Arthenior - Piactér
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Pegazus fogadó (új) Polgárnegyed (új) Romváros és Meredély (új) | Piactér | Erdőszéli tisztás (új) Kovácsműhely (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 143 (2841. - 2860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2860. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-10-08 06:58:00
Üzenet elküldve: 2025-10-08 06:58:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A hűség záloga//
*Amint a mesterkardok kerülnek említésre, ráfog az oldalára erősített fegyvertokra, majd hüvelykujját a markolatgomb alá helyezi, és finoman feljebb tolja a kardot a hüvelyben, hogy az előbújó pengén jelzés értékűen csillanjon meg a fény, ezzel bizonyosságot adva a tündérnek arról, hogy jól ismeri a mesterfegyvereket. A mozdulatra talán nem is lett volna szükség, hisz úgy tűnik, a másik már tokkal együtt is felismerte a tekintélyt parancsoló darabot.*
- Mhm. *Morogja a válaszra elégedetlenül, mert ő is tudja, hogy ez sajnos pontosan így van, ahogy a tündér mondja.
Valahol abszurdnak tartja egyébként, hogy egy gyűrűt egy mesterkardhoz hasonlítgatnak épp, de ahogy újra szemügyre veszi az ékszert, és most már oda is figyel rá, hogy mit is néz és tart az ujjai között pontosan, ő maga is rájön, hogy egyáltalán nem hazugság, amit hall, ez a darab valóban különleges, ami sajnos megerősíti arról, hogy neki -és valószínűleg a szerencsésnek is- ez kell.
Az eladó mondókájának még nincs vége, tovább karattyol arról, hogy mennyire kellemetlen élményben lehet része mindkettejüknek, ha nem sikerül eltalálni a méretet. Ő mély, komor tekintettel hallgatjai a férfit, és két gondolat jut eszébe. Az egyik, hogy tulajdonképp mi a faszt érdekli őt, hogy jó lesz-e a gyűrű Mai ujjára? Örüljön a gesztusnak, és tanuljon meg végre úgy viselkedni, ahogy elvárja tőle. Mindemellett már azon töri a fejét, hogy miképp tudhatná meg mégis a megfelelő méretet úgy, hogy a lányt elnyelte a föld. Ahogy töpreng, rövid, másoknak talán kínos, őt cseppet sem zavaró csend telepszik a két a férfire, majd kissé jobban kikerekedő szemekkel pillant újra a tündérre, mikor eszébe jut a megoldás.*
~Cilia! Ő egészen biztosan meg tudná szerezni az egyik gyűrűjét...~ *Morran egyet, majd megköszörüli a torkát, és végre normálisan is megszólal.*
- Tegyük fel, hogy megoldom a méret kérdést. Mennyi az ára? *Kérdezi jelentőségteljesen, mert még a hóhért sem fizetik meg annyira jól, hogy egy vagyont költhessen el csak úgy azért, hogy a „drága kedvese” végre hajlandó legyen nem titkolózni előtte. Bezzeg, ha megkapná azt az előléptetést…*
*Amint a mesterkardok kerülnek említésre, ráfog az oldalára erősített fegyvertokra, majd hüvelykujját a markolatgomb alá helyezi, és finoman feljebb tolja a kardot a hüvelyben, hogy az előbújó pengén jelzés értékűen csillanjon meg a fény, ezzel bizonyosságot adva a tündérnek arról, hogy jól ismeri a mesterfegyvereket. A mozdulatra talán nem is lett volna szükség, hisz úgy tűnik, a másik már tokkal együtt is felismerte a tekintélyt parancsoló darabot.*
- Mhm. *Morogja a válaszra elégedetlenül, mert ő is tudja, hogy ez sajnos pontosan így van, ahogy a tündér mondja.
Valahol abszurdnak tartja egyébként, hogy egy gyűrűt egy mesterkardhoz hasonlítgatnak épp, de ahogy újra szemügyre veszi az ékszert, és most már oda is figyel rá, hogy mit is néz és tart az ujjai között pontosan, ő maga is rájön, hogy egyáltalán nem hazugság, amit hall, ez a darab valóban különleges, ami sajnos megerősíti arról, hogy neki -és valószínűleg a szerencsésnek is- ez kell.
Az eladó mondókájának még nincs vége, tovább karattyol arról, hogy mennyire kellemetlen élményben lehet része mindkettejüknek, ha nem sikerül eltalálni a méretet. Ő mély, komor tekintettel hallgatjai a férfit, és két gondolat jut eszébe. Az egyik, hogy tulajdonképp mi a faszt érdekli őt, hogy jó lesz-e a gyűrű Mai ujjára? Örüljön a gesztusnak, és tanuljon meg végre úgy viselkedni, ahogy elvárja tőle. Mindemellett már azon töri a fejét, hogy miképp tudhatná meg mégis a megfelelő méretet úgy, hogy a lányt elnyelte a föld. Ahogy töpreng, rövid, másoknak talán kínos, őt cseppet sem zavaró csend telepszik a két a férfire, majd kissé jobban kikerekedő szemekkel pillant újra a tündérre, mikor eszébe jut a megoldás.*
~Cilia! Ő egészen biztosan meg tudná szerezni az egyik gyűrűjét...~ *Morran egyet, majd megköszörüli a torkát, és végre normálisan is megszólal.*
- Tegyük fel, hogy megoldom a méret kérdést. Mennyi az ára? *Kérdezi jelentőségteljesen, mert még a hóhért sem fizetik meg annyira jól, hogy egy vagyont költhessen el csak úgy azért, hogy a „drága kedvese” végre hajlandó legyen nem titkolózni előtte. Bezzeg, ha megkapná azt az előléptetést…*
2859. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-10-07 09:39:38
Üzenet elküldve: 2025-10-07 09:39:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A hűség záloga//
* Türelmesen várja, hogy a férfi, mint oly sokan előtte, csak most jöjjön rá, hogy gyűrűt venni nem olyan egyszerű dolog, mint gondolta. Az izmos harcosnak nincs félnivalója, hiszen nem ő az utolsó sem, aki így fog rájönni tévedésére. Babkár arcán továbbra is ott a kedves mosoly, nem lenéző, de nem is sajnálkozó, egyszerűen csak segíteni próbál. *
- Hát, ez így nem mond sokat... * sóhajt a leírást hallgatva, hiszen tudna vagy négy különböző méretet mutatni, mind kisebb, mint az ő ujja. Inkább a kérdés második felére koncentrál, és beszélni kezd az anyagról, hiszen itt az a fő, hogy eladás történjen, és nem az, hogy eltántorítsa a vevőt attól, hogy Babkárnál szórja el az aranyát. *
- Nos, bizonyosan hallott már a mesterkardokról. * Kezdi a történetet, és jelentőségteljesen pillant a férfi oldalán lévő kard felé, biccentve egyet elismerően. Reméli, hogy az ember tudja, hogy mit hordoz magával, mert az nagyban megkönnyíti a dolgát. *
- Na, ugyan abból az anyagból készül a gyűrű, mint a kard. Különleges tudás szükséges hozzá, egyszerű ékszerész nem tudja csak úgy átdolgozni, a kovács pedig megkéri az árát az anyag megmunkálásának, már ha egyáltalán elfogadja a felkérést. * Kezd magyarázatba, és hagyja, hogy ha akarja, akkor még egyszer megvizsgálhassa a férfi a gyűrűt, hogy megbizonyosodhasson róla, valóban olyan speciális, mint állítja. *
- Persze, ha a pénz nem akadály, akkor is ott van az a kellemetlen érzés, hogy hiába adja annak, akinek szánja, rendkívül kellemetlen a pillanat, amikor felhúzza ujjára az ajándékot, és egyszerűen lehullik róla, vagy éppen fel se megy. Ezért is lenne jó tudni a méretet, és nem utólag változtatni rajta. * Magyarázkodik tovább, mert ha valamit Babkár mindennél jobban utál, az egy elégedetlen vásárló. *
* Türelmesen várja, hogy a férfi, mint oly sokan előtte, csak most jöjjön rá, hogy gyűrűt venni nem olyan egyszerű dolog, mint gondolta. Az izmos harcosnak nincs félnivalója, hiszen nem ő az utolsó sem, aki így fog rájönni tévedésére. Babkár arcán továbbra is ott a kedves mosoly, nem lenéző, de nem is sajnálkozó, egyszerűen csak segíteni próbál. *
- Hát, ez így nem mond sokat... * sóhajt a leírást hallgatva, hiszen tudna vagy négy különböző méretet mutatni, mind kisebb, mint az ő ujja. Inkább a kérdés második felére koncentrál, és beszélni kezd az anyagról, hiszen itt az a fő, hogy eladás történjen, és nem az, hogy eltántorítsa a vevőt attól, hogy Babkárnál szórja el az aranyát. *
- Nos, bizonyosan hallott már a mesterkardokról. * Kezdi a történetet, és jelentőségteljesen pillant a férfi oldalán lévő kard felé, biccentve egyet elismerően. Reméli, hogy az ember tudja, hogy mit hordoz magával, mert az nagyban megkönnyíti a dolgát. *
- Na, ugyan abból az anyagból készül a gyűrű, mint a kard. Különleges tudás szükséges hozzá, egyszerű ékszerész nem tudja csak úgy átdolgozni, a kovács pedig megkéri az árát az anyag megmunkálásának, már ha egyáltalán elfogadja a felkérést. * Kezd magyarázatba, és hagyja, hogy ha akarja, akkor még egyszer megvizsgálhassa a férfi a gyűrűt, hogy megbizonyosodhasson róla, valóban olyan speciális, mint állítja. *
- Persze, ha a pénz nem akadály, akkor is ott van az a kellemetlen érzés, hogy hiába adja annak, akinek szánja, rendkívül kellemetlen a pillanat, amikor felhúzza ujjára az ajándékot, és egyszerűen lehullik róla, vagy éppen fel se megy. Ezért is lenne jó tudni a méretet, és nem utólag változtatni rajta. * Magyarázkodik tovább, mert ha valamit Babkár mindennél jobban utál, az egy elégedetlen vásárló. *
2858. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-10-07 00:44:25
Üzenet elküldve: 2025-10-07 00:44:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 429
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 429
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenki, mert unatkozok. Lesz, ami lesz//
*A tündér valóban szabadulna már a növényektől, egyrészt mert fogalma sincs, hogy hogy kell őket megfelelően tárolni, hogy idővel ne kezdjenek elhalni vagy ilyesmi, másrészt azt szereti leginkább, mikor a befektetései megtérülnek, s a már letudott üzletek után teli erszénnyel mehet kurvázni vagy ilyesmi. Az a kedvenc elfoglaltsága. Így kifejezetten boldog, hogy Cagonnak nincs ellenére most nyélbe ütni mindent, beletelik ugyan egy kis időbe, míg szépen csoportosítja a füveket, de végül mind egy szálig az ork tulajdonába kerül, Merchen elégedett sóhajjal fejezi be a műveletet.*
-Ugyan. Ígérni nem szeretek, mert a jövőt sajnos hatalmamban előre látni, de annyit azért talán mondhatok, hogy nyugodtan keressen bármire is lenne szüksége, legfeljebb nem tudom vállalni.
*Könnyelműen megvonja a vállát, és a kufárokra jellemző vigyorral figyeli a másikat.*
-Remélem tényleg sikerül megalkotnia valami újat ezekkel az új varázsitalokkal kapcsolatban, kérem, mindenképp adjon hírt róla, ha megvan az áttörés, érdekelt leszek az erősebb bájitalok tekintetében.
