Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 105 (2081. - 2100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2100. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-13 19:17:31
Üzenet elküldve: 2024-08-13 19:17:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Nem is meglepő, hogy nem merték őket együtt beengedni az öltözőfülkébe. Amint kiérnek az üzletből máris bújnak egymáshoz és egyelőre csak a szemeikkel, de falják is a másikat. Azon a doki mindenképp túl van már, hogy a szavak jelentésével foglalkozzon. Melyikük a kincs? Kit érdekel ha ilyen vágyakozva néz rá a lány. Nem is szégyelli tovább hergelni a másikat egy alattomos támadással. Hogy miképp reagál majd rá nem sejti, lehet hogy tovább bíbelődik még kicsit a csomagokkal, köt még pár csomót rájuk akkor is ha nem is kell. Hát nem. Nem csalódik hisz hallja, hogy elérte a célját, de a hatás az, hogy a félvér még kevésbé késlekedne a ló leadásával. A doki nem bírja ki, hogy ne simítson végig a lány arcán, hüvelykjét egészen azokig a csábító ajkakig vezetve. Mosolyában a várakozás izgalma és a vágy egyaránt jelen van.*
-Vezess akkor édes Mai.
*Nem is meglepő, hogy nem merték őket együtt beengedni az öltözőfülkébe. Amint kiérnek az üzletből máris bújnak egymáshoz és egyelőre csak a szemeikkel, de falják is a másikat. Azon a doki mindenképp túl van már, hogy a szavak jelentésével foglalkozzon. Melyikük a kincs? Kit érdekel ha ilyen vágyakozva néz rá a lány. Nem is szégyelli tovább hergelni a másikat egy alattomos támadással. Hogy miképp reagál majd rá nem sejti, lehet hogy tovább bíbelődik még kicsit a csomagokkal, köt még pár csomót rájuk akkor is ha nem is kell. Hát nem. Nem csalódik hisz hallja, hogy elérte a célját, de a hatás az, hogy a félvér még kevésbé késlekedne a ló leadásával. A doki nem bírja ki, hogy ne simítson végig a lány arcán, hüvelykjét egészen azokig a csábító ajkakig vezetve. Mosolyában a várakozás izgalma és a vágy egyaránt jelen van.*
-Vezess akkor édes Mai.
2099. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-13 16:07:38
Üzenet elküldve: 2024-08-13 16:07:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1169
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1169
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Bármeddig el tudott volna lenni abban a csodaországban, ami másnak csak egy üzlet, de ahogy nézi az elfet, vagy inkább ahogy egymásra néznek, a mérleg nyelve valahogy mégis felé dől. Nem is kíván sokkal többet időzni annál, mint amennyit kell. Bármikor visszajöhet, az a szőke pedig nincs itt bármikor. Talán kevésbé lenne meg a varázsa is, ha sűrűn látná. Bár egy jó ideig biztos azt sem unná meg.
Ő sem rest magához vonni így már csak gondolni sem tud ruhákra egyáltalán... Nincs is más, csak a zöldek, és a szavak, amiket kiejt a szájával, amiből azt sem bánná, ha csak hazugságok dőlnének. Most egyáltalán nem érdekli semmi más, pedig nem híres róla, hogy bárki is megzavarná a fejét. *
- Milyen szerencse, hogy nem is kell. Szeretem a piacot, mindig lehet valami... kincsre bukkanni.
*Hogy ezt magára érti-e, vagy a másikra, az teljesen mindegy, mert egymás számára úgy tűnik most azok. A többi pedig senkit nem érdekel. Meg is fordul, hogy a csomagokat rá tudja erősíteni a már így is jól felszerelt lóra, de a művelet sokkal könnyebb lenne, ha ádáz módon nem támadták volna meg hátulról. Mondjuk ilyen kellemes érzések közepette sem pakolt még. Elég nehéz közben koncentrálni, hogy ne essen le minden, de hozzá is éppen úgy simuljon, hogy érezze, amit érezni szeretne. A csókok nyomán gerince mentén felszökik a kellemes hideg, még a levegő is elakad annak hevében. De a művelet sikerül, nem is vacakolhat sokáig, mert már nagyon menne... Meg is fordul végül, így is túl sokáig nézett másra a szemek helyett.*
- Annak a lónak pihenésre van szüksége... Szerintem induljunk.
*Húzódik a vigyor végig húsos ajkán. Mindketten tudhatják, hogy egyáltalán nem a hátas sorsa érdekli leginkább, csak hogy végre nyelje el őket a szoba. Bár nem szívesen időzne ott sokáig, de... nem ma van a napja az észérveknek és józan gondolatoknak.*
*Bármeddig el tudott volna lenni abban a csodaországban, ami másnak csak egy üzlet, de ahogy nézi az elfet, vagy inkább ahogy egymásra néznek, a mérleg nyelve valahogy mégis felé dől. Nem is kíván sokkal többet időzni annál, mint amennyit kell. Bármikor visszajöhet, az a szőke pedig nincs itt bármikor. Talán kevésbé lenne meg a varázsa is, ha sűrűn látná. Bár egy jó ideig biztos azt sem unná meg.
Ő sem rest magához vonni így már csak gondolni sem tud ruhákra egyáltalán... Nincs is más, csak a zöldek, és a szavak, amiket kiejt a szájával, amiből azt sem bánná, ha csak hazugságok dőlnének. Most egyáltalán nem érdekli semmi más, pedig nem híres róla, hogy bárki is megzavarná a fejét. *
- Milyen szerencse, hogy nem is kell. Szeretem a piacot, mindig lehet valami... kincsre bukkanni.
*Hogy ezt magára érti-e, vagy a másikra, az teljesen mindegy, mert egymás számára úgy tűnik most azok. A többi pedig senkit nem érdekel. Meg is fordul, hogy a csomagokat rá tudja erősíteni a már így is jól felszerelt lóra, de a művelet sokkal könnyebb lenne, ha ádáz módon nem támadták volna meg hátulról. Mondjuk ilyen kellemes érzések közepette sem pakolt még. Elég nehéz közben koncentrálni, hogy ne essen le minden, de hozzá is éppen úgy simuljon, hogy érezze, amit érezni szeretne. A csókok nyomán gerince mentén felszökik a kellemes hideg, még a levegő is elakad annak hevében. De a művelet sikerül, nem is vacakolhat sokáig, mert már nagyon menne... Meg is fordul végül, így is túl sokáig nézett másra a szemek helyett.*
- Annak a lónak pihenésre van szüksége... Szerintem induljunk.
*Húzódik a vigyor végig húsos ajkán. Mindketten tudhatják, hogy egyáltalán nem a hátas sorsa érdekli leginkább, csak hogy végre nyelje el őket a szoba. Bár nem szívesen időzne ott sokáig, de... nem ma van a napja az észérveknek és józan gondolatoknak.*
2098. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-13 09:38:57
Üzenet elküldve: 2024-08-13 09:38:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
//A Köpeny//
*Megkapja a várt bókot a másiktól úgyhogy elégedett lehet. A kikötőben kissé megropogtatott egójának szüksége van erre. Ki lesznek fizetve a ruhák és távozhatnak. Hogy nem csak a félvér az egyetlen akit hajt a vére, azt tökéletesen jelzi, hogy amint zárult mögöttük a szabó ajtaja az övével együtt abban a pillanatban csúszik az elf keze is a lány csípőjére és húzza kissé közelebb is magához. Zöldjeit a kékekbe fúrja és közelebb is hajol a másik arcához.*
-Tudod szeretem a szépet. Nem tudok neki ellenállni. Ezeket felkötnéd a ló hátára?
*Villan tekintete a csonka kezén egyensúlyozott dobozokra. Ha a lány segít ebben akkor rögtön megbizonyosodhat róla, hogy a férfi nem túlzott. Sem most, sem pedig mikor a ruhát dicsérte. Ugyanis míg a ő a csomagokkal foglalkozna az elf mögé lépne, finoman félresöpörné a haját és a hátától indulva a nyakáig, apró csókokkal halmozná el a lányt. A türelem sose volt a férfi erénye. Csak kivételes helyzetekben. Ez nem az.*
*Megkapja a várt bókot a másiktól úgyhogy elégedett lehet. A kikötőben kissé megropogtatott egójának szüksége van erre. Ki lesznek fizetve a ruhák és távozhatnak. Hogy nem csak a félvér az egyetlen akit hajt a vére, azt tökéletesen jelzi, hogy amint zárult mögöttük a szabó ajtaja az övével együtt abban a pillanatban csúszik az elf keze is a lány csípőjére és húzza kissé közelebb is magához. Zöldjeit a kékekbe fúrja és közelebb is hajol a másik arcához.*
-Tudod szeretem a szépet. Nem tudok neki ellenállni. Ezeket felkötnéd a ló hátára?
*Villan tekintete a csonka kezén egyensúlyozott dobozokra. Ha a lány segít ebben akkor rögtön megbizonyosodhat róla, hogy a férfi nem túlzott. Sem most, sem pedig mikor a ruhát dicsérte. Ugyanis míg a ő a csomagokkal foglalkozna az elf mögé lépne, finoman félresöpörné a haját és a hátától indulva a nyakáig, apró csókokkal halmozná el a lányt. A türelem sose volt a férfi erénye. Csak kivételes helyzetekben. Ez nem az.*
2097. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-12 20:24:15
Üzenet elküldve: 2024-08-12 20:24:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1169
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1169
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Köpeny//
*Sokáig nem tetszeleghet a dokinak abban az új fekete ruhában, amit szinte ráöntöttek. De ami késik, nem múlik, mégsem gondolná, hogy abban megy ki innen, amit éppen vásárolt. Nincs rászorulva, hogy erre szükség legyen, na meg a piros is éppen eléggé tetszett az efnek, legalábbis azt mondta. A szavak mit sem érnek, a tekintete annál többet.
Nagy szerencséje van az öregasszonynak, hogy nem hallotta tőle ismét a szitokszót. Nem tud olyasmire vágyni, amit annyira aljas módon akartak ráerőltetni, csak hogy ne a család gondja legyen. Talán soha nem is fog. De a derekáról hiányzó kar érzete azért lelohasztja a vigyort néhány másodpercre, de hamar visszakúszik, hiszen van még a napból bőven. Nem gondol arra, hogy az után mi vár rá, mert túl sok a feladat, amivel elkezdene azonnal megbirkózni fejben.
Kilép végül újra a leplek alól és közel lép a férfihez. Várja, hogy végre magára öltse a köpenyt, s ahogy látja rajta egészen elégedett. Van benne egy kis része és még csak közölni sem kellett, hogy szűkítsenek rajta, mert nem egy zsebes-gombos zsákot kíván nézegetni azon a hosszúéletűn. Nem mintha majd sűrűn látná benne. Elismerően bólogat, a kérdésre pedig kacér mosoly villan. Azt, hogy mire gondol nem mondja ki, nem biztos, hogy a vénlány fülének való, még a végén álmatlan éjszakát okozna a kijelentésével és fantáziájával. Hadd legyen az csak az övé, a szabó pedig álmodjon tűkkel és cérnákkal. Ettől még hálás neki, hogy olyan szép költeményt varrt kifejezetten neki. Mert bárki bármit mondjon, neki készült.*
- Remek? Több, mint az. Nagyon jól festesz benne. Szép munka, köszönjük Asszonyom.
*A szemek csillogásának maradékát azért megkapja ő is. A ruhák már elcsomagolva ők pedig mehetnek végre. Az elköszönés után alig, hogy kilépnek az ajtón, a szabad keze végigfut a szőke oldalán, egészen a hátáig simítja, maga felé kívánja vonni egy kicsit. Nem akarja már sokkal tovább bírni. Felnéz rá és csak akkor szólal meg.*
- Nem tudtam, hogy ilyen nagyvonalú vagy. Köszönöm... Doki.
