Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 255 (5081. - 5100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5100. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-05-16 22:22:47
Üzenet elküldve: 2016-05-16 22:22:47
ÚJ
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
*Nehéz dolog egy lóval helyben toporogni. Most mégis megkísérli, mert igencsak kíváncsi az intéző ábrázatára. A piac nyüzsgő világát kizárja, amennyire csak lehet. Szerény személye olvasta azokat a bizonyos mondatokat, bár ez irányú tudása nem sokat segített a keszekusza sorok megértésében. Tény, hogy enyhén szólva is kapatosak voltak aznap este, és már az is csodálatra méltó ennek fényében Rhebossétól, hogy az írószerszámot a megfelelő célra használta, és mondjuk nem megenni próbálta sütihabbal megkenve.
Az üzenetre kötött szalagot egy rutinos mozdulattal gyorsan visszaveszi, már ha lehetősége nyílik rá, és siker esetén zsebre vágja. Ki tudja, hátha máskor is kell majd szerelmeket tető alá hoznia.*
- Épp a kellő ideje! *A tartogatás igazi nemesi szokás. Vagy ha nem, akkor most annak minősíti, cseppet sem önös érdekből. Tény, hogy korábban is átadhatta volna, de abban mi lett volna a móka?
Lóval még sohasem lopakodott, de azért megpróbálja utolérni Svirt e téren. Azon sem csodálkozna, ha lovaik egy Rhebosse-féle hátrapillantás esetén hátsó lábra emelkednének, az elsőket keresztbe fonnák, fejüket oldalra fordítanák, és fütyörésznének, hogy mindenki bizonyos lehessen felőle, hogy ők ugyan nem követnek senkit.
Sajnos parádés kísérletük ellenére nemhogy nem találják meg rögvest a vöröst, hanem orvul le is buknak. Olyannyira, hogy még a nevük is elhangzik. Jó, esetében természetesen nem az igazi, hanem a mindenki által ismert. Ezek szerint a szolgáló emlékszik rá, és nem törlődött minden a Nagy Rumrémálom éjszakáján.*
- Üdvözletem, szép hölgy! *emeli jobb kezét nem létező sipkájához, afféle köszönésféleként. Legfeljebb Rhebossénak az gyanúja támad, hogy megint a pohár fenekére nézett. A többi már a kalaposon áll, a további tervek ismertetését rá bízza.*
Az üzenetre kötött szalagot egy rutinos mozdulattal gyorsan visszaveszi, már ha lehetősége nyílik rá, és siker esetén zsebre vágja. Ki tudja, hátha máskor is kell majd szerelmeket tető alá hoznia.*
- Épp a kellő ideje! *A tartogatás igazi nemesi szokás. Vagy ha nem, akkor most annak minősíti, cseppet sem önös érdekből. Tény, hogy korábban is átadhatta volna, de abban mi lett volna a móka?
Lóval még sohasem lopakodott, de azért megpróbálja utolérni Svirt e téren. Azon sem csodálkozna, ha lovaik egy Rhebosse-féle hátrapillantás esetén hátsó lábra emelkednének, az elsőket keresztbe fonnák, fejüket oldalra fordítanák, és fütyörésznének, hogy mindenki bizonyos lehessen felőle, hogy ők ugyan nem követnek senkit.
Sajnos parádés kísérletük ellenére nemhogy nem találják meg rögvest a vöröst, hanem orvul le is buknak. Olyannyira, hogy még a nevük is elhangzik. Jó, esetében természetesen nem az igazi, hanem a mindenki által ismert. Ezek szerint a szolgáló emlékszik rá, és nem törlődött minden a Nagy Rumrémálom éjszakáján.*
- Üdvözletem, szép hölgy! *emeli jobb kezét nem létező sipkájához, afféle köszönésféleként. Legfeljebb Rhebossénak az gyanúja támad, hogy megint a pohár fenekére nézett. A többi már a kalaposon áll, a további tervek ismertetését rá bízza.*
5099. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-05-16 21:34:38
Üzenet elküldve: 2016-05-16 21:34:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
*A piacon a szokásos nagy nyüzsgés uralkodik. Egymást túlharsogó árusok próbálnak túladni portékájukon, amott csirkék csipognak, emitt egy kocsi kerekének zöreje adja hozzá saját szólamát a vásári szimfóniához.
A vörös meg paprikát válogat. Lehetne csinálni belőle mondjuk töltött paprikát. Igen, majd meggyőzi Maereht róla ez milyen jó ötlet. Vagy sült zöldségeket Batonak, bár ő sokkal szívesebben enne egy jó paradicsomos töltött paprikát.
Megalkuszik pár igen szép darabra, majd a kosarába pakolja őket. Aztán ahogy körbefordul, mintha valaki neki integetne a nyüzsgés széléről. Nem nehéz észrevenni a két férfit lóháton, ahogy a nagy vörös hajzuhatagot sem a szürke városiak között, így meg se lehetne mondani ki vett észre előbb kit.
Természetesen rögtön felismeri az intézőt, hisz látta már kalap nélkül. Rajta így nem fog ki, az biztos. Mellette pedig egy szintén ismerős arc. A két férfi a két fekete paripán igen impozáns látvány, de a lányt nem csak azért önti el az öröm, mert ilyen délceg lova van a két betyárnak.
Fürge léptekkel szalad oda hozzájuk, ő valószínűleg gyorsabban halad a gyalogosok közt mintha a másik kettő próbálna utat törni magának lóháton. Az átlag polgár van ugyan olyan okos, hogy félreálljon egy csatamén útjából, de jobb nem messzemenő feltételezéseket tenni a piacolók átlagintelligenciájáról.*
- Svir Gia! De jó önt újra látni! *Ha Frankó engedi, a lány végigsimít a sörényén.*
- Téged szintúgy, Albun. *biccent mosolyogva a másik jómadár felé. Igaz csak egyszer találkoztak, és az este végére mindketten erősen fogták már az asztalt, hogy az el ne ússzon, azért emlékszik még a férfira és nagyjából azokra amikről beszéltek.*
- Hogyhogy a városban? *fordul vissza az előbbi felé.* Tán indulnak valahova? *céloz a lovakra, mivel még utazóktól is szokatlan, hogy nyeregben szeljék át Artheniort hacsak nincs konkrét céljuk vele.*
A vörös meg paprikát válogat. Lehetne csinálni belőle mondjuk töltött paprikát. Igen, majd meggyőzi Maereht róla ez milyen jó ötlet. Vagy sült zöldségeket Batonak, bár ő sokkal szívesebben enne egy jó paradicsomos töltött paprikát.
Megalkuszik pár igen szép darabra, majd a kosarába pakolja őket. Aztán ahogy körbefordul, mintha valaki neki integetne a nyüzsgés széléről. Nem nehéz észrevenni a két férfit lóháton, ahogy a nagy vörös hajzuhatagot sem a szürke városiak között, így meg se lehetne mondani ki vett észre előbb kit.
Természetesen rögtön felismeri az intézőt, hisz látta már kalap nélkül. Rajta így nem fog ki, az biztos. Mellette pedig egy szintén ismerős arc. A két férfi a két fekete paripán igen impozáns látvány, de a lányt nem csak azért önti el az öröm, mert ilyen délceg lova van a két betyárnak.
Fürge léptekkel szalad oda hozzájuk, ő valószínűleg gyorsabban halad a gyalogosok közt mintha a másik kettő próbálna utat törni magának lóháton. Az átlag polgár van ugyan olyan okos, hogy félreálljon egy csatamén útjából, de jobb nem messzemenő feltételezéseket tenni a piacolók átlagintelligenciájáról.*
- Svir Gia! De jó önt újra látni! *Ha Frankó engedi, a lány végigsimít a sörényén.*
- Téged szintúgy, Albun. *biccent mosolyogva a másik jómadár felé. Igaz csak egyszer találkoztak, és az este végére mindketten erősen fogták már az asztalt, hogy az el ne ússzon, azért emlékszik még a férfira és nagyjából azokra amikről beszéltek.*
- Hogyhogy a városban? *fordul vissza az előbbi felé.* Tán indulnak valahova? *céloz a lovakra, mivel még utazóktól is szokatlan, hogy nyeregben szeljék át Artheniort hacsak nincs konkrét céljuk vele.*
5098. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-05-16 21:01:03
Üzenet elküldve: 2016-05-16 21:01:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
*Szörnyű, már egyik kedvenc társaságával sem sétálhat be csak úgy a piactérre. Meg kell állni és holmi leveleket kell átvennie. Jó, sokkal rosszabb futárokat is el tudna képzelni, mint Yerougha, aki feltehetőleg tényleg nem nézett bele az irományba, már ugye amennyiben nem ő írta, hanem valaki más.*
- Na lássuk, mit kaptam. *Átveszi a levelet, felbontja, majd olvasni kezdi. Így lóháton ez nem olyan könnyű, de a lóháton való írásnál viszont jóval könnyebb. Ebből kifolyólag azért ennek még csak mennie kell Svirnek, aki amúgy nem tartozik a különösebben ügyetlenek közé.
Olvasás közben először is megállapítja, hogy a kedves szerző talán már inkább, de ugye addig ne gondoljon ilyeneket az ember, amíg nincs megbizonyosodva róla, hogy a feladó nem áll-e az írás pillanatában alkoholos vagy lórángási, esetleg mindkettő befolyás alatt egyszerre. Utóbbi esetben már az is dicséretre méltó, ha valaki eltalálja a papírt a pennával. Mindezen gondolatokat természetesen elhessegeti magától, amikor az Ősszinte szerző nevét is elolvassa a legvégén. Kezdhette volna rögtön ezzel is, fentről lefelé egyelőre jobban megy neki az olvasás. A füttyentést ő ejti meg végül Yerougha helyett.*
- Mióta tartogattad? De menjünk. Remélem, itt megtaláljuk. *Elég jó szeme van, ismeri is a járást, úgyhogy ha a kiszemeltje itt van, akkor meg kell találnia. Amennyiben sikeresen kiszúrja Rhebosset a kofák előtt, akkor jól mögé lopakodik a lóval és megkocogtatja a vállát. Ha a lány előbb észreveszi, akkor az összecsavart levéllel integet.*
- Na lássuk, mit kaptam. *Átveszi a levelet, felbontja, majd olvasni kezdi. Így lóháton ez nem olyan könnyű, de a lóháton való írásnál viszont jóval könnyebb. Ebből kifolyólag azért ennek még csak mennie kell Svirnek, aki amúgy nem tartozik a különösebben ügyetlenek közé.
