Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 156 (3101. - 3120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3120. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-09 20:51:39
Üzenet elküldve: 2026-02-09 20:51:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az ismerős idegen//
*A félvér már nem tartja azt a pár lépésnyi távolságot, amitől oly nagyon közönyösnek tűnhetett még az imént. Bár igaz, a portékákat illetően túl nagy lelkesedés egyelőre továbbra sem látszik az arcán. Az a korábban megmutatott hivalkodó zöld ruha, az ódivatú rókabunda, s a giccses zafírgyűrű azt sejteti, Dorren Ahbat bizonyára sok mindennel rendelkezik a sátrában, ízléssel azonban a legkevésbé sem. Legalább is Alymeidhától igencsak távol állnak az efféle csiricsáré holmik, az északi elfekre jellemző egyszerű elegancia híve. Igazság szerint egyáltalán nem annak a reményében kísérte el a kikötőit a piacra, hogy valóban valami drága, mutatós csecsebecsével térjen vissza, pusztán a kíváncsiság hajtotta. Elvégre miért szerette volna a férfi, hogy egyáltalán vele jöjjön? Nehezen tudja elképzelni, hogy valóban egyszerű bocsánatkérésről lenne szó - egy percig nem hiszi, hogy Nolenar bármit is bánna azzal az estével és hajnallal kapcsolatban. Ahogy azonban csöndesen a többi árut szemléli, s hegyezi a fülét, egyre inkább világossá válik számára, hogy valóban nem puszta vásárolgatásról van szó. Egyértelműen sokat kérdez a kupectől, s a legkevésbé sem emlékeztet egy udvarias, felszínes piaci csevelyre. A kereskedelem szövevényes világ meglehetősen távol áll tőle, nem ismeri az útvonalakat, a vámszedőket, nem igazán tudja egyáltalán milyen árucikkekkel csencselnek a különböző városokból érkező kufárok. Ilyesmikről odahaza sohasem tanult, az elfek erdei falvaiban ennek a tudásnak nem igazán veszi hasznát az ember, s hiába él néhány éve már a városban, mindezekből nem sok dolog ragadt rá. Próbálja azonban az elhangzottakat kötni valamihez, s legalább addig megjegyezni, amíg alkalma nem adódik részletesen rákérdezni mindezekre később a kikötőinél. Így talán nagyjából fel tudja mérni a szerzett információk értékét, ki tudja, talán egyszer hasznára válnak.
Kifejezéstelen arcán a gyanakvás árnya észrevétlenül suhan át, mikor Nolenar a selyemharisnyákat szemlélni. Nem a húgok létezésének tényét vitatja magában, semmit sem tud a fickóról, nem tudja, hogy ebben esetleg ferdít-e, mindenesetre a fehérnemű nem egy olyanfajta ajándék, amit gyakorta ad az ember a tulajdon leánytestvérének. Legalább is feléjük hallatlanul illetlen lenne, a fene tudja a városban mi a szokás.*
- Érdekes választás *szólal meg végül pimasz őszinteséggel, mintha csak kimondaná, amire szerinte mindenki gondol.
Az elhangzó pletykát már jobban el tudja helyezni valahol. Ugyan a Wegtoreni Kalmárban nem volt alkalma megfordulni, hallott annak tulajdonosáról, Caldorcor báróról, aki a szóbeszéd szerint valami barbár származású leányzót vett el. Vagy csak félig barbár? Mérget nem venne rá, de ez az első elhangzó dolog, amiről végre egy kicsi fogalma is akad.
Épp maga is szemlél egy pár harisnyát, ujjai között óvatosan dörzsöli meg az anyagot, mozdulatában azonban egy pillanatra megáll némi illetődöttséggel, mikor a puszták titokzatos látogatóiról esik szó.*
- Orkok? *halk meglepettséggel kérdez vissza* - Különös, nem igazán szoktak csapatostól megfordulni arrafelé *puhatol, hátha még akad valami pletykája erről a kupecnek. Aly nem is nagyon látott még öldbőrű bestiát, ennek persze a legfőbb oka, hogy Lichanech környékén egyáltalán nem élnek. A hosszúéltűek ősi ellenségei, nem merészkednek arra a tájékra, de tudja, hogy akad néhány belőlük itt, a város rosszabb környékein is.
Mintha kezdené kapiskálni, mi is lenne jelenleg az ő szerepe, amint nem zavar bele a beszélgetésbe, a kufárhoz fordul.*
- Esetleg parfümjei is akadnak? *mosolyodik el halványan, alig érződik benne a művi udvariaskodás*
*A félvér már nem tartja azt a pár lépésnyi távolságot, amitől oly nagyon közönyösnek tűnhetett még az imént. Bár igaz, a portékákat illetően túl nagy lelkesedés egyelőre továbbra sem látszik az arcán. Az a korábban megmutatott hivalkodó zöld ruha, az ódivatú rókabunda, s a giccses zafírgyűrű azt sejteti, Dorren Ahbat bizonyára sok mindennel rendelkezik a sátrában, ízléssel azonban a legkevésbé sem. Legalább is Alymeidhától igencsak távol állnak az efféle csiricsáré holmik, az északi elfekre jellemző egyszerű elegancia híve. Igazság szerint egyáltalán nem annak a reményében kísérte el a kikötőit a piacra, hogy valóban valami drága, mutatós csecsebecsével térjen vissza, pusztán a kíváncsiság hajtotta. Elvégre miért szerette volna a férfi, hogy egyáltalán vele jöjjön? Nehezen tudja elképzelni, hogy valóban egyszerű bocsánatkérésről lenne szó - egy percig nem hiszi, hogy Nolenar bármit is bánna azzal az estével és hajnallal kapcsolatban. Ahogy azonban csöndesen a többi árut szemléli, s hegyezi a fülét, egyre inkább világossá válik számára, hogy valóban nem puszta vásárolgatásról van szó. Egyértelműen sokat kérdez a kupectől, s a legkevésbé sem emlékeztet egy udvarias, felszínes piaci csevelyre. A kereskedelem szövevényes világ meglehetősen távol áll tőle, nem ismeri az útvonalakat, a vámszedőket, nem igazán tudja egyáltalán milyen árucikkekkel csencselnek a különböző városokból érkező kufárok. Ilyesmikről odahaza sohasem tanult, az elfek erdei falvaiban ennek a tudásnak nem igazán veszi hasznát az ember, s hiába él néhány éve már a városban, mindezekből nem sok dolog ragadt rá. Próbálja azonban az elhangzottakat kötni valamihez, s legalább addig megjegyezni, amíg alkalma nem adódik részletesen rákérdezni mindezekre később a kikötőinél. Így talán nagyjából fel tudja mérni a szerzett információk értékét, ki tudja, talán egyszer hasznára válnak.
Kifejezéstelen arcán a gyanakvás árnya észrevétlenül suhan át, mikor Nolenar a selyemharisnyákat szemlélni. Nem a húgok létezésének tényét vitatja magában, semmit sem tud a fickóról, nem tudja, hogy ebben esetleg ferdít-e, mindenesetre a fehérnemű nem egy olyanfajta ajándék, amit gyakorta ad az ember a tulajdon leánytestvérének. Legalább is feléjük hallatlanul illetlen lenne, a fene tudja a városban mi a szokás.*
- Érdekes választás *szólal meg végül pimasz őszinteséggel, mintha csak kimondaná, amire szerinte mindenki gondol.
Az elhangzó pletykát már jobban el tudja helyezni valahol. Ugyan a Wegtoreni Kalmárban nem volt alkalma megfordulni, hallott annak tulajdonosáról, Caldorcor báróról, aki a szóbeszéd szerint valami barbár származású leányzót vett el. Vagy csak félig barbár? Mérget nem venne rá, de ez az első elhangzó dolog, amiről végre egy kicsi fogalma is akad.
Épp maga is szemlél egy pár harisnyát, ujjai között óvatosan dörzsöli meg az anyagot, mozdulatában azonban egy pillanatra megáll némi illetődöttséggel, mikor a puszták titokzatos látogatóiról esik szó.*
- Orkok? *halk meglepettséggel kérdez vissza* - Különös, nem igazán szoktak csapatostól megfordulni arrafelé *puhatol, hátha még akad valami pletykája erről a kupecnek. Aly nem is nagyon látott még öldbőrű bestiát, ennek persze a legfőbb oka, hogy Lichanech környékén egyáltalán nem élnek. A hosszúéltűek ősi ellenségei, nem merészkednek arra a tájékra, de tudja, hogy akad néhány belőlük itt, a város rosszabb környékein is.
Mintha kezdené kapiskálni, mi is lenne jelenleg az ő szerepe, amint nem zavar bele a beszélgetésbe, a kufárhoz fordul.*
- Esetleg parfümjei is akadnak? *mosolyodik el halványan, alig érződik benne a művi udvariaskodás*
3119. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-09 20:40:58
Üzenet elküldve: 2026-02-09 20:40:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok //
* Nos a színes képek pontos készítése is kiderül. Ez már egy olyan plusz információ, amit nem várt a zsoldos, de mégis megkapott. Azonban, a jóslás feltérképezése tovább folyik. *
- Ébredés, ez jó szó rá. Nem éreztem már jól ott magam. * Erősíti meg a lány szavait. *
- A lap nem téved. * Erősíti meg a második lappal kapcsolatos dolgokat is. *
- Nehézség és küzdelem, na meg megpróbáltatások. Ez sem hangzik túl jól. Bár, a kemény munkától nem félek. Talán, így lesz a harccal is. * Gondolkodik el a jövőjén, amiben még nincsen leírva a nagy kincs, a hercegnő, meg semmi, amit a mesékben leírnak. De még csak az sem, hogy minden nap lesz betevője. Hát ez, bár valósnak hangzik, nem az, amire elsőnek gondolt. *
- Hagyományosabb irány? Ez pontosan mit jelent? * Kérdez vissza Vanrei. A szerelem nehézségeire nem reagál semmit, egyszerűen elhallgat. Nem örül neki, hogy ezt hallja, de ha nem tehet ellene semmit, akkor nem abban kell megtalálja a célt, hogy talál, hanem abban, hogy keres. *
- Nos, egyszerű. Pont, mint én. * Mondja üres hangon. *
- Na de, kihez csatlakozzak? * Néz céltalan üres tekintettel a sötételf szemeibe. Majd zavartan megrázza a fejét és az erszényéből elő vesz 10 aranyat és szó nélkül lerakja a hordóra a négy kártyalap mellé. Ezzel Zrammi Dwirthen felé kifizette a jóslás árát.
*
- Van kedved velem ebédelni? Szeretnék többet megtudni a városról. És mint ahogy a lapokban is láttad, úgysem Leszel a feleségem, nem kell ilyentől tartanod. * Mondja egy keserű mosollyal Markondenten. *
- Talán, utána még tíz aranyért kérek egy jóslást, hogy jövő megmondja, hogyan is néz majd ki a jövendőbelim. * Mondja egy picit jobb kedvvel a vidéki zsoldos. *
* Nos a színes képek pontos készítése is kiderül. Ez már egy olyan plusz információ, amit nem várt a zsoldos, de mégis megkapott. Azonban, a jóslás feltérképezése tovább folyik. *
- Ébredés, ez jó szó rá. Nem éreztem már jól ott magam. * Erősíti meg a lány szavait. *
- A lap nem téved. * Erősíti meg a második lappal kapcsolatos dolgokat is. *
- Nehézség és küzdelem, na meg megpróbáltatások. Ez sem hangzik túl jól. Bár, a kemény munkától nem félek. Talán, így lesz a harccal is. * Gondolkodik el a jövőjén, amiben még nincsen leírva a nagy kincs, a hercegnő, meg semmi, amit a mesékben leírnak. De még csak az sem, hogy minden nap lesz betevője. Hát ez, bár valósnak hangzik, nem az, amire elsőnek gondolt. *
- Hagyományosabb irány? Ez pontosan mit jelent? * Kérdez vissza Vanrei. A szerelem nehézségeire nem reagál semmit, egyszerűen elhallgat. Nem örül neki, hogy ezt hallja, de ha nem tehet ellene semmit, akkor nem abban kell megtalálja a célt, hogy talál, hanem abban, hogy keres. *
- Nos, egyszerű. Pont, mint én. * Mondja üres hangon. *
- Na de, kihez csatlakozzak? * Néz céltalan üres tekintettel a sötételf szemeibe. Majd zavartan megrázza a fejét és az erszényéből elő vesz 10 aranyat és szó nélkül lerakja a hordóra a négy kártyalap mellé. Ezzel Zrammi Dwirthen felé kifizette a jóslás árát.