*Lévén a nevét még most sem tudja, hiába csengette ki az aranyakat. Már mulattatja a dolog. Csak tűnjenek el végre innen.*
*Sokáig nem tetszeleghet a dokinak abban az új fekete ruhában, amit szinte ráöntöttek. De ami késik, nem múlik, mégsem gondolná, hogy abban megy ki innen, amit éppen vásárolt. Nincs rászorulva, hogy erre szükség legyen, na meg a piros is éppen eléggé tetszett az efnek, legalábbis azt mondta. A szavak mit sem érnek, a tekintete annál többet.
Nagy szerencséje van az öregasszonynak, hogy nem hallotta tőle ismét a szitokszót. Nem tud olyasmire vágyni, amit annyira aljas módon akartak ráerőltetni, csak hogy ne a család gondja legyen. Talán soha nem is fog. De a derekáról hiányzó kar érzete azért lelohasztja a vigyort néhány másodpercre, de hamar visszakúszik, hiszen van még a napból bőven. Nem gondol arra, hogy az után mi vár rá, mert túl sok a feladat, amivel elkezdene azonnal megbirkózni fejben.
Kilép végül újra a leplek alól és közel lép a férfihez. Várja, hogy végre magára öltse a köpenyt, s ahogy látja rajta egészen elégedett. Van benne egy kis része és még csak közölni sem kellett, hogy szűkítsenek rajta, mert nem egy zsebes-gombos zsákot kíván nézegetni azon a hosszúéletűn. Nem mintha majd sűrűn látná benne. Elismerően bólogat, a kérdésre pedig kacér mosoly villan. Azt, hogy mire gondol nem mondja ki, nem biztos, hogy a vénlány fülének való, még a végén álmatlan éjszakát okozna a kijelentésével és fantáziájával. Hadd legyen az csak az övé, a szabó pedig álmodjon tűkkel és cérnákkal. Ettől még hálás neki, hogy olyan szép költeményt varrt kifejezetten neki. Mert bárki bármit mondjon, neki készült.*
- Remek? Több, mint az. Nagyon jól festesz benne. Szép munka, köszönjük Asszonyom.
*A szemek csillogásának maradékát azért megkapja ő is. A ruhák már elcsomagolva ők pedig mehetnek végre. Az elköszönés után alig, hogy kilépnek az ajtón, a szabad keze végigfut a szőke oldalán, egészen a hátáig simítja, maga felé kívánja vonni egy kicsit. Nem akarja már sokkal tovább bírni. Felnéz rá és csak akkor szólal meg.*
- Nem tudtam, hogy ilyen nagyvonalú vagy. Köszönöm... Doki.
*Lévén a nevét még most sem tudja, hiába csengette ki az aranyakat. Már mulattatja a dolog. Csak tűnjenek el végre innen.*
2096. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-12 19:43:47
Üzenet elküldve: 2024-08-12 19:43:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Kislány a nagyvárosban //
*Egyszer talán majd megfejti miképpen okozza ezeket a füst karikákat, de tény ez nem a mai nap folyamán fog kiderülni. Épp nem is a gyanú keltésről van éppen szó, de inkább, ahogy kezdi felfogni a városban élők szokásait, itt mindenki ad mindenkinek valamit, valamiért cserébe. Illetve senki sem szereti ha anélkül vesznek el, hogy nem kapnak cserébe semmit. Kérdése teljesen jogosan hangozhat azoknak akiknek nincs felé hátsó szándéka.*
-Mesehős?
*Elkezdi végigmérni magát és Derest, maga a szó is dereng még a fülében, régen hallotta ezt már. Könyvek illata csapja meg az orrát egy pillanatra. De lehet, hogy csak képzeli? Vagy az ismételt fejsajgás ami ezt kikelti belőle? Meg is vakarja kicsit buksiját ott ahol fájdalmat érzi, ami rögvest el is múlik.*
-Azt tudom, sokan néznek meg itt. A kőodúk között pedig még többen. Azok akik a fákat döntik sem kedveltek sosem.
*Magyarázza el gyermeki egyszerűséggel, hangjában nem igazán érezhető a sajnálat vagy a megbánás, pusztán az, hogy ez történt meg vele.*
-Teysus?
*Teszi fel ismét a kérdést, inkább ismét a név nem ismerete amiért csak úgy kiszökik a száján, nem igazán vár rá választ, inkább csak hangosan gondolkodik.*
-Milyen komisz dolgot? Te is vettél el valamit sárga karika adás nélkül? Velem most sok jó történt. Mióta hármat aludtam csak hárman kergettek meg. Az erdőben ez többször megtörtént.
*Meséli el az ő helyzetét, de a kérdésére várja a választ kíváncsi tekintettel.*
-Messze, sokat kell aludni, hogy odaérj. Néhány alvás óta vagyunk mi is Deressel.. Arthineor? Igen. Nem.. Artenor Környékén.
*A város nevét még nem igazán szokta meg.*
*Egyszer talán majd megfejti miképpen okozza ezeket a füst karikákat, de tény ez nem a mai nap folyamán fog kiderülni. Épp nem is a gyanú keltésről van éppen szó, de inkább, ahogy kezdi felfogni a városban élők szokásait, itt mindenki ad mindenkinek valamit, valamiért cserébe. Illetve senki sem szereti ha anélkül vesznek el, hogy nem kapnak cserébe semmit. Kérdése teljesen jogosan hangozhat azoknak akiknek nincs felé hátsó szándéka.*
-Mesehős?
*Elkezdi végigmérni magát és Derest, maga a szó is dereng még a fülében, régen hallotta ezt már. Könyvek illata csapja meg az orrát egy pillanatra. De lehet, hogy csak képzeli? Vagy az ismételt fejsajgás ami ezt kikelti belőle? Meg is vakarja kicsit buksiját ott ahol fájdalmat érzi, ami rögvest el is múlik.*
-Azt tudom, sokan néznek meg itt. A kőodúk között pedig még többen. Azok akik a fákat döntik sem kedveltek sosem.
*Magyarázza el gyermeki egyszerűséggel, hangjában nem igazán érezhető a sajnálat vagy a megbánás, pusztán az, hogy ez történt meg vele.*
-Teysus?
*Teszi fel ismét a kérdést, inkább ismét a név nem ismerete amiért csak úgy kiszökik a száján, nem igazán vár rá választ, inkább csak hangosan gondolkodik.*
-Milyen komisz dolgot? Te is vettél el valamit sárga karika adás nélkül? Velem most sok jó történt. Mióta hármat aludtam csak hárman kergettek meg. Az erdőben ez többször megtörtént.
*Meséli el az ő helyzetét, de a kérdésére várja a választ kíváncsi tekintettel.*
-Messze, sokat kell aludni, hogy odaérj. Néhány alvás óta vagyunk mi is Deressel.. Arthineor? Igen. Nem.. Artenor Környékén.
*A város nevét még nem igazán szokta meg.*
2095. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-12 19:19:11
Üzenet elküldve: 2024-08-12 19:19:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
//A Köpeny//
*A doki nem túloz a ruhával kapcsolatban. Ez látszik a szemein is és azon ahogy ő is átöleli a lány derekát. Nem meglepő, hogy a vaksi nyanyának is egyértelmű mi van kettejük között. És mi történne ha a függöny mögött magukra maradnának. Ezért is olyan szomorú, hogy megint elválnak egy ruhavisszavétel erejéig és a doki magára marad a vénasszonnyal. Az esküvő témáját finoman elvicceli a férfi. Annyira van távol attól, hogy belegondolni is rossz. Az igazat megvallva számára nem is jelent semmit maga az esküvő mind szertartás, mind maga a fogadalom. Egy kapcsolatban nem a hangzatos szavak vagy az ígéretek számítanak. Ő is hazudik mindenkinek. Meg volt már házas asszonnyal is. Nem jelent ez semmit. Mikor a félvér végez az öltözéssel, a húsos lány is befejezi a doki köpenyét. Az elf fel is próbálja hisz látatlanban nem ad ki pénzt. Kényelmes. Begombolva se szűk. Tud benne mozogni. A zsebek jó helyen vannak. És a köpeny alja, ami követi a mozgását kimondottan tetszik neki bár ezt nem fejti ki hangosan.*
-Remek.*Állapítja meg.*Remek?
*Kérdez rá a kék szeműtől is akinek közben eltették a ruháját. Bár a válasz egyértelmű. Tudja ő is csak mégis szeretné hallani is. Ha megbeszéltek mindent akkor leveszi a köpenyeket és el lehet tenni azokat, majd rátérni a mocskos anyagiakra. Rossz belegondolni, hogy azért a pénzért amit a doki így elszór mennyit dolgozhattak a sellőházban a lányok. Úgy kell nekik! A pulthoz menve leszámolja a 400 aranyat rá.
Közben hangosan számol és maga is kis tornyocskákat épít. Véletlenül se szeretne többet adni. Amúgy is ivott már vele a mama. Nincs szüksége borravalóra. Ezek után távozhatnak is a lovukhoz. Vagyis a doki kölcsönlovához.*
*A doki nem túloz a ruhával kapcsolatban. Ez látszik a szemein is és azon ahogy ő is átöleli a lány derekát. Nem meglepő, hogy a vaksi nyanyának is egyértelmű mi van kettejük között. És mi történne ha a függöny mögött magukra maradnának. Ezért is olyan szomorú, hogy megint elválnak egy ruhavisszavétel erejéig és a doki magára marad a vénasszonnyal. Az esküvő témáját finoman elvicceli a férfi. Annyira van távol attól, hogy belegondolni is rossz. Az igazat megvallva számára nem is jelent semmit maga az esküvő mind szertartás, mind maga a fogadalom. Egy kapcsolatban nem a hangzatos szavak vagy az ígéretek számítanak. Ő is hazudik mindenkinek. Meg volt már házas asszonnyal is. Nem jelent ez semmit. Mikor a félvér végez az öltözéssel, a húsos lány is befejezi a doki köpenyét. Az elf fel is próbálja hisz látatlanban nem ad ki pénzt. Kényelmes. Begombolva se szűk. Tud benne mozogni. A zsebek jó helyen vannak. És a köpeny alja, ami követi a mozgását kimondottan tetszik neki bár ezt nem fejti ki hangosan.*
-Remek.*Állapítja meg.*Remek?
*Kérdez rá a kék szeműtől is akinek közben eltették a ruháját. Bár a válasz egyértelmű. Tudja ő is csak mégis szeretné hallani is. Ha megbeszéltek mindent akkor leveszi a köpenyeket és el lehet tenni azokat, majd rátérni a mocskos anyagiakra. Rossz belegondolni, hogy azért a pénzért amit a doki így elszór mennyit dolgozhattak a sellőházban a lányok. Úgy kell nekik! A pulthoz menve leszámolja a 400 aranyat rá.