*Akár saját bajszára is, de leginkább valószínűleg csak ezen is nyerészkedni akar, bár ugyan ki tudná ezért hibáztatni.*
-Addig is egy kalappal a kutatáshoz! És vigyázzon magára.
*Kicsit közelebb lép, hogy lehetőleg kettejük között maradjon az, amit mondani készül.*
-Ha igazak a pletykák, és az orkok netán tényleg nagyobb fenyegetést fognak jelenteni a városra, oklevél ide vagy oda, de ki fogják nézni az ostoba, babonás parasztok. Legyen óvatos.
*Azzal biccent neki, a jótanáccsal pedig azt kezd amit akar.*
*A tündér valóban szabadulna már a növényektől, egyrészt mert fogalma sincs, hogy hogy kell őket megfelelően tárolni, hogy idővel ne kezdjenek elhalni vagy ilyesmi, másrészt azt szereti leginkább, mikor a befektetései megtérülnek, s a már letudott üzletek után teli erszénnyel mehet kurvázni vagy ilyesmi. Az a kedvenc elfoglaltsága. Így kifejezetten boldog, hogy Cagonnak nincs ellenére most nyélbe ütni mindent, beletelik ugyan egy kis időbe, míg szépen csoportosítja a füveket, de végül mind egy szálig az ork tulajdonába kerül, Merchen elégedett sóhajjal fejezi be a műveletet.*
-Ugyan. Ígérni nem szeretek, mert a jövőt sajnos hatalmamban előre látni, de annyit azért talán mondhatok, hogy nyugodtan keressen bármire is lenne szüksége, legfeljebb nem tudom vállalni.
*Könnyelműen megvonja a vállát, és a kufárokra jellemző vigyorral figyeli a másikat.*
-Remélem tényleg sikerül megalkotnia valami újat ezekkel az új varázsitalokkal kapcsolatban, kérem, mindenképp adjon hírt róla, ha megvan az áttörés, érdekelt leszek az erősebb bájitalok tekintetében.
*Akár saját bajszára is, de leginkább valószínűleg csak ezen is nyerészkedni akar, bár ugyan ki tudná ezért hibáztatni.*
-Addig is egy kalappal a kutatáshoz! És vigyázzon magára.
*Kicsit közelebb lép, hogy lehetőleg kettejük között maradjon az, amit mondani készül.*
-Ha igazak a pletykák, és az orkok netán tényleg nagyobb fenyegetést fognak jelenteni a városra, oklevél ide vagy oda, de ki fogják nézni az ostoba, babonás parasztok. Legyen óvatos.
*Azzal biccent neki, a jótanáccsal pedig azt kezd amit akar.*
2857. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-10-06 18:42:18
Üzenet elküldve: 2025-10-06 18:42:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A hűség záloga//
*Az igazat megvallva ő is szívesen követni az árusok példáját, de sajnos nincs mit összecsomagolnia és bezárnia sem, ráadásul még csak el sem tudta intézni, amiért idetolta a képét. Ki gondolta volna, hogy bonyolultabb lesz ez annál, mintsem, hogy idejön, választ egy gyűrűt, megveszi, kifizeti és elégedetten távozik? Nos, nem, egyáltalán nem így működik ez az egész, melyre ő is hamar rájön, amint először felsejlik benne a kérdés, hogy vajon megfelel-e majd ez az aranygyűrű a leendő tulajdonosának, és a válasz egyértelmű nemre esik.
Nem szokása, de végül arra vetemedik, hogy segítséget kérjen, és bár a tündér tenyérbemászóan kedves stílusa nem nyeri el a tetszését, na meg az sem, hogy nála elsőre semmilyen gyűrűt nem lát, de hát, ahol nemesi kelmék vannak, ott ékszernek is kell lennie, ez nyugtatja. Tréfálkozni egyébként neki sincs túl sok kedve, így eszébe sem jut, hogy gyűrű helyett talán karláncot érdemelne a kedvese, akkor legalább biztosan nem kószálna el. A fiú közben kutakodni kezd, majd végül elő is áll egy gyűrűvel, amin a vak is látja -ő pedig főleg-, hogy bizony különleges darab az. Egyetlen bökkenő van csupán, illetve kettő, de elsőre ő csak egyet számol. Hiába nőtt fel kereskedők között, ő maga nem konyít túl sokat az üzletekhez, így fogalma sincs, mennyit érhet. Már épp emiatt hergelné fel magát, ám ekkor jön csak a feketeleves.*
- Hogy a méretét? ~Na bassza meg!~ *Legszívesebben most visszacaplatna a rezidenciára, és ha kell, akkor „Szikrácskát” küldené be Mai szobájába, hogy csórja el tőle valamelyik gyűrűjét csak azért, hogy legyen egy mintája a méretet illetően. Persze, tudja, hogy ezt nem teheti meg, így nincs más lehetősége, mint ritka idiótának éreznie magát. Röviden mormog valamit értetlenül, félrenéz, majd vissza a tündérre.*
- Nos, kicsi, vékony. Talán még a te ujjadnál is vékonyabb az övé. Mondd, mennyire gondolod komolyan, hogy nem könnyű igazíttatni? *A kérdésből az eladó számára már egyértelmű válhat, hogy gőze sincs kiszemeltje gyűrűméretéről. Nem tehet róla, nem csinált még ilyet és nem is tervezett, de az élet a legtöbbször mást akar neki, mint ő magának…*
*Az igazat megvallva ő is szívesen követni az árusok példáját, de sajnos nincs mit összecsomagolnia és bezárnia sem, ráadásul még csak el sem tudta intézni, amiért idetolta a képét. Ki gondolta volna, hogy bonyolultabb lesz ez annál, mintsem, hogy idejön, választ egy gyűrűt, megveszi, kifizeti és elégedetten távozik? Nos, nem, egyáltalán nem így működik ez az egész, melyre ő is hamar rájön, amint először felsejlik benne a kérdés, hogy vajon megfelel-e majd ez az aranygyűrű a leendő tulajdonosának, és a válasz egyértelmű nemre esik.
Nem szokása, de végül arra vetemedik, hogy segítséget kérjen, és bár a tündér tenyérbemászóan kedves stílusa nem nyeri el a tetszését, na meg az sem, hogy nála elsőre semmilyen gyűrűt nem lát, de hát, ahol nemesi kelmék vannak, ott ékszernek is kell lennie, ez nyugtatja. Tréfálkozni egyébként neki sincs túl sok kedve, így eszébe sem jut, hogy gyűrű helyett talán karláncot érdemelne a kedvese, akkor legalább biztosan nem kószálna el. A fiú közben kutakodni kezd, majd végül elő is áll egy gyűrűvel, amin a vak is látja -ő pedig főleg-, hogy bizony különleges darab az. Egyetlen bökkenő van csupán, illetve kettő, de elsőre ő csak egyet számol. Hiába nőtt fel kereskedők között, ő maga nem konyít túl sokat az üzletekhez, így fogalma sincs, mennyit érhet. Már épp emiatt hergelné fel magát, ám ekkor jön csak a feketeleves.*
- Hogy a méretét? ~Na bassza meg!~ *Legszívesebben most visszacaplatna a rezidenciára, és ha kell, akkor „Szikrácskát” küldené be Mai szobájába, hogy csórja el tőle valamelyik gyűrűjét csak azért, hogy legyen egy mintája a méretet illetően. Persze, tudja, hogy ezt nem teheti meg, így nincs más lehetősége, mint ritka idiótának éreznie magát. Röviden mormog valamit értetlenül, félrenéz, majd vissza a tündérre.*
- Nos, kicsi, vékony. Talán még a te ujjadnál is vékonyabb az övé. Mondd, mennyire gondolod komolyan, hogy nem könnyű igazíttatni? *A kérdésből az eladó számára már egyértelmű válhat, hogy gőze sincs kiszemeltje gyűrűméretéről. Nem tehet róla, nem csinált még ilyet és nem is tervezett, de az élet a legtöbbször mást akar neki, mint ő magának…*
2856. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-10-06 11:07:38
Üzenet elküldve: 2025-10-06 11:07:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 372
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 372
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenki, mert unatkozok. Lesz, ami lesz//
* Biccent arra, hogy most kapja meg a vett növényeket. Főleg azt érzi, hogy a kereskedő alig várta, hogy megszabaduljon ezektől. Mégis ki más lenne olyan hülye, hogy ilyeneket vegyen ilyen bizonytalan időkben? Hát persze, hogy egy koszos ork, de ennek nem kéne zavarnia a kereskedőt, amíg az ő zsebe úgy dagad, mint egy elkényeztetett nemes gyomra. Gondolta kell egy kis idő, míg gondosan elcsomagol ennyi növényt, de olybá tűnik csak az ork gondolja így. Hamar csoportosítva lesznek a növények, majd sorban egymást követve kapja maga elé a másnál másabb növényeket. A végén pedig egy jól megtömött dobozzal lesz gazdagabb. Rosszabb esetben ha csokorban kapja őket, akkor csak úgy fest, mintha leánykérésre igyekezne a hatalmas növénycsokorral a kezében. Nem lát benne hibát, legalábbis egyelőre, s főleg azért, mert túl sok van nála ahhoz, hogy ezt megszámolhassa és rendezhesse. *
- Jól néz ki. Öröm önnel üzletelni. Ha szükségem lenne még valamire levélben értesítem. De azt is megértem, ha egyszer is sok volt ez a beszerzés.
* Piszkos és hálátlan egy meló, nem tagadja. De nem úgy olvassa le a másikról, hogy komoly nehézségekbe ütközne a munka alatt. Persze ehhez közre játszhat az is, hogy az ork nem egy jó emberismerő. Mindenesetre megérti, ha többet nem vállalkozna hasonló feladatokra, ugyanakkor ezt szeretné előre tisztázni, mert akkor más eszközökhöz kell forduljon. Ez akár saját idejét is megfelezheti, amitől kevesebb profitot képes termelni. *
* Biccent arra, hogy most kapja meg a vett növényeket. Főleg azt érzi, hogy a kereskedő alig várta, hogy megszabaduljon ezektől. Mégis ki más lenne olyan hülye, hogy ilyeneket vegyen ilyen bizonytalan időkben? Hát persze, hogy egy koszos ork, de ennek nem kéne zavarnia a kereskedőt, amíg az ő zsebe úgy dagad, mint egy elkényeztetett nemes gyomra. Gondolta kell egy kis idő, míg gondosan elcsomagol ennyi növényt, de olybá tűnik csak az ork gondolja így. Hamar csoportosítva lesznek a növények, majd sorban egymást követve kapja maga elé a másnál másabb növényeket. A végén pedig egy jól megtömött dobozzal lesz gazdagabb. Rosszabb esetben ha csokorban kapja őket, akkor csak úgy fest, mintha leánykérésre igyekezne a hatalmas növénycsokorral a kezében. Nem lát benne hibát, legalábbis egyelőre, s főleg azért, mert túl sok van nála ahhoz, hogy ezt megszámolhassa és rendezhesse. *
- Jól néz ki. Öröm önnel üzletelni. Ha szükségem lenne még valamire levélben értesítem. De azt is megértem, ha egyszer is sok volt ez a beszerzés.
