Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 329 (6561. - 6580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6580. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-10-27 18:32:34
Üzenet elküldve: 2017-10-27 18:32:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bazározás//
*A fejsze fokán támaszkodik meg pillanatra, hirtelenjében úgy megszédíti ez a sok népség és kínálat. Ahogy körbejár a szeme valami érdekességet vesz észre. Nem, nem egy különleges árut, hanem egy valakit. A valaki nevén szólítja és barátnak hívja. Erre már csak odafordítja szűkülő íriszeit. Egy lelkes tündért pillant meg akit felismerésben jártas szemei nyomban beazonosítanak. A tündér láttán széles mosolyra húzódnak ajkai.*
- Nalalt, kis barátom, mi újság veled? *Ököllel finoman megtockolja a tündér arcát.*
- Semmi különös, csak éppen erre evett a fene. *Gyöngyözve kacagja el magát.*
- Errefelé kereskedtem és gondoltam szétnézek, hátha találok valami jó portékát. És mondd kérlek, felétek mi újság? *Vigyorogva faggatja régi barátját.*
*A fejsze fokán támaszkodik meg pillanatra, hirtelenjében úgy megszédíti ez a sok népség és kínálat. Ahogy körbejár a szeme valami érdekességet vesz észre. Nem, nem egy különleges árut, hanem egy valakit. A valaki nevén szólítja és barátnak hívja. Erre már csak odafordítja szűkülő íriszeit. Egy lelkes tündért pillant meg akit felismerésben jártas szemei nyomban beazonosítanak. A tündér láttán széles mosolyra húzódnak ajkai.*
- Nalalt, kis barátom, mi újság veled? *Ököllel finoman megtockolja a tündér arcát.*
- Semmi különös, csak éppen erre evett a fene. *Gyöngyözve kacagja el magát.*
- Errefelé kereskedtem és gondoltam szétnézek, hátha találok valami jó portékát. És mondd kérlek, felétek mi újság? *Vigyorogva faggatja régi barátját.*
6579. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-10-26 23:39:28
Üzenet elküldve: 2017-10-26 23:39:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Cicasimogatás//
- Legfeljebb egy csapat kalóznál, akik hatok óta most látnak először szárazföldet és már elfelejtettek, milyenek az úrinők. *Végleg elhessegeti Lyz úrinői mivoltának lehetőségét. De így majd ő lesz a legjobban meglepve, ha a jövőben egy illemtudó, szép ruhákba öltöztetett kifésült hajú Lyzt lát majd. Egyszer még ez is megtörténhet.*
- Tényleg belevisztek a rosszba. *Mondja azt tettetve, hogy bosszús ezért. Valójában viszont örül, hogy így összemelegedtek, és hogy Lyz ilyen mókás programot talált ki nekik. Jó, persze ők is segítettek.*
- Könnyű ezt hinned, pedig sokkal többön is jár. *Kikéri magának, hogy csak a nők, az ital, meg az arany. Ott van még például a háborúskodás és a szerencsejáték is. Közben amíg Lyz átveszi a tőrét Bobbir kiválaszt magának egy sisakot. Gyorsan kifizeti a kovácsnak, majd a barbár sisakot a fejébe nyomva követi a többieket.*
- Sisak már van! *Jelenti be büszkén. Denzack visszavágására meg egyelőre nem válaszol, meghagyja a társaság női tagjának a lehetőséget a védekezésre.*
- Na és akkor most hová mentek? A tisztásra vagy rögtön az erdőbe? *Vakarja a sisakot fejét és útvonalat tervez. Mert neki meg ugye haza kell mennie.*
- Legfeljebb egy csapat kalóznál, akik hatok óta most látnak először szárazföldet és már elfelejtettek, milyenek az úrinők. *Végleg elhessegeti Lyz úrinői mivoltának lehetőségét. De így majd ő lesz a legjobban meglepve, ha a jövőben egy illemtudó, szép ruhákba öltöztetett kifésült hajú Lyzt lát majd. Egyszer még ez is megtörténhet.*
- Tényleg belevisztek a rosszba. *Mondja azt tettetve, hogy bosszús ezért. Valójában viszont örül, hogy így összemelegedtek, és hogy Lyz ilyen mókás programot talált ki nekik. Jó, persze ők is segítettek.*
- Könnyű ezt hinned, pedig sokkal többön is jár. *Kikéri magának, hogy csak a nők, az ital, meg az arany. Ott van még például a háborúskodás és a szerencsejáték is. Közben amíg Lyz átveszi a tőrét Bobbir kiválaszt magának egy sisakot. Gyorsan kifizeti a kovácsnak, majd a barbár sisakot a fejébe nyomva követi a többieket.*
- Sisak már van! *Jelenti be büszkén. Denzack visszavágására meg egyelőre nem válaszol, meghagyja a társaság női tagjának a lehetőséget a védekezésre.*
- Na és akkor most hová mentek? A tisztásra vagy rögtön az erdőbe? *Vakarja a sisakot fejét és útvonalat tervez. Mert neki meg ugye haza kell mennie.*
6578. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-10-26 20:54:13
Üzenet elküldve: 2017-10-26 20:54:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Bayde//
*Meghívták reggelire, tartozik annyival, hogy nem játssza a karót nyelt, undok kislányt. Pedig nem is úri fogásról van szó, csak egy kis cipó és egy darab sajt, de ez már most sokkal több, mint amit mások tettek érte.*
-Azok. *Bólint mosolyogva.* És ezek még csak a legismertebbek, amik a legtöbb ember számára elérhetőek és beszerezhetőek. Vannak különleges, tiltott receptek, olyanokra is képesek, amiket mi el sem tudunk képzelni.
*Áradozik lelkesen. Ő sem ismeri a titkos italokat, de sokat hallott már róluk a templomban és különböző alkimistáktól.*
-A mérgek sem ritkák sajnos. *Nori tudna mesélni.* A hozzáértők a legegyszerűbb, gyengébb italokból is képesek szörnyű dolgokat alkotni.
*Majd egyszer megkérdezi a lányt, hogyan is csinálja őket, bármikor jól jöhet a tudás. A mágia sem old meg mindent, néha egyszerűbb lenne csak megitatni valami gonoszt a másikkal. Szép csendben szabadulni meg tőle, ahogy az íjásznak is elvágták a torkát... Mindig megtalálják az őrültek, és Bayde még csodálkozik, miért nem bízik senkiben. Tolvajok, gyilkosok, szadisták, és ezek még csak azok a sötét alakok, akikkel ő találkozott. Ki tudja, mit kiket rejthet még a kikötő mélye.*
-Túlélek. *Vonja meg a vállát.* Ha mindenkiről a legrosszabbat feltételezem, nem érhetnek meglepetések, csap pozitívan csalódhatok.
*Míg a bizalmába nem fogad valakit. Ha a közelébe férkőznek, és utána pofára ejtik, azt már sokkal nehezebben dolgozza fel, mint a magányt.*
-Nem, nem, semmi gond. *Most először emeli tekintetét közvetlenül a férfi szemeire.* Már megszoktam, hogy egyedül vagyok.
*Nori is itt hagyta. Nem bírt magával, és azóta menekülnie kell az őrség elől. Egész a kikötőig ment, alig látogatja meg, de közben azt állítja, ő a legfontosabb számára. Hát persze! Cliont meg azt a másik nőszemélyt választotta helyette, de azért ő legfontosabb. Már meg sem lepődik, hogy megint hazudnak neki.*
-Nem használhatod ki, hogy képtelen vagyok visszautasítani egy meghívást. *Mosolyodik el. Kezd felengedni a hangulat, olvad a jég, és Nolie egyre felszabadultabb Bayde társaságában.* De megengedem, hogy hazakísérj.
*Bólint egy kis komolyságot erőltetve magára.*
*Meghívták reggelire, tartozik annyival, hogy nem játssza a karót nyelt, undok kislányt. Pedig nem is úri fogásról van szó, csak egy kis cipó és egy darab sajt, de ez már most sokkal több, mint amit mások tettek érte.*
-Azok. *Bólint mosolyogva.* És ezek még csak a legismertebbek, amik a legtöbb ember számára elérhetőek és beszerezhetőek. Vannak különleges, tiltott receptek, olyanokra is képesek, amiket mi el sem tudunk képzelni.
*Áradozik lelkesen. Ő sem ismeri a titkos italokat, de sokat hallott már róluk a templomban és különböző alkimistáktól.*
-A mérgek sem ritkák sajnos. *Nori tudna mesélni.* A hozzáértők a legegyszerűbb, gyengébb italokból is képesek szörnyű dolgokat alkotni.
*Majd egyszer megkérdezi a lányt, hogyan is csinálja őket, bármikor jól jöhet a tudás. A mágia sem old meg mindent, néha egyszerűbb lenne csak megitatni valami gonoszt a másikkal. Szép csendben szabadulni meg tőle, ahogy az íjásznak is elvágták a torkát... Mindig megtalálják az őrültek, és Bayde még csodálkozik, miért nem bízik senkiben. Tolvajok, gyilkosok, szadisták, és ezek még csak azok a sötét alakok, akikkel ő találkozott. Ki tudja, mit kiket rejthet még a kikötő mélye.*
-Túlélek. *Vonja meg a vállát.* Ha mindenkiről a legrosszabbat feltételezem, nem érhetnek meglepetések, csap pozitívan csalódhatok.
*Míg a bizalmába nem fogad valakit. Ha a közelébe férkőznek, és utána pofára ejtik, azt már sokkal nehezebben dolgozza fel, mint a magányt.*
-Nem, nem, semmi gond. *Most először emeli tekintetét közvetlenül a férfi szemeire.* Már megszoktam, hogy egyedül vagyok.
