Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 84 (1661. - 1680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1680. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-12-09 23:18:20
Üzenet elküldve: 2022-12-09 23:18:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Wruzto Molzichygk//
//Osonás: 8 (képességek) + 1 (tömeg) + 1 (hátulról/félhátulról) + 1 (Wruzto koncentrál) + 2 (dobás) = 13//
*Valóban kifejezetten szemetgyönyörkedtető látvány az ork úriember. Mind külsőleg, mind tevékenységben nem passzol bele kifejezetten a környék hangulatába. Csibész hamar ki is szúrja, hisz jó időt töltött azzal ma, illetve általánosságban életében, hogy kiszúrja az ilyesmit. Meg amúgy sem egy nehéz mutatvány észrevenni ezt az alakot, azt már biztos.
Nehéz megmondani, hogy az ork hogy kerül oda a hirdetőtblához, de nyilván nem csak megjelenik ott. Így Csibész már akkor elkezdi követni, amikor még csak a sokaságban baktat. És itt jön a lényeg: az ork egy hirdetőtáblát elemez, és jegyzetel valamit. Ez az a pont, amikor Csibész akcióba lendül, és a már rövid ideje figyelemmel kísért orkot megpróbálja megközelíteni. Nyilvánvalóan hátulról, feltűnést igyekszik nem kelteni vele. Reményei szerint a másik kellőképpen bele van mélyedve bármibe is, amit csinál.
Minden tudását latba veti. Csak úgy táncol a tömegben az emberek között, ahogy közeledik az orkhoz. Terve egészen egyszerű: szinte csak elsétál mellette, miközben keze egy erszény felé vándorol pár pillanat erejéig, majd szimplán elsétál.
~Remélem ez jobban fog menni, mint legutóbb. Bár ott mintha valami isteni szikra is közrejátszott volna. Furcsa volt az a sötételf, mintha a fejembe látott volna.~
Mindegy, a gondolatot elhessegeti, most erre az akcióra koncentrál. Közeledik, reméli elcsípi az orkot. Az meglehetősen kitartóan jegyzetel.*
//Osonás: 8 (képességek) + 1 (tömeg) + 1 (hátulról/félhátulról) + 1 (Wruzto koncentrál) + 2 (dobás) = 13//
*Valóban kifejezetten szemetgyönyörkedtető látvány az ork úriember. Mind külsőleg, mind tevékenységben nem passzol bele kifejezetten a környék hangulatába. Csibész hamar ki is szúrja, hisz jó időt töltött azzal ma, illetve általánosságban életében, hogy kiszúrja az ilyesmit. Meg amúgy sem egy nehéz mutatvány észrevenni ezt az alakot, azt már biztos.
Nehéz megmondani, hogy az ork hogy kerül oda a hirdetőtblához, de nyilván nem csak megjelenik ott. Így Csibész már akkor elkezdi követni, amikor még csak a sokaságban baktat. És itt jön a lényeg: az ork egy hirdetőtáblát elemez, és jegyzetel valamit. Ez az a pont, amikor Csibész akcióba lendül, és a már rövid ideje figyelemmel kísért orkot megpróbálja megközelíteni. Nyilvánvalóan hátulról, feltűnést igyekszik nem kelteni vele. Reményei szerint a másik kellőképpen bele van mélyedve bármibe is, amit csinál.
Minden tudását latba veti. Csak úgy táncol a tömegben az emberek között, ahogy közeledik az orkhoz. Terve egészen egyszerű: szinte csak elsétál mellette, miközben keze egy erszény felé vándorol pár pillanat erejéig, majd szimplán elsétál.
~Remélem ez jobban fog menni, mint legutóbb. Bár ott mintha valami isteni szikra is közrejátszott volna. Furcsa volt az a sötételf, mintha a fejembe látott volna.~
Mindegy, a gondolatot elhessegeti, most erre az akcióra koncentrál. Közeledik, reméli elcsípi az orkot. Az meglehetősen kitartóan jegyzetel.*
1679. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-12-09 11:54:12
Üzenet elküldve: 2022-12-09 11:54:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ritka vadra bukkanhat, aki nyitott szemmel jár a Piactéren: egy matrózruhás ork áll a hirdetőtábla előtt, és egy bőrkötéses könyvecskébe jegyzetel. Mancsában a nevezett könyv meg egy íróvessző, mellette fatönkön a kalamáris. Valamit másol a hirdetmények közül. Közelebb óvakodva a városi természetbúvár (amennyiben el nem zavarják) megbizonyosodhat róla, hogy az orkok oly különleges példányát van szerencséje megfigyelni, amilyen talán csak mítoszokban, és a sokat látott jogászok rémtörténeteiben fordul elő. Az agyaras ugyanis Arthenior büntetőtörvényeit másolja a könyvébe, pirtianesi hivatali gyorsírással.
Amikor elejétől a végéig mindet lejegyezte, folytatja a hirdetmények bogarászását.*
~Taedryn-ház, mi? Mennyit nyomhat vajon ott a családi ezüst...?~
*A név alapján ez valami tapsifüles dinasztia lesz. Valószínűleg újak, különben nem falragaszon keresnének cselédet. Van azonban más is. Egy réginek tűnő közlemény, rajta a Városi Őrség címerével.*
~Halottnak hitt, mégis az élők között járó polgártársak? Akik ruhátlanul kóvályognak az utcán...?~
*Wruzto lángsárga szemei összeszűkülnek, mikor a szöveg végére ér. Vett már részt olyan vizsgálatban, amiben fel kellett támasztani az egyik tanút. Ez kibaszottul arra emlékeztet, csak tömeges formában. Ami azért izgalmas, mert a szürke ork legjobb tudomása szerint a feltámasztást egy egész éjszakán át tartó, bonyolult rituáléval csinálják, és oltár kell hozzá. Arthenior meg Eeyr hitének bástyája.*
~Ki a fasznak van erre erőforrása?~
*Ha ez nem valami trükk, amivel a túlélő hozzátartozókat akarták lehúzni, a Levegő Városa sokkal érdekesebb hely, mint amilyennek a Kikötőből látszott. Igazából akkor is, ha csalás az egész, mert annak meg igen eredeti.*
~Lehet, hogy a Király is...?~
*Bizonyítéka nincs rá, de sok mindent megmagyarázna. Az exhajcsárnak ettől független semmi kedve utánamenni csak emiatt, maga az információ viszont egyszer még jól jöhet. Elsuvasztja az írószereit a matrózzsákjába, és a Polgárnegyed felé veszi az irányt.*
*Ritka vadra bukkanhat, aki nyitott szemmel jár a Piactéren: egy matrózruhás ork áll a hirdetőtábla előtt, és egy bőrkötéses könyvecskébe jegyzetel. Mancsában a nevezett könyv meg egy íróvessző, mellette fatönkön a kalamáris. Valamit másol a hirdetmények közül. Közelebb óvakodva a városi természetbúvár (amennyiben el nem zavarják) megbizonyosodhat róla, hogy az orkok oly különleges példányát van szerencséje megfigyelni, amilyen talán csak mítoszokban, és a sokat látott jogászok rémtörténeteiben fordul elő. Az agyaras ugyanis Arthenior büntetőtörvényeit másolja a könyvébe, pirtianesi hivatali gyorsírással.
Amikor elejétől a végéig mindet lejegyezte, folytatja a hirdetmények bogarászását.*
~Taedryn-ház, mi? Mennyit nyomhat vajon ott a családi ezüst...?~
*A név alapján ez valami tapsifüles dinasztia lesz. Valószínűleg újak, különben nem falragaszon keresnének cselédet. Van azonban más is. Egy réginek tűnő közlemény, rajta a Városi Őrség címerével.*
~Halottnak hitt, mégis az élők között járó polgártársak? Akik ruhátlanul kóvályognak az utcán...?~
*Wruzto lángsárga szemei összeszűkülnek, mikor a szöveg végére ér. Vett már részt olyan vizsgálatban, amiben fel kellett támasztani az egyik tanút. Ez kibaszottul arra emlékeztet, csak tömeges formában. Ami azért izgalmas, mert a szürke ork legjobb tudomása szerint a feltámasztást egy egész éjszakán át tartó, bonyolult rituáléval csinálják, és oltár kell hozzá. Arthenior meg Eeyr hitének bástyája.*
~Ki a fasznak van erre erőforrása?~
*Ha ez nem valami trükk, amivel a túlélő hozzátartozókat akarták lehúzni, a Levegő Városa sokkal érdekesebb hely, mint amilyennek a Kikötőből látszott. Igazából akkor is, ha csalás az egész, mert annak meg igen eredeti.*
~Lehet, hogy a Király is...?~
*Bizonyítéka nincs rá, de sok mindent megmagyarázna. Az exhajcsárnak ettől független semmi kedve utánamenni csak emiatt, maga az információ viszont egyszer még jól jöhet. Elsuvasztja az írószereit a matrózzsákjába, és a Polgárnegyed felé veszi az irányt.*
1678. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-12-08 15:44:05
Üzenet elküldve: 2022-12-08 15:44:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Kis kitérő//
*Mire már a piac soraiban kanyarog a kedve is kellemesebb. Persze leszámítva a vásárló tömeget. De akkor is közelebb van már a célhoz, hogy minél hamarabb visszatérjen a fiúhoz. Már csak az illatokat követve kell megtalálnia a finomságokat. Igaz, hogy az aranyait arra tartogatta, hogy valami meleg köpenyt vegyen. Fáj is a szíve, mikor elhalad a szép, meleg darabok mellett. De valahogy ez most fontosabbnak tűnik. Ami erősödik is benne, mikor megáll az ételeket áruló pultok sokaságában. Hol cipó, hol sajt, ilyen-olyan húsok, kolbászizék, amik finomnak néznek ki. Zöldség, tej, egy kis különlegesség. Meg egy kosár, amiben tarthatja a dolgokat és egy kis fazék, hogy meg tudja csinálni azt, amivel meg akarja lepni a fiút. Reméli, hogy szeretni is fogja. Mert, ha nem, akkor igazából olyan, mintha csak pazarolta volna az aranyát. Azt meg nem akarja, mert akkor tényleg vehetett volna inkább köpenyt. A végére megszabadul 261 aranytól, ami nem esik jól, viszont a cél lebeg a szeme előtt. Azért a vett dolgoknak legalább annyira örül, mint az árusok ( (Mesélő (Morw)) az aranynak.
Most már csak az van hátra, hogy mindent a kosárba pakoljon. Ahogy azok a helyükre kerülnek széles mosollyal szalad vissza a negyed irányába.*
De most mindenhol leszámolja az aranyat
*Mire már a piac soraiban kanyarog a kedve is kellemesebb. Persze leszámítva a vásárló tömeget. De akkor is közelebb van már a célhoz, hogy minél hamarabb visszatérjen a fiúhoz. Már csak az illatokat követve kell megtalálnia a finomságokat. Igaz, hogy az aranyait arra tartogatta, hogy valami meleg köpenyt vegyen. Fáj is a szíve, mikor elhalad a szép, meleg darabok mellett. De valahogy ez most fontosabbnak tűnik. Ami erősödik is benne, mikor megáll az ételeket áruló pultok sokaságában. Hol cipó, hol sajt, ilyen-olyan húsok, kolbászizék, amik finomnak néznek ki. Zöldség, tej, egy kis különlegesség. Meg egy kosár, amiben tarthatja a dolgokat és egy kis fazék, hogy meg tudja csinálni azt, amivel meg akarja lepni a fiút. Reméli, hogy szeretni is fogja. Mert, ha nem, akkor igazából olyan, mintha csak pazarolta volna az aranyát. Azt meg nem akarja, mert akkor tényleg vehetett volna inkább köpenyt. A végére megszabadul 261 aranytól, ami nem esik jól, viszont a cél lebeg a szeme előtt. Azért a vett dolgoknak legalább annyira örül, mint az árusok ( (Mesélő (Morw)) az aranynak.