* Piszkos és hálátlan egy meló, nem tagadja. De nem úgy olvassa le a másikról, hogy komoly nehézségekbe ütközne a munka alatt. Persze ehhez közre játszhat az is, hogy az ork nem egy jó emberismerő. Mindenesetre megérti, ha többet nem vállalkozna hasonló feladatokra, ugyanakkor ezt szeretné előre tisztázni, mert akkor más eszközökhöz kell forduljon. Ez akár saját idejét is megfelezheti, amitől kevesebb profitot képes termelni. *
2855. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-10-05 22:11:57
Üzenet elküldve: 2025-10-05 22:11:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//A hűség záloga//
* Az árus már épp arra készülne, hogy összecsomagoljon, és bezárjon mára, amikor befut az utolsó vásárló. Fáradt az egész napos munkától és üzleteléstől, de a profizmus mégis mosolyt varázsol arcára, és visszatér szemébe is a csillogó élet, és tettetett boldogsággal pillant a férfira. *
- Jó napot, drága uram! * Köszönti illedelmesen, hangja kellemesen cseng, igyekszik egyértelművé tenni, hogy ő bizony a legnagyobb örömét leli abban, hogy kiszolgálhat egy újabb kuncsaftot. Hagyná, hogy nézelődjön a fickó, bár aligha találná meg azt, amit keres, mert a bódé inkább nemesi kelmékkel, bájitalokkal, borokkal, és hasonlókkal van megrakodva. Mellette sorban állnak a ládák és a hordók, mind-mind olyan dolog, ami nem az övé, csupán viszonteladói jogot élvez rajtuk. Egy szóval, ő megveszi olcsón, hogy drágábban adja tovább. Hogy honnan veszi, és milyen módon jut hozzá olyan dolgokhoz, amik mindenki másnak a többszörösébe kerülnek, az legyen az ő titka. *
- Gyűrűt, értem, hát hogyne érteném. * Feleli a fiatal tündér, és kutatni kezd a bódé zártabb részében. Először ujjai a nehéz vasláncra fognak rá, egy méter, aligha tudna erre nemet mondani bárki, akire ráteszik, de a férfit elnézve nem az a fajta, aki értékelné ezt a fajta humort. És Babkár egyébként is többre tartja saját testi épségét, na és az üzlet szentségét, egyszerű tréfáknál. Végül a legdrágább darabot veszi elő a gyűrűk közül, olyat, amiről messziről látni, hogy mágikus anyagból készült, semmivel össze nem téveszthető a fém, talán csak a mesterkardok csillogása emlékeztet rá. Óvatosan, két ujja között összecsípve veszi elő, és mutatja fel. Vigyázva fogva, nehogy kiessen a kezéből, vagy esetleg kikaphassák egy fürge mozdulattal, szerencséjére erre a vékony tündér ujjak tökéletesen alkalmasak, hamar fel is húzza hát sajátjára, és így tartja oda a férfi felé. *
- Na és mondja kérem, tudja a méretet? Van itt több féle, de attól tartok, hogy a kimunkálása miatt nem olyan könnyű igazíttatni, mint egy arany, vagy ezüst ékszert. Ha nem tudja a kedvese ujjméretét, és olyat vesz, ami túl szoros, vagy laza, az rányomja csúf bélyegét a pillanatra. * Jegyzi meg, és engedi Graelnek, hogy közelről is szemügyre vegye az ékszert, ha szeretné. Egyértelmű, hogy a bemutató darab tökéletesen illeszkedik Babkár bőrére, ékes példája annak, hogyan néz ki egy olyan darab, amit arra a kézre szántak, amire felhúzzák. *
* Az árus már épp arra készülne, hogy összecsomagoljon, és bezárjon mára, amikor befut az utolsó vásárló. Fáradt az egész napos munkától és üzleteléstől, de a profizmus mégis mosolyt varázsol arcára, és visszatér szemébe is a csillogó élet, és tettetett boldogsággal pillant a férfira. *
- Jó napot, drága uram! * Köszönti illedelmesen, hangja kellemesen cseng, igyekszik egyértelművé tenni, hogy ő bizony a legnagyobb örömét leli abban, hogy kiszolgálhat egy újabb kuncsaftot. Hagyná, hogy nézelődjön a fickó, bár aligha találná meg azt, amit keres, mert a bódé inkább nemesi kelmékkel, bájitalokkal, borokkal, és hasonlókkal van megrakodva. Mellette sorban állnak a ládák és a hordók, mind-mind olyan dolog, ami nem az övé, csupán viszonteladói jogot élvez rajtuk. Egy szóval, ő megveszi olcsón, hogy drágábban adja tovább. Hogy honnan veszi, és milyen módon jut hozzá olyan dolgokhoz, amik mindenki másnak a többszörösébe kerülnek, az legyen az ő titka. *
- Gyűrűt, értem, hát hogyne érteném. * Feleli a fiatal tündér, és kutatni kezd a bódé zártabb részében. Először ujjai a nehéz vasláncra fognak rá, egy méter, aligha tudna erre nemet mondani bárki, akire ráteszik, de a férfit elnézve nem az a fajta, aki értékelné ezt a fajta humort. És Babkár egyébként is többre tartja saját testi épségét, na és az üzlet szentségét, egyszerű tréfáknál. Végül a legdrágább darabot veszi elő a gyűrűk közül, olyat, amiről messziről látni, hogy mágikus anyagból készült, semmivel össze nem téveszthető a fém, talán csak a mesterkardok csillogása emlékeztet rá. Óvatosan, két ujja között összecsípve veszi elő, és mutatja fel. Vigyázva fogva, nehogy kiessen a kezéből, vagy esetleg kikaphassák egy fürge mozdulattal, szerencséjére erre a vékony tündér ujjak tökéletesen alkalmasak, hamar fel is húzza hát sajátjára, és így tartja oda a férfi felé. *
- Na és mondja kérem, tudja a méretet? Van itt több féle, de attól tartok, hogy a kimunkálása miatt nem olyan könnyű igazíttatni, mint egy arany, vagy ezüst ékszert. Ha nem tudja a kedvese ujjméretét, és olyat vesz, ami túl szoros, vagy laza, az rányomja csúf bélyegét a pillanatra. * Jegyzi meg, és engedi Graelnek, hogy közelről is szemügyre vegye az ékszert, ha szeretné. Egyértelmű, hogy a bemutató darab tökéletesen illeszkedik Babkár bőrére, ékes példája annak, hogyan néz ki egy olyan darab, amit arra a kézre szántak, amire felhúzzák. *
2854. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-10-05 21:13:30
Üzenet elküldve: 2025-10-05 21:13:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A hűség záloga//
~Baszd meg, nem hiszem el…~ *Szitkozódik magában, amiért hagyta, hogy annyira a fejébe másszanak a nevelőnő szavai, hogy végül tényleg a piactéren kössön ki. A hasa legalább tele van, mert az étel, amit kapott, az finom volt és laktató. Most nem visel páncélt, csupán sötét inget, nadrágot, csizmát és a hétköznaponként hordott, itt-ott már igencsak kopott, hosszú szövetkabátját, kardját pedig csak a miheztartás végett csatolta az oldalára.
Léptei egészen határozottak, ahogy a standok között sétál és nézelődik, hisz pontosan tudja, hogy mit keres, csak azt nem, hogy hol fogja megtalálni. Megáll az első ékszerész előtt, miközben továbbra is azon hüledezik magában, hogy most tényleg azt készül csinálni, amit csinálni készül. Egészen idegennek hathat, ahogy a vaskos ujjai a gyűrűkért nyúlnak, hogy jól megnézze magának őket. Talál mindenfélét, aranyat, ezüstöt meg még rezet és néhány említésre sem méltó anyagból készült kvackot is, melyek természetesen szóba sem jöhetnek. A baj az, hogy még az arany és az ezüst is akkor tűnne csupán jó választásnak, ha nem egy kibaszott hercegnőnek, egy öntörvényű, magánakvaló nemeskisasszonynak akarna gyűrűt venni annak zálogaként, hogy ugyan már, ne akarjon állandóan lelécelni, vagy legalább szóljon róla, mielőtt úgy akarna eltűnni, ahogy arra csak a leghatalmasabb mágusok lehetnek képesek. Egyetlen csettintéssel, mint a kámfor. Hangosan morog, ahogy már a harmadik vagy negyedik darabról dönti el, hogy nem lesz jó, és közben már az is kezdi idegesíteni, hogy miért akar ennyire a legtökéltesebb ajándékkal az elé a drága nő elé állni. Nem, egyáltalán nem azért, mert megfordult a fejében, mert megfordult, hogy azért viharzott el előle a legutóbbi alkalommal, mert már megint ő baszott el valamit. Pedig egyértelmű, hogy a nők hibája is valójában a férfiak sara, és kiengesztelnie is neki kell a másikat azért, mert ő hisztizett, de akkor sem ez az oka annak, hogy ennyit válogat. Rá kell jönnie, hogy még benne is maradt valamennyi az egykori igényességéből és presztízsből, mely wegtoreni kereskedőcsaládját jellemezte.*
- Üdv! *Szólítja meg az eladót a következő bódénál, mely előtt ott terem. Igaz, kétszer is rá kell néznie, hogy el tudja róla dönteni, hogy ő most fiú-e vagy lány, de nem a fickó hibája ez, hát a tündérek már csak ilyenek. Összekeverhetők. Itt is magától állna neki nézelődni, de végül gondol egyet, megállapítja, hogy neki ebből elege van, túl akar rajta lenni, úgyhogy újra megszólal.*
- Gyűrűt keresek, valami különlegeset. Olyat, amire egy nő nem tud nemet mondani, ha érted, mire gondolok. *Kéri a tündér segítségét, közben nem is törődve az udvariassággal. Ez egy piac, itt a pénz beszél a szép szavak helyett.*
~Baszd meg, nem hiszem el…~ *Szitkozódik magában, amiért hagyta, hogy annyira a fejébe másszanak a nevelőnő szavai, hogy végül tényleg a piactéren kössön ki. A hasa legalább tele van, mert az étel, amit kapott, az finom volt és laktató. Most nem visel páncélt, csupán sötét inget, nadrágot, csizmát és a hétköznaponként hordott, itt-ott már igencsak kopott, hosszú szövetkabátját, kardját pedig csak a miheztartás végett csatolta az oldalára.