*Nori is itt hagyta. Nem bírt magával, és azóta menekülnie kell az őrség elől. Egész a kikötőig ment, alig látogatja meg, de közben azt állítja, ő a legfontosabb számára. Hát persze! Cliont meg azt a másik nőszemélyt választotta helyette, de azért ő legfontosabb. Már meg sem lepődik, hogy megint hazudnak neki.*
-Nem használhatod ki, hogy képtelen vagyok visszautasítani egy meghívást. *Mosolyodik el. Kezd felengedni a hangulat, olvad a jég, és Nolie egyre felszabadultabb Bayde társaságában.* De megengedem, hogy hazakísérj.
*Bólint egy kis komolyságot erőltetve magára.*
6577. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-10-26 20:13:08
Üzenet elküldve: 2017-10-26 20:13:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Cicasimogatás//
- Huh, valóban sok minden kell, de legfőképp a teli erszény. * Lyz megjegyzésére felkapja a fejét. *
- A nők se sokkal különbek, hiszen némi aranyért eladják magukat, akár csak az utcai szajhák. Persze a mindkét nem közül vannak kivételek.
* Nem akar egy ilyen apróságon összeveszni, ezért is gyorsan hozzá tette azt az utolsó mondatot. *
- Örömmel segítek egy ilyen "úri" vadászlánynak, mint te. * Talán ez az "úri" név most már rajtamard Lyzen. *
- Gondoltam, hogy odamész, de ha szeretnéd elkísérhetlek odáig, s így egyszerűbb lesz az odajutás. Hiszen mit számít nekem egy kis veszély.
* Karizmát feszegeti, de nem igazán látszódik a köpeny alatt. *
- Huh, valóban sok minden kell, de legfőképp a teli erszény. * Lyz megjegyzésére felkapja a fejét. *
- A nők se sokkal különbek, hiszen némi aranyért eladják magukat, akár csak az utcai szajhák. Persze a mindkét nem közül vannak kivételek.
* Nem akar egy ilyen apróságon összeveszni, ezért is gyorsan hozzá tette azt az utolsó mondatot. *
- Örömmel segítek egy ilyen "úri" vadászlánynak, mint te. * Talán ez az "úri" név most már rajtamard Lyzen. *
- Gondoltam, hogy odamész, de ha szeretnéd elkísérhetlek odáig, s így egyszerűbb lesz az odajutás. Hiszen mit számít nekem egy kis veszély.
* Karizmát feszegeti, de nem igazán látszódik a köpeny alatt. *
6576. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-10-26 15:32:42
Üzenet elküldve: 2017-10-26 15:32:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Noile//
*A vásárlás leköti annyira a figyelmét, hogy ne vegye észre, amint Nolie majdnem a talpáig elvörösödik. Muszáj figyelnie nehogy valami fonnyadt sajtot sózzanak rájuk vagy egy darab mócsingos cafattal szúrják ki a szemét. Nem lehet eléggé vigyázni a kereskedő népséggel, ott verik át az embert ahol csak lehet. Vagy ahol hagyják.
Lehet, hogy az éhség is közrejátszott a tündér szeppentségében, mert ahogy falatozni kezdenek, kicsit bátrabban kezd beszélni. De lehet, hogy csak sikerült olyan témát találni amiről szívesebben cseveg. Apró örömök az életben.*
- Varázslatos dolgok ezek. *helyesel és élénken gesztikulál a kezében tartott csirkecombbal* Úgy hallottam, hogy mindenki megtalálhatja közöttük azt, amire épp szüksége van. Egyik emberfeletti erőt ad, a másik ördöngös ügyességet, van amelyik begyógyít minden sebet és még ki tudja mi mindenre jók. Azt beszélik, hogy egyes romlottabb lelket mérgeket is tudnak kotyvasztani belőlük.
*Ez utóbbit persze el sem tudja képzelni a tündérről, annyira szelídnek és kedvesnek tűnik a maga ijedős módján. Itt megint eszébe jut, hogy a látszat gyakran csal, de ugyanígy azt sem tartja reális lehetőségnek, hogy Nolie valami elvetemült alak lenne, akinek az elesettség csak álca. Aztán kiderül, hogy többé-kevésbé eltalálta az igazságot, de a tündér szavaira néz egy nagyot.*
- De hogy lehet így élni? *kottyantja ki önkéntelenül, amit rögtön meg is bán* Úgy értem, szörnyű lehet, ha mindenkiről a legrosszabbat feltételezed. Még ha biztos van okod rá. Hidd el, nem mindenki gonosz. Persze ezt bárki mondhatja, akár magáról is, de az igazságot sohasem fogod megtudni, ha esélyt sem adsz rá. Magányos lehetsz.
*Az utolsó mondatért legszívesebben leharapná a nyelvét. Egészen biztosan magányos, de hogy lehet ezt így az orra alá dörgölni? Meg is rázza a fejét.*
- Eh, csak locsogok itt össze-vissza... Mintha nagy bölcsességeket osztanék meg veled.
*A kis tündér pedig kész meglepetés és egy nagyot néz, őszinte csodálkozással.*
- Rámenősség? Ez jutott volna eszembe utoljára. Azt hinném, hogy ezzel csak meg lehet riasztani. De ha így áll a dolog, *vigyorodik el és borzasztó esetlenül mímeli a nemesi körökben divatos meghajlást* engedje meg, kisasszony, hogy felajánljam szolgálataimat. Legalább addig, míg haza nem kísérem, hogy ne essék baja az úton.
*A vásárlás leköti annyira a figyelmét, hogy ne vegye észre, amint Nolie majdnem a talpáig elvörösödik. Muszáj figyelnie nehogy valami fonnyadt sajtot sózzanak rájuk vagy egy darab mócsingos cafattal szúrják ki a szemét. Nem lehet eléggé vigyázni a kereskedő népséggel, ott verik át az embert ahol csak lehet. Vagy ahol hagyják.
Lehet, hogy az éhség is közrejátszott a tündér szeppentségében, mert ahogy falatozni kezdenek, kicsit bátrabban kezd beszélni. De lehet, hogy csak sikerült olyan témát találni amiről szívesebben cseveg. Apró örömök az életben.*
- Varázslatos dolgok ezek. *helyesel és élénken gesztikulál a kezében tartott csirkecombbal* Úgy hallottam, hogy mindenki megtalálhatja közöttük azt, amire épp szüksége van. Egyik emberfeletti erőt ad, a másik ördöngös ügyességet, van amelyik begyógyít minden sebet és még ki tudja mi mindenre jók. Azt beszélik, hogy egyes romlottabb lelket mérgeket is tudnak kotyvasztani belőlük.
*Ez utóbbit persze el sem tudja képzelni a tündérről, annyira szelídnek és kedvesnek tűnik a maga ijedős módján. Itt megint eszébe jut, hogy a látszat gyakran csal, de ugyanígy azt sem tartja reális lehetőségnek, hogy Nolie valami elvetemült alak lenne, akinek az elesettség csak álca. Aztán kiderül, hogy többé-kevésbé eltalálta az igazságot, de a tündér szavaira néz egy nagyot.*
- De hogy lehet így élni? *kottyantja ki önkéntelenül, amit rögtön meg is bán* Úgy értem, szörnyű lehet, ha mindenkiről a legrosszabbat feltételezed. Még ha biztos van okod rá. Hidd el, nem mindenki gonosz. Persze ezt bárki mondhatja, akár magáról is, de az igazságot sohasem fogod megtudni, ha esélyt sem adsz rá. Magányos lehetsz.
*Az utolsó mondatért legszívesebben leharapná a nyelvét. Egészen biztosan magányos, de hogy lehet ezt így az orra alá dörgölni? Meg is rázza a fejét.*
- Eh, csak locsogok itt össze-vissza... Mintha nagy bölcsességeket osztanék meg veled.
*A kis tündér pedig kész meglepetés és egy nagyot néz, őszinte csodálkozással.*
- Rámenősség? Ez jutott volna eszembe utoljára. Azt hinném, hogy ezzel csak meg lehet riasztani. De ha így áll a dolog, *vigyorodik el és borzasztó esetlenül mímeli a nemesi körökben divatos meghajlást* engedje meg, kisasszony, hogy felajánljam szolgálataimat. Legalább addig, míg haza nem kísérem, hogy ne essék baja az úton.
6575. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-10-26 13:41:13
Üzenet elküldve: 2017-10-26 13:41:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Birkalmár nyomában//
*Hát nagyon nem sikerült elnyerniük a papnő tetszését. Mindenesetre Trodd-nak meg lett engedve, hogy megnézze magának a birkákat és megállapította, hogy nincs velük baj.*
-Szép egészséges állatok.
*Biccentett ezzel kicsit dicsérve is az árut ha már magukra haragították a papnőt. Az üzlet pedig meg lett kötve. Az időközben kiderült kancellár jelzésére pedig Trodd bólint.*
-Trodd Molound.
*Mutatkozik is be ugyanis még cimboraságban sincsenek a férfivel nemhogy barátságban. A jószágokat viszont hozzáértő módjára átveszi. Ha kevesebb állatról volna szó akkor akár a hátán is elvinné. Így viszont tényleg majd terelgetni kell őket.*
*Hát nagyon nem sikerült elnyerniük a papnő tetszését. Mindenesetre Trodd-nak meg lett engedve, hogy megnézze magának a birkákat és megállapította, hogy nincs velük baj.*
-Szép egészséges állatok.