Most már csak az van hátra, hogy mindent a kosárba pakoljon. Ahogy azok a helyükre kerülnek széles mosollyal szalad vissza a negyed irányába.*
De most mindenhol leszámolja az aranyat
1677. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-12-08 13:14:40
Üzenet elküldve: 2022-12-08 13:14:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Minden, ami fejfájást okozhat//
*természetesen a másik elérhető a fizetésemelésre, Dannek kedve támad megforgatni a szemeit a dologtól. Nem gondolja a másikat különösen pénzéhesnek, de mindenki szereti az aranyat. Talán túlságosan is, valahogy úgy, mint az istenekkel való megmagyarázását a dolgokban.*
- Ez nem az én műfajom *mondja a nőnek. Ettől függetlenül nem tervezni nem tisztelni a másik hitét. Végül aztán lábmasszázs nélkül, de étellel távoznak. A piac pedig szerencsére közel esik és a gyaloglás során Dan lelkesedése nem lankad.*
- Hihetetlen mennyi lovat hurcolnak ki ide mindennap *súgja oda a nőnek*
- Gyönyörűek, de a legtöbbet alig akarják megvenni. A családom egyik ismerőse még mindig nem érti mennyire is drágák az árai. Pár év és ezek az árusak is csődöt mondanak. Aki nem igazodik a kereslethez, az nem marad itt. Már fiatalon is sokat figyeltem. *kicsit tovább halad míg meg nem lát egy intelligens tekintetű, utazásra szánt lovat. Meg is kérdezi mennyibe kerül az állat. A válaszra hümmög egyet és előveszi a tarisznyáját. Mesélő (Nyíl), az árus kezébe adja a 634 aranyat, majd amint a kezébe kerül boldogan üdvözli az új lovát. *
- Szervusz Holdfény! *simogatja meg az állatot, majd a nő felé fordul*
- Neked tetszik?
*természetesen a másik elérhető a fizetésemelésre, Dannek kedve támad megforgatni a szemeit a dologtól. Nem gondolja a másikat különösen pénzéhesnek, de mindenki szereti az aranyat. Talán túlságosan is, valahogy úgy, mint az istenekkel való megmagyarázását a dolgokban.*
- Ez nem az én műfajom *mondja a nőnek. Ettől függetlenül nem tervezni nem tisztelni a másik hitét. Végül aztán lábmasszázs nélkül, de étellel távoznak. A piac pedig szerencsére közel esik és a gyaloglás során Dan lelkesedése nem lankad.*
- Hihetetlen mennyi lovat hurcolnak ki ide mindennap *súgja oda a nőnek*
- Gyönyörűek, de a legtöbbet alig akarják megvenni. A családom egyik ismerőse még mindig nem érti mennyire is drágák az árai. Pár év és ezek az árusak is csődöt mondanak. Aki nem igazodik a kereslethez, az nem marad itt. Már fiatalon is sokat figyeltem. *kicsit tovább halad míg meg nem lát egy intelligens tekintetű, utazásra szánt lovat. Meg is kérdezi mennyibe kerül az állat. A válaszra hümmög egyet és előveszi a tarisznyáját. Mesélő (Nyíl), az árus kezébe adja a 634 aranyat, majd amint a kezébe kerül boldogan üdvözli az új lovát.
*- Szervusz Holdfény! *simogatja meg az állatot, majd a nő felé fordul*
- Neked tetszik?
1676. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-12-06 17:56:57
Üzenet elküldve: 2022-12-06 17:56:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Kora reggel, frissen kipihenve ébred a Pegazus fogadóban. Szobatársai még mélyen horkolnak, vélhetően ők is az esküvőre érkeztek.*
~Höhöhö... ahogy elnézem, lesz nekik macskajaj.~
* Gondolja magában, miközben felöltözködik és ellenőrzi a felszerelését. Ami szerencsére hiánytalannak tűnik.
Lemegy a fogadóba és mivel még nem, éhes, a késői, tápláló vacsora után, így útbaigazítást kér, merre menjen. Az elhangzottak után kimegy az istállóba.*
-Édes drága Süllőm, remélem neked is olyan szép estéd volt, mint nekem. Maradj még egy kicsit, én körülnézek a városban.
*Mondja derék hátasának, és kilépve az istálló ajtaján neki is vág a Piactér felé vezető útnak.
A reggel csípős, de legalább szél nincs, de azért minx bundája hiányozna, ha nem lenne vállára terítve. Az árusok java már vagy kirakodott, vagy épp kirakodóban van. Már páran meg is érkeztek, a reggeli tumultust megelőzvén, hogy nyugodtan tudjanak válogatni a portékék közül.
Dofeaën is kényelmesen körülnéz, helyenként meg-megállva a termékek egyikére, vagy másikára rácsodálkozva.
Végül pár alapvető felszerelés, mint fáklya, kulacs, takarmány és kötél, sajnálkozva nézve apadó erszényét, kelletlen odébb is áll.*
~Egy nemes lovag, akinek jó ha van pénze éjszakára.~
*Gondolja magában, de fennhangon a következőt dörmögi.*
-Höhöhö... Na akkor minden megvan ami még hiányzott. Irány a kaland, a rászorulók megsegítése. Tralalalla, dumm-du-rummm... * Kezd bele egy nótába és hetykén a Tanácsháza felé veszi az irányt.*
~Höhöhö... ahogy elnézem, lesz nekik macskajaj.~
* Gondolja magában, miközben felöltözködik és ellenőrzi a felszerelését. Ami szerencsére hiánytalannak tűnik.
Lemegy a fogadóba és mivel még nem, éhes, a késői, tápláló vacsora után, így útbaigazítást kér, merre menjen. Az elhangzottak után kimegy az istállóba.*
-Édes drága Süllőm, remélem neked is olyan szép estéd volt, mint nekem. Maradj még egy kicsit, én körülnézek a városban.
*Mondja derék hátasának, és kilépve az istálló ajtaján neki is vág a Piactér felé vezető útnak.
A reggel csípős, de legalább szél nincs, de azért minx bundája hiányozna, ha nem lenne vállára terítve. Az árusok java már vagy kirakodott, vagy épp kirakodóban van. Már páran meg is érkeztek, a reggeli tumultust megelőzvén, hogy nyugodtan tudjanak válogatni a portékék közül.
Dofeaën is kényelmesen körülnéz, helyenként meg-megállva a termékek egyikére, vagy másikára rácsodálkozva.
Végül pár alapvető felszerelés, mint fáklya, kulacs, takarmány és kötél, sajnálkozva nézve apadó erszényét, kelletlen odébb is áll.*
~Egy nemes lovag, akinek jó ha van pénze éjszakára.~
*Gondolja magában, de fennhangon a következőt dörmögi.*
-Höhöhö... Na akkor minden megvan ami még hiányzott. Irány a kaland, a rászorulók megsegítése. Tralalalla, dumm-du-rummm... * Kezd bele egy nótába és hetykén a Tanácsháza felé veszi az irányt.*
1675. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-12-04 18:01:46
Üzenet elküldve: 2022-12-04 18:01:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Kivárja a korábbi incidens után az időszakot, ami után biztonságosnak érzi ismét akcióba lendülni. De nem akar nehezebb dolgokba belekezdeni még, óvatosan, fokozatosan építi fel megint a terveit, mint mindig korábban, minden korábbi lebukás után. Megvan a tapasztalata, hogy kell elkezdeni, hogy senkiben ne merüljön fel, hogy esetleg visszatért volna a szakmához, hogy ne ismerjék fel, ne tudják, ki ő.
Ehhez pedig tökéletes helyszín a piactér. Sokan fordulnak meg itt, a tömegben könnyű felszívódni, az emberek pedig rendszeresen vásárolnak, ezért tökéletesen kifigyelhető, hol tartják értékes aranytallérjaikat, és még az is megtippelhető, mennyit.
Egyelőre csak fel-alá járkál, nézelődik, ő is meglesi a portékákat, de semmit nem vesz és semmit sem vesz el. A figyelme többségét inkább a vásárlókra fordítja, még ha nem is direktben őket nézi - melléjük áll, hallgatózik, miközben úgy tesz, mintha ő is csak egy vásárló lenne, aki nézegeti a kirakatot. Szeme sarkából végignézi, ha vásárlás történik. Jár-kel a standok között, hogy sehol ne időzzen túl sokat.*
Ehhez pedig tökéletes helyszín a piactér. Sokan fordulnak meg itt, a tömegben könnyű felszívódni, az emberek pedig rendszeresen vásárolnak, ezért tökéletesen kifigyelhető, hol tartják értékes aranytallérjaikat, és még az is megtippelhető, mennyit.
Egyelőre csak fel-alá járkál, nézelődik, ő is meglesi a portékákat, de semmit nem vesz és semmit sem vesz el. A figyelme többségét inkább a vásárlókra fordítja, még ha nem is direktben őket nézi - melléjük áll, hallgatózik, miközben úgy tesz, mintha ő is csak egy vásárló lenne, aki nézegeti a kirakatot. Szeme sarkából végignézi, ha vásárlás történik. Jár-kel a standok között, hogy sehol ne időzzen túl sokat.*
1674. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-12-04 08:22:16
Üzenet elküldve: 2022-12-04 08:22:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A városszolgák már elkezdték összetakarítani a piacteret. Ami azt illeti, ráfér: zöldség-, tojáshéj, papírszemét, lószar, derót, törött cserepek, kilincsek, kincsek, lincsek meg még a fasz tudja mik hevernek szanaszét. Az árusok többsége azonban az esti sötét ellenére nyitva van. Mielőtt körbenézne, Wruzto nekitámasztja magát a Kovácsműhely oldalának, és újragyújtja a pipáját. A szitáló ködben eltart egy darabig, mire életet tud bele csiholni, de nem siet sehova. Még sercint egy megfontoltat, aztán megnézi, mit lehet szerezni Lanawin legnagyobb városában!
A kínálat tényleg pazar. A krumplitól a méhviasz ajakbalzsamon át a kibaszott aranyhalig minden van, a pirtianesben megszokott dolgok mégis hiányoznak. A hús se olyan, mint otthon, a dohány is csak ez a tetvedék kapadohány, ami büdösnek büdös, de nem finom. Félve kér kóstolót egy szeszfőzőtől, aki gnóm létére orkpálinkát árul. Rövid, ám alapos minőségvizsgálat következik. A fickó gnóm létére _igen faszagányos_ orkpálinkát árul. Egy üveg lesz, elvitelre. Más nem, kösz.
A szellemet azonban nemcsak táplálni kell, lehetőséget kell neki biztosítani a kibontakozásra is. Miután tehát a pálinkásbutykost a zsebébe süllyesztette, Wruzto deákboltot keres, hogy írószereket vegyen. Van néhány dolog, amit megnézne magának itt Artheniorban, és készítene róluk jegyzetet. Mialatt pedig idefelé evezett a Puccoson, fölmerült benne a gondolat, hogy jól jönne egy térkép a Kikötő alatti csatornákról. Valahogy nem tartja valószínűnek, hogy árulnak ilyet - vagy lopni kell tehát, vagy rajzolni.
Az egész bevásárlás megáll 386 aranyban [Mesélő (Hydra)]. Amikor kész van, elgondolkodik rajt, akar-e még intézni ma valamit, de az eset összes körülményeit mérlegelve arra jut, hogy a fasznak sincs kedve hozzá. Becélozza az első fogadót, amit meglát, és felkészül egy kiadós estebédre.*
*A városszolgák már elkezdték összetakarítani a piacteret. Ami azt illeti, ráfér: zöldség-, tojáshéj, papírszemét, lószar, derót, törött cserepek, kilincsek, kincsek, lincsek meg még a fasz tudja mik hevernek szanaszét. Az árusok többsége azonban az esti sötét ellenére nyitva van. Mielőtt körbenézne, Wruzto nekitámasztja magát a Kovácsműhely oldalának, és újragyújtja a pipáját. A szitáló ködben eltart egy darabig, mire életet tud bele csiholni, de nem siet sehova. Még sercint egy megfontoltat, aztán megnézi, mit lehet szerezni Lanawin legnagyobb városában!
A kínálat tényleg pazar. A krumplitól a méhviasz ajakbalzsamon át a kibaszott aranyhalig minden van, a pirtianesben megszokott dolgok mégis hiányoznak. A hús se olyan, mint otthon, a dohány is csak ez a tetvedék kapadohány, ami büdösnek büdös, de nem finom. Félve kér kóstolót egy szeszfőzőtől, aki gnóm létére orkpálinkát árul. Rövid, ám alapos minőségvizsgálat következik. A fickó gnóm létére _igen faszagányos_ orkpálinkát árul. Egy üveg lesz, elvitelre. Más nem, kösz.