Olvasás közben először is megállapítja, hogy a kedves szerző talán már inkább, de ugye addig ne gondoljon ilyeneket az ember, amíg nincs megbizonyosodva róla, hogy a feladó nem áll-e az írás pillanatában alkoholos vagy lórángási, esetleg mindkettő befolyás alatt egyszerre. Utóbbi esetben már az is dicséretre méltó, ha valaki eltalálja a papírt a pennával. Mindezen gondolatokat természetesen elhessegeti magától, amikor az Ősszinte szerző nevét is elolvassa a legvégén. Kezdhette volna rögtön ezzel is, fentről lefelé egyelőre jobban megy neki az olvasás. A füttyentést ő ejti meg végül Yerougha helyett.*
- Mióta tartogattad? De menjünk. Remélem, itt megtaláljuk. *Elég jó szeme van, ismeri is a járást, úgyhogy ha a kiszemeltje itt van, akkor meg kell találnia. Amennyiben sikeresen kiszúrja Rhebosset a kofák előtt, akkor jól mögé lopakodik a lóval és megkocogtatja a vállát. Ha a lány előbb észreveszi, akkor az összecsavart levéllel integet.*
5097. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-05-16 19:56:45
Üzenet elküldve: 2016-05-16 19:56:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
*Gazdagnegyed, vagy piactér. Jobban kedvelné, ha előre tudná, merre is kell menniük, de valahogy ez az a nap, amikor a találkozások tekintetében nem bizonyosságokról, hanem csak esélyekről beszélhetnek. Szóval hozni kell egy döntést, hogy merre is irányítsa a névtelen lovat, aminek következményeként némi bóklászás után a piactér peremén bukkannak fel. Ha jól sejti, Gazdagnegyed alatt a házat érti a kalaptalan kalapos. Amennyiben oda mennének, és célpontjuk nincs ott, az kérdezősködést vonhat maga után. Szóval célszerűbb az árusok sűrűjében körbenézni először, s ha ott nem találják, akkor a háznál vele eséllyel először vele futhatnak össze. A tér szélén megáll, félrenéz, ajkára vigyor kúszik. Mielőtt még teljesítenék a küldetést, jobb, ha átad valamit Svirnek. Zsebéből előveszi az ákombákomot rejtő levelet, melyet még a Rókalyukban kapott egy bizonyos vörös hajú nőszemélytől, és visszafordulva fapofával nyújtja át a kalácsfalvi intézőnek.*
- Khmm, azt hiszem, ez a tiéd! Szerintem néz bele most!
*Egy felfelé nézve fütyörészést még megérne a dolog, de nem feszíti túl a húrt.*
- Khmm, azt hiszem, ez a tiéd! Szerintem néz bele most!
*Egy felfelé nézve fütyörészést még megérne a dolog, de nem feszíti túl a húrt.*
5096. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-05-16 19:36:39
Üzenet elküldve: 2016-05-16 19:36:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
*Miután a vörös a tisztáson megszedte magát sárga virággal, a piac felé irányítja lépteit. Felsőbbrendű mosollyal néz a nénikre, akik a száraz kórójukat próbálják meg eladni és ezzel némi betevőhöz juttatni szegény családjukat. A férjük odaveszett a háborúban, magára hagyva az asszonyt meg a fiatal gyerkőcöket kiknek idejekorán kellett felnőttsorba lépniük, hogy a város ne vigye el a tetőt a fejük felől. Nap nap után tengetik szegényes kis életük bízva abban, hogy egy nap majd jobbra fordul minden. Hogy az adakozó kedvű városiak pár lyukas garasért vesznek egy kis mezei virágot, ezzel hozzájárulván nyomorúságos mindennapjaikhoz.
Körülbelül fél percbe telik mire Rhebosse elszégyelli magát, megfordul és csak vesz az egyik aszott nyanyókától egy kisebb csokrot. Van benne vegyesen búzavirág meg réti füzény és valamennyi abból a fehér apróságból aminek nem tudja a nevét, mert nem virágos könyv.
Így kosárkájában két csokorral veszi célba a zöldséges és gyümölcsös árusokat, hogy ott válogatni kezdjen.*
A hozzászólás írója (Rhebosse Dunos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.16 19:37:32
Körülbelül fél percbe telik mire Rhebosse elszégyelli magát, megfordul és csak vesz az egyik aszott nyanyókától egy kisebb csokrot. Van benne vegyesen búzavirág meg réti füzény és valamennyi abból a fehér apróságból aminek nem tudja a nevét, mert nem virágos könyv.
Így kosárkájában két csokorral veszi célba a zöldséges és gyümölcsös árusokat, hogy ott válogatni kezdjen.*
A hozzászólás írója (Rhebosse Dunos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.16 19:37:32
5095. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-05-15 16:15:22
Üzenet elküldve: 2016-05-15 16:15:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Ogí nagyon éhes, már napok óta nem evett. Se pénze, se ismerőse itt. Leül egy félreeső helyen és éltető nedűként szívja magába a szálló illatokat. Úgy érzi, szinte eszik. Elpilledtek szemhéjai. Egyre álmosabbnak érzi magát. Mélyen, karcosan veszi a levegőt és kezét szekercéjén nyugtatva nézi.* ~Milyen érdekesek itt a városlakók. Sosem láttam még ennyiféle fajt együtt. Jó lenne enni.~ *Nagy nehezen feltápászkodik, érzi végtagjai ernyedtségét. Meglát a tér közepén egy fél, megbarnult almát eldobva. Odasiet, de nagyon döcögősen tud sétálni. Lehajol a almáért és gyorsan befalja.*
A hozzászólás írója (Ogí Nannír) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.15 16:16:55
A hozzászólás írója (Ogí Nannír) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.15 16:16:55
5094. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-05-15 15:03:35
Üzenet elküldve: 2016-05-15 15:03:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Farinc//
*Q egy pillanatra elgondolkodik az itt és most ajánlaton, végül rávágja.* - Legyen! *Sziszegi, mint akinek a fogát húzzák, de be kell látnia, hogy ha maga akarná eladni a vége az lenne, hogy a feje is ott marad. Tehát jobb most a százhatvan arany mint a semmi. Így előkészíti a medált, és egyik kezével előre nyújtja a másikkal pedig a markát tartja. Közben azért felel a gnóm kérdéseire.*
- A családról annyit tudok, hogy itt élnek a városszban éssz befolyássszosszak a főtanácsban. Nagy vagyonuk van ésssz roppant gassszdagok. *Bólogat a mondottakra, hiszen nem neveznek ki valakit csak úgy a kikötő parancsnokának. Ha az alku megköttetik akkor, rögvest belekezd a másik mondandójába.*
- lenne még itt valami. A jövőt tekintve. Arra lennék kíváncsi, hogy lenne e kedved a jövőben hírekkel keresszkedni? Nem akármilyen híreket hallok, gyűjtök, hanem a legpontossszabbakat éssz a legérdekesszebbeket. Főleg a háborúról. Ssszok vevő lenne asssz ilyenk hírekre. Én eladom neked, te pedig tovább adod. Mit ssszólssz? *Tekint ismét kapzsin a mélységi ahogyan az elején. Ez a medál jó próbája lesz kettejük üzleti kapcsolatának.*
*Q egy pillanatra elgondolkodik az itt és most ajánlaton, végül rávágja.* - Legyen! *Sziszegi, mint akinek a fogát húzzák, de be kell látnia, hogy ha maga akarná eladni a vége az lenne, hogy a feje is ott marad. Tehát jobb most a százhatvan arany mint a semmi. Így előkészíti a medált, és egyik kezével előre nyújtja a másikkal pedig a markát tartja. Közben azért felel a gnóm kérdéseire.*
- A családról annyit tudok, hogy itt élnek a városszban éssz befolyássszosszak a főtanácsban. Nagy vagyonuk van ésssz roppant gassszdagok. *Bólogat a mondottakra, hiszen nem neveznek ki valakit csak úgy a kikötő parancsnokának. Ha az alku megköttetik akkor, rögvest belekezd a másik mondandójába.*
- lenne még itt valami. A jövőt tekintve. Arra lennék kíváncsi, hogy lenne e kedved a jövőben hírekkel keresszkedni? Nem akármilyen híreket hallok, gyűjtök, hanem a legpontossszabbakat éssz a legérdekesszebbeket. Főleg a háborúról. Ssszok vevő lenne asssz ilyenk hírekre. Én eladom neked, te pedig tovább adod. Mit ssszólssz? *Tekint ismét kapzsin a mélységi ahogyan az elején. Ez a medál jó próbája lesz kettejük üzleti kapcsolatának.*
5093. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-05-14 23:21:13
Üzenet elküldve: 2016-05-14 23:21:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*A derék kovácsműhely nem tartogatott olyan hatalmas meglepetéseket és így a pipás szakács is tovatűnik a műhelytől. Útja beljebb és egyre beljebb viszi a városban. Amúgy is ez a szándéka, hiszen nem véletlenül jött erre a településre. Ahogy az utcácskák és a lakott kis házacskák látképe egyre közelebbivé válik, úgy kezd mosolyt csalni a férfi arcára.* ~találni kéne már egy kocsmát, vagy a végén a nyomorult városi őrségtől kell majd megkérdeznem, hogy lehet e inni itt valamit. Bár ahogy a kikötőben lenéztem a felhozatalt belőlük, úgy igen.~ *Majd elneveti magát, hiszen a csiribiri páncélkájuk jut az eszébe, amely nagy sikert aratott nála a kikötőben. Ennek örömére előveszi a pipáját és az ótvar büdös dohányát majd megtömi a fapipát, és már épp rágyújtana, de megpillantja a piacot, amely talán tartogathat még valami érdekeset, talán egy két árut, vagy információt, amely jó szolgálatot tehet számára a jövőben.