*Biccentett ezzel kicsit dicsérve is az árut ha már magukra haragították a papnőt. Az üzlet pedig meg lett kötve. Az időközben kiderült kancellár jelzésére pedig Trodd bólint.*
-Trodd Molound.
*Mutatkozik is be ugyanis még cimboraságban sincsenek a férfivel nemhogy barátságban. A jószágokat viszont hozzáértő módjára átveszi. Ha kevesebb állatról volna szó akkor akár a hátán is elvinné. Így viszont tényleg majd terelgetni kell őket.*
6574. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-10-25 22:53:38
Üzenet elküldve: 2017-10-25 22:53:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Cicasimogatás//
*Bobbir megjegyzésére, mellyel úrinői mivoltát kérdőjelezi, csak nevet.*
- Legfeljebb egy zsinórral, és néhány csattal szolgálhatok fűző helyett, de kétlem, hogy ezzel átmennék a rostán. *Szomorúan sóhajt, bár cseppet sem bánja a dolgot.*
- Ó! Szuper Jayzion, akkor egy ivónk már biztosan van. *Meglapogatja a vállát, mert hiszen azt kell eldönteni, hogy egy sisaknyitól kidől-e az illető. Denzack pedig vállalta a kihívást, már csak Bobbirt kell rávenni, mert akkor ő kibújhat a feladat alól, legalábbis nem lesz addigra, aki számonkérje. Ez volna a terv, vagy a cél.*
- Hú! Tényleg, akkor kellene egy sisak is. Majdnem elfelejtettem.
~Lehetne egy szarvú is, milyen mókás volna!~
*Nevetgél magában, majd hangosan összegzi, miket kellene egy kupacra hordania. *
- Szóval, szerezzek sisakot, és fodros szoknyát is fűzővel, meg persze bort. *Néz felváltva társaira, és ujjain számolja a beszerzendő tételeket.* Más egyebet? Teli erszényt is, tényleg. *Pillant Denzackra jelentőségteljesen.* Telhetetlenek vagytok ti férfiak. Csak a szoknyákon az alkoholon és az aranyon jár az eszetek... *Tettetett durcával markolja fel az immár elkészült tőrt, és fizeti meg az árát a kovácsnak. Megsimítja párszor, majd szépen helyére teszi, hogy keze ügyében legyen, ha kellene.* ~Tökéletes.~
- Köszönöm *Mondja ezt a kovácsnak, és érti ezt a társainak is, hogy segítettek dönteni, hiszen nagyon hálás. Elköszön a kovácstól, majd a piacra lép, úgy folytatja Denzackra pillantva.*
- Nem tartozom közéjük, de azt hiszem felkeresem őket. Kíváncsi lettem. Aztán meg, majd csak oda találok.
Kedvelem az erdőt, de csak remélhetem, hogy az az erdő is kedvelni fog engem. Úgy hírlik, valamiféle szellem lakja. Legalábbis ezt hallottam.
*Megeredt a nyelve, és mindent el is mond egy szuszra amit még régebben hallott. Csak hát Vadvédről nem volt halvány lila gőze sem ezelőtt, most is csak egy fél papirosnyi, meg az a néhány bolondság, amit a fiúk hordtak össze, s amelyet továbbra sem hisz el.*
~Még, hogy ogrék.~
*Bobbir megjegyzésére, mellyel úrinői mivoltát kérdőjelezi, csak nevet.*
- Legfeljebb egy zsinórral, és néhány csattal szolgálhatok fűző helyett, de kétlem, hogy ezzel átmennék a rostán. *Szomorúan sóhajt, bár cseppet sem bánja a dolgot.*
- Ó! Szuper Jayzion, akkor egy ivónk már biztosan van. *Meglapogatja a vállát, mert hiszen azt kell eldönteni, hogy egy sisaknyitól kidől-e az illető. Denzack pedig vállalta a kihívást, már csak Bobbirt kell rávenni, mert akkor ő kibújhat a feladat alól, legalábbis nem lesz addigra, aki számonkérje. Ez volna a terv, vagy a cél.*
- Hú! Tényleg, akkor kellene egy sisak is. Majdnem elfelejtettem.
~Lehetne egy szarvú is, milyen mókás volna!~
*Nevetgél magában, majd hangosan összegzi, miket kellene egy kupacra hordania. *
- Szóval, szerezzek sisakot, és fodros szoknyát is fűzővel, meg persze bort. *Néz felváltva társaira, és ujjain számolja a beszerzendő tételeket.* Más egyebet? Teli erszényt is, tényleg. *Pillant Denzackra jelentőségteljesen.* Telhetetlenek vagytok ti férfiak. Csak a szoknyákon az alkoholon és az aranyon jár az eszetek... *Tettetett durcával markolja fel az immár elkészült tőrt, és fizeti meg az árát a kovácsnak. Megsimítja párszor, majd szépen helyére teszi, hogy keze ügyében legyen, ha kellene.* ~Tökéletes.~
- Köszönöm *Mondja ezt a kovácsnak, és érti ezt a társainak is, hogy segítettek dönteni, hiszen nagyon hálás. Elköszön a kovácstól, majd a piacra lép, úgy folytatja Denzackra pillantva.*
- Nem tartozom közéjük, de azt hiszem felkeresem őket. Kíváncsi lettem. Aztán meg, majd csak oda találok.
Kedvelem az erdőt, de csak remélhetem, hogy az az erdő is kedvelni fog engem. Úgy hírlik, valamiféle szellem lakja. Legalábbis ezt hallottam.
*Megeredt a nyelve, és mindent el is mond egy szuszra amit még régebben hallott. Csak hát Vadvédről nem volt halvány lila gőze sem ezelőtt, most is csak egy fél papirosnyi, meg az a néhány bolondság, amit a fiúk hordtak össze, s amelyet továbbra sem hisz el.*
~Még, hogy ogrék.~
6573. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-10-25 18:17:51
Üzenet elküldve: 2017-10-25 18:17:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Birkalmár nyomában//
*Még mindig csak áll és néz ki a fejéből, ami egyszerre unalmas, és felettébb idegesítő is. Nem érdekli sem az idegenek vitája, hogy mennyiért kellett volna, vagy éppen nem kellett volna megvenni azokat a szerencsétlen állatokat.*
~Miért csak hármat vettek? Mire mennek három birkával? És miért jó, hogy áldott? Vagy varázslat alatt vannak, vagy micsoda...~
*Ez valahogyan nem hagyja nyugodni, és választ sem kap a kérdésére, ami még idegőrlőbb. Megkérdezni viszont nem meri, mert hát a végén bolondnak nézik. Így hát abban kezd el reménykedni, hogy a beszélgetésből egyszer majd kiderülnek a válaszok a kérdésire. Az mindenkinek egyszerűbb lenne, főleg neki.
Örül, amikor végre rá is figyelnek. Azaz csak Habrertus teszi, de sokkal több, a semmiért. Végre a lány is kap valamit.*
*Még mindig csak áll és néz ki a fejéből, ami egyszerre unalmas, és felettébb idegesítő is. Nem érdekli sem az idegenek vitája, hogy mennyiért kellett volna, vagy éppen nem kellett volna megvenni azokat a szerencsétlen állatokat.*
~Miért csak hármat vettek? Mire mennek három birkával? És miért jó, hogy áldott? Vagy varázslat alatt vannak, vagy micsoda...~
*Ez valahogyan nem hagyja nyugodni, és választ sem kap a kérdésére, ami még idegőrlőbb. Megkérdezni viszont nem meri, mert hát a végén bolondnak nézik. Így hát abban kezd el reménykedni, hogy a beszélgetésből egyszer majd kiderülnek a válaszok a kérdésire. Az mindenkinek egyszerűbb lenne, főleg neki.
Örül, amikor végre rá is figyelnek. Azaz csak Habrertus teszi, de sokkal több, a semmiért. Végre a lány is kap valamit.*
6572. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-10-24 23:24:50
Üzenet elküldve: 2017-10-24 23:24:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Bayde//
*Szinte le sem adta még a rendelését, Bayde már fennhangon ki is kéri az árustól. Már az almáért is fizetni akart, nem meglepő, hogy a reggelijét is állja, de ez már olyan gesztus, amit elég ritkán kap meg másoktól a tündér ahhoz, hogy belepiruljon. Ez már haladás, a dadogás elmúlt, most már a zavarba jövés következő lépcsőfokán állnak.
Egyetlen egyszerű ok miatt nem ajánlja fel, hogy kifizeti a szegényes fogást: nem akarja magára vonni a férfi figyelmét, amíg holtsápadt bőrén látványos, piros foltok éktelenkednek. Lehajtott fejjel veszi át a cipót egy alig hallható köszönömöt suttogva, majd követi a pecsenyéshez, ahol magának is rendel valami finomságot. Aprót harap a sajtból, csak hogy csináljon valamit.*
-Igen, varázsitalok. *Bólint.* Nagyon különlegesek, mintha a mágusok erejét kis palackokba zárnák, és így bárki használhatja őket. *Személy szerint nem szereti annyira az italokat, csak a kéket szokta néha segítségül hívni a tanuláshoz.* Ó, igen, a zöldek! *Derül fel az arca. Végre egy téma, amihez érdemben hozzá tud szólni.* Csodálatos italok, életeket mentenek. A smaragd- és a méregzöld a leghatásosabb, szinte hallottjukból támasztják fel az embert. Persze nem csak a gyógyítók vannak, rengeteg szín, árnyalat és mintázat, mind-mind különböző hatásokkal.
*Nagyon ért az italokhoz, habár nem ő keveri ki őket, csak kereskedik velük. Nori az, aki rendesen használni és keverni is tudja őket, tőle sok mindent megtudhat róluk. De nem akarja untatni a másikat a száraz tényekkel, ennél még a hallgatása is kevésbé kiábrándítóbb.
