Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 156 (3101. - 3120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3120. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-30 21:16:48
Üzenet elküldve: 2015-06-30 21:16:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Lorew//
*Kissé megmozgatja az orrát, majd meglepett tekintettel néz fel a másikra. Egy ideig értetlenül néz annak szemeibe, még a fejét is oldalra billenti, mitől élénk tincsei rögtön egyik válláról a másikra szöknek. Nem érti miért kérdez vissza a férfi, hiszen minden annyira egyértelmű. A szellemek vezették őt ehhez a szakállas fazonhoz, s nem ok nélkül. Ahogy az is teljesen egyértelmű, hogy miért vezérelték a tekintetét a medáljára. Üzenni akarnak vele, s a hír mondója ő maga.*
- Mi az, hogy kié? *Kérdezi végül magasan csengő hangon.* Nem az a lényeges, hogy kié, hanem, hogy kié nem. S ez te vagy. *Emeli meg lassan megint a mutatóujját és rámutat, majd a kérdésre választ adva a medálra.* Le kéne tenned a földre, hogy jogos tulajdonosához kerüljön.
*Nem érti miért nem szégyellik az emberek magukat, miért nem érzik mi az, ami nem hozzájuk tartozik. Ha az ő szemével látnák a világot, minden olyan egyértelmű lenne. Látnák az összefüggéseket a dolgok között, látnák a rendet, hallanák az utasításokat, az igazi dolgokat. De ezek itt nem tudják, amit ő. Senki sem tudja, amit ő. Hiszen ő találkozott velük. Ott azon a napon, a mezőn, ő találkozott velük. De ez a fickó nem. Ez nem találkozott.
Apróbb szeánsza után, mi most a fél napos meditálásai után egész rövidre sikerült, kinyitja a szemét, s amint meglátja merre indult a férfi, meg is indul utána. Hiszen neki közölni valója van vele. Ezt a másik is tudja, mivel nem megy el. Vi tudja, hogy így van.
Beszéde után egy pillanatra meghökkenve rántja hátra a fejét, majd végül ismét rezzenéstelenre változik arckifejezése.*
- Ő mondta, hogy így hívjam őket. *Mutat rá egy bárányfelhőre az égen, anélkül, hogy ő maga odanézne.* Bolond lennék? *Igen, ezt számtalanszor hallotta már. Bolond, idióta, ijesztő, semmirekellő, koldus… Számtalan hazug titulussal ellátták már, de egyik sem találta még el a valódit.* - Nem bolond vagyok. De majd legközelebb eltalálod. *Még egy apró, őszinte mosolyt is megenged magának.* De nem lesz rá lehetőséged, mert meg fogsz halni.
*Kilétének kérdezésére aprót sóhajt. Miért nem egyértelmű mindenkinek, hogy ki ő?*
- Vi. *Ez valójában a neve lenne, ám ha kicsit vidámabb hangleejtéssel mondaná és hosszabban elnyújtva a végét, olyan lenne, mintha valaminek nagyon örülne. Ám, hogy jelezze, hogy miről van szó, az eddig a férfi felé mutatóujját az arcához emeli az ott ékeskedő VI tetoválásra mutatva. Mintha ennyi bőven elég lenne, hogy a fickó tudja, miről van szó. Vissza sem kérdez egyelőre. Igen határozottan álldogál tökmag megjelenése ellenére is a másikkal szemben.*
- A szakállad miatt öregnek tűnsz. *Mondja a semmiből, teljesen illogikusan reagálva a férfi szavaira.* Amúgy is meg kéne halnod lassan. *Vonja le a következtetést. Lehet nem is olyan koros a fickó, de ha már annak tűnik az nem bőven elég?*
- S ki a te lényed? *Néz körbe az eget bámulva, mintha arra kellene keresni. Miután ott a sajátjain kívül semmit sem lát, eltekint a föld felé, még arrébb is lép bakancsával, attól tartva, hogy esetleg rálépett a férfi lényére.* Nem látok semmiféle lényt. Nem tud megvédeni a végzetedtől.
*Botja visszatolódik a földre a fickó által, de nem zavarja, egy ideig elmélázik a sétapálca és a bot találkozásán, mintha valami új dolgot látna, majd visszafordul.*
- Hát akkor? A bőröd nem nyithatom fel szikével, mert megharagszanak rám. Esetleg megfojthatlak, ha gondolod. *Teljesen komolyan jelenti ki, továbbra sem zavartatva magát a nyilvánvaló ellenálláson. Ha a férfi megkéri, itt helyben meg is fojtja, szeretne rajta segíteni, egész normálisnak tűnik a többi hibbanthoz képest akik itt vannak a forgatagon és balga módon szórják a pénzüket olyan dolgokra, melyekre talán sosem lenne szükségük, ha ők is látták volna, azt amit ő.*
- A te neved is Vi? *Szúrja be az utolsó kérdést a semmiből.*
//Lorew//
*Kissé megmozgatja az orrát, majd meglepett tekintettel néz fel a másikra. Egy ideig értetlenül néz annak szemeibe, még a fejét is oldalra billenti, mitől élénk tincsei rögtön egyik válláról a másikra szöknek. Nem érti miért kérdez vissza a férfi, hiszen minden annyira egyértelmű. A szellemek vezették őt ehhez a szakállas fazonhoz, s nem ok nélkül. Ahogy az is teljesen egyértelmű, hogy miért vezérelték a tekintetét a medáljára. Üzenni akarnak vele, s a hír mondója ő maga.*
- Mi az, hogy kié? *Kérdezi végül magasan csengő hangon.* Nem az a lényeges, hogy kié, hanem, hogy kié nem. S ez te vagy. *Emeli meg lassan megint a mutatóujját és rámutat, majd a kérdésre választ adva a medálra.* Le kéne tenned a földre, hogy jogos tulajdonosához kerüljön.
*Nem érti miért nem szégyellik az emberek magukat, miért nem érzik mi az, ami nem hozzájuk tartozik. Ha az ő szemével látnák a világot, minden olyan egyértelmű lenne. Látnák az összefüggéseket a dolgok között, látnák a rendet, hallanák az utasításokat, az igazi dolgokat. De ezek itt nem tudják, amit ő. Senki sem tudja, amit ő. Hiszen ő találkozott velük. Ott azon a napon, a mezőn, ő találkozott velük. De ez a fickó nem. Ez nem találkozott.
Apróbb szeánsza után, mi most a fél napos meditálásai után egész rövidre sikerült, kinyitja a szemét, s amint meglátja merre indult a férfi, meg is indul utána. Hiszen neki közölni valója van vele. Ezt a másik is tudja, mivel nem megy el. Vi tudja, hogy így van.
Beszéde után egy pillanatra meghökkenve rántja hátra a fejét, majd végül ismét rezzenéstelenre változik arckifejezése.*
- Ő mondta, hogy így hívjam őket. *Mutat rá egy bárányfelhőre az égen, anélkül, hogy ő maga odanézne.* Bolond lennék? *Igen, ezt számtalanszor hallotta már. Bolond, idióta, ijesztő, semmirekellő, koldus… Számtalan hazug titulussal ellátták már, de egyik sem találta még el a valódit.* - Nem bolond vagyok. De majd legközelebb eltalálod. *Még egy apró, őszinte mosolyt is megenged magának.* De nem lesz rá lehetőséged, mert meg fogsz halni.
*Kilétének kérdezésére aprót sóhajt. Miért nem egyértelmű mindenkinek, hogy ki ő?*
- Vi. *Ez valójában a neve lenne, ám ha kicsit vidámabb hangleejtéssel mondaná és hosszabban elnyújtva a végét, olyan lenne, mintha valaminek nagyon örülne. Ám, hogy jelezze, hogy miről van szó, az eddig a férfi felé mutatóujját az arcához emeli az ott ékeskedő VI tetoválásra mutatva. Mintha ennyi bőven elég lenne, hogy a fickó tudja, miről van szó. Vissza sem kérdez egyelőre. Igen határozottan álldogál tökmag megjelenése ellenére is a másikkal szemben.*
- A szakállad miatt öregnek tűnsz. *Mondja a semmiből, teljesen illogikusan reagálva a férfi szavaira.* Amúgy is meg kéne halnod lassan. *Vonja le a következtetést. Lehet nem is olyan koros a fickó, de ha már annak tűnik az nem bőven elég?*
- S ki a te lényed? *Néz körbe az eget bámulva, mintha arra kellene keresni. Miután ott a sajátjain kívül semmit sem lát, eltekint a föld felé, még arrébb is lép bakancsával, attól tartva, hogy esetleg rálépett a férfi lényére.* Nem látok semmiféle lényt. Nem tud megvédeni a végzetedtől.
*Botja visszatolódik a földre a fickó által, de nem zavarja, egy ideig elmélázik a sétapálca és a bot találkozásán, mintha valami új dolgot látna, majd visszafordul.*
- Hát akkor? A bőröd nem nyithatom fel szikével, mert megharagszanak rám. Esetleg megfojthatlak, ha gondolod. *Teljesen komolyan jelenti ki, továbbra sem zavartatva magát a nyilvánvaló ellenálláson. Ha a férfi megkéri, itt helyben meg is fojtja, szeretne rajta segíteni, egész normálisnak tűnik a többi hibbanthoz képest akik itt vannak a forgatagon és balga módon szórják a pénzüket olyan dolgokra, melyekre talán sosem lenne szükségük, ha ők is látták volna, azt amit ő.*
- A te neved is Vi? *Szúrja be az utolsó kérdést a semmiből.*
3119. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-30 20:54:40
Üzenet elküldve: 2015-06-30 20:54:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
// Tökkelütött egy társaság//
*Kicsit megnyugtatja partnerét, mert a kráken megemlítése rossz hatással volt rá*
-Ne aggódj, ezek még egy nagyobb polippal sem akarnának küzdeni a tányérjukon, nemhogy a krákennel. Mesedolog az egész.
*Megnyugtatón közli, nincs a másiknak semmi aggódnivalója. Őt pedig megnyugtatta a másik nembeli közelsége, így ha másért nem, hát ezért is hálás. Bár, ő is hisz a krákenbe, hiszen sok hajó nem tért vissza, de látni még nem. Ahogy a nők sem, ez bizonyos, különben nem viccelődnének vele. A csalira ráharaptak és nem látja akadályát.*
-Perszehogy. Egy kicsit, mert nem szeretném, ha valaki csak úgy kikapná a kezedből. Egy békésebb helyen majd hosszabban is megvizsgálhatjuk.
*Csúsztatja a kezébe a tokot, ezzel rá is bízva egészében azt, hogy mit tesz vele.*
-Nekem is bele kell kukkantsak, rég láttam utoljára.
*Ezzel már kettő kézzel öleli a nőt, a fejével néz ki balról Nerilil mögül és persze meg is állítja, hiszen menet közben elég nehéz biztosan tartani a térképet, úgy hogy látni is lehessen belőle valamit. A másik az, hogy ő sem szeretné, ha a hölgy véletlenül elkezdene elfutni a papírossal vagy a tartójával. A harmadik pedig... hogy mégiscsak férfi. A tekercsen belül nem sok néznivaló van, egy megsárgult papírdarab, benne egy ábra, amin különböző pontok különböző jelekkel vannak ellátva és egy nagyobb szeletet mutatva a déli szigetvilágból. Elnagyolt és ő sem tudja igazán, hogy mely jeleket kéne ebből követnie, ez egy másik kapitánynak a 25 éves élete után megmaradt összes ismereti anyaga egyetlen kis rajzon. És ebből valamelyik egy csodálatos sziget, a többi titkát meg maga sem ismeri.*
- Még most is szeretné... de nem kell mindig róla beszélni. És el tudok képzelni kellemesebb társaságot is, azokra a hosszú tengeri napokra.
*És egy csókot hint a másik nyakára, majd, a tömegre tekintettel.*
-De ez a kinti kegyetlen idő tönkreteszi a már így is megviselt iratot, nézzük meg az ivókat. Kérdéseidet pedig nem feledtem, rengeteg mesélnivalóm van. A tartozásaimat pedig mindig megadom.
