja míg szorosan nem illeszkednek a bronzra. Mikor ez kész, még nem rögzíti fel őket az apró szegecsekkel, hanem vászonnal és finom homokkal selymesen simára csiszolja a félkész szerkezetet. Csak akkor nyúl sajgó-fáradt ujjaival újra a fához, mikor ezzel készen van. A csipeszt a satuhoz viszi, vékony fúrószárral lyukakat üt a nyélen, majd másik szárral a fán is, úgy, hogy a lyukak fedjék egymást. Ekkor tér át az üllőhöz, ahol apró szegecsekkel felrögzíti a nyeleket, mintha csak egy kés gerincére tenné. Itt nincs értelme ragasztót vagy enyvet használnia – a forró bronz szinte azonnal ledobná magáról úgy a fát.
Mikor ezzel megvan, ujjai között tartva a vasaló-csipeszt felegyenesedik. Próbaképp saját szakállát simítja a csipesz pofái közé, tudja hogy az most nem meleg semennyire, így nem is aggódik amiatt, hogy leégetné férfiúi díszét. Elégedett. Jól is halad. A pulton félrerakja a csipeszt, megropogtatja derekát, és újra a kocsi hátuljához lép.*
2828. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-09-23 12:21:28
Üzenet elküldve: 2025-09-23 12:21:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Árnyak a napvilágban//
//Bevásárlás//
*Nem egészen biztos benne, hogy talál-e most megfelelő árust a piacon. Már másodjára kerüli meg az összes standot, a pokrócból rögtönzött csuklya alól mérve végig a portékát. Végül csak megtalálja akit keres. Bár ahogy elnézi a fickót, nem egészen biztos benne, hogy valódi az, amit árul.
Megáll a standja előtt, tekintete végigsiklik a dobozokba rakott üvegeken. Nem bánná, ha jobban értene az ilyesmihez. Végül csak rábök az egyikre, amelyikben zöld színű italt lát. Nem is próbál alkudni egy petákot sem. Nem a saját aranyát költi.
A zöld italt is becsúsztatja a zsákjába, a többi frissen vásárolt holmi mellé. Végzett. Még egyszer utoljára végignéz a Piactéren, arra gondol: még mindig van lehetősége megszökni. Valahova, el, messze, ahol nem találják meg.
De tudja, hogy ilyen hely talán nincs is. Összeszorítja fogait hogy állkapcsa belesajdul, majd visszaindul a Romváros felé, amerről jött.*
//Bevásárlás//
*Nem egészen biztos benne, hogy talál-e most megfelelő árust a piacon. Már másodjára kerüli meg az összes standot, a pokrócból rögtönzött csuklya alól mérve végig a portékát. Végül csak megtalálja akit keres. Bár ahogy elnézi a fickót, nem egészen biztos benne, hogy valódi az, amit árul.
Megáll a standja előtt, tekintete végigsiklik a dobozokba rakott üvegeken. Nem bánná, ha jobban értene az ilyesmihez. Végül csak rábök az egyikre, amelyikben zöld színű italt lát. Nem is próbál alkudni egy petákot sem. Nem a saját aranyát költi.
A zöld italt is becsúsztatja a zsákjába, a többi frissen vásárolt holmi mellé. Végzett. Még egyszer utoljára végignéz a Piactéren, arra gondol: még mindig van lehetősége megszökni. Valahova, el, messze, ahol nem találják meg.
De tudja, hogy ilyen hely talán nincs is. Összeszorítja fogait hogy állkapcsa belesajdul, majd visszaindul a Romváros felé, amerről jött.*
2827. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-09-22 22:05:45
Üzenet elküldve: 2025-09-22 22:05:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ponyvaregény//
- Meg a lónak a faszát, vagy én megyek, vagy együtt megyünk, vagy sehogy! Engem belezett ki majdnem a sa'ni, ez az én harcom és az én bosszúm!
*Jelenti ki határozottan a férfinak.*
- Különben is, az előbb mondtad, hogy csak egy kalapács van nálad. Azzal hogyan akarod megmenti a fiút, ha bajba kerül? Na ugye.