Közben hangosan számol és maga is kis tornyocskákat épít. Véletlenül se szeretne többet adni. Amúgy is ivott már vele a mama. Nincs szüksége borravalóra. Ezek után távozhatnak is a lovukhoz. Vagyis a doki kölcsönlovához.*
2094. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-12 19:18:33
Üzenet elküldve: 2024-08-12 19:18:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Kislány a nagyvárosban //
* A forró falat nem tántoríthat el egy éhes pocakot. Szikra sokkal taktikusabban kezdi el befalni az ételét, miközben folyik a csevej, amiből csak minimális információhoz a jut a tündér. Ellenben a gyanúsan sok jó cselekedete Cilia felé, enyhe gyanút kelt a lányban. Kérdésére amolyan semmit mondó választ ad, legalábbis így tűnhet. A helyzet oldása képen úgy dönt kicsit megtréfálja kis társát. Kis varázslata jól működik, így néhány füstkarikával ajándékozza meg az elfet. Az meg erősen próbálkozik leutánozni azt, de nem jön rá a fiú trükkjére. Alesian nem állhatja, hogy ne nevessen fel jóízűen.*
- Ha majd nősz még egy kicsit biztosan megtanulod, ezt hogyan kell csinálni. De visszatérve, olyan vagy, mint egy mesehős. Titokzatos múltú, van egy nagy kutyád, és érdekes megjelenésed. * Igyekszik úgy fogalmazni, hogy talán egy gyerek is felfogja, bár mint kiderült, a lány nem tartja magát furcsának, sőt talán a tündér lehetne furcsa az ő szemében.*
- Na, de komolyan, ne aggódj! Nem kell megadnod nekem semmit. Teysus tanai szerint amúgyis egyensúlyba kell hozni az életem. Tudod tettem pár komisz dolgot nemrég, szóval most tennem kéne pár jót is. Ahogy nézem rád is rád fért már egy kis jó a sok rossz után.* Indoklásban nagyon is jó, bár egy gyermek számára ez csak egy halom sületlenség, de ezeket inkább magának mondja. Az evésben le van már egy kicsit maradva, mert üresen jár a szája. Igyekszik bepótolni az elmaradást, mielőtt kehülne teljesen az étele.*
- Amúgy arra emlékszel, hogy az erdőben merre ébredtél fel? Itt nevelkedtem a környező erdőkben, talán felismerem a helyet.* Mondja neki, bár az esély kicsi lehet, hogy bármit hozzá tudjon tenni a lányhoz, de nem nulla.*
* A forró falat nem tántoríthat el egy éhes pocakot. Szikra sokkal taktikusabban kezdi el befalni az ételét, miközben folyik a csevej, amiből csak minimális információhoz a jut a tündér. Ellenben a gyanúsan sok jó cselekedete Cilia felé, enyhe gyanút kelt a lányban. Kérdésére amolyan semmit mondó választ ad, legalábbis így tűnhet. A helyzet oldása képen úgy dönt kicsit megtréfálja kis társát. Kis varázslata jól működik, így néhány füstkarikával ajándékozza meg az elfet. Az meg erősen próbálkozik leutánozni azt, de nem jön rá a fiú trükkjére. Alesian nem állhatja, hogy ne nevessen fel jóízűen.*
- Ha majd nősz még egy kicsit biztosan megtanulod, ezt hogyan kell csinálni. De visszatérve, olyan vagy, mint egy mesehős. Titokzatos múltú, van egy nagy kutyád, és érdekes megjelenésed. * Igyekszik úgy fogalmazni, hogy talán egy gyerek is felfogja, bár mint kiderült, a lány nem tartja magát furcsának, sőt talán a tündér lehetne furcsa az ő szemében.*
- Na, de komolyan, ne aggódj! Nem kell megadnod nekem semmit. Teysus tanai szerint amúgyis egyensúlyba kell hozni az életem. Tudod tettem pár komisz dolgot nemrég, szóval most tennem kéne pár jót is. Ahogy nézem rád is rád fért már egy kis jó a sok rossz után.* Indoklásban nagyon is jó, bár egy gyermek számára ez csak egy halom sületlenség, de ezeket inkább magának mondja. Az evésben le van már egy kicsit maradva, mert üresen jár a szája. Igyekszik bepótolni az elmaradást, mielőtt kehülne teljesen az étele.*
- Amúgy arra emlékszel, hogy az erdőben merre ébredtél fel? Itt nevelkedtem a környező erdőkben, talán felismerem a helyet.* Mondja neki, bár az esély kicsi lehet, hogy bármit hozzá tudjon tenni a lányhoz, de nem nulla.*
2093. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-12 18:07:51
Üzenet elküldve: 2024-08-12 18:07:51
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A Köpeny//
*Intath döntését hallva elédegetten csapja össze tenyereit. Még így is szép haszonnal ad túl mindkét ruhán, de nem hazudott akkor, amikor megdicsérte Mai választását, és akkor se túlzott, amikor az árengedményről beszélt. Eddig, talán még lejjebb is tudta volna alkudni az árakat a doktor úr, ha akarja, de az már igen nehéz lett volna. Mind elégedettek lehetnek hát az üzlettel.*
- Helyes, helyes. Öltözzön csak át, kedveském, biztos vagyok benne, hogy a köpeny is egy-kettőre itt lesz!
*ígéri, majd amíg Mai visszaöltözik, az asszonyság áradozik róla egy sort Intathnak, el- elejtve a megjegyzést, hogy ha valaha csinos menyasszonyi ruhára lenne szükségük, már tudja, hol találnak hozzá jó szabónőt. Ezeket Mai szerencsére nem hallhatja, így nem kelthet benne rossz érzést az jóhiszemű megjegyzés.
Mire a leányzó visszatér, Murtriel asszony már előkerít egy lapos papírdobozt, ami fekete színű. Már ez is ritka drága darabnak tűnik. De szép ruhának szép doboz jár. A fekete ruhát nagy óvatossággal engedi bele a dobozba, jobbra-balra mozgatja behajtogatja azt, hogy minél kevesebb ráncot vessen. Ezt követően két fehér kövecskét is bedob mellé, ezek magukba szívnak majd mindenféle nedvességet. Végül, mintegy lezárásaként a már-már szertartásos procedúrának, egy szárított, lapított virágot is rátesz díszként, úgy helyezi fel végül a doboz fedelét, hogy egy fehér szalaggal gyors, határozott mozdulatokkal átkösse.
Amíg ő ezzel foglalatoskodik, az egyik leányzó hátulról már ki is hozza a köpenyt, és Intathnak van alkalma meggyőződni arról, hogy minden gomb, zseb a helyén van, és az ingujjak is megfelelő hosszúak, de még derékban is igazítottak rajta kicsit. Azért nem csináltak belőle feszülős uniformist, de fessebben fog mutatni benne. Ha ezzel is elégedettek, akkor az asszonyság bólogatva int, hogy a köpeny is elcsomagolható. Intathnak azonban sokkal szerényebb csomagolással kell beérnie, díszdoboz és szalag helyett egyszerű vászonzsákkal és zsineggel. Talán nem orrol meg érte.*
- Nos, akkor 400 aranyat kérnék.
*mondja, visszacsoszogva a pult mögé. Ha Intath leszámolja neki, gyorsan átszámolja (gyakorlott mozdulatokkal pillanatok alatt egyforma magasságú oszlopokba rendezve az érméket tapintásból meg tudja mondani, hogy hiánytalan-e az összeg), ésha ez is rendben van, búcsút int a helyes fiatal párnak, akiknek a nap legnagyobb üzletét köszönheti. Még mindig ritka, hogy az efféle szép, alkalmi ruhákra igény legyen. A régi nemesség idejében a hét minden napján, olykor kettessével, hármassával ontották az efféle szépségeket.*
*Intath döntését hallva elédegetten csapja össze tenyereit. Még így is szép haszonnal ad túl mindkét ruhán, de nem hazudott akkor, amikor megdicsérte Mai választását, és akkor se túlzott, amikor az árengedményről beszélt. Eddig, talán még lejjebb is tudta volna alkudni az árakat a doktor úr, ha akarja, de az már igen nehéz lett volna. Mind elégedettek lehetnek hát az üzlettel.*
- Helyes, helyes. Öltözzön csak át, kedveském, biztos vagyok benne, hogy a köpeny is egy-kettőre itt lesz!
*ígéri, majd amíg Mai visszaöltözik, az asszonyság áradozik róla egy sort Intathnak, el- elejtve a megjegyzést, hogy ha valaha csinos menyasszonyi ruhára lenne szükségük, már tudja, hol találnak hozzá jó szabónőt. Ezeket Mai szerencsére nem hallhatja, így nem kelthet benne rossz érzést az jóhiszemű megjegyzés.
Mire a leányzó visszatér, Murtriel asszony már előkerít egy lapos papírdobozt, ami fekete színű. Már ez is ritka drága darabnak tűnik. De szép ruhának szép doboz jár. A fekete ruhát nagy óvatossággal engedi bele a dobozba, jobbra-balra mozgatja behajtogatja azt, hogy minél kevesebb ráncot vessen. Ezt követően két fehér kövecskét is bedob mellé, ezek magukba szívnak majd mindenféle nedvességet. Végül, mintegy lezárásaként a már-már szertartásos procedúrának, egy szárított, lapított virágot is rátesz díszként, úgy helyezi fel végül a doboz fedelét, hogy egy fehér szalaggal gyors, határozott mozdulatokkal átkösse.
Amíg ő ezzel foglalatoskodik, az egyik leányzó hátulról már ki is hozza a köpenyt, és Intathnak van alkalma meggyőződni arról, hogy minden gomb, zseb a helyén van, és az ingujjak is megfelelő hosszúak, de még derékban is igazítottak rajta kicsit. Azért nem csináltak belőle feszülős uniformist, de fessebben fog mutatni benne. Ha ezzel is elégedettek, akkor az asszonyság bólogatva int, hogy a köpeny is elcsomagolható. Intathnak azonban sokkal szerényebb csomagolással kell beérnie, díszdoboz és szalag helyett egyszerű vászonzsákkal és zsineggel. Talán nem orrol meg érte.*
- Nos, akkor 400 aranyat kérnék.
*mondja, visszacsoszogva a pult mögé. Ha Intath leszámolja neki, gyorsan átszámolja (gyakorlott mozdulatokkal pillanatok alatt egyforma magasságú oszlopokba rendezve az érméket tapintásból meg tudja mondani, hogy hiánytalan-e az összeg), ésha ez is rendben van, búcsút int a helyes fiatal párnak, akiknek a nap legnagyobb üzletét köszönheti. Még mindig ritka, hogy az efféle szép, alkalmi ruhákra igény legyen. A régi nemesség idejében a hét minden napján, olykor kettessével, hármassával ontották az efféle szépségeket.*
2092. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-12 18:05:12
Üzenet elküldve: 2024-08-12 18:05:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Kislány a nagyvárosban //
*Jól tudja ezt Alesian, a hibáiból tanul az ember, vagy éppen az elf jelen esetben. Ezután kétszer is meggondolja, mibe harap bele elhamarkodottan. Jobban érzi, hogy a férfi kioktató szavaira inkább nem válaszol, rettentően fürkészi melyik részébe harapjon az amúgy jól sikerült cipóba. Sajnos ha akarna se tudna mondani többet arról honnan is van Deres. Ő is pontosan ennyit tud amennyit elmond, se többet se kevesebbet. De most nincs is ideje a múlton rágódni, amiről nem tud az ember, vagyis elf, az nem fáj. Nem úgy mint ez a forró falat ami nemrégiben csúszott le torkán. Azonban nem teljesen bátortalanította el ezt Ciliát, amint kinéz magának egy megfelelő méretű falatot, ismételten harap egyet ebből a töltött csodából. Olyan jóízűen eszegeti még az arra sétálóknak is megjön az étvágya, ki tudja talán azok is beállnak a pék árus soraiba, hogy vegyenek egyet maguknak vagy szeretteiknek. Alesian válaszán enyhén oldalra billentett fejjel, meglepetten hallja, nem erre számított.*
-Engem érdekesnek? Miért?
*Néz csodálkozóan a tündérre, mi lenne benne az érdekes? Szakadt ruha, piszkos kinézet, és eddig csak a baj járt vele bárkibe is szaladt. De gondolatait eltereli az a néhány füst gomolyag amit Alesian a szájával formálva kipöfékel elé. A füstre tekint, majd a cipóra, aztán a férfira, ez ismétlődik meg néhányszor. Majd saját maga is csücsöríteni kezd szájával és kezdi el ki pufogni a levegőt, de semmi. Majd egy újabb harapás és nyelést követően, ismét próbálkozik, ismét semmi. Látszólagosan próbál rájönni, ezt mégis, hogy a csudába tudta megcsinálni a másik. Deres persze, mint aki más világban van csócsálja azóta is a cubákot, majdnemhogy teljesen megfeledkezve a furcsa párosról. Néha egy két pillantást vett Ciliára, hogy megvan, ott van még ahol hagyta. Ráérősen és lomhán csócsálja a csontot, roppantul elégedett azzal amit kapott.*
*Jól tudja ezt Alesian, a hibáiból tanul az ember, vagy éppen az elf jelen esetben. Ezután kétszer is meggondolja, mibe harap bele elhamarkodottan. Jobban érzi, hogy a férfi kioktató szavaira inkább nem válaszol, rettentően fürkészi melyik részébe harapjon az amúgy jól sikerült cipóba. Sajnos ha akarna se tudna mondani többet arról honnan is van Deres. Ő is pontosan ennyit tud amennyit elmond, se többet se kevesebbet. De most nincs is ideje a múlton rágódni, amiről nem tud az ember, vagyis elf, az nem fáj. Nem úgy mint ez a forró falat ami nemrégiben csúszott le torkán. Azonban nem teljesen bátortalanította el ezt Ciliát, amint kinéz magának egy megfelelő méretű falatot, ismételten harap egyet ebből a töltött csodából. Olyan jóízűen eszegeti még az arra sétálóknak is megjön az étvágya, ki tudja talán azok is beállnak a pék árus soraiba, hogy vegyenek egyet maguknak vagy szeretteiknek. Alesian válaszán enyhén oldalra billentett fejjel, meglepetten hallja, nem erre számított.*
-Engem érdekesnek? Miért?
