Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 211 (4201. - 4220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4220. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-10-18 22:01:56
Üzenet elküldve: 2015-10-18 22:01:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Piacosztag//
//Boraq//
*Csak hallgatja a törpét és nézi a környéket, számára ez nem unalmas, hiszen ez az első éles járőrsége és kicsit izgatott is emiatt, hiszen régóta azért edzett és tanult, hogy ide kerülhessen. Rajta a köpeny, ami az egységességet és a biztonságot jelenti az itteni lakosoknak, büszkébb nem is lehetne magára talán ezen a napon, de mind ebből semmi sem látszódik, hiszen az érzelemkimutatása az egyenlő a semmivel.*
-Látom eléggé felhúzott a colos, de talán egy kis csíny belefér. *Válaszol semlegesen, amiből úgy is tűnhet, hogy nem érdekli a dolog, de ha a törpe jó megfigyelő, akkor tudja, hogy ez a nő bizony nem fog semmilyen érzelmet kimutatni, csak ha magára erőlteti azt.*
-Igen, elvileg az a jó, ha nem történik semmi és persze itt a ténylegesre gondolok, nem arra, amit esetleg nem veszünk észre és úgy történik. *Egy állásponton van a társával és ez talán több szót sem érdemel.*
//Boraq//
*Csak hallgatja a törpét és nézi a környéket, számára ez nem unalmas, hiszen ez az első éles járőrsége és kicsit izgatott is emiatt, hiszen régóta azért edzett és tanult, hogy ide kerülhessen. Rajta a köpeny, ami az egységességet és a biztonságot jelenti az itteni lakosoknak, büszkébb nem is lehetne magára talán ezen a napon, de mind ebből semmi sem látszódik, hiszen az érzelemkimutatása az egyenlő a semmivel.*
-Látom eléggé felhúzott a colos, de talán egy kis csíny belefér. *Válaszol semlegesen, amiből úgy is tűnhet, hogy nem érdekli a dolog, de ha a törpe jó megfigyelő, akkor tudja, hogy ez a nő bizony nem fog semmilyen érzelmet kimutatni, csak ha magára erőlteti azt.*
-Igen, elvileg az a jó, ha nem történik semmi és persze itt a ténylegesre gondolok, nem arra, amit esetleg nem veszünk észre és úgy történik. *Egy állásponton van a társával és ez talán több szót sem érdemel.*
4219. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-10-18 21:38:55
Üzenet elküldve: 2015-10-18 21:38:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
* A piactéren még nagyobb forgatagban találja magát, mint a főtéren. A kofák kiáltozva kínálják portékájukat, a különböző fajú és nemű lehetséges vásárlók lökdösődve próbálnak nézelődni. Időnként alig észrevehetően egy-egy árny suhan át a tömegen.* ~ Tolvajok. Jó lesz vigyáznom.~ * halad tovább lehajtott fejjel, görnyedten, de azért most már inkább fürge léptekkel. A barakk előtt egy pillanatra megáll és felpillant, mielőtt belépne.*
4218. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-10-18 12:04:08
Üzenet elküldve: 2015-10-18 12:04:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Piacosztag//
*Bárcsak neki is lett volna egy ilyen mestere. Egy öreg jó barát, aki már sokat megélt, tapasztalt és bölcs, de készséggel adja át tudását a fiatalabb generációnak. Ehelyett kénytelen volt az utcán tanulnia, néhány tapasztaltabb, és már többször bajba került tolvajtól, akik konyítottak valamennyit a kardforgatáshoz. Az így megszerzett alaptudást már egyedül, önerőből fejlesztette tovább, és már bőven túl volt a kamaszkorán, mire sikerült egy rendes mestert találnia. Ugyan nála sem maradt sokáig, alig két évig, de sikerült megszilárdítania a tudást, és végre elég erősnek érezte magát, hogy valóra váltsa az álmát, és jelentkezzen a városőrségbe.*
-Én is szívesen büszkélkednék egy ilyen tanítóval. *Mosolyodik el. Mindig is szerencsésnek tartotta azokat, akik veteránoktól tanulhattak, és első kézből kaphatták meg a tudást.*
-Panaszra nincs okom. Ugyan nem láttalak még harcolni, nem tudom, hogyan reagálsz egyes helyzetekben, de jó vezetőnek tűnsz, akire bizton bízom a döntés.
*Nem mintha lenne más választása, mint megbízni benne, de ez a pár perc, amit most végig beszélgettek meggyőzte arról, hogy a férfi nem veszi félvállról a dolgot, komolyan veszi a beosztását és az ezzel járó felelősséget is.*
-Köszönjük a bókot! *Neveti el magát, de érzi a mondat súlyát, és hamar ismét komolyra fordítja a szót, nem szeretné elbagatellizálni azt, ami ilyen sokat jelent neki.*
-Sajnos nem láthattam a párbajt, de így végignézve rajtad *futtatja végig tekintetét Heronon.* nem úgy nézel ki, mint aki kesztyűs kézzel bánik a hölgyekkel csak azért, mert "elvileg" a gyengébbik nemhez tartoznak.
*Bárcsak neki is lett volna egy ilyen mestere. Egy öreg jó barát, aki már sokat megélt, tapasztalt és bölcs, de készséggel adja át tudását a fiatalabb generációnak. Ehelyett kénytelen volt az utcán tanulnia, néhány tapasztaltabb, és már többször bajba került tolvajtól, akik konyítottak valamennyit a kardforgatáshoz. Az így megszerzett alaptudást már egyedül, önerőből fejlesztette tovább, és már bőven túl volt a kamaszkorán, mire sikerült egy rendes mestert találnia. Ugyan nála sem maradt sokáig, alig két évig, de sikerült megszilárdítania a tudást, és végre elég erősnek érezte magát, hogy valóra váltsa az álmát, és jelentkezzen a városőrségbe.*
-Én is szívesen büszkélkednék egy ilyen tanítóval. *Mosolyodik el. Mindig is szerencsésnek tartotta azokat, akik veteránoktól tanulhattak, és első kézből kaphatták meg a tudást.*
-Panaszra nincs okom. Ugyan nem láttalak még harcolni, nem tudom, hogyan reagálsz egyes helyzetekben, de jó vezetőnek tűnsz, akire bizton bízom a döntés.
*Nem mintha lenne más választása, mint megbízni benne, de ez a pár perc, amit most végig beszélgettek meggyőzte arról, hogy a férfi nem veszi félvállról a dolgot, komolyan veszi a beosztását és az ezzel járó felelősséget is.*
-Köszönjük a bókot! *Neveti el magát, de érzi a mondat súlyát, és hamar ismét komolyra fordítja a szót, nem szeretné elbagatellizálni azt, ami ilyen sokat jelent neki.*
-Sajnos nem láthattam a párbajt, de így végignézve rajtad *futtatja végig tekintetét Heronon.* nem úgy nézel ki, mint aki kesztyűs kézzel bánik a hölgyekkel csak azért, mert "elvileg" a gyengébbik nemhez tartoznak.
4217. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-10-17 14:20:41
Üzenet elküldve: 2015-10-17 14:20:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Piacosztag//
//Nysinn//
*Nem fogta volna vissza magát ő sem, szívesen megmutatta volna a colosnak hogy miért nem bölcs dolog mások felett átugrálni, de sajnos a lehetőség nem volt adott, a pajzs miatt nem látta hogy mi készülődik, akkor meg már késő volt. Már a családi ékszerekre való tekintettel... A vértje különben is felfogta volna a kellemetlen találat oroszlánrészét.*
- No, majd keresek egy vajákost vagy valami hasonlót, megmutatom én neki hova ugráljon...
*Elvigyorodik a gondolatra, máris lesz célja a szabadidejében a sörözésen kívül. Vesz valami banyától egy erős hashajtót, meghívja a colost valamire és belelöttyinti az egészet, aztán majd ugrálhat. Csodálatos móka lesz főleg a teljesvértjében, nevezhetjük akár beavatásnak is. Egy életre megtanulja majd hogy ne ugráljon törpék felett. Figyelme azért nem lankad emiatt csak a kedve derül fel, no meg már mást is keres nem csak tolvajokat vagy bűnözőket, nézegeti a standokat is hogy kihez jöhetne vissza egy szabadnapján.*
- Nehéz megmondani minek örüljek jobban, ha nem történik semmi, vagy ha igen. A lényeg az lenne hogy ne bűnözzenek a népek és nem az hogy elfogjuk aki igen. Így viszont unalmasak a napok.
*Jobb híján teljesen érdektelen dolgokról kezd beszélni, csak hogy az idő is teljen.*
//Nysinn//
*Nem fogta volna vissza magát ő sem, szívesen megmutatta volna a colosnak hogy miért nem bölcs dolog mások felett átugrálni, de sajnos a lehetőség nem volt adott, a pajzs miatt nem látta hogy mi készülődik, akkor meg már késő volt. Már a családi ékszerekre való tekintettel... A vértje különben is felfogta volna a kellemetlen találat oroszlánrészét.*
- No, majd keresek egy vajákost vagy valami hasonlót, megmutatom én neki hova ugráljon...
*Elvigyorodik a gondolatra, máris lesz célja a szabadidejében a sörözésen kívül. Vesz valami banyától egy erős hashajtót, meghívja a colost valamire és belelöttyinti az egészet, aztán majd ugrálhat. Csodálatos móka lesz főleg a teljesvértjében, nevezhetjük akár beavatásnak is. Egy életre megtanulja majd hogy ne ugráljon törpék felett. Figyelme azért nem lankad emiatt csak a kedve derül fel, no meg már mást is keres nem csak tolvajokat vagy bűnözőket, nézegeti a standokat is hogy kihez jöhetne vissza egy szabadnapján.*
- Nehéz megmondani minek örüljek jobban, ha nem történik semmi, vagy ha igen. A lényeg az lenne hogy ne bűnözzenek a népek és nem az hogy elfogjuk aki igen. Így viszont unalmasak a napok.