Szét is néz a standok és árusok között, hátha van, amit elemelhet, vagy már nem kell senkinek, de végül csak kacag egyet rajtuk és keres egy padot magának a közelben. Ideje rágyújtani, mert már vagy egy órája nem tette. Mivel pontosan tudja, hogy a rossz minőségű dohány, amelyet a sós tenger rágott meg és hat víziszörny lepedékes foga őrölt finomra, úgy elüldözi a környezetéből az embereket, hogy nyugodtan tanyázhat majd a padján. Majd pár kieregetett füst után borítékolhatóan ez be is következik, tehát a kényelem és a megérdemelt magány be is áll a környezetében.*
Szét is néz a standok és árusok között, hátha van, amit elemelhet, vagy már nem kell senkinek, de végül csak kacag egyet rajtuk és keres egy padot magának a közelben. Ideje rágyújtani, mert már vagy egy órája nem tette. Mivel pontosan tudja, hogy a rossz minőségű dohány, amelyet a sós tenger rágott meg és hat víziszörny lepedékes foga őrölt finomra, úgy elüldözi a környezetéből az embereket, hogy nyugodtan tanyázhat majd a padján. Majd pár kieregetett füst után borítékolhatóan ez be is következik, tehát a kényelem és a megérdemelt magány be is áll a környezetében.*
5092. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-05-13 21:36:28
Üzenet elküldve: 2016-05-13 21:36:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Kis kiruccanás//
*Komolyan bólint, és megfontoltan válaszol, mintha legalábbis életfontosságú dolgokról lenne szó.*
~Bár ugye sosem tudni…~
– Azt hiszem, a lényegi összefüggéseket sikerült felfognom. Mindenesetre úgy tűnik nagyon súlyos problémával állunk szemben. Az egyetlen megoldás a házilag kötött szokni lehet, ahol nem egy pár készül, hanem egy trió. Ha a manó ellop egyet, még mindig marad a két lábra. Ennél jobb ötletem nincsen. De ezzel lehet, hogy berobbannánk a piacra.
*Maereh komoly arccal adja mindezt elő, de belül nevet. És várja a hatást.*
– A mihez…? *kicsúszik a száján a szó, de nem igazán mer Gorikra nézni.*
~Mióta a piacra értünk, már másodszor nevez szépnek! Most vagy szórakozik velem, és ilyesmivel ugrat, ami azért az alapján amilyennek eddig mutatkozott nagyon fura lenne, vagy komolyan mondja. Ami, nos, ami… hiszen én csak a Colos vagyok.~
*Mae kicsit megvonja a vállát, és inkább a muskátlik felé pillant
Kiválaszt egy pirosat, meg egy rózsaszínt, két szép tövet, cserépben van mindkettő, egy-két már nyíló virággal, és jó pár bimbóval egyik is és másik is.
Fizet is, és már indulhatnak is, a segítségre csak bólint, de még nem mer Gorikra nézni.*
– Köszönöm.
*Szerencsére a szó a gazdájára terelődik újból, és ez könnyebbé teszi Maereh számára a beszélgetést.*
– Igen, indulhatunk *bólint rá. Aztán némi kis szünet után, most megfontoltan, mesélni kezd.* Egyszer láttam, ahogy minket nézett, szerintem azt mérte fel, vannak-e mágikus képességeink. Nekem nincsen, rám az óta nem is figyel úgy. Egyszer meg láttam, hogy valami iránytűket bűvölt meg, hogy mindig megmutassák, merre járnak a tanoncok. De rám olyasmit sem bűvölt.
*A törpelány megvonja a vállát.*
– Kedves velem, meg minden, de én csak szakácsnő vagyok. Meg ötvös.
*Ahogy beszélgetnek elérik a Piac szélét, és így egyre közelebb jutnak a céljukhoz.*
*Komolyan bólint, és megfontoltan válaszol, mintha legalábbis életfontosságú dolgokról lenne szó.*
~Bár ugye sosem tudni…~
– Azt hiszem, a lényegi összefüggéseket sikerült felfognom. Mindenesetre úgy tűnik nagyon súlyos problémával állunk szemben. Az egyetlen megoldás a házilag kötött szokni lehet, ahol nem egy pár készül, hanem egy trió. Ha a manó ellop egyet, még mindig marad a két lábra. Ennél jobb ötletem nincsen. De ezzel lehet, hogy berobbannánk a piacra.
*Maereh komoly arccal adja mindezt elő, de belül nevet. És várja a hatást.*
– A mihez…? *kicsúszik a száján a szó, de nem igazán mer Gorikra nézni.*
~Mióta a piacra értünk, már másodszor nevez szépnek! Most vagy szórakozik velem, és ilyesmivel ugrat, ami azért az alapján amilyennek eddig mutatkozott nagyon fura lenne, vagy komolyan mondja. Ami, nos, ami… hiszen én csak a Colos vagyok.~
*Mae kicsit megvonja a vállát, és inkább a muskátlik felé pillant
Kiválaszt egy pirosat, meg egy rózsaszínt, két szép tövet, cserépben van mindkettő, egy-két már nyíló virággal, és jó pár bimbóval egyik is és másik is.
Fizet is, és már indulhatnak is, a segítségre csak bólint, de még nem mer Gorikra nézni.*
– Köszönöm.
*Szerencsére a szó a gazdájára terelődik újból, és ez könnyebbé teszi Maereh számára a beszélgetést.*
– Igen, indulhatunk *bólint rá. Aztán némi kis szünet után, most megfontoltan, mesélni kezd.* Egyszer láttam, ahogy minket nézett, szerintem azt mérte fel, vannak-e mágikus képességeink. Nekem nincsen, rám az óta nem is figyel úgy. Egyszer meg láttam, hogy valami iránytűket bűvölt meg, hogy mindig megmutassák, merre járnak a tanoncok. De rám olyasmit sem bűvölt.
*A törpelány megvonja a vállát.*
– Kedves velem, meg minden, de én csak szakácsnő vagyok. Meg ötvös.
*Ahogy beszélgetnek elérik a Piac szélét, és így egyre közelebb jutnak a céljukhoz.*
5091. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-05-13 20:44:51
Üzenet elküldve: 2016-05-13 20:44:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Qu'yl //
*~Kétszáz!~ A gnóm felháborodottan pöffent egyet és a fejét ingatja.*
- Ennyiért vehetnék egy lovat is. Vagy egy szólymot! *Tárja szét a karjait. Áhá! Szóval Q az ő pénzén akar magának madarat venni. Nem véletlen az árfekvés amiben gondolkodik.*
- A kovácsnál meg három ugyanilyet is! *Bök orrával a medalionra, mely még mindig a sötételf kezében pihen.*
- Milyen gnóm lennék én, ha odaállítanék valaki halott szerettének az utolsó földi maradványával, aztán ha nem ajánlanak jutalmat még vissza is veszem? *~Rendkívül élelmes.~
Farinc egyik lábáról a másikra áll és csücsörítve-grimaszolga gondolkodik a fickó ajánlatán. Ki van zárva, hogy zálogba adjon ötszáz aranyat amit elveszthet valami bőgő özvegy miatt. Akkor már inkább a kisebb kockázatot választja és vesz egy drága bizsut. Mert ha a pösze igazat mond, nagyobbat szakíthat… ~Viszont ha igazat mond, mégis miért engedne háromszáz aranyat az eredeti árból? Sőt ennél többet is, ha tényleg el tudom adni a háromszorosáért.~*
- Adok érte itt és most százhatvanat aztán mehetsz az istenek hírével, és utánad se megyek furkósbottal ha kiderül, hogy átvertél. *Ravaszkásan villannak szemei a sötételfre.*
- Herlan Wargom. Hm. *A név mintha ismerősen csengene neki, vagy nem, de hát még Farinc Hümpüffmüff sem ismerhet minden lelket ezen az átkozott Lanawinon.*
- Na és a családja? Róluk mit tudsz? És hol élnek? A fene sem akar lecaplatni a Kikötőig csak azért, hogy aztán hoppon maradjak, he.
*~Kétszáz!~ A gnóm felháborodottan pöffent egyet és a fejét ingatja.*
- Ennyiért vehetnék egy lovat is. Vagy egy szólymot! *Tárja szét a karjait. Áhá! Szóval Q az ő pénzén akar magának madarat venni. Nem véletlen az árfekvés amiben gondolkodik.*
- A kovácsnál meg három ugyanilyet is! *Bök orrával a medalionra, mely még mindig a sötételf kezében pihen.*
- Milyen gnóm lennék én, ha odaállítanék valaki halott szerettének az utolsó földi maradványával, aztán ha nem ajánlanak jutalmat még vissza is veszem? *~Rendkívül élelmes.~
Farinc egyik lábáról a másikra áll és csücsörítve-grimaszolga gondolkodik a fickó ajánlatán. Ki van zárva, hogy zálogba adjon ötszáz aranyat amit elveszthet valami bőgő özvegy miatt. Akkor már inkább a kisebb kockázatot választja és vesz egy drága bizsut. Mert ha a pösze igazat mond, nagyobbat szakíthat… ~Viszont ha igazat mond, mégis miért engedne háromszáz aranyat az eredeti árból? Sőt ennél többet is, ha tényleg el tudom adni a háromszorosáért.~*
- Adok érte itt és most százhatvanat aztán mehetsz az istenek hírével, és utánad se megyek furkósbottal ha kiderül, hogy átvertél. *Ravaszkásan villannak szemei a sötételfre.*
- Herlan Wargom. Hm. *A név mintha ismerősen csengene neki, vagy nem, de hát még Farinc Hümpüffmüff sem ismerhet minden lelket ezen az átkozott Lanawinon.*
- Na és a családja? Róluk mit tudsz? És hol élnek? A fene sem akar lecaplatni a Kikötőig csak azért, hogy aztán hoppon maradjak, he.
5090. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-05-13 20:08:23
Üzenet elküldve: 2016-05-13 20:08:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kis kiruccanás//
-Úgy van! Látom érted már a Zoknilopó manók történetét is! *Közben persze segít a törpe ahol csak tud, és mosolyog.*
-Jaj ugyan semmiség, elvégre az a virág eltörpül a...*Akad el a szava, majd folytatja.* -A szépségedhez képest! *Néz fel a lányra, hogy épp mit tesz. Repül-e a pofon, vagy sem. S ha nem akkor folytatja is mondandóját.*
-Hát mindenképp megoldjuk valahogy! Szerintem elleszek én ezzel a Namos úrral! *Majd a mágia tanítására csak felnevet.* -Jó! Tanítson csak! Csak rajtam ne használja azt a híres tudását! Mert akkor kupán verem! Ne legyen a nevem Pörölykezű Gorik! *Majd ha sikerült választani virágokat, Gorik segít cipekedni. Aztán szép lassan megindulnak a Gazdag negyed felé.* -Akkor akár mehetünk is haza nem?