*Ennél nagyobbat ne hazudhatott volna, de most tényleg meg tervezi adni.*
// Tökkelütött egy társaság//
*Kicsit megnyugtatja partnerét, mert a kráken megemlítése rossz hatással volt rá*
-Ne aggódj, ezek még egy nagyobb polippal sem akarnának küzdeni a tányérjukon, nemhogy a krákennel. Mesedolog az egész.
*Megnyugtatón közli, nincs a másiknak semmi aggódnivalója. Őt pedig megnyugtatta a másik nembeli közelsége, így ha másért nem, hát ezért is hálás. Bár, ő is hisz a krákenbe, hiszen sok hajó nem tért vissza, de látni még nem. Ahogy a nők sem, ez bizonyos, különben nem viccelődnének vele. A csalira ráharaptak és nem látja akadályát.*
-Perszehogy. Egy kicsit, mert nem szeretném, ha valaki csak úgy kikapná a kezedből. Egy békésebb helyen majd hosszabban is megvizsgálhatjuk.
*Csúsztatja a kezébe a tokot, ezzel rá is bízva egészében azt, hogy mit tesz vele.*
-Nekem is bele kell kukkantsak, rég láttam utoljára.
*Ezzel már kettő kézzel öleli a nőt, a fejével néz ki balról Nerilil mögül és persze meg is állítja, hiszen menet közben elég nehéz biztosan tartani a térképet, úgy hogy látni is lehessen belőle valamit. A másik az, hogy ő sem szeretné, ha a hölgy véletlenül elkezdene elfutni a papírossal vagy a tartójával. A harmadik pedig... hogy mégiscsak férfi. A tekercsen belül nem sok néznivaló van, egy megsárgult papírdarab, benne egy ábra, amin különböző pontok különböző jelekkel vannak ellátva és egy nagyobb szeletet mutatva a déli szigetvilágból. Elnagyolt és ő sem tudja igazán, hogy mely jeleket kéne ebből követnie, ez egy másik kapitánynak a 25 éves élete után megmaradt összes ismereti anyaga egyetlen kis rajzon. És ebből valamelyik egy csodálatos sziget, a többi titkát meg maga sem ismeri.*
- Még most is szeretné... de nem kell mindig róla beszélni. És el tudok képzelni kellemesebb társaságot is, azokra a hosszú tengeri napokra.
*És egy csókot hint a másik nyakára, majd, a tömegre tekintettel.*
-De ez a kinti kegyetlen idő tönkreteszi a már így is megviselt iratot, nézzük meg az ivókat. Kérdéseidet pedig nem feledtem, rengeteg mesélnivalóm van. A tartozásaimat pedig mindig megadom.
*Ennél nagyobbat ne hazudhatott volna, de most tényleg meg tervezi adni.*
3118. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-30 20:53:27
Üzenet elküldve: 2015-06-30 20:53:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 52
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 52
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Zenolita//
*Ciss gyermeki komolyságával komolyan gondolta hogy megtanítaná Zenolitát majd varázsolni. Csakhogy az majd jóval később lesz, lehet meg sem éri valamelyikük. És még az is lehet hogy valamelyikük meggondolja magát. Nem kizárt hogy akár Ciss fogja évekkel később visszavonni ajánlatát bármilyen okokból. Nem valószínű, de attól még fenn áll a lehetősége.
A nemesi ház részletezése nem olyan pontos mint a pusztáé. Kap sebtiben néhány információt, méghozzá igen tömören. Mindenesetre megpróbálja ezt a kevés információt hasznosítani.
Egy utcakép belsejébe elképzel egy régebben látott úri házat. Szép nagy emeletes, rengeteg ablakkal, magas párkányokkal. És erkélyekkel. Az ablakokban csipkés függönyök, az erkélyekről kúszónövények lógnak lefelé.
Ekkor az egész építményt a térben "hátrébb tolja", és elképzel elé valami parkszerűséget. Sűrűn, de épp elegánsan be van ültetve, közepén egy szökőkúttal, és az köré épül minden. Meglepődve tapasztalja hogy tudat alatt mindent szimmetrikusnak csinált. A házak ablakainak az elrendezése, a fák rendszere.
A szökőkút köré elképzel néhány felkúszott növényt. Számára ez a rózsalugas, néhány fára, vagy odaillesztett botokra kapaszkodnak fel, és felül a magasban szinte összeérnek. És természetesen szép, illatos, piros virágokat hoznak.
A rezidencia mellett egy egyszerűbb épületet képzel el, de az is szépen, szerényen díszített. Itt lakhat Zenolita, meg a többi fegyveres. Végül a képet szikrázó napsütés "teremtésével" fejezi be, és megint lecsodálkozik, milyen gyönyörű helyen élhet Zenolita. Bár az is igaz, hogy igen kicsi az esélye hogy az elképzelt hely valóban hasonlítana az Ametiszt házhoz...*
-Akkor Ametiszt ház, vagy Owairat ház? És tényleg olyan szép mint gondolom?
-Nem tudom... Még csak nem rég érkeztem, eddig csak vettem magamnak egy szőlőt. Meg szereztem egy barátot... És még mindig milyen sok idő van hátra!
*Beszédje végén meglepődve veszi észre, hogy már egy ideje csak szorongatja a kezében a szőlőt. Amint tudatosul hogy még mindig van étel a kezében fogja magát, és be is kap egy szemet. Fogai közt roppan az édes falat, és a csöpp kis lé elönti ízlelőbimbóit...*
-Tényleg menned kell? Óhh, de kár... És mit jelent az hogy lassan? Maradsz még egy kicsit, vagy már most indulnod kell?
//Zenolita//
*Ciss gyermeki komolyságával komolyan gondolta hogy megtanítaná Zenolitát majd varázsolni. Csakhogy az majd jóval később lesz, lehet meg sem éri valamelyikük. És még az is lehet hogy valamelyikük meggondolja magát. Nem kizárt hogy akár Ciss fogja évekkel később visszavonni ajánlatát bármilyen okokból. Nem valószínű, de attól még fenn áll a lehetősége.
A nemesi ház részletezése nem olyan pontos mint a pusztáé. Kap sebtiben néhány információt, méghozzá igen tömören. Mindenesetre megpróbálja ezt a kevés információt hasznosítani.
Egy utcakép belsejébe elképzel egy régebben látott úri házat. Szép nagy emeletes, rengeteg ablakkal, magas párkányokkal. És erkélyekkel. Az ablakokban csipkés függönyök, az erkélyekről kúszónövények lógnak lefelé.
Ekkor az egész építményt a térben "hátrébb tolja", és elképzel elé valami parkszerűséget. Sűrűn, de épp elegánsan be van ültetve, közepén egy szökőkúttal, és az köré épül minden. Meglepődve tapasztalja hogy tudat alatt mindent szimmetrikusnak csinált. A házak ablakainak az elrendezése, a fák rendszere.
A szökőkút köré elképzel néhány felkúszott növényt. Számára ez a rózsalugas, néhány fára, vagy odaillesztett botokra kapaszkodnak fel, és felül a magasban szinte összeérnek. És természetesen szép, illatos, piros virágokat hoznak.
A rezidencia mellett egy egyszerűbb épületet képzel el, de az is szépen, szerényen díszített. Itt lakhat Zenolita, meg a többi fegyveres. Végül a képet szikrázó napsütés "teremtésével" fejezi be, és megint lecsodálkozik, milyen gyönyörű helyen élhet Zenolita. Bár az is igaz, hogy igen kicsi az esélye hogy az elképzelt hely valóban hasonlítana az Ametiszt házhoz...*
-Akkor Ametiszt ház, vagy Owairat ház? És tényleg olyan szép mint gondolom?
-Nem tudom... Még csak nem rég érkeztem, eddig csak vettem magamnak egy szőlőt. Meg szereztem egy barátot... És még mindig milyen sok idő van hátra!
*Beszédje végén meglepődve veszi észre, hogy már egy ideje csak szorongatja a kezében a szőlőt. Amint tudatosul hogy még mindig van étel a kezében fogja magát, és be is kap egy szemet. Fogai közt roppan az édes falat, és a csöpp kis lé elönti ízlelőbimbóit...*
-Tényleg menned kell? Óhh, de kár... És mit jelent az hogy lassan? Maradsz még egy kicsit, vagy már most indulnod kell?
3117. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-30 20:40:23
Üzenet elküldve: 2015-06-30 20:40:23
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 143
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 143
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Viera//
*Mindig ez történik, mindig ugyanaz a történet. Lorew áll, békésen, a forgatagtól viszonylag távol, és a légynek sem ártana, de ekkor valaki rátalál. Bízik a napokban, amikor majd megállhat a forgatagtól távol, és senki nem fogja azt hinni, hogy közlékeny kedvében van, hogy beszélgetni szeretne, hogy élvezi, vagy egyáltalán elviseli, hogy a személyes terébe hatoljanak (ez nála a környező öt-tizenöt lépés a hangulatától függően). A kedvesség a gyengék játéka, a tiszta szívűek mindig őszinték, tanították neki a rendben, persze azt az egyet ők maguk sem tudhatták, hogy ezáltal egy szörnyet alkottak. Ugyanakkor az is biztos, hogy hasonló még nem történt vele a mai nap folyamán, pedig látott ő már itt sok mindent, de a lila tincsek még az ő figyelmét is felkeltik néhány másodpercre, így amikor a fura egyén megjelenik előtte, majd megpróbál egy kör mentén továbbhaladni, Lorew egy darabig fordul vele. Amikor viszont észreveszi, hogy nem csak szórakozik vele, hanem tényleg kíváncsi a maradék oldalaira is, akkor egyszerűen hagyja, hadd csinálja. Végtére is inkább ez, minthogy beszéljen, bár egy idő után már nem biztos ebben.*
- Ugyan kié lenne? *vonja föl a szemöldökét, mikor megtörik a jég, és a lila hajú nőszemély megszólítja. Tény, hogy a szerzetesnek igazából fogalma sincs róla, hogy mire gondol, de ugyan ne mondja már semmire, hogy nem Lorewé! Ennek ellenére idővel nem tud parancsolni az érzéseinek, és megkérdezi* Mármint micsoda?
*Eztán pedig tanúja lehet annak, amit annyira szeret, a csendnek, ugyanis beszélgetőtársasága huzamosabb ideig hallgat. Ez már-már olyan szép, hogy Lorew odébb is áll, nem azért, mert annyira kapkodna, egyszerűen elfáradt, így kényelembe helyezi magát a féltucat lépésre elhelyezkedő ládákon. Ettől függetlenül félig érdeklődve, félig unottan figyeli, mikor fog valami történni. Már abban sem biztos, hogy a lány még életben van, amikor hirtelen megmozdul, sőt, még oda és fut hozzá. Aki utoljára futott a szerzetes után, az egy kóbor kutya volt, amikor amaz a lábbelijére ejtett egy zsíros kolbászt, így jó illatú nyomokat hagyott. Így belegondolva ennek a helyzetnek se örül jobban, mint annak, csak míg akkor elég volt felmászni egy fára, és ott tölteni néhány órát, ez most valószínűleg nem segítene. A szavak részben felkeltik az érdeklődését, részben (nagyobb részben) pedig felháborítják, talpra is ugrik, és úgy kérdezi:*
- Mégis hogy mersz te a szellemekről a sajátjaidként beszélni? Bolond kölyök... *nem, bizonyára ostobaságokról beszél, elvégre a mágus hiszi, tudja, de legalábbis reméli, hogy létezik odafent egy entitás, akinek tervei vannak vele. Az életét tette fel erre, hogy egyszer majd ezt a felsőbbrendű lény szolgálhassa, és még véletlenül sem hajlandó meghalni, amíg ez be nem következik* Mégis ki vagy te?
*A hangja nem pusztán dühöt, kétségeket is tükröz, hiszen részben megijesztette a dolog. Hallott már olyanról, hogy felsőbbrendű lények halandó testben járják a világot, mi több, ha minden igaz, egy ilyennel is kéne majd találkoznia. Azonban az állítás, hogy meg fog halni, mivel a szellemei nem szeretik, nos ez egész egyszerűen nevetséges. Nem, nem mostanában, ez nem lehetséges. Ilyesmibe sosem lenne hajlandó beletörődni.*
- Háborogjanak *jut el a végső álláspontjához* Az én életem egyetlen lény kezében van.