*Jobb híján teljesen érdektelen dolgokról kezd beszélni, csak hogy az idő is teljen.*
4216. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-10-16 16:48:32
Üzenet elküldve: 2015-10-16 16:48:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A napi betevőért//
*Hogy ő megbánni? Ha tényleg olyan ez a lány, amilyennek látja és hisz is benne, hogy ez így van, akkor biztos nem bánja meg. Jót kacag a kijelentésén. Amikor Ceron megemlíti a városőrséget, felcsillan a férfi szeme.*
- Igazán? Akkor muszáj lesz majd elmennem oda!
*Ha lehet, még jobban feldobta Ligrimet ez az apróság, így még kellemesebben érzi magát és kezd feloldódni.
A lány reakciója kifejezetten tetszik Ligrimnek, bár próbálja elbohóckodni, a férfi önkéntelen is kicsit a szájába harap egy vigyor kíséretében, de ez csak egy rövid észrevehetetlen pillanat, talán fel sem tűnik Ceronnak.*
- Lehet, hogy meglep, de kifejezetten jól áll az a fekete maszat a gyönyörű bőrödön, Kisasszony.
*Mikor visszakapja a bókot kicsit zavarba jön, de most könnyen áthidalja ezt az apróságot és ő is kellemesen felnevet.
Már eltüntette a perecét, csak a teásbögréjét kell gyorsan kiinnia. Eljött a pillanat, amikor elvileg be kellene fejeződnie ennek a találkának, de a férfi korántsem akarja magára hagyni Ceront. Meg amúgy is, már az ő Kisasszonya. Felmerül a kérdés. Most mi legyen? Andalogjanak még kicsit, vagy menjenek a fogadóba? Esetleg miután kerítenek valami rendes ruhát Ceronnak, együtt menjenek-e le a barakkba? Tényleg! Vajon jó ötlet őt elvinni oda? Lehet már ismerik a városőrök és ha bajba került régebben, valamit rávarrnak. Ezt az ötletet gyorsan el is veti. Tehát nincs mit tenni, ismét meg kell vitatni Ceronnal, mit tegyenek előbb.*
- Mit csináljunk? Gondolom szeretnél megfürödni, meg valami rendes ruhát is felvenni, tehát célszerű lenne elmenni a fogadóba. *Elmosolyodik* De ha van kedved, még sétálgathatunk, körbevezethetsz a városban.
*Teszi hozzá gyorsan, majd ha már a lány is végzett kezét nyújtva felsegíti őt és ha engedi, gyengéden átkarolja a derekát, óvatosan közelebb húzza és egy szelíd mosoly mellett várja válaszát.*
*Hogy ő megbánni? Ha tényleg olyan ez a lány, amilyennek látja és hisz is benne, hogy ez így van, akkor biztos nem bánja meg. Jót kacag a kijelentésén. Amikor Ceron megemlíti a városőrséget, felcsillan a férfi szeme.*
- Igazán? Akkor muszáj lesz majd elmennem oda!
*Ha lehet, még jobban feldobta Ligrimet ez az apróság, így még kellemesebben érzi magát és kezd feloldódni.
A lány reakciója kifejezetten tetszik Ligrimnek, bár próbálja elbohóckodni, a férfi önkéntelen is kicsit a szájába harap egy vigyor kíséretében, de ez csak egy rövid észrevehetetlen pillanat, talán fel sem tűnik Ceronnak.*
- Lehet, hogy meglep, de kifejezetten jól áll az a fekete maszat a gyönyörű bőrödön, Kisasszony.
*Mikor visszakapja a bókot kicsit zavarba jön, de most könnyen áthidalja ezt az apróságot és ő is kellemesen felnevet.
Már eltüntette a perecét, csak a teásbögréjét kell gyorsan kiinnia. Eljött a pillanat, amikor elvileg be kellene fejeződnie ennek a találkának, de a férfi korántsem akarja magára hagyni Ceront. Meg amúgy is, már az ő Kisasszonya. Felmerül a kérdés. Most mi legyen? Andalogjanak még kicsit, vagy menjenek a fogadóba? Esetleg miután kerítenek valami rendes ruhát Ceronnak, együtt menjenek-e le a barakkba? Tényleg! Vajon jó ötlet őt elvinni oda? Lehet már ismerik a városőrök és ha bajba került régebben, valamit rávarrnak. Ezt az ötletet gyorsan el is veti. Tehát nincs mit tenni, ismét meg kell vitatni Ceronnal, mit tegyenek előbb.*
- Mit csináljunk? Gondolom szeretnél megfürödni, meg valami rendes ruhát is felvenni, tehát célszerű lenne elmenni a fogadóba. *Elmosolyodik* De ha van kedved, még sétálgathatunk, körbevezethetsz a városban.
*Teszi hozzá gyorsan, majd ha már a lány is végzett kezét nyújtva felsegíti őt és ha engedi, gyengéden átkarolja a derekát, óvatosan közelebb húzza és egy szelíd mosoly mellett várja válaszát.*
4215. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-10-16 06:11:49
Üzenet elküldve: 2015-10-16 06:11:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A napi betevőért//
*Hevesen bólogat a másik kérdésére. Igen-igen, azon lesz. Rajta nem fog múlni. A csavargás egy a gond. Télen átkozott hideg tud lenni a csillagos ég alatt. Ősszel és tavasszal eső veri, nyáron a hőség kínozza. Hogy nem tud rendesen tisztálkodni, enni, és aludni, szinte már másodlagos dolog. A túlélés kézzel fogható nehézség. Olyan, mint biztosító kötél nélkül felmászni egy totál függőleges sziklafalon. Mindig ott van az végleges lezuhanás veszélye.
Közel tíz éve él az utcán. Hol erre, hol arra csavargott. Jó esetben meghúzhatta magát egy pajtában, romos házban. De kellően elege van a koldulásból, és abból, hogy néhány falat ételért másszon be valaki alá. Akárki alá.
Talán emiatt fordult elő mostanában sűrűbben az, hogy többször is elbolyongott a régi házuk felé, meg-megállt előtte, s nézte a lassan haldokló házat, a sötéten ásító, kitört üvegű ablakokat. A jeleket, hogy Heron nincs ott. S mintha jel lett volna, hogy délután azon a bizonyos sikátor sarkon tegye le strázsahelyét, majd éppen Ligrimet szólítsa le.
Így visszagondolva kicsi szégyenérzet fut végig rajta. Mert mit is gondolhat róla a másik?*
-Veled maradok, csak meg ne bánd.
*Nevetve erősíti meg iménti bólogatásait, miközben hallgatja a másik szavait. Szóval kovács, és katona szeretne lenni.*
-A városőrségbe mindig vesznek fel úgy tudom. *Böki közbe két falat között.* Jelentkezzél náluk. Azt mondják a nyelvek, hogy a Barakkban szoktak gyakorolgatni. Én persze nem tudom, *Vonja meg a vállát.* általában elkerülöm őket.
*Jobb a törvénnyel nem összeütközni. Nagyon ritkásan jár be a gazdagnegyedbe. A következő kérdésre már válaszolna is valamit, kitérőt, hiszen még sem tárhatja a férfi elé élete összes szennyesét, amikor is újabb bókot kap. Hirtelen nem tud vele mit kezdeni, így elbohóckodja kicsit, hogy ezzel is oldja zavarát. Végig simít piszkos és szakadt köpenyén, majd könnyed mozdulattal dobja hátra kócos tincseit, mint valami dáma. Aztán kacsint egyet.*
-Még így is?
*A koszra érti, mely arcát borítja. Na jó, nem csak arcát.*
-Te is jóképű vagy.
*Nevet rá a másikra, ügyesen kikerülve ezzel a válaszadást. A kalács másik felének is nekilát, s ki hörpinti hozzá a maradék teát.*
*Hevesen bólogat a másik kérdésére. Igen-igen, azon lesz. Rajta nem fog múlni. A csavargás egy a gond. Télen átkozott hideg tud lenni a csillagos ég alatt. Ősszel és tavasszal eső veri, nyáron a hőség kínozza. Hogy nem tud rendesen tisztálkodni, enni, és aludni, szinte már másodlagos dolog. A túlélés kézzel fogható nehézség. Olyan, mint biztosító kötél nélkül felmászni egy totál függőleges sziklafalon. Mindig ott van az végleges lezuhanás veszélye.
Közel tíz éve él az utcán. Hol erre, hol arra csavargott. Jó esetben meghúzhatta magát egy pajtában, romos házban. De kellően elege van a koldulásból, és abból, hogy néhány falat ételért másszon be valaki alá. Akárki alá.
Talán emiatt fordult elő mostanában sűrűbben az, hogy többször is elbolyongott a régi házuk felé, meg-megállt előtte, s nézte a lassan haldokló házat, a sötéten ásító, kitört üvegű ablakokat. A jeleket, hogy Heron nincs ott. S mintha jel lett volna, hogy délután azon a bizonyos sikátor sarkon tegye le strázsahelyét, majd éppen Ligrimet szólítsa le.
Így visszagondolva kicsi szégyenérzet fut végig rajta. Mert mit is gondolhat róla a másik?*
-Veled maradok, csak meg ne bánd.
*Nevetve erősíti meg iménti bólogatásait, miközben hallgatja a másik szavait. Szóval kovács, és katona szeretne lenni.*
-A városőrségbe mindig vesznek fel úgy tudom. *Böki közbe két falat között.* Jelentkezzél náluk. Azt mondják a nyelvek, hogy a Barakkban szoktak gyakorolgatni. Én persze nem tudom, *Vonja meg a vállát.* általában elkerülöm őket.
*Jobb a törvénnyel nem összeütközni. Nagyon ritkásan jár be a gazdagnegyedbe. A következő kérdésre már válaszolna is valamit, kitérőt, hiszen még sem tárhatja a férfi elé élete összes szennyesét, amikor is újabb bókot kap. Hirtelen nem tud vele mit kezdeni, így elbohóckodja kicsit, hogy ezzel is oldja zavarát. Végig simít piszkos és szakadt köpenyén, majd könnyed mozdulattal dobja hátra kócos tincseit, mint valami dáma. Aztán kacsint egyet.*
-Még így is?