A szellemet azonban nemcsak táplálni kell, lehetőséget kell neki biztosítani a kibontakozásra is. Miután tehát a pálinkásbutykost a zsebébe süllyesztette, Wruzto deákboltot keres, hogy írószereket vegyen. Van néhány dolog, amit megnézne magának itt Artheniorban, és készítene róluk jegyzetet. Mialatt pedig idefelé evezett a Puccoson, fölmerült benne a gondolat, hogy jól jönne egy térkép a Kikötő alatti csatornákról. Valahogy nem tartja valószínűnek, hogy árulnak ilyet - vagy lopni kell tehát, vagy rajzolni.
Az egész bevásárlás megáll 386 aranyban [Mesélő (Hydra)].
Amikor kész van, elgondolkodik rajt, akar-e még intézni ma valamit, de az eset összes körülményeit mérlegelve arra jut, hogy a fasznak sincs kedve hozzá. Becélozza az első fogadót, amit meglát, és felkészül egy kiadós estebédre.*
1673. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-11-27 13:56:56
Üzenet elküldve: 2022-11-27 13:56:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Függőségek kötelékében //
- Kényes téma? *szalad fel a szemöldöke. Kicsit hátrébb is húzódik, hátha a lány vonásaiból ki tud olvasni valamit.* - Kényesebb, mint hogy meg akarsz mérgezni? *Mert hogy ez utóbbihoz még csak le sem halkította a hangját anno a wegtoreni.*
- Nem tudom, édesem *simít végig gondterhelten a szakállán, mint akit ez a fordulat most komoly dilemmába sodorta.* - Beszélni, beszélni... jó, hogy, de háááát... Jyzellie csalódott lesz. *A fejét ingatva morfondírozik, de aztán végül egy nagy sóhajjal megadja magát.*
- Rendben, rendben! Legyen, ahogy szeretnéd. Látom, hogy fontos neked ez a dolog, hát... beszéljünk *bólint nagyot, de az utolsó szón azért érződik, hogy ennél ő valami másabbra jóval szívesebben gondolna.
Nem tudja pontosan, hogy Dayaneer valóban meg akar-e vitatni vele valamit, vagy csupán Jyzellie említése váltotta ki ezt a hirtelen és halaszthatatlan fennforgást, de kíváncsi.
Nem tudja nem észrevenni a piac szélén a tétova megtorpanást. Egy pillanatra ő is gyanakvón futtatja körbe a tekintetét, de aztán csak közelebb vonja a lányt magához. A köpenye melegébe húzva öleli át a derekát.*
- De hiszen imádod, amikor szemtelen vagyok *furakszik a kreol bőrű nyakacskához, hogy csókot orozzon magának.* - Valld csak be!
*Ha a lány kicsusszanna az öleléséből, nem átallja a fogadóig hajszolni játékosan azt a bizonyos vallomást sürgetve. Persze, ha Daya a keze közé akad, akkor közel húzza és az ajkára suttogja a kicsit sem engedő felszólítást.
Most kicsit olyan, mint bohó ifjúként. Nem érdekli, hogy néznek rájuk, míg a felhőtlen jókedv így elragadja. Így is épp elég alkalom van, mikor a komoly dolgok szigorú tekintete alatt kell megvetniük a lábukat. Ezt a néhány lopott pillanatot nem fogja sajnálni magától.*
- Kényes téma? *szalad fel a szemöldöke. Kicsit hátrébb is húzódik, hátha a lány vonásaiból ki tud olvasni valamit.* - Kényesebb, mint hogy meg akarsz mérgezni? *Mert hogy ez utóbbihoz még csak le sem halkította a hangját anno a wegtoreni.*
- Nem tudom, édesem *simít végig gondterhelten a szakállán, mint akit ez a fordulat most komoly dilemmába sodorta.* - Beszélni, beszélni... jó, hogy, de háááát... Jyzellie csalódott lesz. *A fejét ingatva morfondírozik, de aztán végül egy nagy sóhajjal megadja magát.*
- Rendben, rendben! Legyen, ahogy szeretnéd. Látom, hogy fontos neked ez a dolog, hát... beszéljünk *bólint nagyot, de az utolsó szón azért érződik, hogy ennél ő valami másabbra jóval szívesebben gondolna.
Nem tudja pontosan, hogy Dayaneer valóban meg akar-e vitatni vele valamit, vagy csupán Jyzellie említése váltotta ki ezt a hirtelen és halaszthatatlan fennforgást, de kíváncsi.
Nem tudja nem észrevenni a piac szélén a tétova megtorpanást. Egy pillanatra ő is gyanakvón futtatja körbe a tekintetét, de aztán csak közelebb vonja a lányt magához. A köpenye melegébe húzva öleli át a derekát.*
- De hiszen imádod, amikor szemtelen vagyok *furakszik a kreol bőrű nyakacskához, hogy csókot orozzon magának.* - Valld csak be!
*Ha a lány kicsusszanna az öleléséből, nem átallja a fogadóig hajszolni játékosan azt a bizonyos vallomást sürgetve. Persze, ha Daya a keze közé akad, akkor közel húzza és az ajkára suttogja a kicsit sem engedő felszólítást.
Most kicsit olyan, mint bohó ifjúként. Nem érdekli, hogy néznek rájuk, míg a felhőtlen jókedv így elragadja. Így is épp elég alkalom van, mikor a komoly dolgok szigorú tekintete alatt kell megvetniük a lábukat. Ezt a néhány lopott pillanatot nem fogja sajnálni magától.*
1672. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-11-26 23:41:55
Üzenet elküldve: 2022-11-26 23:41:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Függőségek kötelékében //
*Pár hattal ezelőtt, mikor Cressys - így utólag átgondolva vélhetőleg büntetésből - a Kikötőbe küldte, hogy felelevenítse régi kapcsolataikat, még elképzelni sem tudta volna, hogy végül itt köt ki. Artheniorban andalogva, éppen Nolen oldalán. Valószínűleg az az átkozott wegtoreni kupec sem sejtette, bizonyosan menten felrobbanna mérgében, ha tudná. Mindig is féltékeny volt a Velasco'rrára. Néha az is megfordult a kreol fejében, hogy részben a Szhylla elorozása is erről szólt, sietve éket akart verni közéjük, bizonyosan tartott attól, hogy Daya elhagyja. Félelme nem is volt alaptalan, a lány ugyanis néhányszor félreérthetetlenül sugallta ezen szándékát, mely már akkor sem volt egykori gyámja ínyére. Bárcsak láthatná az arcát, mikor megtudja, épp a kikötői karjaiba sikerült üldöznie őt.
Az apró csókot követően hálás, zöld pillantásai egyik pillanatról a másikra válnak morcossá a szajha nevének hallatán. Nem fordul grimaszba arca, nem szándékozik felülni ennek az átlátszó provokációnak, bár tény és való, sikerül érzékeny pontra tapintania a gazembernek.*
- Attól tartok nem lesz most időd erre *úgy adja elő, mint aki valóban szörnyen restelli a dolgot majd bizalmaskodva, halkan folytatja a másik füléhez hajolva* - Fontos megbeszélnivalónk van. Sajnos elég kényes téma, így mindenképp megkívánja egy zárt szoba diszkrécióját. *körbe is pillant, mintha már most attól tartana, hogy valaki kihallgatja őket.
Átlátszó trükknek hathat beszéde, hogy a férfit galádul az ágyába csábítsa, de valójában tényleg van valami, amit mindenképpen meg akar tárgyalni vele. Ki akarja húzni belőle, miről motyoghatott lázálmai közben, sejti viszont, hogy ez egy kicsit sem lesz egyszerű, de talán némi szesz a segítségére lehet. A spicces ember nyelve gyorsabban megered.
Közben a tisztásról lassan ismét a piactér széléhez keverednek. Tekintete akaratlanul is a forgatagban felbukkanó, elsőre ismerősnek tűnő arcokon cikázik, hogy aztán egy kis idő után megnyugodva konstatálja, egyik sem az, akinek gondolta. Csak bízni tud benne, hogy ez a mardosó félelem idővel csillapodik majd, s nem fogja az őrületbe kergetni könyörtelenül.*
- Egyébként bánom már kicsit, hogy neked adtam a bájitalt. Törött bordával nem voltál ilyen szemtelen. *rosszallóan megcsóválja még a fejét még, mielőtt a fogadó felé fordulnak.*
*Pár hattal ezelőtt, mikor Cressys - így utólag átgondolva vélhetőleg büntetésből - a Kikötőbe küldte, hogy felelevenítse régi kapcsolataikat, még elképzelni sem tudta volna, hogy végül itt köt ki. Artheniorban andalogva, éppen Nolen oldalán. Valószínűleg az az átkozott wegtoreni kupec sem sejtette, bizonyosan menten felrobbanna mérgében, ha tudná. Mindig is féltékeny volt a Velasco'rrára. Néha az is megfordult a kreol fejében, hogy részben a Szhylla elorozása is erről szólt, sietve éket akart verni közéjük, bizonyosan tartott attól, hogy Daya elhagyja. Félelme nem is volt alaptalan, a lány ugyanis néhányszor félreérthetetlenül sugallta ezen szándékát, mely már akkor sem volt egykori gyámja ínyére. Bárcsak láthatná az arcát, mikor megtudja, épp a kikötői karjaiba sikerült üldöznie őt.
Az apró csókot követően hálás, zöld pillantásai egyik pillanatról a másikra válnak morcossá a szajha nevének hallatán. Nem fordul grimaszba arca, nem szándékozik felülni ennek az átlátszó provokációnak, bár tény és való, sikerül érzékeny pontra tapintania a gazembernek.*
- Attól tartok nem lesz most időd erre *úgy adja elő, mint aki valóban szörnyen restelli a dolgot majd bizalmaskodva, halkan folytatja a másik füléhez hajolva* - Fontos megbeszélnivalónk van. Sajnos elég kényes téma, így mindenképp megkívánja egy zárt szoba diszkrécióját. *körbe is pillant, mintha már most attól tartana, hogy valaki kihallgatja őket.
Átlátszó trükknek hathat beszéde, hogy a férfit galádul az ágyába csábítsa, de valójában tényleg van valami, amit mindenképpen meg akar tárgyalni vele. Ki akarja húzni belőle, miről motyoghatott lázálmai közben, sejti viszont, hogy ez egy kicsit sem lesz egyszerű, de talán némi szesz a segítségére lehet. A spicces ember nyelve gyorsabban megered.
Közben a tisztásról lassan ismét a piactér széléhez keverednek. Tekintete akaratlanul is a forgatagban felbukkanó, elsőre ismerősnek tűnő arcokon cikázik, hogy aztán egy kis idő után megnyugodva konstatálja, egyik sem az, akinek gondolta. Csak bízni tud benne, hogy ez a mardosó félelem idővel csillapodik majd, s nem fogja az őrületbe kergetni könyörtelenül.*
- Egyébként bánom már kicsit, hogy neked adtam a bájitalt. Törött bordával nem voltál ilyen szemtelen. *rosszallóan megcsóválja még a fejét még, mielőtt a fogadó felé fordulnak.*
1671. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-11-21 01:26:07
Üzenet elküldve: 2022-11-21 01:26:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 371
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Már határozottan hűvös van. Ilyenkor megéri a pénzes üzletembereknek ide kijönni a piacra és pecsenyét sütni mert nemcsak a finom illatok hanem a tűz melege is vonzza már az embereket. Zeekx persze nem egy kereskedő. Ő egy pap. Ennek ellenére ő is itt szokta keresni a kenyérre és borra valót, de most pont annak az ellentétét teszi. Nem prédikál hanem a kofák pultjaihoz próbál átslisszanni a tömeg között. Van elképzelése róla, hogy mit keres. Eldöntötte, hogy könyvet fog írni és rajzol is majd. Írni a barátságról fog és az öröm fontosságáról. Meg ha lesz elég pénze még egy könyvre akkor elkezdi a nőkkel kapcsolatos kalandjait is lejegyezni. De elsődleges az a könyv lesz amibe rajzol majd. Mindenfélét. Pucér nőktől kezdve szép virágokig mindent. Ami örömet okoz neki. Kitalálta, hogy most ezt szeretné így a hite megköveteli, hogy ezen vágyát elégítse ki. Megérkezve egy kereskedő asztalához és meglátva az árakat kezd elmenni a kedve. De azért megszólítja a férfit. Szokásához híven az ilyen helyzetekben már kitapasztalt szükséges ájtatossággal szólítja meg őt. Némi társalgás után sikerül lealkudni a dolgok árát, de így is csak egy könyvet engedhet meg magának úgy, hogy maradjon szállásra is pénze. Na, mindegy. Pajzán kalandjainak még várniuk kell, hogy papírra kerüljenek. Összesen 207 aranyat ad át a barátságos kereskedőnek(Mesélő (Májmétely)) a vett író és rajzoló eszközökért meg a kis könyvecskéért. Távozás előtt még két kezét szertartásosan összeteszi, bal vállától a jobbik viszi, onnan a köldökéig és vissza a bal válláig, közben elkomolyodva mormol magában amivel ha végzett a férfire néz a legőszintébb mosolyával.*
-Légy áldott és boldogság kísérjen a jövőben.