Léptei egészen határozottak, ahogy a standok között sétál és nézelődik, hisz pontosan tudja, hogy mit keres, csak azt nem, hogy hol fogja megtalálni. Megáll az első ékszerész előtt, miközben továbbra is azon hüledezik magában, hogy most tényleg azt készül csinálni, amit csinálni készül. Egészen idegennek hathat, ahogy a vaskos ujjai a gyűrűkért nyúlnak, hogy jól megnézze magának őket. Talál mindenfélét, aranyat, ezüstöt meg még rezet és néhány említésre sem méltó anyagból készült kvackot is, melyek természetesen szóba sem jöhetnek. A baj az, hogy még az arany és az ezüst is akkor tűnne csupán jó választásnak, ha nem egy kibaszott hercegnőnek, egy öntörvényű, magánakvaló nemeskisasszonynak akarna gyűrűt venni annak zálogaként, hogy ugyan már, ne akarjon állandóan lelécelni, vagy legalább szóljon róla, mielőtt úgy akarna eltűnni, ahogy arra csak a leghatalmasabb mágusok lehetnek képesek. Egyetlen csettintéssel, mint a kámfor. Hangosan morog, ahogy már a harmadik vagy negyedik darabról dönti el, hogy nem lesz jó, és közben már az is kezdi idegesíteni, hogy miért akar ennyire a legtökéltesebb ajándékkal az elé a drága nő elé állni. Nem, egyáltalán nem azért, mert megfordult a fejében, mert megfordult, hogy azért viharzott el előle a legutóbbi alkalommal, mert már megint ő baszott el valamit. Pedig egyértelmű, hogy a nők hibája is valójában a férfiak sara, és kiengesztelnie is neki kell a másikat azért, mert ő hisztizett, de akkor sem ez az oka annak, hogy ennyit válogat. Rá kell jönnie, hogy még benne is maradt valamennyi az egykori igényességéből és presztízsből, mely wegtoreni kereskedőcsaládját jellemezte.*
- Üdv! *Szólítja meg az eladót a következő bódénál, mely előtt ott terem. Igaz, kétszer is rá kell néznie, hogy el tudja róla dönteni, hogy ő most fiú-e vagy lány, de nem a fickó hibája ez, hát a tündérek már csak ilyenek. Összekeverhetők. Itt is magától állna neki nézelődni, de végül gondol egyet, megállapítja, hogy neki ebből elege van, túl akar rajta lenni, úgyhogy újra megszólal.*
- Gyűrűt keresek, valami különlegeset. Olyat, amire egy nő nem tud nemet mondani, ha érted, mire gondolok. *Kéri a tündér segítségét, közben nem is törődve az udvariassággal. Ez egy piac, itt a pénz beszél a szép szavak helyett.*
2853. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-10-05 18:28:44
Üzenet elküldve: 2025-10-05 18:28:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A jókedvű adakozót szereti a Hetedik//
*Bár már korábban, még ruhán keresztül szemlélve is feltűnt neki, hogy mintha magára szedett volna némi izmot a mélységi, most végigtapintva a felkarján egyértelművé válik számára. Kicsit bánja, hogy nem vette szemügyre jobban az éjszaka, de ami késik, nem múlik. A fürdőházban bőven lesz alkalma legeltetni rajta a szemét.*
- Nem volt rossz ötlet. *ismeri be kelletlenül egy látványos szemforgatás kíséretében, de pimaszkodását hamar szerteűzi a tenyerébe simuló kéz. Bár a másik most nem láthatja, de elmosolyodik egy pillanatra a kedves gesztuson, s egyre csak kellemes emlékképek sejlenek fel gondolataiban. Egy rövid időre hangyányit el is bambul emiatt, addig kizárja az egész zajos vásári forgatagot körülöttük, s csak akkor eszmél, mikor már a kelmék előtt ácsorognak. Tekintetét végighordozza a szebbnél szebb anyagok felett, némelyiket óvatosan meg is tapintja majd szeme sarkából a férfira sandít.*
- Melyik cafkádnak nézünk ruhát? *viccelődik egyértelműen megjátszott féltékenységgel, de hamarosan Cale kifizet egy ruhácskát, s az rögvest Ysanee kezében landol. Ilyen lehet az, amikor az ember a levegőbe köp és alááll.*
- Ó, igazán köszönöm! *egy röpke pillanatra egészen úgy tűnik, mintha tőle szokatlanul zavarba jönne. Fénykorában, mikor kétségbeesett nemes ifjak - vagy nem annyira vén agglegények- szédítésével kereste a napi betevőt, rengeteg ajándékot kapott. Nagyjából az egész nemesi ruhatárát innen szedte össze, amikben később parádézva újabb áldozatokat keresett. Azonban hosszú ideje már, hogy nem kapott ilyesmit, s mintha egészen elfelejtette volna, mit is kellene ilyenkor éreznie. Végigpillant a finom anyagú ruhán, s meg kell állapítania, a bárdnak egészen jó szeme van hozzá. Elmosolyodik.*
- Majd ha becsempészel és jó fiú leszel, felpróbálom neked *húz kitételt, mintha akkora fődíj lenne, pedig tudja jól, a mélységi épp azon van, hogy minél kevesebb ruha legyen rajta, nem pedig fordítva.
A fülébe duruzsoló suttogásra elismerően emeli meg szemöldökét, lopva pedig hátrasandít, mintha bármennyi esély is lenne rá, hogy megtalálja a kizsebelt fickót.*
- Akkor onnan volt az erszény... *áll össze végre a kép benne, s kicsit irigy is, hogy nem neki jutott eszébe előbb. Izgatott kuncogással szaporázza meg a lépteit és veszi az irányt a fogadó felé.*
- A vesztes csupaszon táncol a másiknak! *veti oda még gyorsan kiötlött képzeletbeli versenye tétjét, de már nevetgélve fordul is ki a piactérről.*
*Bár már korábban, még ruhán keresztül szemlélve is feltűnt neki, hogy mintha magára szedett volna némi izmot a mélységi, most végigtapintva a felkarján egyértelművé válik számára. Kicsit bánja, hogy nem vette szemügyre jobban az éjszaka, de ami késik, nem múlik. A fürdőházban bőven lesz alkalma legeltetni rajta a szemét.*
- Nem volt rossz ötlet. *ismeri be kelletlenül egy látványos szemforgatás kíséretében, de pimaszkodását hamar szerteűzi a tenyerébe simuló kéz. Bár a másik most nem láthatja, de elmosolyodik egy pillanatra a kedves gesztuson, s egyre csak kellemes emlékképek sejlenek fel gondolataiban. Egy rövid időre hangyányit el is bambul emiatt, addig kizárja az egész zajos vásári forgatagot körülöttük, s csak akkor eszmél, mikor már a kelmék előtt ácsorognak. Tekintetét végighordozza a szebbnél szebb anyagok felett, némelyiket óvatosan meg is tapintja majd szeme sarkából a férfira sandít.*
- Melyik cafkádnak nézünk ruhát? *viccelődik egyértelműen megjátszott féltékenységgel, de hamarosan Cale kifizet egy ruhácskát, s az rögvest Ysanee kezében landol. Ilyen lehet az, amikor az ember a levegőbe köp és alááll.*
- Ó, igazán köszönöm! *egy röpke pillanatra egészen úgy tűnik, mintha tőle szokatlanul zavarba jönne. Fénykorában, mikor kétségbeesett nemes ifjak - vagy nem annyira vén agglegények- szédítésével kereste a napi betevőt, rengeteg ajándékot kapott. Nagyjából az egész nemesi ruhatárát innen szedte össze, amikben később parádézva újabb áldozatokat keresett. Azonban hosszú ideje már, hogy nem kapott ilyesmit, s mintha egészen elfelejtette volna, mit is kellene ilyenkor éreznie. Végigpillant a finom anyagú ruhán, s meg kell állapítania, a bárdnak egészen jó szeme van hozzá. Elmosolyodik.*
- Majd ha becsempészel és jó fiú leszel, felpróbálom neked *húz kitételt, mintha akkora fődíj lenne, pedig tudja jól, a mélységi épp azon van, hogy minél kevesebb ruha legyen rajta, nem pedig fordítva.
A fülébe duruzsoló suttogásra elismerően emeli meg szemöldökét, lopva pedig hátrasandít, mintha bármennyi esély is lenne rá, hogy megtalálja a kizsebelt fickót.*
- Akkor onnan volt az erszény... *áll össze végre a kép benne, s kicsit irigy is, hogy nem neki jutott eszébe előbb. Izgatott kuncogással szaporázza meg a lépteit és veszi az irányt a fogadó felé.*
- A vesztes csupaszon táncol a másiknak! *veti oda még gyorsan kiötlött képzeletbeli versenye tétjét, de már nevetgélve fordul is ki a piactérről.*
2852. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-10-04 22:19:57
Üzenet elküldve: 2025-10-04 22:19:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//A jókedvű adakozót szereti a Hetedik//
* Természetesen hagyja, hogy belekaroljon a nő, sőt, még kicsit meg is feszíti a bicepszét, hogy ne legyen olyan könnyű dolga a markolászással. Ha Ysanee emlékszik, hogy milyen izomzat volt a férfin a legutóbbi találkozásukkor, talán meglepődik rajta, hogy azóta nem csak gyorsabb, de erősebb is lett a mélységi. *
- Akkor az is jó ötlet volt, hogy velem töltötted az éjszakát, és újra a bizalmadba fogadtál. * Gondolkodik mosolyogva, és léptei is kezdenek ruganyossá válni, ahogy séta közben beindul a vérkeringés, és kezd elmúlni a zsibbadás. A piacon ismét hatalmába keríti az érzés, hogy lopjon, de úgy dönt, hogy most inkább valami mást tesz. Kézen fogja a tolvajt, és az egyik árushoz siet, ahol egy igen szemet gyönyörködtető selymet szúrt ki már messziről. *
- Mennyi? * Teszi fel a kérdést, és a választ hallva már elő is veszi az erszényt, amit ha Ysanee megfigyel, láthatja, hogy nem az, amit korábban a mélységinek adott. Ha őszinte akar lenni, alig öt perce még nem is volt a birtokában, a tömegben emelte el valakinek a derekáról. Súlyra meg kell legyen benne a pénz, és ahogy számolni kezdi az aranyat, látja, hogy így is van. Ellenkezésnek pedig nincs helye, Salwar itt egy finom fehér ruhadarabot vásárol szíve választottjának. Ahogy ezzel megvannak, a megvett darabot a nő kezébe nyomja. *
- A fürdő privát részeibe szép ruhában illik belógni. * Ad magyarázatot arra, hogy miért tette amit, és egy nemeseket megszégyenítő hajlással invitálja további sétára a lányt. Ha ezzel megvannak, ismét közel simul a vállával az egykori nemeshez. *
- Siessünk, mielőtt észreveszi az a ficsúr, hogy az oldalát nem húzza az erszény. * Súgja a fülébe, minden kétséges kizárva jelezve, hogy lopott aranyból vette a ruhát, de úgy gondolja, hogy ez talán még imponál is a szépségnek. *
- Fiatal ugyan nem vagyok, de megmutatom, hogy hol kell bejutni. Menjünk. * Teszi még hozzá, határozottan jobb a kedve, mint eddig. Ha a tolvaj nem akadékoskodik, akkor újonnan vett ruhájukkal haladnak tovább. *
* Természetesen hagyja, hogy belekaroljon a nő, sőt, még kicsit meg is feszíti a bicepszét, hogy ne legyen olyan könnyű dolga a markolászással. Ha Ysanee emlékszik, hogy milyen izomzat volt a férfin a legutóbbi találkozásukkor, talán meglepődik rajta, hogy azóta nem csak gyorsabb, de erősebb is lett a mélységi. *
- Akkor az is jó ötlet volt, hogy velem töltötted az éjszakát, és újra a bizalmadba fogadtál. * Gondolkodik mosolyogva, és léptei is kezdenek ruganyossá válni, ahogy séta közben beindul a vérkeringés, és kezd elmúlni a zsibbadás. A piacon ismét hatalmába keríti az érzés, hogy lopjon, de úgy dönt, hogy most inkább valami mást tesz. Kézen fogja a tolvajt, és az egyik árushoz siet, ahol egy igen szemet gyönyörködtető selymet szúrt ki már messziről. *
- Mennyi? * Teszi fel a kérdést, és a választ hallva már elő is veszi az erszényt, amit ha Ysanee megfigyel, láthatja, hogy nem az, amit korábban a mélységinek adott. Ha őszinte akar lenni, alig öt perce még nem is volt a birtokában, a tömegben emelte el valakinek a derekáról. Súlyra meg kell legyen benne a pénz, és ahogy számolni kezdi az aranyat, látja, hogy így is van. Ellenkezésnek pedig nincs helye, Salwar itt egy finom fehér ruhadarabot vásárol szíve választottjának. Ahogy ezzel megvannak, a megvett darabot a nő kezébe nyomja. *
- A fürdő privát részeibe szép ruhában illik belógni. * Ad magyarázatot arra, hogy miért tette amit, és egy nemeseket megszégyenítő hajlással invitálja további sétára a lányt. Ha ezzel megvannak, ismét közel simul a vállával az egykori nemeshez. *
- Siessünk, mielőtt észreveszi az a ficsúr, hogy az oldalát nem húzza az erszény. * Súgja a fülébe, minden kétséges kizárva jelezve, hogy lopott aranyból vette a ruhát, de úgy gondolja, hogy ez talán még imponál is a szépségnek. *
- Fiatal ugyan nem vagyok, de megmutatom, hogy hol kell bejutni. Menjünk. * Teszi még hozzá, határozottan jobb a kedve, mint eddig. Ha a tolvaj nem akadékoskodik, akkor újonnan vett ruhájukkal haladnak tovább. *
2851. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-10-04 21:31:10
Üzenet elküldve: 2025-10-04 21:31:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 453
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A jókedvű adakozót szereti a Hetedik//
*Széles, jókedvű vigyor nyúlik el arcán, ahogy végre Cale beadja a derekát. Ha hagyja, rögvest bele is karol - kicsit játékosan megmarkolászva a bicepszét - majd már indul vele vissza a város felé.*
- Látod Kormoska, nekem csak jó ötleteim vannak *pillant fel rá bazsalygó kékjeivel, s valóban, a kedve sokkal jobb is lett, nem csak úgy eljátssza. Átkozottul hideg volt az éjszaka, kicsit utólag bánja is, hogy végül a szabad ég alatt aludtak, jobban esett volna nem a hűvös, harmatos fűben kelni. Kénytelenek most tagjaikon viselni a rossz spicces döntések sajgását - hiába, az ember kényessé válik, ha hosszú ideig pihe-puha ágyikóban hajtja álomra a fejét.*
- Csakugyan? *rebegteti meg szempilláit a meghívásra* - Hiszen maga egy lovag Salwar Caleihaisan. *azt már nem teszi hozzá, hogy valójában ő hívja meg saját magát, tekintve, hogy a mélységinél pihen még az aranya, de most kivételesen nem szurkálódik jobban. Látja, hogy a férfinak talán egy leheletnyit jobb kedve lett, esze ágában sincs ezt elrontani.