-Úgy van! Látom érted már a Zoknilopó manók történetét is! *Közben persze segít a törpe ahol csak tud, és mosolyog.*
-Jaj ugyan semmiség, elvégre az a virág eltörpül a...*Akad el a szava, majd folytatja.* -A szépségedhez képest! *Néz fel a lányra, hogy épp mit tesz. Repül-e a pofon, vagy sem. S ha nem akkor folytatja is mondandóját.*
-Hát mindenképp megoldjuk valahogy! Szerintem elleszek én ezzel a Namos úrral! *Majd a mágia tanítására csak felnevet.* -Jó! Tanítson csak! Csak rajtam ne használja azt a híres tudását! Mert akkor kupán verem! Ne legyen a nevem Pörölykezű Gorik! *Majd ha sikerült választani virágokat, Gorik segít cipekedni. Aztán szép lassan megindulnak a Gazdag negyed felé.* -Akkor akár mehetünk is haza nem?
5089. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-05-13 08:56:55
Üzenet elküldve: 2016-05-13 08:56:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Farinc//
*Q végig hallgatja a gnómot, akinek minden joga meg van hozzá, hogy ne higgye el a sötételf meséjét és lássuk be, hogy valóban nem egy könnyen emészthető történet. Azonban a mélységinek van ötlete, hogy mindenki jól járjon, de nem biztos, hogy ez a gnómnak is tetszeni fog. Azonban próba szerencse alapon mégis érdemes bedobni.*
- Én megértelek téged, én isssz így lennék essszel. Ha adsssz érte kétsszásszat akkor a tiéd. *Sziszegi határozottan a görnyedt fickó.* - Asszomban van egy mássszik lehetősszég isssz. Odaadom, neked a medált te elvisszed a családhossz. Asssz ötsszássz aranyat pedig odaadjuk egy váltóssznak megőrsszésszre ésssz ha igasszam volt, ésssz tényleg a családé akkor megkapom, assz aranyat, ha nem akkor vissszaadod a medált ésssz megkapod a pénsszed. Vissszont ha a család elvessszi a medált ésssz te nem tudsssz kialkudni neked megfelelő össszeget asssz arany, akkor isssz assz enyém. Essz tetszik, vagy legyen kétsszássz itt ésssz mosszt.
*A sötételf pontosan tudja, hogy ami nála van az sokat ér és ezért nem adja könnyen a medált. Látja a gnóm szemében, hogy érdekli a tétel, és mint minden kereskedő, olcsón akar venni és drágán eladni. A halott hadnagyból azonban csak ennyi maradt és ilyen formán a család ezzel a medállal tud végtisztességet venni tőle.*
- Kedvesssz, hogy lássszd jó ssszándékomat, elmondom kié volt a medál ésssz így én már tettem egy gessztusszt irányodba. A hadnagy neve Herlan Wargom. A Herlan család gyemeke volt ésssz a kikötői sszereg parancsnoka. Életét vélhetőleg egy lovasszroham okozta, amelyben hősssziesszen helyt állt. Essszel a kisssz történettel ésssz a medállal már teljessz a dolog. *Q várja, hogy mi a gnóm nő válasza és, hogy így bele meg e végre valamelyik alkuba. A medál még mindig a kezében és Farinc irányába, hogy az végig szemmel tarthassa.*
*Q végig hallgatja a gnómot, akinek minden joga meg van hozzá, hogy ne higgye el a sötételf meséjét és lássuk be, hogy valóban nem egy könnyen emészthető történet. Azonban a mélységinek van ötlete, hogy mindenki jól járjon, de nem biztos, hogy ez a gnómnak is tetszeni fog. Azonban próba szerencse alapon mégis érdemes bedobni.*
- Én megértelek téged, én isssz így lennék essszel. Ha adsssz érte kétsszásszat akkor a tiéd. *Sziszegi határozottan a görnyedt fickó.* - Asszomban van egy mássszik lehetősszég isssz. Odaadom, neked a medált te elvisszed a családhossz. Asssz ötsszássz aranyat pedig odaadjuk egy váltóssznak megőrsszésszre ésssz ha igasszam volt, ésssz tényleg a családé akkor megkapom, assz aranyat, ha nem akkor vissszaadod a medált ésssz megkapod a pénsszed. Vissszont ha a család elvessszi a medált ésssz te nem tudsssz kialkudni neked megfelelő össszeget asssz arany, akkor isssz assz enyém. Essz tetszik, vagy legyen kétsszássz itt ésssz mosszt.
*A sötételf pontosan tudja, hogy ami nála van az sokat ér és ezért nem adja könnyen a medált. Látja a gnóm szemében, hogy érdekli a tétel, és mint minden kereskedő, olcsón akar venni és drágán eladni. A halott hadnagyból azonban csak ennyi maradt és ilyen formán a család ezzel a medállal tud végtisztességet venni tőle.*
- Kedvesssz, hogy lássszd jó ssszándékomat, elmondom kié volt a medál ésssz így én már tettem egy gessztusszt irányodba. A hadnagy neve Herlan Wargom. A Herlan család gyemeke volt ésssz a kikötői sszereg parancsnoka. Életét vélhetőleg egy lovasszroham okozta, amelyben hősssziesszen helyt állt. Essszel a kisssz történettel ésssz a medállal már teljessz a dolog. *Q várja, hogy mi a gnóm nő válasza és, hogy így bele meg e végre valamelyik alkuba. A medál még mindig a kezében és Farinc irányába, hogy az végig szemmel tarthassa.*
5088. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-05-12 22:15:58
Üzenet elküldve: 2016-05-12 22:15:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Qu'yl //
*Senki. Az égegyadta világon senki nem mondta Farincnak, hogy kockáztasson. Inkább azt hangsúlyozta mindenki, hogy menjen biztosra, és az ilyen Q-féle rossz arcú csavargókkal aki ki tudja milyen hulláról rabolt le valami értéktelen bizsut, szóba se álljon.
Tudálékosan bólogat ahogy a sötételf bevallja valóban nem ér ötszáz aranyat a nyakék. *
- Ez mind szépen és jól hangzik, barátocskám. De én még mindig nem látok semmi garanciát arra, hogy amit mondasz igaz volna!
*Tömzsi mutatóujját megrázza a férfi orra előtt.*
- Tegyük fel hogy létezik ez a hadnagy, vagyis létezett, mert már mint mondtad alulról szagolja az ibolyát. Tételezzük fel hogy volt neki egy ilyen szentimentális kis kincse. Meg hogy ez, ami nálad van tényleg az nem csak egy másolat, ugye. Honnan tudnám én azt, hm? Bevallom magam is konyítok kicsit a finom munkákhoz, egy kis ráfordítással csinos másolatot dobok össze a saját két kezemmel én is! De nem akarlak megsérteni, fiacskám. *Szórakozottan legyintget jobbra-balra.*
- Megveszem a kis csecsebecsét, te elmondod melyik peckes orrú családhoz tartozik. Elviszem nekik. Feltesszük, hogy jól fogadnak, anélkül hogy saját hírnevemet rontanám amiért pénzt kérek egy ilyen, kizárólag eszmei értéket birtokló kis nyakláncért... Szóval tegyük fel, hogy még fizetnek is…
*A gnőm elhúzza a száját, beleszippant a pipájába majd Q felé fújja az édes bukéjú füstöt.*
- Lásd be bogaram, számomra túl sok ebben a bizonytalanság. Nem dobok ki ennyi pénzt az ablakon. Egy százasért megveszem, és akkor ha hazudtál, feleennyiért eladom valami falusi csitrinek.
*Farinc csak vigyorogva ingatja a fejét a mélységi szabadkozására.*
- Nem vagyok én méltóság, hapsikám. Hehe. Azt hiszed a gnómokat szívesebben fogadják, mi? Hát. Na jó talán tényleg szívesebben fogadják őket. Mi okosak vagyunk. És tisztességesek! Na nem azt mondom, hogy hazudsz, vagy hogy nem vagy tisztességes, barátom. Vagy bármelyik fajodbeli. Hidd el nem ezért kételkedem abban amit mondasz, csupán az évek meg a tapasztalat.
*A nő üzleti partnerére kacsint.*
*Senki. Az égegyadta világon senki nem mondta Farincnak, hogy kockáztasson. Inkább azt hangsúlyozta mindenki, hogy menjen biztosra, és az ilyen Q-féle rossz arcú csavargókkal aki ki tudja milyen hulláról rabolt le valami értéktelen bizsut, szóba se álljon.
Tudálékosan bólogat ahogy a sötételf bevallja valóban nem ér ötszáz aranyat a nyakék. *
- Ez mind szépen és jól hangzik, barátocskám. De én még mindig nem látok semmi garanciát arra, hogy amit mondasz igaz volna!
*Tömzsi mutatóujját megrázza a férfi orra előtt.*
- Tegyük fel hogy létezik ez a hadnagy, vagyis létezett, mert már mint mondtad alulról szagolja az ibolyát. Tételezzük fel hogy volt neki egy ilyen szentimentális kis kincse. Meg hogy ez, ami nálad van tényleg az nem csak egy másolat, ugye. Honnan tudnám én azt, hm? Bevallom magam is konyítok kicsit a finom munkákhoz, egy kis ráfordítással csinos másolatot dobok össze a saját két kezemmel én is! De nem akarlak megsérteni, fiacskám. *Szórakozottan legyintget jobbra-balra.*
- Megveszem a kis csecsebecsét, te elmondod melyik peckes orrú családhoz tartozik. Elviszem nekik. Feltesszük, hogy jól fogadnak, anélkül hogy saját hírnevemet rontanám amiért pénzt kérek egy ilyen, kizárólag eszmei értéket birtokló kis nyakláncért... Szóval tegyük fel, hogy még fizetnek is…
*A gnőm elhúzza a száját, beleszippant a pipájába majd Q felé fújja az édes bukéjú füstöt.*
- Lásd be bogaram, számomra túl sok ebben a bizonytalanság. Nem dobok ki ennyi pénzt az ablakon. Egy százasért megveszem, és akkor ha hazudtál, feleennyiért eladom valami falusi csitrinek.