*Ebben hitt mindig, és holmi jöttment kölyök nem fog valami egyebet belebeszélni a mágus fejébe. A felajánlás pedig... nos, persze, Lorew érzi benne a jóindulatot, de akkor már inkább a tőrébe dőlne, vagy egy sarlóval vágná át a torkát. A sajátjával. Az övével... Viszont az agyonverődés nem lehetőség, és sosem lesz az, így mikor amaz a botját kicsit magasabbra emeli, a szerzetes egyszerűen megfogja az alsó végénél a sétapálcáját, és kampóját a dorongba akasztja, hogy a lány ne tudja még magasabbra emelni. Ha ez megtörtént, kicsivel lejjebb is húzza.*
- Eszedbe se jusson agyonverni engem *jegyzi meg a lehető leghiggadtabban, hiszen a lila hajú sem erősködött az ajánlattételnél. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy Lorew első hozzá intézett kérdése arra irányult, hogy kicsoda ő, nem pedig a céljára, ez őszinte érdeklődést jelent, és nagyon ritka a szerzetes esetében. Valóban kíváncsi erre a lányra néhány szempontból.*
//Viera//
*Mindig ez történik, mindig ugyanaz a történet. Lorew áll, békésen, a forgatagtól viszonylag távol, és a légynek sem ártana, de ekkor valaki rátalál. Bízik a napokban, amikor majd megállhat a forgatagtól távol, és senki nem fogja azt hinni, hogy közlékeny kedvében van, hogy beszélgetni szeretne, hogy élvezi, vagy egyáltalán elviseli, hogy a személyes terébe hatoljanak (ez nála a környező öt-tizenöt lépés a hangulatától függően). A kedvesség a gyengék játéka, a tiszta szívűek mindig őszinték, tanították neki a rendben, persze azt az egyet ők maguk sem tudhatták, hogy ezáltal egy szörnyet alkottak. Ugyanakkor az is biztos, hogy hasonló még nem történt vele a mai nap folyamán, pedig látott ő már itt sok mindent, de a lila tincsek még az ő figyelmét is felkeltik néhány másodpercre, így amikor a fura egyén megjelenik előtte, majd megpróbál egy kör mentén továbbhaladni, Lorew egy darabig fordul vele. Amikor viszont észreveszi, hogy nem csak szórakozik vele, hanem tényleg kíváncsi a maradék oldalaira is, akkor egyszerűen hagyja, hadd csinálja. Végtére is inkább ez, minthogy beszéljen, bár egy idő után már nem biztos ebben.*
- Ugyan kié lenne? *vonja föl a szemöldökét, mikor megtörik a jég, és a lila hajú nőszemély megszólítja. Tény, hogy a szerzetesnek igazából fogalma sincs róla, hogy mire gondol, de ugyan ne mondja már semmire, hogy nem Lorewé! Ennek ellenére idővel nem tud parancsolni az érzéseinek, és megkérdezi* Mármint micsoda?
*Eztán pedig tanúja lehet annak, amit annyira szeret, a csendnek, ugyanis beszélgetőtársasága huzamosabb ideig hallgat. Ez már-már olyan szép, hogy Lorew odébb is áll, nem azért, mert annyira kapkodna, egyszerűen elfáradt, így kényelembe helyezi magát a féltucat lépésre elhelyezkedő ládákon. Ettől függetlenül félig érdeklődve, félig unottan figyeli, mikor fog valami történni. Már abban sem biztos, hogy a lány még életben van, amikor hirtelen megmozdul, sőt, még oda és fut hozzá. Aki utoljára futott a szerzetes után, az egy kóbor kutya volt, amikor amaz a lábbelijére ejtett egy zsíros kolbászt, így jó illatú nyomokat hagyott. Így belegondolva ennek a helyzetnek se örül jobban, mint annak, csak míg akkor elég volt felmászni egy fára, és ott tölteni néhány órát, ez most valószínűleg nem segítene. A szavak részben felkeltik az érdeklődését, részben (nagyobb részben) pedig felháborítják, talpra is ugrik, és úgy kérdezi:*
- Mégis hogy mersz te a szellemekről a sajátjaidként beszélni? Bolond kölyök... *nem, bizonyára ostobaságokról beszél, elvégre a mágus hiszi, tudja, de legalábbis reméli, hogy létezik odafent egy entitás, akinek tervei vannak vele. Az életét tette fel erre, hogy egyszer majd ezt a felsőbbrendű lény szolgálhassa, és még véletlenül sem hajlandó meghalni, amíg ez be nem következik* Mégis ki vagy te?
*A hangja nem pusztán dühöt, kétségeket is tükröz, hiszen részben megijesztette a dolog. Hallott már olyanról, hogy felsőbbrendű lények halandó testben járják a világot, mi több, ha minden igaz, egy ilyennel is kéne majd találkoznia. Azonban az állítás, hogy meg fog halni, mivel a szellemei nem szeretik, nos ez egész egyszerűen nevetséges. Nem, nem mostanában, ez nem lehetséges. Ilyesmibe sosem lenne hajlandó beletörődni.*
- Háborogjanak *jut el a végső álláspontjához* Az én életem egyetlen lény kezében van.
*Ebben hitt mindig, és holmi jöttment kölyök nem fog valami egyebet belebeszélni a mágus fejébe. A felajánlás pedig... nos, persze, Lorew érzi benne a jóindulatot, de akkor már inkább a tőrébe dőlne, vagy egy sarlóval vágná át a torkát. A sajátjával. Az övével... Viszont az agyonverődés nem lehetőség, és sosem lesz az, így mikor amaz a botját kicsit magasabbra emeli, a szerzetes egyszerűen megfogja az alsó végénél a sétapálcáját, és kampóját a dorongba akasztja, hogy a lány ne tudja még magasabbra emelni. Ha ez megtörtént, kicsivel lejjebb is húzza.*
- Eszedbe se jusson agyonverni engem *jegyzi meg a lehető leghiggadtabban, hiszen a lila hajú sem erősködött az ajánlattételnél. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy Lorew első hozzá intézett kérdése arra irányult, hogy kicsoda ő, nem pedig a céljára, ez őszinte érdeklődést jelent, és nagyon ritka a szerzetes esetében. Valóban kíváncsi erre a lányra néhány szempontból.*
3116. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-30 19:42:20
Üzenet elküldve: 2015-06-30 19:42:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Lorew//
*A szegénynegyed egyik sötét, apró sikátorából dugja elő a fejét. Egyik kezével a falba kapaszkodik, s úgy tűnik, mintha keresne valakit, vagy bujkálna, holott nem. Égszínkék tekintetét a felhőkre szegezi, majd borús tekintettel néz ismét a piactéren zajló nyüzsgő tömeg felé.
Ujjaival gyengéden végig simít a falon, s a mozdulat zárásaként eltolja magát tőle, hogy puha léptekkel induljon meg a forgatag felé. Bár lépései halknak tetszenének, ám a bakancsa merev talpának a kővel való találkozása mégis nagy zajt csap, egészen addig ameddig olyan közegbe nem ér, ahol már nem tűnik ki lépteivel. Ám sokkal inkább kitűnik talán külsejével.
Haja rikító tincsekkel omlik a hátára, s egyik oldalon a vállára is. Másik oldalon szokásosan fel van nyírja, így láthatóvá téve azt a néhány heget, amit egy elrontott hajvágási rítus okozott.
Látszólag nem zavarják a körülötte levők, mereven bámul maga elé, s úgy lépdel a tömegben, mintha csak egyedül lenne. Ügyesen szlalomozva kerüli ki a tolongókat, a részegen dülöngélő semmirekellőket, s a rikácsoló árusokat is, míg végül szeme meg nem akad valakin.
Ekkor tekintete inkább olyanná válik, mint aki kísértetet látott, s ki ezt hiszi róla, tán nem is tévedne túl sokat. Lassan indul meg a jelenés felé, olykor elidőzik lábujjhegyein, mielőtt továbblendülne, s lépteit hosszan el is nyújtja, míg oda nem ér. Macska módjára járja körbe a szakállas fazont, tetőtől talpig végigmérve, tekintete pedig megakad annak medálján. Köszönés nélkül rámutat.*
- Az nem a tied. *Hangja érzelemmentes, s nem is ráförmedni kívánt mágusforma fickóra, inkább puszta kéretlen kijelentésről van szó. Agyában máris záporoznak a mondatok, némelyik a saját hangja, némelyik ismeretleneké. Néhány percig le is hunyja szemét, hogy kiválogassa a szavak közül, mik azok mikre neki szüksége van. Akár eltelhet így öt perc is, neki fél pillanatnak sem tűnik, mire végül ismét kinyitja a szemét. Ha a férfi ekkor már lelépett, akkor is utána ered a tömegben, ha nem akkor felnéz rá.*
- Hamarosan meg fogsz halni. A szellemeim nem szeretnek. Háborognak. *Majd mondata végén felmutat az égre, melyet az ő szemei viharosnak látnak. *
- A helyedben már most megölném magam. Akarod, hogy agyonverjelek? *A kedves gesztust mellékelve még a kezében szorongott egy méternél nem hosszabb botot kissé megemeli, mitől ő maga aligha nagyobb.* Ha a szellemek lesújtanak, az jobban fog fájni.
//Lorew//
*A szegénynegyed egyik sötét, apró sikátorából dugja elő a fejét. Egyik kezével a falba kapaszkodik, s úgy tűnik, mintha keresne valakit, vagy bujkálna, holott nem. Égszínkék tekintetét a felhőkre szegezi, majd borús tekintettel néz ismét a piactéren zajló nyüzsgő tömeg felé.
Ujjaival gyengéden végig simít a falon, s a mozdulat zárásaként eltolja magát tőle, hogy puha léptekkel induljon meg a forgatag felé. Bár lépései halknak tetszenének, ám a bakancsa merev talpának a kővel való találkozása mégis nagy zajt csap, egészen addig ameddig olyan közegbe nem ér, ahol már nem tűnik ki lépteivel. Ám sokkal inkább kitűnik talán külsejével.
Haja rikító tincsekkel omlik a hátára, s egyik oldalon a vállára is. Másik oldalon szokásosan fel van nyírja, így láthatóvá téve azt a néhány heget, amit egy elrontott hajvágási rítus okozott.
Látszólag nem zavarják a körülötte levők, mereven bámul maga elé, s úgy lépdel a tömegben, mintha csak egyedül lenne. Ügyesen szlalomozva kerüli ki a tolongókat, a részegen dülöngélő semmirekellőket, s a rikácsoló árusokat is, míg végül szeme meg nem akad valakin.
Ekkor tekintete inkább olyanná válik, mint aki kísértetet látott, s ki ezt hiszi róla, tán nem is tévedne túl sokat. Lassan indul meg a jelenés felé, olykor elidőzik lábujjhegyein, mielőtt továbblendülne, s lépteit hosszan el is nyújtja, míg oda nem ér. Macska módjára járja körbe a szakállas fazont, tetőtől talpig végigmérve, tekintete pedig megakad annak medálján. Köszönés nélkül rámutat.*
- Az nem a tied. *Hangja érzelemmentes, s nem is ráförmedni kívánt mágusforma fickóra, inkább puszta kéretlen kijelentésről van szó. Agyában máris záporoznak a mondatok, némelyik a saját hangja, némelyik ismeretleneké. Néhány percig le is hunyja szemét, hogy kiválogassa a szavak közül, mik azok mikre neki szüksége van. Akár eltelhet így öt perc is, neki fél pillanatnak sem tűnik, mire végül ismét kinyitja a szemét. Ha a férfi ekkor már lelépett, akkor is utána ered a tömegben, ha nem akkor felnéz rá.*
- Hamarosan meg fogsz halni. A szellemeim nem szeretnek. Háborognak. *Majd mondata végén felmutat az égre, melyet az ő szemei viharosnak látnak. *
- A helyedben már most megölném magam. Akarod, hogy agyonverjelek? *A kedves gesztust mellékelve még a kezében szorongott egy méternél nem hosszabb botot kissé megemeli, mitől ő maga aligha nagyobb.* Ha a szellemek lesújtanak, az jobban fog fájni.
3115. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-30 19:23:22
Üzenet elküldve: 2015-06-30 19:23:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Mese sarok//
*A kenőcs alaposabb kitárgyalása későbbre marad, ugyanis nem akarja szem elől téveszteni a strázsáló őrt, arról nem is beszélve, hogy a két gyerek is egy szempillantás alatt kámforrá válik, ha egy kicsit is más irányba terelődik a figyelmük.