*Felmordul, s fel is pattan. Határozottan lépked vissza a piactér felé, s újdonsült társa vagy követi, vagy nem. Amint a térre ér, szeméve vadul keresni kezdi a nőt, de a fiút hamarabb veszi észre, mint az eredart. Óvatosan közelebb megy, igyekszik a tömeg és az árusbódék takarásában maradni, és közben jól szemügyre venni a gyanúsítottat.*
- Levághatod a hajad akármilyen rövidre, a pofád beleégett abba az egy szemembe...
*Mormogja maga elé dühösen. Legszívesebben már most nekiugrana a szörnynek, de muszáj türtőztetnie magát.
A megfelelő pillanatot keresi, hátha a fiú arrébb lép a sa'nitól, hogy figyelmeztethesse a veszélyre.*
- Meg a lónak a faszát, vagy én megyek, vagy együtt megyünk, vagy sehogy! Engem belezett ki majdnem a sa'ni, ez az én harcom és az én bosszúm!
*Jelenti ki határozottan a férfinak.*
- Különben is, az előbb mondtad, hogy csak egy kalapács van nálad. Azzal hogyan akarod megmenti a fiút, ha bajba kerül? Na ugye.
*Felmordul, s fel is pattan. Határozottan lépked vissza a piactér felé, s újdonsült társa vagy követi, vagy nem. Amint a térre ér, szeméve vadul keresni kezdi a nőt, de a fiút hamarabb veszi észre, mint az eredart. Óvatosan közelebb megy, igyekszik a tömeg és az árusbódék takarásában maradni, és közben jól szemügyre venni a gyanúsítottat.*
- Levághatod a hajad akármilyen rövidre, a pofád beleégett abba az egy szemembe...
*Mormogja maga elé dühösen. Legszívesebben már most nekiugrana a szörnynek, de muszáj türtőztetnie magát.
A megfelelő pillanatot keresi, hátha a fiú arrébb lép a sa'nitól, hogy figyelmeztethesse a veszélyre.*
2826. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-09-22 16:17:30
Üzenet elküldve: 2025-09-22 16:17:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
//Babkár//
~ Hát persze hogy nem, hiszen én csavarlak az ujjaim közé. ~ * A magyarázatra bólint, nem húzza tovább a húrt. *
– Értem és köszönöm a bókot. Valóban nemes hölgy vagyok, nem pediglen holmi nőcske. Lebuktam. * Megadóan maga elé emeli a kezeit.
Aljin bár komolyan gondolja szavait, Norra inkább csak jópofa nagyzolásnak látja. Tenyerét most szája elé teszi és úgy kuncog a férfin. Az egy dolog, hogy nem egy vézna gyerek ez az Aljin, de azt aligha hinné, hogy puszta kézzel legyőzne egy csapat útonállót. De most inkább nem szól emiatt, inkább tesz egy játékos megjegyzést rá, amit persze nem gondol komolyan, és a hangsúlyából ezt valószínűleg Aljin is meg tudja állapítani. *
– Hát akkor neked nem is kéne mester, te magad vagy az! * Ezután áttérnek a borvásárlás témájára. A nő nem tudja, mekkora hordókban tárolják a bort, így ígérni nem tud semmit. De majd Babkár biztosan felvilágosítja őket a részletekről. Meg is látja a tündért a szokásos helyén, és elindul felé. Igencsak melege lehet, mert mire a kereskedő közelébe ér, már csak a legalsó gombja van begombolva a háromból. *
– Drága Babkár! * Köszönti már viszonylag távolról a kereskedőt. Abban a díszes ruhában van, amit korábban nála vásárolt. Ha Babkár figyelmes, még azt is észreveheti, hogy az a közönséges, vörös rúzs van a nő ajkaira kenve, amit szintén tőle vett; illetve enyve rózsaillatot áraszt magából, amit szintén ő szerzett be neki. Mivel már párszor járt nála, így egy kissé személyesebb hangnemet üt meg az eredar. Hátha még az eddigieknél is barátibb áron tudja beszerezni az árut. *
– Hogy megy az üzlet? Remélem, sokan vásárolnak nálad mostanában, hiszen nincs a városban még egy kereskedő, aki ilyen jó áron adná a portékáit! * A rövid smúzolás után rátér a lényegre. *
– Ezúttal bort keresek. Legjobb lenne rögtön egy hordóval, de ha az nincs, akkor megelégszek két üveggel is. Vagy, ha van valami erősebb sör hordóban, akkor inkább legyen az. * Most Aljinhoz fordul. *
– Egy perc az egész.