*Farinc csak vigyorogva ingatja a fejét a mélységi szabadkozására.*
- Nem vagyok én méltóság, hapsikám. Hehe. Azt hiszed a gnómokat szívesebben fogadják, mi? Hát. Na jó talán tényleg szívesebben fogadják őket. Mi okosak vagyunk. És tisztességesek! Na nem azt mondom, hogy hazudsz, vagy hogy nem vagy tisztességes, barátom. Vagy bármelyik fajodbeli. Hidd el nem ezért kételkedem abban amit mondasz, csupán az évek meg a tapasztalat.
*A nő üzleti partnerére kacsint.*
5087. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-05-12 22:06:03
Üzenet elküldve: 2016-05-12 22:06:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Városi miegymás//
*Nem lehet mondani, hogy Draenon nem figyelmeztette a leányt előre, ugyanis szólt neki, még előző éjjel, hogy csak olyasmit kérdezzen, amire bizonnyal tudni akarja a választ. Tessék, megkapta a választ, bár valószínűleg nem olyasmit, amire számított, vagy amit szeretett volna. Ami azt illeti, kalózunk is csak most kezdi el felfogni, mik is csúsztak ki óvatlan módon a száján.
~Te hülye vagy.~
Summázza véleményét az elhangzottakkal kapcsolatban, s ez persze neki magának szól, nem Rilait illette gondolatban efféle jelzővel. Nem, rá egész más jelzőket használ, mint például...
~Teljesen elment az eszed?!~
Igen, ami azt illeti, nagyjából úgy érzi, hogy józan eszének jelentős része szabadságra ment, s ennek okán fordulhat elő ilyesmi, semmi kétség, nem az ő hibája, egyáltalán nem, dehogy. Hogy is lehetne, hisz' ő mindent megtett eddig is, hogy elfojtson, mélyre temessen mindent magában, hogy lekapcsolja az érzéseit, s ne kerülhessen hozzá közel senki.
S tessék, minden igyekezete ellenére itt van egy nő, ráadásul ember, akinek meg sem kell különösebben erőltetnie magát ahhoz, hogy az évek során precízen hadrendbe állított pajzsok és vértek mögé bejusson. Persze kétséges, hogy tetszeni fog-e neki, amit ott talál, ebben kalózunk már csak reménykedni tud. *
-Vagyok, ami vagyok, mert kell egy ilyen is. *jegyi meg, annak teljes tudatában, hogy a kettejük között lévő tagadhatatlan vonzalom alapján nyilván az képezi, hogy ők ketten éppen olyanok, amilyenek. Ha másmilyenek lennének, valószínűleg nem kellenének egymásnak, furcsa iróniája ez a sorsnak. Egymás mellé lök két vadidegent, különböző élettel, célokkal, szikrát lobbant köztük, vágyat, érzéseket, hogy aztán kínosan egyértelművé tegye számukra, épp csak mindent kellene feladniuk a másikért, amit valaha szerettek a saját életükben. Épp azt, amiért azt a létet választották. S ha ezt bármelyikük is megtenné, úgy már nem volna ugyanaz az ember...
Rilai ötlete kifejezetten elnyeri kalózunk tetszését, ennek világos tanújele a vidám vigyor, ami visszatér annak képére.*
-Hát, először is, kifizetem ezt mind... *pillant a leány karján pihenő vadi új ruhadarabokra.*
-Kellemetlen volna, ha az utolsó együtt töltött napunkon elrángatna néhány túlbuzgó városőr. *kuncogja el magát, s azzal előkerül egy erszény, mely 100 aranyat tartalmaz, ezt a kalmár felé dobja (Mesélő (Archon)),
majd fordul is vissza a leányhoz.*
-Lenne pár ötletem. Mondtad, hogy szívesen megnéznél egy fürdőházat. Nos, történetesen itt van tőlünk egy köpésnyire. *pillant az adott irányba.*
-Kezdhetnénk egy frissítő fürdőzéssel, mit szólsz hozzá? *villan a hamiskás fény a férfi tekintetében.*
*Nem lehet mondani, hogy Draenon nem figyelmeztette a leányt előre, ugyanis szólt neki, még előző éjjel, hogy csak olyasmit kérdezzen, amire bizonnyal tudni akarja a választ. Tessék, megkapta a választ, bár valószínűleg nem olyasmit, amire számított, vagy amit szeretett volna. Ami azt illeti, kalózunk is csak most kezdi el felfogni, mik is csúsztak ki óvatlan módon a száján.
~Te hülye vagy.~
Summázza véleményét az elhangzottakkal kapcsolatban, s ez persze neki magának szól, nem Rilait illette gondolatban efféle jelzővel. Nem, rá egész más jelzőket használ, mint például...
~Teljesen elment az eszed?!~
Igen, ami azt illeti, nagyjából úgy érzi, hogy józan eszének jelentős része szabadságra ment, s ennek okán fordulhat elő ilyesmi, semmi kétség, nem az ő hibája, egyáltalán nem, dehogy. Hogy is lehetne, hisz' ő mindent megtett eddig is, hogy elfojtson, mélyre temessen mindent magában, hogy lekapcsolja az érzéseit, s ne kerülhessen hozzá közel senki.
S tessék, minden igyekezete ellenére itt van egy nő, ráadásul ember, akinek meg sem kell különösebben erőltetnie magát ahhoz, hogy az évek során precízen hadrendbe állított pajzsok és vértek mögé bejusson. Persze kétséges, hogy tetszeni fog-e neki, amit ott talál, ebben kalózunk már csak reménykedni tud. *
-Vagyok, ami vagyok, mert kell egy ilyen is. *jegyi meg, annak teljes tudatában, hogy a kettejük között lévő tagadhatatlan vonzalom alapján nyilván az képezi, hogy ők ketten éppen olyanok, amilyenek. Ha másmilyenek lennének, valószínűleg nem kellenének egymásnak, furcsa iróniája ez a sorsnak. Egymás mellé lök két vadidegent, különböző élettel, célokkal, szikrát lobbant köztük, vágyat, érzéseket, hogy aztán kínosan egyértelművé tegye számukra, épp csak mindent kellene feladniuk a másikért, amit valaha szerettek a saját életükben. Épp azt, amiért azt a létet választották. S ha ezt bármelyikük is megtenné, úgy már nem volna ugyanaz az ember...
Rilai ötlete kifejezetten elnyeri kalózunk tetszését, ennek világos tanújele a vidám vigyor, ami visszatér annak képére.*
-Hát, először is, kifizetem ezt mind... *pillant a leány karján pihenő vadi új ruhadarabokra.*
-Kellemetlen volna, ha az utolsó együtt töltött napunkon elrángatna néhány túlbuzgó városőr. *kuncogja el magát, s azzal előkerül egy erszény, mely 100 aranyat tartalmaz, ezt a kalmár felé dobja (Mesélő (Archon)),
majd fordul is vissza a leányhoz.*-Lenne pár ötletem. Mondtad, hogy szívesen megnéznél egy fürdőházat. Nos, történetesen itt van tőlünk egy köpésnyire. *pillant az adott irányba.*
-Kezdhetnénk egy frissítő fürdőzéssel, mit szólsz hozzá? *villan a hamiskás fény a férfi tekintetében.*
5086. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-05-12 18:28:36
Üzenet elküldve: 2016-05-12 18:28:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Kis kiruccanás//
*Elgondolkodva néz Gorikra, mintha legalábbis valódi komoly problémáról lenne szó.*
~És még az is megeshet, hogy tényleg valódiak azok a zoknilopó manók!~
– Hát ez nagyon vadul, sőt egészen félelmetesen hangzik, viszont mindenre magyarázatot adhat. Gorik, úgy őszintén észrevetted már, hogy mindig csak a tiszta zoknik tűnnek el? A használ, koszos és büdös zoknikból mindig megvan mind a két darab, hogy kimoshassa őket a törpe, aztán megszárítod, majd elteszed, és utána, másnap, mikor vennéd fel, nincs meg az egyik. De így minden érthető, és tiszta sor. Hiszen a fejére akarja húzni, így csakis tiszta zoknikra vadászik, mert bizonyára finnyás azért, és elég neki egy fél pár, és mivel sokat ugrál idővel elveszíti, így a zoknik rejtélyes úton-módon és helyekről valamikor mégis előkerülnek, miközben újabbak tűnnek el. Minden érthető és világos.
*Maereh komolyan bólint, mert az elmélet igen tetszetős. Logikus is. Akár még igaz is lehet.*
– Ez, ez tényleg nagyon *kezdi, aztán rájön, hogy magát ismételné, de mégis kimondja.* Kedves tőled. Köszönöm. Valahol csak látni majd szépet.
*Azért arra már csak elpirul kissé, hogy a törpe kovács élvezi az ő társaságát.
A hirdetmény kifüggesztése, és vele Pörölykezű Gorik uraság munkáinak népszerűsítése természetesen jön magától, a törpelánynak egyáltalán nem teher és nem is kínos, hogy ezeket szépen kivárja. Ő sem siet különösebben sehova, a napi munkáját becsülettel elvégezte, és a gazda általában nem áll ostorral a hátuk mögött, hogy hajtsa őket, mármint őt és Rhebosse-t, ha kell, ha sem. Sőt eddig még sosem látott Eralil Namosnál ostort. És korbácsot sem.*
~Ami azért mégis csak biztató jel. Hát nem?~
– Azt hiszem azzal kapcsolatban, hogy hol szállsz majd meg várjuk ki, mit mond a gazda. A ház elég nagy, és én nem ismerem még annyira, ki melyik részébe van befészkelődve. Meg nagy ám a jövés-menés is. Nemrég jött hozzánk egy új óriáslány is. Namármost, szerintem ha még egy óriásnak akad hely, akkor még egy törpének is akad. Hát nem?
*A törpekáposzta és a szép virágok említésére Maereh elmosolyodik, Gorikra pillant, majd két lépést előre megy, és megáll egy gnóm nénike előtt, aki bizony éppen virágokat árul, cserepesek, palántákat. A lány elgondolkodva szemléli a választékot, nem egyszerű döntenie.
Gorik fejvakarását azért mégis észreveszi a szavaira ő is visszafogott hangon felel.*
– Pedig bizony. Én magam is láttam, amint megcsinálta. És *még halkabban folytatja* az is van, hogy tanítás. Olyat is csinálnak.