*Néz csodálkozóan a tündérre, mi lenne benne az érdekes? Szakadt ruha, piszkos kinézet, és eddig csak a baj járt vele bárkibe is szaladt. De gondolatait eltereli az a néhány füst gomolyag amit Alesian a szájával formálva kipöfékel elé. A füstre tekint, majd a cipóra, aztán a férfira, ez ismétlődik meg néhányszor. Majd saját maga is csücsöríteni kezd szájával és kezdi el ki pufogni a levegőt, de semmi. Majd egy újabb harapás és nyelést követően, ismét próbálkozik, ismét semmi. Látszólagosan próbál rájönni, ezt mégis, hogy a csudába tudta megcsinálni a másik. Deres persze, mint aki más világban van csócsálja azóta is a cubákot, majdnemhogy teljesen megfeledkezve a furcsa párosról. Néha egy két pillantást vett Ciliára, hogy megvan, ott van még ahol hagyta. Ráérősen és lomhán csócsálja a csontot, roppantul elégedett azzal amit kapott.*
2091. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-12 17:46:14
Üzenet elküldve: 2024-08-12 17:46:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Kislány a nagyvárosban //
* Békésen nekiállnak falatozni egy félreeső padon. Előre figyelmezteti a lányt, hogy óvatosan egyen, de mindig az élet a legjobb tanár. Első kézből tapasztalhatja meg, hogy mégis mennyire meleg tud lenni a friss pékárú. El is kuncogja magát a férfi.*
- Én mondtam, hogy meleg lesz.* Jegyzi, majd falatozás közbe kérdezősködik, de előrébb ahogy sejtette nem jutott. Csupán azt a csekély információt szerzi meg, hogy valami erdőben járhatott. Ezen elmélkedik, amikor jön az ominózus kérdés. A tündér meg is áll az evésben.*
~ Tényleg. Mit is akarok én? ~* Kívülről annyi látszik rajta, hogy nagyon komoly gondolkodós fejet vág. Néhány pillanatig így is marad, majd ránéz a lányra és megrántja a vállait.*
- Nem tudom. Nem szoktam ilyesmin gondolkodni. Szeretem az érdekes dolgokat, lényeket, helyeket. Téged érdekesnek találtalak.* Közben mély levegőt vesz, hogy megtréfálja a kíváncsi Szikrát. Amikor kifújja a levegőt három darab füstkarikát fúj a lány felé, feltéve, ha sikerül a rögtönzött kis varázslata. Ha nem, hát akkor a kudarca legalább nem fog feltűnni neki.*
A varázsló mély levegőt vesz, melynek hatására ezután kevéske füstöt lélegez ki magából, amikor kifújja a levegőt.
* Békésen nekiállnak falatozni egy félreeső padon. Előre figyelmezteti a lányt, hogy óvatosan egyen, de mindig az élet a legjobb tanár. Első kézből tapasztalhatja meg, hogy mégis mennyire meleg tud lenni a friss pékárú. El is kuncogja magát a férfi.*
- Én mondtam, hogy meleg lesz.* Jegyzi, majd falatozás közbe kérdezősködik, de előrébb ahogy sejtette nem jutott. Csupán azt a csekély információt szerzi meg, hogy valami erdőben járhatott. Ezen elmélkedik, amikor jön az ominózus kérdés. A tündér meg is áll az evésben.*
~ Tényleg. Mit is akarok én? ~* Kívülről annyi látszik rajta, hogy nagyon komoly gondolkodós fejet vág. Néhány pillanatig így is marad, majd ránéz a lányra és megrántja a vállait.*
- Nem tudom. Nem szoktam ilyesmin gondolkodni. Szeretem az érdekes dolgokat, lényeket, helyeket. Téged érdekesnek találtalak.* Közben mély levegőt vesz, hogy megtréfálja a kíváncsi Szikrát. Amikor kifújja a levegőt három darab füstkarikát fúj a lány felé, feltéve, ha sikerül a rögtönzött kis varázslata. Ha nem, hát akkor a kudarca legalább nem fog feltűnni neki.*
A varázsló mély levegőt vesz, melynek hatására ezután kevéske füstöt lélegez ki magából, amikor kifújja a levegőt.
2090. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-12 09:35:45
Üzenet elküldve: 2024-08-12 09:35:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1169
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1169
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Köpeny//
*A sikere osztatlan, pontosan tudta ő, hogy mit kell választania. Egy új ruhának mindig van hely és az sem utolsó, hogy a Doki úgy néz rá, ahogy. Az elismerés persze jólesik az asszonyságtól is, leginkább azért, mert őszintének hat. Nem kíván rátukmálni semmit, hogy még több arany üthesse a markát és még csak meg sem jegyzi, hogy itt ott be kellene varrni belőle. A fölösleges macerát ma egyáltalán nem kívánja, éppen elég a köpenyre várni, aztán pedig végre foglalkozhat a férfival. Sosem szerette, ha bárki méricskéli, dicséri, nincs rá igénye és egyáltalán nem akart feltűnni senkinek, sehol. De ez a helyzet teljesen más. A zöldek úgy villannak rá, ahogyan azt szeretné látni, s nem is fosztja meg a látványtól, megengedi, hogy körbe forgassa. Az ő mosolya sem akar eltűnni a dús ajkakról. *
- Azt hiszem, ez tényleg így a tökéletes. Nagyon szép munka, köszönöm.
*Kapja meg a boldog vonásokat a hölgy is, hiszen az érdem java része az övé. Az árat nem tudja sokallani, mert van, ami mindent megér. Int egészen nagyvonalú, ami kellemes meglepetés. A hálás pillantáson túl biztosan kap mást is majd a szőke. Bár ahhoz nem kell a ruha sem, de mi mással lehet valakit még jobban levenni a lábáról? Végül ott is marad mellette, kezét a derekára csúsztatva, majd várakozóan, de nem türelmetlenül néz a nőre.*
- Biztos az a köpeny is minőségi munka, kíváncsian várom.
*Fordul vissza egy kicsit még beszívni a másik vonásait, főleg, ha őt nézi. Aztán ha megérkezik végre az, amiért eredetileg jöttek, ő visszaöltené azt a piros ruhát, amit a leplek alatt hagyott, hadd csomagolja be az új szerzeményt.*
*A sikere osztatlan, pontosan tudta ő, hogy mit kell választania. Egy új ruhának mindig van hely és az sem utolsó, hogy a Doki úgy néz rá, ahogy. Az elismerés persze jólesik az asszonyságtól is, leginkább azért, mert őszintének hat. Nem kíván rátukmálni semmit, hogy még több arany üthesse a markát és még csak meg sem jegyzi, hogy itt ott be kellene varrni belőle. A fölösleges macerát ma egyáltalán nem kívánja, éppen elég a köpenyre várni, aztán pedig végre foglalkozhat a férfival. Sosem szerette, ha bárki méricskéli, dicséri, nincs rá igénye és egyáltalán nem akart feltűnni senkinek, sehol. De ez a helyzet teljesen más. A zöldek úgy villannak rá, ahogyan azt szeretné látni, s nem is fosztja meg a látványtól, megengedi, hogy körbe forgassa. Az ő mosolya sem akar eltűnni a dús ajkakról. *
- Azt hiszem, ez tényleg így a tökéletes. Nagyon szép munka, köszönöm.
*Kapja meg a boldog vonásokat a hölgy is, hiszen az érdem java része az övé. Az árat nem tudja sokallani, mert van, ami mindent megér. Int egészen nagyvonalú, ami kellemes meglepetés. A hálás pillantáson túl biztosan kap mást is majd a szőke. Bár ahhoz nem kell a ruha sem, de mi mással lehet valakit még jobban levenni a lábáról? Végül ott is marad mellette, kezét a derekára csúsztatva, majd várakozóan, de nem türelmetlenül néz a nőre.*
- Biztos az a köpeny is minőségi munka, kíváncsian várom.
*Fordul vissza egy kicsit még beszívni a másik vonásait, főleg, ha őt nézi. Aztán ha megérkezik végre az, amiért eredetileg jöttek, ő visszaöltené azt a piros ruhát, amit a leplek alatt hagyott, hadd csomagolja be az új szerzeményt.*
2089. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-12 02:22:54
Üzenet elküldve: 2024-08-12 02:22:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
//A Köpeny//
*A borról és az érdektelen történetekről az vonja el a férfi figyelmét mikor végre elhúzódik a függöny és kilép rajta a félvér. Nagyon jó ízlése van a lánynak. Méghozzá jól is számolt. A férfi tekintete egyből megakad a kivillanó lábakon és a vállakon. Gyorsan kiüríti a kupáját és leteszi, hogy közelebbről is megnézze magának a másikat. Szótlanul pusztán egy vidám mosollyal néz végig rajta, de a tekintete mindent elárul. Finoman meg is forgatná a lányt, utána bólintana.*
-Tökéletes. Szinte rád öntötték.
*Nem hazudik. Az öreglány is megerősíti a szavait. Majd el is kezd számolgatni. Habár a doki nagyon szívesen alkudna még belőle, de végignéz a félvéren és csak elmosolyodik.*
-Elvisszük.
*Ez nem is kérdés. Annyira biztos minthogy még ma leveszi a lányról. Most már szívesen túllenne a bevásárláson, ledobná, azt a lovat és csak Mai-al foglalkozna. Közben persze nem kerüli el a fülét a vénasszony szava járása. Felmerül benne, hogy csak egy trükk lenne, de annak a fajtája nem szokta az ilyen szavakat félvállról venni. Megtudott valami érdekeset arról az asszonyról. Elteszi magának.*
*A borról és az érdektelen történetekről az vonja el a férfi figyelmét mikor végre elhúzódik a függöny és kilép rajta a félvér. Nagyon jó ízlése van a lánynak. Méghozzá jól is számolt. A férfi tekintete egyből megakad a kivillanó lábakon és a vállakon. Gyorsan kiüríti a kupáját és leteszi, hogy közelebbről is megnézze magának a másikat. Szótlanul pusztán egy vidám mosollyal néz végig rajta, de a tekintete mindent elárul. Finoman meg is forgatná a lányt, utána bólintana.*
-Tökéletes. Szinte rád öntötték.
*Nem hazudik. Az öreglány is megerősíti a szavait. Majd el is kezd számolgatni. Habár a doki nagyon szívesen alkudna még belőle, de végignéz a félvéren és csak elmosolyodik.*
-Elvisszük.
*Ez nem is kérdés. Annyira biztos minthogy még ma leveszi a lányról. Most már szívesen túllenne a bevásárláson, ledobná, azt a lovat és csak Mai-al foglalkozna. Közben persze nem kerüli el a fülét a vénasszony szava járása. Felmerül benne, hogy csak egy trükk lenne, de annak a fajtája nem szokta az ilyen szavakat félvállról venni. Megtudott valami érdekeset arról az asszonyról. Elteszi magának.*
2088. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-11 23:12:04
Üzenet elküldve: 2024-08-11 23:12:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A Köpeny//
*Murtriel kellemesen elbeszélget a doktor úrral, aki igen jó benyomást tesz rá, amíg várakoznak. Persze sejti, hogy mind a férfi, mind a nő szívesebben foglalkozott volna egymással a ruhapróba alatt is. Nem ők lennének az elsők. De ez tisztes üzlet, nem hagyhatják a vevőket kedvük szerint dorbézolni még akkor sem, ha ettől esetleg több arany csörögne végül az idős varrónő erszényében.