*A koszra érti, mely arcát borítja. Na jó, nem csak arcát.*
-Te is jóképű vagy.
*Nevet rá a másikra, ügyesen kikerülve ezzel a válaszadást. A kalács másik felének is nekilát, s ki hörpinti hozzá a maradék teát.*
4214. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-10-15 22:11:49
Üzenet elküldve: 2015-10-15 22:11:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Piacosztag//
//Boraq//
*Nézi, nézi a tömeget, de nem történik semmi a jelenlétük elég ahhoz, hogy meggondolják magukat a piti tolvajok és akcióba lendüljenek. nem is baj ez, hiszen a jelenlét a fontos most, hogy lássa a város népe, hogy számítanak és nagyobb erőbefektetéssel védik őket. Nyssinn büszke magára, hogy ennek a részese lehet és úgy gondolja valahol el kell kezdeni ezt is és első napjának ez elég laza lesz így, mert csak sétálgatnia kell, amivel nincsen semmi problémája.
A törpe morgolódására nem mond semmit, talán megmosolyoghatná, de ez csak a gondolataiban történik meg.*
-Átugrott? Hát elég nagy pofátlanság volt a részéről én felütöttem volna a kényes pontjára, ha felettem akar átugrani. *Bár férfiak között nem játszik az ilyen, de akkor is elég megalázó a dolog az alacsonyabb termetűek számára.*
-Sajnos nem nagyon. *De majd egyszer lehet megtanulja azt is, de egyelőre sokkal fontosabb az, hogy jó városőrré váljon.*
//Boraq//
*Nézi, nézi a tömeget, de nem történik semmi a jelenlétük elég ahhoz, hogy meggondolják magukat a piti tolvajok és akcióba lendüljenek. nem is baj ez, hiszen a jelenlét a fontos most, hogy lássa a város népe, hogy számítanak és nagyobb erőbefektetéssel védik őket. Nyssinn büszke magára, hogy ennek a részese lehet és úgy gondolja valahol el kell kezdeni ezt is és első napjának ez elég laza lesz így, mert csak sétálgatnia kell, amivel nincsen semmi problémája.
A törpe morgolódására nem mond semmit, talán megmosolyoghatná, de ez csak a gondolataiban történik meg.*
-Átugrott? Hát elég nagy pofátlanság volt a részéről én felütöttem volna a kényes pontjára, ha felettem akar átugrani. *Bár férfiak között nem játszik az ilyen, de akkor is elég megalázó a dolog az alacsonyabb termetűek számára.*
-Sajnos nem nagyon. *De majd egyszer lehet megtanulja azt is, de egyelőre sokkal fontosabb az, hogy jó városőrré váljon.*
4213. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-10-15 21:50:09
Üzenet elküldve: 2015-10-15 21:50:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A napi betevőért//
*Ligrim szerint édes, ahogy Ceron lelkesedik és igazi úri hölgyhöz méltó, hogy megvárja őt. Miután lecsücsültek, szomorúan veszi tudomásul, hogy milyen rossz helyzetben volt a lány addig, amíg nem találkoztak.*
- Mostantól azon leszek, hogy ez legyen a minimum, persze csak akkor ha te is.*Egy félmosoly, majd kicsit szégyenlősen hozzátéve.* Bár nem mondtad, hogy akkor most velem maradsz-e.
*Kételkedve tekint a lányra, miközben megkínálja Ligrimet a kalácsával. Amit gyakorlatilag a kezébe nyom, de a fiú nem szeretné megenni. Ceronnak szüksége van rá, szóval szépen lassan visszateszi a lány elé és ezt egy kedves mosollyal nyugtázza.
Ő is belekezd a perecébe és lassan két-két fújás között beleiszik a teájába.
Aztán a lány a nagy evések közepette kérdez a munkájáról is.*
- Hébe-hóba kovácsolok ezt azt. Nincs fix munkahelyem, de vannak megrendelőim, javításokra, ilyesmi. A későbbiekben szeretnék katona lenni, de ezt már kicsit másképp elmondtam.
* Ismét beleharap a perecébe és most ő kérdez kajás tájszólással.*
- Tá áddig mit csináltál?
*Kicsit talán komikus a helyzet, amit ő is észrevesz ezért kuncog is egy jót s miután lenyelte a falatot folytatja, talán kicsit elvágva a témától, de újra és újra belebotlik a dologba.*
- Te álomszép vagy, Kisasszony.
*Bájolt tekintettel néz rá, majd ismét kortyol egyet a meleg teába és várja, hogyan reagál Ceron.*
*Ligrim szerint édes, ahogy Ceron lelkesedik és igazi úri hölgyhöz méltó, hogy megvárja őt. Miután lecsücsültek, szomorúan veszi tudomásul, hogy milyen rossz helyzetben volt a lány addig, amíg nem találkoztak.*
- Mostantól azon leszek, hogy ez legyen a minimum, persze csak akkor ha te is.*Egy félmosoly, majd kicsit szégyenlősen hozzátéve.* Bár nem mondtad, hogy akkor most velem maradsz-e.
*Kételkedve tekint a lányra, miközben megkínálja Ligrimet a kalácsával. Amit gyakorlatilag a kezébe nyom, de a fiú nem szeretné megenni. Ceronnak szüksége van rá, szóval szépen lassan visszateszi a lány elé és ezt egy kedves mosollyal nyugtázza.
Ő is belekezd a perecébe és lassan két-két fújás között beleiszik a teájába.
Aztán a lány a nagy evések közepette kérdez a munkájáról is.*
- Hébe-hóba kovácsolok ezt azt. Nincs fix munkahelyem, de vannak megrendelőim, javításokra, ilyesmi. A későbbiekben szeretnék katona lenni, de ezt már kicsit másképp elmondtam.
* Ismét beleharap a perecébe és most ő kérdez kajás tájszólással.*
- Tá áddig mit csináltál?
*Kicsit talán komikus a helyzet, amit ő is észrevesz ezért kuncog is egy jót s miután lenyelte a falatot folytatja, talán kicsit elvágva a témától, de újra és újra belebotlik a dologba.*
- Te álomszép vagy, Kisasszony.
*Bájolt tekintettel néz rá, majd ismét kortyol egyet a meleg teába és várja, hogyan reagál Ceron.*
4212. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-10-15 20:46:21
Üzenet elküldve: 2015-10-15 20:46:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A napi betevőért//
*Olyan természetesen és könnyedén szakad ki a másikból az a persze, hogy Ceron azonnal el is hiszi neki. Talán azért, mert hinni is akarja. Gondoskodás készsége sugárzik belőle, mint régen a bátyjából, még ha akkor tehernek is érezte az egészet. Azóta persze rájött már, hogy nem macerálás miatt kellett zoknit mosni, meg felsöpörni az örökké koszos padlót. Friss vizet hozni a kútból, és megmosakodni. Megtanulni olvasni és írni a betűket. Azóta már tudja. De a múlton változtatni nem tud, így rágódni rajta felesleges. Elméje a jelen felé fordul hát, hogy képzelete a jövőbe tekinthessen.*
-Oda.
*Bök fejével az egyik pad felé, majd szélvédett, és még egy féltetős ponyva is borul föléje. Kezeibe öleli a pereceket és a kalácsot is, és meg is indul a padhoz, majd leül. Az asztalkára pakolja az ételt, de még nem nyúl hozzá, míg Ligrim is helyet nem foglal.*
-Már ez is több, mint amit egy órával ezelőtt remélni mertem volna.
*Súgja oda Ligrimnek közelebb hajolva kicsit, majd felkapja a kalácsot, és kettétöri. Nem járja, hogy egyedül falja be, legyen bármennyire éhes. Az egyik felét a férfi felé nyújtja, s ha az elvette, csak akkor emeli meg a teás bögrét. Beleharap a kalácsba, majd kortyol egyet a teából rá. Még a szemeit is lehunyja úgy élvezi a finomságot, és a meleget.*
-Tá márrá dógozol?
*Kérdezi meg teli szájjal, évezettel falatozva a kalácsból. Mert bizonyára van a férfinek munkája, ha már ki tud fizetni egy fogadóban lévő szobát.*
*Olyan természetesen és könnyedén szakad ki a másikból az a persze, hogy Ceron azonnal el is hiszi neki. Talán azért, mert hinni is akarja. Gondoskodás készsége sugárzik belőle, mint régen a bátyjából, még ha akkor tehernek is érezte az egészet. Azóta persze rájött már, hogy nem macerálás miatt kellett zoknit mosni, meg felsöpörni az örökké koszos padlót. Friss vizet hozni a kútból, és megmosakodni. Megtanulni olvasni és írni a betűket. Azóta már tudja. De a múlton változtatni nem tud, így rágódni rajta felesleges. Elméje a jelen felé fordul hát, hogy képzelete a jövőbe tekinthessen.*
-Oda.
*Bök fejével az egyik pad felé, majd szélvédett, és még egy féltetős ponyva is borul föléje. Kezeibe öleli a pereceket és a kalácsot is, és meg is indul a padhoz, majd leül. Az asztalkára pakolja az ételt, de még nem nyúl hozzá, míg Ligrim is helyet nem foglal.*
-Már ez is több, mint amit egy órával ezelőtt remélni mertem volna.
*Súgja oda Ligrimnek közelebb hajolva kicsit, majd felkapja a kalácsot, és kettétöri. Nem járja, hogy egyedül falja be, legyen bármennyire éhes. Az egyik felét a férfi felé nyújtja, s ha az elvette, csak akkor emeli meg a teás bögrét. Beleharap a kalácsba, majd kortyol egyet a teából rá. Még a szemeit is lehunyja úgy élvezi a finomságot, és a meleget.*
-Tá márrá dógozol?