*Elgondolkodva néz Gorikra, mintha legalábbis valódi komoly problémáról lenne szó.*
~És még az is megeshet, hogy tényleg valódiak azok a zoknilopó manók!~
– Hát ez nagyon vadul, sőt egészen félelmetesen hangzik, viszont mindenre magyarázatot adhat. Gorik, úgy őszintén észrevetted már, hogy mindig csak a tiszta zoknik tűnnek el? A használ, koszos és büdös zoknikból mindig megvan mind a két darab, hogy kimoshassa őket a törpe, aztán megszárítod, majd elteszed, és utána, másnap, mikor vennéd fel, nincs meg az egyik. De így minden érthető, és tiszta sor. Hiszen a fejére akarja húzni, így csakis tiszta zoknikra vadászik, mert bizonyára finnyás azért, és elég neki egy fél pár, és mivel sokat ugrál idővel elveszíti, így a zoknik rejtélyes úton-módon és helyekről valamikor mégis előkerülnek, miközben újabbak tűnnek el. Minden érthető és világos.
*Maereh komolyan bólint, mert az elmélet igen tetszetős. Logikus is. Akár még igaz is lehet.*
– Ez, ez tényleg nagyon *kezdi, aztán rájön, hogy magát ismételné, de mégis kimondja.* Kedves tőled. Köszönöm. Valahol csak látni majd szépet.
*Azért arra már csak elpirul kissé, hogy a törpe kovács élvezi az ő társaságát.
A hirdetmény kifüggesztése, és vele Pörölykezű Gorik uraság munkáinak népszerűsítése természetesen jön magától, a törpelánynak egyáltalán nem teher és nem is kínos, hogy ezeket szépen kivárja. Ő sem siet különösebben sehova, a napi munkáját becsülettel elvégezte, és a gazda általában nem áll ostorral a hátuk mögött, hogy hajtsa őket, mármint őt és Rhebosse-t, ha kell, ha sem. Sőt eddig még sosem látott Eralil Namosnál ostort. És korbácsot sem.*
~Ami azért mégis csak biztató jel. Hát nem?~
– Azt hiszem azzal kapcsolatban, hogy hol szállsz majd meg várjuk ki, mit mond a gazda. A ház elég nagy, és én nem ismerem még annyira, ki melyik részébe van befészkelődve. Meg nagy ám a jövés-menés is. Nemrég jött hozzánk egy új óriáslány is. Namármost, szerintem ha még egy óriásnak akad hely, akkor még egy törpének is akad. Hát nem?
*A törpekáposzta és a szép virágok említésére Maereh elmosolyodik, Gorikra pillant, majd két lépést előre megy, és megáll egy gnóm nénike előtt, aki bizony éppen virágokat árul, cserepesek, palántákat. A lány elgondolkodva szemléli a választékot, nem egyszerű döntenie.
Gorik fejvakarását azért mégis észreveszi a szavaira ő is visszafogott hangon felel.*
– Pedig bizony. Én magam is láttam, amint megcsinálta. És *még halkabban folytatja* az is van, hogy tanítás. Olyat is csinálnak.
5085. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-05-12 17:57:43
Üzenet elküldve: 2016-05-12 17:57:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Erilion Nerthal//
*Észreveszi a lány pirulását, de azt nem, hogy ez méregből van. Ruwarev egyszerűen csak azt hiszi, hogy a lány az elrontott öltözéke miatt jött zavarba, így inkább aranyosnak találja őt, mintsem kellemetlennek. Ráadásul a másik elf sokkal alacsonyabb nála, ez csak rátesz egy lapáttal.*
- Egy kis tinta? Ez nagyon nehezen jön ki!
*Persze nem maga miatt aggódik, hanem az áldozata miatt. A férfi bármikor varrathat magának újat, de vajon a másik is?*
- Igen most vettem, úgyhogy mehetek is vissza.
*Hangosan sóhajt. Otthon akar már lenni, tisztán, nem a piactéren, koszosan. Viszont nagyon meglepődik, hogy a lány mennyire közvetlen, ehhez Ruwarev nem szokott hozzá.*
- Ugyan, kérem, én bármikor varrathatok hasonlókat, ha arról van szó.
*Végignéz a kelmeárus kínálatán, azon gondolkozik, hogy vajon melyik tetszhet egy fiatal elf lánynak. Végül felemel egy hasonló színűt és anyagú kelmét, mint a lány ruhája.*
- Ez tetszik?
*Észreveszi a lány pirulását, de azt nem, hogy ez méregből van. Ruwarev egyszerűen csak azt hiszi, hogy a lány az elrontott öltözéke miatt jött zavarba, így inkább aranyosnak találja őt, mintsem kellemetlennek. Ráadásul a másik elf sokkal alacsonyabb nála, ez csak rátesz egy lapáttal.*
- Egy kis tinta? Ez nagyon nehezen jön ki!
*Persze nem maga miatt aggódik, hanem az áldozata miatt. A férfi bármikor varrathat magának újat, de vajon a másik is?*
- Igen most vettem, úgyhogy mehetek is vissza.
*Hangosan sóhajt. Otthon akar már lenni, tisztán, nem a piactéren, koszosan. Viszont nagyon meglepődik, hogy a lány mennyire közvetlen, ehhez Ruwarev nem szokott hozzá.*
- Ugyan, kérem, én bármikor varrathatok hasonlókat, ha arról van szó.
*Végignéz a kelmeárus kínálatán, azon gondolkozik, hogy vajon melyik tetszhet egy fiatal elf lánynak. Végül felemel egy hasonló színűt és anyagú kelmét, mint a lány ruhája.*
- Ez tetszik?
5084. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-05-12 17:00:26
Üzenet elküldve: 2016-05-12 17:00:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Tűz és Víz//
//Morfiusz//
*Világos, hogy kicsit morog, de korántsem annyira veszi a szívére Morfiusz tettét, aki ugye elcsaklizott egy teljes könyvet, mint azért az ismeretlenét, aki megcsonkított egyet.
Végül a lány aprót bólint.*
– Hát, szóval. Mondjuk azt, hogy bocsánatos bűn. Nem szép, de hát…
*Nagyot sóhajt.*
– Ha meg van nekik másodpéldány, akkor nem érte őket jóvátehetetlen kár, azt hiszem. Meg lényegileg a könyvnek sincs baja. Vigyáztál rá, ugye? *kérdi halkan suttogva. Majd elgondolkodik Morfiusz kérdésén, az ajkát harapdálja, úgy próbálja felidézni a párbeszédet a könyvtáros pultjánál.*
– Nem. Illetve ha eszébe is jutsz, szerintem nem tudja ki vagy. Viszont nem ártana, ha nem találkoznátok össze valahogy véletlenül az utcán.
*Shyahar próbál arra célozni, hogy talán jó lenne hamarosan odébbállni a városból. Bár nem ég a lábuk alatt a talaj, de igazán nincs is miért időzniük, főleg így. Valójában ugyanis a lány nem tudja, mennyire lehet értékes az a bizonyos könyv, és jobb szeretne Morffal együtt messze járni, mire felfedezik a hiányát.
Megadóan bólint.*
– Rendben, együnk! Majd beszélünk róla később.
~Ha már úgyis elhoztad, én is kíváncsi leszek rá. De majd a szálláson. Vagy útközben.~
*A pecsenyesütő egészen takarosan néz ki, és Shyahar magában úgy ítéli, hogy, tekintve a nem rövid sort is, bizonnyal jól készíti az ételeket a tulaj, vagy a szakácsa.*
~Meg ahol ilyen sokan állnak biztos friss is minden, hiszen jó ütemben fogyatkoznak a fogások. Így valószínűleg semmitől sem lehetünk betegek.~
*Mikor végre megkapják a rendelésüket Shyahar érdeklődve nézi Morf ételét. A padon Morf mellé szorul, mert azért vannak jó páran, akik éhesek, és leülnének, de nem bánja.*
– Talán kicsi koromban, de az utóbbi időben biztosan nem, és igen, szeretném megkóstolni. Cserébe kaphatsz a sültből kicsit. Mit szólsz? Áll az alku?
*Morf fapálcán elé tart egy darabkát az ételéből, és Shya odahajol, csak a száját használja, ahogy leveszi a pálcáról a finomságot. Miután lenyeli, megnyalja a szája szélét.*
– Kaphatok még egy falatot?
*Kuncogni kezd, mikor a kedvese ledöbbenve mered rá, sőt még félre is nyel.*
– Bocsii!
*Sajnálja, nem kinevetni akarja ő Morfot, csak annyira mókásan nézett ki, hogy nem bírja megállni. De legalább próbálkozik, fegyelmezi magát, így végül csak halk nyekergésszerű hang szakad fel belőle, miközben igyekszik résztvevő arcot vágni a kötelezően kijáró finom hátba veregetés mellé.*
– Kuckuckuc!
*Elmosolyodik, mikor Morfiusz nevetni kezd, azzal a jellegzetes kissé sziszegős nevetéssel, amit ezer közül is felismerne.*
– Pedig annyira jól állt neked az a finom illat, Morf! *ugratja a kedvesét.* Egyébként a hús nagyon finom porhanyós *árulja el, hiszem kóstolta már.* Kérsz cserébe? Tudod, üzlet az üzlet.
*Aztán a fejét kicsit félrebillenti, mikor a következő falatot rágja, úgy néz a mélybarna szempárba.*
– Egyébként tényleg nem tudom, mi bajod van a szappanommal, eddig úgy tűnt szereted az illatát és nem a gonosz démonok álnok varázslatát látod benne *teszi hozzá Shya enyhén duzzogós hangon.*
~Talán ki kellene tapasztalni, neki milyen illatok állnának jól.~
*Az ötlet megszületett, így most a kissé megbántott hanghoz egy fürkésző pillantás is társul. Ugyanakkor a lány szája sarkában már ott remeg egy mosoly is látva Morf mókázását.*
//Morfiusz//
*Világos, hogy kicsit morog, de korántsem annyira veszi a szívére Morfiusz tettét, aki ugye elcsaklizott egy teljes könyvet, mint azért az ismeretlenét, aki megcsonkított egyet.