Mai visszatérésére mind a ketten oda fordulnak. Murtriel asszonyság, hiába lát kevéssé, most mégis egyfajta meleg mosollyal méri végig a leányzót. Ritka az, hogy egy ruha ilyen szépen gazdára talál.*
- Nahát kisasszony! Talán megálmodtam a jöttét, amikor ezt a finom ruhácskát megvarrtam.
*körbejárja Mai-t, de úgy, hogy közben gondosan figyel rá, nehogy Intath útjába álljon a nézelődésben.*
- Lehetséges, hogy ezen nem is kell semmit igazítani? Az efféle daraboknál ez igen ritka.
*állapítja meg hümmögve.*
- Tudja, rendes körülmények között ezért a ruháért 400 aranyat is elkérnék. Vagy 500-at olyantól, akinek nem szívesen adnám. De ennek a ruhának kegyed a gazdája. 340 arany. Az a köpennyel együtt összesen 400. És akkor enyém a jóleső érzés, hogy az egyik gyermekem méltó otthonra lelt.
*ajánlja fel, némi melodrámával megfűszerezve, de hát még a varrónőkben is itt bujkál a művészlélek. Főleg a jobbakban, mint amilyen ő is.*
*Murtriel kellemesen elbeszélget a doktor úrral, aki igen jó benyomást tesz rá, amíg várakoznak. Persze sejti, hogy mind a férfi, mind a nő szívesebben foglalkozott volna egymással a ruhapróba alatt is. Nem ők lennének az elsők. De ez tisztes üzlet, nem hagyhatják a vevőket kedvük szerint dorbézolni még akkor sem, ha ettől esetleg több arany csörögne végül az idős varrónő erszényében.
Mai visszatérésére mind a ketten oda fordulnak. Murtriel asszonyság, hiába lát kevéssé, most mégis egyfajta meleg mosollyal méri végig a leányzót. Ritka az, hogy egy ruha ilyen szépen gazdára talál.*
- Nahát kisasszony! Talán megálmodtam a jöttét, amikor ezt a finom ruhácskát megvarrtam.
*körbejárja Mai-t, de úgy, hogy közben gondosan figyel rá, nehogy Intath útjába álljon a nézelődésben.*
- Lehetséges, hogy ezen nem is kell semmit igazítani? Az efféle daraboknál ez igen ritka.
*állapítja meg hümmögve.*
- Tudja, rendes körülmények között ezért a ruháért 400 aranyat is elkérnék. Vagy 500-at olyantól, akinek nem szívesen adnám. De ennek a ruhának kegyed a gazdája. 340 arany. Az a köpennyel együtt összesen 400. És akkor enyém a jóleső érzés, hogy az egyik gyermekem méltó otthonra lelt.
*ajánlja fel, némi melodrámával megfűszerezve, de hát még a varrónőkben is itt bujkál a művészlélek. Főleg a jobbakban, mint amilyen ő is.*
2087. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-11 19:18:06
Üzenet elküldve: 2024-08-11 19:18:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Kislány a nagyvárosban //
*Nehézkesen de igen, képes visszatartani a fenevadat, hasonlóak ők mint valami testvérpár, néha napján vitatkoznak, de tűzbe tennék egymásért kezüket, vagy épp mancsukat, ki mit ugyebár. Deres remekül betanított viselkedésért, szívesen mesélne történeteket. De sajnos ő maga sem tudja miért ilyen jóságosan hozzá a jószág, és miért hallgat rá ennyire. Tény a kalmárok szeme, valóban felismerheti őket, csupán az istenek tudják miért nem kiáltottak még a városőrségért. Lehet jobb nem játszani a türelmükkel. A furcsa triónak lehetséges siettetni kellene az itt elintéző ügyeiket ameddig még eltűrik Ciliát a vásárlók sora között. Alesian felszólalására, hogy siessen tovább a pékáruhoz, csak elégedetten bólint, már kevésbé tűnik zavartnak, hogy tudja kedves állatkája legalább biztosan teli gyomorral fog lefeküdni az éjjel. Mivel Deres el van foglalva a jókora cubákkal, így Ciliának van alkalma végignézni Alesiant, ahogy, sikeresen nyélbe üti a következő üzletet. Az arany mennyiség amit a férfi kifizet kettőjük élelméért, kissé aggasztani kezdi Ciliát, fogalma sincs miért is teszi ezt a férfi érte, és Grael szavai kezdenek csengeni fülében. Ismét egy bólintással kifejezve egyetértését, követi Alesiant a távolban lévő padokhoz, ahova felhúzza magát és leül, lábai éppen, hogy nem érnek le a földre. Deres természetesen boldogan farkát csóválva követte a két apró termetűt, majd mikor meglátja, hogy kényelembe helyezték magukat, saját maga is leterül a földre Cilia mellett, és végre rákezd a cubák hangos csócsálásába.*
-Jó étvágyat.
*Utánozza le ügyetlenül Alesian szavait miközben kezébe veszi a férfitől a jókora méretű töltött kenyérfélét. Az illata az ételnek betelíti orrjáratait a leánynak, és neki is megindul a nyáltermelés kicsiny szájában. A meleg érzet a kezében pedig semmihez sem fogható, a kenyér roppanós érzete ujjai alatt, nem egy e világi érzet számára. Képtelen kivárni, a figyelmeztetés ellenére egy nagyot harap már amennyire szája engedi, a töltött csodába, a gőz szinte csak úgy kicsap a töltelékből. Cilia maga pedig nem is az első pillanatban érzi meg a forróságot, de ahogy forgatni kezdi a falatot a szájában, hirtelen egy sokkot kapott képpel kezd el huhogni, lábacskáit is idegesen kezdi el lengetni, annyira meglepődött. Egy kisebb huhogós küzdelem után, végre a Alesian kérdése is eljut a fülébe.*
-Amióta kinyitottam a szemem az erdőben. Mellettem feküdt.
*Válaszolja Alesianra tekintve majd Deresre, megbizonyosodik arról kedves jószága jóízűen falatozik vele együtt. Majd enyhén lelombozott tekintettel a földre tekintve Alesianhoz szól.*
-Láttam sok olyan sárga karikát adtál adtál annak a kétlábúnak. Te pedig ezt nekünk adtad. Te mit akarsz?
*Fogalmazása nyersnek hangzik hangzik talán, de hangjából nem ez vehető ki, hangja továbbra is lágy, és érezhető benne valamelyest egy kis szégyenérzet. Mintha Cilia, pontosabban Szikra, érezné tartozna valamivel a férfinak. Csak fogalma sincs, ezt miképpen tudná viszonyozni.*
*Nehézkesen de igen, képes visszatartani a fenevadat, hasonlóak ők mint valami testvérpár, néha napján vitatkoznak, de tűzbe tennék egymásért kezüket, vagy épp mancsukat, ki mit ugyebár. Deres remekül betanított viselkedésért, szívesen mesélne történeteket. De sajnos ő maga sem tudja miért ilyen jóságosan hozzá a jószág, és miért hallgat rá ennyire. Tény a kalmárok szeme, valóban felismerheti őket, csupán az istenek tudják miért nem kiáltottak még a városőrségért. Lehet jobb nem játszani a türelmükkel. A furcsa triónak lehetséges siettetni kellene az itt elintéző ügyeiket ameddig még eltűrik Ciliát a vásárlók sora között. Alesian felszólalására, hogy siessen tovább a pékáruhoz, csak elégedetten bólint, már kevésbé tűnik zavartnak, hogy tudja kedves állatkája legalább biztosan teli gyomorral fog lefeküdni az éjjel. Mivel Deres el van foglalva a jókora cubákkal, így Ciliának van alkalma végignézni Alesiant, ahogy, sikeresen nyélbe üti a következő üzletet. Az arany mennyiség amit a férfi kifizet kettőjük élelméért, kissé aggasztani kezdi Ciliát, fogalma sincs miért is teszi ezt a férfi érte, és Grael szavai kezdenek csengeni fülében. Ismét egy bólintással kifejezve egyetértését, követi Alesiant a távolban lévő padokhoz, ahova felhúzza magát és leül, lábai éppen, hogy nem érnek le a földre. Deres természetesen boldogan farkát csóválva követte a két apró termetűt, majd mikor meglátja, hogy kényelembe helyezték magukat, saját maga is leterül a földre Cilia mellett, és végre rákezd a cubák hangos csócsálásába.*
-Jó étvágyat.
*Utánozza le ügyetlenül Alesian szavait miközben kezébe veszi a férfitől a jókora méretű töltött kenyérfélét. Az illata az ételnek betelíti orrjáratait a leánynak, és neki is megindul a nyáltermelés kicsiny szájában. A meleg érzet a kezében pedig semmihez sem fogható, a kenyér roppanós érzete ujjai alatt, nem egy e világi érzet számára. Képtelen kivárni, a figyelmeztetés ellenére egy nagyot harap már amennyire szája engedi, a töltött csodába, a gőz szinte csak úgy kicsap a töltelékből. Cilia maga pedig nem is az első pillanatban érzi meg a forróságot, de ahogy forgatni kezdi a falatot a szájában, hirtelen egy sokkot kapott képpel kezd el huhogni, lábacskáit is idegesen kezdi el lengetni, annyira meglepődött. Egy kisebb huhogós küzdelem után, végre a Alesian kérdése is eljut a fülébe.*
-Amióta kinyitottam a szemem az erdőben. Mellettem feküdt.
*Válaszolja Alesianra tekintve majd Deresre, megbizonyosodik arról kedves jószága jóízűen falatozik vele együtt. Majd enyhén lelombozott tekintettel a földre tekintve Alesianhoz szól.*
-Láttam sok olyan sárga karikát adtál adtál annak a kétlábúnak. Te pedig ezt nekünk adtad. Te mit akarsz?
*Fogalmazása nyersnek hangzik hangzik talán, de hangjából nem ez vehető ki, hangja továbbra is lágy, és érezhető benne valamelyest egy kis szégyenérzet. Mintha Cilia, pontosabban Szikra, érezné tartozna valamivel a férfinak. Csak fogalma sincs, ezt miképpen tudná viszonyozni.*
2086. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-11 17:47:51
Üzenet elküldve: 2024-08-11 17:47:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Kislány a nagyvárosban //
* Elég nehéz hallania a lány halk szavait, főleg, hogy még tömeg is van, ráadásul sokat sem beszél. Ő ugyan mesél az ételekre adott kérdés miatt, de csak a szokásos választ kapja, mint bárki mástól. Mondjuk nem is ez a legjobb hely a beszélgetésre. Kisebb küzdelem árán, de átjutnak minden gond nélkül a vadász standjáig. Még, ha egy-két eladó fel is méri magának őket, jelenleg senki nem köt beléjük. A félvér mondjuk gyanúsan méregeti őket, főleg a belelkesült Derest, akit úgy tart féken a lány. Alesian is kissé aggódva pillant oda és csak remélni tudja a legjobbakat. Igyekszik gyorsan megalkudni a húsra, amit aztán rögtön le is passzol Szikrának. Meglepve tapasztalja, hogy a bestia nem kap mohón az eleség után. A legtöbb állat mondhatni vinné a gazdája karját is, oly mohón csapna le az ételre. Megint csak figyelemre méltó, hogy a húst bár megkapta Deres, nem kezdi el vadul befalni.*
~ Mi a szösz? ~* Kerekedik el a szeme, mert ezek szerint valaki alaposan kioktatta ezt a jószágot. Még az is lehet, hogy valamilyen druida idomította be. A lényeg, hogy a hangulat most már igazán kezd megoldódni. A kutya se olyan merev, és Cilia is sokkal nyugodtabbnak tűnik.*
- Menjünk és harapjunk mi is valamit.* Kuncog fel és int a lánynak, hogy kövesse. Kis furakodás, kis tolongás, meg egy kevés sorban álldogálás, de eljutnak ahhoz a pékhez, akit kerestek. Alesian pedig kifizet 64 aranyat az eladónak. Két friss meleg lepény talált új gazdára.*
- Üljünk lett ott szélen valahol az egyik padra és faljuk be, amíg meleg.* Biccent egy félre eső padocska irányába. Remélhetőleg gond nélkül eljutnak a padig, ahol aztán mindenki befalhatja a maga eledelét.*
- Vigyázz, mert meleg!* Figyelmezteti a lányt a nyilvánvalóra.*
- Jó étvágyat!* Szól, mielőtt beleharapna a finomságba. Tészta, paradicsom, fűszerek és a négy különféle sajtból készült csoda. Arthenior legjobb utcai ételeinek egyike. Ha már esznek, akkor feltesz egy kérdést Szikrának, amire nem biztos, hogy választ fog kapni, hiszen könnyebb kérdéseknél elbukott már nála.*
- Derest mióta ismered? Honnan van?