*- Van kedved velem ebédelni? Szeretnék többet megtudni a városról. És mint ahogy a lapokban is láttad, úgysem Leszel a feleségem, nem kell ilyentől tartanod. * Mondja egy keserű mosollyal Markondenten. *
- Talán, utána még tíz aranyért kérek egy jóslást, hogy jövő megmondja, hogyan is néz majd ki a jövendőbelim. * Mondja egy picit jobb kedvvel a vidéki zsoldos. *
3118. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-09 20:34:29
Üzenet elküldve: 2026-02-09 20:34:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok //
* Nos a színes képek pontos készítése is kiderül. Ez már egy olyan plusz információ, amit nem várt a zsoldos, de mégis megkapott. Azonban, a jóslás feltérképezése tovább folyik. *
- Ébredés, ez jó szó rá. Nem éreztem már jól ott magam. * Erősíti meg a lány szavait. *
- A lap nem téved. * Erősíti meg a második lappal kapcsolatos dolgokat is. *
- Nehézség és küzdelem, na meg megpróbáltatások. Ez sem hangzik túl jól. Bár, a kemény munkától nem félek. Talán, így lesz a harccal is. * Gondolkodik el a jövőjén, amiben még nincsen leírva a nagy kincs, a hercegnő, meg semmi, amit a mesékben leírnak. De még csak az sem, hogy minden nap lesz betevője. Hát ez, bár valósnak hangzik, nem az, amire elsőnek gondolt. *
- Hagyományosabb irány? Ez pontosan mit jelent? * Kérdez vissza Vanrei. A szerelem nehézségeire nem reagál semmit, egyszerűen elhallgat. Nem örül neki, hogy ezt hallja, de ha nem tehet ellene semmit, akkor nem abban kell megtalálja a célt, hogy talál, hanem abban, hogy keres. *
- Nos, egyszerű. Pont, mint én. * Mondja üres hangon. *
- Na de, kihez csatlakozzak? * Néz céltalan üres tekintettel a sötételf szemeibe. Majd zavartan megrázza a fejét és az erszényéből elő vesz 10 aranyat és szó nélkül lerakja a hordóra a négy kártyalap mellé. Ezzel Zrammi Dwirthen felé kifizette a jóslás árát. *
- Van kedved velem ebédelni? Szeretnék többet megtudni a városról. És mint ahogy a lapokban is láttad, úgysem Leszel a feleségem, nem kell ilyentől tartanod. * Mondja egy keserű mosollyal Markondenten. *
- Talán, utána még tíz aranyért kérek egy jóslást, hogy jövő megmondja, hogyan is néz majd ki a jövendőbelim. * Mondja egy picit jobb kedvvel a vidéki zsoldos. *
* Nos a színes képek pontos készítése is kiderül. Ez már egy olyan plusz információ, amit nem várt a zsoldos, de mégis megkapott. Azonban, a jóslás feltérképezése tovább folyik. *
- Ébredés, ez jó szó rá. Nem éreztem már jól ott magam. * Erősíti meg a lány szavait. *
- A lap nem téved. * Erősíti meg a második lappal kapcsolatos dolgokat is. *
- Nehézség és küzdelem, na meg megpróbáltatások. Ez sem hangzik túl jól. Bár, a kemény munkától nem félek. Talán, így lesz a harccal is. * Gondolkodik el a jövőjén, amiben még nincsen leírva a nagy kincs, a hercegnő, meg semmi, amit a mesékben leírnak. De még csak az sem, hogy minden nap lesz betevője. Hát ez, bár valósnak hangzik, nem az, amire elsőnek gondolt. *
- Hagyományosabb irány? Ez pontosan mit jelent? * Kérdez vissza Vanrei. A szerelem nehézségeire nem reagál semmit, egyszerűen elhallgat. Nem örül neki, hogy ezt hallja, de ha nem tehet ellene semmit, akkor nem abban kell megtalálja a célt, hogy talál, hanem abban, hogy keres. *
- Nos, egyszerű. Pont, mint én. * Mondja üres hangon. *
- Na de, kihez csatlakozzak? * Néz céltalan üres tekintettel a sötételf szemeibe. Majd zavartan megrázza a fejét és az erszényéből elő vesz 10 aranyat és szó nélkül lerakja a hordóra a négy kártyalap mellé. Ezzel Zrammi Dwirthen felé kifizette a jóslás árát.
*- Van kedved velem ebédelni? Szeretnék többet megtudni a városról. És mint ahogy a lapokban is láttad, úgysem Leszel a feleségem, nem kell ilyentől tartanod. * Mondja egy keserű mosollyal Markondenten. *
- Talán, utána még tíz aranyért kérek egy jóslást, hogy jövő megmondja, hogyan is néz majd ki a jövendőbelim. * Mondja egy picit jobb kedvvel a vidéki zsoldos. *
3117. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-09 19:42:37
Üzenet elküldve: 2026-02-09 19:42:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok //
* Nos a színes képek pontos készítése is kiderül. Ez már egy olyan plusz információ, amit nem várt a zsoldos, de mégis megkapott. Azonban, a jóslás feltérképezése tovább folyik. *
- Ébredés, ez jó szó rá. Nem éreztem már jól ott magam. * Erősíti meg a lány szavait. *
- A lap nem téved. * Erősíti meg a második lappal kapcsolatos dolgokat is. *
- Nehézség és küzdelem, na meg megpróbáltatások. Ez sem hangzik túl jól. Bár, a kemény munkától nem félek. Talán, így lesz a harccal is. * Gondolkodik el a jövőjén, amiben még nincsen leírva a nagy kincs, a hercegnő, meg semmi, amit a mesékben leírnak. De még csak az sem, hogy minden nap lesz betevője. Hát ez, bár valósnak hangzik, nem az, amire elsőnek gondolt. *
- Hagyományosabb irány? Ez pontosan mit jelent? * Kérdez vissza Vanrei. A szerelem nehézségeire nem reagál semmit, egyszerűen elhallgat. Nem örül neki, hogy ezt hallja, de ha nem tehet ellene semmit, akkor nem abban kell megtalálja a célt, hogy talál, hanem abban, hogy keres. *
- Nos, egyszerű. Pont, mint én. * Mondja üres hangon. *
- Na de, kihez csatlakozzak? * Néz céltalan üres tekintettel a sötételf szemeibe. Majd zavartan megrázza a fejét és az erszényéből elő vesz 10 aranyat és szó nélkül lerakja a hordóra a négy kártyalap mellé. Ezzel Zrammi Dwirthen felé kifizette a jóslás árát. *
- Van kedved velem ebédelni? Szeretnék többet megtudni a városról. És mint ahogy a lapokban is láttad, úgysem Leszel a feleségem, nem kell ilyentől tartanod. * Mondja egy keserű mosollyal Markondenten. *
- Talán, utána még tíz aranyért kérek egy jóslást, hogy jövő megmondja, hogyan is néz majd ki a jövendőbelim. * Mondja egy picit jobb kedvvel a vidéki zsoldos. *
* Nos a színes képek pontos készítése is kiderül. Ez már egy olyan plusz információ, amit nem várt a zsoldos, de mégis megkapott. Azonban, a jóslás feltérképezése tovább folyik. *
- Ébredés, ez jó szó rá. Nem éreztem már jól ott magam. * Erősíti meg a lány szavait. *
- A lap nem téved. * Erősíti meg a második lappal kapcsolatos dolgokat is. *
- Nehézség és küzdelem, na meg megpróbáltatások. Ez sem hangzik túl jól. Bár, a kemény munkától nem félek. Talán, így lesz a harccal is. * Gondolkodik el a jövőjén, amiben még nincsen leírva a nagy kincs, a hercegnő, meg semmi, amit a mesékben leírnak. De még csak az sem, hogy minden nap lesz betevője. Hát ez, bár valósnak hangzik, nem az, amire elsőnek gondolt. *
- Hagyományosabb irány? Ez pontosan mit jelent? * Kérdez vissza Vanrei. A szerelem nehézségeire nem reagál semmit, egyszerűen elhallgat. Nem örül neki, hogy ezt hallja, de ha nem tehet ellene semmit, akkor nem abban kell megtalálja a célt, hogy talál, hanem abban, hogy keres. *
- Nos, egyszerű. Pont, mint én. * Mondja üres hangon. *
- Na de, kihez csatlakozzak? * Néz céltalan üres tekintettel a sötételf szemeibe. Majd zavartan megrázza a fejét és az erszényéből elő vesz 10 aranyat és szó nélkül lerakja a hordóra a négy kártyalap mellé. Ezzel Zrammi Dwirthen felé kifizette a jóslás árát.
*- Van kedved velem ebédelni? Szeretnék többet megtudni a városról. És mint ahogy a lapokban is láttad, úgysem Leszel a feleségem, nem kell ilyentől tartanod. * Mondja egy keserű mosollyal Markondenten. *
- Talán, utána még tíz aranyért kérek egy jóslást, hogy jövő megmondja, hogyan is néz majd ki a jövendőbelim. * Mondja egy picit jobb kedvvel a vidéki zsoldos. *
3116. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-09 11:10:01
Üzenet elküldve: 2026-02-09 11:10:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
* Bizonyára senkinek sem okoz nagyobb fejfájást a tudat, hogy a pegzusba vezető úton a piacon át vezet az út. Mint minden nagyobb és jobb városban, minden út a piacra vezet. Abba már belegondolni sem érdemes, hogy ez miért, illetve mióta van így. Talán az idők kezdete óta, mikor még városok sem nagyon akadtak, amikor nem arany, meg hasonlók voltak a fizetőeszközök, hanem; értéktárgyak, csillogó kövek, hasznos holmik és minden, ami egy valakinek kellett, míg a másiknak nem. Régi szép idők, bár szép jelzőt enyhén ironikusan tenné hozzá. Ha már az élet erre sodorta, úgy szemeivel fürkészi a kereskedőket és azok portékáit. Hacsak szemével babrál a dolgokkal, abból baja nem származhat. Főleg, mert a kirakott holmik fele számára haszontalan, vagy csak ideiglenes élményt tudnának nyújtani, közben amire igazán szüksége lenne, annak a súlyát erszénye képtelen lenne ellensúlyozni. Valahogy ezt nem tartja akkora problémának. Hatokkal ezelőtt még bökdöste volna az oldalát, de most már aligha. Megigazítja sálát, közben nem áll meg, halad tovább az eredeti célja felé. Kevés dolog lenne olyan, ami képes lenne megállítani, hogy eltérjen eredeti céljától. Azon kevés dolgok pedig biztosan nem vele és nem is ma fog megtörténni. Így hát folytatja kényelmes tempóját. Kár, hogy ennyi időt dobott el magától feleslegesen, hála annak a furcsa öregnek a tisztáson. Elvesztette a drága idejét, amit már sose kaphat vissza. *
3115. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-08 21:10:44
Üzenet elküldve: 2026-02-08 21:10:44
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 600
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 600
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
//Az ismerős idegen//
-Folyó... *Legyint a köpcös kereskedő.*
-Ha a Vashegyen túljut az áru a vizen, hát a patkányok még azt is ellenőrizhetik! *Megkocogtatja a homlokát.*
-De talán, át lehet jutni... Ki tudja megmondani? Dorren Ahbat nem. A búza meg inkább északnak megy, a hosszúéltűeknek! Olykor a hágón át... De egyre ritkább az olyan, mint mondják. *A selyemruhás kufár egyre gyanakvóbban pillantgatni Nolenarra. Egészen addig, amíg nem kerül sor valódi üzletre. Főleg, hogy az általa kipécézett félvér erőteljes passzivitásba vonul, már ami a portékáit illeti.*
-Ez igazán remek választás! Mondanom sem kell, a legkiválóbb selyem, amit csak a négy városban fel lehet lelni. Olyan a tapintása, akár a folyékony gyémánt! *Igyekszik Alymeidha felé nyújtogatni a kelmét, hátha elnyeri tetszését. Mivel azonban a férfi így is kötélnek áll, a kereskedő immáron jóval kötetlenebb hangnemet üt meg.*
-Ha! És uraságod nem tud semmit! *Lopva pillant csak a tömött erszény irányába.*
-Nemrégiben alapos felfordulás történt ott a báró háza táján... Még a városőrök is megjelentek. *Körbepillant, mintha valamelyik bódé mögül bármikor előugorhatna szóban forgó wegtoreni báró.*
-A kuzinom biztos forrásból tudja, hogy a báró úr a fiatal feleségével került összetűzésbe. *Egy bólintással toldja meg mondanivalóját.*
-Állítólag... *Tompít hangján, s közelebb hajol.*
-A tharg úrnő rajta kapta a báró urat a szeretőjével! Méghozzá a wegtoreni saját intézőnőjével! *Vigyorogva egyenesedik fel.*
-Mondanom sem kell, jó nagy haddelhadd lett! A kuzinom szerint meg sem állt a feleséggel Lihanechig, hogy tejben-vajban forgatva engesztelje ki! A boltot meg inkább bezárta a háta mögött! *A kufár úgy pislog Nolenarra, mintha története aranyat érne. Talán hasonlót is remél, látván az előkerülő érmét.*
-Ó, jó uram, ha ezekkel az messzi földekről érkezettekkel akar üzletelni, érdemes Teysushoz is szólni néhány szót előtte! Mondják, orkok érkeztek a puszták felől. Ez a szóbeszéd járja. Néhány tucat útonálló lehet, de ettől még nem lesz veszélytelenebb az út!
*Hol Nolenarra, hol a félvér lányra pillant. Tekintete elárulja, hogy noha furcsállja a kérdéseket, az arany csillogásának köszönhetően igyekszik lenyelni növekvő kétségeit.*
-Dorren Ahbat bolond lenne műhelytitkokat elfecsegni! *Megenged magának egy rövidke kacarászást.*
-A tanácstagok míveskedéseiről vajmi keveset tudok, jó uram. A magamfajta, szerény kufár jól teszi, ha tisztes távot tart a politikától, úgy mondom. Teysus könnyen ad, de könnyen el is vesz, ha nagyobbat markol az ember, mint amennyi a tenyerébe fér!