//Babkár//
~ Hát persze hogy nem, hiszen én csavarlak az ujjaim közé. ~ * A magyarázatra bólint, nem húzza tovább a húrt. *
– Értem és köszönöm a bókot. Valóban nemes hölgy vagyok, nem pediglen holmi nőcske. Lebuktam. * Megadóan maga elé emeli a kezeit.
Aljin bár komolyan gondolja szavait, Norra inkább csak jópofa nagyzolásnak látja. Tenyerét most szája elé teszi és úgy kuncog a férfin. Az egy dolog, hogy nem egy vézna gyerek ez az Aljin, de azt aligha hinné, hogy puszta kézzel legyőzne egy csapat útonállót. De most inkább nem szól emiatt, inkább tesz egy játékos megjegyzést rá, amit persze nem gondol komolyan, és a hangsúlyából ezt valószínűleg Aljin is meg tudja állapítani. *
– Hát akkor neked nem is kéne mester, te magad vagy az! * Ezután áttérnek a borvásárlás témájára. A nő nem tudja, mekkora hordókban tárolják a bort, így ígérni nem tud semmit. De majd Babkár biztosan felvilágosítja őket a részletekről. Meg is látja a tündért a szokásos helyén, és elindul felé. Igencsak melege lehet, mert mire a kereskedő közelébe ér, már csak a legalsó gombja van begombolva a háromból. *
– Drága Babkár! * Köszönti már viszonylag távolról a kereskedőt. Abban a díszes ruhában van, amit korábban nála vásárolt. Ha Babkár figyelmes, még azt is észreveheti, hogy az a közönséges, vörös rúzs van a nő ajkaira kenve, amit szintén tőle vett; illetve enyve rózsaillatot áraszt magából, amit szintén ő szerzett be neki. Mivel már párszor járt nála, így egy kissé személyesebb hangnemet üt meg az eredar. Hátha még az eddigieknél is barátibb áron tudja beszerezni az árut. *
– Hogy megy az üzlet? Remélem, sokan vásárolnak nálad mostanában, hiszen nincs a városban még egy kereskedő, aki ilyen jó áron adná a portékáit! * A rövid smúzolás után rátér a lényegre. *
– Ezúttal bort keresek. Legjobb lenne rögtön egy hordóval, de ha az nincs, akkor megelégszek két üveggel is. Vagy, ha van valami erősebb sör hordóban, akkor inkább legyen az. * Most Aljinhoz fordul. *
– Egy perc az egész.
2825. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-09-22 15:27:19
Üzenet elküldve: 2025-09-22 15:27:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
*Nem sok dolga volt nőkkel eddig, de ami dolga volt, az felkészítette már arra, hogy milyen az, amikor egy nő a bolondját járatja az emberrel. És most egyértelműen érzi, hogy Norra csak szórakozik rajta - vagy vele, nézőpont kérdése. Viszonozza hát a nő pillantását, és bár érzi hogy arcbőre forró, azért odahunyorint egyet.*
- Nőcske az, akit két könnyű szóval az ujja köré csavar az ember fia. Téged nem ilyennek látlak. *-kissé megingatja fejét-* Te olyan vagy, mint egy valódi nemes hölgy. Vagy hát lehet, hogy nem csak olyan, hanem az is vagy, nem tudom.
*Zavartan megvakarja tarkóját. Megpróbált annyira jól válaszolni, amennyire tudott. A következő szavak hallatán kissé megbotlik egy kiálló utcakőben, de még időben visszanyeri az egyensúlyát. Jó kérdést tett fel Norra, nagyon is jót. Maga sem tudja, hogy mit csinált volna.*
- Vagy azzal, vagy csak puszta kézzel. *-igyekszik hangsúlyába épp annyi nemtörődöm flegmaságot csempészni, amitől hihetőnek tűnik a mondat.-* Minden csapatnak van egy vezére. Ha azt kiütöd,
*Állához húzza ökleit, majd gyors mozdulattal a levegőbe üt párszor, mintha épp valaki állcsúcsát és orrát célozná.*
- a többi elszelel, és még csak hátra sem néz. Ezt hívják úgy, hogy sr..stratégia! *-nagy komolyan rá is bólint a bődületes ökörségére. A mozdulatot a nála nagyobb fiúktól leste el még pár éve, a szavait pedig a Sirály Bátorsága nevű dalból kölcsönözte, ahol a Sirálynak nevezett hős a Patkányok vezérét intézi el legelőször, és a többi Patkány észtvesztve menekül ezután. A dalt valami Kikötői bárdtól hallotta egyszer, fogalma sincs hogy tényleg volt-e olyan, akit Sirálynak neveztek, vagy hogy kik-mik lehetnek azok a Patkányok.