Ám valahogy mégis sikerül átverekedniük magukat a tömegen, anélkül, hogy elveszítenék kis kompániájuk bármelyik tagját, és az elf lány, míg szusszan egyet, várja, hogy Kergon beszéljen a városőrrel. Ám ez elmaradni látszik, így hát átvállalja mégis a szószóló szerepét.*
- Elnézést uram. Két elkallódott gyerkőc van velünk, akiknek a szülei valahol a Gazdagnegyedben laknak. A kislány neve Jenfer, a fiú pedig Otto'kar. Haza tudná kísérni őket? *Nagyon reméli, hogy jól jegyezte meg a testvérpár nevét, ha mégsem, talán a mesemondó még kijavíthatja. A városőr eleinte nem lelkesedik az új megbízásért, de végül mégis rábólint. A napon állva bámulni a vásári forgatagot nem túl izgalmas, már így is szinte állva elaludt a nagy melegben, és bár a gyerek pesztrálás sem sokkal vérpezsdítőbb, legalább mozog egy kicsit, és még talán a város fákkal szegélyezett, árnyékosabb utcáin kell végig haladnia. Arról nem is beszélve, hogyha végképp hatalmas szerencséje van, egy kis pénzjutalom is ütheti a markát. Az őr így hát átveszi a két gyerkőcöt, nem durva, de határozott módon vezeti őket a Gazdagnegyed felé. Rhena azért még búcsút int nekik, mielőtt távoznának.*
- Hát ezzel meg is volnánk. A kenőcs napi többszöri használattal is egy hónapig nagyjából kitart. *Saccolja meg az adagot, amit egy közepes méretű tégelybe ki tud keverni. A növény nevét azonban nem említi, nem azért, mert akkora nagy titok lenne, hanem már megszokta, hogyha felsorolja az összetevőket, úgy néznek rá a falusiak, mintha legalábbis varázsigét mormolna. Vagy szitkokat. Vagy az ég tudja mit gondolnak közben, mindenesetre nagy, értetlen szemekkel néznek, úgyhogy az ismeret bővítéssel már rég felhagyott.*
//Mese sarok//
*A kenőcs alaposabb kitárgyalása későbbre marad, ugyanis nem akarja szem elől téveszteni a strázsáló őrt, arról nem is beszélve, hogy a két gyerek is egy szempillantás alatt kámforrá válik, ha egy kicsit is más irányba terelődik a figyelmük.
Ám valahogy mégis sikerül átverekedniük magukat a tömegen, anélkül, hogy elveszítenék kis kompániájuk bármelyik tagját, és az elf lány, míg szusszan egyet, várja, hogy Kergon beszéljen a városőrrel. Ám ez elmaradni látszik, így hát átvállalja mégis a szószóló szerepét.*
- Elnézést uram. Két elkallódott gyerkőc van velünk, akiknek a szülei valahol a Gazdagnegyedben laknak. A kislány neve Jenfer, a fiú pedig Otto'kar. Haza tudná kísérni őket? *Nagyon reméli, hogy jól jegyezte meg a testvérpár nevét, ha mégsem, talán a mesemondó még kijavíthatja. A városőr eleinte nem lelkesedik az új megbízásért, de végül mégis rábólint. A napon állva bámulni a vásári forgatagot nem túl izgalmas, már így is szinte állva elaludt a nagy melegben, és bár a gyerek pesztrálás sem sokkal vérpezsdítőbb, legalább mozog egy kicsit, és még talán a város fákkal szegélyezett, árnyékosabb utcáin kell végig haladnia. Arról nem is beszélve, hogyha végképp hatalmas szerencséje van, egy kis pénzjutalom is ütheti a markát. Az őr így hát átveszi a két gyerkőcöt, nem durva, de határozott módon vezeti őket a Gazdagnegyed felé. Rhena azért még búcsút int nekik, mielőtt távoznának.*
- Hát ezzel meg is volnánk. A kenőcs napi többszöri használattal is egy hónapig nagyjából kitart. *Saccolja meg az adagot, amit egy közepes méretű tégelybe ki tud keverni. A növény nevét azonban nem említi, nem azért, mert akkora nagy titok lenne, hanem már megszokta, hogyha felsorolja az összetevőket, úgy néznek rá a falusiak, mintha legalábbis varázsigét mormolna. Vagy szitkokat. Vagy az ég tudja mit gondolnak közben, mindenesetre nagy, értetlen szemekkel néznek, úgyhogy az ismeret bővítéssel már rég felhagyott.*
3114. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-30 18:29:21
Üzenet elküldve: 2015-06-30 18:29:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
// Tökkelütött egy társaság//
* Hát igen, a Nad tekintet, az valahogy sajátos.
A fülébe súgott kis kedvesség jól esik Nerinek, hiába az elméleti tudás, gyakorlatban nehéz megállni, hogy ne cirógassák a női hiúságot. Mosolyogva fogadja azt. A válasz meglepi, s nem titkolt csalódottság ül ki arcára, hogy nem hall újabb kalóztörténeteket. Követve a mozdulatot kukkant a mellény alá, ahol meglátja a tokot, melyről pár pillanat múlva kiderül mit is rejt. Ahogy elhúzzák előtte a mézes madzagot is egy kaland lehetőségére. Szeme ismét felragyog a lehetőségére, bár a krákent emlegetve csak félre húzza száját. Fel is dereng a nem régiben lejátszódott jelenet, de eddig nem csalódott a férfiról elképzeltekben, hisz biztosítja arról, hogy élvezné a védelemét a hajón. Igazán örülne, már egy kis szórakozásnak, elég unalmasak a mindennapok abban a barlangban. Lelkesedése újra fellobban, s hevesen bólogat, az ajánlatra. A kis kiruccanás magában is vonzó, de hogy a Szőke is rajta lenne a hajón, így csak izgalmasabb lehet a dolog. Harap ajkába, miközben elgondolkozik az alkalom adta lehetőségeken. *
- Megnézhetem? * bukik ki belőle a kislányos kíváncsiság. *
- Szóval Nad is akarta ezt a térképet? * tűnődik el, akár megkapta azt vizuálisra, akár nem. *
- Biztos vagy te abban, hogy Naddal össze akarod zárni magad hónapokra? Fájna a szívem mindkettőtökért, ha vízbe fulladna valamelyikkőtök.
* Néz fel Zarára féloldalasan, arcán kétkedéssel. Hogy valóban sajnálná-e őket? Igen, határozottan, bár jelen esetben, ő annyira nem lenne ennyire önfeláldozó, s ha minden kötél szakadna, a Tengeri boszorka pártját fogná. Elvégre mégis neki köszönheti, hogy tartozik valahová. *
// Tökkelütött egy társaság//
* Hát igen, a Nad tekintet, az valahogy sajátos.
A fülébe súgott kis kedvesség jól esik Nerinek, hiába az elméleti tudás, gyakorlatban nehéz megállni, hogy ne cirógassák a női hiúságot. Mosolyogva fogadja azt. A válasz meglepi, s nem titkolt csalódottság ül ki arcára, hogy nem hall újabb kalóztörténeteket. Követve a mozdulatot kukkant a mellény alá, ahol meglátja a tokot, melyről pár pillanat múlva kiderül mit is rejt. Ahogy elhúzzák előtte a mézes madzagot is egy kaland lehetőségére. Szeme ismét felragyog a lehetőségére, bár a krákent emlegetve csak félre húzza száját. Fel is dereng a nem régiben lejátszódott jelenet, de eddig nem csalódott a férfiról elképzeltekben, hisz biztosítja arról, hogy élvezné a védelemét a hajón. Igazán örülne, már egy kis szórakozásnak, elég unalmasak a mindennapok abban a barlangban. Lelkesedése újra fellobban, s hevesen bólogat, az ajánlatra. A kis kiruccanás magában is vonzó, de hogy a Szőke is rajta lenne a hajón, így csak izgalmasabb lehet a dolog. Harap ajkába, miközben elgondolkozik az alkalom adta lehetőségeken. *
- Megnézhetem? * bukik ki belőle a kislányos kíváncsiság. *
- Szóval Nad is akarta ezt a térképet? * tűnődik el, akár megkapta azt vizuálisra, akár nem. *
- Biztos vagy te abban, hogy Naddal össze akarod zárni magad hónapokra? Fájna a szívem mindkettőtökért, ha vízbe fulladna valamelyikkőtök.
* Néz fel Zarára féloldalasan, arcán kétkedéssel. Hogy valóban sajnálná-e őket? Igen, határozottan, bár jelen esetben, ő annyira nem lenne ennyire önfeláldozó, s ha minden kötél szakadna, a Tengeri boszorka pártját fogná. Elvégre mégis neki köszönheti, hogy tartozik valahová. *
3113. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-30 17:41:42
Üzenet elküldve: 2015-06-30 17:41:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Aelala, Teghi//
-Nos hölgyem, tudja, ha itt lenne felajánlanám a szobámat, de sajnos olyannal nem rendelkezem ebben a szép városban.
*Mondja felvéve a hangnemet, és ha a nő egy kicsit idősebb is, ennyi csipkelődés sosem árt.*
-A Pegazus Fogadóban szerintem mindent lehet találni, igaz Teghi?
*Néz fel a monstrumra, és el is indul arra.*
-Ha megengeded körbevezetlek nemes mókusoddal együtt, bár én sem vagyok házigazda itt, de eltalálok.
*Kedveskedik a nőnek, hátha velük tart, főleg mert volt szó italról is, ami ugyebár Teghi régi álma.*
//Aelala, Teghi//
-Nos hölgyem, tudja, ha itt lenne felajánlanám a szobámat, de sajnos olyannal nem rendelkezem ebben a szép városban.
*Mondja felvéve a hangnemet, és ha a nő egy kicsit idősebb is, ennyi csipkelődés sosem árt.*
-A Pegazus Fogadóban szerintem mindent lehet találni, igaz Teghi?
*Néz fel a monstrumra, és el is indul arra.*
-Ha megengeded körbevezetlek nemes mókusoddal együtt, bár én sem vagyok házigazda itt, de eltalálok.
*Kedveskedik a nőnek, hátha velük tart, főleg mert volt szó italról is, ami ugyebár Teghi régi álma.*
3112. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-30 17:29:25
Üzenet elküldve: 2015-06-30 17:29:25
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Földmozdító Oriiza//
-Hát többfajta játék is van, az alapja, ugye, hogy gurítsd a kockákat.
*két kockával, dob is egyet, hogy lása a szürke bőrű.*
-A tetején lévő szám a lényeg, ami oldalt van mindegy.
*Miután elrakta a kockákat, s felállt még odaszól a lánynak.*
-Majd alkalomadtán megtanítalak a kedvenc játékomra, "hazudj ha mersz"-re.
*Ő egy félelftől tanulta akivel nemsokkal utána végzett is, nem haragból, vagy azért mert elnyerte az összes pénzét, csupán azért mert eleve ezért kereste meg, ez volt a feladata. Különös perverziója ez, hogy mindig összeismerkedik kicsit áldozataival, mielőtt végezne velük.
Húz egyet korsójából s mikor a nőstény is feláll, s megindul, követi őt.*
//Földmozdító Oriiza//
-Hát többfajta játék is van, az alapja, ugye, hogy gurítsd a kockákat.
*két kockával, dob is egyet, hogy lása a szürke bőrű.*
-A tetején lévő szám a lényeg, ami oldalt van mindegy.
*Miután elrakta a kockákat, s felállt még odaszól a lánynak.*
-Majd alkalomadtán megtanítalak a kedvenc játékomra, "hazudj ha mersz"-re.
*Ő egy félelftől tanulta akivel nemsokkal utána végzett is, nem haragból, vagy azért mert elnyerte az összes pénzét, csupán azért mert eleve ezért kereste meg, ez volt a feladata. Különös perverziója ez, hogy mindig összeismerkedik kicsit áldozataival, mielőtt végezne velük.