Nincs is alkalma tovább ecsetelni a varázsitalok hatásait, elkapja Bayde tekintetét, ami megint pirulásra kényszeríti.*
-Nem kell bocsánatot kérned, már megszoktam...
*Nagy bánatára túl érzékeny a sebhely ahhoz, hogy mindig takarva legyen. Már attól kivörösödik, hogyha egy egyszerű blúzt húz magára, így igyekszik mindig szabadon hagyni, ezért elkerülhetetlen, hogy mások is észrevegyék.*
-A társaságoddal nincs semmi baj! *Vágja rá sietve, mielőtt magát hibáztatná a férfi. Csakis Nolie-ban lehet hiba.* Itt velem van baj...
*Hangja egész elhal a mondat végére. Milyen furcsa, hogy most nem (csak) ő jött zavarba. nem is tudja, mit kéne tennie, csak csendben hallgatja a mentegetőzést.*
-Persze, értem, mire gondolsz. Nem jársz messze az igazságtól. *Nagyot nyel. Nem áll szándékában elmesélni azt a rengeteg szörnyűséget, amit otthon, aztán később itt, Artheniorban át kellett élnie, de még nagy vonalakban is nehezen beszél róla.* Sokan bántottak, és már képtelen vagyok bárkiben is megbízni. Az az egy elv tart életben, hogy mindenki gonosz. Nagyon különlegesnek kell lennie valakinek ahhoz, hogy hajlandó legyek nyitni felé. Vagy rámenősnek.
*Teszi hozzá halvány mosollyal, hiszen éppen most nyílt meg Bayde-nek, mert képtelen volt nemet mondani a meghívására.*
*Szinte le sem adta még a rendelését, Bayde már fennhangon ki is kéri az árustól. Már az almáért is fizetni akart, nem meglepő, hogy a reggelijét is állja, de ez már olyan gesztus, amit elég ritkán kap meg másoktól a tündér ahhoz, hogy belepiruljon. Ez már haladás, a dadogás elmúlt, most már a zavarba jövés következő lépcsőfokán állnak.
Egyetlen egyszerű ok miatt nem ajánlja fel, hogy kifizeti a szegényes fogást: nem akarja magára vonni a férfi figyelmét, amíg holtsápadt bőrén látványos, piros foltok éktelenkednek. Lehajtott fejjel veszi át a cipót egy alig hallható köszönömöt suttogva, majd követi a pecsenyéshez, ahol magának is rendel valami finomságot. Aprót harap a sajtból, csak hogy csináljon valamit.*
-Igen, varázsitalok. *Bólint.* Nagyon különlegesek, mintha a mágusok erejét kis palackokba zárnák, és így bárki használhatja őket. *Személy szerint nem szereti annyira az italokat, csak a kéket szokta néha segítségül hívni a tanuláshoz.* Ó, igen, a zöldek! *Derül fel az arca. Végre egy téma, amihez érdemben hozzá tud szólni.* Csodálatos italok, életeket mentenek. A smaragd- és a méregzöld a leghatásosabb, szinte hallottjukból támasztják fel az embert. Persze nem csak a gyógyítók vannak, rengeteg szín, árnyalat és mintázat, mind-mind különböző hatásokkal.
*Nagyon ért az italokhoz, habár nem ő keveri ki őket, csak kereskedik velük. Nori az, aki rendesen használni és keverni is tudja őket, tőle sok mindent megtudhat róluk. De nem akarja untatni a másikat a száraz tényekkel, ennél még a hallgatása is kevésbé kiábrándítóbb.
Nincs is alkalma tovább ecsetelni a varázsitalok hatásait, elkapja Bayde tekintetét, ami megint pirulásra kényszeríti.*
-Nem kell bocsánatot kérned, már megszoktam...
*Nagy bánatára túl érzékeny a sebhely ahhoz, hogy mindig takarva legyen. Már attól kivörösödik, hogyha egy egyszerű blúzt húz magára, így igyekszik mindig szabadon hagyni, ezért elkerülhetetlen, hogy mások is észrevegyék.*
-A társaságoddal nincs semmi baj! *Vágja rá sietve, mielőtt magát hibáztatná a férfi. Csakis Nolie-ban lehet hiba.* Itt velem van baj...
*Hangja egész elhal a mondat végére. Milyen furcsa, hogy most nem (csak) ő jött zavarba. nem is tudja, mit kéne tennie, csak csendben hallgatja a mentegetőzést.*
-Persze, értem, mire gondolsz. Nem jársz messze az igazságtól. *Nagyot nyel. Nem áll szándékában elmesélni azt a rengeteg szörnyűséget, amit otthon, aztán később itt, Artheniorban át kellett élnie, de még nagy vonalakban is nehezen beszél róla.* Sokan bántottak, és már képtelen vagyok bárkiben is megbízni. Az az egy elv tart életben, hogy mindenki gonosz. Nagyon különlegesnek kell lennie valakinek ahhoz, hogy hajlandó legyek nyitni felé. Vagy rámenősnek.
*Teszi hozzá halvány mosollyal, hiszen éppen most nyílt meg Bayde-nek, mert képtelen volt nemet mondani a meghívására.*
6571. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-10-24 22:56:57
Üzenet elküldve: 2017-10-24 22:56:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Birkalmár nyomában//
*Mostanra egészen biztos benne, hogy Harath szúrta el a dolgot. Valószínűleg túlságosan nyilvánvalóvá tették, hogy szükségük van ezekre a tetves birkákra, természetes hát, hogy gazdájuk jó magas árat kért értük és ebből nem nagyon volt hajlandó engedni. Üdvös lenne, ha mindenki azzal foglalkozna amihez ért. A félvér például hadakozzon, vedeljen hányásig vagy hágjon kétes erkölcsű nőket. Jó, ez utóbbiban Hubinak is van némi tapasztalata, de ahova finom modor, rábeszélőképesség és megnyerő fellépés kell, oda miért nem őt hívják elsőnek? Akárhogy is, most úgy érzi, hogy a helyzetből kihozta a maximumot. Valószínűleg a kérges lelkű kufár is hasonló álláspontra jut és rábólint az ajánlatra.
Közben Trodd is szemügyre veszi az árut, remélhetően értő szeme sem talál rajta semmi kivetnivalót.*
- Nyolcszáz arany. *erősíti meg az alkut, aztán csuklik egyet és úgy néz Harath-ra, mintha most látná először. Úgy gondolta, hogy ha már nekiállt alkudni, akkor van is nála némi pénz, amivel beszáll az üzletbe. De most nagyon úgy fest, hogy a dolog anyagi vonzatát teljes mértékben a jó kancellárra akarja lőcsölni. Összeszorítja az ajkait és bár fogalma sincs róla, biztos izgalmas percek lesznek, amikor egyikük egy rúgást, másikuk néhány száz aranyat próbál majd leverni a másikon, ilyen-olyan módon. Most viszont jó képet vágva számol le 800 aranyat az asszonyság (Mesélő (Landa)) elé,
aztán Troddhoz fordul egy nyájas mosollyal.*
- Barátom, kérlek! *és egy előzékeny kézmozdulatot tesz a most már tulajdonukat képező birkák felé. Az odáig még csak rendben van, hogy ő állta a vételárat, de olyan isten nincs, hogy saját maga terelje el őket egészen a Vashegyig. Még vet egy lesújtó pillantást Harath hátára, aztán már mosolyogva fordul Klantazy felé.*
- Most pedig itt az ideje, hogy azt is biztosítsuk, hogy kényelmesen utazzék a Vashegyig!
*Persze megfordul a fejében, hogy mekkora dőreség egy komoly vagyontárgyat - márpedig egy ló az - ajándékozni valakinek, akit tulajdonképpen nem is ismer, még csak némi vérmes simogatást sem helyezhetett el azon bársonyosan fekete bőrön és az sem biztos, hogy erre valaha sor kerülhet, de Hubi sohasem volt az a vagyont gyűjtögető fajta. Számára a pénz csak arra szolgál, hogy jól érezhesse magát, kényelmesen élhessen. A befolyást, hatalmat mindig is többre tartotta. Más kérdés, hogy ezek többnyire kéz a kézben járnak. Tehát ismét a kereskedőre néz.*
- Mondja csak, asszonyság, csak juhokkal üzletel vagy lovakat is tart? Esetleg ismer valakit, aki ilyesmiben utazik?
*Mostanra egészen biztos benne, hogy Harath szúrta el a dolgot. Valószínűleg túlságosan nyilvánvalóvá tették, hogy szükségük van ezekre a tetves birkákra, természetes hát, hogy gazdájuk jó magas árat kért értük és ebből nem nagyon volt hajlandó engedni. Üdvös lenne, ha mindenki azzal foglalkozna amihez ért. A félvér például hadakozzon, vedeljen hányásig vagy hágjon kétes erkölcsű nőket. Jó, ez utóbbiban Hubinak is van némi tapasztalata, de ahova finom modor, rábeszélőképesség és megnyerő fellépés kell, oda miért nem őt hívják elsőnek? Akárhogy is, most úgy érzi, hogy a helyzetből kihozta a maximumot. Valószínűleg a kérges lelkű kufár is hasonló álláspontra jut és rábólint az ajánlatra.