Végül a lány aprót bólint.*
– Hát, szóval. Mondjuk azt, hogy bocsánatos bűn. Nem szép, de hát…
*Nagyot sóhajt.*
– Ha meg van nekik másodpéldány, akkor nem érte őket jóvátehetetlen kár, azt hiszem. Meg lényegileg a könyvnek sincs baja. Vigyáztál rá, ugye? *kérdi halkan suttogva. Majd elgondolkodik Morfiusz kérdésén, az ajkát harapdálja, úgy próbálja felidézni a párbeszédet a könyvtáros pultjánál.*
– Nem. Illetve ha eszébe is jutsz, szerintem nem tudja ki vagy. Viszont nem ártana, ha nem találkoznátok össze valahogy véletlenül az utcán.
*Shyahar próbál arra célozni, hogy talán jó lenne hamarosan odébbállni a városból. Bár nem ég a lábuk alatt a talaj, de igazán nincs is miért időzniük, főleg így. Valójában ugyanis a lány nem tudja, mennyire lehet értékes az a bizonyos könyv, és jobb szeretne Morffal együtt messze járni, mire felfedezik a hiányát.
Megadóan bólint.*
– Rendben, együnk! Majd beszélünk róla később.
~Ha már úgyis elhoztad, én is kíváncsi leszek rá. De majd a szálláson. Vagy útközben.~
*A pecsenyesütő egészen takarosan néz ki, és Shyahar magában úgy ítéli, hogy, tekintve a nem rövid sort is, bizonnyal jól készíti az ételeket a tulaj, vagy a szakácsa.*
~Meg ahol ilyen sokan állnak biztos friss is minden, hiszen jó ütemben fogyatkoznak a fogások. Így valószínűleg semmitől sem lehetünk betegek.~
*Mikor végre megkapják a rendelésüket Shyahar érdeklődve nézi Morf ételét. A padon Morf mellé szorul, mert azért vannak jó páran, akik éhesek, és leülnének, de nem bánja.*
– Talán kicsi koromban, de az utóbbi időben biztosan nem, és igen, szeretném megkóstolni. Cserébe kaphatsz a sültből kicsit. Mit szólsz? Áll az alku?
*Morf fapálcán elé tart egy darabkát az ételéből, és Shya odahajol, csak a száját használja, ahogy leveszi a pálcáról a finomságot. Miután lenyeli, megnyalja a szája szélét.*
– Kaphatok még egy falatot?
*Kuncogni kezd, mikor a kedvese ledöbbenve mered rá, sőt még félre is nyel.*
– Bocsii!
*Sajnálja, nem kinevetni akarja ő Morfot, csak annyira mókásan nézett ki, hogy nem bírja megállni. De legalább próbálkozik, fegyelmezi magát, így végül csak halk nyekergésszerű hang szakad fel belőle, miközben igyekszik résztvevő arcot vágni a kötelezően kijáró finom hátba veregetés mellé.*
– Kuckuckuc!
*Elmosolyodik, mikor Morfiusz nevetni kezd, azzal a jellegzetes kissé sziszegős nevetéssel, amit ezer közül is felismerne.*
– Pedig annyira jól állt neked az a finom illat, Morf! *ugratja a kedvesét.* Egyébként a hús nagyon finom porhanyós *árulja el, hiszem kóstolta már.* Kérsz cserébe? Tudod, üzlet az üzlet.
*Aztán a fejét kicsit félrebillenti, mikor a következő falatot rágja, úgy néz a mélybarna szempárba.*
– Egyébként tényleg nem tudom, mi bajod van a szappanommal, eddig úgy tűnt szereted az illatát és nem a gonosz démonok álnok varázslatát látod benne *teszi hozzá Shya enyhén duzzogós hangon.*
~Talán ki kellene tapasztalni, neki milyen illatok állnának jól.~
*Az ötlet megszületett, így most a kissé megbántott hanghoz egy fürkésző pillantás is társul. Ugyanakkor a lány szája sarkában már ott remeg egy mosoly is látva Morf mókázását.*
5083. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-05-12 10:56:09
Üzenet elküldve: 2016-05-12 10:56:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Városi miegymás//
*Vigyázat, mélyvíz! Kellett neki addig furkálódnia a kérdéseivel, amíg megkapta rá a választ, ami többféle szempontból is marhára felkavaró, olyannyira, hogy le is kell süsse borostyános szemeit egy pillanatra, mert ösztönösen rejteni szeretné felhorgadó érzéseinek jelentőségét még magának is, nemhogy a másik előtt. Mármint, azt pontosan tudta, hogy erre a kutyaszorító jellegű feltevésre olyan választ fog kapni a férfitől, ami nem tetszik neki - ugyanis olyan, ami tetszene, nem létezik.*
- Azt hiszem, ha másmilyen lennél, már nem is kellenél ennyire. - *Ismeri be halkan ő is. És tényleg. Nem különösebben örül a felfedezésnek, de valószínűleg rövid úton kivégezné az unalom, ha bármit is biztosra vehetne a férfivel kapcsolatban. Ez nem vadászösztön vagy valami elhibázott bizonyítási vágy, vagy legalábbis a lány nem tudja magában beazonosítani, hogy miért rugózik folyvást olyan célokon az életében, amik elérésébe épp csak kis híján nem rokkan bele, de attól még rendre ez van. Rémesen jó volna elmondani magáról, hogy lám, ő az, ki a kezéhez hajlította a megszelídíthetetlen tengerjárót, főként azért, mert kapásból több tucat dolgot fel tudna sorolni, amivel szívesebben töltené az idejét, mint hogy a fél életét sóvárgással, aggodalommal töltse, amikor Draenon épp nincs kéznél, és nem érinti ilyen gyengédséggel. De ha a másik mindent feladna, mindent megígérne, pláne ilyen játszi könnyedséggel, ugyan mit tudna ennyire csípni a nyomorulton?!
Annyi józan esze azért neki is van - vagy legalábbis arra próbál apellálni - hogy az elhangzottakra inkább ne is mondjon semmit egy ideig. Ez jobb tervnek tűnik, mintha utat engedne annak, ami így elsőre tolulna ajkaira, az valószínűleg úgyis csak valami átgondolatlanság lenne. Egyszer egyébként ezt a forgatókönyvet már végigjátszotta, pontról pontra, akkor azt hitte, őszinte szívvel és fogcsikorgató akarattal, és végül igen-igen nehezére esett elfogadni, hogy nem passzentos az ő életébe egy ilyen végtelenül kiszolgáltatottá tevő, szabados szerelem. Talán a személyek, talán a körülmények nem voltak ehhez megfelelők, talán el kéne fogadnia, hogy ez már csakilyen működésképtelen felállás. Mondjon okosat, aki tud.*
- Akkor derítsük ki, megéri-e... Ez az egész. Játsszunk egyet. - *Dobja fel az egymillió aranypengős ötletet, finoman elbabrálva a másik nyakánál-mellkasánál az egyszerű tengerészing varrásával. Végül csak visszatalál pillantása a férfiéhez.* - Most tegyük fel, hogy nincs más napunk együtt, csak ez, csak ma. Holnap már itt sem leszel, és ki tudja meddig nem látjuk egymást viszont, már ha egyáltalán. Mit tennél? Hogy töltsük?
*Vigyázat, mélyvíz! Kellett neki addig furkálódnia a kérdéseivel, amíg megkapta rá a választ, ami többféle szempontból is marhára felkavaró, olyannyira, hogy le is kell süsse borostyános szemeit egy pillanatra, mert ösztönösen rejteni szeretné felhorgadó érzéseinek jelentőségét még magának is, nemhogy a másik előtt. Mármint, azt pontosan tudta, hogy erre a kutyaszorító jellegű feltevésre olyan választ fog kapni a férfitől, ami nem tetszik neki - ugyanis olyan, ami tetszene, nem létezik.*
- Azt hiszem, ha másmilyen lennél, már nem is kellenél ennyire. - *Ismeri be halkan ő is. És tényleg. Nem különösebben örül a felfedezésnek, de valószínűleg rövid úton kivégezné az unalom, ha bármit is biztosra vehetne a férfivel kapcsolatban. Ez nem vadászösztön vagy valami elhibázott bizonyítási vágy, vagy legalábbis a lány nem tudja magában beazonosítani, hogy miért rugózik folyvást olyan célokon az életében, amik elérésébe épp csak kis híján nem rokkan bele, de attól még rendre ez van. Rémesen jó volna elmondani magáról, hogy lám, ő az, ki a kezéhez hajlította a megszelídíthetetlen tengerjárót, főként azért, mert kapásból több tucat dolgot fel tudna sorolni, amivel szívesebben töltené az idejét, mint hogy a fél életét sóvárgással, aggodalommal töltse, amikor Draenon épp nincs kéznél, és nem érinti ilyen gyengédséggel. De ha a másik mindent feladna, mindent megígérne, pláne ilyen játszi könnyedséggel, ugyan mit tudna ennyire csípni a nyomorulton?!
Annyi józan esze azért neki is van - vagy legalábbis arra próbál apellálni - hogy az elhangzottakra inkább ne is mondjon semmit egy ideig. Ez jobb tervnek tűnik, mintha utat engedne annak, ami így elsőre tolulna ajkaira, az valószínűleg úgyis csak valami átgondolatlanság lenne. Egyszer egyébként ezt a forgatókönyvet már végigjátszotta, pontról pontra, akkor azt hitte, őszinte szívvel és fogcsikorgató akarattal, és végül igen-igen nehezére esett elfogadni, hogy nem passzentos az ő életébe egy ilyen végtelenül kiszolgáltatottá tevő, szabados szerelem. Talán a személyek, talán a körülmények nem voltak ehhez megfelelők, talán el kéne fogadnia, hogy ez már csakilyen működésképtelen felállás. Mondjon okosat, aki tud.*
- Akkor derítsük ki, megéri-e... Ez az egész. Játsszunk egyet. - *Dobja fel az egymillió aranypengős ötletet, finoman elbabrálva a másik nyakánál-mellkasánál az egyszerű tengerészing varrásával. Végül csak visszatalál pillantása a férfiéhez.* - Most tegyük fel, hogy nincs más napunk együtt, csak ez, csak ma. Holnap már itt sem leszel, és ki tudja meddig nem látjuk egymást viszont, már ha egyáltalán. Mit tennél? Hogy töltsük?