Minden esetre nem sokáig kell a kutyaszorítóban izzadnia, hiszen elérik a Piacteret. Nincs lehetősége elbúcsúzni, Norra ugyanis olyan húrokat penget meg, amik dallama elfeledtet vele Sirályt, banditát és minden egyebet is. Leginkább Norra mosolya van rá ilyen hatással, legyünk őszinték. Félrebiccenti fejét, így jelzi hogy figyel, s csak hamar meg is kapja a farbát, amitől csak vigyorognia kell.*
- Ó, hát ebben könnyedén tudok segíteni, Norra kisasszony! Legalábbis ha legfeljebb harminc iccés hordót akarsz venni. Ha annál nagyobbat, akkor egyszerűbb, ha kordéval viteted ki. *-szőrszálhasogatása valódi tapasztalaton alapul, és azon a tényen, hogy nem szeretne egy akkora hordót a vállán cipelni, aminek a súlya majd' akkora, mint a sajátja.*
*Nem sok dolga volt nőkkel eddig, de ami dolga volt, az felkészítette már arra, hogy milyen az, amikor egy nő a bolondját járatja az emberrel. És most egyértelműen érzi, hogy Norra csak szórakozik rajta - vagy vele, nézőpont kérdése. Viszonozza hát a nő pillantását, és bár érzi hogy arcbőre forró, azért odahunyorint egyet.*
- Nőcske az, akit két könnyű szóval az ujja köré csavar az ember fia. Téged nem ilyennek látlak. *-kissé megingatja fejét-* Te olyan vagy, mint egy valódi nemes hölgy. Vagy hát lehet, hogy nem csak olyan, hanem az is vagy, nem tudom.
*Zavartan megvakarja tarkóját. Megpróbált annyira jól válaszolni, amennyire tudott. A következő szavak hallatán kissé megbotlik egy kiálló utcakőben, de még időben visszanyeri az egyensúlyát. Jó kérdést tett fel Norra, nagyon is jót. Maga sem tudja, hogy mit csinált volna.*
- Vagy azzal, vagy csak puszta kézzel. *-igyekszik hangsúlyába épp annyi nemtörődöm flegmaságot csempészni, amitől hihetőnek tűnik a mondat.-* Minden csapatnak van egy vezére. Ha azt kiütöd,
*Állához húzza ökleit, majd gyors mozdulattal a levegőbe üt párszor, mintha épp valaki állcsúcsát és orrát célozná.*
- a többi elszelel, és még csak hátra sem néz. Ezt hívják úgy, hogy sr..stratégia! *-nagy komolyan rá is bólint a bődületes ökörségére. A mozdulatot a nála nagyobb fiúktól leste el még pár éve, a szavait pedig a Sirály Bátorsága nevű dalból kölcsönözte, ahol a Sirálynak nevezett hős a Patkányok vezérét intézi el legelőször, és a többi Patkány észtvesztve menekül ezután. A dalt valami Kikötői bárdtól hallotta egyszer, fogalma sincs hogy tényleg volt-e olyan, akit Sirálynak neveztek, vagy hogy kik-mik lehetnek azok a Patkányok.
Minden esetre nem sokáig kell a kutyaszorítóban izzadnia, hiszen elérik a Piacteret. Nincs lehetősége elbúcsúzni, Norra ugyanis olyan húrokat penget meg, amik dallama elfeledtet vele Sirályt, banditát és minden egyebet is. Leginkább Norra mosolya van rá ilyen hatással, legyünk őszinték. Félrebiccenti fejét, így jelzi hogy figyel, s csak hamar meg is kapja a farbát, amitől csak vigyorognia kell.*
- Ó, hát ebben könnyedén tudok segíteni, Norra kisasszony! Legalábbis ha legfeljebb harminc iccés hordót akarsz venni. Ha annál nagyobbat, akkor egyszerűbb, ha kordéval viteted ki. *-szőrszálhasogatása valódi tapasztalaton alapul, és azon a tényen, hogy nem szeretne egy akkora hordót a vállán cipelni, aminek a súlya majd' akkora, mint a sajátja.*
2824. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-09-22 14:54:38
Üzenet elküldve: 2025-09-22 14:54:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ponyvaregény//
* A fiatal férfi csak nem akar leszállni a bőrszínéről. Ennyire azért már nem szokta érdekelni másokat, ezért egy kissé frusztráltan sóhajt egyet, de továbbra is nyugodtan válaszol. *
– Számomra te tűnsz furcsának, meg a legtöbben ebben a városban. Olyan világos a bőrötök, mint a holdfény. Mifelénk mindenki így néz ki. * Maga Wegtoren más tészta, ott már sokkal inkább keverednek a különböző szerzetek; a világ minden tájáról érkeznek néha kereskedők. Ő azonban még a tűz városánál is távolabbról érkezett, törzse a sivatag buckái között élt és vándorolt.