-Folyó... *Legyint a köpcös kereskedő.*
-Ha a Vashegyen túljut az áru a vizen, hát a patkányok még azt is ellenőrizhetik! *Megkocogtatja a homlokát.*
-De talán, át lehet jutni... Ki tudja megmondani? Dorren Ahbat nem. A búza meg inkább északnak megy, a hosszúéltűeknek! Olykor a hágón át... De egyre ritkább az olyan, mint mondják. *A selyemruhás kufár egyre gyanakvóbban pillantgatni Nolenarra. Egészen addig, amíg nem kerül sor valódi üzletre. Főleg, hogy az általa kipécézett félvér erőteljes passzivitásba vonul, már ami a portékáit illeti.*
-Ez igazán remek választás! Mondanom sem kell, a legkiválóbb selyem, amit csak a négy városban fel lehet lelni. Olyan a tapintása, akár a folyékony gyémánt! *Igyekszik Alymeidha felé nyújtogatni a kelmét, hátha elnyeri tetszését. Mivel azonban a férfi így is kötélnek áll, a kereskedő immáron jóval kötetlenebb hangnemet üt meg.*
-Ha! És uraságod nem tud semmit! *Lopva pillant csak a tömött erszény irányába.*
-Nemrégiben alapos felfordulás történt ott a báró háza táján... Még a városőrök is megjelentek. *Körbepillant, mintha valamelyik bódé mögül bármikor előugorhatna szóban forgó wegtoreni báró.*
-A kuzinom biztos forrásból tudja, hogy a báró úr a fiatal feleségével került összetűzésbe. *Egy bólintással toldja meg mondanivalóját.*
-Állítólag... *Tompít hangján, s közelebb hajol.*
-A tharg úrnő rajta kapta a báró urat a szeretőjével! Méghozzá a wegtoreni saját intézőnőjével! *Vigyorogva egyenesedik fel.*
-Mondanom sem kell, jó nagy haddelhadd lett! A kuzinom szerint meg sem állt a feleséggel Lihanechig, hogy tejben-vajban forgatva engesztelje ki! A boltot meg inkább bezárta a háta mögött! *A kufár úgy pislog Nolenarra, mintha története aranyat érne. Talán hasonlót is remél, látván az előkerülő érmét.*
-Ó, jó uram, ha ezekkel az messzi földekről érkezettekkel akar üzletelni, érdemes Teysushoz is szólni néhány szót előtte! Mondják, orkok érkeztek a puszták felől. Ez a szóbeszéd járja. Néhány tucat útonálló lehet, de ettől még nem lesz veszélytelenebb az út!
*Hol Nolenarra, hol a félvér lányra pillant. Tekintete elárulja, hogy noha furcsállja a kérdéseket, az arany csillogásának köszönhetően igyekszik lenyelni növekvő kétségeit.*
-Dorren Ahbat bolond lenne műhelytitkokat elfecsegni! *Megenged magának egy rövidke kacarászást.*
-A tanácstagok míveskedéseiről vajmi keveset tudok, jó uram. A magamfajta, szerény kufár jól teszi, ha tisztes távot tart a politikától, úgy mondom. Teysus könnyen ad, de könnyen el is vesz, ha nagyobbat markol az ember, mint amennyi a tenyerébe fér!
3114. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-08 13:25:14
Üzenet elküldve: 2026-02-08 13:25:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok //
- Igen. Wegtoreni műhelyben készült a festés.* Mondja neki a lány, de ha kicsit is ért a wegtoreni művészetekhez a fiú, akkor maga is észlelheti a a város sajátos motívumait a képeken. Ez most nem is fontos, mert rátérnek az első lapra.*
- A Végítélet lényegében az amit elmondtál. Egyfajta ébredést jelent. Abból amit mondasz azzal egybe is vághat. Egy korlátolt állapotra utal, amiből kiléptél. Gondolom nem volt komfortos a földművelő élet.* Erre nem is veszteget több időt a lány. Rátér a jelenre, ami az érmék ötöse. A lap ránézésre sem jó lap, mert nyomorékokat ábrázol és hideg telet, nélkülözést.*
- A jelened pénzügyi és érzelmi nehézségre utal. Gondolom ez sem meglepő. Most egy nehéz időszakban vagy minden szinten, de ez nem kell, hogy végleges állapot legyen.* A lapok nagyon tisztán közvetítik az üzeneteket eddig, így nem kell sokat magyaráznia a jósnőnek. Halad is tovább, ha nincs kérdés.*
- A jövőd a botok kilencese. Nos a megközelítésed lényegében helyes. Nehézségek, küzdelmek és megpróbáltatások várnak rád. A lap azt üzeni, hogy ne add fel. Ez nem vesztes helyzet még.* Hagy itt egy kis időt, mielőtt az utolsó lapra bökne.*
- A főpap, nem feltétlen egyházi értelemben kell, hogy megjelenjen. Tradíció, hagyomány, mentorálás. Ha a te életutadhoz nézem, akkor egyértelmű az üzenet, hogy társakra lesz szükséged, egy mesterre, aki tanít. A végén akár te magad is mesterré válhatsz. Ugyanakkor fontos a tradíció is, inkább a hagyományosabb irány felé terel és nem a vakmerő újításokra ösztönöz. Szerelemben meglehet, hogy sokat fogsz csalódni, ahogy láthattad a botoknál. A végére is olyan kapcsolatra buzdít, ahol a párodnak hasonló az életfelfogása, mint neked. Egy házasságra is utalhat, de ez messzi jövő.* Ezzel fejezi be a mélységi a jóslást.*
- Úgy vélem ez nem sok újdonsággal szolgált számodra. Néha a sors szemtelenül egyszerű. Az üzenet viszont tiszta: kell egy mester vagy szervezet, ahova csatlakozhatsz.* Zrami kíváncsi, hogyan fogja ezt Mark fogadni. Vannak akik nem örülnek az ilyesminek, pénzkidobásnak mondják, amíg mások elfogadják, hogy ez van.*
- Igen. Wegtoreni műhelyben készült a festés.* Mondja neki a lány, de ha kicsit is ért a wegtoreni művészetekhez a fiú, akkor maga is észlelheti a a város sajátos motívumait a képeken. Ez most nem is fontos, mert rátérnek az első lapra.*
- A Végítélet lényegében az amit elmondtál. Egyfajta ébredést jelent. Abból amit mondasz azzal egybe is vághat. Egy korlátolt állapotra utal, amiből kiléptél. Gondolom nem volt komfortos a földművelő élet.* Erre nem is veszteget több időt a lány. Rátér a jelenre, ami az érmék ötöse. A lap ránézésre sem jó lap, mert nyomorékokat ábrázol és hideg telet, nélkülözést.*
- A jelened pénzügyi és érzelmi nehézségre utal. Gondolom ez sem meglepő. Most egy nehéz időszakban vagy minden szinten, de ez nem kell, hogy végleges állapot legyen.* A lapok nagyon tisztán közvetítik az üzeneteket eddig, így nem kell sokat magyaráznia a jósnőnek. Halad is tovább, ha nincs kérdés.*
- A jövőd a botok kilencese. Nos a megközelítésed lényegében helyes. Nehézségek, küzdelmek és megpróbáltatások várnak rád. A lap azt üzeni, hogy ne add fel. Ez nem vesztes helyzet még.* Hagy itt egy kis időt, mielőtt az utolsó lapra bökne.*
- A főpap, nem feltétlen egyházi értelemben kell, hogy megjelenjen. Tradíció, hagyomány, mentorálás. Ha a te életutadhoz nézem, akkor egyértelmű az üzenet, hogy társakra lesz szükséged, egy mesterre, aki tanít. A végén akár te magad is mesterré válhatsz. Ugyanakkor fontos a tradíció is, inkább a hagyományosabb irány felé terel és nem a vakmerő újításokra ösztönöz. Szerelemben meglehet, hogy sokat fogsz csalódni, ahogy láthattad a botoknál. A végére is olyan kapcsolatra buzdít, ahol a párodnak hasonló az életfelfogása, mint neked. Egy házasságra is utalhat, de ez messzi jövő.* Ezzel fejezi be a mélységi a jóslást.*
- Úgy vélem ez nem sok újdonsággal szolgált számodra. Néha a sors szemtelenül egyszerű. Az üzenet viszont tiszta: kell egy mester vagy szervezet, ahova csatlakozhatsz.* Zrami kíváncsi, hogyan fogja ezt Mark fogadni. Vannak akik nem örülnek az ilyesminek, pénzkidobásnak mondják, amíg mások elfogadják, hogy ez van.*
3113. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-07 18:36:37
Üzenet elküldve: 2026-02-07 18:36:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok //
* A vidéki zsoldos kíváncsi. Nem tudja hova tenni ezt a jóslás dolgot, a szerelemről tudni szeretne, ahogy más dolgokról is. Azonban, nincsen elképzelése sem, hogy ezt hogyan lehet megmondani egy pakli kártyából. Talán, ezért is lesz a pakli a nagy általánosságra kiforgatva. A fiú figyeli, ahogy elé rakják a lapokat, amiből négyet ki kell húznia. Persze szót fogad és nem fordítja fel a lapokat. A többi lap oldalra kerül. Innentől nincs szerepe a többi lapnak valószínűleg.
Az első lap a múlt, a Végítélet lapja. A második a jelen, az Érmék ötöse. A jövő a Botok kilencese. A negyediknek nem tudja mi a jelentése, de az a főpap. *
- Színesek. * Állapítja meg elsőre. Majd egyesével végignéz mindegyiken. Majd, ugyanebben a sorrendben elkezdi sorolni az észrevételeit. Hogy ne tévessze el a sorrendet, mindegyikre rá is mutat. *
- Ez a végítélet nem hangzik jól, de mivel a múlt, így talán nincs rám kihatással. Talán azt jelentheti, hogy amíg földműves voltam sok évig nem gyakorolhattam a vívást. * Mereng el kicsit Markondenten. *
- Az érmék jó, aranyat akarok keresni. De, azért ötnél többet. * Mondja mosolyogva vidéki zsoldos. *
- A jövőben elpáholnak? * Vonja fel a szemöldökét. Majd inkább az utolsó lapra néz. *
- Nem vagyok vallásos. Sosem figyeltem rájuk. Nem tudom, hogy mit kereshet egy pap az életemben. * Mondja elgondolkodva, majd a sötételf nőre néz. *
- De te, talán megmondod nekem.
* A vidéki zsoldos kíváncsi. Nem tudja hova tenni ezt a jóslás dolgot, a szerelemről tudni szeretne, ahogy más dolgokról is. Azonban, nincsen elképzelése sem, hogy ezt hogyan lehet megmondani egy pakli kártyából. Talán, ezért is lesz a pakli a nagy általánosságra kiforgatva. A fiú figyeli, ahogy elé rakják a lapokat, amiből négyet ki kell húznia. Persze szót fogad és nem fordítja fel a lapokat. A többi lap oldalra kerül. Innentől nincs szerepe a többi lapnak valószínűleg.
Az első lap a múlt, a Végítélet lapja. A második a jelen, az Érmék ötöse. A jövő a Botok kilencese. A negyediknek nem tudja mi a jelentése, de az a főpap. *
- Színesek. * Állapítja meg elsőre. Majd egyesével végignéz mindegyiken. Majd, ugyanebben a sorrendben elkezdi sorolni az észrevételeit. Hogy ne tévessze el a sorrendet, mindegyikre rá is mutat. *
- Ez a végítélet nem hangzik jól, de mivel a múlt, így talán nincs rám kihatással. Talán azt jelentheti, hogy amíg földműves voltam sok évig nem gyakorolhattam a vívást. * Mereng el kicsit Markondenten. *
- Az érmék jó, aranyat akarok keresni. De, azért ötnél többet. * Mondja mosolyogva vidéki zsoldos. *
- A jövőben elpáholnak? * Vonja fel a szemöldökét. Majd inkább az utolsó lapra néz. *
- Nem vagyok vallásos. Sosem figyeltem rájuk. Nem tudom, hogy mit kereshet egy pap az életemben. * Mondja elgondolkodva, majd a sötételf nőre néz. *
- De te, talán megmondod nekem.
3112. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-07 15:58:59
Üzenet elküldve: 2026-02-07 15:58:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Vegyetek jót ha tudtok//
*Az árus vigyorogva húzza közelebb magához a pultra tett érméket. Egyetlen, laza mozdulattal a pult alatti fiókba söpri mind a kétszáz aranyat; az érmék tompa csengése gyorsan elhal, ahogy a fiók becsúszik a helyére. Láthatóan nincs benne sem kapkodás, sem ünnepélyesség, ez csak üzlet, jól végzett munka.*
- Mondd, mi lenne még a kedvedre. Van itt minden, ami bódít. Leszámítva a Hodarilt.
*Közelebb hajol egy leheletnyit, a hangja alacsonyabbra vált, még mindig vigyorog, de már inkább cinkos, mint harsány.*
- Legalábbis… tisztán.