Húz egyet korsójából s mikor a nőstény is feláll, s megindul, követi őt.*
3111. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-30 16:41:07
Üzenet elküldve: 2015-06-30 16:41:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Ciss Din’rako//
*A tündér összegzi az elmondottakat és mivel teljesen igaza van bólint még egyet rá. Igen a haláláig védi a Kisasszonyt jelen tervei szerint, bármikor is következzen be az. Ebben a percben, ahogy végignéz rajta, nehéz elképzelnie, hogy ez a kedves, szárnyas kislány egy nap még hatalmas és nagy tudású mágia tudó lesz, aki repkedve szórja a varázslatokat. Persze nem szabad senkit alábecsülni és amilyen lelkes még a végén sikerül neki, elég okosnak látszik hozzá még, ha kicsit naivnak is hat, de azt majd kinövi idővel. Érdekes lenne, ha tényleg adna neki varázsló leckéket. Egy nap ő is röpködne itt a városban körbe? Majdnem újra elneveti magát, ahogy bevillan neki ez a kép, de most visszafogja a nevethetnéket.*
-Nagyon kedves tőled, hogy vállalod a tanításomat. Alig várom, hogy repkedni tanuljak tőled.
*Mondja megőrizve a komolyságot hangjában, hogy még véletlenül se érződjön ki milyen jól is mulat ezen magában. Biztosan lehetséges lenne, de az a gondolat, hogy ő valaha tüzet csihol a kezéből, vagy szárnyakat növeszt, most még nevetségesnek hat. Persze lehet, hogy a jövőben még meglepi, mi mindenre képes, ha egyszer komolyan nekiáll ő is mágiát tanulni, de az nem a mai nap. Annak mindenesetre örül, hogy viszontlátja, majd Cisst. Ha mostani sejtése helytálló vele kapcsolatban, akkor tényleg egyedül kalandozik itt a városban, akkor pedig jó lenne tudni, hogy boldogul.*
-A gazdagnegyed egyik villája. Ha begyalogolsz oda keresd az Ametiszt házat! Nagy emeletes rezidencia. Fákkal, sövényekkel beültetett teret látsz előtte egy parányi szökőkúttal, mellette rózsalugas. Egy kisebb méretű melléképület is áll mellette. Ott lakom én a többi őrrel.
*Írja le, amit kívülről a sövényes kerítésen át Ciss láthat, ha arra jár.*
-De, ha elkeverednél csak keresd az Owairat házat, akkor biztosan útbaigazítanak. Elég ismert.
*Mondja végül a biztos megoldást, aztán eszébe jut, hogy most már lassan mennie is kellene vissza.*
-Te merre mész innen, ha tovább indulsz?
*Kérdezi végül, mert lehet egy felé visz az útjuk még egy darabon.*
-Nekem lassan vissza kell térnem a házhoz.
//Ciss Din’rako//
*A tündér összegzi az elmondottakat és mivel teljesen igaza van bólint még egyet rá. Igen a haláláig védi a Kisasszonyt jelen tervei szerint, bármikor is következzen be az. Ebben a percben, ahogy végignéz rajta, nehéz elképzelnie, hogy ez a kedves, szárnyas kislány egy nap még hatalmas és nagy tudású mágia tudó lesz, aki repkedve szórja a varázslatokat. Persze nem szabad senkit alábecsülni és amilyen lelkes még a végén sikerül neki, elég okosnak látszik hozzá még, ha kicsit naivnak is hat, de azt majd kinövi idővel. Érdekes lenne, ha tényleg adna neki varázsló leckéket. Egy nap ő is röpködne itt a városban körbe? Majdnem újra elneveti magát, ahogy bevillan neki ez a kép, de most visszafogja a nevethetnéket.*
-Nagyon kedves tőled, hogy vállalod a tanításomat. Alig várom, hogy repkedni tanuljak tőled.
*Mondja megőrizve a komolyságot hangjában, hogy még véletlenül se érződjön ki milyen jól is mulat ezen magában. Biztosan lehetséges lenne, de az a gondolat, hogy ő valaha tüzet csihol a kezéből, vagy szárnyakat növeszt, most még nevetségesnek hat. Persze lehet, hogy a jövőben még meglepi, mi mindenre képes, ha egyszer komolyan nekiáll ő is mágiát tanulni, de az nem a mai nap. Annak mindenesetre örül, hogy viszontlátja, majd Cisst. Ha mostani sejtése helytálló vele kapcsolatban, akkor tényleg egyedül kalandozik itt a városban, akkor pedig jó lenne tudni, hogy boldogul.*
-A gazdagnegyed egyik villája. Ha begyalogolsz oda keresd az Ametiszt házat! Nagy emeletes rezidencia. Fákkal, sövényekkel beültetett teret látsz előtte egy parányi szökőkúttal, mellette rózsalugas. Egy kisebb méretű melléképület is áll mellette. Ott lakom én a többi őrrel.
*Írja le, amit kívülről a sövényes kerítésen át Ciss láthat, ha arra jár.*
-De, ha elkeverednél csak keresd az Owairat házat, akkor biztosan útbaigazítanak. Elég ismert.
*Mondja végül a biztos megoldást, aztán eszébe jut, hogy most már lassan mennie is kellene vissza.*
-Te merre mész innen, ha tovább indulsz?
*Kérdezi végül, mert lehet egy felé visz az útjuk még egy darabon.*
-Nekem lassan vissza kell térnem a házhoz.
3110. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-30 16:03:46
Üzenet elküldve: 2015-06-30 16:03:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Íjászverseny//
// Második forduló//
* A vad meglépet, ahogy a vessző a mellette lévő fába fúródott. Legalábbis egy vadászaton így történt volna. Csak magában morog, majd hátrább lép, hogy ne legyen útba, ha esetleg a második fordulóban valaki ott próbálna szerencsét. Okulva és már lehiggadva, az arany középutat választva lép a második bábuhoz. Magasba emelve kezét, jelzi lövési szándékát. Az előző mozdulat sor megismétlése:
A nyílvessző súrlódó hangjával,- ahogy a tokot, s testvéreit simítja végig - kezdődik újra a próba, hogy elejtse zsákmányát. Az jelenlegi prédaválasztás kevesebb kockázatot rejt magába, s nagyobb sikert. Rutinszerűen helyezi a vesszőt előbb az idegbe akasztva, majd a kilövő csatornába fektetve. Nagyot fújva, tisztítja ki fejét, zárja ki a külvilágot. A húrt határozottan feszítve emeli az áldozatára az íjat. Tovább horgonyozva az ideget, húzza az álla alá, testsúlyát helyezve, vegye célkeresztbe a prédát. Most a biztosra menve az „állat” törzsét veszi célba, a felület elég nagy így, ha leteríteni nem is, de megsebesíteni van esélye. Ehhez nagyban hozzá segíthet, az a tény, hogy mozdulatlan. Ujjai ernyedésével engedi útjára az acélhegyűt, hogy mint az előbb suhogva szaggassa a levegő, hogy röppályájának végén remegve akadjon meg áldozata testébe. *
//Íjászverseny//
// Második forduló//
* A vad meglépet, ahogy a vessző a mellette lévő fába fúródott. Legalábbis egy vadászaton így történt volna. Csak magában morog, majd hátrább lép, hogy ne legyen útba, ha esetleg a második fordulóban valaki ott próbálna szerencsét. Okulva és már lehiggadva, az arany középutat választva lép a második bábuhoz. Magasba emelve kezét, jelzi lövési szándékát. Az előző mozdulat sor megismétlése:
A nyílvessző súrlódó hangjával,- ahogy a tokot, s testvéreit simítja végig - kezdődik újra a próba, hogy elejtse zsákmányát. Az jelenlegi prédaválasztás kevesebb kockázatot rejt magába, s nagyobb sikert. Rutinszerűen helyezi a vesszőt előbb az idegbe akasztva, majd a kilövő csatornába fektetve. Nagyot fújva, tisztítja ki fejét, zárja ki a külvilágot. A húrt határozottan feszítve emeli az áldozatára az íjat. Tovább horgonyozva az ideget, húzza az álla alá, testsúlyát helyezve, vegye célkeresztbe a prédát. Most a biztosra menve az „állat” törzsét veszi célba, a felület elég nagy így, ha leteríteni nem is, de megsebesíteni van esélye. Ehhez nagyban hozzá segíthet, az a tény, hogy mozdulatlan. Ujjai ernyedésével engedi útjára az acélhegyűt, hogy mint az előbb suhogva szaggassa a levegő, hogy röppályájának végén remegve akadjon meg áldozata testébe. *
3109. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-30 15:03:11
Üzenet elküldve: 2015-06-30 15:03:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Argus//
*A meglepődött kérdésre, csak értetlenül les fel a férfira. Emlékei között kutakodva próbálja megkeresni azon beszélgetésüket, mikor közölte, hogy ő távol a világtól élt. De lehet, hogy nem is kötötte a másik orrára? Valójában nem is nagyon hangoztatta ezt, az esetek nagy többségében lerí róla. Otthon megtermesztettek mindent, szinte semmire sem volt szükségük a városból, a Karavánpihenőből. Legfeljebb fegyverekre, de azt mindig is a bátyja intézte. Nélküle. Így életében először aranytallért csak indulásakor látott.*
- Nem. *Rázza meg a fejét, hogy tudatosítsa a másikba is, hogy valóban nem ért hozzá.
Érdeklődve hallgatja a nagyszerű eszmefuttatást, s talán igaza is van a mágusnak. Biztos sokan akarnak így pénzt szerezni, de mihez is?*
- Mire költik ennyire a pénzt? *Kérdi, ártatlan naivsággal a hangjában. Neki elég az, amit az erdő ad neki. Már ha ad, de kevesen is kitart bőven. A városban pedig ez a második alkalom, hogy valamiért fizetett. Megsimogatja Alyna fejét. Számára ez egy jó vétel volt, nem bánja.*
- Én elhiszem neked. *Mondja végül.* - De nekem továbbra sincs rá nagy szükségem, így számomra ez a dolog, teljesen értelmetlen. Habár a kardom szívesen adom szolgálatba, ezért lennék harcos, nem?
*Kérdez vissza, de a választ ő is tudja. Furcsa, mióta elindult alig volt olyan alkalom, amikor használnia kellett volna. Néhány perce megfordult a fejében, mikor mélységi társával találkozott. De hamar elvetette az ötletet. A városőrök biztos nem örültek volna neki, ha a forgatag közelébe üt ki egy kis harc. No meg bántani sem akarta volna őt. Csak megmutatni neki, hogy mások is érnek annyit, amennyit ő is.
De kedvezőbb témára terelődik beszélgetésük.*
- Tényleg? *Kérdez vissza lelkesen, egy aprót megugorva, ahogy sétálnak.* - S hol lehet ezt megtanulni? S mennyi időbe telik?
*No nem mintha azért tanulná meg, mert használná, csak hát érdekelné. Hozzá inkább a gyógyító mágiák illenének. Már ha tudná, hogy mik azok, s hogy vannak olyanok is. Annyit ért a mágiához, mint a kovácsoláshoz, de valamiért mégis érdekli.*
- Valóban ilyen. *Válaszolja, ahogy a jégkék szemű harcosra terelődik a téma. A medgollyal is meggyűlt a baja, mégis két lábán sétált vissza a városba. Igaz, őrá támaszkodott, de sétált. Szórakozottan rázza meg a fejét.*
- Nem tudtam, hogy van. *Vonja meg a vállát.* - Az az időszak nekem kicsit homály. Túl sokan voltak, túl egyszerre. Az ilyen nekem mindig bezavar. Oh, szóval ő is mágus? Akkor neked ő valamilyen szinten társad is, nem? *Kérdéséből is kitűnik, hogy alig valamit tud a mágiáról, s annak használóiról. Naiv képzetében, úgy él, hogy a legtöbb mágus valamilyen szinten szimbiózisban él egymás mellett. Támogatják, s segítik egymást, hiszen oly kevesen vannak.*
- S merre visz a forgatag után az utad?
//Argus//
*A meglepődött kérdésre, csak értetlenül les fel a férfira. Emlékei között kutakodva próbálja megkeresni azon beszélgetésüket, mikor közölte, hogy ő távol a világtól élt. De lehet, hogy nem is kötötte a másik orrára? Valójában nem is nagyon hangoztatta ezt, az esetek nagy többségében lerí róla. Otthon megtermesztettek mindent, szinte semmire sem volt szükségük a városból, a Karavánpihenőből. Legfeljebb fegyverekre, de azt mindig is a bátyja intézte. Nélküle. Így életében először aranytallért csak indulásakor látott.*
- Nem. *Rázza meg a fejét, hogy tudatosítsa a másikba is, hogy valóban nem ért hozzá.