A piacon átlépdelve orrát megcsapja a pékáruk és sülő húsok illata, és arra jut, annyira talán nem is éhes még, ami szokatlan egy átborozott este után.*
- Tudod hol lehet bemászni? *pillant ismét a bárdra, némi meglepettség villan tekintetében. Persze nem kellene megilletődnie ilyesmin, Cale bizony címeres gazember volt mindig is, bizonyára nem egyszer szökött már be valami lánykával a fürdőházba. Az már sokkal inkább meglepő, hogy nem húzza fel magát azon, ahogy ezt elképzeli, kicsit több értelmetlen féltékenységet várt volna magától.* - Én még sohasem surrantam be... *úgy ejti ki, mintha legalább azt kellene bevallania, hogy még érintetlen kis szűzleány majd egy vágyakozó sóhajjal figyeli cipője orrát* - Mindig is arról álmodoztam, hogy egyszer egy helyes fiatalember beszöktet.
*Széles, jókedvű vigyor nyúlik el arcán, ahogy végre Cale beadja a derekát. Ha hagyja, rögvest bele is karol - kicsit játékosan megmarkolászva a bicepszét - majd már indul vele vissza a város felé.*
- Látod Kormoska, nekem csak jó ötleteim vannak *pillant fel rá bazsalygó kékjeivel, s valóban, a kedve sokkal jobb is lett, nem csak úgy eljátssza. Átkozottul hideg volt az éjszaka, kicsit utólag bánja is, hogy végül a szabad ég alatt aludtak, jobban esett volna nem a hűvös, harmatos fűben kelni. Kénytelenek most tagjaikon viselni a rossz spicces döntések sajgását - hiába, az ember kényessé válik, ha hosszú ideig pihe-puha ágyikóban hajtja álomra a fejét.*
- Csakugyan? *rebegteti meg szempilláit a meghívásra* - Hiszen maga egy lovag Salwar Caleihaisan. *azt már nem teszi hozzá, hogy valójában ő hívja meg saját magát, tekintve, hogy a mélységinél pihen még az aranya, de most kivételesen nem szurkálódik jobban. Látja, hogy a férfinak talán egy leheletnyit jobb kedve lett, esze ágában sincs ezt elrontani.
A piacon átlépdelve orrát megcsapja a pékáruk és sülő húsok illata, és arra jut, annyira talán nem is éhes még, ami szokatlan egy átborozott este után.*
- Tudod hol lehet bemászni? *pillant ismét a bárdra, némi meglepettség villan tekintetében. Persze nem kellene megilletődnie ilyesmin, Cale bizony címeres gazember volt mindig is, bizonyára nem egyszer szökött már be valami lánykával a fürdőházba. Az már sokkal inkább meglepő, hogy nem húzza fel magát azon, ahogy ezt elképzeli, kicsit több értelmetlen féltékenységet várt volna magától.* - Én még sohasem surrantam be... *úgy ejti ki, mintha legalább azt kellene bevallania, hogy még érintetlen kis szűzleány majd egy vágyakozó sóhajjal figyeli cipője orrát* - Mindig is arról álmodoztam, hogy egyszer egy helyes fiatalember beszöktet.
2850. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-10-03 20:37:28
Üzenet elküldve: 2025-10-03 20:37:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Pletykafészkek //
* A pletykák terjesztésével nem jutott sokra. Úgy tűnik, hogy az ismeretsége még közel sem elegendő. Nem veszi a szívére, csak tanul belőle. Ez nem jelenti azt, hogy később nem fog bosszút állni a tömegen valahogy. Ha az a Nestar igazat mondott, akkor előbb vagy utóbb, de a hírek megérkeznek majd az orkokról. Az majd őt fogja igazolni. Most viszont elég időt pazarolt el itt. Jobbnak látja, ha távozik. A gondolat persze ott cikázik a fejében, hogy tehetett volna többet, de ha ilyen módszerekhez folyamodik, akkor az szemet szúrt volna olyanoknak is, akikkel nem akar összeakaszkodni. Túlságosan fiatal és jóképű a kínhalálhoz. A hír értéke is csak egy pletykán alapul. De legalább a sárkányvarjún jót nevetnek, ami részben neki köszönhető.*
* A pletykák terjesztésével nem jutott sokra. Úgy tűnik, hogy az ismeretsége még közel sem elegendő. Nem veszi a szívére, csak tanul belőle. Ez nem jelenti azt, hogy később nem fog bosszút állni a tömegen valahogy. Ha az a Nestar igazat mondott, akkor előbb vagy utóbb, de a hírek megérkeznek majd az orkokról. Az majd őt fogja igazolni. Most viszont elég időt pazarolt el itt. Jobbnak látja, ha távozik. A gondolat persze ott cikázik a fejében, hogy tehetett volna többet, de ha ilyen módszerekhez folyamodik, akkor az szemet szúrt volna olyanoknak is, akikkel nem akar összeakaszkodni. Túlságosan fiatal és jóképű a kínhalálhoz. A hír értéke is csak egy pletykán alapul. De legalább a sárkányvarjún jót nevetnek, ami részben neki köszönhető.*
2849. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-10-03 18:42:16
Üzenet elküldve: 2025-10-03 18:42:16
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Pletykafészkek //
*Tökvirág Alesian pletykája nem igazán borzolja a kedélyeket. Mondhatni, nem éri el az ingerküszöböt. Valaki meg is jegyzi.*
- Nahát, vannak orkok a pusztán? Én meg úgy hallottam fűszálak is!
*Ezzel kedélyes röhögcsélést vált ki.
Másik társaságban meg olyan akad, aki így reagál.*
- Orkok, mit orkok! A napokban az eget kémleltem, és a a Szántóföldek felett hatalmas fenevadat láttam repülni! Sárkány volt az, én mondom!
*mire egy másik.*
- Vagy egy varjú, sokkal közelebb, csak olyan vaksi vagy már, hogy nem tudod megmondani!
*mire az első.*
- Mondom, hogy sárkány volt az! Fekete, baljós!
- Mint egy varjú?
*ebból aztán megint élcelődő vitatkozás lesz. De Alesiannak látnia kell, hogy itt nem fogja tudni visszaszerezni a hallgatóság figyelmét.
Ha tovább folytatja áldásos-áldatlan pletykálkodását a környéken, akkor úgy jó fél órával később egy másik társaságnál már azt hallhatja, amint futótűzként terjed a hír, miszerint egy hatalmas sárkányvarjú dézsmálja a szántóföldek termését.
Ebből Alesiannak be kell látnia, hogy ennél vagy sokkal többet kell tudnia nyújtani a napok óta pletykákon élő tömegeknek, vagy talán inkább jobb, ha semmit se.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.03 18:43:37
*Tökvirág Alesian pletykája nem igazán borzolja a kedélyeket. Mondhatni, nem éri el az ingerküszöböt. Valaki meg is jegyzi.*
- Nahát, vannak orkok a pusztán? Én meg úgy hallottam fűszálak is!
*Ezzel kedélyes röhögcsélést vált ki.
Másik társaságban meg olyan akad, aki így reagál.*
- Orkok, mit orkok! A napokban az eget kémleltem, és a a Szántóföldek felett hatalmas fenevadat láttam repülni! Sárkány volt az, én mondom!
*mire egy másik.*
- Vagy egy varjú, sokkal közelebb, csak olyan vaksi vagy már, hogy nem tudod megmondani!
*mire az első.*
- Mondom, hogy sárkány volt az! Fekete, baljós!
- Mint egy varjú?
*ebból aztán megint élcelődő vitatkozás lesz. De Alesiannak látnia kell, hogy itt nem fogja tudni visszaszerezni a hallgatóság figyelmét.
Ha tovább folytatja áldásos-áldatlan pletykálkodását a környéken, akkor úgy jó fél órával később egy másik társaságnál már azt hallhatja, amint futótűzként terjed a hír, miszerint egy hatalmas sárkányvarjú dézsmálja a szántóföldek termését.