*Ezzel távozna is. Közben azon gondolkozik, hogy mit írjon vagy rajzoljon? Most talán rajzolni több kedve van.*
Távozás előtt még két kezét szertartásosan összeteszi, bal vállától a jobbik viszi, onnan a köldökéig és vissza a bal válláig, közben elkomolyodva mormol magában amivel ha végzett a férfire néz a legőszintébb mosolyával.*-Légy áldott és boldogság kísérjen a jövőben.
*Ezzel távozna is. Közben azon gondolkozik, hogy mit írjon vagy rajzoljon? Most talán rajzolni több kedve van.*
1670. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-11-19 13:56:17
Üzenet elküldve: 2022-11-19 13:56:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
*Amennyire alacsony termete engedi, igyekszik céltudatosan haladni a tömegben. A fejére húzott csuklya ellenére érzékeli, hogy többen megnézik őket - vagyis leginkább Kilencediket -, de ő maga kerüli a bámész tekinteteket.
Elég kényelmetlenül érzi magát, nincs kedve ehhez az egészhez, ám próbál bátornak maradni és győzködni magát, hogy képes lesz erre. Az első megállója egy zöldséges standhoz vezeti, s ugyan nehezen forgatja a szavakat, végül sikerül beszereznie, amit szeretett volna. A többi megállónál aztán mindig kicsit könnyebben megy a beszéd, de alaposan leizzad, mire végez. A tömeg, a szorongás, és bizony a cipekedés miatt is. Mivel nagyobb tételben vásárol, többször is fordulnia kell, mert egyedül nem bír mindent elhordozni.
Összességében 1416 aranyat hagy a piacon (Mesélő (Morw)) különféle árusoknál. Aztán tesz még egy kört egy ruhaárushoz. Nem felejtette el, hogy Kilencediknek mit ígért még aznap, mikor a manó "megszületett" a csillagszilánkból.
Egy teljes váltás ruhát rendel számára, tele sok zsebbel, kiegészítve apró cipővel, mellénnyel és a sajátjához hasonló fekete köpennyel, két lyukkal a csuklyán Kili nagy füleinek. Bár sok anyag nem kell a ruhák elkészítéséhez, de mivel személyre szabott holmik, elkérik az árát. Előlegben 100 aranyat hagy itt értük (Mesélő (Morw)), s csak remélni meri, hogy nem verik át. Ha majd visszafelé jönnek, ismét megállnak a városban, addigra bizonyára elkészülnek apró ruhaneműk.*
- Miért kell várni? Nem tudják gyorsabban megcsinálni? - *Kérdi Kilencedik, mikor már a piac vége felé járnak. Igencsak lelkesen válogatott az anyagok és színek között, meg adogatta az utasításokat, hogy mit hogyan képzel el, és most teljesen be van sózva, hogy mikor kaphatja már meg az új ruháit.*
- Nem. Ehhez idő kell. Főleg, ha azt akarod, hogy szépek legyenek.
- De mikor lesz kész?
- Hallottad. Legalább két-három nap.
- De az nagyon sok!
- Nem annyira.
- De.
- Nem.
- De.
- Jó.
- Naa, elrontottad. Ne add fel ilyen hamar!
- De.
- Ne!
- Nézd, azt hiszem ezek azok a lepények, amiket Valuryen kért. - *Vágja el a vitát Krestvir, és sikeresen el is tereli a manó figyelmét a remekül festő, illatos, gőzölgő lepényekkel.*
- Úh! Én is kérek! Hallod, már korog a gyomrom! - *Bizonygatja. De Krestvirt nem kell győzködni. Négyet is vesz a lepényekből, hogy maradjon későbbre is a finomságból, vagy ha netán Valuryen nem lakna jól egyel. Aztán végre tényleg kifelé vehetik az irányt a főtérhez.*
*Amennyire alacsony termete engedi, igyekszik céltudatosan haladni a tömegben. A fejére húzott csuklya ellenére érzékeli, hogy többen megnézik őket - vagyis leginkább Kilencediket -, de ő maga kerüli a bámész tekinteteket.
Elég kényelmetlenül érzi magát, nincs kedve ehhez az egészhez, ám próbál bátornak maradni és győzködni magát, hogy képes lesz erre. Az első megállója egy zöldséges standhoz vezeti, s ugyan nehezen forgatja a szavakat, végül sikerül beszereznie, amit szeretett volna. A többi megállónál aztán mindig kicsit könnyebben megy a beszéd, de alaposan leizzad, mire végez. A tömeg, a szorongás, és bizony a cipekedés miatt is. Mivel nagyobb tételben vásárol, többször is fordulnia kell, mert egyedül nem bír mindent elhordozni.
Összességében 1416 aranyat hagy a piacon (Mesélő (Morw)) különféle árusoknál.
Aztán tesz még egy kört egy ruhaárushoz. Nem felejtette el, hogy Kilencediknek mit ígért még aznap, mikor a manó "megszületett" a csillagszilánkból.Egy teljes váltás ruhát rendel számára, tele sok zsebbel, kiegészítve apró cipővel, mellénnyel és a sajátjához hasonló fekete köpennyel, két lyukkal a csuklyán Kili nagy füleinek. Bár sok anyag nem kell a ruhák elkészítéséhez, de mivel személyre szabott holmik, elkérik az árát. Előlegben 100 aranyat hagy itt értük (Mesélő (Morw)), s csak remélni meri, hogy nem verik át.
Ha majd visszafelé jönnek, ismét megállnak a városban, addigra bizonyára elkészülnek apró ruhaneműk.*- Miért kell várni? Nem tudják gyorsabban megcsinálni? - *Kérdi Kilencedik, mikor már a piac vége felé járnak. Igencsak lelkesen válogatott az anyagok és színek között, meg adogatta az utasításokat, hogy mit hogyan képzel el, és most teljesen be van sózva, hogy mikor kaphatja már meg az új ruháit.*
- Nem. Ehhez idő kell. Főleg, ha azt akarod, hogy szépek legyenek.
- De mikor lesz kész?
- Hallottad. Legalább két-három nap.
- De az nagyon sok!
- Nem annyira.
- De.
- Nem.
- De.
- Jó.
- Naa, elrontottad. Ne add fel ilyen hamar!
- De.
- Ne!
- Nézd, azt hiszem ezek azok a lepények, amiket Valuryen kért. - *Vágja el a vitát Krestvir, és sikeresen el is tereli a manó figyelmét a remekül festő, illatos, gőzölgő lepényekkel.*
- Úh! Én is kérek! Hallod, már korog a gyomrom! - *Bizonygatja. De Krestvirt nem kell győzködni. Négyet is vesz a lepényekből, hogy maradjon későbbre is a finomságból, vagy ha netán Valuryen nem lakna jól egyel. Aztán végre tényleg kifelé vehetik az irányt a főtérhez.*
1669. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-11-13 21:22:44
Üzenet elküldve: 2022-11-13 21:22:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 467
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 467
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Csavaros az esze. Legalábbis saját bevallása szerint. Ebből kifolyólag a Piactér felé veszi az irányt. Nem csak azért, mert így másik irányból jut vissza Romvárosból, de el tud veszni a népek sűrűjében is. Gyakorlott "elvesző". A Kikötőben volt elég ideje alkalmazni ezt a tudást nem túl eredményes pályafutása alatt.
Ott, a forgatagban forgolódva keres magának egy szabót, hogy találomra leakasszon egy sapkát, majd kérjen egy zsákot is szerzeményének. Így kevésbé van szem előtt a kard, ráadásul a hegyes fülei sincsenek kirakatban.
Kiszámolja az 57 aranyat a Mesélő (Mimóza) szabónak, majd sietősen tovább áll. Annak rendje és módja szerint fejébe is húzza a sapkát. Tudja, mi ő, és nincs vele problémája. Tolvaj. S mint gyakorlott e fajtából, tudja, hogy a gyorsaság nem minden. A megfelelő álca is szükségez ahhoz, hogy ne hívja fel magára a figyelmet. Egy ilyen szép kardot pedig nem fognak csak úgy veszni hagyni. Legalábbis ez a megérzése.
Továbbáll a Piactérről, lehetőleg a járókelők sűrűjét felhasználva. Merre tovább? Lehet, hogy el kellene hagynia a várost minél előbb. Vagy szálljon meg a Pegazusban? Talán meghúzhatná ott magát néhány napot... Míg elül a baj. Vagy vegye be magát Sárvárosba? Hisz oda indult eleve. Bárhogy is, megérzésére fog hallgatni.*
Ott, a forgatagban forgolódva keres magának egy szabót, hogy találomra leakasszon egy sapkát, majd kérjen egy zsákot is szerzeményének. Így kevésbé van szem előtt a kard, ráadásul a hegyes fülei sincsenek kirakatban.
Kiszámolja az 57 aranyat a Mesélő (Mimóza) szabónak,
majd sietősen tovább áll. Annak rendje és módja szerint fejébe is húzza a sapkát. Tudja, mi ő, és nincs vele problémája. Tolvaj. S mint gyakorlott e fajtából, tudja, hogy a gyorsaság nem minden. A megfelelő álca is szükségez ahhoz, hogy ne hívja fel magára a figyelmet. Egy ilyen szép kardot pedig nem fognak csak úgy veszni hagyni. Legalábbis ez a megérzése.Továbbáll a Piactérről, lehetőleg a járókelők sűrűjét felhasználva. Merre tovább? Lehet, hogy el kellene hagynia a várost minél előbb. Vagy szálljon meg a Pegazusban? Talán meghúzhatná ott magát néhány napot... Míg elül a baj. Vagy vegye be magát Sárvárosba? Hisz oda indult eleve. Bárhogy is, megérzésére fog hallgatni.*
1668. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-11-01 12:27:49
Üzenet elküldve: 2022-11-01 12:27:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*Nem állítaná, hogy meglepi a mozdulat, melynek során a kéz fegyverért nyúl. Természetesen az agy előbb kapcsol, így a piacozók körében nem keltenek pánikot egy kivont bökővel. De azért a hegyesfülű némber szemöldöke egy pillanat erejéig felszalad a homlokára. Jobb elraktároznia magában a tényt, hogy a mélységi idegei nem hasonlítanak egy tavaszi rét meleg nyugalmához, így ha legközelebb nem szeretne magára egy kelletlen lyukat, akkor jobb lesz, ha az ilyen beköszönéseit mellőzi.
Ezek után a másik hárítása már meg sem lepi, de azért muszáj megvigyorognia.*
- Francokat nincs fogalmad.
*De nem keresi azon a bizonyos kákán a csomókat, inkább egy legyintéssel engedi is tovaszállni a témát. A kérdésre pedig pusztán csak megvonja a vállát.*
- Piacon vagyunk, nem?
*Tárja szét a kezeit, hogy körbe mutasson az árusokkal és vásárlókkal tarkított helyen, mintha fel kéne hívnia a férfi figyelmét arra, hogy valójában merre is vannak.*
- Szóval disznót fésültem.
*Forgatja meg a szemeit. Majd karbatett kezekkel figyeli, ahogy a vásárlást nyélbe ütik. Persze a további megjegyzések sem mennek el a hegyes fülek mellett, így mély sóhajjal húzza el kissé a száját. Amolyan bűnbánó féleképp. Mert hát dolga lett volna neki is venni pár valamit, erre üres kezekkel tér vissza a mélységi mellé. De eszébe sincs belátni, hogy jobban kellett volna kapkodnia magát ezen a téren.*
- Volt.