*Kérdezi meg teli szájjal, évezettel falatozva a kalácsból. Mert bizonyára van a férfinek munkája, ha már ki tud fizetni egy fogadóban lévő szobát.*
4211. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-10-15 20:29:47
Üzenet elküldve: 2015-10-15 20:29:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A napi betevőért//
*Ahogy látja a lány reakcióját, kicsit összeszorul a szíve.*
~ Hát ilyen rég nem evett volna?~
*Ceron válaszát követve az árusra néz.*
- Akkor egy kalácsot is, legyen szíves.
*Amíg az árus kiméri a teát és becsomagolja az ételt, Ceron kérdései egy picit meglepik. Nem gondolta volna, hogy a lány is komolyan veszi őt, hisz nem így indult a történet. Mindezek ellenére, ez egy nagyon kellemes csalódás számára és a lány kérdései valahol jó lesnek neki.*
- Persze.
* Határozottan vágja rá, miközben mélyen a gyönyörű kék szemekbe néz.*
- De tudnod kell, amit most adok, annál jelenleg nem tudok többet adni egy nap sem és csak egy koszos fogadó szobáját tudom felajánlani. De talán együtt majd lassan előrébb lépkedhetünk.
*Egy meleg mosollyal kíséri mondanivalóját, majd kifizeti az árut és átveszi az ételt, amit egyből Ceron kezébe nyom, és a teákat.*
- Melyik padot választod, Kisasszony?
*Kérdően tekint Ceronra.*
*Ahogy látja a lány reakcióját, kicsit összeszorul a szíve.*
~ Hát ilyen rég nem evett volna?~
*Ceron válaszát követve az árusra néz.*
- Akkor egy kalácsot is, legyen szíves.
*Amíg az árus kiméri a teát és becsomagolja az ételt, Ceron kérdései egy picit meglepik. Nem gondolta volna, hogy a lány is komolyan veszi őt, hisz nem így indult a történet. Mindezek ellenére, ez egy nagyon kellemes csalódás számára és a lány kérdései valahol jó lesnek neki.*
- Persze.
* Határozottan vágja rá, miközben mélyen a gyönyörű kék szemekbe néz.*
- De tudnod kell, amit most adok, annál jelenleg nem tudok többet adni egy nap sem és csak egy koszos fogadó szobáját tudom felajánlani. De talán együtt majd lassan előrébb lépkedhetünk.
*Egy meleg mosollyal kíséri mondanivalóját, majd kifizeti az árut és átveszi az ételt, amit egyből Ceron kezébe nyom, és a teákat.*
- Melyik padot választod, Kisasszony?
*Kérdően tekint Ceronra.*
4210. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-10-15 20:15:23
Üzenet elküldve: 2015-10-15 20:15:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A napi betevőért//
*Nem akar bánatra, fájdalom, kínlódásra, de leginkább a szegénységre gondolni. Most ha korlátozott módon is, de az ennivalóra szeretne gondolni. Arra, hogy ma éjjel jó lesz. Meleg tea lesz a gyomrába, ami... mikor is? Legalább három hete nem evett tisztességes ételt, csak innen-onnan elcsent maradékokat. Meleget meg még úgy sem.
Nézi a pereceket, és a gőzölgő teát, s nyál csordul össze a szájában az illattól. Vágyódó tekintetét emeli fel Ligrimre.*
-Egy kalácsot.
*És az áhítat úgy járja át, mint ablaktalan házat a szél. Szemei is megtelnek vele, s talán az eltelt percek egyikében sem volt még olyan szép, mint ebben a pillanatban. Ártatlan és gyermekien gyönyörű. Még a piszok alól is kiragyog ez az érzés.
Hogy végül megkapja-e a kalácsot is, azt egyelőre nem tudja még, hiszen figyelmét sokkal inkább lekötik a férfi szavai, melyekre megint csak megdöbben, s először gondolkodik el azon, hogy talán Ligrim még sem játéknak gondolja az egészet. Komollyá válik, nagyon komollyá. Most így pillant fel a férfire, egészen közel lépve, odabújva, mint egy kisgyermek, akinek ígértek valami szépet, s maga sem hiszi el, hogy igaz lehet.*
-Komolyan mondod? Tényleg melletted maradhatok?
*Ilyen csodákban már régóta nem hisz. A férfiak... másként és másra használták eddig.*
*Nem akar bánatra, fájdalom, kínlódásra, de leginkább a szegénységre gondolni. Most ha korlátozott módon is, de az ennivalóra szeretne gondolni. Arra, hogy ma éjjel jó lesz. Meleg tea lesz a gyomrába, ami... mikor is? Legalább három hete nem evett tisztességes ételt, csak innen-onnan elcsent maradékokat. Meleget meg még úgy sem.
Nézi a pereceket, és a gőzölgő teát, s nyál csordul össze a szájában az illattól. Vágyódó tekintetét emeli fel Ligrimre.*
-Egy kalácsot.
*És az áhítat úgy járja át, mint ablaktalan házat a szél. Szemei is megtelnek vele, s talán az eltelt percek egyikében sem volt még olyan szép, mint ebben a pillanatban. Ártatlan és gyermekien gyönyörű. Még a piszok alól is kiragyog ez az érzés.
Hogy végül megkapja-e a kalácsot is, azt egyelőre nem tudja még, hiszen figyelmét sokkal inkább lekötik a férfi szavai, melyekre megint csak megdöbben, s először gondolkodik el azon, hogy talán Ligrim még sem játéknak gondolja az egészet. Komollyá válik, nagyon komollyá. Most így pillant fel a férfire, egészen közel lépve, odabújva, mint egy kisgyermek, akinek ígértek valami szépet, s maga sem hiszi el, hogy igaz lehet.*
-Komolyan mondod? Tényleg melletted maradhatok?
*Ilyen csodákban már régóta nem hisz. A férfiak... másként és másra használták eddig.*
4209. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-10-15 20:15:01
Üzenet elküldve: 2015-10-15 20:15:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Piacosztag//
//Nysinn//
*A szokásos zsibongáson kívül nem sok érdekes történik körülöttük, legalábbis egyelőre. Egyszer-egyszer fültanúi hevesebb vitáknak az árak és értékek kérdésében, de semmi olyan amibe közbe kellene avatkozniuk. Úgy látszik a tolvajoknak tényleg van elég esze ahhoz hogy kifigyeljék őket és ne a környékükön akarják űzni a mesterségüket, de talán éppen ez a lényeg. Lássák hogy itt vannak. Nem feltétlenül kell rajtakapniuk valakit valamin, bőven elegendő az ha a jelenlétükkel elrettentik a rosszban sántikálókat.*
- Gyűlöletes nap lesz ez a mai.
*Halkan jegyzi meg mintha csak magának mondaná, aztán felsandít az emberre mellette.*
- No nem miattad, még mindig jobb mintha a colost kaptam volna társul.
*Talán cseberből vederbe lép ezekkel a szavakkal, pedig igazán semmi baja a lánnyal.*
- Volt képe átugrani... Kerüljön a kezem közé adok én neki ugrálni valót. Te!
*Fordul ismét társához fellelkesülve.*
- Konyítasz a gyógyfüvekhez, ilyesmikhez?
*Tökéletes terv jutott az eszébe, bár talán nem kellene belevonnia a lányt is, még a végén kiderül majd a turpisság és akkor megütheti a bokáját.*
//Nysinn//
*A szokásos zsibongáson kívül nem sok érdekes történik körülöttük, legalábbis egyelőre. Egyszer-egyszer fültanúi hevesebb vitáknak az árak és értékek kérdésében, de semmi olyan amibe közbe kellene avatkozniuk. Úgy látszik a tolvajoknak tényleg van elég esze ahhoz hogy kifigyeljék őket és ne a környékükön akarják űzni a mesterségüket, de talán éppen ez a lényeg. Lássák hogy itt vannak. Nem feltétlenül kell rajtakapniuk valakit valamin, bőven elegendő az ha a jelenlétükkel elrettentik a rosszban sántikálókat.*
- Gyűlöletes nap lesz ez a mai.
*Halkan jegyzi meg mintha csak magának mondaná, aztán felsandít az emberre mellette.*
- No nem miattad, még mindig jobb mintha a colost kaptam volna társul.
*Talán cseberből vederbe lép ezekkel a szavakkal, pedig igazán semmi baja a lánnyal.*
- Volt képe átugrani... Kerüljön a kezem közé adok én neki ugrálni valót. Te!
*Fordul ismét társához fellelkesülve.*
- Konyítasz a gyógyfüvekhez, ilyesmikhez?
*Tökéletes terv jutott az eszébe, bár talán nem kellene belevonnia a lányt is, még a végén kiderül majd a turpisság és akkor megütheti a bokáját.*
4208. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-10-15 19:57:56
Üzenet elküldve: 2015-10-15 19:57:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A napi betevőért//
* Látszik a lányon, mennyire kételkedik, de Ligrim tényleg hiszi, hogy él Heron.*
- Csak higgy nekem, Kisasszony.
* Kedves a lánytól, hogy vigasztalni próbálja, ez jól is esik Ligrimnek. Egy kicsit erőltetett mosollyal reagál erre, mert ettől függetlenül fájdalmas emlék ez neki.
Mikor a lány elmeséli az ő történetét, megérti, miért beszélt ilyen könnyen az egészről. Neki sem jobb a sorsa. Sőt.*
~ Olyan rég egyedül, Ceron?~
*Talán a keserűség is kiül az arcára, mikor ez a gondolat átfut az agyán, de a lány nem hagyja, hogy tovább bánkódjanak, amúgy teljesen jogosan, és megérkeznek az árushoz.*
- Kérnék két perecet és két bögre teát. * Ceronra néz* ha gondolod nézz még magadnak valamit. Nem kérsz még egy kalácsot, vagy esetleg valami más édességet?