Muzomgot pedig a démon és Venthel története érdekli jobban, így nem is magyarázza tovább a dolgot. Állát simogatva hallgatja a másik történetét. Annál a résznél, amikor Venthel lehúzza szemfedőjét, együttérzően elhúzza a száját, de nem szól semmit. A kérdésre hümmög egyet. *
– Mindent én se tudok róluk. Csak történeteket hallottam. Emberöltők óta senki nem látott sa'nit Lanawin földjén. Vagy, ha látott is, nem tudta kinek elmesélni. * Persze az is lehet, hogy csak nem a tevepásztorok által lakott vidéken tevékenykednek ezek az entitások, s ezért nem hallottak róluk jó ideje. A sivatag emberpróbáló hely, de annyi előnye mégiscsak van, hogy nem vonul rajta végig minden évben egy élőholt sereg vagy a dögvész. És az eredarok is elkerülik általában. *
– Igen, ilyesmiről már hallottam. A jó hír, hogy túlélted és talán megjegyezted az arcát. A rossz hír, hogy a sa'nik szórakozásból gyilkolnak, és te valamiért megtetszettél neki. Nem kizárt, hogy azóta is szemmel tart, várja a megfelelő alkalmat, hogy újra lecsapjon. Lehet, hogy most is itt van a piactéren! * Ez már persze csak a saját fantáziájának a szüleménye. Nem akar pánikot kelteni a fiúban, de azért óva inti. *
– Ez nagyjából minden, amit tudok róluk.
* A fiatal férfi csak nem akar leszállni a bőrszínéről. Ennyire azért már nem szokta érdekelni másokat, ezért egy kissé frusztráltan sóhajt egyet, de továbbra is nyugodtan válaszol. *
– Számomra te tűnsz furcsának, meg a legtöbben ebben a városban. Olyan világos a bőrötök, mint a holdfény. Mifelénk mindenki így néz ki. * Maga Wegtoren más tészta, ott már sokkal inkább keverednek a különböző szerzetek; a világ minden tájáról érkeznek néha kereskedők. Ő azonban még a tűz városánál is távolabbról érkezett, törzse a sivatag buckái között élt és vándorolt.
Muzomgot pedig a démon és Venthel története érdekli jobban, így nem is magyarázza tovább a dolgot. Állát simogatva hallgatja a másik történetét. Annál a résznél, amikor Venthel lehúzza szemfedőjét, együttérzően elhúzza a száját, de nem szól semmit. A kérdésre hümmög egyet. *
– Mindent én se tudok róluk. Csak történeteket hallottam. Emberöltők óta senki nem látott sa'nit Lanawin földjén. Vagy, ha látott is, nem tudta kinek elmesélni. * Persze az is lehet, hogy csak nem a tevepásztorok által lakott vidéken tevékenykednek ezek az entitások, s ezért nem hallottak róluk jó ideje. A sivatag emberpróbáló hely, de annyi előnye mégiscsak van, hogy nem vonul rajta végig minden évben egy élőholt sereg vagy a dögvész. És az eredarok is elkerülik általában. *
– Igen, ilyesmiről már hallottam. A jó hír, hogy túlélted és talán megjegyezted az arcát. A rossz hír, hogy a sa'nik szórakozásból gyilkolnak, és te valamiért megtetszettél neki. Nem kizárt, hogy azóta is szemmel tart, várja a megfelelő alkalmat, hogy újra lecsapjon. Lehet, hogy most is itt van a piactéren! * Ez már persze csak a saját fantáziájának a szüleménye. Nem akar pánikot kelteni a fiúban, de azért óva inti. *
– Ez nagyjából minden, amit tudok róluk.