Közben Trodd is szemügyre veszi az árut, remélhetően értő szeme sem talál rajta semmi kivetnivalót.*
- Nyolcszáz arany. *erősíti meg az alkut, aztán csuklik egyet és úgy néz Harath-ra, mintha most látná először. Úgy gondolta, hogy ha már nekiállt alkudni, akkor van is nála némi pénz, amivel beszáll az üzletbe. De most nagyon úgy fest, hogy a dolog anyagi vonzatát teljes mértékben a jó kancellárra akarja lőcsölni. Összeszorítja az ajkait és bár fogalma sincs róla, biztos izgalmas percek lesznek, amikor egyikük egy rúgást, másikuk néhány száz aranyat próbál majd leverni a másikon, ilyen-olyan módon. Most viszont jó képet vágva számol le 800 aranyat az asszonyság (Mesélő (Landa)) elé,
aztán Troddhoz fordul egy nyájas mosollyal.*- Barátom, kérlek! *és egy előzékeny kézmozdulatot tesz a most már tulajdonukat képező birkák felé. Az odáig még csak rendben van, hogy ő állta a vételárat, de olyan isten nincs, hogy saját maga terelje el őket egészen a Vashegyig. Még vet egy lesújtó pillantást Harath hátára, aztán már mosolyogva fordul Klantazy felé.*
- Most pedig itt az ideje, hogy azt is biztosítsuk, hogy kényelmesen utazzék a Vashegyig!
*Persze megfordul a fejében, hogy mekkora dőreség egy komoly vagyontárgyat - márpedig egy ló az - ajándékozni valakinek, akit tulajdonképpen nem is ismer, még csak némi vérmes simogatást sem helyezhetett el azon bársonyosan fekete bőrön és az sem biztos, hogy erre valaha sor kerülhet, de Hubi sohasem volt az a vagyont gyűjtögető fajta. Számára a pénz csak arra szolgál, hogy jól érezhesse magát, kényelmesen élhessen. A befolyást, hatalmat mindig is többre tartotta. Más kérdés, hogy ezek többnyire kéz a kézben járnak. Tehát ismét a kereskedőre néz.*
- Mondja csak, asszonyság, csak juhokkal üzletel vagy lovakat is tart? Esetleg ismer valakit, aki ilyesmiben utazik?
6570. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-10-24 22:18:51
Üzenet elküldve: 2017-10-24 22:18:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Birkalmár nyomában//
*Szinte villámcsapásszerűen változik meg, a mosolya lehullik róla.*
~ Ringyó. Biztos a nőket szereti a beteg fajzatja. ~ *persze nem minden lány dobja szét Harath sármjának köszönhetően a lábát, de eddig sokkal nagyobb sikerrel járt el.*
*Harath sosem ígért hatszázat, és ezt Hubinak se kellett volna, ha nem lenne tökfej, és nem ígérgetne össze vissza. Először háromszázat adott volna a háromért, azt tornázta fel ötszázra, de a némber túl sokra tartja a portékáját.*
~ Ha ennek vége, ringyó, visszajövök egy éjjel, és átszabom a mosolyod. ~ *dönti el magában, de mosolyt kényszerít a képére és visszalép. A lábon rúgást majd alkalomadtán leveri a kancelláron.*
- Igyekezzünk. *dörmögi mogorván és közben alaposan eszébe vési az árus minden porcikáját.*
- Fizess, Kancellár. *fordít hátat és tüntetőleg odébb vonul.*
*Szinte villámcsapásszerűen változik meg, a mosolya lehullik róla.*
~ Ringyó. Biztos a nőket szereti a beteg fajzatja. ~ *persze nem minden lány dobja szét Harath sármjának köszönhetően a lábát, de eddig sokkal nagyobb sikerrel járt el.*
*Harath sosem ígért hatszázat, és ezt Hubinak se kellett volna, ha nem lenne tökfej, és nem ígérgetne össze vissza. Először háromszázat adott volna a háromért, azt tornázta fel ötszázra, de a némber túl sokra tartja a portékáját.*
~ Ha ennek vége, ringyó, visszajövök egy éjjel, és átszabom a mosolyod. ~ *dönti el magában, de mosolyt kényszerít a képére és visszalép. A lábon rúgást majd alkalomadtán leveri a kancelláron.*
- Igyekezzünk. *dörmögi mogorván és közben alaposan eszébe vési az árus minden porcikáját.*
- Fizess, Kancellár. *fordít hátat és tüntetőleg odébb vonul.*
6569. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-10-24 21:54:17
Üzenet elküldve: 2017-10-24 21:54:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nolie//
*Nem gondolatolvasó, de erre nincs is szüksége, hogy érezze: a tündért erősen feszélyezi a jelenléte. Mintha csak muszájból tartana vele, de legszívesebben már rég faképnél hagyta volna. Nem tudja mire vélni a dolgot, nem tett semmi olyasmit, amivel az ellenszenvet vagy a bizalmatlanságot kiváltotta volna. És azt sem, hogy miért nem köszön el tőle, ha menni szeretne? Hiszen annak sem adta tanújelét, hogy erővel tartóztatná, ha arra szükség lenne. De egyelőre nem mutatja, hogy kezdené zavarni a helyzet. Aztán ahogy Nolie kiböki, hogy mit szeretne egy gyors sasszéval lép el a pecsenyesütő pultjától, ahová időközben megérkeztek annak szomszédjához, ahol történetesen péksüteményeket és tejtermékeket árulnak.*
- Egy cipó, kis sajttal rendel! *mondja vidáman fennhangon. Noha ez a tündérnek szólt abban a reményben, hogy egy kis bolondozással kizökkentheti a letargiájából, de az árus félreérti és orra alatt morog egyes városi nyikhajok szemtelenségén, mialatt kiszolgálja őket. Ettől függetlenül kiszolgálja a modortalan vevőt és be is zsebeli a cipó és a sajt árát, 13 aranyat, amit a kereskedő (Mesélő (Daidalos)) el is süllyeszt köténye zsebében.*
- Tessék, jó étvágyat! *nyújtja oda a tündérnek az elemózsiát, aztán a hússütőnél már udvariasabban rendel egy jókora darab sültet, amiért ki is fizet 18 aranyat a pecsenyésnek (Mesélő (Daidalos)).*
- Hát, éhen már nem halunk. *bólint elégedetten és neki is lát a reggelinek. Csendes derűvel nyugtázza, hogy a tündérke lassan kezd összefüggő mondatokban beszélni, talán oldódik a zavara. Ezt mindenesetre jó jelnek könyveli el. A bájitalok említésére aztán felderül az arca.*
- Azokra a varázslatos italokra gondolsz? Nahát, azok hihetetlen dolgokra képesek. Saját szememmel láttam egyszer egy harcost, aki olyan sebet kapott, hogy talán csak percei voltak hátra. Ereje maradékával előhalászott egy kis fiolát, amiben ragyogó zöld folyadék lötyögött és nehézkesen lenyelte. Ha nem látom el sem hiszem: a sebe kezdett összehúzódni és az, aki az előbb még alig élt nemsokára már lábra is állt.
*Nagy lelkesedéssel beszél erről. Gyerek volt még amikor a fentieket megtapasztalta és szabályos csodaként élte meg. Azóta nagy tisztelettel tekint azokra, akik ilyen elixíreket elő tudnak állítani.*
- Ilyeneket készítesz? Minden elismerésem.
*Sajnos nagyjából csak idáig tart a jókedve és most ő jön iszonyú zavarba. A következő mondat is félbeszakad és a tündér és észreveszi, hogy a sebhelyen akadt meg a szeme. Ahogy Nolie elpirul, gyorsan, dadogva szabadkozni kezd.*
- Én nem... szóval nem... nem akartam megbámulni, szóval...
*Sóhajt egyet, mert úgy érzi, hogy óvatlan pillantásával sikerült széttörnie a derűsnek tűnő pillanatokat és kicsit szomorúan böki ki, ami már eddig is nyomta a bögyét.*
- Figyelj ide! Nem tartozol nekem semmivel. Szó szerint beléd botlottam, szerencsére nem történt semmi baj és ennyi. Ha zavar a társaságom, nyugodtan menj, nem bántasz meg vele. Csak azért örültem volna, ha kicsit beszélgethetünk, mert... szóval mert olyan kis elesettnek tűntél. Úgy megijedtél, mintha bántani akartalak volna.
*Furcsa, hogy most először veszi észre, hogy dacára a halottsápadt bőrnek, a hófehér hajnak és a vérvörös szemeknek, a kis tündér arca igazán bájos. Valójában csinos teremtés. Igazán kár, hogy nem magasabb kicsit, de hát tündérben ez nem nagyon lenne lehetséges. Talán ez a szerencse. Gyorsan el is hessegeti a zavaró gondolatot.*
- Az volt az érzésem, hogy a nagy riadalom oka az, hogy sokat bántottak már és el nem tudtam volna képzelni, hogy miféle alak vetemedhet ilyesmire egy ilyen... *zavartan keresi a szót* egy ilyen kedves kis tündérrel szemben. Csak azt akartam, hogy amíg melletted vagyok, ne érhessen baj.
*A változatosság kedvéért megint sóhajt egyet és kicsit fancsali arccal néz. Úgy érzi, hogy most csinál bohócot magából. A jótét lélek, a szerencsétlen nemes lovag.*
- Érted, hogy mire akarok kilyukadni?