*Adja meg a kurta választ, majd az indulásra beleegyezően bólintva fordít hátat az árusnak, hogy elkezdje magát kifelé verekedni. Persze igencsak sűrűn hátra pillantgatva, ugyanis nem szeretné megkockáztatni, hogy ismét elkeveredjen. Mikor pedig már elér egy olyan piaci pontra, ahol a sűrű városi tömeg nem akar folyton a lábára taposni megállítja a lépteit.*
- Akkor akár mutathatnád is az utat.
*Nem állítaná, hogy meglepi a mozdulat, melynek során a kéz fegyverért nyúl. Természetesen az agy előbb kapcsol, így a piacozók körében nem keltenek pánikot egy kivont bökővel. De azért a hegyesfülű némber szemöldöke egy pillanat erejéig felszalad a homlokára. Jobb elraktároznia magában a tényt, hogy a mélységi idegei nem hasonlítanak egy tavaszi rét meleg nyugalmához, így ha legközelebb nem szeretne magára egy kelletlen lyukat, akkor jobb lesz, ha az ilyen beköszönéseit mellőzi.
Ezek után a másik hárítása már meg sem lepi, de azért muszáj megvigyorognia.*
- Francokat nincs fogalmad.
*De nem keresi azon a bizonyos kákán a csomókat, inkább egy legyintéssel engedi is tovaszállni a témát. A kérdésre pedig pusztán csak megvonja a vállát.*
- Piacon vagyunk, nem?
*Tárja szét a kezeit, hogy körbe mutasson az árusokkal és vásárlókkal tarkított helyen, mintha fel kéne hívnia a férfi figyelmét arra, hogy valójában merre is vannak.*
- Szóval disznót fésültem.
*Forgatja meg a szemeit. Majd karbatett kezekkel figyeli, ahogy a vásárlást nyélbe ütik. Persze a további megjegyzések sem mennek el a hegyes fülek mellett, így mély sóhajjal húzza el kissé a száját. Amolyan bűnbánó féleképp. Mert hát dolga lett volna neki is venni pár valamit, erre üres kezekkel tér vissza a mélységi mellé. De eszébe sincs belátni, hogy jobban kellett volna kapkodnia magát ezen a téren.*
- Volt.
*Adja meg a kurta választ, majd az indulásra beleegyezően bólintva fordít hátat az árusnak, hogy elkezdje magát kifelé verekedni. Persze igencsak sűrűn hátra pillantgatva, ugyanis nem szeretné megkockáztatni, hogy ismét elkeveredjen. Mikor pedig már elér egy olyan piaci pontra, ahol a sűrű városi tömeg nem akar folyton a lábára taposni megállítja a lépteit.*
- Akkor akár mutathatnád is az utat.
1667. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-10-26 13:42:42
Üzenet elküldve: 2022-10-26 13:42:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*Gondolataiba merülve hősünk lassan addig vakargatja állát mígnem az ténylegesen el nem kezd viszketni. Az ilyesfajta döntések meghozatala sosem számított az erősségei közé, elvégre fejlődése meglehetőst kései szakaszában került oly élethelyzetbe, melyben nélkülöznie kellett volna bármit is. Az egykori vagyonhoz képest, mely bár sosem volt az övé, mégis élhetett vele, most határozottan nem veti fel a pénz, azonban egy-két apróságnak határozottan nem szabadna a teljes financiális csőd szélére sodornia őt. Ezen gondolatra alapozva meg is születik egy döntés hősünk fejében, így már csak ahhoz kell elég lelki erőt gyűjtenie, hogy azt valamilyen módon ki is exportálja koponyájából. Mély levegőt vesz, s gondolatait összepontosítva számtalan különböző forgatókönyvet készít elő magának arra az esetre, ha valami balul ütne ki, azonban egy esetleges hátbatámadás esete még csak fel sem merül benne. Nagy hibának bizonyul, melyet később, mikor már szíve nem döngeti vadul mellkasát, bele is gravírozza elméjébe mintegy emlékeztető gyanánt. Most azonban a váratlan érintés hatására hősünk kissé megugrik, izmai megfeszülnek, egyik keze pedig ösztönösen fegyverért nyúl, azonban mikor tekintetét hátra veti, a mozdulat félbemarad, s feszült tagjai is megengednek, míg elméjében a hirtelenjött félelem helyét átveszi a zavartság, melyet a nő megjegyzése tovább fokoz. Hiába hát mesterien kivitelezett mozdulatsor. Lebukott.*
- Fogalmam sincs róla, hogy miről beszélsz.
*Morogja maga elé dölyfösen mintegy mentve a menthetőt s egyben tagadva a nyilvánvalót.*
- Hová tűntél egyébként?
*Tereli is tova a témát, miközben tekintete a nő meglehetőst üres kezeire vándorol, melyről bár csak titkon remélte, hogy tele lesznek mindennel amire jelenleg szükségük van és végre maguk mögött hagyhatják ezt az átkozott helyet.*
- Remélem távolléted alatt volt időd nézelődni is. Egy percnél sem szeretnék itt több időt eltölteni, mint amennyi szükséges.
*Azzal hátat is fordít a nőnek, hogy végre valahára nyélbe üsse az üzletet az árussal, aki hősünk közeledése láttán mindössze csak a szemét forgatja s alig kivehetően jegyzi meg magának, hogy: „Ideje volt.” Az első után a többi már mondhatni sétagalopp s a végére már a sötételf egy meglehetőst kezdetleges, de minden kétséget kizáróan rutinnal vág bele az alkudozásba, sőt mi több olyannyira megjön a bátorsága, hogy még egy fenőkövet is sikerül szereznie magának, na meg egy kosarat is, minekutána egyre nehézkesebbé válik megtartani a vásárolt árucikkeket. Végül 391 aranytallért hagy hátra az illetékes árusoknál (Mesélő (Mimóza)) mely végösszeg némileg meg is lepi elvégre az elején sokkal nagyobb veszteségre számított.*
- Azt hiszem minden megvan, szóval ha nincs ellenvetésed, akár indulhatunk is.
*Gondolataiba merülve hősünk lassan addig vakargatja állát mígnem az ténylegesen el nem kezd viszketni. Az ilyesfajta döntések meghozatala sosem számított az erősségei közé, elvégre fejlődése meglehetőst kései szakaszában került oly élethelyzetbe, melyben nélkülöznie kellett volna bármit is. Az egykori vagyonhoz képest, mely bár sosem volt az övé, mégis élhetett vele, most határozottan nem veti fel a pénz, azonban egy-két apróságnak határozottan nem szabadna a teljes financiális csőd szélére sodornia őt. Ezen gondolatra alapozva meg is születik egy döntés hősünk fejében, így már csak ahhoz kell elég lelki erőt gyűjtenie, hogy azt valamilyen módon ki is exportálja koponyájából. Mély levegőt vesz, s gondolatait összepontosítva számtalan különböző forgatókönyvet készít elő magának arra az esetre, ha valami balul ütne ki, azonban egy esetleges hátbatámadás esete még csak fel sem merül benne. Nagy hibának bizonyul, melyet később, mikor már szíve nem döngeti vadul mellkasát, bele is gravírozza elméjébe mintegy emlékeztető gyanánt. Most azonban a váratlan érintés hatására hősünk kissé megugrik, izmai megfeszülnek, egyik keze pedig ösztönösen fegyverért nyúl, azonban mikor tekintetét hátra veti, a mozdulat félbemarad, s feszült tagjai is megengednek, míg elméjében a hirtelenjött félelem helyét átveszi a zavartság, melyet a nő megjegyzése tovább fokoz. Hiába hát mesterien kivitelezett mozdulatsor. Lebukott.*
- Fogalmam sincs róla, hogy miről beszélsz.
*Morogja maga elé dölyfösen mintegy mentve a menthetőt s egyben tagadva a nyilvánvalót.*
- Hová tűntél egyébként?
*Tereli is tova a témát, miközben tekintete a nő meglehetőst üres kezeire vándorol, melyről bár csak titkon remélte, hogy tele lesznek mindennel amire jelenleg szükségük van és végre maguk mögött hagyhatják ezt az átkozott helyet.*
- Remélem távolléted alatt volt időd nézelődni is. Egy percnél sem szeretnék itt több időt eltölteni, mint amennyi szükséges.
*Azzal hátat is fordít a nőnek, hogy végre valahára nyélbe üsse az üzletet az árussal, aki hősünk közeledése láttán mindössze csak a szemét forgatja s alig kivehetően jegyzi meg magának, hogy: „Ideje volt.” Az első után a többi már mondhatni sétagalopp s a végére már a sötételf egy meglehetőst kezdetleges, de minden kétséget kizáróan rutinnal vág bele az alkudozásba, sőt mi több olyannyira megjön a bátorsága, hogy még egy fenőkövet is sikerül szereznie magának, na meg egy kosarat is, minekutána egyre nehézkesebbé válik megtartani a vásárolt árucikkeket. Végül 391 aranytallért hagy hátra az illetékes árusoknál (Mesélő (Mimóza))
mely végösszeg némileg meg is lepi elvégre az elején sokkal nagyobb veszteségre számított.*- Azt hiszem minden megvan, szóval ha nincs ellenvetésed, akár indulhatunk is.
1666. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-10-24 20:03:28
Üzenet elküldve: 2022-10-24 20:03:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Most már frissen és üdén indul el újabb körútra, hogy pár információ morzsa alapján, saját két szép szemével is megismerje a környéket. Jól is lakott, fürdeni is volt ideje, ruházatát és felszerelését is ellenőrizte. Álcája rendben. Így útnak indul egy olyan hely irányába, amiről csupa szépet hallott. Szöges ellentéte a meredélynek, ami pedig tényleg lenyűgözi. Csendes ám határozott léptekkel halad, hogy minél előbb célba érhessen. Noha pillantása azért kiterjed másra is, így csemegézik a város látnivalói közül.*
1665. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-10-19 19:57:37
Üzenet elküldve: 2022-10-19 19:57:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*Biztos kapni fog a képére, ha nem is a szó szoros értelemben (remélhetőleg), hogy képes volt elcsavarogni a mélységitől. Ahogy keze kicsúszik a másikéból és beleveszik az árusok és a vásárlók forgatagába, szinte megbabonázva issza magába a látvány, az illatok és hangok egyvelegét. Pedig esküszik a három istenre egyszerre, hogy gyűlöli a tömeget, de talán a kíséretnek köszönhető, talán az újdonság varázsának, de valahogy most ez az érzés köddé válik hirtelen. Ez magyarázhatja, hogy ennyire belebambul az egészbe, hogy elveszítette pillanatok alatt a férfit. Vagy csak szokás szerint túl habókos és figyelmetlen, ami inkább a valószínűbb gondolat.*
- Gulyás. Ahhoz sok zöldség kell, meg zsír. A levesek közül az az egyik... *Pillant is hátra, hogy izgatott mosollyal mesélje el a férfinak, de csak valami idegen fogatlan vigyorát pillantja meg maga mögött.* kedvencem.
*Pillázik párat, majd fintorogva ugrik hátrébb a fogatlantól, minek hála egy asszonynak ütődik, kinek innentől kezdve hallgathatja a sápítozását. Már ameddig nem húzza fel a nyúlcipőt és áll neki menekülni.*
- Francba.
*Nyögi kínjában, ahogy kékjei vadul kezdik mérni a tömeget a mélységi után kutakodva, közben lábait is sebesen szedi. Amit gyenge tüdeje követni sem nagyon tud, így hosszú percek elteltével már szaporán kapkodja a levegőt.
Azután csak megtörténik a csoda, legalábbis nagyon reméli. Mert egy fekete alakot sikerül kiszúrnia a kencés standnál, aki hamarost kiköt az italoknál. Lépteit gyorsan le is fékezi, háta mögött a morgó tömeggel. Akikre már igyekszik ügyet sem vetni. Mély levegővel próbálja visszaszerezni nyugodt légzését, ami inkább kevesebb, mint több sikerrel jár. De aztán csak megpróbálkozik még így is becserkészni a másikat. Kissé tétován lép mögé és veregeti meg a vállát.*
- Szerintem a mályva illik igazán a szemed színéhez.