2823. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-09-22 14:24:02
Üzenet elküldve: 2025-09-22 14:24:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ponyvaregény//
- Így születtél? De miért? Mágia? Átok?
*Úgy látszik a fiút jobban érdekli a rejtélyes alak eredete, mint Eeyr. Ez nagyjából fedi is a valóságot, nem gyűlöli az istennőt, tiszteli is a maga módján, de nem tervezi aktívan gyakorolni azt és az egész életét az ő doktrinációi alapján élni.*
- Egyelőre amit mondasz, az mind ráillik erre a nőre. A fogadóban találkoztam vele. Elcsalt onnét, majd átváltozott, és megpróbált megölni. Sikerült időben elmenekülnöm. Aztán még aznap este visszatért a fogadóba, és betört a szobámba, ahol ezt a sebet adta nekem. *Felemeli a szemfedőjét, hátha a seb láttán belátja a fekete férfi, hogy Eeyr keze jó messze volt aznap éjjel.* - Kiugrottam az ablakon, hogy mentsem az irhám, a lábam törtem miatta.
*Kicsit hagyja, hogy ülepedjen a történet, aztán folytatja.*
- Mesélj nekem ezekről a sa'nikról. Soha nem hallottam még ezt a szót. Ez a sa'ni egy viszonylag szép hölgy volt, elég meggyőzően is beszélt. Mindegyik ilyen fertelmes teremtmény mestere ezeknek?
- Így születtél? De miért? Mágia? Átok?
*Úgy látszik a fiút jobban érdekli a rejtélyes alak eredete, mint Eeyr. Ez nagyjából fedi is a valóságot, nem gyűlöli az istennőt, tiszteli is a maga módján, de nem tervezi aktívan gyakorolni azt és az egész életét az ő doktrinációi alapján élni.*
- Egyelőre amit mondasz, az mind ráillik erre a nőre. A fogadóban találkoztam vele. Elcsalt onnét, majd átváltozott, és megpróbált megölni. Sikerült időben elmenekülnöm. Aztán még aznap este visszatért a fogadóba, és betört a szobámba, ahol ezt a sebet adta nekem. *Felemeli a szemfedőjét, hátha a seb láttán belátja a fekete férfi, hogy Eeyr keze jó messze volt aznap éjjel.* - Kiugrottam az ablakon, hogy mentsem az irhám, a lábam törtem miatta.
*Kicsit hagyja, hogy ülepedjen a történet, aztán folytatja.*
- Mesélj nekem ezekről a sa'nikról. Soha nem hallottam még ezt a szót. Ez a sa'ni egy viszonylag szép hölgy volt, elég meggyőzően is beszélt. Mindegyik ilyen fertelmes teremtmény mestere ezeknek?
2822. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-09-22 13:42:56
Üzenet elküldve: 2025-09-22 13:42:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ponyvaregény//
* Nincsenek egy véleményen, de ezt már megszokta a férfi. Nem ismer sok embert ezen a világon, akikkel valaha is egy véleményen volt. Sőt, néha még a maga hitében is megremeg, de ezt persze nem szokta mások orrára kötni. A nap végén tudja, hogy Eeyrnek tervei vannak vele, különben már jó egy évtizede hagyta volna meghalni, amikor megmarta az a kígyó.