* Ahogy a lány kezét fogja, megsimítja ujjával azt bátorításként.*
- Tudod mit? Beszéljük meg, hogyan is jövünk ki ebből a nyomorúságos helyzetből. Elvégre a kisasszonyom vagy, nem hagyhatom, hogy így járkálj és minden jöttmentnek felajánld magad. Az megőr * itt megakad. tényleg ki akarja mondani?* szóval az elfogadhatatlan lenne.
Mit csináljunk?
* Bármit tehet most, sikeresen zavarba hozta magát és ezt már leplezni se tudja. Hát ennyire gondba kerül ezzel a leányzóval? Soha nem volt még ilyen senkivel, kicsit feszeng is a beszélgetésük alatt, persze ebből mit sem tapasztal Ceron, ellenben Ligrimnek oda kell figyelnie, nehogy össze-vissza beszéljen.*
* Látszik a lányon, mennyire kételkedik, de Ligrim tényleg hiszi, hogy él Heron.*
- Csak higgy nekem, Kisasszony.
* Kedves a lánytól, hogy vigasztalni próbálja, ez jól is esik Ligrimnek. Egy kicsit erőltetett mosollyal reagál erre, mert ettől függetlenül fájdalmas emlék ez neki.
Mikor a lány elmeséli az ő történetét, megérti, miért beszélt ilyen könnyen az egészről. Neki sem jobb a sorsa. Sőt.*
~ Olyan rég egyedül, Ceron?~
*Talán a keserűség is kiül az arcára, mikor ez a gondolat átfut az agyán, de a lány nem hagyja, hogy tovább bánkódjanak, amúgy teljesen jogosan, és megérkeznek az árushoz.*
- Kérnék két perecet és két bögre teát. * Ceronra néz* ha gondolod nézz még magadnak valamit. Nem kérsz még egy kalácsot, vagy esetleg valami más édességet?
* Ahogy a lány kezét fogja, megsimítja ujjával azt bátorításként.*
- Tudod mit? Beszéljük meg, hogyan is jövünk ki ebből a nyomorúságos helyzetből. Elvégre a kisasszonyom vagy, nem hagyhatom, hogy így járkálj és minden jöttmentnek felajánld magad. Az megőr * itt megakad. tényleg ki akarja mondani?* szóval az elfogadhatatlan lenne.
Mit csináljunk?
* Bármit tehet most, sikeresen zavarba hozta magát és ezt már leplezni se tudja. Hát ennyire gondba kerül ezzel a leányzóval? Soha nem volt még ilyen senkivel, kicsit feszeng is a beszélgetésük alatt, persze ebből mit sem tapasztal Ceron, ellenben Ligrimnek oda kell figyelnie, nehogy össze-vissza beszéljen.*
4207. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-10-15 19:24:44
Üzenet elküldve: 2015-10-15 19:24:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A napi betevőért//
*Őrült száguldás, amit levágnak itt, szóban legalább is. Villámsebességű ismerkedés a szép szavak nyomán, melyek, mint a méz a vajaskenyér tetején úgy csurognak végig a lelken. Jól is esik, ezt meg kell vallania, még ha csak szép ábránd az egész, s nem megy másra ki a játék, minthogy kellemes estét töltsenek együtt egy pohárka tea és egy perec társaságában. Igazából tökéletesen azt hiszi, hogy jelenlegi partnere játszik vele egyet, elhitetve, hogy valóban lovagja kíván lenni egy életre, s kisasszonnyá változtatni át.*
-Gondolod? Remélem, hogy nem esett baja. Tíz éve nem hallottam felőle.
*Még nem megy bele részletekbe, sokkal inkább hallgatja a másik történetét. Az sem jobb sokkal, mint a sajátja. Elhalt szülők árva gyereke. Zaklatott, erőszakos világ mindennapi eseményei.*
-Ne okold magad. Édesanyád és édesapád az életét adta azért, hogy te életben maradhass. Úgy gondolj hát erre, mint végtelen szeretetük jelét. A legönzetlenebb áldozat egy anya részéről.
*Könnyedén csevegve ejti ki a szavakat, melyek rájuk épp úgy igazak lennének. Vidáman próbál meg felpillantani Ligrimre.*
-Hogy ne érezd úgy, hogy rám zúdítottad, én is elmondom. Sohasem voltunk gazdagok. Apám építőmunkás volt, és egy napon baleset érte. Soha többé nem jött haza. Anyám járt el ezután dolgozni. Ruhát mosott a gazdagnegyed egyik villájában. Kevéske pénzt kapott, szűkösen éltünk. Engem a bátyám nevelt, és vigyázott, aki négy évvel idősebb nálam, és a neve Heron. Aztán egy este, amikor anyám hazafelé tartott a munkából, tolvajok támadtak rá az egyik sikátorban. Ő az élete árán is haza akarta hozni kevéske keresetét. Így elvették tőle életét a pénzzel együtt. Magunkra maradtunk a bátyámmal, de én nehezen viseltem anyánk elvesztését. Alig egy évre rá, megszöktem. Azóta csavargok.
*Kurtán és gyorsan fejezi be. Életének ez a része az, melyet nem annyira szívesen fedne fel. Sötét és kárhozott élet volt az, melynek alig két éve, hogy véget vetett, de a nyomorból kitörni nem bír egyedül. Hazugság lenne az, hogy soha nem kereste Heront. Nem egyszer állt meg a romos ház előtt, de bátyját már nem találta meg ott. Most elhessenti magáról ezt a gondolatot.
Oldalba böki végül a férfit.*
-Na elég volt a búbánatból. Ott a kalácsos. *Mutat az egyik bódé felé.* Ott vehetünk bármiféle finomságot. Gyere, mert nekem is csak Te vagy drága jó Lovagom.
*Ragadja meg Ligrim kezét, és vidám nevetgéléssel húzza maga után, mintha csak játékos csitri lenne.*
A hozzászólás írója (Ceron Weldrath) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.15 19:25:01
*Őrült száguldás, amit levágnak itt, szóban legalább is. Villámsebességű ismerkedés a szép szavak nyomán, melyek, mint a méz a vajaskenyér tetején úgy csurognak végig a lelken. Jól is esik, ezt meg kell vallania, még ha csak szép ábránd az egész, s nem megy másra ki a játék, minthogy kellemes estét töltsenek együtt egy pohárka tea és egy perec társaságában. Igazából tökéletesen azt hiszi, hogy jelenlegi partnere játszik vele egyet, elhitetve, hogy valóban lovagja kíván lenni egy életre, s kisasszonnyá változtatni át.*
-Gondolod? Remélem, hogy nem esett baja. Tíz éve nem hallottam felőle.
*Még nem megy bele részletekbe, sokkal inkább hallgatja a másik történetét. Az sem jobb sokkal, mint a sajátja. Elhalt szülők árva gyereke. Zaklatott, erőszakos világ mindennapi eseményei.*
-Ne okold magad. Édesanyád és édesapád az életét adta azért, hogy te életben maradhass. Úgy gondolj hát erre, mint végtelen szeretetük jelét. A legönzetlenebb áldozat egy anya részéről.
*Könnyedén csevegve ejti ki a szavakat, melyek rájuk épp úgy igazak lennének. Vidáman próbál meg felpillantani Ligrimre.*
-Hogy ne érezd úgy, hogy rám zúdítottad, én is elmondom. Sohasem voltunk gazdagok. Apám építőmunkás volt, és egy napon baleset érte. Soha többé nem jött haza. Anyám járt el ezután dolgozni. Ruhát mosott a gazdagnegyed egyik villájában. Kevéske pénzt kapott, szűkösen éltünk. Engem a bátyám nevelt, és vigyázott, aki négy évvel idősebb nálam, és a neve Heron. Aztán egy este, amikor anyám hazafelé tartott a munkából, tolvajok támadtak rá az egyik sikátorban. Ő az élete árán is haza akarta hozni kevéske keresetét. Így elvették tőle életét a pénzzel együtt. Magunkra maradtunk a bátyámmal, de én nehezen viseltem anyánk elvesztését. Alig egy évre rá, megszöktem. Azóta csavargok.
*Kurtán és gyorsan fejezi be. Életének ez a része az, melyet nem annyira szívesen fedne fel. Sötét és kárhozott élet volt az, melynek alig két éve, hogy véget vetett, de a nyomorból kitörni nem bír egyedül. Hazugság lenne az, hogy soha nem kereste Heront. Nem egyszer állt meg a romos ház előtt, de bátyját már nem találta meg ott. Most elhessenti magáról ezt a gondolatot.
Oldalba böki végül a férfit.*
-Na elég volt a búbánatból. Ott a kalácsos. *Mutat az egyik bódé felé.* Ott vehetünk bármiféle finomságot. Gyere, mert nekem is csak Te vagy drága jó Lovagom.
*Ragadja meg Ligrim kezét, és vidám nevetgéléssel húzza maga után, mintha csak játékos csitri lenne.*
A hozzászólás írója (Ceron Weldrath) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.15 19:25:01
4206. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-10-15 18:58:33
Üzenet elküldve: 2015-10-15 18:58:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//A napi betevőért//
*Nem csak a hangjában, de arcán is fel véli fedezni Ligrim Ceron bánatát.*
- Az én Kisasszonyom igen.
*Hangja mélyen, csupa melegséggel szólal meg, bizalommal teli tekintettel néz rá és megfogja kezét.*
- De jól gondold meg, hogy igazán leszel-e, vagy nem. Ha rajtam múlik, akkor olyan kisasszonnyá varázsollak, amilyen _szerinted_ egy kisasszony. Persze ez idő, mert én sem vagyok a dúsgazdag herceg a fehér lovon, de ha szeretnéd..
* Itt abbahagyja mondandóját. Nem kell neki annyit beszélni. Hagyja, hogy a lány meséljen neki.*
- Szóval Ceron Weldrath a teljes neved. Szépen cseng. -*derűsen rámosolyog, de aztán kicsit komolyabb lesz, mikor a lány megemlíti, hogy senkije sincs már.*- Talán? Hogy ismered? Úgy, mint aki meghalna egyedül? Ha olyan mint te Kisasszony, akkor nem kell tartanod attól, hogy baja esett.