*Amikor a pipa kerül szóba, bólint egyet, mintha csak erre várt volna. Újabb fiókot húz ki, belenyúl, majd sorban pakolni kezdi a portékát a pultra. Különféle fából faragott pipák kerülnek elő, más-más formával és erezettel; egy egyszerű csutkapipa, pár mázas cseréppipa, egy gondosan kidolgozott bru pipa is, több részből álló fejjel és szárakkal, amelyek közt borostyán és csont is akad. Végül egy porcelánból készült darab következik melynek formája félreérthetetlen. Egy hímtag. A kialakítása pont olyan, hogy ott kelljen szívni akárcsak az eredetit. Az árus egy halk kuncogással kissé külön húzza a többitől, hogy jobban szem elé kerüljön.*
- Válassz bátran, nővér.
*Az árus vigyorogva húzza közelebb magához a pultra tett érméket. Egyetlen, laza mozdulattal a pult alatti fiókba söpri mind a kétszáz aranyat; az érmék tompa csengése gyorsan elhal, ahogy a fiók becsúszik a helyére. Láthatóan nincs benne sem kapkodás, sem ünnepélyesség, ez csak üzlet, jól végzett munka.*
- Mondd, mi lenne még a kedvedre. Van itt minden, ami bódít. Leszámítva a Hodarilt.
*Közelebb hajol egy leheletnyit, a hangja alacsonyabbra vált, még mindig vigyorog, de már inkább cinkos, mint harsány.*
- Legalábbis… tisztán.
*Amikor a pipa kerül szóba, bólint egyet, mintha csak erre várt volna. Újabb fiókot húz ki, belenyúl, majd sorban pakolni kezdi a portékát a pultra. Különféle fából faragott pipák kerülnek elő, más-más formával és erezettel; egy egyszerű csutkapipa, pár mázas cseréppipa, egy gondosan kidolgozott bru pipa is, több részből álló fejjel és szárakkal, amelyek közt borostyán és csont is akad. Végül egy porcelánból készült darab következik melynek formája félreérthetetlen. Egy hímtag. A kialakítása pont olyan, hogy ott kelljen szívni akárcsak az eredetit. Az árus egy halk kuncogással kissé külön húzza a többitől, hogy jobban szem elé kerüljön.*
- Válassz bátran, nővér.
3111. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-07 12:32:51
Üzenet elküldve: 2026-02-07 12:32:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Az ismerős idegen//
- Ennyire rossza a helyzet? *Megrökönyödött kifejezés ül ki az arcára, ahogy a kereskedelmi utakkal kapcsolatos fejtegetést hallgatja. Még anno, amikor a Patkányok kisajátították a Kikötőt, valamiféle furcsa, de életképesnek tűnő rend csontosodott meg. Egyesek még üdvözölték is, hogy a vámok, védelmi pénzek csupán egyetlen szervezet zsebébe mennek, így, ha nem is olcsó, de legalább átláthatóbb lett a rendszer, és nem kellett újabb és újabb illetőket megkenni. De az elmondottak alapján ez már nem feltétlenül igaz.* - És a folyó? *int a Selyemrév felé.* - A torkolatnál is vámolnak? Ha Arthenior nem tudja eladni a gabonáját, ha a nyersanyag nem jut át a hegyen... *csóválja a fejét, s látszik, hogy csak úgy pörögnek a gondolatai.* - És a város nem tesz s... *beharapja a száját. Körbesandít, s ahogy a piactér teljesen megszokott nyüzsgését nézi, a polgári újgazdagokat és a visszaszállingózó nemeseket, a terményt áruló, pozsgás arcú gazdasszonyokat, valahogy furcsa érzés fogja el. A négy várost az idő során egyre jobban megerősödött kötelék fogja össze egy egészen jól harmonizáló kereskedelmi körbe. Arthenior hatalmas város, kiterjedt könnyűiparral, de a legtöbben mégis, mint Lanawin éléstárát emlegetik. Jó minőségű termőföld, és régre nyúló szakértelem a művelésben. De a termények nagyobb részét, épp ezért eladásra szánják. S bár Lihanechnek kifejezetten előnyös lehet, ha a hegyen túlra nehezen eladható gabonát olcsón felvásárolhatja, az mégis furcsa, hogy egy ilyen fennakadás nem mutatkozik jobban. Lihanech közel akkora lélekszámú város, mint Arthenior. Egyesek szerint még kicsit nagyobb is. Pirtianesről aligha lehet hiteles információja bárkinek, de általában a Föld Városát sorolják a lista következő helyére. Wegtoren meg... tudós gnóm legyen a talpán, aki összeszámolja azokat a népeket. Az azonban sejthető, hogy az elmúlt időben nagyon is magára talált a sokáig csak lapszélen jegyzett település. Megtalálták a maguk portékáit. Arthenior új gazdagnegyedében a patinás villák üvegablakai valószínűleg mind onnan valók. A lihanechi mesterek egy ideje próbálják lemásolni a Tűzvárosiak tudományát, de a nagy tisztaságú kvarchomok és a mágiával hevített kohók, meg a finom szakmai trükkök még valószínűleg egy darabig megtartják Wegtorennek ezt a piacot. Legfeljebb a díszesen festett mozaikablakok terén előzhet az északi művészvilág.
Rég volt már, hogy Nolenar úgy igazán az elemében lehetett abban, amiben jó. Az apja meg a bátyja sosem értékelték igazán. Az ő világuk a tenger meg a hajók. Ahogy a fivérei, ő is kitanulta a csínját-bínját, de sosem remekelt benne. Ő ebben jó. Abban, ami az ő világukban csak rakomány. A termények, nyersanyagok és áruk cizellált áramlása a piacok között, a kereslet és a kínálat a városok négyesfogatában nagyon komplex rendszer, és könnyelműség lenne azt mondani, hogy bárki teljes egészében átlátja. De mindenképp megvan a szépsége.
Talán ebbéli lelkesedése miatt vesztette el szem elől kissé a hölgyet. S csak most, mikor rápillant, s ezt a távolságtartást látja, tudatosul benne, mennyire méltatlanul viselkedik. Elcitálta ide, és természetesnek vette, hogy felhasználja.
A hamvasszőke szépség alig emlékeztet arra a merész és kacér félvérre, akire a Kikötőből emlékszik. Megkomolyodott. Vagy talán csak egy kaland volt az az egész a számára, az "ami a Kikötőben történt, az a Kikötőben is marad" égisze alatt.
Mindenesetre a közönyös távolságtartás, ami a hölgy szépséges arcán ül, bizonyára kísért majd a kereskedő rémálmaiban. Bár, meg kell hagyni, a zömök kufár nem túl jó érzékkel prezentálja az ajánlásait. Ahogy Nolenar végigpillant a lányon, aki a tisztavérűektől épp csak elüt, s talán éppen csak a hosszúéletűek szúrnák ki ezt a kis különbséget. Neki nem sikerült a megismerkedésükkor. Éteri és szolid tökély, mint a téli napsütés, mely megragyogtatja a lihanechi hegyek hócsipkés bérceit. Ilyen kihívó ruhát, ilyen csiricsáré gyűrűt ajánlani neki... Arthenior újgazdag polgárainak való hívságok. Drága, de ízlésben sekélyes holmik.*
- Ó! *húzza magára a figyelmet, s gyorsan fűszerez némi sikerélményt a kereskedő standjára.* - Hát ezek fenségesek *húzza tenyerébe az egyik finom selyemharisnyát. Ki is választ két párat némi válogatás után.* - A húgaimnak *mondja sietve a fel nem tett kérdésre.* - Mikor északról elindultunk, már nem volt érkezésem ajándékot vásárolni nekik. *Nem próbálja úgy beállítani, mintha a pikáns kis ruhadarabok kedvezményezettjeiről igazat mondana. ilyesmit az ember aligha venne a tulajdon húgának, de nyilván ezt egy kereskedő aligha firtatná.
Nolen úgy veszi elő az erszényét, hogy a piacozók számára ne tegye közszemlére, de Dorren Ahbatnak nagyon is nyilvánvaló legyen, hogy tetemes summa áll rendelkezésére, amiből nem rest költeni, ha kedvére valót talál.*
- Szóval a wegtoreni kufár eloldalgott *hümment.* - Nem mindenkinek való Arthenior. De Teysus rámosolyog az élelmesekre *mondja, s egy kaján félmosollyal a szíve fölé rajzolja az osztott kört, az isten jelképét.* - És mérlegét mindenkor kiegyensúlyozza. *Megpörget egy aranyérmét az ujjai között, és jelentőségteljesen biccent a kereskedő felé.*
- Furcsa szerzetek messze délről? *vonja fel a Velasco'rra a szemöldökét, miközben a harisnyák árát számolja ki az aranyaiból.* - Úgy érti, a távoli szigetekről? Mifélék? Talán a kisasszony kivételes ízlésének tetsző dolgokat is hoztak magukkal onnan, a messzi délről? Látja, jóuram, hogy nem könnyű a hölgy érdeklődését felkelteni. *Szembe tudná köpni magát, mikor a lányra néz. Úgy vonta bele ebbe az egészbe, mint egy igen hasznos kiegészítőt. Ráadásul választást sem hagyott neki. Valószínűleg a kifelé oly akkurátusan viselt, merev jó modor tartja csak itt.*
- Tehát vannak kapcsolatai a tenger kapujához, jó uram? Azért kíváncsi lennék, merre csorognak el ezek a kapukat megnyitó aranyak. Mert valaki nyilván profitál. *A kérdés természetesen bizalmassá halkulva szól, ahogy Nolenar közelebb hajol.* - Mondd csak, Arizeus Noktimo úr a változások óta is sokat forgolódik a Kikötőben? Jár még a külön találkákra Isra ülnökasszonnyal?
- Ennyire rossza a helyzet? *Megrökönyödött kifejezés ül ki az arcára, ahogy a kereskedelmi utakkal kapcsolatos fejtegetést hallgatja. Még anno, amikor a Patkányok kisajátították a Kikötőt, valamiféle furcsa, de életképesnek tűnő rend csontosodott meg. Egyesek még üdvözölték is, hogy a vámok, védelmi pénzek csupán egyetlen szervezet zsebébe mennek, így, ha nem is olcsó, de legalább átláthatóbb lett a rendszer, és nem kellett újabb és újabb illetőket megkenni. De az elmondottak alapján ez már nem feltétlenül igaz.* - És a folyó? *int a Selyemrév felé.* - A torkolatnál is vámolnak? Ha Arthenior nem tudja eladni a gabonáját, ha a nyersanyag nem jut át a hegyen... *csóválja a fejét, s látszik, hogy csak úgy pörögnek a gondolatai.* - És a város nem tesz s... *beharapja a száját. Körbesandít, s ahogy a piactér teljesen megszokott nyüzsgését nézi, a polgári újgazdagokat és a visszaszállingózó nemeseket, a terményt áruló, pozsgás arcú gazdasszonyokat, valahogy furcsa érzés fogja el. A négy várost az idő során egyre jobban megerősödött kötelék fogja össze egy egészen jól harmonizáló kereskedelmi körbe. Arthenior hatalmas város, kiterjedt könnyűiparral, de a legtöbben mégis, mint Lanawin éléstárát emlegetik. Jó minőségű termőföld, és régre nyúló szakértelem a művelésben. De a termények nagyobb részét, épp ezért eladásra szánják. S bár Lihanechnek kifejezetten előnyös lehet, ha a hegyen túlra nehezen eladható gabonát olcsón felvásárolhatja, az mégis furcsa, hogy egy ilyen fennakadás nem mutatkozik jobban. Lihanech közel akkora lélekszámú város, mint Arthenior. Egyesek szerint még kicsit nagyobb is. Pirtianesről aligha lehet hiteles információja bárkinek, de általában a Föld Városát sorolják a lista következő helyére. Wegtoren meg... tudós gnóm legyen a talpán, aki összeszámolja azokat a népeket. Az azonban sejthető, hogy az elmúlt időben nagyon is magára talált a sokáig csak lapszélen jegyzett település. Megtalálták a maguk portékáit. Arthenior új gazdagnegyedében a patinás villák üvegablakai valószínűleg mind onnan valók. A lihanechi mesterek egy ideje próbálják lemásolni a Tűzvárosiak tudományát, de a nagy tisztaságú kvarchomok és a mágiával hevített kohók, meg a finom szakmai trükkök még valószínűleg egy darabig megtartják Wegtorennek ezt a piacot. Legfeljebb a díszesen festett mozaikablakok terén előzhet az északi művészvilág.
Rég volt már, hogy Nolenar úgy igazán az elemében lehetett abban, amiben jó. Az apja meg a bátyja sosem értékelték igazán. Az ő világuk a tenger meg a hajók. Ahogy a fivérei, ő is kitanulta a csínját-bínját, de sosem remekelt benne. Ő ebben jó. Abban, ami az ő világukban csak rakomány. A termények, nyersanyagok és áruk cizellált áramlása a piacok között, a kereslet és a kínálat a városok négyesfogatában nagyon komplex rendszer, és könnyelműség lenne azt mondani, hogy bárki teljes egészében átlátja. De mindenképp megvan a szépsége.
Talán ebbéli lelkesedése miatt vesztette el szem elől kissé a hölgyet. S csak most, mikor rápillant, s ezt a távolságtartást látja, tudatosul benne, mennyire méltatlanul viselkedik. Elcitálta ide, és természetesnek vette, hogy felhasználja.