A másik szavaira szórakozottan felhorkan. Talán mégis van, amiben egyetértenek. *
– Van, aki – vagy ami – nem érdemli meg a kegyes halált. Aki a gonoszt szolgálja, kivívta maga ellen Eeyr haragját. Nem értek egyet azokkal a papokkal, akik ölbe tett kézzel nézik, ahogy a sötétség elburjánzik a világban. Kértem támogatást is tőlük, de hogy félelemből vagy ostobaságból nem adtak, azt nem tudom. Abban viszont biztos vagyok, hogy aki ezt tette veled és akik támogatják az ilyeneket, azokon még a máglyahalál sem segít. * Persze attól még meg lehet próbálni – ártani nem árthat az élve elégetés. *
– Sok minden történt már velem életem során, de a bőröm színét szüleim után örököltem. Ők pedig az ő szüleik után. * Természetesen tudja, hogy a számára oly' természetes sötétebb bőrszín szokatlan ezen a vidéken, emiatt gyakran megnézik. *
– Wegtorenről túlról jöttem, a népem ott él. * Teszi még hozzá, hátha ezzel segít felvilágosítani az ifjút, aki úgy látszik, még nem látott hozzá hasonlót. *
– A sa'ni gonoszat, démont jelent. Ősi történetek szólnak a sa'nikról, amik fájdalomból, félelemből táplálkoznak, és rendkívül veszélyesek. Valamelyiknek hatalmas karmai, agyarai vannak, mások láthatatlanná tudnak válni. Néha feltűnnek a világban, ölnek, pusztítanak. Ha túléltél egy találkozást egy sa'nival, Eeyrnek veled is tervei vannak. * Megint körbeértek, de most már nem az a célja, hogy meggyőzze a másikat arról, hogy bízzon az istennőben, inkább csak tényeket közöl. Hogy a másik mit kezd ezzel az információval, az már nem az ő gondja. *
– Mondd, hol találkoztál ezzel a lénnyel?
* Nincsenek egy véleményen, de ezt már megszokta a férfi. Nem ismer sok embert ezen a világon, akikkel valaha is egy véleményen volt. Sőt, néha még a maga hitében is megremeg, de ezt persze nem szokta mások orrára kötni. A nap végén tudja, hogy Eeyrnek tervei vannak vele, különben már jó egy évtizede hagyta volna meghalni, amikor megmarta az a kígyó.
A másik szavaira szórakozottan felhorkan. Talán mégis van, amiben egyetértenek. *
– Van, aki – vagy ami – nem érdemli meg a kegyes halált. Aki a gonoszt szolgálja, kivívta maga ellen Eeyr haragját. Nem értek egyet azokkal a papokkal, akik ölbe tett kézzel nézik, ahogy a sötétség elburjánzik a világban. Kértem támogatást is tőlük, de hogy félelemből vagy ostobaságból nem adtak, azt nem tudom. Abban viszont biztos vagyok, hogy aki ezt tette veled és akik támogatják az ilyeneket, azokon még a máglyahalál sem segít. * Persze attól még meg lehet próbálni – ártani nem árthat az élve elégetés. *
– Sok minden történt már velem életem során, de a bőröm színét szüleim után örököltem. Ők pedig az ő szüleik után. * Természetesen tudja, hogy a számára oly' természetes sötétebb bőrszín szokatlan ezen a vidéken, emiatt gyakran megnézik. *
– Wegtorenről túlról jöttem, a népem ott él. * Teszi még hozzá, hátha ezzel segít felvilágosítani az ifjút, aki úgy látszik, még nem látott hozzá hasonlót. *
– A sa'ni gonoszat, démont jelent. Ősi történetek szólnak a sa'nikról, amik fájdalomból, félelemből táplálkoznak, és rendkívül veszélyesek. Valamelyiknek hatalmas karmai, agyarai vannak, mások láthatatlanná tudnak válni. Néha feltűnnek a világban, ölnek, pusztítanak. Ha túléltél egy találkozást egy sa'nival, Eeyrnek veled is tervei vannak. * Megint körbeértek, de most már nem az a célja, hogy meggyőzze a másikat arról, hogy bízzon az istennőben, inkább csak tényeket közöl. Hogy a másik mit kezd ezzel az információval, az már nem az ő gondja. *
– Mondd, hol találkoztál ezzel a lénnyel?
2821. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-09-22 11:57:05
Üzenet elküldve: 2025-09-22 11:57:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Volt már rosszabb//
– Nem tűnök nőcskének? Hát akkor minek tűnök? * Tettetett meglepettséggel néz Aljin felé. Egyetlen célja ezzel, hogy még jobban összezavarja szerencsétlent. Amolyan előételnek szánja a másik zavarodottságát. Kimondottan szórakoztatónak tartja a fiatal férfi próbálkozásait, hogy kimagyarázza magát, miközben egyre mélyebbre ássa érvelésének hitelességét.
