// Kíséret érkezik //
//Útravalók nyomában//
* Rábólint a félvér szavaira, és megtisztálkodnak és felveszi a maszkot és a kesztyűjét miután a sebet kitisztította.
Ahogy ez megtörtént elindul Illidary a piacra Lily társaságába ha akar vele jönni.
A hömpölygő áradattal sodródva nézegeti az árusoknak az árait és megfontoltan gondolkozik, hogy mégis mire van szüksége az elkövetkezendő napokba. *
- Szükségem lesz élelemre, vízre, egyenlőre. Több pénzt nem használhatok fel.
* Ahogyan nézi a termékeket és a minőségüket néhol csalódik, ezért inkább tovább áll és továbbiakba is tekingetni a lehetőségeket.
~ Minél hamarabb végezni akarok itt, hogy a feladatomat elvégezhessem ~ Gondolja.
A továbbiakban nézi az emberek folytonos mozgását, reakcióit, mosolyukat, örömüket és minden amit ő furcsának vagy ismeretlennek vél.
Nem szokott hozzá, hogy valaki követi vagy a nyomába jár.
Ignis egy idő után megunja az időzést és jelzi gazdájának, hogy ő elmegy. *
- Menj!
* És lök vállával egy mozdulatot Ignis számára.
A szükségesnél többet nem szándékozik venni, de nem is tudja, hogy pontosan miként érdemes itt vásárolni, így inkább a félvért próbálja egy ideig megfigyelni.
Fekete haját, néha a szemét ha össze akadnak.
Élettel telinek tűnik és mégis látszik, hogy tapasztalatlan.
~ Ez a lány lelkileg teljesen ki ürült, nem hinném, hogy egyáltalán egy gyilkosságnak vagy akár egy érzésnek is tisztába lenne. Nagy valószínűséggel amikor jelezte nekem sajnálatát azt is csak próbálta monoton szövegként előadni vagy megjátszani. ~
Óvatosan maszkjához nyúl és azt megigazítva belemerül a gondolataiba.
~ Egy tapasztalatlan és fiatal lány kezébe van az életem, szerintem még nem döbbent rá, hogy miként kellene ezt használnia. De igazából nem nagyon érdekel, mindig is egy eszköz voltam valaki számára, most sem lesz másképp. ~ Gondolja.
Lépked tovább a az árusok sora felé miközben próbálja a szükséges dolgoknak felmérni az árát, zavarodottság tükröződik rajta, az imbolygó tömegek soha nem zavarták az elfet, de az, hogy ha valaki mellette megy mint utastárs és nem csak pénzügyi haszon volt a cél, az már zavarta.
Nem tudja elhelyezni sehogy sem a fejébe a szituációt.
Ahogyan felnéz az égre Ignis csőrébe megpillant egy farkat. *
- Úgy látszik máris sikeres volt a vadászatod drága barátom.
* Ignis mindig is szabad volt, soha nem erőltetett semmit számára. Voltak napok mikor nem is látta, a madár csak szállt az égen.
Szabadságát soha nem korlátozta semmi, nincsenek sem alkuba sem pedig szerződésbe, csak ő nevelte fel.
De mégis miképp is lehetne egy madárral szerződésbe lenni. Ő csak egy barát számára aki egész életébe követte bárhova ment.
Mikor hajóra szált a holló étkéről mindig gondoskodnia kellett, mert tudta, hogy az a balga madár az égen mindenhova követni fogja. *
- Nosztalgikus újra az emlékeim egy részét látni a fejembe.
* Nem érez semmi lüktető fájdalmat, sem zavart, sem pedig kétségeket.
Egyszerűen üres, ahogy mindig is volt, de most a lány valahogy mindig bejut a gondolatai közé.
~ Igazából a lánynak semmi szüksége rám mégis követni vagy akár vezetni akar engem. ~
Mély sóhajjal illeti, hogy most már nincs a helyzet magaslatán.
~ Kíváncsi vagyok, hogy a lovag idő előtt oda fog menni, hogy megfigyelhessen minket vagy egy nyugodt könnyed utazásra készül. ~ Gondolja. *