*A lány kérdése után kicsit keserű lesz az arca. Nem szeret visszagondolni arra a napra, amikor a szülei meghaltak.*
- Apám lovag volt, anyám pedig egy kiskereskedő lánya. Érdekes párosítás. Apám egy csatában súlyos sérüléseket szerzett, erősen bicegett és fel kellett hagynia a szolgálataival. Ide szerettek volna költözni, tehát útra is keltünk. Ekkor 9 éves voltam. Félúton jártunk, mikor banditák támadtak ránk. Engem anyám elküldött, hogy meneküljek, őket pedig megölték a banditák. -*keserűen a földre pillant.*- Ott kellett volna velük halnom, nem gyáván elfutni.
Ekkor találkoztam Papával, aki egy zsoldos volt, de soha nem kérdeztem a nevét és ő sem nagyon akarta emlegetni. 16 éves koromig vele voltam, mint apród és rengeteg dolgot tanított az öreg.-* elmosolyodik.*- Utána dolgozni kezdtem, mindig azt, ami volt. Most viszont elég ebből. Úgy döntöttem, szeretném megvédeni az embereket, szóval valószínűleg belépek a városőrségbe. Ha a Kisasszonyom maradsz, akkor már téged is meg kell védenem, tehát nem árt egy kis továbbképzés.
* Ismét szeretetteljesen mosolyog Ceronra, de hirtelen feleszmél, hogy gyakorlatilag az élete történetét rázúdította szegény lányra, ami azért kissé erős negyed óra ismeretség után, szóval gyorsan bocsánatot kér.*
- Jaj, kérlek ne haragudj! Rád zúdítottam minden ócska információt, ahelyett, hogy csak annyit mondjak, senkim sincs. -*hirtelen újra elmosolyodik a már lehet, hogy unos-untig ismételt ellenállhatatlan mosolyával.* -Csak te, Kisasszony.
*A nagy mesélés közben beértek a piactérre, szóval a lány jön, hogy megmutassa, hova szeretne menni.*
*Nem csak a hangjában, de arcán is fel véli fedezni Ligrim Ceron bánatát.*
- Az én Kisasszonyom igen.
*Hangja mélyen, csupa melegséggel szólal meg, bizalommal teli tekintettel néz rá és megfogja kezét.*
- De jól gondold meg, hogy igazán leszel-e, vagy nem. Ha rajtam múlik, akkor olyan kisasszonnyá varázsollak, amilyen _szerinted_ egy kisasszony. Persze ez idő, mert én sem vagyok a dúsgazdag herceg a fehér lovon, de ha szeretnéd..
* Itt abbahagyja mondandóját. Nem kell neki annyit beszélni. Hagyja, hogy a lány meséljen neki.*
- Szóval Ceron Weldrath a teljes neved. Szépen cseng. -*derűsen rámosolyog, de aztán kicsit komolyabb lesz, mikor a lány megemlíti, hogy senkije sincs már.*- Talán? Hogy ismered? Úgy, mint aki meghalna egyedül? Ha olyan mint te Kisasszony, akkor nem kell tartanod attól, hogy baja esett.
*A lány kérdése után kicsit keserű lesz az arca. Nem szeret visszagondolni arra a napra, amikor a szülei meghaltak.*
- Apám lovag volt, anyám pedig egy kiskereskedő lánya. Érdekes párosítás. Apám egy csatában súlyos sérüléseket szerzett, erősen bicegett és fel kellett hagynia a szolgálataival. Ide szerettek volna költözni, tehát útra is keltünk. Ekkor 9 éves voltam. Félúton jártunk, mikor banditák támadtak ránk. Engem anyám elküldött, hogy meneküljek, őket pedig megölték a banditák. -*keserűen a földre pillant.*- Ott kellett volna velük halnom, nem gyáván elfutni.
Ekkor találkoztam Papával, aki egy zsoldos volt, de soha nem kérdeztem a nevét és ő sem nagyon akarta emlegetni. 16 éves koromig vele voltam, mint apród és rengeteg dolgot tanított az öreg.-* elmosolyodik.*- Utána dolgozni kezdtem, mindig azt, ami volt. Most viszont elég ebből. Úgy döntöttem, szeretném megvédeni az embereket, szóval valószínűleg belépek a városőrségbe. Ha a Kisasszonyom maradsz, akkor már téged is meg kell védenem, tehát nem árt egy kis továbbképzés.
* Ismét szeretetteljesen mosolyog Ceronra, de hirtelen feleszmél, hogy gyakorlatilag az élete történetét rázúdította szegény lányra, ami azért kissé erős negyed óra ismeretség után, szóval gyorsan bocsánatot kér.*
- Jaj, kérlek ne haragudj! Rád zúdítottam minden ócska információt, ahelyett, hogy csak annyit mondjak, senkim sincs. -*hirtelen újra elmosolyodik a már lehet, hogy unos-untig ismételt ellenállhatatlan mosolyával.* -Csak te, Kisasszony.
*A nagy mesélés közben beértek a piactérre, szóval a lány jön, hogy megmutassa, hova szeretne menni.*
4205. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-10-15 17:40:46
Üzenet elküldve: 2015-10-15 17:40:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 132
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Bato//
~Főnyeremény? Pedig még nem is láttál mindent, fiacskám...~ *Magában elmosolyodik a gondolatra, hogy mi mindent mutathatna Batonak, amivel alátámaszthatná az állítást. Egy pillanatra felrémlik előtte egy kép, két egymásnak feszülő testről, az egyik halovány, a másik jóval sötétebb, de mindkettő forró a szenvedélytől... aztán a gondolat tovaröppen, mintha ott se lett volna, csak egy apró, huncut mosolyt hagy a nő arcán, s pár szikrát a szemében.*
-Hogy én bűvész? Á, ezek az aprócska illúziók is túl kimerítőek számomra ahhoz, hogy igazi előadás kerekedjen belőlük, a kártyatrükkök, nyulak -vagy mókusok- *szúrja közbe Lord Bozont kis fejét megcirógatva* kalapból való előhúzása és csinos segédek kettéfűrészelése pedig sosem vonzott igazán.
-A munka valóban nemesít, de megkérgesíti a kezet, amit nem engedhetek meg magamnak! *megjátszott felháborodással tekint a mellette lépkedő férfire.* De ha valakit ez visz közelebb a céljához, ki vagyok én, hogy ítéletet mondjak felette? Még az önmegtartóztatás is lehet eszköz, bár magam ilyesmit nem vennék a kezembe *egy egészen apró felhang utal csak arra hangjában, hogy mi mindent igen, tán csak az hallja ki belőle, aki maga is ilyen irányba gondolkodik* A művészetben ugyanez a helyzet, mindenki másban keresi az ihletet... Mi művészek ilyenek vagyunk, el kell vennünk valamit ahhoz, hogy adhassunk, legyen ez akár a szenvedély, a természet csöndje, az éj végtelensége vagy a vér zubogása, egy mozdulatsor monotonsága... *hangja átszellemült, arcát is különös fénybe vonja a lelkesedés és az ihlet szikrája.* Azt hiszem írnom kéne egy dalt a bárdról, aki sehol sem leli a múzsáját... nincs annál nagyobb gyötrelem, nekem elhiheti! *és tényleg, komolyan gondolja, bár élete jó pár megaláztatása, nélkülözése, csalódása áll sorba az első helyért, az alkotás vágya, de a képesség hiánya mindennél kegyetlenebbnek tetszik.*
//Bato//
~Főnyeremény? Pedig még nem is láttál mindent, fiacskám...~ *Magában elmosolyodik a gondolatra, hogy mi mindent mutathatna Batonak, amivel alátámaszthatná az állítást. Egy pillanatra felrémlik előtte egy kép, két egymásnak feszülő testről, az egyik halovány, a másik jóval sötétebb, de mindkettő forró a szenvedélytől... aztán a gondolat tovaröppen, mintha ott se lett volna, csak egy apró, huncut mosolyt hagy a nő arcán, s pár szikrát a szemében.*
-Hogy én bűvész? Á, ezek az aprócska illúziók is túl kimerítőek számomra ahhoz, hogy igazi előadás kerekedjen belőlük, a kártyatrükkök, nyulak -vagy mókusok- *szúrja közbe Lord Bozont kis fejét megcirógatva* kalapból való előhúzása és csinos segédek kettéfűrészelése pedig sosem vonzott igazán.