*Nem gondolatolvasó, de erre nincs is szüksége, hogy érezze: a tündért erősen feszélyezi a jelenléte. Mintha csak muszájból tartana vele, de legszívesebben már rég faképnél hagyta volna. Nem tudja mire vélni a dolgot, nem tett semmi olyasmit, amivel az ellenszenvet vagy a bizalmatlanságot kiváltotta volna. És azt sem, hogy miért nem köszön el tőle, ha menni szeretne? Hiszen annak sem adta tanújelét, hogy erővel tartóztatná, ha arra szükség lenne. De egyelőre nem mutatja, hogy kezdené zavarni a helyzet. Aztán ahogy Nolie kiböki, hogy mit szeretne egy gyors sasszéval lép el a pecsenyesütő pultjától, ahová időközben megérkeztek annak szomszédjához, ahol történetesen péksüteményeket és tejtermékeket árulnak.*
- Egy cipó, kis sajttal rendel! *mondja vidáman fennhangon. Noha ez a tündérnek szólt abban a reményben, hogy egy kis bolondozással kizökkentheti a letargiájából, de az árus félreérti és orra alatt morog egyes városi nyikhajok szemtelenségén, mialatt kiszolgálja őket. Ettől függetlenül kiszolgálja a modortalan vevőt és be is zsebeli a cipó és a sajt árát, 13 aranyat, amit a kereskedő (Mesélő (Daidalos)) el is süllyeszt köténye zsebében.
*- Tessék, jó étvágyat! *nyújtja oda a tündérnek az elemózsiát, aztán a hússütőnél már udvariasabban rendel egy jókora darab sültet, amiért ki is fizet 18 aranyat a pecsenyésnek (Mesélő (Daidalos)).
*- Hát, éhen már nem halunk. *bólint elégedetten és neki is lát a reggelinek. Csendes derűvel nyugtázza, hogy a tündérke lassan kezd összefüggő mondatokban beszélni, talán oldódik a zavara. Ezt mindenesetre jó jelnek könyveli el. A bájitalok említésére aztán felderül az arca.*
- Azokra a varázslatos italokra gondolsz? Nahát, azok hihetetlen dolgokra képesek. Saját szememmel láttam egyszer egy harcost, aki olyan sebet kapott, hogy talán csak percei voltak hátra. Ereje maradékával előhalászott egy kis fiolát, amiben ragyogó zöld folyadék lötyögött és nehézkesen lenyelte. Ha nem látom el sem hiszem: a sebe kezdett összehúzódni és az, aki az előbb még alig élt nemsokára már lábra is állt.
*Nagy lelkesedéssel beszél erről. Gyerek volt még amikor a fentieket megtapasztalta és szabályos csodaként élte meg. Azóta nagy tisztelettel tekint azokra, akik ilyen elixíreket elő tudnak állítani.*
- Ilyeneket készítesz? Minden elismerésem.
*Sajnos nagyjából csak idáig tart a jókedve és most ő jön iszonyú zavarba. A következő mondat is félbeszakad és a tündér és észreveszi, hogy a sebhelyen akadt meg a szeme. Ahogy Nolie elpirul, gyorsan, dadogva szabadkozni kezd.*
- Én nem... szóval nem... nem akartam megbámulni, szóval...
*Sóhajt egyet, mert úgy érzi, hogy óvatlan pillantásával sikerült széttörnie a derűsnek tűnő pillanatokat és kicsit szomorúan böki ki, ami már eddig is nyomta a bögyét.*
- Figyelj ide! Nem tartozol nekem semmivel. Szó szerint beléd botlottam, szerencsére nem történt semmi baj és ennyi. Ha zavar a társaságom, nyugodtan menj, nem bántasz meg vele. Csak azért örültem volna, ha kicsit beszélgethetünk, mert... szóval mert olyan kis elesettnek tűntél. Úgy megijedtél, mintha bántani akartalak volna.
*Furcsa, hogy most először veszi észre, hogy dacára a halottsápadt bőrnek, a hófehér hajnak és a vérvörös szemeknek, a kis tündér arca igazán bájos. Valójában csinos teremtés. Igazán kár, hogy nem magasabb kicsit, de hát tündérben ez nem nagyon lenne lehetséges. Talán ez a szerencse. Gyorsan el is hessegeti a zavaró gondolatot.*
- Az volt az érzésem, hogy a nagy riadalom oka az, hogy sokat bántottak már és el nem tudtam volna képzelni, hogy miféle alak vetemedhet ilyesmire egy ilyen... *zavartan keresi a szót* egy ilyen kedves kis tündérrel szemben. Csak azt akartam, hogy amíg melletted vagyok, ne érhessen baj.
*A változatosság kedvéért megint sóhajt egyet és kicsit fancsali arccal néz. Úgy érzi, hogy most csinál bohócot magából. A jótét lélek, a szerencsétlen nemes lovag.*
- Érted, hogy mire akarok kilyukadni?
6568. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-10-24 21:47:40
Üzenet elküldve: 2017-10-24 21:47:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Birkalmár nyomában//
*Épp alkudozásba kezdene a csoport legalkuképesebb tagjával, mikor az eddig is elég primitívnek bizonyuló Harath megint közberöffent valamit. Lesújtó pillantással fordul felé.*
-Nem értem, miért nem lehet megadni a kellő tiszteletet üzlettársuknak. Ti jöttetek hozzám, hogy szükségetek lenne a félistennő által megáldott állatokra. Nektek kell, nem nekem, bármikor találok rájuk másik vevőt, aki hajlandó méltányos árat fizetni a jószágokért. Csak nálam lehet beszerezni őket, mivel Nylisani azóta eltűnt, és azt mondta, nem szándékozik visszatérni. Vagy komolyan vesszük az üzletet, vagy ne raboljuk egymás idejét. *Villan meg azúr tekintete.* Nagy szerencséd, hogy valakinek a társaságból benőtt a feje lágya, különben búcsút mondhatnátok a birkáknak.
*A kiselőadás után még egy gúnyos mosolyt is elenged a félvér felé, majd visszafordul Habrertushoz.*
-Megköszönném, ha legközelebb elmaradna a kíséret, és nem barbár hordát küldenének rám. *Mondja sértetten.* Nos, hol is tartottunk?
*Mielőtt felvehetné a beszélgetés fonalát, Trodd szólal fel, akiről már teljesen el is feledkezett.*
-Csak tessék! Nem árulok zsákbamacskát.
*Áll félre az útból, hogy a férfi alaposabban szemügyre vehesse az állatokat. Nem hazudott a nő, tényleg egész jó húsban lévő kosok mind a három, de nem kiemelkedően kiválóak. Végre visszatérhetnek az üzlethez.*
-Nyolcszáz arany a háromért. *Ismétli elgondolkodva.* Legyen! *Bólint rá végül.* De a barátodat mostantól tartsd távol a standomtól!
*Le sem tagadhatná, mennyire sérti az egész helyzet, hogy apró pénzel próbálta valaki kiszúrni a szemét a drága állataiért.*
*Épp alkudozásba kezdene a csoport legalkuképesebb tagjával, mikor az eddig is elég primitívnek bizonyuló Harath megint közberöffent valamit. Lesújtó pillantással fordul felé.*
-Nem értem, miért nem lehet megadni a kellő tiszteletet üzlettársuknak. Ti jöttetek hozzám, hogy szükségetek lenne a félistennő által megáldott állatokra. Nektek kell, nem nekem, bármikor találok rájuk másik vevőt, aki hajlandó méltányos árat fizetni a jószágokért. Csak nálam lehet beszerezni őket, mivel Nylisani azóta eltűnt, és azt mondta, nem szándékozik visszatérni. Vagy komolyan vesszük az üzletet, vagy ne raboljuk egymás idejét. *Villan meg azúr tekintete.* Nagy szerencséd, hogy valakinek a társaságból benőtt a feje lágya, különben búcsút mondhatnátok a birkáknak.
*A kiselőadás után még egy gúnyos mosolyt is elenged a félvér felé, majd visszafordul Habrertushoz.*
-Megköszönném, ha legközelebb elmaradna a kíséret, és nem barbár hordát küldenének rám. *Mondja sértetten.* Nos, hol is tartottunk?
*Mielőtt felvehetné a beszélgetés fonalát, Trodd szólal fel, akiről már teljesen el is feledkezett.*
-Csak tessék! Nem árulok zsákbamacskát.
*Áll félre az útból, hogy a férfi alaposabban szemügyre vehesse az állatokat. Nem hazudott a nő, tényleg egész jó húsban lévő kosok mind a három, de nem kiemelkedően kiválóak. Végre visszatérhetnek az üzlethez.*
-Nyolcszáz arany a háromért. *Ismétli elgondolkodva.* Legyen! *Bólint rá végül.* De a barátodat mostantól tartsd távol a standomtól!
*Le sem tagadhatná, mennyire sérti az egész helyzet, hogy apró pénzel próbálta valaki kiszúrni a szemét a drága állataiért.*
6567. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-10-24 21:27:52
Üzenet elküldve: 2017-10-24 21:27:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Birkalmár nyomában//
*Mennek a nagy alkudozások amikhez Trodd ugye nem nagyon ért. Volt már persze piacon és vett is dolgokat és tisztában van a birkákkal, de nem ilyen templomi félékkel. Így ő azt teszi amihez ért. Megnézi az állatokat. Megvizsgálja őket szakértő módjára végül is ezért is küldték őt. A szemüket, az állásukat, milyen húsban vannak. Persze közelebbről is megnézné hisz bár bízik a szemében, de most komoly munkát kell végezni.*
-Elnézést papnő. Megnézhetem az állatokat közelebbről? Csak, hogy aztán ne mondhasson senki semmit.
*Fogalmazott diplomatikusan.*
*Mennek a nagy alkudozások amikhez Trodd ugye nem nagyon ért. Volt már persze piacon és vett is dolgokat és tisztában van a birkákkal, de nem ilyen templomi félékkel. Így ő azt teszi amihez ért. Megnézi az állatokat. Megvizsgálja őket szakértő módjára végül is ezért is küldték őt. A szemüket, az állásukat, milyen húsban vannak. Persze közelebbről is megnézné hisz bár bízik a szemében, de most komoly munkát kell végezni.*
-Elnézést papnő. Megnézhetem az állatokat közelebbről? Csak, hogy aztán ne mondhasson senki semmit.