Érdeklődve hallgatja a nagyszerű eszmefuttatást, s talán igaza is van a mágusnak. Biztos sokan akarnak így pénzt szerezni, de mihez is?*
- Mire költik ennyire a pénzt? *Kérdi, ártatlan naivsággal a hangjában. Neki elég az, amit az erdő ad neki. Már ha ad, de kevesen is kitart bőven. A városban pedig ez a második alkalom, hogy valamiért fizetett. Megsimogatja Alyna fejét. Számára ez egy jó vétel volt, nem bánja.*
- Én elhiszem neked. *Mondja végül.* - De nekem továbbra sincs rá nagy szükségem, így számomra ez a dolog, teljesen értelmetlen. Habár a kardom szívesen adom szolgálatba, ezért lennék harcos, nem?
*Kérdez vissza, de a választ ő is tudja. Furcsa, mióta elindult alig volt olyan alkalom, amikor használnia kellett volna. Néhány perce megfordult a fejében, mikor mélységi társával találkozott. De hamar elvetette az ötletet. A városőrök biztos nem örültek volna neki, ha a forgatag közelébe üt ki egy kis harc. No meg bántani sem akarta volna őt. Csak megmutatni neki, hogy mások is érnek annyit, amennyit ő is.
De kedvezőbb témára terelődik beszélgetésük.*
- Tényleg? *Kérdez vissza lelkesen, egy aprót megugorva, ahogy sétálnak.* - S hol lehet ezt megtanulni? S mennyi időbe telik?
*No nem mintha azért tanulná meg, mert használná, csak hát érdekelné. Hozzá inkább a gyógyító mágiák illenének. Már ha tudná, hogy mik azok, s hogy vannak olyanok is. Annyit ért a mágiához, mint a kovácsoláshoz, de valamiért mégis érdekli.*
- Valóban ilyen. *Válaszolja, ahogy a jégkék szemű harcosra terelődik a téma. A medgollyal is meggyűlt a baja, mégis két lábán sétált vissza a városba. Igaz, őrá támaszkodott, de sétált. Szórakozottan rázza meg a fejét.*
- Nem tudtam, hogy van. *Vonja meg a vállát.* - Az az időszak nekem kicsit homály. Túl sokan voltak, túl egyszerre. Az ilyen nekem mindig bezavar. Oh, szóval ő is mágus? Akkor neked ő valamilyen szinten társad is, nem? *Kérdéséből is kitűnik, hogy alig valamit tud a mágiáról, s annak használóiról. Naiv képzetében, úgy él, hogy a legtöbb mágus valamilyen szinten szimbiózisban él egymás mellett. Támogatják, s segítik egymást, hiszen oly kevesen vannak.*
- S merre visz a forgatag után az utad?
3108. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-30 14:32:33
Üzenet elküldve: 2015-06-30 14:32:33
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 144
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Nairraxa//
*Hogy óvatlan lenne és kevésbé bizalmatlan? Ó dehogyis! Csupán van akkora önbizalma és egója, hogy elhiszi, ha kell megtudja magát védeni szokásos társaságaitól. Cinkos pillantásai már találkozásuk első pillanatában végigbizslatta a lány mindem látható és kevésbé látható porcikáját, s ezek között bizony nem csak törékeny karcsú derekat és elbűvölően formás idomokat fedezett fel.
Mindenesetre az árnyékos kényelem több volt, mint jó ötlet, hiszen a nőstényke szinte megkönnyebbülten sóhajt fel a rövid napon töltött séta után, vagy lehet hogy inkább ez a hatalmas tömeg zavarja... sosem lehet tudni ezt kezdetekben.
Sz elfekre való kijelentésére csak egy tetszetős féloldalas vigyorral reagál. Úgy látszik ez a kultusz már lent is terjed, jobban mint gondolta volna.*
- Ne is vedd őket számításba... csak vigyázz velük, mert könnyen bajba sodorhatod magad, ha mérgedben leütsz egyet!
*Itt már sokkal szélesebb kivillanó mosolya, majd meghallva a lány nevét, elgondolodva végig méri még egyszer, hiszen a klánnév ismerősen cseng hegyes füleinek, még annyi idő elteltével is.*
- Szép neved van Nairraxa, bár a klánt kicsit furcsállom. Úgy tudom tőlük nem lehet csak úgy eljönni.
*Nézi tovább fürkészön a lány arcát, még ha annak gyöngyöző nevetése továbbra is ott cseng a fülében a tavernák miatt.*
~Tehát Fattyú, mégis bevallja és elismeri.~
*E miatt valahogyan megnő a szemében a lány, s igyekezve nem tudomást venni a pillanatra felcsillanó könnycseppről, tovább görgeti a témát.*
- Az én nevem egyébként Reyf Ashn és ha jól tudom... de mit is tudok?
Nincs kedve a bátor hölgynek venni egy kellemes fürdőt fedett helyen?
*Kacsint bátorítóan a másikra, majd várva Nairraxa válaszát nekitámaszkodik csípőjével az egyik szekér oldalának.*
//Nairraxa//
*Hogy óvatlan lenne és kevésbé bizalmatlan? Ó dehogyis! Csupán van akkora önbizalma és egója, hogy elhiszi, ha kell megtudja magát védeni szokásos társaságaitól. Cinkos pillantásai már találkozásuk első pillanatában végigbizslatta a lány mindem látható és kevésbé látható porcikáját, s ezek között bizony nem csak törékeny karcsú derekat és elbűvölően formás idomokat fedezett fel.
Mindenesetre az árnyékos kényelem több volt, mint jó ötlet, hiszen a nőstényke szinte megkönnyebbülten sóhajt fel a rövid napon töltött séta után, vagy lehet hogy inkább ez a hatalmas tömeg zavarja... sosem lehet tudni ezt kezdetekben.
Sz elfekre való kijelentésére csak egy tetszetős féloldalas vigyorral reagál. Úgy látszik ez a kultusz már lent is terjed, jobban mint gondolta volna.*
- Ne is vedd őket számításba... csak vigyázz velük, mert könnyen bajba sodorhatod magad, ha mérgedben leütsz egyet!
*Itt már sokkal szélesebb kivillanó mosolya, majd meghallva a lány nevét, elgondolodva végig méri még egyszer, hiszen a klánnév ismerősen cseng hegyes füleinek, még annyi idő elteltével is.*
- Szép neved van Nairraxa, bár a klánt kicsit furcsállom. Úgy tudom tőlük nem lehet csak úgy eljönni.
*Nézi tovább fürkészön a lány arcát, még ha annak gyöngyöző nevetése továbbra is ott cseng a fülében a tavernák miatt.*
~Tehát Fattyú, mégis bevallja és elismeri.~
*E miatt valahogyan megnő a szemében a lány, s igyekezve nem tudomást venni a pillanatra felcsillanó könnycseppről, tovább görgeti a témát.*
- Az én nevem egyébként Reyf Ashn és ha jól tudom... de mit is tudok?
Nincs kedve a bátor hölgynek venni egy kellemes fürdőt fedett helyen?
*Kacsint bátorítóan a másikra, majd várva Nairraxa válaszát nekitámaszkodik csípőjével az egyik szekér oldalának.*
3107. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-30 09:24:51
Üzenet elküldve: 2015-06-30 09:24:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
//Taitos, Teghi//
- Na de fiatalember, nincs még korán a szobámról érdeklődni? *kérdezi tréfás szidásba burkolt kacérsággal a hangjában* De sajnos hiába keresnél ablakot, hogy szerenádozz alatta, még csak ma érkeztem a városba és nem gondoskodtam még szállásról. Ha esetleg tudsz egy olcsó, de tiszta helyet, szívesen fogadom az útbaigazítást.
*A piac szélére érve egy mosolygós "köszönöm" kíséretében átveszi a két mókust, ám az egyik rögtön elugrik és meglepő sebességgel a legközelebbi fa felé veszi az irányt, a másik viszont Aelala karján fut fel és állapodik meg a nő vállán.* Könnyen jött, könnyen ment *nevet fel, miközben a vállán ülő állatkát próbálja megsimogatni, egyszersmind kordában tartani.* ~Persze, jobb neki a fán, de holnapután már valamelyik utcakölyök gyomrában végzi... De most komolyan, minek nekem egy mókus? Se kesztyűt, se becsináltat nem fogok belőle készíteni... áh, a jó szívem, az visz egyszer a sírba ~
//Taitos, Teghi//
- Na de fiatalember, nincs még korán a szobámról érdeklődni? *kérdezi tréfás szidásba burkolt kacérsággal a hangjában* De sajnos hiába keresnél ablakot, hogy szerenádozz alatta, még csak ma érkeztem a városba és nem gondoskodtam még szállásról. Ha esetleg tudsz egy olcsó, de tiszta helyet, szívesen fogadom az útbaigazítást.
*A piac szélére érve egy mosolygós "köszönöm" kíséretében átveszi a két mókust, ám az egyik rögtön elugrik és meglepő sebességgel a legközelebbi fa felé veszi az irányt, a másik viszont Aelala karján fut fel és állapodik meg a nő vállán.* Könnyen jött, könnyen ment *nevet fel, miközben a vállán ülő állatkát próbálja megsimogatni, egyszersmind kordában tartani.* ~Persze, jobb neki a fán, de holnapután már valamelyik utcakölyök gyomrában végzi... De most komolyan, minek nekem egy mókus? Se kesztyűt, se becsináltat nem fogok belőle készíteni... áh, a jó szívem, az visz egyszer a sírba ~
3106. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-30 06:17:05
Üzenet elküldve: 2015-06-30 06:17:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Aelala, Teghi//
*Taitos cinkos vigyorral néz Teghire.*
~Mégis csak kell valakinek mókus.~
*Aztán visszafordul a nő felé.*
-Legyen hát.
*Mondja neki, és sétálva indul el a piactér árnyasabb néhány zöldes résszel tarkított széle felé. Persze park nincs, de talán az az elszórt egy-egy fa is kellemesebb lesz a mókusoknak, mint egy óriás kezében főni.*
-És kedves Mókusmentő hölgyem, szabad megtudnom, hogy merre laksz?
*Érdeklődve néz fel a nőre, és reménykedik, hogy nem egy "szabad"-ot fog kapni.
Aztán mikor odaérnek Taitos int Teghinek, hogy tegye a rakományt a nő nagyságrendellel kisebb kezébe, hogy a beígért két mókus, ha el is szalad az övé legyen.*
-Mindjárt iszunk Teghi, ki ne száradj.
//Aelala, Teghi//
*Taitos cinkos vigyorral néz Teghire.*
~Mégis csak kell valakinek mókus.~
*Aztán visszafordul a nő felé.*
-Legyen hát.
*Mondja neki, és sétálva indul el a piactér árnyasabb néhány zöldes résszel tarkított széle felé. Persze park nincs, de talán az az elszórt egy-egy fa is kellemesebb lesz a mókusoknak, mint egy óriás kezében főni.*
-És kedves Mókusmentő hölgyem, szabad megtudnom, hogy merre laksz?
*Érdeklődve néz fel a nőre, és reménykedik, hogy nem egy "szabad"-ot fog kapni.
Aztán mikor odaérnek Taitos int Teghinek, hogy tegye a rakományt a nő nagyságrendellel kisebb kezébe, hogy a beígért két mókus, ha el is szalad az övé legyen.*
-Mindjárt iszunk Teghi, ki ne száradj.
3105. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-30 03:28:03
Üzenet elküldve: 2015-06-30 03:28:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
// Tökkelütött egy társaság//
*Tetszik neki a szereposztás, hogy vadőr legyen, de általában ő az a vad, aki az ártatlan bárányokat tekinti a kerítés túloldalán, amelynek sajnos túl magasak a korlátja. Persze, amit felfele nem lehet megugorni, ott majd beássa magát. De erre nem válaszol, csak az utána lévőre.*
-Vagy annyira, hogy jól szórakozzunk rajta. És nem kell félni azoktól a pillantásoktól, annyit láttam már, hogy szinte unom.