-A munka valóban nemesít, de megkérgesíti a kezet, amit nem engedhetek meg magamnak! *megjátszott felháborodással tekint a mellette lépkedő férfire.* De ha valakit ez visz közelebb a céljához, ki vagyok én, hogy ítéletet mondjak felette? Még az önmegtartóztatás is lehet eszköz, bár magam ilyesmit nem vennék a kezembe *egy egészen apró felhang utal csak arra hangjában, hogy mi mindent igen, tán csak az hallja ki belőle, aki maga is ilyen irányba gondolkodik* A művészetben ugyanez a helyzet, mindenki másban keresi az ihletet... Mi művészek ilyenek vagyunk, el kell vennünk valamit ahhoz, hogy adhassunk, legyen ez akár a szenvedély, a természet csöndje, az éj végtelensége vagy a vér zubogása, egy mozdulatsor monotonsága... *hangja átszellemült, arcát is különös fénybe vonja a lelkesedés és az ihlet szikrája.* Azt hiszem írnom kéne egy dalt a bárdról, aki sehol sem leli a múzsáját... nincs annál nagyobb gyötrelem, nekem elhiheti! *és tényleg, komolyan gondolja, bár élete jó pár megaláztatása, nélkülözése, csalódása áll sorba az első helyért, az alkotás vágya, de a képesség hiánya mindennél kegyetlenebbnek tetszik.*
4204. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-10-15 09:55:01
Üzenet elküldve: 2015-10-15 09:55:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
// Erdőjárás //
*Lassan kezd megéhezni. Még a Templomkertben sem talált semmi ehetőt, a város ebben is annyira különbözik az erdőtől, a korábbi otthonától. ~Talán vissza kellene mennem a Főtérre, legalább inni tudnék a szökőkút tiszta vizéből.~ tűnődik, és egy másik úton indul el vélhetőleg arrafelé. Ez az út is paloták között vezet, bár ezek valamivel kisebbek és kevésbé hivalkodóak. Ha nem szégyellte volna, kért volna a Templomban vizet, de hát csak nem megy oda ezzel egy tanítómesterhez, aki éppen beszélget valakivel, hogy nem kaphatna-e inni. ~Biztosan a Fogadóban is vehetek aranyért ételt, de már csak öt aranyam van. Annyiért lehet hogy csak egy teát adna a Fogadós. Vagy még azt sem.~ A kétoldalt kisebb-nagyobb díszes épületek végül egy térre torkollnak, ahol Isqeha csodálkozására rengetegen jönnek-mennek. Körbejár, és hamar felfedezi, a mindenfelé terjengő illatokból nem nehéz, hogy enni-innivalót is árulnak a téren, és még nagyon sok más holmit is fedett sátrak alatt. A népek pedig nézelődnek, és aranyért vásárolnak. Csendben figyeli, ahogy egy standnál egy nő, díszes ruhában, köpenyben, egy nyakláncot vásárol. Egy egész bőrerszényt dob oda érte az árusnak, aki kiönti maga elé a tartalmát, úgy számolja az aranyakat. A nő aztán tovább megy, el is tűnik hamar a szeme elől. Itt már elfeket is észrevesz, nem is egyet, a tömegben, de sötétbőrűeket is lát. Sötételfet nem sokat láttak náluk. Nagy ritkán járt feléjük közülükvaló, egy-egy mágus kíséretében, vagy egy nagyobb társaság részeként. de egyedül nem. Sokféle gyümölcsöt, zöld növényeket is áruknak. Az egyik helyen látja, hogy egy aranyért öt nagy, lédús, sötétkék gyümölcsöt is ad az árus. Odalép, és ő is kér belőle, átnyújtva az egyik aranyát. Már csak négy maradt. De a kékes gyümölcs nagyon finom, egyszerre csillapítja az éhségét és a szomjúságát is. Sorra befalja mindegyiket, és közben tovább nézelődik. Vannak, akik szárított, gyógyító növényeket árulnak, mellettük tégelyeket, apró üvegcséket. Néhány növényt felismer az illatáról, és a külsejéről is, de vannak olyanok, aminek nem tudja sem a nevét, sem azt, vajon mire ajánlhatja vajon az árus. Azt is észreveszi, hogy az egyik asztalon a kitett növények között olyan is van, amivel jobb lenne óvatosan bánni. Inkább méreg az, mint segítő növény. Habozik, hogy szóljon az árusnak, ismeri-e ezeket, de az illető mogorva, elnyűtt külsejű ember. Isqeha kezdi sejteni, hogy tudja, mire valók azok a növények. Inkább tovább megy, a homlokát ráncolva. A tér másik oldalára érve hangos zajra lesz figyelmes. Csak benéz, ahogy nyílik az ajtó, de aztán felpillant a cégérre. ~Kovács-műhely. Kovács. Fegyverkovács.~ Erről is hallott, nem egyszer dicsekedtek az itt vásárolt fegyverükkel az utazók. Ahogy nézelődik az ajtónál, egy kifüggesztett papírosra lesz figyelmes.
"Mágusok, Alkimis-ták, Kardforgatók!" ~Vajon mi az az alki. alki-mista?~ Végigolvassa, lassan betűzve a szöveget. Mágusok, alki-misták, kardforgatók. Hát ő ezek közül egyik sem. Pedig lám, felvételt hirdetnek ebbe a rendbe. A név, Ellentétek Rendje, nagyon tetszik Isqehának. ~A természet, a világ, az élet ellentétek rendje. Aki ezt a nevet adta, az bölcs, jól látja a dolgokat. Ellentétek és rend, hiszen ez mozgat mindent. Nappal és éjszaka, ég és föld, hideg és meleg, tél és nyár, férfi és nő. Ellentétek egymást kergető játéka egy öröktől fogva létező rend törvényei szerint: a létezés maga.~ Még egyszer megkeresi az utca nevét, ahol a Rendet megtalálja. Árnyék utca. Talán befogadnák oda. Talán a hasznukra lehetne. Talán nem véletlen, hogy elolvasta ezt a papírt.~ biztatja magát, de azért tart tőle, hogy talán csak nagy hatalmú varazslókat, és kardforgatásból élő zsoldosokat fogadnak be, őt kinevetik, ha odamegy, és durván elzavarják. Azért egy próbát megér.~ sóhajt fel, és elindul, hogy megkeresse az utcát a gazdagok negyedében.*
*Lassan kezd megéhezni. Még a Templomkertben sem talált semmi ehetőt, a város ebben is annyira különbözik az erdőtől, a korábbi otthonától. ~Talán vissza kellene mennem a Főtérre, legalább inni tudnék a szökőkút tiszta vizéből.~ tűnődik, és egy másik úton indul el vélhetőleg arrafelé. Ez az út is paloták között vezet, bár ezek valamivel kisebbek és kevésbé hivalkodóak. Ha nem szégyellte volna, kért volna a Templomban vizet, de hát csak nem megy oda ezzel egy tanítómesterhez, aki éppen beszélget valakivel, hogy nem kaphatna-e inni. ~Biztosan a Fogadóban is vehetek aranyért ételt, de már csak öt aranyam van. Annyiért lehet hogy csak egy teát adna a Fogadós. Vagy még azt sem.~ A kétoldalt kisebb-nagyobb díszes épületek végül egy térre torkollnak, ahol Isqeha csodálkozására rengetegen jönnek-mennek. Körbejár, és hamar felfedezi, a mindenfelé terjengő illatokból nem nehéz, hogy enni-innivalót is árulnak a téren, és még nagyon sok más holmit is fedett sátrak alatt. A népek pedig nézelődnek, és aranyért vásárolnak. Csendben figyeli, ahogy egy standnál egy nő, díszes ruhában, köpenyben, egy nyakláncot vásárol. Egy egész bőrerszényt dob oda érte az árusnak, aki kiönti maga elé a tartalmát, úgy számolja az aranyakat. A nő aztán tovább megy, el is tűnik hamar a szeme elől. Itt már elfeket is észrevesz, nem is egyet, a tömegben, de sötétbőrűeket is lát. Sötételfet nem sokat láttak náluk. Nagy ritkán járt feléjük közülükvaló, egy-egy mágus kíséretében, vagy egy nagyobb társaság részeként. de egyedül nem. Sokféle gyümölcsöt, zöld növényeket is áruknak. Az egyik helyen látja, hogy egy aranyért öt nagy, lédús, sötétkék gyümölcsöt is ad az árus. Odalép, és ő is kér belőle, átnyújtva az egyik aranyát. Már csak négy maradt. De a kékes gyümölcs nagyon finom, egyszerre csillapítja az éhségét és a szomjúságát is. Sorra befalja mindegyiket, és közben tovább nézelődik. Vannak, akik szárított, gyógyító növényeket árulnak, mellettük tégelyeket, apró üvegcséket. Néhány növényt felismer az illatáról, és a külsejéről is, de vannak olyanok, aminek nem tudja sem a nevét, sem azt, vajon mire ajánlhatja vajon az árus. Azt is észreveszi, hogy az egyik asztalon a kitett növények között olyan is van, amivel jobb lenne óvatosan bánni. Inkább méreg az, mint segítő növény. Habozik, hogy szóljon az árusnak, ismeri-e ezeket, de az illető mogorva, elnyűtt külsejű ember. Isqeha kezdi sejteni, hogy tudja, mire valók azok a növények. Inkább tovább megy, a homlokát ráncolva. A tér másik oldalára érve hangos zajra lesz figyelmes. Csak benéz, ahogy nyílik az ajtó, de aztán felpillant a cégérre. ~Kovács-műhely. Kovács. Fegyverkovács.~ Erről is hallott, nem egyszer dicsekedtek az itt vásárolt fegyverükkel az utazók. Ahogy nézelődik az ajtónál, egy kifüggesztett papírosra lesz figyelmes.