* Elég nehéz hallania a lány halk szavait, főleg, hogy még tömeg is van, ráadásul sokat sem beszél. Ő ugyan mesél az ételekre adott kérdés miatt, de csak a szokásos választ kapja, mint bárki mástól. Mondjuk nem is ez a legjobb hely a beszélgetésre. Kisebb küzdelem árán, de átjutnak minden gond nélkül a vadász standjáig. Még, ha egy-két eladó fel is méri magának őket, jelenleg senki nem köt beléjük. A félvér mondjuk gyanúsan méregeti őket, főleg a belelkesült Derest, akit úgy tart féken a lány. Alesian is kissé aggódva pillant oda és csak remélni tudja a legjobbakat. Igyekszik gyorsan megalkudni a húsra, amit aztán rögtön le is passzol Szikrának. Meglepve tapasztalja, hogy a bestia nem kap mohón az eleség után. A legtöbb állat mondhatni vinné a gazdája karját is, oly mohón csapna le az ételre. Megint csak figyelemre méltó, hogy a húst bár megkapta Deres, nem kezdi el vadul befalni.*
~ Mi a szösz? ~* Kerekedik el a szeme, mert ezek szerint valaki alaposan kioktatta ezt a jószágot. Még az is lehet, hogy valamilyen druida idomította be. A lényeg, hogy a hangulat most már igazán kezd megoldódni. A kutya se olyan merev, és Cilia is sokkal nyugodtabbnak tűnik.*
- Menjünk és harapjunk mi is valamit.* Kuncog fel és int a lánynak, hogy kövesse. Kis furakodás, kis tolongás, meg egy kevés sorban álldogálás, de eljutnak ahhoz a pékhez, akit kerestek. Alesian pedig kifizet 64 aranyat
az eladónak. Két friss meleg lepény talált új gazdára.*- Üljünk lett ott szélen valahol az egyik padra és faljuk be, amíg meleg.* Biccent egy félre eső padocska irányába. Remélhetőleg gond nélkül eljutnak a padig, ahol aztán mindenki befalhatja a maga eledelét.*
- Vigyázz, mert meleg!* Figyelmezteti a lányt a nyilvánvalóra.*
- Jó étvágyat!* Szól, mielőtt beleharapna a finomságba. Tészta, paradicsom, fűszerek és a négy különféle sajtból készült csoda. Arthenior legjobb utcai ételeinek egyike. Ha már esznek, akkor feltesz egy kérdést Szikrának, amire nem biztos, hogy választ fog kapni, hiszen könnyebb kérdéseknél elbukott már nála.*
- Derest mióta ismered? Honnan van?
2085. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-11 16:14:06
Üzenet elküldve: 2024-08-11 16:14:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1169
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1169
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Köpeny//
*Elégedett magával. A választásai jók, az elf beleegyező. Nem hiába, amennyire utálta a cicomát és küzdött ellene, most, hogy saját választás okán lehet csinos, nem mert más kifejezett kérése, sokkal jobban érdekli.
Elképzeléseit finoman erőlteti rá arra, akire akarja. Nori sem volt ez alól kivétel, az ilyesmit nemhogy rá lehet bízni Mai-ra, hanem rá kell. Sosem esik túlzásokba, megtalálja a megfelelőt és mindenki jól jár. De egy ilyen helyet biztosan nem vezetne.
A ruhát végül megkapja és száműzi az asszonyság a leplek közé. Egy pillanatra ő is ugyanúgy húzza el a száját, mint a doki, csakhogy nem látja, hogy rá is kiülhetett a rosszallás, mert elvették tőle a látványt és a játékot. De pontosan tudja, hogy nem lenne ildomos egy üzletben kikezdenie ettől is jobban a férfivel, úgyhogy végül megtörik benne az ellenszenv és inkább foglalkozik a fekete darabbal. A most rajta lévő pirosból egyszerű kibújni. Szereti azokat a holmikat, amik nélkülözik a giccset, de mégis van rajta valami, ami odavonzza a tekintetet. A választása sem azért feltűnő, mert olyan sokat engedne láttatni, mindössze tudja mi áll jól neki. A fekete selyem és alabástrom bőre között igen éles a kontraszt. A ruha vállait szabadon hagyja, kulcscsontja finoman rajzolódik ki, lévén ott sincs anyag. Nem erősen dekoltált, nem abban hisz, hogy valami kizárólag akkor csalogató, ha közszemlére van téve. Inkább, hogy éppen ott és annyira feszüljön, ahogyan kell, s ez most sem hibádzik. A viszonylag merev felsőrész finoman veszi fel vonalait, az átlapolt szoknya pedig szinte a földig omlik le. Pontosan tudja, hogy amikor kisétál majd benne, előbukkan majd a karcsú lába, de amikor egyenesen áll, mintha nem is lenne ott az a hosszú vágás, ami egyébként a combja közepéig húzódik. Jónak tűnik. De majd megmondja a szőke, ha valami hibát találna benne, bár kétli, hogy ilyen megtörténhet. Ritka pillanat az, amikor nem kell valamin alakítani, mert mintha pont rá várt volna. Ezért is szúrta ki azonnal. Halovány mosollyal, inkább csak büszkén libben ki az őt eltakaró fülkéből, majd a pároshoz sétál, akik igen jó hangulatban beszélgetnek. Nem bánja, hogy ebben nem vett részt, néhány szóra odafigyelt, amikor épp nem magát illegette. *
- Hogy tetszik? *Mar bele a zöldekbe, ártatlan szemeivel, mintha kissé szégyenlős lenne, persze ez mellette egyáltalán nincs így. Aztán a koros hölgyre tekint, hogy ugyan mit tudna még kitalálni, ami szerinte feldobhatná a tökéletest. Fekete hajzuhatagát egy oldalra sepri, finoman babrálva azt, várva a szavakat, na meg hogy az a köpeny is elkészüljön végre.*
*Elégedett magával. A választásai jók, az elf beleegyező. Nem hiába, amennyire utálta a cicomát és küzdött ellene, most, hogy saját választás okán lehet csinos, nem mert más kifejezett kérése, sokkal jobban érdekli.
Elképzeléseit finoman erőlteti rá arra, akire akarja. Nori sem volt ez alól kivétel, az ilyesmit nemhogy rá lehet bízni Mai-ra, hanem rá kell. Sosem esik túlzásokba, megtalálja a megfelelőt és mindenki jól jár. De egy ilyen helyet biztosan nem vezetne.
A ruhát végül megkapja és száműzi az asszonyság a leplek közé. Egy pillanatra ő is ugyanúgy húzza el a száját, mint a doki, csakhogy nem látja, hogy rá is kiülhetett a rosszallás, mert elvették tőle a látványt és a játékot. De pontosan tudja, hogy nem lenne ildomos egy üzletben kikezdenie ettől is jobban a férfivel, úgyhogy végül megtörik benne az ellenszenv és inkább foglalkozik a fekete darabbal. A most rajta lévő pirosból egyszerű kibújni. Szereti azokat a holmikat, amik nélkülözik a giccset, de mégis van rajta valami, ami odavonzza a tekintetet. A választása sem azért feltűnő, mert olyan sokat engedne láttatni, mindössze tudja mi áll jól neki. A fekete selyem és alabástrom bőre között igen éles a kontraszt. A ruha vállait szabadon hagyja, kulcscsontja finoman rajzolódik ki, lévén ott sincs anyag. Nem erősen dekoltált, nem abban hisz, hogy valami kizárólag akkor csalogató, ha közszemlére van téve. Inkább, hogy éppen ott és annyira feszüljön, ahogyan kell, s ez most sem hibádzik. A viszonylag merev felsőrész finoman veszi fel vonalait, az átlapolt szoknya pedig szinte a földig omlik le. Pontosan tudja, hogy amikor kisétál majd benne, előbukkan majd a karcsú lába, de amikor egyenesen áll, mintha nem is lenne ott az a hosszú vágás, ami egyébként a combja közepéig húzódik. Jónak tűnik. De majd megmondja a szőke, ha valami hibát találna benne, bár kétli, hogy ilyen megtörténhet. Ritka pillanat az, amikor nem kell valamin alakítani, mert mintha pont rá várt volna. Ezért is szúrta ki azonnal. Halovány mosollyal, inkább csak büszkén libben ki az őt eltakaró fülkéből, majd a pároshoz sétál, akik igen jó hangulatban beszélgetnek. Nem bánja, hogy ebben nem vett részt, néhány szóra odafigyelt, amikor épp nem magát illegette. *
- Hogy tetszik? *Mar bele a zöldekbe, ártatlan szemeivel, mintha kissé szégyenlős lenne, persze ez mellette egyáltalán nincs így. Aztán a koros hölgyre tekint, hogy ugyan mit tudna még kitalálni, ami szerinte feldobhatná a tökéletest. Fekete hajzuhatagát egy oldalra sepri, finoman babrálva azt, várva a szavakat, na meg hogy az a köpeny is elkészüljön végre.*
2084. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-11 15:20:44
Üzenet elküldve: 2024-08-11 15:20:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1558
OOC üzenetek: 256
Játékstílus: Megfontolt
//A Köpeny//
*Ki is lesz választva egy gombfajta. Számára kicsit túl volt ez gondolva hisz neki tényleg mindegy lett volna. Ha olyan ruháról lenne szó, amiben szemet akar szúrni akkor egyértelmű, hogy színtől, szabástól, anyagtól függetlenül csakis az aranyat választja hisz hozzá az illik. Így viszont megnézi a választott gombot és bólint.*
-Biztosan így van. Hiszek neked.
*Ad igazat a másiknak. Azoknak a kékeknek a csillogása amúgy is jobban leköti most, mint a gombok. A zsebek kapcsán is, ami már fontosabb kérdés a férfi számára közbeszól a lány, aki közben megfigyelheti, hogy az éppen a zsebéből előhalászott fiola színe egyszerű fehér. A doki tekintete a mellkasán végigsimító kézre terelődik, majd elgondolkozik az ötleten. Neki nem jutott volna eszébe magától.*
-Ártani nem árthat. Tudnám használni.
*Ad igazat miközben pörög az agya. Most kicsit neki is háttérbe szorult a cicázhatnék mert a bájitalkeverés viszont nem csak munka számára hanem hobbi és szórakozás. Miután a félvér kétségtelen segítségével sikerül megbeszélni a köpeny minden részletét a jó húsban lévő kis segéd el lesz küldve dolgozni és végre sor kerülhet rá, hogy Mai-al is foglalkozva legyen. Ugyanis, hogy konkrétan az a fekete ruha mennyire, azt nem tudja a férfi, de hogy maga az üzlet elvarázsolta a lányt az feltűnt az elf szemeinek. Hagyja is, hogy kiélhesse magát a másik. Ő már eltervezte, hogy miképp segít majd felpróbálni a ruhát, de sajnos összetörik az elképzelését, mert egy függönyt könyörtelenül közéjük húz a néne. Ő erre a száját húzza el, de nem szól semmit. A borocskát elfogadja és habár kicsit se érdekli miképp kezelték ki a vénasszonyt, lánykorában a szamárköhögésével, de meghallgatja és kimondottan aktívan vesz részt a beszélgetésben. Ha akar akkor tud a doki megnyerő is lenni és nem csak szép lányokkal. Azokkal is akik ingyen szeszt adnak neki.*
*Ki is lesz választva egy gombfajta. Számára kicsit túl volt ez gondolva hisz neki tényleg mindegy lett volna. Ha olyan ruháról lenne szó, amiben szemet akar szúrni akkor egyértelmű, hogy színtől, szabástól, anyagtól függetlenül csakis az aranyat választja hisz hozzá az illik. Így viszont megnézi a választott gombot és bólint.*
-Biztosan így van. Hiszek neked.