A hamvasszőke szépség alig emlékeztet arra a merész és kacér félvérre, akire a Kikötőből emlékszik. Megkomolyodott. Vagy talán csak egy kaland volt az az egész a számára, az "ami a Kikötőben történt, az a Kikötőben is marad" égisze alatt.
Mindenesetre a közönyös távolságtartás, ami a hölgy szépséges arcán ül, bizonyára kísért majd a kereskedő rémálmaiban. Bár, meg kell hagyni, a zömök kufár nem túl jó érzékkel prezentálja az ajánlásait. Ahogy Nolenar végigpillant a lányon, aki a tisztavérűektől épp csak elüt, s talán éppen csak a hosszúéletűek szúrnák ki ezt a kis különbséget. Neki nem sikerült a megismerkedésükkor. Éteri és szolid tökély, mint a téli napsütés, mely megragyogtatja a lihanechi hegyek hócsipkés bérceit. Ilyen kihívó ruhát, ilyen csiricsáré gyűrűt ajánlani neki... Arthenior újgazdag polgárainak való hívságok. Drága, de ízlésben sekélyes holmik.*
- Ó! *húzza magára a figyelmet, s gyorsan fűszerez némi sikerélményt a kereskedő standjára.* - Hát ezek fenségesek *húzza tenyerébe az egyik finom selyemharisnyát. Ki is választ két párat némi válogatás után.* - A húgaimnak *mondja sietve a fel nem tett kérdésre.* - Mikor északról elindultunk, már nem volt érkezésem ajándékot vásárolni nekik. *Nem próbálja úgy beállítani, mintha a pikáns kis ruhadarabok kedvezményezettjeiről igazat mondana. ilyesmit az ember aligha venne a tulajdon húgának, de nyilván ezt egy kereskedő aligha firtatná.
Nolen úgy veszi elő az erszényét, hogy a piacozók számára ne tegye közszemlére, de Dorren Ahbatnak nagyon is nyilvánvaló legyen, hogy tetemes summa áll rendelkezésére, amiből nem rest költeni, ha kedvére valót talál.*
- Szóval a wegtoreni kufár eloldalgott *hümment.* - Nem mindenkinek való Arthenior. De Teysus rámosolyog az élelmesekre *mondja, s egy kaján félmosollyal a szíve fölé rajzolja az osztott kört, az isten jelképét.* - És mérlegét mindenkor kiegyensúlyozza. *Megpörget egy aranyérmét az ujjai között, és jelentőségteljesen biccent a kereskedő felé.*
- Furcsa szerzetek messze délről? *vonja fel a Velasco'rra a szemöldökét, miközben a harisnyák árát számolja ki az aranyaiból.* - Úgy érti, a távoli szigetekről? Mifélék? Talán a kisasszony kivételes ízlésének tetsző dolgokat is hoztak magukkal onnan, a messzi délről? Látja, jóuram, hogy nem könnyű a hölgy érdeklődését felkelteni. *Szembe tudná köpni magát, mikor a lányra néz. Úgy vonta bele ebbe az egészbe, mint egy igen hasznos kiegészítőt. Ráadásul választást sem hagyott neki. Valószínűleg a kifelé oly akkurátusan viselt, merev jó modor tartja csak itt.*
- Tehát vannak kapcsolatai a tenger kapujához, jó uram? Azért kíváncsi lennék, merre csorognak el ezek a kapukat megnyitó aranyak. Mert valaki nyilván profitál. *A kérdés természetesen bizalmassá halkulva szól, ahogy Nolenar közelebb hajol.* - Mondd csak, Arizeus Noktimo úr a változások óta is sokat forgolódik a Kikötőben? Jár még a külön találkákra Isra ülnökasszonnyal?
3110. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-07 11:19:45
Üzenet elküldve: 2026-02-07 11:19:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok //
* Zrammi némán hallgatja a fiú beszédét. Elég sok dolgot mond egyszerre, de ez természetes.*
- Akkor vessük ki a lapokat a nagy általánosságra.* Mondja miközben a hordó felé int a kezeivel és elkezdi keverni a pakliját, ha együttműködő a fiú. Ezt követően kiteríti az egészet egy sorban a Markondenten elé.*
- Válasz kérlek négy darabot. Amelyik tetszik, amelyik magához hív, de ne fedd fel még őket.* A lapok lefordítva sorakoznak és, amikor kihúzza őket, akkor a maradékot a nő egyetlen mozdulattal összegyűjti és félre rakja maga mellé.*
- Ez a lap múltad jelképezi és a neve Végítélet.* Mutatja meg a lapot. Aztán jön a következő lap.*
- Ez a jelened, az Érmék ötöse.* Hagyja, hogy megnézze ezt a lapot is.*
- A jövőd a Botok kilencese.* Kis szünet után felfedi az utolsót is, amire halványan el is mosolyodik.*
- A főpap.* Mondja kurtán.* Mit gondolsz ezekről a lapokról?* Kérdezi meg, mert elsőnek arra kíváncsi, hogy mit mozgattak meg a kérdezőben a kártyái. Az érmék és a botok is ránézésre nehéz lapoknak tűnnek. Neki már ebből kialakult egy kép a fiúról, aztán majd kiderül, hogy mennyire tűnik ez pontosnak.*
* Zrammi némán hallgatja a fiú beszédét. Elég sok dolgot mond egyszerre, de ez természetes.*
- Akkor vessük ki a lapokat a nagy általánosságra.* Mondja miközben a hordó felé int a kezeivel és elkezdi keverni a pakliját, ha együttműködő a fiú. Ezt követően kiteríti az egészet egy sorban a Markondenten elé.*
- Válasz kérlek négy darabot. Amelyik tetszik, amelyik magához hív, de ne fedd fel még őket.* A lapok lefordítva sorakoznak és, amikor kihúzza őket, akkor a maradékot a nő egyetlen mozdulattal összegyűjti és félre rakja maga mellé.*
- Ez a lap múltad jelképezi és a neve Végítélet.* Mutatja meg a lapot. Aztán jön a következő lap.*
- Ez a jelened, az Érmék ötöse.* Hagyja, hogy megnézze ezt a lapot is.*
- A jövőd a Botok kilencese.* Kis szünet után felfedi az utolsót is, amire halványan el is mosolyodik.*
- A főpap.* Mondja kurtán.* Mit gondolsz ezekről a lapokról?* Kérdezi meg, mert elsőnek arra kíváncsi, hogy mit mozgattak meg a kérdezőben a kártyái. Az érmék és a botok is ránézésre nehéz lapoknak tűnnek. Neki már ebből kialakult egy kép a fiúról, aztán majd kiderül, hogy mennyire tűnik ez pontosnak.*
3109. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-07 09:17:42
Üzenet elküldve: 2026-02-07 09:17:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok //
* A megszólított, nem elutasító, hanem válaszol. A szavaiban nincsen ellenséges fennhang, hanem szinte barátságosan ejti ki a szavakat egymás után. Markondenten pedig innentől felbiztatva érzi magát, hogy megkérdezze azt, amiért a városba jött. Mégpedig, hogy hol alhat, ehet és hol dolgozhat. *
- Tehát Pegazus Fogadó. * Memorizálja a fogadó nevét és abba az irányba néz, amerre a nő mutat. A munka lehetőségeinek több ága is felfedésre kerül a sötételf által, ami máris biztatóan hangzik számára. Talán, ennek a tudásnak az öröme vagy a nő tekintete, de bevonzák a szemeit, amik olyan titokzatosan csillognak az acélkék foglaltukban. A bőr fura színe, az arc keskeny élei és a fehér haj, melynek egységét megtörik olykor a kisebb fonatok. Továbbá a misztikus elemek és tetoválások, azt sugallják, hogy a nő valami erős tudással bírhat, valami misztikus dolog felett. És valamiért nagyon is vonzó ez az egzotikus látvány Markondenten számára. *
- Hát való igaz, hogy kicsit elveszettnek érzem magam és szeretném tudni, hogy mit várhatok szerelemterén, meg hivatás terén is, meg tele vagyok mély kérdésekkel. * Mondja elgondolkodva. Bár éppen azon gondolkodik, hogy mik is lehetnek azok a mély kérdések. Mert ilyen kérdések, hogy mi volt előbb a tyúk vagy a tojás? Na azok nem érdeklik, amíg egymás mellett sülnek a fazékban. De mondjuk, hogy miképp alakul a jövője általánosságban az már érdekelné.
A paklira néz és a nőre, majd felajánlott helyre. Leül. *
- Nem igazán tudom, hogy hogyan működik ez. Gondolnom kell valamire, vagy kérdeznem kell, vagy meg fújkálnom a paklit, esetleg sót kell szétszórnom? * Kérdezi kissé zavartan a városi forgatagban amúgy is megszédült vidéki. *
* A megszólított, nem elutasító, hanem válaszol. A szavaiban nincsen ellenséges fennhang, hanem szinte barátságosan ejti ki a szavakat egymás után. Markondenten pedig innentől felbiztatva érzi magát, hogy megkérdezze azt, amiért a városba jött. Mégpedig, hogy hol alhat, ehet és hol dolgozhat. *
- Tehát Pegazus Fogadó. * Memorizálja a fogadó nevét és abba az irányba néz, amerre a nő mutat. A munka lehetőségeinek több ága is felfedésre kerül a sötételf által, ami máris biztatóan hangzik számára. Talán, ennek a tudásnak az öröme vagy a nő tekintete, de bevonzák a szemeit, amik olyan titokzatosan csillognak az acélkék foglaltukban. A bőr fura színe, az arc keskeny élei és a fehér haj, melynek egységét megtörik olykor a kisebb fonatok. Továbbá a misztikus elemek és tetoválások, azt sugallják, hogy a nő valami erős tudással bírhat, valami misztikus dolog felett. És valamiért nagyon is vonzó ez az egzotikus látvány Markondenten számára. *
- Hát való igaz, hogy kicsit elveszettnek érzem magam és szeretném tudni, hogy mit várhatok szerelemterén, meg hivatás terén is, meg tele vagyok mély kérdésekkel. * Mondja elgondolkodva. Bár éppen azon gondolkodik, hogy mik is lehetnek azok a mély kérdések. Mert ilyen kérdések, hogy mi volt előbb a tyúk vagy a tojás? Na azok nem érdeklik, amíg egymás mellett sülnek a fazékban. De mondjuk, hogy miképp alakul a jövője általánosságban az már érdekelné.