*Dünnyögi, ahogy szeme sarkából visszapillant a kencék felé.*
*Biztos kapni fog a képére, ha nem is a szó szoros értelemben (remélhetőleg), hogy képes volt elcsavarogni a mélységitől. Ahogy keze kicsúszik a másikéból és beleveszik az árusok és a vásárlók forgatagába, szinte megbabonázva issza magába a látvány, az illatok és hangok egyvelegét. Pedig esküszik a három istenre egyszerre, hogy gyűlöli a tömeget, de talán a kíséretnek köszönhető, talán az újdonság varázsának, de valahogy most ez az érzés köddé válik hirtelen. Ez magyarázhatja, hogy ennyire belebambul az egészbe, hogy elveszítette pillanatok alatt a férfit. Vagy csak szokás szerint túl habókos és figyelmetlen, ami inkább a valószínűbb gondolat.*
- Gulyás. Ahhoz sok zöldség kell, meg zsír. A levesek közül az az egyik... *Pillant is hátra, hogy izgatott mosollyal mesélje el a férfinak, de csak valami idegen fogatlan vigyorát pillantja meg maga mögött.* kedvencem.
*Pillázik párat, majd fintorogva ugrik hátrébb a fogatlantól, minek hála egy asszonynak ütődik, kinek innentől kezdve hallgathatja a sápítozását. Már ameddig nem húzza fel a nyúlcipőt és áll neki menekülni.*
- Francba.
*Nyögi kínjában, ahogy kékjei vadul kezdik mérni a tömeget a mélységi után kutakodva, közben lábait is sebesen szedi. Amit gyenge tüdeje követni sem nagyon tud, így hosszú percek elteltével már szaporán kapkodja a levegőt.
Azután csak megtörténik a csoda, legalábbis nagyon reméli. Mert egy fekete alakot sikerül kiszúrnia a kencés standnál, aki hamarost kiköt az italoknál. Lépteit gyorsan le is fékezi, háta mögött a morgó tömeggel. Akikre már igyekszik ügyet sem vetni. Mély levegővel próbálja visszaszerezni nyugodt légzését, ami inkább kevesebb, mint több sikerrel jár. De aztán csak megpróbálkozik még így is becserkészni a másikat. Kissé tétován lép mögé és veregeti meg a vállát.*
- Szerintem a mályva illik igazán a szemed színéhez.
*Dünnyögi, ahogy szeme sarkából visszapillant a kencék felé.*
1664. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-10-16 20:08:20
Üzenet elküldve: 2022-10-16 20:08:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Függőségek kötelékében //
*Nolen nem túl járatos a füvek terén, néhánytól eltekintve, amik gyakran vagy jó áron fordulnak meg a piacon. Így aztán ő egyáltalán nem tartja túlzónak az elővigyázatosságát. Az ilyen vajákos kuruzslókban épp oly kevéssé bízik, mint a wegtoreniekben. A lány elég agyafúrt hozzá, hogy olyasmit kérjen, ami ártalmatlannak tűnik, esetleg több ilyen összetevőből adja ki a szükséges hatást. A nők és szerek... Sok intő történet alapját adja e kombináció, ő pedig nem akar egy újabb ilyen mű szánnivaló hőse lenni. Szóval nem, nem száll magába a lesújtó pillantástól. Ami inkább pofonként hat, az a gondolat, hogy Daya listáján ez a tétel is szerepelt. Hirtelen sokfelé burjánzik a dolog a fejében, kezdve onnan, hogy miféle emberré lett, hogy a maga kedvére ilyesmire kényszerít egy leányt? Felkavarodik benne az ijesztő és szívmelengetően abszurd lehetőség, hogy egy család legyenek. Hogy apa legyen. Nem-nem, valószínűleg erre még egyikük sem áll készen, és épp ezért egy kicsit sokkoló is a tény, hogy ahányszor együtt háltak, nem is gondolt erre. Az a kis főzet olyan elterjedt, hogy eszébe se jutott.
Minthogy eztán már ugyebár minden a helyére kerül, igyekszik túllépni a tépelődésen, de ha egyszer egy gondolat kibukik, azt nehéz hallgatásra bírni.
Míg a Velasco'rra az üzleti ügyeit intézi, a wegtoreni meglepően jól viseli magát. Nem tetszik neki ez a felállás, az egyértelmű, de magához képest igazi jó kislány. Csak egy alkalommal kell rövidre zárnia egy diskurzust, amikor Daya hirtelen eltűnik a látóteréből. Sietősen búcsúzik és fordul is ki az ajtón a lány után. Szinte biztos benne, hogy nem látja többé és korholja magát, amiért túl hamar engedett neki túl nagy szabadságot. És most még futni se tudna túl eredményesen, ha esetleg még megpillantaná valahol a tömegben. Már ez a sietős tempó is nehezen megy.
Ezekkel a gondolatokkal hadakozva nem kicsit lepi meg, hogy csaknem beleütközik a lányba, amikor a sikátor szélénél kifordul a másik utcára. Mondana valamit, de inkább csak összeszorítja az ajkát. Hogy is hordhatná le, amikor...*
- Gyógyító ital? *veszi kézbe az üvegcsét. Mi tagadás, nem szívesen él ilyesmivel. Aki hallott már kókler alkimisták löttyeinek félresikerült eredményeiről, az inkább kerüli az ilyesmit. Ám való igaz, az állapota nagyon is kívánná a gyors hatású kotyvalékot. A lábadozás túl keserves és hosszadalmas.
kihúzza a dugót és beleszagol az üvegbe. Igen. Szagra stimmel. Színre stimmel. Valahogy mégse tud feltétel nélkül bízni a dologban. Végül egy nagy sóhajjal, jöjjön, aminek jönnie kell alapon gallér mögé küldi a zöld löttyöt. Még a szemét is összeszorítja a bármire felkészülés jegyében, de a hatás úgy cikázik át elkínzott testén, hogy nem hagy kétséget. Mint egy erőteljes fuvallat a száraz leveleket a sikátorból, úgy söpri el a fájdalmat és a gyengeséget ez a rendkívüli szerecske.
Először csak az egyik szemét nyitja ki, mint aki azért kételkedik, hogy nem-e lett zöld a bőre vagy nőtt úszóhártya az ujjai közé egy nem említett mellékhatásként, de úgy tűnik, megúszta ilyesmi nélkül.*
- Szóval a méreg része késleltetett hatású *vonja le a konzekvenciát. Meg kellene köszönnie, de nagyon nem jön a nyelvére, úgyhogy inkább ilyesmivel igyekszik elütni a dolgot.
Most, hogy már jól van, hagyja, sőt, elvárja, hogy Daya karoljon belé ezen a kis sétán, de az andalgás nem tart soká. Nolen kérdése kibukik, ami újból letépi a varrt egy régóta hordott, sokszor elfertőződött és újra felnyílt sebről. Felkészül rá, de a válasz, amit kap, szinte leforrázza. Ezt... furcsamód nem vette számításba. Ami azért is elképesztő, mert ha valamire ily hőn vágyik a szív, azt az eshetőséget azért illik közelebb engedni.
Tulajdonképpen nem hisz a lánynak. Nem mer hinni benne, hogy tényleg igaz, amit kiejt a száján. Nem, egyáltalán nem ringatja magát olyan képzelgésbe, hogy rajta kívül senki nem volt, de ez, ami azt jelenti, hogy senki fontos, még ezt se engedi elhinni az árulásban meghegesedett szív. De ha kegyes hazugság is, ha számító hazugság is, akkor is jólesik.
Mikor a lány elfordul és inkább tovább indulna, hogy messzebb kerülhessen a kényes kérdéstől és a rá adott választól, Nolen visszahúzza, és maga felé fordítva ezúttal ő markol rá az új kabát gallérjára. Hosszan csókolja azt az átkozott wegtorenit, aki mindig a gyengéje volt, amióta ismeri, aztán csak a homlokának dönti a homlokát, hogy kiélvezze ezt a csepp békét.*
- Tudja *sóhajtja.* - És valószínűleg tajtékzik miatta, de ha meglesz Cressys és felkoncolhatja, lecsillapszik.
*Hát igen. Antorac Velasco'rra nem a megbocsátó természetéről hírhedt. Bölcsebb még egy darabig inkább nem kerülni a szeme elé.*
- Persze ha az unokáját hordanád, biztos jobban fogadta volna *szúrja oda tréfálkozva.*
*Nolen nem túl járatos a füvek terén, néhánytól eltekintve, amik gyakran vagy jó áron fordulnak meg a piacon. Így aztán ő egyáltalán nem tartja túlzónak az elővigyázatosságát. Az ilyen vajákos kuruzslókban épp oly kevéssé bízik, mint a wegtoreniekben. A lány elég agyafúrt hozzá, hogy olyasmit kérjen, ami ártalmatlannak tűnik, esetleg több ilyen összetevőből adja ki a szükséges hatást. A nők és szerek... Sok intő történet alapját adja e kombináció, ő pedig nem akar egy újabb ilyen mű szánnivaló hőse lenni. Szóval nem, nem száll magába a lesújtó pillantástól. Ami inkább pofonként hat, az a gondolat, hogy Daya listáján ez a tétel is szerepelt. Hirtelen sokfelé burjánzik a dolog a fejében, kezdve onnan, hogy miféle emberré lett, hogy a maga kedvére ilyesmire kényszerít egy leányt? Felkavarodik benne az ijesztő és szívmelengetően abszurd lehetőség, hogy egy család legyenek. Hogy apa legyen. Nem-nem, valószínűleg erre még egyikük sem áll készen, és épp ezért egy kicsit sokkoló is a tény, hogy ahányszor együtt háltak, nem is gondolt erre. Az a kis főzet olyan elterjedt, hogy eszébe se jutott.
Minthogy eztán már ugyebár minden a helyére kerül, igyekszik túllépni a tépelődésen, de ha egyszer egy gondolat kibukik, azt nehéz hallgatásra bírni.
Míg a Velasco'rra az üzleti ügyeit intézi, a wegtoreni meglepően jól viseli magát. Nem tetszik neki ez a felállás, az egyértelmű, de magához képest igazi jó kislány. Csak egy alkalommal kell rövidre zárnia egy diskurzust, amikor Daya hirtelen eltűnik a látóteréből. Sietősen búcsúzik és fordul is ki az ajtón a lány után. Szinte biztos benne, hogy nem látja többé és korholja magát, amiért túl hamar engedett neki túl nagy szabadságot. És most még futni se tudna túl eredményesen, ha esetleg még megpillantaná valahol a tömegben. Már ez a sietős tempó is nehezen megy.
Ezekkel a gondolatokkal hadakozva nem kicsit lepi meg, hogy csaknem beleütközik a lányba, amikor a sikátor szélénél kifordul a másik utcára. Mondana valamit, de inkább csak összeszorítja az ajkát. Hogy is hordhatná le, amikor...*
- Gyógyító ital? *veszi kézbe az üvegcsét. Mi tagadás, nem szívesen él ilyesmivel. Aki hallott már kókler alkimisták löttyeinek félresikerült eredményeiről, az inkább kerüli az ilyesmit. Ám való igaz, az állapota nagyon is kívánná a gyors hatású kotyvalékot. A lábadozás túl keserves és hosszadalmas.
kihúzza a dugót és beleszagol az üvegbe. Igen. Szagra stimmel. Színre stimmel. Valahogy mégse tud feltétel nélkül bízni a dologban. Végül egy nagy sóhajjal, jöjjön, aminek jönnie kell alapon gallér mögé küldi a zöld löttyöt. Még a szemét is összeszorítja a bármire felkészülés jegyében, de a hatás úgy cikázik át elkínzott testén, hogy nem hagy kétséget. Mint egy erőteljes fuvallat a száraz leveleket a sikátorból, úgy söpri el a fájdalmat és a gyengeséget ez a rendkívüli szerecske.
Először csak az egyik szemét nyitja ki, mint aki azért kételkedik, hogy nem-e lett zöld a bőre vagy nőtt úszóhártya az ujjai közé egy nem említett mellékhatásként, de úgy tűnik, megúszta ilyesmi nélkül.*
- Szóval a méreg része késleltetett hatású *vonja le a konzekvenciát. Meg kellene köszönnie, de nagyon nem jön a nyelvére, úgyhogy inkább ilyesmivel igyekszik elütni a dolgot.