5082. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-05-11 23:01:23
Üzenet elküldve: 2016-05-11 23:01:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Városi miegymás//
-És lehet, hogy így van ez jól. *vigyorog töretlenül, s a következő kijelentések egész sorozata csupán azért nem döngöli egóját a földbe, mert hozzászokott már az efféle gyanúsítgatásokhoz, amellett pedig a leánynak tökéletesen igaza van.*
-Akár ez is lehet, igen. Bár egy egyszerű matróz talán nem szórhatja így a pénzt, csupán csak azért, hogy egy nőt mosolyogni lásson. *mutat rá, valamint emlékezhet Rilai arra is, hogy már eddig is mennyi aranyat hagyott a Vaskorsóban, valami sejtése hát lehet afelől, hogy kalózunk nem áll olyan rosszul anyagilag, mint egy fedélzetet súroló utolsó utáni senki.*
-Én már csak ilyen keményfejű vagyok. *vonja meg a vállát vigyorogva. Persze a valóság ennél nyilván sokkal összetettebb, mert ami azt illeti, Draenon megtanulta a leckét, nagyon is, szóról szóra, megértette, magáévá tette a tanulság minden egyes betűjét, s ez tökéletesen jól működött is, egészen tegnap estig. S hogy mitől kezdtek el repedezni az évek során felhúzott falak, mitől feslik fel a világ a varratok mentén? Kalózunk éppen ezekre a kérdésekre keresi a választ, amit egyelőre nagyon úgy fest, Rilai becses személye szolgáltathat számára.
Az ezt követő fejtegetésre viszont nem tud érdemi válasszal szolgálni, talán azért, mert nem létezik ilyesmi. Mind a ketten tudják, hogy a leánynak igaza van, az utolsó szóig, ezzel a kalóz éppúgy tisztában van, ahogyan azzal is, hogy képtelen volna rá olyasmit mondani, amivel cáfolhatná, akár részben is.*
-Mit szeretnél, mit mondjak erre? *kérdi szelíden, némileg komolyabb hangnemre váltva.*
-A velem töltött idő... csupán kölcsön kapott órák, és igen, igyekszem mindent úgy csinálni, mintha utoljára tenném, mert tudod lehet, hogy így van. *nincs keserűség a férfi hangjában, szemeiben is csupán elfogadást találhat a leány, olyan férfi pillantása ez, ki megbékélt a sorssal, amit a világ szánt neki, részben pedig ő maga választotta.*
-Szeretnék az a férfi lenni, aki megérdemel téged, hidd el... *gyengéden végigsimít a lány arcán, s úgy néz rá, akár valami rendkívül ritka kincsre, drágakőre, mint a kölyök, ki most lát először hasonlót életében, s ilyen formán nem is igazán tudja, mit kezdjen vele, jobb híján csak ámultan csodálni képes azt.*
-Miattad legalább örömmel lépnék a szárazföldre, ha tudnám, hogy te vársz ott.
-És lehet, hogy így van ez jól. *vigyorog töretlenül, s a következő kijelentések egész sorozata csupán azért nem döngöli egóját a földbe, mert hozzászokott már az efféle gyanúsítgatásokhoz, amellett pedig a leánynak tökéletesen igaza van.*
-Akár ez is lehet, igen. Bár egy egyszerű matróz talán nem szórhatja így a pénzt, csupán csak azért, hogy egy nőt mosolyogni lásson. *mutat rá, valamint emlékezhet Rilai arra is, hogy már eddig is mennyi aranyat hagyott a Vaskorsóban, valami sejtése hát lehet afelől, hogy kalózunk nem áll olyan rosszul anyagilag, mint egy fedélzetet súroló utolsó utáni senki.*
-Én már csak ilyen keményfejű vagyok. *vonja meg a vállát vigyorogva. Persze a valóság ennél nyilván sokkal összetettebb, mert ami azt illeti, Draenon megtanulta a leckét, nagyon is, szóról szóra, megértette, magáévá tette a tanulság minden egyes betűjét, s ez tökéletesen jól működött is, egészen tegnap estig. S hogy mitől kezdtek el repedezni az évek során felhúzott falak, mitől feslik fel a világ a varratok mentén? Kalózunk éppen ezekre a kérdésekre keresi a választ, amit egyelőre nagyon úgy fest, Rilai becses személye szolgáltathat számára.
Az ezt követő fejtegetésre viszont nem tud érdemi válasszal szolgálni, talán azért, mert nem létezik ilyesmi. Mind a ketten tudják, hogy a leánynak igaza van, az utolsó szóig, ezzel a kalóz éppúgy tisztában van, ahogyan azzal is, hogy képtelen volna rá olyasmit mondani, amivel cáfolhatná, akár részben is.*
-Mit szeretnél, mit mondjak erre? *kérdi szelíden, némileg komolyabb hangnemre váltva.*
-A velem töltött idő... csupán kölcsön kapott órák, és igen, igyekszem mindent úgy csinálni, mintha utoljára tenném, mert tudod lehet, hogy így van. *nincs keserűség a férfi hangjában, szemeiben is csupán elfogadást találhat a leány, olyan férfi pillantása ez, ki megbékélt a sorssal, amit a világ szánt neki, részben pedig ő maga választotta.*
-Szeretnék az a férfi lenni, aki megérdemel téged, hidd el... *gyengéden végigsimít a lány arcán, s úgy néz rá, akár valami rendkívül ritka kincsre, drágakőre, mint a kölyök, ki most lát először hasonlót életében, s ilyen formán nem is igazán tudja, mit kezdjen vele, jobb híján csak ámultan csodálni képes azt.*
-Miattad legalább örömmel lépnék a szárazföldre, ha tudnám, hogy te vársz ott.
5081. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2016-05-11 22:33:07
Üzenet elküldve: 2016-05-11 22:33:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Városi miegymás//
- Igazából nem tudom, mit csinálsz. - *Ránt vállat kétkedően, hogy aztán rámutasson valamire, ami minden valószínűség szerint pont önérzeten találja a hamiskás vigyorú fickót.* - Messziről jött ember azt mond, amit akar. Lehet, hogy valójában valami rozzant bárkán mosod fel a fedélzetet unásig, és nem hogy szűzlány, még kincs közelébe se igen férkőztél.
*Próbál nem párhuzamot vonni semmiféle valós esemény és az említett mendemonda között. Ha megtenné ugyanis, menten ugyanott találná magát, ahol a part szakad, és rövid úton találna magának valamit, amin az elkövetkezendő órákban, vagy napokban töprenkedhetne és dilemmázhatna, ez pedig valószínűleg nem csak belé, hanem Draenonba is belerakná az idegzsábát egy idő után, úgyhogy a lelki életét nemes egyszerűséggel félrerúgja az agyának abba a szegletébe, ahova nem férkőzhet hozzá egyhamar, legalábbis addig semmiképp, amíg a másik ilyen vészes közelségből sugdos a fülébe ilyen nyilvánvalóan szédítő jelleggel ellőtt, de tagadhatatlanul hatásos allegóriákat. S ha már így esett, neki sem esik különösebben nehezére elfészkelődni a férfi őt tartó karjaiban, és legalább egy szekundumra is úgy tenni, mintha nem lenne totális őrültség, amibe rohamléptekkel űzi bele valami megmagyarázhatatlan vonzódás.*
- És te, csak nem tanulsz a leckéből... - *Suttogja vissza hunyorogva, és ezúttal nem ugrik két lépést odébb a férfi csókjától. Üdítő fejlemény.*
- Összességében tehát kijelenthetjük, hogy jobban jártok a tengerrel, mint az asszonyi szívvel. - *Summázza csücsörítve gondolatait később.* - Példának okáért a végtelen víz jóval csendesebb, béketűrőbb teremtés egyes női személyeknél. Nem kérdezősködik, nem hányja szemedre, ha elunod tenyereden hordozni. Ugyanakkor nem is melegít éjjelente. De ha például egy asszony, no nem én, egy _asszony_ társadul szegődne, valószínűleg rohamosan őszülne, hullana a haja marokszám, meg vénségessé barázdásodna minden alkalommal, amikor csak kihajózol. A tengertől is mindig úgy veszel búcsút, ha szárazföldre lépsz, mintha utoljára találkoznátok?
- Igazából nem tudom, mit csinálsz. - *Ránt vállat kétkedően, hogy aztán rámutasson valamire, ami minden valószínűség szerint pont önérzeten találja a hamiskás vigyorú fickót.* - Messziről jött ember azt mond, amit akar. Lehet, hogy valójában valami rozzant bárkán mosod fel a fedélzetet unásig, és nem hogy szűzlány, még kincs közelébe se igen férkőztél.
*Próbál nem párhuzamot vonni semmiféle valós esemény és az említett mendemonda között. Ha megtenné ugyanis, menten ugyanott találná magát, ahol a part szakad, és rövid úton találna magának valamit, amin az elkövetkezendő órákban, vagy napokban töprenkedhetne és dilemmázhatna, ez pedig valószínűleg nem csak belé, hanem Draenonba is belerakná az idegzsábát egy idő után, úgyhogy a lelki életét nemes egyszerűséggel félrerúgja az agyának abba a szegletébe, ahova nem férkőzhet hozzá egyhamar, legalábbis addig semmiképp, amíg a másik ilyen vészes közelségből sugdos a fülébe ilyen nyilvánvalóan szédítő jelleggel ellőtt, de tagadhatatlanul hatásos allegóriákat. S ha már így esett, neki sem esik különösebben nehezére elfészkelődni a férfi őt tartó karjaiban, és legalább egy szekundumra is úgy tenni, mintha nem lenne totális őrültség, amibe rohamléptekkel űzi bele valami megmagyarázhatatlan vonzódás.*
- És te, csak nem tanulsz a leckéből... - *Suttogja vissza hunyorogva, és ezúttal nem ugrik két lépést odébb a férfi csókjától. Üdítő fejlemény.*
- Összességében tehát kijelenthetjük, hogy jobban jártok a tengerrel, mint az asszonyi szívvel. - *Summázza csücsörítve gondolatait később.* - Példának okáért a végtelen víz jóval csendesebb, béketűrőbb teremtés egyes női személyeknél. Nem kérdezősködik, nem hányja szemedre, ha elunod tenyereden hordozni. Ugyanakkor nem is melegít éjjelente. De ha például egy asszony, no nem én, egy _asszony_ társadul szegődne, valószínűleg rohamosan őszülne, hullana a haja marokszám, meg vénségessé barázdásodna minden alkalommal, amikor csak kihajózol. A tengertől is mindig úgy veszel búcsút, ha szárazföldre lépsz, mintha utoljára találkoznátok?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10032-10051