Ebből Alesiannak be kell látnia, hogy ennél vagy sokkal többet kell tudnia nyújtani a napok óta pletykákon élő tömegeknek, vagy talán inkább jobb, ha semmit se.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.03 18:43:37
2848. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-10-03 10:11:25
Üzenet elküldve: 2025-10-03 10:11:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Pletykafészkek //
*Eltelik pár nap és Alesian úgy dönt, hogy ideje kinézni a piacra, hogy híreket szerezzen be és adjon át. Azt szereti, ha jó zsúfolt a hely, mert akkor sok száj van kint, amik sok érdekességet csiripelnek. Leginkább a nagy szájú asszonyokat kedveli, akik kisebb csoportokba verődve pletykálkodnak mindenféléről. A kereskedők is jó forrásnak számítanak, hiszen mindenféle alak felkeresi őket, így amikor az aranyak gazdát cserélnek, akkor a hírek is. Az itt szerzet információk azért nem vehetőek készpénznek, de azért jó alapnak bizonyulhatnak. Itt esélye van a tündérnek arra is, hogy elvesse az orkokról szóló hír hamvait. Nem várja el, hogy hitelt is adjanak neki, de ha már kezd elterjedni a hír az is pontosan megfelelő lesz számára, és talán még Teysus is kedvét leli majd benne. Az első lépésként a kis pletyka csomókhoz gyűl és aztán bedobja a saját kis hírét.*
- Képzeljék, hogy mit hallottam a minap a fogadóban. Az a hír járja, hogy a pusztán vad orkok táboroznak. Ezért is tűntek el a nomádok.* Lesz aki kineveti, és aki gúnyolja, mások talán hazudnak nevezik, vagy leteremtik, de egyesek még talán el is hiszik. Ha meg kell védenie a szavait, akkor meg is fogja.*
- Én ugyan nem láttam őket, de egyszer már csak megesett ilyesmi. Ha igaz is, akkor majd a thargokkal halomra öldösik egymást.* Nem fogja erőszakosan terjeszteni, de meglátogat jó néhány ilyen kis csoportosulást. Ha már elszórja ezzel a hamvait az orkok hírének, akkor az jó alap. Ha már este a munkások a sörük mellett említést tesznek róla akkor máris megérte.*
*Eltelik pár nap és Alesian úgy dönt, hogy ideje kinézni a piacra, hogy híreket szerezzen be és adjon át. Azt szereti, ha jó zsúfolt a hely, mert akkor sok száj van kint, amik sok érdekességet csiripelnek. Leginkább a nagy szájú asszonyokat kedveli, akik kisebb csoportokba verődve pletykálkodnak mindenféléről. A kereskedők is jó forrásnak számítanak, hiszen mindenféle alak felkeresi őket, így amikor az aranyak gazdát cserélnek, akkor a hírek is. Az itt szerzet információk azért nem vehetőek készpénznek, de azért jó alapnak bizonyulhatnak. Itt esélye van a tündérnek arra is, hogy elvesse az orkokról szóló hír hamvait. Nem várja el, hogy hitelt is adjanak neki, de ha már kezd elterjedni a hír az is pontosan megfelelő lesz számára, és talán még Teysus is kedvét leli majd benne. Az első lépésként a kis pletyka csomókhoz gyűl és aztán bedobja a saját kis hírét.*
- Képzeljék, hogy mit hallottam a minap a fogadóban. Az a hír járja, hogy a pusztán vad orkok táboroznak. Ezért is tűntek el a nomádok.* Lesz aki kineveti, és aki gúnyolja, mások talán hazudnak nevezik, vagy leteremtik, de egyesek még talán el is hiszik. Ha meg kell védenie a szavait, akkor meg is fogja.*
- Én ugyan nem láttam őket, de egyszer már csak megesett ilyesmi. Ha igaz is, akkor majd a thargokkal halomra öldösik egymást.* Nem fogja erőszakosan terjeszteni, de meglátogat jó néhány ilyen kis csoportosulást. Ha már elszórja ezzel a hamvait az orkok hírének, akkor az jó alap. Ha már este a munkások a sörük mellett említést tesznek róla akkor máris megérte.*
2847. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-10-02 20:13:09
Üzenet elküldve: 2025-10-02 20:13:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 429
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 429
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenki, mert unatkozok. Lesz, ami lesz//
*Cagon szavaira csak hümmög egyet, bizony mindig ilyenkor történnek ezek a fránya dolgok. S ilyenkor bizony nem is tehet semmit az egyszerű tündér fia, minthogy előre tervez, gondolkozik, no meg imádkozik Teysushoz, hogy ő járjon jobban.*
-Ahogy mondja, Cagon uram. Ahogy mondja. A szerencse bizony azokra mosolyog, akik mernek lépni egyet ott, ahol mások csak rostokolnak.
*Kíváncsi lesz a jövőben hogyan alakul vajon az ork sorsa. Bizonyára figyelemmel kíséri majd az elkövetkező időkben. Aztán végre csak az üzletre terelődik a szó, s Merchen kemény tekintettel állja a másik pillantását, míg végül az rá nem bólint az árra. Ekkor bizony széles vigyor kerekedik az arcára, és össze is csapja két tenyerét.*
-Pompás!
*Az arany is gazdát cserél, és nem áll neki számolgatni. Súlyra ismeri már mennyi az annyi, meg aztán nem igazán lenne nehéz utólag megkeresni Cagont ha szükséges volna.*
-Nem nem, most becsomagolom és viheti is, nehogy miattam maradjon le arról a szerencsés lépésről, ami szükséges a nagy áttöréshez.
*Mondja, és el is kezdi összeszedni a növényeket. Először 12 db Fehér Kvartant fog meg Targhed Cagonnak,
ezt 1 db Vízi Rysha követi, ami szintén Targhed Cagonnak megy, majd 8 Lórév Könnye követi Targhed Cagon markába, aztán jöhet a 6 db Vadhorgász is, ami úgyszintén Targhed Cagon tulajdonát fogja képezni, de ott van még 3 db Mérges Cyrold is, az alkimista Targhed Cagonnak, de van még 10 Napos Tymkol is Targhed Cagon részére, meg 1 Mezei Harmatka is Targhed Cagonnak, és 3 Ezüstcsörgő Targhed Cagonnak, no meg 1 Sárkányfog is Targhed Cagon számára, végül pedig a 66 Barna Gubist adja át Targhed Cagonnak. *
-Akkor azt hiszem így rendben vagyunk, de kérem vizsgálja meg ön is, hátha kifelejtettem valamit.
*Cagon szavaira csak hümmög egyet, bizony mindig ilyenkor történnek ezek a fránya dolgok. S ilyenkor bizony nem is tehet semmit az egyszerű tündér fia, minthogy előre tervez, gondolkozik, no meg imádkozik Teysushoz, hogy ő járjon jobban.*
-Ahogy mondja, Cagon uram. Ahogy mondja. A szerencse bizony azokra mosolyog, akik mernek lépni egyet ott, ahol mások csak rostokolnak.
*Kíváncsi lesz a jövőben hogyan alakul vajon az ork sorsa. Bizonyára figyelemmel kíséri majd az elkövetkező időkben. Aztán végre csak az üzletre terelődik a szó, s Merchen kemény tekintettel állja a másik pillantását, míg végül az rá nem bólint az árra. Ekkor bizony széles vigyor kerekedik az arcára, és össze is csapja két tenyerét.*
-Pompás!
*Az arany is gazdát cserél, és nem áll neki számolgatni. Súlyra ismeri már mennyi az annyi, meg aztán nem igazán lenne nehéz utólag megkeresni Cagont ha szükséges volna.*
-Nem nem, most becsomagolom és viheti is, nehogy miattam maradjon le arról a szerencsés lépésről, ami szükséges a nagy áttöréshez.
*Mondja, és el is kezdi összeszedni a növényeket. Először 12 db Fehér Kvartant fog meg Targhed Cagonnak,
ezt 1 db Vízi Rysha követi, ami szintén Targhed Cagonnak megy, majd 8 Lórév Könnye követi Targhed Cagon markába, aztán jöhet a 6 db Vadhorgász is, ami úgyszintén Targhed Cagon tulajdonát fogja képezni, de ott van még 3 db Mérges Cyrold is, az alkimista Targhed Cagonnak, de van még 10 Napos Tymkol is Targhed Cagon részére, meg 1 Mezei Harmatka is Targhed Cagonnak, és 3 Ezüstcsörgő Targhed Cagonnak, no meg 1 Sárkányfog is Targhed Cagon számára, végül pedig a 66 Barna Gubist adja át Targhed Cagonnak. *-Akkor azt hiszem így rendben vagyunk, de kérem vizsgálja meg ön is, hátha kifelejtettem valamit.
2846. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-10-01 20:17:38
Üzenet elküldve: 2025-10-01 20:17:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 569
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 569
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
*Legutóbbi találkozása Targhed Cagonnal, az alkímistával szöget ütött a fejébe. Valóban, ezekben a viszontagságos időkben nem hátrány minél nagyobb készletet beszerezni bájitalokból, amíg még van belőle készlet, illetve mielőtt az árak a piaci törvényszerűségeknek megfelelően az egekbe szöknek.
Így elhatározta, hogy alaposan bevásárol a bájitalokból, de úgy, hogy ne legyen azért egyértelmű, hogy ő most nagy tételben vásárol. Szerencsére épp elég bájital kereskedőt ismer, akik megbízható minőséget árulnak kiszámítható áron.
Ezeket járja most végig, és a változatosság kedvéért nem lóháton, hanem a hintójával. Voltaképp még egyszer se ült benne, azóta, hogy megvásárlásakor kipróbálta. Nem használta semmire. Erre a beszerző körútra pont megfelel.
Hamar térül-fordul, és beszerez pár zöld bájitalt innen, párat onnan, meg még egyéb színűeket is saját célra, vagy továbbértékesítésre.
Végül dolga végeztével elégedetten hajtat haza selyemrévi otthonába. Persze idővel majd úgyis kiderül majd, hogy többeket járt végig, de csak a bájital árusok fogják tudni. A tömegek nem, és így nem is fog a tetteivel pánikot kelteni, ha netán bárki ebből következtetéseket akarna levonni.*
Így elhatározta, hogy alaposan bevásárol a bájitalokból, de úgy, hogy ne legyen azért egyértelmű, hogy ő most nagy tételben vásárol. Szerencsére épp elég bájital kereskedőt ismer, akik megbízható minőséget árulnak kiszámítható áron.
Ezeket járja most végig, és a változatosság kedvéért nem lóháton, hanem a hintójával. Voltaképp még egyszer se ült benne, azóta, hogy megvásárlásakor kipróbálta. Nem használta semmire. Erre a beszerző körútra pont megfelel.
Hamar térül-fordul, és beszerez pár zöld bájitalt innen, párat onnan, meg még egyéb színűeket is saját célra, vagy továbbértékesítésre.
Végül dolga végeztével elégedetten hajtat haza selyemrévi otthonába. Persze idővel majd úgyis kiderül majd, hogy többeket járt végig, de csak a bájital árusok fogják tudni. A tömegek nem, és így nem is fog a tetteivel pánikot kelteni, ha netán bárki ebből következtetéseket akarna levonni.*
2845. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-10-01 11:47:42
Üzenet elküldve: 2025-10-01 11:47:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 372
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 372
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenki, mert unatkozok. Lesz, ami lesz//
* A szerencse bizonyára mindenhova üldözi a kereskedőt. Nem idegen az ork számára sem a szerencse, elvégre, amióta betette a lábát a városba a szerencse a sarkában lohol. Csak attól fél, hogy egyszer lehagyja, amilyen gyorsaságban halad és teszi a dolgát. *
- Bizonyára a banditák sem mernek mostanában csakúgy feltűnni. Ezek mindig a legváratlanabb időkben tesznek valami ostoba lépést.
* Fejti ki röviden a banditákról kialakult véleményét. Áldott legyen az a nap, amikor egyszer kirabolnák az orkot. Biztos inába szállna mindnek a bátorsága az orkot látva. De ez is csak álmodozás. Az igazán kétségbeesett banditákat pont nem érdekelné, hogy kiktől kell lopni. *
- Minden bizonnyal, de a tudomány nem vár másokra. Aki előbb keres, az előbb talál.