*Mikor persze a közelébe ért, ő súg egy választ arra, amit akart mondani.*
-És nem, én örülök a legjobban annak, hogy veled tarthatok.
*Mondja a saját szelíd komolyságában, de nem akar túlságosan rányomulni, van idejük és eddig olyan szépen haladnak a dolgok ahhoz, hogy a tolakodásával elrontsa. Persze, talán Nerilil még annyira nem gyanakvó, hogy elsőnek ne a kedveset lássa meg és utána a gyanúsat. Ellátják kérdésekkel, pontosabban letámadják velük, nagyon szerethető módon. És nem ez lesz az a pillanat, amikor meg fog hátrálni, sőt. Viszonozza a pillantásokat, őbenne sem aludt ki a kaland lángja, viszont egy jobb történetet ajánl fel, mint amit a régiség poraiból lehetne eleveníteni.*
-Mesélhetnék és mesélhetek is, de elsőként a jelennek, na meg a jövőnek kell élni, amivel élek is.
*Ekkor bal kezével, ami jelenleg szabad, felhajtja mellényszerű öltözékének oldalán, amin belül meglátható egy tok, amiben egy tekercs leledzik. Pontosabban egy térkép, meg is látszik a tok régiségén, bár ez inkább azért van, mert egy régi könyvtárból "lopta". Elmenni érte azóta sem tudott.*
-Ezt még Nadae-nak sem sikerült megszereznie tőlem, pedig próbálkozott. Kéne egy legénység, egy hajó és már indulhatnánk is, felfedezni, amit ez a térkép mutat. Legénység még talán lenne, hajót bérelhetek persze, de megbízható főket kéne találjak. És persze mennék én is, nehogy itt az aljanépek a krákenek elé vessenek egy ilyen szép hölgyet. Na meg persze fél-egy évre alapvető élelmiszer, meg amit még a rum mellé akartok. Csak nem volt időm említeni az asztalnál, de majd összeszedjük a többieket is. Mit mondasz?
*Most ő tekint sokatmondóan, pajkos mosollyal választ várva, hogy mennyire örvendene a másik egy közös kalandnak. A hajón az idő meglehetős része unalmas, utazás és munka, de amíg van pár arc, akivel szívesen szórakozna együtt, addig el fognak röppenni azok a hónapok. Főleg, ha ő a rövidebb végénél fogja meg a munkát. És persze más kalandokat is tervez elméjében, de erről csak az a szikrák árulkodnak a szeme világának mélyén, amikor Nerililre veti őket.*
// Tökkelütött egy társaság//
*Tetszik neki a szereposztás, hogy vadőr legyen, de általában ő az a vad, aki az ártatlan bárányokat tekinti a kerítés túloldalán, amelynek sajnos túl magasak a korlátja. Persze, amit felfele nem lehet megugorni, ott majd beássa magát. De erre nem válaszol, csak az utána lévőre.*
-Vagy annyira, hogy jól szórakozzunk rajta. És nem kell félni azoktól a pillantásoktól, annyit láttam már, hogy szinte unom.
*Mikor persze a közelébe ért, ő súg egy választ arra, amit akart mondani.*
-És nem, én örülök a legjobban annak, hogy veled tarthatok.
*Mondja a saját szelíd komolyságában, de nem akar túlságosan rányomulni, van idejük és eddig olyan szépen haladnak a dolgok ahhoz, hogy a tolakodásával elrontsa. Persze, talán Nerilil még annyira nem gyanakvó, hogy elsőnek ne a kedveset lássa meg és utána a gyanúsat. Ellátják kérdésekkel, pontosabban letámadják velük, nagyon szerethető módon. És nem ez lesz az a pillanat, amikor meg fog hátrálni, sőt. Viszonozza a pillantásokat, őbenne sem aludt ki a kaland lángja, viszont egy jobb történetet ajánl fel, mint amit a régiség poraiból lehetne eleveníteni.*
-Mesélhetnék és mesélhetek is, de elsőként a jelennek, na meg a jövőnek kell élni, amivel élek is.
*Ekkor bal kezével, ami jelenleg szabad, felhajtja mellényszerű öltözékének oldalán, amin belül meglátható egy tok, amiben egy tekercs leledzik. Pontosabban egy térkép, meg is látszik a tok régiségén, bár ez inkább azért van, mert egy régi könyvtárból "lopta". Elmenni érte azóta sem tudott.*
-Ezt még Nadae-nak sem sikerült megszereznie tőlem, pedig próbálkozott. Kéne egy legénység, egy hajó és már indulhatnánk is, felfedezni, amit ez a térkép mutat. Legénység még talán lenne, hajót bérelhetek persze, de megbízható főket kéne találjak. És persze mennék én is, nehogy itt az aljanépek a krákenek elé vessenek egy ilyen szép hölgyet. Na meg persze fél-egy évre alapvető élelmiszer, meg amit még a rum mellé akartok. Csak nem volt időm említeni az asztalnál, de majd összeszedjük a többieket is. Mit mondasz?
*Most ő tekint sokatmondóan, pajkos mosollyal választ várva, hogy mennyire örvendene a másik egy közös kalandnak. A hajón az idő meglehetős része unalmas, utazás és munka, de amíg van pár arc, akivel szívesen szórakozna együtt, addig el fognak röppenni azok a hónapok. Főleg, ha ő a rövidebb végénél fogja meg a munkát. És persze más kalandokat is tervez elméjében, de erről csak az a szikrák árulkodnak a szeme világának mélyén, amikor Nerililre veti őket.*
3104. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-30 01:30:03
Üzenet elküldve: 2015-06-30 01:30:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 232
OOC üzenetek: 285
Játékstílus: Megfontolt
//Nyári forgatag//
// Tökkelütött egy társaság//
* Hát jelenleg, úgy tűnik Nad mindenkit ott hagyna, ebben olyan biztos, ahogy itt ül. Úgy, mint most. Nem kételkedik a férfi szavaiban, biztos benne, hogy Nad más esetben oroszlánként harcolna mindenkiért, aki csak a barlangban van. Alig láthatóan bólint a szavakra miközben, még mindig a felfuvalkodott pulykát nézi, ahogy vágtatva indul el a fogadó felé. Végül is csak elérnek a düh fátylán át odáig a szavak, ahol értelmezni is tudja őket. Fordulva vissza a Szőkéhez formázódik ajkán a kérdés, de a pajkos kacsintás beléfojtja a szót, így csak egy szégyenlős mosolyra húzza ajkait. Noha, persze talán a fele sem igaz, de miért rontana azzal a pillanaton, hogy szava hihetetlennek állítsa be a férfit. S vegye el tőle a lehetőséget, hogy gavallérnak állítsa be magát. Titkon bízott benne, hogy Zara velük tart, valóban sajnálta volna a dolgot. *
- Jobbat nem választhatnál. * pajkosság csillan a borostyánszín szemekben, miként mosolyában is. *
- Amelyik kutya ugat z nem harap. De, sosem árt egy plusz vadőr, aki kordában tartja e vérmes fehérnépet.
* És valóban, nem árt, ha van ott még valaki, aki felügyelőt játszik. Bár, meg lehet, rosszul gondolkodik és a két némbernek, pont az alkohol miatt lesznek kitűnőek a reflexei, mégsem árt bebiztosítaniuk magát. Nem olyan védtelen ő, amilyenek látszik, de a szemtől szembe, az nem az ő terepe. Meg hát egy férfi szereti magát fontosnak érezni, aki a bajban mindig ott van. Bár fogalma sincs, hogy ez a kalózoknál, hogy működik. Lehet, hogy sehogy. *
- Bár a pult biztonságos távolsága nem véd meg a gyilkos pillantásoktól. De, talán felhergeli látványod, annyira, hogy hasznot húzzunk belőle. És én örülök a legjobban, ha velem tartasz.
* Bevárja a Szőkét, s dob felé egy bíztató mosolyt. Így együtt indulhatnak a két nőszemély után. Az egyik vágtat, a másik tisztes távolból követi. Bele se mer gondolni, mi lesz Dyntivel, ha épp rosszul informálta Nadet és sörös korsó helyett, kardot kell emelgetniük. De, sokat nem foglalkozik a gondolattal elég eszes a Vörös, hogy megoldja. Inkább foglalkozik a mellette haladóval, ha már így összehozta őket a sors. *
- És milyen tengeri kalandjaid voltak még? Hány mesés kincsek után való kutatás? Megfejtendő titkos írások, hogy megtaláld a kincset? Rejtvények? Hány hajót fosztottál ki? S hány egzotikus szigeten jártál már?
* Kíváncsi lenne ő a Naddal átélt kalandokra is, de épp ebből lett a galiba, így inkább ezt most ne feszegeti. Bár, nem felejt, s nagyon is tisztában van azzal, hogy mit igért neki a Szőke. Egyszerű, megszokott kérdéseket tesz fel. Elsőre még talán bátortalan, majd egyre inkább izgatottabb hangon. Szemében valódi érdeklődés, kíváncsiság csillan, ahogy Zara kékjeibe fúrja borostyán szín tekintetét, a kérdések sorozata után. Reménykedve, hogy az általánosság igaz a férfira is. Hogy olyan, mint a páva s szeret a tollaival ékeskedni. Kitárni, hogy mindenki lássa. Lelkesedése szemmel látható, mozdulatai, arca erről árulkodik. S arról, hogy, mindenre választ vár. *
// Tökkelütött egy társaság//
* Hát jelenleg, úgy tűnik Nad mindenkit ott hagyna, ebben olyan biztos, ahogy itt ül. Úgy, mint most. Nem kételkedik a férfi szavaiban, biztos benne, hogy Nad más esetben oroszlánként harcolna mindenkiért, aki csak a barlangban van. Alig láthatóan bólint a szavakra miközben, még mindig a felfuvalkodott pulykát nézi, ahogy vágtatva indul el a fogadó felé. Végül is csak elérnek a düh fátylán át odáig a szavak, ahol értelmezni is tudja őket. Fordulva vissza a Szőkéhez formázódik ajkán a kérdés, de a pajkos kacsintás beléfojtja a szót, így csak egy szégyenlős mosolyra húzza ajkait. Noha, persze talán a fele sem igaz, de miért rontana azzal a pillanaton, hogy szava hihetetlennek állítsa be a férfit. S vegye el tőle a lehetőséget, hogy gavallérnak állítsa be magát. Titkon bízott benne, hogy Zara velük tart, valóban sajnálta volna a dolgot. *
- Jobbat nem választhatnál. * pajkosság csillan a borostyánszín szemekben, miként mosolyában is. *
- Amelyik kutya ugat z nem harap. De, sosem árt egy plusz vadőr, aki kordában tartja e vérmes fehérnépet.
* És valóban, nem árt, ha van ott még valaki, aki felügyelőt játszik. Bár, meg lehet, rosszul gondolkodik és a két némbernek, pont az alkohol miatt lesznek kitűnőek a reflexei, mégsem árt bebiztosítaniuk magát. Nem olyan védtelen ő, amilyenek látszik, de a szemtől szembe, az nem az ő terepe. Meg hát egy férfi szereti magát fontosnak érezni, aki a bajban mindig ott van. Bár fogalma sincs, hogy ez a kalózoknál, hogy működik. Lehet, hogy sehogy. *
- Bár a pult biztonságos távolsága nem véd meg a gyilkos pillantásoktól. De, talán felhergeli látványod, annyira, hogy hasznot húzzunk belőle. És én örülök a legjobban, ha velem tartasz.
* Bevárja a Szőkét, s dob felé egy bíztató mosolyt. Így együtt indulhatnak a két nőszemély után. Az egyik vágtat, a másik tisztes távolból követi. Bele se mer gondolni, mi lesz Dyntivel, ha épp rosszul informálta Nadet és sörös korsó helyett, kardot kell emelgetniük. De, sokat nem foglalkozik a gondolattal elég eszes a Vörös, hogy megoldja. Inkább foglalkozik a mellette haladóval, ha már így összehozta őket a sors. *
- És milyen tengeri kalandjaid voltak még? Hány mesés kincsek után való kutatás? Megfejtendő titkos írások, hogy megtaláld a kincset? Rejtvények? Hány hajót fosztottál ki? S hány egzotikus szigeten jártál már?