A paklira néz és a nőre, majd felajánlott helyre. Leül. *
- Nem igazán tudom, hogy hogyan működik ez. Gondolnom kell valamire, vagy kérdeznem kell, vagy meg fújkálnom a paklit, esetleg sót kell szétszórnom? * Kérdezi kissé zavartan a városi forgatagban amúgy is megszédült vidéki. *
3108. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-06 20:58:54
Üzenet elküldve: 2026-02-06 20:58:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok //
- Szép napot!* Köszönti az ő hűvös, de nem barátságtalan hangján az érkező éppen csak férfit. Általában a hozzá intézet kérdések kimerülnek a mestersége utáni kíváncsiskodásban, vagy éppen annak megfedésében, de hogy iránymutatást kérjenek tőle? Ez még nem esett meg vele mostanáig. Ibolyaszín szemeivel gondosan végigméri a férfit a vidéki mivoltát nem tudná letagadni. Egyszerű öltözék egy egyszerű embernek. A mestersége is könnyedén kitalálható, nem kell hozzá túl nagy emberismeret.*
- Szállás után a Pegazus Fogadóban érdemes érdeklődni.* Mutat a piactér azon kijárata felé, ami fogadó irányába vezet.*
- Ami a munkát illeti *tart egy pillanatnyi szünetet* az akad itt is a magadfajta fegyveresnek.* Újabb lélegzetvételnyi hatásszünet után folytatja.*
- Vagy ott van a városi őrség is, ahol mindig elkél egy pár erős kéz.* Ezzel a hozzá intézet kérdéseket megválaszoltnak tekinti. Most, hogy közelebb van a férfi megérzi rajta a hosszú utazásnak az illatát. Egy pillanatra a város és vidék sajátos illatai közül mintha a tenger sós aromája csapná meg az orrát, de az is lehet, hogy téved. Majd kiderül ez is talán.*
- Mivel új vagy a városban talán másfajta iránymutatásnak is hasznát vennéd. Csupán tíz aranyért a kártyáimból kiolvashatnék neked valami, amire kíváncsi vagy. Szerelem, hivatás, vagy valami mélyebb kérdésre a válasz. A lapokban minden meg vagyon írva.* Int kezével a ládán pihenő mintás kártyapaklira, majd a fiú előtt lévő hordóra. Ezután vár, türelmesen, nem követelőzve. Lehetőséget kínál neki, de erőlteti, ahogyan a legtöbb közeli kofa. Zrammi portékája nem romlik meg és rajta se marad, így nincs rajta nyomás. A napi betevőre valót így is könnyedén összeszedi. Ha kérdeznének tőle valamit, akkor készségesen válaszolna persze, de amíg ilyen igény nincs, addig hallgat.*
- Szép napot!* Köszönti az ő hűvös, de nem barátságtalan hangján az érkező éppen csak férfit. Általában a hozzá intézet kérdések kimerülnek a mestersége utáni kíváncsiskodásban, vagy éppen annak megfedésében, de hogy iránymutatást kérjenek tőle? Ez még nem esett meg vele mostanáig. Ibolyaszín szemeivel gondosan végigméri a férfit a vidéki mivoltát nem tudná letagadni. Egyszerű öltözék egy egyszerű embernek. A mestersége is könnyedén kitalálható, nem kell hozzá túl nagy emberismeret.*
- Szállás után a Pegazus Fogadóban érdemes érdeklődni.* Mutat a piactér azon kijárata felé, ami fogadó irányába vezet.*
- Ami a munkát illeti *tart egy pillanatnyi szünetet* az akad itt is a magadfajta fegyveresnek.* Újabb lélegzetvételnyi hatásszünet után folytatja.*
- Vagy ott van a városi őrség is, ahol mindig elkél egy pár erős kéz.* Ezzel a hozzá intézet kérdéseket megválaszoltnak tekinti. Most, hogy közelebb van a férfi megérzi rajta a hosszú utazásnak az illatát. Egy pillanatra a város és vidék sajátos illatai közül mintha a tenger sós aromája csapná meg az orrát, de az is lehet, hogy téved. Majd kiderül ez is talán.*
- Mivel új vagy a városban talán másfajta iránymutatásnak is hasznát vennéd. Csupán tíz aranyért a kártyáimból kiolvashatnék neked valami, amire kíváncsi vagy. Szerelem, hivatás, vagy valami mélyebb kérdésre a válasz. A lapokban minden meg vagyon írva.* Int kezével a ládán pihenő mintás kártyapaklira, majd a fiú előtt lévő hordóra. Ezután vár, türelmesen, nem követelőzve. Lehetőséget kínál neki, de erőlteti, ahogyan a legtöbb közeli kofa. Zrammi portékája nem romlik meg és rajta se marad, így nincs rajta nyomás. A napi betevőre valót így is könnyedén összeszedi. Ha kérdeznének tőle valamit, akkor készségesen válaszolna persze, de amíg ilyen igény nincs, addig hallgat.*
3107. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-06 19:32:52
Üzenet elküldve: 2026-02-06 19:32:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok //
* Markondenten végül elér a városba. Ahogy sejtette az utcákon igen sokan vannak, nagy itt a sürgés-forgás. Sokféle kinézetű, rangú és fajú népek nyüzsögnek erre. Mindenki rohan a maga nagyon sürgős, fontos és sietős dolga után. Ha meg éppen nem, akkor sápítozva mesélik el másoknak, hogy mennyi sürgős, fontos és sietős dolguk van éppen. Furák. Valahogy a falujában minden csendesebb és békésebb volt. Volt idő ott mindig a másikra és nem kellett ennyire rohanni. Kivéve, mikor a farkasok megtámadták a nyájat. De, az nem sűrűn fordult elő.
A piac egy csendesebb zugában egy nyugodt nő van, aki látszólag nem siet sehova. Aki, talán pont olyan, mint a falubéliek. Mark bizalmat ad neki, így odamegy hozzá. *
- Szép napot! * Köszön barátságos hangon a vidéki zsoldos. A fura idegen nem csak abban tűnik ki, hogy ő nem siet sehova, vagy éppen nem fennhangon rikácsolja azt, hogy mit árul, hanem öltözéke, külseje és úgy mindene idegen az ember harcos számára. A sötét bőre és hegyes füle pedig erős gyanút ébreszt benne, hogy egy sötételffel van dolga, akiktől elméletileg szoktak tartani mások. Lehet, neki is kellene. De ezen a ponton, már nem táncol vissza. *
- Ha jól vettem észre itt te jó megfigyelő vagy. Talán, tudnál nekem segíteni. Szállást és munkát keresek. Merre érdemes elindulnom? * Tesz fel egy talán nem is annyira egyszerű kérdést a titokzatos sötételf nőnek. *
* Markondenten végül elér a városba. Ahogy sejtette az utcákon igen sokan vannak, nagy itt a sürgés-forgás. Sokféle kinézetű, rangú és fajú népek nyüzsögnek erre. Mindenki rohan a maga nagyon sürgős, fontos és sietős dolga után. Ha meg éppen nem, akkor sápítozva mesélik el másoknak, hogy mennyi sürgős, fontos és sietős dolguk van éppen. Furák. Valahogy a falujában minden csendesebb és békésebb volt. Volt idő ott mindig a másikra és nem kellett ennyire rohanni. Kivéve, mikor a farkasok megtámadták a nyájat. De, az nem sűrűn fordult elő.
A piac egy csendesebb zugában egy nyugodt nő van, aki látszólag nem siet sehova. Aki, talán pont olyan, mint a falubéliek. Mark bizalmat ad neki, így odamegy hozzá. *
- Szép napot! * Köszön barátságos hangon a vidéki zsoldos. A fura idegen nem csak abban tűnik ki, hogy ő nem siet sehova, vagy éppen nem fennhangon rikácsolja azt, hogy mit árul, hanem öltözéke, külseje és úgy mindene idegen az ember harcos számára. A sötét bőre és hegyes füle pedig erős gyanút ébreszt benne, hogy egy sötételffel van dolga, akiktől elméletileg szoktak tartani mások. Lehet, neki is kellene. De ezen a ponton, már nem táncol vissza. *
- Ha jól vettem észre itt te jó megfigyelő vagy. Talán, tudnál nekem segíteni. Szállást és munkát keresek. Merre érdemes elindulnom? * Tesz fel egy talán nem is annyira egyszerű kérdést a titokzatos sötételf nőnek. *
3106. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-06 19:24:35
Üzenet elküldve: 2026-02-06 19:24:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 492
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 492
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vegyetek jót ha tudtok//
*Elégedetten szív mélyet a levegőből, minek tisztátalanságát sokkalta jobban tudja most értékelni, mint bármit. Elködösült a múlt, nem hiányzik semmi, csupán hevesebben ver a szíve a jövőképre, mikor ő maga is érezhet egy ismerős-ismeretlen aromát. Módfelett tetszetős, hogy ha a ház körüli dolgoknak tán soha nem is lesz vége, a nyugalom hosszú ideig vele lesz. Hol azért, mert próbára teheti az új szerzeményt, hol azért, mert maga nevelheti ki az örökkön csendességet adó növényzetet. Csupán biccent egyet, majd erszényért nyúl. Lassan bontja ki, mégsem fest úgy a kép, hogy az árral bármi problémája is lenne. Élesen csengenek össze az érmék, ahogy a pultra helyezi a kért 200 aranyat. *
- Ha van még bármid, ami kedvemre lehet, elviszem.
*Kezébe veszi az üvegcsét, ha nincs ellenállás, ahogy a kis zsáknyi ördövigyor magot is, aztán óaranyaival kutatja a másik szemeit. Nem kíván maradni, de a lehetőségét nem venné el, ha birtokába kerülhetne még valami, mi mélyíti a vágyottat.*
- Vagy ha netán tudsz alkalmasabb pipát… *Villantja meg egy pillanatra a zsebében honoló egyszerűséget. Meg kívánja adni ugyanis a módját a fogyasztásnak.*
*Elégedetten szív mélyet a levegőből, minek tisztátalanságát sokkalta jobban tudja most értékelni, mint bármit. Elködösült a múlt, nem hiányzik semmi, csupán hevesebben ver a szíve a jövőképre, mikor ő maga is érezhet egy ismerős-ismeretlen aromát. Módfelett tetszetős, hogy ha a ház körüli dolgoknak tán soha nem is lesz vége, a nyugalom hosszú ideig vele lesz. Hol azért, mert próbára teheti az új szerzeményt, hol azért, mert maga nevelheti ki az örökkön csendességet adó növényzetet. Csupán biccent egyet, majd erszényért nyúl. Lassan bontja ki, mégsem fest úgy a kép, hogy az árral bármi problémája is lenne. Élesen csengenek össze az érmék, ahogy a pultra helyezi a kért 200 aranyat.
*- Ha van még bármid, ami kedvemre lehet, elviszem.
*Kezébe veszi az üvegcsét, ha nincs ellenállás, ahogy a kis zsáknyi ördövigyor magot is, aztán óaranyaival kutatja a másik szemeit. Nem kíván maradni, de a lehetőségét nem venné el, ha birtokába kerülhetne még valami, mi mélyíti a vágyottat.*
- Vagy ha netán tudsz alkalmasabb pipát… *Villantja meg egy pillanatra a zsebében honoló egyszerűséget. Meg kívánja adni ugyanis a módját a fogyasztásnak.*
3105. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-06 19:06:35
Üzenet elküldve: 2026-02-06 19:06:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Az ismerős idegen//
*Ugyan nem túl látványosan, kisgyerek módjára, de némi morcosság sejlik a tekintetében, mikor kikerülik a kérdését. Ebből mindössze két dolgot tud leszűrni: talán lényegi, kényes pontra tapinthatott a titokzatos kedves felemlegetésével vagy a kikötőinek esze ágába sincs bármiféle magánjellegű információt a félvér orrára kötni. Utóbbi mellett magabiztosabban tenné le a voksát, s jobban belegondolva, ebben a pillanatban sem tudna túl sokat elmondani a férfiról. Pedig tisztán emlékszik rá, hogy sokat járatták a szájukat az ivóban... de akkor mégis mi a fenéről tudtak ennyit beszélni?*
- Szakmai ártalom? *kérdi csípősen az ártatlannak beállított mosolyt szemlélve, de eztán - kínozza bármennyire is az az átkozott kíváncsiság - félreteszi a nőügyletek kérdéskörét. Egy időre legalább is mindenképpen.
A standok közötti gúnyolódó suttogást nem fogadja pironkodva, no nem is tűri csak úgy el. A derekára fogó kézre csap, nem erőből, de a határokat megszabó egyértelmű jelzéssel. Felesleges szemérmeskedésnek tűnhet, de nem szívbéli cimborák, még csak nem is szeretők, egyetlen kósza fülledt éjszakától nem menti fel az általános illem alól. Ugyan nem a morál és etikett felkent hercegnője, közel sem, de valamiért nem tetszik neki, hogy ennyire kényelmesen érzi magát a férfi a társaságában.*
- Viselkedjen Uram, ez nem a Kikötő! *bájos kis figyelmeztetés, még csak a hangját sem emeli fel. A szürkék azért óvatosságra intenek.
Újra már nem is karol a másikba, szorosan mellette halad egy darabig ugyan, de egy ponton egy leheletnyit lemarad. Csupán véletlenül, fürkésző tekintete túlságosan elidőz néhány portékán. Egy asztalon sorba rakott aprócska üvegcsék vonják magukra a figyelmét - balzsamok, kenőcsök, fanyar illatú főzetek -, egy másikon gondosan felcsévélt zsinórok és finoman munkált bőrszíjak. Ujjai néha megérintenek egy-egy tárgyat, de puszta kíváncsiságból, komoly szándék nélkül, aztán már tovább is lép. Kedvére való volna, ha találna árust, aki vadászathoz használható holmikat kínál, azonban akármennyire is szemléli a bódék sorát, nem igazán lel ilyesmit. Amikor végül továbbindul, már nem látja maga mellett a szőkésbarna fejet. A tengerész alakja elkallódott a tömegben, egyszerűen kisiklott a látóteréből. Csak egy bizonytalanul nézelődő pillanatra áll meg, fülét hamar megüti a ma már sokadszor hallott hangszín.
Aly csak akkor bukkan fel igazán a bódé szélénél, amikor a szóváltás már jó ideje zajlik. Nem siet oda, nem is tolakodik közelebb, kíváncsian megáll egy fél lépéssel hátrébb, a ponyva árnyékában, és hagyja, hogy a jelenet magától kibomoljon előtte. A férfi, aki az imént még indulatosan gesztikulált, most már inkább panaszkodik, mint támad, a kupec arca pedig hol védekező, hol számító vonásokba rendeződik. A félvér tekintete azonban újra és újra Nolenarra siklik vissza - mert hogy időközben nagy nehezen felsejlett előtte a neve is.
Figyeli, ahogy megszólal, ahogy kérdez, ahogy kézbe veszi az ezüstöt. Olyan természetességgel beszél a fémről, a patináról, a műhelyről, mintha ez volna a világ legkézenfekvőbb dolga. A lány akaratlanul is felvonja kissé a szemöldökét. Ő eddig meg volt győződve róla, hogy Nolen legfeljebb a tengerekhez, kötelekhez, viharvert fedélzetekhez ért és a hölgyek minduntalan bosszantásához. Afféle alávaló, de egyértelműen jólöltözött kalóznak vélte. Ehhez képest most inkább emlékeztet egy tapasztalt kupecre.