*Fogalmazott diplomatikusan.*
6566. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-10-24 21:14:11
Üzenet elküldve: 2017-10-24 21:14:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Birkalmár nyomában//
*Nem igazán tud mit mondani. Belekerült egy igazi, velős piaci alkudozás kellős közepébe. Csak nézi a veszekedő, alkudozó feleket, és közben ide-oda csavarja a fejét.*
~Mégis miért fontos ennyire néhány birka? Pár napot nem várhat?~
*Persze bizonyára nem akarnak az itt lévők a Vashegyről holnap is visszalovagolni, hogy megvegyék az állatokat, és hasznos lenne, hogy most azonnal magukkal tudnák vinni. Ha pedig a két férfinak tényleg olyan sietős a dolga otthon, hogy egy napot nem várhat, akkor csak kénytelenek pár száz arannyal többet kifizetni.*
~Mégis mi értelme van, hogy a fény istennője megáldotta a birkákat?~
*Ez a következő gondolat, ami átfut az agyán. A lány szerint egy birka attól értéket, hogy erős, jó fúsban van, és jó a gyapjú, ami kinő a bőréből. De hogy az nyomná fel az értékét, hogy Eeyr megáldotta? Mégis mi a bizonyíték rá? És miért jobb egy ilyen birka, mint egy másik? És ha már ennyivel többet lehet kérni értük, akkor bárki hamisíthatná. Csak egy mágus barát kell, aki picit rájuk varázsol és akár osztozhatnak a pénzen.*
~Ez nem is olyan rossz ötlet.~
*Kár, hogy a lánynak nincs birkája, sem pedig mágus ismerőse, pedig elég jó üzlet lehet.*
- Ugyan, én ráérek.
*Finoman a férfire mosolyodik. Kap egy hátast, még ha nem is biztos, hogy kiváló minőségűt, de hátas az hátas. És még a szempilláit sem kellett megrebegtetnie ér. Lehet ennél nagyobb szerencséje? Ezek után bár bele sem mer gondolni, hogy miket kaphat később. Határozottan megérte ezzel az idegennel tartani.*
*Nem igazán tud mit mondani. Belekerült egy igazi, velős piaci alkudozás kellős közepébe. Csak nézi a veszekedő, alkudozó feleket, és közben ide-oda csavarja a fejét.*
~Mégis miért fontos ennyire néhány birka? Pár napot nem várhat?~
*Persze bizonyára nem akarnak az itt lévők a Vashegyről holnap is visszalovagolni, hogy megvegyék az állatokat, és hasznos lenne, hogy most azonnal magukkal tudnák vinni. Ha pedig a két férfinak tényleg olyan sietős a dolga otthon, hogy egy napot nem várhat, akkor csak kénytelenek pár száz arannyal többet kifizetni.*
~Mégis mi értelme van, hogy a fény istennője megáldotta a birkákat?~
*Ez a következő gondolat, ami átfut az agyán. A lány szerint egy birka attól értéket, hogy erős, jó fúsban van, és jó a gyapjú, ami kinő a bőréből. De hogy az nyomná fel az értékét, hogy Eeyr megáldotta? Mégis mi a bizonyíték rá? És miért jobb egy ilyen birka, mint egy másik? És ha már ennyivel többet lehet kérni értük, akkor bárki hamisíthatná. Csak egy mágus barát kell, aki picit rájuk varázsol és akár osztozhatnak a pénzen.*
~Ez nem is olyan rossz ötlet.~
*Kár, hogy a lánynak nincs birkája, sem pedig mágus ismerőse, pedig elég jó üzlet lehet.*
- Ugyan, én ráérek.
*Finoman a férfire mosolyodik. Kap egy hátast, még ha nem is biztos, hogy kiváló minőségűt, de hátas az hátas. És még a szempilláit sem kellett megrebegtetnie ér. Lehet ennél nagyobb szerencséje? Ezek után bár bele sem mer gondolni, hogy miket kaphat később. Határozottan megérte ezzel az idegennel tartani.*
6565. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-10-24 20:47:55
Üzenet elküldve: 2017-10-24 20:47:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Bayde//
*Nolie sem érti, miért marad a férfival. Eltűnhetne a tömegben, mindkettőjüknek könnyebb lenne úgy. De nem teszi, vállalja a tortúrát, és engedelmesen követi a másikat az illatozó finomságok felé. Az erőltetett bájcsevej a lány által megszokott mederben folyik: kérdeznek, válaszol. Őt nem érdekli, honnan jött a férfi, miért van a városban, mit dolgozik... Egyetlen dolog, ami tényleg érdekli, hogy mégis mi a fenét akar tőle? Miért erőlteti ezt a társaságot, mikor látja, hogy nem sok előnye származhat a zavarodott tündérkéből?*
-Nem is tudom... *Sosem tudott gyorsan dönteni, pedig most illene.* Ha már lehet választani, akkor friss cipót szeretnék sajttal.
*Szinte nem is gondolkodott rajta, csak megcsapta orrát a kemencében sülő kenyér illata, a juhsajtot pedig mindig is szerette. Részletkérdés, hogy a jelenlegi állapotában egy falat sem menne le a torkán, azt sem meri bevallani, mennyire zavarba ejtő számára bárki más jelenléte a közelében; már ha a viselkedéséből nem lenne egyértelmű.
Semmi sem kötelezi őket arra, hogy ugyanazt egyék, Nolie zokszó nélkül kíséri el Baydét a pecsenyéshez, ha utána ő is szerezhet magának valami reggelit. Kezd nagyon éhes lenni.*
-Kellemesnek kellemes. *Rántja meg a vállát.* Sok az őrjárat, és nem messze a kúriától van a barakk, az őrség központja is, úgyhogy legalább az ilyen kis teremtések biztonságban érezhetik magukat.
*Nem csak azért mesél, hogy jártassa a száját. Még mindig nem bízik a másikban igazán, nem árt, ha tudja, hogy védett környéken lakik, úgyhogy hazakísérni is felesleges, ha csak le akarja teperni és kirabolni.*
-Igen, én is mágus lennék. Nem igazán munka, alkalmi megbízásokat szoktam elfogadni...
*Abból sem volt túl sok az utóbbi években. Mielőtt munkát találhatott volna, inkább bajba keveredett, az sokkal kifizetőbbnek tűnt.*
-Most meg varázsitalokkal kereskedem a kikötőben. Ott sokkal nehezebb beszerezni őket, így elég sokat kaphatok már az egyszerűbbekért is.
*Egész belelendült a fecsegésbe. Ha már nem menekül előle, akkor alkalmazkodik, becsatlakozik. Értelmét nem látja, de még mindig jobb, mintha csak néma, kínos csendben sétálgatnának egymás mellett.*
-Mihez mit szólnék?
*Fordul a férfi felé, mert lemaradt a mondat végéről. Elkapja a pillantását, ami a hátára siklott, és fehér pofija égető vörösbe fordul.*
-Csak egy régi sebhely, ne is foglalkozz vele...
*Motyogja halkan.*
*Nolie sem érti, miért marad a férfival. Eltűnhetne a tömegben, mindkettőjüknek könnyebb lenne úgy. De nem teszi, vállalja a tortúrát, és engedelmesen követi a másikat az illatozó finomságok felé. Az erőltetett bájcsevej a lány által megszokott mederben folyik: kérdeznek, válaszol. Őt nem érdekli, honnan jött a férfi, miért van a városban, mit dolgozik... Egyetlen dolog, ami tényleg érdekli, hogy mégis mi a fenét akar tőle? Miért erőlteti ezt a társaságot, mikor látja, hogy nem sok előnye származhat a zavarodott tündérkéből?*
-Nem is tudom... *Sosem tudott gyorsan dönteni, pedig most illene.* Ha már lehet választani, akkor friss cipót szeretnék sajttal.
*Szinte nem is gondolkodott rajta, csak megcsapta orrát a kemencében sülő kenyér illata, a juhsajtot pedig mindig is szerette. Részletkérdés, hogy a jelenlegi állapotában egy falat sem menne le a torkán, azt sem meri bevallani, mennyire zavarba ejtő számára bárki más jelenléte a közelében; már ha a viselkedéséből nem lenne egyértelmű.
Semmi sem kötelezi őket arra, hogy ugyanazt egyék, Nolie zokszó nélkül kíséri el Baydét a pecsenyéshez, ha utána ő is szerezhet magának valami reggelit. Kezd nagyon éhes lenni.*
-Kellemesnek kellemes. *Rántja meg a vállát.* Sok az őrjárat, és nem messze a kúriától van a barakk, az őrség központja is, úgyhogy legalább az ilyen kis teremtések biztonságban érezhetik magukat.
*Nem csak azért mesél, hogy jártassa a száját. Még mindig nem bízik a másikban igazán, nem árt, ha tudja, hogy védett környéken lakik, úgyhogy hazakísérni is felesleges, ha csak le akarja teperni és kirabolni.*
-Igen, én is mágus lennék. Nem igazán munka, alkalmi megbízásokat szoktam elfogadni...
*Abból sem volt túl sok az utóbbi években. Mielőtt munkát találhatott volna, inkább bajba keveredett, az sokkal kifizetőbbnek tűnt.*
-Most meg varázsitalokkal kereskedem a kikötőben. Ott sokkal nehezebb beszerezni őket, így elég sokat kaphatok már az egyszerűbbekért is.