Most, hogy már jól van, hagyja, sőt, elvárja, hogy Daya karoljon belé ezen a kis sétán, de az andalgás nem tart soká. Nolen kérdése kibukik, ami újból letépi a varrt egy régóta hordott, sokszor elfertőződött és újra felnyílt sebről. Felkészül rá, de a válasz, amit kap, szinte leforrázza. Ezt... furcsamód nem vette számításba. Ami azért is elképesztő, mert ha valamire ily hőn vágyik a szív, azt az eshetőséget azért illik közelebb engedni.
Tulajdonképpen nem hisz a lánynak. Nem mer hinni benne, hogy tényleg igaz, amit kiejt a száján. Nem, egyáltalán nem ringatja magát olyan képzelgésbe, hogy rajta kívül senki nem volt, de ez, ami azt jelenti, hogy senki fontos, még ezt se engedi elhinni az árulásban meghegesedett szív. De ha kegyes hazugság is, ha számító hazugság is, akkor is jólesik.
Mikor a lány elfordul és inkább tovább indulna, hogy messzebb kerülhessen a kényes kérdéstől és a rá adott választól, Nolen visszahúzza, és maga felé fordítva ezúttal ő markol rá az új kabát gallérjára. Hosszan csókolja azt az átkozott wegtorenit, aki mindig a gyengéje volt, amióta ismeri, aztán csak a homlokának dönti a homlokát, hogy kiélvezze ezt a csepp békét.*
- Tudja *sóhajtja.* - És valószínűleg tajtékzik miatta, de ha meglesz Cressys és felkoncolhatja, lecsillapszik.
*Hát igen. Antorac Velasco'rra nem a megbocsátó természetéről hírhedt. Bölcsebb még egy darabig inkább nem kerülni a szeme elé.*
- Persze ha az unokáját hordanád, biztos jobban fogadta volna *szúrja oda tréfálkozva.*
1663. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-10-16 14:41:58
Üzenet elküldve: 2022-10-16 14:41:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 244
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Függőségek kötelékében //
*Végtelenül átlátszóan simul mögé a kikötői, miközben a füvesemberrel diskurál. Nehéz volna hibáztatni a bizalmatlanságáért, elvégre minden oka megvan intrikát feltételezni az ügylet mögött. Ettől függetlenül kissé sértetten feszül meg az ölelésben, keményednek meg a vonásai a kéretlen csókok nyomán. Nem a gyanakvás zavarja, sokkalta inkább, hogy a kikötői azt feltételezi, ilyen amatőr módon intézne egy ilyen fontos dolgot. Biztosan nem vásárolna mérget vagy altatót épp a orra előtt.
Megnyugodhat hát a kikötői, mikor a Rhéa félelmének jól ismert neve diszkréten elhangzik, s mielőtt kabátja zsebének mélyére süllyesztené a szárítmánnyal teli erszényt, elnyúlik egy kedvesnek jóindulattal sem nevezhető mosoly az arcán a másikra pillantva.*
~ Remélem elégedett vagy ~ *Nem szól, de épp elég beszédes a tekintete.
Ahogy maguk mögött hagyják a bőrdíszművest, belekényszerül a néma kísérő szerepében, ami a legkevésbé sem ízlik neki. Úgy érzi magát, mint valami taknyos kölyök, akit nem avatnak be a felnőttek, számára bonyolultnak titulált ügyes-bajos dolgaiba. Veszettül kínozza a kíváncsiság, azonban nem kérdez, csupán csendesen megfigyel. Teszi ezt a lehető legalaposabban. Megjegyzi a helyeket, az emberek arcát, az elhangzott párbeszédeket, még ha számára nincs is túl sok értelme. Sohasem tudhatja, mikor lesz a hasznára.
Az utolsó alkalommal, mikor maradásra intik, mint egy engedelmes ölebet, szóba elegyedik egy idősebb gnóm kotyvasztóval. Nem csak úgy találomra inti le, korábbi vásárlásai közben kikérte pár kofa véleményét, kitől érdemes ilyesmit venni, ők ajánlották ezt a Mailkic nevűt. Meg is vesz tőle 1 Világoszöld varázsitalt, melyet a hamarosan visszatérő Nolenar Kweld Velasco'rra kezébe nyom. *
- A sebeidre. *fűzi hozzá tárgyilagosan, mindenféle gyengédséget mellőzve.* - Idd meg.
*Nem tudja mennyire ismerős a bájitalokkal a férfi, használt-e valaha ilyesmit, de ha kicsit is jártas a világukban, tudhatja, hogy ártalmatlan itókáról van szó.*
- Járjunk még egyet, szép időnk van *biccent a tisztás irányába, aztán, ha meg nem állítják, el is indul felé. Jól esne most neki egy csendes, nyugalmas séta az elmúlt napok után, de elég hamar nyilvánvalóvá válik, hogy nem ezen a napon fogja megkapni. Már a téma röpke felvezetése is épp elég ahhoz, hogy valamelyest összeszoruljon a gyomra a levegőbe finoman vegyülő feszültségtől. Csaknem dacból felel. Egy gonosz kis hang máris undorítóan suttog a fülébe, hogy ragadja meg az alkalmat, és hozzá ki a sodrából Nolent. Jyzellie miatt. Minden esetleges szajha miatt, akivel a sors azóta összehozta a tengerészt. Minden nőcske miatt, akinek pár kellemes éjszaka reményében szerelmet hazudott, és főleg azok miatt, akiknek talán őszintén mondta. Ezekre gondolva épp eléggé felhúzza magát ahhoz, hogy valami hitvány, kétes választ adjon, de végül csak megáll és kikötőire néz. Mélyet sóhajtva, a szavakat keresve, gondoskodó mozdulatokkal igazítja meg ingje gallérját, mielőtt egy pillanatra gyengéden a kabátba kapaszkodna.*
- Senki *Van valami szomorú ebben a halk, őszinte válaszban. Akadt persze szeretője odahaza, jelentéktelen ficsúr, akit néhanapján az ágyába szólított, de nem érdekli különösebben, mi lehet vele. Az érzés pedig valószínűleg kölcsönös. Nincs már élő rokona sem a városban, Cressys és egykori társai pedig jobb, ha halottnak hiszik.* - Talán csak, ha Almarnak üzennél...
*Ő is megkönnyebbült, mikor megtudta, hogy jól van az őrmester, úgy véli talán ez fordítva is így van. Megköszörülve torkát rántja ki magát a környékező melankóliából, majd elereszti a másikat és tovább indul.*
- Az öreg tudja, hogy élek? *vált témát, noha egyáltalán nem evezik kellemesebb vizekre. Szeretné tudni, mit is keres itt Artheniorban pontosan a Velasco'rra*
*Végtelenül átlátszóan simul mögé a kikötői, miközben a füvesemberrel diskurál. Nehéz volna hibáztatni a bizalmatlanságáért, elvégre minden oka megvan intrikát feltételezni az ügylet mögött. Ettől függetlenül kissé sértetten feszül meg az ölelésben, keményednek meg a vonásai a kéretlen csókok nyomán. Nem a gyanakvás zavarja, sokkalta inkább, hogy a kikötői azt feltételezi, ilyen amatőr módon intézne egy ilyen fontos dolgot. Biztosan nem vásárolna mérget vagy altatót épp a orra előtt.
Megnyugodhat hát a kikötői, mikor a Rhéa félelmének jól ismert neve diszkréten elhangzik, s mielőtt kabátja zsebének mélyére süllyesztené a szárítmánnyal teli erszényt, elnyúlik egy kedvesnek jóindulattal sem nevezhető mosoly az arcán a másikra pillantva.*
~ Remélem elégedett vagy ~ *Nem szól, de épp elég beszédes a tekintete.
Ahogy maguk mögött hagyják a bőrdíszművest, belekényszerül a néma kísérő szerepében, ami a legkevésbé sem ízlik neki. Úgy érzi magát, mint valami taknyos kölyök, akit nem avatnak be a felnőttek, számára bonyolultnak titulált ügyes-bajos dolgaiba. Veszettül kínozza a kíváncsiság, azonban nem kérdez, csupán csendesen megfigyel. Teszi ezt a lehető legalaposabban. Megjegyzi a helyeket, az emberek arcát, az elhangzott párbeszédeket, még ha számára nincs is túl sok értelme. Sohasem tudhatja, mikor lesz a hasznára.
Az utolsó alkalommal, mikor maradásra intik, mint egy engedelmes ölebet, szóba elegyedik egy idősebb gnóm kotyvasztóval. Nem csak úgy találomra inti le, korábbi vásárlásai közben kikérte pár kofa véleményét, kitől érdemes ilyesmit venni, ők ajánlották ezt a Mailkic nevűt. Meg is vesz tőle 1 Világoszöld varázsitalt, melyet a hamarosan visszatérő Nolenar Kweld Velasco'rra kezébe nyom.
*- A sebeidre. *fűzi hozzá tárgyilagosan, mindenféle gyengédséget mellőzve.* - Idd meg.
*Nem tudja mennyire ismerős a bájitalokkal a férfi, használt-e valaha ilyesmit, de ha kicsit is jártas a világukban, tudhatja, hogy ártalmatlan itókáról van szó.*
- Járjunk még egyet, szép időnk van *biccent a tisztás irányába, aztán, ha meg nem állítják, el is indul felé. Jól esne most neki egy csendes, nyugalmas séta az elmúlt napok után, de elég hamar nyilvánvalóvá válik, hogy nem ezen a napon fogja megkapni. Már a téma röpke felvezetése is épp elég ahhoz, hogy valamelyest összeszoruljon a gyomra a levegőbe finoman vegyülő feszültségtől. Csaknem dacból felel. Egy gonosz kis hang máris undorítóan suttog a fülébe, hogy ragadja meg az alkalmat, és hozzá ki a sodrából Nolent. Jyzellie miatt. Minden esetleges szajha miatt, akivel a sors azóta összehozta a tengerészt. Minden nőcske miatt, akinek pár kellemes éjszaka reményében szerelmet hazudott, és főleg azok miatt, akiknek talán őszintén mondta. Ezekre gondolva épp eléggé felhúzza magát ahhoz, hogy valami hitvány, kétes választ adjon, de végül csak megáll és kikötőire néz. Mélyet sóhajtva, a szavakat keresve, gondoskodó mozdulatokkal igazítja meg ingje gallérját, mielőtt egy pillanatra gyengéden a kabátba kapaszkodna.*
- Senki *Van valami szomorú ebben a halk, őszinte válaszban. Akadt persze szeretője odahaza, jelentéktelen ficsúr, akit néhanapján az ágyába szólított, de nem érdekli különösebben, mi lehet vele. Az érzés pedig valószínűleg kölcsönös. Nincs már élő rokona sem a városban, Cressys és egykori társai pedig jobb, ha halottnak hiszik.* - Talán csak, ha Almarnak üzennél...
*Ő is megkönnyebbült, mikor megtudta, hogy jól van az őrmester, úgy véli talán ez fordítva is így van. Megköszörülve torkát rántja ki magát a környékező melankóliából, majd elereszti a másikat és tovább indul.*
- Az öreg tudja, hogy élek? *vált témát, noha egyáltalán nem evezik kellemesebb vizekre. Szeretné tudni, mit is keres itt Artheniorban pontosan a Velasco'rra*
1662. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-10-16 13:49:23
Üzenet elküldve: 2022-10-16 13:49:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gyors kitérő//
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Amikor a nyurga elkapja a csuklóját, hát az eléggé meglepi. Inkább olyan, a végére fejhangúvá vékonyodón kifakadós fajtának nézte volna. Annak a fajtának, akinek így lüktet az az ér a halántékán és remegés áll a szemébe, mikor elpattan a cérna. (Bris igazi szakértő már az utolsó csepp utáni viselkedések kategóriái terén.)
Szóval azzal, ha valami meglepő történik, az a baj, hogy olyankor reflexből cselekszik az ember. Márpedig Bris reflexei szatírokon és késes rohadékokon csiszolódtak, úgyhogy mondhatjuk, hogy a kölyökgólyának állati nagy szerencséje van, hogy a bokán rúgásnál pattant fel a nyereménykönyv és nem például az ágyékon térdelésnél. Ezek a pitypangzabálók persze elég fürgék állítólag, szóval talán ezt is megússza, de legalább a leckét megtanulja.