"Mágusok, Alkimis-ták, Kardforgatók!" ~Vajon mi az az alki. alki-mista?~ Végigolvassa, lassan betűzve a szöveget. Mágusok, alki-misták, kardforgatók. Hát ő ezek közül egyik sem. Pedig lám, felvételt hirdetnek ebbe a rendbe. A név, Ellentétek Rendje, nagyon tetszik Isqehának. ~A természet, a világ, az élet ellentétek rendje. Aki ezt a nevet adta, az bölcs, jól látja a dolgokat. Ellentétek és rend, hiszen ez mozgat mindent. Nappal és éjszaka, ég és föld, hideg és meleg, tél és nyár, férfi és nő. Ellentétek egymást kergető játéka egy öröktől fogva létező rend törvényei szerint: a létezés maga.~ Még egyszer megkeresi az utca nevét, ahol a Rendet megtalálja. Árnyék utca. Talán befogadnák oda. Talán a hasznukra lehetne. Talán nem véletlen, hogy elolvasta ezt a papírt.~ biztatja magát, de azért tart tőle, hogy talán csak nagy hatalmú varazslókat, és kardforgatásból élő zsoldosokat fogadnak be, őt kinevetik, ha odamegy, és durván elzavarják. Azért egy próbát megér.~ sóhajt fel, és elindul, hogy megkeresse az utcát a gazdagok negyedében.*
4203. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-10-14 21:54:07
Üzenet elküldve: 2015-10-14 21:54:07
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Piacosztag//
//Boraq//
*Bírja a törpét olyan, mint egy idősebb morgolódó öreg medve. Kicsit emlékezteti nagyapjára, de hát az emberek elég rövid életűek. Mikor a megbecsülésen felhorkantva nevet, szinte érzi a kényszert egy félmosolyra, de a szája sarka még sem mozdul semmit. Amióta meg halt édesapja nem mosolygott vagy nevetett önfeledten, azóta elzárta az érzéseit és önmagát is kivonta mindig a társaságból. Tudja jól, hogy ha a Városi Őrség tagja szeretne maradni hosszabb távon barátkoznia kell majd, de ennek is el jön majd az ideje amikor szolgálat után beülnek inni valahová.*
-Nekem a tettek számítanak nem a faji vagy nemi hová tartozás. *Jegyzi meg komoly hangján és közben a szemével inkább a fentről látható veszélyeket nézi.*
-Nekem sem tetszik, inkább mentem volna a gazdagnegyedbe... Itt nagy a tömeg és tömegundorom van. *Szárazon hagyja el ajkait a mondat, de legalább mondhatni majdnem van bennük egy közös.*
-Igazad van, a jelenlétünk csak olaj a tűzre, hogy még óvatosabban járjanak el és csak a piti tolvajok húzzák meg magukat inkább, ha van elég eszük. *Mindig vannak kivételek és ostoba egyedek.*
//Boraq//
*Bírja a törpét olyan, mint egy idősebb morgolódó öreg medve. Kicsit emlékezteti nagyapjára, de hát az emberek elég rövid életűek. Mikor a megbecsülésen felhorkantva nevet, szinte érzi a kényszert egy félmosolyra, de a szája sarka még sem mozdul semmit. Amióta meg halt édesapja nem mosolygott vagy nevetett önfeledten, azóta elzárta az érzéseit és önmagát is kivonta mindig a társaságból. Tudja jól, hogy ha a Városi Őrség tagja szeretne maradni hosszabb távon barátkoznia kell majd, de ennek is el jön majd az ideje amikor szolgálat után beülnek inni valahová.*
-Nekem a tettek számítanak nem a faji vagy nemi hová tartozás. *Jegyzi meg komoly hangján és közben a szemével inkább a fentről látható veszélyeket nézi.*
-Nekem sem tetszik, inkább mentem volna a gazdagnegyedbe... Itt nagy a tömeg és tömegundorom van. *Szárazon hagyja el ajkait a mondat, de legalább mondhatni majdnem van bennük egy közös.*
-Igazad van, a jelenlétünk csak olaj a tűzre, hogy még óvatosabban járjanak el és csak a piti tolvajok húzzák meg magukat inkább, ha van elég eszük. *Mindig vannak kivételek és ostoba egyedek.*
4202. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-10-14 21:19:33
Üzenet elküldve: 2015-10-14 21:19:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Piacosztag//
*Le sem tagadhatná, és le sem akarja tagadni, hogy tipikus férfi. Nem az erkölcs és becsület bajnoka, két szép szempár csábításának hajlandó engedni, benne van a turpisságokban, erőpróbákban, az élet élvezetében. És mégsem bajkeverő, nincs tele hegekkel, nincs meg az a sötét aura, ami a rossz arcú alvilágiakat jellemzi. Pedig ő aztán közel került ahhoz a körökhöz, született szegénynegyedi szegényként.*
- Az. Félelmetes az öreg. Nem csoda, hogy ember nem, csak a ragály tudta legyűrni. De az se teljesen. *Cseng ki szavaiból az elismerés. Azok a régi, boldog szép idők, amikor még fiatalabb testvérével a volt zsoldos előtt ugrándoztak és hadonásztak a botokkal a morcos férfi utasításainak megfelelően, míg anyjuk nem volt odahaza. Hogy néha mennyire tudnak hiányozni azok a napok. Merengéséből gyanús mozgás téríti vissza, fejét rögtön oldalra kapja, ám csak egy kissé kétbalkezes őszülő férfi próbálta elkapni éppen szökésben lévő, frissen vásárolt tyúkját.*
- És erre tessék, beosztanak alám. *Telepedik ábrázatára egy jó kedvű vigyor. Mellé, a félnőcsábász, komolytalannak tűnő, talán mindent könnyedén vevő fickó mellé. Ehhez képest talán meglepő, miképp folytatja nem csak útját, de válaszát is a nőnek.*
- Egy pillanatig sem kételkedem benne, hogy harcosként is megálljátok a helyetek. A nők erősek. *A könnyed hangnem ellenére érezhetően komolyan gondolja mondandóját, s mintha némi tiszteletet is ki lehetne érezni hangjából. Bár ki tudja, talán ezt valami talmi remény teszi oda, a képzelet színezi olyanná.*
- Ha nem így gondolnám, az íjász lány ellen is sokkal jobban visszafogtam volna magam.
*Le sem tagadhatná, és le sem akarja tagadni, hogy tipikus férfi. Nem az erkölcs és becsület bajnoka, két szép szempár csábításának hajlandó engedni, benne van a turpisságokban, erőpróbákban, az élet élvezetében. És mégsem bajkeverő, nincs tele hegekkel, nincs meg az a sötét aura, ami a rossz arcú alvilágiakat jellemzi. Pedig ő aztán közel került ahhoz a körökhöz, született szegénynegyedi szegényként.*
- Az. Félelmetes az öreg. Nem csoda, hogy ember nem, csak a ragály tudta legyűrni. De az se teljesen. *Cseng ki szavaiból az elismerés. Azok a régi, boldog szép idők, amikor még fiatalabb testvérével a volt zsoldos előtt ugrándoztak és hadonásztak a botokkal a morcos férfi utasításainak megfelelően, míg anyjuk nem volt odahaza. Hogy néha mennyire tudnak hiányozni azok a napok. Merengéséből gyanús mozgás téríti vissza, fejét rögtön oldalra kapja, ám csak egy kissé kétbalkezes őszülő férfi próbálta elkapni éppen szökésben lévő, frissen vásárolt tyúkját.*
- És erre tessék, beosztanak alám. *Telepedik ábrázatára egy jó kedvű vigyor. Mellé, a félnőcsábász, komolytalannak tűnő, talán mindent könnyedén vevő fickó mellé. Ehhez képest talán meglepő, miképp folytatja nem csak útját, de válaszát is a nőnek.*
- Egy pillanatig sem kételkedem benne, hogy harcosként is megálljátok a helyetek. A nők erősek. *A könnyed hangnem ellenére érezhetően komolyan gondolja mondandóját, s mintha némi tiszteletet is ki lehetne érezni hangjából. Bár ki tudja, talán ezt valami talmi remény teszi oda, a képzelet színezi olyanná.*
- Ha nem így gondolnám, az íjász lány ellen is sokkal jobban visszafogtam volna magam.
4201. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2015-10-14 18:00:15
Üzenet elküldve: 2015-10-14 18:00:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Piacosztag//
~Tipikus fiúcska~ *Gondolja. Az erejét fitogtatta, ó, mennyi kiskölyköt ismert, akik mindig versengtek, mindig azon voltak, hogy legyőzzék egymást. Játékokban, verekedésben, futásban, bármiben. Aztán ahogy cseperedtek, úgy csapott át a gyerekes versengés már-már komoly harcba. De a játékok is megváltoztak: ki csen el több pénzt, ki bánik ügyesebben a fegyverrel, ki fektet le több nőt... Sosem értette a férfiak hogy lelhetik örömüket az ilyen baromságokban.*
-Igazán kiváló lehetett az öreg, ha még fél lábon is ilyen jól megtanította magát harcolni. Pedig a lépések aztán nem elhanyagolhatóak.
*Dicséretre méltó, ha nem törődik valaki bele abba, hogy elvesztette az egyik végtagját, és ennek ellenére is folytatja azt, amit szeretett, ez esetben a kardforgatást. Kevés ilyen személy van már manapság.
A nekiszegezett kérdésre ő is megtorpan, alig fél lépéssel Heron mellett.*
-Ambícióim természetesen vannak, mint mindenkinek, de nem vagyok az a feltörekvő típus. Az egyetlen ok, amiért szeretnék előre jutni az, hogy bebizonyítsam mind a férfiaknak, mind a nőknek, hogy attól még, hogy valakit keblekkel áldott meg a sors izmos mellkas helyett, ugyanúgy lehet katona, harcos, és városőr.
*Le sem tagadhatná feminista nézeteit, de nem is szeretné. Szókimondó jellem, aki, ha nem kap rá parancsot, hogy csendben maradjon, bizony elmondja a véleményét.*
~Tipikus fiúcska~ *Gondolja. Az erejét fitogtatta, ó, mennyi kiskölyköt ismert, akik mindig versengtek, mindig azon voltak, hogy legyőzzék egymást. Játékokban, verekedésben, futásban, bármiben. Aztán ahogy cseperedtek, úgy csapott át a gyerekes versengés már-már komoly harcba. De a játékok is megváltoztak: ki csen el több pénzt, ki bánik ügyesebben a fegyverrel, ki fektet le több nőt... Sosem értette a férfiak hogy lelhetik örömüket az ilyen baromságokban.*
-Igazán kiváló lehetett az öreg, ha még fél lábon is ilyen jól megtanította magát harcolni. Pedig a lépések aztán nem elhanyagolhatóak.
*Dicséretre méltó, ha nem törődik valaki bele abba, hogy elvesztette az egyik végtagját, és ennek ellenére is folytatja azt, amit szeretett, ez esetben a kardforgatást. Kevés ilyen személy van már manapság.
A nekiszegezett kérdésre ő is megtorpan, alig fél lépéssel Heron mellett.*
-Ambícióim természetesen vannak, mint mindenkinek, de nem vagyok az a feltörekvő típus. Az egyetlen ok, amiért szeretnék előre jutni az, hogy bebizonyítsam mind a férfiaknak, mind a nőknek, hogy attól még, hogy valakit keblekkel áldott meg a sors izmos mellkas helyett, ugyanúgy lehet katona, harcos, és városőr.
*Le sem tagadhatná feminista nézeteit, de nem is szeretné. Szókimondó jellem, aki, ha nem kap rá parancsot, hogy csendben maradjon, bizony elmondja a véleményét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10247-10266