*Egész belelendült a fecsegésbe. Ha már nem menekül előle, akkor alkalmazkodik, becsatlakozik. Értelmét nem látja, de még mindig jobb, mintha csak néma, kínos csendben sétálgatnának egymás mellett.*
-Mihez mit szólnék?
*Fordul a férfi felé, mert lemaradt a mondat végéről. Elkapja a pillantását, ami a hátára siklott, és fehér pofija égető vörösbe fordul.*
-Csak egy régi sebhely, ne is foglalkozz vele...
*Motyogja halkan.*
6564. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-10-24 20:18:20
Üzenet elküldve: 2017-10-24 20:18:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Birkalmár nyomában//
*Szó se róla, nem egyszerű eset ez az asszonyság. Olyan sokra tartja a birkáit, mintha legalábbis kiváló pedigréjű griff tenyészpárra alkudnának. De az legalábbis reménykeltő, hogy hajlandó engedni az árból, még ha nem is annyit, amennyit Hubi elfogadhatónak tartana. És ha boldogságához kellene még más is, Harath furcsa licitbe kezd. Hiszen az imént ígért hatszázat, amire rákontráz ötszázzal.
~Barbárok... eszük semmi!~
Szemeit forgatja és megpróbálja a lehető legkisebb feltűnés mellett bokán rúgni a félvért.*
- Kétszázhetven a három birkáért? Áll az alku!
*Csap le gyorsan mosolyogva a félreérthető ajánlatra, de persze tudja, hogy a kufár nem így gondolta. Úgyhogy gyorsan folytatja is, nehogy a zsémbes asszonyság annyira megbántódjon, hogy elálljon az üzlettől.*
- Értem én, értem. Tehát kétszázhetven darabja, azaz nyolcszáztíz összesen.
*Hümment egyet, végigsimít a szakállán és elégedett arccal kezd bólogatni.*
- Mindig öröm olyannal alkudozni, aki érti is ennek a forszát. Azt pedig készséggel elismerem, hogy olyan jószágokért amiken Eeyr áldása ragyog lehetetlen olyan árat kínálni, mint holmi közönséges juhokért. De abban is biztos vagyok, hogy tíz koszos aranyon nem fogunk összeveszni és mindannyiunk megelégedésére zárhatjuk ezt az üzletet. Nyolcszáz arany a háromért és azonnal fizetünk.
*Bátorítóan sandít a mellette álló Klantazy felé. Még neki is kell szereznie egy lovat. Tehát minden arany számít, még az a koszosnak titulált tíz is.*
- Egy kis türelmét kérem még, kedvesem. *mosolyog rá a sötételfre, aki valószínűleg nem tudja, hogy a jó kancellárnak szavajárása ez a kedvesem és nem holmi olcsó bizalmaskodás* Hamarosan sort keríthetünk arra, hogy megfelelő hátast szerezzünk.
*Szó se róla, nem egyszerű eset ez az asszonyság. Olyan sokra tartja a birkáit, mintha legalábbis kiváló pedigréjű griff tenyészpárra alkudnának. De az legalábbis reménykeltő, hogy hajlandó engedni az árból, még ha nem is annyit, amennyit Hubi elfogadhatónak tartana. És ha boldogságához kellene még más is, Harath furcsa licitbe kezd. Hiszen az imént ígért hatszázat, amire rákontráz ötszázzal.
~Barbárok... eszük semmi!~
Szemeit forgatja és megpróbálja a lehető legkisebb feltűnés mellett bokán rúgni a félvért.*
- Kétszázhetven a három birkáért? Áll az alku!
*Csap le gyorsan mosolyogva a félreérthető ajánlatra, de persze tudja, hogy a kufár nem így gondolta. Úgyhogy gyorsan folytatja is, nehogy a zsémbes asszonyság annyira megbántódjon, hogy elálljon az üzlettől.*
- Értem én, értem. Tehát kétszázhetven darabja, azaz nyolcszáztíz összesen.
*Hümment egyet, végigsimít a szakállán és elégedett arccal kezd bólogatni.*
- Mindig öröm olyannal alkudozni, aki érti is ennek a forszát. Azt pedig készséggel elismerem, hogy olyan jószágokért amiken Eeyr áldása ragyog lehetetlen olyan árat kínálni, mint holmi közönséges juhokért. De abban is biztos vagyok, hogy tíz koszos aranyon nem fogunk összeveszni és mindannyiunk megelégedésére zárhatjuk ezt az üzletet. Nyolcszáz arany a háromért és azonnal fizetünk.
*Bátorítóan sandít a mellette álló Klantazy felé. Még neki is kell szereznie egy lovat. Tehát minden arany számít, még az a koszosnak titulált tíz is.*
- Egy kis türelmét kérem még, kedvesem. *mosolyog rá a sötételfre, aki valószínűleg nem tudja, hogy a jó kancellárnak szavajárása ez a kedvesem és nem holmi olcsó bizalmaskodás* Hamarosan sort keríthetünk arra, hogy megfelelő hátast szerezzünk.
6563. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-10-24 15:18:01
Üzenet elküldve: 2017-10-24 15:18:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Birkalmár nyomában//
*Kicsit közelebb sündörög.*
- Aj, szépasszony, nem könnyíti meg a dolgomat. *mosolyodik el, de a mosolygó tekintet mélyén sárga szikrák villognak.*
- Ötszáz arany, és ezért is zálogba adom a húgom ángyikájának rózsás kelengyéjét! Aztán ki tudja, ki tudom-e váltani az esküvő előtt, úgy-e? *sápítozik, és ájtatosan emeli a kezét.*
- Eeyr megáldja azokat, kik nem nyerészkednek felebarátaik nyomorúságán! Legyen szíve, szépasszony, ötszáz aranyért elvisszük mind a hármat!
*Kicsit közelebb sündörög.*
- Aj, szépasszony, nem könnyíti meg a dolgomat. *mosolyodik el, de a mosolygó tekintet mélyén sárga szikrák villognak.*
- Ötszáz arany, és ezért is zálogba adom a húgom ángyikájának rózsás kelengyéjét! Aztán ki tudja, ki tudom-e váltani az esküvő előtt, úgy-e? *sápítozik, és ájtatosan emeli a kezét.*
- Eeyr megáldja azokat, kik nem nyerészkednek felebarátaik nyomorúságán! Legyen szíve, szépasszony, ötszáz aranyért elvisszük mind a hármat!
6562. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-10-24 13:25:09
Üzenet elküldve: 2017-10-24 13:25:09
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Birkalmár nyomában//
- Nyilván nem te tehetsz a felvert árakról. Csak éppen most nincs időm megtárgyalni ezt az asszonyoddal.
*Minden bizonnyal köthetnének az asszonysággal valami kölcsönös, mindkét fél számára hasznos megállapodást, hiszen Lea rendszerint nagy tételben vásárol. De erre most tényleg nincsen ideje.*
- Mondd meg asszonyodnak, hogy itt jártam, és hogy egy neki is alkalmas időpontban visszatérek és tárgyalunk. További szép napot.
*Látja, hogy kicsit odébb a férfiak még nagy tárgyalásban vannak, de őket sem akarja megvárni, hiszen zsebében a templomban kapott kence. Amíg hazaér, addig talán dűlőre jut önmagával, és a kenőcs használatával kapcsolatban.
Kivezeti hát a lovát a piactér tömegéből, hogy aztán szépen nyeregbe üljön és hazamenjen. Elég volt a városból. Az üzenetet átadta, kapott valami kencét is, talán valami haszonnal járt az ittléte.*
- Nyilván nem te tehetsz a felvert árakról. Csak éppen most nincs időm megtárgyalni ezt az asszonyoddal.
*Minden bizonnyal köthetnének az asszonysággal valami kölcsönös, mindkét fél számára hasznos megállapodást, hiszen Lea rendszerint nagy tételben vásárol. De erre most tényleg nincsen ideje.*
- Mondd meg asszonyodnak, hogy itt jártam, és hogy egy neki is alkalmas időpontban visszatérek és tárgyalunk. További szép napot.
*Látja, hogy kicsit odébb a férfiak még nagy tárgyalásban vannak, de őket sem akarja megvárni, hiszen zsebében a templomban kapott kence. Amíg hazaér, addig talán dűlőre jut önmagával, és a kenőcs használatával kapcsolatban.
Kivezeti hát a lovát a piactér tömegéből, hogy aztán szépen nyeregbe üljön és hazamenjen. Elég volt a városból. Az üzenetet átadta, kapott valami kencét is, talán valami haszonnal járt az ittléte.*
6561. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2017-10-24 12:07:15
Üzenet elküldve: 2017-10-24 12:07:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Birkalmár nyomában//
//Lea//
-Hülyének? Dehogy! *Vágja rá a lány meglepetten.* Az árakat nem én határozom meg, hanem az asszonyság. Nem adhatom se többért, se kevesebbért. Vagyis látványosan kevesebbért, többért meg nem vennék meg. Sajnálom, ha nem megfelelő az ár, de ez ellen én nem tehetek semmit.
*Vonja meg a vállát kicsit csalódottan. Ezek szerint mégsem olyan kiváló az ő portékájuk, mint azt hitte.*
//Lea//
-Hülyének? Dehogy! *Vágja rá a lány meglepetten.* Az árakat nem én határozom meg, hanem az asszonyság. Nem adhatom se többért, se kevesebbért. Vagyis látványosan kevesebbért, többért meg nem vennék meg. Sajnálom, ha nem megfelelő az ár, de ez ellen én nem tehetek semmit.
*Vonja meg a vállát kicsit csalódottan. Ezek szerint mégsem olyan kiváló az ő portékájuk, mint azt hitte.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10329-10348