* Mondja nyugodt hangnemben, majd abba is hagyja a növények szemrevételezését. Nem fél attól, hogy más beugrana elé, és felvásárolna mindent. Attól még messze vannak. Szinte senki sem tudja, s kevesebben értik, hogy mire is képesek ezek a növények. Ha nem sürgettetné magát, akkor talán még biztatná is a kereskedőt, hogy keressen valakit, aki nála jobb áron és hamarabb megvenné a növényeket, ám nem szeretné rombolni a kapcsolatukat. Kevés kereskedő teszi vásárra a bőrét, hogy megszerezzen valamit, amit kérnek tőle. A számok hallatán néhány pillanatig kikerekednek a szemei. Elismerése a kereskedőnek a kitartása végett, ám a gubisok valóban letörik a lelkesedését, ám itt nincs mit tenni. *
- Ezer arany? Megoldható.
* Fejből összeszámolva valami hasonló összeg jön ki, ha úgy számolják ki, ahogyan azt előre megtervezték, azonban csak felületes számítást hajt végre. Tetszik neki az ajánlat, s hamarosan meg is jelenik egy igencsak kerek erszény. Azzal 1000 arany kerül Merchen Feiy elé. *
- A cserét akár most is lebonyolíthatjuk, de ráér, ha később szeretnéd elszállíttatni a szállásomra. Ha már a bájitalok ügyénél vagyunk, mennyire nőtt meg a bájitalvásárlók száma a piacon a rémhírek óta?
* Szakmai kíváncsiság, ahogyan azt mondani szokták. *
* A szerencse bizonyára mindenhova üldözi a kereskedőt. Nem idegen az ork számára sem a szerencse, elvégre, amióta betette a lábát a városba a szerencse a sarkában lohol. Csak attól fél, hogy egyszer lehagyja, amilyen gyorsaságban halad és teszi a dolgát. *
- Bizonyára a banditák sem mernek mostanában csakúgy feltűnni. Ezek mindig a legváratlanabb időkben tesznek valami ostoba lépést.
* Fejti ki röviden a banditákról kialakult véleményét. Áldott legyen az a nap, amikor egyszer kirabolnák az orkot. Biztos inába szállna mindnek a bátorsága az orkot látva. De ez is csak álmodozás. Az igazán kétségbeesett banditákat pont nem érdekelné, hogy kiktől kell lopni. *
- Minden bizonnyal, de a tudomány nem vár másokra. Aki előbb keres, az előbb talál.
* Mondja nyugodt hangnemben, majd abba is hagyja a növények szemrevételezését. Nem fél attól, hogy más beugrana elé, és felvásárolna mindent. Attól még messze vannak. Szinte senki sem tudja, s kevesebben értik, hogy mire is képesek ezek a növények. Ha nem sürgettetné magát, akkor talán még biztatná is a kereskedőt, hogy keressen valakit, aki nála jobb áron és hamarabb megvenné a növényeket, ám nem szeretné rombolni a kapcsolatukat. Kevés kereskedő teszi vásárra a bőrét, hogy megszerezzen valamit, amit kérnek tőle. A számok hallatán néhány pillanatig kikerekednek a szemei. Elismerése a kereskedőnek a kitartása végett, ám a gubisok valóban letörik a lelkesedését, ám itt nincs mit tenni. *
- Ezer arany? Megoldható.
* Fejből összeszámolva valami hasonló összeg jön ki, ha úgy számolják ki, ahogyan azt előre megtervezték, azonban csak felületes számítást hajt végre. Tetszik neki az ajánlat, s hamarosan meg is jelenik egy igencsak kerek erszény. Azzal 1000 arany kerül Merchen Feiy elé.
*- A cserét akár most is lebonyolíthatjuk, de ráér, ha később szeretnéd elszállíttatni a szállásomra. Ha már a bájitalok ügyénél vagyunk, mennyire nőtt meg a bájitalvásárlók száma a piacon a rémhírek óta?
* Szakmai kíváncsiság, ahogyan azt mondani szokták. *
2844. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-09-27 16:18:26
Üzenet elküldve: 2025-09-27 16:18:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 1467
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 1467
Játékstílus: Vakmerő
* A Pegazus fogadó után nem egyből a templomnál köt ki. Egyszer csak a piaci forgatag kellős közepén találja magát Pajtással. Minden irányból kereskedők egymást túlharsogó kiáltásait hallja, és majd' elfelejti, miért is jött. Ám aztán meglátja az egyik standot, ahol mindenféle hasznos holmikat árul egy dörzsölt kereskedő. Van ott minden: kovakő, kötél, balta, bakancs, medvecsapda – egyszóval minden, amire egy erdőjárónak szüksége lehet vagy nem. Morwonnak mindezek közül egyedül a kovakőre van szüksége, így bár nem érti, miért kerül egy kisebb vagyonba, kifizeti, amit ki kell fizetnie érte. Nem megy olyan messzire azért, épp csak Amon Ruadhig. Viszont a kovakő és acél mindig szükség lehet. Ezután a vérszemet kapó kereskedőnek sikerül meggyőznie, hogy Morwonnak ugyan most éppen nincs rá szüksége, de a jövőben bármikor úgy adódhat, hogy hatalmas szüksége lesz egy tíz méter hosszú kötélre és egy fáklyára, így végül sikerül meggyőznie a melákot. Szerencsére itt van vele Pajtás, így nem neki kell cipelnie mindezt. Illetve de: most még kézben kell vinnie, hiszen Pajtást az istállóban hagyta. De amint lehet, megválik majd ezektől a felesleges kacatoktól. A rövid bevásárlás után most már tényleg a templom felé veszi az irányt. A magas torony Arthenior fölé emelkedik, így nem nehéz eltéveszteni az irányt. *
2843. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-09-26 22:29:05
Üzenet elküldve: 2025-09-26 22:29:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 429
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 429
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenki, mert unatkozok. Lesz, ami lesz//
*Merchennek talán ma igazán jó napja lehet, és egyszerre két fontos dolgot is tehet. Teysus majd eldönti. Az ork észreveszi őt, bár való igaz nehéz is lett volna nem észre venni, elvégre a tündér a maga karizmájával igencsak kitűnik a többi kofa közül. Noha őket is tiszteli, legalábbis néhányukat, kevesen kelhetnek versenyre vele. Nem is teszik meg sűrűn.*
-Azt meghiszem! Jó kis út volt, a szerencse is rám mosolygott, mert nem futottam bele semmilyen zűrbe, sem banditákba, sem egyéb kellemetlen meglepetésbe.
*Ez, ha más nem is, az ő szakmájában már önmagában nagy szerencse. Az ork megjegyzésére, miszerint mindig kerekedhetne jobban szélesen mosolyog, s bólint is hozzá. Ezzel kár is volna vitatkoznia, hisz pontosan tudja, hogy mire gondol. A növények dolgára tett megjegyzése azonban nem nyeri el a tündér tetszését.*
-Nos ez természetes, hisz minden valamirevaló bájital alapja kell, hogy legyen. Ennyit még én is tudok, Cagon uram. Meg aztán nem kötelező ám mindent megvennie, tudja másnak is jól jöhet az ilyesmi, főleg ha tényleg fokozódik a veszély, mint ahogy azt pletykálják.
*Csak egy kis szünetet hagy, természetesen semmi kedve új vevőt keresnie, de biztosan találna, ha úgy hozná ki a lépés.*
-Ahogy megegyeztünk, összesen egyszáz és tizenegy darab növényem van eladósorban, többféle fajtából is, ahogy azt láthatja. Ebből hatvan és hat darab barna gubis, a többi pedig eloszlik. Van itt kérem napos tymkol, fehér kvartan, de lórév könnye is, amire csak szükség lehet. Összesen valamivel több, mint ezer arany az áruk, ha mindent el kíván vinni, azonban megalapozva a kedvező kereskedői kapcsolatot, hajlandó vagyok kerek ezer aranyért az összeset odaadni. Szeretem a kerek számokat.
*Neki is jó üzlet, mert megszabadul az árutól, Cagonnak is, mivel ezekből a növényekből mindenféle varázsitalt készíthet, amiket kedve szerint, saját bálátása nyomán adhat el másoknak.*
*Merchennek talán ma igazán jó napja lehet, és egyszerre két fontos dolgot is tehet. Teysus majd eldönti. Az ork észreveszi őt, bár való igaz nehéz is lett volna nem észre venni, elvégre a tündér a maga karizmájával igencsak kitűnik a többi kofa közül. Noha őket is tiszteli, legalábbis néhányukat, kevesen kelhetnek versenyre vele. Nem is teszik meg sűrűn.*
-Azt meghiszem! Jó kis út volt, a szerencse is rám mosolygott, mert nem futottam bele semmilyen zűrbe, sem banditákba, sem egyéb kellemetlen meglepetésbe.
*Ez, ha más nem is, az ő szakmájában már önmagában nagy szerencse. Az ork megjegyzésére, miszerint mindig kerekedhetne jobban szélesen mosolyog, s bólint is hozzá. Ezzel kár is volna vitatkoznia, hisz pontosan tudja, hogy mire gondol. A növények dolgára tett megjegyzése azonban nem nyeri el a tündér tetszését.*
-Nos ez természetes, hisz minden valamirevaló bájital alapja kell, hogy legyen. Ennyit még én is tudok, Cagon uram. Meg aztán nem kötelező ám mindent megvennie, tudja másnak is jól jöhet az ilyesmi, főleg ha tényleg fokozódik a veszély, mint ahogy azt pletykálják.
*Csak egy kis szünetet hagy, természetesen semmi kedve új vevőt keresnie, de biztosan találna, ha úgy hozná ki a lépés.*
-Ahogy megegyeztünk, összesen egyszáz és tizenegy darab növényem van eladósorban, többféle fajtából is, ahogy azt láthatja. Ebből hatvan és hat darab barna gubis, a többi pedig eloszlik. Van itt kérem napos tymkol, fehér kvartan, de lórév könnye is, amire csak szükség lehet. Összesen valamivel több, mint ezer arany az áruk, ha mindent el kíván vinni, azonban megalapozva a kedvező kereskedői kapcsolatot, hajlandó vagyok kerek ezer aranyért az összeset odaadni. Szeretem a kerek számokat.
*Neki is jó üzlet, mert megszabadul az árutól, Cagonnak is, mivel ezekből a növényekből mindenféle varázsitalt készíthet, amiket kedve szerint, saját bálátása nyomán adhat el másoknak.*
2842. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-09-24 14:34:34
Üzenet elküldve: 2025-09-24 14:34:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 372
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 372
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mindenki, mert unatkozok. Lesz, ami lesz//
* Csupa kacat halad el a keze alatt. Hogy semmi nincs most a nyomában, amit szívesen megvásárolna az valami vicc. Talán hazamentek a jobb kereskedők, esetleg őket már rég kivásárolták a nála gyorsabban, de az is lehet, hogy csak ő nem látja a sok kacat között a kincset. Továbbsétál, majd egy ismerős hangra lesz figyelmes. Teljes testből fordul az integető kereskedő irányába. Arcára felerőltet egy mosolyt, de amint meglátja a kiterített növényeket, nem kell azt erőltetni. Szemöldökei egyből kíváncsiságból ugranak fel, hát ennyit még nem látott, bizonyára sok helyen járt. Elindul hát a kereskedő bódéjához felmérni az árut. *
- Á, Merchen. Látom sikerült az utazás, na és még mennyire.