A kardforgatás említésére azonban már tényleg meglepődik. Nem akarja mondani, de kardot forgatni általában nem tőrrel szokás. Viszont azt még el is hiszi a másiknak, hogy mestere vette rá erre. Még csak nem is tűnik badarságnak. Norgen sem az oldalán lógó, régen meg nem fent tőrt tartja a legveszélyesebb fegyverének, hanem önmagát. Más kérdés, hogy Aljinnak valószínűleg nincsenek hatalmas karmai a bőre alatt. Mindenesetre, ha a barna bőrű legény nem is jelent majd nagy problémát Norgennek, reméli, hogy a mestere nem lopakodik valahol a közelben és tartja szemmel tanítványát. Egy veterán kardforgatóval már meggyűlne a baja. A fejében végbemenő gondolatok miatt csak egy kicsivel később reagál Aljin szavaira. *
– Bölcs mestered van. A kard önmagában tényleg nem véd meg. De azért hasznos tud lenni, ha mást kell megvédened. Mi lett volna, ha egy csapat bandita állta volna az utunkat a romvárosban? Azzal a tőrrel bántál volna el velük? * Merthogy időközben a romos épületeket maguk mögött hagyták, a piactér szélére értek. Hangja nem számon kérő, inkább kíváncsi. Nem mintha ő kifejezetten értene a kardforgatáshoz. Hangjából ítélve még akár el is hinné Aljinnak, ha igennel felelne a kérdésre. *
– Mindegy is. Köszönöm, hogy elkísértél idáig, kedves Aljin. Nem akarlak feltartani, de lenne itt még egy dolog, amiben tudnál segíteni. Természetesen meghálálnám. * Sokatmondóan mosolyog a fiatal férfi felé, és ha a másik nem zárkózik el a további segítségnyújtás elől, meg is osztja tervét vele. Legalábbis az egyik felét. *
– Szükségem lenne otthon egy hordó borra. De egyedül nem tudom elszállítani Selyemrévbe. Tudnál ebben segíteni? * Arra pedig, hogy valóban Lihanechből származik-e, egészen véletlenül elfelejt válaszolni. *
– Nem tűnök nőcskének? Hát akkor minek tűnök? * Tettetett meglepettséggel néz Aljin felé. Egyetlen célja ezzel, hogy még jobban összezavarja szerencsétlent. Amolyan előételnek szánja a másik zavarodottságát. Kimondottan szórakoztatónak tartja a fiatal férfi próbálkozásait, hogy kimagyarázza magát, miközben egyre mélyebbre ássa érvelésének hitelességét.
A kardforgatás említésére azonban már tényleg meglepődik. Nem akarja mondani, de kardot forgatni általában nem tőrrel szokás. Viszont azt még el is hiszi a másiknak, hogy mestere vette rá erre. Még csak nem is tűnik badarságnak. Norgen sem az oldalán lógó, régen meg nem fent tőrt tartja a legveszélyesebb fegyverének, hanem önmagát. Más kérdés, hogy Aljinnak valószínűleg nincsenek hatalmas karmai a bőre alatt. Mindenesetre, ha a barna bőrű legény nem is jelent majd nagy problémát Norgennek, reméli, hogy a mestere nem lopakodik valahol a közelben és tartja szemmel tanítványát. Egy veterán kardforgatóval már meggyűlne a baja. A fejében végbemenő gondolatok miatt csak egy kicsivel később reagál Aljin szavaira. *
– Bölcs mestered van. A kard önmagában tényleg nem véd meg. De azért hasznos tud lenni, ha mást kell megvédened. Mi lett volna, ha egy csapat bandita állta volna az utunkat a romvárosban? Azzal a tőrrel bántál volna el velük? * Merthogy időközben a romos épületeket maguk mögött hagyták, a piactér szélére értek. Hangja nem számon kérő, inkább kíváncsi. Nem mintha ő kifejezetten értene a kardforgatáshoz. Hangjából ítélve még akár el is hinné Aljinnak, ha igennel felelne a kérdésre. *
– Mindegy is. Köszönöm, hogy elkísértél idáig, kedves Aljin. Nem akarlak feltartani, de lenne itt még egy dolog, amiben tudnál segíteni. Természetesen meghálálnám. * Sokatmondóan mosolyog a fiatal férfi felé, és ha a másik nem zárkózik el a további segítségnyújtás elől, meg is osztja tervét vele. Legalábbis az egyik felét. *
– Szükségem lenne otthon egy hordó borra. De egyedül nem tudom elszállítani Selyemrévbe. Tudnál ebben segíteni? * Arra pedig, hogy valóban Lihanechből származik-e, egészen véletlenül elfelejt válaszolni. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3048-3067