//Gyűjtő akció//
*Az árus mosolyogva fogadja a köszönését, aztán Rest végig mérve elégedetlenül elhúzva a száját, majd lassan megrázza a fejét.*
-Ide, bizony teljes átalakítás kell nem is vitás. Varrhatnék neki új ruhatárat is akár, de láthatóan sürgős segítség kell, erre nincs idő. Ebben a rongyban nem maradhat ez egyértelmű, rémes.
*Alig bírja visszatartani a nevetést a vékony hangot meghallva, de nem szeretne udvariatlan lenni, úgyhogy erőt vesz magán és csak mosolyog.*
-Szeretném, ha tudna nekünk segíteni és mutatni neki való ruhákat.
*Persze az ing, amit kiválasztottak már félre van téve az asztalon, mert amikor Res is rábólint már egyértelmű, hogy az meg lesz véve.*
-Ne azt vegye, van itt egy másik, amivel nem kell bajlódni, ahogy nézem pont a barátja alacsony termetére lett szabva. Igaz inkább nagyobbacska gyerekeknek szoktam ajánlani, de meglátásom szerint pont jó lesz ide.
*Vesz elő az eladó az egyik ruhakupac alól egy nadrágot, ami hasonló ahhoz, amit tündérbarátja választott, de ez bőrből készült és ettől elegánsabbnak hat. Szerencsére mattra cserzett a felülete. Neki nagyon megtetszik, így máris lelkesen bólogat rá.*
-Mit szólsz, ezt még varrni sem kell!
*Mondja lelkesen. A nadrág látszatra is jónak tűnik, de az eladó felajánlja a próbát. Ha jónak bizonyul nem kérdés, hogy ezt viszik el, ha nem akkor természetesen megmondja Resnek, hogy könnyedén felvarrja, majd a másikat is és nem lesz gond, ha azt veszik meg. A végén gondol egyet és ha akarja ha nem, azt is elviszik. Ha Res nagyon tiltakozna mindkettő megvétele ellen, akkor észrevétlenül csúsztatja a többi közé, diszkréten jelezve, hogy azt is számolják hozzá a többihez. A kabátoknál elakadnak, mert ugyan van tündérméretű is, de az nem olyan szép, a többi meg eléggé nagy. Az eladó sem nagyon tud mihez kezdeni a dologgal, mert úgy látszik csak nagyobb mérete van, mint kellene. Kezd aggódni a dolgok alakulása miatt, de aztán barátja egy remek és meglátása szerint nagyon is egyedi darabot, húz elő, amit tündérien lelkes mosollyal fogad.*
-Ez nagyon is jó lesz, igazán jól fog állni neked. Kérjük ezt is!
*Lelkesedésében még egy mellényt is megvesz, ami világos barna bőrből van és fa gombjaival tényleg egyszerű darab, de nagyon megtetszik neki. A bajuszos eladó még a belső zsebeket is megmutatja, amitől a darab igazán praktikusnak látszik és, ha melegebb van kabát nélkül az inghez nagyon is jó lesz. Annyira belejön a vásárlásba, hogy nem igazán számol utána mennyinél is tartanak. Úgy van vele, hogy az most nem számít, csak is Res számít és amúgy is nála van az eddig gyűjtött aranya, meg az is, amit a királyi adományozótól kapott a fellépésen a nyári forgatagon, az pedig nagyon nagyvonalú összeg volt. Végül még egy dolog van hátra. Az eladónál sorakozó cipők közül kiválasztani amelyik jó, mert természetesen az sem maradhat le.*
-Végül is nem járhatsz mindig, abban a kölcsön cipőben.
*Mondja méltatlankodva, nem igen zavartatva magát az esetleges tiltakozástól. A cipők talpát Res talpához méregetve keresi az igazit, de inkább odaviszi hozzá a jónak tűnő darabokat, mert úgy látja még mindig biceg egy kicsit és nem akarja, megerőltetni a lábát. Végre egy teljesen jónak tűnik. Egy fekete nem túl feltűnő darab. Res bokájáig ér és könnyű belebújni. Elég jónak tűnik és jó méret, így meg is veszik, de a télre, majd kell egy csizma, mert eléggé vékony cipő és nem bánik, majd el a hideggel. Most még jó lesz és talán az őszre is elég. A végén elégedetten szemléli a ruhacsomagot, ami immár nem valami kicsi. Res kiszórja az aranyakat az asztalra.*
-Ez bizony kevés lesz még.
*Csóválja a fejét az eladó, de amikor az ő erszényéből, hozzá kerül a többi szélesen mosolyogva csomagolja be nekik egy nagyobb textilzsákba az összes megvett holmit és minden jót és szépet kívánva engedi őket végül tovább. Ő is elköszön és elindulhatnak végül a másik helyre, ahol az anyagot fogják megvenni.*
-Olyan jó, hogy ennyi mindent találtunk neked! Olyan nagyon elegáns leszel. Tudod mit? Nyugodtan várj meg itt, tudom, hol kaphatjuk meg neked a legszebb anyagot a fellépőruhádhoz, egyáltalán nem esik messze innen. Nem szeretném, ha a lábad nagyon fájna a végén, pihentesd egy kicsit. Itt ahol vagyunk nem megy, majd senki neked és nem kell sokat mennem csak odáig.