*Ad igazat a másiknak. Azoknak a kékeknek a csillogása amúgy is jobban leköti most, mint a gombok. A zsebek kapcsán is, ami már fontosabb kérdés a férfi számára közbeszól a lány, aki közben megfigyelheti, hogy az éppen a zsebéből előhalászott fiola színe egyszerű fehér. A doki tekintete a mellkasán végigsimító kézre terelődik, majd elgondolkozik az ötleten. Neki nem jutott volna eszébe magától.*
-Ártani nem árthat. Tudnám használni.
*Ad igazat miközben pörög az agya. Most kicsit neki is háttérbe szorult a cicázhatnék mert a bájitalkeverés viszont nem csak munka számára hanem hobbi és szórakozás. Miután a félvér kétségtelen segítségével sikerül megbeszélni a köpeny minden részletét a jó húsban lévő kis segéd el lesz küldve dolgozni és végre sor kerülhet rá, hogy Mai-al is foglalkozva legyen. Ugyanis, hogy konkrétan az a fekete ruha mennyire, azt nem tudja a férfi, de hogy maga az üzlet elvarázsolta a lányt az feltűnt az elf szemeinek. Hagyja is, hogy kiélhesse magát a másik. Ő már eltervezte, hogy miképp segít majd felpróbálni a ruhát, de sajnos összetörik az elképzelését, mert egy függönyt könyörtelenül közéjük húz a néne. Ő erre a száját húzza el, de nem szól semmit. A borocskát elfogadja és habár kicsit se érdekli miképp kezelték ki a vénasszonyt, lánykorában a szamárköhögésével, de meghallgatja és kimondottan aktívan vesz részt a beszélgetésben. Ha akar akkor tud a doki megnyerő is lenni és nem csak szép lányokkal. Azokkal is akik ingyen szeszt adnak neki.*
2083. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-11 12:24:25
Üzenet elküldve: 2024-08-11 12:24:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A Köpeny//
*A kisasszonyka kiválasztja a gombokat, a magas férfi a köpenyt, minden együtt van végre a döntéshez. A zsebek ötletével sikerül megfogni Intath-ot is kissé, bár az biztos, hogy a köpenyt enélkül is megvette volna. De több forog itt kockán, mint egy vásárlás: Murtriel asszony jó híre. Mert tőle elégedetten kell ám távozni! Főleg egy orvosnak. Amennyi nyavalya kínozza már vénségére az asszonyságot, meglehet, hogy többször fogják még látni egymást. Egyikük jobban, másikuk kevésbé. Így segít is az ötletelésben és talán idegesítő kérdésekkel traktálja az urat, de addig nem nyugszik, amíg az összes zseb helye, alakja nem tisztázódik. Mindenhová kicsiny tű kerül, jelölésképpen.
Inasa közben a véknyabb szövésű köpenyt elteszi, az ahhoz való vég ruhát szintén és előhoz helyette egy másik anyagot, ami jobban illik anyagában a kiválasztott ruhához.
Közben véglegesednek az elképzelések, így Murtriel rögtön inasa kezébe adja a kiválasztott köpenyt, és már küldi is hátra, dolgozni.*
- De gyorsan ám, lányaim!
*szól még utána. Jobb is, ha a kis varrótanonc gyorsan eltűnik és a munkával kezd foglalatoskodni, mert vendégei között úgy izzik a levegő, hogy még az ő vén szíve is megmelegszik tőle. A lányainak csak ne támadjanak illetlen gondolatai a munka helyett, még a végén az ujjukat szúrják meg a tűvel.
Végre sort keríthetnek Mai-ra is, aki ügyesen palástolta (Intath előtt talán, mer Murtriel asszonyság előtt biztosan nem), mennyire érdekli a szép fekete ruha. Odacsoszog hát, és óvatos mozdulatokkal emeli le a fogasról.*
- Selyem ez, bizony, és nagyon finom anyag. Simítsa csak meg, kedveském!
*csak egy kis érintést enged, aztán megindul az öltözőfülke felé. Kicsiny, lefüggönyzött kabin, ott adja csak át Mai-nak.*
- Próbálja fel bártran, és egyet se féljen, ha netán itt-ott túl szűk vagy bő. Megigazítjuk pillanatok alatt!
*fogadkozik, ha pedig Mai belép a fülkébe, a függönyt gondosan és alaposan behúzza mögötte. Talán még annál is alaposabban, mint ahogy Mai azt szerette volna. Az asszonyság tudja, milyen játékokat játszanak egymással a párok, amikor elepednek egymásért. Néha jót is tesz az üzletnek. De azért túlzásokba nem kell esni.
Amíg Mai ruhát próbál, az asszony visszacsoszog a helyére és előkeríti azt a bizonyos bort. Egyszerű fajta, félszáraz vörös, de nem a legolcsóbb lőre. Még magának is tölt, de csak egy ujjnyit, nehogy itt belealudjon a délutánba. És bár Intath valószínűleg nem az a csevegős fajta, pechjére egy idős asszonysággal kell várakoznia.*
- Szóval az uraság orvos? Jajj de nagyon örülök, bár többen választanák ezt a szép szakmát! Tudja, lánykoromban...
*és csacsog megállás nélkül, kedveskedőn, amíg arra várnak, hogy vagy a köpeny, vagy a hölgy előkerüljön. Valószínűleg Mai lesz a győztes, mert a varráshoz azért több idő kell.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.11 12:25:04
*A kisasszonyka kiválasztja a gombokat, a magas férfi a köpenyt, minden együtt van végre a döntéshez. A zsebek ötletével sikerül megfogni Intath-ot is kissé, bár az biztos, hogy a köpenyt enélkül is megvette volna. De több forog itt kockán, mint egy vásárlás: Murtriel asszony jó híre. Mert tőle elégedetten kell ám távozni! Főleg egy orvosnak. Amennyi nyavalya kínozza már vénségére az asszonyságot, meglehet, hogy többször fogják még látni egymást. Egyikük jobban, másikuk kevésbé. Így segít is az ötletelésben és talán idegesítő kérdésekkel traktálja az urat, de addig nem nyugszik, amíg az összes zseb helye, alakja nem tisztázódik. Mindenhová kicsiny tű kerül, jelölésképpen.
Inasa közben a véknyabb szövésű köpenyt elteszi, az ahhoz való vég ruhát szintén és előhoz helyette egy másik anyagot, ami jobban illik anyagában a kiválasztott ruhához.
Közben véglegesednek az elképzelések, így Murtriel rögtön inasa kezébe adja a kiválasztott köpenyt, és már küldi is hátra, dolgozni.*
- De gyorsan ám, lányaim!
*szól még utána. Jobb is, ha a kis varrótanonc gyorsan eltűnik és a munkával kezd foglalatoskodni, mert vendégei között úgy izzik a levegő, hogy még az ő vén szíve is megmelegszik tőle. A lányainak csak ne támadjanak illetlen gondolatai a munka helyett, még a végén az ujjukat szúrják meg a tűvel.
Végre sort keríthetnek Mai-ra is, aki ügyesen palástolta (Intath előtt talán, mer Murtriel asszonyság előtt biztosan nem), mennyire érdekli a szép fekete ruha. Odacsoszog hát, és óvatos mozdulatokkal emeli le a fogasról.*
- Selyem ez, bizony, és nagyon finom anyag. Simítsa csak meg, kedveském!
*csak egy kis érintést enged, aztán megindul az öltözőfülke felé. Kicsiny, lefüggönyzött kabin, ott adja csak át Mai-nak.*
- Próbálja fel bártran, és egyet se féljen, ha netán itt-ott túl szűk vagy bő. Megigazítjuk pillanatok alatt!
*fogadkozik, ha pedig Mai belép a fülkébe, a függönyt gondosan és alaposan behúzza mögötte. Talán még annál is alaposabban, mint ahogy Mai azt szerette volna. Az asszonyság tudja, milyen játékokat játszanak egymással a párok, amikor elepednek egymásért. Néha jót is tesz az üzletnek. De azért túlzásokba nem kell esni.
Amíg Mai ruhát próbál, az asszony visszacsoszog a helyére és előkeríti azt a bizonyos bort. Egyszerű fajta, félszáraz vörös, de nem a legolcsóbb lőre. Még magának is tölt, de csak egy ujjnyit, nehogy itt belealudjon a délutánba. És bár Intath valószínűleg nem az a csevegős fajta, pechjére egy idős asszonysággal kell várakoznia.*
- Szóval az uraság orvos? Jajj de nagyon örülök, bár többen választanák ezt a szép szakmát! Tudja, lánykoromban...
*és csacsog megállás nélkül, kedveskedőn, amíg arra várnak, hogy vagy a köpeny, vagy a hölgy előkerüljön. Valószínűleg Mai lesz a győztes, mert a varráshoz azért több idő kell.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.08.11 12:25:04
2082. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-11 11:46:42
Üzenet elküldve: 2024-08-11 11:46:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1169
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1169
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A Köpeny//
*Fél szeme a ruhák tömkelegén ugyan, de akkor is eldöntötte, hogy most a legtöbb figyelmét a dokinak szenteli, na meg az öregasszonynak, aki nem hagyja őt sem tétlenül. Ez tetszik neki. Szereti a szép dolgokat, nincs másképpen a kis gombos dobozkával sem, mert a szemeinek annyi minden csillog, hogy kár lenne tagadni, hogy magával ragadta. Az elfre néz újfent, aki a mosolyával még mindig kibillenti kissé a talajt alóla, de van most ennél fontosabb is. Végigméri, ahogyan ma már olyan sokszor és a gombokat is. A részletek fontosak. Na de a részleteknek nem kell feltűnőnek lenniük. Vesszenek el a ruhán és csak sugallják azt, amit kíván vele. Egyszerű fehéret választ ki, ami nem hivalkodó, de ő látja rajta, hogy szépen megmunkált. Pontosan olyasmi, ami egy köpenyre kell. Egyetlen beteget sem a gombok fogják érdekelni, az összkép viszont fontos.*
- Ezek jól néznek ki majd rajta.
*Veszi a kis markába és mutatja a férfinek, akit valószínűleg nem kifejezetten érdekel, de addig is belefúrhatja magát újra a zöldekbe.
Eztán a zsebekre terelődik a diskurzus. Kissé gondolkodóba esik. A praktikum az ő számára is tudna fontos lenni, de nem orvos. Ha egyszer láthatná igazán a dolga közben.... akkor sokkal erőteljesebb képe lenne róla, hogy mi hasznos és mi nem. Annyit azért tud, hogy nem árt, ha a keze ügyében tarthatja az eszközeit. Nem csak a fiolákat, aminek színét nézegeti épp a másik kezében, hanem bármi mást is.*
- Lehetne egy itt is, mit gondolsz? *Nem rest végigsimítani a férfi mellkasán bal oldalon. Az ép kezének az lehet a kényelmes oldal. Mindenre figyel. Persze lehetne benne játékosság is, de most tényleg arra van gondja, hogy a legjobbat kapja. A "mit gondolsz"-ra a válasz pedig igazából nem érdekli, mert szerinte jó ötlet, csak udvariasan kikérte a véleményét.
Nem ereszti bő lére a szavakat, mert szereti a világos utasításokat. Aztán az elf dönt, ahogy. Az bizonyos, hogy látszik rajta, hogy szívügye az a köpeny, na meg a férfi, aki majd hordani fogja. Így hát nem lehet benne hiba.