A panaszos férfi végül megkönnyebbülten somfordál arrébb, a félvér pedig végre közelebb merészkedik, hogy maga is vessen néhány pillantást azokra a holmikra, közben a kikötői össze-vissza fecsegését rezdüléstelen arccal tűri, holott néha szíve szerint emelné a szemöldökét. Bármennyire is előadta egy mondattal korábban a fogadóban, hogy milyen kegyetlenül kiforgatja pár drága ajándékkal Nolenart a vagyonából, a kupec minden ajánlatát egy udvarias mosoly kíséretében visszautasítja, ennél többet nem is nagyon szól. Sokkal inkább lefoglalja, hogy füleljen, és megpróbáljon rájönni, mi az oka valójában ennek a faggatózásnak. Mire készülhet vajon a kikötői?*
*Ugyan nem túl látványosan, kisgyerek módjára, de némi morcosság sejlik a tekintetében, mikor kikerülik a kérdését. Ebből mindössze két dolgot tud leszűrni: talán lényegi, kényes pontra tapinthatott a titokzatos kedves felemlegetésével vagy a kikötőinek esze ágába sincs bármiféle magánjellegű információt a félvér orrára kötni. Utóbbi mellett magabiztosabban tenné le a voksát, s jobban belegondolva, ebben a pillanatban sem tudna túl sokat elmondani a férfiról. Pedig tisztán emlékszik rá, hogy sokat járatták a szájukat az ivóban... de akkor mégis mi a fenéről tudtak ennyit beszélni?*
- Szakmai ártalom? *kérdi csípősen az ártatlannak beállított mosolyt szemlélve, de eztán - kínozza bármennyire is az az átkozott kíváncsiság - félreteszi a nőügyletek kérdéskörét. Egy időre legalább is mindenképpen.
A standok közötti gúnyolódó suttogást nem fogadja pironkodva, no nem is tűri csak úgy el. A derekára fogó kézre csap, nem erőből, de a határokat megszabó egyértelmű jelzéssel. Felesleges szemérmeskedésnek tűnhet, de nem szívbéli cimborák, még csak nem is szeretők, egyetlen kósza fülledt éjszakától nem menti fel az általános illem alól. Ugyan nem a morál és etikett felkent hercegnője, közel sem, de valamiért nem tetszik neki, hogy ennyire kényelmesen érzi magát a férfi a társaságában.*
- Viselkedjen Uram, ez nem a Kikötő! *bájos kis figyelmeztetés, még csak a hangját sem emeli fel. A szürkék azért óvatosságra intenek.
Újra már nem is karol a másikba, szorosan mellette halad egy darabig ugyan, de egy ponton egy leheletnyit lemarad. Csupán véletlenül, fürkésző tekintete túlságosan elidőz néhány portékán. Egy asztalon sorba rakott aprócska üvegcsék vonják magukra a figyelmét - balzsamok, kenőcsök, fanyar illatú főzetek -, egy másikon gondosan felcsévélt zsinórok és finoman munkált bőrszíjak. Ujjai néha megérintenek egy-egy tárgyat, de puszta kíváncsiságból, komoly szándék nélkül, aztán már tovább is lép. Kedvére való volna, ha találna árust, aki vadászathoz használható holmikat kínál, azonban akármennyire is szemléli a bódék sorát, nem igazán lel ilyesmit. Amikor végül továbbindul, már nem látja maga mellett a szőkésbarna fejet. A tengerész alakja elkallódott a tömegben, egyszerűen kisiklott a látóteréből. Csak egy bizonytalanul nézelődő pillanatra áll meg, fülét hamar megüti a ma már sokadszor hallott hangszín.
Aly csak akkor bukkan fel igazán a bódé szélénél, amikor a szóváltás már jó ideje zajlik. Nem siet oda, nem is tolakodik közelebb, kíváncsian megáll egy fél lépéssel hátrébb, a ponyva árnyékában, és hagyja, hogy a jelenet magától kibomoljon előtte. A férfi, aki az imént még indulatosan gesztikulált, most már inkább panaszkodik, mint támad, a kupec arca pedig hol védekező, hol számító vonásokba rendeződik. A félvér tekintete azonban újra és újra Nolenarra siklik vissza - mert hogy időközben nagy nehezen felsejlett előtte a neve is.
Figyeli, ahogy megszólal, ahogy kérdez, ahogy kézbe veszi az ezüstöt. Olyan természetességgel beszél a fémről, a patináról, a műhelyről, mintha ez volna a világ legkézenfekvőbb dolga. A lány akaratlanul is felvonja kissé a szemöldökét. Ő eddig meg volt győződve róla, hogy Nolen legfeljebb a tengerekhez, kötelekhez, viharvert fedélzetekhez ért és a hölgyek minduntalan bosszantásához. Afféle alávaló, de egyértelműen jólöltözött kalóznak vélte. Ehhez képest most inkább emlékeztet egy tapasztalt kupecre.
A panaszos férfi végül megkönnyebbülten somfordál arrébb, a félvér pedig végre közelebb merészkedik, hogy maga is vessen néhány pillantást azokra a holmikra, közben a kikötői össze-vissza fecsegését rezdüléstelen arccal tűri, holott néha szíve szerint emelné a szemöldökét. Bármennyire is előadta egy mondattal korábban a fogadóban, hogy milyen kegyetlenül kiforgatja pár drága ajándékkal Nolenart a vagyonából, a kupec minden ajánlatát egy udvarias mosoly kíséretében visszautasítja, ennél többet nem is nagyon szól. Sokkal inkább lefoglalja, hogy füleljen, és megpróbáljon rájönni, mi az oka valójában ennek a faggatózásnak. Mire készülhet vajon a kikötői?*
3104. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-06 11:03:24
Üzenet elküldve: 2026-02-06 11:03:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok //
*Zrammi ma is itt van a piactér egyik félreeső zugában, ülve a hordóján. Előtte egy faláda, amire a lapjait szokta kiteríteni. Pont annyira választott félreeső helyet, hogy ne bámulja meg mindenki, de mégis, aki akarja, észre vehesse különös tevékenységét. Nem állnak tömegek, hogy igénybe vegyék szolgáltatását, de szinte mindig akad egy kósza lélek, aki nem sajnálja azt a pár aranyat azért, hogy a lapok bölcsességét kérje. Most már elég régóta van itt ahhoz, hogy egyre többen megismerjék, így kuncsaftjai száma is kielégítő, pontosan elég a mindennapi élet fedezéséhez. Most is várja a következő bátor, vagy éppen ostoba, jelentkezőt, hogy jósolhasson neki.*
*Zrammi ma is itt van a piactér egyik félreeső zugában, ülve a hordóján. Előtte egy faláda, amire a lapjait szokta kiteríteni. Pont annyira választott félreeső helyet, hogy ne bámulja meg mindenki, de mégis, aki akarja, észre vehesse különös tevékenységét. Nem állnak tömegek, hogy igénybe vegyék szolgáltatását, de szinte mindig akad egy kósza lélek, aki nem sajnálja azt a pár aranyat azért, hogy a lapok bölcsességét kérje. Most már elég régóta van itt ahhoz, hogy egyre többen megismerjék, így kuncsaftjai száma is kielégítő, pontosan elég a mindennapi élet fedezéséhez. Most is várja a következő bátor, vagy éppen ostoba, jelentkezőt, hogy jósolhasson neki.*
3103. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-05 22:33:37
Üzenet elküldve: 2026-02-05 22:33:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 600
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 600
OOC üzenetek: 86
Játékstílus: Szelíd
//Az ismerős idegen//
*Az ég kitisztulni látszik Arthenior felett. Noha a napkorongot még takarják a szürke felhőfátylak, a szelek tovagörgetik a búcsúzóul még fenyegetően meg-megdörrenő vihart.
A piacon ennek köszönhetően nagy a nyüzsgés. Mindenféle és fajta szerzet kerülgeti a felhők által ottfelejtett pocsolyákat, az árusok és kofák pedig nagy elánnal bontogatják ki sátraikat.*
-Tessék, csak tessék! Friss a kalács, friss a cipó!
-Most két fűző egy áráért! A bolondnak is megéri, hát még a nejének!
*A zömök, kopaszodó kufár elégedetten számolja az aranyakat az ezüstkanalakért, mikor Nolenar és Alymeidha sorra kerül. Kék-zöld színes selyemtalárja majdhogynem földig ér, csizmája orra éppen, csak kikandikál alóla.*
-Á! *Ocsúdik fel Nolenar közeledtére, és oly sebességgel tünteti el valamelyik zsebében a pénzt, hogy azt még egy mestertolvaj is megirigyelné.
Tenyereit gondosan egymásba fektetve maga előtt, figyelmesen hallgatja a kuncsaftot. Vizenyős tekintete hol Nolenaron, hol Alymeidhán jár, mintha az előadástól függetlenül igyekezné felmérni, kikkel van dolga.*
-A legjobb helyen jár jó uram! Na és persze kiskegyed! Teysus áldja mindkettejüket! *Bemutat egy kackiás meghajlást. Hangja rekedten cseng a kitartó rikoltozástól.*
-Dorren Ahbat sátrában mindent megtalálnak! *Úgy oldalaz el Nolenar mellett, mintha a felé intézett kérdést meg sem hallotta volna.*
-Hmm. Hmm. *Kelmék között kutat, majd előkotor egy kimondottan kihívó, zöldszín estélyit.*
-Kegyedhez illő! Mit gondol? *Utolsó kérdését természetesen már Nolenarhoz intézi. Bizonyosan üzletet remél a párostól.*
-Nemigen jut be az artheniori karaván a Kikötőbe. Úgy vámolnak arra, mintha nem lenne holnap! Ha csak el nem viszik az egész szekeret... Hmm... Talán ez... *Egy halom ruhakelme közé nyúl, hogy ezúttal egy vaskos, szürke prémet húzzon elő.*
-Nyakmelegítő... Rókabunda! Nem sok hasonlót látni Artheniorban, igaz-e? *Csillogó szemmel pislog Alymeidha irányába, mintha csak a porcelánbőrű félvér lelkesedése ragadna őrá is.*
-Kapcsolatok nélkül nem könnyű bejutni se. A Kiszáradt-Hágón átkelni, na meg nyugatról kerülni a hegyláncot, az valóságos öngyilkosság népesebb kíséret nélkül! Így mondják, én nemigen járok arra! Dorren Ahbat nem ostoba, nem! De ha jó uramnak szüksége van valamire... *Nem lehet kétsége Nolenarnak, hogy ismét őt célozzák a kalmár szavai. Már csak azért is, mert a bőbeszédű köpcös ezúttal tompít hangján, nehogy mások is meghallják.*
-Nem olcsó a Kikötőből beszerezni semmit manapság, főleg, mióta egyesek furcsa szerzeteket emlegetnek messze délről... Mesebeszéd, de az árat felhajtja! Ahbat viszont megoldhatja. *Tovalibben, hogy ezúttal egy giccses, zafírköves gyűrűt nyomjon Alymeidha orra alá.*
-Kisasszony, ez a drágakő igazán kiemeli szépségét. Krenkataur legsötétebb tárnáiból hozták felszínre, úgy-úgy! Mondhatni, csak az Ön kedvéért! Kedves kísérője biztosan nem sajnálná magácskától. *Széles mosollyal kivár, majd ismét a jó kiállású, fiatal férfi felé fordul.*
-A wegtoreni, igen-igen! Az be! *Helyesel, de egyebet nem tesz hozzá. Helyette gondosan visszahelyezve a gyűrűt dobozkájába, portékái rendezgetésébe kezd. Csak tekintetét emeli olykor-olykor a párosra. Mintha várna valamit, mielőtt ismét válaszra nyitná száját.*
*Az ég kitisztulni látszik Arthenior felett. Noha a napkorongot még takarják a szürke felhőfátylak, a szelek tovagörgetik a búcsúzóul még fenyegetően meg-megdörrenő vihart.
A piacon ennek köszönhetően nagy a nyüzsgés. Mindenféle és fajta szerzet kerülgeti a felhők által ottfelejtett pocsolyákat, az árusok és kofák pedig nagy elánnal bontogatják ki sátraikat.*
-Tessék, csak tessék! Friss a kalács, friss a cipó!
-Most két fűző egy áráért! A bolondnak is megéri, hát még a nejének!
*A zömök, kopaszodó kufár elégedetten számolja az aranyakat az ezüstkanalakért, mikor Nolenar és Alymeidha sorra kerül. Kék-zöld színes selyemtalárja majdhogynem földig ér, csizmája orra éppen, csak kikandikál alóla.*
-Á! *Ocsúdik fel Nolenar közeledtére, és oly sebességgel tünteti el valamelyik zsebében a pénzt, hogy azt még egy mestertolvaj is megirigyelné.