*Mutat valamivel távolabb a soron.*
-Mindjárt itt vagyok!
*Kiált fel, ibolyáiban a lelkesedés fényével és már szalad is a megfelelő irányba. Igyekszik a nagyok között ügyesen lavírozni, szerencsére sikerül is. Egy mindenféle játékot és bábut árusító hely mellett szalad el éppen, amikor szeme sarkából elkapja a különféle érdekes dolgokat a pulton, hirtelen lefékezi a lépteit. Talán túl hirtelen is, mert valaki hátulról bele is ütközik. Szerencsére egy kedvesebb elf nő, aki segít neki felkelni.*
-Köszönöm és bocsánatot kérek, amiért nem figyeltem!
*Kicsit leporolja magát, aztán elköszönve a nőtől odalép az asztalhoz nagyot köszönve és az árus érdeklődésére már mondja is, ami az eszébe jutott.*
-Van esetleg kártya? Olyan bűvészeknek való kártya?
*Az eladó bólint és előkerül egy fekete fadoboz. A tetejét kinyitva egy ketté osztott belső részt lát, ami piros fényes selyemmel van borítva, benne pedig kártya pakli, ami olyan szép, hogy áhítattal nézi. Mintás két színben váltakozó a hátlapja és megfordítva a lapok gyönyörű figurákkal vannak díszítve. Megfogja és ahogy legyezőként szétteríti a kezében megpillant egy lapot a tetején, ami valahogy nem illik a többi közé. A másikban is talál egy olyan lapot. Alighanem fedőlap, vagy kabala lap lehet. Olyan szép, hogy sokáig nézegeti. Fekete fényes lapok ezek. Az egyiken egy virág inda tekereg és közöttük egy kék színű pillangó van. A másikon tüskés indák tekerednek egy díszes tőr körül. Kicsit drága persze a kártya, de még futná rá. Nem is gondolkozik túl sokat. Ajándék lesz és Res nagyon fog örülni neki, hiszen Rolnak mondta is, hogy szeretne egy pakli kártyát, amin gyakorolhat és ez olyan gyönyörű. Megveszi hát a kártyát és óvatosan szorítja a dobozt magához miután átvette.*
~Hogy fog neki Res örülni, ha nem is marad ma egyetlen aranyam sem, akkor is megérte.~
*Nagyon izgul, hogy elérve aztán, az anyagokkal kereskedő árushoz, elég legyen a maradék arany az erszényében. Kicsit felelőtlen volt, hogy nem számolt utána, mielőtt megvette a kártyát, de nem tudta otthagyni, mikor arra gondolt örömet szerezhet vele Resnek és elképzelte, hogyan fog, majd trükköket előadni, miközben ezt tartja, majd a kezében. Néha a szíve az erősebb és legyőzi az eszét, ezt még maga tudja. Igaz soha nem akkor tudatosul benne, amikor éppen kellene, hanem jóval utána, akkor meg már csak mosolyog saját magán és könnyedén tovább lép. Szerencsére a tündérek alacsonyak, szóval nem kell nagyon hosszút vennie az anyagból végül. Kívül fekete belül fényes ezüstszállal van elkészítve, pont amilyet keresett. Kicsit aggódva kotorászik az erszénye mélyén, de végül egy kis alkudozás és sok szépen nézés után csak megkapja a hiányzó tíz centit is a bűvész köpenyhez. Anélkül a belső zsebeket már másik anyagból kellett volna hozzá varrni, az meg nem lett volna az igazi. Sokáig maradt el a beígérthez képest, így gyorsan kifizeti az anyagot és az össze göngyölt textil palacsintát meg a kártya dobozt, benne a különleges lapokkal, magához szorítva, igyekszik minél hamarabb vissza Reshez, aki már aggódhat miatta.*
-Ne haragudj, ha sokáig maradtam, máris mehetünk!
*Meghatottan fogadja a köszönetet és csillogó ibolyáival üzeni, hogy nagyon is szívesen tette. A kis dobozt egy picit jobban szorítja magához az anyag takarásában.*
~Majd később meglepem vele.~
-Szívesen Res és egy kicsit se aggódj, mert én is fogok emlékezni és behajtom rajtad később azt a ruhát ám!
*Kedves gyengéd pillantása és mosolya, ugyan azt üzeni, hogy el lesz ez felejtve, de a hangja határozottan cseng. Keze az őt kereső kézbe csúszik. Olyan érzés a meleg tenyér, mintha apró keze hazatérne bele. Az egyik kezébe ügyeskedte a vásárolt holmikat, így indulnak meg végül, a piacról kifelé vezető úton. Mire a Gazdagnegyedbe érnek kicsit elzsibbadnak az ujjai, de boldogan szorongatja a dobozt és a gyönyörűnek ítélt anyagot a kezében. Örömteli mosollyal gondol a gyűjtő akcióra. Resnek mindent megvettek és igaz a lába fáj, de ha megérkeznek a Csngők házába gyorsan tesz rá, majd borogatást és akkor, majd átadja a dobozt a kártyával, hátha akkor majd eltereli a figyelmét a fájdalmáról. Ha igen, akkor többszörösen is megérte megvennie. Kéz a kézben fordulnak be végül az utcába, ahol a ház barátságos képe fogadja őket.*