Egy kissé távolabb lép végül, már nehezen bírja ki, hogy ne vesse rá azonnal magát a ruhára, na meg hagyja tovább bontakozni a szabóasszonysággal, neki más nem jut eszébe. Látnia kellene rajta, hiszen az a sokatmondó. A borra invitálás pedig csak elviszi tőle majd a férfit, de annyi baj legyen. Majd úgy tér vissza abban a szép ruhában, hogy úgysem tud majd nem vele foglalkozni. Halvány mosoly húzódik meg vonásain és körbenéz, keresve a helyet, ahol aztán felpróbálhatja.*
- Nagyon kedves, köszönöm. Akkor elkérném azt a fényes feketét.
*A bók kedves, de nincs rá szüksége, jól tudja, hogy ezzel mi a cél. De ahol ennyi csodálatos dolog van, neki még a szavak sem kellenek, annyira egyértelmű, hogy találna magának valamit. Időt rabolni viszont nem fog, neki is érdeke hamar végezni. Ezért is, ha végre kezébe kaparinthatja, el is tűnik magára ölteni.*
*Fél szeme a ruhák tömkelegén ugyan, de akkor is eldöntötte, hogy most a legtöbb figyelmét a dokinak szenteli, na meg az öregasszonynak, aki nem hagyja őt sem tétlenül. Ez tetszik neki. Szereti a szép dolgokat, nincs másképpen a kis gombos dobozkával sem, mert a szemeinek annyi minden csillog, hogy kár lenne tagadni, hogy magával ragadta. Az elfre néz újfent, aki a mosolyával még mindig kibillenti kissé a talajt alóla, de van most ennél fontosabb is. Végigméri, ahogyan ma már olyan sokszor és a gombokat is. A részletek fontosak. Na de a részleteknek nem kell feltűnőnek lenniük. Vesszenek el a ruhán és csak sugallják azt, amit kíván vele. Egyszerű fehéret választ ki, ami nem hivalkodó, de ő látja rajta, hogy szépen megmunkált. Pontosan olyasmi, ami egy köpenyre kell. Egyetlen beteget sem a gombok fogják érdekelni, az összkép viszont fontos.*
- Ezek jól néznek ki majd rajta.
*Veszi a kis markába és mutatja a férfinek, akit valószínűleg nem kifejezetten érdekel, de addig is belefúrhatja magát újra a zöldekbe.
Eztán a zsebekre terelődik a diskurzus. Kissé gondolkodóba esik. A praktikum az ő számára is tudna fontos lenni, de nem orvos. Ha egyszer láthatná igazán a dolga közben.... akkor sokkal erőteljesebb képe lenne róla, hogy mi hasznos és mi nem. Annyit azért tud, hogy nem árt, ha a keze ügyében tarthatja az eszközeit. Nem csak a fiolákat, aminek színét nézegeti épp a másik kezében, hanem bármi mást is.*
- Lehetne egy itt is, mit gondolsz? *Nem rest végigsimítani a férfi mellkasán bal oldalon. Az ép kezének az lehet a kényelmes oldal. Mindenre figyel. Persze lehetne benne játékosság is, de most tényleg arra van gondja, hogy a legjobbat kapja. A "mit gondolsz"-ra a válasz pedig igazából nem érdekli, mert szerinte jó ötlet, csak udvariasan kikérte a véleményét.
Nem ereszti bő lére a szavakat, mert szereti a világos utasításokat. Aztán az elf dönt, ahogy. Az bizonyos, hogy látszik rajta, hogy szívügye az a köpeny, na meg a férfi, aki majd hordani fogja. Így hát nem lehet benne hiba.
Egy kissé távolabb lép végül, már nehezen bírja ki, hogy ne vesse rá azonnal magát a ruhára, na meg hagyja tovább bontakozni a szabóasszonysággal, neki más nem jut eszébe. Látnia kellene rajta, hiszen az a sokatmondó. A borra invitálás pedig csak elviszi tőle majd a férfit, de annyi baj legyen. Majd úgy tér vissza abban a szép ruhában, hogy úgysem tud majd nem vele foglalkozni. Halvány mosoly húzódik meg vonásain és körbenéz, keresve a helyet, ahol aztán felpróbálhatja.*
- Nagyon kedves, köszönöm. Akkor elkérném azt a fényes feketét.
*A bók kedves, de nincs rá szüksége, jól tudja, hogy ezzel mi a cél. De ahol ennyi csodálatos dolog van, neki még a szavak sem kellenek, annyira egyértelmű, hogy találna magának valamit. Időt rabolni viszont nem fog, neki is érdeke hamar végezni. Ezért is, ha végre kezébe kaparinthatja, el is tűnik magára ölteni.*
2081. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2024-08-11 11:30:22
Üzenet elküldve: 2024-08-11 11:30:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
//Kislány a nagyvárosban //
*Alesian, és Deres egy valamiben végre egyetértenek. A figyelmetlen vagy épp otromba alak rendesen elvette Cilia kedvét attól, hogy itt ácsorogjanak. Egyedül a finom étel reménye tartja még itt a párost, különben már rég vissza szaladtok volna a tisztás békéjéhez, vagy épp saját kis romos otthonukhoz. Lehetséges Deres kinézete vagy viselkedése pont nem ad megfelelő okot arra, hogy az arra járó azt higgye nem harap. Pedig épp ellenkezőleg, arra tanították kölyökkutya korában, tartsa távol azokat akiket nem ismer, és ebben viszont kiválóan megállja a helyét. Alesian szavaira félénken bólogat, mutassa csak az utat ő igyekszik követni. Derest szorosan átkarolva lassan lépdel a tündér mögött. Kutyája bőszen rángatja fejét jobbra és balra figyelve az arra járókelőket. Egy két kereskedő mintha különös figyelmet szentelne a kis párosnak, híre ment talán a múltkori kis akciójuknak. Mindeközben Cilia óvatos cikázása közben amit végrehajt a tömegen hallgatja Alesian szavait.*
-Finomnak hangzik.
*Jegyzi meg halkan orra előtt, bár őszintén elképzelése sincs már arról milyen lehet egy igazi lakoma, sült húsnak már az emlékét se tudja mikor érzett utoljára. Nem mintha úgy érezné egyáltalán kedvelné. A sok holdsajt, erdei bogyók, gombák és gyökerek töltötték meg hasát ameddig az erdőt járta Deressel. Amint odaérnek a vadász asztalához, Deres látszólagosan nehezen bírja ki, ne pattanjon fel az asztalra és kezdje el marcangolni már ott a portékát. Tappancsaival toporog, nyelvével hevesen nyaldossa deres pofáját, farka pedig bőszen sepregeti háta mögött a piac porát.*
-DERES NEM! ÜL! NE MOST!
*Szólal fel fenn hangon Cilia pajtására, majd elé állva tuszkolja le marjánál fogva az ugrása készülő jószágot. Cilia nem is látja a Tündér és a vadász közötti üzletet véghez menni, így fogalma sincs mennyit fizetett a tündér. A félelf vadász rosszalló tekintete ellenére, úgy tűnik gond nélkül kiszolgálja a tündér férfit, bár szemét le nem veszi a kis piszkos lánykáról és annak méretes jószágáról. Cilia hatalmas szemmel néz a kezébe nyomott cubákra, majd arcán nagy mosollyal fordul Dereshez.*
-Látod! Egyél!
*Nyújtja a nagy pofája elé a méretes húsos csontot, Alesian azt hihetné, Deres csak úgy kikapná a lány kezéből azt mint valami fenevad. De meglepetésére mint egy gyengéd óriás harap bele a húsba és boldog farokcsapkodás közepette tartja azt pofájában. Túl sok körülötte a járókelő most még, nem fog nekilátni, de már látszik, hogy pofáján a csergedező nyál, apró cseppekben hull a földre. Ki tudja meddig lesz képes visszafogni magát. Cilia most már nyugodtabban ácsorog jószága mellett annak nagy fejét simogatva, ekkor hallható is egy apró gyomorkorgás, na de nem Alesian felől. Ciliát azonban nem hatja ezt meg, számára most Deres fontosabb volt. Ő még kibírja egy picit. A tündére tekint, szeméből az olvasható le merre tovább. És mintha már kevésbé tartana az illetőtől, testtartása is nyitottabb a tündér irányába, nem olyan feszélyezett. Ha esetleg még annak is tűnik az inkább a körülöttük tolakodó tömeg miatt van, amire továbbra is figyel.*
*Alesian, és Deres egy valamiben végre egyetértenek. A figyelmetlen vagy épp otromba alak rendesen elvette Cilia kedvét attól, hogy itt ácsorogjanak. Egyedül a finom étel reménye tartja még itt a párost, különben már rég vissza szaladtok volna a tisztás békéjéhez, vagy épp saját kis romos otthonukhoz. Lehetséges Deres kinézete vagy viselkedése pont nem ad megfelelő okot arra, hogy az arra járó azt higgye nem harap. Pedig épp ellenkezőleg, arra tanították kölyökkutya korában, tartsa távol azokat akiket nem ismer, és ebben viszont kiválóan megállja a helyét. Alesian szavaira félénken bólogat, mutassa csak az utat ő igyekszik követni. Derest szorosan átkarolva lassan lépdel a tündér mögött. Kutyája bőszen rángatja fejét jobbra és balra figyelve az arra járókelőket. Egy két kereskedő mintha különös figyelmet szentelne a kis párosnak, híre ment talán a múltkori kis akciójuknak. Mindeközben Cilia óvatos cikázása közben amit végrehajt a tömegen hallgatja Alesian szavait.*
-Finomnak hangzik.
*Jegyzi meg halkan orra előtt, bár őszintén elképzelése sincs már arról milyen lehet egy igazi lakoma, sült húsnak már az emlékét se tudja mikor érzett utoljára. Nem mintha úgy érezné egyáltalán kedvelné. A sok holdsajt, erdei bogyók, gombák és gyökerek töltötték meg hasát ameddig az erdőt járta Deressel. Amint odaérnek a vadász asztalához, Deres látszólagosan nehezen bírja ki, ne pattanjon fel az asztalra és kezdje el marcangolni már ott a portékát. Tappancsaival toporog, nyelvével hevesen nyaldossa deres pofáját, farka pedig bőszen sepregeti háta mögött a piac porát.*
-DERES NEM! ÜL! NE MOST!
*Szólal fel fenn hangon Cilia pajtására, majd elé állva tuszkolja le marjánál fogva az ugrása készülő jószágot. Cilia nem is látja a Tündér és a vadász közötti üzletet véghez menni, így fogalma sincs mennyit fizetett a tündér. A félelf vadász rosszalló tekintete ellenére, úgy tűnik gond nélkül kiszolgálja a tündér férfit, bár szemét le nem veszi a kis piszkos lánykáról és annak méretes jószágáról. Cilia hatalmas szemmel néz a kezébe nyomott cubákra, majd arcán nagy mosollyal fordul Dereshez.*
-Látod! Egyél!
*Nyújtja a nagy pofája elé a méretes húsos csontot, Alesian azt hihetné, Deres csak úgy kikapná a lány kezéből azt mint valami fenevad. De meglepetésére mint egy gyengéd óriás harap bele a húsba és boldog farokcsapkodás közepette tartja azt pofájában. Túl sok körülötte a járókelő most még, nem fog nekilátni, de már látszik, hogy pofáján a csergedező nyál, apró cseppekben hull a földre. Ki tudja meddig lesz képes visszafogni magát. Cilia most már nyugodtabban ácsorog jószága mellett annak nagy fejét simogatva, ekkor hallható is egy apró gyomorkorgás, na de nem Alesian felől. Ciliát azonban nem hatja ezt meg, számára most Deres fontosabb volt. Ő még kibírja egy picit. A tündére tekint, szeméből az olvasható le merre tovább. És mintha már kevésbé tartana az illetőtől, testtartása is nyitottabb a tündér irányába, nem olyan feszélyezett. Ha esetleg még annak is tűnik az inkább a körülöttük tolakodó tömeg miatt van, amire továbbra is figyel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2885-2904