* Jegyzi meg, miközben szemeivel vizsgálja a kirakott növényeket. Akadnak olyanok, amiket egyből szeretne megszerezni, és akadnak olyanok, ami nélkül is meglenne, ám maga küldte ki a kereskedőt erre a nehéz útra, így muszáj lesz megvennie, nem mintha nem akarná, ezzel legalább egy darabig nem lesz szüksége további növényekre, gubisból biztos. *
- Nem panaszkodom, de mindig kerekedhetne egy kicsit jobban.
* A kereskedő biztos tudja miről beszél, elvégre ő maga is pont erre pályázik. Közben szemügyre vesz néhányat közelebbről. Némelyikből lehetne több, míg amire igazán vágyott az pont nincs köztük. Ami meg nem kell, gubis, abból pedig nagyon sok. *
- Kiváló, csapjunk is bele az üzletbe. Kiszámolta már, hogy nagyjából mennyiért hajlandó megválni a növényektől? Meg nehezemre esik nem észrevenni, hogy a növények több mint felét a gubisok teszi ki.
* Emlékszik még az eredeti alkura, de ki tudja, hogy a kereskedő nem e ad hozzá néhány titkos díjat, például útiköltség és társai. *
* Csupa kacat halad el a keze alatt. Hogy semmi nincs most a nyomában, amit szívesen megvásárolna az valami vicc. Talán hazamentek a jobb kereskedők, esetleg őket már rég kivásárolták a nála gyorsabban, de az is lehet, hogy csak ő nem látja a sok kacat között a kincset. Továbbsétál, majd egy ismerős hangra lesz figyelmes. Teljes testből fordul az integető kereskedő irányába. Arcára felerőltet egy mosolyt, de amint meglátja a kiterített növényeket, nem kell azt erőltetni. Szemöldökei egyből kíváncsiságból ugranak fel, hát ennyit még nem látott, bizonyára sok helyen járt. Elindul hát a kereskedő bódéjához felmérni az árut. *
- Á, Merchen. Látom sikerült az utazás, na és még mennyire.
* Jegyzi meg, miközben szemeivel vizsgálja a kirakott növényeket. Akadnak olyanok, amiket egyből szeretne megszerezni, és akadnak olyanok, ami nélkül is meglenne, ám maga küldte ki a kereskedőt erre a nehéz útra, így muszáj lesz megvennie, nem mintha nem akarná, ezzel legalább egy darabig nem lesz szüksége további növényekre, gubisból biztos. *
- Nem panaszkodom, de mindig kerekedhetne egy kicsit jobban.
* A kereskedő biztos tudja miről beszél, elvégre ő maga is pont erre pályázik. Közben szemügyre vesz néhányat közelebbről. Némelyikből lehetne több, míg amire igazán vágyott az pont nincs köztük. Ami meg nem kell, gubis, abból pedig nagyon sok. *
- Kiváló, csapjunk is bele az üzletbe. Kiszámolta már, hogy nagyjából mennyiért hajlandó megválni a növényektől? Meg nehezemre esik nem észrevenni, hogy a növények több mint felét a gubisok teszi ki.
* Emlékszik még az eredeti alkura, de ki tudja, hogy a kereskedő nem e ad hozzá néhány titkos díjat, például útiköltség és társai. *
2841. hozzászólás ezen a helyszínen: Piactér
Üzenet elküldve: 2025-09-24 14:22:25
Üzenet elküldve: 2025-09-24 14:22:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Műhelymunka//
//Hajsütő-készítés: 2/2//
*Kocsija hátuljából egy hengerelt fémlemezt húz elő. Ezzel óvatosan bánik, több okból is. Egyrészt piszkosul drága holmi, ezt még a Lihanech-i kovácsoktól szerezte be több holdtöltével ezelőtt. Nem is sok dologhoz használ belőle, csak ahhoz, amihez megéri. Másrészt a lemez széle pillanatok alatt képes lenne húsig vágni az ujjait, ilyen pedig csak egy amatőrrel történik meg, ő pedig nem az! Ő okleveles mester!
A lemezt az üllőre teszi, szénirónjával kissé homályos jelöléseket ejt rajta. Van ahol vágnia kell majd, van ahol hajtania. Miután megejtette a jelöléseket, széles fejű de vékony vésőt ragad, és a jelölések egy része mentén precíz kalapácsütéseket mérve a véső nyelére kovács-módra vágja el a lemezt. Ezután egy vésőhöz hasonló, de annál jóval tompább eszközt fog meg, és azt apró ütésekkel illeti. Ahol megüti a lemezt, ott az eszköz feje nem vágja vagy vájja az anyagot, hanem egyszerűen csak nyújt rajta – azaz szépen meghajlik. Nem is kell sok idő, hogy a lemez elnyerje formáját. Az illesztéseknél forrasztással rögzíti a széleket, egy finom fejű reszelővel eldolgozza az anyagot, és mire a nap három tenyérnyi utat tesz meg az égen, már a doboz is készen van. A doboz aljára homokréteg kerül majd, szigetelésként és hőtartóként, ezért az alját különösen gondosan ellenőrzi. Mikor mindent rendbe talál, a homokos vödréből tölt is a dobozba.
Mikor a váz végül egyben áll, egy kis keretet hajlít erős drótból a belső rész fölé: ez lesz a bak, ahová a hajsütőt egyszerűen bele lehet majd állítani. Nem túl magas, nem túl alacsony – pont úgy, hogy a parázs hője a bronzfejet érje, ne a fanyeleket. Egy próbára elő is veszi a majdnem kész csipeszt, és a bakba illeszti: jól ül, stabilan tartja. Elégedett bólintással teszi félre.
Most a kiegészítő lapok következnek. A pulton várják őt a félretett bronzdarabok, vékonyabbak és szélesebbek, mint a csipesz szárai. Ezekből készít rátét-lapokat: sima, lapos felületeket, amelyek majd a haj egyenesítésére szolgálnak. A csipesz fejének formájára pontosan rá kell, hogy illeszkedjenek, így fogóval a tűz fölött tartva melegíti, majd gömbfejű kalapáccsal hajlítja őket, amíg szépen körbeölelik a csipesz ívét. Nem maradhat sorja vagy egyenetlenség, különben a haj szálát tépné. Finom reszelő és a homokkal beszórt vászon segíti, hogy selymesen simára csiszolja a munkadarabokat. A lapok végéhez apró, gyűrű formájú pántokat illeszt, így egyszerűen rá lehet majd húzni őket a sütőrudakra. Egy próbát itt is megejt: a csipeszt megfogva felilleszti a rátétet, és elégedetten figyeli, ahogy az pontosan a helyére simul.
Az utolsó simításokat mindig szereti gondosan elvégezni. Egy kis olajjal átkeni a fa nyél felületét, hogy élettel teli fényt kapjon, majd a bronzot ronggyal törli át, amíg a fém vöröses-aranyan csillan a délutáni nap fényében. A kész eszközt a bakba állítja, mint valami kiállított darabot. Valóban - nem csak hasznos lett, hanem a maga módján mutatós is. Karját maga előtt összefonva szemléli munkája eredményét. Elégedett, kissé fáradt mosoly húzódik szájára, majd leengedi karjait, hogy rendet tegyen a kocsija körül és a kocsiján. Még van annyi a mai napból, hogy ki is szállíthassa a frissen elkészült áruját.*
//Hajsütő-készítés: 2/2//
*Kocsija hátuljából egy hengerelt fémlemezt húz elő. Ezzel óvatosan bánik, több okból is. Egyrészt piszkosul drága holmi, ezt még a Lihanech-i kovácsoktól szerezte be több holdtöltével ezelőtt. Nem is sok dologhoz használ belőle, csak ahhoz, amihez megéri. Másrészt a lemez széle pillanatok alatt képes lenne húsig vágni az ujjait, ilyen pedig csak egy amatőrrel történik meg, ő pedig nem az! Ő okleveles mester!
A lemezt az üllőre teszi, szénirónjával kissé homályos jelöléseket ejt rajta. Van ahol vágnia kell majd, van ahol hajtania. Miután megejtette a jelöléseket, széles fejű de vékony vésőt ragad, és a jelölések egy része mentén precíz kalapácsütéseket mérve a véső nyelére kovács-módra vágja el a lemezt. Ezután egy vésőhöz hasonló, de annál jóval tompább eszközt fog meg, és azt apró ütésekkel illeti. Ahol megüti a lemezt, ott az eszköz feje nem vágja vagy vájja az anyagot, hanem egyszerűen csak nyújt rajta – azaz szépen meghajlik. Nem is kell sok idő, hogy a lemez elnyerje formáját. Az illesztéseknél forrasztással rögzíti a széleket, egy finom fejű reszelővel eldolgozza az anyagot, és mire a nap három tenyérnyi utat tesz meg az égen, már a doboz is készen van. A doboz aljára homokréteg kerül majd, szigetelésként és hőtartóként, ezért az alját különösen gondosan ellenőrzi. Mikor mindent rendbe talál, a homokos vödréből tölt is a dobozba.
Mikor a váz végül egyben áll, egy kis keretet hajlít erős drótból a belső rész fölé: ez lesz a bak, ahová a hajsütőt egyszerűen bele lehet majd állítani. Nem túl magas, nem túl alacsony – pont úgy, hogy a parázs hője a bronzfejet érje, ne a fanyeleket. Egy próbára elő is veszi a majdnem kész csipeszt, és a bakba illeszti: jól ül, stabilan tartja. Elégedett bólintással teszi félre.
Most a kiegészítő lapok következnek. A pulton várják őt a félretett bronzdarabok, vékonyabbak és szélesebbek, mint a csipesz szárai. Ezekből készít rátét-lapokat: sima, lapos felületeket, amelyek majd a haj egyenesítésére szolgálnak. A csipesz fejének formájára pontosan rá kell, hogy illeszkedjenek, így fogóval a tűz fölött tartva melegíti, majd gömbfejű kalapáccsal hajlítja őket, amíg szépen körbeölelik a csipesz ívét. Nem maradhat sorja vagy egyenetlenség, különben a haj szálát tépné. Finom reszelő és a homokkal beszórt vászon segíti, hogy selymesen simára csiszolja a munkadarabokat. A lapok végéhez apró, gyűrű formájú pántokat illeszt, így egyszerűen rá lehet majd húzni őket a sütőrudakra. Egy próbát itt is megejt: a csipeszt megfogva felilleszti a rátétet, és elégedetten figyeli, ahogy az pontosan a helyére simul.
Az utolsó simításokat mindig szereti gondosan elvégezni. Egy kis olajjal átkeni a fa nyél felületét, hogy élettel teli fényt kapjon, majd a bronzot ronggyal törli át, amíg a fém vöröses-aranyan csillan a délutáni nap fényében. A kész eszközt a bakba állítja, mint valami kiállított darabot. Valóban - nem csak hasznos lett, hanem a maga módján mutatós is. Karját maga előtt összefonva szemléli munkája eredményét. Elégedett, kissé fáradt mosoly húzódik szájára, majd leengedi karjait, hogy rendet tegyen a kocsija körül és a kocsiján. Még van annyi a mai napból, hogy ki is szállíthassa a frissen elkészült áruját.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2942-2961