Tenyereit gondosan egymásba fektetve maga előtt, figyelmesen hallgatja a kuncsaftot. Vizenyős tekintete hol Nolenaron, hol Alymeidhán jár, mintha az előadástól függetlenül igyekezné felmérni, kikkel van dolga.*
-A legjobb helyen jár jó uram! Na és persze kiskegyed! Teysus áldja mindkettejüket! *Bemutat egy kackiás meghajlást. Hangja rekedten cseng a kitartó rikoltozástól.*
-Dorren Ahbat sátrában mindent megtalálnak! *Úgy oldalaz el Nolenar mellett, mintha a felé intézett kérdést meg sem hallotta volna.*
-Hmm. Hmm. *Kelmék között kutat, majd előkotor egy kimondottan kihívó, zöldszín estélyit.*
-Kegyedhez illő! Mit gondol? *Utolsó kérdését természetesen már Nolenarhoz intézi. Bizonyosan üzletet remél a párostól.*
-Nemigen jut be az artheniori karaván a Kikötőbe. Úgy vámolnak arra, mintha nem lenne holnap! Ha csak el nem viszik az egész szekeret... Hmm... Talán ez... *Egy halom ruhakelme közé nyúl, hogy ezúttal egy vaskos, szürke prémet húzzon elő.*
-Nyakmelegítő... Rókabunda! Nem sok hasonlót látni Artheniorban, igaz-e? *Csillogó szemmel pislog Alymeidha irányába, mintha csak a porcelánbőrű félvér lelkesedése ragadna őrá is.*
-Kapcsolatok nélkül nem könnyű bejutni se. A Kiszáradt-Hágón átkelni, na meg nyugatról kerülni a hegyláncot, az valóságos öngyilkosság népesebb kíséret nélkül! Így mondják, én nemigen járok arra! Dorren Ahbat nem ostoba, nem! De ha jó uramnak szüksége van valamire... *Nem lehet kétsége Nolenarnak, hogy ismét őt célozzák a kalmár szavai. Már csak azért is, mert a bőbeszédű köpcös ezúttal tompít hangján, nehogy mások is meghallják.*
-Nem olcsó a Kikötőből beszerezni semmit manapság, főleg, mióta egyesek furcsa szerzeteket emlegetnek messze délről... Mesebeszéd, de az árat felhajtja! Ahbat viszont megoldhatja. *Tovalibben, hogy ezúttal egy giccses, zafírköves gyűrűt nyomjon Alymeidha orra alá.*
-Kisasszony, ez a drágakő igazán kiemeli szépségét. Krenkataur legsötétebb tárnáiból hozták felszínre, úgy-úgy! Mondhatni, csak az Ön kedvéért! Kedves kísérője biztosan nem sajnálná magácskától. *Széles mosollyal kivár, majd ismét a jó kiállású, fiatal férfi felé fordul.*
-A wegtoreni, igen-igen! Az be! *Helyesel, de egyebet nem tesz hozzá. Helyette gondosan visszahelyezve a gyűrűt dobozkájába, portékái rendezgetésébe kezd. Csak tekintetét emeli olykor-olykor a párosra. Mintha várna valamit, mielőtt ismét válaszra nyitná száját.*
3102. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-05 19:53:23
Üzenet elküldve: 2026-02-05 19:53:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A nap lement, s felkelt újra//
*Míg Yvon a kováccsal diskurál a kardjáról, neki van ideje egy kicsikét nézelődni a boltban. Kíváncsiságának nem szab határt, végig is lépked az üzletben, megérint és megfogdos mindent, amiben biztos, hogy nem vágja el az ujját, de aztán végül társával együtt távozóra fogja, kisvártatva pedig már újra a nyüzsgő Piactéren sétálnak, ahol meglepő módon sokkal kellemesebben érzi magát, mint eddig. Nem kell már bujkálnia, nincs, aki csúnyán nézne rá a bilincsei miatt, és senki sem tudja megállapítani a múltját pusztán abból, hogy látja az árulkodó billogokat. Egy új élet ez, egy újrakezdés, egy új lehetőség, de talán mégis van, ami nem változik.
Ahogy lépked, eszébe jut a takarója, ami talán kissé hiányzik is már neki, legalábbis úgy tűnhet. Yvon azonban egy másik ötlettel áll elő a napjuk további részét illetően. Maavie megtorpan.*
- Ó, nem felejtetted el… *Válasza bizonytalan, elsőre talán úgy tűnhet, mintha nem is örülne neki, pedig nem erről van szó. Nagyon is szeretne a Fürdőházba menni, ételt és italt rendelni, élvezni az életet és nagyhölgy lenne, mégis tétovázik.*
- I-Igen, még mindig szeretnék… Menjünk oda, dee… előtte lehetne, hogy mégis megnézzük a szobánkat? Én… meg akarok győződni róla, hogy tényleg megvan még a takaróm. Mert tudod, tőled kaptam, és ha elveszett, akkor nem csak én, hanem te is szomorú leszel. *Rakja össze kicsikét akadozva az érvrendszerét, kékjeivel közben ártatlanul pislogva Yvonra. Úgy látszik, valamiért ez most nagyon fontossá vált a számára.*
*Míg Yvon a kováccsal diskurál a kardjáról, neki van ideje egy kicsikét nézelődni a boltban. Kíváncsiságának nem szab határt, végig is lépked az üzletben, megérint és megfogdos mindent, amiben biztos, hogy nem vágja el az ujját, de aztán végül társával együtt távozóra fogja, kisvártatva pedig már újra a nyüzsgő Piactéren sétálnak, ahol meglepő módon sokkal kellemesebben érzi magát, mint eddig. Nem kell már bujkálnia, nincs, aki csúnyán nézne rá a bilincsei miatt, és senki sem tudja megállapítani a múltját pusztán abból, hogy látja az árulkodó billogokat. Egy új élet ez, egy újrakezdés, egy új lehetőség, de talán mégis van, ami nem változik.
Ahogy lépked, eszébe jut a takarója, ami talán kissé hiányzik is már neki, legalábbis úgy tűnhet. Yvon azonban egy másik ötlettel áll elő a napjuk további részét illetően. Maavie megtorpan.*
- Ó, nem felejtetted el… *Válasza bizonytalan, elsőre talán úgy tűnhet, mintha nem is örülne neki, pedig nem erről van szó. Nagyon is szeretne a Fürdőházba menni, ételt és italt rendelni, élvezni az életet és nagyhölgy lenne, mégis tétovázik.*
- I-Igen, még mindig szeretnék… Menjünk oda, dee… előtte lehetne, hogy mégis megnézzük a szobánkat? Én… meg akarok győződni róla, hogy tényleg megvan még a takaróm. Mert tudod, tőled kaptam, és ha elveszett, akkor nem csak én, hanem te is szomorú leszel. *Rakja össze kicsikét akadozva az érvrendszerét, kékjeivel közben ártatlanul pislogva Yvonra. Úgy látszik, valamiért ez most nagyon fontossá vált a számára.*
3101. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2026-02-05 13:51:26
Üzenet elküldve: 2026-02-05 13:51:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A nap lement, s felkelt újra//
* Viccén csak ő szórakozik jól, de amikor Maavie megkapja a varázsitalt és magyarázatot várva néz rá, akkor arca megkomolyodik, és szemeivel jelez, hogy ez már tényleg komolyan vehető. *
– Furcsa színe van, de szinte íztelen és nagyon haszns. * Annyira azért nem vicces ember ő, hogy valami hatástalan löttyel itassa a lányt, egyből azután, hogy lekapták róla a vasbilincseket. Maavie hisz neki, és nekilát a dugóhúzásnak. Hagyja, hadd szerencsétlenkedjen vele, hadd legyen sikerélménye.
Nem kell csalódnia, a varázsszer pontosan úgy hat, ahogyan a nagykönyvben meg van írva, és Maavie is úgy reagál, ahogyan azt elvárná. Ezen persze mosolyog egyet, aztán hogy ne legyenek tovább láb alatt, elindul a kijárat felé. Ám kifelé menet eszébe jut az arany, amit a kardért adott a kovácsnak. Visszafordul, és arról kezdi faggatni, hogy mikor jöjjön vissza és mennyi pénzt hozzon magával, ám a kovács végül morogva előhúz egy frissen csiszolt vívókardot, és Yvon kezébe nyomja, hogy eszébe se jusson a közeljövőben visszatérni ide. *
– Hát jó… * Mondja maga elé, és oldalára akasztja a kardot, és tovább indul kifelé. Az egész nem tart tovább fél percnél. Hamarosan ismét a kovácsműhelyen kívül találják magukat. Előttük a nagy tér, mögöttük a gőzölgő műhely. Yvon oldalán pedig ott lóg az új kardja. Fogalma sincs, mit fog vele kezdeni, hiszen vívni nem tud. De úgy gondolja, most, hogy egy lányra is vigyáznia kell, nem csak magára, nem elég egy harminc centis penge. A kard már egy fokkal többet segíthetne, ha megtámadná őket valaki. Feltéve persze, ha Yvon megtanulná használni. Talán majd annak is eljön az ideje egyszer.
Ő is szabadabbnak érzi, bár nem érti, miért, hiszen nem az ő kezéről kerültek le a bilincsek. Talán, mert végre nem kell attól félnie, hogy egy városőr kiszúrja a lányt és visszarángatja a börtönbe, csak most már Yvont is mellé hajítja, mint tettestársat. Illetve ez még most sem kizárt, de lényegesen csökkent az esélye. Beszívja a szabadság illatát, majd Maavie kérdésére oldalra fordul, és megvonja vállát. *
– Nem is rossz ötlet. * Már szinte el is felejtette a takarójukat, viszont a Pegazusról eszébe jut egy másik korábbi tervük is. *
– Még mindig szeretnél a fürdőbe menni? * Elvigyorodik, ahogy ezt kérdezi. *
– Az ugye ott van közvetlenül a fogadó mellett. Tudunk ételt-italt is rendelni, élvezhetjük az életet, mintha nagyurak lennénk! Khm, illetve nagyhölgyek. Azt hiszem, ezek után megérdemeljük a lazítást. * Erről meg is van győződve. Kicsit kezd sok lenni a költekezés, de az is igaz, hogy az elmúlt pár hatban nem volt sok lehetősége kikapcsolódni, és úgy hiszi, Maavienek sem. Még csak tegnap este értek a városba, és ma máris a kovácshoz igyekeztek, és jól leizzadtak ott.
Nem tudja, a lánynak milyen más tervei vannak, de szinte akárhová mennek is, a piactéren kell előbb végighaladniuk. Már egészen természetes módon nyújtja kezét a lánynak, hogy vezesse. *
* Viccén csak ő szórakozik jól, de amikor Maavie megkapja a varázsitalt és magyarázatot várva néz rá, akkor arca megkomolyodik, és szemeivel jelez, hogy ez már tényleg komolyan vehető. *
– Furcsa színe van, de szinte íztelen és nagyon haszns. * Annyira azért nem vicces ember ő, hogy valami hatástalan löttyel itassa a lányt, egyből azután, hogy lekapták róla a vasbilincseket. Maavie hisz neki, és nekilát a dugóhúzásnak. Hagyja, hadd szerencsétlenkedjen vele, hadd legyen sikerélménye.
Nem kell csalódnia, a varázsszer pontosan úgy hat, ahogyan a nagykönyvben meg van írva, és Maavie is úgy reagál, ahogyan azt elvárná. Ezen persze mosolyog egyet, aztán hogy ne legyenek tovább láb alatt, elindul a kijárat felé. Ám kifelé menet eszébe jut az arany, amit a kardért adott a kovácsnak. Visszafordul, és arról kezdi faggatni, hogy mikor jöjjön vissza és mennyi pénzt hozzon magával, ám a kovács végül morogva előhúz egy frissen csiszolt vívókardot, és Yvon kezébe nyomja, hogy eszébe se jusson a közeljövőben visszatérni ide. *
– Hát jó… * Mondja maga elé, és oldalára akasztja a kardot, és tovább indul kifelé. Az egész nem tart tovább fél percnél. Hamarosan ismét a kovácsműhelyen kívül találják magukat. Előttük a nagy tér, mögöttük a gőzölgő műhely. Yvon oldalán pedig ott lóg az új kardja. Fogalma sincs, mit fog vele kezdeni, hiszen vívni nem tud. De úgy gondolja, most, hogy egy lányra is vigyáznia kell, nem csak magára, nem elég egy harminc centis penge. A kard már egy fokkal többet segíthetne, ha megtámadná őket valaki. Feltéve persze, ha Yvon megtanulná használni. Talán majd annak is eljön az ideje egyszer.
Ő is szabadabbnak érzi, bár nem érti, miért, hiszen nem az ő kezéről kerültek le a bilincsek. Talán, mert végre nem kell attól félnie, hogy egy városőr kiszúrja a lányt és visszarángatja a börtönbe, csak most már Yvont is mellé hajítja, mint tettestársat. Illetve ez még most sem kizárt, de lényegesen csökkent az esélye. Beszívja a szabadság illatát, majd Maavie kérdésére oldalra fordul, és megvonja vállát. *
– Nem is rossz ötlet. * Már szinte el is felejtette a takarójukat, viszont a Pegazusról eszébe jut egy másik korábbi tervük is. *
– Még mindig szeretnél a fürdőbe menni? * Elvigyorodik, ahogy ezt kérdezi. *
– Az ugye ott van közvetlenül a fogadó mellett. Tudunk ételt-italt is rendelni, élvezhetjük az életet, mintha nagyurak lennénk! Khm, illetve nagyhölgyek. Azt hiszem, ezek után megérdemeljük a lazítást. * Erről meg is van győződve. Kicsit kezd sok lenni a költekezés, de az is igaz, hogy az elmúlt pár hatban nem volt sok lehetősége kikapcsolódni, és úgy hiszi, Maavienek sem. Még csak tegnap este értek a városba, és ma máris a kovácshoz igyekeztek, és jól leizzadtak ott.
Nem tudja, a lánynak milyen más tervei vannak, de szinte akárhová mennek is, a piactéren kell előbb végighaladniuk. Már egészen természetes módon nyújtja kezét a lánynak, hogy vezesse. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3162-3181