A vörös tarajból már csak egy-egy megszabdalt csimbókot birtokló lány biztos nem érez fikarcnyi bűntudatot se, ha esetleg úgy rendesen sikerül eltalálnia a másikat. Legfeljebb annyi haszna lehet a dolognak, hogy Bris egy kis időre elkussol, míg leülepszenek az események.*
- Honnan a francból tudjam? *ráncolja össze a homlokát a kérdésre.* - Olyan csúnyán be voltam karmolva, hogy még az se rémlik, mikor kezdtünk inni!
*Morcosan összefűzi a kajait, mint akinek esze ágában sincs megmozdulni ebből a lecövekelésből. A zaba említése viszont tényleg megtöri a jeget.*
- És egy pofa sört! *áll bele az alkupozícióba, amint megérzi a lehetőséget. Tény, ami tény: mostanra már mocskosul kong a gyomra. Az előző esti züllés rendesen helyben hagyta. A jó öreg szivacsbelű Gurgo szerint a mocskos nagy bebaszásnak kellően le kell ágyazni odabent és ha megvolt, be is kell takargatni, hogy ne szedjen szét a másnap. És ez bizony állati nagy igazság!*
// A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*Amikor a nyurga elkapja a csuklóját, hát az eléggé meglepi. Inkább olyan, a végére fejhangúvá vékonyodón kifakadós fajtának nézte volna. Annak a fajtának, akinek így lüktet az az ér a halántékán és remegés áll a szemébe, mikor elpattan a cérna. (Bris igazi szakértő már az utolsó csepp utáni viselkedések kategóriái terén.)
Szóval azzal, ha valami meglepő történik, az a baj, hogy olyankor reflexből cselekszik az ember. Márpedig Bris reflexei szatírokon és késes rohadékokon csiszolódtak, úgyhogy mondhatjuk, hogy a kölyökgólyának állati nagy szerencséje van, hogy a bokán rúgásnál pattant fel a nyereménykönyv és nem például az ágyékon térdelésnél. Ezek a pitypangzabálók persze elég fürgék állítólag, szóval talán ezt is megússza, de legalább a leckét megtanulja.
A vörös tarajból már csak egy-egy megszabdalt csimbókot birtokló lány biztos nem érez fikarcnyi bűntudatot se, ha esetleg úgy rendesen sikerül eltalálnia a másikat. Legfeljebb annyi haszna lehet a dolognak, hogy Bris egy kis időre elkussol, míg leülepszenek az események.*
- Honnan a francból tudjam? *ráncolja össze a homlokát a kérdésre.* - Olyan csúnyán be voltam karmolva, hogy még az se rémlik, mikor kezdtünk inni!
*Morcosan összefűzi a kajait, mint akinek esze ágában sincs megmozdulni ebből a lecövekelésből. A zaba említése viszont tényleg megtöri a jeget.*
- És egy pofa sört! *áll bele az alkupozícióba, amint megérzi a lehetőséget. Tény, ami tény: mostanra már mocskosul kong a gyomra. Az előző esti züllés rendesen helyben hagyta. A jó öreg szivacsbelű Gurgo szerint a mocskos nagy bebaszásnak kellően le kell ágyazni odabent és ha megvolt, be is kell takargatni, hogy ne szedjen szét a másnap. És ez bizony állati nagy igazság!*
1661. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2022-10-16 09:25:32
Üzenet elküldve: 2022-10-16 09:25:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Függőségek kötelékében //
*A feledhetőségre csak enyhén megvonja a vállát és az arcán is csak az a piaci-taktikának amúgy kiváló kifejezés ül, ami mögött csendesen egy nem túl lenyűgözött "a fene tudja" hümmög. Nem csak a lány játszik jól a színlelés aljassággal felhúrozott hangszerén.
A piacra érve hamar kiderül, hogy a wegtorenit nem nagyon kell noszogatni a vásárlásra. Beleveti magát az alkudozásba, mielőtt Nolen megszólalhatna. A jellegzetesen pergő, harsány beszéd ebben a közegben egészen kiteljesedik. A virtus és a csinos pofi, mint szárnysegédek mellett, pedig a kereskedőknek pláne fel kell kötniük a gatyájukat.
A Velasco'rra szeme gyanakvón szűkül, amikor előkerül Daya erszénye. Semmi kétsége, hogy feltalálta magát, miután a pirtianesiek levették a láncait. De azért fúrja a gondolatait, hogy vajon hogyan szerezte.
Mindemellett, és a korábbi kijelentésével ellentétben nem erősködik a fizetés terén. Hagyja a lányt érvényesülni. Egészen a háttérbe vonul, mint egy kötelezően kirendelt testőr a kisasszony mellett. Persze végig éberen figyel. A kis szuka agyafúrt. Nem szeretné, ha valamiféle rejtett üzenet cserélne gazdát. Figyelme a füvesembernél fokozottan kiélesedik. A nők és az efféle portéka kombinációjával nagyon-nagyon érdemes vigyázni. Főleg az ő helyzetében. Szóval a vevőre és eladóra szűkülő diszkréció itt szóba se jöhet. Nolen kilép a háttérbe olvadó árnyék szerepéből és hátulról a wegtoreni kellemes formáihoz simulva, átkarolja a lány derekát. A nyakába, a halántékára csókol, mint az ifjú szerelmesek szokása, akik alig bírják még elengedni egymást akár egy pillanatra is. Szóval pontosan tudja, mit vásárol a másik. De ha valami trükk folytán mégis homályban maradna egy részlet vagy Daya olyasmit vásárol, aminek a hatását/felhasználását nem ismeri, ő lesz az, aki elveszi a kufártól az összekészített holmit, és magánál is tartja. (Természetesen miután a lány kifizette.)
A bőrdíszművesnél kibukó kérdésre csak terelést kap. Ez csak még inkább erősíti rosszallását magával szemben, amiért nem bírta megállni.*
- Úgy érted, ennek könnyebben boldogulsz a csatjával? *mosolyog a válogatásba való beleszólásra. Persze tisztában van vele, hogy ez pimasz, wegtoreni csitri tényleg nehezen törhető jókislány szerepbe, de azért csak megrántja azt az övet két kézre fogva, hogy csattanjon a valóban minőségi szíj.* - Igazad lehet. Jó masszív.
*Pár pillanatig még nézegeti a holmit, aztán végül mégis visszateszi egy biccentéssel az árus felé, ami bizakodásra ad okot, hogy később még talán visszajön érte.
Nolen is sokat nézelődik, de végül mégsem vásárol semmit. Miután Daya megvett mindent, amit tervezett, a kikötői veszi kezébe az irányítást és míg eddig inkább csak ellődörgött a lány nyomában, most ő indul meg, határozott léptekkel vezetve.
Ezúttal sem vásárol, csak szót vált néhány alakkal. Egyesek stand mögött állnak, másokhoz sikátorokon átvágva vagy félreeső, rozoga ajtókon belépve találnak oda. Némely esetben elhangzik a lány felé egy kurta "Várj itt!" utasítás, de az az "itt" mindig látótávolságon belül marad. A diskurzusok vagy túl messze zajlanak a wegtorenitől vagy virágnyelven, amiből ugyan lehet kombinálni, de kevés eséllyel.*
- Körülnéznél még a városban vagy induljunk vissza? *kérdi, amikor végzett az egyértelműen üzleti körúttal. Bármi is a válasz, út közben Nolen egyszer csak visszakanyarodik a korábbi témára.*
- Örülök, hogy végre igyekszel olykor a kedvem szerint válaszolni, és tisztában vagyok vele, hogy valószínűleg jobb lenne nem tudnom róla, de akkor is érdekel. *Igyekszik higgadt maradni. Tiszta fejjel gondolkodni, ami Dayaneer mellett nagyon nem egyszerű.* - Volt valakid? Valaki, akinek írnál? Akivel tudatnád, hogy... ~jól vagy... hogy élsz... hogy segítsen?~ *Nem fejezi be.* - Őszintén.
*A feledhetőségre csak enyhén megvonja a vállát és az arcán is csak az a piaci-taktikának amúgy kiváló kifejezés ül, ami mögött csendesen egy nem túl lenyűgözött "a fene tudja" hümmög. Nem csak a lány játszik jól a színlelés aljassággal felhúrozott hangszerén.
A piacra érve hamar kiderül, hogy a wegtorenit nem nagyon kell noszogatni a vásárlásra. Beleveti magát az alkudozásba, mielőtt Nolen megszólalhatna. A jellegzetesen pergő, harsány beszéd ebben a közegben egészen kiteljesedik. A virtus és a csinos pofi, mint szárnysegédek mellett, pedig a kereskedőknek pláne fel kell kötniük a gatyájukat.
A Velasco'rra szeme gyanakvón szűkül, amikor előkerül Daya erszénye. Semmi kétsége, hogy feltalálta magát, miután a pirtianesiek levették a láncait. De azért fúrja a gondolatait, hogy vajon hogyan szerezte.
Mindemellett, és a korábbi kijelentésével ellentétben nem erősködik a fizetés terén. Hagyja a lányt érvényesülni. Egészen a háttérbe vonul, mint egy kötelezően kirendelt testőr a kisasszony mellett. Persze végig éberen figyel. A kis szuka agyafúrt. Nem szeretné, ha valamiféle rejtett üzenet cserélne gazdát. Figyelme a füvesembernél fokozottan kiélesedik. A nők és az efféle portéka kombinációjával nagyon-nagyon érdemes vigyázni. Főleg az ő helyzetében. Szóval a vevőre és eladóra szűkülő diszkréció itt szóba se jöhet. Nolen kilép a háttérbe olvadó árnyék szerepéből és hátulról a wegtoreni kellemes formáihoz simulva, átkarolja a lány derekát. A nyakába, a halántékára csókol, mint az ifjú szerelmesek szokása, akik alig bírják még elengedni egymást akár egy pillanatra is. Szóval pontosan tudja, mit vásárol a másik. De ha valami trükk folytán mégis homályban maradna egy részlet vagy Daya olyasmit vásárol, aminek a hatását/felhasználását nem ismeri, ő lesz az, aki elveszi a kufártól az összekészített holmit, és magánál is tartja. (Természetesen miután a lány kifizette.)
A bőrdíszművesnél kibukó kérdésre csak terelést kap. Ez csak még inkább erősíti rosszallását magával szemben, amiért nem bírta megállni.*
- Úgy érted, ennek könnyebben boldogulsz a csatjával? *mosolyog a válogatásba való beleszólásra. Persze tisztában van vele, hogy ez pimasz, wegtoreni csitri tényleg nehezen törhető jókislány szerepbe, de azért csak megrántja azt az övet két kézre fogva, hogy csattanjon a valóban minőségi szíj.* - Igazad lehet. Jó masszív.
*Pár pillanatig még nézegeti a holmit, aztán végül mégis visszateszi egy biccentéssel az árus felé, ami bizakodásra ad okot, hogy később még talán visszajön érte.
Nolen is sokat nézelődik, de végül mégsem vásárol semmit. Miután Daya megvett mindent, amit tervezett, a kikötői veszi kezébe az irányítást és míg eddig inkább csak ellődörgött a lány nyomában, most ő indul meg, határozott léptekkel vezetve.
Ezúttal sem vásárol, csak szót vált néhány alakkal. Egyesek stand mögött állnak, másokhoz sikátorokon átvágva vagy félreeső, rozoga ajtókon belépve találnak oda. Némely esetben elhangzik a lány felé egy kurta "Várj itt!" utasítás, de az az "itt" mindig látótávolságon belül marad. A diskurzusok vagy túl messze zajlanak a wegtorenitől vagy virágnyelven, amiből ugyan lehet kombinálni, de kevés eséllyel.*
- Körülnéznél még a városban vagy induljunk vissza? *kérdi, amikor végzett az egyértelműen üzleti körúttal. Bármi is a válasz, út közben Nolen egyszer csak visszakanyarodik a korábbi témára.*
- Örülök, hogy végre igyekszel olykor a kedvem szerint válaszolni, és tisztában vagyok vele, hogy valószínűleg jobb lenne nem tudnom róla, de akkor is érdekel. *Igyekszik higgadt maradni. Tiszta fejjel gondolkodni, ami Dayaneer mellett nagyon nem egyszerű.* - Volt valakid? Valaki, akinek írnál? Akivel tudatnád, hogy... ~jól vagy... hogy élsz... hogy segítsen?~ *Nem fejezi be.* - Őszintén.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2936-2955