* Kíváncsi lenne ő a Naddal átélt kalandokra is, de épp ebből lett a galiba, így inkább ezt most ne feszegeti. Bár, nem felejt, s nagyon is tisztában van azzal, hogy mit igért neki a Szőke. Egyszerű, megszokott kérdéseket tesz fel. Elsőre még talán bátortalan, majd egyre inkább izgatottabb hangon. Szemében valódi érdeklődés, kíváncsiság csillan, ahogy Zara kékjeibe fúrja borostyán szín tekintetét, a kérdések sorozata után. Reménykedve, hogy az általánosság igaz a férfira is. Hogy olyan, mint a páva s szeret a tollaival ékeskedni. Kitárni, hogy mindenki lássa. Lelkesedése szemmel látható, mozdulatai, arca erről árulkodik. S arról, hogy, mindenre választ vár. *
3103. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-30 00:09:33
Üzenet elküldve: 2015-06-30 00:09:33
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Narii//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmazhat//
*Csak a vak nem látta előre, mi fog történni, de Dryyx történetesen esze ágában nem gondolta volna, hogy elmegy eddig a nőstény. Tulajdonképpen teljesen felkészületlenül éri a támadás, amit az ajkai ellen intéztek, nincs ideje sem elhúzódni, sem ellökni magától a másikat, s abban a pillanatban, hogy Nariina nyelve utat talál az övéhez, már nem is akarja. Démonai mind egyszerre üvöltenek fel, vért követelve, hallja nővére dühös sikolyát a háttérből, s ez utóbbi különös módon valamiféle elégedettséggel tölti el.
~Szenvedj szajha...~ gondolja kajánul, bár természetesen mindez csupán a fejében játszódik le, a démoni szuka valószínűleg sok-sok mérföldnyire van tőle, s ha életben van is, akkor sem tud semmit arról, ami most történik, nem is tudhat. Dryyx elképzeli, milyen képet vágna a nővére, ha látná most, ahogy egy másik nőstény szabályosan falhoz löki és sajátjának nyilvánítja, mindenki előtt. Minden bizonnyal megveszne a dühtől és belesápadna a féltékenységbe, és ami azt illeti, már pusztán ezért a képzetért megérte az egész.
Vasalt kesztyűvel borított bal keze közelebb húzza magához a nőstényt, nem ereszti, míg jobbja lassan felkúszik a hátán, s mivel legjobb védekezés a támadás, hát hasonló hevességgel viszonozza a nyelvharcot, s nem érdekli sem a világ, ami körülveszi őket, sem a bámuló szemek, sem a fülébe visítozó démonok. Nővérén kívül soha senki más nem ért hozzá, s úgy tervezte, hogy ez a sírig így is marad, erre jön egy mélységi nőstény, aki felszaggatja az összes létező sebét, egyszersmind letépi róla a láncokat, úgy, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.*
//Narii//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmazhat//
*Csak a vak nem látta előre, mi fog történni, de Dryyx történetesen esze ágában nem gondolta volna, hogy elmegy eddig a nőstény. Tulajdonképpen teljesen felkészületlenül éri a támadás, amit az ajkai ellen intéztek, nincs ideje sem elhúzódni, sem ellökni magától a másikat, s abban a pillanatban, hogy Nariina nyelve utat talál az övéhez, már nem is akarja. Démonai mind egyszerre üvöltenek fel, vért követelve, hallja nővére dühös sikolyát a háttérből, s ez utóbbi különös módon valamiféle elégedettséggel tölti el.
~Szenvedj szajha...~ gondolja kajánul, bár természetesen mindez csupán a fejében játszódik le, a démoni szuka valószínűleg sok-sok mérföldnyire van tőle, s ha életben van is, akkor sem tud semmit arról, ami most történik, nem is tudhat. Dryyx elképzeli, milyen képet vágna a nővére, ha látná most, ahogy egy másik nőstény szabályosan falhoz löki és sajátjának nyilvánítja, mindenki előtt. Minden bizonnyal megveszne a dühtől és belesápadna a féltékenységbe, és ami azt illeti, már pusztán ezért a képzetért megérte az egész.
Vasalt kesztyűvel borított bal keze közelebb húzza magához a nőstényt, nem ereszti, míg jobbja lassan felkúszik a hátán, s mivel legjobb védekezés a támadás, hát hasonló hevességgel viszonozza a nyelvharcot, s nem érdekli sem a világ, ami körülveszi őket, sem a bámuló szemek, sem a fülébe visítozó démonok. Nővérén kívül soha senki más nem ért hozzá, s úgy tervezte, hogy ez a sírig így is marad, erre jön egy mélységi nőstény, aki felszaggatja az összes létező sebét, egyszersmind letépi róla a láncokat, úgy, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga.*
3102. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-30 00:04:45
Üzenet elküldve: 2015-06-30 00:04:45
ÚJ
![>Teghi Kaerk [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/3518_ember-felelf-orias_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Taitos, Aelala//
*Vigyáz az "áru"-ra. Csakhogy az áru már nem áru, hisz úgy tűnik ajándék lesz belőle. Ajándék valakinek akinek kell. Viszont kinek kell? Senkinek nincs szüksége ugráló, mászkáló mókusokra. De mindenesetre megteszi azt amit Taitos mondd neki. Figyel a mókusokra ne rázódjanak túlontúl össze. Megfigyeli pontosan mit is mond a másik, és hamar ő is rákezdi jóval hangosabban.*
-Itt a mókus, ingye' mókus, egyet fizetsz kettőt vihetsz, frissen fogott ingye' mókus, van még ott ahonnan ez jött.
*Taitos hamar odaáll egy nőhöz, ingyen ajánlva a mókuskákat. Egy felnőtt nőnek, és úgy tűnik még be is mutatja őket. Teghi nem szereti ha mindenki tudja az ő nevét. Mindenesetre rögtön szimpatizál a nővel mikor az azt mondja hogy elfogadja a mókusokat, és áldomást is isznak.*
-Akkor letehetem a mókusokat? És iszunk is?
*Már unja tartani a kis rágcsálókat, szeretne már megszabadulni tőlük. És már meg is szomjazott. És még mindig ugyanúgy éhes. Úgyhogy remélhetőleg Taitos el fogja majd engedni valami laktató ételért...*
//Taitos, Aelala//
*Vigyáz az "áru"-ra. Csakhogy az áru már nem áru, hisz úgy tűnik ajándék lesz belőle. Ajándék valakinek akinek kell. Viszont kinek kell? Senkinek nincs szüksége ugráló, mászkáló mókusokra. De mindenesetre megteszi azt amit Taitos mondd neki. Figyel a mókusokra ne rázódjanak túlontúl össze. Megfigyeli pontosan mit is mond a másik, és hamar ő is rákezdi jóval hangosabban.*
-Itt a mókus, ingye' mókus, egyet fizetsz kettőt vihetsz, frissen fogott ingye' mókus, van még ott ahonnan ez jött.
*Taitos hamar odaáll egy nőhöz, ingyen ajánlva a mókuskákat. Egy felnőtt nőnek, és úgy tűnik még be is mutatja őket. Teghi nem szereti ha mindenki tudja az ő nevét. Mindenesetre rögtön szimpatizál a nővel mikor az azt mondja hogy elfogadja a mókusokat, és áldomást is isznak.*
-Akkor letehetem a mókusokat? És iszunk is?
*Már unja tartani a kis rágcsálókat, szeretne már megszabadulni tőlük. És már meg is szomjazott. És még mindig ugyanúgy éhes. Úgyhogy remélhetőleg Taitos el fogja majd engedni valami laktató ételért...*
3101. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-06-30 00:02:36
Üzenet elküldve: 2015-06-30 00:02:36
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 825
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Nyári forgatag//
//Ketten//
-Hát az úgy volt... *Kezd bele mégis jókedvűen, bár annyira nem nagy durranás.* -Még a tanyán kellett a lovakkal is foglalkozni. Mindig úgy vittük ki az istállóból őket, hogy kötelet dobtunk a nyakukba. Na és akkor egyik nap vettek egy új jószágot, egy hatalmas sötétbarna csődört. De el sem tudod képzelni milyen nagy volt, főleg hozzám képest, merthogy én meg nagyon pici voltam. Nagyobb volt a patája, mint a fejem! Kétszer! *Próbálja elfojtani mosolyát, de ez egy kivételesen vicces és kedves emléke. Apróság csupán, de a régi szép időkre emlékezteti.*
-Na de senki nem ért rá éppen, meg egyébként sem volt ezzel soha gondom. Nekem kellett behoznom ezt a Macit is, tisztességes nevén Medveölőt, hogy befogjuk a szekér elé. Senki nem tudta milyen természetű, békén volt pár napig a legelőn, hogy szokja az új helyet, meg ilyenek, tudod... Nagy nehezen becserkésztem! Vittem egy kis répát, amíg elrágcsálta a nyakába dobtam a kötelet is, de ahogy jó szorosan összefogtam mind a két végét a markomban a ló megijedt, rántott egyet a fején én pedig csak löbögtem a kötél végén. *Nevetve és gesztikulálva elő is adja hogyan nézhetett ki ez a jelenet.*
-Na hát így ültem én szőrén lovon. Leesni nem akartam, mert a ló hatalmas volt, a fejét magasan tartotta. Azt se akartam, hogy lerázzon magáról így nem kiáltottam segítségért! Belecsimpaszkodtam a lábammal a nyakába, a kezemmel a sörényét markoltam és azt hittem meg fogok halni. Nagyon féltem, de így utólag már inkább vicces. Mikor lehajtotta a fejét, hogy újra legelni kezdjen akkor csúsztam le a nyakán én is.
*Mered maga elé, szinte látja milyen lehetett kívülről a jelenet.
A különbséget érzi ő is, csík bólint komolyan. Albun úrtól is érdemes lesz ellesni egy pár dolgot, hiszen okos és művelt férfinek tűnik, már amennyire ezt ő meg tudja ítélni.*
-Én kész vagyok. Menjünk!
//Ketten//
-Hát az úgy volt... *Kezd bele mégis jókedvűen, bár annyira nem nagy durranás.* -Még a tanyán kellett a lovakkal is foglalkozni. Mindig úgy vittük ki az istállóból őket, hogy kötelet dobtunk a nyakukba. Na és akkor egyik nap vettek egy új jószágot, egy hatalmas sötétbarna csődört. De el sem tudod képzelni milyen nagy volt, főleg hozzám képest, merthogy én meg nagyon pici voltam. Nagyobb volt a patája, mint a fejem! Kétszer! *Próbálja elfojtani mosolyát, de ez egy kivételesen vicces és kedves emléke. Apróság csupán, de a régi szép időkre emlékezteti.*
-Na de senki nem ért rá éppen, meg egyébként sem volt ezzel soha gondom. Nekem kellett behoznom ezt a Macit is, tisztességes nevén Medveölőt, hogy befogjuk a szekér elé. Senki nem tudta milyen természetű, békén volt pár napig a legelőn, hogy szokja az új helyet, meg ilyenek, tudod... Nagy nehezen becserkésztem! Vittem egy kis répát, amíg elrágcsálta a nyakába dobtam a kötelet is, de ahogy jó szorosan összefogtam mind a két végét a markomban a ló megijedt, rántott egyet a fején én pedig csak löbögtem a kötél végén. *Nevetve és gesztikulálva elő is adja hogyan nézhetett ki ez a jelenet.*
-Na hát így ültem én szőrén lovon. Leesni nem akartam, mert a ló hatalmas volt, a fejét magasan tartotta. Azt se akartam, hogy lerázzon magáról így nem kiáltottam segítségért! Belecsimpaszkodtam a lábammal a nyakába, a kezemmel a sörényét markoltam és azt hittem meg fogok halni. Nagyon féltem, de így utólag már inkább vicces. Mikor lehajtotta a fejét, hogy újra legelni kezdjen akkor csúsztam le a nyakán én is.
*Mered maga elé, szinte látja milyen lehetett kívülről a jelenet.
A különbséget érzi ő is, csík bólint komolyan. Albun úrtól is érdemes lesz ellesni egy pár dolgot, hiszen okos és művelt férfinek tűnik, már amennyire ezt ő meg tudja ítélni.*
-Én kész vagyok. Menjünk!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10332-10351